Mit jelent a karma törvénye? A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata. A karma tágabb értelemben cselekedet, tett, mű. Minden tényezőre vonatkozik, ami a világban történik, és következménnyel jár. Vonatkozik az akciókra, reakciókra, általában a világ törvényei által irányított aktív természeti folyamatokra, eseményekre, az élettelen létezők hatásaira, az emberi és állati cselekvésre, de az embernél fejlettebb, magasabb szinten álló lények, istenek, szellemek megnyilatkozásaira is. Minden aktivitás, azaz ok okozatot szül, és minden ok előzőleg létrejött okozatból eredeztethető. Így jön létre az ok-okozati összefüggések végtelen hálózata. A karmát nem szabad összekeverni a sorssal, de az eleve elrendeléssel, és az újraszületés tanával sem. Ezek mindegyike önmagában más jelentéssel bír, bár az újraszületés (reinkarnáció) tanának fontos része a karma.  Buddha tanítása a karmáról A karma fogalma Indiából ered, az indiai vallásokból és a buddhizmusból. Azt fejezi ki, hogy csak tőlünk függ, mi történik velünk: előző gondolataink és cselekedeteink váltak jelenlegi állapotunkká – s most, e pillanatban is jövőnk magjait ültetjük el. Ilyen értelemben nem a tőlünk független sors, nem egy felettünk uralkodó istenség, és nem a véletlenek döntenek életünk eseményei felől, hanem minden esetben az ok-okozati összefüggések. Könnyű belátni: aki a sorsban, az eleve elrendelésben hisz, annak teljességgel értelmetlenné válik élete minden szándéka és erőfeszítése. Mi értelme lenne egy vizsgára tanulni, egy fontos eseményre készülni, ha úgyis az fog történni, amit valahol valamilyen hatalom már elrendelt. Minden valamire irányuló cselekedetünk értelmét veszti és a céltalanságba vész. Ha valaki úgy gondolja, lesz ahogy lesz, a szerencse kiszámíthatatlan véletleneken alapul, ugyanarra a következtetésre juthat: mi értelme lenne bármely erőfeszítésnek, ha úgyis a véletlen vagy a szerencse fogja eldönteni a dolgok kimenetelét. Sokan egy istenségtől (istentől) várják a mindennapi megoldásokat. De tudhatja-e bármelyikünk bizonyosan, hogy cselekedete eléri-e célját, hogy az az istenség úgy fog a dolgok felett dönteni, hogy a szándékunk beteljesül. Ha pedig nem tudhatjuk ezt, van-e még értelme gyakorolni, tanulni, fejlődni, mikor úgyis egy tőlünk független döntés tesz majd pontot a folyamat végére? Mint a szent írásokból tudjuk, ezek az isteni döntések egy általunk megszemélyesített isteni EGÓ pillanatnyi szeszélyén múlhatnak. Mindezekben az elképzelésekben csupán csak hihetünk – ezért is nevezzük őket hit-nek. A karma a hit fogalmától teljesen különböző jelentéssel bír: a bizonyosságon, a tapasztaláson alapul. Buddha szerint egyetlen bizonyosság van az életünkben, az pedig a karma törvénye. Minden más, a sors, a véletlenek, az eleve elrendelések, az istenségek – csak bizonytalan hitelvek, amelyek nem adhatnak szilárd támpontot az életünkben. Mi a reinkarnáció? A reinkarnáció az ismétlődő születés és halál folyamata, mely során a lélek életeken keresztül egyik testből a másikba vándorol. A reinkarnáció szerint a lélek örök, a fizikai test csak átmeneti. Amikor valaki meghal, akkor csak a sűrű, fizikai teste hal meg, maga a lélek az egy új testbe költözik a léleknek megfelelő karma szerint. Miért van szükség az újraszületésre? Az újszületés mozgatóereje a vágy. Amit előző életeinkben nem oldottunk meg, az megoldásra, vagyis újra leszületésre, jóvátételre vár. Amit pedig ebben az életünkben nem tudunk megvalósítani, azt továbbvisszük magunkkal és egy új életben kell megvalósítanunk. A karmánk elől nem lehet és nem is tudunk menekülni. Az újraszületés célja, hogy a lélek mindig változatos életsorsokon menjen keresztül, így lelkileg-szellemileg is tud fejlődni, ezért