A szvasztika egy egyenlő szárú kereszt, aminek a szárai derékszögben megtörtek. Egyike a legősibb jelképeknek, számtalan kultúrkörben használták. Jelentése Indiában, az Indus menti Mohendzso Daro kultúrában jó szerencse, míg Kínában halhatatlanság volt. Politikai és antiszemita töltését a 20. század elején kapta. Egy bizonyos Lanz von Liebenfels Ostara nevű újságjában tűnt fel, Hitler ebből kölcsönözte, s a jól ismert, sarkára állított formájában ő tette meg a német nemzetiszocializmus jelvényévé.
A motívumot legelőször valószínűleg Eurázsia korai lakói használták. Az indiánok között is elterjedt volt, valószínűleg már a két kultúra kapcsolatba kerülése előtt is. Manapság az indiai vallási és polgári ceremóniákban rendszeresen használják. A legtöbb indiai templomot, esküvőt, fesztivált és ünnepséget szvasztikákkal díszítik. A 20. század elejére az egész világon elterjedt, a jó szerencse jelképeként használták.
A magyar népművészetben is előfordul, tekerőlevél néven. Legtöbbször úgy helyezték el, hogy a vonalak vízszintesen és függőlegesen legyenek, bár néha 45 fokkal elforgatva is használják; a hindu változatban gyakran egy-egy pöttyöt is tesznek a szárak közé.
Európában Heinrich Schliemann archeológiai munkássága révén vált ismertté, aki az általa feltételezett Trója romjai között fedezte fel a jelet, és az ősi indoeurópai (árja) bevándorlókkal hozta kapcsolatba.
A korai német népi nacionalista mozgalmak számára az árja eredet szimbólumává vált; Alfred Rosenberg és más teoretikusok hatására a nordikus felsőbbrendű faj koncepciójával hozták kapcsolatba. A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt óta a szvasztika nyugaton összeforrt a fasizmussal, rasszizmussal, a nácikkal, a második világháborúval és a holokauszttal. A világháború vége óta széles körben tabunak számít; elsősorban a neonáci mozgalmak használják, akiknek központi szimbóluma, illetve egyes, velük szembenálló szélsőséges mozgalmak az általuk nácinak vélt személyek, csoportok vagy viselkedésmódok megbélyegzésére. Számos országban, köztük Magyarországon, tiltott önkényuralmi jelkép. Ázsiában a népszerűsége ma is töretlen.
A szvasztika szanszkrit szó, jelentése szerencsés vagy kedvező dolog vagy jel. A szó a su- (a görög ευ- rokona, jelentése „jó”, „jól”), és az asti (a „létezni” ige egyik alakja) szócskákból tevődik össze. A szvaszti tehát azt jelenti, „jólét”. A -ka rag kicsinyítő képzőként szolgál, a szvasztika kifejezés tehát szó szerint úgy fordítható, hogy „a jóléthez köthető kicsi dolog”. A -tika azt is jelenti, hogy „jel”. Ezért Indiában nem ritka a shubhtika („jó jel”) kifejezés használata sem.
A közös eredetet feltételező elméletek szerint a protoindoeurópai népeknél alakult ki. A szvasztikát nem használták a sumer és a mezopotámiai kultúrákban (mindkettő i. e. 3500 előtt alakult ki), sem az egyiptomi Óbirodalomban (ami i. e. 2630-ban kezdődött). Hívei szerint a közös eredet elmélete ezt megmagyarázza: ezeknek a kultúráknak már kiforrott szimbolizmusa a feltételezett elterjedés idejére. A magyarázatnak azonban, mint az ex silentio érveknek általában, nem sok bizonyító ereje van.
Keleten a hinduizmusnak, a dzsainizmusnak és különösen a buddhizmusnak volt nagy szerepe a szvasztika elterjesztésében.
Az i. e. 6. században keletkezett buddhizmus az első évezred végére elterjedt Délkelet-Ázsiában, Kínában, Koreában és Japánban. A tibeti Bön vallás és az olyan szinkretista vallások, mint a vietnami Cao Dai vagy a kínai Falun Gong, valószínűleg belőle vették át a szvasztikát. A délnyugat-afrikai Akan civilizációba pedig, ahol napszimbólumként használták, az afrikai rabszolga-kereskedelem révén juthatott el a 15. század környékén.
A szvasztika a hinduizmusban szent jelnek számít, megtalálható a hindu templomok számtalan részén, oltárokon, képeken. Használják az esküvőkön, fesztiválokon, ceremóniákban, házakon és átjárókon, ruhákon és ékszereken, járműveken, még az ételdíszítésekben (például torták tetején) is.
