Az ősi Székely - Magyar rovásírás titka - A kódolt nyelv http://magyaristentudat.webs.com Neves íráskutatók felismeréseit ötvözve benső indíttatásaimmal, az alábbi rovásjel-értelmező táblázatot állítottam össze:  A táblázat segítségével nem csupán az ősi Magyar szavakat lehet elemezni, ugyanis a mai szóváltozat nekünk üzen – a nyelv intelligens változásait Isten vezérli, Ő tudja, mit kell üzennie a jelen Magyar emberének, a fejlődő nyelve által. A Lélek, a számomra korábban ismeretlen rovásjelek irányába vezetett, hogy szembesüljek a nyelvészek és sumer kutatók tanácstalanságával – többnyire egymás mellé írt szótagokat elemeznek, abban sem egyetértve, hogy jobbról, vagy balról írjanak. (Megjegyzem, azokkal értek egyet, akik a természetes fejlődésnek a megszokott balról jobbra írást tartják.) Alaposabban elmerülve az ISTEN szavunk elemzésébe, úgy éreztem, hogy nem két szótagra kell bontanom (Is- ten), hanem az „s” kötőszót külön értelmezve kell megtalálnom a szó üzenetét.
És a rovásjelek választ adtak: az I betűnek ugyanis külön jelentése van, az I önmaga egyedül Istent jelenti! A többi rovásjel pedig teljes azonosságot mutatott egy korábbi felismerésemmel – néhány hónapja, amikor még a rovásjeleknek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget, az alábbi ábrával szemléltettem a Vízöntő kori ember Istentudás felé vezető útját:
Ezen a korábbi ábrán az ember, a kétpólusú világ, a Föld szülötteként magában hordozza az Isteni egység tudását; ezt a teljesség-tudást ~3 éves korunkban, a tudat kitárulkozásával elveszítjük, (az Y szétnyílik) midőn megtanítanak minket a jó és a rossz szétválasztására; majd a figyelmesen értelmező ember felismeri, hogy a teremtet világban a Jang jóság és a Jin gonoszság külön nem értelmezhetőek, és megtér Isten egységébe. A rovásjelek ugyanezt jelentik, de csak, ha egymásra helyezzük őket:
Alulról fölfelé értelmezve, az ősi (sumér/Mah-gar) szavunk: I-S-TEN jelentése a következő: a Napból születő ember megszerzi a jó és a gonosz tudását, majd a két erőt elválasztó/összekötő sáncot átlépve eggyé válik Istennel. A két rajz között egy különbség vehető észre, a korábbi képen a Föld a forrás, míg a rovásjelen a Nap – ám még ebben is azonosak: minden, ami a Földön életre kel, azt a Nap élteti. Az értelmezés kulcsa tehát a rovásjelek felülről lefelé történő írásában rejlik A legkorábbi jelek a pásztor botján jelentek meg, a bot fogantyújától lefelé, az értelmezésük pedig ésszerű: alulról fölfelé történik, hiszen az ember Istent mindig maga fölé képzelte, akár az éltető Napot. Az értelmezéskor a jelek szoros összefüggést mutatnak és sok esetben a felső jelek hatást gyakorolnak az alsókra – a spirituális ráhangolódás minden megfejtéskor elsődleges. Az ember jel a Nap jeléből született, ami a tökéletes Isteni rendet testesíti meg, rátéve a két erő irányát, ezzel jelezve, hogy szabad akaratunk a széthúzás – avagy a rend, az EGY választása:
Midőn a spirituális elménkben fel sem merül a széthúzás lehetősége, a kifelé mutató irány valójában a benső tökéletes EGYség kiáradását jelenti, az Isten-tudás közvetítését a teljes emberiség számára - ez a Magyar küldetéstudat! Álljon itt e rövid értekezés végén a Z jelértelmezése: Az ősi Mah-gar zászló életre kel: a sárga sáv a Nap fénye, Isten éltető energiája és a tudás; A három vörös sáv a szentháromság: Ember, Lélek, Isten. A zöld sáv a Föld életenergiája. A három vörös sáv az Isteni fényből táplálkozva és egyesülve a Föld életenergiáival az Isteni dimenzió felé tart, kijelölve a Magyar utat az Isteni Minde-Egybe. A teljes szimbólum a Magyar Nemzet Isteni tudatosulását, az összetartó Magyar Nemzeti Méltóságtudatot jelképezi, és a fehér felület révén a tudatos Isteni életimádatot szimbolizálja.
