David Icke Láttam egy amerikai gyártmányú kitűzőt: "Az Igazság felszabadít - de először felidegesít!" A valóság gyakran sokkol, és itt az ideje, hogy az emberi lények szembenézzenek a valósággal - és megváltoztassák. Az itt bemutatott valóság, a kollektív emberi elme-alkotta valóság. Elérkezett az idő, hogy felnőjünk. Az emberi apátia és naivitás az Elit legnagyobb fegyvere. Megnyitni magunkat szellemileg és megvalósítani a Teremtés teljes dicsőségét - csodálatos célkitűzés. De ha az emberek valamiféle spirituális ködben repkednek körbe-körbe, plafonról lelógó lábaikkal, akkor felelőtlenek - szerintem. Az önelégültség, amit a spirituális mozgalmak annyi területén látok, elvakít a világban történő események fényében. Hallok embereket, akik azt gondolják, hogy olyan dolgokat taglalni vagy mondani valamiről, ami "negatív", minden áron elkerülendő. Szerintük ez megengedhetetlen - hallom. A tudás soha sem megengedhetetlen. A nem tudás viszont az! Mi lehet negatívabb, mint beültetett gondolatokkal az agyunkban bóklászni, amiket sajátjainknak hiszünk? És mit csinál az irányítatlan negatív energia? Negatív marad, rombol, és ettől még tovább hízik, mint a lavina. Ez az, amit a spirituális mozgalom akar? Erről beszélni fölösleges, káros, megengedhetetlen? Vagy sokkal könnyebb valamiféle félálom-világban lebegni, ahol a szavak, mint a szeretet és béke röpködnek konfettiként úton-útfélen, miközben az Elit ellenállás nélkül nyomul tovább tervezett útján, mert manipulációjukat bemutatni "negatívnak" minősíttetik? Könnyebb a szavakat mondogatni, mint megélni őket. És ha jobbá változtatjuk ezt a világot, akkor a szavakat, mint szeretet, béke, tisztelet és szabadság, megélnünk szükséges, és nem csak szajkóznunk, mint némely ölelkezős-puszilkodós New Age szónok. Alapjában véve a szabadság mélyreható tudást igényel, hajlandóságot, hogy mindennel és bármivel szembenézzünk. Enélkül nem lehetnek válaszaink. Viszont lehetnek, ha megvan a bátorságunk és az eltökéltség, hogy megállítsuk a játékot, kiszálljunk belőle és továbblépjünk. Lehet, hogy nem kellemes, kényelmes, rendes, biztonságos, mint a birkalét bárgyú, felelőtlen kábulata. Föld Bolygó Emberei! Ébresztő, ébresztő! A sorstörvények örökkévalóak, és mindannyiunk életét befolyásolják. Működésük felismerésével és elfogadásával kialakíthatunk lelkünkben egy belső rendet, amely hozzásegít minket, hogy harmonikusan éljünk. Frusztrációinkat és betegségeinket gyakran az okozza, hogy az örök törvényektől eltérő módon akarunk élni. Kurt Tepperwein A szellemi törvények című könyve segít nekünk abban, hogy ezeket megértve és alkalmazva boldogabban élhessünk. Itt: A kollektív tudat A szellemi törvények Kurt Tepperwein – ... keressük az ideális partnert, s közben megfeledkezünk arról, hogy a rezonancia törvénye értelmében csak akkor, tudjuk magunkhoz vonzani az ideális partnert, ha előbb mi magunk válunk ideális partnerré. Így tehát az a társ, akivel e pillanatban éppen együtt vagyunk, pontosan az ideális társunk, minthogy éppen azt a leckét kínálja nekünk, melyet még meg kell tanulnunk ahhoz, hogy valóban ideális társak legyünk. Rendre elkövetünk egy másik hibát is: kívül keressük a szeretetet - azt akarjuk, hogy bennünket szeressenek. Tudattalanul gyermekkorunkba vágyódunk vissza, amikor szerettek minket, éspedig olyannak, amilyenek voltunk. Gondoskodtak rólunk, és biztonságban éreztük magunkat, érthető tehát, hogy a gondoskodásnak, a biztonságnak és szeretetnek ezt az érzését szeretnénk továbbra is megélni. Csakhogy nem kaphatok több szeretetet, mint amennyit magam képes vagyok adni. Az anyai szeretet az élet „előlege" volt, melyet felnőttként vissza kell fizetnem, mert csak akkor arathatok, ha már vetettem. A szeretet olyan, mint egy magányos hegyi kunyhó, amelyben az ember csak azt találja, amit magával visz. Hagyjunk hát fel azzal, hogy a szeretetnek csupán egy részével törődünk, éspedig azzal, amit mi kapunk, és lássunk hozzá, hogy magunk is adjunk, hogy a szeretetben beteljesítsük magunkat, hogy magunk is igazi szeretővé váljunk. Az egyedüllét művészete Vannak emberek, akik félnek az egyedülléttől, társ nélkül életképtelennek tartják magukat, úgy érzik, nem tudnak egyedül boldogok lenni, és azt remélik, hogy egyedüllétük megszűnik, mihelyt egy másik emberrel élnek együtt. Két boldogtalan ember azonban nem lesz csupán azáltal boldog, hogy együtt él, különösen nem akkor, ha ehhez még az a félelem is társul, hogy a másikat elveszíthetem. Az igaz szeretet nem félelemre épül. Az egyedüllét olyan feladat, melyet minden ember valamikor önmaga elé állít, és amely elől nem lehet megfutamodni: meg kell oldania. Ez nem azt jelenti, hogy remetévé kell válni, az egyedüllét nem fájdalmas magány vagy izoláció. Ha megtanulom, elsajátítom az egyedüllét művészetét, akkor tiszta öntudatra ébredek, az egy-létbe jutok. Ebben a tudatban intenzív és mély kapcsolatba kerülök másokkal és rajtuk keresztül a mindenséggel, mely kapcsolat nem a gondolkodás révén jön létre, hanem a létezés minden szintjét átfogja. Ekkor és csakis ekkor válok autonómmá. Az igaz szeretet, szerelem ekkor és csakis ekkor válik lehetővé. Az ideális társat csak akkor tudom megtalálni, ha előbb magam is ideális társsá válok. A nagy szerelmet csak akkor találom meg, ha önmagamban felfedezem. Ekkor ugyan