Szimbólumok között élünk. Jelképek egész rendszere veszi körül mindennapjainkat és ünnepeinket egyaránt. Tudomásul vesszük jelenlétüket, üzeneteket fogadunk be általuk, ám legtöbbször talán anélkül, hogy a mélyebb rétegekre is felfigyelnénk.

Pedig a szimbólum szerepe valójában az, hogy az emberi gondolkodás, világlátás mélyebb, összetettebb elemeinek adjon kifejeződést. Jeleket életünk megannyi terén használunk. Egy egyszerű kép valamilyen jelentéssel társul, majd a jelekből rendszer áll össze (az írott és beszélt nyelv az egyik legelemibb példája az ilyen elven működő jelrendszereknek). Ilyenkor a minél jobb felismerhetőség, a minél egyszerűbb és egyértelműbb információátadás a cél, összességében ezt a folyamatot nevezhetjük kommunikációnak.

Ugyanakkor létezik egy egészen másfajta, talán bonyolultabbnak látszó - mindenesetre más síkon zajló - használata is a jeleknek: ez a szimbolika. Ebben az esetben ugyanis más tartalmak megjelenítésére törekszik a jelképeket használó személy. A személyiség mélyebb érzései, az őt körülvevő világról alkotott benyomásai, szinte szellemiségének egésze alakul képpé. A jelkép kezelése mindezek mellett ösztönösebb tevékenység; az archaikus kultúrák spirituális életében egyfajta mélyebbről eredő, közvetlenül ki nem fejezhető, beleérzést is igénylő tudást jelenítenek meg segítségükkel.

A színek és formák 

Az emberi gondolkodás a kezdetektől fogva ellentétes erők küzdelmét és egységbe olvadását látta a világ működésében. Az embert körülölelő, eleven természet szimbólumokon keresztül fedte fel önmaga lényegét, valamint működésének alapvető törvényeit a beavatottak számára.

A szimbólumok egyszerű mértani alakzatokból és színekből építkeznek, amelyek viszont már maguk is rendelkeznek jelentésekkel. A kör - mint önmagába záródó végtelen vonal - az örökkévalóságot és a világ végtelenségét jelenítheti meg; a négyzet szabályosságával a világ rendjét, szilárdságát képezi le, a mindenséget alkotó négy elem (levegő, tűz, víz, föld) harmóniáját összegzi az ősi jelképrendszerekben; a csúcsával felfelé tekintő háromszög a tűz és a férfiasság, míg lefelé fordított párja a víz és a női elem megjelenítője. Általánosabban is elmondható, hogy a szimmetrikus, arányos formák nyugalmat, egyensúlyt képviselnek, a szabálytalanok viszont diszharmóniát, feszültséget sugallnak.

A színek közvetlen módon keltenek bennünk érzelmeket, így nem csoda, hogy a szimbolikában is igen meghatározó a szerepük. A fehér a tisztaságot jelképezi, egyes kultúrákban viszont a halál, az élettelen (vértelen) test színe; a sárga anap és az arany színét mutatja fel, a hinduizmusban az igazság jelképe; a zöld a természet, az egészség és az újjászületés szimbóluma; a vörös az életerő, a tűz és a háború színe; a kék a vörös ellentéteként éppen a víz és a béke színe; a fekete kultúránkban a halálhoz kötődik, ám például az egyiptomiak számára az örök újjászületést jelképezi.

SZÍN SZIMBÓLUMOK

Sárga:
Az örök fény, a felség, a hatalom kifejezője, a közvetítés jelképe emberek és istenek között.
- A világos- vagy aranysárga a hit, a jóság, az intuíció, az intellektus színe.
- A narancssárgába hajló sárga a Nap, a melegség szimbóluma; az isteni szeretet, a bölcsesség színe
- a zöldessárgát viszont a halálhoz, az irigységhez, a hitszegéshez társították.
- A buddhizmusban a lemondás, a vágytalanság, az alázatosság, a szerzetesek színe.
- Kínában a Föld, a középpont színe. Eredetileg császári szín volt, később az előkelőség kifejezője lett.
- A keresztény hagyományban lehet a szentség, a felfedett igazság kifejezője, ugyanakkor a sötétsárga az eretnekség, az árulás színe.
Narancssárga:
Átmeneti szín a piros és a sárga között; a szellem és a libidó egyensúlyát jelképezi.
- Kínában és Japánban a szeretet és a boldogság színe.
- A buddhista szerzetesek ruhájának színeként a láng, a megvilágosodás fénye, az isteni szeretet kinyilatkoztatása.
- A zsidó hagyományban a ragyogás és a pompa színe.
Piros:
Éppúgy lehet az élet, mint a halál jele; mindkét esetben a vérrel asszociálható. A nemiség szimbóluma, a libidó színe.
- A történelem előtti időkben a halottak mellé vörös színű port szórtak a temetkezési szertartás során. Ókori babona, hogy apotropaikus erejű, megóv a démonoktól és a veszélyektől.
- Az egyiptomiak befestették fáikat, barmaikat, vagyontárgyaikat pirosra, hogy megvédjék a tűztől és más károktól, s hogy termékenyek legyenek.
- A zsidók ajtófélfáikat az áldozati bárányok vérével festették meg, hogy megóvják házaikat a tíz csapás öldöklő angyalától.
- Görögországban vörös leplet borítottak a holtakra, ezzel jelképesen áldozattá avatták, hogy kibékülve az alvilágiakkal, lejuthasson birodalmukba.
- Az antikvitásban a szeretet, a szerelem, a szenvedély kifejezője; Rómában a menyasszony tűzpiros fátylat visel, ez a flammeum. Erő-, tűz- és hatalom-jelképként is szerepel.
- A zsidó és keresztény hagyományban a komolyság, a fenség színe. Az Újszövetségben a bűn, az engesztelés, a vezeklés és az áldozat színe.
- Negatív jelentése a testi szenvedélyek megbélyegzéséhez kapcsolódik, a skarlátvörös a "nagy babiloni parázna" színe.
- A piros lámpás házak színeként a paráznaságra utal.
- Az alkimisták kemencéjét jelképezi, valamint a "Nagy Mű" harmadik fokozatát.
- Az európai népszokásokban a húsvéti piros tojás a termékenység jelképe.
Barna
A föld színe, ebből adódik anyaság, gondoskodás, termékenység, szorgalom jelentése. Mint anyagi szimbólum, az ösztönszféra kifejezője is.
- Már az ókorban felveszi a vezeklés, az egyszerűség, az alázat értelmet.
- A középkorban az alábbi jelentések tartoznak hozzá: hallgatagság, az evilági hívságok megvetése, szegénység; ezért lesz a ferences szerzetesrend öltözetének színe.
Szürke
A hamu és a köd színe, ezáltal a szomorúság, a melankólia, az unalom, a fásultság, az egyhangúság jelképe.
- A keresztény szimbólikában a test halálát és a lélek halhatatlanságát jelképezi. Ebben az értelemben vált az egyházi közösségek, a rendek megkülönböztető színévé.
- A szürke a színek ellentéteként a semlegességet, a hétköznapiságot jelenti.
Zöld
A tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője. Különösen az örökzöld növényekhez kötődik termékenységi és halhatatlanságot kifejező szimbolika.
- A színskála "közepén" áll, kiegészítő színe a piros, s mivel a kék és a sárga elegye, jelöli egyben a színek hármasságát. Ebből adódik kétértékűsége is: lehet a fiatalság, a remény, a boldogság, ugyanakkor a változás az átmenetiség, a féltékenység jelölője.
- Meleg és hideg, égi és földi keveréke. Lehet az éretlenség, a tapasztalatlanság és naivság jelképe.
- A kereszténységben a halhatatlanság, a feltámadás színe, az Erények közül a Reményé.
- Negatív jelentése: méreg, halál, a gonosz rontó ereje. A sátánt gyakran ábrázolják zöld testtel és szemmel.
- Az iszlám hagyományban a Prófétára és a Paradicsom ígéretére utal.
- Az alkímiában a zöld kő az aranyhoz való átmenetnek felel meg.
Kék
Az égbolt, a tenger színe; a megfoghatatlanság, a végtelenség, a transzcendencia szimbóluma. Az intellektus, az elmélkedés, a megnyugvás kifejezője, amely a képzelet és a szürrealitás világához is kapcsolódhat.
- Az égi istenekre utalva az emberfeletti, mennyei hatalom kifejezője, ebben az értelemben a földi szenvedélyeket jelző vörös ellentéte.
- A keresztény szimbolikában az angyalok, valamint Szűz Mária színe.
- A világi uralkodók színeként hatalmuk égi eredetére utal.
- Míg a nappali ég vakító kékje maszkulin jelentésű, addig az éjszaka sötétkékje a feminin principiumra utal.
Lila
A mértékletesség színe. Egyensúly a föld és ég között (a hajnali és az esti ég színe), az értelem és a vágy, a bölcsesség és az érzelmek között.
- Jelenthet intelligenciát, tudást, vallási áhítatot, szentséget, alázatosságot, bűnbánatot, fájdalmat, nosztalgiát.
- A rómaiaknál Jupiterhez kapcsolódik.
- A kereszténységben a papi törvények, az autoritás, az igazság, a böjt, a szomorúság és a várakozás kifejezője.
Fekete
Az ősi sötétség, a káosz, az éjszaka, a feneketlen, titokzatos mélység, a világűr jelképe.
- A színekben kifejeződő élet ellentéte, a halál szimbóluma.
- A lemondás színe, a gyász kifejezője; számos hagyományban a gonosz erőkhöz kötődik.
- Az ókorban az alvilág isteneihez társult, pl. Hádész-Plútón, Hekaté, Ozirisz színe.
- A kereszténységben egyrészt a halál és a gyász színe, másrészt a bűn, a pokol, a bűnhődés jelképe. A világtól, az élettől való elfordulást, az alázatot is kifejezte, ezért a papok és a bencés szerzetesek ruházatuk színéül választották.
- Az alkímiában a szín hiánya, a Nagy Mű első foka, a bomlás, az erjedés, a pokolba való alászállás jelképe.
Fehér
A Fény, a tisztaság, a differenciálatlanság, a transzcendencia, a tökéletesség, az egyszerűség jelképe.
- Lunáris szín, a női princípium szűzi aspektusát jelzi.
- Az égi istenek állatainak színe, így pl. Zeusz, mint fehér hattyú; a Buddha születését jelző álom elefántja; a Szentlélek galambja.
- A fehér szoros kapcsolatban áll a halállal és az ehhez kapcsolódó rituális tárgyakkal (halotti lepel, gyertya), jelképezi a szellemeket és a kísérteteket.
- A hinduizmus Kozmikus Tojásának színe, amely az állandóság és örökkévalóság megvalósulása.
- Kínában a gyász színe.
- A fehér tigris az őszre, az érett életkorra utal, maszkokon pedig a ravaszságot jelzi.
- A fehér virág a gyermekáldást jelenti.
- Ártatlanság értelemben jelenik meg Athénban, ahol az Areioszpagosz bírái fehér kövekkel szavaztak a vádlott felmentése mellett.
- A keresztény hagyományban az öröm és a vigasság hordozója.
- A szentséghez, Istenhez tartozó szín, valamint a feltámadás színe.
- A fehér ruha a tisztaságot, a szüzességet, a lélek győzelmét jelenti az anyag felett.
- A béke és a jóakarat kifejezője; erre utal Noé fehér galambja és a békekövetek fehér zászlója
Ezüst
Utalhat a kereskedelemre és a pénz hatalmára.
- Az egyiptomi mítoszok szerint Ré napisten csontjai ezüstből vannak.
- Kínában a legértékesebb fémnek tartották; a Tejútat "ezüstfolyónak" nevezték.
- A görög-római mitológiában a második világkorszak az ezüstkor, amely az aranykor boldog világával szemben a hanyatlás kezdete.
- Míg a királyok féme az arany, a királynőé az ezüst.
- Az ezoterikában a lunáris asztrál színe.
Arany:
A napfény, az isteni hatalom, a megvilágosodás, a halhatatlanság, a dicsőség jelképe.
- Az összes napistent, a vetés és aratás isteneit, a beért termést szimbolizálja.
- A kereszténységben, az ikonfestészetben és a román kor nyugati festészetében az arany háttér a transzcendens szférára, a mennyei birodalomra utal az arany dicsfény, a glória pedig a megdicsőült szentekre.
- Az ezoterikában a szoláris asztrál színe.
http://vilagbiztonsag.hu



