Akiknek komoly szándéka van, vissza kell találni az erős, természetes fényhez. Minden látástréning könyvben szerepel a nap és fényfürdő, de a káros hatás emlegetése nagyban túlzó. Az ortodox és bátortalan szempontok miatt a nap gyógyító erejének csodáiról csak visszafogott elemzések találhatók, így a nyavalyák gyógyításánál teljesen a háttérbe szorult.

Egyértelmű, hogy nélküle a szemészeti problémák terén is csekély, sőt egyre csenevészebb az eredmény. Gondoljunk bele; alig 100 éve, még egész nap kint dolgoztunk a szabadban a teljes spektrumú napfényben és senkinek sem jutott eszébe a napszemüveg. (A természet közeli népeknél ki lát kalapot, szemellenzős sapkát, sötétítő szemüveget)? Ma meg csak látogatóban vagyunk kint a napon, akkor is csontig befújva hatputtonyos kenyőccsel és minimum 6x10 a 23.-on szűrős napszemüveggel. Bizony nagy szükség volna a nézetek átértékelésére.

Ugyanis: A jóga tanításai szerint a szemek használják fel az egész szervezet számára szükséges prána (életerő) 50%-át . Ezért is zárják el előlünk a valódi információkat, vagyis a napszemüveg terjesztése, divatba hozása erősen összefügg a népesség energia- és egészségszint csökkentésének napirendjével.

Tehát, gyerünk ki fokozatosan a napra, a téli időszakokat is használjuk ki akkor is, ha nem ez a trendi. Behunyt szemmel forduljunk a nap felé és élvezzük gyógyító hatását. Napsütés hiányában nyitott szemmel is megleszünk, a vastag felhőtakaró, vagy a borús ég védelmet nyújt. Pislogjunk bele a felhőkbe, és ne féljünk a könnyektől. Ha még így is erős az ég fénye, egy szemmel kezdjük, a másikat eltakarjuk. Két-három nap, és megedződik a szem és nem lesz annyira kellemetlen a napos időben történő gyakorlás sem, amit lehunyt szemmel csinálunk. Talán a reggeli, és a lemenő nappal kezdjük. Óvatosan, pár pillanat is elegendő lesz először. Fokozatosan emelhetjük a pillanatok számát és hamarosan mindkét lecsukott szemet jól meg tudjuk napoztatni, mint nyáron, a strandon. Ha túl erős a hatás, vagy a nyári delelő nappal próbálkozunk, ne emeljük fel annyira a fejet. Egy-két hónap múlva a tiszta olvasás, a gyönyörű éles képek természetessé válnak és nem igényeljük a napszemüveget többé. A fényérzékenységnek is fújtak.

A legjobb a napkelte utáni fél órában nézni a napot, de napnyugtakor is lehet. Üljünk le egyenes háttal a nap felé fordulva. Nézzünk a felbukkanó napkorong közepébe, és próbáljuk a látóterünket leszűkíteni a napkorongra. Nyissuk a szemeinket tágra, ne pislogjunk, és ne erőltessük a szemizmokat. Amikor úgy érezzük, hogy mindjárt elkezd könnyezni a szemünk, akkor csukjuk be, lazítsuk el, és próbáljuk meg minél tovább megtartani a napkorong képét a két szemöldök között. Ha nem tudunk közvetlenül a napba nézni, akkor a nap mellé nézzünk, fokozatosan csökkentve a távolságot. Ha csak rövid ideig bírjuk kitartani, akkor ismételjük meg többször. Napközben ne nézzünk a napba!

És egy kis szemtorna

A napfürdő igazán haladó gyakorlata a „zombizás” http://www.szemtorna.hu/film05.html . Tanuljuk meg, hogyan kell finoman megemelni a szemhéjat, miközben lefelé nézünk és a szemfehérjére engedjük a napot pár pillanatig. Könnyezni fogunk, de hamarosan hozzászokunk, és a szemüvegesekre jellemző fényérzékenység is gyorsabban csökken mint az előbbiekben. Ezek után megtanulhatnánk mindkét szemmel ugyanezt. Fokozatosan, óvatosan. Inkább csak reggel, aztán lehet többet délelőtt, az erősebb fényben. Mozog a fej ide-oda és idővel akár 10 másodpercet is könnyedén ki fogunk bírni a szemfehérje megvilágításakor. Pihenünk, aztán újra jöhet pár másodperc. A tanítványaim az iskolában nagyon élvezték a „zombizást”, ők találták ki a nevet és főleg ennek köszönhető, hogy az igen hamar letették a gyerekek a szemüveget.