minden inkarnációban más-más földi környezetet és életsorsot kap a lélek. Lehetünk így férfiak, nők, szegények és gazdagok, leszülethetünk Amerikában, Európában vagy Ázsiában stb. Mi történik két élet között? A tibeti buddhisták szerint a lélek az úgynevezett bardo-ba kerül, ami köztes létet jelent. Bővebben erről a Tibeti Halottaskönyvben lehet olvasni. Miért nem emlékszünk rá, hogy mit vállaltunk? A lélek odafenn megválasztja magának a segítőivel azt, hogy mit szeretne a jelen életében megtapasztalni, s ezt milyen életkörülményekkel. A lélek tudata a Földre érve elhomályosul, így már nem emlékszik arra mit vállalt, s sokan csak lázadoznak ellene, holott mindent saját maga választott. A tudatalatti emlékszik mindenre, amit korábban már megtapasztalt, de nem véletlenül borul a felejtés homálya a tudatos elmére. Ha az összes előző életének tapasztalataira emlékezne a lélek, képtelen lenne azt feldolgozni. Gondoljunk csak bele, hogy az adott élet egy-egy traumáját sem tudjuk sokszor feldolgozni, mi történne, ha több előző élet hasonló kellemetlen emléke zuhanna ránk? Nem bírnánk elviselni. Mi történik a halál után? A halált követően a lélek visszanézni jelen életének eseményeit, s megtudja azt is, hogy mi volt az az életfeladat, amit a leszületésekor vállalt, s hogy azt milyen mértékben teljesítette. Itt senki más nem mond ítéletet, csak a lélek saját maga. Azt tudni kell, hogy odafenn mindenki szeretettel és megértéssel fogadja a lelket. Ha nem olyan volt az életünk, mint amilyet elterveztünk, akkor a lélek szeretné ezt jóvátenni, ezért szeretne minél több dolgot magára vállalni a törlesztés érdekében. A lélek a segítők közreműködésével megalkotja következő inkarnációjának vázlatát, hogy hova és milyen korba szülessen, melyik szülőpárt válassza, milyen családban szülessen, milyen személyek vegyék körül, s azokkal milyen kapcsolatban legyen, s a legfőbb sorspontokat is megbeszélik. Miután ez megtörtént, a lélek megvárja az adott időpontot és leszületik a Földön a megfelelő helyen és családban. Hogyan segít a szenvedés és a megtapasztalás bennünket? Az élet célja a fejlődés, szenvedés nélkül pedig nincs fejlődés. Ha elkövetünk egy hibát, akkor az mindig bizonyos következményekkel jár együtt, amelyet saját bőrünkön tapasztalunk meg. Ez a tapasztalat hozzásegít bennünket ahhoz, hogy ezt követően a hibát máskor ne kövessük el. Azonban ez nem mindig szokott így alakulni. Mi a szabad akarat? Minden ember szabad akarattal születik, maga választja meg a születése körülményeit és az életét meghatározó legfőbb eseményeket. Minden ember a maga szerencséjének a kovácsa. Mindenki maga alakítja a sorsát és magára mér csapásokat, nem pedig a Jó Isten. Szabad akarattal tesszük azt, amit teszünk és ennek a következményei hatnak ránk, s itt jutottunk vissza a karma fogalmáig, vagyis az ok-okozati törvényig. Ha szabad akaratunkkal mások szabad akaratát nem sértjük, akkor jól éltünk vele és pozitív karmákat szerzünk, ellenkező esetben újabb negatív karmamagokat szórunk el. S álljon itt Buddhától egy idézet: „Itt van ez a mécses. Hajnalig dolgoztam a fényénél. Reggel eloltom. Este újra meggyújtom. Az edény ugyanaz, az olaj ugyanaz, a kanóc ugyanaz, de ugyanaz-e a láng, ami felgyullad a következő éjszakán?”  