A keresztény egyházak tanításai szerint a világvége a Jézus által körvonalazott utolsó ítélettel párosul. Ezért várta és várja – többnyire nagy szorongással – minden keresztény hívő ezt a napot, a végítéletet, az Úr haragjának napját. A világ végének hangoztatása nyilván ugyanolyan ősi múltra tekint vissza, mint a teremtésé. Érdekes, hogy ennek várása minden korban, mint kifejezetten erős néphit lelhető fel, elsősorban a szegény, valamilyen elnyomás alatt sínylődő, főként tudatlan emberek körében. A katasztrófák, sorscsapások, tragédiák alanyai számára szinte vigasztaló volt annak elképzelése, hogy ha már nekik egyénileg el kell pusztulniuk, velük pusztul az egész világ. Földi gondjaink ilyen egyszerű megoldódása, vigasztaló, különösen, ha tudjuk, hogy a többiek sem járnak jobban. Tehát az elmúlás minden földi gond megoldásának csábításával így mindig életben tartotta a világ majdani pusztulásának hitét. A világvége okául a régi népek rendszerint világméretű természeti katasztrófát, többnyire özönvizet vagy tüzet emlegetnek. Ezekkel a hitekkel jól összecsengenek azon ismereteink, miszerint az egyes világkorszakok végeit, világvége-szerű katasztrófák zárják, úgy, mint az özönvíz, Atlantisz elsüllyedése, vagy legutóbb a római birodalom bukása, amikor a Kos korszakból átléptünk a Halak korszakába, ami éppen napjainkban közelít a vége felé. Így tehát jogos elvárásunk, hogy e korszak végét is egy látványos „világvége” buli zárja, lehetőleg színes szélesvásznú, hoolywood-i katasztrófafilm stílusban. A világvége belátható időn belüli bekövetkeztének első, név szerint is ismert hirdetője Keresztelő (vagy Alámerítő) János volt. Ő abban a korban élt Palesztinában, amikor a gyűlölt rómaiak igája nehezedett Júdea népére. Megújult a Messiás eljövetelének hite. Mint az a régi héber írásokból is kiderül, abban a korban sok álpróféta, álmessiás és jós lépett fel és hirdette a jövőre vonatkozó elképzeléseit. Ezen jót nevettünk, a Brian élete, című filmben, de éppen azért mert napjainkban is aktuális. Jánosról elsőnek Máté evangéliumában olvashatunk: Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa... A fejsze... ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik... aki utánam jön, (gondolom Jézus).. a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.” Jézus maga is több ízben tért ki beszédeiben, második eljövetelére, az utolsó ítélet, a világvége kérdéseire, mert tanítványai így fordultak hozzá: „Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?” Válaszában Jézus sok megelőző jelet, köztük háborút, éhínséget, döghalált, földrengést, hamis prófétákat említett, majd így folytatta: „Közvetlenül ama napok nyomorúságai után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak, és az egek tartóerői megrendülnek. És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel... Bizony mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik...” És megtörtént mindez? Meg hát! Az akkori világnak, a harcos Kos korszaknak vége lett, a római birodalom bukásával, és ott épült az új korszak szívét jelentő keresztény egyház központja, ahol a leginkább üldözték a keresztényeket. Rómában. Ezt a folyamatot élhetjük át Henryk Sienkiewicz Nobell díjas író regényét, a Quo Vadis -t olvasva. Egyéni véleményem szerint a világvége várók ott követik el a hibát, hogy mindig materiális síkon gondolkodnak, és a Föld, vagy a földön élő emberek teljes pusztulását várják, ráadásul egyetlen esemény kapcsán. Vannak látnokok, és önjelölt próféták, akik ki tudja milyen jelekből, de folyamatosan