Tanuljuk újra a meditációt! Néha úgy vannak vele, mint a falusi plébános: annál jobb a gyászbeszéd, minél jobban zokog a rokonság. (Extrém véglet, de hallottunk már olyan meditációról is, amelyet úgy vezetett a “mester”, hogy közben ki sem vette a rágógumit a szájából…) Nem tagadható, hogy ezek a gyakorlatok igen hasznosak lehetnek. Érzelmeket, elfojtásokat szabadíthatnak fel, problémákra adhatják meg a választ, katarzist okozhatnak - csak éppen nem túl sok a közük az eredeti értelemben vett meditációhoz. Ezek vizualizációs - imaginációs gyakorlatok, ahol mi magunk teremtjük, építünk fel a képeket és a célunk is az, hogy újabb képzetek jelentkezzenek. Ebbe a kategóriába tartoznak napjaink ún. vezetett meditációi, amelyekkel a legtöbb helyen találkozunk, akár kazettán is megvehetjük őket. A félreértések oka, hogy a meditáció pontos fogalma mind a mai napig nincs nyugaton körülírva egybemosódik a relaxáció, vizualizáció, imaginácó, alfa állapot, önhipnózis fogalmaival és technikáival. A köznapi nyelvben egyszerűen elmélkedést, gondolkodást értenek meditáció alatt, és amikor a keleti tanokból a meditáció fogalma átkerült Európába, egy olyan szóval jelölték meg, amelyet már másra használtak. A középkori keresztény lelkigyakorlatban például a lectio (bibliai szövegek olvasása) után a meditatio a szöveg fölötti (diszkurziv) elmélkedést jelentette, ezt követte a contemplatio, a szemlélődés. A latin meditatio gondolkodást, ellmélkedést jelent és a medium, medius: középső, középen lévő kifejezésekkel rokon. Ha az újonnan megrögzült szóhasználattal nem is tudunk szembeszállni, mégis jó, ha tudjuk, milyen is a meditáció klaszikus formájában. Meggyőződésünk, hogy bár használhat bárki bármilyen módszert, a klasszikus módszerek adják meg alapot az igazi meditációhoz. Bár ezek első közelitésre olykor unalmasabbnak tűnnek (de csak első közelitésre), mert nem céljuk, hogy vizuális vagy emocionális élményt nyújtsanak, célszerű ezekkel kezdeni. Vissza az alapokhoz  A koncentráció, kontempláció, meditáció (magyarul összpontosítás, szemlélődés, elmélyedés) egyazon tudati folyamat lépcsői. A kontempláció annyi, mint jelen lenni. Szemlélődni, anélkül, hogy bármit is akarnánk - és hagyni hogy bármi megtörténjen. Minden, ami van, azért van, mert szabad lennie - és ez az orrunkra szálló légytől az istenélményig mindenre igaz. Koncentráció: egy pontra irányulni. A jóga a trátaká gyakorlatával megtanit arra, hogy tekintetünket (igy tudatunkat is) egy pontra rögzitsük. A szem könnyezni kezd, elfárad, a gondolatok el-elkalandoznak, de mindinkább sikerül “egyhegyűvé” válni. Ha ez nem megy, meditálni sem tudunk a gondolatok csapongása miatt. Tehát egyik lépcsőfok sem kihagyható. Amit Patanjali a Jóga -szútrákban a jóga céljaként igy fogalmaz meg: “csitta vritti nirodha”, az minden meditáció célja is. Magyar forditásban: “Az elme (tudat) változásainak megszüntetése.” A jóga hagyományában ugyanakkor a tanitvány nem a meditációval kezd, hanem a helyes erkölcsiség kialakitásával (jama-nijama), a test feletti uralom megszerzésével (ászana és pranajama), majd az érzékszervek és a tudat ellenőrzésével (pratjahara), ezután jön a koncentráció (dháraná), a hetedik a meditáció (dhjána), amit majd a cél, az egység elérése, a szamádhi tetőz be. A meditáció a belső csend, béke. A jóga-aforizma szerint: "a lélek csendjében, az érzékek nyugalmában megpillantjuk Isten fenségét". Egy ószövetségi passzus szerint: “Légy csendben és tudd, hogy én vagyok az Úr!” Ez természetesen nem csak az izgága halandó rendreintését és a “ki a főnök” megmutatását jelentheti, sokkal inkább felszólitás az elcsendesedésre és az Isten felé fordulásra. “Fecseg a felszin, hallgat a mély” - mondja a költő, de az elmélyedés állapotában a mélység is megszólal. De ehhez először el kell érni a tökéletes csendet és befejezni a gondolkodást, fantáziálást!  