SZÁMSZIMBÓLUMOK

interno.hu 

1: nyitottság, férfiasság, teremtés, fizikai erő, egyediség, merevség, határozottságra, győzelemre törekvés, vezetői hajlam
2: befogadás, érzékenység, nőiesség, lelki erő, romantika, művészi érzék, intuíció
3: kapcsolatteremtés, kommunikáció, információ átadás, büszkeség, változékonyság
4: határozottság, szilárdság, összpontosítás, akarat erő, komolyság, igazság, precizitás
5: kreatívitás, játékosság, rugalmasság, kockázatvállalás, anyagi sikerek, szenvedély
6: művészi kreatívitás, érzékenység, érzelmi biztonság, béke, nyugalom, védelem
7: határozottság, célirányosság, utazás, filozófikusság, misztika, egyéniség, vonzerő
8: pontosság, zártság, rejtélyesség, kiszámíthatatlanság, erős érzelmek, szellemiség, misztika, végtelen lehetőség
9: magasszintű szellemiség, romantika, erős akarat, öntudat, szenvedély, tehetség, misztika

A rózsa, mint Krisztus kiomló vére 

A kezdetben a természettel szoros egységben élő ember legelsőként az őt körülvevő természeti jelenségeknek, elemeknek - így például az állatoknak - tulajdonított szimbolikus jelentéstartalmakat. A megfigyelt tulajdonságok vagy viselkedésjegyek alapján mindegyik állathoz jelentés vagy jelentéscsoport kapcsolódott,- kialakult ezek tisztelete, majd az adott természeti nép mitológiájában és vallásában is megjelentek (gondolhatunk a totemizmusra vagy a sámánizmusra).

Egészen nyilvánvalók ezek a jelentéstársítások ma is: a sas és a sólyom a világ felett uralkodó erő, valamint a mindent-látás szimbóluma; az oroszlán, a tigris, máshol a medve a hatalom, a bátorság és a (néha nyers) természeti erő megtestesítője; a ló vagy a szarvas a gyorsaság, a nemesség jelképe; a lepke az átalakulás, a halálból való újjászületés képét adja; a teknős megjelenése a világegyetem egészét (eget, földet, alvilágot) mutatja;- és még sokáig folytathatnánk.

Néhány állatnak egészen összetett szimbolikája ismert, nézzük meg példaként a kígyóhoz kapcsolódót: a saját farkába harapó kígyó a kör alakját felvéve a végtelenséget, az újjászületést, a lét örök körforgását jeleníti meg; az egymásba tekeredő kígyók a világ szembenálló erőinek küzdelmét és az ebből eredő új erőt szimbolizálják; de tulajdonképpen a sárkányszerű mitológiai lényeknek is alkotója a kígyó.

A növénymotívumok közül talán a fa a leggazdagabb jelentéshordozó. A természeti népek számára az életfát alkotja, amely a világ közepén helyezkedik el, és ott összeköti a két szférát: az eget és a földet (más felosztás alapján hármat: eget, földet és alvilágot). A fa gyökerei a földből táplálkoznak, míg lombja az ég felé törekszik, így biztosítva átjárót a világrészek között.

Ismertek virágokhoz kötött jelképes jelentések is, csak néhányat nézzünk meg ezek közül! Rózsa: a kereszténységben a piros rózsa Krisztus keresztfára ömlő vérét jelenítheti meg, emellett jelképe a titoktartásnak is (a gyóntatószéket gyakran díszíti motívuma); általában is a fény és az élet jelképe. Krizantém: keleten az elmélkedés, a kitartás és az erényesség szimbóluma. Liliom: a fehér liliom a tisztaságot, az ártatlanságot jelképezi.

A természeti ember jelképalkotása igen élénk képzelőerőről tanúskodik, és tegyük hozzá: az ember úgyszólván mindent jelképes jelentőségűvé lényegített át, amit csak maga körül fellelt. Így tehát megvan a maga jelképrendszere az ég-föld párnak, a Holdnak, a Napnak, a hegynek vagy a folyónak...

Őseink világlátásának egyik legalapvetőbb eleme a természet tagolása: az embereket a termékeny földanya élteti, akit viszont az ég termékenyít meg eső által. A Hold és a Nap is két pólust alkot: változékonyság és állandóság, nő és férfi. A Nap központi jelentőségű a mitikus rendszerekben, az éltető fény forrásaként, a teremtő férfierő megjelenéseként tisztelték, amely ugyanakkor csak a Holddal állandó körforgásban léphet fel az égre. A Hold a Nap folytonosságával szemben a ciklikusságot jeleníti meg; viszont számos kultúrában a sors kijelölője és irányítója is.

A hegy szimbolikája hasonló az életfáéhoz: égbe nyúló csúcsa a földről az istenek világába vezet át, a szellemi létbe való felemelkedésnek ad teret. A völgy valamiképpen ezzel szemben a földhöz való kötődést adja, de elsősorban mégsem negatív tartalommal, hanem inkább az éltető, oltalmazó termőföld jelentésében.

Még néhány elemet kiragadva: igen szép és kiterjedt szimbolikával rendelkezik például a folyó fogalma. A folyó az életadó víz forrása, ugyanakkor az élet és a halál között húzódó választóvonal, olykor a lélek evilágot és túlvilágot összekötő útvonala. A hinduknál a megtisztulás szimbóluma, olyan közeg, amely képes lemosni minden bűnt, minden rosszat az emberi létezésről. Egészen más oldalról, de szintén a legösszetettebb jelképek közé tartozik az erdő képrendszere. Eredeti jelentése - mely szerint az erdő sűrű sötétjével bizonytalanságot, rendezetlenséget, szorongató összevisszaságot, sötét, irányíthatatlan burjánzást jelenít meg - még azokból az időkből származik, amikor az ember fáradságos munkával tette megművelhetővé a földet, ekkor az erdő ősképe szemben állt a művelt szántóföldek és rétek nyitottságával, rendezettségével. Később azonban jelentése ettől eltérő árnylatokat is kapott: az erdő egyfelől a megnyugvás, a béke, az érintetlen, oltalmazó (anya)természet szentélyévé lett; másfelől pedig az erdő sűrűjében való barangolás belső utak bejárásával, titkok feltárásával lett képszerűen rokon (a labirintus vagy a kert motívumával is érintkezve, amelyekről később még esik szó).

--------------------------------------
-------------------------------
A rózsa bölcsesség szimbóluma

interno.hu 

A szimbólumrendszer nem egyszerűen egymás mellé rendezett szimbólumok laza csoportja. Lényegesen több annál: egy ilyen - valóban összefüggő - rendszer megalkotása olyan gondolkodásra, szemléletre utal, amely a világot, vagy annak valamely terét különböző kapcsolódó elemek bonyolult, összetett rendszereként látja, és ugyanakkor kísérletet tesz az elemek közti viszonyok, kapcsolatok feltárására is. A gondolatrendszeren belül az egyes motívumoknak nem csak önmagukban vannak jelentéseik, hanem a többivel összefüggésben is. Egy szimbólumrendszer voltaképpen egy adott valóság egészének jelképekből megrajzolt atlasza, térképe, amelyben kapcsolódások egész hálózata rajzolódik ki.

Fejlődésének egy adott pontján minden jelentős ősi kultúra megalkotta, kialakította saját ezoterikus, misztikus bölcseleti rendszerét. A világmindenségről szerzett tudás e tanok formájában állt az adott közösség rendelkezésére. A tudás lejegyzése és elrendezése jelek, jelképek gazdag, sokrétű rendszereivel valósult meg. Ezek megértése hosszas tanulmányozást, elmélyedést igényelt, amiben tanítóik segítették az újabb és újabb kiválasztottakat. Ezekben a misztikus rendszerekben általában az embernek és világának titkai, rejtett összefüggései tárultak fel, törvényszerűségeik a közösség egészét érintették; a misztikus, racionalitáson túli tapasztalat pedig generációról generációra szállt.

A 2-3. századi misztikus hagyományokból származó és alapvetően a héber tradíción belül kifejlődött kabbala tipikus példája a misztikus, ezoterikus alapokon nyugvó bölcseleti rendszereknek. Egyaránt rendelkezik elméleti és gyakorlati elemekkel, és az egyén szellemi önkiteljesítése mellett alapvető célja a teremtett világ egészének, valamint magának a teremtésnek a megértése, rejtett összefüggéseinek értelmezése is.

A héber 'kabbala' szó kettős jelentésű: egyrészt jelölhet felfedést, ami utal arra, hogy rendszerét tanulmányozva feltárul belső énünk; másrészt befogadást is jelenthet, ami abból a szemléletből ered, miszerint az ember magába fogadja, befogadja a bölcsességet.