már nincs szükségem kívülről jövő szeretetre, szerelemre, ám csak így tudom lehetővé tenni, a rezonanciatörvény szerint csak ekkor tudom magamhoz vonzani. A társkapcsolat értelme abban rejlik, hogy a partner szembesít a hiányosságaimmal, megmutatja, hol nem vagyok még egészséges. A másik féllel folytatott viták végső soron tehát önmagamhoz vezetnek el. Ekképpen a partner; aki mellett megmaradok, mert szeretem, ideális társ számomra. Én pedig az ő számára. Együtt haladunk az önmagunk felé vezető úton. A boldogságot nem úgy élem meg, hogy minél több szeretetet kapok a társamtól, hanem azáltal, hogy képességeimet optimalizálva egyre több szeretetet tudok adni és elfogadni. Mindaddig, amíg magam szeretni nem tudok, lelkem üres marad. A társkapcsolat célja tehát nem az, hogy szeretetteljesen turbékoló pár legyünk, akik egymás nélkül élni sem tudnak, hanem ideális esetben az, hogy két ember egymással és egymás mellett „egész-séges" legyen, akiknek már azért nincs szükségük egymásra, mert mindegyikőjük magába fogadta a másik minden aspektusát. Hogyan jutok el az igaz szeretethez? Az igaz szeretethez vezető úton az első lépés, hogy úgy kell a másikhoz odafordulni, hogy érte semmi jutalmat ne várjak, és magából az odafordulásból nyerjek magam számára boldogságot és megelégedettséget. Ha mégis kapok valamit, akkor az egy pluszajándék. Ha a szeretetben boldog akarok lenni, két dologtól kell megszabadulnom: attól a félelemtől, hogy nem fognak eléggé szeretni, és attól a vágytól, hogy a másikat birtokoljam. Aki ugyanis fél és birtokolni akar, végül mindent elveszít. Feladatunk, hogy megtanuljunk szeretni SZERETET TÖRVÉNYE Feladatunk, hogy megtanuljunk szeretni. A mindent átfogó szeretet képességét kell elsajátítanunk. Szerelmesnek lenni és igazán szeretni két különböző dolog, miként a virág és a gyümölcs. A gyümölcs megjelenésével eltűnik a virág. A szeretet azt jelenti, hogy megértően, tudatosan elfogadom a tökéletlent. A szeretet az-az öröm, amelyet akkor érzünk, amikor a szeretett emberre gondolunk. A szeretet azt jelenti, hogy megnyitom magam, és beengedem a másikat. A szerelmes birtokolni akarja szerelmét, kisajátítani, függővé tenni. Csakhogy mindaddig, amíg a szeretetben a függőség bármilyen formája megvan, a kapcsolat nem tökéletes. A szeretet azt a vágyat keli szívemben, hogy a másik boldog legyen, és kész vagyok ennek érdekében bármit megtenni és időt adni neki, ha időre van szüksége, figyelmet, ha figyelemre van szüksége, és szabadságot, ha szabadságra van szüksége. A szeretetben nem várok feltétlen viszonzást. Cselekedeteim mozgatórugója a gyengéd odafigyelés, nagyrabecsülés és csodálat. Szerethetek mellette másokat is, és ezt a jogot neki is megadom. Érzelmileg független vagyok a másik reakcióitól, mert szeretem őt, függetlenül attól, hogy érzelmeim viszonzásra találtak-e vagy sem. A szeretet egyszerre jelenti, hogy adok és kapok, és mindig adással kezdődik. 2.HARMÓNIA TÖRVÉNYE Ez a rendkívül fontos törvény arról gondoskodik, hogy a különféle hatásokat kiegyenlítse és ezáltal, a harmónia mindig megmaradjon vagy gyorsan visszaálljon. Ahol sok a fény, ott sok az árnyék; aki elvesz, attól elvétetik; aki ad, annak adatik. A harmónia törvénye nemcsak a természetben mutatkozik meg, hanem a mindennapi életünkben, mindabban, ami velünk történik. Valahányszor az ember önhatalmúlag megzavarja a harmóniát, ez a törvény haladéktalanul kiegyenlít. 3.EVOLÚCIÓ TÖRVÉNYE Minden állandó változásban van. Az egész univerzumban nincs két dolog, lény vagy jelenség, amely tökéletesen azonos volna. Minden egyszeri és egyedülálló Az evolúció törvénye magába foglalja a változékonyság elvét. Semmi nem maradhat úgy, ahogy most van. Semmit sem ragadhatok meg, nem tarthatok meg, mert minden, ami elkezdődik, az véget is ér. Már a kezdet magába foglalja a véget, ami egyidejűleg valami újnak a kezdete. Az örök létezés, bár állandó változásban van, sem nem csökken, sem nem növekszik - van. Változtatja kifejeződését, és mégis állandó. Minden, ami van az Egyből jött létre, és az Egy mindenben benne van. Minden része az egésznek, és mégis egy egész. 4.REZGÉS TÖRVÉNYE Minden mozgásban van, semmi sem áll, minden rezeg. Az energia és az anyag csupán különböző frekvenciájú rezgések manifesztációja. Még a legkeményebbnek tűnő anyagban is állandó rezgésben vannak a molekulák, s ugyanez igaz a fényre, a melegre vagy az energiára. Minden gondolat, minden érzés, minden kívánság vagy akarat különböző frekvenciájú rezgés. Minden egyszerre sokféle rezgésben van, s ez egyszeri és megismételhetetlen egészet képez. Minden mindennel összefügg, minden rezgés egyszerre ok és valamely korábbi ok okozat. Testünk azonnal reagál minden gondolatunkra. Meg kell tanulnunk fegyelmezni gondolatainkat, mert ez a feltétele annak, hogy helyesen, tudatosan cselekedjünk. Minél magasabb rezgésű az, az energia, melyet mozgósítunk, annál súlyosabb következményekkel jár, ha helytelenül használjuk. A negatív gondolatokat negatív cselekedetek követik. Ha a gondolataink irányát megváltoztatjuk, megváltoztatjuk egész életünket. 