"Ne hagyd magad megalázni, ennél jobbat érdemelsz..." Ez a szituáció nagyon érdekes és nem is ritka. Nézzük meg, hogy mi mindenről is van szó ilyen esetben. 1. Van egy kapcsolat két ember között, miközben egy kívülálló személy minősíti azt, tanácsot adván a kapcsolatban levő egyiknek. Felmerül a kérdés, vajon mi köze van két ember kapcsolatához egy kívülálló harmadiknak? A válasz nagyon egyszerű: semmi. Felnőtt emberek kapcsolata csakis és kizárólag őrájuk tartozik. Még a hozzánk legközelebb állók sem tehetik ezt, azaz sem szülő nem avatkozhat bele felnőtt gyermeke kapcsolatába, sem gyermek a szülőkébe. Hogy egy kapcsolat jó-e valaki számára vagy sem, azt csakis az érintettekre tartozik. Semmilyen kapcsolatba nem lehet belekényszeríteni senkit és benne tartani sem. Egy kapcsolat olyan kötél, melynek egyik végét az egyik a fél, a másikat a másig fogja. Ezt a kötelet bármelyikük bármikor elengedheti. 2. A kapcsolatban az egyik fél úgymond megalázza a másikat. Mi is értünk megalázás alatt? Valószínűleg valami olyan bánásmódot az egyik részéről, amit a másik fél magára nézve sértőnek tart, mivel ő önmagát többre tartja érdemesnek. Egy kapcsolatban azt kapja az ember, amit maga is beletesz. Csakis azt az embert lehet megalázni, aki magát magasabbra tartja. Tehát ez a kapcsolat valójában nem attól tekinthető diszharmonikusnak, hogy az egyik megalázza a másikat, hanem attól , hogy az a másik fölébe helyezi magát az egyiknek, mintegy kiprovokálván azt, hogy megalázzák őt. 3. Mindenki olyan társat, partnert kap, amilyet megérdemel. Aki "jobbat" érdemel, az azt meg is kapja. Csakhogy ehhez neki magának is jobbnak kell lennie. Egy kapcsolatban sohasem hibáztatható csupán az egyik fél, egy kapcsolat szempontjából mindkét fél egyenminősítésű. Ha valaki úgymond jó, és a partnere rossz, az már önmagában is ellentmondás, hiszen hogyan lehet jó az, aki nem tudja jól megválasztani a társát? Bölcs ember nem a partnertől, még csak nem is kapcsolattól vár el bármit is, hanem önmagát próbálja alakítani. Ha a másiktól (a külső viszonyoktól) várjuk el, hogy az megfeleljen nekünk, óhatatlanul és menthetetlenül a kapcsolat felbomlásához vezető útra lépünk. Ha a másikat elfogadjuk úgy, ahogy van, akkor ezt a kapcsolatot erősítjük. Amíg egy kapcsolatban bármelyik félnek is karmikus feladata van, addig az a kapcsolat véglegesen nem bontható. Tévedés lenne azt gondolnunk, hogy egy földi értelemben vett kapcsolatfelbontás karmikusan is ugyanezt jelenti... "És mi a helyzet a féltékenységgel?" A féltékenységet sokan sokféle módon definiálták már. Csakis az az ember féltékeny egy kapcsolatban, akinek a másikkal szemben elvárásai vannak. A féltékeny ember kívülről látszólag többet ad, mint a másik, de tudnunk kell, hogy az ilyen ember valójában azért ad, hogy megkaphassa a másiktól azt, amit szeretne. Aki képes önzetlenül adni, azaz nem vár el cserébe semmit, az nem féltékeny. Önámítás az, hogy a féltékeny ember őszintén szeret Külsõ kapcsolat avagy megcsalás. Megcsalás? Egy, elsõ megközelítésre kényes témakörhöz érkeztünk, karmikus értelemben azonban ez is egészen másképpen van. Amikor egy párkapcsolatban élünk, fõleg annak kezdetén nehezen tudjuk elképzelni, hogy ebben a kapcsolatban megjelenhet egy harmadik fél is. Ez teljesen érthetõ, hiszen amikor ez a kapcsolat létrejön, akkor az a lehetõ legaktuálisabb számunkra, és egyszerûen elképzelhetetlen, hogy valaki mással is lehetnek