A szvasztika két alakja Brahma, a teremtő isten két formáját szimbolizálja: jobbra nézve az univerzum fejlődését (Pavritti), balra nézve a visszafejlődését (Nivritti) jelöli. Mivel mind a négy irányba (észak, dél, kelet, nyugat) mutat, stabilitást és megalapozottságot is jelent. Napszimbólumként Surya, a hindu napisten jelképe. A szvasztika rendkívül szent és kedvező jelnek számít minden hindu számára, és rendszeresen használják minden olyan tárgy díszítésére, aminek a hindu kultúrához valami köze van.
Szerepel az összes hindu yantrában és más vallásos mintákban. Indiaszerte mindenütt látható templomfalakon, vallásos iratokon, ajándékokon, és levélfejléceken. Ganesa istent gyakran ábrázolják egy szvasztikák között növő lótuszon ülve.
A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei vagy NSDAP) hivatalosan 1920-ban fogadta el jelképének a szvasztikát vagy horogkeresztet (németül Hakenkreuz). Ez szerepelt a párt zászlaján, címerén és a karszalagokon is. Már ezt megelőzően is használták nem hivatalos formában az NSDAP-ban illetve elődjében a Német Munkáspártban (Deutsche Arbeiterpartei vagy DAP).
A nemzetiszocialista ideológusok számára a horogkereszt a német nép árja kulturális hátterét jelenítette meg, számukra ez a nap és a szabadság jele volt. Az árja bevándorlás-elmélet egy sajátos nordikus változata szerint azt tartották, hogy Észak-India korai árja törzsei valójában fehérek voltak.
Így indokoltnak találták az védikus hagyományban használt jelképüket, a szvasztikát átvenni és magának „árja faj” jelképeként felhasználni. A szvasztika, mint az árja faj jelképe, már a 19. században megjelent Emilie Burnouf régész és orientalista műveiben. Több más íróhoz hasonlóan, Guido von List nacionalista költő is egy árja jelképnek – a vér tisztaságát jelképezőnek – tartotta. Az ő nézetei nyomán, a német népi (völkisch) mozgalmak egyre inkább a német nemzeti tudat, a német nacionalizmus szimbólumaként kezdték felhasználni.
A horogkereszt mind a mai napig szerepel Finnország köztársasági elnökének zászlajában. Az elnöki zászló fecskefarkú, és a bal felső mezőben a szabadságkereszt van (kék vaskeresztben sárga horogkereszt). A zászlót már 1920 óta ilyen formában használják.
elfelejtettigazsag.blogspot.com
Kereszt-horog motivummal? Vagy csak a szvasztika átértelmezése?
A szvasztika egyike a legősibb jelképeknek, számtalan kultúrkörben használták. A magyar népművészetben forgórózsának nevezik.
"SZVASZTIKA (wanzi)A szvasztika mind Kínában, mind Indiában a legrégibb szimbólumok egyike. Az Indus menti Mohendzso Daro kultúrában (i. e. 2500-1500) már a jószerencse szimbólumának számított. Kínában leginkább a halhatatlanok, a halhatatlanság jelvényeként futott be nagy karriert. A szvasztika leggyakrabban az óramutató járásával megegyező irányú, de esetenként találni az óramutató járásával ellentétes irányút is (ez sem keverendő össze a fasiszta horogkereszttel, amellyel semmilyen kapcsolatban nem áll"
(forrás:http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/szvasztika.html)
"A magyar népművészetben gyakori, korai emlékei 17—18. sz.-i geometrikus díszű → lőporszarukon láthatók, a mo.-i példányoknak ez a legjellemzőbb, középpontba állított motívuma. A 18. sz.-i → fafaragásban is gyakori még a svasztika, főként a dunántúli mángorlókon, itt többnyire összekapcsolás nélkül állnak egymás mellett a rozetták, köztük nagy számban svasztika. A későbbiekben azonban a → virágozás erőteljes előretörése nyomán a svasztika ezt a központi szerepét elveszti és rendszerint virágmotívumként illeszkedik a mintázatba. Valószínűleg ezáltal alakult ki a svasztika népnyelvi forgórózsa neve. — A 19. sz.-i népművészetben a svasztika már rendkívül ritka.
(forrás:http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1396.html)
A SZVASZTIKA TITKA
„Miközben az időhurok becsavarodik, a hullámtere kicsavarodik.”
1. A JELKÉP
A szvasztika (négyágú horogkereszt, tetragammadion, napkerék) az emberiség legősibb jelképeinek egyike, amit szinte minden kultúrkörben használtak és használnak máig, többnyire a szerencse és a halhatatlanság jelölésére. A szanszkrit szvasztika szó szerencsés (kedvező) dolgot jelent, az alábbi összetételben: szu (jó), aszti (létezni), ka (kicsiny), vagyis: „a jóléthez köthető kicsiny dolog”. A tika (jel) jelentése miatt Indiában hívják szubtika (jó jel) néven is. A kontextustól függően szimbolizálja még a szerencse mellett a Napot (Surját, a Napistent), Brahmát (a Teremtő Istent), a szamszárát (a létforgatagot), a végtelent, az örök életet vagy Buddhát. Négy karja a négy égtájat jelképezi. Vallási és díszítő motívum egyaránt, amit a XX. században a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt is jelképének választott, mivel a nácik az árják leszármazottainak tartották magukat.
