Lemuria egy ősi civilizáció, mely Atlantisz civilizációja előtt létezett. Úgy tartják, hogy fizikailag Észak-Amerika és Ázsia/Ausztrália között volt található. Lemuriára hivatkoznak Mu néven is, vagy Motherland of Mu (Anyaföld) néven. Fénykorában Lemuria lakossága igen fejlett és erősen spirituális beállítottságú volt. Bár konkrét fizikai bizonyítékokat nehéz lenne találni az ősi kontinens létéről, sok ember "tudja", hogy szoros kapcsolatban áll Lemuriával. angol nyelvű forrás egy cikkben olvastam, hogy a lemuriaiak egy sokezer évvel ezelőtt bekövetkezett pólusváltáskövetkeztében, az éghajlati változások elől menekülő, nomád életmódot folytatott törzsek egy megmaradt csoportjából kialakult civilizáció. A pólusváltással haltak ki pl. a dinoszauruszok.... és most következzenek részletek az Élet virágának ősi titka c. könyvből: ...Thoth elmondása alapján Ádám és Éva ideje után egy jelentős tengelyváltozás következett be, melynek eredményeképpen a földrész elsüllyedt és egy másik földtömeg emelkedett ki a Csendes óceán vizéből Ezt ma Lemuriának nevezzük. Thoth szerint Ádám utódai itt telepedtek le és fejlődtek szabadon. 65-70.000 évig időztünk Lemurián. Gyorsan lépkedtünk az evolúciós ösvényen, számos kísérletet hajtottunk végre önmagunkon és igen sok fizikai változást foganosítottunk a testünkben. Megváltoztattuk csontrendszerünket, különös hangsúlyt fektettünk a gerincre és a koponyára. Javarészt jobb agyféltekés, női természetű lények voltunk. Egy evolúciós ciklusban minden esetben dönteni kell arról, hogy a férfi vagy a női jelleg lesz-e a domináns. Fajunk női jelleget vett fel. kutatások: Társadalmunk először 1910-ben adott hitelt annak az elképzelésnek, miszerint Lemuria valóban létezett. Nem igazán emlékszünk a részletekre ezzel kapcsolatban, mivel 1912-ben változás történt evolúciónk folyamatában. A hatalmas katasztrófába torkollott kísérletet tulajdonképpen 1913-ban végezték, s személyes meggyőződésem (értsd az író - Durnvalo) szerint az Első Világháború kirobbanása ennek a kísérletnek tudható be. Ezután nem voltunk már többé azok, akik azelőtt. Az Első Világháború előtt az USA spirituális növekedési mintája egészen hasonló volt a maihoz. Az emberek rendkívül nagy érdeklődést mutattak a spirituális és pszichikus művek, a meditáció, az ősi múlt megismerése és hasonló természetű dolgok iránt. Sokan tanulmányozták Atlantisz és Lemuria létezésével kapcsolatos területeket továbbá rendkívül sok, a maihoz hasonló gondolati mintával találkozhattunk abban az időben. Az Első Világháború kitörésekor álomba merültünk és nem is igen tértünk magunkhoz egészen 1960-ig. Ám a korallokkal kapcsolatos, Lemuria létezését bizonyító felfedezések, amelyeket 1910-ben tettek, igazán figyelemre méltóak voltak. A korall kizárólag a vízfelszín alatt 45 méter mélységig terjedő rétegben növekszik. Úgy sejtem, 1910-ben a Csendes Óceán feneke magasabban feküdt, mint manapság, mivel az óceán felszínén látható korallgyűrűk sora