Az ember sok esetben kerül olyan helyzetbe, hogy szívesen lenne egyszerre két, sőt több helyen. De hát ez képtelenség! Valóban az? A történelem során, az elmúlt évezredekben, de különösen az utóbbi évszázadokban akadt néhány eset, amely azt bizonyította, hogy bizony lehet az ember egyszerre "kint s bent", rácáfolva a kézzelfogható tapasztalatokra. Nem csupán arról van szó, hogy egyesek képesek megkettőzni önmagukat. Ez is ritka eset, de megtörtént, így aztán egy időben látták ugyanazt a személyt egymástól több száz vagy több ezer kilométerre lévő két városban. Egyik helyen az illető igazi teste volt, a másikon az ál-teste, amit ő maga hozott létre nagy akaraterővel, és ugyanúgy viselkedett, mintha tudatosan lenne ott, és épp olyan tudatosan cselekedne. Bilokáció esetén azonban általában nem erről van szó. Voltak és vannak emberek, akik a testüket ott hagyják valahol, miközben - szellemi erejük megfeszítésével, koncentrálással - a tudatukat küldik el valahová. Ezt az elküldést szó szerint kell venni. A tudat "elmegy és információt szerez", mintegy körülnéz a testtől távol eső helyen. Ez a hely elvileg lehet nagyon messzire is, mondjuk földi méretekben a bolygó bármely távoli pontján. Ilyesmire régebben csak azok voltak képesek, akik nagy szellemi összpontosítással éltek. Szentek, tudosok jógik és varázslók, vagyis olyan emberek, akik nem a fizikai örömöknek szentelték az idejüket, és akiket a fizikai valóság alig, vagy egyáltalán nem érdekelt. El tudta hagyni a testét - legalábbis tudatilag - a Padre Pio néven ismert szent életű pap, vagy Sai Baba, aki az elmúlt évtizedekben vált egy másik vallás szent emberévé. A különféle kultúrákban az ilyen embereket vagy bolondnak tartották, vagy imádták. A modern világ által méltatlanul primitívnek nevezett népeknél régen is voltak, ma is vannak varázslók, sámánok akik képesek bilokációra. Ők néhány percre transzba esnek, és eközben - állításuk szerint - a "lelkük" (vagyis a tudatuk) elmegy valahová messze, mondjuk a szomszédos ellenséges törzs településére, hogy onnan hírt hozzon. Nagyon is életszerűen mondja el aztán, hogy mire készülnek a folyón túliak. De hát megesett ez már másokkal is, filozófusokkal éppúgy, mint egyszerű emberekkel. De legfőképpen a jövendőmondókkal. A dolog ugyanis szorosan összefügg az úgynevezett tisztánlátás képességével. A látnoki képességű ember ugyanis, a tudata révén, a távolban történő eseményekről számol be: katasztrófáról, merényletről, és így tovább. A szemtanúk aztán sokkal később, a valóságos helyszínről megérkezve szinte szóról szóra ugyanúgy mondják el a történteket, ahogy a látnok leírta. Sőt, az is előfordult, hogy a bilokációt végző ember még meg sem történt eseményt jelzett előre. Ez bizonyára annak köszönhető, hogy valahol az az esemény már megtörtént, különben ő sem tudhatna róla! Vagyis itt az idősíkok elcsúszásáról lehet szó. De az is lehetséges, hogy az események általában nem úgy történnek, mint ahogyan azokat mi elképzeljük. Nincs kizárva, hogy egyszerre több lehetséges változat "fut egy programban", és valamilyen - általunk még ismeretlen - módon választódik ki végül az, amely valóságosan megtörténik, és amely számunkra véglegessé teszi azt az eseményt. A leghíresebb ilyen "kettéváló" Edgar Cayce, Teresa Neumann, Adrienne von Speyr volt. Mivel az efféle elbeszélések túl hihetetlennek hangzanak, a jelenséget néhány évtizeddel ezelőtt komoly tudományos intézmények laboratóriumában is vizsgálták, hogy végleg megcáfolhassák az "erős fantáziájú" mesélők állításait. Csakhogy a vizsgálatok során egyértelműen bebizonyosodott, hogy igenis létezhetnek olyan emberek, akik képesek tudati úton tetszőleges távolságból információt szerezni. Egyes kísérletek alkalmával ugyanis a laboratóriumban lévő, mondhatni "bezárt" embert transzállapotba juttatták - vagy juttatta ő saját magát -, és ekkor megkérték, küldje el tudatát egy meghatározott városba, ott is egy előre meghatározott címre. Az épületen belül fel kellett keresnie egy bizonyos szobát, és a kísérletvezetőnek el kellett