Az égi tanítómesterek Szinte minden kultúra őrzi az emlékét az égből alászálló nagyhatalmú isteneknek, akik az emberiség számára elhozták a tudást. Mint, ahogy az ókori egyiptomi űrprogramról szoló bejegyzésemben is írtam a memphisi kő kapcsán, az ősi időkben istenek érkeztek a Földre és megtanították az embereknek, hogyan alkalmazzák célszerűen a környezetükben fellelhető természetes erőforrásokat. A legrégibb beszámolók a mezopotámiai, egyiptomi és óind szent szövegekben lelhetőek fel, de bármelyik ősi civilizáció mitológiájában találkozhatunk az istenek érkezéséről beszámoló feljegyzésekkel. Az ősi istenek a sumér ékírásos táblák szerint egy távoli óriási bolygóról a Nibiruról jöttek a Földre. Erről bővebben Zacharia Sitchin könyveiben lehet olvasni. Érdekesség képpen itt megjegyzem az egyiptomi Iribu, a szárnyas napkorong és a sumer Nibiru kisértetiesen hasonlóan csengenek ráadásul a sumérok a Nibirut a szárnyas nappal azonosították. Az óind kézíratok arról tesznek említést, hogy az istenek más bolygóról érkeztek és képesek más világokat is elérni a vimánáikkal. A kínai források szintén hatalmas madarakat emlegetnek, amelyek a világűrben közlekedtek és egyesek olyan óriási méretekkel büszkélkedtek, mint a Kárpát-medence. A világ összes népe, kultúrája őriz hasonló történeteket az istenek viselt dolgaival kapcsolatban jót és rosszat egyaránt. Egy azonban biztos: az égből érkezett tanitómesterek Ozírisz, Enki, Óannész, Viracocha, Kukulkán vagy Nommo, a dogon indiánok tanítója mind mind szívűkön viselték a fiatal emberiség sorsát és igyekeztek minnél több hasznos ismerete átadni. Ez egy értelmes fejlett civilizáció meglétét sejteti, akik közűl egyesek tevékenyen részt vettek a szolgáló emberi faj terrorizálásában, mint félelmetes istenek, mig a barátságos társaik ahol tudták védték az emberiség érdekeit. A másik gyanúsan elektromos tárgy az uasz jogar, amely sokszor felbukkan az egyiptomi ábrázolásokon. Istenek és a fáraók kezében látható jellegzetes villásvégű hosszú bot, amelynek tetejét egy sakálfej díszíti. Az uasz jogart néha kombinálták a másik két nagyon gyakori mágikus tárgyal a dzsed oszloppal és az ankh kereszttel. Ptah isten szobrain és egyes Ozirísz ábrázolásokon is előfordul a dzseddel és ankhal egybeszerkesztett bot. Az uasz a hatalmat,az erőt képviselte. Erre utal a sakálfej is. Az alsó villák szerintem olyan célt szolgáltak, mint manapság az apró kézi sokkolók két "szarva" vagyis a bottal mint valamilyen eletromos ösztökével fegyelmezni lehetett a rendetlenkedőket. Az elektromosság forrása talán a sakálfejben volt mivel onnan származott az erő. Ókori szárazelemek Az ókorban talán ismerték az elektromosságot.Legalábbis bizonyos leletek erre engednek következtetni. Egyesek szerint ez talán csak mese. Ám vannak, akik hisznek benne... Találtak erre útaló nyomokat még a múlt század elején bagdadi ásatásokon. Agyagkorsókat,amelyekben korrodálódott vasrúdat fedeztek fel. A sumerok nyílván citromsavat vagy valamilyen más folyadékot használtak elektrolit oldatként. A témával foglalkozó szakemberek erre gyanakodnak. A sumer pecséthengereken nem sok információt találhatunk ezzel kapcsolatban ám az egyiptomi művészeti ábrázolásokon már szinte hemzsegnek a különös alakú edények,korsók. Mégis ki ismerhette előbb a galvánelemeket? Véleményem szerint az egyiptomiak. Falfestményeiken,domdorműveiken és szobraikon számtalan ilyen ábrázolás felbukkan. Hosszú villásvégű kábelek,amelyeket az egyiptológusok indáknak vagy virágszáraknak neveznek. Lótuszkelyhek,amelyekben kigyó tekergőzik és a denderai Hathór Templom érdekfeszítő faliképe, ahol egyértelműen ki lehet venni a tecnikai eszközök formályát. Vannak olyan fáraó szobrok,amelyek hajszál pontosan úgyanolyan korsókat tartanak a tenyerükben,mint a bagdadi elemek. Ami azonban a legjobban szöget űtött a fejemben az nem más mint az eretnek Ehnaton fáraót ábrázoló egyik dombormű,amelyen a király kicsi körte alakú korsókat emel a napkorong felé. A denderai rejtélyt Erich von Daniken oldotta fel és őt sokan követték a titok felderítésében. Sokat lehetne írni még erről,ám mindennek eljön az ideje. Kezdetnek legyen ennyi elég. Pacal király űrhajója Pacal király sírját már sokszor említették méghozzá a paleoasztronautika emblematikus példájaként. A mexikói Palenqueban látható szarkofág fedőlapja sokakat megihletett, köztük Erich von Danikent is, aki talán a legerősebben hangoztatja, hogy a kőlapon egy történelem elötti űrutazás pillanatát ragadta meg a művész. A szarkofág tetején maga Pacal maja király látható, aki szokatlan testtartásban meredten űl a furcsa ismeretlen műszerek között. Daniken szerint egyértelműen űrhajóst ábrázol a szarkofág, aki a lángoló hajtóművel startoló gépezetet irányítja. A félelmetes mintázat pacal király alatt a jármű aljából kicsapó veszélyes lángokat szimbólizálja. Pacal maya király sírjának fedőlapja: A kép tulajdonképpen önmagáért beszél. Elég sok olyan jellegzetes