A Felemelkedési tünetek, ahogyan nekem jelentkezett.                                                                                                                                                             

                                                                         
      A spirituális nevem  Adyola és saját tapasztalataimat írom le, ahogy megéltem. Nem mai történet ez...

         Mivel nagyon sokáig nem tudtam hová tenni mindazt, ami akkoriban velem történt, és senki sem tudott segíteni ebben, most mások segítésére írom e sorokat. Sok helyen olvastam a felemelkedési tünetekről,  nálam kicsit másként jelentkeztek, érdemes ezt is figyelembe venni. 

         Mondhatom, hogy egyik napról a másikra történt a változás, tudatában voltam annak, hogy valami „különös” dolog történik velem, csak éppen nem tudatosult a különlegessége, hiszen eltekintve pár agykontrollos könyvtől, semmit sem olvastam e témával kapcsolatban. Igaz, sok hasonló könyv nem igen volt annak idején, vagy még nem álltam készen...  Mondhatom, hogy teljesen „hétköznapi” életet éltem, és fogalmam sem volt róla, mi az, hogy: spirituális felemelkedés. Aztán történt valami. 
 
    Csak úgy, egyik napról a másikra 180 fokos fordulatot vett az életem. Ez olyan volt mintha felébredtem volna egy mély álomból, tisztán, világosan láttam mindent, a maga valóságában. Azon ámuldoztam, emlékszem, hogy-hogy nem láttam ezeket a dolgokat ezelőtt, hiszen minden olyan egyszerű, olyan egyértelmű. 

Elkezdtem meditálni, és TUDTAM hogyan kell, bár tapogatóztam de ”emlékeztem” rá, ez nagyon érdekes tapasztalat volt. 

  Napi 6- 8 órákat meditáltam, ez egy ellenállhatatlan belső késztetés volt, és fel sem merült az ellenállás. Az energiák elindultak felfelé, és nekem fogalmam nem volt, mi is történik velem. Semmi mást nem tettem, mint hogy engedelmeskedtem ennek a hatalmas erőnek. Igaz, egy belső hang erőteljesen megszólalt és vezetett. Csak hát még ott volt a személyes én :-) s bár nem sok esélye volt a felébredett Belső Vezetővel szemben, nagyon csiszolatlan, sok tanulnivalója volt, és néha kifejezetten hátráltatott. 

  Hangulatváltozásaim voltak, hol fenn, hol lent voltam, energetikailag nagyon pörögtem, keveset aludtam, azt is inkább éber alvásnak lehetett mondani. Testen kívüli élményeim voltak, aztán „nőni” kezdtem,-no, nem fizikailag, bár úgy érzékeltem- nőttem, nőttem, hatalmas lénnyé, aki az Univerzum határtalanságát tapasztalta meg. Mindez spontán történt, teljesen váratlan időpontokban. Ez megijesztett, hiszen erre nem igen voltam felkészülve. Egyik éjszaka, olyan fény áradatra ébredtem, ami betöltötte a szobát. Nem tartott sokáig, csupán pár másodperc, mint egy villámlás, olyan volt. A fény megmaradt csukott szemmel is, és ettől kezdve, többé már nem volt sötét oda bent!  

  Teljes belső átalakuláson mentem keresztül, ettől a pillanattól kezdve. Nem volt visszaút. A családom teljesen kétségbeesetten figyelte, tiltotta, ellenállt mindannak, ami felé haladtam, ma már teljesen megértem aggodalmaikat. Egy elszigetelődési tendencia mutatkozott, "szent fazék" allűrjeim  voltak,a személyes énem nem igen tudta kezelni ezt a változást, annak ellenére, hogy a Belső Vezetőm nagyon világos útmutatásokat adott. 