A kabbala tanításának középpontjában összetett szimbólumrendszerek állnak, amelyekről úgy tartják, hogy bennük a mindenség és Isten titkai tárulnak fel. A kabbalista ezen titkok kulcsait keresi meg. Itt lép be a számmisztika, ugyanis a kulcsokat a Szentírás tartalmazza, amelynek betűi számoknak felelnek meg. A héber ábécé betűinek konkrét számszerű megfeleltetései (gematria) különböző kombinációkat adnak ki, amelyekből a rendszer szabályainak ismeretében a beavatott rejtett összefüggéseket olvashat ki.

Az egyik alapvető jelkép a teremtés rendjét megjelenítő szefira ('az Élet Fája'), amely geometrikus szerkezetével Isten jegyeit is felrajzolja, és igen sok más szimbólummal feleltethető meg. A benne megjelenő viszonyok a létezés bármely terére kiterjeszthetők, így válik ábrája a kabbalában olyan központi modellé, amellyel minden jelenség leírható és magyarázható.

A tulajdonképpen a zsidó vallás misztikus irányzatát képező kabbala önálló írásos forrásokkal is rendelkezik: ilyen a Széfer Jecira ('Teremtés Könyve') és a Zóhár, amely több bibliai könyvhöz fűz misztikus magyarázatokat, értelmezéseket.

Az elmélet síkján a kabbala abban segítheti a benne elmélyedőt, hogy felfogja a világmindenség szellemi dimenzióit; a gyakorlat szintjén pedig, hogy az ezekhez kötődő energiákat mágikus célokra használja.

Tantra - kitárul az időn túli valóság

Talán egészen másra irányul, de legalábbis más alapokon építkezik a tantra rendszere. A hinduizmus és a buddhizmus talaján kialakult, spirituális gyakorlatokat magában foglaló tan központi célja a lét energiáinak felszabadítása, és azok szellemivé való átalakítása.

A tantra gyakorlója meditációk útján sorra felszabadítja lényének alkotó erőit, melyek a csakrákban - az emberi testben a létfontosságú szerveknél szabályosan, hierarchikusan elhelyezkedő láthatatlan erőközpontokban - összpontosulnak. A meditáló személy különböző jantrákat (vagy egyes területeken: mantrákat) - geometrikus szimbólumokból kialakított ábrákat - használ az elmélyedéshez. A bonyolult szerkezetű, körkörös elrendezésű ábrára koncentrálva a jógi végigjárja csakráinak hierarchikusan szerveződő rendszerét: előbb az alsóbb, ösztönerőket magában hordozó központokat, majd a mentális központokat. Végül a legfelsőbb szellemi központhoz jutnak az így összegyűjtött energiák, és megvalósul a tantra gyakorlatának központi célja, vagyis az az állapot, amelyben az idő érzékelhetetlenné válik, és kitárul az időn túli valóság.

Sorsunk a csillagokban

Elődeink világunkat megannyi - egymással kölcsönhatásban lévő - erő szövedékének látták, így az is érthető, hogy a mindenség elemei között az égitesteknek is befolyásoló erőket tulajdonítottak. Az asztrológia, vagyis a bolygók állásának értelmezésén alapuló jóslási rendszer az ókori Babilóniából indult útjára, idővel elterjedt az egész Közel-Keleten, majd Indiában és Kínában, - e területek mindegyikén sajátos, egyedi utakon fejlődött tovább.

Az asztrológia tudománya Európában a hellenizmus korában indult virágzásnak; Ptolemaiosz, az i. sz. 1-2. században élt görög csillagász adta a csillagképeknek a ma ismert elnevezéseket. Ahogy egyre tökéletesebbé váltak az égitestek megfigyelésének módszerei, úgy gazdagodott a csillagjóslás rendszere is. A bolygók mozgásáról térképeket készítettek; a Nap és a bolygók által az égbolton bejárt (a csillagok mozgásához képest látszólag keskeny) sávot (zodiákust) pedig tizenkét részre osztották, amelyeknek az állatövi jegyeket feleltették meg. Azt figyelték meg továbbá, hogy az ember személyiségére kihat, hogy milyen időszakban jött a világra, majd fokozatosan kialakult az állatövi jegyeknek megfelelő személyiségtípusok leírása is. Ebből már kifejlődhetett az egyénre szabott horoszkópkészítés gyakorlata, amelynek alapjaiban többé-kevésbé a ma használatos forma is megfelel.

A zodiákus jegyeit négy, egyenként három tagból álló csoportra osztják, amely csoportokhoz egy-egy meghatározott elem (tűz, víz, levegő, föld) tartozik. Az egyes elemek képviselte csoportokhoz bizonyos jellegzetességek is kapcsolódnak: a tűzjegyek (a Kos, az Oroszlán és a Nyilas) szülöttei energikus személyiségek; a vízjegyekben (a Halak, a Rák és a Skorpió) születetteket érzelmesség, erős intuitív képesség jellemzi; a levegőjegyűeket (a Vízöntő, az Ikrek és a Mérleg) az intellektualitás határozza meg; míg a földjegyűek (a Bak, a Bika és a Szűz) gyakorlatias jellemek. Ezen felül a tűz- és a levegőjegyek az extrovertált, kifelé irányuló típushoz tartoznak, a víz- és a földjegyek viszont introvertált, a belső élmények iránt fogékonyabb típusokat foglalnak magukban.

Mi is az elemek alapján történő felosztás szerint vesszük a következőkben sorra az asztrológiai jegyeket.

interno.hu 

A zodiákus jegyei

A tűzjegyek

amina.freewb.hu/

Kos (március 21. - április 19.): kezdetleges állapotban lévő tűz; fogékony, mozgékony, lendületes, ám külső ráhatás nélkül fékevesztett és pusztító is lehet. Bátorság, elszántság, céltudatosság jellemzi a jegy szülötteit.

Oroszlán (július 23. - augusztus 21.): féken tartott, egyenletes tűz, amelynek izzása erőt ad a közelében lévőknek is. Az oroszlán a méltóság, a büszkeség, a bátorság jelképe, az uralkodás megtestesítője.

Nyilas (november 22. - december 21.): magában hordozza a másik kettő tűzjegy tulajdonságait, de letisztultabb formában. Jellemzi a Kos kezdeményezőkészsége, valamint az Oroszlán irányítói tehetsége, ami azonban a mások iránti végtelen nyitottsággal párosul.

A vízjegyek

Halak (február 20. - március 20.): érzelmes, érzékeny; sokat álmodozik, vonzódik a rejtélyes, titokzatos dolgokhoz. Szelídsége, jószívűsége olykor viszont sebezhetővé teheti a jegy képviselőjét.

Rák (június 23. - július 23.): a Halakhoz hasonlóan érzelmes, gyengéd, de kevésbé sérülékeny. A felszabadultság, a temperamentumosság csakúgy jellemzője, mint a tisztánlátás és a megbízhatóság.

Skorpió (október 23. - november 21.): a zodiákus legelmélyültebb és legérzelmesebb jegye. A gyakran visszahúzódó személyiséget képviselő Skorpió egyesíti magában a Rák és a Halak sok tulajdonságát: kitartás, tisztaság és intuíció jellemzi.

A levegőjegyek

Vízöntő (január 21. - február 19.): sokoldalúság, találékonyság, jó munkabírás, jószívűség, figyelmesség jellemzi; valójában a zodiákus legemberségesebb jegye. Segítőkész közösségi ember, aki mindezek ellenére zárkózott is lehet.

Ikrek (május 22. - június 23.): az e jegyben születetteket mozgékonyság, változékonyság, szeszélyesség jellemezheti; bennük szélsőséges végletek is jól megférnek egymás mellett.

Mérleg (szeptember 23. - október 22.): rend- és békeszerető, jellemében a tulajdonságok - így például intuíció és észelvűség - állandó kiegyensúlyozottsága igen hangsúlyos. Benne mindezek mellett a Vízöntő embersége és az Ikrek kíváncsisága is megtalálható.

A földjegyek

Bak (december 23. - január 19.): rendszerető, körültekintő; néha viszont konokság is jellemezheti. Visszahúzódó és borúlátó olykor; személyiségének ugyanakkor a gyakorlati érzék a meghatározó eleme, amely céltudatossággal párosulva a legkülönfélébb problémák megoldására teszi alkalmassá a jegy képviselőjét.

Bika (április 20. - május 19.): lehet igen szenvedélyes és heves, máskor azonban megbízhatósága kerülhet előtérbe. Az elszántsághoz erős érzékiség is járulhat, amit csak természetéből adódó óvatossága tarthat némileg féken.

Szűz (augusztus 22. - szeptember 22.): a szorgalom jegye. A Szűz-jellem igen kritikusan szemléli környezetét, az átalakítás igényével lép fel, elemző módon tárja fel a problémákat. Alkalmanként elutasító magatartása viszont konfliktusokhoz is vezethet; pozitív megnyilvánulásában azonban megbízhatóság, őszinteség jellemzi a jegyhez tartozó típust.

Az asztrológia (európai) alapjait dióhéjban áttekintve is láthattuk, hogy "nyugati" kultúránk szintén rendelkezik kiterjedt, sokszínű szimbólumrendszerrel, amely ráadásul máig él és működik. Mindazonáltal még számos jelképekből építkező rendszert említhetnénk az alkímiától a különböző okkult és mágikus tanokig, amelyek valaha foglalkoztatták az embereket.

A modern kor "racionális" világában persze a szimbólumoknak - mondhatnánk - már nincsen helyük, így leginkább a művészet és az álom tudattalanba olvadó terébe szorul vissza a jelképek hajdan kiterjedt rendszere. A művészet és az álom "alkotásaiban" azonban újra és újra lehetőséget kapnak, hogy eredeti állapotukban léphessenek elénk. Talán érdemes hát időről időre foglalkozni gazdag és titokzatos világukkal, amely mindig is része marad az emberi gondolkodásnak.

 

  karuna.hu/letoltesek

Az okkult szimbólumoknak nemcsak okkult irányzatokban van jelentős szerepük, hanem minden nagy társadalmi megmozdulásban is. Mihelyt egy mozgalom döntő stádiumába lép, célját szükségképpen a lényeget átfogó szimbólumokba tömöríti. Ennek éppen elég szembetűnő példáját látjuk a régebbi és a mai történelemben. Egy jól megválasztott szimbólum kötetnyi magyarázatot tesz feleslegessé. Törekvéseket semmi más nem telít annyi erővel, mint a szimbólum vagy ennek hangba átültetett formája: a jelszó. Ott, ahol az emberi szavak csődöt mondanak, a szimbólum csodát tehet. Minden akciónak, legyen az társadalmi megmozdulás vagy okkult mozgalom, valamely szimbólum jegyében kell történnie, különben nincsen átütő ereje, szívóssága, kitartása a célba jutásig. Ez univerzális, misztikus törvény.

