Mielőtt bele is vetnénk magunkat a titkosírások sűrűjébe, ismerkedjünk meg egy kicsit a kriptográfia, rendkívül érdekes tudományágával. A kriptográfia (ógörög eredetű kif., κρυπτός (kryptós) = „rejtett”, γράφειν (gráphein) = „írni”, tehát „titkosírás”) egy mára önállóvá vált, erősen matematikai jelleget kapott, interdiszciplináris jellegű, de elsősorban informatikai tudományág, mely a rejtjelzéssel, titkosírásokkal, kódolással; azok előállításával és megfejtésével foglalkozik. Bizonyos okok miatt azonban azt is mondhatjuk, hogy a kriptográfia a matematika része; utóbbi tudományon belül a számelmélet, algebra, számításelmélet és valószínűség-számítás határterületeként sorolható be. Eredetileg, a XIX. szd. előtt a nyelvtudomány részének tartották. Egy kommunikációs folyamat során továbbított nyilvános üzenetet akkor nevezünk titkos(ított)nak, ha a feladó olyan formá(tum)ban küldi, melyet olvasni vagy fogadni esetleg többen is tudnak, de megérteni csak a fogadók egy megcélzott csoportja. A titkosságra való törekvés az emberi társadalmak velejárója; mely elsősorban a civil és katonai (titkos)ügynökségek, állami szervezetek, a diplomácia, az ipari vagy egyéb kutatást is végző vállalatok, a személyes és visszaélésre is alkalmas adatokat kezelő cégek (bankok stb.), és általában szinte mindenki számára fontos. A kriptográfia jelen van mindennapjainkban is. Titkos levelezések A levelezés védelmére az elmúlt századok során változatos módszereket dolgoztak ki. Bizonyára emlékezetes sokak számára a Sándor Mátyás féle forgatható rostély, mellyel olvashatóvá vált a titkosított szöveg, de valószínűleg az iskolában is játszottak már különféle kódolási trükkökkel, pl. amikor minden betűt az ABC-ben következő betűre cserélünk ki és így lesz a "TITOK" szóból "UJUPL", ami azért lássuk be, némi munkával megfejthető. A ma használt eljárások lényegében matematikai módszerekkel dolgoznak, a matematika egy külön ága a kriptográfia foglalkozik ezekkel az eljárásokkal. A lényeg az, hogy az eredeti szövegből (plaintext) egy matematikai módszerrel egy titkosított szöveget csinálunk (ciphertext), ezt küldjük el a címzettnek, aki visszafordítja a kapott anyagot az eredeti szövegre. Az eljárás visszavezethető az ókori görögök idejére (kockatáblákba írva a betűket, beazonosítható egy számmal). Hérodotosz beszámolt egy nemesemberről, aki a titkos üzenetet egy rabszolga fejére tetováltatta. A hírvivőnek megvárták, amíg kinő a haja, majd elment a címzetthez, aki az újabb kopaszra nyírás után jutott hozzá az üzenethez. Fésűs módszer: Görögök használták, az üzenetet 2 vagy több sor által függőlegesen leírjuk. Majd vízszintesen kiolvassuk a titkosított üzenetet. Gárdonyi Géza is kifejlesztett saját titkosírást, amivel saját naplóját tikosította. Megfejteni csak 1960-ban sikerült. S bár örökösére úgy bízta rá, hogy égessék el, naplója első mondata a következő: „Gratulálok, ha megfejtened sikerült: a magyar nyelvnek magas, elzárt Tibetjébe találtál kaput.'' Az egyik legnagyobb fejlődés a II. világháború alatt történt. A II. Világháborúban a diplomáciai üzenetváltásban még használták a betük (pl. pontokkal való) megjelölésének módszerét is. A méltán híres Enigma írástitkosítóról gondolom már mindenki hallott, ki többet ki kevesebbet. Ami lényeges, hogy történészek becslése szerint az Enigma feltörése nélkül a háború akár 1948-ig is eltarthatott volna! Az ABC – eltolásos módszerek A megadott szöveget úgy kell kódolni, hogy az írás minden betűjét egy, az abc-ben valamennyivel utána lévő betűvel kell helyettesíteni. Ha közben az abc végére érnénk, akkor elölről