A karma működése a gyakorlatban

A világ egy nagy, szervesösszefonódott élethalmaz, ami meghatározott, néha logikus, máskor látszólagkaotikus rendszerben működik. Adódik a kérdés: kell-e foglalkozni ennek aműködésnek a törvényszerűségeivel?

Voltaképpen nem, a dolgok nagyszerűen mennek akkoris a maguk útján, ha az embernek fogalma sincs a miértekről. Ettől még lehetvalaki erkölcsös, okos, szorgalmas, vagy éppen rablógyilkos hazug csibész, vagybármi. Egy idő után viszont – ahogy az ember eszközei (persze nem fizikaieszközökre kell gondolni) fejlődnek – megnő a belső tudatosság és igény atudatos cselekvésre. Az ember szeretné tudni, miért mennek úgy a dolgok, ahogy,és ő hol van ebben a rendszerben. Sok tévelygés és fájdalom megspórolható, haaz ember odafigyel arra, mi is történik vele és a környezetében. Van erre egyképletes példa: képzeljük el, hogy valaki sodródik a folyóban… nem fullad meg,mert kapálózik, de a víz sodorja, nekicsapja szikláknak, lehúzza, majd feldobjaaz örvény, homokpadra sodorja az ár, vagy sebesen viszi előre… mindenféle hatásokérik, de nem tud ellenük mit se tenni, mert csak játéka az elemeknek. Ha azillető már tud jól úszni, akkor kevesebb baj éri, mert ki képes kerülnisziklákat, el tud jönni egy homokpadról, és általában képes együtt mozogni afősordrással. A legjobb viszont annak, aki tudja, hogy miért van a folyóban,honnan jön a folyó, ő hova akar eljutni és ehhez mit tud segítségkéntfelhasználni. Az ilyen ember jól úszik, ismeri a folyó minden csínját-bínját,az örvények természetét, a sziklák helyét, a homokpadra jellemzővízfodrozódást, … mindennel tisztában van és ezáltal semmilyen meglepetés seméri a folyóban: tudja, hova akar eljutni, és ehhez felhasználja a folyó erejét,céltudatosan kerüli el a fájdalmas élményt okozó sziklákat és úgy úszik azárral, hogy ura marad helyzetének. Felesleges sérülések nélkül éri el célját,hamarabb, mint az, aki összeverten, vízzel telve, félholtan sodródik kétannyihányódás után partra ugyanott.

Így igaz ez az életre is; lehetbenne vakon botorkálni és pofonok útján tanulni a helyes viselkedést és lehettudatosan, odafigyelve jobbá, fejlettebbé képeznünk magunkat.

Ennyi bevezető után nézzük,hogyan képzeli el a teozófiai felfogás a világ keletkezését és működését. Ebbena vonatkozásban vissza kell mennünk a régi indiai filozófiákhoz, mert alegrészletesebben azok világítják meg a számunkra jelenleg érdekes fogalmakatés történéseket.

Kezdjükaz istenfogalommal. A teozófiai felfogás lényegében az indiaiak Parabrahmanjátfogadja el. Erről a legfontosabb azt tudni, hogy a definiciója végtelenülegyszerű: a Parabrahman (= Isten) az a valami, ami mindennek okozója, de ő maganem okozat. Tehát az a kiindulás, aminek nincs oka. Az a meghatározhatatlan,ami mindent tartalmaz, ezért nincsenek is tulajdonságai. Minden tulajdonságvalami minőséget fejez ki, de a végtelennek, a mindent magában foglalónak ilyenkorlátai nincsenek. Ez a Valami annyira elvont és meghatározhatatlan, hogy egyszó illik csak rá: az Egyetlen. Az Egyetlennek két állapota van; egymegnyilvánulatlan és egy megnyilvánult. Amikor megnyilvánul, akkor keletkezik avilág. Amikor nem nyilvánul meg, akkor nem tudjuk, mi van. A fizika nagyonképletesen leírja ezt a megnyilvánulást a Nagy Bumm elméletben: először van anagy semmi, aztán egy pillanat alatt berobban a térbe az anyag és az energia,és máris létrejött a világ. Más megközelítésben ezt képletesen úgy jeleníti megHPB, hogy a tér Isten egyik statikus formája, az idő meg a dinamikus forma.

