Az ökológiai és spirituális korszakváltás törvényszerûségei... Másképpen a Világciklusokról..." A problémakör megértéséhez kérem, képzeljék el a következôket ! :Egy szép nyári éjszakán álmukban elragadva, nagy titokban egy távoli, ismeretlen szigetre zsuppolják Önöket. Minden információt elzárnak Önök elôl, hasonlóan a többi sorstársukhoz. Ezen a lakatlan szigeten is egy teljesen hermetikus ökoszférába zártan élnek éveken, évtizedeken keresztül. Egy szabály van, hogy nincs információ a térbeli és idôbeli helyzetükrôl. A nappalokat és éjszakákat is felváltja egy ettôl teljesen eltérô mesterséges életritmus. Hamarosan elfelejtik érzékelni az eddigi, valósnak tartott idômértéket. Fogalmuk sincs arról, hogy a Földnek mely részén vannak, az új generáció már a Föld valóságáról sem tud semmit. Valóságosnak már csak azt a teret, a rendelkezésére álló élettér valóságát tudja elfogadni. Az öregekben él még valamilyen vágyakozás a természet és az univerzum látványa felé, de a fiatalok ebbôl semmit sem érthetnek. Az ô valóságuk az a tér, amit belakhatnak, és az az idô, amit megtanítottak velük érzékelni. Hamarosan senki nem tudja honnét jött, sôt azt sem, hogy hol van, nem beszélve az idô, mint univerzumi ritmus fogalmáról. Élnek bele a rendelkezésükre álló tér lehetôségeit kihasználva, ugyanakkor a kozmikus idô törvényszerûségeire fittyet hányva. Vannak azonban néhányan olyanok, akik elhiszik az ôsöknek a meséit egy sokkal tágasabb világról, arról, hogy a végsô igazság Isten igazsága, melyet a világmindenség természeti törvényei által mutat meg a számunkra. Feléled bennük a vágy, hogy kiszabaduljanak addig tökéletesnek és abszolútnak hitt börtönükbôl. Ehhez azonban elôször meg kell ismerni helyzetüket a térben és a valós idôben. Meg kell ismerni azokat a feltételrendszereket, amik a börtönük falain kívül várják ôket. Az idô valós természetét, az évszakok váltakozását, a tenger szabályait, amin majd utazniuk kell, a kozmikus égboltot, hogy elhelyezve magukat benne, tudjanak tájékozódni. Végül el kell dönteniük, hogy merre mennek. Ezt a kérdést pedig csak úgy tudják megválaszolni, ha választ kapnak arra a kérdésre is, hogy honnét jöttek. Ezenkívül ez a néhány ember még azzal is kell, hogy szembesüljön, hogy a többi, különben igen okos ember, még ôrültnek is nézi ôket, meg vannak olyanok, akik ugyan hiszik, hogy valami nincs rendben a világukban, de félnek veszélyeztetni biztonságosnak tûnô pozícióikat. Hiába mondják nekik a felbujtók, hogy az ô tökéletesnek tûnô világuk is veszélyben van, és az egész ökoviláguk megsemmisülhet, úgy tesznek, hogy ôk úgy sem tudják a világot megváltani. Úgy tûnhet fel Önöknek, hogy én egy képzeletbeli játékfilm zanzáját mondtam el., holott ezek nélkül a kérdések megválaszolása nélkül a jelenlegi emberiség is meglehetôsen kiszolgáltatott helyzetben vergôdhet, bajaira semmiféle megoldást nem remélhet. Nem tudja megoldani az ökológiai krízishelyzetet a Földön, nem tud úrrá lenni a gazdasági összeomlás rémképén, nem tudja megoldani az egyre inkább kiélezôdô egészségügyi problémákat, az elszegényedés kérdéseit és képtelen választ találni az ún. nemzetközi terrorizmus eszkalációjára. A mai embernek meg kell fogalmaznia alapvetô sorskérdéseit! Ha csak részkérdésekkel foglalkozik, problémáit csak tovább növeli. Választ kell kapni legelôször arra a kérdésre, hogy miért élezôdött ki ilyen sarkalatos módon minden emberi alap-létkérdés. A kérdés megválaszolását egy megállapítással kezdem. Az emberiség és a