"Kétség nélkül való, biztos és igaz, hogy ami Lent van az megfelel annak ami Fent van, és ami Fent van az megfelel annak ami Lent van, hogy az Egyetlen varázsának műveletét végrehajtsa. Ahogy minden dolog az Egyből származik, az Egyetlen Gondolatból, a Természetben minden dolog átvitellel az Egyből keletkezett. A tyja a Nap, Anyja a Hold. A Szél hordozta méhében, a Föld táplálta. Ő a Bölcsesség, az egész Világ Teremtője. E reje tökéletes, ha a Földbe visszafordul. Válaszd el a Tüzet a Földtől, a Könnyűt a Nehéztől, T udással, Szenvedéllyel. A Földről az Égbe emelkedik, aztán ismét a Földre leszáll, a Felső és Alsó Erőket magába szívja. Az Uralmat az egész Világ fölött így nyered el. E perctől fogva előled minden Sötétség kitér. Minden Erőben ez az Erő Ereje, mert a Finomat legyőzi és a Nehezet áthatja. A Világot így Teremtették. Ez az átvitel varázslata és ennek ez a módja. Ezért hívnak Háromszor Nagy Hermésznek, mert a Világegyetem Tudásának mindhárom része az enyém. Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem." [Hermész Triszmegisztosz : Tabula Smaragdina] I. Mágia és HermetikaMi a Mágia? Hermész Triszmegisztosz titkos tanításának gyakorlata, azaz a Hermetika tudásának gyakorlatba ültetése. A Világ és az Ember abszolút valóságának megértése és megvalósítása - abba az univerzális rendszerbe való belehelyezkedés, amely nem más mint a Teremtett Világ titkos mozgatóerőinek tudása és használata.  | Ha meg akarjuk magyarázni, hogy mit jelent a Mágia egy ezoterikus felfogásban, vagyis az emberiség 'különböző titkos hagyományaiban', akkor először is segítségül kell hívnunk azt az univerzális rendszert, amely a Hagyománnyal foglalkozik - a Hermetika rendszerét. A Hermetika egy olyan vallási-filozófiai rendszer, mely az emberiség össz-szellemi hagyományát vizsgálja és analitikus, összehasonlító módszerekkel összegyűjti a hasonló elemeket és gondolatokat, melyek saját rendszerének alapjait képezik, s melyet Hagyománynak nevez. A Hagyomány olyan abszolút princípium, mely egy mindenek felett álló, minden további történelmi-, vallási-, művészeti-, vagy akár tudományos jelenség abszolút alapjául szolgáló és annak hátterében megbúvó univerzális rendező elv. Így nincsenek megfogható határai, mivel áthatja az egész világ összes jelenségét. A Hermetika tehát az össz-kultúrák ezoterikus tanításainak komplex rendszere, mely a térben és időben egymástól távol eső tanítások közös elemeit vizsgálja, és ebből épít egy abszolút rendszert. A Hermetika módszere így abban áll, hogy a Hagyomány abszolút elemeire mutat rá az egyes adott jelenségek tárházában. Elkülöníti és beazonosítja a különböző vizsgált szakrális hagyományok és egyéb rendszerek általános elemeit és egy végtelen hosszú analógiás listát hoz létre, mellyel rámutat arra az abszolút elvre, mely az egyes partikuláris, kulturálisan megnevezett manifesztációk mögött áll. |
Ahhoz, hogy pontosan értsük a Hermetika fogalmát, el kell helyeznünk az európai szellem-történetben. Azt mondhatjuk, hogy a Hermetika felöleli az európai Hermetizmust, Okkultizmust, Misztikát, Ezotériát és Tradíciót, továbbá a nem európai ezoterikus hagyományakat is (mint pl.: az iszlám Szufi, hindu Tantra, kínai Ji-King, taoista Alkímia, stb.), és a különböző kultúrák vallási-, mitikus hagyományait is (pl.: kezdve az egyiptomi mágiától, a sumér-akkád valláson, a görög mítoszokig, stb.). Mégis meghatározó eleme az európai hagyomány, ezen belül is a Hermetizmus. Természetesen a Hermetika nemcsak a Hermetizmus nagy alakjainak gondolatait tekinti magáénak, hanem (korábbi és) későbbi szerzők munkásságát is. A Hermetizmus mint speciális reneszánszkori filozófiai irányzat sem egységes, hiszen megkülönböztetünk korai- és kései-hermetizmust. A korai-hermetizmus a Corpus Hermeticum gyűjteményben található Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított tanításokat elemezte és interpretálta; hozott létre kommentárirodalmat. A kései-hermetizmus azonos eszméi miatt beemelte rendszerébe korának nagyobb ezoterikus, gondolati rendszereit (pl.: a Neoplatonizmust, a Neognoszticizmust az Alkímiát, a Kabbalát, Tarotot, Asztrológiát és Mágiát), ezért nevezik Okkultizmusnak is. Ezért azt mondhatjuk, hogy a Hermetika is egyiptomi eredetre vezeti vissza magát - Hermész Triszmegisztosz tanításait veszi alapul, de magába olvasztja az olyan önálló filozófiával és praxissal rendelkező ezoterikus rendszereket, mint a Kabbala, Tarot, Alkímia, Mágia, Asztrológia, Szufi, Tantra, Ji-King, stb... Ezekben a rendszerekben az a közös, hogy minden hermetikus rendszer elfogadja a világ mikro-makrokozmikus azonosságát, vagyis hogy az ember és a kozmosz valójában egyazon princípium, analógiába hozható látszólagos különbözőség. Ezt mondja ki Hermész Triszmegisztosz smaragdtáblája. Mi tehát a Hermetika? A Világ és az Ember abszolút valósága, univerzális rendszere, mely nem más mint a Teremtett Világ titkos tudása, vagyis az a princípium, amit a Hermetika Hermésznek vagy Pánnak nevez. Hermész a mindenség. A Hermetikában, csakúgy mint minden más Hagyományban, ő a mindenható, isteni