motivum látható a fedőlapon, amely Daniken elméletét támasztja alá. Pacal Palenqueban uralkodott, amelyet a legenda szerint az égi tanítómesterek alapítottak, hogy ott oktasák az embereket. Legalábbis az ősi törzsi hagyományok arról mesélnek, hogy Palenque egy iskola volt és az istenek ott tanítottak. A jelenet azt a pillanatot ragadja meg, amikor Pacal király felszáll az égbe a csillagok közé, hogy találkozzon az istenekkel akárcsak a fáraó az egyiptomi hagyományokban. Mágikus egyiptomi koronák A fáraóknak több külőnféle koronájuk volt, amelyeket általában felváltva viseltek az alkalomtól függően. Ezek közűl most csak azokkal foglalkozom, amelyek valamilyen szempontból kiválnak a többi közűl. Az egyiptomiak hite szerint a fáraó koronáiban hatalmas mágikus erő lakozott. A legáltalánosabb és a legnagyobb hatalommal rendelkező korona a kettős korona volt (pszent), amit az országalapításkor a skorpió király egyesített. A fehér korona (hedzset) és a vörös korona (deseret) összekapcsolásával a király egy nagyhatalmú készűléket birtokolt,amellyel alsó és felső-egyiptom teljhatalmú urává vált. A falfestményeken gyakran előfordul két koronafajta, amelyek rendszerint az istenek és a fáraók fejét díszítették, de eddig a régészek még egyetlen ilyen tipusú leletet sem találtak. Az atef és a hemhemet koronákról van szó, amelyek elég látványos kinézetükkel kiválnak a hétköznapi ábrázolások közűl. Az atef egy jellegzetes fejdísz, amelyet két csavart szarv díszít ureusz kigyóval és fehér, nagy hólyag alakú sapkával. A korona eredete az istenek uralkodásának idejéig nyúlik vissza. Ré uralkodása után Geb megpróbálta a fejére tenni, de a mítosz szerint az atef ureusza csúnyán összeégette, mert csak Ré ismerte a korona helyes használatának titkát. A mitológia arról is említést tesz, hogy Ozírisz sem járt több sikerrel, amikor az atefet használni akarta ő sem úszta meg felszíni sérülések nélkül. A hemhemet koronát Ehnaton és Tutankhamon fáraó fején lehet látni, rendkívűl pompázatos fejfedő, amelyről ureusz kigyók lógnak le, mint valami izzók. Az ureuszok jól láthatóan kábelszerűen a koronából futnak ki és mindegyik felett sárga napkorong látható, amely szerintem egyértelmű utalás arra, hogy ezek a tárgyak fénylettek, mint a nap. A Tuthankhamon fáraót és feleségét ábrázoló aranyozott szék háttámláján a király egy hemhemettel a fején látható. A fenti kép alapján nemcsak maga az uralkodó, hanem a felesége is külőnleges fejdíszt viselt. Ezeknek a tárgyaknak a hordozása a kiválasztottság jelképe volt. A király arca ragyogott, mint a nap. Ez a nem természetes fényforrás az egyszerű pórnép szemében hatalmas varázslatnak tünt. Tulajdonképpen igy tartották fenn a hatalmukat évszázadokon keresztűl egészen addig, amig az ősök technikai eszközeinek a használata a feledés homályába nem merűlt. Persze ez még nem magyarázza meg, hogy hova tüntek az atef és hemhemet koronák, mert mint említettem egyet sem találtak meg soha pedig a művészeti alkotásokon nagyon is felbukkannak. Létezniük kellett. Lehetne még írni erről a témáról, de nem az a célom, hogy az egész egyiptomi korona misztériumot bemutassam, (ahhoz nem lenne elég egy bejegyzés) hanem, hogy külőnféle példákon keresztűl szemléltetve megismertessem az egyes fejdíszekben rejlő technikai jellegzetességeket. A továbbiakban még bővebben kifejtem az elképzeléseimet nemcsak az egyiptomi hanem minden ősi kultúra paleoasztronautikai sajátosságairól, amelyeket egyes kutatók féleszűek fantáziálgatásainak neveznek. A titokzatos Nibiru bolygó Nibiru csupán egy mitológikus csillag, egy jelkép, amit a sumérok Marduk isten ötven címének, nevének tulajdonítottak. Sitchin már korábban is feszegette a Nibiru témát és azt, hogy a naprendszerben kell lennie egy Jupiter nagyságú vándorló óriásbolygónak, amelyet a sumérok is ismertek... A Nibiru bolygóról sokáig csak Zacharia Sitchin elméletében halhattunk, amit természetesen nagy erőkkel cáfoltak a sumerológus kollégák mondván a Nibiru csupán egy mitológikus csillag, egy jelkép, amit a sumérok Marduk isten ötven címének, nevének tulajdonítottak. Sitchin már korábban is feszegette a Nibiru témát és azt, hogy a naprendszerben kell lennie egy Jupiter nagyságú vándorló óriásbolygónak, amelyet a sumérok is ismertek. A Nibiruról Sitchin az ősi sumér szövegekből szerzett tudomást. Akkor jött rá arra, hogy erről az égitestről jöttek az emberiség istenei, az annunakinak nevezett fejlett faj, akiknek nagyszabású tervei voltak a Föld bolygóval. A Nibiru egy nagyon széles elnyújtott elipszis alakú pályán rója a köröket a központi csillaga körül és minden 3600 évben egyszer behatol a naprendszerbe és elhalad a Föld mellett. A Nibiru behatolása a naprendszerbe: A sumérok ezt az időszakot a "Találkozás" idejének nevezték a Nibirut pedig nemes egyszerüséggel a "Találkozás Bolygója" jelzővel illették. A "Találkozás" alatt azt az időszakot értették, amikor a Nibiru keringési pályája metszi a naprendszer