Főoldal‎ > ‎Krisztus-tudat‎ > ‎

Tudat szerepe a kvantumelméletben

Ide kapcsolódó videók:


A valóság illúzióját a BBC dokumentumfilm a természet a valóság, az üresség egy atom és az összes anyag, párhuzamos univerzumok ahol különböző változatai léteznek, és mi a látszólag üressége tér valójában nem üres egyáltalán.
Jim Al-Khalili vizsgálja, hogy hogyan tanul az atom arra kényszerített bennünket, hogy újragondoljuk a természete maga a valóság.

Angol:



Amit Goswami, a kvantumfizika és tudat 1 / 3,

Angol:

http://www.youtube.com/watch?v=0Ittg2cbVeg&feature=related


Bill Hicks: Az élet Csák EGY menet ...

http://vimeo.com/6345480


Mi a csudát tudunk a világról Síkföld



    Paradigmaváltás:

 A Tudat alapú tudomány


Több száz év alatt formálódott az a tudományos irányvonal, melynek lényege nagyon röviden az, hogy a világ materiális alapokon nyugszik, mindennek alapja az anyagi létezés. Napjainkig nagyon kevés ember tudott ettől a feltételezéstől eltérően gondolkodni, mivel a teljes tudományos világkép erre épül. Ha valaki mégis megpróbálta, akkor bármit is mondott, azzal kapcsolatban nagyon hamar kijelentette valamely "neves, nagy tekintélyű tudós", hogy ez áltudomány. Ez általában az a jelző, amellyel az intézményesített tudomány képviselői jelölnek valamit, amit nem értenek és/vagy a materiális paradigma keretei között képtelenség megmagyarázni. 


A kvantumfizika megjelenése alapjaiban rengette meg azt a több száz év alatt kialakított elméleti modellt, melyet objektív tudománynak neveznek. S nem mintha az ne lett volna igaz a saját érvényességi körén belül, de kitágultak az érzékelés határai. Olyan dimenziókba jutott el az emberi érzékelés - ebben az esetben a szubatomi szintre - amely dimenziókban más törvények uralkodnak, mint az emberi érzékszervekkel megfigyelhető valóságtartományban. A legfontosabb azt belátni, hogy azok a törvényszerűségek, melyek a kvantumvilágban uralkodnak, meghatározzák a mindennapi életet. Két dolgot tehetsz: az egyik hogy homokba dugod a fejed és tagadod, hogy létezhet "bármi" is az anyagon túl, vagy megtanulod a saját hasznodra fordítani az új felismeréseket. 

Ha meghallod a kvantumfizika legalapvetőbb üzenetét, akkor végtelen lehetőségek nyílnak meg előtted. Természetesen ez nem könnyű, s ennek több oka is van. Az "új" ismeretek, nézőpontok iránt érzett ösztönös elutasítás hihetetlen mély elmeprogram, amely bizonyíthatóan neurológiai alapokkal rendelkezik. Másrészt ez a tudomány nem ad kényelmes logikus válaszokat, mint tette azt a klasszikus newtoni fizika, mely egy kiszámítható, biztonságos világképpel szolgált. A kvantumvilág ezzel szemben a bizonytalanságon alapul, amely az emberi elmének a legnagyobb félelme. Ráadásul ezeknek a törvényszerűségeknek értelmezése a mai napig nem lezárt (szerencsére, mert akkor az már dogmatizmus lenne), s legalább ötféle modell létezik, s nincs minden átfogó elmélet. 

A kvantumelmélet legfontosabb következtetése az volt, hogy a megfigyelő, aki nézi a világot, nem hagyható figyelmen kívül a valóság értelmezésében, mivel a megfigyelő tudat az, ami végrehajtja a "hullámcsomag redukcióját". Ez a szakkifejezés azt jelenti, amikor a kvantumlehetőség konkrét eseményekké, dolgokká, tárgyakká alakul. Tehát a figyelő (vagyis a tudat) kulcsfontosságú szerepet kapott a kvantumfizika értelmezésében és kikerülhetetlen kérdéssé vált. A fizikában bekövetkezett egy súlyponteltolódás, (elméleti síkor legalábbis): a belső világ kérdése fontosabb lett, mint a külső, mivel a külső világ kérdéseire nem adható értelmes válasz a belső nélkül. A legfontosabb kérdés tehát a következő lett: Ki a figyelő és mi a tudat? 