A szimbólumokban való beszéd és kifejezési mód az emberi szellem történelem előtti korszakába vezet vissza bennünket. Ha az ősi forma mélyére hatolunk, csodálkozással kell látnunk, hogy az mennyivel pontosabb, tévedhetetlenebb közlés, mint a mai beszéd és írás. Mint már említettük, abból az ősi időből azért nem maradtak ránk írott emlékek, mert nem az általunk ismert írásmóddal jegyeztek fel, írtak és érintkeztek egymással az emberek. A külvilággal való kapcsolataik és közléseik a mindent kifejező, élő képek útján bonyolódtak le, amelyek a mondanivaló lényegét több síkon juttatták el hozzájuk. E sokszínű, gazdag tartalom természetesen fölényben van az egysíkú írással és gondolkodással szemben. Ezért, amikor magasabb értelmű, bonyolult gondolatsort kellett áttekinthetővé tenni, az okkult tanítók mindig szívesen folyamodtak a szimbolikus írásmódhoz. Ebben a formában a dolgok ezoterikus tartalma eltűnik ugyan az érzéketlen, éretlen, sötét agyvelők elől, de annál többet árul el a képzett, fejlett intuíciójú tanítványnak. Az univerzális írásmód, melynek szimbolikus hieroglifák a szavai, egyetemes törvényeken épül fel. Minden okkult eredetű hieroglifa értelmét ki lehet bogozni, ha ismerjük a háromsíkú szimbólum ABC-t. Ezt az ABC-t más szóval az "erővonalak tanának" nevezhetjük. A hieroglifák – legyenek akár képes ábrázolások, mint az egyiptomiaknál, akár geometriai ábrák – vonalaik iránya és térbeli elosztása szerint bizonyos tendenciákat rejtenek.

Ezek a tendenciák a fizikai, az asztrális és a szellemi élet minden területére érvényesek, tehát mindenütt hasonló jelentőségű törekvéseket fejeznek ki. A háromsíkú szimbólum ABC ugyanazon a törvényen alapszik, mint amelyet a grafológia már kezd felismerni. A pszichografológus e felismeréssel éri el meglepő eredményeit. Az írásban mutatkozó beszédes szimbólumok tárják fel a különben rejtett lényeget.

Térjünk most rá a szimbólumfejtés gyakorlati részére:

Írott vagy kőbe vésett szimbólumoknál először is a kép térelosztását kell figyelembe venni. A teret négy részre oszthatjuk be. Ezt a beosztást legjobban kifejezi a kereszt a négyzetben:

 

 

Eszerint tehát minden képletnek van egy alsó, felső, egy jobb és bal oldali képtere, részlete. Az alsó rész jelenti az ösztönéletet, a szexuális, indulati, tudat alatti síkot. A jobb oldali rész jelenti a dinamikát, erőhatásokat, tempót; a bal oldali rész a világtól való elfordulást, gátlásokat, akadályokat. Minden emberi törekvés vagy tulajdonság besorolható e négy térbeli kategória valamelyikébe. Minden tulajdonságnak megvan a maga sajátos jegye, mely például a grafológiában pontosan a megfelelő térzónában jelentkezik. Egy erővonal mindig vagy felfelé irányul vagy lefelé; vagy lendületesen jobbra tör, vagy visszakanyarodik, illetve balra dől. Ugyanez a négy tendencia mutatkozik meg nem csupán az írásban, hanem az ember testalkatában, koponyaalkatában, arcvonásaiban, tenyérvonalaiban és mozdulataiban is, de éppen így az állat- és növényvilágban, a kőzetekben, a négy évszakban, a Föld egész arculatán és a világegyetemben. Ragadjuk ki például a fák jelbeszédének az írással való analógiáját. Egy felfelé törő fiatal ág, valamint az írásban felfelé törő végvonal fiatalos duzzadó erőt, tettvágyat, becsvágyat, gyanútlan életörömet jelent. A lefelé hajló, gyümölcstől terhes ág, s az írásban lefelé eső végvonal valami terhelést szimbolizál. A fa melankolikus vonalat mutat, gyümölcse érett, súlyos; nemsokára leszakítják róla, vagy lehull és a hernyók, a rothadás martaléka lesz.

Most nézzük a fának az embertesttel való analógiáját. A fa koronája az ember feje, az értelem és az akarat szimbolikus tere. A fa törzse, az ember törzse, az emésztő, vérképző, átvezető szervek helye. A fa gyökere az ember rejtett ösztönéletének szimbóluma, a föld sötét mélyében, a klauzúrában, az anyaméhben végbemenő szaporodási misztérium síkja, amely az embernél még a mélytudatot is jelképezi.

Íme, két szemléltető ábrája az említett analógiának:

 

 

A térelosztás kategóriáit úgy szemléltetjük, hogy részletekre bontjuk és a négy képtér jelentőségét elemezzük. Egyben tárgyaljuk, hogyan lehet a természeti jelenségeket szimbólumokba rejteni:

l. Mit szimbolizál a képtér bal oldala ?

 

 

A gátlásokat, az akadályokat, ellenségeket, a féltve őrzött titkokat, a fogyatékosságot, a szégyellt emlékeket, a jellemhibákat, a társadalomtól elkülönülő asszociális ösztönöket. Szűkebb értelemben az Egót, az egyént, az önképet. A bal oldal természete a rejtett, a rejtőző, a titkos. Színe: a sötét minden árnyalata a feketéig. Jelenti még az éjszakát, az álarcot, a bűnöző hajlamot, a félelmet és megfélemlítést, a rosszindulatot, az alattomosságot, a betegséget, a fekete mágiát, de jelenti a karmát és a jógapraxist is, valamint a börtönt és a klauzúrát. Az asztrológiában a nyolcadik és tizenkettedik házzal függ össze, vagyis a titkos ellenségek és megróbáltatások házával. Ezekben a házakban a Szaturnusz ereje dominál. A Kozmoszban, melyet Ádám Kadmon, a kitárt karú ember alakja szimbolizál, a bal kart jelenti, a rombolást, a lebontást, az ellenséges álláspontot, a lázadást bármilyen fennálló világrenddel szemben. A láthatatlan világban jelenti a bukást, az anyagba süllyedést. Kozmikus jele a Mérleg d, a Skorpió e és Nyilas f. Az évszakok közül az őszt, az elemek közül a földet és a vizet szimbolizálja.

 

2. Mit szimbolizál a jobb oldali tér?

 

 

Az élettől duzzadó erőt, lendületet, tempót, támadókedvet, a közösségi érzést, a külvilágot, a társadalomépítő erőket, a szociális ösztönt, de jelenthet sovinizmust és háborút is. Ide tartoznak még a nyilvánossággal kapcsolatos megnyilvánulások, a siker, az alkalmazkodás, a művészetek, a tanulékonyság, a mozgékonyság, a találékonyság.

Az évszakok közül a három tavaszi hónapot jelenti: márciust ^, áprilist _,  májust `. Erős bolygók ezeken a helyeken a Mars , a Vénusz és a Merkur . Színe: a piros. A kozmikus ember Ádám Kadmon jobb karja jelképezi az alkotást, az építést, az összműködésre irányuló törekvést.

 

3. Mit szimbolizál a képtér alsó része?

 

 

A keletkezést és szaporodást, a szexualitást és az ösztönéletet az indulatokat és a súlyos betegségeket. A Földet, a természetet, mindenfajta magot és petét, az anyagot, a bázist, a szakadékot, a halál misztériumát. Érzékelteti a keletkezés és elmúlás egybefonódó ritmusát, a szerencsétlenséget, a baleseteket. Az évszakok közül a három téli hónapot jelenti: decembert g, januárt h, februárt i. Erős bolygó itt a Plutó , a Szaturnusz és a Neptun . A Kozmikus ember, Ádám Kadmon lábait jelenti, vagyis az anyagot. Eleme a föld. Színe: a fekete és a barna.

 

4. Mit szimbolizál a képtér felső része?

 

 

Az értelmet, a szellemet, az intelligenciát, az ideákat, a fantáziát, az intuíciót. Az Isteneszmét, a prófétákat, a messiásokat, a tisztánlátást, az etikát, a filozófiát, a misztikát, az asztronómiát, az asztrológiát, a tudományokat, a humanitást, a szellemi szabadságot. Eleme a tűz és a levegő. Színe: a napsárga, a világoskék, a világoszöld és az ibolyalila.

Évszaka a három nyári hónap: június a, július b, augusztus c. Legerősebb bolygók itt: a Nap  és a Hold . Az emberek közösségében jelenti az önálló gondolkodást, a zsenialitást, magasabb szinten pedig a filozófia, a művészet és tudomány szintézisét. Jelképezi a Kozmikus ember, Ádám Kadmon fejét, a teremtő ideát, az elsődleges eszmét.

Idő szempontjából a térelosztás bal oldala és alsó része jelenti a múltat, a jobb oldali és felső képtér jelenti a jövőt. A misztikus középpont, amelyen a kereszt két vonala metszi egymást, jelenti az örök, a rögzíthetetlen és láthatatlan, téren és időn kívül álló jelent.

 

*

 

A térelosztás négy csoportjának elemzése nem jelenti azt, hogy mindent felsoroltunk, ami e négy csoportba tartozik és hogy kimerítettük a velük összefüggő fogalmakat. Minden csoport gazdagsága millió színében és elágazásában szinte kimeríthetetlen, és tág teret enged az egyéni kutatásnak.

 

A geometriai formák szimbológiája

1. A pont:

 

l

 

Minden erőhatás kezdete. Aszerint, hogy a térelosztás melyik helyén jelenik meg, jelenthet Istent, embert, szellemet, állatot, démont. Magasabb értelemben a pont az ajtó, amelyen át a láthatatlan világ erői belépnek a látható világba. Ezért a pont a mag, a létkezdet szimbóluma is. Minden későbbi fejlemény a pontból indul ki. A pont az ősi egység, amelynek sokszorozódása, bővülése, mozgása hozza létre a látható dolgokat. A pont még nem erővonal, csak a szunnyadó erők áttörésének kapuja.

