Mi a meditáció?
Delphoi templomának rejtélyes homlokzatán, élő kőbe vésve állt a bölcs görög mondás: NOSCE TE IPSUM, „Ember, ismerd meg önmagad, és megismered a Világegyetemet és az isteneket.”
Önmagunk tanulmányozása, a tiszta elmélkedés végül bizonyosan elvezet az elme hallgatásához és csöndjéhez.
Amikor az elme hallgat és csönd van, nem csak kívülről, intellektuálisan, hanem a tudatalatti 49 részlegének mindegyikében, akkor megjelenik az új, felszabadul az esszencia, a tudat, és fellép a lélek ébredése, az extázis és a samadhi.
A meditáció mindennapi gyakorlása gyökeresen megváltoztat. Akik nem szentelik magukat az Én megsemmisítésének, iskoláról-iskolára röpködve élnek, és nem találják meg állandó súlypontjukat, elbukva halnak meg, anélkül hogy elérték volna a Lény Benső Ön-megvalósítását.
A tudat felébresztése csakis a mentális kettősségtől, az ellentétek harcától és az intellektuális fecsegéstől való megszabadulás és függetlenné válás által lehetséges.
Bármely ellentétes harc, bármilyen jelentéktelen és öntudatlan is legyen, az ember atomi poklaiban levő ismeretlen, sötét pontokra utal. Önmagunk ezen embertelen aspektusainak megfigyelése és megismerése elengedhetetlennek bizonyul az elme tökéletes hallgatásának és csöndjének eléréséhez. Csakis az én hiányában lehetséges megtapasztalni és megélni a Teljes Forradalmat és a Dialektika Forradalmát.
„A dialektika forradalma”
Miért meditáljunk?
A meditáció technikája lehetővé teszi, hogy elérjük
a megvilágosodás és a Dialektika Forradalmának magaslatait.
A Megvilágosító Üresség Megtapasztalásáért
Az ürességet nagyon nehéz elmagyarázni, mivel meghatározhatatlan és leírhatatlan. Az ürességet nem lehet emberi szavakkal leírni vagy kifejezni, mivel a Földön levő különböző nyelvek csakis létező dolgokat és érzéseket képesek meghatározni: egyáltalán nem túlzás kijelentenünk, hogy az emberi nyelvek nem megfelelőek a nem létező, habár nagyon is valós dolgok és érzések kifejezésére.
Megkísérelni a megvilágosító üresség meghatározását a létezési formák által behatárolt nyelvezettel, minden kétséget kizáróan butaság és tévedés.
A dolgok létezése az ürességnek köszönhető, és azon tény által, hogy maguk a dolgok léteznek, bennük kell legyen az üresség.
Az üresség egy világos és pontos fogalom, amely kifejezi a lények nem-anyagi és nem-személyi természetét, és utalás, jelzés a többszörözött Én tökéletes hiányára.
Csakis az Én teljes hiányában tapasztalhatjuk meg azt a Valóságot, amely nem tartozik az időhöz, ami gyökeresen megváltoztat minket. Az üresség és a létezés kiegészítik egymást, összefonódnak, egymásba foglalódnak, sohasem zárja ki, nem mond ellent egyik a másiknak.
A Megvilágosító üresség nem a semmi, az üresség a szabad élet a maga mozgásában. Az üresség az ami van, ami volt, és ami mindig is lesz. Az üresség túl van az időn és az örökkévalóságon.
„Buddha nyakéke”
A benső ön-felfedezésért
Az életben az egyetlen fontos dolog a gyökeres, teljes és végleges változás; minden másnak, őszintén szólva, a legkisebb jelentősége sincsen. A meditáció alapvető, amikor őszintén törekszünk egy ilyen változásra. Semmiképpen sem akarunk egy nem transzcendens, felületes és hiábavaló meditációt.
Komolyakká kell válnunk, és el kell hagynunk az olcsó ál-ezoterizmusból és ál-okkultizmusból burjánzó megannyi butaságot. Ha valójában, ha igazán nem akarunk elbukni az Ezoterikus Munkában, akkor tudnunk kell komolynak lenni, tudnunk kell megváltozni.
Aki nem tud meditálni, az felületes, faragatlan, az soha nem lesz képes feloldani az Egót; mindig is csak egy képtelen tuskó lehet az élet viharos tengerén. A gyakorlati életben felfedezett hibát mélyen meg kell érteni a meditáció technikája által.