Föld egy világciklus-váltás határán vergôdik. Bôven benne vagyunk már folyamatban. Az a szörnyû az egészben, hogy errôl néhány tucat emberen kívül senki nem tud, vagy nem akar tudomást venni. Erre két ok adhat magyarázatot. Egyrészt a butaság, és érdektelenség, másrészt viszont a rossz szándék. Akkor ugyanis amikor ilyen határhoz érkezik el az ember, nemcsak a gondolkodás és a tettek paradigmaváltásáról beszélhetünk, hanem posztulátum-váltásra van szükség. A szabályok, amik eddig érvényesek voltak, megváltoznak. Be kellene látni, hogy az élet minden területére kényszerítôen igaz ez a váltás. Akik viszont a világot mûködtetik, nem akarnak a jól bebástyázott pozícióikból kimozdulni. Sôt! Még az esetlegesen felbukkanó új információt is igyekeznek elzárni, nevetségessé tenni. Ehhez a legegyszerûbb választott módszerük a kollektív elbutítás. Az emberi figyelem középpontjába az állati igényeket kell állítani és azt kell abszolutizálni. Ez akkor jár eredménnyel, ha fenn tudják tartani mindeközben a lét bizonytalanságának az érzetét. Ennek pedig a félelem állandó fenntartása a módja, ami magával vonja a hit eltüntetését. A világciklusok természete kozmológiai alapú. A Föld, ahogy elhelyezkedik a Naprendszerben, annak törvényszerûségei befolyást gyakorolnak rá. Mozgásaiban, állapotváltozásaiban az Univerzum törvényeinek van alárendelve. A Föld ebben az Univerzumban úgy viselkedik, mint egy ûrhajó. Rendkívül sok mozgást végez egyszerre. Forog saját tengelyén keresztül, amely tengely a Nap körüli pálya síkjára nézve, ferde elhelyezkedésû, kb. 23,4-fokot bezáró. A Nap körüli pályán keringve minden irányban billegô mozgást végez, valamint le - föl járó emelkedést és süllyedést is egyben. Mindezeken kívül a Föld tengelye még egy tölcsérszerû mozgást is leír az univerzumban, az un. Precessziós mozgást. A Föld sorsára vonatkozóan is, de az emberi élet fejlôdésére vonatkozóan is alapvetôen meghatározóak ezek az összetett mozgások. Az ekliptikán utazva Földünk létfontosságú impulzusokat szed össze a Naprendszer bolygóitól is, de az állatövi csillagképekbôl is, de a Tejúttól és annak fontos csillagaitól . Földünkre tehát mozgásai alapján kisebb - nagyobb ciklusok hatnak. Kezdve a legkisebb ciklussal, a nappalok és éjszakák váltakozásával. A Nap körüli keringés teljes idejével, ami egy évet tesz ki. Az állatövi ciklusokról bizonyára már mindenki hallott, ez pedig 2160 év. Ez az idô, amit a Föld tengelye a precesszió jelensége folytán elidôzik egy állatövi jegyben. Arról is hallott már mindenki, hogy a Jézus Krisztus által elindított világkorszak, a Halak korszaka volt. Ez az, amit napjainkban haladtunk meg, átevezve a Vízöntô korba. Rögtön felvetôdik egy fontos kérdés. Mikor lépünk át a Vízöntô korba? Egyáltalában, magunk mögött hagytuk-e a Halak korszakát? Ezek a kérdések nem is olyan egyszerûek. Azzal, hogy mikor kezdôdik egy naptári év, még tudunk mit kezdeni. Hasonló pontossággal megállapítani egy kozmikus hónap pontos határát már bonyolultabb feladat. Hasonlatos a kezdô analógiai példámnál bemutatott esethez. Itt bátran kijelenthetjük, hogy tényleg nem tudjuk, hogy hol vagyunk. Ez azonban még önmagában nem is lenne olyan szégyen, ha biztosak lehetnénk abban, hogy az az idôszámítási rendszer, amiben ma élünk és számolunk, az pontos és ismereteinknek megfelelôen mûködik. Ki kell azonban mindenkit ábrándítanom, hogy ez sincs rendben. Papp Gábor hozta be a gondolkodó köztudatba, hogy bajor történészek olyan anomáliákra bukkantak