 

2. A vonal:

 

__________________________________________

 

A már elindult erők útját jelzi. Tendenciáját aszerint ítéljük meg, hogy jobbról balra, balról jobbra, alulról felfelé, vagy felülről lefelé tart-e. Jelentősége a térelosztás helyei szerint változik. A balról jobbra haladó vonal a jövendőt jelenti, a térelosztásnál már felsoroltak erre is vonatkoznak. A jobbról balra tartó vonal a múltat jelenti,

 

 

erre a bal oldali térelosztásnál felsoroltak vonatkoznak. Ugyanígy az alulról felfelé tartó vonalak a felső rész, a felülről lefelé tartó vonalak az alsó

 

 

rész kulcsaival magyarázhatók meg. Az átmeneti vonalak, mint amilyen a ferde vonal, két térzóna segítségével fejthetők meg. Vegyük például a balról jobbra, ferdén felfelé haladó vonal képét. Ez a felső és a jobb oldali térzóna erőkomponenseinek hatása alatt áll. Ugyanígy elemezhető az összes többi változat is, tehát a jobbról balra, ferdén lefelé haladó vonal stb., melyek a megfelelő

 

 

térzóna erőkomponenseinek hatása alatt állnak. Figyelni kell azonban még arra is, vajon a vonal középről indul-e ki, ami a jelent szimbolizálja, vagy alulról, a múltat, illetve felülről, a jövőt jelképezve.

Háromféle vonalat különböztetünk meg:

az egyenes a cikkcakkos a hullám

vonalat

 

Az egyenes vonal akadálytalan erőkifejtést jelent. Azok az erők, melyeket az egyenes vonal jelképez, félbeszakítás és szembeszegülő ellenhatás nélkül érkeznek el céljukhoz. Az élettanban az egyenes vonal a szabad, gátlásmentes megvalósulás szimbóluma.

A cikcakkos vonal azt jelenti, hogy az erőkifejtést valamely kozmikus törvény akadályozza. Az az eszme, amelyet ez a vonal jelképez, nagy ellenállásba ütközik, ezért rövid életű.

A hullámvonal a szabályos, ritmikus változás jelképe: az élet ritmusa, az éj és a nappal váltakozása, a szív lüktetése, az óra ketyegése, a kozmikus ismétlődés. Minden, ami keletkezik, él és működik hullámvonalban halad.

A vonalak tendenciájának és a térelosztás jelentőségének ismeretében bármely szimbólum vagy hieroglifa értelmét megfejthetjük. Tudnunk kell, hogy egy ősrégi, kőbe vésett feljegyzés annak speciális tartalmán kívül olyan értelmet is elárul, amely kozmikus kulcsokat tartalmaz. Hogy ezt alaposabban is megérthessük, forduljunk például a modern grafológia analógiájához A jó íráselemző az aktuális szövegen kívül az írónak nemcsak a jellemét, szervezeti és idegstruktúráját fogj a felismerni, hanem az illető kultúráltságának mértékét, társadalmi hovatartozását, környezetét és gondolkodását is. A hieroglifa és a szimbólum megfejtéséhez nagy gyakorlat kell, de nélkülözhetetlen ennek elsajátítása, mert a misztika tanítványának nemcsak látnoki tehetségre de látnoki képzettségre is szüksége van.

 

3. A kereszt:

 

 

Két erővonal találkozása, melynek során egy balról jobbra tartó és egy felülről lefelé haladó erővonal metszi, két ellentétes törekvés köti, akadályozza egymást. Az élet alaptörvénye az ellenpólusok állandó kölcsönös egymásra hatása. Ez a kölcsönhatás minden tapasztalás, szenvedés, fejlődés forrása. A kereszt egyébként az érvénytelenítés, megsemmisítés jelképe is. Gondoljunk csak az ismert szólásmondásra: "arra már keresztet vethet!" –, tehát útjára enged valamit, lemond róla, elveszettnek tekinti. Ha ennek a két egymást metsző erővonalnak, amely kultúránk hatalmas szimbólumává emelkedett, mély rétegébe hatolunk, felismerhetjük benne a karma megsemmisítésének kulcsát is. A kereszt évezredek óta a messianizmus, a megváltás szimbólumává vált az emberiség számára. Krisztus az emberiség szeme láttára mutatta be a kereszt szörnyű és ugyanakkor felemelő misztériumát. A keresztet fel kell emelni! Kínok véres verejtékével, roskasztó súlyát cipelve kell felhurcolni a Golgotára, hogy testünket, a bűnöknek, a szenvedélyeknek és a halálnak ezt a rabszolgáját rajta megfeszítsük. Mert csak a megfeszítés után következhet be a végső szabadulás: a feltámadás!

 

4. A felfelé mutató háromszög:

 

 

Ez az ábra minden kor szimbológiájában ott szerepel és több értelmezését ismerjük. Ezeket leegyszerűsítve és sűrítve megkapjuk az istenség, a tűz, a levegő, a szellem, a felfelé törekvés hatalmas szimbólumát. Ez a háromszög magasabb rendű dolgok betűjele: Lemuria, Atlantisz, Egyiptom égbe nyúló piramisainak jelképe, a tudományok és gondolatművészet csodálatos gyűjtőlencséje, misztikus szellemkikötő a Kozmosz tengerének partján.

A külső és belső templom jelképe. Ma már tudjuk, hogy a beavatásra méltónak talált neofita fokról fokra behatolva a nagy piramis misztériumába, saját isteni énjének titkát is megismerte. Megfigyelhetjük e szimbólum térhódítását, hullámzását a későbbi keresztény kultúra templomépítészetében, amint az Isten felé sóvárgás korszakaiban előtérbe lép, azután a hűvös éteri gótikában eléri tetőfokát, hogy végül eltűnjék és felolvadjon a színes, életvidám reneszánsz kerekded, dús idomai között. A jelen és a közelmúlt templomformáját gyakran a négyszögletes formák jellemzik: kocka és magasba nyúló téglaidom az uralkodó forma, csupa felfelé induló, befejezetlen vonal a csúcs lezárása nélkül. Az is jellemző, hogy a modern kor látnok festőinek, szobrászainak és építészeinek műveiben már egy új gótika keskeny, finom szellemi ívei jelentkeznek. A szögletes formák tömör realitása, szárnyalás és hit nélkül való új tárgyilagossága fölé utat tör és felnövekszik újra a hittel és misztériummal telített igazi templomszimbólum: a csúcsív, a felfelé mutató háromszög. E szimbólum további értelme attól függ hogy milyen jelek veszik körül, milyen jelek vannak fölötte, mellette és alatta. A lótuszülésben meditáló keleti ember a felfelé mutató háromszög analógiája, s ez az ülésmód egyben analógiája a gúlának is, amelynek oly sokáig érthetetlen és részleteiben nagyrészt még ma is rejtett belső elrendezése ebben a párhuzamban kapja meg egyik magyarázatát.

A piramis a meditáló ember testi, lelki és szellemi alakját rejti magában, háromsíkú megpróbáltatását és hatalmas lehetőségeit. De mint minden helyes analógiakulcs, ugyanakkor az ember és a Kozmosz örök kapcsolatának is jelképe. A piramis csodáiról számos könyvet, tanulmányt írtak, kutatók egész életüket az összehasonlító számításoknak szentelték. Fel sem sorolható a sok elmélet: politikai, filozófiai, vallási teóriák tömege, amely a piramis köré fonódik. De ezek legtöbbje csak a piramis értelmének egyik, mégpedig a legalsó, fizikai síkján tapogatózik.

 

5. A lefelé mutató háromszög:

 

 

A föld, a víz, a sötétség, az anyagba törekvés, a sátáni elv ábrája. Míg a fölfelé mutató háromszögnél az erők szublimálódnak, átlényegülnek, itt az erő sűrűsödéséről, meterializálódásáról van szó. A fölfelé mutató háromszög csúcsa a szabadulás kapuja, a szellemivé finomult anyag felső pontja. A lefelé mutató háromszögcsúcs a látens dermedtségig redukálódott szellemi erők mélypontja.

 

6. A hatágú csillag:

 

 

Egy felfelé és egy lefelé mutató háromszög egymásba illesztve. Jelenti a kozmikus egyensúlyt, jelenti a felsőbb világok és az alvilág találkozását, vagyis az embert. A háromsíkú világ mérhetetlen fontossága és misztikus értelme egyedül az emberben válhatik teljessé, benne van meg pozitív és negatív irányban minden lehetőség az egyidejű, három síkon történő, nagy transzmutációra. Benne él, cselekszik, hat egyidejűleg alacsonyabb és magasabb lénye, a röghöz kötött fizikai lény, a vaskos indulatok és a szubtilis, művészi érzések sajkáján hányódó asztrállélek és az Isten lényegéből való szellemi elv. Az emberben testesül meg minden geometriai ábra, minden szín és minden analógia, a véges és a végtelen, az élet és a halál egymást éltető ellenpólusa.

 

7. Az ötágú csillag felfelé mutató csúccsal:

 

 

A kvintesszencia jele, minden dolog legtisztább lényege – az alkimisták célja, a híres pentagramm. A mágia egyetemes szimbóluma. Felső csúcsa megfelel az ember fejének, két felső kiszögellése az ember két kitárt karjának, két alsó kiszögellése a két lábának. Egyes ezoterikus iskolákban az ötágú csillag csúcsait lángokkal jelzik, amely arra utal, hogy az ember feje és négy végtagja bizonyos erőket áraszt, sugároz. A négy mozgási és egy irányítási centrum megfelel öt fontos kozmikus erőállomásnak, amelyek a mágia és misztika tanítványánál közvetlen kapcsolatba kerülnek a láthatatlan világgal. Akinél az öt centrum sugárzó erői egyensúlyban vannak, az az okkult erők mesterévé lesz. Ezért az ötágú csillag az uralom, a harmónia, átvitt értelemben a titkos tudomány, a mágus jelképe.

Az ötágú csillag jelenti még a jó célok érdekében felhasznált erőket.

 

8. Az ötágú csillag lefelé mutató csúccsal:

 

 

Szemben az előbbivel, a lefelé mutató csúcsú ötágú csillag jelképezi a fekete mágiát a rossz célok érdekében felhasznált erőket, a bukást. Sátáni jel. Középkori írásokban a fekete bak fejét jelképezte, a kecskebak pofáját, két szarvát, pofaszakállát és állát. A fekete bak a fajtalan éjszakai boszorkányorgiák vezére, az ördög volt. A testi gyönyöröktől elforduló kereszténység az életörömben és szépségben tobzódó Bacchus isten alakját csúf, aljas szörnyeteggé torzította, hogy csábításait leküzdje. Tévedett. A kettős természetű Bacchus mindig győz bennünk, míg meg nem szereztük az uralmat a fizikai és asztrális síkon. A sötétbe zárt vadállatot az éhség és kétségbeesés elszánttá teszi, s előbb-utóbb kitör ketrecéből. A vadállatot meg kell szelídíteni, de nem korbáccsal, megfélemlítéssel és ketreccel, hanem a jóság és teljes indulatnélküliség lenyűgöző és kivédhetetlen erejével. Ezt élte és tanította Buddha és a keresztény szentek közül Assisi Szent Ferenc. A vadállatok, a mérges hüllők: az ember indulaterői. Ha az ember megváltotta magát alantas indulataitól, megváltotta fiatalabb testvéreit, az állatokat is. Ezt a kérdést az ezoterikus fejlődéstan tárgyalja majd részletesebben.

