A tükör törvénye életünkben 1. Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, "én jobban csinálnám", megváltoztatnám, stb. AZ ÖNMAGAMBAN VAN. Minden tehát, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok - bennem van. 2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál, harcol ellene, meg akar változtatni -, és ha ez engem sért, bánt, érint stb. - AZ NINCS FELDOLGOZVA BENNEM, NINCS MEGOLDVA BENNEM. Ilyenkor az EGO sérül, mert az EGO-m erős. 3. Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de ha ez engem nem érint, AKKOR AZ AZ Ő PROBLÉMÁJUK, FELDOLGOZATLANSÁGUK, tökéletlenségük, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk nem tudnak, nem mernek szembenézni vele. 4. Minden, amit én a másikban szeretek, MAGAMBAN VAN MEG, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegűségünk mutatkozik meg. 1. Minden, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok, bennem van. 2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál-, és engem SÉRT, az NINCS FELDOLGOZVA BENNEM. 3. Minden amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de ha ez engem NEM SÉRT, akkor az az Ő PROBLÉMÁJUK, FELDOLGOZATLANSÁGUK, tökéletlenségük, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk nem tudnak szembenézni vele. 4. Minden amit ÉN a MÁSIKBAN SZERETEK, magamban meg van, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az EGYLÉNYEGŰSÉGÜNK mutatkozik meg. Guarda e passa "Nézd meg és lépj tovább" Mit tanítanak nekünk a Tükör Törvényei? "Az életért vállalt teljes felelősség azt jelenti, hogy az életedben minden - csupán mert az életedben jelen van - a te felelősséged. Tulajdonképpen az egész Világ a te teremtményed. Amennyiben felvállalod a felelősséget az életedért, azaz mindenért amit látsz, hallasz, ízlelsz, érintesz vagy bárhogyan megtapasztalsz - az a te felelősséged, mivel jelen van az életedben. Ez azt jelenti, hogy bármit, amit tapasztalsz és esetleg nem tetszik - orvosolhatsz. Ezek a dolgok nem léteznek a szó szoros értelmében, csupán a te belső kivetítéseid. A probléma nem velük van, hanem veled, és ahhoz, hogy megváltozzanak, magadat kell megváltoztatnod. Ha javítani akarsz az életeden, meg kell gyógyítani azt. Ha meg szeretnél valakit gyógyítani, saját magad gyógyításával tudsz segíteni rajta." Szeretni önmagunkat a legerősebb módja saját fejlődésünknek, és ahogy mi fejlődünk, úgy javul a világunk is."  (Dr. I. H. Len) Ismerősen csengenek a fenti bölcseletek? Vagy esetleg felfedezni véled saját életedben is az összefüggéseket, a szellemi törvények és a saját döntéseid, cselekvésed között? Esetleg még nem látod, nem érett felismeréssé benned az ok és okozati rész, hogy a mostani helyzeted egyenes következménye a korábbi döntéseidnek? Emlékezz vissza, mikor volt olyan, amikor hirtelen dühös lettél, iszonyatosan elkezdett zavarni annak az adott egyénnek az a bizonyos cselekvése vagy tulajdonsága, stb. és azt gondoltad ezt Te sokkal jobban tudnád… jobban csinálnád. Amikor ezt az érzést fölfedezed Magadban, állj meg egy pillanatra és nézz Magadba! Tudom, hogy Önmagaddal az egyik legnehezebb feladat szembenézni és meglátni a hibákat, azt, ami nem tetszik, sőt még idegesít is, éppen ezért veszed észre ilyen szinten a másikban. Amit még önmagad elől is titkolsz, jó mélyre elrejtesz, és ekkor rá kell jönnöd, hogy az éppen Benned van meg… Ám, hidd