egyisten aspektus. Nincs is más mint Hermész - minden történés ő benne történik. Minden Ő megváltozott alakjában. Változó arcával számtalan alakban megjelenik: Az Alkímiában Ő az Alkímia. Nemcsak, hogy ő a Merkúriusz, de ő a Vénusz, a Nap és a Szaturnusz is. Mint Szaturnuszt "Sol Niger"-nek nevezik az Alkímiában, ezért ő a Fekete Nap. (Hermész planetáris aspektusait persze nem fizikai értelemben kell érteni, hanem mint allegóriákat, melyek a tudat és a világ különböző fázisait jelenítik meg.) Ő az aki megjelenik különböző ‘álruhákban’ egyik arcából a másikra változva - ő volt az egyiptomi Hermes Trismegistos, ő volt Asklepios, vagy Imhotep, ő maga volt Toth, és Toth tanítványa, de néha Toth apja és fia is. Helyenként ő volt Agathodaimon vagy Agathodaimon mestere. Néha úgy jelenik meg mint Asklepios Imhotes, mely a történelmi Imhotep, Hélopolisz építőjeAsklepiosszal való egyesítését jelenti, hasonlóképpen Hermészhez, aki Agathodaimon fia lett. Nem az egzakt személy számít, hanem ezeknek a szimbólumoknak az elválaszthatatlan egymásba játszása és komplexitása. Ezért Hermész egyben Pán is, aki a görög mitológia és más, a kozmosz és a tudat eredetét vizsgáló írások szerint (pl. Hésziodosz), az Istenek első generációjához tarozik, akik megelőzték a kozmosz keletkezését. Ő a Teremtés előtti progenitor létező mind a mikro-kozmoszban csak úgy mint magában a makro-kozmoszban. Néha leegyszerűsítik mint olyan figurát, aki megjelenik a mikro-makro- és mezo-kozmosz rendszerében, de igazából ő a rejtett negyedik arculat - a mindent egyesítő, isteni aspektus. Ő a létező és nemlétző feletti abszolút aspektus. Hermész figurája ezért igen korai jelenség; ő a Káosz progenitor létezője, Pán aspektusában. Jobban megértjük mit jelent ez, ha megnézzük mit jelent a Pán. A pan szó azt jelenti, hogy minden. Ezért ő reprezentálja a Világmindenség minden arculatát; a Fizikai Világot, a Lelki Világot, az Ideák Világát, és a mindenek felett álló Isteni Egy szféráját is. Ebben a minőségében Gnosis-nak hívják, mely inkább a “létezés” egyik állapota, mint egy megnevezhető létező. Mint a legelső, isteni, örök teremtő elvet Pan pangenitor-nak nevezik - ő “a mindent teremtő”, de nevezik Pan panfager-nek is, “a mindent elpusztító”-nak is. Mint az univerzum örök mindenség aspektusa, a világ két alapvető aspektusának megnyilvánítója, a Teremtésé és a Pusztításé. Mint Pán sötét aspektusa ő lesz Dispater, az Alvilág Atyja, Dis királya. Mint látjuk Pán olyan ambivalens figura mint Toth-Hermész-Merkúriusz: van egy sátáni arculata, a szaturnikus, Sol Niger arc, a víz alatti világ káoszának arca, az alvilág arca; és van egy szellemi, Nap arca - a létezés feletti mindenség arculata. Hermész tehát maga a Világ, maga a Hermetika Rendszere. Mint ilyen az univerzális ember prototípusa, archetípusos képzete. Mint Világ kétfajta arculatot tükröz - az Ember kétfajta arcát : az isteni és sátáni arcot. Hogy az isteni valóságot kutató ember melyiket teszi sajátjává az a Hermetika Tudományának módszertani kérdése lesz. A Hermetika abszolút célja az ember spirituális- és szellemi valóságának megtalálása és kiterjesztése a teljesség felé. Mint ilyen, tudományos módszert kínál az ember teljességének elérésére. Ezen tudományos praxis jelentős részét képezik a Hagyomány Ezoterikus Rendszerei, mint olyan univerzális rendszerek, melyek felfedik az ember rejtett szellemi képességeit, és rávilágítanak a világ rejtett arculatára. Olyan “okkult titkokat” tárnak fel, melyek elzártak a hétköznapi tapasztalástól - kinyitnak bizonyos mágikus Kapukat. Azonban önmagukban nem kínálnak abszolút módszert vagy értelmezési megoldást ezen új tudati-tereket illetően. A fokozatos, beavatási rendszereken alapuló hermetikus praxis lesz az módszer, mely lehetővé teszi a mágikus rendszerek által feltáruló tudás-tartományok célszerű használatát, keretet szabva az amúgy önmagukban nem megálló tudati tapasztalatoknak. Ezért a Hermetika eszközszinten foglalkozik mágikus rendszerekkel. Amivel a Hermetika túllép az ‘egyszerű’ Mágián az az, hogy nem áll meg az ebben feltárulkozó élményvilágnál, hanem módszert ad ezek megértésére és kezelésére - túlmegy rajtuk az isteni, örök pont irányába. A Hermetika a teljes igazságkutatása - az ember teljességének keresése: a testi-, lelki-, szellemi-tökéletesség megvalósításának tudománya. | |