A Tudat alapú tudomány ("science based on consciousness") annyiban tér el más kvantumfizikai értelmezésektől, hogy sokkal szélesebb az érvényességi területe. Nem csupán egy adott tudományra lehet vonatkoztatni, hanem a teljes tudományos szemlélet alapjaiként szolgálhat. Ennek az új világképnek a lényege egyetlen mondatban összefoglalható: 
A létezés alapja a Tudat. 

S ez kapcsolja össze a kvantumfizikát a pszichológiával, a vallással, a misztikával. A tudat elsőbbségén alapuló paradigmában végtelen lehetőségek vannak, mivel merőben új értelmezések adhat a teljes Életnek. Ez a nézőpont képes megteremteni a vallás, és a tudomány integrációját, megszüntetve a több évszázados elkülönülést. A materiális felfogáson túllépve, ez a rugalmas és nyitott világkép teljesen új alapokra helyezi elképzeléseinket az Ember és az Univerzum felépítésével, működésével és mélységeivel kapcsolatban. A KvantumTudat Tréningen könnyen, élvezhetően, s teljes részletességgel sajátíthatod el a kvantumelmélet alapjait és az eddigi legátfogóbb értelmezését, mely messze túlmutat a racionális elme felfogásának keretein. A Tudat alapú tudomány elveinek megértésével, s ami még fontosabb alkalmazásával, boldogabb és teljesebb életet élhetsz, s hatalmas mértékben bővítheted a lehetőségeidet életed bármely területén. Ehhez csupán néhány kvantumelméletialapelvet kell megértened, s felhasználnod életedben. 


A kvantum aktivizmus


A kvantum aktivizmus abból az egyszerű gondolatból indul ki, hogy a tudományos paradigmaváltás alapelveit és (ami a legfontosabb) az ahhoz kapcsolódó új világképet használd fel a mindennapi életedben. Ehhez nem szükséges semmilyen mozgalom, (ez nem a régi "izmusok" rokona, mivel nincsenek benne tételek és dogmák és nincsenek vezetők, akik megmondják, miben kell hinni). Egyszerűen a nézőpontváltás megértése és alkalmazása a legfontosabb. A következő néhány alapelven érdemes elgondolkozni, azokra nyitottnak lenni, s megvizsgálni önmagadban 
  • A létezés alapja a Tudat, nem pedig az anyag és nem is az energia. A tudat hozza létre az anyagi világot. Ennek megfelelően mindenkiben ott a lehetőség a Kvantum-Én kibontakoztatására, mely minden boldogság, kreativitás és életöröm forrása.
  • Nem lokális kapcsolatok: Ez egy kölcsönös összekapcsolódás minden Létező (dolgok, tárgyak, élőlények, természet, Univerzum,stb.) között és ennek megnyilvánulása számodra is valóság lehet. Ez egy létező kapcsolatrendszer, amelynek összefüggéseit felismerheted, ha kifejleszted magadban a megfelelő érzékelést.
  • A nem folytonos mozgás. A változás nem folyamatos, hanem szakaszokban, úgynevezett kvantumugrásokkal történik. Ez nem csak az atomok alkotóelemeire vonatkozik, hanem a megnyilvánult Világban is felismerhető, sőt a saját személyiségedben is.
  • Az egymásra ható kapcsolat. Ez a kvantumtudat és a személyiség kapcsolatának megértése szempontjából nélkülözhetetlen elv. Ez a kvantumtudat önmagában való létezésének a kulcsa. Ennek a kapcsolatnak a megértése és megtapasztalása segít abban, hogy ne azonosulj teljesen az ego-elme tudatállapotával.
Ezeket az elveket kell felismerned és alkalmaznod a mindennapi életben. Ha ezt napi gyakorlattá tudod tenni, ezzel egy olyan belső transzformációt hozhatsz létre az tudatállapotodban, mely minden vallás, misztikus iskola célja az ősidők óta. A saját tudatállapotod változása transzformálja a társadalmat, amely tulajdonképpen nem más, mint emberi kapcsolatok hálója. Ha megváltozik a viszonyod a világgal, óhatatlanul megváltoztatod a valóságodat, magával a létezéseddel, nem pedig egy újabb hitrendszerrel, amelyek napjainkban számolatlanul szaporodnak. A legtöbb hitrendszer előbb utóbb szembekerül egy másikkal és már elvetette a konfliktus magját. 

