Főoldal‎ > ‎Meditáció‎ > ‎

Önvizsgálati meditáció


Önvizsgálati meditáció

"A lemondás legmagasztosabb szintje a belső lemondás, az önmegtartóztatás. Akiben belül nincs önmegtartóztatás, az a külső dolgokra mindhiába próbál nemet mondani. Mindenekelőtt engedd el rossz tulajdonságaid és takarítsd el lelki utadról az önzés, a harag, a kapzsiság és a gyűlölet köveit."

Az önvizsgálati meditáció a „Jóga a mindennapi életben” rendszer része. A figyelemösszpontosító és meditációs gyakorlatok ugyanúgy szintenként épülnek egymásra, mint ahogy ezt a módszerességet az ászanák és a pránajamák gyakorlása során már megtapasztaltuk. A jógarendszer így, vagyis lépésről lépésre vezet, és segít a továbbfejlődésben.

Az önvizsgálati meditáció technikái segítenek a jobb önmegismerés, az önuralom és az önmegvalósítás eléréséhez, amelyek révén megtapasztalhatjuk és kibontakoztathatjuk önmagunkban az Isteni Önvalót (átmát). Ilyen fenséges és nagy célt nem lehet máról holnapra elérni. Megvalósításához önfegyelemre, gyakorlásra és egy Mester irányítására van szükség.

Az önvizsgálati meditáció a „Milyen vagyok?” kérdéssel kezdődik, hogy végül megtaláljuk a választ létünk legalapvetőbb kérdésére: „Ki vagyok én?”

A meditáció által spirituális tudásra (para vidya) teszünk szert, amely az intellektuális tudástól (apara vidya) eltérően örök és változatlan. A para vidya nem tanítható és így nem lehet megtanulni sem. A kozmikus törvények elfogadásával és betartásával, a mantragyakorlásával, meditációval és Mesterünk áldásával a belsőnkben bontakozik ki a para vidya.

Hogy eljussunk az átma megismeréséig, előzőleg tüzetes vizsgálatnak és elemzésnek kell alávetnünk a három tudatszintet – tudat, tudatalatti és tudattalan. Ha már teljes egészében felszabadítottuk és megtisztítottuk a tudatunkat – ami csak úgy lehetséges, hogy tudatossá tesszük e három tudatszintet –, megnyílik a legfelsőbb tudathoz vezető kapu és elénk tárul, megnyilvánul az Isteni Átma.

Az önvizsgálati meditáció során először olyan gyakorlatokat végzünk, amelyek segítségével a tökéletes testi és lelki nyugalom állapotába kerülünk. Ezt követően figyelem-összpontosító képességünket, képzelőerőnket és imaginációs képességünket edzzük és fejlesztjük, majd foglalkozunk önnön tudatunk tartalmaival, tulajdonságainkkal, nézeteinkkel, képzeteinkkel és gondolkodásmódunkkal.

Fontos, hogy elszakadjunk előre kialakított nézeteinktől, előítéleteinktől, és feloldva azokat semleges, elfogulatlan álláspontra helyezkedjünk. Csak így nyílhatnak meg előttünk új perspektívák, így juthatunk új felismerésekre.

Ne ragaszkodjunk görcsösen a „bejáratott formulákhoz”, ne ismételjük a régi, „jól betanult leckét”, ne vergődjünk saját érzelmeink fogságában, hanem merjünk túllépni az intellektus határain, hogy alámerülhessünk tudatunk mélyebben fekvő rétegeibe.

Gyakran esünk abba a tévhitbe, hogy jól ismerjük önmagunkat, ám ha mélyebben magunkba nézünk, hamar kiderül, hogy mennyi mindent nem tudunk magunkról. Talán meg is lepődünk, mennyi szép és pozitív tulajdonságot fedezünk fel magunkban: együttérzést, megértést, szeretetet, alázatot, türelmet, fegyelmet, őszinteséget, céltudatosságot, elégedettséget, örömöt, békét és mély belső boldogságot. Ha tudatában vagyunk ezeknek, vagyis tudatosítjuk őket, nagy segítséget jelentenek önmagunknak, lelki fejlődésünknek és emberi kapcsolatainkra nézve is.

Előfordulhat azonban az is, hogy negatív meglepetésben lesz részünk, mert negatív tulajdonságokra lelünk magunkban. Ez az oldalunk gátolja spirituális fejlődésünket, megbontja az összhangot önmagunkban és a környezetünkben. Végezzünk őszinte önvizsgálatot: nem vagyunk- e gyávák, telhetetlenek, becsvágyók, irigyek, féltékenyek, türelmetlenek, haragtartók, ingerlékenyek, intoleránsak, kapzsik, indulatosak, hiúk? Vizsgáljuk meg vannak-e komplexusaink? Gyakran nem is vagyunk tudatában ezeknek a jellemvonásoknak, vagy azt hisszük, rég leküzdöttük őket. Aztán egyszer csak mégis előkerülnek a „süllyesztőből”. A tudatalattinkban lapulnak, mint elszórt magvak, amelyek csak kedvező körülményekre várnak, hogy kicsírázhassanak.

Létünk az alábbi négy tudatszinten zajlik:


tudattalan,

tudatalatti,

tudatos és,

tudatfeletti, tudaton túli.

A tudattalanban rejtőznek korábbi inkarnációink karmikus nyomai. A tudatalattiban viszont jelenlegi létünk minden tapasztalata és élménye található, amelyeket lelkünk anyaméhbe történő bejutása óta szereztünk és ezek itt mind „feljegyződnek”, rögzülnek. A tudatalatti tartalmazza mindazt, amit valaha megtapasztaltunk és átéltünk, amit tudatosan vagy öntudatlanul érzékeltünk. Leginkább egy magnetofonhoz hasonlítható, amely rögzíti a mikrofon által felvett összes zörejt. A tudatalatti mindent elraktároz: a szépet és örömtelit éppúgy, mint az elfojtott problémákat, a felemás és agresszív érzéseket, a félelmeket, a szomorúságot, a reményeket és a vágyakat, vagy a kívánságokat.

Azáltal, hogy a meditáció során mélyen önmagunkba merülünk, azonosíthatjuk és tudatosíthatjuk ezeket a tudatalattiban rejtőző „magvakat”. Az okok és összefüggések felismerése és elemzése által felfedjük, feloldjuk, végérvényesen megszüntethetjük, illetve végleg eltávolíthatjuk őket.

Nézzünk egy példát: Valakit, látszólag minden ok nélkül, félelmek gyötörnek, ezért pszichiáterhez fordul. Múltjának elemzése során kiderül, hogy félelmei egy bizonyos gyerekkori eseményre vezethetők vissza. Az ok feltárásával elveszíti jelentőségét a félelem, és az érintett így tudatosan megszabadulhat tőle.

Az öntudatlanul szerzett vagy fel nem dolgozott korábbi élménytartalmak, amelyek a tudatalattinkban tárolódnak, csak addig kínoznak, csak addig lehetnek hatással ránk, ameddig nem tudatosulnak bennünk a valódi összefüggések. A tudás fényében azonnal eltűnnek ezek az „árnyak”.

Az „önvizsgálati meditáció” során belső világunkat kutatjuk és közelebbről megismerjük az elménk működését, vagyis azt a lelki funkciót, amely megteremti az összeköttetést a tudatalatti és a tudatos között.

Az elme olyan, mint egy hömpölygő folyam: nem lehet sokáig feltartóztatni vagy duzzasztással eltorlaszolni az útját. Ha úgy emelünk duzzasztógátat, hogy nem gondoskodunk levezetőcsatornáról, egy ideig ugyan visszatarthatjuk, uralhatjuk a víztömeget, ám előbb-utóbb bekövetkezik a katasztrófa. A gát átszakad, és a kiáradó víztömeg sodró árként elönti a tájat. Ha túlságosan megzabolázzuk az elménket, ha elnyomjuk vágyainkat és érzéseinket, a tudatalattinkban is robbanásszerűen oldódik ki a feszültség a megnövekvő belső nyomás hatására.