„A nagy lázadás” – Meditáció
A képességek kifejlesztéséért
Egy növény születésének és halálának teljes folyamatáról meditálva, minderről a csodálatos növényi életről meditálva, ha az összpontosítás tökéletes, és az álom méllyé válik, akkor az Asztrális Test csakrái forognak, kifejlődnek és kinyílnak.
A meditációnak helyesnek kell lennie. Az elme pontos kell legyen. Logikus gondolkodásra és pontos fogalmakra van szükség ahhoz, hogy a belső érzékek teljesen tökéletesen kifejlődjenek.
„Endokrinológia és kriminológia” – A szupratudat
A békesség kereséséért
TUDNUNK KELL MEDITÁLNI, meg kell értenünk, hogy mi a Meditáció Technikája. A meditáció célja, tehát, egyszerű: Mit keresünk a meditációban? HOGY MEGNYUGODJUNK, CSÖNDET…
Nagyon felületesnek tűnhet ez a kijelentésünk, önök pedig tiltakozhatnának: „megnyugodhatnánk egy üveg bor által is”, ugye? Világos. Azt is felhozhatnák még, hogy „megnyugodhatnánk Beethoven egyik szimfóniáját hallgatva”. Mindezek mellett érvelhetnének.
De elérni a csöndet, valójában jóval bonyolultabb, mint gondolnák. Senkiben sem lehetne mentális csönd, nem honolhatna az elméjében szent béke, ha nem távolítana el az Intellektuális Központjából bármely kósza, nem helyénvaló gondolatot. Senkinek sem lehetne béke a szívében, ha előbb nem távolította volna el az oly káros Negatív Érzelmeket.
Így hát, amikor egy Gnosztikus, egy GNOSZTIKUS ARHÁT elmerül a meditációban, akkor a csöndet keresi.
„A gondolkodásmód megváltoztatásának szükségessége” – előadás
Információ keresésért
A meditáció technikája által információt keresünk. Egy mikroszkóp tájékoztathat a mikrobák, baktériumok, sejtek, mikroorganizmusok stb. életéről; bármely teleszkóp szolgálhat homályos információkkal az égitestekről, bolygókról, meteorokról, csillagokról stb. Azonban a meditáció jóval túllép ezeken, mivel lehetővé teszi, hogy megismerjük az igazságot, egy hangyától egészen a Napig; egy atom vagy egy csillagkép igazságát.
A legfontosabb megtanulnunk, hogy miképpen oldhatjuk fel, nyerhetjük ki az információt az elméből és az Egóból; hogyan vonhatjuk ki a tudatot az érzésekből; amikor az elmét és az érzéseket meghódítjuk, nyilvánvaló, hogy láncokat szakítunk meg, felszabadulunk ebből a végzetes cellából, ebből a zárkából; ilyen körülmények között készülünk a meditációra.
A szegény, tévesen embernek nevezett intellektuális állatnak lendületre, bátorításra van szüksége, kell neki valami, ami lelkesítse a harcban, ösztönözze az önmagán való munkára. Tudom, hogy a szegény intellektuális állat, természetéből fakadóan gyenge és teljesen hátrányos helyzetű; az Egó különösen erős, a személyiség pedig nagyon gyenge; ha így hagyjuk, még járni is alig képes. Szüksége van valamire, ami lelkesíti a munkában, benső támaszra van szüksége. Ez pedig csak a MEDITÁCIÓ által érhető el…
Mindenek előtt, meg kell tanulnunk pillanatról pillanatra élni; minden pillanatot ki kell tudnunk használni, ne mérjük a pillanatot. A pillanatnyiság a gnosztikusok jellemzője. Mi szeretjük a pillanatnyiság tanát.
Egy alkalommal Nansen Mestert megkérdezték:
- Mi a TAO?
- A mindennapi élet!
- Mit tehetnék, hogy összhangban éljek vele?
- Ha összhangban próbálsz élni vele, elszalad tőled. Ne te próbáld ezt az éneket énekelni, hagyd,
hogy ő énekeljen. Talán a kellemetlen csuklás egyedül jön?
Emlékezzenek erre a mondatra: „A Gnózis a tettekben él, az absztrakciókban hervad, és a gondolatokban nehéz rátalálni, legyenek azok bár a legnemesebbek is”.
Bokujo Mestert így kérdezték:
- Minden nap fel kell öltözni és táplálkozni? Hogyan szabadulhatunk meg ezektől?
A Mester így válaszolt:
- Eszünk, és felöltözünk…
- Nem értem – mondta a tanítvány.
- Akkor öltözz fel és egyél – mondta a mester.