kell folytatni. Ezt a fajta módszert gyakran szokták Caesar-féle titkosírásnak vagy Caesar-módszernek is nevezni, mivel írásos emlékek őt említik először, aki használta is ezt a titkosírás fajtát a gall háborúk idején a Cicero-val való levelezéséhez. Ő hármas eltolást alkalmazott. Később Caesar utódja, Róma első császára, Augustus is alkalmazta. Ő már egyes eltolásssal és annyi érdekességgel, hogy az abc utolsó betűje ("x") helyett nem "a"-t, hanem "aa"-t kell írni. Caesar-féle titkosírás Nyílt abc: Rejtjelabc: A B C D E F G H I L M N O P Q R S T V X D E F G H I L M N O P Q R S T V X A B C Augustus császár titkosírása Nyílt abc: Rejtjelabc: A B C D E F G H I L M N O P Q R S T V X B C D E F G H I L M N O P Q R S T V X AA Ezt a módszert próbáld ki Te is! http://titkosirasok.tttweb.hu/demo/kodolasok/abc_eltolas.html Az ABC tükrözéses módszer (ATBAS) Az abc első betűjét az utolsóval, a másodikat az utolsó előttivel, stb. kell felcserélni (ha az abc páratlan sok betűből áll, akkor a középső betű fixen marad). A módszert eredetileg a 22 betűs héber abc-re alkalmazták, a neve is innen származik. A héber abc első betűje az alef, ez cserél helyet az utolsóval, a taw-val. A második a béth - ez az utolsó előttivel, a sin-nel. Alef, taw, béth, sin - kimondva: atbas. A titkosírás létrejöttének és korai alkalmazásának kultikus okai voltak. Isten nevét (YHWH, kimondva: Jahve) tilos volt leírni (később kimondani is), ezért a vallásos szövegekben szinonim szavakkal (Adonáj (Úr) vagy Elohim (Istenség)), három ponttal jelezték vagy pedig ezen eljárás szerint írták le kódolva a nevét. Az atbas egy egyszerű helyettesítő rejtjel a héber ábécéhez. Az ábécé első betűjét (א, alef) az utolsóval (ת, tav), a másodikat (ב, bet) hátulról a másodikkal (ש, sin) cseréli fel, és így tovább folytatva a többi betűvel, míg a teljes ábécé megfordul. Ezért kapta az elnevezését is: A→T, B→S. A Bibliában is található néhány atbassal „kódolt” részlet (a Jeremiás könyvében szereplő Leb-Kamai és Sésák szavak a Kaszdim/Kaszin (káldok, káldeusok), illetve a Bábel szavak atbas megfelelői). Az atbas szabályát latin írásjelekre alkalmazva a következőt kapjuk: Eredeti: ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ Kódolt: ZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA Ez egy rendkívül gyenge kódolási eljárás, mivel egy egyszerű monoalfabetikus rejtjel, ráadásul a kulcs szabályos. Ez persze nem feltétlenül jelentett problémát a kódolás feltalálásának idejében, amikor kriptoanalízis (pl. gyakoriságelemzés) még nem létezett. Ezt a módszert próbáld ki Te is! http://titkosirasok.tttweb.hu/demo/kodolasok/abc_tukrozes.html A Vigenére-féle módszer A módszer a nevét a francia nemesi családban született Blaise de Vigenére-ről kapta. Ő dolgozta ki ezt a titkosítási eljárást először, amit az Értekezés a titkosírások módjáról c. művében tett közzé a XVI. század derekán. Sokáig nagyon elterjedt volt és úgy tartották róla, hogy feltörhetetlen. A módszer alapját a Caesar-féle titkosírás adja, mivel itt is az eltolás felhasználásával történik a szöveg kódolása. A működését legjobban a lenti táblázattal lehet szemléltetni, amit szokás Vigenére-táblának is nevezni. Lényegében az ABC eltolásos titkosírás összes lehetséges változatát tartalmazza. A legelső, vastaggal szedett sor az eredeti szövegben szereplő betűk, azaz a nyílt abc. A legjobboldali oszlop a kulcsban szereplő betűket tartalmazza. A táblázat belső részét úgy kapjuk, hogy mindig leírjuk az abc betűit egymás alá (vagy mellé) majd az utána következő sorba (vagy oszlopba) már eggyel eltolt változatát. Ha az abc