a világvége eljövetelére következtetnek, és vannak asztrológusok, akik az általunk is ismert technikák alkalmazásával kutatják a jövőt. Elsődleges félelmeink gyakran kötődtek kerek évszámokhoz. Például az 1000 év eljöveteléhez is. A kor egyik krónikása, Raoul Glaber (vagy Glober) 1000 elején így írt: „A Sátán, János próféta szerint, nemsokára elszabadul, mivel az ezer év betelt.” Egy corbiai, barát a Föld teljes pusztulásának napjául 1000. március 25-ét jelölte meg. Ezen a napon a nép a templomokba tódult, és a szentek ereklyéinek közelében várta rettegve az utolsó ítélet jeleit. A világvége azonban elmaradt. Néhányan arra gondoltak, hogy az évszámhoz talán hozzá kell adni Jézus életkorát, amelyet abban az időben 33 évnek vettek. Új várakozás kezdődött. És 1033. június 29-én nagy napfogyatkozás sávja húzódott végig Európán. A korabeli leírások szerint „A napkorong sáfrányszínűvé lett; az emberek, amint egymásra néztek, látták, hogy sápadtak, mint a halál; a tárgyak zöldes színt kaptak; a szívekre tompa nyomás nehezedett és mindenki valamely rettenetes katasztrófára volt elkészülve...” A napfogyatkozás nagy félelmet váltott ki. A rettegést keltő esemény várható közeli bekövetkezésére a keresztény Európa szinte pánikba esett. És az ezres számtól való félelmüket összekötve a Jézus által körvonalazott, szörnyű világvége előzményekkel, minden sorscsapást a világvégét bevezető jelnek értelmeztek. És sorscsapás a 10. században ugyancsak bőven sújtotta Európát. 980-tól egyik aszályos, ínséges év követte a másikat. Három éven át nem esett eső. A föld nem termett semmit, az emberek nem vetettek és nem arattak. Egy mérő gabona ára 60 arany volt. Az erdőkből előjöttek a farkasok, és a településeken a lakosoknak puszta életükért is viaskodniuk kellett velük. Általános volt a rablás, sőt a kannibalizmus. Sok szülő megölte és megette gyermekeit. Voltak, akik tojással vagy gyümölccsel néptelen helyre csaltak gyermekeket, hogy aztán megöljék és felfalják őket. Egy utazó házaspár egy erdei kunyhóban emberi csontokat és 48 koponyát talált: a tömeggyilkos kannibált megégették. Volt, aki nyíltan árusított emberhúst a piacon. Miután bevallotta annak eredetét, máglyára vetették, a húst pedig eltemették. De valaki éjnek idején kiásta, és megette az árucikket: őt is megégették. Az akkori Európában azonban nemcsak éhínség, hanem egyfajta rettentő járvány is pusztított: az ún. tűzbetegségben szenvedők testét elevenen elrothasztotta a kór. A betegek húsa, mintha tűz érte volna, levált a csontokról, és oszlásnak indult. Ezekhez képest gyerekjáték az a kis gazdasági válság, és néhány rettegett vírus, amit ma a végítélet jeleinek tartunk. Mivel belátható időn belül nem várható újabb ezredforduló, most elővesszük a Maja naptárat, hogy a Maja időszámítás miatt aggódhassunk. Ez nekem azért is furcsa, mert a „Maják világa” már régen véget ért, az Ő számukra már eljött a „világvége” A maja sztéléken talált írásokból és a nép szent könyvéből, a régészek kiderítették, hogy a maja mitológia szerint a világ teremtése – azaz 0.0.0.0.0 – a Gergely-naptár szerint időszámításunk előtt 3114. augusztus 11-ére esett. A maják innentől számítják az időt, ami azt jelenti, hogy 2012. december 20-án 12.19.19.19.19 lesz, egy nappal rá, december 21-én pedig 13.0.0.0.0. A nap éppen a téli napfordulóra esik, az utolsó nap több ország dátumszabványa szerint 20. 12. 2012 – mellett ez az oka a 2012-pániknak. A majáknál ugyanis 13 baktun után véget ér a naptár.