REINKARNÁCIÓ                                         

Tudjuk, abetegségeket a szeretet elakadása okozza, hogy nem tudunk adni és kapni. Ha ezbeindul, vissza állhat az egészségünk!

Hogyan működik a reinkarnáció.  

Legelőször is tisztázni kell egy alapvető félreértést. Sokanazt hiszik, van újraszületés. Ez tévedés! Újraszületés nincs! Újjászületés van!Mi a kettő között a különbség?

Az újraszületés azt feltételezi, hogy én XY (akinek mosthiszem magam) valamikor újra meg fogok születni. Ugyanezzel a személyiséggel,ugyanezzel a tudattal, ugyanilyen tulajdonságokkal, ugyanezzel az egóval.

Az újjászületés ellenben azt mondja, hogy ÉN (AKI azt hiszi,hogy ő XY) új testben, új személyiséggel, új tudattal, új tulajdonságokkal, ésúj egóval újra meg fogok születni.

Ahhoz, hogy érthetőbb legyen képzeljük el az életet úgymintha színészek játszanának egy színdarabot.

A jó színész ha felmegy a színpadra megfeledkezik róla, hogyki is ő valójában, elfelejti az otthoni problémáit és teljesen azonosul aszereppel amit játszik pl.: Otellóval.

Ha Otelló azt hiszi, hogy újra meg fog születni, és Ő leszMátyás Király akkor bizony téved. Ellenben ugyanaz a színész aki eljátszottaOtellót, a következő darabban eljátszhatja Mátyás Királyt. A két szerepteljesen más - más személyiség, más tudat, más tulajdonságok, más egó, amimégis közös, az az, hogy ugyanaz a színész játssza, és ez rányomja a bélyegétmindkét szerepre.

Ha meghalsz jelenlegi szerepednek egyszer és mindenkorravége, soha nem fog újraszületni, egyszeri és megismételhetetlen, azonban mégsemsemmisül meg.

Ha két különböző színész játssza el ugyanazt a szerepet, pl:Otellót, akkor hiába teljesen ugyanaz a szerep, a környezet, az események,mégis kicsit másképp fogják ugyanazt előadni. A szerepet átszínezi maga aszínész. Talán így érthető meg legjobban a szellemnek (felsőbbrendű Énnek) és aszerepnek (az egónak, akinek most hiszed magad) az egymáshoz való viszonya.

Az egóval kapcsolatban is sok a téves nézet. A keleti tanoksajnos sok torzuláson mentek keresztül amíg elértek hozzánk és mi magunk isfélreértelmezünk belőle dolgokat

Az egónkról tudni kell, hogy mi választottuk és nélküle nemlehetnénk itt.

Az egó lehet a legjobb segítőd, vagy akár a legnagyobbakadályozód is. A keleti tanok az egó megzabolázására tanítanak, amit a nyugatiember félreértelmezett, és ezért gondolja azt, hogy az egó rossz.

Az életet, és a reinkarnációt úgy tudod legjobbanelképzelni, mintha egy folytatólagos "teleregény" lenne.

Ha befejezed az életed, akkor ugyanonnan fogod folytatni akövetkezőben. De nem anyagilag! A szellemet (itt nem a kísértetekre gondolok,hanem a te valódra) egyáltalán nem érdekli, hogy szegény vagy vagy gazdag.(Szerinted a színészt érdekli, hogy a szerep amit játszik mennyire gazdag, vagymennyi hatalma van? Csak a szerep számára valóságos a színpadi vagyon, vagyhatalom, a színész számára értéktelen!)

Ami igazán számít, az az emberi kapcsolataid, rokonokkal,barátokkal, ismerősökkel, ellenségekkel, és bárkivel, akivel az életbentalálkozol. Tudnod kell, hogy minden érzelem köt! Azokkal akikhez mélyebb érzelmedkapcsolódik, szinte biztosra veheted, hogy korábbi életeidben már találkoztál.A szeretet éppúgy kapocs, mint a gyűlölet. Csak míg a szeretet olyan emberekhezköt, akikkel jól érzed magad, a gyűlölet olyanokhoz, akiket szívesenelkerülnél. Azonban biztos lehetsz benne, hogy ha egy kapcsolatot ellenségesenfejezel be valakivel, akkor az illetővel még találkozni fogsz, és ugyanonnanfogjátok folytatni! Mondok rá egy példát: Ha valakivel ellenséges érzelmekkelfejeztél be egy életet, akkor a következő életetekben például beköltöztökegymás mellé szomszédnak, egyikőtök 10 cm-el odébb rakja a kerítést (vagyvalami hasonló horderejű esemény :), amin halálosan össze tudtok veszni, éslehet ugyanonnan folytatni, ahol abbahagytátok.

