"Fényrezgő Vagyok, a Fény Szabad Birodalmából, - a Fény egyik Mintázata, - az új energiák irányából és a megmagyarázhatatlan magyarázatával..." Adamusi Iránytű A Tükör  Változó és változtató energiákat kívánunk! - Tükröm, tükröm mondd meg nékem, ki a legszebb …- tette fel a rejtélyes kérdést évszázadokkal ez idő előtt egy mesebeli boszorkány. Nos, a válasz nem váratott hosszú ideig magára, nem volt 30 munkanapra szüksége, szinte pillanatokon belül megjelent a megfelelő határozottság kíséretében, ami a boszi igényeit azonban egyáltalán nem elégítette ki, így aztán a válasz miatti és utáni nyugalom sem alakulhatott ki. Ha valaki állt már tükör előtt, annak nagyságától függetlenül az ott eltöltött percek alatt már megfigyelhette, a tükör nem válaszol. A tükör mindössze tükröz, hűen visszaadva azokat a színeket, fényeket, mozdulatokat vagy mozdulatlanságot, pózokat, grimaszokat, haragot vagy mosolyt, vagyis azt amit éppen látunk. Semmit nem módosít, annyi ereje nincs, tisztán megmutatja a pillanatnyi valóságot, nem többet és nem kevesebbet, nem téve hozzá, de nem is véve el belőle. Változtatni a képen az tud, aki a tükör előtt áll, ő az egyetlen valóság vagy valóságelem, aki erre a mágiára képes. A Mágus A mágus az, aki nem a tükörre figyel, hogy [az] mit mutat. És itt, ebben a pillanatban tévedhetett nagyot boszorkányunk is, akinek egója olyan hatalmasat ugrott a magasba dühében, amit az udvari vadász is alig tudott lecsillapítani. A hirtelen kialakult féltékenység, amit a válasz megérkezése utáni pánikroham keltette hirtelen felindultság okozott a másodperc kétharmad részének töredéke alatt a testében, egyre inkább nehezére esett viselnie. Boszink, ettől az érzéstől beindulva azonnali intézkedéssorozatot vezetett be az elkövetkezendő hetek történéseibe, hogy ezáltal kényszerítse a szépítkező asztal tetején ezüstösen fénylő tükröt az egoja számára jobban elfogadható válaszokra. Minden este, amikor ugyanazt a kérdést tette fel saját tükörképének, csupán az indulatait és a vérnyomását emelte fel [a magasba,] így tudatossága, mint következmény a kérdés változatlansága miatt természetszerűleg továbbra is alacsony szinten kellett, hogy maradjon. De a válaszok csak nem változtak, mert ugyanazok maradtak. Hogy megvilágosítsunk valamit is ezen írás szándékaiból, máris megmutatjuk a hiba forrását.Boszink ugyanis folyamatosan és magán kívül kereste kérdésére a választ, amely szinte önkívületi állapotban faggatta szünet nélkül azt a szegény és ártatlan tükröt, ahol is az abból visszatükröződő arc lett aztán egyre gyanakvóbb, egyre haragvóbb, egyre csak dühösebb és ingerültebb a hallott válasz változatlansága miatt. Mesehősnőnk hónapokat töltött így a tükör előtt, ami alatt ez az arc, ez alatt a rövid idő alatt [is] elképesztően sokat vesztett simaságából, rendezettségéből, ahol a szemek kialvatlanok maradtak és olyan erőtlenül néztek révetegen a semmibe, mint annak a szénbányásznak a szeme, akit a napokban hagyott el és magára a szerencse. Összeadva, összegezve az eseményeket, sok sötét tervet szült az elme ennyi idő alatt a célpont felkutatására és megsemmisítésére, ahol többek között mérgezési tüneteket is megnyilvánultak, de mégis minden jó, ha eljön az a perc, ahol a dolgok a visszájára fordulhatnak, amikor hála istennek a tükörben végre már csak az látható, - ami.  