A tórusz a platóni testek mellett a másik alakzat, ami levezethető az Élet Virága mintázatból:     

David Wilcock modelljében ( cikkek a témában, lejjebb: 1. Energia és rezgések, 2. Hullámok és geometria, 3. Platóni testek a bolygókban) különlegesen fontos a tórusz, mint a világmindenséget egységesítő forma. Elmélete szerint az éterben, mint nem-fizikai energiában  ilyen alakzatok jönnek létre, melyben az energia örvénymozgással áramlik. Bemutatja Dr. Alexey Dmitriev munkáját, mely a természetben megtalálható "vákuum doménekkel" foglalkozik. A vákuum szó az energia azon tulajdonságára utal, hogy vákuumban is jelen van, a domén pedig egy olyan területet jelöl, ahol bizonyos szabályok, törvényszerűségek uralkodnak. A vákuum domén határain belül az energia közvetlenül áramlik át a világunkba és mérhető változást okoz. David Wilcock a sokkal egyszerűbb "tudategység" szót használja az ilyen jelenségekre, úgyhogy innentől kezdve ez a szó itt is ezeket jelöli.

A tudategységek át tudnak hatolni az anyagon, mivel az anyagot felépítő energiából állnak, bennük a gravitációs hullámok (az elmélet szerint a gravitációt az éter áramlása hozza létre) elektromágneses hullámokká alakulnak, amit fény és mágneses mező formájában érzékelhetünk. Mivel a gravitációt "elnyelik", ezért anti-gravitációs hatásokat produkálnak, de ennek az ellenkezőjét is tehetik. Számuk a Nap aktivitásától is függ. Alakjuk gömb vagy elnyújtott gömb, amiben örvénymozgás jön létre, ami végül is egy tóruszt alakít ki, amiben a legnagyobb erők a középső tölcsér közelében vannak. A környezetükben az elektromos szerkezetek működésében zavar keletkezik. Gondolom sokaknak feltűnt, hogy ennek a leírásnak a legnagyobb része a legtöbb UFO-ra is igaz, és ez nem véletlen. Az ilyen jelenségek listája Dr. Dmitriev szerint:

Az ilyen jelenségeket könnyű UFO-kkal összekeverni, lásd A NASA rémálma --

http://www.youtube.com/watch?v=Q2DVeil21gc&feature=player_embedded videót

 

A polarizált tudategység természetes módon nem tudja önmaga létezését sokáig fenntartani és hatalmas erők munkálkodnak benne, amik nincsenek egyensúlyban. A természetben azonban megtalálható egy másik fajta tórusz is, amiben az energiaáramlás sokkal kiegyensúlyozottabb. Ebben az energia két spirál vonalában áramlik, amik egymással ellentétes irányban forognak. Olyan, mintha két polarizált tudategységet egyesítettek volna, amiknek az energiamezeje ellentétes irányban örvénylik, így a tórusz mindkét pólusán az energia befelé és kifelé is áramlik és a középpontban találkozik, ahol is szingularitást (fekete lyukat, Nassim Haramein elmélete) hoz létre. Ez a fajta tudategység stabil, létezését fenn tudja tartani, ugyancsak az egész Univerzumban előfordul és különféle méretekben létezik, mondhatni, mérete nincs korlátozva; lehet bármilyen pici és bármilyen nagy. Ezeket atomoknak, bolygóknak, naprendszereknek, galaxisoknak hívjuk, valamint az egész Univerzum egyetlen nagy tudategységként fogható fel, amit sok kisebb épít fel.

A tórusz jelenik meg a Föld mágneses mezejében, a fekete lyukak szerkezetében és ilyen a csakrák alakja is (szanszkrit, jelentése forgó fénykerék).


A világon számtalan nép (köztük a magyar nép) mítoszaiban és meséiben fordul elő a Világfa. Ezt az élettel, teremtéssel és magasabb síkokba való feljutással (a Világfa megmászása) azonosítják. A világ sámánjai, amikor kábulatot okozó növények és monoton zene segítségével transzba estek és kiléptek a testükből (asztrális utazás), a Világfát látták a Naprendszer közepén. Ez a fa nem más, mint a Naprendszer tudategységének közepén lévő dupla tölcsér.