A kívülállók meg nem értik, hogy emiatt hogy lehet egyéletre összeveszni???? (Ilyen szempontból érdemes megvizsgálnod akapcsolataidat, hogy kivel van még függő játszmád?)

Az is érzelem, ha valakivel kapcsolatban azt mondod, hogy"Nincs vele semmi bajom, csak hagyjon békén!" Egy kapcsolatotbefejezni csak semlegesen lehet!!!

Honnan tudhatod, hogy valakivel semleges a kapcsolatod?

Ha valaki tényleg semleges számodra, akkor teljesen mindegy,hogy hol tartózkodik. Lakhat veled egy lakásban, nem zavar, de lakhat 1000Km-re és az sem számít. Nem egyszerűen önuralmat gyakorolva magadon, megtűröd aközeledben, hanem tényleg nem érdekel. (Ez csak a jelenlétére vonatkozik, havalamit tesz arra természetesen reagálnod kell, tehát nem kell levegőneknézned.) Nyugodtan beszélgethetsz vele, sőt akár vitázhattok is, de ez nemzaklat fel jobban, mintha egy teljesen idegen emberrel vitáztál volna.

Nem tölt el jó érzéssel, ha nehéz helyzetbe kerül, sőt akármég szívesen segítesz is neki. Tiszta szívedből teljesen meg tudsz nekibocsátani.

Hogyan gondolkozik aszellem?

Mint azt már az egó fejezetben említettem, tudnod kell, hogyemberként egy sor olyan tulajdonságod van, amire azt hiszed, hogy te vagy,közben pedig ezeket csak "felvetted".

Azt, hogy megértsd, hogy szellemként, hogyan gondolkozol, aleélt életedről, vegyük elő megint a színpadi példát. A színész amikor lejön aszínpadról, miután eljátszotta Napóleont, azt mondhatja magában: "hát nemsemmi egy zsarnok voltam". Kb te is ugyanilyen elfogulatlan hozzáállássalfogod, külső szemlélőként megítélni a leélt életed, és ugyanilyenelfogulatlanul fogod magadra vállalni a következő életed.

Mit mond a szellem, amikor a következő életét tervezi?

"Na jó, akkor hogy is tudnám ezt az elrontott feladatotújra megtanulni, milyen szituáció is az amiből a legtöbbet tanulhatok?" Naez a karma!!!

És itt jön egy általánosan elterjedt tévedés a karmávalkapcsolatban. Az emberek azt, hiszik, hogy a karma, valamiféle égi bíróságáltal ránk szabott büntetés, amivel korábbi bűneinkért vezeklünk. Ez tévedés. Csakaz emberi igazságérzetünk, pontosabban az egónk igazságérzete szeretné, hogyígy legyen, ezzel is saját magát igazolná, mulyaságát, tehetetlenségét, hogynem tett meg olyan dolgokat amiket szeretett volna ugyan, de félt megtenni.

Engem is meglepett eleinte, de azt tapasztaltam, hogy nagyonsokszor ugyanaz a szereposztás marad. A rossz főnök, a következő életében isfőnök lesz, a szenvedő beosztott, pedig ugyanúgy beosztottja lesz.

Miért van így? Az előbb említettem, hogy a szellemet nemkülönösebben érdekli a szerep igazságérzete, és nem az a legfontosabb számára,hogy a szerep jól érezze magát. A legfontosabb, hogy amit meg akar tanulni, aztmegtanulja. Ha ehhez szenvednie kell, akkor vállalja a szenvedést, bár tudja,hogy ő fogja azt a szerepet eljátszani. Ha létezik, olyan tanulási mód, olyanélethelyzet, hogy szenvedés nélkül is meg tudja tanulni, amit akar, akkortermészetesen ezt fogja választani.

És így bizony kicsit más megvilágításba kerül az életünk.Minden szenvedésünk, minden "rossz", ami velünk történik annak bizonymi vagyunk az oka. Mondok egy konkrét példát. Egy nő leél egy életet aközépkorban, egy kis faluban. Lesz egy olyan férje, aki iszik, zsarnokoskodikfelette, és időnkként jól megveri. Az asszony nem tud mit tenni. A válás mint olyannem létezik, és elképzelhetetlen. Nincs máshova menni, egyedül nem tudjaeltartani magát. A nő nem tehet mást mint tűr. Szenvedéssel teli, éskilátástalan életet él, és ráadásul, jó sokáig él, ő is és a férje is.