A mágusnál tartottunk tehát, annál a varázslónál, aki sok-sok tapasztalati kör megtétele után nem kívül keresgél, nem azután kutat, hogy [kívül] ki a legszebb, hanem amit kívül lát, mindent annak lát. Befelé néz, onnan figyel, ahonnan ugyanúgy önmagát mint másokat, a dobogó azonos fokára helyez, se nem magasabbra, se nem mélyebbre, mert ez az egyetlen mérőeszköz, amit hitelesnek tart, mert ez az egyetlen hiteles mérőeszköz, amit valóságosnak tart. Ellenkező esetben a következők történhetnek, - még a mesén felül is. Megfigyelted? Mert a létezésedre rápakolt időt okosan felhasználva a színtiszta figyelmed ennyi év elmúltával sikeresen megmutathatta, hogy még mostanában is mindenki irányítani akar. Irányítani és ellenőrizni, törvényekbe iktatva és alkotmányba ringatva megmondva, hogyan is lesz az majd Neked jó, ami pedig nem [egy] csoda, hiszen ezt szokták meg, minden eddigi történelem, oktatás, vallás, a pártszemlélet ezt hozta ki, ez a múltjuk, ettől tovább nem látnak vissza. Jobbat így ugyanis azóta se tudnak, melyet többszörös irányítási kényszer kísér, ahol a nemzetközi cirkuszban a nemzetközi Valutaalap irányítja az különféle országok költségvetését, ami mellesleg a hiányon alapul, magyar földön pedig a félig üres országház irányítja a kormányt, a kormány irányítja a belügyi államtitkárt, az irányítja a rendészetet, a kar hatalmát, ami pedig innen úgy tűnik, hogy egyeseknek nagyon kevés lesz. Mindenesetre az alkímia energiái kezdik felszínre szívni felszínre hozni az érdekellentéteket, kezdik felkavarni port, amitől már nem lehet látni, kezdik felkavarni az állóvizet, ami már poshadt és bűzlik a mozdulatlansága miatt. Az alkímia energiái kezdik felemelni és kiemelni azokat a részeket, amik a szőnyeg alá söprés miatt összetorlódtak, az energiák kezdik felemelni azokat az [tudat]állapotokat, amik eddig fogságban voltak, azaz az arról szóló történeteket, hogy kik is vagytok Ti, ki is vagy Te valójában és kik [is] hozzád képest a többiek. Tükrök [vissza]tükröződése Történelmi időket élünk és éltek [meg] a valóság legszorosabb értelmében, mert ez nem más, mint [a] visszavezető út múltatok felfedezéséhez a jövőn keresztül. Energiák érkeztek a Múltból, hogy csatlakozzanak jó pár eseményhez, ami segít megtáplálni ezt az önmegismerési szándékot mert most ezt az utat választottad. Tehát [téged] még [mindig] irányítani akarnak, ezért torzít most is a most felállított tükör, mert még mindig rosszul hangzik a feltett kérdés, „Mondd meg nékem kedves tükröm, hogy vajon ki a legszebb [és legokosabb] e környéken? Mert amit magamon kívül mostanában [és a médiában] látok, az egyre inkább elborzaszt és lehervaszt és visszahúz, pedig az elmúlt hat hónap alatt néhány métert már felemelkedtem." A válasz most sem lesz más, és most sem lesz az, amit az egotok nehézségek, lemondások és veszteségek nélkül nyugalomban el tudna viselni, miszerint van Tőled jobb is és szebb is. Ez nem más, ez pedig a tudatosság, a saját tudatosságod. Mit is takar [el] ez és főleg mit is foglal magában? Ez egy hatékonyabb eszköz, mondhatni minden idők leghatékonyabb eszköze a külső irányítás megszüntetésére. Általa kivételes módon megváltoztatható a tükör eddigi képe, módosítható az a valóság, ami eddig mozdulatlanságra volt ítélve nagy részben a tartalma miatt. Magyarul, ha ezentúl nem tetszik az a kép, amit látsz magad körül, fogod magadat és csinálsz legbelül egy másik képet és a „külsőt” ott hagyod és elhagyod. Ha szorongást, félelmet okoz benned az a külső kép vagy látvány, fejedet elfordítod, veszel egy mély