mondania, milyen kép lóg a falon, vagy mi olvasható a polcon található konkrét könyv valahányadik oldalán. Ezek után szinte hihetetlen események következtek: a kísérleti alany tudata több-kevesebb pontossággal - néha viszont félelmetesen pontosan! - beszámolt arról, mit talált a jelzett helyen. Ne feledjük, az ilyen képességű ember nagyon ritka! Régebben, amikor még nem ennyi ember élt a Földön, nyilván még kevesebben voltak. Viszont remény van arra, hogy - a Föld lakóinak szaporodási ütemét követve - mind több paraképességű ember lesz közöttünk, és akkor az efféle kísérleteket is nagyobb számú személlyel lehet majd lefolytatni. Ami pedig a lényeget illeti - bizony, a tudomány csak sötétben tapogatózik. A kutatók sem tudtak többet tenni, mint hogy bebizonyították, a jelenség létezik, és valóban képes néhány ember az ismert érzékszerveken kívüli módon is információt szerezni. Ez minden. Egyelőre - mert a jövőben folytatódnak a kutatások, és egyszer ezt a titkot is megfejti az emberiség. Forrás:http://www.nemere.hu/n20.htm BILOKÁCIÓ: csoda vagy csalás? Pedig az ókortól napjainkig rengeteg ilyen esetről maradt fenn híradás. A jelenség tudományos nevet is kapott: bilokáció. Fő bajnokai természetesen a szentek, de nemcsak Európa keresztény szentjei, hanem más földrészek vallásaiéi is. Hogy miért éppen ők, arra a tudomány ma már tudni véli a választ: bizonyos technikák (böjt, jóga, eksztatikus tánc, drogok stb.) olyan módosult tudatállapothoz vezethetnek, amelyben az ember úgy érzi, mintha kiszállt volna a saját testéből. A különös állapotot előidéző fő ok az agy oxigénellátásának csökkenése. (Ezt tartja több kutató a halálközeli élmények kiváltó okának is.) Szakemberek kísérleteket végeztek olyan személyekkel, akik azt állították magukról, hogy többször sikerült a testüktől elszakadva, szabadon lebegniük. A kísérlet során el kellett olvasniuk egy olyan szöveget, amelyet a helyiségben, ahol tartózkodtak, úgy helyeztek el – pl. egy magas szekrény tetejére –, hogy csak felülről volt látható. Bár éber állapotba visszatérve néhányuk pontosan el tudta mondani, mit tartalmaz a szöveg, a tudósok nagyon óvatosan értékelik ezeket az eredményeket. Azt pedig már végképp nem tudják megmagyarázni, hogyan lehetséges, hogy a testükből „kiszállt” személyeket mások is látták, sokszor több tucat ember egyszerre. Nehezen hihető, hogy ők is módosult tudatállapotban lettek volna. Bilokáció a bíróságon Az egyik legismertebb eset főszereplője Páduai Szent Antal. Egy alkalommal szülővárosában, Lisszabonban azzal vádolták az apját, hogy ő ölte meg a kertjében talált halott fi atalembert. A zsúfolt teremben hirtelen megjelent a vádlott fi a, aki már évek óta Itáliában, egy páduai kolostorban élt, és arra kérte a bírót, hozassa oda a holttestet. Amikor behozták, Antal felszólította: mondja meg, bűnös-e az apja vagy háznépének bármely tagja a halálában. A tömeg legnagyobb megdöbbenésére a halott felkelt, és kijelentette, hogy a vádlott és hozzátartozói ártatlanok, majd lehanyatlott, és elszállt belőle az élet. A csodálatos Pio atya No persze a babonás, hiszékeny középkorban minden lehetséges volt – mondhatnánk. Padre Pio (Pius atya) olasz kapucinus szerzetes a 20. században élt, mégis sokszor látták egyszerre két helyen. Egyik rendtársa, Alberto testvér egy alkalommal benyitott a helyiségbe, ahol Pio atya tartózkodott. Pio az ablakban állt, mereven a távolba nézett, és halkan, de érthetően a feloldozás szavait mondta. Amikor elhallgatott, Alberto hozzálépett, megcsókolta a kezét, és érezte, hogy az teljesen hideg és merev. Padre Pio megrázkódott, mint aki nehéz álomból ébred. „Nem is láttam, hogy bejöttél” – mondta. Pár nap múlva Torinóból távirat érkezett, amelyben egy elhunyt hozzátartozói köszönetet mondtak a kolostor főnökének, amiért megengedte, hogy Pio atya eljöhessen a haldoklóhoz. Kiderült, hogy akkor halt meg, amikor Alberto Pio atyát a San Giovanni Rotondó-i kolostor egyik helyiségében, az ablaknál állva találta. Padre Pio bilokációiról rengeteg történet kering. Még ma is többen élnek azok