Ez a csend a régiek szerint a tudat alapállapota, a hazatérés annak igazi természetéhez. A buddhisták szerint a tudat alaptermészete az üresség. Üresség, amely mindent magába foglal, amelyben ott van minden, ha nem töltjük meg fantáziaképekkel és a boldogság érzetét kelti, de a meditáló számára ez is csak egy tapasztalat, és nem cél. Számunkra paradox módon ők ezt nevezik tiszta éberségnek. Az igazi meditációban a személyiség hallgat, ekkor jelenik meg a közvetlen belső megismerés, tudás (vidja). Meditálni annyi, mint egyszerűen jelen lenni, a létet önmagában, a létezőktől (még saját magunktól is) függetlenül megélni. Ez természetesen nagyon nehéz. Még olyan (mai) keleti tanitók sem mindig képesek erre, akikat a nyugat feltétlen autoritásként kezel. (Más kérdés, hogy számos keleti jól megél abból, hogy a misztikumvágyó nyugatival mint megvilágosodott tanítót tudja elfogadtatni magát.) A meditációban a tudat függetlenül az érzékelés tárgyaitól. A meditáló megtapsztalja az éntelenséget, amit a buddhizmusban anattának neveznek, de nem állhat meg e negációnál, ezt pozitiv tapasztalás, az egység kell kövesse. Ez a satori a japánoknál, a samadhi a hinduknál, a felébredettség a buddhizmusban - de a keresztény, vagy akár a muszlim is ismeri ezt az állapotot. “Atman brahman tad ékam”, azaz atman és brahman, emberi szellem és Isten: egyek. Az énhatárok meditáció alatti feloldódása közvetlen tapasztalássá teszi a világ én-re és nem én-re felosztásának illuzórikus voltát, azt, hogy mennyire kisszerű amikor szembeállitjuk magunkat, családunkat, népünket vagy országunkat a másik emberrel, az ő családjával, az ő népével, országával és pillanatnyi indulataink vagy érdekeink szerint tekintjük őket barátnak vagy ellenségnek. Hogyan meditáljunk?  A kezdő meditáló azért is zavarban van, mert annyiféle meditációs formával találkozik (még a hagyományosan meditációnak nevezhető módszerek között is), hogy képtelen választani. Pedig azért van sokféle módszer, mert alkatilag és kulturális gyökereinket tekintve is különbözőek vagyunk. Múltból hozott emlékeink is befolyásolják, melyekhez vonzódunk és melyektől idegenkedünk. A ma embere - hála a vizöntő kor hozta informatikai forradalomnak - olyan helyzetben van, amilyenben egyetlen előző kor embere sem volt: mindaz, amit az előző korok és távoli kultúrák kidolgoztak, egyszerre vált elérhetővé. Ezt bizony igen hatékony segitségnek kell tekintenünk. Akik hajlamosak a puritán dolgokra, vagy a zavaró tényezőket a legdrasztikusabban szeretnék száműzni, azoknak a zen meditáció, a zazen a legjobb. A zen "csak ülés" módszerénél semmit se kell csinálni, csak, üldögélni, lélegzetünket figyelve és tekintetünket nyitott szemmel magunk előtt megrögzitve, lenni, hagyni, hogy bármi megtörténjen, és mindennek csak tanúja, külső megfigyelője lenni. A rendszerező, racionális hajlamú emberek számára a jóga adja a legjobban kidolgozott utat. A jógában a koncentráció, az egyhegyűség (ékagratá) elválaszthatatlan a meditációtól, a gondolkodás leállításától. A koncentráció gyakorlata, a megfelelő gyakorlatokkal (trátaká, megfelelő légzésmód, mudrák stb.) együtt előkészítői a meditációnak. Vannak olyan technikák is, ahol valamely meghatározott tárgyra irányul a meditáció, vagy imaginációs elemek is vannak bennük, ám a lényeg ott sem a fantáziáláson van, és nem az érzelmi kielégülés a cél. Azért van rájuk szükség, hogy a tudat kalandozását megszüntetve azt a kivánt irányba tereljék, egyben bizonyos erőket, energiákat ébresszenek. Ezekkel a módszerekkel, pl a tibeti buddhizmus néhány meditációjával a kereszténység hagyományos lelkigyakorlatai (Loyola Ignáctól vagy Keresztes Szent Jánostól kortársunkig, Anthony de Melloig) igen szoros rokonságot mutatnak. Itt a szent jelképek, istenségek, szent történetek minél érzékletesebb elképzelése, sőt átélése történik. Ezeket a gyakorlatokat imaginativ meditációnak is nevezik, megkülönböztetve az üresség-meditációtól. Meditációs lehetőség a mantrázás, mantrameditáció is (természetesen akkor az igazi, ha nem egyéb tevékenység közben, gépiesen, hanem a mantra rezgésére koncentrálva csináljuk). Mindenképpen célszerű hagyományos, sokmillió-milliárd ismétléstől már erőteljessé vált mantrákat használni, személyes mantrát pedig csak hiteles mestertől és nem az előző héten trénerképzőt végzett oktatótól elfogadni - más essetben akár még zavart is okozhatnak. Egy mantrát “illik” legalább százezerszer elmondani, hogy igazán megérezzük a hatását. A buddhista meditáció alapgyakorlatait a hinayana adja. Feladatként a tudat megismerését, átalakitását, majd felszabaditását tűzi ki. A négy szemlélődés nevű gyakrorlatsor minden meditáció alapja, a nyugati ember számára is elengedhetelen. Az első lépés a test tudatositása. Tudatba kell vonni a test, a testhelyzet, testérzetek, szervérzetek, légzés jelzéseit - hogy később elengedhessük és függetlenülhessünk tőlük. A hinayana gyakorlatban (de a tibetieknél is) ezután a test romlékony, mulandó voltán meditálnak, imaginálva saját testük pusztulását és felbomlását. A