a történeti kronológiában, ami kérdésessé tesz mintegy 300-évet az idôszámításunkban. Terhelô adatok vannak arra nézve, hogy idôszámításunkba agresszíven belenyúlt három úriember, az elsô ezredforduló tájékán. Nevezetesen Szilveszter-pápa, Ottó, német-római császár és Bíborban-született Konstantin, bizánci császár. Nyomós okuk van a történészeknek azt feltételezni, hogy ennek következtében Nagy-Károlyt például ôk találták ki és ôk emelték mitikus magasságba a nyugati történelemben. Hangsúlyozom, ezek bajor történész-kutatók megállapításai. A magyar vonatkozása ennek annyi, hogy a kérdéses 300 év, Attila, hun-magyar király feltételezett halálával kezdôdik. Innentôl kezdve bizonytalanná válik minden. Az Attila nevével fémjelzett korszak pontos ideje, Attila valós halálának, illetve születésének az ideje, a magyar Honfoglalás pontos dátuma és innentôl kezdve az is, hogy egyáltalában ma hányat is írunk valójában. Magyar kutatók már addig mennek el, hogy nyugodtan levonhatunk a ma használatos évszámból 300-évet és így kb. 1703-at írunk. Láthatják, az az effektus, amit tanmesémben írtam, kezd valós formát ölteni. Mára már tényleg nem tudjuk, hogy hol tartunk. Történelmi adatok elôbányászása azt hiszem nem oldja meg az elveszett 300-év rejtélyét, sem pedig azt a kérdést, hogy hol is kezdôdik az új világciklus és hol ér véget a régi. Nem marad más lehetôségünk, mint hogy komolyan vegyük az ôsi civilizációk ránk hagyott tudásait. Feltéve, ha nem vezet minket a mai felsôbbrendûségi tudásunkba vetett csalfa hit, rájöhetünk, hogy ezek az ôsi tudások egymással pontosan harmonizáló ismereteket tartalmaznak csillagászatról és egyéb természeti törvényszerûségekrôl egyaránt. Mik ezek az információk, amiket az ôsök ránk hagytak, és el tudunk indulni, hogy meghatározhassuk végre idôbeli helyzetünket az Univerzumban? 1.Tudjuk, hogy valahol két állatövi jegy határánál állunk. Két világhónap között. Tudjuk, hogy a Halak korszakának elindítása Jézussal kapcsolható össze. Eléggé be tudjuk ma már határolni Jézus születési dátumát. Ez a kutatók szerint i.e. 7. és 8-között van. Kutatók ettôl számítják a Halak korszak kezdetét. A 2160-éves világhónapot figyelembe véve, hátra van még 150 év a Halakból. Miért beszélünk akkor a Vízöntô-kori határról? Miért nem tudjuk eldönteni, hogy hol tartunk? 2.Tudjuk továbbá, sumér agyagtáblák alapján, hogy létezik egy 3600-éves kozmikus ciklus, aminek a kezdetét a Nibiru bolygó érkezéséhez kötik, ami egy merôlegesen elhelyezkedô naprendszer, a miénkhez képest. A Nibiru érkezéséhez köti a sumér hitvilág a Világ Megváltójának, a Világ Világosságának a megszületését. Innentôl kezdve még bonyolultabb a kérdés megválaszolása. Jézust most már két kozmikus világciklus is jelzi. A feladat annyi, hogy egyik világkorszak törvényeivel sem állhat szemben a megfejtés. 3.Létezô, és többnyire eléggé köztudott információ szerint, a mayák idôszámítása 2012. December 23-án lejár. Semmi nem mutat arra, hogy a mayák, - bármennyire is nagy kozmológiai ismerettel rendelkeztek - távolabbi idôben gondolkodni tudtak volna. Idôszámítási rendszerük mai szemmel is elképesztô ismereteket tartalmazott a Naprendszerrôl, ezen belül is a Napon belül lejátszódó folyamatokról, a Napfolt-kitörésekrôl, illetve annak ciklikus törvényszerûségeirôl. Tisztában voltak a Nap-szél és a társadalmi folyamatok változásainak az összefüggéseirôl. 