Mi lehet egy ilyen élet célja? Miért választ a szellemmagának egy ilyen sanyarú életet? Mit lehet ebből tanulni? Elárulom, hogy mitkellett volna megtanulni a nőnek: Az elfogadást! De nem tanulta meg! A tűrés,nem elfogadás!

Mi a kettő között akülönbség:

Ha elfogadás van bennem, akkor bármilyen helyzetbe iskerüljek az életben, meg tudok békélni vele, el tudom fogadni, anélkül, hogy alelki egyensúlyom, a lelki békém felborulna.

Ha tűrők, akkor nem vagyok megbékélve a helyzettel, belőlforrongok, tele vagyok indulattal, annak ellenére, hogy nem mutatom ki.Kívülről, hiába látszom nyugodtnak, elfogadónak, a szellem szempontjából azszámít ami belül van.

És miért fontos megtanulni az elfogadást?

A szeretet a legfontosabb a világon, és akiben nincselfogadás, abban szeretet sincs afelé, amit nem fogad el.

Hogy lehet elfogadni azt, hogy alkoholista állat aházastársam?

Először is vizsgáljuk meg alaposabban azt az említettéletet. (Egyébként valós életről van szó!) Ha megnézzük az asszonyviselkedését, akkor bizony ő is megpróbált a maga kis eszközeivel visszavágni,és bizony ő is rendesen részt vett a "játszmában".

Fokozatosan elhidegült a férjétől, egyre inkább kerülte atesti kapcsolatot. Ha józan volt a férje, akkor bizony csípős volt a nő nyelve,és ott piszkálta az urát, ahol tudta. Ha a férje részegen elesett odakint,akkor nem ment oda segíteni, hagyta, hogy kint aludjon éjszaka. Hangsúlyában,hanghordozásában, bántó volt, nem volt egy rendes szava a férjéhez.

Ha belegondolsz, mindezeknek természetesen az lett akövetkezménye, hogy a férfi még többet ivott és még inkább állat módjáraviselkedett. Számára sem volt kellemes az élet, de nem változott meg ő sem.Totális csőd volt a kapcsolat, de nem a külsőségek miatt, hanem mert egyik semtanulta meg amit kellett volna.

Miután a férfi pár évvel korábban meghalt és a nő teljesenegyedül maradt, akkor jött rá, hogy mégis csak szerette a férjét.

Azért a nő szempontjából vizsgálom ezt az életet, mert azövé volt a nehezebb feladat, az övé volt a kulcs szerep. Nem ugyanazon aszinten voltak a férjével, és a férfi ebben az életben a nő nélkül nem igazántudta volna megoldani a helyzetet.

Mit tudott volna tenni a nő, hogyan tudta volna megoldani?

Ha megtanulja az elfogadást, és e szerint él (ami egyáltalánnem könnyű), akkor nem hidegül el a férjétől, nem bántja szavakkal, és ha kell,akkor segít neki. Ekkor a férfi nem süllyed tovább, az amúgy is meglehetősenalacsony szintről. Valószínűleg nem szokott volna le az alkoholról, de talánegy picivel kevesebbet ivott volna, bár lehet, hogy alkalmanként dühkitöréseilettek volna, ügyesen kezelve többnyire inkább egy "tunya medve" lettvolna, mint egy "agresszív állat", nagy valószínűséggel a korelőrehaladtával a férfi fokozatosan leszokott volna az italról, és teljesen másbefejezés lehetett volna.

Ugye mennyivel másabb lett volna így? Ja, és perszevalószínűleg most már nem inna a párja, aki mellesleg ugyanaz, mint abban azéletben. Igaz ugyan, hogy nem olyan rossz a helyzet mint akkor, de azért mégbőven van min dolgozniuk.

Ha belegondolsz, mit ért el a nő a hozzáállásával, mégrosszabbá, és keserűbbé tette, a másik, és legfőképpen a saját életét is. Akkormiért csináljuk mi is így?

Ezt azért említettem, mert az elfogadás egy olyan lecke amitnagyon sokan nem tanultunk még meg!