el, ezzel teremtesz fejlődési lehetőséget önmagad számára. Merj szembenézni a polaritásoddal is! Hiszen fény sincs, árnyék nélkül ez a kettő együtt jár. Kérdés csak az, hogy Te csak a „jó oldalad” akarod meglátni vagy mered vállalni a „kockázatot”, lehetőséget adj Magadnak, felelősséget vállalj saját életedért vagy hagyod, hogy a körülmények irányítsák azt. Amint érzékelted, felismerted, elfogadtad a tényt és elkezdesz „dolgozni” azon az adott dolgon, ami Téged a másikban olyannyira dühít, bosszant, stb. – mert ez olyan, mint egy rossz szokás, amit kellő figyelemmel és kitartással meg lehet változtatni, lehet formálni – ezáltal nemcsak a belső, hanem a külső világodat is változtatod. Minden ok és okozat. Mások viszonyulását is befolyásolod ezzel, hiszen akárhogy is tagadsz kifelé a másik fél belső önvalójában pontosan érzi „hányadán is áll Veled” és mi is az igazság… A másik dolog pedig, amikor szembe mersz nézni Önmagaddal és mersz dolgozni az adott problémával új világot kezdesz el építeni saját Magad számára, melyben jobban érzed Magad. Őszinte barátok vesznek körül akikre számíthatsz, boldogságot és megelégedettséget érzel, mert fejlődtél és a szintednek megfelelő dolgokat, történéseket, élethelyzeteket, embereket vonzod be Magad köré. Vannak bizonyos szellemi törvények melyek akár tetszik Neked, akár nem vannak, és hiába láthatatlanok, működnek és a hatásukat erősen érzed a saját bőrödön. Ha elfogadod őket és figyelembe véve őket éled az életed, akkor ez a „törvény” Téged segíteni fog. Ha tagadod és szembemész vele, akkor sajnos saját Magad ellen dogozol, és az élet fog tanítani, mely sokszor fájdalommal is jár. A döntés a Te kezedben van! Melyiket választod? Dönts és cselekedj annak megfelel 2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál, harcol ellene, meg akar változtatni -, és ha ez engem sért, bánt, érint stb. - AZ NINCS FELDOLGOZVA BENNEM, NINCS MEGOLDVA BENNEM. Ilyenkor az EGO sérül, mert az EGO-m erős. Guarda e passa "Nézd meg és lépj tovább" Lehet, hogy egy társaságban vagy valaki által esetleg mélységesen meg is bántódtál már. Kritizáltak és az mélyen sértett Téged, nem tudtál elvonatkoztatni csak azt érezted, hogy „húsba vágóan” éget a sértés, a fájdalom, esetleg még dühös is lettél emiatt. Ilyen esetben „lépj hátrébb” próbáld, meg mint egy kívülállóként szemlélni a szituációt, tárgyilagosan, nem Magadra véve. Hiszen ilyenkor az EGO az, aki sértve érzi magát, és ezt követően olyan tettekre, cselekedetekre is sarkall, amit később megbánsz vagy szégyellsz majd környezeted előtt is. Gondolkozz el, ha ilyet tapasztalsz! Nézz Magadba, valóban a Te problémád ez, és ezért fáj ennyire?  Ha tárgyilagosan, megfigyelőként nézed a történéseket, akkor a kritikából nagyon sokat tudsz tanulni, fejlődni, ha valóban dolgozol vele és a problémát, mint megoldandó feladatot kezeled. Meditálj és kérdezd meg Magadtól mit is akart ez a szituáció, eset, stb. mondani, mutatni Számodra. Vedd ki belőle a tanulságot, mert így válik építő jellegűvé bármilyen kritika. Amennyiben érzed, - és legbelül érezni fogod – ez a Te problémád, ez a dolog még nincs feldolgozva Benned, ezen a témán még dolgozni kell önmagadban, tedd meg és nem csakhogy bölcsebbé is válsz ez által, hanem jobb minőségű kapcsolataid is lesznek, és az életedben is megmutatkozik áldásos hatása. Azt is megteheted, hogy önmagad elől is eltitkolod, és sértetten félre vonulsz, ám elgondolkodtató mindenesetre a következmény mindkét esetben. A döntés a Te kezedben van! Melyiket választod? Dönts és cselekedj annak megfelelően. 3. Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de ha ez engem nem érint, AKKOR AZ AZ Ő PROBLÉMÁJUK, FELDOLGOZATLANSÁGUK, tökéletlenségük, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk nem tudnak, nem mernek szembenézni vele. Biztosan emlékszel konkrét esetekre is, amikor átélted, saját bőrödön tapasztaltad meg a fenti törvényt. Lehet egy társaságban, vagy valaki által erős kritikát kaptál, vagy éppen párod szeretne folyamatosan „megváltoztatni” dolgokat, helyzeteket a viselkedéseddel, Veled kapcsolatosan… Esetleg volt olyan eset, hogy szinte heves vitába torkollott a kritika párod, szüleid, gyermeked, stb. részéről Irányodba? Ismerősen csengenek ezek? Átéltél már ilyet valaha, vagy még mindig ebben vagy? Ha ilyet tapasztalsz, állj meg egy pillanatra és „lépj hátrébb”, hogy valóban lásd a problémát, figyelj a közben keletkező érzéseidre, hogy el tudd dönteni ez a Te, vagy az ő problémája csak Rád vetíti ki azt. Légy megfigyelő. Majd nézz befelé önmagadba, zavar, felháborít, dühössé tesz, fáj-e Neked az a „kritika” vagy nem érint meg érzelmileg. Ez mutatja meg számodra, hogy kinek is kell azon dolgoznia, Neked, vagy annak a személynek, aki kivetíti Rád a saját feldolgozatlan problémáját. Hagyd meg a másik félnek is a döntés szabadságát, döntse, el ő milyen életet szeretne élni, ne akarj irányítani, amúgy is ez csak illúzió, ami ideig-óráig működik csupán, hiszen saját magadon kívül senkinek az életét nem „veheted a nyakadba”, nem veheted el senkitől a lehetőséget, hogy a saját életét élje, döntéseit meghozza, tapasztalásokat szerezzen és hiábavaló próbálkozás bárkit is megváltoztatni. Egyetlen embert áll hatalmadban változtatni, Saját magad és ez egy nagyon jó hír, mert ez által a kulcs a Te kezedben van életedet illetően, ha változtatod belső világod a külső is követni fogja… 4. Minden, amit én a másikban szeretek, MAGAMBAN VAN MEG, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegűségünk mutatkozik meg. Guarda e passa "Nézd meg és lépj tovább" Mit gondolsz, amit a szomszédodban, munkatársadban, párodban, szüleidben és még sorolhatnám… szeretsz, az miből fakad? Ami bent, belső világodban a helyén van, harmóniában, az kívül is megnyilvánul, ezt az egyszerű törvényszerűséget alapul véve gondold át. Azok a tulajdonságok melyeket bennük annyira kedvelsz, ha önmagadba nézel, felfedezed?  Ez az egyszerű gyakorlat sokat segíthet a kellő önszeretet, önbecsülés, öntisztelet kialakulásában és továbbfejlődésében, hiszen ez Számodra egy szebb és jobb életet hoz el. Hogyan várhatod mástól, hogy szeressen, tiszteljen, fogadjon el Téged olyannak, amilyen vagy, amikor még saját Magadban sincs ez meg önmagad iránt? Lehet az bárki, testvér, szülő, gyermek, szomszéd, párod, stb. önmagadhoz képest ők csak „idegenek” és hogyan várhatnál el, hogy ők feltétel nélkül szeressenek, elfogadjanak, tiszteljenek, stb. amikor Te nem teszed meg ezt önmagaddal. Ismét visszatérhetünk, ami belül van, az megnyilvánul a külső fizikai világodban is. Tehát ha azt érzed, nem szeretnek eléggé, nem tisztelnek, nem értékelnek, nem fogadnak el, stb. akkor állj meg meditálj, nézz Magadba és kérdezd