Pontosan ez az ellentétektől szabad cselekvés. Eszünk? Öltözünk? Miért csinálnánk ebből ügyet? Miért is gondolunk más dolgokra, miközben eszünk és öltözünk?
Ha eszel, egyél, és ha öltözöl, öltözz, és ha az utcán sétálsz, menj, menj, de ne gondolj más dolgokra, tedd csak azt, amit csinálsz, ne menekülj el az elől, amit teszel, ne menekülj a tények elől, ne töltsd meg azokat jelentéssel, szimbólumokkal, szónoklatokkal és figyelmeztetésekkel. Élj allegóriák nélkül, és élj minden pillanatban nyitott elmével.
Az elmének ez a folyamatos feszültsége, az ilyen folyamatos feszültség vezet el a tudat felébredéséhez. Ha eszünk és az ügyleteinkre gondolunk, világos, hogy álmodunk. Ha egy gépkocsit vezetünk és a menyasszonyunkra gondolunk, logikus, hogy nem vagyunk éberek, álmodunk. Ha dolgozunk, és közben a kománkra, a barátunkra, testvérünkre stb. gondolunk, világos, hogy álmodunk.
Rettentő erőfeszítésre és éber állapotra van szükségünk másodpercről másodpercre, pillanatról pillanatra, hogy ne zuhanjunk álomba. Elég egy perc óvatlanság, és az elme már valamire gondolva álmodozik, különféle dolgokra gondol a munkahelyről, vagy arról a dologról, ami éppen akkor történik.
A MÓDSZER
Amikor a meditációt gyakoroljuk, az elménket ostromolja a rengeteg emlék, vágy, szenvedély, érdeklődés stb.
El kell kerülnünk a figyelem és az elszórakozás közti konfliktust. Konfliktus van a figyelem és az elszórakozás között, amikor az elme ezen ostromlóival harcolunk. Az Én ezen mentális ostromlók kivetítője. Ahol konfliktus van, ott nincs hallgatás, nincs csend.
Az ön-megfigyelés és a megértés által kell megszüntetnünk a kivetítőt. Vizsgáljanak meg minden képet, minden emléket, minden gondolatot, amely az elmébe kerül. Emlékezzenek arra, hogy minden gondolatnak két pólusa van: pozitív és negatív.
A bejárat és a kijárat ugyanannak a dolognak két oldala. A konyha és a mosdó, a magas és az alacsony, a kellemes és a kellemetlen stb., mindig ugyanannak a dolognak a két oldala.
Vizsgálják meg az elmébe jutó összes mentális forma két pólusát. Emlékezzenek, hogy csakis a polaritások tanulmányozása által érhető el a szintézis.
Bármely mentális formát el lehet távolítani a szintézis segítségével.
Példa: Egy menyecske emléke rohan meg minket. Szép? Gondoljunk arra, hogy a szépség a csúnyaság ellentéte, és ha fiatalkorában szép, akkor öregkorában csúnya lesz. Szintézis: Nem érdemes gondolnunk rá, csak illúzió, egy virág, amely óhatatlanul elhervad. Indiában, ennek az ön-megfigyelésnek és a pszichénk tanulmányozásénak a neve pontosan Pratyâhâra.
Különös gondolataink egymásutáni sorai át kell haladjanak az elménk terén, azonban anélkül, hogy bármiféle nyomot is hagynának. A gondolatok kivetítésének végtelen felvonultatása végül kifárasztja az Ént, és az elme akkor elhallgat, csendben marad.
Egy nagy, önmegvalósított Mester mondta: „Csakis akkor, amikor a kivetítő, vagyis az Én, teljesen hiányzik, akkor lép fel a csend, amely nem az elme terméke. Ez a csend kifogyhatatlan, nem az időhöz tartozik, mérhetetlen és csakis általa jelenik meg az ami van”.
A teljes módszer két alapelvbe foglalható össze:
Mély elmélkedés.
Rettentő nyugalom.
DERŰS ELMÉLKEDÉS
Derűs elmélkedésre van szükségünk, ha valóban el akarjuk érni az elme tökéletes hallgatását és csendjét.
Mindazonáltal világos, hogy meg kell értenünk, hogy a tiszta gnoszticizmusban a derű és az elmélkedéskifejezéseknek jóval mélyebb jelentéstartalmuk van, és végső soron különleges jelentésükben kell értelmezni őket.
A derűsség érzete túlmutat azon, amit általában a nyugalom és a csend alatt értünk, egy felülmúlhatatlan érzést von maga után, amely túl van a gondolatokon, vágyakon, ellentéteken és szavakon; a világ lármáján túlmutató állapotot jelöl.