elintézni valóink. Ahogyan ebben a párkapcsolatban feladataink megoldásában elõbbre jutunk, vagy éppen ellenkezõleg nem tudunk elõbbre jutni, bekövetkezhet az a pillanat, amikor külsõ "segítségre" van szükségünk. Ez a segítség azonban - bármily furcsa - éppen annak a félnek a megsegítésére irányul, aki úgymond meg van csalva. Ennek a megértéséhez lényegében nincs szükség semmilyen különösebb magyarázatra, hiszen a korábban elmondottakból egyenesen következik. Ám, csupán a könnyebb érthetõség kedvéért, foglaljuk össze az ide vonatkozó legfontosabb tételeket: 1. Minden kapcsolat karmikus. 2. Minden kapcsolatból mindkét fél nyer. 3. Egy kapcsolat akkor/azért jön létre, amikor/mert mindkét félnek szüksége van rá. 4. Egy kapcsolat akkor/azért/úgy változik meg, amikor/mert/ahogyan mindkét félnek szüksége van rá. 5. Egy kapcsolat sohasem irányul egy másik ellen. Ha tehát egy kapcsolatban megjelenik az a bizonyos harmadik, akkor értelmetlen dolog lenne arra gondolnunk, hogy itt valaminek a rombolásáról van szó. Ellenkezõleg, egy építõ, illetve egy továbbépítõ folyamat indul be, aminek a végeredménye mindenképpen az, hogy valamennyi érintett fél fejlõdésének egy magasabb fázisába jut. Minél nagyobb szenvedéssel jár ez a (szerelmi) háromszög, annál nagyobb horderejû feladatok megoldásáról van szó. Röviden ennyit, persze mindent lehet teljes részleteiben is kibontani, ha szükséges... Miért hagyják el? Miért hagyják el a férfiak jelentõsebb együttélés után egy fiatalabb nõ kedvéért életük párját, avagy miért keresik a fiatal hölgyek érett férfiak társaságát? Ha egy kapcsolatban a karmikus funkciónak megfelelõen került sor egy elkötelezettségre, azaz a férfi választott nõül társat magának, akkor annak a valószínûsége, hogy ez a kapcsolat felbomlik sokkal kisebb, mint ellenkezõ esetben. Az a nõ, aki saját elhatározásából döntött úgy, hogy feleségül megy egy férfihoz, azaz elfogadta a férfi választását, ha nem is mindig tudatosan, de tisztában van nõi mivoltával. Ennek egyik jellemzõ megnyilvánulása volt a "vágy a szeretett férfi után", amely ezt követõen átmegy "vágy a gyermek után" állapotba. Persze a férfi utáni vágy sem oszlik szét, csak más minõségbe csap át, mégpedig a férfi tiszteletébe. A nõ felnéz urára, és egyfajta boldog szolgaszerepet vállal magára. A férfi biztonságot nyújt a feleségének és szereti õt. Kölcsönösen erõsítik, táplálják egymást: a férfi oltalmazza nõt a világból érkezõ "támadásokkal" szemben, a nõ meleg otthont biztosít a munkában megfáradt férfinak. Az egésznek az a lényege, hogy a nõ ezen viselkedésével erõsíti a férfi szellemiségét, a férfi pedig erõsíti a nõben a vágyat a gyermek iránt. Egy ilyen az állapotnak minimális gyümölcse a boldog családi fészek, amelyben mindenki jól érzi magár, és ahová elõbb-utóbb, de inkább elõbb megérkezik a kis jövevény. A gyermek megjelenésével karmikusan jelentõs - megbonthatatlan - kötelék jön létre az addig is jól mûködõ férfi-nõ kapcsolatban. Ez tehát tovább javítja az együttmaradás esélyeit. Rögtön hozzá kell azonban tenni, hogy csak abban az esetben van így, ha a kapcsolat és a gyermekvállalás nem egyéni célokat szolgál(t). Ha azonban egy kapcsolatban a nõ valamilyen sajátosan értelmezett önmegvalósítási okokból nem táplálja a férfi szellemiségét, hanem mintegy elszívja azt, akkor az a férfi egy idõ után kezdi rosszul érezni magát. A kardhüvely kezd egyre szükebbé válni, a kard nem érzi jól