Egyidejûség Múlt - Jelen - Jövõ; Egyidejûség Idõrõl akkor van értelme beszélni ha megkülönböztetünk múltat és jövõt, valamint egy megfoghatatlan jelent. Ez utóbbi helyett azonbanáltalában egyszerûbbegyidejûségrõl beszélni. Hogy mennyire relatív dolgok ezek, azt az alábbi kis példa szemlélteti. Képzeljünk el két ûrbázist (B1 és B2), valamint egy harmadikat (B3) oly módon, hogy ez utóbbi az elsõ kettõ között, azoktól azonos távolságban van. Mindhárom ûrbázison van egy-egy kilövésre kész ûrhajó, két ûrhajó (H12 és H21) pedig éppen úton van B1 és B2 ûrbázis között. A mozgásban levõ ûrhajók olyan pályán és olyan módon haladnak, hogy egyszerre (egy idõpillanatban) érkeznek a B3 ûrbázis fölé. Ugyanebben a pillanatban egyszerre startol a B1 és B2 ûrbázisról egy-egy ûrhajó, melyek rakétafénye elindul a többi ûrhajó irányába. Miután az ûrhajók meglehetõsen nagy sebességgel haladnak, mire egy-egy rakétafény eljut hozzájuk, már továbbhaladnak a pályájukon. Ha mi magunk a B3 ûrbázison tartózkodnánk és rendelkeznénk olyan érzékelõ képességgel, hogy az eseményeket azon nyomban fixálhatnánk, tehát még a fény sebessége okozta késedelemmel sem kellene számolnunk, akkor az alábbi sorrendiséget rögzíthetnénk: 1. pillanat: Kilövik a B1 és B2 ûrbázisról az ûrhajókat, ugyanekkor a H12-es ésH21-es ûrhajó a B3 ûrbázis felett repül át; 2. pillanat: A H21-es ûrhajóban észlelik a B1 ûrbázis ûrhajójának kilövését, a H12-es ûrhajóban észlelik a B2 ûrbázis ûrhajójának kilövését; 3. pillanat: A B3 ûrbázison észlelik B1 és a B2 ûrbázis ûrhajóinak egyidejû kilövését; 4. pillanat: A H21-es ûrhajóban észlelik a B2 ûrbázis ûrhajójának kilövését, a H12-es ûrhajóban észlelik a B1 ûrbázis ûrhajójának kilövését. A fentiek azt mutatják, hogy az egyidejûség nézõpont kérdése, hiszen az, hogy a mi történt elõbb, melyik ûrbázisról (B1 vagy B2) lõtték ki korábban az ûrhajót, éppenséggel ellenkezõképpen látja a H12-es és a H21-es ûrhajó, míg a B3 ûrbázis ûrhajójából szemlélve ezek egyidejû események. Az idõ tehát segíti ugyan a külvilág érzékelését, de az idõnek csakis az érzékelés lehet a függvénye s nem pedig az, amit érzékelünk. Ha az idõnek semmi más nem függvénye, akkor a Mindenség idõfüggetlen. Ez csak egy példa volt, nagy sebességekkel nagy távolságokkal. Ahol mi élünk, a mi világunk innen nézve kis sebességekkel és kis távolságokkal jellemezhetõ. Minél kisebb a sebesség, minél kisebb a távolság, az idõnek annál nagyobb a szerepe. Élet- és sorssebességünk szintén nagyon alacsony, ezért tapasztaljuk ennyire jelentõsnek az idõt... Valós egyidejûség vagy észlelés Az általam hozott korábbi példa alapján egy olyan általános következtetést vonhatunk le, hogy múlt és jövõ észlelésfüggõ. Míg a B3 ûrbázisról szemlélve a B1 és B2ûrbázisról egy idõben lövik fel az ûrhajókat, addig a H21 ûrhajóról nézve a B1-rõl történõ kilövés megelõzi a B2-ét, a H12-rõl nézve, pedig éppen ellenkezõleg. A két ûrhajó tehát fordítva észleli a jelenségek zajlásának folyamatát. Tágítsuk most a gondolatkísérlet körét oly módon, hogy a ûrbázisok helyébe képzeljük el a mi naprendszerünket, és legyen a B1 a Föld, a B2 és B3 pedigbolygók a Naprendszeren belül. Távoli galaxisokból, egymással ellenkezõ irányból két ûrhajó érkezik nagy sebességgel a Naprendszer felé és folyamatosan filmez bennünket. A korábbi példa segíthet annak megértésében, hogy a két ûrhajó számáraaz események fordított sorrendûek, ami általánosítva azt fogja jelenteni, hogy a két filmfelvétel egymásnak fordítottja lesz, miközben az, ami az ûrhajósok számára idõben eltolódott két esemény, számunkra (akik a Naprendszeren belül vagyunk) lehet egyidejûleg észlelt. Amint a két ûrhajó átszáguld a Naprendszeren az idõ folyása ellenkezõjére fordul. Még valamit az egyidejûségrõl. A Naprendszeren belül a bolygók az idõ és egyidejûség kérdése szempontjából nem elhanyagolható távolságban keringenek egymástól. Nem véletlen az, hogy az ûrszondákat optimális (lehetõleg közeli) bolygóállások idején bocsájtják fel, ám még így is jelentõs az idõtényezõ. A Mars-szondák képei például - a lehetséges legkisebb távolság mellett is - több mint fél óra idõtartam elteltével jutnak hozzánk a Földre, a Cassini ûrszonda (Szaturnusz-Titán) esetében pedig több mint egy órán át voltak úton, fénysebességgel száguldva felénk. Ha tehát a Földrõl szemléljük a Naprendszer bolygóit, akkor tudnunk kell azt, hogy az a kép, amit látunk nem egyidejû, a bolygók abban a pillanatban nem