lélegzetet ahol a helyszínt otthagyod, és az alatt az idő alatt, amíg elsétálsz onnan, legbelül, azaz magadban készítesz egy másik képsort, egy másik filmet, olyat, ami nem akar neked rosszat, ami már a tiéd és csak a tiéd. A Te szabadságod megalkotása számodra a legfontosabb egy nagyobb kép meglátásával, ami magában hordozza pénzügyi függetlenséged megteremtését is, amely annyira szorítja lelkedet, ami egyben szakítás annak megszerzésének minden eddigi formájától. Ez egy olyan Alkímia, ami pedig már nem fizikai dolog. Mert mi is kell a [hatékony] alkímiához?  Három rész, elsősorban egy edény, amiben jól összekeverhetjük a dolgokat, tehát a megkeverendő dolog az a másik rész. A harmadik rész pedig az a hő vagy népszerűbb nevén energia, ami besegít a változtatás folyamatába, azaz ami olyan magas szinten [melegen] tartja az edényben lévő dolgokat [anyagot,] amitől aztán azok úgymond átváltoznak, eredeti minőségükhöz képest, „útközben” megváltoznak, az a minőségük változik meg, ami a főzés előtt került bele úgymond a „levesbe,”mert egy bizonyos idő után, a „főzés”végén az anyag már más lesz, más lesz az íze. Most éppen ez történik, alkímiai folyamatok zajlanak egyéni, csoportos, országos és globális szinteken egyre hevesebb hőfokon, a régi módokon egyre nehezebben irányítható lehetőségekkel a még régi beidegződésekkel. Ahogyan Fénytelen Győzike mondta egyik alkalommal egy keserves pillanatában, - „Gyertyalánggal nem lehet rakott krumplit sütni.” Jelen pillanatban mindenki mást akar, amiben mégis egyek, amiben egy követ fújnak, az az irányítás és ellenőrzés vagy kontroll mindenáron való megtartása a tömegek felett és feletted is és ha belenéznétek egy kamerába, bizony csak annyit lehetne látni annak fókuszában, hogy először csoportosulnak majd pedig szaladgálnak az emberek, hol fejvesztve, hogy véresen, vagy mozdulatlanul a helyszínen maradva élik meg saját valóságukat, tehát a kamera lencséjével nem lehet belátni a színfalak mögé, így mindenfajta ítélkezés feleslegesnek tűnhet, mindenesetre ahol még nem lenne látható a nagyobb kép, - az a kép, ami egy még nagyobb képből születik. Képek a képben, amelyek saját nagyságodat mutatják megfokról fokra, színről színre, dimenzióról dimenzióra. Ha nem tetszik az a kép, amit szemeiddel látsz, azonnal válassz másik lehetőséget, azonnal készíts gyönyörű és nagyon okos fejedben egy másik variációt, egy jobbat, egy szebbet, egy gazdagabbat, egy bölcsebbet, ami technika - ha jól belegondolsz, - tulajdonképpen nem más, mint tükör a tükörben rendszer, mint kép a képben rendszer, amikor is a változtatás szándékával rávetítesz a látszólag „kinti”képre magadban egy másik képet, egy saját képet, hogy legközelebb az a kép az tükröződjön vissza holnap, vagy 3 hét múlva, vagy 2 hónap múlva és aminek ne is adj határidőt, csak arra figyelj, hogy a filmed legyen kész. Annak producere pedig a szereteted legyen. És [így] sohasem fogod a tükröt hibáztatni azért mert számodra nem megfelelő választ adott arra a buta kérdésre, hogy „tükröm, tükröm, mond meg nékem…Mert még mindig sokan vannak azok, akik lustaságból vagy mások által terjesztett drogok bevétele miatt mások képét nézegetik, a médiaközvetítések képeit, a politikusok által gyártott filmeket nézegetik, a bankárok, a végrehajtók által gyártott jeleneteket és variációikat nézegetik, ahelyett, hogy egyáltalán belekezdenének egy saját filmgyártásba. Mert nagyon megtévesztő [lehet] mások által elképzelt