Az elménknek nem tudunk megálljt parancsolni, de azért megfelelő mederbe terelhetjük, ahogy a folyókat is szabályozni szokták, hogy elejét vegyék az árvizeknek és a vele járó károknak. Az „önvizsgálati meditáció” során megtanuljuk ellenőrizni és szabályozni tudatunk „eszközeit” – vagyis az elmét és az érzékeket – anélkül, hogy korlátoznánk annak működését. Ehhez előbb meg kell ismernünk és értenünk önmagunkat, viselkedésünk belső mozgatórugóit, indítékait. Ezáltal időben közbeavatkozhatunk és megakadályozhatjuk, hogy gondolataink olyan irányt vegyenek, amely később sok bajjal és szenvedéssel járna.

Az önvizsgálati meditációban megtanuljuk megérteni önmagunkat és embertársainkat, megtanulunk megbocsátani magunknak és másoknak is. Megtisztítjuk a tudatalattinkat, és fokozatosan feloldjuk a belső gátlásokat, komplexusokat. Gondolkodásunk rendezett és tiszta lesz, ezáltal legyőzhetjük, sőt el is kerülhetjük az élet sok nehézségét, életünk buktatóit. Végül eljutunk valódi lényünk és életünk céljának felismeréséig, valamint belső valónk kibontakoztatásáig.

Vizsgáljuk meg saját életünket. Csak az anyagi élvezeteket keresünk, vagy megismerése és spirituális tudásra törekszünk? Az állatok életét kitölti az evés, az ivás, az alvás és fajfenntartás. Aki beéri ennyivel, és nem tör magasabb célok felé, az elkótyavetyéli emberi mivoltából adódó lehetőségeit. Aki viszont felismeri az emberi létben rejlő esélyeket, az időt szán az imádságra és a meditálásra (teljesen függetlenül attól, hogy milyen hitet vall, mi a vallása, mely felekezethez tartozik). Isten mindenütt jelen van, Ő az a mindent átható, tudatos, öröktől fogva létező erő, az a tudatos energia amely eltölt minden élettelent és élő teremtményt.

A „Jóga a mindennapi életben” és az önvizsgálati meditáció segítségével az igazi önvalónkkal történő eggyé váláson keresztül eljutunk a kitűzött célhoz, vagyis az önmegismeréshez és önmegvalósításhoz.

Önvizsgálati meditáció

Kiindulóhelyzet: meditációs ülés

Légzés: normál légzés

Időtartam: eleinte 10-20 perc, később 30-60 perc

Felkészülés a meditációs gyakorlatra (kb. 20 perc)

  • Válasszunk olyan ülőhelyzetet, amelyben hosszú ideig, az egész gyakorlat alatt kényelmesen, lazán, mozdulatlanul tudunk maradni.

  • Üljünk egyenesen, a fejünk, a nyakunk, a tarkónk és a hátunk legyen egy vonalban.

  • Teríthetünk magunkra egy meditációs kendőt.

  • A kezünk chin mudrában a térdünkön vagy a combunkon pihenjen.

  • Hunyjuk le a szemünket.

  • Lazítsuk el az arcizmainkat, különösen a szemhéjunkat és a homlokunkat.

  • Mélyítsük el a test lazítását, a has, a könyök, az állkapocs és a homlok tudatos ellazításával – ha ezek a „kulcsterületek” lazák, az egész ülőhelyzet lazává válik.

  • Körülbelül 5 percig maradjunk ebben a helyzetben; csendesítsük el a gondolatainkat és az érzéseinket.

  • Zengessük az om-ot és végezzük el a meditációs gyakorlatot az adott szintnek megfelelő fokozat szerint.

A meditációs gyakorlat befejezése

  • Zengessük az om-ot.

  • Dörzsöljük össze erősen a tenyerünket, majd tegyük az arcunkra és melegítsük fel az arcizmainkat.

    • Hajoljunk előre, a homlokunkat tegyük a talajra. A karunk lazán legyen nyújtva a fejünk mellett a talajon. Érezzük, ahogy a vér az arcizmainkba áramlik. Rövid ideig maradjunk előrehajolva, hogy a mozdulatlan ülés után élénküljön a keringésünk és több vér áramoljon a fejünkbe.

  • Lassan egyenesedjünk fel, és nyissuk ki a szemünket.


Önvizsgálati meditáció 1. szint - Alapszint

Az alábbi hat gyakorlat egymásra épül. Olyan módon gyakoroljuk őket, hogy a mindenkori aktuális részre helyezzük a hangsúlyt, vagyis az éppen soron következő gyakorlatra, de rövidített formában az azt megelőzőeket is mindig vonjuk be a gyakorlásba.

Időtartam: 10-20 perc

A tér tudatosítása

  • Érzékeljük a teret, és tudatosítsuk önmagunkat a térben.

  • Legyünk tudatában jelenlétünknek (egész lényünk teljességében) – testileg, lelkileg és szellemileg.

A test tudatosítása és a mozdulatlanság

  • Érzékeljük tudatosan a testünket.

    • Oldjuk az egyes testrészekben még meglevő feszültségeket, és lassanként, egyre mélyebben lazítsuk el az egész testünket.

  • Érezzük testünk mozdulatlanságát a meditációs testhelyzetben.

Test és a légzés egységének tudatosítása

  • Érezzük a normál légzést, és tudatosítsuk a légzés folyamatát.

  • Érezzük a test és a légzés összhangját. Érezzük és figyeljük, ahogyan a testünk belégzéskor kiterjed és kilégzéskor összehúzódik.

  • Érezzük, hogy nemcsak az orron keresztül, hanem a bőrünkkel is lélegzünk, és ahogy a belélegzett levegő egész testünkben szétárad.

Figyelem-összpontosítás a belső megtisztulásra

  • Képzeljük el, és érezzük, ahogy kilégzéskor az elhasznált levegő és a káros anyagok távoznak a szervezetünkből.

  • Képzeljük el, és érezzük, ahogy a kilégzés alatt szertefoszlik minden negatív, komor gondolat és érzés.

  • Érezzük a test és az elme belső megtisztulását és felfrissülését.

Összpontosítás a prána (életenergia) felvételére

  • Képzeljük el, és érezzük, hogy belégzéskor kozmikus energia áramlik a testünkbe.

  • Fogadjuk be az energiát, és érezzük, ahogy elárasztja minden sejtünket és egyenletesen eloszlik a testben.


    • -Képzeljük el, és érezzük, ahogy a kedélyünk felderül, és elménket minden belégzésragyogó fénnyel, erővel, örömmel és derűlátással, optimizmussal tölti el.

    Figyeljük meg, ahogy minden egyes lélegzetvétellel egyre nyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbnak és frissebbnek érezzük magunkat.

Összpontosítás az anáháta csakrára (szívközpont)

  • Irányítsuk figyelmünket a mellkas középső részére, és érzékeljük a lélegzet lágy áramlását ezen a testtájon.

  • Érezzük nyugodt, egyenletes szívverésünket, mely által még mélyebben ellazulunk.

  • Teljes figyelmünkkel forduljunk a mellkas közepén levő szívtájékra, és tudatunkkal merüljünk mélyen a szívünkbe.

  • Képzeljünk el egy fényáramot a szívünk belsejében. Érzékeljük a szívünket eltöltő világosságot, fényt és boldogságot (hridayakasha).

Önvizsgálati meditáció 2. szint - Összpontosító gyakorlatok



A következő meditációs fokozatok mindegyike önálló gyakolat. Eleinte az „alapszintet” gyakoroljuk mintegy 10 perces időtartamban, és csak ezután folytassuk a meditációt az esedékes gyakorlatrész leírásának megfelelően.

Minden egyes részt legalább két héten át gyakoroljunk.

Időtartam: 20-30 perc

Figyelem-összpontosítás a légzésre a so ham mantrával


    Irányítsuk figyelmünket a mellkas közepére, figyeljük és érezzük a lélegzet finom áramlását ezen a területen (kb. 10 percig).

    Halljuk meg a légzés „belső hangját” a so ham „hangpárt” (szooó-haaamm). Hallgassuk a légzés természetes, halk hangját, ahogy belégzéskor a so, kilégzéskor a ham hangzás keletkezik (kb. 10 percig).


    A so ham mantrás légzésre való összpontosítás elmélyítése

    Az előző gyakorlat szerint érezzük a lélegzet áramlását a mellkasban (kb. 5 perc).