Tehát Isten az anyag és azenergia manifesztálásával megnyilvánul és megalkotja a finom- illetvedurvaanyagi világot. Igen, de hol a lakó? Ha van anyagi aspektus, kell lennienem anyaginak is. Van is; ez a szellem. Nem megyünk most mélyebben ebbe bele,elég annyit megjegyeznünk, hogy az anyag és a szellem egymástólelválaszthatatlanok, amíg a világban tartózkodnak, ugyanis a szellem csak azanyagon keresztül tud fejlődni. A világot törvények igazgatják. Ezek egyike azanalógia törvénye, amit legszebben a hermészi axióma fejez ki: „amint fenn, úgylenn, amint kint, úgy bent, amint kicsiben, úgy nagyban”. A szellemben rejlikIsten képe kicsiben… Isten, miután megalkotta a világot, szeretné mindazt a soklehetőséget megvalósítani, ami a világban rejlik. Ezt önmaga megsokszorozásávalteszi meg: kibocsát magából – szellemi aspektusából, az Atmanból – isteniszikrákat és ezek a szikrák reprezentálják azt a megannyi lehetőséget, amik ateremtett világban rejlenek.

Nos, amikor Isten egyikmegnyilvánulási formája - kibocsátja magából a dzsivátmákat (az isteniszikrákat), voltaképpen önmagát sokszorozza meg és küldi milliárdnyi latensindividuumként az anyag világába. Ez a sok milliárdnyi (de nem végtelen számú)identitás-kezdemény gyakorlatilag megannyi receptor, ami az anyaggal valókölcsönhatások eredményeit gyűjti, hasznosítja és maga is fejlődik ezáltal, deaz anyagvilágokban való tapasztalások sokaságával manifesztálja az Atmanbanlehetőségként megbúvó sokféleséget. A dzsivátma szempontjából ő egy lehetőség,egy pici katona, aki tarsolyában hordja a marsallbotot; minden tapasztalássalcsiszolódik, fejlődik, minden hatás, ami éri, előhív valami konkrétat a bennerejtező elvontból. Kezdetben a dzsivátma a legsűrűbb anyagban, a fizikaibankezdi „önálló életét”, az ásványvilágban. Itt még szó sincs finomanyagitestekről, ezek csak a fejlődés magasabb lépcsőin alakulnak ki. Az ásványi léta magasabb szervezeti struktúrák építését készíti elő, ez egy meglehetősenhosszú, passzív, de nem kihagyható állapot. Minél bonyolultabbá válik aszervezet, amit a dzsivátma (nevezzük monádnak) az anyagvilágban valóhaladásával felépít magának, annál bonyolultabbak a körülmények is, amiksegítik előrehaladását. Az ásványvilág a maga fizikumával a szunnyadásidőszaka, a fejlődés a növényvilágban kezd érzékelhető méretet és formákatölteni. A növényeknek még nincs lelkük, bár az alsóbb asztrális működéskezdeményei már megmutatkoznak rajtuk; éreznek bizonyos fájdalmakat,félelmeket, emóciókat képesek felfogni. A növényvilág elhagyásával markánsabbáválik az asztráltest és először a csoportlélek alakul ki a hasonló – immárállati - egyedek csoportjában. A haladóbbak individualizációjával egyre inkábbcsökken a csoport nagysága és végül a monád egyéni lélekkel s a három emberitesttel megkezdi azt a sorozatot, ami az emberi fejlődést foglalja magában; azújjászületések általi változatos életek abszolválását.

A három emberi test az általunk„test”-nek nevezett fizikai, amivel az ember általában azonosítja magát, azasztrális, és a mentáltest. A fizikai test két részből áll; a durva fizikai testből,ami a hús-vér-csont-ideg…stb halmazát jelenti, valamint az étertestből, ami egyenergiahalmaz, és magába foglalja, valamint működteti a fizikai testet. Eztlehet is látni, ha az ember ellazított szemekkel néz a másikra (kb egy-kétcentis világosabb kontúr a test körül). Az asztráltest egy (az azt látók elmondásaszerint) egy villódzó, változó külsejű burok, amiben az ösztönök, érzések és azérzelmek kapnak helyet, a mentáltest pedig egy többé-kevésbé szürkés-fehéresgömbforma, ami a mentális, vagyis gondolati tartalmakat foglalja magába. Azember komplex egészként működik, tehát ezeknek atartományoknak az ingereire is képes reagálni úgy, ahogy a fizikai test is afizikai, illetve kémiai természetű ingereket veszi, de csak másodlagosan (a nemfizikai testeken keresztül) tudja a másfajta hatásokat észlelni. Az asztrál- ésmentáltest a finomanyagi világok finomanyagi természetű ingereire érzékeny ésbefolyásolja ezáltal működésünket, mégha ennek általában nem is vagyunktudatában. Ezek a finomanyagi hatások többfélék lehetnek, az egyszerűbbenergitermészetűektől kezdve (ilyen például a reiki) az elementálokon keresztülaz ezen világokat lakó más lények okozta behatásokig.

Két fogalmat kell még tisztáznunk; a reinkarnációtés a karmát.