ott vannak, ahol látjuk õket. És itt nem csupán perces, hanem órás eltérésekrõl lehet szó. A kérdés csupán az, hogy az értelmezett szimbolika a konstelláció ún. valós egyidejûségét vagy az egy idõben való észlelést (mint nekünk szóló üzenetet) veszi alapul... Tér-Idõ Ha már álomnál tartunk, és nyilván nem véletlenül, akkor nézzük a következõ, nem ritka példát. Álmunkban fegyveresek üldöznek, mi rohanunk, menekülünk. Egyszer csak egy zárt ajtó állja utunkat, amikor üldözõink utolérnek és eldörren a lövés... Izzadtan ébredünk fel (amihez nyilván idõ kell), miközben azt tapasztaljuk, hogy tulajdonképpen a pisztolylövés hangja nem volt más, mint a lábunkkal elrúgott szék padlóra való esésének zaja. Mi is történt itt? Elõször rúgtunk a lábunkkal, majd eldõlt a szék és zajt okozott. Ez lett a lövés dörrenése. Igenám, csakhogy álmunkban ehhez sikerült egy nem is rövid elõzményt kreálnunk, azaz ott az idõ egyszerûen fordítva zajlott... És most egy kicsit lazábbat. Ime, egy tér-idõ (http://hosting.caravan.ru/stop.html) kapcsolatot megjelenítõ kép. ;) (Csak piros-kék szemüveg segítségével mûködik!) Észlelés és elméleti számítás Mercurius írta: "A Föld ezek szerint 1 CSE-re van a Naptól. Ezt a távolságot a fény 8 perc 19 másodperc alatt futja be. A Plútó esetében ez 328 percre (majdnem 6 óra) jön ki átlagban. A probléma nem teljesen gyakorlati, hiszen a Plútót amúgy sem látjuk a Földrõl,csak szupertávcsövekkel." A probléma elméleti és gyakorlati egyaránt. A gyakorlat felõl nézve, gyakran mondjuk, hogy amirõl nem tudunk,az nem fáj. És ez így is van, például egy másik topik kapcsán most aktuális kérdés, a halál esetében is. Ha meghal egy közeli hozzátartozónk, mindaddig nem érezzük ennek hatását, amíg el nem jut hozzánk az információ. Ám dolog mélyebb értelemben is így van, hogy mást ne említsek, mint Schrödinger macskájának elméletét, ami ma már jóval több mint csak gondolatkísérlet. De ne menjünk rögtön ilyen messzire. Az asztrológia elemzéseinek kiinduló információja az észlelési pont, azaz a Földnek azon pontja ahonnan a Naprendszert egy adott pillanatban szemléljük. Ne a legtávolabbi, szabad szemmel nem látható bolygót vegyük (bár a szabad szemmel való észlelés nem lehet kritérium, a vak ember például semmit sem lát), hanem vegyük magát a Napot. A horoszkóp ábrájában hol helyezkedik el a Nap, ahol a számítások szerint van, vagy ahol látod abban az adott pillanatban az adott helyrõl, ha éppen nincs éjszaka? A két helyzet között több mint 8 perc a különbség, szimbolikában azonban sokkal több... És akkor az idõ telését(?) most ne is feszegessük. Asztrológia és tudomány Konkrét reagálások helyett: Asztromókus írta: "Az asztrológia egy olyan tapasztalati tudomány, amely a csillagos égbolt hatását vizsgálja a földi élet körülményeire, elsõsorban az egyes emberek adottságaira és életsorsára." És úgy általában halljuk, hogy az asztrológia több évezredes tapasztalati tudomány, erõsítendõ annak helytállóságát. A tudomány az asztrológia szempontjából (is) jó volt arra, hogy egy õsi szimbolikus értelmezést megingasson, és elindítson egy átértelmezési folyamatot. Mert az asztrológia meg akar(t) felelni egyfajta tudományos elvárásnak. Bement a tudomány önkorlátozó zsákutcájába, félredobva mindazt, amit õsi idõkben, még geocentrikus világkép mellett is jobban alkalmazott. Pontosabb és pontosabb adatokra lett éhes, egyre jobban eltávolodva a Mindenség üzenetének értelmezésétõl. Eltávolodván önmagától, az asztrológus a Mindenséget szerkezetében kezdte vágyni értelmezni, megfeledkezvén a materializálódott világ ingatag, tér- és idõfüggõ mivoltáról. Az idõ ily módon alattomos módon belopta magát a számításokba, s az asztrológia a csillagos ég üzenetértékû - szimbolikus - látványától eltávolodott annak mesterséges számítása felé. A tudományt persze nem tekinthetjük bûnösnek, hiszen a tudomány egy karmikus szûrõ, aminek éppen egyfajta korlátozás a rendeltetése. Nem az, hogy csakis az ún. jót, a helytállót, a megfelelõt engedje át, hanem azt, és annyit, ami akkor és ott szükséges. Ha szükséges lesz, akkor majd a gravitont is átengedi. Minél többet ad a tudomány, annál inkább meginogni látszik az, amit korábban gondoltunk a világról. A világkép akár fejlõdhet is, a Mindenségrõl alkotott képnek erre nincs szüksége. Amint Hermesz Triszmegisztosz elõtt, úgy után is... És még a mi Bolondunk is felült az idõ szekerére... http://www.ezotop.hu/ |
Főoldal > Szimbólumok >