A léthez, az élethez igazából nincs szükség ezekre, csak azért gyártjuk őket, hogy legyenek, és ne unatkozzunk. Kellenek a díszletek a játékhoz, pusztán a tapasztalatért. Az alap, amire figyelnünk kellene, és aminek elégnek kéne lenni, az pedig annyira evidenssé és természetessé vált nekünk, hogy észre sem vesszük és keressük tovább azt a valamit, amiről nem tudjuk, hogy mi az, de keressük. Pedig ha tudnánk, hogy az a valami, amit keresünk, mi magunk vagyunk, mi pedig nem vagyunk más, mint a lélegzet, a pillanat, energia, szeretet, az élet maga!

Miért van az, hogy az embernek teljesen egyértelmű és természetes, hogy lélegzik, míg az, hogy használja a körülötte lévő, mindenütt jelenlévő teremtéshez szükséges energiát, az teljesen természetellenes. Bár ez így nem teljesen igaz, hiszen mindenki használja, ha tud róla, ha nem. Hisz teremtünk minden másodpercben, akár tudatában vagyunk vele, akár nem. Levegővétel és energiahasználat tulajdonképpen egy és ugyanaz.

A kulcskérdés a minőség, a hogyan. Mert a légzése is a legtöbb embernek nem éppen nevezhető kielégítőnek. Csak kapkodjuk a levegőt, annyira csak, hogy éppen meg ne fulladjunk. Ha megállnál egy pillanatra és vennél egy jó mély, tudatos lélegzetet, te is észrevehetnéd, hogy milyen aprókat és felszíneseket lélegzel. Pedig az erő, az energia ott lakozik minden egyes levegővételedben. Kihasználatlanul. Észrevétlenül.

Persze, most, hogy ezt olvasod, valószínűleg el is kezded venni a levegőt, úgy igazán, úgy ahogyan kell. Igen. Persze. Ez is volt a cél. De öt perc múlva valószínűleg el is felejted már újra, hogy lélegezz. Persze, persze, lélegzel te, hisz már rég halott lennél, ha nem így tennél. Igenám, de lélegzel-e annyira, hogy élő légy?

Mikor stresszes helyzetben vagy, ugye kicsi és felszínes levegővételre állsz be, így nem is jut el a sejtjeidig, minden egyes porcikádig az éltető energia, a légzésed erőtlen, mondhatnám úgy is, hogy mentes minden élet energiától.

Nos, a szüntelenül arcunkat bombázó hírek, információk, történések, emberek, a kormány, az „illúziógyárosok”, a szituációk, mind arra törekednek, hogy folyamatos stresszben éljük az életünket. Bekapcsolod a tévét és az ott megjelenő képi és hanghatások máris izgatják, stresszelik az agyunkat. Kilépünk az utcára és az emberforgatag, a tömeg máris „ránk ruházza” a kollektív energiát, a tömegtudatot, ami nem mentes a stressztől. Bemész a munkahelyedre és a folyamatos elvárások, szabályok, kötelességek, feladatok újra csak zűrzavarnak tesznek ki, és ezt így sorolhatnám a végtelenségig. De mindannyian ismerjük a saját stressz-forrásainkat, nem kell ezt nekem bemutatnom.

A lényeg, hogy folyamatosan ingerelt, stresszes lét, tudjuk, hogy nem okozhat jól-létet. És ami még fontosabb, nem kielégítő a légzésünk sem folyamatosan, míg tudatosan nem figyelünk rá. Viszont míg nincs igazi, mély és mindent átható jelenlétet megkövetelő légzés, addig nem érhet el az életerő, az energia sem.

Hogy mi ez az energia, abba most nem mennék bele, hiszen ha ezt olvasod, már pontosan tudod, milyen energiáról beszélek itt folyamatosan. Nevezhetjük tőlem akár chinek, vagy erőnek, vagy életnek, vagy istennek, vagy univerzumnak, tök mindegy mi a neve. Egy a lényeg: NEM LÉTEZIK SEMMI ENERGIA NÉLKÜL. Ez a mozgatója, az alapanyaga, az üzemanyaga és a végterméke is mindennek. Mindennek, ami csak körbevesz! Mindennek! Nincs energia lélegzet nélkül. Ha nincs energia, nincs teremtés sem. Ha pedig nincs teremtés, akkor élet sem létezik. Tehát nincs élet igazi, tudatos lélegzet nélkül!

Erre te mondanád: „na ja, de én lélegzem, ha akarok, ha nem, ez automatikus, a testem „magától” teszi a dolgát, tehát élek és kikérem magamnak….”

Én pedig erre azt felelném: „Valóban lélegzel, automatikusan, és valóban anélkül, hogy tudnád, hogy hogyan történik, és mégsem kételkedsz benne.. De valóban élsz? Igazán az életedet éled, és úgy ahogyan szeretnéd?”

Hát barátom, a válasz nem, hiszen ha így lenne, akkor nem olvasnád most ezeket a szavakat.

Lélegzet = energia = teremtés = élet = szeretet

Tehát, oda jutottunk, hogy ha vennéd a fáradtságot, és leülnél 5 percre, kikapcsolnád a zavaró tényezőket és jelenlévőként, tudatosan el kezdenéd venni a levegőt, a levegővel magadba szívnád az energiát, ami körbe vesz, s közben csak élveznéd magát a tényt, hogy képes vagy lélegezni és ez által energiát felvenni, csoda történne. Az lenne maga a lét csodája. A teremtés csodája. El kezdenéd érezni önmagad. Igazi önvalódat, nem csak a testedet. Bár sok ember még a saját testétnek sincs tudatában. Nem érzik a szerveiket, a végtagjaikat, a hajukat… persze érzik, de igazából csak tudják, hogy van, csak úgy természetes, hogy van. De helyezted már a tudatodat a lábujjadba? Érezted már és örültél már annak valaha, hogy van egy füled és egy kisujj körmöd? Nyílván nem. Pedig a tiéd, és funkciója van! Na de ne kanyarodjunk el ennyire.

Szóval pár perc igazi lélegzéssel és energia felvétellel az agyunkat könnyen visszaállíthatnánk nyugalmi állapotba, olyan állapotba, ami a boldog és élvezetes teremtéshez elengedhetetlen. Főleg amikor valami „rossz” dolog történik az életünkben, ami kibillent az egyensúlyunkból. Elég lenne csak lélegezni, mélyen, teremtően, nyugodtan, és harmonikusan. Gondolom mindannyiunknak ez a célja, boldog és örömteli dolgokat teremteni a saját életébe. Hisz ki akar szenvedni szándékosan? Szerintem te sem! Tehát ragadd meg! Lélegezz! Élj és létezz!!!

-nikol-

canadahun.com