A reinkarnáció szó szerint újratestetöltést jelent és az egyik nagy, a világot mozgató törvény, a periodicitásegyik megnyilvánulása. A periodicitás azért nagy törvény, mert egyike a világalap-építőköveinek. Minden periodikus alapokon épül fel, kezdve a világlétén-nemlétén, a természet körforgásainak változatos egyhangúságán át azegyéni analógiáig; testek születnek, elmúlnak, majd újra születnek és újraelmúlnak. Mindenben megnyilvánul egy lassan változó periódus, ami lényegébenmegad egy állandó sémát, amire újra meg újra egy az előzőhöz hasonló, de mégsemugyanaz a felépítmény kerül. Ez a mégsem ugyanaz az a pici” többlet, ami miattértelme van az egésznek; ez ugyanis a fejlődés. Minden fejlődik, vagy lassan,vagy gyorsan, de az egyszerűbből a bonyolultabb, illetve a fejlettebb feléhalad. Ennek a fejlődésnek az egyik nagy kereteszköze a reinkarnáció, ami a legközelebbielőadás témája lesz

Minket ma az a mechanizmusérdekel, aminek a vezérlésével ez a periodikus folyamat - mint egy önfenntartórendszer – végbe megy. Ez a vezérlés a karma.

A karma szó cselekedetet jelent és az akció-reakciótörvényét jelenti, persze kozmikus méretben (figyeljük meg: itt is analógia vana kis és a nagy rendszerek között). A törvény alapja az, hogy minden hatásraérkezik egy ellenhatás, minden tettnek van egy eredménye, bármilyencselekedetre következik egy azonos nagyságú és töltésű ellen-cselekedet. Voltaképpennincs ebben semmi csodálatos, ha egy picit is belegondolunk, hogy a világ  - bármilyen nagy is – de véges, mind időben,mind anyagban és energiában. Egyszer, a „teremtéskor” a Parabrahmanmegnyilvánul egy bizonyos mennyiséggel, amiből az egész rendszer gazdálkodik azegész ciklus alatt. Bármilyen kimozdulás bármely irányba a rendszeren belülmarad és kifelé semmi nem változik. Igaz, nincs is „kifelé”, mert a rendszerzárt (egy Istennek egyszerre csak egy teremtése van), tehát minden erőt követegy ellenerő, ezáltal az eredő nulla lesz. Visszatérve a karmára:  minden cselekedet szül egy másikat, mindenokot követ egy okozat. Ha feltételezzük, hogy a rendszer igazságos – már pedigsemmi okunk nincs az ellenkezőjét (tudniillik hogy Isten nem igazságos)feltételezni – akkor teljességgel elfogadható, hogy minden cselekvésnek van egyazzal arányos következménye. Ezeket a következményeket a vizsgált személyre,csoportra, vagy rendszerre vonatkoztatva nevezzük karmának. A karma tehát egycselekedet esszenciája, amiben egy a cselekedetre és az elindítóra jellemzőinformáció (töltés) van.

Formáit tekintve megkülönböztetünk egyéni-, csoport-és kozmikus karmát. Az egyéni karma egy bizonyos személy cselekedeteinek akövetkezménye, ami természetszerűleg szorosan összefügg más egyénekcselekedeteivel, hiszen az emberek közötti érintkezés egy közös felületen megyvégbe. Így kialakulnak mindenkinél karmák, de ezek ugyanakkor a másikrésztvevőre vonatkozó jellemzőket is hordoznak, tehát egy személyhez kötötttartalom is megjelenik a cselekvés általános tartalma mellett. Ezekből aszemélyre szabott kötődésekből jönnek aztán létre olyan karmikus kötelékek,amik több testetöltésen átívelően is összekapcsolják bizonyos emberek sorsát.Amikor a karmáról és a karmikus kapcsolatokról szó esik, nem megkerülhető az akérdés; ha valamit teszek valakinek, akkor ez hogyan jelentkezik a karmában?Vegyünk egy példát: ha valakit megölök, akkor az is meg fog engem valamikorölni?

Az ezeket a folyamatokat látók megfigyelései szerintnem kizárólagos az ilyesfajta direkt megfeleltetés. A karma hordoz egy tartalmiés egy irányjelleget, tehát a cselekedet kétfelé oszlik: egyrészt fentipéldánkban egy erőszakos (vagy kevésbé erőszakos, alattomos, gyengéd, …akármilyen) életellenes aktusra, másrészt egy személy-személy kapcsolatra.Ennek a visszahatása is ennek megfelelően jelentkezik, és nem feltétlenülegyidőben: az élet elleni cselekedet is visszatér valamikor, valamilyenformában (nem biztos, hogy egy ugyanolyan gyilkosság formájában, de a töltésazonos nagyságrendű és kihatású okozatot fog eredményezni, mint amilyen az okvolt) és természetesen a cselekedet kontaktusrésze is visszatér, az érzelmitartalmával egyetemben, az illető személyre vonatkozóan. Ezért vannak olyanesetek, amikor az ember az első pillanattól kezdve fél valakitől, holott nemtud róla semmit… magasabb testjeink töltései „emlékeznek” ilyenkor …