(nem a világ) A maják ciklusok szerint élték életüket, és egy ciklus végén újat kezdtek. A 13 baktunos időszak is egy ilyen ciklus, ha ma élnének maják, valószínűleg 2012. december 21-én egyszerűen újrakezdenék a naptár számolását (és persze megújulási szertartásokkal ünnepelnék az új világ kezdetét). Ezt támasztja alá az is, hogy az említett i.e. 3114. augusztus 11. nem az első, hanem az ötödik teremtés kezdete. Ha pedig volt ötödik teremtés, miért ne lehetne hatodik? És még egy érv amellett, hogy a maják nem készültek közeli világvégére: A baktunnál nagyobb időmértékegységeket is számon tartottak. a piktunt (20 baktun), a kalabtunt (20 piktun), a kincsiltunt (20 kalabtun) és az analtunt (20 kincsiltun). Az analtun már nagyjából 64 millió évnek felel meg – nem utal kishitű gondolkodásra, ha egy nép külön nevet ad egy ilyen hosszú időszaknak. Ami viszont időméréstől és kultúrától is független, az, az égbolt képe, amit már mi asztrológusok tudunk értelmezni. A világvége okaként már Newton kora előtt is kiemelkedő helyen szerepeltek a bolygóegyüttállások. Az ősi asztrológiai nézetek szerint a bolygók mindegyike valamilyen tulajdonság hordozója és Földre sugárzó forrása. Amennyiben a bolygók közül néhány többé-kevésbé szorosnak látszó közelségbe kerül a bolygóhatások összegeződnek, felerősödnek, és az így kifejtett hatások károsak, talán végzetesek lehetnek az emberiség számára is. A 12. századi asztrológusok kiszámolták, hogy 1186. IX. 15-én mind a hét akkor ismert „bolygó” (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz) 10fokon belüli együttállása lesz megfigyelhető az égen. Jóslataik szerint ekkor következik be a világvége. Még nagyobb pánikot okozott a 16. század híres asztrológusának, Stöfflernek a bejelentése, hogy 1524. II. 20-án minden bolygónak a Halak csillagképében lesz szoros együttállása, és ez egész Földre kiterjedő vízözönt okoz. Ez nyilván a világ végét jelenti. A végzetes nap előtti időkben egy Toulouse-i orvos, bárkát épített magának és családjának, hogy mint új Noé élje túl az emberiséget elpusztító vízözönt. Európa-szerte nagy volt a pánik, főként azok körében, akik a tengerpartok mentén vagy a völgyekben laktak. Igyekeztek eladni, vagy a túlvilági jutalom reményében végrendeletileg(!) az egyházra hagyni ilyen fekvésű birtokaikat. A vízözön elmaradt, sőt kiderült, hogy az a február szokatlanul száraz volt... Sok jóslással foglalkozó ember nevezi magát „az egyszerűség kedvéért” asztrológusnak, bár erre sem képzettségük, sem gyakorlatuk nem jogosítaná fel őket. Ebből adódóan azonban sok olyan kijelentést tulajdonítanak az asztrológusoknak, amilyeneket egy igazi asztrológus soha sem mondana. Így terjedt el az is, hogy az „asztrológusok” már évek óta hangoztattak egy új, globális kiterjedésű katasztrófára, vonatkozó dátumot: 2000. május 5-ét. Ekkor ugyanis nagy, mind a hét, ókorban is ismert „bolygóra” kiterjedő együttállás következett be. Sokak előrejelzése szerint ez nemcsak disszonáns asztrális hatásai folytán lehet végzetes az emberiség számára, de az egy vonalba kerülő bolygók iszonyú gravitációs erőt kifejtve szét fogják szakítani a Naprendszert, és ez véget vet a Földnek, és persze a földi életnek. Azt már első óta tudjuk, hogy a Naprendszer össztömegének 99,87%-a a Napé. A fennmaradó mindössze 0,13% jut a nyolc nagybolygóra, a bolygóholdakra, és a mintegy százezer kisbolygóra, az üstökösök milliárdjaira, a meteorokra, és a bolygóközi anyagra. Nem kell különösebben jártasnak lenni a fizikában ahhoz, hogy elképzeljük, hogy mekkora gravitációs erőt tud kifejteni ez a 0,13% a 99,87%-ra. Szó