5.POLARITÁS TÖRVÉNYE  Minden létezőnek két pólusa van ugyan, valójában azonban minden egy. Minden látszólag ellentétes, lényegét tekintve azonos. Boldogság és boldogtalanság, szeretet és gyűlölet valójában ugyanannak a dolognak a két oldala. Minden jelenségnek két oldala van, ám a kettő között egy és ugyanazon tartomány húzódik meg. A gyűlölet így fordítható át szeretetre. Nem kell mást tenni, csupán álláspontot változtatni és a dolgok is megváltoznak. A félelmet bátorsággá alakíthatjuk, a sötétséget fénnyé. Tudatom rezgésének megváltoztatásával álláspontomat változatatom meg. Tudatunk rezgésszintjének emelésével nem csupán magunkat változtatjuk meg, hanem egész életünket is, hiszen a rezonancia törvénye értelmében más eseményeket, személyeket és életkörülményeket vonzunk magunkhoz. 6. RITMUS TÖRVÉNYE A nappal után az éjszaka következik, a születést követi az elmúlás, amely egy újabb születésnek az kezdete. Az aktivitás, a pihenés és lazítás szakaszai váltakoznak és együttesen hozzák létre a harmóniát. A ritmus törvénye a teremtésben mindenütt kifejezésre jut. Az egész lét egy állandó ki- és beáramlás, amely két pólus között jön létre, ezért a ritmus törvénye szorosan összefügg a polaritás törvényével. Ez a törvény az ember örök létezését biztosítja, függetlenül attól, hol van: születés, halál és újjászületés. 7.MEGFELELÉS TÖRVÉNYE "Mint fent, úgy lent, mint lent, úgy fent. Miként bent, úgy kint." Az ember, mint mikrokozmosz, pontos képe a makrokozmosznak. Egy adott tartalomhoz egy adott forma illik. Minden létezőnek a létezés minden szintjén megvan a megfelelője. Ez a törvény a legkisebbtől a legnagyobbig mindenre érvényes finomanyag szintjén és szellemi szinteken is 8. REZONANCIA TÖRVÉNYE A hasonló hasonlót vonz magához, és általa megerősödik. Két különböző dolog taszítja egymást. Az erősebb meghatározza a gyengébbet, és önmagához hasonlóvá teszi. Mindenki csak azt tudja magához vonzani, ami pillanatnyi rezgésének megfelel. A félelem tehát magához vonzza azt, amitől félünk. Viselkedésünk meghatározza a körülményeinket. Tőlünk függ, mely rezgésre vagyunk fogékonyak, melyhez csatlakozunk. 9. TELJESSÉG TÖRVÉNYE Az élet teljessége szellemi örökségként áll rendelkezésünkre minden pillanatban. Csakhogy hibás szellemi beállítottságunk és csekély hitünk külső és belső gazdagságunkat korlátok közé szorítja. Az élet csak a belső valóságot tudja a külső valóságban visszatükrözi. Ne hagyjuk, hogy a külső kép megzavarjon bennünket. Semmiféle erőfeszítés és pozitív gondolkodás nem vezet eredményre, ha belül folyton arra gondolunk, milyen korlátaink vannak, és miben szenvedünk hiányt. Az elfogadás a törvény egyik oldala, a másik az adás. Aki csak a törvény egyik felére figyel, önzésével érvényteleníti a törvényt. "Aki nem ad, nem is kap, aki nem vet, az nem is arathat." Csak olyan mértékben lehet hatékony a törvény, amilyen mértékben mi megnyitjuk magunkat, hogy rajtunk keresztül a teljesség manifesztálódhasson. Megnyitjuk magunkat, hogy az élet rajtunk keresztül a maga sokféleségében kifejezésére juthasson és mások hasznára is szolgálhasson. Aki a teljességben él, annak mindig minden rendelkezésére áll ahhoz, hogy létét tökéletesen kifejezésre juttassa. A mindenbe beletartoznak a leckék is, amelyeket az élet kínál számunkra, hogy tanuljunk és fejlődjünk. Aki teljességben él, az valóban bőségben, teljességben éli az életét, és élete minden aspektusa harmóniában van. 10. SZABADSÁG TÖRVÉNYE Az ember életének minden pillanatában a teremtés teljessége elé állítja, és szabadságot ad neki a választásra. Ő határozza meg a "belső képeket", amelyek életét meghatározzák. Szabadságában áll választani, hogy a felismerés királyi útja mellett dönt, vagy pedig a megszokott utat választja, amely a betegségen és szenvedésen keresztüli tanulás útja. A szabadságnak három szintje van: - szabadság, mint megszabadulás valamitől - szabadságomban áll valamit tenni - az igazi szabadság /kiszabadulni a vágyak rabságából, megszabadulás másoktól, elengedés/ Mindent el kell engedni, a régi tudatállapotot, amelyhez a következő érzések tartoznak: harag, Félelem, gond, stressz, bűntudat, érzékenység, kisebbrendűségi érzés, önsajnálat, irigység, Bizonytalanság, utálat, izgalom, agresszió, düh... 11. GONDOLKODÁS TÖRVÉNYE Minden egyes gondolat megváltoztatja sorsunkat, sikert vagy sikertelenséget, betegséget vagy egészséget, szenvedést vagy örömet von maga után. Meg kell hát tanulnunk, hogy a lehető legoptimálisabban használjuk gondolkodásunkat. Legfontosabb a pozitív gondolkodás, felismerni, hogy mindaz, ami velem történik, valójában jó nekem. A legtöbb ember azért nem tudja vágyait megvalósítani, mert nem tud uralkodni gondolatain. A gondolatok energiát mozgatnak és formálnak. Minden gondolat egy teremtés, amelynek meg kell valósulnia. A pozitív gondolkodás abban rejlik, hogy felismerem, minden ami van, engem szolgál és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Negatív nem is létezik, csupán kellemetlen jó. A sikertelenség mindig csak közbülső eredmény a végleges sikerhez vezető úton. 12. HARAG TÖRVÉNYE A harag és a düh a gyenge érzelmi kontroll terméke. Hatásukra csökken az életerő, így a haragvó ember szinte vonzza magához a betegségeket. Azzal, hogy mérgelődünk, mások hibája miatt önmagunkat büntetjük, tudatunk negatív rezgésével önmagunkat gyengítjük. Aki bosszankodik, nem fogadja el az életet úgy, ahogy van. Amúgy is teljesen mindegy, min bosszankodunk, hiszen azon a mi bosszúságunk semmit nem változtat. Aki nem tudja túltenni magát a