bolygóinak pályáját és a Föld közelébe ér. A sumérok meglepően pontos ismeretekkel rendelkeztek a Nibiruról, amit nem szerezhették csak úgy a megfigyelések alapján, hiszen egy ilyen égitest lokalizálásához a mai fejlett technikai háttér szükségeltetik. A magyarázat egyszerű: valakik megsúgták az emberkéknek a pontos csillagászati paramétereket a Nibiruról, annunakistól, mindenestől. A Nibiru sumér ékírásos jele a hurok, amely a 3600-as számot takarja és az a neve, hogy SÁR. Egy SÁR azonos 3600 földi évvel, ami egy év az annunakik időszámítása szerint, mert ennyi idő alatt tesz meg a Nibiru egy tökéletes kört a napja körül. A sumérok ezt egy tökéletes ciklusnak nevezték vagyis egy SÁR-nak. A jégkorszak istenei Valamikor 200000 évvel ezelött jégkorszak köszöntött be e Földre. A pontos okokat nem ismerjük, de nem kizárható hogy az annunakik keze volt a dologban. A hideg korszak 100000 környékén kezdett felengedni és innentől kezdve az emberiség újra elterjedt a Földön. A problémák ismételten felütötték a fejüket. Az annunakik bizonyos csoportjainak nagyon tetszettek úgyanis az emberek leányai és nem is gondolkodtak sokat, gyorsan elkeverték a génállományukat a Homo Sapiensel. A váratlan családalapításnak az annunaki vezetök nem örültek annyira, hiszen igy félistenek jöttek létre, akiket mivel félig annunaki géneket hordoztak nem lehetett csak úgy szolgaként kezelni. Éppen azért, mert az egyik felmenőjük isten volt. Tulajdonképpen itt a magyarázata kik is voltak azok a félistenek. Gilgames anyai ágról volt annunaki, azaz kiváltságos jogokat élvezett Ninszun istennő után. Ezek a "hibridek" elég nagy problámát okoztak, mert az emberek szemében inkább istenek az annunakik szemében pedig emberek voltak. Nehéz volt eldönteni, hogy milyen jogok illesék meg öket. A bibliai Teremtés könyve, ami tulajdonképpen a sumér teremtés eposzból származik világosan utal arra, hogy azokban az idökben és elötte is óriások éltek a földön. "Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak." (Mózes I. 6, 4.) Hatalmasok éltek a földön vagyis az annunakik hibrid sarjaira utal a szöveg. Az annunakik bementek az emberek leányaihoz és utódokat nemzettek, akik az őseiktől fogva hires-neves emberek voltak. A hires-neves helyett az ősi szövegben az szerepel, hogy SÉM, ami valójában az égi bárka elnevezése. A SÉM-et NÉV-ként is fordítják, de van egy másik értelmezése is és ez az égi jármű. Vagyis az óriások Anu fiainak a leszármazottai voltak, akik az annunaki őseik miatt repülö szerkezetekkel, égi bárkákkal rendelkeztek. Az a kiváltság illette meg a félisteneket, hogy a bolygó légkörén belül, mint valami kis istenek repkedhettek vagy uralkodhattak, de az ürbe ritkán vagy egyáltalán nem léphettek ki éppen a származásuk miatt. Adapa (nem azonos Ádámmal!) Enki földi nötől származó fia volt a kevesek egyike, akit elvittek a Nibirura, hogy bemutassák nagyapjának Anunak. Gilgames azonban már nem részesülhetett hasonló kiváltságokban. Az annunakik és a nefilek alatt is úgyanazt kell érteni, mert az annunakikat a sémita népek (babiloni, asszír) nefilnek (égi lakó) nevezték. Az eseményeket követöen valamikor 75000 évvel az időszámításunk elött újabb jégkorszak köszöntött be, amely során vészesen lecsökkent a Homo Sapiensek túlélési esélyei. Ebben az időben hal ki az úgynevezett Neander-völgyi ember. Az embercsoportok közül sokan vándorlásba fognak, hogy a fenyegető fagy elöl megmenekülhessenek. A Necronomicon és a Nibiru A Necronomicont rengetegen ismerik, mint az ősi démonok megidézésének könyvét, amelyet az "örült arab" néven elhiresült beavatott Abd al-Azrad vetett papirra. A könyv eredeti cime a Kitab Al-Azif vagy pontosabb fordításban a Halott Nevek könyve... A Necronomicont rengetegen ismerik, mint az ősi démonok megidézésének könyvét, amelyet az "örült arab" néven elhiresült beavatott Abd al-Azrad vetett papirra. A könyv eredeti cime a Kitab Al-Azif vagy pontosabb fordításban a Halott Nevek könyve. Egy bejegyzés nem is lenne elég ahhoz, hogy ezt a monumentális alkotást bemutassam, de nem is ez a célom csupán egy kis izelítőt kivánok adni a könyvben említett ősi tudásból. Abd al-Azrad felsorolja Marduk isten ötven cimét és ebből a negyvenkilencedik nem más, mint a Nibiru. A szövegben az eredeti fordítás alapján a név Nebiru. "A Marduk-kapú szelleme. Vezényli a dolgokat útjukon és a kaldeikusok elött ismert módon mozgatja a csillag kereszteződéseket. Szava DIRGIRGIRI, és pecsétje ez:" Abd al-Azrad olyan tudományba nyert beavatást, amelyet egykor Anu papjai őriztek. A szöveg említi a kaldeikusokat azaz a kaldeusokat, akik nagy csillagjósok hírében áltak és tisztában voltak az égitestek mozgásával. A Nibirut, amelyet 1983-ban lokalizálták X-bolygó néven ők már ismerték. A pecséten megfigyelhetőek azok a jelek, amelyekkel a sumérok és káldeusok az istenbolygót ábrázolták. A pecséten két köriv látható. A horizontális félkör a Föld pályáját és a naprendszert jelképezi