 

9. A négyzet:

 

 

A szimbológiában mindig fogságot, börtönt, zárt helyet, korlátozást, megmerevedést, ásványi létet, kőzeteket jelent. Egyik kiegészítő jelképe a klauzúrának és egyben jele az időben korlátozott térnek is. Az élettel szemben ellenséges, de minden élet számára mégis szükséges jel. Értelme: mindennek, ami él és bizonyos irányba tör, térre, anyagra van szüksége, szenvedésre és klauzúrára az átváltozáshoz. A piramis alapzata is négyzet.

 

10. Kör:

 

 

A legegyetemesebb szimbólum. Az élet jelenségeinek mindenben visszatérő törvényét fejezi ki. Az univerzális analógiák sorában nincsen olyan kép, amelyben a kör elő ne fordulna. Számtalan értelmezését nem is lehet részletezni, mert az értelem jellegét mindig a vele együtt feltüntetett jelek határozzák meg. A végtelenséget, az örökké megújuló életet is körrel ábrázolják. A molekulától, a sejtmagtól kezdve a mérhetetlen Tejútrendszerekig mindenben felismerhetjük a kör törvényét, amely végiggyűrűzik az asztrál- és a mentálsíkon is.

 

11. A hármas kör:

 

 

A testet és a szellemet jelenti, s a kettőt összekötő lélek hídját. A belső kör a szellem, a külső a test, a középső a lélek. Ezen kívül szimbolizálja az anyagi, az asztrális és a szellemi világot. Ugyanezt az eszmét fejezi ki a még a körnél is régebben használt hieroglifa:

 

 

amely a vonalat használja fel a síkok érzékeltetésére, vagyis egymás alatt futó három, síkonként hosszabbodó vonalat. Kaldeában és Egyiptomban használták ezt a szimbólumot annak jeléül, hogy azt a kőtáblára vésett írást, amelyben ez a jel szerepel, három síkon kell értelmezni. Ha két vonal szerepel a kőtáblán, az kettős értelemre utal. Gyakori jelek ezek a kaldeai és egyiptomi sírfeliratokon.

 

12. Az egymásba kapcsolódó két kör:

 

 

A dualitás és a szövetség jele. Ha egy ábrán az ember feje fölé rajzolják, akkor azt jelenti, hogy annak az embernek a fejlődése az asztrálsíkig terjed, a vonzás és taszítás hullámzó, színes, lángoló és mégis kifinomult művészetéig –, és nem tovább.

 

13. A három egymásba kapcsolódó kör:

 

 

A három sík – a fizikai, az asztrális és a mentális sík – szükséges összműködését jelenti. Jelent minden hármasságot, amely áthatja egymást; a negatívot, a semlegest és a pozitívot. Jelenti az értelem, az akarat és az érzelem hármasságát; az Istent, az Igét és a testté lett Igét, a Világmindenséget. Ugyanennek az egyiptomi köntöse Ozirisz, Izisz és Hórusz hármassága. Az ősi törvénykinyilatkoztatás hármas lényegét minden népfaj hagyományai között megtalálhatjuk éppen úgy, mint a szeplőtlen fogantatás misztériumát is.

 

14 A spirál:

 

 

Az örvénylés jele. A kozmikus méhben való keletkezés szimbóluma. Ha egy pont a térben keringeni kezd, akkor maga körül örvénylést támaszt és az örvénylés létrehozza a spirált. A spirál az a tölcsér, amelyen át a transzcendens világból erők szűrődnek a látható világba. A jobb felé irányuló örvénylés keletkező, teremtő mozgás. A bal felé irányuló pedig pusztító, romboló.

Ez pontosan megfigyelhető a bolygók és a napok keletkezésénél, pusztulásánál és újraszületésénél. A Kozmosz spirálködei ennek a törvénynek hatalmas égi táblára felrajzolt ábrái.

 

15. A kerék, vagy körben lévő kereszt:

 

 

A körforgás szimbóluma. Jelenti a mozgást, azt az erőt, amely a spirált elindítja. Ebből alakult ki a svasztika. A jobb felé irányuló mozgású svasztika építést, a bal felé irányuló pedig rombolást jelent. Ábrája az időben és térben való fárasztó, szenvedéssel teli körforgásnak, az élet kerekének, a szanszárának. Jelenti még az örökké áradó anyagot, a végtelen ismétlődést, a generációk sorát, a vágyakozás és ragaszkodás cölöpéhez kötözött emberi lény kétségbeesett keringését a fókusz körül.

 

16. A Tau:

 

 

Eredete ködbe vész. Már Egyiptom és Kaldea legrégibb emlékei között megtalálható. A vízszintes felső vonal az eget szimbolizálja, a függőleges középvonal az ég kapcsolatát a Földdel. A szimbólum értelme ez: "Az ég erői a Földre érkeznek és azt megtermékenyítik". Egyiptomban a királyi halottak múmiamaszkja alá különféle talizmánok és amulettek közé faragott T betűt helyeztek a papok. Ennek a jelképnek az értelme ez volt: az Út. A titkos ösvény térképéül szolgált, amely az égből a Földre vezet, s amelyen át a lélek magasabb régiókba juthat. Vagyis ezzel a jellel adták át az eltávozó léleknek a mennyei titkos út kulcsát. A többi talizmánnak és amulettnek az volt a célja, hogy az alvilágon átutazó lélek számára védelmet biztosítsanak az asztrálsík sötét erőivel szemben.

 

17. Az egyiptomi kereszt. Níluskulcs. Ankh.

 

  

Az egyiptomi hurkos (füles) kereszt (ankh, crux ansata) az "örök életnek", a "halhatatlanságnak" a jelképe, tehát kozmikus tartalommal bír:

A halottról és a halál misztériumáról szóló egyiptomi sírfeliratokon és domborműveken rendszerint fellelhető a lélekmadár, csőrében ezzel a jellel. Az Ankh az élet szimbóluma, Izisz, a Nagy Anya jelvénye. Az ő méhéből ömlik elő a megnyilvánult élet fényből és árnyból, gyönyörből és kínból, mélységből és magasságból összegyúrt szövevénye, a látható és láthatatlan természet. A lélekmadár az életet viszi szárnyán a magasba és a kulcsot, amely a szabadulás kapuját nyitja. Az Ankh jelének alapja a Tau. A kör hozzáadása ezen a helyen vagyis a legfelsőbb égi síkon, az isteni ideát, az eszmét, a mentálsíkon a végső magasságot, a Harmadik Szemet jelenti. Az Ankh a kitárt karú embernek, Ádám Kadmonnak is ábrája. Az egyiptomi ábrákon Izisz bal kezében tartja a Níluskulcsot, amelynek szárával az emberiségnek mutatja az utat.

A jin és jang

A kínai taoista filozófia ősidők óta ismert alapelven nyugszik, a jin és jang egymáshoz viszonyított kölcsönhatásán. 
A jin és jang kifejezések írásban először a Ji Csing-ben (más használatban Ji King – Változások Könyve) jelentek meg, körülbelül az időszámításunk előtti 1250. évben. A jin jel egyik megközelítő jelentése „a hegy árnyékos oldala”, míg a jang jel hasonló jelentése „a hegy napos oldala”. Ezek a piktogramok nemcsak egymással ellentétben levő tulajdonságokat és formákat jelölnek, de egyúttal jelképezik az átalakulást egyik végletből a másikba, hasonlóan az évszakok változásához. 
A jin és a jang két pólusa nem keverendő össze a keresztény kultúrkör jó és gonosz fogalmaival; ilyen irányú megfeleltetés legfeljebb úgy tehető, hogy a jin és jang egyensúlya a jó, és ezen egyensúly hiánya a rossz.

 karuna.hu/letoltesek

DÁVID CSILLAG

Vannak ősi jelképek: energiákat és információkat hordoznak. Ilyen a Dávid-csillag is, amely két, egymásba fordított, egymással szembenálló, egyenlő szárú háromszög. Az egységet és a harmóniát jelképezi. A felső háromszög fentről a kozmoszt szimbolizálja, s úgy tágul lefelé, a föld felé. Az alsó háromszög a mikrokozmosz irányából jön, s szélesedik tovább a makrokozmoszra „mutatva” Ezért szokták a régi mágusok is azt mondani „amint fenn, úgy lenn”! Ez a két háromszög tehát egymásba fonódik, s így alakul ki középen az a harmónia, amely nem más, mint az ég és a föld energiája – köznyelven szólva –, s egyszerre van jelen.