Az emberiség jelenlegi ego által dominált tudatállapota, és az abból származó cselekedetek egyre nagyobb és nagyobb feszültségeket generálnak az egyénben és azon keresztül a világban. Ezt a folyamatot nem részletezem, kapcsold be a híreket vagy nézz körül a világban.
Az élhetőbb emberi kapcsolatrendszer és társadalom kialakításához szükséges változások nem jöhetnek létre semmilyen politikai, ideológia vagy vallási mozgalmakkal vagy rendszerekkel, csak az egyén tudatállapotának megváltozásával. Ezért kell Neked is egy kvantumugrást létrehoznod, a személyiségedből a Kvantum-Én állapotába. Így egyre jobban ráhangolódsz a valódi lényedre, s ezzel fogod transzformálni, megváltoztatni a saját valóságodat. Ezzel egy kiegyensúlyozott, harmonikus élet alapjait teremted meg. A kreativitás öröme mindennapossá válhat Benned. S az ebből adódó boldogság, könnyedség és harmónia a mindennapjaid része lesz. Nyitottá válsz a valóság mélyebb szintjének a meglátására, melyek létezései és törvényszerűségei jelenleg a metafizika és a paranormális jelenségek kategóriájába tartoznak.
A KvantumTudat Útján az ébredésed folyamatához kaphatsz segítséget, s létre tudod hozni egy gyökereiben új értékrendszeren alapuló élet alapjait. S ez nem függ anyagi helyzettől, társadalmi státusztól, vagy különleges képességektől. Egyetlen dolog szükséges: Vágy az ébredésre, és a látható világon túli Valóság megismerésére.

Tudat szerepe a kvantumelméletben

Az általános kvantumfizikai elmélet szerint a világban lévő dolgok, események, csak mint lehetőségek ismerhetők meg. Ezen elgondolkozva, több kérdés is felvetődhet benned: 
  • Hogyan lehet akkor az, hogy mégsem lehetőségeket, hanem konkrét dolgokat látok és hallok konkrét eseményeket tapasztalok?
  • Hogyan válnak a lehetőségeim aktuális dolgokká, eseményekké?
  • Ki vagy mi válasz a lehetőségekből?

Mindezek a kérdések erőteljesen foglalkoztattak a két zseniális magyar tudóst: a világhírű matematikus Neumann Jánost és a Nobel díjas fizikus Wigner Jenőt. Ők vetették fel elsőként azt a feltevést, amely a tudatot jelölte meg olyan hatóerőként, mely a kvantumvilágban létező lehetőségeket aktuális valósággá alakítja. Hogy milyen hihetetlenül fontosnak tartották ezt a kérdést jól szemlélteti az alábbi idézet, melyet élete vége felé vetett papírra emlékirataiban Wigner Jenő: 

"Az utóbbi 20 évben érdeklődésem egyre fokozottabban arra irányult, hogy hogyan lehetne az elméleti fizikát kiterjeszteni a tudat működésének vizsgálatára." 

Neumann feltevését, - miszerint a tudat választ a lehetőségekből - Wigner fejlesztette tovább, így indokolva gondolatmenetét: 

"A fizikusok felismerték: lehetetlen az atomi jelenségekről kielégítő leírást adni anélkül, hogy a tudatra ne hivatkoznának". 