    Gondoljunk minden légzésnél a so ham mantrára – „az vagyok” (kb. 15 perc).

    Belégzéskor gondolatban mondjuk a so szótagot, és közben kövessük a „légzéstudatot” a köldöktől a gégéig – olyan mint a vízszint emelkedése egy üvegben, amikor megtöltjük.

    Kilégzéskor a ham szótagot mondjuk magunkban, és közben kövessük a légzéstudatot a gégénktől a köldökig – olyan mint a vízszint süllyedése, miközben kiürül az üveg.


    Próbáljunk csak a mantrára gondolni. Ha mégis felmerül más gondolat is, ne hárítsuk el, de ne is kötődjünk hozzájuk csak „szemlélődve” figyeljük, és hagyjuk elszállni őket.

    Térjünk vissza az egyszerű légzés figyeléshez (kb. 5 perc).

    Összpontosítás a belső térre (Chidakasha)


    Figyeljük a homlokmögötti belső teret az ágjá csakra tájékán. Egyszerűen tudatosítsuk azt, ami lelki szemeink előtt megjelenik, mindenfajta vizualizáció és képzelődés nélkül. Csak lazítsunk, nyugodjunk a testhelyzetben (kb. 15 perc).


    Most lássuk önmagunkat ebben a belső térben. Figyeljük meg, hogy néha úgy tűnik, a tér van bennünk, máskor meg úgy, mintha mi lennénk a térben (kb. 10 perc).


    A gondolatok figyelése


    Figyeljük, ahogy jönnek és mennek a gondolatok. Ne minősítsük, és ne befolyásoljuk ezeket a gondolatokat. Ne próbáljunk bizonyos gondolatokat elhárítani vagy megtartani. Maradjunk a semleges szemlélő helyzetében (kb. 15 perc).


    Figyeljük tovább a gondolatainkat anélkül, hogy befolyásolni akarnánk őket. Vizsgáljuk meg és tárjuk fel, hogyan viszonyulunk az egyes gondolatainkhoz. Derítsük ki, milyennek találjuk őket (jónak- rossznak, kellemesnek- kellemetlennek, szépnek- csúnyának stb.) és miért éppen olyannak értékeljük őket (kb. 15 perc).


    A tudat kiterjesztése múltbeli eseményekre


    Terjesszük ki a tudatunkat a múltra. Próbáljunk – a jelenből kiindulva – módszeresen felidézni múltbeli eseményeket. Kezdjük a mai nappal, és menjünk vissza az időben tegnapra, tegnapelőttre, a múlt hétre, a múlt hónapra, a múlt évre. Sorra jelenítsük meg az élményeinket egészen a legtávolabbi múltig, amennyire csak vissza tudunk emlékezni (kb. 10 perc).


    Térjünk vissza a jelenbe az események fordított időrendjében (kb. 10 perc)

  • .

  • Lazítsuk el az elménket, és figyeljük, ahogy jönnek és mennek a gondolatok (kb. 5 perc).

Meditáció a Gayatrı mantrára

  • Énekeljük vagy mentálisan ismételgessük ötször a Gayatrı mantrát:

    ॥ ॐ भूर्भुवः स्वः तत् सवितुर्वरेण्यं भर्गो देवस्य धीमहिधियो यो नः प्रचोदयात् ॥

    OM BHŪR BHUVAḤ SVAḤ

    TAT SAVITUR VAREṆYAṂ

    BHARGO DEVASYA DHĪMAHI

    DHIYO YO NAḤ PRACODAYĀT

    Meditáljunk a csodálatos, áldással teli

    Isteni Fényen, amely szívünk lakója.

    Ébressze fel minden képességünket,

    Vezérelje elménket, és világítsa meg értelmünket.

    • A gyakorlást az OM ŚĀNTIḤ ŚĀNTIḤ ŚĀNTIḤ békemantrával fejezzük be. Lazítsunk a szívünk belső terében (Hridayakasha) (kb. 5 perc).

Önvizsgálati meditáció 3. szint - Imagináció, vizualizáció, önkikérdezés

Ettől a szinttől kezdve mantrával együtt gyakoroljuk a meditációt. Ha nincs személyes mantránk egy lelki mestertől, akkor használjunk általános mantrát, mint az OM, vagy a SO HAM.

Minden gyakorlatrészt legalább 2 hétig gyakoroljunk.

Időtartam: 20-40 perc

Vizualizáció

    Képzeljünk el egy szép természeti képet, pirkadatot, alkonyatot, holdtöltét, tengert, vízesést, hegyi tavacskát, erdőt, virágzó rétet… Kedvünkre való képet válasszunk, hagyatkozzunk megérzésünkre. Összpontosítsunk a képre (kb. 10 perc).

  • Szemléljük figyelmesen a képet, tüzetesen vizsgáljuk meg minden apró részletét (kb. 10 perc).

Képek és érzések közötti összefüggés megfigyelése

  • Képzeljünk el egy szép képet, mint az előző gyakorlatban, és irányítsuk rá a figyelmünket (kb. 5 perc).

  • Vizsgáljuk meg, hogyan viszonyulunk a képhez. Figyeljük, milyen gondolatok és érzések jönnek. 

  • Maradjunk a semleges szemlélő helyzetében (kb. 10 perc). Vizsgáljuk meg, milyen összefüggés áll fenn a kép és az általa 

  • kiváltott érzések között.

  • Derítsünk fényt ennek okára (kb. 10 perc).

Képsor felidézése és megjelenítése

Kb. 30 perces gyakorlat keretében fűzzünk össze különböző képeket sorozattá vagy „mozgófilmmé”, amelyben mi magunk is szerepelünk (például pirkadat – gyalogtúra – erdő – vízesés – alkonyat), vagy állítsunk össze egy, az évszakok váltakozását bemutató képsort.

Az embertársakhoz fűződő kapcsolatok elemzése

  • Idézzük fel képzeletünk vásznán a közvetlen környezetünkhöz tartozó személyeket – szüleinket, gyerekeinket, társunkat, barátainkat, munkatársainkat stb. Lássuk őket tisztán magunk előtt (kb. 10 perc).


    Vizsgáljuk meg a fenti személyekhez fűződő kapcsolatunkat, és tudatosítsuk az érzéseket, amelyeket kiváltanak belőlünk. Ne értékeljük, ne minősítsük, és ne is befolyásoljuk az előbukkanó érzelmeket és gondolatokat. Maradjunk a semleges szemlélő állapotában (kb. 20 perc).

Kedélyállapot, lelkiállapot vizsgálat

Gondoljuk át egész életünket, jelenlegi helyzetünket, gondolatainkat, érzéseinket, és tegyük fel magunknak a kérdést: „Boldog vagyok?” (kb. 10 perc).


Ha a válasz„ igen”, kérdezzünk tovább: „Mi tesz boldoggá? A külső körülmények vagy a saját, belső beállítottságom? Másvalakitől/ másvalamitől függ a boldogságom? Tartós vagy múlékony ez az állapot?” (kb. 20 perc).


Ha a válasz„ nem”, így folytatódjék a kérdéssor: „Miért nem vagyok boldog? Külső körülmények, netán egy személy miatt? Állandó és tartós ez az érzés, vagy változó? Mitől változik meg? Mitől függ a boldogságom? Egy személytől? A munkaköri beosztástól, a tisztelettől, a pénztől, az egészségtől, a családtól? Beállítottságom megváltoztatásával, vagy saját igyekezetemmel legyőzhetem-e a boldogtalanság érzését?” (kb. 20 perc).

Belső szabadság

  • Ébresszük fel magunkban a belső szabadság érzését (kb. 10 perc).

    • Váljunk szabaddá a gondolatainktól és az érzelmeinktől – finoman, lágyan és békésen oldódjunk el tőlük anélkül, hogy valamit elhárítanánk vagy elfojtanánk (kb. 10 perc).

  • Ne ragaszkodjunk egyetlen érzéshez vagy gondolathoz se, csak egyszerűen a térben és időben, ITT és MOST legyünk jelen (kb. 10 perc).

Önvizsgálati meditáció 3. szint - Imagináció, vizualizáció, önkikérdezés

Ettől a szinttől kezdve mantrával együtt gyakoroljuk a meditációt. Ha nincs személyes mantránk egy lelki mestertől, akkor használjunk általános mantrát, mint az OM, vagy a SO HAM.

