 A meditációnak számos értelmezési módja van mind az ezoterikus, mind pedig az autentikus keleti hagyományokban. Az eltérés általában a meditáció gyakorlásának mikéntjében, az alkalmazott technikák működési mechanizmusában mutatkozik meg.
Egy valamiben – általában – azonosak az értelmezések: a meditáció a tudatos gondolkodás (az elme), az érzékszervi tapasztalások „kikapcsolására” való törekvés. Eme célt alapvetően háromféle módon igyekeznek elérni a különféle módszerek: koncentrációval-erőlködéssel, kontemplációval-elmélkedéssel és az előző kettőtől teljesen eltérő automatikus túllépéssel, az „Ön-Transzcendálással”.
E három meditációs típusnak jellegzetes – és egymástól teljesen eltérő – szubjektív (tapasztalási) és objektív (testi) hatása van, kedvenc témámnál, a meditáció agyfiziológiai hatásánál maradva alább ezekről lesz ismét szó.
Prof. Dr. Jonathan Shear a Kalifornia Egyetem filozófia professzora egyike azon kutatóknak, akik a különféle meditációs módszereket vizsgálják. Jonathan professzor 1960 óta kutatja a meditációs módszereket. Egyik, 2006-ban megjelent tanulmányában igazolta, hogy a meditációs technikák egymástól eltérő szenzoros és kognitív folyamatokat igényelnek. Dr. Fred Travis agykutatóval 2010-ben megjelentközös tanulmányukban arra is rámutattak, hogy a módszerek neurofiziológiai hatásai is egymástól teljesen eltérőek. Egy másik kutatópáros, Dr. David Orme-Johnson és Walton pedig 1998-ban a különféle meditációs módszerek okozta viselkedési eredményeket vizsgálta. Travis és Shear végül 2010-ben a háromféle meditációs módszerre karakteresen jellemző EEG-mintákat, kategóriákat alkotott meg.
A meditációs módszereket kutató tudósok is tehát már tényként kezelik azt az állítást, miszerint nem egyforma hatásúak a különféle meditációs módszerek. Alább a meditációs módszerek három alapvető típusa – működési mechanizmusaik, és az agyfiziológiai hatásaik.
1.: Koncentrációt, összpontosítást igénylő meditációk
E típusba tartozó módszerek (pl. Zen, Buddhista Együttérzés Meditáció) a meditáció tárgyán történő figyelem-fenntartást elmebéli kontrollal, erőlködéssel valósítják meg. Agyfiziológiai hatásuk: béta2 (20-30 Hz) és a gamma (30-50 Hz) EEG-frekvenciasávok együttes aktivitása.
A béta2 és a gamma a figyelem tartós ellenőrzésével, fenntartásával, és a meditáció tárgyára való összpontosítással hozható összefüggésbe. A koncentráció miatt e módszereknél történik meg legnehezebben az elme lecsendesedése a fokozott mentális aktivitás, a meditáció tárgyára történő fókuszálás miatt.
2.: Kontemplációt, elmélkedést igénylő meditációk
A második típusba tartoznak az elmélkedős, vagy éberség-alapú módszerek, néhány ismertebb ezek közül: Zazen, Mindfullness, Vipassana.
E módszerek lényege a meditációs tapasztalatok, a meditáció tárgyának ártatlan, szenvtelen szemlélése, intellektuális analizálás nélküli megfigyelése. Agyfiziológiai hatásuk: elülső agylebenyi théta (5-8 Hz), és emellett (a Vipassanát kutató Cahn, Delorme, és Polich tudósok szerint) több mint 10 év „profi” Vipassana-gyakorlást követően gamma (30-50 Hz) EEG-aktivitás.
Az elmélkedős módszerek bár irányított kontrollt nem alkalmaznak, a mentális aktivitás terén az elme mégis aktív marad, hiszen egy adott gondolaton, vagy valamely megfigyelésen (például a légzésen), magán a meditáció tárgyán kell „ringatózva, szabadon” maradni.
3.: Automatikus, „Ön-Transzcendáló” módszerek
A Transzcendentális Meditáció (TM) technikája, valamint Travis és Shear szerint a Csikung tartozik e harmadik csoportba. A TM erőfeszítést, mentális kontrollt és elmélkedést, szemlélődést vagy megfigyelést sem alkalmaz, a gyakorlatra erős alfa1 EEG-koherencia jellemző. Az alfa1-koherencia a csökkenő, lenyugvó mentális tevékenység és a mély pihenés együttes jelenlétével azonosítható.