A két, egymással szemben örvénylő energiamezőből álló tóruszban a legnagyobb egyensúly a középső síkban van, ezért is gyűlik össze az anyag a galaxisokban, a naprendszerekben, valamint a bolygók körül gyűrűkben az egyenlítői síkban. Egyszerűen itt van a legnagyobb egyensúly, a legnyugodtabb környezet, és az anyag ezekre a helyekre gyűlik össze.

Az egyenlítői síkban a bolygók helyzetét, keringési pályáját, naptól való távolságát a tóruszban, mint gömb vagy ellipszis alakú zárt rendszerben kialakult háromdimenziós állóhullámok frontvonalai (a hullámok kioltási helyei, ahol nyugodt környezet van; ezek a tórusz egyes rétegeinek a határai) határozzák meg. Ezért vannak a tórusznak különböző rétegei, mint egy hagymának, amit a bolygók elhelyezkedése, a Föld mágneses tere vagy éppen az atomok elektronhéjai mutatnak.

Végezetül pedig: a bibliai Tudás Fájának a gyümölcse nem véletlenül volt az alma, valamint a fa törzsén mászó kígyó örvényt szimbolizál a tóruszban.

Megjegyzés: Nassim Haramein elméletében egy másik forma, a dupla tórusz kap szerepet, aminél ugyan úgy mindkét pólus felől áramlik befelé energia, viszont csak egy áramló mező van kettő helyett. Itt az animációja

 A platóni testek bizonyos rezgések háromdimenziós reprezentációi, csúcsaik a gömbök felszínén állóhullámok nóduszaiként jönnek létre. Következő lépésként vizsgáljunk meg jóval nagyobb méretű gömböket. Ebben a cikkben annak járunk utána, hogy van-e bármi nyoma a bolygók felszínén a platóni geometriák jelenlétének.

Hoagland ezek után a Naprendszer bolygóit kezdte el vizsgálni az ezen a szélességen található jelenségek után kutatva. Ezen a hosszúságon található például a Mars legmagasabb hegye, az Olympus Mons nevezetű vulkán (a Naprendszer legnagyobb vulkánja, majdnem 22 km magas), a Jupiter Nagy Vörös Foltja, valamint az Uránusz és Neptunusz fekete foltjai. Elmélete szerint ezeken a pontokon energia áramlik át a mi síkunkra egy másik, általunk nem érzékelhető síkról, amit hiperdimenziónak nevez és megértéséhez kulcsfontosságúnak tartja a tetrahedront.

Folytassuk Bruce Cathie munkájával, aki az UFO-k repülési útvonalait vizsgálva felfedezte, hogy azok egy geometriai hálózat vonalait követik a Föld felszínén, mintha valami láthatatlan térkép vonalait követnék. Az általa leírt hálózat vonalai egy gömbbe írt kocka és oktahedron csúcsait összekötő vonalak voltak. Úgy gondolta, hogy ezek mentén a vonalak mentén valamiféle energia áramlik és ezek biztosítják az egyenletes eloszlását a Föld felszínén.

Ivan Sanderson 1972-ben jelentetett meg egy cikket "Az ördög tizenkét sírkertje a világ körül " címmel. Sanderson repülőgépek és hajók eltűnésének helyeit elemezve tizenkét pontot fedezett fel a Föld felszínén, ahol az eltűnések aránya jóval nagyobb volt, mint bárhol máshol. Ezekre a területekre mágneses anomáliák, műszerek meghibásodása, nyom nélküli eltűnések és az idő folyásának megváltozása jellemző. A két leghíresebb ilyen hely a Bermuda-háromszög és az Ördög-háromszög Japán mellett. Ezek különlegessége, hogy pontosan átellenben találhatóak a Föld felszínén. Ez a tizenkét pont egyenlő távolságra van egymástól és szabályosan, egy ikozahedron csúcsait kirajzolva helyezkedik el.