A két neves tudós úgy gondolta, hogy a kvantumfizikai paradoxonok nem oldhatók meg máshogy, minthogy létezőnek feltételeznek egy nem anyagi alapú kapcsolatrendszert. Ehhez pedig létezni kell egy mezőnek, mely összekapcsol mindent mindennel. Egyetlen ilyen közvetítő közeget ismertek: magát a tudatot. Úgy fogalmaztak, hogy végtelen lehetőségek várnak a kvantummezőben arra, hogy a tudat válasszon belőlük, és anyagi valóságként (tapasztaltként) jelenhessen meg. A materiális elv alapján azonban a Tudatot egyéninek az agy részének, eredményének tekintették. 

Ez az elképzelés felvetett egy nagyon fontos, megválaszolandó kérdést: Az elme nem anyagi világa hogyan hathat az anyagra? Ez a kérdés a dualizmus csapdájába vezetett és évtizedekig senki nem találta meg a teljes megoldást. Csak napjainkra született egy olyan átfogó értelmezése a kvantumelméletnek, ami feloldja ezt a paradoxont. Amit Goswami a "Mi a csudát tudunk a világból?" című filmből ismert, nemzetközi hírű fizikus professzor dolgozott tovább a két magyar zseni által felvetett irányvonalon. Az ő nevéhez fűződik az a modell, amely létrehozta a kvantumfizika paradoxonmentes értelmezését. "Mindössze" annyit változtatott Neumann és Wigner felismerésén, hogy azt a Tudatot tekinti a létezés alapjának, amely nem a dualitás szintjén létezik. Ez azonban nem az egyéni agyhoz kapcsolódó tudat, hanem a keleti filozófiákban megjelenő egységes, metafizikai, mindent magába foglaló Tudat. 

Az oksági elvek és az egymásra ható viszony 

("tangeld hierarchy")

A materiális nézet szerint minden, ami létezik anyagból áll, vagy annak kölcsönhatásaként jön létre. Így természetesen a gondolkodás és az érzelmek is egy speciálisan fejlett anyag (az agy) működésének eredményei. A hagyományos tudomány szerves része a neurológia, mely konkrétan az agyi folyamatokat vizsgálja. Még ez a tudomány is úgy tekint a tudatra, mint az agyfolyamatok melléktermékére, melyet az anyag, úgynevezett felfelé irányuló vagy alulról építkező okozati láncolata generál Ezt az okozati modellt a kvantumfizika nyelvén a következőképp fogalmazhatjuk meg. Az elemi részecskék lehetséges mozgásai létrehozzák az atomokat, azok a molekulákat, abból keletkeznek a sejtek, s a sejtek alkotják az agyart. Az agyi állapotok változási a tudat lehetséges mozgásait nyújtják, s az mellesleg, melléktermékként létrehozza a gondolatokat és érzelmeket. Ebből a szemszögből nézve tehát a Tudat a lehetőségek összességnek tekinthető, amit valószínűségi hullámnak is nevezünk. 

Vajon hogyan képes egy valószínűségi hullám összeomlasztani vagy átalakítani egy másik valószínűségei hullámot a megfigyelés vagy kölcsönhatás révén? Két valószínűség összekapcsolása ugyanis sohasem egy konkrét eseményhez, hanem egy nagyobb valószínűséghez vezet. 

Akkor a tudat valóban csak az anyag mellékterméke lenne? Akkor fel kell tennünk az egyik legősibb kérdést: Valóban rendelkezünk-e szabad akarattal? A materiális elv értelmezése szerint - ahol a tudat, a gondolat és az érzelem csak melléktermék - nem létezik a szabad akarat. Akinek ez a válasz szimpatikus megelégedhet ezzel is. Ám az is elképzelhető hogy a felfelé irányuló okozati láncolat bölcsessége nem a végső álláspont és létezik egy ettől teljesen más nézőpont is. 