sértéseken, az nem elég bölcs, és az önbizalma is kevés. Hiszen a sértés csupán azt mutatja, hogy a sértegető diszharmóniában él. Függetlenül attól, hogy ki milyen képet alkot rólam, hogyan szidalmaz, vagy éppen túlzottan dicsér, én az vagyok, aki vagyok. Ezen pedig senki nem tud változtatni rajtam kívül. Szinte nincs olyan ember, aki valamiért ne mérgelődne. A harag, a düh a gyenge érzelmi kontroll terméke, nagyon sok hátránnyal jár. A harag idegességet idéz elő, szívverésünk szabálytalanná válik, vérnyomásunk emelkedik, rossz lesz az emésztés, alvászavarokkal és fáradtsággal küszködünk. Rosszkedvűek leszünk, elveszítjük uralmunkat gondolkodásunk és cselekedeteink felett. A bosszúság egyúttal agresszió is, negatív energia, amely diszharmóniát okoz, ami pedig betegséget idéz elő. Aki bosszankodik, az nem ért egyet az élettel, nem fogadja el az életet úgy, ahogy van. - Minden embert olyannak fogadok el, amilyen, ráhagyom, hogy megváltozik-e és mikor. - Megszabadítom magam minden elvárástól és hagyom, hogy az élet olyan legyen, amelyen. - Felismerem, hogy a világon senki és semmi nem bosszanthat engem. 13. IMAGINÁCIÓ TÖRVÉNYE Minden képszerű elgondolásunk arra törekszik, hogy megvalósuljon. Ha eközben a hittel szemben fellép az akarat, mindig a hit győz. Minden ember képes arra, hogy elgondolásait képszerűen jelenítse meg. A kép a tudatalatti és a lélek nyelve. A belső képek életünk nagy részét meghatározzák. Képzelőerőre van szükségünk ahhoz, hogy a kívánt végeredményt képszerűen meg tudjuk jeleníteni, és ezeket a képeket szemünk elé tudjuk varázsolni. Minél pontosabban képzelek el valamit, és minél hosszabb ideig tartom a szellemi képernyőmön, annál több energia árad, és annál gyorsabban fog a fizikai síkon is megjelenni. 14. HIT TÖRVÉNYE  A hit belső tudás, amely nem a külső bizonyítékokon nyugszik. Nem az történik amit akarunk, hanem az, amiben hiszünk. Az igazi hit az a bizonyosság, hogy amit kívánok, az meg kell hogy jelenjen, ha megnyitom magamat. A hit nemcsak azt jelenti, hogy igent mondok az igazságra, hanem bizonyos is vagyok benne, és amire hitemmel igent mondok, arról tudom, hogy meg is valósul. Aki csak abban hisz, amit lát, az csupán akkor fogja hinni a vetés következményét, ha már be is takarította. Akinek nincs hite, az is hisz, csak éppen annak ellenkezőjében, amit el kíván érni. 15. ÁLDÁS TÖRVÉNYE A világba küldött áldás a gondolatenergia legtisztább és legfinomabb formája, és az univerzum leghatalmasabb erejét, az isteni szeretetet mozgósítja. Megáldani annyit jelent, hogy egy személy vagy egy helyzet számára Isten kegyelmét kérni. Amit tiszta szívemből megáldok, az abban a pillanatban áldott lesz és az áldás hatalma azonnal megkezdi áldásos tevékenységét. Amit tiszta szívemből megáldok, az áldásként száll vissza rám. Hagyhatom, hogy az áldás csak úgy megtörténjen, de el is képzelhetem, amint fény vagy sugár formájában alászáll. 16. OK ÉS OKOZAT TÖRVÉNYE A világon minden az ok és okozat elve szerint működik. Minden teremtés okozat, amely mögött egy teremtő áll, akinek az akarata a teremtettben nyilvánul meg. Ahol teremtés van, ott teremtőnek is lenni kell, hiszen a törvény így szól: "Semmiből nem lesz semmi." Az, ami volt, mindig összefügg azzal, ami lesz. Amit mi véletlennek nevezünk, az nem más, mint valamely rejtett ismeretlen ok kifejeződése. Csak addig beszélünk véletlenről és szerencséről, amíg fel nem ismerjük az összefüggéseket. Soha semmi nem történik ok nélkül. 17. SORS ÉS VÉGZET TÖRVÉNYE Az ember szabadon választhat, cselekedeteinek következményeivel számolni kell. Ezt a végzet törvénye rója ki rá, vagy az ok és okozat törvénye, amely végzetként jelentkezik. "Mindenki azt kapja, amit előidézett. Sem többet, sem kevesebbet és nem is mást." A sorssal való szembesülés, a vele való elmélyült foglalkozás végül elvezet az egyetlen erőhöz. Nincsen sem véletlen, sem jutalom vagy akár büntetés, hanem kizárólag ok és okozat. Cselekedeteim következményei elől nem menekülhetek. A végzet törvénye arra kényszeríti az embert, hogy teljes felelősséget vállaljon életéért, szembesüljön cselekedeteinek következményeivel, míg a saját maga által okozott problémákat fel nem oldja, és ezáltal szabaddá nem teszi magát. A végzet törvénye akkor avatkozik be, amikor a teremtésben az ember nem tudja megteremteni a harmóniát. Mindenki tehát azt kapja, amit okozott. És valahányszor kap valamit, azt maga okozza. A végzet törvénye szembesít bennünket cselekedetein következményeivel, és az egyén szabadságát semmiben nem korlátozza. Mindenki szabadon döntheti el, mit akar vetni, ám aratni azt lesz kénytelen, amit elvetett. 18.ÚJJÁSZÜLETÉS TÖRVÉNYE Mindig újabb és újabb testet öltünk magunkra, s ez a test olyan, mint az iskolai egyenruha. Ahogy az iskolában újabb és újabb leckét kell megtanulnunk, az életben is pontosan azt a leckét osztja ránk az osztályfőnökünk: dr. Mindennap, amit még nem tanultunk meg, hogy újabb és újabb felismerésekre tegyünk szert. Mindaddig, amíg önakaratból cselekszünk, újabb okokat idézünk elő, s bár pozitív okok pozitív következményekkel járnak, a negatívok negatívval, mindenképpen inkarnálódnunk kell, hogy az adott következményekkel szembesüljünk. 