Míg a koncentrációs és az elmélkedős módszerek egyaránt igényelnek némi mentális erőfeszítést (utóbbinál: a koncentrációhoz képest könnyedebb kontrollt), az automatikus, „Ön-Transzcendáló” módszerek – így a TM – magát a meditációs folyamatot is túlhaladja, innen a „transzcendentális” szó értelme: túllépni. Travis és Pearson kutatók a TM-et a tapasztalat nélküli éber tudatosságként, az alacsony stressz-szinttel és -válaszokkal párosított transzcendentális, vagy tiszta tudatként jellemzik. A Csikung egy igen lágy és könnyed meditatív mozgásforma, e könnyedség ad magyarázatot az alfa-koherenciára.
Dr. Fred Travis egyik prezentációjában – a rendelkezésre álló EEG-méréseket bemutatván – agyfiziológiai szempontból hívta fel a figyelmet arra, hogy a TM esetében (a tiszta tudat megtapasztalásra terén) nincs kezdő vagy haladó szint, így nem az egyén szellemi képességétől, „kitartástól” függ a TM gyakorlatának sikeressége.
Azért nem attól, mivel a TM nem a kognitív képességeket használja, hanem az elme természetét, tendenciáját, mint ahogy Maharishi, a TM alapítója is fogalmaz, egyben e blog mottójaként használom a lényeget tömören megfogalmazó mondatát: „Az elmét nem kontrolláljuk, hanem elégedetté tesszük”.
 Bal oldalt: 18 éves személy, aki a TM-et 4 hónapja gyakorolja. Jobb oldalt: újfent egy 18 éves személy, aki a TM-et 8 éve gyakorolja. Az ábra agyfiziológiai szempontból teljesen egyforma hatásra mutat rá a TM gyakorlása alatt.
A „haladó” szint a meditáció hatásának – a mély csendnek-nyugalomnak – a cselekvésben, a hétköznapi tudatállapotokban történő stabil alapként történő megjelenésével azonosítható:
 Bal oldalt: 18 éves személy, aki a TM-et 4 hónapja gyakorolja. Jobb oldalt: újfent egy 18 éves személy, aki a TM-et 8 éve gyakorolja. A 16 elektródás EEG-mérések mindkét személy esetén a TM-gyakorlást követő nyitott szemmel történő ülés közben készültek.
A magyar sajtóban nemrég megjelent számos hír, melyek a meditáció agyra kifejtett hatásairól szóltak. A fentiekkel ellentétben gyakorta használják a kutatást végzők a „gyakorlott meditáló” és a „meditáció folyamata nehéz” kifejezéseket: „az önmegfigyeléssel és önellenőrzéssel összefüggésbe hozható agyterületeket a gyakorlott meditálók aktiválni tudták, viszont a kezdők nem” – olvasható az Origo-cikkben.
„Az emberek gyakran kérdezik, hogy mit csinálok, amikor ülök csukott szemekkel? Nem hiszik el, hogy ez egy kemény munka, folyamatos mentális erőfeszítés, erőteljes belső figyelem” – igazolja a fentieket egy másik Origo-cikkbenEilen Luders kutató.
Mivel az elme alaptermészete szerint elkalandozik, nehéz egy pontra fókuszálni. Így érthető meg a koncentrációt, és az elmélkedést használó meditációk esetén a „gyakorlott” és a „mentális erőfeszítés” szavak lényege, és a specifikus hatások létrejötte – specifikus mentális funkció specifikus, célzott hatást fog kiváltani. Egyetlen általános hatás jelen van, ez pedig nem más, mint a félelem-központ, az amigdala aktivitásának csökkenése. A háromfajta meditációs módszerek mindegyikénél megfigyelhető ez a hatás, és az, hogy a frontális agyterületek kezdenek az adott EEG-spektrumban aktívak lenni.
A széles spektrumú alfa-koherencia = szamádhi
Az elmúlt több mint 40 évben a TM-et gyakorló egyéneken végzett agyfiziológiai tudományos kutatások a tiszta tudatot, a gondolat vagy érzékszervi tapasztalások nélküli éber mély csendet a széles spektrumú, mindkét agyféltekére kiterjedő – azokat egymással szinkronba hozó – alfa-koherenciával azonosították. Ez a „pihenő éberség” fiziológiai állapota.