Ahogyan az elmélkedés érzése is jóval túl van azon, amit általában egy feladaton vagy gondolaton való töprengés alatt értünk. Nem a mentális tevékenységről van szó, vagy a töprengő gondolkodásról, hanem egyféle objektív, világos és reflexív tudatról, amely saját tapasztalataiban mindig megvilágosodott.
Ezért pedig a „derű” a nem-gondolkodás derűjét jelenti, az „elmélkedés” pedig az erőteljes és tiszta tudatot. „A derűs elmélkedés tiszta tudatot jelent a nem-gondolkodás csendjében”.
Amikor a tökéletes derű uralkodik, akkor érjük el a valódi, mély megvilágosodást.
KÖVETENDŐ LÉPÉSEK
Most pedig kiegészítjük a Meditáció módszerét azon lépésekkel, amelyeket a Mester ad meg nekünk a Meditáció tíz lépésében. A sorrend nem pontosan ez, de az egyetlen feladat csupán minden egyes szabályt a megfelelő didaktikai sorrendben alkalmazni.
Bármely komoly tanulónak, aki el szeretne mélyülni az Ön-Megismerés terén, értékelnie, becsülnie kell ezeket a szabályokat, és felelősen kell gyakorolnia őket, ez, tehát, az egyetlen módja, hogy megtanuljunk meditálni
ELSŐ LÉPÉS:
A teljes test tökéletes ellazítása. Elengedhetetlen megtanulnunk ellazítani a testet a Meditációhoz; egyetlen izomban sem szabad feszültségnek lennie.
Elengedhetetlenül szükséges dolog csukott fizikai szemekkel gyakorolni, hogy elkerüljük a külső, szenzuális érzeteket. Sürgető eltávolítani a mély, belső meditáció ideje alatt a külső, szenzuális érzeteket.
MÁSODIK LÉPÉS:
Teljesen tudatosítanunk kell a lelkiállapotunkat bármely gondolat megjelenésével szemben.
A Samadhi alapelve, élő alapja az előzetes introspektív önismeret. Elengedhetetlen a mély meditáció alatt befelé fordulni. A lelkiállapotunk mély megismerésével kell kezdenünk, mielőtt még az értelemben bármiféle mentális forma megjelenhetne.
Sürgető megértenünk, hogy az elmében bármely gondolat megjelenését mindig fájdalom vagy élvezet előzi meg, öröm vagy szomorúság, valami kellemes vagy kellemetlen stb.
HARMADIK LÉPÉS:
Derűs megfigyelés. Derűsen kell figyelnünk a saját elménket; teljes figyelmet kell szentelnünk bármely mentális formának, amely megjelenik az elme képernyőjén. „Meg kell próbálnunk szüntelenül figyelni az elmét”.
NEGYEDIK LÉPÉS:
Egy Koan mantrázása. Az elmének befogadó, teljes, egész, tökéletes, nyugodt és mély pszichológiai állapotot kell elérnie.
A Koan Mantrázásának céljai:
a) Összekötni világegyetemünk belsőjében a mantrák vagy Koan-ok mágikus erőit.
b) A Tudat felébresztése.
c) Nagyfeszültségű krisztusi atomok benső felhalmozása.
A Mantrák és Koan-ok, avagy olyan szólamok által, amelyek felbontják az elmét, egységesen befogadó állapot érhető el.
ÖTÖDIK LÉPÉS:
Pszichoanalízis. Megvizsgálni, ellenőrizni, kutatni a gyökerét, eredetét, kiváltóját, alapját vagy alapvető okát minden gondolatnak, emléknek, érzelemnek, érzésnek, érzületnek, képnek, vágynak stb., amilyen mértékben azok megjelennek az elmében.
Ebben a szakaszban bölcsen kell elegyítenünk a meditációt az alvással. Sürgető az alvást akaratunk szerint kiváltani és szabályozni. Az alvásnak a meditációval való elegyítéséből jelenik meg az, amitMegvilágosodásnak neveznek.
Ezáltal sikerülhet behatolni az elme legrejtettebb szintjeire, megismerni a gondolatok, érzések és tettek benső mozgatórugóit.
LÉNYEGES AJÁNLÁSOK
Folytonos célokra van szükség ameditáció módszerében,állhatatosságra, szilárdságra, állandóságra, kitartásra. A szétszórt, csapodár, ingatag, könnyed személyek sohasem érhetik el azt, ami az Extázis, a Satori, a Samadhi.