19. KEGYELEM TÖRVÉNYE Úgy működik, hogy az ember minden pillanatban kiléphet tudatlanságából a felismerés fényébe, és magához veheti szellemi örökségét, a tökéletességet. Kegyelem, hogy imádkozhatom, és imádságom meghallgatásra talál. Kegyelem az is, hogy Isten átfogó szeretetében mindig és mindenütt részesülhetünk. Kegyelemben élni annyit jelent, mint nyitottnak és befogadónak lenni. 20. BOLDOGSÁG TÖRVÉNYE A boldogságot nem lehet birtokolni. Mindaddig, amíg kívül keresem a szerencsémet, a boldogságomat, keresésem eredménytelen marad. A boldogságot csak magamban találhatom meg, ha feltétel nélkül igent mondok az életre, s elfogadom olyannak, amilyen. Valahányszor szenvedek, az azt is jelenti, hogy nem fogadom el az életet, ezen csak én tudok változtatni. Ha a szerencsémet, boldogságomat nem teszem külső körülményektől függővé, akkor minden helyzetben boldog lehetek. Boldognak lenni annyit jelent, hogy önmagammal és az élettel harmóniában vagyok, helyemet minden pillanatban optimálisan töltöm be, így teljes életet élve boldog vagyok. 21. KÖSZÖNET TÖRVÉNYE Az igaz hála és köszönet minden nehézségen átsegít az életben. Adjon hálát teljes szívéből valamiért, amije még nincs, úgy, mintha már megvolna - és meg fogja kapni. A szüntelen hála és köszönet aktivizálja a hitet, amely hegyeket mozgat. Mennyi minden van az életünkben, amely tökéletesen rendben van, és figyelemre sem méltatjuk, mert mindig csak arra a kevésre figyelünk, amely éppen nincs egészen rendben. Amint szívemet hála tölti el életem minden körülményéért, eseményéért, az univerzum legmagasabb rendű ereje működni kezd rajtam keresztül, mert a hálás és szeretetteljes szív a legtisztább csatorna az egyetlen erő számára, amit mi Istennek nevezünk. Minden úgy van jól, ahogy van, függetlenül attól, hogy kellemes-e számodra vagy sem, elfogadod-e vagy tiltakozol. Ha nem fogadod el, akkor szenvedsz. Ám, ha feltétel nélkül igent mondasz, felfedezed a boldogság titkát. A levél ősszel magától hullik le a fáról. A hó apró pelyhekben esik, a tavasz beköszönt, a fű növekedésnek indul. Mindez könnyedén, félelem nélkül, kötöttségek és erőlködés nélkül. Nem szükséges hozzá terápia, nem kellenek traumák. A dráma csupán illúzió, az igazság egészen egyszerű. Sem nem jó, sem nem rossz, egyszerűen csak van. Semmit sem birtokolhatsz, hiszen minden te vagy. Minden, ami létezik, abból az egyetlen realitásból jött létre, amely Te magad vagy. Az emberek, akikkel találkozol, a tárgyak, amelyek hozzád tartoznak, vagy amelyeket elveszítesz, csupán ajándék, mellyel önmagad megleped, hogy léted újabb aspektusait megtapasztalhasd. A valóságban semmit sem lehet nyerni, sem pedig veszíteni, kivéve önmagad Igaz Valójának megtapasztalását. Az életjátékban csak te nyerhetsz. Ez a játék ugyanis a te örömödre jött létre, örvendj hát léted csodálatos teljességének. " Kurt Tepperwein A szellemi törvények valóságosak, valóban hatnak, függetlenül attól, hogy hiszek-e bennük vagy sem. Tagadhatom őket, és megpróbálhatok ellenükben létezni, ám ekkor betegség vagy szenvedés formájában korrepetálást kapok a sorstól. Ám együtt is működhetek velük, harmóniában élhetek ezekkel a szellemi törvényekkel és teljes életet élhetek. A választás a kezemben van. REZGÉS TÖRVÉNYE Minden mozgásban van, semmi sem áll, minden rezeg. Az energia és az anyag csupán különböző frekvenciájú rezgések manifesztációja. Még a legkeményebbnek tűnő anyagban is állandó rezgésben vannak a molekulák, s ugyanez igaz a fényre, a melegre vagy az energiára. Minden gondolat, minden érzés, minden kívánság vagy akarat különböző frekvenciájú rezgés. Minden egyszerre sokféle rezgésben van, s ez egyszeri és megismételhetetlen egészet képez. Minden mindennel összefügg, minden rezgés egyszerre ok és valamely korábbi ok okozat. Testünk azonnal reagál minden gondolatunkra. Meg kell tanulnunk fegyelmezni gondolatainkat, mert ez a feltétele annak, hogy helyesen, tudatosan cselekedjünk. Minél magasabb rezgésű az az energia, melyet mozgósítunk, annál súlyosabb következményekkel jár, ha helytelenül használjuk. A negatív gondolatokat negatív cselekedetek követik. Ha a gondolataink irányát megváltoztatjuk, megváltoztatjuk egész életünket. Akivel közösséget érzünk, ott is felmerül a Hatalom vagy/és a Félelem megkötöző érzése. Ezt kontrollálandó pedig, a megnyugtató vagy megőrjítő Birtoklás vágya is. Ám ezekről - szabadságunk érdekében - mindenképp le kell mondanunk, hiszen a Hatalom, a Félelem, és a Birtoklás vágya miatt életképtelen az ember. Emiatt vannak nagy bukások, reménytelen szerelmek, emiatt létezik a harc, a családi, vallási ellentétek. Ha pedig Igazi Társra lelünk, akivel hosszú életek során találkozva, ebbe az életbe erős karmát hozunk, ott van még a küzdés vele, azaz önmagunkkal, hiszen az ember mindig önmagával találkozik. Igen, azokban az ütközésekben, melyek a saját PROJEKCIÓI folytán (inadekvát, nem hatékony reakciók) - fájdalmat, szenvedést, bosszúságot, elégedetlenséget, félelmet és kiszolgáltatottságot jelentenek neki. Válaszokat keresünk arra a jelenségre, hogy miért is ismétlődnek és nehezednek kapcsolati problémáink, annak ellenére, hogy szinte mindig úgy tűnik, hogy ez épp most más lesz, jó lesz, most jól választottam. Pierre Franckh – Mindennel összeköttetésben “Az ember élete az, amivé gondolatai alakítják.” – Marcus Aurelius – Akár szívünk erejével, akár DNS-ünkkel, akár elménk által, gondolataink energiájával: