A félelem központja

Félelem helyett gondolkodj!

A velünk született érzelmeinket – az örömöt, a bánatot, a haragot, a félelmet, a meglepetést, az undort – elég nehéz kikapcsolnunk, mert mélyen beleivódtak az ösztöneinkbe. Bizonyos helyzetekben gondolkodás nélkül reagálunk, nehéz kordába tartani érzelmeinket, hiszen „megtámadnak” bennünket. Jó esetben tettekre késztetnek, de előfordul, hogy néhány másodpercre megbénítanak.

Ilyen a félelem is, amelyet alapvetően negatív érzelemként, önvédelmi reakcióként határoz meg a pszichológia.

Joseph LeDoux, amerikai agykutató érdekes kutatásokat végzett a félelem mechanizmusának vizsgálata területén.

Mandula formájú érzékelő

Agyunkban van egy apró mandula formájú neuron páros, amelyetamigdalának hívnak.

A kutatások azt mutatják, hogy a memória működéséért, az információ tárolásáért, és szorosan ehhez kapcsolódva, az érzelmi reakcióinkért és azok feldolgozásáért felelős. Az amigdala reagál legelőször a külső világból érkező ingerekre – érzelmi alapon, gondolkodás nélkül –, majd jeleket küld agyunk hippokampuszba (az agy halántéklebeny csúcsában található, nélkülözhetetlen szerepet játszik összetett információk, események memorizálásában), ahol beindul a kontroll folyamat. Honnan kapta az információt az amigdala, előveszi a memória egységünket, vajon milyen emlékeink vannak erről, hogyan szoktunk általában reagálni ilyen helyzetben, érdemes-e tényleg félnünk (vagy más érzelmet kimutatnunk), adjuk-e jelét az érzelmeinknek stb. Vagyis tudatunk e része elkezdi értékelni az információt. De közben az amigdala már elküldte impulzusait agyunk többi részébe is, hogy ha esetleg a hippokampusz lepasszolná az elemzést, akkor azonnal cselekedni tudjunk. LeDoux szerint az agyunk működése alapvetően a memórián, a folyamatos információ szállításon alapul. Az amigdala az érzelmi memória képviselője, míg a hippokampusz a tudatos elemző: azt vizsgálja, mi is a beérkező érzelem.

Hiperszorongó lény

A világtörténelmen végigtekintve, az eddig ismert kultúrákban, rendszerekben valamilyen formában megtalálható a félelem, jelen volt/van a mindennapi életben. Becker szerint az ember hiperszorongó lény, aki akkor is talál okot a szorongásra, ha semmi oka sincs rá. Vajon miért készítettek az emberek isten szobrokat több ezer évvel ezelőtt? Valószínűleg nem csak kedvtelésből, kreativitásuk kifejezéseként, hanem félelmeik feloldására. Az isten szobrokat éppen az ismeretlentől való félelem hozta létre. Ők nyújtottak védelmet. Imádkoztak hozzájuk, könyörögtek, hogy sikerüljön a vadászat, essen az eső a termőföldre -mert más különben nem lesz mit enni-, az állati, emberi termékenységéért, stb. Azt gondolta, ha imádja az istent, akkor az megszabadítja a félelmétől, későbbi korokban pedig feloldozza a vélt vagy valós bűnei alól.

A félelem pozitív arca

A természeti emberben a félelem inkább az önvédelem szerepét töltötte be. Félni kellett azoktól a dolgoktól, amelyek életveszélyesen megsérthették a testét, vagyis tudnia kellett, hogy nem szabad belenyúlni a tűzbe, nem szabad lelépni a meredek szikláról, nem szállhat szembe olyan állatokkal, amelyek erősebbek nála, nem ajánlatos megenni olyan növényt, amelytől meghalhat, -mellékesen- meg kell védenie azt a közösséget, családot, amelyikhez tartozik, stb. Ez a félelem, amely minden állatban is él, a túlélést szolgálta, és ez a fajta félelem tényleg építő érzelem volt.

Valószínűleg az ősi korokban élő emberekben nem keltett hosszan tartó szorongást az, hogy nem nyúlhatnak a tűzbe. De akkor mi alakította ki az emberekben a bénító, sok esetben neurózist is okozó félelemet?

A félelem elementáljai

Egy idő után nem kellett tartania az embernek a természeti csapásoktól (nagyokat ugorva az időben), mert házat épített, bekerítette, hogy mások ne foglalhassák el a területét, védekezett az eső, a viharok ellen, a vadállatok már régen nem környékezték meg, mert a tűztől ők is féltek. Vagyis megteremtette a védett életet. Ám ekkor nagy űr támadt az ember tudatában, a félelem terme egyszerre csak üresen maradt. Sajnos nem sokáig, mert bekötöztek más, sokkal kifinomultabb, sokkal több problémát okozó félelem-lények, amelyeket korunk keresztény misztikus gondolkodója, Daskalos egyszerűen csak negatív elementáloknak, vagyis gondolataink negatív teremtményeinek nevez.

A félelem hatására, annak mérséklésére jöttek létre azok az intézményrendszerek, amelyekről az emberek szentül hitték, hogy megvédik majd őket. Az ember tehát a félelmei hatására átadta másoknak élete irányítását. Kialakult az állam, amely elintéz helyette mindent: biztosítja a vizet, a fűtést, a világítást, megszervezi az egészségügyi ellátást, előállítja helyette az ételt, a ruhákat, a háztartási eszközöket. Észre sem veszi, hogy kialakul körülötte egy rajta kívül álló, sokszor teljesen életidegen szabályrendszer, amely szerint élnie kell, és amelybe érdemben bele sem szólhat. Vagyis egyrészt úgy érezheti, hogy a kialakult rendszer megszabadította az alapfélelmeitől, de megteremtette a talaját a sokkal kifinomultabb, gyötrőbb, az ember személyiségét veszélyeztető félelmeknek.

Gondolkodás: a félelem vége

Manapság mi az, ami az életet félelemmel telivé teszi: a kiszámíthatatlanság. Félelmeink legyőzésére nincs más gyógyszer, mint a gondolkodás. Az egészséges félelmeink gondolkodásra késztetnek. Arra ösztönöznek, hogy rálássunk a megoldandó problémáinkra, vagy egy helyzetre, amely valamilyen feladatot ad nekünk. A félelem magában hordozza a megoldást is, és egyszerre a félelem átalakul tetté. A félelem maga pedig eltűnik, mintha nem is lett volna.

Illés Sarolta

http://goldspirit.hu/a-felelem-kozpontja

Forrás: A félelem pszichológiája, írta: Dudás Pétereduline.hu/segedanyagtalalatok.aspx/letolt/2372

Joseph LeDoux honlapjahttp://www.cns.nyu.edu/ledoux/ledoux_bio.htm