Az elmúlt század elején szemtanúi lehettünk egy új fizikai forradalomnak, mely magába foglalta a kvantummechanika felfedezését is, melynek a fenti kérdésekkel kapcsolatos válaszát tömören így fogalmazhatjuk meg: igen, valóban létezik tudat, és valóban létezik szabad akarat is. Ám ez az "újra felfedezett" tudat nem-kettős természetű, azaz nem azonos a fent felvázolt dualisztikus tudattal. Ebben az esetben a szabad akarat kérdése is mélyebb és kifinomultabb vizsgálódást igényel.
Létezik a kvantumfizikának egy olyan jelensége, amelynek alapos megértése vezet el bennünket a tudat jelenségének megértéséhez. Köztudott tény, hogy egy kvantumobjektumra rátekintve sohasem a valószínűségek halmazát érzékeljük, hanem egy helyhez kötött, Newton-i részecskére hasonlító "valamit". Mindezek ellenére, a kvantummechanika nem ad számunkra semmilyen eljárást vagy matematikát, melynek segítségével a lehetőségek sokféleségének egy eseményre történő átmenetét vagy "összeomlását" kiszámolhatnánk. Az igazat megvallva, ebben a helyzetben a kvantumfizika egyszerűen csak annyiról világosít fel bennünket, hogy a matematikai alapokon létező fizikánk bizonyossága korlátozott. Nem létezik olyan matematika, amely lehetőséget nyújtana arra, hogy a kvantumvalószínűségek felfelé irányuló okozati determinizmusát valami módon összekapcsoljuk a valós eseményekre vonatkozó tapasztalatainkkal. 

Ha viszont ez az igazság - vetődik fel bennünk a jogos kérdés -, akkor az elméletben található valószínűségek miként alakulnak át tapasztalati valóságunk egyedi eseményeivé? Mivel magyarázható akkor ez az igencsak misztikus "megfigyelő hatás"? 

A tudatnak az agy fizikai melléktermékként való kezelése szempontjából a valószínűségek konkrét eseményekké történő átalakítása logikai paradoxonhoz vezet, ami egyértelmű jelzése annak, hogy a tudat hagyományos természettudományi modellje hibás, vagy legalábbis nem teljes.
Ha azonban úgy tekintjük a kérdést, hogy a kvantumos valószínűségek valójában a tudat lehetőségei, azé a Tudaté, mely minden létező alapjának tekinthető. Magyarul a Tudat nem-kettős, nem megosztott, valójában csak a tudat létezik, és semmi más.
Ez amúgy egyáltalán nem új nézőpont. A különböző korok misztikusai, prófétái évezredek óta ezt ismételgetik. Természetesen a szavak és kifejezések, amelyekkel ezt kifejezték az adott kor kultúrájához, nyelvezetéhez igazodik... A kvantumelmélet nyelvén így fogalmazunk: a megfigyelés jelensége felfogható, mi több, egyenértékűnek tekinthető a kvantumos valószínűségek közül történő választással, mely tapasztalati valóságunk létrejöttéhez vezet. 


Ennek az alapvető elvnek a megértésében sokat segíthetnek azok a mindenki által ismert képek, amelyeknél a kép nézése közben fedezzük fel, hogy valójában két képet látunk felváltva. Valószínű Te is láttad már azt a képet, melyen két hölgy arca fedezhető fel. A művészek kettős képnek nevezik az ilyen ábrákat, "egyszerre látható rajta a feleségem és az anyósom". A legismertebb pedig az a kép, melyen egy vázát és két arcot különböztethetünk meg. 
Mindkét kép esetében azt figyelheted meg, hogy noha semmit sem teszel a képpel, az mégis felváltva ugrál a két ábra között. Ez a kulcsa a felcserélhető viszony elvének. Mindkét lehetőség már eleve benned található, és valójában csak azt döntöd el, hogy éppen melyiket nézed, vagy észleled. Ezt a gondolatot terjeszd ki életed nagyobb területeire is. Az életedben végtelen lehetőségek várakoznak a megvalósulásra. Azt kell megtanulni, hogyan nyilvánuljanak meg tudatosan, úgy ahogy szeretnéd, ne pedig a "vakszerencse" elve szerint. Ha ezt megtanulod, akkor ily módon egy transzcendens, kettőség nélküli tudat megosztottság nélkül fejthet ki fentről lefelé irányuló okozati hatást az életedben. Ennek a lényege, hogy a Tudat hozza létre a végtelen lehetőségekkel rendelkező kvantummezőből az elemi részecskéket, atomokat, molekulákat, sejteket, s végül az agyat. S az Elme, ennek segítségével létrejön a megnyilvánult világ. 