II. Mágikus alapokKezdetben volt a Káosz, a rendezetlen Mindenség (zimzum meo), amely maga a teljes Üresség (keroma) volt. A rendezetlen mindenség szféráján túl volt a Végtelen Fény (en sof aur), mely az abszolút Semmi (ayin) és az abszolút Minden (ayin sof) volt - a teljes Telítettség (pleroma). A Teremtés nem más mint a végtelen, isteni Fény útja, mely maga köré rendezi a rendezetlen mindenséget, és kiáradásában négy világot hoz létre: az Aziluth (“kiárdás”), a Beriah (“teremtés), a Yetzirah (“megformálás”) és azAssiyah (“cselekvés”) világát. Az Aziluth az Ég és Föld távolságát választja el a Semmitől. Az Aziluth az a Világ, melyet a meg nem nyilvánultból Isten Tíz Hangja hívott életre. A látomásos kabbalista mű, a Síúr Qomá részletes leírásai, sőt a Zóhár is ezeket az Első Ember (Adam Kadmon) mivoltára vonatkoztatják. A fej, a szakáll, akár még az isteni test méretei nem egyebek, mint az Aziluth világának lefektetésére szolgáló metafizikus jelképek. E nélkül a természeti ember mit sem tudna a Kiáradás Világáról. A Végtelen Fényből áradt ki, így az egymástól elkülönülő világok, az Aziluth négy szintjéből áramlanak elő. Így az isteni teremtő erőből születik meg a Beriah, azután az isteni erő továbbárad, s a Teremtés Világából felmerül a Yetzirah, majd a Formálás Világából létrejön a legalsó világ, a Készítés Világa, az Assiyah. Ily módon rendre három alsóbb világ keletkezik a Változatlan Egység Isteni Világán belül. A legfelső világ az örök, isteni világ egységét jelenti - ez a Tűz, az Isten Fénye; a második világ az attól elkülönülő szellemi világot - ez a Levegő, az Ember legfelső attribútuma; a harmadik világ az abból lebomló lelki világ - ez a Víz, az Ember lelkisége; a negyedik világ a teremtés végét jelentő anyagi világ - a Föld, az Ember teste. Ezért a Teremtés jelenti egyszer a Világ teremtését, továbbá az Ember teremtését is ; ugyanakkor ez a kettő egy és ugyan az. Az a törvényszerűség, ami megfigyelhető a körülöttünk lévő világban, magában az emberben is ugyanúgy felfedezhető - nincs különbség; ugyanazok az erők építik fel és mozgatják az embert, mint a külső világot. Ezért a teremtés folyamata az emberben végbemenő folyamat is. Így megfordítva a Teremtést, az Ember visszajuthat Istenhez, eljuthat az uniomysticaig. A Világban megnyilvánuló isteni hierarchia sok struktúra formáját fel tudja venni, így a minket körülvevő struktúrában, a Világban is megnyilvánul. A Paradicsom fogalma, vagyis ‘valami ami körbe van kerítve’ (ld. avesztán pairi+díz), ezért eredetileg a Világ fogalmát jelentette - azét az univerzumét, melyet Isten Teremtett. Ezt a struktúrát, mely az élet középpontját szimbolizálja, a Kabbala Gan Eden-nek “világ kertnek”, vagy simán pardes-nek “kert”-nek nevezi. Ez szimbolikusan magát az egész Világot jelenti, hiszen egy teljesen körülvett egészet jelent, valamit ami határok közé van szorítva. Mivel a héberben a szó ‘teste’ csak mássalhangzókból áll, a pardes szó mássalhangzóit írjuk csak le, megkapva a PRDS betűket, melyek kijelölik nekünk az univerzális négyességet, a Teremtett Világ négy égtáját; vizsgálódásunk alapjait. A négy betű adja ki a Világ szimbolikus képét, mely egy vertikalitást jelöl ki középen - a világ tengelyét, a világ közepén elhelyezkedő Világfának vertikalitását. Ez az Éden Kertjének közepén álló Élet Fája, mely a Világfa, a Kabbalista Fa, a Világhegy, ahová a neofitának el kell jutnia ahhoz, hogy megkapja a beavatást, ahol elkezdheti lassú felkapaszkodását az isteni régiókba. Ez a négy betű hozza létre a Világot, a Kertet, mely minden négyesség szimbóluma, az Teremtett Univerzum maga. A pardes, - a Kert - a Világmindenség szimbolikus megnevezése, a világban rejlő titkok allegóriája, mely ugyan azzal a struktúrával rendelkezik, mint az emberi tudat. Négy abszolút valóságból áll össze, mind horizontális, mind vertikális értelemben - a megértés négy különböző szintjével rendelkezik, melyek számára az egyénnek ki kell nyílnia ahhoz, hogy eljusson a legfelső tudatossághoz: eggyé váljon Istennel. Ez a tetraszómia ; az a megnyilvánuló négyesség mely minden hagyományban megjelenik, kifejezve ezt az univerzális elvet és princípiumait. Ezért a Hermetika szellemében, a teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat azon négyességek közül, melyek a világ felfogásának négy szintjét (a négy világot) fejezik ki: Az ember és a világ négyessége: anyag, lélek, szellem, és isteni természet. A négy Első Elem; Föld, Víz, Tűz, és Levegő. Az egyiptomi hagyományban a világ szempontjából a Menny négy irányának őrzői; Hapi (a Majom - Észak), Thamutet (a Sakál - Kelet), Quebsenut (a Sas - Nyugat), és Amset (az Ember - Dél), vagy a négy fő Isten Re, Su, Geb és Apis. A keresztény hagyományban, a négy lelkes állat; a Bika, a Sas, az Oroszlán, és a Kerub vagy Ember. A zsidó hagyományban, a Shem ha Meforash, Isten legkülönlegesebb neve, a négy attribútummal, melyet a YHVH betűk jelölnek, s melyet ha egymás alá írunk héber betükkel, az ember alakját adják ki. A kabbalista hagyományban a Négy Világ mellet, a Hayot ha Kodesh, a Keter Szefirája körül álló négyarcú angyalok. A hindu hagyományban Bráhma Négy Arca. A görög hagyományban; homo sharks, homo psychikos, homo pneumatikos, és gnosis. A püthagóreuszi hagyományban a tetrakthüs; monas, dias, trias, és tetrad, vagy 1, 2, 3, 4. A latin hagyomány négy Világa; Creatio Facta, Creatio Formata, Creatio Creata, Creatio Emanata, és vagy ahogy máshol nevezik; Cosmos, spiritus mundi, anima mundi, éssolum. A Kübalion hagyományban; Fizikai Világ, Asztrál Világ, Mentál Világ, és Szellemi Világ. Az ezoterikus exegézis szempontjából, az indiai hagyomány sukta, upanisad,suttra, és bráhmanaja, ugyanúgy mint Goethe irodalom felosztása poézisre, teológiára, filozófiára, és prózára. De a végtelenségig folytathatnánk a listát... A Kabbala