végére érünk, akkor folytatjuk az elejéről. Kódolni illetve dekódolni úgy tudunk egy szöveget, hogy először is alá írjuk folytonosan a kulcs szöveget (vagy egy számsort). Ezek után összeadjuk a két betűt úgy, mintha a táblázat egy szorzó tábla lenne. Ha a kulcs számot tartalmaz, akkor ki kell keresni, hogy az abc-ben melyik betű van azon a sorszámon. Kódolás esetén kiválasztjuk azt az oszlopot, aminek az első eleme az eredeti szöveg aktuális betűje, és azt a sort, aminek az első betűje az éppen a kulcs aktuális betűje. A metszetűk megadja a rejtjelet. Dekódolás esetén kiválasztjuk azt a sort, aminek az első betűje a kulcs aktuális betűje. Majd kikeressük ebben a sorban a szöveg aktuális betűjét. Az eredeti betű az előbbi betűt tartalmazó oszlop első eleme lesz. Ezt a módszert próbáld ki Te is! http://titkosirasok.tttweb.hu/demo/kodolasok/vigenere.html A Kircher-féle módszer Az eljárás kidolgozása Athanasius Kircher jezsuita páter nevéhez fűződik. A XVII. század egyik legtekintélyesebb tudósa és kriptográfusa is volt. A módszere teljes egészében megegyezik Vigenére-vel, annyi különbséggel, hogy itt a kód betűi helyett azok abc-ben elfoglalt helyeik szerepelnek. Ennek az a hátránya, hogy mivel minden betűt két számjeggyel helyettesít, így duplájára nő a kódolt szöveg mérete. Ezt a módszert próbáld ki Te is! http://titkosirasok.tttweb.hu/demo/kodolasok/kircher.html Természetesen a titkosítás, a technika fejlődésével egyre fontosabbá válik. Míg régen futárok vitték, a második világháború idején rádiókommunikáció volt a jellemző, manapság az interneten közlekednek az értékesnél értékesebb adatok. Így ma is, mint régen értékes információkat lehetne könnyedén megszerezni, a megfelelő titkosítási módszerek hiányában. Ha csak végiggondoljuk, banki ügyletek, online vásárlások, online adóbevallás… És még folytathatnám. Ezek közül némelyik dolog mindennapinak tűnhet, miközben bele sem gondolunk, a kód, a titkosítás, körbevesz minket. Forrás: http://titkosirasok.tttweb.hu/demo/ http://logout.hu/pazsitz/836/titkositas_8211_titkosiras.html A szabadkőművesek titkosírása Dan Brown a legújabb könyvével (Az elveszett jelkép) ismét a legnépszerűbb írók közé került. Korábbi könyveiben (A Da Vinci-kód, Angyalok és Démonok, stb.) a titkos társaságokról lehullott a lepel, és ez a legújabb könyvében sincs másként, immár a szabadkőművesek titkaiba nyerhetünk bepillantást. Nézzünk meg ezekből egyet, a szabadkőművesek titkosírását. Amennyiben tervezed a könyv elolvasását, arra kérünk, hogy ezt a cikket most ne olvasd el! Megkerül, ami elveszett... Robert Langdont, a Harvard szimbólumkutatóját az utolsó percben kérik fel egy esti előadásra a washingtoni Capitolium épületében. Közvetlenül megérkezése után azonban egy hátborzongató szimbólumokkal rejtjelezett, nyugtalanító tárgyat fedeznek fel a Rotunda kellős közepén. Langdon egy ősi meghívót közvetít benne, amely a titkos ezoterikus bölcsesség rég letűnt világába invitálja megfejtőjét. Amikor brutálisan elrabolják Peter Solomont, a híres filantrópot és szabadkőművest, Langdon nagyra becsült mentorát, a professzor ráébred, hogy csak úgy mentheti meg barátja életét, ha elfogadja a rejtélyes meghívást és követi az utat, akárhova vezessen is. Langdon gyorsan ott találja magát Amerika legnagyobb hatalmi központjának színfalai mögött, a város láthatatlan termeiben, templomaiban, alagútjaiban. Ami mindeddig ismerős volt, az most átváltozik egy mesterien elleplezett múlt titokzatos, félhomályos világává, amelyben szabadkőműves rejtélyek és sosem látott felfedezések vezetik őt az egyetlen lehetséges és