A MÁGUSOK ESZKÖZEI - A KEHELY

A kehely a női princípium jelképe. Az intuíció, a megérzések, a befogadás szimbóluma. Ezüstből, rézből, kristályból, üvegből és fából készítve egyaránt alkalmas a mágus vagy a boszorkány rítusai számára. A szertartások elengedhetetlen eszközeként az áldozatra szánt vért, bort vagy egyéb folyadékot tartalmazza. 
A kelta mitológia híres üstje a Daghda isten által birtokolt csodás edény, melybol soha nem fogy ki az étel. A határtalan fantázia, a bőség, a kimeríthetetlen gazdagság és az anyaméh szimbóluma. Az ősi népek áldozati üstjei és a keresztény keresztelőmedence a megtisztulást és a beavatást egyaránt jelképezte

A KELTA KERESZT

 

A keresztény muvészetben a Nappal és a Holddal is ábrázolják, hogy Krisztus kozmikus aspektusait is hangsúlyozzák, mint ahogy Krisztus kettos természetét jelezték a kereszt függoleges (égi) és vízszintes (földi) tengelyeivel. Az " élet kulcsa" jelentéssel bír, a halál utáni halhatatlanságot jelképezi. A fáraók a tudás, hatalom, örök élet jelképeként viselték. Származását az atlantiszi idokre teszik. Crux ansata néven is ismerik, számlálhatatlan mennyiségben tunik fel az egyiptomi és kopt emlékeken. Jelképezi még a nemek egységét, az „eljövendo életet” és az „eljövendo idot”, az élet és a tudás misztériumainak kulcsát. Nemcsak alakjában egyesíti a férfi (tau-kereszt) és a noi (tojás) szimbólumokat, hanem jelentésében is (a tojás az anyaméh, a tau-kereszt pedig fallikus szimbólum). Egyike a legosibb jelképeknek, számtalan kultúrkörben használták. Jelentése Indiában, az Indus menti Mohendzso Daro kultúrában (i. e. 2500-1500) jó szerencse, míg Kínában halhatatlanság volt. Napszimbólumként Surya, a hindu napisten jelképe. A svasztika rendkívül szent és kedvezo jelnek számít minden hindu számára, és rendszeresen használják minden olyan tárgy díszítésére, aminek a hindu kultúrához valami köze van. Szerepel az összes hindu yantrában és más vallásos mintákban. Indiaszerte mindenütt látható templomfalakon, vallásos iratokon, ajándékokon, és levélfejléceken. A körbe írt kereszt, a napkerék vagy Wotan-kerék az atlantiszi eredetu népek szimbóluma. A Culdee-i kereszténység szimbólumának is fontos eleme volt. A négy részre osztott kör a pogányság, a kereszt pedig a keresztény vallás jelképe, ezek ötvözésének eredményeként jött létre a körbe írt kelta kereszt. A napkerék vonalai a négy égtáj, az év négy évszaka a négy oselem, közepe az isteni ero, a tökéletesség és az ötödik elem szimbóluma. A nappálya négy nagy állomását is jelöli. Az atlantiszi város jele a négy részre osztott kör, az ég és a föld harmóniájának kifejezoje volt.

 karuna.hu/letoltesek

Grál

lectorium.hu/jelkeptar

A Grál, mint Mária öle

A Grál a megtisztult szívszentélyt jelképezi, az újjászülető lelket, mely képes befogadni a szellem tüzét. Eredeti jelentése a fokról fokra történő megtisztulásra, a szellemi út lépcsőfokaira vezethető vissza. Az antik kultúrában már ismerték mint Vénusz-jelképet, Hermész Triszmegisztosz a lelkek versenyének díjaként említi, mint az égiek által az emberiségnek ajándékozott kőedényt, majd a kereszténységben az úrvacsora kelyheként került a köztudatba. Ebbe a kehelybe fogták fel a legenda szerint a keresztre feszített Jézus vérét.

A Szent Grál Szerzete olyan papi testvérség, amely minden gnosztikus csoportban és csoport által megnyilatkozik, hogy Isten egyetemes pránáját, az élet vizét, az Isten és a Bárány trónjából áradó életáramlatot két, összpontosított, mágikusan elkészített állapotban ruházza át mindazokra, akik készek átvenni és abból élni és hatni, akik Isten pránájának a táplálékára éheznek. A jelölt, aki megkapja ezt a kenyeret, az ezzel bizonyítja, hogy ebből él: máskülönben nem kellene neki.

Másodsorban az életnek ez a pránája „bor” képében is kapható. A Szent Grál kenyere az újmisztikus embert táplálja, azt az embert, aki az új életnek szentelte magát. A bor pedig a mágikus nézetet képezi: a teljes odaadás újmisztikus nézete mellé a tökéletes, aktív szolgálat újmágikus nézetét állítja. Aki ebből a szakadatlanul áradó kétszeres, összpontosított Istenáramlatból kezd élni, az ugyanakkor lélekember lett. A kétszeres gnosztikus világosság a nyílt szívben felébresztette a rózsát, s ez a világosság tölti el a rendszer minden életközegét. A világosság betör a fejbe, miután a szíven és a véren keresztül megtalálta az útját.

Egyszarvú

Az Unicornis, vagy Egyszarvú, a Szellemerő ősi szimbóluma. Az Egyszarvú fehér lóhoz hasonlatos, és csavarvonalas szarva a legfőbb célra való irányulást, a mindenség középpontja felé csavarodó spirálist, a lét egyetlen célja körül keringő galaxisokat jelképezi. Az Egyszarvú megállíthatatlan, szinte láthatatlan lény, és a legenda szerint csak az láthatja meg, aki saját mélységeibe elmerülve teljes csendben van. Főként szűzzel ábrázolják, mely a Szellemre nyitott lelket szimbolizálja

Kereszt

A kereszt az emberiség legősibb jelképeinek egyike. A tájékozódás jele, a négy égirány, a keresztút, a döntés jelképe. A fent és a lent közti világ jelképe, ahol az ember áll kitárt karjaival. A kereszténység jelképe, a keresztre feszítés, a Krisztus-dráma kifejezése, melynek betetőzése az emberben az új lélek feltámadása.

Rózsakereszt

A rózsakereszt az önmagát feláldozó ember szívében, a kereszt függőleges és vízszintes gerendájának metszéspontjában megszülető Isten jelképe.

Megvilágosodás

lectorium.hu/jelkeptar

 

 

A megvilágosodást a szellemi úton gyakran a cél eléréséhez kötik, de valójában ez egy köztes állapot. A legmagasabb cél ugyanis nem az egyén beteljesülése, hanem annak az abszolút átváltozásnak, újjászületésnek a megvalósítása, amely alkalmassá tesz az emberiségért végzett megváltó munkára. Ennek a teljes újjászületésnek a feltétele azonban egy olyan belső állapot elérése, mely közvetlen kapcsolatot jelent a nem ebből a világból való isteni valósággal. A megvilágosodás, vagy megérkezés felemelkedést jelent az eredeti, tökéletes, szellem-lélek állapotba. Túljutni ennek a világnak a tükröződésein, túl e világ legmagasabb szellemi területein, és elhatolni az „abszolút más” valóságba. A korábbi korszakoknak ez volt a legmagasabb beavatása. Aki azonban el akarja érni Krisztus misztériumát, annak tovább kell haladnia a teljes átváltozás folyamatában, és szerkezetileg új emberré kell válnia. Hasonlóan Parzifalhoz, akire még hosszú út várt, miután egyszer részt vehetett a Grál várban a Grál misztériumában. Nem tudott még segíteni a Halászkirálynak, nem tudta még kimondani a megváltó igét, és miután elűzték ezért, számtalan kalandon át ért csak meg arra, hogy elnyerje a királyságot.

lectorium.hu/jelkeptar

Mikrokozmosz

lectorium.hu/jelkeptar

Mikrokozmosz az ember, mint minutus mundus, azaz kis világ, egy rendkívül összetett, gömb alakú életrendszer, amelyben belülről kifelé haladva megkülönböztethetjük a személyiséget, a megnyilvánulási teret, az aurikus lényt és egy hétséges, mágneses szellemteret. A mikrokozmosz égboltja jelenít meg minden olyan erőt, értéket és kötöttséget, amely a mikrokozmoszban régebben megnyilvánult különböző személyiségek élete következtében bekerült a rendszerbe. Ezek közösen alkotják mikrokozmikus égboltunk fényeit, csillagait. E fények tulajdonképpen vonzó-taszító hatású fókuszok, erőközpontok, amelyek jellegükhöz igazítva meghatározzák a mágneses szellemtér természetét, vagyis az erők és anyagok fajtáját, amiket ez a légkörből magához vonzva felvesz a mikrokozmoszba és ezzel a személyiségbe. A megnyilvánulási térség vagy lélegzőtér az az erőtér, amelyben a személyiség élete lezajlik. Ez az aurikus lényt és a személyiséget összekötő kapocs, amelyben a személyiség fenntartását szolgáló erő- és anyagcsere lezajlik.

lectorium.hu/jelkeptar

Szfinx

Egy adott pillanatban idegen hangot hall a szívéből mindenki, akit az őserő csapásai eléggé megnyitottak. Ez a szfinx hangja, aki a sivatag homokjában csaknem teljesen elsüllyedt már, s most megváltásért esedezik. A szfinx misztériuma az ilyen embert életének háromszoros misztériuma elé állítja: Honnan jöttem, hol van az eredetem? Ki vagyok én a legmélyebb lényemben? Hová tartok, mi a rendeltetésem a teremtésben? Ezekre a rejtélyekre a válaszokat csak annak világosságában lehet felismerni, amit a belső megszabadulás útján kapunk. A szfinx e belső tudás őre, az isteni eredet ősemlékezete az állatemberben.

Vízöntő

lectorium.hu/jelkeptar

Az Aquarius-csillagév folyamán a Föld a Vízöntő állatövi jegyének befolyási körzetébe lépett, ami többek között azt hozza magával, hogy egy gyorsan fokozódó erejű sugárzás kezd megnyilatkozni, ami mindenbe kijavítóan avatkozik be, ami nem működik együtt Isten nagy, kozmikus tervével. Tehát az ítélet ideje elkezdődött, ami azt jelenti, hogy ez a sugárhatás az ember feltámadását vagy bukását okozza. Minden attól függ, hogy tudata rokonszenvesen vagy ellenszenvesen viselkedik-e az Egyetemes Logosz megmentési tervével szemben.

Zodiákus

lectorium.hu/jelkeptar

Az állatöv 12 csillagjegye, a zodiákus a világmindenséget mozgató erőket jelképezi. Ezek az erők világunk történéseit meghatározzák és irányítják: a makrokozmosz eseményeit, és a mikrokozmosz, az emberi kis világ sorsát egyaránt. Amíg az ember megelégszik azzal, amit ez a világ nyújtani tud, addig az asztrológia segítségével többé-kevésbe képes ezt befolyásolni, de amint szabadságra vágyik, az állatöv 12 erejét börtönőrként ismeri fel. Amint elindul azonban valaki a belső úton, melyen az ember felszabadíthatja a benne szunnyadó, de nem ebből a világból való isteni erőt, a zodiákus erői visszahúzódnak. A feltámadást önmagában megvalósító ember új eget (új zodiákust) és új földet (újjászületett testet) lát, tapasztal meg, és ez a 12 új erő a benne lévő 12 apostol, akik az üdvöt az egész világnak, mind a 12 alapvető karaktert megtestesítő embertípusnak elviszik.

Újjászületés

lectorium.hu/jelkeptar

Az újjászületés a régi lény elmúlásából keletkező újra utal. A bukott természet aláhanyatlásából az isteni feltámadása a transzfiguráció, az újjászületés legmagasabb foka. Az a folyamat, amit az evangélium víztől és lélektől való újjászületésnek nevez; újjászületés víztől és Szellemtől; azaz szellem, lélek és test szerinti megújulás. Alkímiai átváltozási és megújulási folyamat, amelyben a halandót a halhatatlan váltja fel. Ennek során minden szentségtelent – mindent, ami nem Istentől való – lebontanak. Az alkímiai terminológiában: értéktelen fémek átváltoztatása arannyá.