filmet nézegetni, és ebben az a veszélyforrás, hogy ezalatt mások valóságát éled meg a sajátod helyett. És az is legyen szempont a rendezésnél, hogy mindig legyen előtted a végeredmény, ami visszatükrözheti az Egész film[ed] mondanivalójának lényegét. Amikor vásárolsz egy festményt, nem csupán a keretét viszed haza, vagy a festmény egy részletét, - viszed az egész képet. Ha vásárolsz egy CD –t, nem mondod azt, hogy csak az első két számot kéred belőle, mert csak az slágergyanús, viszed haza az egész lemezt. Vásárolhatsz ugyan két szeletet egy tortából, de látnod kell azt is, hogy ezt nem lehetne megtenned, ha a cukrász nem készítette volna el előtte az Egészet. Magyarul, nem az elkülönítés lesz végső soron a lényeg, hanem meglátása az Egésznekannak, amiből a részek összeállnak. Viszonylag nagy erők dolgoznak ezen az elkülönítésen. Cigányoznak, zsidóznak, hazaárulóznak, iszlámoznak, idegengyűlölőznek, ami a szőnyeg alá seprés „hozama” úgymond, ami azért született meg a sötét oldal tartományában, hogy az emlékezés folyamata hosszú időre lezáruljon előtted. Ebbe a műsorba bizonyos erők elképesztően nagy mennyiségű energiát [kőolajszármazékokat és elektromosságot] fektetnek be, ami látszólag és személyesen elgyengíthet. De ez most megváltozik. Fényrezgő ezt már tudja, ugyanis saját bőrén érzi ezt. Közmunkán a Nap melege átjárta testét, és bőre felülete megpirult 20 fokon. Mindössze húsz Celsius fokon pirossá egyenesedett a karja színe. Az energiák tehát itt vannak, a Földet „bombázzák”, tegyetek vele azt, amit szeretnétek, hogy megtegyetek. Lélegzet Amikor nem tetszik a világodban egy jelenet, egy úgymond helyszíni közvetítés mondjuk a nemzetiségi gondokról, ahol azt mutatják be, hogy milyen csúnya és gonosz az a másik ember, csoport vagy nemzetiség, vegyél nagyon lassan egy nagyon mély levegőt, hogy [ezzel] beemeld a tüzet, [az energiát] a tudatosságodba, hogy ott [mint egy edényben] átalakulhassanak a dolgok. Tüzeld fel magadat arra a megoldásra, hogy elég volt mások elnyomását, szenvedését vagy halálát látni, ideje már egy nyugodt és békés évezrednek vagy akár kettőnek is eljönnie a Földre, hogy végre megtudhassuk fizikálisan is, milyen [lehet] is az, mert csupán emlékeid vannak a múltból, ezekről a pillanatokból, és éppen ezért leginkább emlékezni szeretnél [megtanulni.]  Amikor egy tábortűzhöz tüzet ébresztesz, tüzet fakasztasz, jól felszívod magad levegővel igaz? Hogy kifújásnál azzal az erővel tápláld meg azt, és a kovácsok is így csinálják, ha melegítik a vasat, hogy átformálják azt. És ha megfigyeled, amikor szép lassan lélegzel, akkor magaddal vagy és ahol általában megszűnik a külvilág mert befelé indul el a figyelem. Amikor a külvilág az irányadód, félelem tölthet meg, akkor szaporábban, leginkább ijedten lélegzel, sokkalta gyorsabban ver a pulzus, ami azért van, mert rendkívül sokat torzít a tükör amiatt, hogy mások filmjét nézed. De ha úgymond visszavonulsz, vissza el a csetepatétól, vissza a kerítés mögé, vissza a határod körvonalai mögé, ott nyugalomra lelhetsz, a béke szigetét alkothatod meg magadban és magadnak, a Húsvét szigetét, ahol csodákat járhatsz be. Hallgasd az érzéseidet, mert mindig megsúgják, hogy [éppen] hol is tartasz. Talán sokan emlékeznek egy film egy jelenetére, ahol az Utazó kérdezi az egyik helyi embert, hogy hová vezet ez az út? - Nem vezet az sehová, mert itt van ez már régóta. Köszönjük figyelmeteket... |
Főoldal > Közvetítések >