mig a vertikális kissé hosszúkásabb, elnyújtott félkör nem más, mint a Nibiru keringési pályája. A vonal alsó szárán egyértelmüvé teszik, hogy egy gömb alakú égitestről van szó. A két keringési pálya egy pontban metszi egymást. Az a pont a "Találkozás", amikor a Nibiru belép a naprendszerbe és keresztezi a Föld pályáját. Abd al-Azrad a Kitab al Azif-ban csupán azt az ősi tudást rögzítette, amely egykor Anu papjainak a titkos misztériumát képezte az istenbolygó eljöveteléről. Kolóniák a Nibiruról Az annunakik második kolóniája valamikor 430000 évvel ezelött érkezett a Földre. A csoport vezető személyisége Ninhurszag istennő Enki féltestvére, aki valójában egy genetikus volt. Az annunakik folyamatosan termelték ki az aranyat ám a munkájuk mégsem nyerte el Anu tetszését, aki 416000 évvel ezelött a Földre létogatott, hogy mint minden uralkodó személyesen is szemre vételezze a munkálatokat. A probléma Sitchin szerint Enki vezetési képességeiben rejlett. Anu úgy gondolta más módszert kell alkalmazni a kitermelésnél és kezdett kételkedni túdós fia alkalmasságában. Ekkor jött a képbe Enki féltestvére Enlil, aki elkisérte Anut a Földre és miután a Nibiru ura nem találta kielégítőnek az Enki által vezetett munkálatokat úgy döntött Enlilre bizza az irányítást. Enlil azonban Enki ellentéte volt. Enki humánus, barátságos kutató volt mig Enlil erőszakos, határozott katona. A két féltestvér között akkor élezödött ki az ellentét, amikor Anu a bolygó erőforrásainak átvizsgálása után kiadta a parancsot, hogy Enki menjen Dél-Afrikába, a Ninhurszag által irányított medikai csoportal Enlil pedig maradjon Mezopotámia területén. Anu azzal indokolta a döntését, hogy a Dél-Afrikában kibányászott arany jelentösen előrelendíti majd a küldetés sikeres teljesítését. Ezalatt valamikor 400000 évvel ezelött az Enlil által uralt folyamközben nagyszabású építkezésbe kezdenek. Enlil katona annunaki lévén rögtön elkezdi kiépíteni a legfontosabb támaszpontokat a térségben. Az Enlil által kiépített légifolyosó rendszer Edinben (Mezopotámiában): Az épitkezés Alsó-Mezopotámiában vette a kezdetét ott, ahol egykor Enki már megalapozta az annunakik eljövetelét. Enlil semmit sem bizott a véletlenre. Az annunakik hét várost létesítettek, egy repülőteret hoztak létre Sipparban, egy irányitó központot Nippurban és egy ipari telepet Shuruppak-ban. Az irányító központ volt egyben Enlil hatalmának a székhelye Nippur, ahol a "Nagy Hegy" ahogy az istenséget nevezték uralkodott. Az aranyat az egész Földről termelték ki ahonnan csak tudták. Ezért van az, hogy manapság is találgatnak a tudósok, hogy vajon kik létesítettek aranybányákat akkor, amikor az ember a hivatalos álláspont szerint még a fákon ücsörgött. Kutatások kimutatták, hogy valakik a kőkorszakban aranyat szállítottak Dél-Afrikából a mai Izrael területére. Ezenkivül Lesothóban vasércet bányásztak 43000 évvel ezelött, a Michigan állam területén 200000 tonna vörösrezet termeltek ki méghozzá vitathatatlanul külszini fejtéssel. A vörösréz azonban eltünt. A Michigani réz vegyi jellemzőit sehol a Földön nem találták meg, egyszerüen nyomtalanul felszivódott. Angliából cinket szállítottak 10000 évvel ezelött Krétára, Cornwallból (Anglia) pedig a III. évezredben uránércet vittek Európa délkeleti térségébe. Valakik logisztikai szempontból nagyon mozgolódtak az évezredek folyamán és nyersanyagot termeltek ki, amely szőrén-szálán nyoma veszett. Vajon mit kezdhettek volna az öntözéses földmüveléssel foglalatoskodó emberek a cornwalli uránércel? Hova tünt a krétai cink, a michigani vörösrézről már nem is beszélve? A sumer hagyományok szerint az annunakik egyszerüen elvitték, ami nekik kellett. A nyersanyagot föleg az aranyat Shuruppakba szállitották majd onnan az IGIGI-re került, ami nem volt más, mint egy Föld körül keringő ürállomás, az égi város ahonnan továbbvitték a rakományt a Nibirura. Az annunakik eredete Az annunakik származásáról előszóban csak annyit, hogy egy másik világ, a Nibiru szülöttei. Ezek a humanoidok feltünően hasonlítanak az emberre pontosabban ahogy Zacharia Sitchin fogalmazott nem ők hasonlítanak ránk, hanem mi emberek hasonlítunk az annunakikra. Talán igy néztek ki az annunakik: Miért is van ez? A válasz kézenfekvő. Az annunakik teremtették meg az emberiséget, hogy azok helyettük dolgozzanak. Az annunakik a leírások szerint magas humanoidok, atletikus, izmos, de nem robosztus testalkatúak. A fejükön jellegzetes hosszúkás fejfedőt viselnek. A ruhájuk egyszerü leginkább az ősi egyiptomiak viseletéhez hasonlítható öltözet, testükön ékszernek látszó technikai eszközöket viseltek. Ők hozták létre genetikai manipulációval az első embereket. A sumér teremtésmítosz szerint hét anyaméhet alkottak és azokban hét pár emberi embriót helyeztek el. A legelső lombikbébi program tehát ezeknek a vállakozó kedvü nibirui idegeneknek köszönhetö. Természetesen nem klónozhatták le saját magukat, mert egy fejlett faj esetében, mint