(Ha megtanuljuk az elfogadást, az nem jelenti azt, hogy ok,és ész nélkül mindent el kell fogadnunk, és szenvednünk kell!!! Azt jelenti,hogy ha belekerülsz egy szituációba, amiből nem tudsz kilépni, akkor amíg bennevagy, addig nem gerjeszted a problémákat, hanem megoldod!) Ha már egyszerbelekerülsz az életben egy szituációba, próbálj meg egy kicsit másképp állni adolgokhoz, és a szellem szempontjából meglátni. Mert mi is volt ami az igaziproblémát okozta abban az életben? Az, hogy a nőben az egó irányított a szellemhelyett. Az egó vívta a saját kis harcát, próbált mindenért visszavágni, és nemvette észre, hogy ezzel saját magának is több szenvedést okoz. Most egy kicsitállj meg és vizsgáld meg az életed, hogy te hogyan szoktál hasonló szituációbanviselkedni, mennyire tudsz elfogadó lenni a saját életedben, a sajáthétköznapjaidban.

Következő életedben is ugyanezekkel a problémáiddal akarszküzdeni, vagy szeretnél végre továbblépni?

Maga a módszer

Ha belegondolunk, akkor szerintem egy szellemileg fejletttársadalomban, természetes dolog (lenne), hogy az emberek emlékeznek korábbiéleteikre. A módszer amit tanítok, pont ezt a célt szolgálja, azért"kaptam" (nem embertől tanultam), hogy minél több embernek tanítsammeg. Nem hipnózisról, és nem meditációról van szó.

Teljesen éber állapotban történik az "utazás".Közben el lehet menni wc-re, vagy akár telefonálhatsz is egyet, bár jobb, hazavartalanul tudunk egy utazást végigvinni. Elmagyarázom, hogy hogyan tudodfelszínre hozni az emlékeket. Kérdéseket teszek fel és te válaszolsz.

Szinte mindenkiben felmerül a kétely, hogy lehet, hogy ezmásnak sikerül, de neki biztosan nem fog. Azonban, még egyszer sem fordult elő,hogy ne működött volna a dolog. Semmi másra nincs szükség, minthogy aki eljönaz együttműködjön, mivel akarata ellenére senkit sem lehet"utaztatni".

Egy "utazás" során részletesen felidézünk egyéletet elejétől a végéig. Ez 1 és 3 óra közötti időtartamot vesz igénybe, attólfüggően, hogy mennyire eseménydús az adott élet.

Mi is az alapvető különbség a hipnózis, a meditáció, és eközött a módszer között?

A hipnózis során a tudatos, logikus énünk ki van kapcsolva,"lemerülünk" mélyen a tudatalattinkba, és így hozzuk felszínre azemlékeket. Ehhez képzett vezetőre, valamint megfelelő hipnózistechnikára vanszükség, ami először "levisz" minket, majd "vissza is hoz".A módszer előnye, hogy mivel a logikus énünk ki van kapcsolva, így nem emelgátat az emlékek felszínre hozatalában. Hátránya, hogy az utazás során kivagyunk szolgáltatva, nem mi irányítunk, és egyedül nem tudjuk újbólmegismételni, valamint elég kevés ember számára elérhető.

A meditáció során a tudatos, logikus énünk nincskikapcsolva, csak le van csendesítve, többnyire itt is szükségünk van egyvezetőre. Hasonlóan a hipnózishoz, itt is lemerülünk a tudatalattinkba (bár nemannyira mélyre), és így hozzuk felszínre az emlékeket. Itt is megfelelővezetőre van szükség. Hátránya, hogy nem mindenkinél működik, és egyedültöbbnyire ez sem megy. Valamint ha az ember célirányosan szeretne megtudnivalamit valamelyik korábbi életéből, nem biztos, hogy azt tudja felszínre hozniamire kíváncsi.

Az új módszer.Míg a hipnózis, és a meditáció a tudatos én egy részét kikapcsolva viszi visszaaz utazót, addig ez sokkal inkább a hagyományos emlékezéshez hasonlít.Aktiváljuk jobb agyféltekénknek azt a részét, amely ezen képességgelrendelkezik. Itt tudatos logikus énünk nincs kikapcsolva, hanem aktívan résztvesz az emlékek felidézésében. Nem "lemerülünk" a tudatalattinkba,hanem sokkal inkább lenyúlunk, és felszínre hozzuk az emlékeket. Mivel nem"merülünk" le a tudatalattiba, ezért nem tudnak minket megzavarni. Havalami miatt abbahagyjuk az emlékek felszínre hozatalát, akkor az későbbbármikor folytatható. Az elején itt is szükség van vezetőre, de csak addig amígmegtanuljuk, és elsajátítjuk a módszert. Így később már teljesen egyedül isképes leszel az emlékeidet felszínre hozni, sőt másokat is meg tudsz tanítanirá.