következő fázisban az érzetek és érzések tudatositása, majd elengedése szerepel. Ezután a tudat állapotára (tompa, zavaros, éber, fáradt, koncentrált stb.), majd tartalmára (gondolatok, inditékok, vagy üresség) irányul a szemlélődés. Külön megfigyeljük amikor egy gondolat keletkezik, de nem gondoljuk tovább, konstatáljuk és elengedjük. A tudatosság gyakorlatait nem csak ülés közben, de az élet minden trületén, minden ténykedés közben lehet végezni, és akkor az igazi, ha spontán tudatosak is vagyunk mindenkor. A másik végletet talán a tibeti meditácók képviselik, ezek a legszinesebbek, legimaginativabbak, de célja sem a látványosság. Az ősi, sok ismétléssel megerősitett imaginációik sohasem konkrét istenalakokkal, mindig azok energia (fény-) formáival történnek. Energetikailag fontos a tibeti nyelv rezgése is a mantrák ismétlésénél. (A kereszténység is vesztett a nemzeti nyelvek bevezetésével szakrális erejéből!) A tibeti meditáció az ún. négy alapgondolattal kezdődik. Ezzel alapozza meg a meditáció célját és aktualitását, majd menedéket vesz eszményeiben, a Buddhában, dharmában, szahghában és a lámában, majd valamilyen buddhaformát invokál. Az imaginációt a megfelelő mantra kiséri, azután a buddhaformából áradó energiát fogadja be. Végül magába olvasztja a Buddhát, majd a megkapott energiát megosztja, kisugározza minden lény felé. Ezek is olyan lépések, amelyeket mindenki gyakorolhat, vallási meggyőződésétől függetlenül - hite szerint választott magasztos lényen vagy eszményen meditálva. A meditáló általában ülni szokott (az ülésmódok is sokfélék), a fekvést komoly helyen nem ajánlják, mert ilyenkor hajlamos az ember elszunyókálni vagy fantáziálásba átcsúszni. Ritkábbak a mozgásos meditációk. A japán kin-hin lassú, séta közbeni tudatosság-gyakorlat, de ismert a dervisek forgó, extatikus tánca is. A New Age mozgásmeditációi között vannak olyanok is, amelyeket klasszikus értelemben talán nem meditációnak kellene nevezni. Nagy gyakorlattal (ez alatt évtizedek értendők) bárhol, bármilyen körülmények és tevékenység között lehet meditálni. Sokfelé olvasunk több évig folyamatos meditációban ülő jógikról és remetékről - a kezdő gyakorló viszont pontosan tartsa be a kapott utasitásokat - ezek napi egy-két, húsz-harminc perces gyakorlásnaál többet nem javasolnak. Sajnos ezek ellenére találkozni olyanokkal, akik a gyors megvilágosodás reményében, napi öt-hat óra gyakorlással a zártosztályra meditálják magukat. Fontos a légzés szerepe is. Lehet a légzést bevezetésként használni. A tibetiek az orrhegynél koncentrálnak a levegő áramlására, a japánok csak a kilégzésre figyelnek (“a belégzés majd gondoskodik magáról”). A samatha meditáció az elmélyedésre (jhnana) törekszik, miközben a légzést egyre simábbá, észrevehetetlenebbé teszi. Ébersége kiterjed a teljes folyamatra, anélkül, hogy különös figyelmet szenetlne neki, inkább együtt úszik az áramlattal. A vipassana meditáció a belátás közvetlen útjára törekszik és kifejezett figyelmet fordit a légzés folyamatára. (Furcsa, hogy nyugaton önálló módszerként tanitják a vipassanát, holott az csak a hinayana meditáció egyik oldala.) A jóga légzésformái között a kevali gyakorlata először a ki és belégzések merev határiait mossa el, majd az egész légzést észrevehetetlenné teszi - ekkor kerül a gyakorló a mély meditáció állapotába. A tiszta, fogalmi gondolkodás nélküli üresség (súnjata) elérése nem könnyű feladat, mert a tudatunk folyamatosan tárgyat, kapcsolódási pontot keres és határozott tárgy híján céltalan csapongásba kezd. Az első gondolatot követi a második, harmadik, majd egész asszociációs lánc alakul ki és azon kapjuk magunkat, hogy már percek óta nem meditálunk, hanem fantáziálunk. Ez természetes dolog, ilyenkor vissza kell térni a csendhez. Komoly segítséget jelent valamilyen "vezető ingert" választani a tejes üresség elérése előtt. Ez lehet a légzés, gyertyaláng, valamilyen szent szimbólum, kép figyelése, mantrázás stb. Egy másik jól bevált módszer szerint tudatosítani kell testhelyzetünket, környezetünk ingerei, és ha valami megzavar, akkor sem a tiltakozás, elhárítás, hanem a zavaró hatás tudatosítása és elengedése segít. Az alapgyakorlatok közé tartozik a test kellemetlenkedő jelzéseinek és a bal agyfélteke fontoskodó, előnyomuló gondolatainak, kételyeinek és kontrolljának kezelése is. Meg kell tanulni elengedni az önkontrollálást is (nem könnyű), amikor a meditáló folyamatos visszajelzéseket akar, tudni