négy világa, az isteni manifesztáció négy szintjét jelöli, meg mely a Világ teljességét adja meg. Az Assiyah, a Cselekvés világa az elemek és a velük való akcionalitás világaként a legalsó. A Yetzirah, a Formálás világa, az e felett elhelyezkedő lelki világ. A Beriah, a Teremtés Világa az ezt irányító, átható szellemi világ. AzAziluth pedig az ezt átjáró emanációk isteni világ. Ezt a tetrapthüszt jelöli ki a prds négy mássalhangzója is, mely a manifesztálódott világ ezen négy rejtett valóságáról árulkodik. A prds a világ felfogásának és tapasztalásának négy különböző szintjét jelenti - a világ értésének négy szintjét, mely a világ felfoghatósági szintjeinek felel meg. Így a P a Pesat-nak felel meg, R a Remez-nek, D a Drus-nak, S a Sod-nak. Ezek tehát nemcsak ezoterikus exegetikai szintjek, hanem a Világ értésének, és rejtett teljességének nevei, melyek csak a beavatottak számára válik tapasztalhatóvá, érthetővé. A Pesat a tömeg szintje - az Assiyah Világában létező ember; a Remez a tömegembert meghaladott reprezentatív ember szintje - A Yetzirah Világában létező ember; a Drus a király vagy pap szintje - A Beriah Világában létező ember; és a Sod a Világot meghaladott, mágussá vált Világember szintje - Az Aziluth Világában létező ember. Az egyiptomi hagyományban ez az ember három lelke: a Ka, a Ba, és az Ah lélek plusz örök isteni természete. A Ka a test szintje, a Föld, a Bika, a héber nefes vagy a szufi nafs megfelelője. A Ba a lélek szintje, a Víz, a Sas, a héber ruah vagy a szufi rahe megfelelője. Az Ah a szellem szintje, a Tűz, az Oroszlán, a héber ruah ha kodesh megfelelője. Míg az isteni természet, a három egysége, a láthatatlan Levegő, az Angyal, a héber kerub vagy KaBalAh. A Négy Világ, az ember szellemi felemelkedésének a négy állomása is. Ezek az állomások vannak részletesebben kidolgozva a kabbalista Fa szimbolikájában, ahol ez a kiteljesedés a tíz szefirához kötötten jelenik meg - a szellemi út tíz lépcsőjében, melyet végigjárva az ember eggyé válik Istennel. Olyan bibliai allegóriák, mint Ezékiel látomása, Jákob Lajtoriája, Ábrahám botja, Mózes Tíz Parancsolata, vagy ezekhez köthető más filozófiák tanításai, mint Hermész kígyós botja, a görög szférák tanítása, az újplatonista emanációk tana, a hét bolygóhoz kötött szférák tanítása, a hindu jóga hét csakrájának tanítása, stb. mind ugyan ennek az igazságnak más megfogalmazásai. De ha kicsit kitekintünk ugyanezt találjuk a tibeti chod és mandala tanításban, a buddhista párada rendszerben, az indiai jóga és tantra yantrarendszerében, az iszlám sufi a’yán thábitah tanításában, ez európai mágia okkult kulcsok tanításában, az alkímia transzmutáció elméletében, a babilóniai asztrológiában, a mitráz hagyomány vagy a nesztóriánus kereszténység, stb. tanításaiban is.  | A hermészi kaduceus szimbolikájában jól megjelenik az isteni erők alászállása. A kettős kígyós bot három találkozási pontja a test, lélek, szellem erőpontjait reprezentálja, míg a két kígyó fejének találkozásánál a szárnyas skarabeusz az újjászületett ember szimbóluma. Nevezik lúz-nak "isteni kőnek", vadzsrá-nak "gyémántjogarnak", lapis ex celsis-nek "mennykőnek", lapis philosophorum-nak "bölcsek kövének", keter-nek "koronának", polárizs-nak, merkábáh-nak, istár-nak, sztella márisz-nak azaz "sarkcsillagnak", stb. Ez Hermész szintje, a Világ háromas tudása, a gnózis, a papkirály fáraó állapota, melyben egyesül minden ellentét, a női-férfi dualitás, a Síva-Sakti kettősség: a szigor és a könyörület. A fekete kígyó a világot átható női, lunáris, dinamikus energiákat, a fehér kígyó a férfiúi, szoláris, statikus energiákat jelzi. Kettőjük egymásba fonódása hozza létre a központi 'botot', a vörös ösvényt, amely a leszálló isteni erők villámútja. A hindu jógában úgy nevezik:idá, pingalá és szusumná. Ezekben a finomenergetikai csatornákban mozognak a hatalmas Kundalíni isten erői. |
Hasonlóan fontos szimbólumrendszer a kabbala. A Kelippot tanítás szerint a Végtelen Fény kiáradása tíz héjat hoz létre az abszolút isteni közép körül, vagy ahogy a Szefirák tanítása fogalmaz, tíz ‘csomót’ hoz létre az isteni világból leszálló úton, megalkotva a Kabbala legelterjedtebb szimbólumát a Kabbalista Fát. Ezek: Keter, Hokmah, Binah, Hesed, Gevurah, Hod,Necah, Yesod, és Malkhut. Legfelül vagy középen van a meg nem nyilvánult létezésből kilépő Akarat, a kiterjedés nélküli pont, minden létező eljövendő forrása, melyet az Első Koronának, Az Öregnek, vagy a Fehér Fejnek is hívnak - ez a Kiáradás oka, Isten megnyilvánuló ereje. Innen árad ki a Tíz Hang, amelyek létrehozzák a relatív világot. A Tíz Isteni Alapelv, Isten attribútumai, vagyis a Szefirák egy szemvillanás alatt szikráznak föl, akár egy örök Villám. A Hagyomány szerint a Szefira (sefirot) szó szerint zafírt vagy felszikrázó fényt jelent, de nevezik számnak, fokozatnak, edénynek, erőnek, köntösnek, koronának, Isten belső arcainak, vagy Ősidőknek is. A szefirák sorban a Fa csúcsán elhelyezkedő Keter (Korona), majd onnan lefelé a Hokmah (Bölcsesség), aBinah (Megértés), Hesed (Könyörület), a Gevurah (Ítélet), a