Minden gyakorlatrészt legalább 2 hétig gyakoroljunk.

Időtartam: 20-40 perc

Vizualizáció

    Képzeljünk el egy szép természeti képet, pirkadatot, alkonyatot, holdtöltét, tengert, vízesést, hegyi tavacskát, erdőt, virágzó rétet… Kedvünkre való képet válasszunk, hagyatkozzunk megérzésünkre. Összpontosítsunk a képre (kb. 10 perc).

  • Szemléljük figyelmesen a képet, tüzetesen vizsgáljuk meg minden apró részletét (kb. 10 perc).

Képek és érzések közötti összefüggés megfigyelése

  • Képzeljünk el egy szép képet, mint az előző gyakorlatban, és irányítsuk rá a figyelmünket (kb. 5 perc).

    • Vizsgáljuk meg, hogyan viszonyulunk a képhez. Figyeljük, milyen gondolatok és érzések jönnek. Maradjunk a semleges szemlélő helyzetében (kb. 10 perc). Vizsgáljuk meg, milyen összefüggés áll fenn a kép és az általa kiváltott érzések között.

  • Derítsünk fényt ennek okára (kb. 10 perc).

Képsor felidézése és megjelenítése

Kb. 30 perces gyakorlat keretében fűzzünk össze különböző képeket sorozattá vagy „mozgófilmmé”, amelyben mi magunk is szerepelünk (például pirkadat – gyalogtúra – erdő – vízesés – alkonyat), vagy állítsunk össze egy, az évszakok váltakozását bemutató képsort.

Az embertársakhoz fűződő kapcsolatok elemzése


Idézzük fel képzeletünk vásznán a közvetlen környezetünkhöz tartozó személyeket – szüleinket, gyerekeinket, társunkat, barátainkat, munkatársainkat stb. Lássuk őket tisztán magunk előtt (kb. 10 perc).


Vizsgáljuk meg a fenti személyekhez fűződő kapcsolatunkat, és tudatosítsuk az érzéseket, amelyeket kiváltanak belőlünk. Ne értékeljük, ne minősítsük, és ne is befolyásoljuk az előbukkanó érzelmeket és gondolatokat. Maradjunk a semleges szemlélő állapotában (kb. 20 perc).

Kedélyállapot, lelkiállapot vizsgálata


Gondoljuk át egész életünket, jelenlegi helyzetünket, gondolatainkat, érzéseinket, és tegyük fel magunknak a kérdést: „Boldog vagyok?” (kb. 10 perc).


Ha a válasz„ igen”, kérdezzünk tovább: „Mi tesz boldoggá? A külső körülmények vagy a saját, belső beállítottságom? Másvalakitől/ másvalamitől függ a boldogságom? Tartós vagy múlékony ez az állapot?” (kb. 20 perc).

Ha a válasz„ nem”, így folytatódjék a kérdéssor: „Miért nem vagyok boldog? Külső körülmények, netán egy személy miatt? Állandó és tartós ez az érzés, vagy változó? Mitől változik meg? Mitől függ a boldogságom? Egy személytől? A munkaköri beosztástól, a tisztelettől, a pénztől, az egészségtől, a családtól? Beállítottságom megváltoztatásával, vagy saját igyekezetemmel legyőzhetem-e a boldogtalanság érzését?” (kb. 20 perc).

Belső szabadság

  • Ébresszük fel magunkban a belső szabadság érzését (kb. 10 perc).

    • Váljunk szabaddá a gondolatainktól és az érzelmeinktől – finoman, lágyan és békésen oldódjunk el tőlük anélkül, hogy valamit elhárítanánk vagy elfojtanánk (kb. 10 perc).

  • Ne ragaszkodjunk egyetlen érzéshez vagy gondolathoz se, csak egyszerűen a térben és időben, ITT és MOST legyünk jelen (kb. 10 perc).


Önvizsgálati meditáció 4. szint - A belső fény felébresztése és bhakti dhyana

Minden gyakorlatrészt legalább 3 hétig kell gyakorolni.

Időtartam: 30-40 perc

Trataka gyakorlat

  • Gyakoroljunk gyertyalánggal tratakot (3x5 perces kört).  [1]Ismételjük hangtalanul, magunkban személyes mantránkat.

  • A harmadik kör után folytassuk a meditációt további 10 percig a mantrával, és tudatunkat az anáhata csakra vagy az ágjá csakra belső terére irányítsuk.

A belső fény felidézése

Belső terünkben képzeljünk el tündöklő fényt. Képzeljük el a fényt, amíg meg nem jelenik. Gyakorlás és a gondolatok megnyugvása által a belső fény látható lesz (kb. 30 perc).

A belső fény kisugárzása


Képzeljük el magunkat, ahogy a fény, mint egy burok körülvesz. Minden oldalról vegyük szemügyre ezt a fényaurát, megfigyelve a fény erősségét és a színeit (kb. 15 perc).


Figyeljünk befelé, és keressük meg a lényünkből áradó fény forrását. Váljunk még nyitottabbá és engedjük erőteljesebben sugározni belső fényünket, hogy megerősödve egyre tovább terjedhessen szét az egész térben (kb. 15 perc).

Bhakti dhyana (Bhakti-meditáció)

    Zengessük háromszor az om-ot.


    Érezzük, ahogy az om vibráció a manipura csakrától felszáll a szahasrára csakráig. Az om vibráció fény formájában átjárja egész testünket, és tovább áramlik a kozmoszban. Az om zengése védőpajzsot von körénk, amely minden negatív sugárzást, hatást és befolyást távol tart.

  • Időzzünk el 3-4 percig a következő képek, gondolatok, érzések mindegyikénél.


    • Lazítsunk. Érezzük a testünket és annak mozdulatlanságát. Tudatosítsuk jelenlétünket a maga teljességében – testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt. Elkalandozások nélkül próbáljunk, egyszerűen csak „jelen lenni”.


      Mélyen merüljünk belső Valónkba; érzékeljük, tapasztaljuk meg azt. Viszonyuljunk belső Valónkhoz és a környezetünkhöz szeretettel telve (bhakti). A bhakti azt jelenti: együttérzés, megbocsátás, megértés, szeretet és odaadás az általunk tisztelt Istenség (Ishta Devata), a szívünkben ragyogó fény iránt. Érezzük a szívünket és a fény jelenlétét bennünk és körülöttünk, s engedjük, hogy a belső fény felerősödjön bennünk.


      Érezzük a kozmikus energiát, amely prána formájában átjárja a testünk. Érezzük a prána finom érintését a bőrünkön és a bensőnkben. Ismerjük fel a megbocsátást, az együttérzést, a szeretetet, a megértést és az odaadást, mint szívünk valós tulajdonságait és árasszuk szeretetteljes érzéseinket minden élőlény felé. Érezzük, hogy szeretet köt minket a természethez, a növényekhez, az állatokhoz, az emberekhez – minden élőlényhez.


      Időzzünk el szívünk ezen szép érzéseinél. Érezzük, hogy gondolataink messze kiáramolnak a végtelen világegyetembe, és tudatosítsuk, hogy minden gondolatunknak valamilyen hatása van és előbb-utóbb mind megvalósul.


      Helyezzük Isten kezébe az életünket. Mondjuk magunkban: „Uram, én megtettem minden tőlem telhetőt, ezennel Rád bízom az életem. Átadom Neked a cselekedeteimet, a jókat éppúgy, mint a rosszakat. Kérlek, fogadd el, és ezentúl csak Te irányítsd az életem. Add, hogy testem, lelkem és gondolataim harmonikus egységet alkossanak. Add, hogy az önvalóm, a lényem Isteni része egy napon egyesüljön Veled.”


      E gondolatokkal engedjük szívünkből legmélyebb érzéseinket kiáramolni, de ne az üres térbe küldjük, hanem az általunk tisztelt Istenségnek adjuk át gondolatainkat és érzelmeinket. Csak egy Isten létezik, és Ő olyan alakban jő el hozzánk, amilyenben hiszünk és akihez imádkozunk.