meg Magadtól mi az, amit én nem fogadok el magamban, mi az, amit én nem szeretek eléggé önmagamban, mi az, ami miatt nem tisztelem magam eléggé és olyan dolgokat engedek meg másoknak, ami szinte vérforraló és komoly következményekkel jár rám nézve? Mert ugye mindenki addig fog elmenni ameddig hagyod, Rajtad áll, hogy hová teszed a ki a határokat, ezáltal láthatod, sorsod csakis a Te kezedben van, Te tudod változtatni ha, úgy érzed szükséged van rá. Tiéd a döntés és cselekvés joga is, és a következményeket is Te viseled. Kissé elkanyarodtunk az önismeret felé, ám mindig mindenhol arra a végkövetkeztetésre jutunk, hogy mindennek az alapja a kellő önismeret, önelfogadás, önszeretet, öntisztelet… A KI IS VAGYOK ÉN megválaszolása saját magunk számára. Amikor ez megvan, azaz az alapok szilárdan, jól vannak lerakva, lehet építkezni és akkor a külső világodban is rendben mennek a dolgaid… megéled a harmóniát. A döntés a Te kezedben van! Dolgozol Magadon, a fejlődéseden, vagy tovább siránkozol, netán másokat hibáztatsz a történtek következményeiért, „játszmázol”, eljátszod a szegény én-t, netán érzelmi zsarolással próbálkozol, vagy kezedbe veszed életed irányítását. Dönts belátásod szerint és cselekedj annak megfelelően. Te vagy életed hajóján a kapitány és a kormányos is! http://energetikaimasszazs.hu A Tükör Szimbolikája – „De, hát én nem vagyok olyan!!!” Byron Katie Munka-módszerét, a Négy kérdés és Megfordításokat a „végső tükör-módszer”-nek hívom. A megfordítások során mindig rálátunk arra, hogyan is indul ki a saját elménkből az összes történet, hogyan is igaz, hogy mi vagyunk a forrása mindennek, amit magunk körül érzékelünk. A tükröződés törvénye mára már széles körben ismert, mégis sokakkal találkozom, akik nem értik pontosan, hogyan is vonatkozik rájuk, hogyan keressék meg magukban a kívül érzékelt jelenségek, viselkedések forrását. Sűrűn hallom azt, hogy „De, hát én nem vagyok ilyen!” Igen, ezerrel küzdök azért, nehogy olyan legyek, mint az általam elítélt viselkedésű ember, hisz valamikor saját magamban ítéltem el az adott tulajdonságot, viselkedésformát, amit azóta is művelek, csak már nem veszem észre. Sokszor pedig egy sajátságos szimbolikára is szükség van a tükröződés pontos felismeréséhez. Erről a sajátságos szimbolikáról az interneten sok helyen leírt Tükör Törvényei bemutatása és kiegészítése után írok. A TÜKÖR TÖRVÉNYEI 1. Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, „én jobban csinálnám”, megváltoztatnám, stb., AZ ÖNMAGAMBAN VAN. Minden tehát, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok - bennem van. Kiegészítésként annyit, hogy ha fáj, akkor magamról hittem el ugyanazt, amit a másikban ki nem állhatok, és magamra haragszom emiatt, ÖNMAGAMBAN NEM FOGADTAM EL, ezért jól lezártam magam rá, hogy észre se vegyem, mert akkor majd megint fájdalmat fog nekem okozni. A Valóság azonban nem hagyja ennyiben a dolgot, hiszen belőlem folyamatosan sugárzódik kifelé az én rejtegetni próbált, immár tudattalan szintre süllyedt, valamikor leválasztott „rossz tulajdonságom”, és láss csodát: visszatükröződik a körülöttem élő, felbukkanó emberekben. A legjobb kapaszkodó, hogy megtudjam, valóban dolgom van-e vele, az tehát a hozzá társuló érzelmi fájdalom, rossz érzés: düh, szomorúság, elkeseredettség, tehetetlenség, félelem, lenézés, felsőbbrendűség, sajnálat, szánalom, csüggedés, leközömbösültség, stb. Egyszerűbben: valahol energetikai feszültség keletkezik a testemben. Ennek az érzésnek a beazonosításához van szükségem azÖNMAGAMRA FIGYELÉSRE, a befelé nézésre. Első lépésként tehát el kell csendesülnöm, majd megkeresem az érzést magamban, és megnézem, mi zajlik bennem gondolati szinten, milyen történetben vagyok éppen benne, mit mond az elmém, a másik emberről. Mindent leírok, amit találtam, majd a „vádjaimat” egyenként megkérdőjelezem és megfordítom. Többek között magamra is, hisz én vagyok a vetítő. És megkeresem a példákat. 2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál, harcol ellene, meg akar változtatni -, és ha ez engem sért, bánt, érint stb., AZ NINCS FELDOLGOZVA BENNEM, NINCS MEGOLDVA BENNEM. Vagyis, ha valaki mond vagy tesz valamit, ami belém tőrként hasít – megint csak azérzelmi fájdalom a kulcsom -, akkor ezzel a saját magamról elhitt, meg nem kérdőjelezett hiedelmeimre mutat rá. Legyek ezért nagyon hálás, köszönjem meg neki, mert nélküle nem vehetném észre, hisz erre ugyan úgy „megvakítottam” magam. Ő meg erre beszól. :) Az eljárás ugyanaz, mint a fentebb vázolt: magamba nézek, észlelem, hol fáj, szorít, mar az érzés, majd megkeresem, mi is az pontosan, ami felháborított a másik hozzám szóló szavaiban, „ellenem” irányuló viselkedésében. Leírom, majd a Négy kérdés és megfordításokkal megvizsgálom. 3. Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de ha ez engem nem érint, AKKOR AZ AZ Ő PROBLÉMÁJUK, FELDOLGOZATLANSÁGUK, tökéletlenségük, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk nem tudnak, nem mernek szembenézni vele. Annyit szeretnék hozzátenni, hogy ha rólam, nekem mondja, akkor legalábbis azéletemben korábban én is éltem ilyet, csak mondjuk már feldolgoztam. Azt szoktam mondani, hogy „Minden vagyok”. Senki nem tud olyat mondani, ami ne lennék, ne lettem volna, legfeljebb én már felismertem és feldolgoztam magamban mindezt. És ilyen esetben semmiképp nem az a dolgom, hogy a másik arcába vágjam: „Ez a te dolgod! Nézd meg magadban, ez rólad szól!” Ez egy igen arrogáns hozzáállás, és igazából a háborúskodás kezdete, hisz miért is lenne ő nyitott az én másfajta szemléletmódomra, ha az első adandó alkalommal elkezdem vádolni őt. Ilyenkor a következőt mondhatom neki: „Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem, igen, igazad van, látom magamban mindezt. Ha még bármit észlelsz bennem, amiről szerinted tudnom kell, kérlek, mondd el, hogy azt is felismerhessem.” 4. Minden, amit én a másikban szeretek, MAGAMBAN VAN MEG, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegűségünk mutatkozik meg. És természetesen, mindez a „jó” tulajdonságokra is igaz: csak akkor tudom észrevenni a másikban azt a csodálandó tulajdonságot - amiről én sokszor azt gondolom, hogy soha nem leszek képes olyan lenni -, ha az belőlem indul ki, bennem van meg. Érdekes tapasztalatom, hogy amikor kifejezetten ilyen gyakorlatot végzünk a tréningeken, a résztvevők még nehezebben találják meg magukban ezeket a kedves tulajdonságokat, az ezeket igazoló példákat, mint a „kellemetleneket”. És most akkor néhány szó azokról a trükkökről, fogásokról, melyek segítségévelfelismerhetjük a tükör szimbolikáját. Vegyünk egy konkrét példát: A főnököm kiabál velem. Én pedig inkább egy visszahúzódó, csendes valaki vagyok, életemben egy hangos