Az már az előzőleg elmondottakból egyenesenkövetkezik, hogy egy kellően nagy csoportban igen sok összefonódás jön létre,tehát a csoport tagjainak sok hasonló karmikus kapcsolódása támad. Sok mindentcsinálnak együtt, szüleikkel, gyermekeikkel, azonos milliőt alakítanak ki magukkörül, szóval egy nagy, aránylag jól körvonalazható konglomerátumot – törzset,nemzetséget, nemzetet képeznek. Az ő közös karmájuk, ami független az egyesember saját kis karmáitól, a csoportkarma. Ez azokból a cselekedetekbőlképződik, amit a csoport közösen „követ el”, tehát nem az egyes egyed személyesdöntése, hanem például egy törvény előírásai alapján (háborúban való részvétel,gyarmatosítás, államvallás). A népek esetében lehet igazán markánsanmegfigyelni a csoportkarma működését: vannak népek, amiknek minden sikerül egyideig, majd ahogy növekszik a közösségellenes megnyilvánulások száma, úgy kezdegyre jobban széthullani a kezdetben erős és egységes rendszer. Hol belső erők,hol külső támadások által térnek vissza az útjukra bocsátott nagymegrázkódtatások (eredményei) és lerombolják a birodalmakat. Erre van bővenpélda a történelemben, gondoljunk csak Rómára, Egyiptomra, Görögországra.Érdekes, ahogy a csoportkarma „letudása” után a fizikai síkon megnyilvánul aváltozás: az addig oly nagyszerű nép néhány nemzedék alatt teljesen elsilányulés jelentéktelenné válik. Kimentek belőle ugyanis azok a lelkek, akik az addigiperiódusban ebben a játszmában részt vettek, de a testek reprodukálása folyiktovább és olyan lelkek érkeznek, akik már nem az eltávozott „nagy csapat”,hanem egy másik, alacsonyabb fejlődési szinten álló csoport tagjai.

Ugyanezen analógia alapján épül fel a kozmikus, vagymás néven rendszerkarma is, ami egy nagyon nagy rendszer – bolygótól anaprendszereken át a teremtett világig – karmáját jelenti. Ami az anyagivilágban megtestesül, annak van karmája és ezáltal van feladata is. Az egészvilágegyetemnek van feladata, amit ugyanúgy végre kell hajtania, mint a legkisebbamőbában megbújó szikrának; ez a fejlődés útjának végigjárása. Mivel Isten megnyilvánulásaciklikus (Bráhma lélekzete), nyilvánvaló, hogy minden megtestesülésnek vannakindító és végső tartalmai, amik ugyanúgy karmajelleget hordoznak, mint a többicselekedetek vonzatai.

Elmondhatjuk: amink van, az kétformában létezik; egyszer az isteni szikrában megbúvó lehetőségként (illetvekarmaként), ami tartalmaz mindent, de csak mint esélyt illetve rezerválttanulási alkalmat, másrészt pedig ott vannak azok a tartalmaink, amiket azéletek során összegyűjtöttünk és amik végső soron a kauzáltestben landolnak.Miket is gyűjtöttünk össze? Az asztráltestben akkumulálódtak az ösztönökönfelül az érzések és érzelmek, amik fokozatosan alakulnak át jellemvonásokká éskarakterünkbe épülnek be. Ezt fontos megjegyezni, mert általános tévhit, hogyaz ember minden testetöltéssel csak jobbá válhat. Ez nagy vonalakban igaz islehet, ha az össz-eredményt nézzük, de az ördög mindig a részletekben bújikmeg. az az asztrál- és mentáltest, amit egy új inkarnáció kezdetén felépítünk,az addig összegyűjtött tartalmainkat használja építőanyagként.

Nézzük meg tüzetesebben ezeketa tartalmakat. Alapként el kell fogadnunk, hogy az egész felépítmény azon azalapon nyugszik, miszerint semmit nem kapunk ingyen. Csak azzal rendelkezünk,ami bekerült a rendszerünkbe. Gyakori tévhit, miszerint „…majd odaát jobb lesz,majd ott már megértem, majd odaát már képes leszek rá…”. Nos, ez nem megy… abbólkiindulva, hogy minden anyagi, illetve energia – mondjuk azt; töltéstermészetű– testjeinkben kialakul egy állandóan változó, de szigorú kölcsönhatások útjánműködő rendszer. Ha a fizikai testet nézzük, ez a test áll egy hordozó, egyfelépítményi, egy ellátó és kivitelező rendszerből; úgy mint csontozat, húsilletve a belső szervek, nyirok- és vérellátó hálózat, valamint az izomzat azidegrendszerrel. Ha ebben a rendszerben valami nem kielégítően működik, akkor arendszer teljesítőképessége romlik, például ha a lábam nem kap elég vért, akkorelzsibbad, rosszabb esetben el is hal, vagy ha elszorítják a torkomat, akkormegfulladok, mert nem jut be a szervezetbe levegő. Ha a vérellátó rendszerbenlevegőbuborékok jelennek meg, akkor az embóliát okoz… stb.