sem lehet ilyenkor a Naprendszer egyensúlyának megbomlásáról. Valójában a gravitációs hatás, amely a bolygók együttállásából keletkezhet, nem minősíthető rendkívülinek - legalábbis modellszámítások alapján. Ennek részben az is az oka, hogy a bolygók szórása általában 10 foknál is nagyobb, 2005ben pl. 26 fokkal tértek el a képzeletbeli egyenestől az égitestek, vagyis kevésbé pontosan rendeződtek egyetlen sorba a planéták. Egyébként, ha az említett bolygók valóban egyetlen vonalba állnának be, akkor is mindössze a hüvelyk (1 hüvelyk = 2,54 centiméter) 1/600-ad részével emelkedne meg a világtengerek szintje, ami elhanyagolhatónak tekinthető. Ennek ellenére, biztosra vehető, hogy ameddig a természettudományos világkép alapjai nem épülnek be az emberfejek elemi ismeretrendszerébe, még sok világvége-dátum bukkan fel a 21. század során is, ebből a hiedelemből adódóan. Bolygóegyüttállás lesz például 2040. IX. 8-án és 2100. XI. 2-án, napfogyatkozás 2081. IX. 3-án, és így tovább – egészen addig, amíg kb. ötmilliárd év múlva a Nap elkezd kitágulni, és elnyeli a közelében keringő bolygókat, a Merkúrt, Vénusz és talán a földet is. A modern korban, még néhány ember számára emlékezetes marad az 1962. II. 5-e, amikorra világméretű katasztrófákat, sőt világvégét jósoltak. Arra a napra nagy bolygóegyüttállást számítottak ki. (Már tudjuk, hogy akkor még napfogyatkozás is volt, tehát a Hold és a Nap is bizonyítottan egy vonalba került). Budapesten is érezhető volt ennek a rémhírnek a hatása, hiszen azt is rebesgették, hogy a Gellért-hegy ismét(!) kitör, elpusztítva a fővárost. A tengerparti országok elsüllyednek, így Anglia is. Egy élelmes portugál vállalkozó hajójegyeket árusított, garanciát vállalva, hogy hajóján biztosan át lehet vészelni a vízözönt. Egy nála még élelmesebb, amerikai ruhaipari vállalkozó kiolvasta a Jelenések Könyvéből, hogy száznegyvennégyezer fehér ruhás a végítéletkor tisztának találtatik (Jel 7,4;14,1...5). Hirdetést tett közzé, hogy a mennybemenetel céljára alkalmas fehér ruhák nála kaphatók. India amúgy is babonás lakossága a papokhoz fordult segítségért vagy vigaszért. Azok azt tanácsolták a dolgozóknak, hogy életük utolsó óráit töltsék családjuk körében. A vészterhes nap elmúlt, baj, sőt a statisztikák kimutatásai szerint minden jelentősebb esemény nélkül. (Említésre érdemes, hogy az indiai munkások felháborodtak azon, hogy a munkáltatók levonták bérükből a le nem dolgozott napot. Fenyegető tömegben vonultak a papok elé, hogy számon kérjék tőlük az őket megkárosító tanácsaikat. Azok készen voltak a felelettel: „Mi 23 millió imádságot mondtunk el az isteneknek, ők megkönyörültek rajtatok, elhárították a veszélyt, és ti, hálátlanok, még nekünk tesztek szemrehányást?!”) Asztrológiai szempontból számunkra a napfogyatkozások időpontjai lehetnek figyelemre méltók, hiszen ezeknek az időpontjára felállított képleteket tudjuk értelmezni. Nézzük az 1033-as napfogyatkozás időpontját.  A Nap és a Hold fogyatkozási idejére kiszámolt horoszkópok mindig az egzakt pontos együttállás, vagy oppozíció időpontjára számítandó ki. A hagyomány az árnyékba lépés pillanatát vette figyelembe a fogyatkozás kezdeti időpontja helyett. Az együttállás, vagy oppozíció teljessége mutatkozott a gyakorlatban megbízhatóbbnak. A fogyatkozás időpontját ugyancsak greenwich-i időben számítjuk ki más-más földrajzi területeken, a helyi időeltérés adja a házak különböző pozícióit. Elsősorban azt állapítjuk meg, hogy milyen helyeken lesz érezhető, a fogyatkozások hatása. Elsősorban azt az állatövi jegyet /jegyeket vesszük figyelembe, melyikben a fogyatkozás bekövetkezik.Az ókor óta számos változás történt az országok és városok asztrológiai besorolásában, így nehéz feladata az asztrológusnak, hogy eldöntse, ragaszkodik-e a hagyományokhoz, vagy esetleg a saját tapasztalatai alapján döntsön ebben a kérdésben. Ami biztos, hogy azokon a területeken ahonnan a fogyatkozás látható, a hatása is érezhető lesz.  