magát benne. Nem egy esetben a kardhüvely összecsap magával a karddal, és kard módjára kezd támadni. Naná, hogy a kard nem hagyja annyiban, csakhogy ebben a küzdelemben mindenki sérül. A férfi, akivel szemben megszûnik a nõ tisztelete, akit gyermek módjára kezelnek (állandóan dorgálják, kioktatják), keres magának olyan másik nõt, akinél helyreááll a karmikus rend. Mivel ez többnyire a fiatal nõk körében található meg, ezért nem kell azon csodálkozni, hogy az idõsebb férfiak fiatal lányokkal gyógyítják megcsappant szellemiségüket. Ezek a lányok ugyanis felnéznek az érett férfiakra, tisztelik, csodálják õket. Ez a férfiban lángra gyújtja a pislákolóvá fojtott szellemiséget, és végre újra igazi férfinak érezheti magát. A magát férfinak érzõ férfi, pedig a csillagokat is képes lehozni kedvesének. A fiatal nõ boldog lesz, mert sikerélménye van, biztonságban és nagyon szeretettnek érzi magát. (Csoda tehát, hogy a fiatal nõk egy része vonzódik az érett férfiakhoz?) Mindenki nyert, csak az otthagyott feleség nem. De õ is. Kapott egy nagyon komoly figyelmeztetést, hogy valami nem stimmel a karmikus funkciókat illetõen. Ha ezt veszi, akkor és képes újra nõvé válni, akkor hamarosan párra lel. Büszke lesz arra, hogy nõ lehet, s nem arra vágyik majd, hogy a férfit maga alá gyûrje. A párkeresõ nõ 1. Ha nem választhat, akkor hogyan viselkedjen egy párkeresõ nõ? A férfinak szellemisége van, a nõnek kisugárzása. A férfi a nõt a szellemiségével hódítja meg, a nõ a férfira a kisugárzásával gyakorol hatást. A férfi azt a nõt válassza, amelyik kisugárzásával ellenállhatatlanul vonzza magához. Ha ez nem mûködik, azaz a nõnek nincs kisugárzása, mert elnyomta (leárnyékolta) azt magában, akkor abban a nõben megjelenik az akarás, és a választás módszeréhez folyamodik. Mondhatnánk nyugodtan úgy is, hogy a választással a mûködésképtelen kisugárzását akarja helyettesíteni. Csakhogy a választás a férfiakra taszítólag hat. Ezért a mindenáron választani akaró nõk kénytelenek különféle rafinériákat bevetni, ezek karmikus értelemben azonban mind-mind mû megoldások. A zsákmányszerzõ viselkedés nem nõi viselkedés, az attól a lehetõ legmesszebb áll. Annak a nõnek tehát, aki szeretné magához vonzani a karmikus szinten általa választott élete párját, nem kell semmi mást tennie, mint nõi mivoltában kiteljesedve vágyakozni erre a férfira. A vágy azonban nem keverendõ össze az akarattal. A vágy passzív, az akarat pedig aktív. A vágyakozással nõ karmikus fõfunkcióját látja el, miközben a legfõbb vágy nem is annyira a majdan szeretett férfi, hanem sokkal inkább a születendõ gyermek irányában hat. Vágyik arra, hogy ez a gyermek õt válassza anyának. Aki tehát a gyermeket akarja (és nem vággya), és éppen ilyen célból mindenfélét megtesz (hadd ne soroljam az ilyenkor szokásos fogásokat), az ugyanúgy viselkedik, mint a választani akaró és ezért technikákat bevetõ nõ. A kisugárzó nõt hamar megtalálja a szeretõ és egyben szeretett férfi. A párjára ily módon lelt nõ éppen ezen természetes viselkedésébõl adódóan hamar esik teherbe, amikor még valószínûleg nem is terveznek ilyesmit. Az ilyen párkapcsolatokban ugyanis nincs is szükség tervezésre. A gyermektervezés karmikusan értelmetlen elfoglaltság. Ugyanígy teljesen értelmetlen és hosszabb távon törvényszerûen kudarcba fulladó mindenféle nõi pasiszerzõ, késõbb pedig pasimegtartó taktika. A nõ aktív viselkedése (még a szexben is!) csakis átmeneti eredményeket hozhat. Ehelyett a nõnek és a férfinak is egyaránt csupán a karmikus fukcióiknak megfelelõ módon kell élni. A szellemiséggel rendelkezõ kard férfit kisugárzásával magához húzza a kardhüvely nõ. És nem fordítva. És a nõnek sohasem kell attól tartanai, hogy nem az a férfi fogja õt választani, akit karmikus szinten õ választott. Minden nõ olyan férfit kap, amilyet megérdemel. És minden férfi olyan nõt választ magának, amilyet megérdemel. Miért vonzódik....? 