amilyen az annunaki nem tartották etikusnak, hogy nibirui klónok dolgozzanak a bányákban ezért inkább a nehezebb megoldást választották és egy dél-afrikai ősember fajtát vettek alapul a kisérleteikhez. Megfelelő kontárkodás és rengeteg genetikai selejt után nagy nehezen megalkották az első normális Lulut, azaz munkásembert, amely hasonlított is rájuk és ami fontosabb megértette és végrehajtotta a neki adott parancsokat. Az emberek azonban nem sikerültek azért annyira tökéletesre. A szervezetük és a génállományuk tele volt mindenféle defektusokkal, ami elég torz betegségeket idézett elő olykor. Egyes elméletek szerint az annunakik koponyája hosszúkásabb, mint az embereké. A Föld különbözö pontjain köztük az egyiptomi Amarnában is találtak hosszúkás koponyákat, amelyek a konzervativ tudósok véleménye szerint egyes ókori koponyatorzító eljárás során jöttek létre. Arról azonban már a kutatók is hallgatnak, hogy miért is kellett ilyen erőteljes eljárással torzítani a csecsemők koponyáját. Ráadásul az orvostudomány is megcáfolja a feltételezéseket, mivel egy ilyen brutális beavatkozást az újszülöttek nem éltek volna túl. Véleményem szerint az annunakik igenis jelen voltak akkortájt Egyiptomban söt tovább megyek maga Ehnaton fáraó és felesége is feltehetően egy kegyvesztett annunaki leszármazott lehetett. Meg aztán elképzelhető, hogy azok a bizonyos koponyák nem is lettek eltorzítva. Az istenek érkezése Az istenek vagy inkább helyesebben annunakik, de lehet őket annunaki isteneknek is nevezni, mint ahogy azt a korábbi bejegyzéseimben is tettem a Nibiru nevű bolygóról érkeztek a Földre. A Nibirun úgy 450000 évvel ezelött a hatalmat Anu ragadta magához és Alalu-nak a megbuktatott királynak menekülnie kellett. Alalu természetesen hova máshová rejtözött volna el, mint a Földre. A Nibiru ura tehát Anu lett, aki viszont egy sor problémát kapott örökségül az elöző uralkodótól, mint amilyen a szivárgó légkörrel kapcsolatos megoldásra váró kérdések is. A bolygóról annyit lehet tudni, hogy önmaga termeli a hőt és igy gyakorlatilag nincs szüksége a Nap vagy bármelyik csillag fényére. Emellett a Nibiru úgynevezett vízes bolygó, ahogy a sumér szövegek is hivatkoznak rá, rendkivül sok víz található a felszinén. A hatalmas égitest légköre viszont szivárog és ennek gátat kellett szabni. A számítások szerint valamikor 445000 éve Anu parancsot adott, hogy fia Enki, aki valójában egy mérnök volt, menjen a földre és kezdje el az arany kitermelését. Az annunakik (300-an) Enki vezetésével a Földre érkeznek, de elég kellemetlen körülményekkel kellett, hogy szembesüljenek, mivel a földi környezet teljesen más volt, mint amit otthon megszoktak. Olyan erős volt a gravitáció, hogy az annunaki csillaghajók, a Su-Szar-ok képtelenek voltak felemelkedni a felszinről, ráadásul a legtöbb landolás rögtön a tengerben végződött. Ekkor döntöttek úgy, hogy kipakolják a fegyverrendszert és anélkül már használhatóvá váltak a gépezetek. A másik idegesítő gondot a nappalok és az éjszakák gyors váltakozása jelentette. Ráadásul a légkör sem volt azonos, ezért kellett légzö maszkot viselniük. A Földön természetesen ekkortájt is volt élet, mert régebben a Nibiru egyik áthaladásakor a két bolygó ütközött egymással és igy a Nibirui életcsirák átkerültek a Földre. A környezet annyira azonban mégsem lehetet mostoha, gondoljuk csak arra hogy a Föld is "vizes bolygó" és az apróbb kellemetlenségeket leszámítva az annunakik nem hagytak fel a terveikkel. Enki vezetésével felépítették Eridut, az első várost és nekiláttak az aranykitermelésnek a Perzsa-öbölben. Az aranyon kivül persze azért más nyersanyagot is bányászak, mint pl. az uránérc, kobalt, kőolaj, földgáz, réz és a különféle kristályok. A háromszázak olyanok voltak, mint valamiféle előörs, akik a legalapvetőbb életkörülményeket fektették le ahhoz, hogy el lehessen kezdeni a munkálatokat és a küldetést siker koronázza. A szövegekből arra lehet következtetni, hogy csak hozott felszerelésből dolgoztak, vagyis nem állt módjukban állandóan a Nibirura visszautazni, hogy újabb eszközöket vegyenek magukhoz. Éppen emiatt Enki és az emberei nem létesítettek nagy gyárakat, mert az a felszerelés elég volt számukra, amit a Nibiruról hoztak. Inanna és az uruki civilizáció Inanna a sumér mitológia egyik legnépszerübb és legérdekesebb alakja. Sumérban nem volt hozzá fogható égi személyiség. Inanna volt az egyetlen istennő, aki maga vezette az égi bárkáját és akár harcolni is tudott vele ha rákényszerült. A mitosz szerint egy földi nő volt, akit nem sikerült a felszinen dolgozó annunakiknak elcsábítaniuk. Inanna ellopta az annunakik szárnyát (repülőgépet) és felrepült vele az égi városba Anu szine elé. A mindenség urának megtetszett a földi lány bátorsága ezért úgy döntött istennövé teszi s igy kapta az Inanna (az ég úrnője) nevet, ami az annunaki között használt cimére utal. Mivel Inanna a Föld szülötte volt visszaszált a felszinre immáron nibirui jogokkal