Tiferet (Szépség), Necah(Örökkévalóság), a Hod (Visszaverődés), a Yesod (Alapzat), végül pedig a Malkuth (Királyság). Egyik-másik szefirának több neve is van; a Gevurah-t, melynek szótöve annyit tesz Hatalom, Dínnek vagy Pehádnak is nevezik, mely Ítéletet és Félelmet jelent, míg a Hod és Necah szefirákat Dicsőségnek és Győzelemnek is fordítják. A Keterből, az első Koronában a tökéletes magnyilvánuló Egység kettéhasadt, s a Hokmah(Bölcsesség) volt az első princípium, mely kivált az aktív Akaratból, míg a Binah (Megértés) volt ezen aktív gondolat passzív megformálása. E három szefirát a Mennyeieknek nevezik, s az Örök Istenit képviselik a Megnyilvánuló Létezésben. Ők a Szentek Szentje, az Apa és Anya princípiumai. Szerepük a világ rendszerében, hogy jellemezzék a Szigor és Könyörület egymást kiegészítő két pólusát - a Fa két oszlopát, mely a földi szférákban mint Erő és Forma jelenik meg. Az Akarat a központi oszlopon lefelé sugározva áttöri a nem-szefira Daat (Tudás) képviselte hézagot, hogy magába szívja a Világ aktív erőit. E hézag Szakadékként ismeretes, mely biztosítja az erők föl-le áramlását az Isteni Világból, s lehetőséget biztosítson az Istenhez való visszataláláshoz. A kiáramló isteni erő a Hesednél (Könyörület) éri el az Erő pillérét - ez a mindent átformáló, aktív cselekvő erő elve. Itt növekszik és terjed ki a megnyilvánuló létezés, ami azonban szétszóródna, ha a Gevurah (Ítélet), a Korlátozás elve nem tartaná kordában. Ez egyúttal megvilágítja, miként hatnak egymásra a szefira párok végig az egész Fán, kiegyensúlyozva, ellenőrizve egymást. Miközben felülről irányítják őket, hasonló szabályozó szerepet töltenek be az alsóbb szefirákkal szemben, ahová az isteni erőt irányítják. Amikor az egyik vagy másik pillér válik dominánssá, akkor vagy túlgerjed a 'rendszer' a túlzott aktivitástól, míg a másik esetében magába roskad a túlzott magába fordulástól. Ahogy a Talmud fogalmaz: "Szigor vagy Ítélkezés nélkül eluralkodna a világon a gonosz, Könyörület nélkül viszont elviselhetetlenül zord volna a létezés." A megfelelő egyensúly beállításával azonban a Világ harmonikussá válik. Hasonló módon működik maga az Ember is. Az ember szervezetében is elengedhetetlen a megfelelő egyensúly - a növekedés vagy visszafogottság, az Erő vagy a Forma túlhajtása betegséget, akár halált is okozhat. Ugyanez a helyzet a Nagy Fa esetében is - mindkettő ugyanazon az elven alapszik. A Villámfény útját követve a Hesed és Gevurah közti kapcsolat teremti meg a Tiferet (Szépség) szefiráját a központi tengelyen. Ezt az alsó hármasságot a Kabbala az Isteni Érzelem és Erkölcs hármasságának nevezi. A Tiferet a Fa szívében helyezkedik el, félúton fekszik a legfelső és a legalsó szefira között. Gyújtópont, egyesítve és kiegyenlítve az itt kereszteződő ösvényekből áramló erőket. Salamon Trónusának nevezik, hiszen összeköttetésben áll a Bölcsesség és Megértés, valamint a Könyörület és Ítélet szefirákkal, csakúgy mint az alsóbbakkal. Mivel a Daat nem-szefirája alatt helyezkedik el, “Te”-nek vagy “Szent Áldott Legyen Ő”-nek is nevezik, az isteni jelenlét megnyilvánulására utalva a Létezés Szívében. A Necah (Örökkévalóság) és a Hod (Visszaverődés) a két legalsó szefira a két szélső oszlopon. A Necah az Erő oszlopán erőt áramoltat az alsóbb világba, míg a Hod visszaáramoltatja ezt a Fa mentén. Ez azért lehetséges, mert tíz menóra volt hajdanában a Templomban, ahol minden egyes Fa az Aziluth Nagy Fájának egy-egy szefiráját képviselte. Ez előmozdítja a szefirák egymás közti kapcsolatait, s lehetővé teszi, hogy az egyes szefirák egyszerre fejtsék ki saját jellegükből adódó erőiket és a Fa teljes erejét is. Ezért a Hodot és a Necaht Seregnek is hívják, hiszen ezek az isteni passzív erő és aktív erő mindkettőjét magukban foglalják. Ők az Első Ember (Adam Kadmon) jobb és bal lába, hiszen ők tartják fenn az egész létezést. A Yesod (Alapítás) a Fa Alapzata, hiszen a felsőbb szefirák erejének egységét jelenti a kezdet és a vég között oda-vissza feszülő Nagy Húron. Innen száll alá a koncentrált isteni erő a Malkuthba (Királyság), mely az Erő, Forma, és Tudatosság egységéből alakulva az Isteni Lényeg legsűrűbb, egyúttal leggazdagabb elegyét képezi. Ez a mi Anyagi Világunk. Mivel a Malkuth az egyetlen szefira, mely nem áll közvetlen összeköttetésben a Tiferettel, a Yesod egyszerre tölti be a híd és az akadály szerepét a le- és feláramló isteni erőknek. A Yesod lesz az isteni világokba vezető Út kapuja és kulcsa. Az összes alsó szefira gyújtópontja, és az isteni megnyilvánulás utolsó lépcsőfoka. A Yesodban ölt alakot az isteni kiáradás és lehel életet - ömleszti át az Isteni Akaratot - a Malkuth anyagiságába. A Malkuth tehát az Isteni Jelenlét (Sekinah) lakhelye. Mivel az Aziluth legelemibb szintjét képviseli, egyúttal utolsó stádiuma Adam Kadmon Megnevezésének, Teremtésének, Alkotásának és Készítésének. | |
Ez az Ősfa, mely a Teremtés képlete, minden további teremtett, megformált és készített valóság univerzális mintája - a Világmindenséget kormányzó törvények foglalata - a Világ és az Ember abszolút valósága.