Rózsa

lectorium.hu/jelkeptar

A szellemszikra-atom misztikus jelölése; ősatomnak és Krisztus-atomnak is mondják. Ez körülbelül a jobb szívpitvar legmagasabb pontjával esik egybe, és a mikrokozmosz mértani középpontja. Ez az isteni, eredeti életnek egy öszszezsugorodott maradványa. A Szív Rózsája, amit arany magnak, Jézus magvának vagy a lótuszvirág gyöngyének is neveznek, egy teljesen új mikrokozmosz csírája, az isteni mag, amit a kegyelem ígéreteként őriztek meg a bukott emberben, hogy egyszer eljöhessen a pillanat, amikor emlékeztethetik eredetére, hogy az Atya háza utáni vágyakozás töltse el. Ekkor kialakul annak a lehetősége, hogy a Szellemi Nap Világossága, a Gnózis Világossága a szunnyadó rózsabimbót felébressze, és a tanuló pozitív reagálása és ki

tartó, belátó irányulása következtében az ember istenterv szerinti regenerálódásának kegyes folyamata kezdetét vehesse.

Pelikán

lectorium.hu/jelkeptar

A saját vérével a fiókáit etető Pelikán ősrégi Krisztus-szimbólum. A Pelikán itt Krisztus szeretetáldozatára utal, ahogy Krisztus is a vérét áldozza az emberiségnek. Hét vagy három fiókája a Hétszellemet vagy az isteni háromságot jelképezi. Az ember szívében benne rejlik az atya-anya és fiú hármassága, illetve az egész teremtés. Krisztus vére, mint szereteterő kardként hatol a világ szívébe, elválasztva a romlottat a romolhatatlantól, és élteti, erővel látja el az eredeti, romolhatatlan lelket az emberben. Ha ez az isteni elv megelevenedik az emberben, akkor maga is szolgálni akar, vérét áldozni a világnak. A Pelikán gyermekei így válnak maguk is Krisztus követőivé, valódi keresztényekké az Egyetemes Szerzet szolgálatában.

Máni - maniheizmus

lectorium.hu/jelkeptar

Máni az isteni küldött, a Fény apostolaként hirdette és tanította azt a belső utat, melyet a gnosztikus bölcsességtan minden időkben más más köntösben ugyan, de ugyanazzal céllal közvetített az embereknek: a bennünk lakozó isteni szikrát, a fény magját életre kell kelteni és az ember teljes újjászületésével felemelni az eredeti hazájába, Isten birodalmába. Máni közössége hatalmas hatósugarú körben tanúskodott erről az útról, és a maniheizmus számtalan ember számára vált a gnosztikus bölcsesség egyetemessége eleven jelképévé. Keresztény, perzsa, buddhista de még kínai gondolatkörben is elterjedtek a tanai és a maniheus bölcsesség mindenhol az adott nép nyelvén és jelképrendszerén keresztül szólalt meg.

Máni a párthus Arsakida uralkodóház sarjaként született, és aszkétikus életet élő közösségben nőtt fel. 12 és 24 éves korában mennyei kinyilatkoztatást kapott, és megalapította a „Fény és Szeretet” egyházát. A világosság küldötteként hamar elterjedtek a tanításai Egyiptomtól egészen a kelet-iráni Khoraszán tartományig, majd miután a hivatalos zoroasztrizmus vallás megkínozta és kivégezte, Máni gnosztikus bölcsességtana a késő ókorban és a kora középkorban Hispániától Kínáig hatalmas területen elterjedt.

A „Fény Apostola" a világ számára a tökéletes, legmagasságosabb misztériumokról tanúskodott, és nem csak tanítóként, hanem az isteni kinyilatkoztatás erejével lépett fel. Hirdette, hogy a világban örök időktől fogva két princípium, őselv: a Jó és a Rossz, más megfogalmazásban az Isten és az Anyag, a Fény és a Sötétség áll szemben egymással. Ezek kezdetben egymástól elkülönülve léteztek, de a démoni hatalmak támadásának következtében megtörtént a két princípium keveredése. A világ, és benne az ember, a Sötétség teremtménye, jelenlegi állapotában ezt a keveredést mutatja. Ebből az állapotból a megváltás útja a gnózis, a „tudás" (ami voltaképp a dualizmus felismerése), és az ebből a felismerésből következő életszabályok megtartása közreműködés a princípiumok szétválasztásában. Máni hét műve: az Élő Evangélium, az Élet kincse, a Misztériumok könyve, a görögül „Pragmateia"-nak (Értekezés) nevezett irat, a Gigászok Könyve, a Levélgyűjtemény, amelyet szírül írt, valamint az I. Sábuhr uralkodónak ajánlott perzsa nyelvű Sábuhragán. Mindebből sajnos csupán néhány rövid részlet maradt fenn, de tanainak szellemiségéről sok nép meséi tanúskodnak. A magyar népmesékben számtalan maniheus jelkép ismerhető fel.

Katárok

lectorium.hu/jelkeptar

A gnosztikus kereszténység követői Okcitániában, Ariège-völgy barlangjait templomi helyeiknek használták a belső, szent Grálhoz vivő útjukon, melyet endúrának neveztek. Ez az én összetörésének útja, az énfeloszlatás ösvénye, az arany halál, amikor az ember átadja magát az őbenne lévő Másiknak, az igaz, halhatatlan embernek, a bensőjében lévő Krisztusnak. A „néki, a mennyei másiknak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom, hogy ő élhessen” ige gyakorlata. Ez minden idők klasszikus útja, melyen a bukott, sötétségbe, szenvedésbe és halálba süllyedt ember élete teljes megfordításának tisztító tüze által feltámad igazi, halhatatlan lényében, és benne és vele visszatér az Atyához. „Aki az ő életét hajlandó elveszíteni énérettem, az megtalálja ezt.” A katárok a szent Grálhoz, az isteni szeretethez vezető utat a tisztaság naponta gyakorolt életvitelével valóban be is akarták járni. Miután az inkvizíció eretnek mozgalomnak bélyegezve kiirtotta a katár mozgalmat, nevük a tisztaság és a valós megtapasztaláson alapuló belső kereszténység jelképévé vált az utókor számára. Emlékük sokáig fennmaradt a középkori Európában és a szellemi utat keresők számára a Grál-elbeszélésekben élt tovább. A korabeli minnesängerek, a trubadúrok misztikus képekben énekelték meg az isteni szeretetet.

Hermész Triszmegisztosz

lectorium.hu/jelkeptar

Hermész Triszmegisztosz a Háromszor Hatalmas, az isteni háromság megjelenése: szellem, lélek és test tökéletes egysége. Hermész Triszmegisztosz a magasztos szellemállapot jelölése. Hermész Triszmegisztosz, mint személy az isteni követek egyike. Nem a történelem egyetlen alakja, hanem a követek egész sorát jelképezi, mert az isteni erőket és megnyilatkozásait a régiek emberalakokkal ábrázolták.

Hermész tehát valóban létezett és létezik, Hermész az igazi, mennyei ember, aki átment az Arany Fej kapuin. Ezért nevezik Hermészt Triszmegisztosznak, „háromszor hatalmasnak” vagy „háromszor magasztosnak” is. Mert a mennyei ember háromszoros értelemben abszolút magasztos, mégpedig vallásos, tudományos és művészeti tekintetben. A vallás, a tudomány és a művészet tökéletes, egyenlő oldalú háromszöget képez benne.

Apokrif iratok

lectorium.hu/jelkeptar

Az apokrif (apokripha) görög kifejezés jelentése: „elrejtett”. A legjelentősebb lelet Nag Hammad tekercsei, de sok apokrif irat maradt fenn és tanúskodik a gnosztikus keresztény bölcsességről. Amíg a Biblia iratait a történelem során többször is „átírták”, az apokrifok hamisíthatatlanul tanúskodnak koruk bölcseletéről. Az apokrif, vagy „elrejtett” tanok a hivatalos, külső vallás törekvéseként kerültek háttérbe. Esetenként tudatos megsemmisítések elől rejtették el az utókor számára. A rejtett kifejezés ugyanokkor e tanok tartalmára, azokra a rejtélyekre, misztériumokra is utal, melyek az igazságkeresők számára az eredeti isteni állapot elérésének útját írják le, és közelebb visznek Istenhez. Az örökérvényű bölcsességet megörökítő pergamenek a mai kor keresői számára az írott szó, az Ige, az ember számára kinyilatkoztatott megváltás tanának jelképévé váltak.

lectorium.hu/jelkeptar

                    AUM

                   ANKH - 

                   Hexagramma

Salamon pecsétjének, és Dávid csillagának is nevezik.

 Pentagramma

lectorium.hu/jelkeptar

                 Kaduceus - "Merkúr Jogar"

                  Atlantiszi szimbólum,  Atlantiszi gyûrû 

                    Hórusz - és a szeme

 Szent Korona felülnézeti képe. 

 A kozmikus ember jelképe.

A szent Turul madár szimbolikája: Hórusz sólyom képében 

Rovásírás K-R-CS ( T-S, n – a napba öltözött Hórusz ősi neve: HR KRTS, mely Szent István kézjegyéből szintén kiolvasható).

A VILÁGBIZTONSÁG felirat alatt a Naprendszerünket magában foglaló Tejút (népies elnevezései: Teljesség útja; 

Fent: a Tejút képe kívülről nézve

lectorium.hu/jelkeptar

A Nap a Föld és a Hold  „Szimbólumkapu”

   

Szent István király kézjegye. 

Többek között tartalmazza a Napba öltözött Hórusz ősi elnevezését is: HR KRST

 

Gyógyító szimbólumok

Isten "72 neve"

Az Ószövetség Istenének a neve JHVH (יהוה), azaz a Tetragrammaton (Θετραγράμματον), akit egy 1612-ből származó rajz így szimbolizál :

Az okkultista Eliphas Levinek (1810 - 1875) az ötágú csillaga :

Az Isztriai-félsziget egyik templomában látható az alábbi néhány szimbólum, melyek egy kivétellel oltárok csúcsait díszítik

A Tetragrammaton :

Pentagramma és a kereszt :

Amikor a Napkereszt egy vonalban lesz a Galaxis keresztjével azaz a síkok - középontok egyvonalba érnek (kettős kereszt)az a Kígyótartó csillagképben fog megtörténni.

lectorium.hu/jelkeptar

Kígyótartó