ha akarjuk, ha nem, szakadatlanul jeleket küldünk a külvilágba, s jelzéseink találkoznak mások energiáival. Ha azonos a hullámhosszuk, az ő energiáik óhatatlanul ráhangolódnak a miénkre. Ha különböző, az energiánk nem érinti meg őket. Ugyanakkor természetesen minket is vonz azoknak az embereknek az energiája, akikkel azonos hullámhosszon vagyunk. Folyamatosan sugározzuk, s egyben fogadjuk is a jeleket. Azáltal, hogy mindennel összeköttetésben állunk, mindenestül újraírhatjuk sorsunkat. Ily módon ugyanis mindent megváltoztathatunk az életünkben – mindegy, hogy egy mély, őszinte szerelemre, gyógyulásra, barátokra vágyunk. Mivel mindennel összeköttetésben állunk, gondolataink és hitünk által teremtett rezgésterünk mások rezgésterét is mozgásba lendíti. Ha ezt a képességet céltudatosan használjuk, saját akaratunk szerint alakíthatjuk az életünket. Ennek feltétele, hogy ismerjük meggyőződéseink és gondolataink valódi tartalmát, s ezáltal megtanuljuk tudatosan irányítani őket, kételyek és gyöngeség nélkül. A lényeg mindig a mélységes meggyőződés. Életünkben megvalósul mindaz, amiben leginkább hiszünk, amire a leggyakrabban gondolunk, legyen az akár gyógyulás, akár valamilyen rendkívüli siker. Amiről meg vagyunk győződve, az meg is valósul. Ez természetesen félelmeinkre is igaz, ha gondolatban energiával tápláljuk őket. Ha vágyak, ha félelmek: valóságunk forrása mindig korábbi gondolataink erejében keresendő. A rezonancia törvényének értelmében ez vonzza rezgésével az életünkbe mindazt, amit remélünk, vagy amitől félünk. Legyen néked a te hited szerint – Jézus Krisztus Minél inkább hisszük, hogy – mindentől különváltan élünk – a dolgokkal szemben tehetetlenek vagyunk – áldozatok vagyunk – minden csupán a véletlen eredménye, s életünk áttekinthetetlen, kusza események halmaza – a világ igazságtalan – nincs hatalmunk a betegségek felett – ennél több nem jár nekünk az életben – a szerencse vagy a szerencsétlenség vak – idegenek vagyunk a testünkben – saját képességeinket nem befolyásolhatjuk annál jobban belekeveredünk az imént felvázolt, ijesztő életbe. Ugyanakkor üresség és magány tölt el minket, mert elszakadunk a bennünk szunnyadó alkotótól – elszakadunk saját isteni valónktól. Nem csoda, hogy magányosságunkban felszínes dolgokkal próbáljuk kitölteni az életünket. Ezért hajszolunk olyan célokat, amelyek sohasem tesznek boldoggá, hiszen alig érintenek meg minket. Amíg nem találunk magunkra, amíg nem magunkat tekintjük világunk megteremtőjének, addig életünk csakugyan áttekinthetetlen és látszólag véletlenszerűen bekövetkező események kusza kavalkádja lesz. Csakhogy ezt is mi sugalljuk életünknek. Mi teremtjük meg azt az állapotot, amelyre oly kevesen panaszkodunk. Kezdeti lehetősége mibennünk rejlik. E kiváltó erő nélkül ezen a világon semmi sem létezhet. A rezonancia törvénye bármit elősegít, és mindig megerősít a hitedben. Az energia nem nézi, hogy célod erkölcsös vagy hasznos-e. Egyszerűen csak a belőled áradó impulzusokra válaszol. Mi következik ebből? Egy reményt keltő hír: Bármikor kiléphetünk magunk alkotta világunkból. Nem kell mást tennünk, mint a nézeteinken változtatnunk. Kezdhetjük például azzal, hogy más szemmel tekintünk a mindennapjainkra. Először is azt kell megértenünk, hogy miként lépünk kapcsolatba a minket körülvevő világgal, és miképpen változtathatnánk meg a rezgésterünket, hogy általa olyan élményeket vonzzunk az életünkbe, amilyenekre vágyunk. Vágyaink és kívánságaink valóra váltásához az első és legfontosabb lépést azzal tesszük meg, ha nem kívülállónak, hanem a világ részének tekintjük magunkat. Ettől kezdve semmiféle negatív gondolatnak nem fogjuk óvatlanul átadni magunkat, hiszen tudjuk, hogy ezek a gondolatok is rezgésteret gerjesztenek, amely hasonló rezgésterekkel lép kapcsolatba, és olyan irányba tereli életünket, amilyenbe nem akarjuk. Ha megértjük, miként lépünk kapcsolatba a minket körülvevő világgal, rendelkezésünkre áll a világmindenség legnagyobb ereje. Ha gondolkodási mintáinkon, régi meggyőződéseinken és a magunkról alkotott véleményünkön változtatunk, az addigi ártalmas erőterünkre reagáló eseményekkel és személyekkel már nem leszünk azonos hullámhosszon, ezért el is tűnnek az életünkből. Új élmények és tapasztalatok váltják fel őket – olyanok, amelyek pozitív gondolataink révén lépünk kapcsolatba. Pierre Franckh: A rezonancia törvénye Mi teremtjük saját valóságunkat! David ICKE Ami a világban történik, tükörképe annak, ami itt és most bennünk, az egész emberi fajban játszódik. Mi hoztuk, hozzuk létre ezt a valóságot. De hogyan? Minden életforma az egyetlen Szellem — melyet sokan Istennek hívnak — egy-egy aspektusa. Mindnyájan Isten vagyunk. A Tudat, a Forrástudat e Szellem közepén van. A Teremtés a valóság végtelen számú dimenzióiból, hullámhosszaiból és frekvenciáiból áll. A fizikai világ csak egy közülük. Az említett frekvenciák ugyanazt a teret foglalják el, mint a mi fizikai világunk. Pontosan úgy, ahogyan az összes, a környékedre sugárzott televíziós, rádiós és telekommunikációs frekvencia egyszerre foglalja el azt a teret, amelyben most éppen a tested van. Nem lépnek kölcsönhatásba egymással, mert különböző frekvenciákon, dimenziókban vannak, különböző sebességgel rezegnek. Abban a pillanatban, melyet halálnak hívunk, gondolkodó és érző