      Maradjunk belső templomunkban, és érezzük szívünkben az általunk tisztelt Istenjelenlétét. Szólítsuk meg, és szívünk szentélyében emeljünk Neki egy csodálatos oltárt, helyezzük az oltárra az Őt ábrázoló képet vagy jelképet.


      Figyeljük magunkat az oltárkészítés alatt. Lássuk az oltárt és előtte saját magunkat. Szeretettel, odaadással ékesítjük fel az oltárt. Gyújtsunk mécsest, füstölőt és díszítsük virággal. Adjuk mindenből a legjobbat, amit csak adhatunk, a szeretetünket, szép és jó tulajdonságainkat, egész jelenlétünket. Leljük örömünket a szertartásban, érezzük, ahogy a béke és nyugalom szétárad bennünk. Minden félelem és gond elszáll, tökéletes védelemben és szeretetben részesülünk.


      Mellőzzünk néhány percig minden gondolatot és képzetet, s figyeljük a szívünkben friss élmények visszhangját, és hagyjuk „lecsengeni” az átélt élményt.


      Zengessük el 3-szor az OM-ot, majd énekeljük el 3-szor a       békemantrát:

    • ASATO MĀ SAD GAMAYA

      TAMASO MĀ JYOTIR GAMAYA

      MṚITYOR MĀ AMṚITAM GAṂAYA

      SARVEṢĀM SVASTIR BHAVATU

      SARVEṢĀM ŚĀNTIR BHAVATU

      SARVEṢĀM MAṆGALAM BHAVATU

      SARVEṢĀM PṆRNAM BHAVATU

      LOKĀḤ SAMASTĀḤ SUKHINO BHAVANTU

      Vezess minket a valótlanságból a valóságba.

      Vezess minket a sötétségből a fénybe.

      Vezess minket a halálból a halhatatlanságba.

      Legyen mindenütt egészség.

      Legyen mindenütt béke.

      Legyen mindenütt egyetértés.

      Érje el minden a tökéleteset

      Legyen mindenütt boldogság.

      OM TRYAMBAKAM YAJĀMAHE

      SUGANDHIṂ PUṢṬIVARDHANAM

      URVĀ RUKAMIVA BANDHANĀN

      MṚITYOR MUKṢĪYAMĀMṚITĀT

      Dicsőség a háromszeműIstennek, Sivának,

      aki örök és mindenütt jelen van.

      Áldjon meg minket és a természetet egészséggel.

      Áldásával szabadítson meg és vezessen a halhatatlanságba.

      NĀHAM KARTĀ

      PRABHU DĪP KARTĀ

      MAHĀ PRABHU DĪP KARTĀ HĪ KEVALAM

      OM ŚĀNTIḤ ŚĀNTIḤ ŚĀNTIḤ

      Nem én vagyok, aki cselekszik.

      Prabhu Deep  [2] a cselekvő.

      Egyedül Mahaprabhu Deep a cselekvő.

      Om, béke, béke, béke.


    • Dörzsöljük össze a tenyerünket. Tegyük a felmelegedett tenyerünket az arcunkra, és melegítsük fel vele az arcizmokat. Hajoljunk előre és adjunk hálát Istennek, illetve Magasabbrendű Önvalónknak a meditációért.

Önvizsgálati meditáció 5. szint - Saját tulajdonságaink elemzése

Minden gyakorlatrészt legalább 2 héten át gyakoroljunk.

Időtartam: 30-45 perc

Saját jó tulajdonságaink elemzése

  • Vegyük sorra erényeinket, például: külső, tudás, készségek, képességek stb (kb. 10 perc).

  • Vizsgáljuk meg, milyen előnyöket hoznak ezek az erények (kb. 10 perc).

  • Gondoljuk át, hogyan ítéli meg a környezetünk az erényeinket (kb. 10 perc).

  • Őrizzük meg érzelmi semlegességünket, legyünk külső megfigyelők.

Saját rossz tulajdonságaink elemzése

  • Vegyük sorra és elemezzük a gyengeségeinket (kb. 10 perc).

  • Vizsgáljuk meg, hogy milyen hátrányokkal járnak (kb. 10 perc).

  • Gondoljuk át, hogy embertársaink miként ítélik meg a gyengéinket (kb. 10 perc).

  • Most is legyünk külső szemlélők.

Saját jó és rossz tulajdonságaink minősítése


Most kritikusan szemléljük úgynevezett „jó” tulajdonságainkat. Valóban jók és hasznosak, vagy csak az egót erősítik, azaz csak azért ápoljuk őket, hogy kedvező színben tűnhessünk fel mások előtt? Elősegítik embertársainkhoz fűződő kapcsolatainkat, vagy inkább elidegenítenek tőlük (kb. 15 perc).


Szemléljük most kritikusan vélt vagy valós gyengéinket, énünk árnyoldalait. Csakugyan rosszak ezek a tulajdonságaink? Vagy inkább kisebbrendűségi érzésről és komplexusokról van szó? Miért keletkeztek? Hogyan alakultak ki? (kb. 15 perc).

Függetlenedés a környezet ítéletétől


Elemezzük tovább tulajdonságainkat, jellemvonásainkat és szokásainkat.

Függetlenítsük magunkat a környezetünk ítéletétől. Dobjunk le minden „álarcot” és „szerepet”, amelyeket csak azért vettünk fel, hogy mások előtt „jó” színben tüntessük fel magunkat. Ugyanígy szabaduljunk meg a környezetünktől átvett előítéletektől és komplexusoktól (kb. 15 perc).


Kutassuk fel magunkban azokat a tulajdonságokat és képességeket, amelyek szabaddá és boldoggá tehetnek. Érezzük, ahogy ezek a tulajdonságok kifejlődnek és kibontakoznak bennünk (kb. 15 perc).

Rossz szokások elemzése

  • Tudatosítsuk azokat a tulajdonságokat és szokásokat, amelyek csakugyan gátlóak és károsak nekünk. 

    Legyünk őszinték magunkhoz, és ne rejtsünk el semmit. Ugyanakkor ne engedjük, hogy bármilyen komplexusunk vagy bűntudatunk támadjon. Maradjunk a semleges külső szemlélő szerepében.

    Keressünk konkrét megoldási lehetőségeket, hogy azokat a tulajdonságokat és rossz szokásokat legyőzhessük, amelyek gátolnak vagy kárt okoznak.

    Képzeljük el, hogyan élhetnénk ezek leküzdése után.

    Önostorozás és kisebbségi érzés nélkül tekintsünk magunkra, mint egy jó szándékú, elfogulatlan külső szemlélő.

Shantabha va (szentekre jellemző életfelfogás) kifejlesztése


Fejlesszük és bontakoztassuk ki magunkban a shantabha va tulajdonságait és érzéseit: szeretet, megértés, türelem, együttérzés, megbocsátás, elégedettség, szelídség, béke, alázat és tisztelet az emberek, az állatok és a természet iránt (kb. 15 perc).


Belsőleg oldjuk el magunkat minden kínzó problémától, félelemtől, komplexustól és önmagunknak tett szemrehányástól (kb. 15 perc).


Maradjunk a semleges külső szemlélő szerepében, és tudatosítsuk, hogy mindaz, amit csinálunk, gyakorlás: „Én vagyok az, aki gyakorol”.

Önvizsgálati meditáció 6. szint - Chakra dharana (összpontosítás a csakrákra)

A 6/1–6/3 közötti gyakorlatrészek mindegyikét 2-3 hétig, a 6/4 gyakorlatrészt mintegy 4-6 hétig kell gyakorolni.

Időtartam: 40-50 perc




Figyelem-összpontosítás a manipura, anáhata, vishuddhi és ágjá csakrára

  • Irányítsuk figyelmünket sorra egymás után a manipura csakrára, az anáhata csakrára, a vishuddhi csakrára és az ágjá csakrára (mindegyikre kb. 10 percig), amíg nem érezzük határozottan az adott energiaközpontot. Maradjunk nyugodtan, lazán a semleges szemlélő szerepében.

E csakrák tulajdonságainak és szimbólumainak elemzése

  • Érzékeljük sorra egymás után a négy csakrát, mint az előző gyakorlatban.