Mivel a fizikai test felépítésemegfeleltethető a magasabb síkú működéseknek - tehát a szervekben nyomon követhető a két magasabb testállapotváltozása (nagyon jó példákat ír R. Dahlke: „A lélek nyelve a betegség”c. könyvében), ez feltételezi, hogy a magasabb testekben is folyamatokjátszódnak le és ezek befolyásolják a fizikai működést. Ez eddig köztudott… haviszont továbbgondoljuk, akkor az a legnyilvánvalóbb, hogy legelőször nem afizikai fog változni, hanem a mentális, utána meg az asztrális és csak alegvégén a fizikai. Tehát először mentális, illetve asztrális szinten indul elegy folyamat, ami aztán a fizikai világban valamilyen módon megjelenik. Akettőt csak elméletben könnyű megkülönböztetni egymástól, mert az emberhajlamos arra, hogy ne kezelje külön az érzelmi és gondolati szférákat, ugyanisegész működésünket érzések, érzelmek és gondolatok hatják át. Gondot csak azokoz, amikor elemezni akarjuk, hogy mi van előbb; a tyúk, vagy a tojás? Azértgondolunk valamire, mert egy érzés beindított egy mechanizmust, vagy magától,tisztán mentális indíttatásból, egy gondolkodási folyamat eredményeképpenkeletkezett az a gondolat…?

Ha tehát magasabb síkon olyanelemek kerülnek a rendszerbe, amik az optimális működését nem teszik lehetővé,akkor fizikai síkon sem remélhetünk csodát. Ha egy meglévő, kidolgozott jótulajdonságunk ellenére cselekszünk, akkor ez vissza fog hatni és lerontja amár megszerzett tulajdonságot valami függelékkel (ami először csak egy töltés,de meg is erősödhet, ha rendszeresen kap utánpótlást, és modifikálhatja azillető tulajdonságot).

Az emberek nagy többségéreelmondhatjuk, hogy ösztönlény. Ez eléggé degradálóan hangzik, de nem pejoratívértelemben kell érteni. Az ösztönök alapvető programok, melyek a test(ek)fennmaradásának és reprodukciójának automatizmusáért felelősek, így általábancsak nagyobb nehézségek árán lehet működésüket hatástalanítani. Például azember képtelen arra, hogy puszta kézzel megfojtsa magát, vagy ne vegyenlélekzetet. Ugyanilyen ösztöni vezérlésű a fajfenntartási indíttatás is, hiszenvalahogy gondoskodni kell arról, hogy mindig legyen elegendő utánpótlás aleszületni-vágyó lelkek számára. Azért vannak gyerekeink, hogy majd nekik islegyenek és mindig legyen új és alkalmas test, amibe újjászülethetünk J(persze, ez csak nagy leegyszerűsítése a dolgoknak, ide még visszatérünk).Tehát az ösztönök vezérlik az emberek nagy többségét. Szinte mindentevékenységet vissza lehet vezetni a szexuális- és/vagy az életösztön valamelymegnyilvánulására. Miért dolgoznak az emberek? Ételért, italért, fedélért,párért, gyermekért… majd amikor ezek már megvannak, akkor kezdik előről, másformában, más oldalról, más megközelítésben, de lényegében mindig ugyanarrólszól a játék: a hatalom, a vagyon mind a fizikai létben való meggyökerezésmélységét és többszörös bebiztosítását célozza meg.