részünk kilép a testből, vagy ahogyan én hívom: a „genetikus űrruhából”. A mindörökké létező Szellem aspektusa, a lélek továbbhalad a valóság másik hullámtartományába, egy másik „világba”, hogy ott folytassa fejlődését. Energiaörvények, kölcsönhatások Szellemi, érzelmi, lelki énjeink mágneses energiamezők sorozatai, amelyek kölcsönhatásban állnak egymással olyan energiaörvényeken keresztül, amelyek a hindu vagy szanszkrit eredetű csakra — fénykerék — néven ismertek. Ezek az örvények energiaspirálok, melyek keresztezik lényünk minden síkját, és energiát közvetítenek közöttük. E rendszer következménye, hogy az érzelmi sík kiegyensúlyozatlan állapota — melyet talán stressz okozott — átterjed lényünk más szintjeire, beleértve a fizikai testet is. Így okozhat a stressz betegséget. Amit „fizikai” betegségnek hívunk, az valójában többdimenziós diszharmónia, avagy a lelki nyugalom, az egész-ség hiánya. A kozmoszból folyamatosan mágneses energiát szívunk magunkba, főként a gerincoszlop alján lévő ún. gyökércsakrán át. Ez az életerő áthalad lényünk síkjain, majd az így egyénivé vált, lenyomatunkat tartalmazó energiát csakráinkon át szétsugározzuk a környezetünkbe. Ezt az energiát érzékelik az emberek, amikor arról beszélnek, hogy valakiből jó vagy rossz „rezgések” áradnak. Ugyanerről van szó, amikor azt mondjuk egy házról vagy egy helyről, hogy kellemesnek, hívogatónak vagy éppen ijesztőnek érezzük. Az atmoszféra, a légkör valójában az emberek által — a jelenben vagy a múltban — keltett rezgések, energialenyomatok összessége. Alapvető különbség van a gyökér-csakrán át felvett energia és az általunk kibocsátott energia között. Ez azért van így, mert az energia természete és formája megváltozik, miközben áthalad rajtunk. Rákerül a mi egyedi energiamintánk lenyomata, és ez a minta pontosan tükrözi azt, ami abban a pillanatban történik bennünk — gondolatilag, érzelmileg és lelkileg. Pillanatról pillanatra energiamezőt sugárzunk ki, amely tükrözi, hogy mit gondolunk magunkról. Úgy tűnhet, ennek semmi köze a világ befolyásolásához, pedig ténylegesen ebből fakad mindaz, ami történt és történni fog. Valahogy úgy lehetne elképzelni ezt a folyamatot, mintha mágneses köpenybe, aurába burkolóznánk. A hasonló hasonlót vonz elve szerint mágneses energiamezőnk belső személyiségünk külső tükröződése. Minden, ami létezik, energia Az energia tudatosság. Azért vonzódunk bizonyos emberekhez, helyekhez, élményekhez és életmódokhoz, mert mágnesesen vonzanak magukhoz. Ez a vonzás „köpenyünk” mágnesességéből fakad. Köpenyünk viszont pusztán tükre annak, amit hiszünk, vélünk, gondolunk magunkról. Az életünk pontos fizikai másolata a tudatalatti elménknek. Ahogyan az gondolkodik, érzékeli önmagát, másokat és a világot, pontosan az kel életre fizikailag a magunkhoz vonzott emberekben, helyekben és tapasztalatokban. Amikor gyerek voltam, az a mondás járta: „Gondold, hogy szerencsés vagy, és az leszel!” Örök igazságot tartalmaz ez a mondás, noha a szerencséhez semmi köze. Olyan embereket, helyeket és tapasztalatokat vonzunk magunkhoz, amelyek mágnesesen kapcsolódnak a „köpenyünkhöz”. Ezért ha belül azt hisszük, mindig szegények és elnyomottak leszünk, ezt a mintát tartalmazza majd köpenyünk. Ez a mágneses minta magához vonzza azokat a tapasztalatokat, amelyek gondoskodnak róla, hogy szegények és elnyomottak maradjunk. Már meg is teremtettük a saját valóságunkat. Annyira, de annyira életbevágónak tartom, hogy megértsük: Mi teremtjük saját valóságunkat! A szó, amivel mostanában legtöbbször jelölik ezt a folyamatot: a „karma”. Nagyon gyakran a karmát csak negatív értelemben tárgyalják. Valami kellemetlen dolog történik valakivel, és erre azt mondja, ez biztosan az ő „karmája” miatt volt. Majdhogynem a büntetés formájának tekintik. Egy bizonyos szinten valóban büntetés – önbüntetés. Mi hozzuk létre, nem valami dühös, ítélkező, ujjával fenyegető Isten! Szerintem, amit karmának hívunk az csak egy másik szó arra, hogy kifejezzük, miképpen teremtjük saját valóságunkat. Ha kiegyensúlyozatlanok vagyunk, és ez oda vezet, hogy másokkal rosszul bánunk, ez a kiegyensúlyozatlanság fizikai tapasztalatot vonz hozzánk: „tükröt”, ami megmutatja, mit gondolunk saját magunkról. Ily módon, amit másokkal teszünk, visszatér majd hozzánk, mert még mindig ragaszkodunk ahhoz a kiegyensúlyozatlansághoz, az önmagunk-iránt érzett-szeretet hiányához, ami odavonzza majd a megfelelő eseményeket. Ha jó viszonyban vagyunk saját magunkkal, és pozitív felfogásunk van az életünkről, akkor a jelenben ennek megfelelő világot teremtünk magunk körül. Ez a pozitív „karma”. Az én felfogásom eltér a New Age áramlat karmaképétől, mely szerint: ha egyszer elkövettünk valamit, akkor arra mindenképp karmikus választ kapunk, nem számít, hogy a későbbiekben mit teszünk. Úgy érzem, ha valakivel negatívan viselkedünk, majd felismerjük, miért tettük, és megváltoztatjuk azon tettünk belső okát, vagyis megváltoztatjuk mágneses kisugárzásunkat, köpenyünk természetét, akkor nem vonzzuk a „karmát”. Nincs rá szükségünk, mert felismertük benső egyensúlyvesztésünket. Ez minden, amiért a karma létezik. A Teremtés a szeretetről szól. Önmagunk szeretetéről és mindenki más szeretetéről. A karma része ennek a szeretetnek. Eszköz, amely lehetővé teszi, hogy szembenézzünk magunkkal, ledobjuk