felfoghatatlan igazsághoz. Az elveszett jelkép az eltitkolt históriák, misztikus ikonok és kódok ragyogóan összecsomózott szőttese; intelligens, villámgyors tempójú thriller, amelyben egymást érik a meglepetések. Hiszen- miként azt Robert Langdon felfedezi- nincs páratlanabb vagy megrendítőbb, mint az a titok, amely mindvégig a szemünk előtt volt... Közismert, hogy a szabadkőművesek jelképei közül talán a félkész piramis a legismertebb, mely ott van az amerikaiak szeme előtt, az amerikai egydollároson is. A történet során a professzor egy kőpiramisra bukkan, melynek oldalán ezeket a szimbólumokat látja. Nyilván itt minden olvasó elakad az elemzésben, kár is lenne a gőzért, mivel ehhez az igen érdekes rejtjelezési módhoz egy megoldókulcs is tartozik (mint a kódok többségéhez). Íme a kulcs: Ennyire egyszerű lenne? A válasz: igen. Ha megnézed a feladványt és a megoldókulcsot, akkor azonos alakzatokat figyelhetsz meg (pirossal emeltünk ki belőlük egy példát). A lefelé mutató nyíl (ami az 1. sor 1. eleme, valamint a 3. sor 2. és 4. eleme) az ’S’ betűt helyettesíti. Ha például a sima négyzetet figyeljük meg (1. sor 3. eleme balról), akkor csak egyetlen egy helyen találhatjuk meg ugyanezt a kulcsban, mégpedig az ’E’ betűt körülölelő vonalak alkotják ezt a négyzetet. A pontozott négyzet (2. sor 4. eleme vagy a 4. sor 3. eleme balról) így például az ’N’ betűvel egyezik meg. Ha helyesen elemzed ezt az ábrát, akkor ezt kapod megoldásnak: SOEU ATUN CSAS VUNJ Az üzenet értelme nem a cikk témája, bővebben olvashatsz róla a könyvben, de reméljük, hogy így azért tudtuk szemléltetni ezt a komplikáltnak abszolút nem mondható titkosírási módot http://elfelejtettigazsag.blogspot.com http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=hagenandi&pid=22475&blog_cim=Megh%F6kkent%F5%20titkos%EDr%E1so Titkos írásokA titkosírások elõzményeinek számítanak a láthatatlan, az elrejtett üzenetek, és a jelbeszéd; sõt, titkosírásként is nagyszerûen beválnak a különféle gyorsítások, melyeket csak annak ismerõi képesek elolvasni. Az I.-es ábrán egy, a rómaiak által használt Tiro- féle gyorsírással látható sor és annak feloldása látható.  Valódi titkosírás az, amikor az ABC- ben értékcserék történnek. A transpositio során a hangértékek bizonyos kulcs szerint az ABC más betûire kerülnek; a subpositio során pedig az ABC betûit számokkal, fiktív jelekkel, akár szótagokkal és szavakkal váltják fel. E két módszer alapján késõbb rendkívül bonyolult titkosítási módszereket is kidolgoztak. Nyílt betûnek (sornak, szövegnek stb.) az eredeti, illetve a visszakódolt szöveg betûjét nevezzük; zártnak pedig a titkos, kódolt változatot. Õsi módszerekKezdetben nem titkosírásokat alkalmaztak, hanem láthatatlan írást (ekkor vegyi eszközökkel érték el a kívánt hatást, pl. lóvizelettel, mely csak vízbe mártva látszott) vagy elrejtett üzenetet (mint például a fatáblára írt üzenet, akikor is utána a táblát viasszal vonták be, és a viaszra semleges üzenetet véstek; vagy amikor egy szolga fejbõrére írtak, s amikor már kinõtt a haja, akkor indították útnak - amíg újra le nem borotválták a haját, az üzenet felfedezhetetlen volt), illetve jelbeszédet, ami már átmenetet jelent az elrejtett üzenet és a titkosírások között (így például a középkor neves polihisztora, Beda Venerabilis lejegyzett egy módszert, miszerint a kézmozgással számokat lehet közölni, s amelyek betûknek felelnek meg). Több antik szerzõ (Ausonius, Gellius, Plautus, Plutarchos és Polyainos) is írt a görögök egy titkosító- kódoló eszközérõl, a skytaláról. Ez valójában nem más, mint két teljesen egyforma farúd, amelybõl egy az üzenet küldõjénél, egy a fogadójánál található. A rúdra szorosan vékony pergamenszalagot csavarnak, majd a rúd hossztengelye mentén ráírják az üzenetet. E csík könnyen elrejthetõ, és csak akkor olvasható el, amikor egy megfelelõ méretû eszközre csavarják fel.  