szó sem hagyta el a számat, na, akkor hol vagyok én olyan, mint ő? Egy nagyon fontos pont, amiről sokan elfelejtkeznek az, hogy ha márgondolatban, fejben csinálom az adott dolgot, akkor is csinálom. Vagyisgondolatban kiabálok a főnökömmel, már akkor, amikor azt hiszem, hogy nem kéne kiabálnia. Vagy szóban is „kiabálok” róla, amikor újra meg újra elpanaszolom a barátaimnak, családtagjaimnak, hogy milyen elviselhetetlen is ez az ember, amikor kiabál. És arról se felejtkezzünk el, hogy saját magammal hányszor kiabálok a fejemben minősíthetetlen hangnemben, szó szerint „leordítom a saját fejemet”, amikor valamit nem úgy sikerül megcsinálnom, ahogy terveztem, amikor „hibázom”, amikor nem felelek meg a saját elvárásaimnak. Kérlek, mindegyik megfordításra keresd meg a konkrét példáidat, mert mindig a konkrét példákból tudatosulunk rá a saját működésünkre. Vagyis, ha ezt visszafordítjuk, akkor én saját magammal vagyok elégedetlen, saját magammal kiabálok, saját magamnak nem felelek meg, erre pedig „kapok” egy főnököt, aki kiabál velem, amikor valamivel elégedetlen, én meg persze felháborodom, hogyan is lehet ilyen bunkó. Amíg engem zavar az ő kiabálása, addig még saját magammal kiabálok, és ha az jut eszembe az ő kiabálásáról, hogy pl. nem elégedett velem, akkor szimbolikusan ez azoknak a pontoknak a felismerésére és feldolgozására hívja fel a figyelmemet, ahol én nem vagyok elégedett saját magammal (meg másokkal…). Ha felismerem és feldolgozom magamban mindezt, akkor már nem fogok magammal kiabálni, ezért nem fog zavarni, ha ő kiabál velem, hanem nyitottan tudok lenni a helyzetben, nem fogom menekülőre a dolgot. Aztán még az is lehet, hogy valami fontosat meg is hallok a főnököm szájából, ami eddig nem jutott el az agyamig, mivel rögtön ellenállásba mentem át, amint kiabálni kezdett. (És akkor arról a generációs szimbolikáról még nem is beszéltünk, hogy vajon egy nő vagy férfi szájából jön mindez… Mert ez még egy kicsit tovább bonyolítja a képet.) És még egy fontos szimbolika: Mondjuk, nagyon zavar, hogy a párom dohányzik. Nem a füst miatt, hanem a szokás miatt. Illetve pont itt van a „belépési pontom” az egész történetbe – mit jelent számomra az, hogy ő dohányzik, hogyan értelmezem,miért is zavar az engem pontosan, hogy ő dohányzik? Mert függ tőle és nem képes abbahagyni? Mert a cigizéshez menekül a feszült pillanatokban? Mert nincs tekintettel másokra? Mert nem vigyáz magára, az egészségére? Mert gyengének tartom emiatt a függősége miatt? Ahogy én értelmezem az ő dohányzását, azzal van nekem is dolgom magamban. Ha függőségként, akkor keressem meg magamban, én mitől vagyok függő, és nincs olyan, hogy semmitől, csak még nem láttam erre rá eddig. Ha feszültségoldónak gondolom, akkor nézzem meg, én hova menekülök a feszültségeim elől, én milyen „cigire” gyújtok rá. Ha a történetem az, hogy ő nincs tekintettel másokra, keressem meg, én hol nem vagyok tekintettel másokra, rá és önmagamra. Ha attól félek, hogy nem vigyáz magára, tudatosíthatom, én hol nem vigyázok magamra. Ha pedig ez a szokás a gyengeségéről árulkodik nekem, megkeresem, hol tartom én gyengének magamat, és megkérdőjelezem a „gyengeségeimet” a négy kérdéssel. A saját gyengeségem elítélését vetítem ki rá, ezért haragszom rá, vagyis igazából önmagamra haragszom. http://onmunka.blogspot.hu |
Főoldal > Univerzális törvények >