2012-utáni idôket azonban nem látták, mert nem is láthatták. Ezen idôtartomány rendkívül plasztikusan változhat. Azért fontos ma errôl beszélni és a korszakváltás törvényszerûségeit megérteni, mert elôször fordul elô az emberiség evolúciós történetében, hogy beleszólhat saját fejlôdési irányának a meghatározásába, de ezzel beleszól a Föld és egyúttal az egész Univerzum fejlôdésének az irányvonalának a kijelölésébe is. 4. Tudom, a fenti mondatok kétségeket ébresztenek Önökben, mivel manapság - amikor a világ oly módon tágult ki, hogy joggal érezhetjük úgy, hogy egyre parányibbá válik az egyén szerepe a világ alakításában, mivel hovatovább az a lehetôsége is elvész az embernek, hogy saját nemzetének sorsformálásában részt vegyen - egyre több emberben fogalmazódik meg az a hamis felismerés, hogy semmit nem tehet saját életének a formálásában sem, mert teljesen ki vagyunk szolgáltatva a nagy rendszereknek. Ilyen körülmények után egyetlen lehetôségünk marad, a befelé fordulás. Rendszeres lelkigyakorlatok révén alkalmas az ember saját belsô univerzumának a megismerésére, ami alapján rájön, hogy a külsô ugyanúgy mûködik. Nem akarok ezzel a kérdéssel ezen a helyen többet foglalkozni, de megleli az ember ez által az utat arra, hogy saját gondolkodása által, a világ mozgásainak a megértése által nem lehet többé megvezetni, mivel mód van olyan felsôbbrendû gondolatmintákhoz, tudati, energetikai rendszerekhez csatlakozni, amik a világot valóban mozgatják. Innen lehet információkhoz jutni, egyúttal pedig a világ mûködésének a megértése által tovább erôsíteni ezeket a gondolatmintákat, ami által ezek a tudati energetikai minták hatékonyabban tudják az emberiségi csoporttudatot formálni, tudatosabbá tenni az emberi cselekedeteket. 5. Ma tudjuk a következôket. A Nibiru 3600-éves korszaka és az állatövi Halak korszaka egyszerre ér véget. 6. Tudjuk továbbá, hogy a Nibirut kísérô üstökös, univerzumunkban járt 1997 márciusában és 23 - án együttállásba került a Jupiterrel. Így ez tekinthetô a Halak korszaka végének. A Hale - Bopp üstökös jelzi még a Nibiru közeli érkezését, ami majd el fogja indítani az új 3600-éves ciklust. Olyan bázist kaptunk ezzel, amivel meg tudjuk határozni idôbeli helyzetünket. Ezzel meghatározható a világkorszakaink kezdôpontja is. E - szerint a 2160-éves Halak korszaka i.e. 163-ban kezdôdött, míg a Nibiru korszaka i.e. 1603-ban. Ennek alapján már nyomára lehet bukkanni az inkriminált 300-évnek is. A módszert ehhez egy ôsi tanítás, az oktávok törvénye adja meg.Az oktávok törvénye.. .Minden, az anyagi világban elindított impulzus a hétfokozatú hangsor rezonancia törvénye alapján megy végbe. Végigmegy a hangsor hét hangtartományát jelentô, Dó - RE - MI - FÁ - SZó - LÁ - TI - Dó rezgéstartományán. A folyamat terjedése nem lineáris természetû. A MI - FÁ és a TI - Dó Hangközökben a folyamat lassulása, vagy éppenséggel a gyorsulása következik be, mivel ezek között a hangok között nem két fél hang helyezkedik el, hanem csak egy. Ennek alapján a folyamatot elindító akarat megtörik, eredeti szándékával szembefordul. Ahhoz, hogy az eredeti szándék teljesülhessen, szükség van ezekben a hangtartományokban hozzáadott sokk - impulzust bevinni a rendszerbe. Ez az impulzus jöhet a rendszeren belülrôl, de jöhet kívülrôl is. Mit jelent mindez, lefordítva a gyakorlatra? Nem kevesebbet, mint azt, hogy az evolúció nem rulettjáték eredménye. Nagyon is kötött szabályai és szándékai vannak. Alapelv, hogy a teremtett világ alaptörvénye az állandó fejlôdés. Fejlôdés az egész Galaxisunkban, fejlôdés az Univerzumban és fejlôdés az emberi lény