Tudatalattink hatalma Beszélgetés dr.Gaspar Alica pszichiáterrel a reinkarnációs hipnózisról. Dr. Gaspar Alica rendhagyó pszichiáter, nyitott az új és szokatlan módszerek felé -- mint amilyen például a reinkarnációs hipnózis vagy a reiki. Nála a kezelés egész másként zajlik, mint a hasonló intézményekben. Mintha egy más világba csöppenne az ember. Hangulatos, ízlésesen berendezett rendelője cseppet sem hasonlít az orvosi ambulanciákhoz. Viszont módszere hatékonyságáról árulkodik a sok-sok gyógyult páciens, akik szinte megújultan térnek vissza az életbe. Hogyan került kapcsolatba a reinkarnációs hipnózissal való gyógyítás lehetőségével? -- Az orvosi egyetemen tanultunk ugyan a hipnózisról, de oktatóink nem igazán foglalkoztak a témával komolyan. Azt mondták: lehet, hogy van ilyen, de lehet, hogy nincs is. Ködösítették az egész témakört. Annyit tanultunk csupán, hogy a hipnózis nem más, mint kommunikáció a tudatalattival. Megtanultuk a technikáját, amit egyébként bárki megtanulhat, hiszen könyvek is megjelentek erről. Nekem már az egyetemen felkeltette az érdeklődésemet, milyen módon lehet a tudatalattival kommunikálni, és éveken át kerestem, kutattam az információk, lehetőségek után. Így akadtam rá erre a módszerre. Amerikában vagy Japánban ez rég elterjedt gyógymód. -- Tehát mi is az a hipnózis? -- Bármennyire is félrevezető a hipnózis meghatározása, semmi köze az álomhoz. Az ember nagyon is éber állapotban van, be van kapcsolva a tudatalattija is. Azaz, ami tudati állapotban nincs jelen, de hipnózis alatt előhívható. Olyan dolgokra világítunk rá, melyek bennünk vannak, de nem tudjuk, hogy bennünk vannak. Jung hasonlatával élnék: a tudatos és a tudatalatti olyan, mint egy beláthatatlan sötét tér, amelyben egy nagyon vékony fénycsóva látható. A sötét rész a tudatalatti, az a pici fényes rész a tudatos. A tudatalattiban hatalmas anyagot hordozunk: megélt érzéseket és élményeket. -- Miben különbözik a regresssziós és a reinkarnációs hipnózis? -- A technika ugyanaz. A regressziós hipnózisban azonban csak a gyerekkorig megyünk vissza, a reinkarnációs hipnózisban viszont ennél is tovább: visszamegyünk a méhen belül töltött időre, amikor még nem születtünk meg, még tovább, amikor már nem élünk és még nem élünk, és az előző élet(ek)be. Soha nem lehet előre tudni, hol kötünk ki -- időben. Nem igazán lehet a menetet irányítani, nem is szándékom, mert a kezelés alatt annak kell előbukkannia, ami kikívánkozik az emberből. Van, hogy eljutunk a létközig (bardo), mikor nincs testünk csak szellemünk, már nem élünk, de még nem születtünk meg, készülődünk a mostani életünkre. Ez egy olyan állapot mikor megtervezzük a következő életünket, a szellemi vezetőnk segítségével. Azt, hova születünk, milyen lesz a nemünk, kire fogunk hasonlítani. Kiválasztjuk a szüleinket, a csillagjegyünket, és megtervezzük azokat a körülményeket, amelyek biztosítják, hogy teljesítsük a következő életünk karmáját, hogy a következő életünkben előbbre jussunk azáltal, hogy egy bizonyos életfeladatot teljesítsünk. Ehhez viszont meg kell terveznünk a körülményeket. -- Mondana néhány példát? -- Egy víztől betegesen rettegő kliensemnek úgy sikerült megszabadulnia a fóbiájától, hogy rájött, előző életében megharapta a cápa. Egy másik kliens szintén irózott a víztől: kiderült, hogy a középkorban boszorkánynak kiáltották ki, megkötözték, koporsóba tették, súlyokat raktak, és a tengerbe dobták, úgy lelte halálát. Volt, aki komoly problémákkal küszködött, míg ki nem derítettük, hogy valamelyik előző életében élve eltemették. Gyakori például a családok reinkarnációja: egy-egy embercsoport újra egy családba születik meg, a szerepek viszont felcserélődhetnek. Vannak éber állapotban „beugró” életjelenetek, úgynevezett flesh-back képek, amelyek tehát tudatos, éber állapotban jelentkeznek, és valamely előző életünkből származnak. Valószínűleg a deja vu érzések is erre vezethetők vissza. -- Miszerint dönt arról, hogy kinek javasolja ezt a kezelési módot? --Túlnyomórészt megvárom, míg a kliens kéri a hipnózist. Ha viszont nem tud erről a módszerről, és jónak látom a metódus alkalmazását, tájékoztatom a lehetőségekről. A döntés mindig a páciensé. Alapvető