http://magyaristentudat.webs.com
BETŰK 1. A kabalisztikus hagyomány szerint a héber ábécé betűiben teremtőerő rejlik, amit az ember nem ismerhet: Senki sem ismeri valódi sorrendjüket, mivel a Tóra szakaszai nem az igazi sorrendben szerepelnek. Ha nem így lenne, bármely olvasó, miután elolvasta őket, képes lenne egy világot teremteni, életre kelteni a holtakat, csodákat tenni. Ezért titkos a Tóra valódi sorrendje, csak Isten ismerheti. A Bahir könyvben, amely midrás, azaz szentenciagyűjtemény, található egy elmélet a héber nyelv magán- és mássalhangzóiról. A Tóra magánhangzói a mássalhangzók nélkül az emberi lélekhez hasonlíthatók. A Bahir könyvnek ezek a szavai legelőször Júdás Halévinél jelennek meg. Gershom G. Scholem szerint a magánhangzók a pszichikait jelentik a mássalhangzókban levő fizikaival szemben. A magánhangzók formája pontokhoz, azaz körökhöz hasonlatos, a mássalhangzók pedig szögletesek. Innen származnak a következő megfelelések: isten--lélek--magánhangzó--kör; és néptörzs--test--mássalhangzó--négyszögek.  2. Számos ábécében vagy grafikai jelrendszerben a betűk vagy jelek a holdfázisoknak felelnek meg, például a babilóniaiaknál, a görögöknél vagy a skandinávoknál. 3. A betűk egyik lehetséges tanulmányozási módja, melyet részletesen kidolgoztak az iszlám hagyományban és a kabbalában, szimbolikus értékükön alapszik. A hurufiknak, a fent említett tudomány művelőinek számára a név nem más, mint a megnevezett dolog lényege; márpedig a nevek mind a beszéd betűibe vannak bezárva. Az egész világmindenség ezeknek a betűknek a terméke, de csak az emberben manifesztálódnak. 32 azoknak a betűknek a száma, melyeket Isten Ádámnak megtanított. Némelyik közülük elveszett. Ennek a 32 betűnek a többsége megtalálható a sugalmazott könyvekben. Így megvan 22 a Pentateuchusban, 24 az Evangéliumokban, 28 a Koránban. A 28 betűnek numerikus értéke is van, ezt különböző próféták tanulmányozták. Különféle kombinációk lehetségesek, s ezek a kombinációk nagyszámú szubtilis igazságot tartalmaznak.  Így az alifnak, az ábécé első betűjének elsőbbsége van a 28 betű elrendeződésében és kapcsolódásában; számértéke 1. Márpedig az egység is Isten attribútuma, ezért láthatjuk ezt a betűt Allah és Ádám nevének elején, hiszen Mindent magába foglal, mondja a Korán (41 54). A hurufik számára Isten olyan erő, mely egy igében fejeződik ki, azaz egy fonémában, egy hangban; ez az erő az arab-perzsa ábécé 32 betűjében nyilatkozik meg, ezekből 28-at használtak fel a Korán megszövegezésére. A Korán Isten igéje, és a betűk segítségével artikulált hang az isteni lényeg. A 32 betű az igének mint olyannak megjelenési formái; az ige lényegétől elválaszthatatlan attribútumok ugyanannyira elpusztíthatatlanok, mint a Legfelsőbb Igazság. Mint maga az isteni lényeg is, a betűk szintén benne rejlenek minden létezőben. Könyörületesek, nemesek, örökkévalóak. Mindegyikük el van rejtve láthatatlanul az isteni lényegben. Ádám (vagy az ember) arca Isten arcának pontos lenyomata, azzal a feltétellel, hogy tudunk