akarja, meditativ állapotban van-e már, jól meditál-e, milyen szinten tart stb. Ha viszont ezekre figyel, nem meditál, ha pedig valamilyen érzés, kép, fény megjelenését hiszi a meditativ állapot jeleinek, minden további nélkül elő is tudja állitani őket magának - de ekkor megint kiesett a meditációból. A keletihez képest alapvetően extraverált nyugati ember a tudatát, a gondolat- akarati énjét éli meg valódi énjeként. A tudata ahhoz szokott, hogy folyamatosan csinálnia kell valamit. Önmaga elvesztéseként, halálként éli meg, ha ezt nem teheti. A fogyasztói társadalom és a mai életritmus ezt még tovább fokozta. A taoizmus igazsága viszont, hogy ha a yang elérte a tetőpontját, visszavonul és átadja a helyét a yinnek. Bár a külső világban éppenhogy nem látszanak a yang erői visszavonulni, a meditáció (és a belső utak) nyugati megjelenése mégis ezt jelzi. A meditáció élettani hatásai Mivel a nyugati elme nem elégszik meg belsõ tapasztalással, ahhoz, hogy elhiggye, tényleg történnek változások a meditációban, orvosok és pszichológusok sereg foglalkozott és foglalkozik a kutatásukkal. Ime néhány életteni és pszichológai eredmény: A meditatív állapotban számos élettani funkció változást mutat. Nõ a bõrellenállás, lassul a légzés, csökken az oxigénfelhasználás. Lassul a pulzus, sõt egyes jógik dokumentált eseteiben a pulzus és a légzés hosszabb idõre kimutathatatlanná válik. Ilyenkor nincs légzõmozgás (errõl is fel lehet ismerni a mély meditációban lévõ embert), gyakorlatilag elegendõ a nyugvó tüdõk (és a bõr!) felszinén játszódó gázcsere. A légzés idõnként még kezdõ meditálóknál is spontán szüneteket mutat, fõleg ezekben a periódusokban jelentezik az EEG-n erõs frontális alfa tevékenység, elõször nagy amplitudójú théta lökésekkel, az agyféltekék egyre javuló szinkronja mellett. Késõbb egyre több théta, majd delta hullám jelentkezik. A külvilág érzékelése ekkor már teljesen szünetel, de ez abban különbözik a patológiás állapottól, például a kómától, hogy bármikor tudatosan visszaállitható. Az igazság az, hogy a mûszeres méréseire oly büszke nyugati tudománynak fogalma sincs arról, mi történik ilyenkor a pszichében, hol jár a meditáló tudata és egyáltalán mi tartja életben a testet? A keleti történetekben nem ritkán évekig megszakitás nélkül meditációban ülõ jógikról olvasunk. Erre csak az lehet a válasz, hogy olyan energiák, amelyek az éber tudatállapotban nincsanek jelen. A biokémiai vizsgálatok a csökkent anyagcsere, csökkent szimpatikus tevékenység számos jellemzõjét mutatják, de ezek sem azonosak a patológiásan csökkent anyagcsere jellegzetességével. A máj és vese vérkeringésében kb. 30%-os csökkenést találtak, viszont 70-75% javulást az agyban és a harántcsíkolt izmokban. Javul a teljes szervezet önregulációja és regenerációja, ami hosszabb távon az öregedés erõteljes lassulását okozza. Ezért hallunk olyan fantasztikus életkorokról a keletieknél. A rendszeresen meditáló személyeknél megfigyelhetõ a kreativitás, intelligencia, mentális és fizikai teljesítõképesség, megfigyelõ- és koncentrálóképesség és memóriakapacitás növekedése. Diákok iskolai teljesítménye nõ, szenvedélybetegeknél csökken a drogfüggõség. Bár a meditáció nem specifikus gyógymódja egyetlen betegségnek sem, számos esetben javulás figyelhetõ meg pl: asztma, allergia, migrén, diabetes, depresszió, fóbiák, dadogás, alvászavar, evési kényszer stb., de még daganatos betegeknek is erõsen ajánja minden szalkember. A meditáló személyek szociális képességei is javulnak, sõt több kísérlet eredménye szerint ahol számosan és sokat meditálnak, az egész környék bûnözési mutatói javulnak. (Akkor is, ha ez nem ezt a határozott célt elképzelõ és projektáló imagináció, pl. agykontrollal!) Néhány ellenjavallat ismert csak pl.: epilepszia, fokozott görcskészség, skizofrénia és más pszichózisok. Néhány, valamilyen meditációt tanító szervezet szponzorált már hasonló eredményeket produkáló klinikai vizsgálatokat. Közleményeikben az szerepel, hogy mindezek csakis az ő módszerükkel érhetőek el. Ez nyilvánvaló túlzás, „csúsztatás”. Valószínűleg vannak kisebb különbségek a mért eredmények között, de alapvetően sokkal több a közös hatás. A buvársajtó másfél évszázada közöl szenzációs híreket meditáló szerzetesekről, jógikról, fakírokról. Ők azok, akik képesek leállítani akár a szívműködésüket (?). légzésüket, érzéketlenek a fájdalomra, sebeik pillanatok alatt gyógyulnak, képesek eltűnni, vagy a levegőbe emelkedni. A