  Elkezdtem keresni hasonló gondolkodású embereket, csoportokat, remélve, hogy segíteni tudnak, hogy megmagyarázzák, mi is történik velem. Volt ahol kevesebb, volt ahol többet időztem, amíg rájöttem, bizony nem tudnak segíteni, hiszen ők sem tudják. Volt, ahol hitegettek sokáig, misztikus hallgatásba burkolózva, hogy majd eljön annak is az ideje, még várjak a soromra, amíg a fentiek nem adnak engedélyt hogy megkapjam a beavatásokat, és bizony évekig kellett erre várni. Mivel önbizalom hiányban szenvedtem, naivan mindenkinek elhittem, hogy amit mondanak, azt saját tapasztalatból mondják, fel sem merült, hogy egyesek csupán intellektuális fitogtatásnak tartják ezeket a dolgokat. Aztán egyszer csak tisztán "láttam", hogy ez nem így van, a belső „radarom” jelzett. Sokan „csak beszélnek” ezekről a dolgokról, nem élték meg, éppen ezért segíteni sem tudnak, vagy ha voltak is tapasztalataik, megálltak a tapasztalat szintjén. 

  Valami hatalmas erő vezetett, és késztetést éreztem, hogy engedelmeskedjek ennek az erőnek, még akkor is, amikor a személyes énem tiltakozott (nem beszélve a környezetemről) 
  Előtte, sok problémám volt egészség téren, ezek mind eltűntek, mintha egy láthatatlan erő meggyógyította volna! Energikus, jókedvű és pozitív lettem, egy teljesen másik ember, mintha kicseréltek volna.

  Extázist, extázis után éltem meg a meditációban, de amikor visszajöttem, a mindennapi életben, nem tudtam kamatoztatni az ott átélteket, ez mély frusztrációhoz vezetett. Így elkezdtem lázasan kutatni, mi is történik velem pontosan, mi ennek az "oka"? Nagyon sokat olvastam, sok feleslegest is, de nem volt más választásom, meg akartam ismerni az igazságot. Úgy gondoltam könyvekből majd megismerem. Mint később kiderült, könyvekből, meg úgynevezett mesterektől, guruktól, az igazságot nem lehet megismerni, megtanulni, azt, tapasztalatokon keresztül, élni kell. Az Igazság VAN, és nem kell keresni. Itt és Most VAN. Ha ezt eltudod fogadni és megérteni, akkor semmit sem kell keresni, hiszen bárhová mész, ott Vagy, ahogy :). Kabat-Zinn mondja. 

És akkor hadd soroljak fel egy-két olyan dolgot, ami megváltozott az életemben: 

--MINDEN!!! Minden megváltozott, már fel sem ismerem azt a személyt, aki voltam. 

-A régi baráti kör teljesen leépült, hiszen már nem volt közös téma, más dolgok érdekeltek. Az értékrendem teljesen megváltozott, így értelmetlennek láttam, téma hiányában, a semmitmondó beszélgetéseket. 

- Érdekes volt figyelni, hogy az értékrendem egészen más irányba tolódott, az ami olyan régen még nagyon fontos volt számomra, és bármit megadtam volna érte, már semmit sem jelentett, és csodálkoztam magamon, miért is ragaszkodtam foggal-körömmel ilyen dolgokhoz?! 

- Egyszerűen „túl láttam” a dolgokon, akaratlanul is hallottam az emberek gondolatait, tisztán láttam, éreztem állapotukat, érzéseiket, ami nem volt mindig kellemes. Ez nagyon zavaró volt, és megrémített. Hiszen semmit sem tudtam irányítani , csak megtörténtek a dolgok. Egyszer olvastam valahol, hogy amikor a szívcsakra megnyílik, akkor érzőkké, tisztán-látókká és lélek látókká válunk. Ezt, akkor, még nem tudtam, és nagyon sokára ismertem fel, ezt a spirituális ajándékot. 