2. Miért vonzódik egy nõ a fiatalabb férfiakhoz vagy mikor keresi magának egy fiatalabb férfi az idõsebb hölgyek társaságát? A szellemiség kialakulásában a fiatal férfiaknál az érett (idõsebb) nõ nagyon fontos szerepet kap. A nõ szerepe késõbb se csökken jelentõsen, hiszen a szellemiség fenntartásában a nõnek csaknem ugyanannyi a szerepe, mint magának a férfinak. A szellemiséget kívülrõl ugyanis a nõ táplálja. A nemi érés folyamán a fiatal férfiak érdeklõdése csaknem mindig az értettebb nõkre irányul, minthogy kisugárzásukkal ezek képesek bennük lobogó lángúvá gerjeszteni a szellemiséget. A fiatal férfi olyan mint egy szép szál gyertya, erõs kanóccal, de csak éppen pislogó lánggal. Az értett nõ olyan ezen fiatal férfiak esetében, mint egy biztonságos mécses üvegkalitkája, amelyben erõre kaphat és határozottan loboghat a meggyújtott láng. Amikor azonban ez a láng nagy erõre kap, már kimerészkedik innen, hiszen képes felvenni a harcot a külsõ széllel. Az így lobogó láng ezután el kezdi keresi a neki való mécseskalitkát, amelyet megfelelõnek talál, amely örömmel fogadja be õt. Az erõs láng nem alszik el egy széltõl kevésbé védett kalitkában sem, sõt! A réseken át behatoló szél még inkább erõsíti és tartósan táplálja a lángot. Tehát az erõs láng nem keresi a kemény páncélüvegbõl készült kalitkát, bár attól sem riad vissza. Sokkal jobban érzi magát viszont olyan kalitkában, ahol lángjának ereje és fénye e kalitkán át közvetlen kapcsolatban marad a külvilággal. Ha tehát a gyertya lángja nem lobog olyan hevesen, az keres egy olyan erõs, biztonságos mécsesvárat, ahol aztán fellobbanhat és loboghat határozottan, védelemben lévén a erõs szél és vihar ellen. Nos, visszatérve az analógiából, azok a fiatal férfiak, akik az idõsebb nõk társaságát keresik, szellemiségük feltáplálására, "lángvédelemre" szorulnak. Ez nem azt jelenti, hogy gyenge a gyertya, nincs benne megfelelõ kanóc, hanem egyszerûen nem erõsödött még meg a láng. Ha majd megerõsödik, és ebben a nõnek nagy szerepe van, akkor már talán nem is fogja annyira keresni az ilyen védelmezõ mécsest. A nõ karmikusan akkor illeszkedik a férfihoz, ha az a védelem, amit õ nyújt számára, nem szoros, hanem laza. Ha a kardhüvely szorossá válik, akkor az erõs kard onnan szabadulni akar, ha a határozottan lobogó láng nem kap már annyi levegõt, amennyire szüksége lenne, mert a mécseskalitka úgymond óvja a széltõl, akkor az onnan kikívánkozik. Ha egy nõ elkardosodik és elpáncélosodik, azaz a szellemiség fölénybe kerül a kisugárzással szemben, akkor ez utóbbi helyzetet idézi elõ. Kiválóan alkalmas lesz arra, hogy gyenge lángokat és gyenge kardpengéket megerõsítsen (ez számára is érdekes, hiszen sikerélményt ad) , ám ezek megtartására már nem lesz képes. Ehhez vissza kell venni a szellemiségbõl, azaz lazábbá és "átfújhatóvá" kell válnia. Az erõs kard és az erõs lángú gyertya akkor elõbb-utóbb odatalál és jól fogja magát érezni benne. forrás: shift.lapja.hu. |