olvasni vonásaiban. Ezen az arcon 7 vonal húzódik végig (szemöldök, szempillák, haj), ha ezt megszorozzuk az elemek számával, 28-at kapunk, az arab ábécé betűinek összegét. Hasonlóképpen 7 jel (ayat) található a Korán első szúrájában. Az ember mikrokozmosz, hasonlatos a Koránhoz. Ami a Korán elszigetelt, rejtélyes betűit illeti, ezek -- mint Massigni professzor mondja -- a Prófétának álmában elbetűzött fogalmi osztályok rövidítései. Az ábécé betűit mindenféleképp már igen korán az isteni szó materializációjának tekintették. Abd ar-Rahman al-Bistami szerint az ábécé betűit a 4 elem alapján a következőképpen oszthatjuk fel: a levegőhöz, a tűzhöz, a földhöz és a vízhez tartozók. Ha számolunk alapvető és asztrális természetükkel és numerikus értékükkel, olyan ezoterikus ismeretekhez juthatunk el, amelyek más úton hozzáférhetetlenek; bizonyos értelemben kiegészítik a megvilágosodást, mivel a misztikus szemében megvilágítják a kashf üdvözítő fényét (az isteni igazságok megjelenését), és a múltban és a jövőben rejtőző események értékelését. A muzulmán ezoterikus gondolkodás szabad utat engedett magának ezen a téren. Ez az irányzat egy tudományhoz vezetett azután, ez a betűkre és kapcsolataikra alapozott jóslás. A Dawah szóval adunk rá egy példát. A betű úgy jelenik meg, mint a lét misztériumának szimbóluma, az isteni igéből nyert alapvető egységével és a virtuálisan végtelen kombinációs lehetőségből eredő megszámolhatatlan különféleségével a teremtett lények sokaságának, változatosságának tükörképe, sőt a megnevezett lények szubsztanciája. 4. Az ősi ír ábécé (az ogam ábécé) betűi egyszerűen vízszintes vagy ferde vonalak voltak, amelyeket valamely irányból merőlegesen húztak jobbra vagy balra, vagy egy függőleges vonalon keresztül, amely alapul szolgált. Így ránk maradt néhány száz nagyon rövid sírfelirat köveken Írországban, Walesben és Skóciában (2-3 szó hosszúságúak), csak az elhunytnak és apjának vagy nagyapjának nevét tartalmazzák a maqqui (valakinek a fia) vagy az avoi (valakinek az unokája) birtokos kapcsolatokban. Mindegyik felirat az V--VI. századból származik, és mindegyik gael nyelven íródott. De a szövegek hosszabb, egy-két mondatból álló, fára vésett feliratokra utalnak, amelyek rendeltetése jóslás, mágia lehetett. Minden alkalommal varázsigékről van szó, amelyek az Írás útján rögzítenek egy átkot, tiltást vagy kötelességet valakinek a nevére. Az ogam betűket, amelyeket nagyon egyszerű lerajzolni (egyetlen íves  vonal sincs bennük), eredetileg arra szánták, hogy fába véssék őket (a kelta nyelvben szinte teljes szinonímia van a fa és a tudomány szavak között: Írül fid, gaelül gwydd, bretonul gwez/gouez, gallul uissu). Növényi ábécét alkotnak, amelynek minden betűje egy fa nevét viseli. A megszokott ír elnevezése ennek az ábécének egy csoportba rendezi az első három betűt: B, L, N (a magánhangzókat külön osztályozzák): B (beith = nyírfa), L (luis = szilfa) és N (nin = kőrisfa). A hagyomány ezt a felfedezést Ogam istennek tulajdonítja, aki az ősi uralkodó istenség