felruházva és elkezdte kiépíteni a maga kis birodalmát. Urukot tette meg kultusza központjává és mindent elkövetett azért, hogy a saját városát minden városállam legnagyobbikává tegye. Ehhez azonban egy "mágikus" eszközre volt szüksége és úgy döntött megszerzi az Eriduban uralkodó Enkitől, a varázslatok urától a nagyhatalmú sorstáblákat (tup simti). Inanna csellel leitatta Enkit és ellopta a táblákat. Az istennő ezután az égi bárkáján sebesen Uruk felé vette az irányt és miután hazaért azonnal felvértezte a városát a sorstáblák védelmező erejével. Ezek a sorstáblák annyira erős hatalmi jelvények voltak, hogy még az örjöngö Enki által Uruk ellen küldött óriási tengeri szörny támadását is visszaverték s igy a varázslatok urának végképp bele kellett törödnie abba, hogy elvesztette a hatalma alapját képező sorstáblákat. A történet azonban itt nem ér véget, éppen ellenkezöleg, még csak most kezdödtek a nagyszabású események, amelyek megváltoztatták az emberiség addigi életmódját. Új találmányok jelentek meg ebben a korban. Olyan tudományos-technikai áttörések történtek váratlan hirtelenséggel, mint a kerék, az irás vagy az ökörfogatos eke megjelenése. Történelmileg és régészetileg is bizonyított tény, hogy a mezopotámiai kultúra ebben az időszakban az Uruki kultúra idején ért a legnagyobb fejlettségre, ekkor volt a legerősebb az Inanna kultusz a térségben. Valóságos templomkörzetek jöttek létre a városban és minden jel arra mutat, hogy valamilyen forradalmi változásnak kellett történnie, hogy a háttérben meghuzódó Uruk egyszeriben lekörözve a nála sokkal fejlettebb Eridut valóságos kultúrális központá nötte ki magát. Ezt a változást csakis mesterségesen idézhették elő méghozzá a sorstáblák segítségével, amelyek lehetővé tették Uruknak, hogy vezető technikai fölényt szerezzen a többi városállammal szemben. Az annunaki gyarmatok Miközben 380000 évvel ezelött az annunakik az aranyat termelték ki a felszinen és szállították el az IGIGI nevű ürállomáson keresztül a Nibirura, addig a számüzött Alalu unokaöcsse és követöi ellencsapásra készülödtek. Valahogy maguk mellé állították az IGIGI legénységét és azok segítségével kisérletet tettek a Föld elfoglalására, igy adva Anu tudtára, hogy a bolygó nem lehet a nibirui gyarmatosítás célpontja. Anu ezt nehezen viselte el és Enlilt bizta meg a lázadás leverésével. Enlil természetesen győzött és a Föld továbbra is Anu és az annunakik birtokában maradt. A vészterhes időszakot az ősi sumér források az "öreg istenek háborúja" néven említik. A bajok azonban itt még nem értek véget, mert nem kellett hozzá túl sok idő (az annunaki időszámítást figyelembe véve) és 300000 környékén az arany kitermelést folytató annunaki istenek fellázadtak a rossz munkakörülmények miatt. "Járuljunk a főtiszt elé, s talán felment minket nehéz munkánk alól. Az istenek királyát a hős Enlilt keressük fel. Talán meg tudjuk győzni őt, hogy szüntesse meg terheinket." Enlil azonnal a helyszinre ment és erélyes szavakkal, kellő fenyegetőzést bevetve kisérletet tett a lázongó ürhajósok lecsillapítására. Pechjére az erőszakos fellépés ez esetben nagyon nem jött be. A jelenlévök között valóságos lincshangulat tört ki és Enlilt csak a tanácsadójának Nuszku-nak sikerült kihúznia a slamasztikából. "Mi, az összes isten harcot hirdetünk! Látástól-vakulásig dolgozunk, kimerítő a munkánk, sok a fáradtságunk!" Az istenek ezután úgy döntöttek ez nem mehet igy tovább hiszen a kitermelést mégsem végezhetik azok az ürhajósok, akiknek egyébként nem ez lenne a feladatuk. Ekkor Enki előrukkolt az ölettel, hogy teremtsenek egy szolgáló fajt, akik majd az annunakik helyett fognak dolgozni s igy azok újra az eredeti feladataikra öszpontosíthatnak. Ninhursag elvállata a teremtés feladatát és igy ő lett a teremtő istennő az emberiség ősanyja, akit Mami néven is neveztek. Tulajdonképpen ő a legősibb anyaistennő, akit sokféle néven emlegettek. Az emberiség ösanyja viszont egy erre kiválasztott nöi egyed volt, akinek a génállományát keresztezték az annunaki génekkel. Az embereket arra a területre csoportosították össze, amelyet E-DIN-nek neveztek el. Edin rekonstruált képe a folyamokkal: Az E-DIN szó jelentése, hogy "lakhelye egy becsületes istennek" és valójában a DIN-GIR szóból származik, ami annyit tesz, mint "egy becsületes az égi bárkáról" vagyis egy ürhajóról, mivel a sumérok ismerték a különbséget a hagyományos vízen sikló folyami bárkák és a velük ellentétes égen úszó égi bárkák között. A korszakot végül egy váratlan eljegesedés zárta le. Marduk Egyiptom istene Marduk Enki fia azt a helyet választotta hatalma központjául, amelyet ma Egyiptomnak nevezünk. Egyiptom ősi neve Khem, amely nagyjából annyit tesz, mint a fekete homok földje, amely a Nilus sötét hordalékára utal. Az Egyiptom elnevezés sokkal később ragadt rá az országra, a görögök nevezték el igy Ptah isten mempfiszi temploma a Hut-Ka-Ptah (Ptah szellemének háza) után. Marduk valamikor az i.e. 