egészének a természetében. Ennek az elvnek a figyelembe vételével az ember, mint individuum, fejlôdésének a kereteit meghatározó történelmi és társadalmi fejlôdés sem lehet mentes az Univerzum törvényei alól. Minden eleme az Univerzum fejlôdésének, kölcsönösen meghatározza egymást.Ahhoz, hogy az emberi és az Univerzum fejlôdésének a törvényszerûségeit megérthessük, foglalkozni kell az idô természetével. Ma már senki sem lepôdik meg azon a megközelítésen, hogy az idôrôl csak a térrel összefüggésben beszélhetünk. A rezonancia-törvény egy nagyon fontos adalékkal szolgál az idô értelmezéséhez. Az egyes hangok közötti rezgéstartományok vibrációja különbözô. Ez önmagában is feltételez az idôre vetítve valamilyen anyagi természetet. Olyan anyagi vibrációt, amely markánsan meghatározza két hang közötti idôtartomány minôségét. Feltételezi, hogy az adott vibráció meghatározza az anyagi világ dolgainak a fejlôdését. Többek között az ember fejlôdését, de ezzel együtt a társadalmi fejlôdés kereteit is. Magyarán szólva az anyagi világ fejlôdését az idô anyagi vibrációja határozza meg. Ezen a helyen lesz értelme a korszellemrôl, mint létezô valóságról szólni, de nem abban az értelemben, hogy a kor szüli meg a korszellemet, hanem olyképpen, hogy az idô szabott természete képviseli azt.Aktuális itt az emberi szabad akaratról is szólni. Az idô anyagi természetének a megértése után belátható, hogy az emberi fejlôdés kötött pályán halad. Nem igen van mód szabad akaratról beszélni. Errôl kizárólag az oktáv lassulási szakaszában indokolt beszélni. Ekkor ugyanis lehetôség van arra, hogy a rendszeren belülrôl, emberi szintrôl adjuk meg a hozzáadott sokk-impulzust, a korszak isteni elrendeltetésnek megfelelô pályán való haladáshoz. Ha emberiségi szintrôl nem születne meg ez az impulzus, akkor kívülrôl, Isten kompetenciájából születne ez meg. Ez azonban mindig nagy áldozatokkal jár, sokkal nagyobbal, mintha belülrôl érkezne a sokk.Most érkezett el az idô annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy ha véget ért a Halak - korszaka és a Nibiru - korszaka is, miért nem érzékelünk ebbôl semmit? Nem változott meg az ember, nem változtak meg a társadalmi viszonyok, a gazdasági szabályok ugyanazon elvek alapján mûködnek, de még a környezetvédelemben sem értünk el semmiféle haladást. Ellenkezôleg! Elmélyültek a szociális igazságtalanságok, egyre reménytelenebb a környezet megóvása, az agresszió soha nem tapasztalt mértékben megerôsödött, a félelem a mindennapok részév válik. Már nem is csodálkozunk paranoiás félelmeinken. Beiktattuk azon dolgok közé, amiket meg kell tanulnunk kezelni.Az idôblokkokat figyelve, igaz, hogy befejezôdött a két nagy világciklus, de valahogy az ember rezgéstartománya még a régi szinten maradt, vagy még rosszabb képet mutat. Mi történik akkor napjainkban? A maya idôszámítás ismert valamit. Tudta, hogy a Napfolt-kitörések rendszerében valami egyedülálló történik. Éppen a jelzett idôpontban a Nap sarki pólusossága is megszûnt. Ezt a Nap felépítésének az ismerete nélkül nem érthetnénk meg. Azt hiszi a gyanútlan érdeklôdô, hogy a Nap egy homogén felépítésû tûzgolyó. Ezzel szemben a Nap két sarki pólusa, mint egy sapka, elválik a középsô tárcsaszerû résztôl. A tárcsa és a két sapka, nem egyforma sebességgel forog. A tárcsa ezen kívül még saját négyes felosztású mágneses polaritással rendelkezik. A két sapka képezi a Nap sarki polaritását. A két rész különbözô sebességû forgása következtében a generátorhoz hasonló