Óvatos előkészítés után fog menni a két szemfehérje egyszerre történő napoztatása. A szemfehérjén keresztül kapott fényimpulzus igen intenzív, különösen ha a retina legérzékenyebb részére, az éleslátás helyére esik. Érdekes, megjelennek a szemfeneket behálózó erek. A fa gyökereire, a kiszáradt, megrepedezett talajra emlékeztetnek. Ha a fejet lejjebb hajtjuk, a fény beesési szöge kisebb, így enyhül a fényerő, a kényelmetlen érzés. Emelgessük és csökkentsük a beesési szöget, szoktatva a szemet. Hamarosan elcsodálkozunk, milyen jól bírjuk.

A hályogok, a macula degenerációk nagy ellensége az erős napfény, és a meggondolt alkalmazásával minden esetben jó eredményeket lehet elérni tapasztalataim szerint is.

A szemfehérjére eső kis ideig tartó fénynek semmilyen káros hatása nincs. Először kellemetlen a rossz szeműnek, a macula degenerációban szenvedőnek, a zöld- és szürkehályogosnak, mert stressz keletkezik az erős , szokatlan fénytől, de fokozatosan hozzászokik a legkomplikáltabb eset is a dologhoz, és gyógyulni kezdenek a szemgolyó fizikális elváltozásai. Kár, hogy az orvosok ennyire idegenkednek tőle. Sőt, kifejezetten tiltják! Pedig akkor sem lesz baj, ha véletlen a napba nézünk. Legfeljebb 5-10 percre, egy–két napra sárgás, szürkés foltokat látunk, ami nyomtalanul eltűnik. Akinek pedig az erős napfénytől úgymond károsodott a látása, mindig kiderült, hogy csak mentális stressz érte és minden esetben meggyógyította egy félórás szemeltakarás, majd egy intenzívebb napfény kezelés, ahogy dr. Bates ilyen betegeit minden esetben.

Megfigyeléseim is azt igazolják, hogy a napfürdő, olyan erős gyógyító hatást gyakorol a szemgolyó fizikai elváltozásaira, hogy nyugodtan kiegészíthetné az orvosi beavatkozás skáláját. Ha ez így lesz egyszer végre, az idős hályogos, szemfenéki meszesedéses, macula degenerációs és egyébb súlyos betegeknél nem kellene olyan nagy számban és olyan hamar megbarátkozni avval a gyakori orvosi diagnózissal, ami a látás fokozatos elvesztését prognosztizálja. Nem kellene, nem szabadna ennek így lennie a módszer kidolgozásának centenáriumán!!!

Épp ezért álljon itt most még két életszerű példa, amivel tüntetnünk kell a nap sugarai védelmében, berzenkedni az orvosi hivatal közönyé miatt. Kissé szarkasztikus stylben be kell szólni a hivatali hétalvóknak, az örökös kételkedőknek, az objektív bizonyítási kényszerben szenvedőknek ...

1.) Minden komoly jógakönyvben szerepel a felkelő, vagy a lemenő napba nézés, mégsem lett baja senkinek a jóga vagy négyezer éves fennállása alatt...

2.) Ha a szegény bányalovakra gondolunk, amik megvakultak a fény hiánytól a tárnákban, akkor mi várhat ránk, a szegény emberiségre, akik egyre inkább plázákban töltjük életüket, ahol a trendi fogyasztói társadalom tagjai előtt feszengünk, miközben kipirult arccal esszük az étkezési hulladékot és tündöklünk pénz rabszolgaságában!

Bizonyára elmehetett Bates doktor józan esze - gondolhatnánk, amikor könyvében egy fotóra pillantunk. Bates doktor lencsével kezeli a beteget. (XVII. fejezet, a 191. old.). Valóban, a világhírű szemorvos néhány pillanatig nagyítólencsével kezeli a beteg szemfehérjét a tűző nap ellenére –persze állandóan mozgatva a nagyítót – és igen jó hatást ért el evvel a veszélyesnek vélt kezelési móddal.

Amint a filmbejátszáson láthatják magam is alkalmazom az ilyen kezelést és tanítom is. Csak saját felelősségére próbálja ki mindenki! Aki nem híve az ésszerű mennyiségben alkalmazott napfény jótékony hatásának, vagy ózonlyuk frászban gondolkodik, jusson eszébe, hogy jórészt ablak mögött élünk, ami minden ártalmasnak mondott sugárzást kiszűr. Így gyakoroljunk ablaküveg mögött, ha aggodalmaink vannak! Ha semmiképp nem vállalják be a természet legfényesebb ajándékát, használhatunk erős műfényt is, de 300-500W-os fémhalogén lámpa alatt nem érdemes gondolkodni.
óvatosan, finoman a napkezeléssel!