9780 körül Egyiptom kormányzásának feladatát Oziriszre és Széthre ruházta át. Útólag kiderült nagy hiba volt. A két annunaki az első adandó alkalommal egymás torkának esett a hatalomért. Addig harcoltak - a mitosz szerint földön, vízen és levegőben - amig végül Széth le nem győzte ellenfelét, akit ezután feldarabolt és igy ő lett a Nilus-delta vittahattalan ura. A vörös isten azonban nem sokáig örülhetett a gyözelemnek, mert az i.e. 8970 körül Izisz életet adott Hórusznak, aki az annunaki genetikai beavatkozások miatt Ozirisz hasonmása volt. Hórusz nem húzta az időt, amint lehetősége támad totális háborút indított Széth ellen, aki végül csúfos vereséget szenvedett. A kettöjük háborúját nevezték az első piramis háborúnak. Széth a vereséget követően ázsián keresztül sebesen Kánaán és a sinai-félsziget felé távozott. A helyzet az i.e. 8670 körül Enlil fiai számára kritikussá vált, úgyanis Széth bukásával Enki fiainak kezébe került az ürközpont irányitása és a Nagy Piramis. Ninurta és a többi annunaki a problémát csak úgy tudta megoldani, hogy háborút indítottak Hórusz ellen. Ekkor robbantották ki Ninurta és annunakijai a második piramisháborút (i.e. 8670), amely során gyözelmet arattak és a kezükbe került az ürrepülést biztosító Alsó-Egyiptom. Ninurta első dolga az volt, hogy a Nagy Piramisból eltávolította azokat az eszközöket, amelyek az építmény belsejében müködtek. Az már szinte bizonyos, hogy monitorok, infra sorompók és lézertechnika volt a piramisban. Ez utóbbit J. Hurtak doktor is megerősitette, amikor embereivel a piramis belső kamráit megvizsgálva lézer technológiára utaló nyomokat fedezett fel. Mindezt azért teszi, hogy elejét vegye egy újabb piramis háború kitörésének ki. Az eltávolított felszerelést a mai Jeruzsálem területére szállították. A Nagy Piramis ezután már nem szolgált semmilyen célt. Ninhurszag a háború lezárásaként egy tárgyalást hivott össze, amely során ismét felosztották a Földet és Marduk (Ré) igy elvesztette Egyiptomot. Egyiptomban ekkor a Thot által alapított uralkodói dinasztia ragadta magához a hatalmat. Az annunakik az i.e. 8500 körül több állomást létesítettek ezek közül a legismertebb Jerichó volt. A vízözön túlélői Valamikor az i.e. 10500 körül Ziuszudra/Noé utódai három különálló csoportban széledtek szét a földön, hogy biztosítsák az emberiség fennmaradását. Ezalatt az annunakik nagyszabású környezet átalakításba fogtak. Új irányító központra volt szükségük, mivel a régit elmosta az áradat és hosszú időbe telt volna eltakarítani a romokat. Az új leszállópálya a Sinai-félszigeten létesült, az irányító központ pedig az a település lett, amely késöbb Jeruzsálem néven vált ismerté. Enki Egyiptomba látogatott és nekikezdett a Mezopotámiában alkalmazott eljárással lecsapolni a mocsaras területeket, hogy ezzel a felszinre hozza a termékeny földet. Az ősi feljegyzések is úgy hivatkoznak erre a müveletre, hogy Enki kiemelte a vízből a földet. Ninurta Enlil fia Mezopotámiában kapott feladatot, mint ahogy azt a vízözön elött is tette gátakat épített, hogy ismét lakhatóvá tegye a területet. Ninurta valamiféle hidrosztatikai mérnök lehetett, mert általában a duzzasztó gátakkal és a vízek szabályozásával hozzák összefüggésbe az alakját. Az annunakik lázadása Valamikor a régmúltban a sumér feljegyzések tanúsága szerint az ég istenei a Földre látogattak. A távoli óriásbolygó a Nibiru lakói azért jöttek a Földre, hogy nyersanyagot termeljenek ki a civilizációjuk számára. Föként az arany izgatta a fantáziájukat, amely Zacharia Sitchin szerint a hőt kibocsájtó Nibiru belső kémiai folyamataival állt összefüggésben. Az annunakik ötvenfős csoportokban, hatalmas szárnyas madarakon a Su-Szar ("Legfőbb Üldöző") névre hallgató ürhajókon érkeztek a bolygóra. Egy ízben ebből baleset is történt, amely során ötven annunaki az életét vesztette. Az annunakikat a nibirui uralkodói dinasztia két oszlopos tagja Anu fiai, Enlil és Enki vezette. Kettejük szembenállása késöbb komoly háborúskodásokba torkolott a bolygón. Az annunakik egyik csoportja az úngynevezett "alsó istenek" a felszinen tevékenykedtek és termelték ki a nyersanyagot, az ősi források tanúsága szerint kőolajat, aranyat és kobaltot kerestek. Az annunakik ősi sumér ábrázolása:  Ráadásul azok a városok, amelyeket kezdetben maguknak építettek igy átkerültek a szolganép kezébe és a felszinen robotoló annunakik visszatérhettek az eredeti életterükbe. Részben ez a magyarázata annak, hogy a városiasodás ilyen váratlanul, robbanásszerüen minden elözmény nélkül jelent meg a Földön, mert ezek az értelmes humanoid lények nagyon is a saját civilizációjuk fejlett technikai tudása alapján tervezték meg és építették fel a városaikat. Ekkor még persze nem gondoltak arra, hogy majd valamikor át kell adniuk a helyüket az embereknek. A sumér szövegek egyértelmüen arra utalnak, hogy az emberiség megteremtése a lázadozó annunaki istenek engedetlenségének köszönhető. Marduk és a Nagy Piramis  