közül, akik azt állítják, hogy amikor a második világháborúban katonaként életveszélybe kerültek, Pio atya személyesen jött a segítségükre. Néhányuk azt sem tudta, hogy létezik, csak évekkel később, a fényképét látva ismert rá. Többen számoltak be arról, hogy közvetlenül öngyilkosságuk elkövetése előtt a kulcsra zárt helyiségben hirtelen megjelent mellettük Pio atya, és eltérítette őket végzetes elhatározásuktól. Napjainkban egy írországi születésű amerikai apáca, Briege McKenna beszél nyíltan bilokációs élményeiről. Bár e képesség birtokosai általában azt állítják, hogy mindenről tudnak, ami a bilokáció közben velük és körülöttük történik, Briege nővér ennek ellenkezőjéről számolt be. Újságíróknak elmondta: többen levélben mondtak neki köszönetet azért, hogy találkozhattak vele, és kigyógyultak betegségükből, miközben ő arról sem tudott, hogy ezek az emberek léteznek, arról még kevésbé, hogy segített rajtuk. A szerencsétlen Sagée kisasszony Nemcsak szenteknek, szerzeteseknek és apácáknak lehet meg a bilokáció képessége, és nemcsak misztikusoknak, mint a svéd Swedenborg, az amerikai Edgar Cayce, a bajor Therese Neumann vagy a svájci Adrienne von Speyr. Többek között Emily Brontë-nak, az Üvöltő szelek szerzőjének, D. H. Lawrence-nak, a Lady Chatterley szeretője írójának és a Budapesten született Arthur Koestlernek is voltak testen kívüli élményei. A 19. században nagy port vert fel egy eset, amely a mai lettországi Valmiera közelében, egy lányintézetben történt. Emilie Sagée-t, az 1845-ben felvett fi atal francia tanárnőt jó munkája ellenére kénytelen volt az igazgató elbocsátani, mert 18 hónapos működése alatt 30 növendék távozott miatta. Az ok: a lányokat halálra rémítette a tanárnő hasonmása, amelyet az egész osztály látott, csak ő maga nem. Megtörtént, hogy Emilie az osztályban, a katedrán ült, és úgy tűnt, mintha elszállna belőle az élet, miközben az ablakon keresztül a lányok látták a hasonmását, amint nyugodtan sétálgat a kertben. A hasonmás egyre gyakrabban jelent meg, és egyre inkább függetlenítette magát eredetijétől. Emilie-nek elbocsátása után nyoma veszett, állítólag egy oroszországi családnál helyezkedett el nevelőként. Az intézet igazgatójának bevallotta, hogy már 19 alkalommal kényszerült hasonló okból távozni a munkahelyéről. Egykori tanítványai felnőttkorukban is kitartottak amellett, hogy a történet igaz. Két neves kortárs is foglalkozott az üggyel és publikálta észrevételeit, noha egyikük sem találkozott személyesen Emilie-vel: Robert Dale Owen amerikai író, az utópista szocialista Owen fi a és Camille Flammarion francia csillagász, akiről Ady azt írta, hogy „poétának mindig erősebb volt, mint tudósnak, a fantáziája túlságos”. Mosolyoghatunk rajtuk, de akkor a kor sok jelentős elméjén mosolyoghatnánk, mert a paranormális jelenségek olyan nagyságokat is foglalkoztattak, mint John William Strutt Rayleigh Nobel-díjas fi zikus, az ugyancsak Nobel-díjas Curie házaspár (spiritiszta szeánszokra is eljártak), William Crookes brit vegyész és fi zikus, Mengyelejev, a periódusos rendszer megalkotója, Cromwell Fleetwood Varley brit villamosmérnök – és a sort még hosszan folytathatnánk. Vitál Anna Akár Önnek is lehet testen kívüli élménye A testen kívüli élmény a megváltozott tudatállapot eredménye, ami leggyakrabban alvás vagy mély meditáció során fordul elő. Mi történik, amikor különválik a "két testünk"? Ilyenkor a tudatunk a fizikai testünktől elkülönülve kezd működni, és bizonyos értelemben külön is válik tőle. Ez történik alvás közben is, azzal a különbséggel, hogy álmunkban valójában nem vagyunk tudatában annak, hogy az álmok nem valódi események. Akinek testen kívüli élménye van, az tudatában lehet ennek. Lehetséges egyszerre több helyen lenni? Bilokáció akkor jön létre, amikor valaki két helyen jelenik meg egyazon időben, és lát, például felülről látja, amint a teste az ágyon hever mozdulatlanul. VIGYÁZAT AKI NINCSEN TISZTÁBAN SAJÁT SZINTJÉVEL, AZ NE PRÓBÁLKOZZON, MERT ÖNÉGÉST PRODUKÁLHAT EGY PILLANATNYI KÉTELY IS!!!! |
Főoldal > Kik vagyunk? >