Valamint irányítani is tudod, hogy milyen emléket akarszfelidézni, megnézheted, hogy egy adott személlyel volt-e már korábbankapcsolatod, illetve az milyen volt.

Az egó

Nehéz valamit úgy elmagyarázni, hogy fogalmad sincs arról,hogy mi is az amiről valójában beszélek. Ezt egyáltalán ne vedd sértésnek, deamíg nincs tudatos reinkarnációs, vagy túlvilági emléked, vagy nem élted még áta felsőbbrendű éned, addig egyszerűen nem lehetsz tisztában az egómibenlétével. Egyszerűen nincsenek meg hozzá az eszközeid, és ha azt

hiszed, hogy tudod mi az egó, akkor csak félrevezeted magad.

Valójában te is ugyanúgy tisztában vagy a dolgokkal, mintbármelyik megvilágosodott ember, csak a hétköznapi tudatod és az egód el vankülönülve a szellemedtől. Amíg csak és kizárólag az egón keresztül működsz,addig hiába próbálom megszólítani a szellemedet, gyakorlatilag az egóddalkommunikálok.

Na ez most jó zagyvaságnak tűnhet, de nem baj. Kezdjünkhozzá, és próbáljuk meg a lehetetlent.

Kezdjük először a szellemeddel (felsőbbrendű éneddel) vagyisveled, mert ez te vagy, és nem valaki más.

A szellemed valójában egy szentfazék, :) de nehogy aztgondold, hogy unalmas, jellegtelen, vagy bármiben is alulmaradna hozzád képest,igazából sokkal emberibb, mint azt gondolnád. Az a kép a mennyországról, aholájtatos angyalok, unalmasan ücsörögnek, és énekelnek, meglehetősen kiábrándító,és elég félrevezető. (Van ugyan ilyen, de csak akkor kerülsz oda, ha oda akarszkerülni.)

A mennyország (maradjunk a közismert fogalmaknál), sokkalszínesebb és sokrétűbb hely, mint azt egyáltalán el bírod képzelni, és sokmindent lehet ott csinálni, csak éppen unatkozni nem. :)

A szellemed maga a jóság, a szeretet, a megértés, csak éppenahhoz, hogy leszülethessen szüksége van az egóra, amit ő választ meg. (vagyiste)

Miért? Képzelj el egy olyan embert, aki mindenkit feltételnélkül szeret, aki ha kérik tőle, leveszi a ruháját és odaadja akár egymilliomosnak is, akiben nincs egy csepp önzés sem, aki mindent elhisz, aki asaját ételét inkább odaadja egy éhező kutyának. Szerinted egy ilyen embermeddig maradna életben?

Hát nem sokáig! Ezért van szükség az égóra.

Hogy is működik ez?

A szellem választ egy csomó tulajdonságot, amire szükségelesz az életben. Nehogy azt gondold, hogy a szellem hülye, és nem igazodik el ahétköznapi életben, sőt sokkal jobban kiismeri magát mint te!

Szóval tökéletesen tisztában van vele, hogy mire vanszüksége ahhoz, majd úgy élje le az életét, ahogy tervezte.

Szóval felépíti a jellemét.

Választ magának önzést. (bemegy a mennyei boltba és aztmondja kérek 3 kiló önzést. :) ez csak vicc volt.)

Mennyi önzésre van szüksége? Az attól függ, milyen életetakar élni. Ha nehézségekkel, konfliktusokkal teli életet akar élni akkor sokönzésre van szüksége, hogy életben maradjon, hogy életképes maradjon. Illetve,hogy akár ő maga generálja a konfliktusokat.

Választ magának racionalitást. Ha többet választ, akkortalpraesettebb, önállóbb lesz, viszont nehezebb lesz tartania a kapcsolatot aszellemmel, a segítőivel.

Türelem, emberség, megértés is kell, lehet, hogy több,lehet, hogy kevesebb.

Választ magának tudattalan információkat, milyen lesz akisugárzása, az emberek mennyire fogják kedvelni és elfogadni.

Választhat magának karizmát, is ha valamilyen vezetőbeosztást akar betölteni.

Választ magának testi tulajdonságokat, magasság, bőrszín,alkat, betegségekre való hajlam, esetleg konkrét betegségek.