Goncharov, Morozov és Makarov orosz tudósok továbbfejlesztették az ötletet, és az ikozahedron geometriáját a dodekahedronnal kombinálva egy olyan hálózatot alkottak meg, ami szerepet játszik a kontinensek, hegységek, vízalatti hátságok pozícionálásában (az Atlanti-hátság vonalát tökéletesen kirajzolja), valamint majdnem minden ősi szent hely és építmény ezen a hálózaton helyezkedik el (pl. piramisok [a gízai piramisok csomópontként szerepelnek, kiemelt helyen], monolitok [pl. Húsvét-szigetek, szintén csomópont], sziklakörök).

A hálózatot William Becker és Bethe Hagens tökéletesítette Buckminster Fuller UVG 120 polihedron

 nevezetű testjének felhasználásával, ahol is a gömbfelszíni vonalak metszéspontjai az összes platóni test csúcspontját tartalmazzák.

A Becker-Hagens hálózat

Ezzel demonstráltuk, hogy a platóni testek geometriája jelen van a bolygókban is. Mivel ezek a testek egy gömb alakú médiumban jelen lévő bizonyos állóhullámokra jellemző geometriák és mivel a leírtakat minden felfedező valamiféle energiához köti, ezért feltételezhetjük, hogy a Föld fizikai síkon jelen lévő anyaggömbje mögött egy nem-fizikai dimenzióban megtalálható a Föld energetikai mása, amiben a tiszta hangú rezgések és harmonikusaik ezeket a geometriákat alakítják ki. Az egyes testek megjelenésének erőssége időben változik, valamint nem minden test jelenik meg egyforma erősséggel, mivel rezgések és frekvenciák kavalkádja van minden pillanatban jelen egy ekkora hatalmas gömbben.

A testek csúcsainál az éter energiamezejében felgyülemlett feszültség úgy vezetődik le, hogy az energia a mi világunkba áramlik át és a csúcspontok között egyenletesen, vonalak mentén oszlik el. A csúcspontoknál a megnövekedett energiasűrűség miatt a dimenziók határait elmosó területek alakulnak ki. Ezzel megmagyarázható a sok eltűnéses és időeltolódásos eset, ami például a Bermuda-háromszögben történik. Ezeken a helyeken néha más dimenziókba vezető kapuk nyílnak meg. Ez magyarázza a sok szent hely ezen hálózaton való elhelyezkedését is. Ezeken a helyeken sokkal könnyebb kapcsolatba lépni más dimenziókkal, valamint az áramló energiákat sokkal egyszerűbben lehet felhasználni és begyűjteni. A piramisok, a sziklakörök és hasonló építmények ezt az energiát gyűjtik, fókuszálják, valamint áramlására befolyással vannak (a piramis szó a görög pyramidos szóból származik, aminek szó szerinti jelentése "tűz középen"). A nóduszokat fel lehet fogni a Föld akupunktúrás pontjainak is, ahol az energiák áramlását befolyásolni lehet.


Kapcsolódó weboldalak angolul, rengeteg magyarázó képpel:

http://earthacupuncture.info/earth_grid.htm#vile%20vortices
http://www.bibliotecapleyades.net/ciencia/antigravityworldgrid/ciencia_antigravityworldgrid01.htm
http://www.bibliotecapleyades.net/ciencia/antigravityworldgrid/ciencia_antigravityworldgrid02.htm
(a fenti oldal alján megtalálhatóak a csomópontok koordinátái)
http://www.crystalinks.com/grids.html

Könyvek a témában:

• Bruce L. Cathie - The Energy Grid 
  

• David H. Childress - Anti-Gravity and the World Grid

Amint az láthattuk a Szakrális Geometria sorozat második videójában is, a platóni testek tervrajza megtalálható a Természet első mintázatában. Ezt látva biztos sokan feltették a kérdést magukban, hogy miért is olyan fontos ez és mi köze van ennek anyagi világunkhoz. Ahhoz, hogy ezt megértsük, ismernünk kell az állóhullámok néhány tulajdonságát. Nem lesz bonyolult, csak néhány alap dologról lesz szó.