nyúlt a Húsvét-szigetektől a távoli messzeségbe. A tegerfenék egyébként folyamatosan emelkedik és süllyed. Lehet hogy nem mindannnyian értesültünk róla, ám az Atlanti óceán-feneke 1969 decemberében több mint 3km-t emelkedett (lsd. Life magazin 1970. januári kiadása). A Bermuda területén számos sziget tört hirtelen felszínre. Néhányuk még ma is látható, a legtöbbjük azonban újra a hullámok alá merült. Azokban az időkben, amikor Platon leírást adott Atlantiszról, a görögök a Gibraltári szoroson túl csak nagy nehézségek árán tudtak hajózni, minthogy a víz azokon a területeken csupán 3-4,5m mélységű volt. Ma a tengerfenék ismét a mélységekbe vész. A Csendes-óceánban felfedezett korallgyűrűk becslések szerint 550m mélységben fekszenek. Ez azt jelenti, hogy eredetileg a gyűrűk belsejében szigetek helyezkedtek el, mivel a korall csak a vízfelszín közelében képes növekedni. Márpedig, ha a gyűrűkre 550m mélységben találtak, az arra utal - mivel45 m alatt nem képesek tovább fejlődni - hogy a korallgyűrűk lassanként süllyedtek a mélybe. 1910-ben a messzeségbe nyúló korallgyűrűk látványa arra a következtetésre vezette a kutatókat, hogy ezen a területen valaha számos szigetnek kellett lennie. tanítások: A lemúriai civilizáció nagyon fejlett volt, végül Lemuria nagy részét mégis elnyelték az óceán hullámai. Ay éa Teje neve fennmaradt. Ez a pár valami olyat tett, amihez azelőtt soha senki sem folyamodott, legalábbis a mi evolúciós ciklusunkban nem. Rájöttek arra, hogy ha a szeretkezést egy bizonyos módon végezzük és közben meghatározott módon lélegzünk, a gyeremekáldás különleges módon valósul meg, továbbá halhatatlanná lehet vele válni. Ay és Teje alapítottak egy iskolát. A jelen ciklusban ez volt az első misztériumiskola és a Nakaal Misztériumiskola nevet viselte (lsd tantra.) Az iskolában a feltámadás vagy égbe emelkedés tantrán keresztüli megvalósítását tanították. Mielőtt Lemuriát elnyelték az óceán hullámai, mintegy ezer embert képeztek ki, ami 333 háromtagú családot jelent. Ők elsajátították az iskolában tanítottakat, a szeretkezés ezen formáját, ahol ténylegesen nem értek egymáshoz (interdimenzionális szeretkezés). Lemuria kezdett olyan hellyé formálódni a tanítások által, ahol pár évezred leforgása alatt az egész faj egy új tudatküszöb átlépésére válhatott volna képessé. Bár sokat fejlődek a lemúriak, tudatszitjük egy 12 éves gyermek tudatának felet meg. Isten szemlátomást nemet mondott a továbbfejlődésre, az idő nem volt megfelelő erre. Épphogycsak elkezdték a munkát, amikor Lemuria víz alá merült. Már jó előre, teljes bizonyossággal tudták, hogy Lemuria el fog süllyedni. Tulajdonukat a Titicaca tóhoz, a Shasa hegyhez és más helyekre menekítették. Thoth elmondása szerint, Lemuria elsüllyedése és Atlantisz kiemelkedése ugyanabban az időben, egy másik pólusváltás következtében zajlott le.... ATLANTISZ
EGYIPTOM
pl. a Machu Picchu (Peru), a Stonehenge (Anglia), a Zaghouan (Tunézia), Mooréa szigete (Tahiti) stb.