sötét aspektusát jelképezi. De az ogam ábécét sohasem használták szövegek átírására vagy bármely (addig kizárólag szóbeli) tanítás átadására. Lehetséges, hogy a latin ábécéből való kölcsönzés eredménye, és annak alkalmazása egy archaikus írásrendszerben. Mindenféleképpen a kelta hagyomány mágikus és sötét oldalát szimbolizálja: Cúchulainn az ogam betűket egy tölgyfa ágára vési, és az egész ír hadsereg pihenőt tart ott. Dallan druida tiszafába vési az ogamokat, és megtalálja azt a vidéket, ahol Etaint, Írország királynőjét elrabolta Midir isten. Az elhunyt nevét ogamokkal vésik be, hogy síremlékén rögzítsék, és így arra kényszerítsék, hogy soha többé ne keveredjen az élők közé. A kelták emellett ismerték a rendes írást is (a gallok a görög ábécét használták), de nem használhatták arra, hogy olyan hagyományt adjanak tovább, amelynek élőnek kell maradnia, tehát csak szóbeli lehet, mivel az írás megöli azt, amit rögzít, mert mozdulatlanná teszi. Ezért nem maradt fenn egyetlen gall szöveg sem a kőre, bronzra, valamint a fémpénzekre vésett feliratokon kívül.  5. A betűk formája rendkívül érdekes történeti és összehasonlító kutatásokra adott alkalmat. W. F. Albright szerint az ősi ábécék nagy részének első betűje, az alef (a) bikafejet ábrázol, a második, a béth (b) házat, a heth (h) imádkozó embert, a mem (m) a vizet, a nun (n) egy kígyót, a tau (t) keresztet stb. A betűk többsége eredetileg egy állatot, emberi gesztust, vagy a valóság konkrét részletét ábrázolja. A kabala a betűformák megszámlálhatatlanul sok kozmogóniai és misztikus kapcsolódási lehetőségére épül. Az alef a legfőbb hatalom koronája, felfelé irányuló jobb oldali csúcsa bölcsességet jelez, a lefelé mutató bal oldali a gyermekét szoptató anya megfelelője; ezenkívül a felső rész jelentheti a kezdetet, vagy a bölcsességet, melynek hatalma hoz létre mindent. A központi vonal az Intellektus, a Bölcsesség fia, a lenti jel utal a fejlődési sor végére, a Tudományra, ami az Intellektus leánya. Az alef így egybekapcsolja minden felsőbbrendű élet eredetét és végét: ez a betű szimbolizálja a spiritualitást. Egyúttal ez az ábécé első betűje. A következő betű, a béth, a bölcsesség háza, különféle módokon nyilvánul meg, számos utat vagy Ösvényt követve; Isten pecsétje, amely rábélyegeződik az élőkre. Ez a ház nyitva van bal felé az alef spirituális hatásait befogadandó, de lezárt jobb oldalról, hogy érni hagyja magában a bölcsesség csíráit: A Bölcsesség által építhetünk házat. Óvatosan helyezzük el alapjait; a tudomány segítségével töltjük meg padlásait mindenféle értékes és kívánatos jóval. A hatodik betű, a vav, a világ oszlopához hasonlítható, vagy egy folyóhoz, mely a kert növényeit öntözi, az életfához, egy megújuló lánghoz, fénycsíkhoz, fejhez stb. A végtelenségig folytathatnánk így az exegézisnek azokat a példáit, amelyek a metaforák, homonímiák és analógiák logikáján alapulnak, de azokat nem, amelyek a szimbólumokból fakadnak. A képzelőerő, bármily gazdag is, nem mindig szimbolikus.
|
Főoldal > Szimbólumok >
