http://www.mokushozen.hu/zazen/ A légzés Általában nem tanítom meg a légzés módszerét, míg meg nem bizonyosodom arról, hogy a gyakorlók képesek megfelelő ideig a tartásban maradni. Valójában az elhamarkodott tanításból két nemkívánatos dolog származhatna: az első, ha a tartás nem lenne helyes, lehetetlen lenne a megfelelő légzést biztosítani; a második pedig az, hogy a légzésre való összpontosítás ártana a figyelemnek, amelyet a gyakorlónak fenn kell tartania azzal az öt főbb ponttal kapcsolatban, amely a helyes tartást eredményezi. A zen légzés nem hasonlítható a jógalégzésekhez, amelyek inkább különleges testi és lelki hatásokat kívánnak elérni. A zen légzés mindenekelőtt lassú, erőteljes, természetes ritmust igyekszik kialakítani. Normális légzéssel hosszú ideig egészségesen, kiegyensúlyozott tudattal lehet élni; viszont a rendellenes légzés gyengeséget, a tudat ingatagságát, betegséget vagy akár halált is okozhat. Test és tudat olyannyira össze van kötve, olyannyira egységben van, hogy a légzés meglepően nagy hatást fejt ki a tudatra: az erőteljes, nyugodt, lassú és mély légzés elsöpri az elme bonyodalmait; a tudat tiszta lesz, mint a felhőtlen ég, fénylő és szelíd, mint a holdvilág. Így képes lesz elérni a mushint, a nem-tudatot, a kut, az ürességet. A mushin, mint fentebb említettem, a cél nélküli tudat, cselekvés nélkül, érzékelés és nem-érzékelés nélkül, tökéletes figyelemben. Most leírom az igazi zen légzés módszerét, hangsúlyozva azt a tényt, hogy természetesnek kell lennie, sose legyen erőltetett vagy mesterséges, hanem mindig ugyanolyan, úgy zazenben és kinhinben, mint az élet valamennyi cselekedetében. A belégzés Élénk, mély. De nem szabad számolni. A kilégzés Lassú, mély, erőteljes. A levegőt lassan engedjük ki, miközben a kilégzés ereje erőteljesen leszáll az alhasba. Hasonló a tehénbőgéshez vagy a csecsemő kilégzéséhez, ahogy felsír születése pillanatában. Az élénk és rövid belégzés, valamint a lassú és erőteljes kilégzés erőt és vitalitást jelez, ami a csecsemőre vagy a tehénre is jellemző. Viszont az elégtelen belégzés és a rövid, felszínes kilégzés gyengeségre vagy depresszív állapotra utal. Figyeljétek meg, ahogy a haldokló kis, rövid, szaggatott légzésekkel kapkodja a levegőt, kilégzés nélkül. És figyeljétek meg a zokogó vagy félő embert is: lélegzete elakad. Ezt a zen légzésmódszert uni shunak hívják; az un a szanszkrit „óm”, az a mély és erőteljes hangképzés, ami a bizsa, vagyis a „mag”. Sok isten invokálását ezzel kísérik; szélesebb értelemben az igazság valódi lényegének eszményét akarja adni, amelyből az összes energia ered. A shu a zazen gyakorlása és az un a tehén bőgése is. A hétköznapi ember belégzéskor tüdejének csak a felét tölti meg, és a levegő megreked a tüdő felső részében; zazenben a légzés mély és a tüdő felső része jól kiszellőzik. A hétköznapi ember átlagosan tizenötször lélegzik egy perc alatt, a betegek ugyanennyi idő alatt húszszor-harmincszor, de a zazen és légzése gyakorlása által a percenkénti öt-kilenc légzés mindennapossá válik és még jobban is lehet csinálni: például az én légzésszámom sesshin végére percenként egyre csökken, rekordom pedig – amit egy barátom mért le – egyetlen légzés három perc alatt. A Maka Hannya Haramita Shingyo éneklésének kitűnő hatása nem a hangzásnak, hanem a hosszú és mély légzéseknek köszönhető. Ha a légzés helyes, az életben minden könnyűvé válik. Íme egy történet, amely a légzés jelentőségét példázza: Egy zen szerzetes a tengeren utazott, amikor hirtelen rettenetes vihar tört ki és mindenki rémülten gondolt a halálra. A szerzetes azt mondta magában: „Ha most meg kell halnom, zazenben akarok meghalni.” Felvette a tartást. A hajó elsüllyedt, a szerzetes lemerült a mélybe. De hallatlanul hosszú légzésének köszönhetően újra a felszínre tudott emelkedni. Ott megragadott egy úszó fadarabot, ami kivitte a partra. Mindenki más ott veszett, mindazok, akik vágytak az életre, és egyedül ő élte túl, aki feladta ezt a vágyat. http://www.mokushozen.hu/zazen/ |