W. E. Butler A mágia magas iskolája- School of Magic - [részlet] AZ ASZTRÁLFÉNY
A magát a mi földi világunkhoz csatlakoztató következő tudatlét- és élményszerkezetet a spiritiszták általánosságban a "szellemi világnak" nevezik. A teozófusok "asztraplánként" határozták meg, a hinduk Kama-lokaként beszélnek róla. Mi, a nyugaton szokásos régi nevét, az "asztrálfényt" használjuk, éspedig egészen meghatározott okból. Mind a spiritiszta, mind a teozófus megnevezés azt a gondolatot kelti, mintha egy helyiségről vagy helyről lenne szó, és ez tévedéshez vezethet. Minden esetre egy bizonyos szempontból korrekt, ha az emberek következő létfázisáról, mint egy helyről beszélünk, ezáltal azonban ennek a tudatszférának a valódi jelleme kissé elsötétül. Az asztrálfény legfontosabb aspektusa a tudatállapoté. Azáltal, hogy folyamatosan az asztrálfény kifejezést használjuk, elkerüljük az éles elhatárolódást, amelyet a hely fogalma tartalmaz. Az "astral" szó a latinból származik és a csillagokra vonatkozik. Ez a meghatározás csaknem kivétel nélkül a régi okkultisták által volt használatos és ezáltal alkalmas a magasabb asztrálsík lényegének jellemzésére. Még egy szempontból tarthat számot az érdeklődésre: az ófelnémet "steran" szó, amely ugyanabból a tőből származik, mint az astral, azt jelenti: "kormányozni, irányítani, vezetni" és a ma használatos szavai gyökerének is ugyanaz a jelentése. Ennél fogva lenne az asztrálfény a kormányzó vagy vezető sík illetve tudatréteg, mint ahogy ténylegesen is az. Az asztrálsíkkal kapcsolatban használtuk a "szubsztancia" szót. Mit jelentsen ez a kifejezés tulajdonképpen? Valóságos-e az asztrálfény "anyaga"? Igen, de a realitása egy másik létrendtől való. Megtanultuk, hogy minden létezőnek két aspektusa van: az amilyen a valóságban és az, aminek tűnik. Mivel a jelenségek vagy "akcidenciák", ahogy nevezik, a valóság manifesztációi, saját valósággal bírnak, de ez a "realitás" függő és nem elsődleges.
Minthogy minden egyes létrétegnek saját formátumú "szubsztanciája" van, és a szubsztancia mindegyik fokának saját megjelenése vagy saját akcidenciája. Különbséget teszünk a meghatározott síkok alapvető realitása és a jelenségek között, melyek azoknak tudatformáit közvetítik, amik rajtuk élnek. De létezik még egy másik világos felosztás is, amely a mágus számára jelentősebb. Minden szubsztanciasík vagy szféra az energia és a forma dualitás-aspektusának megfelelően manifesztálódik. Az Életfa nagy Glyfájában ez a kettősség szimbolizálódik a jobb és a baloldali oszlopon. A szabadkőműveseknél Salamon király templomának Jachin és Boaz oszlopairól beszélnek. A mi fizikai síkunkon az anyag formai aspektusával való kapcsolat a megszokott. A manifesztációnak ez a fajtája számunkra stabilnak és megbízhatónak tűnik, és a valóságban egyáltalán nem olyan egyszerű a merev, durva anyagú matériára magasabb, finom tartományokból származó erőkkel hatni, illetve engedelmességet kikényszeríteni. Ha az anyag egyszer formát öltött, az igyekszik úgyis maradni. (Most arra az anyagra gondolunk, ami alatt általában "szilárd" anyagot értünk.) Amikor például házat építünk vagy öltönyt szeretnénk készíteni, nem csak az ahhoz szükséges anyagot kell darabról darabra összehordanunk, hanem mindenféle szerszámot és berendezést is, melyek nélkül a házépítés vagy egy ruhadarab megvarrása lehetetlen lenne. Ez persze onnan ered, hogy nekünk főként a matéria durvaanyagú-fizikai "formaaspektusával" van dolgunk. Van azonban néhány aspektusa az anyagnak, amelyeknél az energia-aspektus is szerepet játszik. Ezekhez tartoznak például a radioaktív elemek, elsősorban a rádium maga. Sőt itt, ezeknél az erőt sugárzó és ezáltal átváltozó elemeknél megfigyelhető, hogy az átváltozás a stabil és tehetetlen anyag irányába megy végbe, hogy tehát a formaaspektus kerekedik felül az energiaaspektus felé. Az asztrálsík szubsztanciájánál azonban lezajlik a manifesztációs folyamat főként az ezeknek a tartományoknak természetszerűen megfelelő energia vagy erőaspektusok segítségével és ez az alapja annak, amiért az asztrálok "akcidenciái" vagy jelenségei lényegesen különböznek azok fizikai síkjától. Természeténél fogva az asztrális szubsztancia nem alkalmas tartós forma felvételére. Az asztrálfényt képszerűen egy mindenen átnyomuló "energia-szubsztancia" atmoszférájaként képzelhetjük el, amely tükörként ver vissza minden formát, amely belevetítődik, vagy a spirituális tartományokból felettük vagy az éteri és fizikai síkokból alattuk. Ezzel megvan az aszrtálfény teljesen természetes felosztása, ami "magasabb" illetve "alsó asztrálként" ismert. Ezeken a különböző típusokon belül megfigyelhetjük az asztrálszubsztancia mintegy természetes kifejeződését, másrészt minden élőlény tudatformája kifejezését, éspedig mind az asztrálfény "bennszülött" lényeihez (az állatvilággal bezárólag) tartozókét, mind azokét is, amelyek átmenetileg vagy hosszabb ideig tartózkodnak ott, amelyeknek tulajdonképpeni otthonuk azonban másutt van. Mondhatnánk ráadásul: "Nos jó, de a leírások, amelyeket különféle médiumok adtak, igazán materiális és határozott körvonalú állapotokra utalnak." Ez igaz, de ezek a jelenségek mindig a "teremtmény alkotásai". Ezek az asztrálfény-lakosok gondolat- és képzelőereje által formálódnak. És létezik, ezt sose felejtsük el, az