Azoknak az országoknak a képletét érdemes figyelembe venni, amelyek horoszkópjában fontos elemek állnak a fogyatkozás helyével kapcsolatban. Pl. A város, vagy állam képletének világosítói, asc.-e MC.-je, uralkodója szoros fő fényszögben állnak a fogyatkozással. Ez fokozottan érvényes akkor, ha az adott helyről a fogyatkozás még látható is, tehát az adott hely horizontja felett játszódik le a fogyatkozás. Ebben a képletben a fogyatkozás a Rák jegyében történik, RÁK Hollandia, Paraguay, Új-Zéland, Skócia, Anatólia, Észak- és Nyugat-Afrika, Burgundia, Mauritius (Töröko. Asc. 7. fok). Városok: Lübeck, Bern, Milánó, Algír, Tunisz, Amsterdam, Konstantinápoly, Genova, Velen¬ce, Magdeburg, Manchester, Stockholm, Görlitz. Továbbá, azokra a területekre ha, ahonnan a fogyatkozás látható. Ptolemaeus szerint az események jellegét azokból a jegyekből tudhatjuk meg, ahol a fogyatkozás történik, és az égitestek helyéből, amelyek a jegyeket uralják. Égitestek uralkodásának megállapítását Ptolemaeus a Tetrabiblosban részletesen leírja, így erre most nem térek ki. Ennek a képletnek a legfőbb uralkodója a Hold, mert a fogyatkozás, és a X. ház csúcsa is a Rák jegyében található. A Hold kapcsolatba hozható a táplálkozással, a családokkal, a hazával, az anyasággal és valóban a vizek állapotával is. Ahhoz, hogy a korabeli asztrológusok szemével vizsgálhassuk ezt a képletet, jobb, ha nem vesszük figyelembe a Szaturnuszon túli bolygók fényszögeit. Ebben a képletben a Hold, a Nappal együttállva egy jegyben tartózkodik a Szaturnusszal, Merkúrral, és a Jupitertől kvadrátot kap. Így valóban jelzés értékű lehet a családok nehéz helyzetére, az éhínségre, táplálkozási, és vízügyi gondokra. Persze elsősorban az áradásoktól rettegtek, de vízügyi gondnak tekinthető, a Rák jegyben álló Szaturnusz, vízkorlátozó hatása is. A fogyatkozások értelmezéséről még napjainkban is az egyik legrészletesebb tanulmányt a Tetrabiblosban találhatjuk. Nos, mivel a 2012-es világvége jóslathoz nincs időpontunk, és helyszínünk, így nem látom értelmét, hogy december 20, vagy 21, esetleg 22.-e horoszkópját böngésszem. Ám a várt esemény időpontjához legközelebbi napfogyatkozást már érdemes megvizsgálni. Ez 2012 november 13.-án lesz, a Skorpió jegyében.  Ez a Skorpió alá tartozó országokat és térségeket érinti. A fogyatkozás sávja, nagyrészt a tengeren fut keresztül, egy kis részében éppen csak érintve Ausztrália kis részét. Nem vonom kétségbe, hogy az ott élő emberek számára jelentős eseményeket jelezhet ennek képlete, de nem hiszem, hogy ez globális változásokat vonna maga után. Szerintem sokkal figyelemre méltóbb napfogyatkozás lesz egy kicsivel előbb, 2012 május 20-án.  A csendes óceánon. Ez a fogyatkozás látható, tehát érinti Kínát, Japán nagy részét, és az USA nyugati államait. Nos, ha ezekben a térségekben történnek nagy események, az bizony hatással lehet egész jelenlegi világunkra, kultúránkra és gazdaságunkra. Nézzük tehát ezt a képletet.  