közelmúltban egy buddhista tanító tréfás kedvében olyan diagnosztikai „eredményeket” produkált, amelyek teljesen összezavarták az orvoscsoportot, egy másik idős tanító pedig évekig élt, sőt utazott, tanított, beavatásokat adott olyan szívbetegséggel, ami egy átlagos embernél már rég halált okozott volna. És még sorolhatnánk a nagy gyakorlatú meditálókkal, vagy közelükben tapasztalható parajelenségeket. Mindezek nem voltak ismeretlenek a nyugati világban sem. Szentek csodái között mindez ugyanúgy előfordul, de ide tartozik a stigmatizáció (Jézus sebeinek megjelenése a hívő testén) is. Sokan azért kezdenek meditálni, hogy különleges képességeket nyerjenek, amelyekkel mások csodálatát, vagy önmaguk nagyobb elismerését, értékelését tudnák elérni. Általában nem járnak sikerrel. Ahogyan Patanjali, a nagy jógi tanította, ezek a különleges képességek szükségszerűen megjelennek a haladás bizonyos fokain, de valójában csak „melléktermékek”. Nem szabad őket célnak tekinteni, erőltetett fejlesztésük pedig kifejezezzen ártalmas. Élmények és káprázatok A folyamatos tevékenységhez szokott nyugati ember nehezen szán időt a tétlenségnek tűnő meditációra. Ha mégis, akkor sem könnyen mond le az eredményesség, siker kényszeréről, igy szeretné, ha meditációja “eredményes” lenne. Pedig itt nincsenek azonnali visszajelzések, az eredmények is később és máshol jelentkeznek, ami pedig azonnal jelentkezik, az nem eredmény. Sokan megdöbbenten fogadják, ha egy (igazi) tanitó egyáltalán nem kiváncsi a meditáció közben átélt élményekre, vagy egyszerűen annyit mond: jó. De ha nem láttál volna semmit, az is ugyanilyen jó lenne. A hinayana (Sattipattana Sutta) egyértelműen megfogalmazza, hogy a spontán jelentkező viziók, képzetek nem a haladás jelei, tudatositsuk, majd ejtsük el őket! A zen gyakorló még szidást is kap értük, az egyik buddhista tanitó pedig úgy mondja, ilyenkor nem meditálunk, hanem Disneyland-eket épitünk magunknak. Ez igy egyfajta spirituális és érzelmi önkielégités, mert bár igaz, hogy a meditációban bármi megtörténhet, de nem nekünk kell megcsinálni vagy kiprovokálni. Meg kell tanulni különválasztani, ami magától jön, spontán élmény, attól, amit magunk imaginálunk hozzá. Bizony nehéz ezt elfogadni annak, aki úgy tanulta, ezek az “élmények” a fejlődést jelzik és annál jobb, minél magasztosabb viziói vannak, és elhitte, hogy meditációjában személyesen neki jelenik meg Isten, Jézus és más magasztos lények. Ekkor mondják a buddhisták: “Ha Buddha jön veled szemben az úton, öld meg!” Mert ha transzcendencia nem mint belső lényegünk jelentkezik, az nem más, mint illúzió, hallucináció, projekció. A legtovább a transzperszonális pszichológia megy, szerintük egyértelműen komoly spirituális válságot és nem ritkán pszichózist jeleznek az ilyen élmények, vagy amikor valaki úgy érzi, folyamatosan “kapja fentről a tanitásokat”. Az ilyen élményekre törekvő meditáció sajnos mellőzi a meditáció minden előnyét és egyértelműen pszichopatogén, romboló és betegitő hatású! Még az egyértelműen pozitivnak értékelt fényélmények is elgondolkodtatóak. Az isteni lényeg ugyanis még fény formájában sem látható, ugyanis túl van a fényen. A fény ugyanis a transzcendens valóság legelső tükröződése az anyagvilágban. A kabbalában a legfelső (Keter) szint szine ezért a fekete, és a mély meditációban a csendet nem fény, hanem teljes üresség kiséri, amelyet talán puha, meleg, mindent betöltő békességként és boldogságként lehet leirni. A fényt, Lucifer, a bukott angyal hozza, de ott van az asztrális túlvilág hamis fénye, az asztrálfény is. Meditálni mindenki tudna, ha nem félne a belső ürességtől és el tudná engedni a gondolatok csapongását. (Ez az előbb említett néhány sajátos technikával könnyen elérhető.) Spontán élik át a meditáció pillanatait a játszó gyerekek, a természeti népek, a falusi kispadon az öregek, és valamennyien, mikor például egy szép látványban elmerülve teljesen megfeledkezünk magunkról. Ön-feledtség szavunk is az Ego-nélküliséget jelenti. A meditációt nem kell akarni, egyszerüen hagyni kell és csendben maradni. Amikor bármit is akarunk, az már nem meditáció. Lehet segítségül hívni kezdetben zenét és tárgyakat, azután ezek se kellenek. Lehet meditálni úgy is, hogy kezdők számára a test ellazítását relaxációs gyakorlatokkal kezdjük. A meditáció egyszemélyes dolog, magánügy, még akkor is, ha csoportban történik. Aki helyesen meditál, nem éli bele magát hamis illúziókba, nem járkál utána