asztrálfény-tartomány lakóinak rengeteg fajtája. Itt el kell kanyarodnunk egy kicsit és vessünk egy rövid pillantást a "testre" vagyis a "járműre", ami tudatkifejeződésünk természetes hordozója az asztrálfényben. Szabály szerint gondolatok és érzések útján fejezzük ki magunkat, jóllehet azok mindenkori vonatkoztatási viszonyai személyiségünk különleges állapotának és temperamentum sajátosságainak megfelelően variálódnak. Ily módon épül fel belőlünk a nevezett perszóna vagy "maszk" – gondolataink és érzéseink által. Gondolat és érzésnívónknak megfelelően változik az asztrál és mentál szubsztanciánk azáltal, amit és ahogy beleképzelünk. Szokásos gondolkodásunknak csak egy kis része tudatos a valóságban és változik szabad döntéseink alapján. Egész életünk során azon vagyunk, hogy tudattalan észjárásokat alkossunk, és ezek mindig behatással vannak tudatos gondolkodási folyamatainkra, ahogy azoknak szüntelenül szándékában áll az asztrálszubsztancia meghatározott típusait a mi asztrál-mentál testeinkbe beépíteni, melyek folyton összhangban állnak tudatalatti aktivitásunk általános rezgésszintjével. Mintha kapcsolatban lenne azokkal az emberekkel, akik noha rendszerint vasárnaponként templomba járnak, de a hét egyéb napjain semmi esetre sem viselkednek "jámbor keresztényként". A hétköznapi gondolkodás, érzés és cselekedet a tulajdonképpeni formáló erő, amelyből az emberek tudatalatti szokásos gondolkodási módjukat eltüntetik. Így tehát világos, hogy az asztráltest típusa, amit magunkhoz tartozóként jellemezhetünk, a mi tudatalatti komlexusaink "többségi határozata" által meghatározott. Amikor földi életünk befejeződik és az "ezüstzsinór" elszakad, finomszerkezetű testünk abba az asztráltartományba lép át, amelyik pontosan az asztrálanyag rezgésfokának felel meg, amit mi hétköznapi életünk során "Ruachunk"-ban vagyis asztrál-mentál testünkben képeztünk és fejlesztettünk. Ez a Szentírás szavainak jelentése: "Mindenki a neki megfelelő helyre kerül." Különben: az egymással szimpatizáns rezgések kölcsönös vonzásai törvényének megfelelően az "odaát" levő társaságban találkozunk azokkal, akik asztráltesteiket hasonló vagy ugyanolyan módon építettek és fejlesztettek ki, mint mi. Szokásos gondolkodásunk és érzésünk alapkaraktere lényegében jó, szép és igaz, elhalálozásunk után hasonló társaságban ismét találkozunk, és gondolataink, amelyek a korábban megszokott módon tovább munkálkodnak, a plasztikus asztrálszubsztanciát úgy formálják körülöttünk ahogy az a földön fejlesztett jó, szép és valódi szellemi magatartásnak megfelel. Így lehet, hogy dombos vagy hegyes tájékon találjuk magunkat fák és erdők közepette, melyeket patakok és folyók szelnek át, egy országban, tele természeti szépségekkel, az úgynevezett "nyárföldön", ahogy korábban a spiritiszták nevezték. A tudatlanok számára nem könnyű elképzelni, hogy sok hasonlóan gondolkodó és érző ember csoportszelleme abban a helyzetben van, annyira bámulatos és nagy környezet válik láthatóvá, azonban szem előtt kell tartania, hogy az emberi szellem sokkal nagyobb teljesítményekre képes, mint ahogy az ellenzők lehetségesnek tartják. És ezen kívül az asztrálsíkon ható képerőknél nem csak az emberi mentál és képzelőkapacitással van dolgunk. Már mondtuk, hogy a felső asztrálrégiók azon mentális és spirituális tartományokat tükrözik vissza, ahol a nagy intelligenciák vannak otthon, melyek azt a relatív tökéletességet érték el, ami a földi zarándoklatok célja. A magasabb szférákban lakoznak más létrendek megvilágosodott szellemei is, akik gondolatai itt lent a földön alárendelt szolgálóinak seregei és emberi szerszámok útján törekednek manifesztálódni, minden földi szépet és valót az eksztatikus hódolat atmoszférájával járnak át, akik fürkésznek ezek után, képesek azokkal rezgésszerű összhangba lépni. Ezeknek a megvilágosodott és sugárzó lényeknek a gondolatai közelebb állnak a végtelen életforráshoz, mint a már megtestesült ember gondolataihoz; és ezek a magasztos, ott lakozó szellemek ezen szférák más lényeiben folyton növekvő eksztázist szítanak. És ez az eksztázis mintegy letükröződik a megfelelő földi képzetekbe és érzésekbe, ahol ezeknek az önmagukban leírhatatlanul magasztos sugárzók gondolatformáinak "egy tartózkodási hely és egy név" adományozódik, és ott vagyunk képesek látható és tapasztalható formák földi lényeként érzékelni. Az emberi lélek még nincs felkészülve és nem képes ezeket a dolgokat és lényeket az ő saját természetüknek megfelelő feltételek között látni. Először meg kell tanulnunk járni, mielőtt futni és lovagolni lennénk képesek. Az asztrálrégiókban nem csak a testetlen, tehát meghalt emberek gondolataival és érzéseivel van dolgunk, hanem a földi testben élő emberek gondolataival és érzéseivel is. Erre ráadásul, mint már említettük, a magasztos "Fény Urával" és más sugárzó lényekkel is. Az univerzumnak ezek a hatalmas alkotó és formáló hatalmai az asztrálfény révén özönlenek alá a fizikai anyagba materializáció céljából; és vannak alsóbb asztrálsíkok, ahol ezek a beáramló isteni energiák különösen erőteljes hatást fejtenek ki. Ezek az erők és energiák a tudatalattinkon keresztül is munkálkodnak, és még ösztöneinken és szenvedélyeinken át is, amiket alacsonyabb szintű és földi-emberi módon vagyunk hajlamosak szemlélni, azok a valóságban isteni