A fogyatkozás az Ikrek jegyében zajlik, tehát az érintett országok, és városok: Belgium, USA, Alsó-Egyiptom, Afrika észak-keleti partja, Flandria, Lombardia, Szardínia, Tripolisz, Wales, Würtenberg. Város: London (Asc. 17. fok), Versailles, Metz, Cordoba, Nürnberg, San Fancisco, Plymouth, Melbourne (Asc. 10. fok), Mainz, Bamberg. Az USA jegyhelyzet, és a láthatóság miatt is erősen érintett. Most lássuk, hogy az események mikor következnek be. Ptolemaeus ezt írja: Egy ilyen periódus kezdetét és delelőpontját abból láthatjuk meg, hogyan viszonyul a fogyatkozás helyzete az égbolton a horoszkóp sarokházaihoz. Ha a fogyatkozás a keleti horizonton található, akkor a periódus kezdete a fogyatkozást követő négy hónapra esik. Az állapotok hevesebb fokozódása az egész időtartam első harmadában következik be. Ha a fogyatkozás a Médium Coeliben következik be, akkor a periódus a fogyatkozást követő második négy hónapban veszi kezdetét és a hevesebb kifejlődést időtartamának második harmadában tapasztaljuk. Végül, ha a fogyatkozás helye a nyugati horizonton található, a periódus a fogyatkozást követő harmadik négy hónapban fog elkezdődni és erőteljesebb kifejeződése időtartamának harmadik harmadában történik. tehát bár mi is történik, amit a napfogyatkozás előre jelez, az május 20-a után, legkorábban 8 hónap múlva fog elkezdődni. Ez kicsit necces a világvége szempontjából, mert december 21 éppen hét hónapra és egy napra rá következik, tehát szabály szerint január 20 előtt nem történik olyasmi, amit a napfogyatkozás jelez előre. Az események jellege: A harmadik fő szempont az, miből látjuk meg azt, hogy a jövőbeni események milyen jellegűek lesznek, ítéletünket ebben a vonatkozásban a jegyek és képeik fajtájából merítjük, amelyben a fogyatkozás történik, az égitestek és az állócsillagok helyéből, melyek a jegyeket uralják, és magából a fogyatkozás jegyéből, ha az sarokházban történik. Itt a Merkúr a fogyatkozás ura, de nagyon erős a képlet asc.-én álló, emelt helyzetben levő Szaturnusz is. Az állócsillagok közül azt figyeljük meg, amelyik a fogyatkozás órájában felkelő. Ez Spica. Ezek megállapítása és az állócsillagok bevonása után ítéletünk megalkotásához szemügyre kell vennünk a jegyek alakzatát, amelyekben az említett uralkodók állnak és amelyekből megállapíthatjuk az események fajtáját. Hiszen minden jegy, amely emberi alakot ábrázol a zodiákusban, az emberek számára jelez előre valamit. Minden Földre vonatkozót azok jeleznek, amelyek a megfelelő alakzatot veszik fel. Hosszú burjánzó vészt a kígyó képek, elemi kitörést az állatképek jeleznek. Szelíd állatok képei mutatják a háziállatok és a szelíd barom kárát, amelyeket az élet hasznára tenyésztettek, ahogyan az egyes jelek értelme adja, így a lóét, a marháét vagy más állatokét. Északi földképekváratlan földrengést jeleznek, a déliek nagy és váratlan felhőszakadást és vihart. Ha a fogyatkozást szárnyas lény uralja, mint a Szűz, a Nyilas vagy a Hattyú, akkor az a tollasjószág kárát mutatja, mindenekelőtt azokat, amelyek táplálékul szolgálnak. Ha ellenben a vizes jegyeket uralják, akkor az események a vízi állatokat és halakat érintik, vagy a csillagképek mint a Rák, Bak és a Delfin, olyan eseményeket jeleznek, amelyeknél a tengert vagy a hajózást kell figyelembe venni, vagy a folyó vizek képei, mint a Vízöntő és a Halak, olyanokra vonatkoznak, mint a folyami állatok, vagy ami a forrásokkal kapcsolatos. Az Argonauták hajója mindkettőt jelenti. Napéjegyenlőségi vagy tropikus csillagképekben a fogyatkozás egészen általános károkat okoz viharok által a neki megfelelő időben. A tavaszi jegyekben minden növekedésben és minden gyümölcs csírázásában, a szellőében, a fügefáéban és minden