Egy fonal két végét rögzítve és azt egy bizonyos frekvenciával rezegtetve kialakul egy olyan helyzet, amikor az egész fonal minden pontja fel-le mozog a két rögzített végének a kivételével, és a fonal közepén található meg a legnagyobb kilengés. Ilyenkor a fonal hossza egyenlő a rezgés hullámhosszának felével. Azt a frekvenciát, aminek a hatására ez a helyzet előáll, az alaphangnak vagy alapfrekvenciának nevezzük. Ezt a frekvenciát megduplázva a fonalon oda-vissza utazó hullámok a fonal közepén egy ún. nóduszt hoznak létre, ahol a hullámok kioltják egymást és a mozgás megszűnik. Az alapfrekvenciát háromszorosára megnövelve két nódusz alakul ki, valamint a fonalon a hullámhossz felének a háromszorosa fér el; ezt mutatja a három szakasz a két nódusz mellett.
(Csak érdekességképp jegyzem meg, hogy az alapfrekvencia egész számú többszöröseit felhangoknak nevezzük.) Szemléltető videó:

Ezután nézzünk egy kétdimenziós rendszert mindezek szemléltetésére. Vegyünk egy kör alakú fémlemezt (Chladni-lemez), amire apró szemcsés anyagot szórunk, majd rezgésbe hozzuk. A szemcsék ezután elkezdenek mintázatba gyűlni, különféle vonalakat kialakítva. Mindig azokra a helyekre gyűlnek, ahol a legkisebb a vibráció, így láthatóvá teszik ezeket a területeket. Néha meg lehet figyelni szabályos kétdimenziós alakzatok, négyzet, hatszög stb. kialakulását. Az egyre magasabb frekvenciák mindig bonyolultabb és összetettebb formákat szülnek. (Utalnék arra hogy a magasabb frekvenciájú világokban sokkal több minden lehetséges, mint a miénkben.) Szemléltető videó:

Menjünk feljebb még egy dimenziót, lépjünk át a harmadikba. Egy érdekes kísérlettel kezdjük, amit a híres mérnök és feltaláló, Buckminster Fuller diákjai végeztek el. Egy fehér színű, gömb alakú ballont festékbe merítettek bele, majd a diatonikus skála tiszta zenei hangjainak különféle frekvenciáival rezonáltatták azt. A ballon felszínén kis számú, egyenlő távolságra elhelyezkedő pontokban összegyűlt a festék és a pontokat összekötő halvány vonalakat lehetett megfigyelni. Ezek a pontok nóduszok voltak, ahol a rezgések kioltották egymást, így ezeken a helyeken összegyűlhetett a festék, és az ezekben a pontokban felhalmozódó feszültség a nóduszokat a gömb felszínén összekötő vonalak segítségével oszlott szét a felszínen.

Tiszta hangok esetén a gömbben a platóni testek geometriája alakult ki, ahol is a testek csúcsait a felszínen kialakuló nóduszok jelentették! 4 ilyen egyenlő távolságban kialakult nódusz a tetrahedront, 6 az oktahedront, 8 a kockát, 12 az ikozahedront, 20 a dodekahedront hozta létre.

Ikozahedron a gömbben

Hasonló kísérleteket végzett Dr. Hans Jenny, de ő gömb alakú vízcseppeket vizsgált. A cseppekben kolloidrészecskék úszkáltak, amik apró méretű, szilárd, nem oldódó részecskéket jelentenek. Amikor ezeket a cseppeket különféle tiszta zenei hangok frekvenciáival rezgették, a szemcsék bennük a platóni testeket rajzolták ki, a nóduszaikat összekötő ívelt vonalakkal együtt.

 

Az így kialakult platóni testek háromdimenziós állóhullámok geometriáját képviselik. Mivel az állóhullámokat a gömböt rezgető frekvencia hozta létre, ezért kijelenthetjük, hogy a platóni testek bizonyos hullámformák háromdimenziós reprezentációi. Úgy is mondhatjuk, hogy a platóni testek "kikristályosodott" zene geometriai formái, gömb alakú formákban bizonyos frekvenciák hatására természetes módon alakulnak ki.