- A társadalmi elvárások, értelmetlen és hazug szokások, hagyományok, a dogma, szinte fojtogattak, úgy éreztem, hogy a végtelenségből bekényszerítem magam a végesbe. Ez türelmetlenséghez vezetett, nem tudtam tolerálni az álnokságot, a hazugságot, és bármilyen kis rezdülést megéreztem. Ez hatalmas érzelmi kitörést okozott. Már nem tudtam mosolyogni, ha valaki hamisat mondott, vagy állított és ez belső konfliktust váltott ki, és ami még rosszabb volt, hogy gyorsan szóvá is tettem, ami egész sor bonyodalomhoz vezetett. 

  Szép lassan megtanultam „kezelni” ezeket az új "képességeket", úgy hogy teszteltem magam és másokat is! Megtanultam hallgatni, figyelni. Hallgattam Belső Vezetőmre és sokszor megdöbbentem, ahogy vezetett. Nincs baj azzal, ahogy mások megélik önmagukat és a saját világukat, –mondta- viszont meg kell tanulnom az energiákkal való bánásmódot. Ne próbáljam „mássá formálni” a másik embert, hiszen egyszerűen a saját hitével éli meg saját világát, még akkor is, ha félelem, teher van benne, és erről nem is tud, ő jól érzi magát abban. Az ő világa valóságos, mert elhiszi, hogy „ ez így van”, és én azt a világot nem tudom megváltoztatni. Párhuzamos dimenziókból beszélünk, olyan mintha a rádióban más hullámhosszon lennénk, és lássam be, hogy a másik. nem képes megérteni, mi is megy az én adásomon, hiszen nála teljesen más zene szól, és ezt a hullámhosszat nem ismeri, sohasem találkozott vele!! Fölösleges az energiámat erre pazarolni, ha nem hajlandó tekerni a rádióját arra a hullámhosszra, ahol én is vagyok. Zseniális húzás volt ahogy tanított, volt humorérzéke, és néha csalafintaságokat is bevetett. Ez már egy óriási felismerés volt! Nem könyvekből, hanem tapasztalatokon keresztül vezetett a felismerésekhez! 

  --Aztán egy nagyon érdekes dolog történt: a külvilág elvárásaival szemben fellépett az érdektelenség. Már nem akartam megfelelni másoknak. Nem érdekelt mit mond a szomszéd, a barát, az ismerős, a rokon, vagy bárki, ahhoz hogyan élek, gondolkodok, cselekszem. Ez spontán történt, egyszerűen nem érdekelt és kész! Elcsodálkoztam ezen, hiszen addig, mindenki véleménye rángatott ide-oda. És ez most, csak úgy, egyik pillanatról a másikra, megszűnt. 
  --A belső késztetés egyre nagyobb volt az önismeretre, a megbocsátásra, az elfogadásra, a toleranciára és a szeretetre. Meglátni a másikban a JÓT, meglátni mindenben a visszatükröződéseket, az egységet… 

  Azért írtam le mindezeket, hogy útjelző táblák legyenek az utadon, de ne feledd, az útjelző tábla csak irányt mutat, nem  maga az Út. Az Úton járni kell, és az Út mindenki számára egyedi, ahányan vagyunk, annyi világ, annyi út. Sokáig úgy gondoltam szükséges egy tanító, egy guru, másutt kerestem, és nem vettem észre, hogy Ő mindig is itt VAN, VOLT és LESZ. 

  Neked is, kedves Útkereső ezt tudom ajánlani, keresd Őt, de ne másokban, hanem saját magadban s ha mégis mások ruhájában érkezik, tudd, hogy tükröződik, ilyenkor csak keresd tovább, meglátod, egyszer csak felfedi Valódiságát. És akkor MEGÉRKEZTÉL! 

Kívánom, hogy így legyen. 

Namaste.                                             



       Osho szavait szeretném idézni: „ Amikor elindultam az Úton , a hegyek, hegyek voltak, a völgyek, völgyek voltak. Az Úton, a hegyek többé már nem hegyek, a völgyek többé már nem völgyek. Amikor megérkeztem, a hegyek újra hegyek, a völgyek újra völgyek”