érésben. A nyári napforduló jegyében kárt okoz a termésben és gyümölcsök importjában. Egyiptomban különösen késlelteti a Nílust, amelynek ki kell lépnie a medréből. Azőszi napéjegyenlőségi jegyben kárt okoz a termésben és a vetésben. A téli jegyekben, az olaj ültetvényben és a téli idők halaiban, madaraiban. A napéjegyenlőségi jegyekben jelzi továbbá a vallási és áldozati szokások reformálását. Ezzel szemben a tropikusjegyekben a pénzügyekben és az uralkodásban. A szilárd jegyek, mint a Bika, Oroszlán, Skorpió, Vízöntő károkat jeleznek az épületekben és az ingatlan tulajdonban, a kettős jegyek, mint az Ikrek, a Szűz, a Nyilas és a Halak az emberek és a királyok kárait. Fogyatkozások, amelyek keletre esnek, károkat jeleznek a termésben, ifjúkorban és ezek alapjaiban. Az ilyen a Médium Coelin egész országoknak, királyoknak és közepes életkorban. A leszálló ponton törvények változását és baleseteket és aggastyánok halálát. Hogy az esemény mennyire fog kiterjedni, azt meglátjuk a fogyatkozás és az égitestek nagyságából, melyek a fogyatkozásra vonatkoztatva az események alapjául szolgálnak. Általában kisebb baj következik be ha a Napfogyatkozás esti irányban történik, és a Holdfogyatkozások reggeli irányban. Ezekkel a helyekkel szemben a felére csökkennek.Reggeli Napfogyatkozások és esti Holdfogyatkozások felerősítik a rossz hatást. Milyen fajtájúak lesznek a jövőbeni jó vagy rossz események. Negyedik fő pontként megállapítható, milyen arcot viselnek magukon a jövőbeni események, hogy jók vagy rosszak lesznek. Ezt meglátja az ember az uralkodó természetéből, ha azok erős helyen állnak, a kölcsönös aspektusok és a jegyek keverékéből, amelyben állva meglátjuk őket. A Nap és a Hold a vezetője minden más égitestnek és ez által legfőbb okozói az eseményeknek, irányítják az égitestek uralkodását és erőstik vagy gyengítik hatásaikat. Az égitestek megítélése tehát, melyik bír a legelőkelőbb joggal a kölcsönös hatások keveredésénél, megmutatja az esemény fajtáját. Ha a Merkúr a kizárólagos uralkodó, annak az égitestnek a természetéhez alkalmazkodik, amellyel kapcsolatban áll, de gyorsabban bekövetkező viszonyok jellemzik. Az emberek kereskedelmi üzleteibe nagyobb gyorsaságot visz, szorgalmat és agyafúrtságot minden vállalkozásba. Ő a lesben álló az utcai rablásoknál, lopásoknál és tengeri kalózkodásnál, légszomjat idéz elő, minden gonosztevő szövetségese és száraz betegségeket vált ki, egynapos lázat, köhögést, asztmát, tüdővészt, és az istentiszteletek és vallások reformációját, királyok visszatérését, a berendezkedés és a törvények változását, mindig olyan módon, amilyen égitesttel kapcsolatban áll. Az időjárásban, mivel száraz természetű és gyors, és igen közel halad a Naphoz, rendszertelen szeleket okoz, melyek gyorsan felmorajlának majd hirtelen megváltoznak, viharokat, villámcsapásokat, továbbá földhasadásokat, földrengéseket és villámlásokat. Ennél az oknál fogva az állatok és növények számára pusztító hatást hordoz magában. Nyugaton állva kiszárítja a folyókat, Keleten megnöveli áradásukat. Mivel itt a Merkúr nem tekinthető egyedüli uralkodónak, vegyük figyelembe még a Szaturnusz hatásait is. A Szaturnusz általában pusztulást és romlást hoz a hideg által, és különösen hosszan tartó betegségeket az emberi test számára: sorvadást, tüdővészt, melyek okát a hurutban találjuk, kiválasztási zavarokat, folyást, négynapos lázat, és száműzetést, szegénységet, szorongatottságot, gyászeseteket, félelmeket és kihalást, különösen aggastyánokét. Az állatoknak, amelyeket az emberek