Mint a képen is látható, hiányzik a piramis záróköve. Thoth szerint a hiányző zárókő 14cm magas és tömör aranyból készült, voltaképpen nem más, mint az egész piramis holografikusan megjelenített képe. Más szóval, a Krónikák Csarnokában rejtőző aranytömb méretarányosan tartalmazza az összes, a piramisban fellelhető helységet és minden egyebet. A másik két piramis csúcsban végződik, kizárólag a nagy Piramis végződik sík felülettel a tetején. A hiányzó terület cseppet sem kicsi, alapja kb. 7.3 négyzetméter. Ez a felület lényegében egy, a Földön létező, különleges űrhajó számára szolgál leszállóhelyül. A Szfinx a Nagy Piramis közelében fekszik. A Smaragdtábla feljegyzései és Thoth szerint a Szfinx jóval idősebb a John Anthony West által meghatározott 10-15.000 évnél. Sok jelenlegi kutató hagyta ki számításaiból azt a tényezőt, hogy a Szfinxet létének utóbbi időszakában homok borította. Amikor Napóleon meglátogatta Ghizát, hogy megnézze a Szfinxet, nem is tudta, hogy annak teste a homok alatt rejtőzik, minthogy csak a feje volt látható. Amennyiben ezt a fontos tényezőt is figyelembe vesszük, sokkal idősebbnek kell lennie. Thoth szerint a Szfinx többmillió éves. Úgy vélem (értsd Drunvalo, az író)végülis majd ez is bizonyítást nyer, minthogy Thoth eddig még semmiben sem tévedett. Thoth állítását alapul véve a Szfinx alatt kb. egy mérföldes mélységben található egy köralakú terem, sík padlófelülettel és mennyezettel. A terem belesejében rejtőzik a világ legrégebbi mesterségesen előállított objektuma. Thoth szerint - noha bizonyítani nem tudja - ez a tárgy az 500 milió évvel ezelőtti időszakban született, akkor, amikor "az emberi élet kialakulásához vezető" folyamat kezdetét vette. Ez a bizonyos tárgy kb. két háztömb nagyságú, korong alakú, alja és teteje sík felületű. Felső és alsó részének felszíne egy meghatározott mintát követ. Maga a mintázat öt atom vastagságú, máshol csupán 3 atomnyi a szélessége. Ezenkívül átlátszó - átnézhetünk rajta - mintha ott sem volna. Ez a bizonyos tárgy nem más, mint egy hajó, ám motorral vagy más hajtóművel nem rendelkezik. A hajót a gondolatok és érzelmek ereje hajtja és úgy kivitelezték, hogy működésekor összefűződjön az ember élő Mer-Ka-Bajával és kiterjessze azt.... Thoth és társai felépítették az egyiptomi komplexumot, hogy elősegítsék a háló újjáépítését, azután magára hagyták az őserdő közepén és visszatértek Atlantiszba, hogy felkészüljenek a katasztrófára. Tisztában voltak vele, hogy a pólusok el fognak mozdulni és Atlantisz el fog süllyedni, tehát várakoztak. Aztán egy nap végül megtörtént. A katasztrófa egyetlen éjszaka alatt játszódott le. A tudomány már bizonyítékát találta annak, hogy a pólusok elmozdulása mindössze 20 óra alatt megy vége. Egy átlagos napra ébredünk, estére azonban már egy teljesen más világban találjuk magunkat. Valamennyien megtapasztalhatjuk majd ezt a változást, amikor az USA óriási darabját látjuk a vízbe hullani. Amikor észlelték a pólusváltozás elérkezésének első jeleit, Thoth, Ré és Araragat visszatért a Szfinxhez és a hajót az égbe lendítette. Mindössze annyit tettek, hogy a molekulák rezgését a Föld vibrációjánál egy oktávval magasabbra emelték. Ily módon lehetségessé vált, hogy a hajóvelük együtt elhagyja a Földet és az égbe emelkedjen. Atlantiszba repültek és felvették a Naakal Misztériumiskola tagjait, köztük az eredeti lemuriai halhatatlanokat és azokat, akik az atlantiszi idők alatt érték el a megvilágosodást (ez újabb 600 főt jelentett). Ők lettek az ősi hajó egyyedüli utasai. Nemcsak utasok voltak, hanem egyúttal létrehoztak egy élő csoport Mer-Ka-Bát, amely a hajót egy hatalmas repülő csészealj formájú mezővel vette körül. Igen erős védelmi mező övezte őket, amint Khem földje,a jövendőbeli gyiptom felé tartottak. Thoth azt mesélte, hogy a hajó fedélzetéről látták Atlantiszt elmerülni. Egyiptomban a Nagy Piramis tetején landoltak. Ha a megvilágosodott mesterek nem rendelkeztek volna forgó Mer-Ka-Ba mezővel aguk körül, ma nem lehetnének itt és valószínűleg mi sem, mivel a Mer-Ka-Ba mezőik megvédelmezték őket a bekövetkező eseményektől. Miután leszálltak a piramis tetejére, a pólusok fokozatosan kimozdultak a helyükről s az emberi tudat zuhanni kezdett. Ezzel egyidőben a Föld elektromágneses és mágneses mezeje összeomlott, s a Föld bolygón létező minden élet a Nagy Ürességbe, a három és fél napig tartó teljes sötétség állapotába került, amelyről már sok kultúra beszámolt világszerte. Ha a hajó utasait nem védte volna Mer-Ka-Bájuk, a változás időszakába alatt elveszítették volna emlékezetüket... forrás: Drunvalo: Az élet virágának ősi titka http://www.willina.gportal.hu  Atlantisz örökösei Az őshaza "Ezen az Atlantisz nevű szigeten egy nagy és csodálatra méltó birodalom állt fenn... Később azonban hatalmas földrengések és vízáradások támadtak, egy szörnyű nap és egy szörnyű éjszaka leforgása alatt... Atlantisz szigete elmerült a tengerben." (Platón: Timaiosz) Szinte minden nép körében ismert volt a tengeren túli város létezése. A kelta hagyományban rengeteg történet szól arról az egykori földről, ahonnan őseik érkeztek, és ahová mindig visszavágytak. A cornwalli legendákból ismert Lyonesse-t, amit hatalmas víztömeg árasztott el, vagy a mágikus Avalont - más néven Emhain Ablach-ot vagy Emint- az istenek lakhelyét, a bretagni mesék Dahut hercegnőjének elsüllyedt Ys nevű városát, Tir na n-Og-ot, azaz az Örök Fiatalság Földjét és számtalan mitikus szigetet a nép képzelete már mint a tündérek és istenek lakhelyét tartotta meg emlékezetében. A csodálatos szigetekről szóló mesék, és az őshaza képe lassan túlvilági hellyé vált, ide vágytak visszatérni a kelták haláluk után, és ide utaztak a mesebeli hősök, hogy számtalan kaland és megpróbáltatás után erősebben, bölcsebben térjenek vissza hazájukba. A mondákban sokszor találkozhatunk menekültekkel, akiket előre figyelmeztettek az istenek vagy a tanítómesterek a közelgő katasztrófára. Az ír Bit és Birren, vagy a walesi Dueiwen és Dueiwich felkészülten várta a tragédiát. Az ír Hódítások Könyve, azaz a Lebor Gabala megemlíti Noé leszármazottait, akiknek már nem jutott hely a bárkában, így családjaikkal útrakeltek, és meghódították az ír szigetet.  A tragédia emlékét hordozó népek történetei általában említenek az égbolton megjelenő jeleket vagy égitesteket amik olyan hatalmasak voltak, hogy elhomályosították a Napot. Az ír történetek különös felhőkről szólnak, melyek az özönvíz után lehullva nagy károkat és pusztulást okoztak a Földön. Az árvíz elsősorban az alacsonyan fekvő tengerparti vagy nagy folyók partján épült városokra jelentett veszélyt, ahol a tudás őrzői tevékenykedtek. A katasztrófák során nagyon sok szent irat megsemmisült. Több helyen találhatunk említést özönvíz előttről származó könyvekről, amiket a tanítók megpróbáltak biztonságba helyezni, több-kevesebb sikerrel. A hinduk Védáit sikerült megmenteni, ám a modern druidák