Itt olvasható : /C-W-Leadbeater-A-E-Powell-A-Lathatatlan-Vilagok-Elete-Az-Asztraltestek-Vilaga Itt letölthető a könyv: http://www.4shared.com/office/gYs9N7qN/cw_leadbeater__ae_powell_-_a_l.html Teljesen az ember teremtményei lévén az emberhez szoros karmikus szálak fűzik őket, és az emberre gyakorolt hatásuk közvetlen és szüntelen. 1. Az öntudatlanul létrehozott elemi lények. A VII. fejezetben már leírtuk, ahogyan ezek a vágy és gondolatformák létrejönnek. Az ember vágya és gondolata az elemi lényeget egy pillanat alatt sajátos formájú élő lénnyé alakítja át. A forma egyáltalán nincs megteremtőjének ellenőrzése alatt, hanem saját életét éli, melynek hossza arányban van azon gondolat erejével amely létrehozta és ez az időtartam néhány perctől kezdve, több napig terjedhet. További részleteket a VII. fejezetben közöltünk. 2. A tudatosan létrehozott elemi lények. Világos, hogy a tudatosan létrehozott elemi lények ha azokat olyanok hozzák létre, akik szabadon cselekszenek és pontosan tudják hogy mit csinálnak, sokkal erőteljesebbek lehetnek mint az öntudatlanul létrehozottak. Úgy a fehér, mint a fekete iskolák okkultistái munkájuk közben gyakran használnak mesterséges elemi lényeket, és az ilyen teremtmények erejét kevés feladat múlja felül ha tudományosan vannak elkészítve és ha tudás és ügyesség irányítja azokat. Az, aki tudja hogy hogyan kell ezt megtenni, fenntartja a kapcsolatot elemi lényével és vezetheti azt úgy, hogy az gyakorlatilag éppen úgy fog működni, mintha Mesterének teljes értelmével volna felruházva. Az elemi lények ezen osztályának leírását itt szükségtelen megismételnünk, minthogy azt a VII. fejezetben már megadtuk. 3. A mesterséges emberi lények. Egy nagyon különös csoport ez, melynek csak nagyon kevés tagja van, azonban fontossága felülmúlja számarányát, ami a spiritiszta mozgalommal való belső kapcsolatára vezethető vissza. Keletkezésének megmagyarázásához vissza kell mennünk az ősi Atlantiszba. Az okkult tanítás páholyai között, melyek megelőzik a beavatást, s melyeket a Jó Törvény Adeptusai alakítottak, van egy, amely még megtartotta ugyanazokat a régi szertartásokat és ugyanazon atlantiszi nyelvet tanítják, amelyet mint szent és rejtett nyelvet a régi Atlantiszban használtak. Ezen páholy tanítói nem állnak egy Adeptus fokozatán és a páholy nem képezi közvetlen részét a himalájai Fehér Testvériségnek, bár vannak egyes himalájai Adeptusok, akik régebbi testesüléseikben kapcsolatban voltak velük. A XIX. század közepén ezen páholy fejei Európa és Amerika materializmusa feletti kétségbeesésükben elhatározták, hogy új eszközökkel fognak ellene küzdeni és olyan alkalmakat fognak nyújtani, amelyek révén minden gondolkozó ember bizonyosságot szerezhet a fizikai testtől különálló életre vonatkozólag. Az ekként megindított mozgalom a modern spiritizmus hatalmas épületévé nőtte ki magát melynek hívői milliókra mennek. Bármilyen más eredmények következtek is be, az kétségtelen, hogy a spiritizmus segítségével nagy tömeg ember szerezte meg a legalább is egy valamilyen fajta jövő életben való hitet. Ez nagyszerű eredmény, bár egyesek azon a véleményen vannak, hogy túl nagy volt az ára. Az alkalmazott módszer abban állott, hogy egy közönséges embert a halála után teljesen felemeltek az asztrálsíkra és bizonyos mértékben megtanították a hozzá tartozó erőkre és lehetőségekre, majd pedig spiritiszta kört bíztak reá. Ő a maga részéről más elhaltakat „fejlesztett” ki ugyanazon irányba és ezek mindnyájan hatottak azokra, akik a szeánszokon voltak és médiumokká „fejlesztették” őket. A mozgalom vezetői alkalmilag kétségtelenül megnyilvánultak asztrál formában a körökben, azonban a legtöbb esetben pusztán csak irányítottak és vezettek úgy, ahogy azt szükségesnek tartották. Kétségtelen, hogy a mozgalom olyan nagyra nőtt, hogy nemsokára teljesen kicsúszott a kezükből, tehát a sok későbbi fejleményért csak közvetve tekinthetők felelősnek. Az „ellenőrzők” asztráléletének meghosszabbítása, akiket a körök vezetésével bíztak meg, határozottan késleltette természetes haladásukat és bár úgy gondolták, hogy ezért a veszteségért teljes kárpótlást nyújt a mások igazsághoz való vezetésének jó karmája, rövidesen mégis úgy találták, hogy lehetséges volt hosszú ideig hasznot húzni a „szellemvezetésből” anélkül, hogy az komoly és maradandó kárt ne okozott volna az illetőnek. Néhány esetben visszavonták a „vezetőket” és másokkal pótolták őket, más esetben azonban úgy gondolták, hogy nemkívánatos ezt a cserét megtenni és akkor azt a figyelemreméltó segítőeszközt alkalmazták, amely a „mesterséges emberi” teremtmények különös osztályához vezetett. Az eredeti „vezető” felső életelveit a hosszan késleltetett fejlődésben továbbengedték a mennyei világba, ellenben a visszamaradó árnyat (lásd XIX. fejezet: Emberi osztály 2. pontját) birtokukba vették, fenntartották és úgy működtek vele, hogy az gyakorlatilag éppen úgy tudott megjelenni a körben mint annak előtte. Ezt eleinte úgy látszik a páholy tagjai végezték, végül azonban úgy határoztak, hogy annak az elhalt személynek, akit megbíztak, hogy a néhai „szellemi vezető” után következzék, kellett ezt megtennie, amennyiben el kellett foglalnia az utóbbi árnyékát vagy burkát és a valóságban egyszerűen viselni azzal a kinézését. Ez az amit a „mesterséges emberi” névvel jelölünk. Néhány esetben több cserét látszottak megcsinálni anélkül, hogy gyanakodtak volna, azonban néhány spiritiszta kutató megfigyelte, hogy bizonyos idő elteltével a „szellem” tulajdonságaiban és magatartásában hirtelen bizonyos változások állottak be. A himalájai Testvériség egyetlen tagja sem vállalkozna arra sohasem, hogy egy ilyenfajta mesterséges lényt alakítson és soha nem is egyeznének senki olyannal, aki helyesnek találná ezt az eljárást . Eltekintve az okozott csalástól, az elrendezés gyenge pontja az, hogy az eredeti páholy mellett mások is alkalmazhatják e tervet és semmi sem akadályozhatja meg a fekete mágusokat abban, hogy helyettesítsék a közlő szellemeket amint tudjuk, ezt tényleg meg is tették. canadahun.com |
Főoldal > Kik vagyunk? >