hasznára tartanak, takarmányhiányt hoz, vagy legyengíti őket betegség által, éspedig olyan mértékben, hogy a kár az emberekre is áthárul, akik őket tartják. A levegőben iszonyú hideget okoz, jegesedést, ködöt és nagy kárt az egészségre. Viharok keletkeznek ezekből, örökösen borús égbolt, sok ködfelhő, erős hóesések, nem olyanok, amelyek hasznosak, hanem romboló, melyből az emberekben lappangó betegségek keletkeznek. A folyókon és tengereken vad viharok, hajótörések, veszélyes utazások, halhiány és halpusztulás. A tengereken különösen a víztömegek áradása elpusztítja a tengerfeneket és megakadályozza visszafolyását. A folyókon áradások és gátszakadások. A Földön a mezei gyümölcsök drágulása, terméshiány és pusztulás, különösen azoké a gyümölcsöké, melyek táplálékul szolgálnak, legyen az hernyójárás vagy sáskajárás, vagy árvizek, felhőszakadás vagy jégeső, éspedig olyan rendkívüli, hogy az emberekre éhínséget vagy hasonló rosszat hoz. Ha az esemény helyével a jótevők állnak aspektusban, a rossz hatások enyhébbek lehetnek. A legerősebben a rossz események általában azokon a helyeken okoznak szenvedést, melyek horoszkópjában a fő helyek, a világosítóké és a sarokházaké azonosak, a fogyatkozás horoszkópjával, tehát vagy a fogyatkozás jegyét foglalják el, vagy azzal szemben állnak. Különösen veszélyesnek és elkerülhetetlennek mutatkoznak azok az események, mikor magával a fogyatkozás fokával, vagy oppozíciós helyével teljesen megegyezik a birodalom vagy város horoszkópjában a világosítók egyikének a fokával. Ennek a képletnek a legkellemesebb pontja, hogy az asc.-en a Spica, és Arcturus kettőscsillag van éppen felkelőben, és ez a két állócsillag a két legszerencsésebbnek tartott csillag. Ptolemaeus szerint Vénusz és Mars, Alvidas szerint Vénusz, Jupiter, Merkúr. Sikert, ismertséget, gazdagságot, művészet és tudomány szeretetét, gátlástalanságot, terméketlenséget és ártatlanokkal szembeni igazságtalanságot hoz. Intelligenciára és szónoki képességekre mutat. Ha felkel vagy kulminál: Határtalan szerencse, gazdagság, elégedettség, egyházi támogatás, váratlan házasság vagy előrejutás, mely túllép az érintett elvárásain és képességein. Az ősi csillagtanban a Spica minden csillag közül a legszerencsésebb, ha az MC-re emelkedik, és általában jótékony hatásúnak tekintik, amely gazdagságot és hírnevet ígér. Az Arcturus az egyik legfényesebb csillag az északi féltekén, és jellegzetes vonása az égboltnak tavasztól őszig, amikor végül leszáll a horizont alá. Ókori hírnevét az utazás és a hajózás általi önmeghatározásra és jólétre gyakorolt hatásának köszönhette. Nos, úgy tűnik, hogy ennek a katasztrófának is végül Happy end lesz a vége. A Világ teljes egészében nem fog elpusztulni, és minden fenyegetettség ellenére sem pusztul ki az emberiség. Nagyobb fordulatok a világot ma uraló hatalmak, társadalmi rendek működésében várhatók. Ám ez sem mint egyetlen nagy fordulat, inkább egy lassabb folyamatként megy végbe. Ahogy a harcos Kos korszakot sem egyik napról a másikra váltotta fel a Halak korszaka, így a Vízöntő korszak sem egy villámcsapásra érkezik meg. Ha már megváltoztatni nem is tudjuk a világ eseményeit, legalább ne essünk pánikba, ne üljünk fel a mendemondáknak, hanem gondolkodjunk tárgyilagosan, a saját fejünkkel, és vizsgáljuk meg lehetőségeinket képességeink szerint. Segítsünk azzal, ami a hivatásunk. Bízzunk abban, hogy ha a jó szándék vezérel, nem követünk el túl nagy hibákat. Én ezt fogom tenni. 2009.12.12. Nagy Böbe www.asztromania.hu |
Főoldal > Vízöntő kor energiák >