Maga a transpositio - azaz a hangértékek más betûkre történõ áthelyezése, bizonyos kulcs szerint - pedig a rómaik találmánya volt, õk alkalmazták, de csupán annak egyszerû, eltolásos vagy betûkeveréses változatait. Az arabokAz arabok rendkívüli érdeklõdést mutattak a titkosítások és felhasználásuk (kereskedelemben, diplomáciában, háborúban) iránt. Ebben segítségükre volt az általuk magas szintre emelt matematika. Jellemzõ, hogy 1412-ben a titkosírásokról 14 kötetet átfogó enciklopédia jelent meg. A középkori EurópaA frank birodalomban - már Nagy Károly idejétõl - használtak titkosírásokat. Otfried von Weisenberg (a IX. században élt író, teológus és magister) Nagy Károly több titkosírását is megõrizte. Ezek csupán egyszerû subpositio-k, azaz az ABC betûit más, grafikus jelennek helyettesítik. Megjegyzendõ, hogy egy bizonyos Hunibaldus mûvében (De origine francorum libri XVIII., azaz 18 könyv a frankok eredetérõl) több ó-franknak mondott titkosírást közölt. Azonban ezen írások sokkal fejlettebbek, mint a Nagy Károly alatt használtak, fejlettségük alapján a XIV. és XV. század titkosírásainak felelnek meg, így hát fiktív titkosírásoknak kell õket tekintenünk. A keresztes hadjáratok - fõként az arab hatás révén - fellendítették a titkosírásokat. Ilyen volt a Hiramhoz, másnéven Achiramhoz, Tírus királyához kapcsolt titkosírás, amelyet még az elsõ keresztes hadjáratban használtak. Az eredetileg a rómia keresztbõl kialakított írást késõbb,Della Porta szerint már csak "a parasztok, az asszonykák meg a gyerekek" használták. A III.-as ábrán e titkosírás látható.  A templomos lovagrend is ebbõl a módszerbõl indult ki, csak õk saját csillagkeresztjüket használták fel. Ugyanakkor más rendek lovagi lobogóik alapján dolgoztak ki titkosírásokat. Bár Avignon mindenkinek betiltotta a titkosírást (kivéve persze önmagának), ennek nem mindenki engedelmeskedett. Ilyenek voltak akabbalisták és az alkimisták. Mindkét ABC egyszerû subpositio, az elõbbiek etióp jelekbõl, az utóbbiak saját vegyszerjelöléseikból indultak ki. A IV.-es ábrán az alkimisták ABC-je látható.  Maga az Avignoni pápai udvar ebben az idõben a diplomáciai titkosírásában egyszerû subpositio-t használt, a betûket számokra cserélve. Mivel gyakran használták, a gyors kódoláshoz és visszafejtéshez segédeszközre volt szükség - ezt, a rótát, Leon Battista Alberti pápai abbreviátor feljesztette ki a szextánsból. Rekonstrukciója az V.-ös ábrán látható.  Trithemius apátJ. Trittenheim (Trithemius) apát kora (a XV.század 2.fele és a XVI.század eleje) neves teológusa, polihisztora és történetírója volt, 100-nál több mûvet jelentetett meg élete során - például a Vita clarissimorum virorum-ot (Híres emberek élete), akik közé, a reneszáz jegyében, utolsóként önmagát is besorolta. Mindazonáltal maradandót csak a titkosírások körében alkotott. 1496 körül kezdett bele Steganographia (A titkosírás módja) c. könyvébe, melyet sokan támadtak, az okkultista-kabbalista jelek és szavak felhasználásáért. Mindazonáltal e könyv egyes részeit a mai napig nem bírta senki sem elolvasni és megfejteni...  