Persze, az asztrálistartalmaknak csak a legalja az ösztönszintű vezérlés, az ennél finomabbszabályzók az érzések és az érzelmek. Ezek már nem eleve beépítettek, ezeketmeg kell szerezni, életek, tapasztalások hosszú során át.  Az ember alapvetően ösztönösen cselekszik, deegy idő után rájön, hogy nincs egyedül a világon. Ez evidenciának tűnik, pedignem az: ha megnézzük a környezetünket, biztos találunk benne néhány olyanegyént, aki soha senkire nincs tekintettel, mindig csak a saját érdekét(esetleg a legszűkebb családi, vagy baráti kör érdekeit) tartja szem előtt. Ezis természetes stációja a fejlődésnek, hiszen a távolugró sem képes egybőlvilágcsúcsot ugrani, hanem először csak kis helyi versenyeket nyer meg, majdmegyei bajnokságot, aztán országosat, míg eljut a világversenyekre. Az érzéseketis fokozatosan alakítja ki az ember, ahogy a durva asztrális anyag melettfelszaporodik a finomabb és egyre jobban befolyáshoz jut a működésvezérlésében. Az érzések finomított fajtája az érzelmek nagy csoportja, ami márnagyon messzire kerül az ösztönszint önzésétől, bár természetesen szorosrokonságban van vele (ezek a szint legdurvább és legfinomabb anyagai). Ezekbőlépül fel tehát az asztrál- vagy másképp érzelmi test, ami a kezdetlegesből abonyolultig megszerveződve éppúgy működési sémáknak van alávetve, mint afizikai test. A dolgot komplikálja, erre a működésünkre nem figyelünk annyira,mint fizikai testünk jólétére, vagy esetleges anomáliáira. Pedig azok atulajdonságaink, amikre büszkék vagyunk, vagy éppenséggel szégyelljük őket,jórészt asztrális – tehát érzés/érzelmi szintűek. Ilyenekre gondolok – persze,a teljesség igénye nélkül – mint szorgalom, lustaság, kedvesség, barátságosság,mogorvaság, irígység, bosszúállás, bizalmatlanság, hazugság, zárkózottság,számító, alkalmazkodó attitűdök, bizonytalanság, nyíltság, bátorság, vidámság,magabiztosság, érzéketlenség, kitartás, makacsság, jóindulat, stb. Ezek atulajdonságok szerzettek, tehát kialakultak, és ami fontos: beépültek aműködésünkbe! Meghatározzák reakcióinkat a világ ingereire, de még sokkal előbbbeépültek jellemünkbe! Ha leegyszerűsítve akarunk fogalmazni, akkor aztmondhatjuk, hogy hiába halunk meg, asztrális és mentális tartalmaink akövetkező újjászületéskor onnan visznek tovább, ahol az előzőnél abbahagytuk.Utalnék itt Khalil Gibranra, aki a Próféta kertjében ezt így fogalmazza meg:

„A halálsemmin nem változtat, csak a maszkon, mely arcunkat elfedi.

Az erdészerdész marad, a paraszt meg paraszt. „

Mitviszünk még magunkkal? Félelmeket, elfojtásokat, blokkokat. Ezek is asztrálszintitulajdonságok és megvan az a kellemetlen hatásuk, hogy egyrészt akkumulálódnak,másrészt nagyon érzékenyek vagyunk rájuk. Erősek. Képesek egy szerzett, amúgykedvező tulajdonságunkat fölülírni és hatástalanítani. A félelem megér egykülön misét; annyira erős hatású – szinte alapvető – tulajdonság, hogy majd’minden cselekedetünket és viselkedési sémánkat motiválja. Ha valaki jó mélyreleás, szinte mindennek az alján ott találja. Ebben a tárgyban van abuddhistáknak egy nagyon jó kis könyve, a Szatthipatana szútra - érdemeselolvasni. Az elfojtások részben már egy magasabb működési szinten vannak, minta félelmek, mert ahhoz, hogy valaki valamit elfojtson, nem csak félelemalapúvezérlés kell, hanem mentális is. Fel kell ismerni hozzá (valamilyen szinten),hogy az ösztönös vezérlés nem kompatibilis a környezeti elvárásokkal és sokesetben káros visszahatásokat eredményez. Ettől a felismeréstől az ösztönhajtóereje nem lesz kisebb, de az illető visszafogja magát (önkorlátozástalkalmaz), hogy ne kerüljön konfliktushelyzetbe. Például gondoljunk bele,milyen udvariasan képesek az emberek viselkedni egy hivatalos vacsorán, holottaz ösztön a legcsekélyebb éhségérzet esetén is azt diktálná, hogy már tömje ismagába az illető az ételt. Ugyanez a séma alkalmazható a két nem egymással valóviszonyára és érintkezésére, ennek szélsőséges – ösztönvezérelt – formáinakelképzelését mindenkinek a fantáziájára bízom. Az ilyen visszafojtások eseténpersze feszültség keletkezik az emberben, mert hisz a megszokott, illetvekívánt sémája ellenében cselekszik és máris keletkezett egy blokk. 