A fentről lefelé irányuló okozati hatáslánc azonban tudat nem hétköznapi állapotában valósul meg, hanem abban az állapotban, amit Kvantum-Én-nek nevezünk. Ezt az állapotot nem folyamatosan éled meg. Vajon mi lehet ennek az oka? A misztikusok már évezredek óta felhívták figyelmünket a tudat kettősség nélküli mivoltára, és a tudatosság fontosságára, de az esetek többségében tanításaikat nem vagy csak részben hallották meg. Vajon miért nem figyeltünk és figyelünk rájuk ma sem? 

Papaji, a 20. század egyik legnagyobb szellemi tanítója számtalanszor kijelentette az őt a tudatról kérdezőknek: " Te már Az vagy.", ami tömören azt jelenti, hogy a végső valóság, azaz az osztatlan tudat minden létező alapja! 
Léteznek azonban olyan mechanizmusok minden ember elméjében, melyek elfedik a tudattal való azonosságunk tényét, létrehozva az elkülönülés érzését, vagyis az egót, más néven az én-tudatot. Ez a kondicionált elmeműködés által létrejött személyiség, mely egyfajta szűrőként funkcionál a valósággal való egységünk észlelésében. A szellemiségben vagy spiritualitásban való növekedés valójában a személyiség meghaladását jelenti. Oly módon hogy egy harmonikus, spontán "tánc" alakul ki a Kvantum-Én és a személyiség között. Mindkettő szerepe ugyanolyan fontos, s nem kell/lehet eldobni az egót, mint oly sokan képzelik. Mindössze hasznos szerszámként kell funkcionálnia a Kvantum-Én "kezében". 

Nem helyhez kötöttség ("non-locality")


A helyhez kötöttség, vagy lokalitás elve azt jelenti, hogy mindenfajta információcsere helyi szignálok révén és sebességhatárok betartása mellett történhet. Tehát ahhoz hogy "A" pontból eljusson valami a "B" pontba téren és időn kell áthaladni bizonyos mérhető sebességgel. A sebességhatárt Einstein speciális relativitáselmélete mondta ki, melynek értéke a fény sebessége, ami 300 ezer km/s. A lokalitás elve értelmében, melyet az einsteini gondolkodás hozott magával, a fizikai szignálokon keresztüli azonnali kommunikáció lehetősége kizárt. Ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalták a kvantumobjektumok - például az elemi részecskék - vizsgálatakor a kutatók. Az elemi részecskék mégis képesek az egymás közötti azonnali kommunikációra, miután egymással kölcsönhatásba kerültek, s a kvantumos non lokalitás révén korrelációba kerültek. Mindezt Alain Aspect és munkatársai már 1982-ben igazolták laboratóriumi, igazolt, ellenőrizhető körülmények között (egy fotonpár segítségével). Nagyon sok, a materiális elvekhez ragaszkodó fizikus, ezt nem hajlandó tudomásul venni.
Ezekhez a kutatásokhoz kapcsolódó adatok és eredmények teljesen könnyen és egyszerűen értelmezhetők, ha a "kvantumos nem helyhez kötöttséget" a Tudat alapú tudomány keretei között értelmezzük. Ugyanis ebben az értelmezésben létezik olyan szignál nélküli kapcsolat, mely túl van téren és időn. Az pedig maga a Tudat ami mindent magában foglal, tehát nincs szüksége közvetítő közegre. 