megszentült ábrázattal a világban, ugyanúgy éli napi életét, mint bárki más, mégis minden megváltozik benne és körülötte. Bár lehet, hogy a meditáció klasszikus módszerei és technikái a gyors sikert igérő New Age technikák mellett lassúnak és unalmasnak tűnnek, évezredek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy mégis inkább így érdemes csinálni. Forrás: aharmoniamuveszete.lapunk.hu A meditáció jelentősége és hatásai http://ecsk.grou.ps/blogs/item/a-meditacio-jelentsege-es-hatasai/  A nyugati emberre nehezedő nyomások között a stressz a leggyakoribb illetve a legveszélyesebb.Tünetei az idegesség, ingerültség, izomgörcsök és a túlfeszítettség. A stressz következménye, hogy a szervezet külvilágra adott reakciója nem kiegyensúlyozott, a test harcra, vagy menekülésre készül fel. A stressz akkor válik veszélyessé, ha nem tudunk megfelelően reagálni rá. A test ilyenkor hiába készül fel a harcra, nem harcolhat, mivel a társadalom a támadást és a menekülést egyaránt lehetetlen viselkedésnek tartja, vagy éppen kilátástalan helyzet állna elő magánál a személynél mind a harc, mind a menekülés esetében, így marad az állandó feszülés, a stressz. Eközben stresszhormonok választódnak ki, szívünk gyorsabban ver, a vérnyomásunk megemelkedik - de nincs levezetési lehetőségünk. A stressz zárt körben kering bennünk, és egyre mélyebbre ássa magát. A jól megszokott, régi stresszeink különösen végzetesek. Bár nem vagyunk a tudatában ennek a megterhelésnek, ez azonban még nem jelenti azt, hogy el is tűnt. Éber tudatunk nem ismeri fel, de tudatalattinkat aláássa, és ezzel megterheli egész személyiségünket. A legtöbb ember kifejlesztett magának egy olyan eljárást, amivel a stresszt elintézi: lezárja tudatát a stressz által megterhelt területek elől. A tudattalan ezt úgy kezeli, mint a veszélyes hulladéktárolót. Ez egy darabig működik, de a lélek hulladéktároló képessége egyszer kimerül. A szemét kiömlik, a régi stresszokozók pusztítóan lépnek a tudatba, és szenvedésben vagy pszichoszomatikus zavarban nyilvánulnak meg. Ebben az elnyomott érzelmi állapotban az ember még képes működni, de csak addig, amíg el tudja fojtani mindazt, amit tehernek érez. Lelki és szellemi fejlődésre azonban már nem képes így. Személyes válsággá akkor válik, amikor a lélek szeméttárolója megtelik, és a feldolgozandó lelki tartalmak a tudatba áradnak. Oldó módszerek: Különböző módszerek léteznek az ilyen lelki blokkok feloldására, és a belső világ rendezésére. A legegyszerűbb és legátfogóbb módszerek egyike a meditáció. A legújabb tudományos kutatások és az ősi tapasztalatok egybevágóan megerősítik a meditáció pozitív hatásait. Segítségével sikerül megnyugtatni és ellazítani a lelket és a testet. A mély ellazulás állapotában feloldódnak a régi stresszek, és új bizalom születik meg. A meditációban ítélkezés és cél nélkül indulunk el felfedezőútra a lelkünkbe. Semmit sem akarunk elérni, hanem csak hagyni és elfogadni, ami történik. Lelkünk nagyra értékeli ezt a szabadságot, így a meditáció alatt kényszerítés nélkül irányítja belső keresőnket a sötét területekre. Mivel pedig semmit sem akarunk elérni, mindent elérhetünk. Testünk és lelkünk egészségesebb lesz, jobban megismerjük önmagunkat, és sikeresen kommunikálunk másokkal. Aki el tudja fogadni magát, az könnyebben fogad el másokat is. Aki ismeri magát, az könnyebben tudja megvalósítani önmagát, mivel kevésbé van kitéve a külső manipulációknak. Rendszeres meditálás révén kialakul egy ellazult, nyugodt, békés alapérzés. Aki meditál, az nem érzi magát annyira zaklatottnak és űzöttnek. A környezeti ingerek kevésbé terhelik meg, és ritkán mutat stresszreakciókat. A nagyobb belső nyugalom miatt növekszik a reakció- és a koncentrációs képesség. A meditáció segítségével jobban el tudjuk fogadni önmagunkat, jobban bízunk magunkban, és jobban meg tudjuk valósítani magunkat. Ennek eredménye a nagyobb függetlenség, önállóság, kockázatvállalás és tolerancia másokkal szemben. A meditáció egyértelműen pozitívan befolyásolja általános hangulatunkat. Kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat, és derűs elégedettség alakul ki bennünk. Könnyebben felismerjük indulatainkat, és sikeresebben kezeljük őket. Növekszik a testi és szellemi teljesítőképesség, az intelligencia pedig mérhetõen magasabb lesz. Kivételes esetekben nagyobb kreativitást is megállapítottak. a meditáció növeli az emlékező- és tanulási képességet, könnyebben megy a számtani