A blokk egyolyan energiacsomag, ami gubancos… elzárja a normális haladási irányt ésezáltal zavart hoz létre a rendszer működésében. Tehát hiába értünk meg valamit(mentális szinten, tehát az elme eszközeivel), ha asztrális berendezkedésünk(felépítésünk) megakadályoz az ésszerű alkalmazásában. Vegyük a dohányzáspéldáját: mindenki tudja, hogy káros, rákot, meg egyéb betegségeket okoz.Mégis, csak nagyon kevesen képesek abbahagyni. Jó, lehet erre mondani, hogyközrejátszanak a fizikai függőséget okozó kémiai összetevők, a nikotinbeépülése a szervezet napi működésébe. A kutatások szerint viszont a nikotinműködéshez szükséges dózisa három hét alatt kiürül, az emberek nagyobb részemeg utána is szenved a cigaretta hiányától… L. Miről van szó? A vágy megmaradt, a szokáskényszere megmaradt és hiába vagyunk mentálisan túl a rossz szokáson,asztrálisan nem tudunk tőle szabadulni. Vagy nézzünk egy tisztán blokkvezérelt,asztrális és mentális esetet: mindenki látott már meztelen embert, mindkétnembelit. Mégis, a legnagyobb nyári hőség idején sem jutna senkinek eszébe ruhanélkül feküdni ki napozni a Városliget füvére, ugyanakkor egy tengerpartifürdőhelyen, vagy Délegyházán esetleg gátlások nélkül megteszi. Miről is vanitt szó? Nem újság senkinek a meztelen test látványa, de a bennünk lévő gátlás(blokk), jelen esetben beültetett leszabályzás megakadályozza, hogy az elmelogikája szerint +35⁰ C-nál pucéran sétáljunk az utcán, holott azember legszívesebben a bőrét is levenné. Maradjunk még kicsit a blokkoknál.Ezeket ugyanúgy cipeljük magunkkal, mint bármi mást, amit megszereztünk.Voltaképpen a blokk is egy tulajdonság, csak épp a legtöbb esetben nincsnevesítve, mert túl komplexen jelenik meg ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen.Mindenesetre telve vagyunk blokkokkal és cselekedeteink attól függnek, hogyéppen milyen blokk hatása alatt állunk. 

Olyasmi ez, mint egy bonyolultkötélhúzó verseny: a bennünk lévő tartalmak bizonyos irányokba igyekeznekelmozdítani minket, közben hol erősítik, hol meg kioltják egymást. Nem igazántudunk mit kezdeni velük, hiszen mélyen belénk vannak épülve és személyiségünkrészének fogadjuk el legtöbbjüket: „én” bátortalan, vagy határozatlan vagyok,nem tudok vért látni, vagy nem bírom, ha kiabálnak velem… mindenkimegtalálhatja magában, mi az, ami a legjobban kihozza a béketűrésből. Blokkvezérlésünkmutatkozik meg szokásainkban is; vannak szituációk, amiket mindig egyformán kezelünk,és erre azt mondjuk; „én ezt így szoktam”. Miért szoktam így? Mert ez kelti alegkevesebb feszültséget bennem. Innen aztán az ember meg is nyugszik, mert aszokás sok esetben felmentést ad a további gondolkodás alól. Nem kell velekülön foglalkozni… pedig csak egy jól fejlett blokk az alapja, ami egy bizonyoscselekvési sémában tart bennünket. Amíg ezeket a blokkokat ki nem tudjukoldani, addig minden cselekedetünk kényszeres lesz. A blokkoldásra vannak különbözőtechnikák, kezdve a rebirthingtől a reikin át a szellemtudomány módszereiig.

Ennek egyébként az a távolabbra mutatójelentősége, hogy azonos típusú cselekedetek azonos tipusú karmákat fognakeredményezni… L. Ha valakibenfeszültséget keltenek a gyerekek és mindig kiabál velük, akkor egyrésztmélyebbre tapossa a „gyerekekkel kiabálok” vályút, másrészt – a karmatermészete folytán – olyan szituációban születik újjá, hogy megtapasztalja agyerekkel való kiabálás kellemetlen következményeit, miáltal egyrészt szenvedtőle, másrészt újabb megerősítést kap az a szituáció, hogy a „gyerekekkelmindig kiabálnak”. Circus viciosus… ebből a körből csak a tudatosságnövekedésével lehet kilépni.

Mi által mennek végbe ezek afolyamatok? Természetesen töltések által. Nevezhetnénk ezt a valamitszellemanyagnak is, mert voltaképpen nincs túl nagy különbség a kettő között,de a töltést egyszerűbb elképzelni.

A régi indiaiak a tulajdonságokat (minőségeket)nagyon leegyszerűsítve, ún. GÚNA-val jelölték. Három alap-gúnát különböztettekmeg, a tamasz (tehetetlenség, szunnyadás), a radzsasz (rendezetlen mozgás) és aszattva (harmonikus egyensúly), az összes többi tulajdonságot e három különfélearányú keverékére vezették vissza. A legkezdetlegesebb tulajdonság a tehetetlenszunnyadás, a kívánt végcél a tökéletes harmonikus kiegyensúlyozottság.