Valamikor az i.e. 3800 körül a sumér kultúra ismét elkezdett felemelkedni. A régi városok helyén, amelyeket elmosott a vizözön új települések épültek. Az új városokat úgyanúgy neveznek el, mint a régieket. Igy ismét felépült Eridu és Nippur. Amikor Anu a Földre érkezett a tiszteletére felépítették Urukot (a bibliai Erech). Anu a város templomát Innanának ajánlta fel, akihez gyengéd szálak füzték. Az annunakik aranyvárosai megtetszettek Anunak, de ennek ellenére mégis parancsot adott a Földön szolgálatot teljesítő csoport létszámának lecsökkentésére. Az i.e. 3760 körül Kis városában erős királyi hatalom jött létre. A város védőistene Ninurta Enlil fia volt. Ekkor alkották meg az un. Nippuri naptárat, amely a legelső és legősibb naptár az emberiség történelmében. A továbbiakban a fejlődés sohasem látott méreteket öltött. A városiasodás robbanászerüen elkezdett elterjedni a térségben. Az i.e. 3450 környékén azonban az események felgyorsultak. A sumérok városait Nanna vette át, közben Marduk képtelen volt a fenekén maradni és fejébe vette, hogy egy saját űrkikötőt fog létesíteni. Ekkor kezdik el építeni a Bábel tornyot. A többi annunaki ezt a váratlan lépést nem nézte jó szemmel és nemes egyszerüséggel porig rombolták a tornyot és szétkergették az embereket. Az emberek félelmükben ezután elkezdtek egymástól elkülönülö csoportokba szervezödni, aminek következményeként elszigetelödtek és a nyelvük eltorzult. Marduk a kudarc után Egyiptomba ment megfosztotta a hatalomtól a Thot-dinasztiát és elzavarta magát Thot-ot is a trónról, aki Amerikába menekült. Igy Marduk ismét Egyiptom istenkirálya lett. Testvérét Dumuzit tette meg uralkodóvá, aki beleszeretett Innanába, aki a szembenálló csoporthoz tartozott. Ez a fordulat azonban nagyon nem volt sem Enki sem Enlil fiainak az inyére, de nem tudtak tenni ellene. A bajok akkor kezdödtek el, amikor Dumuzi megerőszakolta a testvérét. A gyalázatos tett után üldözőbe vették, mivel az annunakik értékrendje szerint a nemi erőszak az egyik legsúlyosabb bűncselekmény volt. Dumuzi menekülés közben rejtélyes módon meghalt. Senki sem tudta mi történt, a körülményeket nem is sikerült tisztázniuk. A gyilkossággal természetesen Mardukot vádolták meg, akit el is itéltek és élve befalazták a Nagy Piramisba. A bejáratot gránittömbökkel zárták le. Marduk anyja jóvoltából Anu az itéletet számüzetésre változtatta ám ekkor már elég sokáig bent volt Marduk az építményben és az annunakik bepánikoltak. Hatalmas erőkkel elkezdték kibontani a piramist, hogy megmentsék Mardukot. A gránittal nehezen boldogultak és emiatt új járatokat kellett nyitniuk. A legutólsó tömböt viszont kénytelenek voltak felrobbantani. A robbanás után a gránitból fehér lisztszerü por keletkezett. A bejáratot a történtek után ismét befalazták. A fehér gránitpor létezésére az i.sz. 820 környékén uralkodó sejk Al-Mamoon jóvoltából értesülhetünk, aki találomra behatolt az embereivel a piramisba (nem kis veszödség árán) és éppen sikerült egy járatot keresztezniük. A járat padlóját fehér por borította és a porban lábnyomok voltak méghozzá sietős haladás nyomai... Ókori repülő szerkezetek Az ősi indiaiak a pálmalevelekre írt feljegyzések szerint ismerték a repülő szerkezeteket. Erről Erich von Daniken is említést tesz és többször hivatkozik is a külőnféle szent szövegekben olvasható gépezetekre, amelyeket az istenek és a kiváltságos halandók (általában az előkelő királyi család sarjai) használtak. Egyes forradalmi nézeteket valló kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy létezett a Földön valamikor nagyon régen egy fejlett civilizáció, akik a modern repülő szerkezeteikkel meghódították a bolygót. Az ősi szövegek óriási űrvárosokról írnak, amelyek a Föld körül keringtek és a vimánák, az óind repülőgépek ezekben a gigantikus ürállomásokban pihentek meg. A vimánák jellegzetesen ősi indiai szerkezetek, amelyekkel a Föld teljes egészét beutazhatták a halandók az istenekkel együtt. Az egyik legismertebb ősi vimána ábrázolás:  A kép egy templom relief, amely az indiai Ellora barlangszentélyben látható és egyértelműen egy ősi repülő szerkezetet ábrázol, amely a palota és az emberek felett lebeg. A központi fülkében jól kivehető a két emberi alak, a gépezet oldalán lévő szárnyak pedig a repülést szimbólizálják. Az Ellora egy dzsaina barlangszentély a IX.századból. A dzsainák titokzatos tudásukról és rendkivűl szigorú életmódjukról váltak híressé. A dzsainizmus kialakulása Mahávira herceg nevéhez fűződik, akinek az embrióját a legenda szerint égi istenségek ültették a királynő méhébe. A dzsainák elképesztően nagy számokkal számoltak sokkal nagyobbakkal, mint amelyeket a védikus irodalomból ismerünk. A dzsainák is kiválasztottak voltak, akik ismerték az ősi civilizáció tudását még ha az istenek közvetítésével is, de tisztában voltak azzal, hogy egykor az emberek nagy jármüvekben ülve az égen repültek. Éjszakai angyal (forrás) |
Főoldal > Érdekességek >