negatív málhánkat, és haladjunk tovább. Segítség a fejlődéshez, ajándék, nem büntetés – hacsak úgy nem döntünk, hogy azzá tesszük. Nem számít, életedben milyen élmények értek eddig, vagy érnek most, te teremted őket, senki más. Két dologra érdemes emlékezni, amíg e könyvet olvasod és életed folyamán is folyamatosan: az áldozati gondolkodásmód, lelki beállítottság áldozati valóságot teremt! Valamint: ha hiszel valamiben, azt meg fogod valósítani! A valóság teremtése sok szinten történik. Az egyének közti kölcsönhatások összessége felhalmozódik az emberiség kollektív elméjében. Minden faj rendelkezik kollektív elmével, s ezzel a faj minden egyede össze van kapcsolva. Gondolati mintáinkat folyamatosan hozzáadjuk a kollektív szinthez, és hozzáférésünk van a többi kollektív szinten tárolt mintához. Ez kétirányú áramlás: adunk és kapunk. A tudósok kimutattak valamit, amit úgy hívnak, a századik majom jelenség: felfedezték, hogy ha egyszer egy faj bizonyos számú egyede megtanul valami újat, hirtelen a faj többi tagja is meg tudja azt tenni anélkül, hogy megmutatnák neki. Egyszerűen ösztönösen teszi. Habár a hivatalosan elismert tudományok nem tudják megmagyarázni a jelenséget – lévén hihetetlenül szűk a rálátásuk az élet természetére – a folyamat rendkívül egyszerű. Amint egy fajon belül bizonyos számú egyed kollektív szintre továbbítja az új tudást, a kollektív elme változása eléri a „kritikus tömeget”. A tudás eléggé megerősödik a kollektív elmében ahhoz, hogy a faj minden egyes tagja hozzáférjen. Miután ráhangolódtak a rezgésre, a gondolati mintára, ami az adott tudást tartalmazza, tudják, hogyan tegyenek meg valamit anélkül, hogy bárki megmutatná nekik, mert a gondolati minta vezeti őket. Mi ezt ösztönnek vagy ihletnek hívjuk, pedig valójában ráhangolódás egy rezgésre, frekvenciára, amely tartalmazza az új xvi azok vagyunk, amit gondolunk információt. Mindaz, amit elmondtam arról, hogy az egyén hogyan teremti saját valóságát, ugyanúgy vonatkozik a kollektív emberi tudatra is. Tükrözi az emberi gondolkodás végeredményét, annak összességét, amit az emberi faj, mint egész gondol magáról. Ha az emberiség nem kedveli önmagát, nem szereti és nem tiszteli magát, akkor ezen a bolygón ezt a valóságot fogja megteremteni. Annak megfelelő fizikai megnyilvánulásokat vonz magához, ahogyan a saját értékeit és lehetőségeit látja. A különbség csupán annyi, hogy ez alkalommal a mágneses köpeny nem egy embert borít be, hanem az egész bolygót. Ez teremti a világméretű valóságot. A mindennapi életünkben nézd meg ennek a folyamatnak a következményeit. Az emberiség egésze szeretné elhárítani a felelősséget azért, ami a világban történik. Ha bármi rosszul megy, halljuk az aggódó kérdést: „Mit tesznek majd ők ezzel kapcsolatban?” Ritkán tekintünk önmagunkra, amikor felelősségről van szó. Lehet, hogy szeretünk panaszkodni a politikusokra, a bankárokra, de azért a legtöbb ember még mindig inkább azt szeretné, hogy mások működtessék a világot, minthogy elfogadja a részvétel felelősségét. Ezek azok a gondolati minták, melyek uralják a kollektív elmét, és ezért az, ezt a valóságot teremti meg kollektív, világméretekben – a saját képére és hasonlatosságára. A kollektív elme válaszként arra a vágyra, hogy „csinálja valaki más”, egymáshoz vonzotta az energiamezőket – embereket –, hogy építsék föl a titkos hálózatot, mely most irányt szab mindenki életének. Megkaptuk, amit kértünk, amit „létregondoltunk”. Ugyanez igaz a vallásokra is. Őket is a kollektív elme gondolatmintái hozták, hozzák létre, éppúgy, mint a médiát és más intézményeket, amelyek félelmet és bűntudatot használnak a manipulációhoz és az irányításhoz. Kollektív szinten tükrözik, amit az emberek milliárdjai mindennapi életükben tesznek. Félelemmel és bűntudatkeltéssel manipulálnak, hogy elérjék céljaikat. Figyeld magad néhány napig, és nézd meg, hányszor használsz félelem- és bűntudatkeltést, hogy kézben tarthass egy helyzetet. Megtesszük, anélkül, hogy tudatában lennénk, és ezt a viselkedésmódot adjuk tovább a gyermekeinknek. Mert mit is mondunk nekik? „Rossz fiú vagy! Ha még egyszer ilyet teszel, elnáspángollak! Várj csak, amíg apád hazajön! Majd megkeserülöd!” – félelem „Rossz kislány vagy! Hogy tehettél ilyet anyáddal és apáddal? Hogy okozhattál nekünk ilyen bánatot, amikor annyi mindent megtettünk érted!” – bűntudat Ezek csak apró példák arra, hogyan használjuk a gyerekkel szemben a félelem- és bűntudatkeltést. A gyerekek már korán megtanulják, hogy ugyanezt tegyék másokkal. Mire elérjük a felnőttkort és e korra jellemző viszonyokat, az irányítás és manipulálás céljából használt félelem- és bűntudatkeltést művészi szintre emeljük. Díjakat kellene osztogatni érte, mint annyi minden másért! Következésképpen ez a gondolati minta eluralta az elmét, tudatot, majd ez megteremtette ennek kollektív fizikai tükörképét, a vallásokat és más intézményeket, amelyek megmondják nekünk, hogy mit gondoljunk, valamint mesterségesen félelmet és bűntudatot ébresztenek, hogy irányítsanak. Őket is mi teremtettük, saját képünre és hasonlatosságunkra. Ők a mi tükörképünk, legalábbis a kollektív önmagunké. Ez azonban jó hír, mert így hatalmunkban áll a világméretű manipulációt megszüntetni /David Icke:És az igazság felszabadít!/ |
Főoldal > Univerzális törvények >