feladatok megoldása, növekszik a motorikus ügyesség és csökkennek a félelmek. a meditáció csökkenti a vérnyomást, és megszünteti az elalvási zavarokat. A drogfüggőség drasztikusan csökkenthető meditációval. a meditációs gyakorlatok javították, vagy teljesen megszüntették a következő tüneteket: gyomorfekély, asztma, epilepszia, allergiák, fejfájások, pattanások, túlsúly, feszültségek. Mivel közismert, hogy a gyakori stressz gyengíti az immunrendszert, nem csoda, hogy a meditáció stresszoldó hatása miatt csökkenti a fertőzések, a megfázás és az influenza esélyeit. A meditáció sikerének feltétele, hogy ne akarjunk ilyen sikereket elérni! A meditációnak csak akkor lesz feszültségoldó és gyógyító hatása, ha kényszer és célkitűzés nélkül éljük meg. A testünk és a szellemünk jobban tudja, mint a hétköznapi tudatunk, hogy hol van szükségünk stresszoldásra, a félelmek feloldására és terápiára. Aki meditál, annak meg kell tanulnia eloldódni a mindennapi kényszerektől, amivel mindig valamilyen meghatározott célt akarunk elérni. A meditáció közben felmerülő minden gondolatot, érzést, értékítélet és kommentár nélkül fogadunk el - és nem analizáljuk, de nem is keresünk hozzá asszociációkat. Ez ugyanis csökkentené, sőt megszüntetné a meditáció sikerét. Meditáció közbeni, illetve utáni tünetek: A fejfájás, a fáradtság szintén a régi fizikai és lelki salakok feloldódásának jelei. Nincs ok a nyugtalanságra, ha ilyen tünetek jelentkeznek a meditáció elején. Az idegesség, ingerlékenység és a bõrviszketés arra utal, hogy elnyomott agresszió szabadul fel. Mivel a meditáció feloldja a félelmet, a szomorúságot, a magányt, a dühöt és az agressziót, ezek az érzések átmenetileg a tudatunkba emelkednek. Ez még nem ok az ijedtségre. A felsorolt tünetek csak kivételesen fordulnak elő, de feltétlenül pozitívan értékelendők, mivel azt jelzik, hogy a stressz oldódik, és beléptünk tudatunk egy mélyebb síkjára. Aki nem tudja elfogadni tudattalanjának e tartalmait, az lemond arról a lehetőségről, hogy megtalálja és fejlessze önmagát. A helyesen végzett meditáció sohasem veszélyes. Mindig harmonikusan igazodik a test és a lélek központi szükségleteihez. Kockázatossá csak akkor válik egy meditáció, ha egoista célokra használjuk. Csend Meditáció - Az Alap  A csend meditáció egy nagyon egyszerű, mégis rendkívül hatékony meditációs technika, amit kezdők is könnyedén gyakorolhatnak. (Bár had tegyem hozzá, a kezdő és a haladó meditáló megkülönböztetése is csak egy téveszme.)Nem annyira direkt és közvetlen gyakorlat, mint az Önvaló Meditáció, de végeredményét tekintve, pont ugyanoda vezet. Egyetlen dolog különbözteti meg az Önvaló Meditációtól, ez pedig az, hogy ez a módszer még segédeszközt használ. A technika:  A csend meditáció tárgya a "tökéletes csend". Tökéletes csend alatt nem a külső csendet kell érteni, hanem az elme csendjét. Természetesen addig, amíg az elme aktív, mindig merülnek fel benne gondolatok, melyek lehetnek hangok vagy képek. Tehát aktív elme mellett soha nem érhető el a "tökéletes csend". A technika pont ezen a paradoxonon alapul. Kényelmes, ülő testhelyzetben becsukjuk a szemünket és feltesszük magunknak a következő kérdést: "Milyen az a tökéletes csend, ami valójában vagyok?" Ezt követően, próbáljuk megtalálni önmagunkban a "tökéletes csendet"! (A kérdés második fele biztosítja, hogy a keresés önmagunkban történjen). Ne ismételgessük mantraszerűen a kérdést! A kérdés csak segédeszköz. A technika lényege, hogy az elménknek adunk egy keresési feladatot, mely leköti, éberen tartja, ugyanakkor elcsendesíti. Mivel bármilyen csendes állapothoz érünk, az még nem a "tökéletes csend", ezért folytatódik a keresés és egyre finomabb és csendesebb állapotokat fogunk megélni. Ha eközben bármilyen gondolat felmerül bennünk, hagyjuk figyelmen kívül és keressük tovább önmagunkban a "tökéletes csendet"! Ha a gyakorlat során elkalandozunk és azon kapjuk magunkat, hogy már nem a "tökéletes csendet" keressük, hanem pl. belebonyolódtunk egy gondolatláncba, akkor tegyük fel ismét a fenti kérdést. Próbáljunk mindvégig tudatosak maradni! Végezzük a gyakorlatot ameddig jólesik! (De minimum 10 percig). Jó "tökéletes csend" keresést! Ha már könnyedén megy a Csend Meditáció, javaslom, mielőbb térj át a sokkal hatékonyabb Önvaló Meditáció gyakorlatára! Önvaló Meditáció - A Guruk Bölcsessségének Esszenciája  Egyedülállóan Egyszerű és Hatékony meditációs technika. A mély nyugalom és a teljesség megtapasztalása