által emlegetett iratok, a Pheryllt könyvek - melyek a romantikus druidista elképzelések szerint az özönvíz előtt készültek - soha nem kerültek elő. Az Aranykor végét jelentő katasztrófa után a kevés életben maradott helyzetét nehezítették a hegyekben lakó, alacsonyabb fejlettségi szinten álló, írástudatlan, vad népek, akik természethitükkel nagy befolyást gyakoroltak a kisszámú túlélőre. Idővel egymással keveredve, a fejlettségi szintből származó különbségek háttérbe szorultak, és Atlantisz gyermekeinek tudását csak a kiválasztottak vitték tovább. A bölcs tanítók felkerekedtek, és megosztották ismereteik egy részét azokkal, akiknek szükségük volt rá, ám az igazi, mágikus tudást lassan a többségben lévők termékenységvallása váltotta fel. A hermetikus tanok őrzői, bár nem felejtették el Atlantisz örökségét, tisztában voltak azzal, mire van szükségük az embereknek. Alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, és titokban tevékenykedtek tovább. Az okkultisták és a mágusok többsége úgy gondolja, a hermetikus tanok megismerését nagyban megkönnyíti a mítoszok tanulmányozása, és azok szimbólumainak megfejtése. Sok érdekes adat található Platón nagy vitát kiváltott írásában, a Timaioszban is. A szerző többek között a katasztrófa időpontját is megadja, úgy i.e. 9500 tájékára teszi. Atlantisz pusztulása több részletben ment végbe. Az utolsó földdarab valószínűleg i.e. kb. 9-10.000 körül süllyedt el. Az itt élő népek fokozatosan hagyták el a kontinenst. Emlékeiket, tárgyaikat magukkal vitték és emlékezetükben a mai napig megőrizték az őshaza képét. Platón leírásában az atlantiszi kontinens és a főváros szembetűnő hasonlóságot mutat a régi indián ábrázolásokon található őshazával. Hegyekkel körülvett várost ábrázol, körben fallal körülvéve, csatornahálózattal és a városból - a négy égtáj irányba - kifelé vezető négy úttal. Az azték birodalom fővárosának, Tenochtitlán-nak a felépítése meglepő hasonlóságokat mutat Platon elképzelésével. A város leegyszerűsített alaprajza az úgynevezett napkerék, a körbe írt kereszt, nagyon fontos szimbóluma volt az őshazára emlékező népeknek. Az Afrika nyugati partján élő bennszülöttek még arra is emlékeztek, hogy egyes atlantiszi papok homlokukra napjelképet tetováltak, és a szimbólum mágiájával erősítették fel harmadik szem adta látásukat. Szembetűnő az a hasonlóság is, mely szerint a beavatottak szinte minden népnél kígyóknak vagy sárkányoknak nevezték magukat. A maják Kukulcannak, azaz Tollaskígyónak, az aztékok pedig Quetzalcoatlnak és Eecatl-nak hívták azt a titokzatos, fehér arcú, szakállas idegent, akit istenükként tiszteltek. A Szent Patrikról szóló történetekben említés esik arról, hogyan űzte ki a szent férfiú a kígyókat Írországból. Feltehetőleg az új hit, azaz a kereszténység felvételére buzdító szerzetes és az ősi tudást megtestesítő druidák harcát szimbolizálja a leírás. Az Aranykor véget ért ugyan, de minden utána következő világkorszak újabb lehetőséget adott a tapasztalásra. Jelenleg a Kali juga, azaz a vaskor közepén tart az emberiség, amikor is a technikai fejlettség és a spirituális szint törékeny harmóniája felborult. A Vízöntő korszakban egyre jobban hozzáférhetőek lesznek a mágikus energiák, kiegyenlítve ezzel a fizikai szintű tapasztalást és létrehozva az egyensúlyt. Arra kell törekednünk, hogy létrehozzuk magunkban egy Új-Aranykort, és ehhez szembe kell néznünk önmagunkkal és a világgal. Nayah |
Főoldal > Érdekességek >