 Tudatunk számára, a Világfejlődésben most olyan helyzet állt elő, mint annak az állatnak a helyzetében, aki ketrecben születvén és nevelkedvén, egyszerre csak a nyitott ketrec-ajtóval találja magát szemben. Az állat tudata - ez esetben –„ketrectudat”, és nem is ismer mást. A Mindenség Világa, az ő számára, a ketrec-környezetének a minősége. Érzi, hogy léte e környezet által determinált, természetesnek veszi és elvárja a gondoskodást, miközben csupán „naív”, szubjektív sejtései vannak a „külvilágról”.  A ketrecajtó kinyílásával, számára, eljött a „minden-ségbe” való lépés lehetősége. Ekkor, felfogni sem képes még e „világmindenségnek” mint az eddigi világához képesti „szabadságnak” a minőségét, az ebben való lehetőségeit (mint példánkban Galvani), továbbá a ketreclét-tudatának – amit eddig teljes (nagyjából „mindent tudó”) tudatvilágának hitt - az Új Tapasztalások révén való alapvető és Totális leendő megváltozásának a jelentőségét. Az állat, kezdetben ki sem lép ketrecéből, csak kinéz az ajtón, később, kint pár lépést tesz. Egy idő múlva már napjában többször is, rendszeres felfedező utakra jár, majd eljön az idő, amikor kint is alszik, kint akár több napot is eltölt. Végül, kívül, „természetes létkörnyezetében” kezdi berendezni új életét, és volt ketrecét – mint „köldökzsinórt – csupán „etetőként” használja. Ez akkor következik be, amikor a „génjeibe”, az „ösztönébe” kódolt, a hajdan dominálisan működő tudatminősége felébred addigi „álmából” - emberlény esetében ez a léttudat feletti Szakráltudat (ösztön, lélek) „felébredését” jelenti – és ez, a további egyéleti létének a vezetésében dominanciához jut. Végül, ha már megoldotta külső létfeltételeinek biztosítását, a ketrecbe többé már nem tér vissza. Ekkor válik tudata képessé arra, hogy volt ketrec-létére, és volt ketrec-tudatának hajdani minőségére, Teljes-séggel Rá-lásson. Emberlénységünk eddig, a maga ketrec-tudatában, a maga ketrectudatával élt. Tudatunk eddigi ketrece a múlt-determinált, anyagsági tapasztaláson alapuló léttudat (volt). Most, a Mindenség Fejlődésének a 7S alá való lépésével – lévén tudatfejlődésünk felnőtt, megérett a Tiszta Tudatba való Lépésre – tudati ketrecünk ajtaja kinyílt, annak következtében, hogy megnyilvánultságaink eddigi állapot-sága - vagyis determináltságunk minősége a Felsőbb dimenziókban - Alapvetően Megváltozott! Ez jelenti valójában a földi Elt-ben (emberilény tudat), a mintegy negyvenezer éve már előre pontosan évre (2000-re) ismert, és azóta is az Elt-ben folyamatosan tudott un. „Világ-végének” a bekövetkeztét, és az un. „Feltámadás”Megkezdődését, tudatunk számára! Most ketrectudatunkban a nyílt ajtó létének első perceit, legfeljebb első óráit éljük. A ketrecajtó hiányát még észre sem vesszük, és ha igen, még szinte ügyet sem vetünk rá. Még csak nem is értjük ma, ha valaki, valamiféle „Feltámadásról” beszél, mert anyagdeterminált felfogásunkban a „Világvégét” csakis Anyagsági értelemben keressük, holott jelen tudatminőségünk - mint „Lényeg-ségünk” - „Világvégé-jéről” van most szó! Ezen információ a Mindenség Tudásától származó információ-minőség Közreadja Gánti Péter http://shp.hu/hpc/web.php?a=ezopszicho&o=orin_EvK |
Főoldal > Krisztus-tudat >