  • Jelenítsük meg és elemezzük a tulajdonságaikat és jelképeiket.  [1]

Figyelem-összpontosítás a csakrákra a légzéssel összehangoltan

  • Kössük össze az előbbi négy csakrára irányuló összpontosító gyakorlatot a légzéssel és a so ham mantrával: érzékeljük belső hallásunkkal belégzéskor a so, kilégzéskor a ham szótagot.

A csakraenergia felébresztése

  • Kössük össze az előbbiek szerint a négy csakrára irányuló összpontosítást a légzéssel és a so ham mantrával. 


    Vizualizáljuk a légzést energia- vagy fényáramként. Belégzéskor a fény a manipura csakrától az ágjá csakráig áramlik; kilégzéskor az ágjától a manipuráig. Mindkét irányban érinti és világossággal árasztja el a szívközpontot (kb. 10 perc).


    Figyeljük meg, milyen színeket vesz fel a fényáram, és milyen érzések ébrednek, amikor a légzésfolyam az egyes csakrákon áthalad (kb. 10 perc).


    Képzeletben úgy irányítsuk a légzés-, illetve fényfolyamot, hogy körforgás keletkezzen. Érezzük, ahogy kilégzéskor az energia az ágjá csakrától a gerincen keresztül a manipura csakráig, belégzéskor pedig testünk elülső részén át vissza az ágjá csakráig áramlik (kb. 10 perc).


    Meditáljunk még kb. 10 percig a személyes mantránkkal, és irányítsuk a tudatunkat az anáhata csakra vagy az ágjá csakra belső terébe. Lazuljunk el és érezzük, hogy egyek vagyunk önmagunkkal.

Önvizsgálati meditáció 7. szint - Chidakasha dharana (figyelem-összpontosítás a belső térre)

Időtartam: 45-60 perc


                                            Figyelem-összpontosítás a belső térre

    Összpontosítsuk figyelmünket a belső térre (chida ka sha). Ez az a tér, amely megjelenik előttünk, mihelyt behunyjuk a szemünket – belső tudatunk tere. Figyeljünk a normál légzésre, a so ham mantrával ötvözve. Ne erőltessünk semmit, csak szemléljük a teret, ahogy elénk tárul, képzetek és véleményalkotás nélkül. Figyeljük belső terünkben a fényt és annak változásait; az is lehet, hogy felhőket, fénypontokat vagy -hullámokat, esetleg különféle színeket, mintákat látunk. Maradjunk mozdulatlanul, lazán, és nézelődjünk nyugodtan belső világunkban. Engedjük szabadon minden gondolatunkat és érzésünket, egyszerűen csak szemlélődjünk (kb. 10 perc).

  • A következő képek, gondolatok, érzések mindegyikénél időzzünk 4-5 percig.

    • Képzeljük el, hogy egy szobában ülünk, és körülbelül egy méterrel előttünk gyertya ég. Csodálatos, békés 



      atmoszféra tölti meg a szobát. Látjuk magunkat a szobában, amint a gyertya előtt ülünk.


      Látjuk a hajunkat, az arcunkat, a fülünket, az orrunkat, a szemünket, a szemhéjunkat, a vállunkat, a kezünket… az egész testünket, ahogy a valóságban kinéz. Békésen, nyugodtan ülünk meditációs testhelyzetben.


      Ha esetleg nem sikerül mindezt elképzelni, figyeljük továbbra is a belső teret. Legyünk gondolataink és érzéseink tanúja, legyünk folyamatosan tudatában a légzésnek és a so ham mantrának. Kis idő elteltével ismét próbáljuk magunk elé képzelni a gyertyát – egy kis asztalkán áll előttünk, s szolid fénye az egész szobát betölti. A lángja nesztelen és nyugodt, ahogy a testünk is teljesen mozdulatlan.


      Látjuk magunkat meditálni, és mindenfelől szemügyre vesszük a testünket – hátulról, oldalról, elölről. Összpontosítsunk a belső terünkben ragyogó fényre. Hagyjuk elsuhanni gondolatainkat, látomásainkat és érzéseinket. Ne hárítsunk el semmit, és semmit ne erőltessünk. Tekintsünk rájuk úgy, mintha egy filmet néznénk.


      Fogalmazzuk meg azt a szándékot, hogy ebben a meditációban minden érzést és gondolatot lelki fejlődésünknek és felsőbb Önvalónknak szentelünk. Fedezzük fel szívünkben a bhaktit – azaz a megbocsátást, a szeretetet és az odaadást minden élőlény iránt. Engedjük, hogy ezek az érzések egész szívünket eltöltsék. Hiszen feltett szándékunk, hogy mindent megteszünk és odaadunk az élőlények javáért.


      Gondolatban mondjuk el személyes imánkat annak az Istenségnek vagy Istenalaknak, akiben hiszünk. Ismételjük magunkban: „Lelkem ott van minden élőlényben. Minden élőlény a lelkemben van. Szeretet és megbocsátás minden lénynek.”


      Engedjük, hogy ezek az érzések felemeljenek. Érezzünk szeretetet minden élőlény, a családunk, a rokonaink, a barátaink, valamennyi embertársunk, a növények és az állatok iránt.


      Ezen érzésekkel zengessük el 3-szor az om-ot. Engedjük az om zengését, amely minket és minden élőlényt védelmez, a kozmoszba kiterjedni, és vele együtt sugározzuk ki jó gondolatainkat is a világegyetembe.




      Dörzsöljük össze a tenyerünket, tegyük a szemünk elé, melegítsük vele a szemhéjunkat és az arcizmokat. Tegyük össze a kezünket, és hajoljunk meg belső Valónk felé köszönettel ezért a meditációért és a felemelő élményekért. Nyissuk ki a szemünket.

                                                 Belső templomunk


    Merüljünk mélyen belső önvalónkba. Megtehetjük ezt az ágjá, a vishuddhi, az anáhata vagy a manipura csakrában. Összpontosítsunk arra a csakrára, amelyiket a legjobban érzékeljük. Hagyjuk, hogy belső Valónk vezessen (kb. 10 perc).


    Terjesszük ki belső terünket a külvilág felé. A belső tér most olyan, mint az égbolt – végtelen, határtalan, időtől és tértől független. Önvalónkkal hassuk át tudatunk végtelen terét (kb. 5 perc).

  • A következő folyamat példa arra, hogyan alakíthatjuk belső terünket. Engedjük, hogy belső Önvalónk és intuíciónk vezessen tudatunk világában. Időzzünk el 3-5 percig a következő képek, gondolatok, érzések mindegyikénél.




      Nagy kiterjedésű, gyér növényzetű táj tárul elénk. A látóhatár peremén megpillantunk egy kis dombot, amelynek a tetején messze fénylő templom áll. Elindulunk a szentély felé. A lépteink könnyűek, akárha lebegnénk. Érezzük, hogy nem vagyunk egyedül – Isten vezet és kísér utunkon.


      Fényes nappal van, az ég sötétkék. Immár a napfényben ragyogó, hófehér márványtemplom előtt állunk. Óvatosan megérintjük a templomfalat; árnyékban hideg a márvány tapintása, ahol süti a nap, ott meleg.


      Lassan megváltozik az ég színe, leszáll az alkony. Mindenfelől énekek, mantrák és imádságok csendülnek fel – mintha minket köszöntenének.


      Belépünk a templomba, és látjuk, hogy az teljesen üres. Ez belső Önvalónk temploma, amely csak ránk vár. Olyan lesz, amilyenre formáljuk, így kedvünkre berendezhetjük.


      A templom minden oldalán kitárul egy-egy kapu, amelyen keresztül láthatjuk az eget. A különböző kapukon át nézve az égbolt más-más színt, más-más dimenziót ölt. Az egyik oldalon talán tündöklően kék, miközben a másikon teljesen sötét. Vagy például az egyik oldalon lángvörös, a másikon halványrózsaszín, ibolyakék vagy narancssárga.


      A templomból fényvillanások, rezgések és hangok terjednek szét minden irányba. Mi állunk mindezen jelenségek középpontjában, mivel ezen jelenségek saját Önvalónkból fakadnak.


      Képzeljünk a szentély közepére egy oltárt, és díszítsük fel virágokkal, gyertyákkal, füstölőkkel – ahogy szeretnénk. Helyezzük az oltárra az általunk tisztelt Istenalak képét, vagy csak egy mécsest.