Még sorolhatnám jó darabig, de ez is elég, hogy valamennyirálátásod legyen. Szóval szépen felépíti, az egóját, az egójának a jellemét.

Mindez a legkevésbé sem öncélú, és a többiekkelegyüttműködve és egyetértésben történik.

És itt kezdődik a neheze, úgy kell a terveit véghezvinni,hogy közben elveszti a rálátását a dolgokra, és beleszűkül az egójába.

Az egóban alapból benne van egy csomó program, amin csakritkán változtatnak. Ilyenek a nemi ösztön, a haláltól való félelem, az életbenmaradási ösztön, a boldogságra törekvés vágya, bizonyos félelmek, folyamatosönigazolás (ezért nem tolerálják az emberek a másságot, azért akarnak mindenkitmeggyőzni a saját igazukról), elismerés, érvényesülés vágya, stb...

Ezek a programok automatikusan működnek, és úgy működnek,hogy nehéz felismerni, hogy tényleg működnek.

Ezek a programok, illetve maga az egó működésének egyiklegfontosabb tulajdonsága, hogy észrevétlenül működnek. Ezáltal tudja aztelérni, hogyha egy program beindít egy folyamatot, és vinni akar egy irányba,akkor te tudatosan ezzel ne legyél tisztában, és azt mond hogy "énakarom". EZ A KULCS.

Mondok egy nagyon nyilvánvaló példát.

Képzeld el, hogy egy űrlakó vagy és semmit sem tudsz aföldről. Idejössz és azt látod, hogy az embereknek kb 16 - 50 év között, lassancsökkenő intenzitással működik a szexuális vágy programja. És az emberek aztmondják, "én akarom", "én kívánom".

Annyira sokfélék az emberek, és mégis mindenki erre asablonra működik. Az egyénekben, nem tudatosul, nem tűnik fel nekik, hogyvalójában nem ők akarják, nem ők kívánják, hanem a testük (ez egyébként ígyteljesen rendjén is van).

Pedig a tudomány már ismeri ennek a rendszernek a hormonokáltali működését is. Miért nem mondja azt 3 évesen, hogy "én akarom"a szexet, vagy miért nem mondja 80 évesen, hogy "én akarom" a szexet.Azért mert az első esetben még-, a második esetben pedig már- nem működik aprogram.

Az egyén mégsem akarja tudomásul venni a nyilvánvalót, ésmivel könnyebb, ezért inkább továbbra is azt mondja "én akarom".

Én haragszom, én vagyok dühös, engem bántottak meg, és nemveszi észre, hogy csak az önvédelmi mechanizmusok működnek. Ami megint csakrendjén lenne, és nem elfojtani kellene ezeket az érzéseket, hanem a szellemnekfelügyelni.

De ahhoz, hogy egy rendszert felügyeljek, kívül kell tudnomlépni rajta.

Így működünk általában. Azért, mert a programok, valamint azegó rögtön beindul születésünk után, és nincs aki megtanítson minket, mertelvesztettük a szellemi kultúránkat.

Viszont ha így működünk, akkor máris észrevétlenül te lettélaz egód szolgája, és nem ő szolgál téged. A ló irányítja a lovast.

Az egó nagyszerűszolga, de rettenetes úr!

Jelenlegi világunkban gyakorlatilag az egó uralkodik(észrevétlenül) a szellem felett. Csak körül kell nézni, és megláthatod, hogyez hova vezet.

Az egó létezése alapvetően egyszeri, ezért ami csak ajelenlegi életedet szolgálja, az egó célja, és nem a tied!

Az egó egyszeri, megismételhetetlen, és nem születik újra!(Lesz helyette másik)

Összefoglalva:

Legnagyobb, és leghatékonyabb fegyvere, amivel aszolgálatában tart, hogy elhitet veled egy sor olyan dolgot, ami tévedés.Legelső és legfőbb, hogy elhiteti veled, hogy TE, ő vagy. Ha elhiszed, hogy tevagy az egó, akkor azt hiszed, hogy amit az egó akar, azt te akarod, és mindenerőddel megpróbálod véghezvinni, megvalósítani az ő céljait. DE EZEK NEM A TECÉLJAID. Így észrevétlenül, máris te szolgálod az egót, és nem ő téged.

Az egót nem legyőzni kell, hanem együttműködve vele kordábantartani és irányítani. (mint ahogy a lovas irányítja a lovat).

És megadni neki azt a gondoskodást és tiszteletet, amireszüksége van, de nem többet!

http://www.asztralutazas.hu/