már az első alkalommal! Felejtsen el minden ezoterikus és spirituális módszert! (pl. az OM zengetése, mantrák mormolása, csakrák, kundalini stb...) Felejts el mindent, amit a meditációról eddig hallottál, gondoltál vagy tudtál! Felejtsd el azt is, hogy ez valami különös dolog, amihez valamilyen új életmódra kellene áttérni! Ne gondold azt, hogy a meditáció nehéz, fárasztó, koncentrációt igénylő gyakorlat! Épp ellenkezőleg! Mit nyújthat Neked az Önvaló Meditáció? drámaian javuló közérzetet és egészségi állapotot mély nyugalmat, kiegyensúlyozottságot növekvő koncentrációs és tanulási képességet boldog és harmonikus életet kiteljesedő spirituális és szellemi képességeket az önmegvalósítás (megvilágosodás) állapotát "Az Önvaló Meditáció a guruk bölcsességének esszenciája." Az Önvaló meditációban a figyelmedet az Önvalóra fogod irányítani. Az Önvaló, az a tudatosság, mely gondolatok nélkül szemlél. Az Önvaló szemléli a környezetedben lévő tárgyakat, személyeket és eseményeket a szemeden keresztül. Az Önvaló hallja a környezetedben lévő hangokat a füled segítségével. Az Önvaló érzi, ízleli és tapintja az illatokat, ízeket és tárgyakat az orrod, nyelved és bőröd segítségével. A gondolatok és érzések, melyek eközben születnek, nem az Önvaló. Az Önvaló nem a gondolkodás. Az Önvaló a tiszta tudatosság, mely a gondolatok mögött van. Ez a tiszta tudatosság tapasztalja a gondolatokat is. Ez a tiszta tudatosság tudatos, amikor te ébren vagy. Ez a tiszta tudatosság az Önvaló, vagyis Te. Az Önvaló csendes, boldog, tiszta tudatosság. Ahhoz, hogy megtapasztald az Önvalót, a figyelmedet rá kell irányítanod úgy, hogy közben figyelmen kívül hagyod a külső dolgokat és a gondolkodást. Amikor figyelmedet az Önvalóra, vagyis a tiszta tudatosságra irányítod, nem kell tapasztalnod semmit. Amikor figyelmedet az Önvalóra, vagyis a tiszta tudatosságra irányítod, ne akarj tapasztalni semmit! Ha a gyakorlat során bármilyen tapasztalatod vagy érzésed jelentkezik, hagyd figyelmen kívül, még ha kellemes is! A gyakorlathoz biztosíts magadnak nyugodt, csendes, kellemes környezetet, ahol nem zavarhat meg senki. A gyakorlathoz ülhetsz keresztbe tett lábakkal, vagy széken, vagy fotelben, ahogy neked jólesik. A lényeg, hogy kényelmes legyen. Ne végezd a gyakorlatot fekve, mert úgy könnyen elalszol! Nem kell, hogy kizárj minden zavaró tényezőt, mert nem is tudsz, de törekedj arra, hogy erős hangingerek ne érhessenek. Ennek érdekében kapcsold ki a telefonod és az ébresztő órád. Ne hallgass semmilyen meditációs vagy egyéb zenét a gyakorlás közben! Az oktató hanganyagot csak addig használd, amíg szükséged van rá, de törekedj arra, hogy minél előbb önállóan végezd a gyakorlatot. Ha önállóan végzed már a gyakorlatot, nem szükséges önmagadnak utasításokat adni, egyszerűen, természetes módon végezd a már elsajátított módon. Soha ne gondolkozz azon, hogy jól végzed-e a gyakorlatot! Ha nem gondolkozol azon, hogy jól végzed-e a gyakorlatot, akkor jól fogod végezni. A meditációra szánj annyi időt, amennyi jólesik, de javasolt mindennap egyszer vagy kétszer legalább fél órát meditálni. Ne használj ébresztő órát a meditáció végének jelzésére! Végezd a gyakorlatot addig, ameddig kellemes! Nagyon fontos! Amikor a meditáció alatt a figyelmedet az Önvalóra, vagyis Önmagadra irányítod, ne egy pontra próbálj fókuszálni a fejedben, mert ettől könnyen megfájdulhat a fejed. Csak irányítsd a figyelmedet könnyedén Önmagadra. Az Önvaló, vagyis Önmagad a határtalan tudatosság. Ne akard beszűkíteni! További instrukciók Valamikor (ki tudja hány inkarnációval ezelőtt) elfeledkeztél önmagadról és esetleg már olyan mértékű az elfeledkezés és az önhipnózis, hogy nem érted, hogyan irányítsd a figyelmedet Önmagadra. Ha nem érted, hogy pontosan kire/mire kell fókuszálnod a figyelmedet az Önvaló Meditáció gyakorlata alatt, akkor próbáld meg a következőt: Ülj le, lazulj el, amennyire tudsz. Csukd be a szemed és gondold mantraszerűen (két gondolat között néhány másodperc szünetet hagyva) azt, hogy "én". Figyeld meg, hova mutat ez az "én" gondolat! Próbáld megtalálni a forrását! Az "én" gondolat forrása az a "tudatosság", amire a figyelmedet kell irányítanod az Önvaló Meditáció gyakorlata során. Ha megértetted, hogy hol van a "tudatosság", akkor próbáld meg újra elvégezni az Önvaló Meditáció gyakorlatot az "én" gondolat nélkül, az oktató anyag segítségével! http://ecsk.grou.ps/blogs/item/a-meditacio-jelentsege-es-hatasai/ |