Geometriailag a szvasztika karjai változó szélességűek lehetnek és többnyire (de nem mindig) egyenes vonalakból állnak. A nácik által használt horogkereszt formája azonban szabványosított és egy 5x5-ös rácson alapul. Matematikailag a szvasztika királis objektum, ami nem szimmetrikus a tengelyes tükrözésre, a 90 fokos elforgatásra nézve viszont az. A forgásiránya szempontjából nézve két változata van, balos és jobbos, de a szakirodalomban sajnos nem egyértelmű a forgásirányának meghatározása, ezért az sem, hogy van-e ennek valamilyen jelentősége.
A művészetben és az építészetben a szvasztikát nem önmagában, hanem összefűzve vagy egymásba fonva, ismétlődő elemként használják, geometriai díszítőelemként. A hinduizmusban szent jelnek számít a templomokban és a hétköznapi életben is számos helyen használják. A buddhizmusban szintén megtalálható a vallási iratok elején, illetve a Gautama Buddha szobrok mellén vagy talpán, ahol manji-nak hívják és a dharmát, valamint a mindenség harmóniáját és az ellentétek egyensúlyát jelképezi. A dzsainizmusban ez a legfőbb szent szimbólum, ami egyben a jelenlegi (teremtési) korszak hetedik Arhatjának (Jinának) a jele.
2. A JELENTÉSE
A szvasztika szó ezoterikus és időfizikai, teremtésfilozófiai jelentése magyarul a következő: szu (szó), asz (ász), tika (tyúk), azaz a szerinó (ász) hullámterének (szó) forrása (tyúk). Azért a szerencse szimbóluma, mert a szer ense, vagyis a „létező hely” maga a szerinó, a téridő forrása, aminek születéséhez a két Teremtő okforrás szerencsés találkozása kellett. Azért jó jel, mert tachionjai jobbra forognak a tengelyük körül és az időhurokban jobbra keringenek, az egész rendszer pedig jobbra csavarodik a működése során.
Ennek megfelelően a hullámterének pozitív időrétegei bentről kifelé haladva jobbra csavarodó spirálgömbi teret alkotnak, lásd a rajzot. Ebből következik, hogy a balos változata az antiszerinót, az antitéridőt jelenti, ami lebontó, pusztító hatású a téridőben lévő teremtmények időhurkai számára, míg a jobbos változat éltető, életben tartó és teremtő hatású. Brahma és a Napisten egyaránt halhatatlan (örök életű) szerinók, ahogy Gautama Buddha, mint reinkarnálódott isteni lélek is az, a végtelenbe terjedő hullámterük pedig helyet ad a létforgatagnak (szamszára), amiben a teremtmények forgolódnak.
Szerencsés módon a szvasztika jelentésével kapcsolatos különféle elképzelések mind helyesek és pontosak, még ha az emberek többsége (kellő szintű tudás híján) nem is sejti, miről van szó valójában, csak használja a jelet évezredek óta. Az időhurok működésével kapcsolatos kutatásaink, és főként a geometriai szerkesztések eredményeként azonban most már biztosan tudjuk, hogy a horogkereszt nem egyszerűen a forgás, hanem valójában a csavarodás szimbóluma. Ami természetesen fizikailag nem egy szögletes horogkereszt, hanem egy lekerekített geometria, mintha (növekvő méretű) holdsarlókból raknánk össze.
A szvasztika azért négy ágú, mert a körpályán keringő tachion hullámterében csak jól meghatározott mozgási paraméterek esetén jelenik meg a pozitív időrétegek együttállásának köszönhetően a négyes spirális szerkezet. Amint az a táblázatból világosan kiderül, a különféle sebességgel, különféle átmérőjű körvonalakon haladó tachionok között csupán egy olyan van, amelyik négy ágú és megfelelő sebességgel (RV=3) mozog, az 5 egység sugarú körpályán haladó tachion. Ide esik fizikailag az időhurok teremtési (fönnmaradási) tartománya, tehát ilyen a Mindenható Isten által kisugárzott téridő hullámtere. Ezzel az összefüggéssel ismét bizonyítani tudtuk a téridő forrásának mozgási paramétereit is, mert a tények magukért beszélnek. Aki kíváncsi a további részletekre, olvassa el A tér fizikai szerkezete (2009) című írást az Eseményhorizonton.
http://esemenyhorizont.uw.hu/ |