      Érezzük az Isteni erő, szeretet, béke, öröm és fény jelenlétét.


      Érezzük, ahogy alakunk tündöklő fénnyé változik, olyanná, mint egy ragyogó csillag. Érezzük, hogy nem csupán apró szikra vagyunk a végtelen kozmoszban, hanem magának a világmindenségnek egy része. Engedjük fényünket messze sugározni, irányítsuk jó kívánságainkat és gondolatainkat valamennyi élőlényre.


      Igyekezzünk egyszerre tudatában lenni minden iránynak – érezzük meg énünk végtelen kiterjedését.


      Most minden feloldódik, a templom is – érezzük az eggyé válást, s az egységet a legfelsőbbel. Átkerültünk egy másik dimenzióba. A fény egyre erősebb, s úgy ragyog, mint az ezüst és az arany. Az egész kozmosz lélegzik. Érezzük az univerzum kiterjedését és összehúzódását, az örök keletkezést, elmúlást és újrakeletkezést. Nem létezik alak, vagy forma – csak teljesség és tökéletes egység.


      Időzzünk el a határtalan boldogság, a Legfelsőbbel való egyesülés állapotában. Alak és individualitás nélkül szemléljük lelkünk vándorlását, számtalan előző életünket. Nem érzünk sem szenvedést, sem fájdalmat; egyek vagyunk a kozmikus Lélekkel. Minden élőlény ennek a Léleknek egy sejtje; érezzük az egységét mindegyikükkel.


      Lépjünk át újabb dimenziókba. A színek megváltoznak körülöttünk. Narancs, kék, sárga, zöld és vörös árnyalatokban pompáznak. Figyeljük, ahogy alakunk alászáll az égből, és fényárban, mint egy angyal, a földre ereszkedik.


      Ismét a belső terünkben, a testünkben találjuk magunkat. Boldogok vagyunk, megtisztultnak, sugárzónak érezzük magunkat, telve spirituális erővel.

    • Zengessük el 3-szor az om-ot, majd az alábbi mantrát:

      NĀHAM KARTĀ

      PRABHU DĪP KARTĀ

      MAHĀ PRABHU DĪP KARTĀ HĪ KEVALAM

      OM ŚĀNTIḤ ŚĀNTIḤ ŚĀNTIḤ

      Nem én vagyok, aki cselekszik.

      Prabhu Deep a cselekvő.

      Egyedül Mahaprabhu Deep a cselekvő.

      Om, béke, béke, béke.

    • Dörzsöljük össze és tegyük a szemünkre a tenyerünket, melegítsük vele a szemhéjunkat és az arcizmainkat. Tegyük össze a kezünket, és hajoljunk előre. Gondolatban köszönjük meg belső Valónknak ezt a meditációt és a felemelő élményeket. Nyissuk ki a szemünket.

Önvizsgálati meditáció 8. szint - Dhyana (meditáció)

Időtartam: 45-60 perc


                            Chidakasha dhyana (meditáció a belső térre)


    Helyezkedjünk el padmászanában. A meditáció során lehetőleg végig maradjunk ugyanabban a helyzetben. A kéz legyen chin mudrában a térden vagy a combon.


    Zengessük 3-szor az om-ot.


    Az om vibáció megtisztítja a környezetünket. Megvéd minden síkon és területen, ahová tudatunkat kiterjesztjük. Az om védőköpenyt von lényünk köré, az om vezet és elkísér mindenhová. Mindezt tudatosítsuk, miközben az om-ot zengetjük.


    Érezzük, ahogy az om zengése előbb felszáll a manipura csakrától a szahasrára csakráig, majd a szahasrára csakrától fényáram formájában szétárad a testben, és végül betölti az egész teret.


    Az om zengetése után összpontosítsunk néhány percig a testünkre, legyünk tudatában jelenlétünknek a maga teljességében – testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt. Testünk eközben olyan mozdulatlan, akár egy szobor, annyi különbséggel, hogy élünk és lélegzünk.


    Azonosuljunk a személyes mantránkkal. A meditáció mantra nélkül olyan, mint a test lélek nélkül. Mantrával viszont kreatív és élő, tartalommal telítődik. (Ha nincs személyre szóló mantránk lelki vezetőnktől, használjunk egy általánosan ismertet, mint az om, vagy az om so ham.) A mantra megtisztít és megnyugtat minden gondolatot, érzelmet, érzést, és védelmez az utunkon. Eltakarítja előlünk az akadályokat és erőt ad belső Valónknak, hogy az Isteni dimenzióba emelkedhessen.


    Érezzük, ahogy a légzés természetes módon átjárja testünket. Minden egyes lélegzetvétel összeköttetés a kozmosz és a testünk között, a tudat és az anyag között. Figyeljük, ahogy testünk a légzéssel összhangban kiterjed és összehúzódik.


    A lélegzetünk maga a prána, azaz az isteni energia. Legyünk tudatában az Isteni Önvaló prána formájában való jelenlétének. A prána egész testünket elárasztja – érezzük finom vibrációként a bőrünkön.


    Most merüljünk mélyen belső terünkbe, érezzük belső Valónkat. Összpontosítsunk arra a csakrára, amelyiket a legjobban érzékeljük – az ágjá csakrára, a vishuddhi csakrára, az anáhata csakrára vagy a manipura csakrára. Csitítsuk el egy időre intellektusunkat, elménket, és engedjük, hogy belső Valónk vezessen tovább. Teljesen hagyatkozzunk rá, bízzuk rá magunkat.

  • A következő képek, gondolatok, érzések mindegyikénél időzzünk 3-4 percig.




      A belső terünk tovább tágul. Végtelen, határtalan és időtlen. Engedjünk szabadon mindent, ne ragaszkodjunk bizonyos gondolatokhoz vagy érzésekhez.


      Emeljük a tudatunkat más magasságokba, és hagyjuk, hogy belső Valónk vezessen tovább.


      Most abba a környezetbe kerülünk, amelyet magunk előtt látunk.


      Egy tó partján állunk, amely gyöngyszem módjára kéklik egy csodálatosan kies, érintetlen táj közepén. A vízen hófehér lótuszvirágok úsznak nagy, zöld levelekkel. A tó közepén, egy kis szigeten fehér márványtemplom áll. A kupolája mintha a víz fölött lebegő hatalmas lótuszbimbó lenne.


      A parttól keskeny, már-már áttetsző alabástromhíd vezet a szentélyhez. Örömtől repeső szívvel, lassan a hídra lépünk, és elindulunk a templom felé. Könnyed, nesztelen léptekkel haladunk – helyenként a víz felett lebegünk vagy egyik lótuszlevélről a másikra libbenünk, majd ismét a sima alabástromot érezzük a lábunk alatt.


      A ruházatunk fehér és tiszta, mint a lótusz, adományként csodálatos virágot viszünk az oltárra. Megérkezünk a szentély lépcsőjéhez. Körülöttünk minden csupa kék és fehér – az ég és a tó mélykék színben pompázik, a lótuszvirágok, a templom és mi magunk, tiszta fehérben.


      Belépünk a templomba. Ez belső szentélyünk – a szellemi formánk temploma. Gyönyörű, lágy csengésűhang tölti be a teret, csupa dallam, csupa vibrálás körülöttünk minden.


      A templom belsejében ragyogó fény ölel körül minket, amelyben felismerünk egy tündöklő alakot – a tulajdon átmánkat. Lelki szemünkkel megpillantjuk isteni Önvalónk fénylő alakját, és átnyújtjuk neki a lótuszvirágot.


      Fény, erő, és béke tölti be az egész templomot. Letelepedünk meditálni az oltár elé. Hála, szeretet és odaadás költözik a szívünkbe, Isten áldásáért és kegyelméért imádkozunk.


      Látjuk magunkat meditációban ülve, sugárzó fehér fényburokban. Mi magunk is szépen fénylünk, akár egy lótuszbimbó. Mélyedjünk el ebbe az alakba, merüljünk le a lótusz legbelsejébe. Kitárul előttünk a szívünk végtelen és mély tere – feloldódunk belső Valónkban.


      Halljuk a saját Önvalónk hangját, amint közli velünk, hogy mi a feladatunk ebben a világban. Egyszeriben ráébredünk, kik vagyunk, s mi az életünk célja. Tegyük mélyen magunkévá ezt a felismerést és tudást, hogy az egész lényünkbe beivódjon. Tisztelettel, hálával és szeretettel hajoljunk meg isteni Önvalónk előtt.