Nem folytonos mozgás ("discontinous movement")


A nem folytonos mozgás elvének megnyilvánulását kvantumugrásnak is lehet nevezni. Niels Bohr a kvantumfizika egyik jeles egyénisége által elképzelt atommodell példáján keresztül megvilágíthatjuk a fenti kvantumugrás lényegét. Arra mindenki biztosan emlékszik általános iskolai tanulmányiból, hogy az atommag körül keringő elektronok különböző pályákon keringenek. Amikor azonban a szóban forgó elektron az egyik pályáról egy másikra szeretne átlépni, akkor mindezt nem folytonos módon teszi, azaz nem halad át a két pálya közötti térrészen, hanem átugrik. Eltűnik az egyik pontban és megjelenik a másikban. Hogy ez hogyan, milyen elvek szerint történik, és mi lehet rá a magyarázat, arra egészen az elmúlt évekig nem volt válasz. 

A legfontosabb tényező ebben a folyamatban, hogy a fentről lefelé irányuló okozati hatás kiterjesztése nem folytonos természetű. Ha ugyanis a döntés vagy választás folyamatos lenne, abban az esetben leírhatnánk egy matematikai modellel, vagy legalábbis egy algoritmussal, ez viszont a választás előre jelezhetőségét jelentené, vagyis megszűnne akaratunk szabadsága. A személyiség által dominált tudatállapotban azért nem észleljük olyan élesen a diszkontinuitást, mert a döntés szabadságának elrejtésével egónk kisimítja a folyamat diszkontinuitását. Döntéseink szabadságának feltétele ennek értelmében a kondicionált elmeprogram túllépése, vagyis egy kvantumugrással szakadást teremteni a személyiség illuzórikus folytonosságában. 

Felvetődhet a kérdés vajon hogyan válik a nem lokális, kozmikus természetű Kvantumtudat egyéni, helyhez kötött tudatossággá? Miként rejti el szemünk elől a folyamatosság a diszkontinuitást, vagy szakadozottságot? Elsősorban a megfigyelő érzékelése miatt, melyet a társadalmi kondicionálás jelentősen beszűkített, másrészt az elmének a szokásokhoz ragaszkodása az ok. A megfigyelővé válás kialakulása előtt a kvantumtudat egységes, és nem különül el a benne létező lehetőségektől. A megfigyelő megjelenése létrehozza a Tudat szubjektív/objektív felosztását, ami az önvaló és a világ közötti szakadáshoz, vagy réshez vezet. Megjelenik az alany és tárgy elkülönülés (pl. Én és a Világ). 

A kondicionálást vagy szoktatást megelőzően azonban a világot tapasztaló Kvantumtudat egységes, kozmikus természetű. A gondolkodás képességének kialakulásával és a tapasztalások egyre bővülő információi elraktározódnak, s elindul egy beszűkülés a tudatban. A tanulás folyamata révén, ugyanazt a stimulációt már a múlt válaszreakciói fényében értékeli az elme. Ezt a folyamatot nevezik a pszichológusok kondicionálásnak vagy szoktatásnak. Bármilyen hatást a már ismert válaszreakció-mintákkal (a személyiség szokásaival) való azonosulás kísér. A korábbi reakciók emlékláncolatai egyediséggel ruházzák fel a személyiséget/önvalót, amit egónak nevezünk.
Amikor tehát az ego szintjéről cselekszel, kondicionált személyiség-mintázataid, azaz korábbi tapasztalataid, kiszámíthatóságuknak köszönhetően az okozati folytonosság illúzióját keltik. Ennek köszönhetően viszont elkülönülve érzed magad a Kvantumtudat egységétől. Nos, ez az, ami miatt vágyaid és szándékaid képtelenek minden esetben a kívánt eredmény megteremtésére. A megoldás az, hogy egyre gyakrabban és szándékosan hozod létre és tapasztalod meg az életedben a kvantumugrást a személyiséged és a KvantumTudat között. 


http://www.kvantumtudat.hu/