1508-ban fejezte be Polygraphia c. mûvét, amelyben az újkori titkosírások több rendszerének alapjait lefektette - mintegy 200 éven át nyomon követhetõ a hatása. A mû elsõ négy könyve az elsõ repertórium: az elsõ két könyben mintegy 630 ABC-n belül több mint 17000 szókódot, a masodik két könyvben pedig szótagkódokat írt le. Ezt a módszert ma is alkalmazzák, mert bár megírása és visszakódolása hosszadalmas és nehézkes, megfejtése szinte lehetetlen. Lényege, hogy egy érdektelen, gyanúmentes szövegben egyes szótagok vagy szavak a titkos üzenet egy-egy betûjének felelnek meg. A neves apát foglalkozott a régi módszerekkel, így a transpositio-val is. Elõször a régi módszerekhez a kódolásban és visszafejtésben jól használható táblázatokat - ún. transpositio-s tabellákat - dolgozott ki. Egy ilyen látható a VII.-es ábrán, ahol is a legegyszerûbb, eltolásostransposito 24 esete látható. Majd ezekre építve megalkotta saját tabelláját, az ún. orchema numeralis-t, amely már annyira bonyulult, hogy - töredelmesen bevallom - nem tudtam igazából megérteni mûködései elveit és használatát...  Della PortaJohannes Baptista Porta - vagy Della Porta - a pápai udvar abbreviátora volt. Õ már csak inkább történetileg foglalkozott a titkosírásokkal, illetve új módszerekkel kísérletezett, inkább csak a játszadozás, érdeklõdés szintjén. Az 1563-ban megjelent Magia Naturalis (Természetes Mágia) fõként Trithemius módszereit fejlesztette tovább, illetve kidolgozta a tudományos dekódolás elméleti alapjait. Foglalkozott azzal a gondolattal, hogyan lehetne a titkosításhoz felhasznált jelek számát csökkenteni. Elõbb 5, aztán 3 jelre (betûre) dolgozott ki módszereket, amelyek transpositio-val együtt valóban hatékonyak lehetnek, habár az eredeti üzetet hossza a kétszeresére, illetve háromszorosára nõ. A két módszer a VIII.-as és a IX.-es ábrán látható.   Régi, okkultista könyvekbõl merítette a kvadratikus összevonás ötletét. Ez valójában csupán könnyen megfejthetõ egyszerû supbositio, de a sokféle, furcsa jel a bonyolultság hamis érzetét sugározza. Ugyanis egy jel valójában 4 betûjelbõl adódik össze, így egyrészt a ténylegesen leírt jelek száma csökken, az üzenet negyedolyan hosszú lesz, mint az eredeti, másrészt a leírható jelekbõl 25 a negyediken, azaz több mint 400.000 létezik! Maga az ABC a X.-es ábrán látható.  Della Porta megalkotta késõbb kifejlesztett rejtjelezõ rács elõdjét, a szövegbontó sablont. A cél itt is egy gyanúmentes üzenet létrehozása. Használata nehézkes, hiszen elõbb a sablonba beleírjuk a nyílt üzenetet, majd a szabadon maradt helyekre a töredékek felhasználásával értelmes szöveget kell komponálni. Egy ilyen sablon látható a XI.-es ábrán.  Végül Della Porta talán legnagyobb találmánya az ún. kulcsmondatos kódolás. A dolog lényege, hogy több - akár 25 - transpositio-s ABC-t hozunk létre. Utána a nyílt szöveg alá beírjuk a kulcsmondatot, ha kell többször, úgy, hogy a nyílt szöveg minden betûnek a kulcsmondat egy betûje feleljen meg. Utána megnézzük, hogy a kulcsmondat adott betûjéhez melyik transpositio-s ABC tartozik, és ott a nyílt szöveg betûje hányadik - ez a szám lesz a betû kódja. Így a kódolt szöveg egy számsor lesz, ahol ugyanaz a szám több - akár 25 - betût is jelent. Ad abszurdum akár végig egyetlen szám alkothat egy hosszú üzenetet, a címzett a kulcsmondat és a transpositio-s ABC-k segítségével mégis visszafejtheti. Ez rendkívül bonyolultan hangzik, és az is - de a kulcsmondat és az ABC-k hiányában szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a kódtörõt. Én a példában csupán öt ilyen ABC-t használtam - ezek a XII.-es ábrán találhatók -, maga a nyílt és a zárt üzenet, valamint a kulcsmondat pedig a XIII.-as ábrán látható.   Természetesen a titkosírások fejlõdése nem állt meg itt, de az már egy másik történet... Áldás, Békesség! |
Főoldal > Szimbólumok >