Kívánatos, érdekünkben álló volna látogatni, amikor csak lehetséges, a meditációs termeket (gnosztikus Lumisziálok). Nyilvánvaló, hogy a meditáció tudományos módszerét lehet gyakorolni egyedül, elszigetelten is, de megfelelő affinitású személyek csoportjával is.
SZÜKSÉGLETEK A MINDENNAPI ÉLETBEN
Meg kell próbálnunk pillanatról pillanatra visszaemlékezni, visszaidézni a mindennapi élet folyamában a„szemlélődés érzetét”. A saját elménk kémjeivé kell változnunk. Cselekvés közben, pillanatról pillanatra meg kell figyeljük azt.
Sürgető, kénytelenül szükséges a saját elménk kémjeivé alakulnunk bármely nyugtalan, zaklatott tevékenységben; legalább egy pillanatra meg kell állnunk, hogy megfigyeljük. Az Esszenciának meg kell szabadulnia a testtől, az érzelmi megnyilvánulásoktól és az elmétől; nyilvánvaló, közismert, látható, hogy függetlenné válva, megszabadulva az értelemtől, megszabadulunk minden mástól is.
Meditációs gyakorlatok (lazító technikák)
Fontos, hogy mélyen imádkozzunk és meditáljunk. Sürgős megtudnunk, hogyan lazíthatjuk el a fizikai testet, hogy helyesen meditáljunk.
Mielőtt megkezdjük az Ima és Meditáció együttes gyakorlatait, megfelelően el kell lazítanunk a testünket.
A Gnosztikus Tanítvány hanyatt kell feküdjön, azaz a hátán fekve a padlón vagy egy ágyon, karjait és lábait jobb és bal oldalra szétnyitva, egy ötágú csillag alakját véve fel.
Ennek az Ötszögű Csillag testtartásnak nagy ereje van, mert mély jelentést hordoz, de azok, akik bármilyen ok miatt nem tudnak ebben a pozícióban meditálni, a Halott Ember Pozícióját kell, hogy felvegyék a meditációhoz: a sarkak érintik egymást, lábfejek széttárva legyező alakban, karok egyenesen a test mellett, a törzs mentén.
A szemeknek zárva kell lenniük, hogy a fizikai világ dolgai ne térítsenek el minket.
Az álmosság és meditáció megfelelő keveréke több, mint elengedhetetlen az eredményes meditációhoz.
Fontos, hogy próbáljuk teljesen ellazítani a test minden izmát és aztán Figyelmünket fókuszáljuk az orrunk hegyére, amíg nem érezzük egészen a szívverésünket az orrunkban.
Ezután folytassuk a jobb füllel, amíg itt nem érezzük szívünk lüktetését. Majd haladjunk tovább a jobb kézzel, a jobb lábbal, a bal lábbal, a bal kézzel, a bal füllel és az orral újra, egészen érezve a szívverést külön-külön mindegyik szervben, ahová a Figyelmünket fókuszáltuk.
A fizikai test feletti uralom az erek lüktetésének irányításával kezdődik. A békés szív dobbanását megérezhetjük a testünkben váratlanul, egészen, a maga teljességében, a Gnosztikusok azonban szándékuk szerint érezhetik azt a test bármely részében, legyen az akár az orr hegye, valamelyik fül, az egyik kéz, láb, stb.
A gyakorlatban igazoltuk, hogy a pulzus szabályozásával, gyorsításával vagy lassításával gyorsítható vagy lassítható a szívverés.
A szívdobogás irányítása soha nem a szívizmokból jön, hanem teljességgel az erek lüktetésének szabályozásától függ. Minden kétségen túl ez a Második Szívverés vagy a Nagy Szív.
A pulzus vagy a második szív irányítása teljességgel az összes izom Tökéletes Ellazítása által érhető el.
A Figyelmünkkel felgyorsíthatjuk vagy lelassíthatjuk a Második Szív Lüktetéseit és az első szív szívverését.
A Samadhi, Extázis, Satori mindig nagyon lassú szívverés mellett jelentkezik, a Maha Samadhi-ban pedig a szívverés megszűnik.
Samadhiban az Esszencia, a Buddhata kiszabadul a személyiségből majd eggyé olvad a Lénnyel és megtapasztalja az Valóságot a Megvilágosító Ürességben.
Csakis az Én hiányában léphetünk kapcsolatba az Atyával, Brahmával.
„A meditáció tudománya” – Samael Aun Weor
http://www.vopus.org/hu
|