      Lassan hagyjuk el belső terünket. Ismét a szentélyben találjuk magunkat és tudatosítjuk a helyet és önmagunkat benne. Meghajlunk az oltár előtt, felállunk és elhagyjuk a templomot, ugyanolyan halk és könnyed léptekkel, mint ahogyan érkeztünk. Lemegyünk a lépcsőn, s átsuhanunk vagy átlibbenünk a hídon át a tópartra.


      Az emlék élő marad bennünk. Mélyen a szívünkben hordozzuk a márványtemplom, az oltár és a szemünk előtt felragyogó alak képét. Bennünk nyílik az Önvaló tiszta, fehér lótuszvirága. Ezentúl bármerre is visz utunk, a szívünkben mindenhová magunkkal visszük a nekünk rendelt küldetést. Létünk, gondolataink, szavaink és tetteink úgy bontakoznak ki, mint belső lótuszvirágunk szirmai.


      Ismét abban a helyiségben találjuk magunkat, amelyben a meditációt gyakoroljuk. Boldognak és tisztának érezzük magunkat, tökéletes belső békére és spirituális erőre tettünk szert. Érezzük Isten áldását, és adjunk Neki hálát, hogy egy ideig vele lehettünk.

    • A meditáció után zengessük el 3-szor az OM-ot, majd az alábbi mantrát:

      NĀHAM KARTĀ

      PRABHU DĪP KARTĀ

      MAHĀ PRABHU DĪP KARTĀ HĪ KEVALAM

      OM ŚĀNTIḤ ŚĀNTIḤ ŚĀNTIḤ

      Nem én vagyok, aki cselekszik.

      Prabhu Deep a cselekvő.

      Egyedül Mahaprabhu Deep a cselekvő.

      Om, béke, béke, béke.

    • Dörzsöljük össze és tegyük az arcunkra a tenyerünket, melegítsük vele a szemünket, a szemhéjunkat és az arcizmainkat. Tegyük össze a tenyerünket, s szeretettel és hálával hajoljunk meg az Isteni Önvalónk előtt. Nyissuk ki a szemünket.

Nirguna dhyana (meditáció a forma nélkülin)

  • Zengessük el 3-szor az om-ot.

  • Az OM zengetése közben összpontosítsunk az OM-hangra. Érezzük az om rezgését a köldökünktől a fejünkig. A rezgés a fejünktől indulva egész testünket átjárja, és egyfajta védőköpenyt vont körénk. Érezzük ezt a védelmező burkot.

  • A következő képek, gondolatok, érzések mindegyikénél időzzünk 3-4 percig.


      Tudatosítsuk, hogy az Isteni Önvaló, az atma lakozik bennünk. Az átmánk az isteni fény egy szikrája, amely minden élőlényben benne van. Ahogy a mag a fa minden tulajdonságát hordozza, úgy az átmában is fellelhető a Legfelsőbb Önvaló valamennyi tulajdonsága. A Legfelsőbb Önvaló lényege a sat chit ananda: valóság (igazság), tudat és üdvvel teli boldogság. Ezek a tulajdonságok, amelyek mélyen a belső énünkben vannak.


      Mondjuk magunkban: „Hadd legyek egy belső Önvalómmal”.


      Nincs semmi összpontosítás, semmi képiesítés, semmi látomás. Szakadjunk el az intellektuális gondolatmenetektől, fogalmaktól és elképzelésektől. Úgyis egész nap le volt kötve a figyelmünk, szabadítsuk hát fel a belsőnket, és pihenjünk meg a Legfelsőbb Önvalóban.


      Érezzük jelenlétünket tudatunk végtelen terében.


      Maradjunk a puszta szemlélődésnél akkor is, ha érzelmek, gondolatok, képek bukkannak elő. Vegyük ezeket természetesnek; ne engedjük, hogy eltereljék a figyelmünket, vagy megzavarjanak. Egyszerűen tegyük le őket, ahogy este hazaérve levetjük ruháinkat. Először levetjük a kabátot, aztán a sálat, a pulóvert stb. … Ugyanígy szabaduljunk meg képzetektől, ítéletektől és belső érvektől.


      Lazítsunk, legyünk egyszerűen boldogok. Ne képzelődjünk, csak érezzük a mély ellazultságot. Érezzük magunkat egészen szabadnak – szabadnak minden feladattól, felelősségtől és a kicsiny egónktól, annak összes tulajdonságával, vágyával, gondolatával és érzésével együtt. Tegyük Isten kezébe Önvalónkat. Az Ő akarata a mi akaratunk, az Ő kegyelme a mi kegyelmünk. Mi Őbenne vagyunk, és Ő mibennünk van.


      Merüljünk mélyen a végtelenségbe, s érezzük a szabadságot és a békét. Érezzük, hogy nem vagyunk egyedül, az Isteni Önvaló mindenhová elkísér. Töltsön el bennünket a boldogság és a szabadság érzése.


      Képzeljünk el egy kalitkában fogva tartott galambot. Szeretettel a szívünkben nyissuk ki a kalitka ajtaját, és engedjük szabadon a madarat. Kövessük a tekintetünkkel, ahogy boldogan tovareppen az égi messzeségbe.


      Ugyanígy szabadítsuk fel belső Valónkat. Hadd szálljon fel a fénybe, hogy aztán odafenn egyesüljön vele. Végtelenség és legfelsőbb valóság, illetve igazság – ez a valódi szabadság.


      Érezzük és tudatosítsuk, ahogy energia- és fénynyalábok törnek elő belső terünk mélyéről, és környezetünk felé sugárzanak. Mérhetetlen boldogság tölti el a szívünket. Ráeszmélünk: az Isten maga a szeretet, és a szeretet maga az Isten.


      Érezzünk boldogságot a szívünkben. Érezzük magunkat teljesen szabadnak, tisztának. Legyünk tudatában énünknek, egyidejűleg tudatosítsuk, hogy mindennel összeköttetésben vagyunk. Egyszerűen oldódjunk fel az átma rezgésében és fényében, az Isteni Önvalóban, vagyis a bennünk lakozó és belőlünk sugárzó isteni fényben és vibrálásban.


      Érezzük az egységet saját Önvalónkkal, és merüljünk el egyre mélyebbre és mélyebbre belső terünkbe. A tudatunk kiterjed a végtelenbe, s megtapasztaljuk Istent és mindenütt jelen levő, mérhetetlen kegyelmét és erejét.


      Térjünk vissza a testünkhöz, és mondjunk köszönetet, érezzünk hálát, hogy mindezt átélhettük. Hálával telve tudatosítsuk, hogy az átmánk az Isteni Önvaló része. Ismerjük fel, hogy a boldogság a szeretetből és az egységből fakad.


      Kérjük Istent, adja meg azt a kegyelmet, hogy ez a boldogság napról napra növekedjék bennünk. Kérjük, hogy Ő rajtunk keresztül minden élőlényen segítsen, hogy megvalósított belső békénkből és boldogságunkból mindenki részesülhessen.


      Érezzük jelenlétünket ebben a térben vagy szobában – testileg, lelkileg és szellemileg. A teret csodálatos fennkölt vibrálás és ragyogó, fénnyel teli erő tölti be, amely a belső valónkból árad ki.

    • Befejezésül 3-szor zengessük az om-ot és az alábbi mantrát:

      NĀHAM KARTĀ

      PRABHU DĪP KARTĀ

      MAHĀ PRABHU DĪP KARTĀ HĪ KEVALAM

      OM ŚĀNTIḤ ŚĀNTIḤ ŚĀNTIḤ

      Nem én vagyok, aki cselekszik.

      Prabhu Deep a cselekvő.

      Egyedül Mahaprabhu Deep a cselekvő.

      Om, béke, béke, béke.

  • Dörzsöljük össze és tegyük az arcunkra tenyerünket, melegítsük vele a szemünket és az arcizmainkat. Hajoljuk meg hálával és tisztelettel az Isteni Önvaló előtt. Nyissuk ki a szemünket.

http://www.yogaindailylife.org/esystem/yoga/hu/