jelenség játszódik le. A gyorsabb forgású tárcsa mágneses erôvonalai beleakadnak a pólusok között feszülô erôvonalakba, azt mintegy gumiszalagot magukkal vonszolják, míg ezek a mágneses erôvonalak elszakadnak és energia-kisülés, Napszél formájában kitörnek az Univerzumba. Földünket is nem csekély megpróbáltatásnak teszik ezzel ki. Az utóbbi évtizedek óta elég sokat tudunk a Napfolt-kitörések rendszerérôl, a Földre, a természeti környezetre és az emberre kifejtett hatásairól. A mayák ennél sokkal többet tudtak. Ismerték a társadalmi változásokra kifejtett hatásait is.Nem ismert azonban az a szituáció, hogy mi történik akkor, ha nem mûködik éppen a sarki polarizáció a Napban. Mi történik a Napkitörésekkor? Mennyiben különbözik ez a szokásos Nap-szél tevékenységtôl? Nemrégiben egy bulvárlap is lehozott kommentár nélkül egy fotót, amelyik egy gigantikus méretû tûznyelvet mutat a Napból kiindulva, amely ha a Föld irányában indult volna el, az a Föld pusztulását jelentette volna. Tudósok szerint meg van annak a lehetôsége, hogy egy hasonló kitörés a Földet is veszélyeztetheti a jövôben.T udták a mayák még a következôket is. 2012. December 23-án ismét helyreáll a Nap sarki pólusossága. A kérdés csupán az, hogy a mintegy 15-éven keresztül sarki polaritás nélkül maradt Nap tengelye, milyen új pozíciót fog felvenni. A Nap forgástengelye hasonló ferde helyzetû, mint a Földé. Elmondható, hogy a Föld tengelyének a dôlésszögét éppen a Nap tengelyének a dôlésszöge határozza meg. Könnyen belátható, hogy a Nap sarki pólusosságának új pozíciója, milyen következményekkel fog járni a Föld és egyben az emberi élet, de az egész ökoszisztéma egészére vonatkozóan. A fentiek miatt nem kalkuláltak tovább a mayák a kalendáriumukban. Nagyon sok a bizonytalanság a rendszerben, éppen az emberi tényezô miatt. Amennyiben az ember nem veszi komolyan, hogy valóban világkorszak-váltáshoz érkezett, ha nem tudatosodik benne, hogy ezzel kapcsolatosan teendôje van, akkor rendkívül súlyos következményekkel jár ez az ominózus változás.Elmondtuk fentebb, hogy az idô anyagi természete miatt az ember és az Univerzum fejlôdése kötött pályán halad, mintegy elszenvedi az ember az egyes korszakokat, saját evoluciós fejlôdése miatt. Most pedig arról beszélünk, hogy az egész Föld és az emberiség további sorsa is a saját kezében van. Ez ellentmondásnak tetszik. Arról van ugyanis szó, hogy két nagy világkorszak véget ért. Az egyes hangtartományok keltette vibrációk kényszerítô jellege megszûnt. Az idô minôsége átalakult, mintegy idôvákuum alakult ki, a Nap pólusosságának a megszûnése miatt. Az ember sokezer-éves fejlôdésének kitüntetett pontjához ért. Idáig még nem kapta meg a lehetôséget, hogy saját sorsát saját kezébe vehesse. Most lehet megérteni a JÉZUSI ÁLDOZAT mit jelent az emberiségnek. Ha meg tudjuk tenni azokat a lépéseket, amiket Jézus megmutatott saját áldozatán keresztül, ha rá tudunk lépni a valódi Jézus, valódi tanításainak az útjára, megkímélhetjük a Földet az értelmetlen áldozatvállalástól, de az emberiséget is egy apokaliptikus megtapasztalástól.Kilenc évünk van még. Ez emberi léptékkel mérve sem sok, de az elôttünk álló feladatokat tekintve hihetetlenül kevés. Ahhoz, hogy megérthessük, hogy mi a feladat, ahhoz elôbb a Kitalált középkor valódi rejtélyét kell megoldanunk. Ez ami egyben megadja a kulcsot az elvégzendô feladathoz. Ez azonban már egy következô értekezés témája. mérnök, természetgyógyász -fizioterapeuta |
Főoldal > Krisztus-tudat >