viszont, hogy maximálisan megbízzon bennem, hiszen ha szorong, fél, tart tőlem, akkor nincs sok értelme belekezdeni, sikertelen lesz a kezelés. -- Minden esetben visszaemlékszik a kliens a reinkarnációs hipnózis alatt előkerülő élményre? Rögtön az első „kezelés” után megszűnnek a szorongások, panaszok? -- Az élmény megmarad. Ugyanis poszthipnotikus parancsot adok, hogy emlékezzen vissza mindarra, amit látott. A kiderült eseményt viszont ventilálni kell, beszélni kell róla, elemezni kell. Ha a kliens megérti és elfogadja az összefüggéseket, tényként fogadja el a reinkarnáció lehetőségét, és akceptálja azt is, hogy ez volt a legjobb módszer arra, hogy a panaszai megszűnjenek, akkor sokkal hamarabb elérhető a teljes gyógyulás. -- Mennyire foglalkoznak komolyan ezzel a gyógyítási lehetőséggel a pszichiáterek? -- A fiatal kollégák számára egyáltalán nem szokatlan vagy komolytalan ez a gyógymód. Az idősebbek között azonban sokan vannak, aki nevetségesnek tartják. Mások elismerik, hogy hatékony, csak nem vállalják fel a véleményüket, mivel a biológiailag orientált pszichiáterek, azaz a „szakma”, mélységesen lenézi e metódust, tudománytalannak tartja. Viszont a reinkarnációs hipnózis a valóságban nagyon is működik, és lehet vele gyógyítani -- s ez a lényeg! A pszichiáterek többsége valószínűleg fél a módszertől, mivel nem ismeri. Számukra talán egyszerűbb gyógyszert adni a betegnek, mint belegondolni az élet dolgaiba, felfedezni és megérteni az összefüggéseket. Az emberek egyébként sem szeretik tudomásul venni, hogy az elkövetett tetteinkért saját magunknak kell vállalnunk a felelősséget, és viselni ennek a terhét. Inkább másra hárítanak, vagy az orvosságtól várják a megoldást. -- Tehát nem kimondottan publikus ezekről a jelenségekről beszélni mifelénk. -- Ha szakmai körökben megemlítem, hogy ezzel is gyógyítok, általában megmosolyognak, mondván: nem tudományos. Én pedig azokat mosolygom meg, akik így tartják. Ha megkérdeznek, hiszek-e ebben a módszerben, és abban, hogy például körülöttünk különböző lények vannak, akik segítenek nekünk, csak kérni kell, akkor én azt válaszolom: én nem hiszem, én tudom, hogy ez így működik! -- Kipróbálta ezt a módszert saját magán is? -- Kíváncsi és kísérletező típus lévén már alkalmaztam magamon auto-reinkarnációs hipnózist, és eljutottam egészen a bardo állapotig. Azt tapasztaltam, hogy attól szebb és boldogabb érzés nincs a világon. Tömény szeretet áradását, fénylényeket érzékeltem, akik csak rám figyeltek, és érzékeltették, hogy fontos vagyok, hogy meg kell még születnem, s hogy még dolgom van. A földi életben hiába keressük, kutatjuk ezt az érzést, nem találjuk. Viszont, aki ezt megéli, soha többé nem fél a haláltól. A bűneinkkel el kell számolnunk, de az se úgy működik, hogy egy ítélőszék elé állunk, hanem a meghalt léleknek át kell éreznie mindazt a fájdalmat, amit másoknak okozott. Ebből kell aztán levonni a tanulságot, s megtervezni az új életünket. Amikor az ember reinkarnációs ciklusa véget ér, a nirvána következik, már nem szükséges újra megszületnie, de vállalhatja az újjászületést, hogy segítsen az embereken, lendítsen az emberiség fejlődésén. -- Ha valaki azzal a kéréssel keresné fel, hogy szeretné megtudni, milyen volt az előző élete, mit mondana neki? -- Nem az a lényeg és nem is fontos, hogy mindenáron megtudjuk, milyen életet éltünk előzőleg. Hanem az, hogy amikor már más segítség nincs, alkalmazzuk e módszert. Mert lehet, hogy van, aki látomásokkal küszködik, elmebetegnek hiszik, ezért pszichiáterhez fordul, begyógyszerezik, amitől azután eltompul. Pedig más gyógymód is létezik, amelynek mellékhatásai sincsenek, mégis rendkívül eredményes. http://5mp.eu/web.php |
Főoldal > Univerzális törvények >