természetűek. Csak akkor válnak gonosszá és kártékonnyá, ha kibillentik őket egyensúlyukból. Az érzelmek és szenvedélyek bizonyára hasonló módon magasabb Önmagunk uralma alatt állnak, hogy azokat a "Bennünk élő Isten" szolgálatára ellenőrizhető és megfelelő módon képessé tegyék. Az igazi mágus szellemi tartása messze távol áll attól a beállítódástól, amely az ösztönként megjelenő isteni befolyásokat rosszként és megvetendőként jellemeznek. Sokkal inkább alapvető elementáris hatalmakról van szó, amelyek az alkotóerő számára fenntartott csatornákban átalakulhatnak, nem csak földi-fizikai értelemben, hanem magasabb szintű spirituális síkon is. A "teremtmény alkotásai", úgy a megtestesült mind a még megtestesülés előtt álló ember gondolatrendszerei mind az asztrálfény "megjelenési formája". Figyelmükbe ajánlom azonban, hogy ezen jelenségek és a tulajdonképpeni alapvető asztráléter között óriási különbség áll fenn. Ennél az asztráléternél nem a formák és a formálás birodalmáról van szó, még ha az összes itt létező forma ebből az asztrálszubsztanciából is áll. Ezen az "asztrálfény káprázata" felett és túl és ezek áthatásán keresztül dolgoznak a nagy asztrális apály-dagály ritmusok. Ezek az örökké változó hullámok és az asztrálfény áramlásai szimpatikus indikáció segítségével meghatározott mentális és emocionális állapotokat teremtenek minden, a földön élő ember számára. Ezek az érzelmek és gondolatok, amelyek impulzusai az asztrálokból erednek, az asztráléter összevissza hullámzó árapályát újból visszaverik és felerősítik a szemléletes képzet és erőáramlatokat, amelyekből eredetileg kiindultak. Ily módon egymást követik a szakadatlan akciók és reakciók és intenzifikálják hullámzó ritmusukat, míg végül a feltorlódott és egyre nagyobb feszültséget mutató erők alámerülnek és a földi síkon materializálódnak. Az alsó asztráltartományokból érkezik néhány részint igazán ritka és gyakran romlott erkölcsű és pszichikumú "járvány", amely ámulatba ejti a világot és képes azt megrendíteni. És a magas asztráltartományokból származnak azok a spirituális impulzusok, amelyek az emberiség felemelkedését és megújulását szolgálják. Az asztrálfény asztrális természetű. Csillogó, tüzes kígyóhoz hasonlóan fonják körbe a Földet az asztráltartományok. Az emberek istentelensége és gonoszsága nem kis mértékben nyer inspirációt abból, elfajzás és perverzió gátolja energiáival a földi régiókat, válaszként az asztrálokból ide áramló ingerekre. Földhöz kötött, érzékelhető és sátáni sárkány él itt, és hatalmi övezetének belsejében az emberi és állatiasan-emberi értelmi- és érzelmi abszurditások legsötétebb szakadékait találjuk. Itt terül el a régmúlt idők túlhaladott gondolkodási módjának "táptalaja", "a pokol kutyafejű démonai". Itt találhatók a befolyásolási csatornái "a kiegyensúlyozatlan hatalmak urának" is, itt vannak a halál és rombolás isteneinek virtuális képei és képzetei, a vágyak és a féktelen érzéki kicsapongások lelnek otthont, a primitív népek törzsi istenei és fétisei; és itt a sötétség hatalmainak uralmi területe, melyek segítéségével alakították ki a tudatlan emberek istenalakjaikat. Az emberiség népesíti be ezt az egymásba folyó területeit, gondolatait és érzéseit, összekapcsolódva az alsóbb asztrálrégiók félintelligens hatalmaival, megvalósítva egy látszólag független életet. Létezik azonban egy "mennyei sárkány", a magas, a felsőbb asztrál, melynek ragyogó kisugárzása szintúgy körbeveszi a Földet. Ebből folynak ki a harmónia, a béke, az üdvösség áramlatai. Ha ezek még messze is fekszenek legfőbb természetük, bevégzetttségük foka alatt, akkor is azt mondhatjuk róluk: "Útjaik az öröm és béke útjai." E tartomány belsejében találjuk a múlt heroikus fogalmait és képzeteit. Megtalálhatók itt az elmúlt idők hatalmas intelligenciái is, melyek lenyomatai tradicionális formában az asztrálfényben még megvannak. És ezekhez a magas régiókhoz emelkednek fel a Jó, a Szép és Igaz minden gondolatképei és érzései. Hiszen már mondtuk: a képek illetve a képszerűség önmagukban véve nem tartoznak az asztrálfény tulajdonképpeni lényegéhez. Pont ahogy a tudatunkban lappangó, szunnyadó emlékképek csak "tendenciaként" léteznek, nem pedig meghatározott, kész képek. A tudat egyformán fogadóképesen és vételre készen néz szét maga körül és építi fel a maga számára kellemes képzeleti képeket. Így az asztrálfényben észlelt képek is pontosan a szellem megfelelően testet öltött képzelőerejének felelnek meg. A tudatos elme képzelőerejével képeket alkot, aztán vannak az asztrálenergiák, melyek ezeket a képeket életre keltik és szaporítják és a földi vázukban materializációjukat és manifesztációjukat egy kevéssé közelebb hozzák. Így mondható el az asztrálfényről, melyben és mely által a mágus dolgozik, összefoglalóan: A folyékonyan és plasztikusan formálható karakter tiszta energia-szubsztanciájának mindenen átnyomuló atmoszférájáról van szó, ami tükörként minden formát visszaver, ami belevetítődik, mind a fölérendelt mentális és spirituális síkokról, mind az alatta elhelyezkedő fizikális, durvaanyagú területekről. Ez az asztrálfény lényege és működési módja; benne megvannak azok a hatalmak és erők, melyek bennünket vagy az örök csillagfénybe visznek vagy az istenellenesség feneketlen mocsarába vetnek alá.
terebess.hu/keletkultinfo/tarrdaniel
|