A jóga-hagyomány fogalmát használva: ez maga a szamádhi. A jóga célja. A különféle meditációs módszerek vizsgálatára fókuszáló agykutatók – a szakfolyóiratokban megjelent publikációikban – a koncentrációt és a kontemplációt használó módszereket figyelembe véve, nem számoltak be alfa-EEG-koherenciáról. Ez érthető a fentiek után, hiszen a meditáció tárgyául szolgáló mentális aktivitások, a különféle kognitív folyamatok aktívan tartják az elmét.
A TM-gyakorlókon végzett hosszú távú agyfiziológiai kutatások azt igazolták, hogy a meditációt több éve gyakorlók mentális kognitív EEG-jellemzői egy igen érdekes mintázatot vesznek fel: egyre több spektrumban alfa1-mintázat, koherencia jelenik meg. Ez a neurofiziológiai magyarázata annak, hogy a mély csend, a pihenő éberség miképpen „kúszik” a különféle aktivitások alá.
A pihenő éberség, a szemtanúskodás az idő haladtával kezd megjelenni a hétköznapi aktivitások felett. A relatív élet kezd kiteljesedni a transzcendentális határtalanságban. A kis én kezd nagy Énné válni. Az egyéni elme Kozmikus Elmévé válik. A szív-érték, az érzelmek kifinomodnak. Nincs jelen a tapasztalat tárgyával történő azonosulás, a Látó csak önön határtalan természetével azonosul, abban megalapozódva szem-tanúskodik minden felett...
Következtetés: mire jók a meditációk?
Azon meditációs módszerek, melyek célzott mentális képességet használnak a folyamat részeként, így az elme utasítását követvén az agyban, mint fizikai szerv végrehajtó funkcióiban, hatásként is megjelennek a módszer sajátosságai, ezek a technikák specifikus képesség-fejlesztésre valók, ezekben viszont – főleg az évezredes tradíciókból származóak – igen hatékonyak. Hatásaik ennek megfelelően – az élet teljességét tekintve – nem egységesek, széleskörűek, hanem elszigeteltek, bár ez az elszigeteltség az erőfeszítések és a kitartás eredményeképp kezd feloldódni. Gyakorlásukhoz, a specifikus hatások megjelenéséhez – mint fentebb olvasható – kitartás és idő szükséges.
Ezzel ellentétben mindazon módszerek – így például a Transzcendentális Meditáció –, melyek valóban beteljesítik működési mechanizmusaik miatt a meditáció autentikus irodalmakban olvasható célját (az elme és az érzékszervek teljes lecsendesítését), nem specifikus, hanem általános és egységes hatásokat eredményeznek az élet minden területén.
A meditáció gyakorlati folyamatának egyetlen célja, a tiszta tudat már a meditáció (a TM) megtanulásának első alkalmával-gyakorlatával teljesül. Nincs a folyamatnak semmilyen más célja, nem számít semmilyen extrém tapasztalás, csak a mély csend. A TM-et egyetlen végcélként azért gyakoroljuk, hogy a meditáció által nyújtott mély csend megjelenjen a hétköznapi aktivitások során is – jelen legyen a három relatív tudatállapot (ébrenlét, alvás, mélyálom) mindegyikében, minden körülmény között. Ehhez viszont a csendet és az aktivitást kell váltogatni, felkészítvén az idegrendszert arra az üzemmódra, amikor egyszerre pihent, és egyszerre dinamikussá válik.
Mindezt könnyedén, nem erőlködve. A csendben megalapozott aktivitás olyan fokú rugalmasságot ad mind az elme, mind pedig a test számára, ami páratlan hatásokkal jár.
Ezzel magyarázható a TM széles körű, az élet minden területét magába foglaló hatása. A TM-re épülő, szó szerint haladó program, a TM-Szidhi viszont már célzott képességfejlesztésre való.
A TM-Szidhi arra tanítja, képzi ki az idegrendszert, hogy a mély csendet megtartva, az elme finom szintjén végezzük a cselekvéseket – a jóga szavait használva, ez maga a szanjama. Így teszi az idő haladtával a TM–TM-Szidhi a tudattalan elmét tudatossá, így ébreszti fel az emberi agy alvó neuronjait – a mély csendben, a rendezettségben történő cselekvéssel...
http://meditacio.blog.hu |