 A kettőközött a dinamizmus képezi az összekötő elemet. Persze, ez csak így elmondvahat ennyire egyszerűnek, hiszen a két végpont között rengeteg variáció létezik.Amit meg kell értenünk (ha ezt a modellt akarjuk segítségül hívni): ezek atulajdonságok, illetve a keverékeik nem elméleti, hanem nagyon is létezőanyagi, illetve tetszés szerint energetikai faktorok, amik létrejönnek, ésbefolyásolják az ember – a teljes, tehát három testből álló ember – működését.Bármely tulajdonság olyan, mint egy gyógyszer; serkent, vagy gátol bizonyostevékenységeket, működési, gondolkodási, vagy érzelmi programot és terelgeti azembert bizonyos irányba. Nem igazán lehet számba venni, mennyi és mifélehatások ezek, hiszen személyre szabottan alakultak ki és szoros összefüggésbenvannak a kiváltó okokkal is.

 Mindazonáltal vannak nagyobb csoportok, amikminden embernél beazonosíthatóak, mert azonos körülmények váltották ki őketazonos, vagy majdnem azonos pályát befutott embereknél, ezek az asztrálszintfélelmei, vágyai, és az ösztöni megnyilvánulások, valamint a mentáliskvalitások, amiket a gondolati szféra fejlettsége határoz meg; erre is van egyhalom jelző, amivel a mentális tartalmakat le lehet írni: intelligencia,értelem, okosság, butaság, szellemesség, logika, kreatívitás, fogékonyság,irányítóképesség, következetesség, meghatározó, szintetizáló, együttérző,racionális, innovatív, analitikus, absztrakt, intuitív, lényeglátó, belátóalkat… biztos lehetne még folytatni. Mindezek a töltések összességükbenalkotják azt a rendszert, ami a személyiség tartalmait megadja. Azt mondják(nagyon helyesen), hogy az ember mindig változik, hát persze hogy a tartalmaisem maradnak állandóak, mikor folyamatos energiamozgások zajlanak mindenszinten, minden ingerre, legyen az külső, vagy belső. 

Ez egy ördögi kör, mertamíg tele vagyunk töltésekkel, addig azok motiválják minden cselekedetünket ésezért a cselekedetek magukon viselik a ránk jellemző mintázatot. Nem lesznektiszták és elvonatkoztatottak, és új karmákat fognak okozni. A töltéseket megkell szüntetni. Ezért keresik keleten az ürességet. Nem a semmire vágynak,hanem a káros töltésektől mentes létre, ahol lehet úgy létezni, hogy maga az elvontlét (isten) a cél, nem pedig valamilyen vágy, érzelem, vagy gondolatbeteljesítése. Mindazonáltal a megszüntetés nem elnyomást, elfojtást jelent. Azezt látók egybehangzó állítása, de az általunk is ismert fizikai törvényekszerint is a töltéseket ki kell sütni, a feszültségeket meg kell szüntetni,azaz az asztrális és mentális vágyakat ki kell élni. Ezt lehet kontroll nélkül,szabadjára engedve és ellenőrizve, fegyelmezetten végezni. Az előbbi akezdetlegesebb forma, a primitív, vagy még vakon tévelygő, a másik meg az útonvisszafelé elindult, önmagáért felelősséget viselő ember jellemzője. 

A világegy nagy iskola, ahova járni kell. Lehet fogcsikorgatva járni és kelletlenültanulni nap mint nap, és lehet jó hozzáállással, érdeklődve, alaposan,kihasználva a rendelkezésünkre álló időt elsajátítani a tananyagot.Bizonyítványt úgyis csak akkor kapunk, ha teljesítettük a követelményeket. Megkell próbálni mindent, hogy legyen róla tapasztalatunk, de nem kell leragadnisemminél, mert csak a magunkkal cipelt ballaszt növekszik, amitől egyszer úgyismeg kell szabadulni. Annyit kell megjegyeznünk, hogy amíg aktív töltések,feszültségek vannak bennünk, addig nem nagyon tudunk előre haladni az igazispirituális úton. Persze, nem kell elkeseredni; ez a stádium az út fontosrésze, mert minden érzelmi, vagy gondolati akadály leküzdésével fejlettebbéválnak eszközeink. Jól dolgozni pedig csak jó eszközzel lehet.

Az eszköz javítása az a feladat, amit a napi életbenkell megtennünk. Tudomásul kell venni, hogy ez egy hosszú és fáradságos út,ahol nem fogják helyettünk elvégezni a munkát. Soha, senki. A mi tartalmainkatmagunknak kell megszerezni, kialakítani és olyan állapotra formálni, hogyfejlődésünket szolgálják. Erre nem elég napi kétszer fél óra csendes meditáció,vagy hetente egyszer elmenni valami klubba, ahol az emberek jólnevelten mosolyognakmindenkire, és egymásnak ecsetelik, mennyire jutottak a helyesnek tartott, vagydivatos úton. Könnyű a világot „en gros” szeretni, sokkal nehezebb a részegesszomszédot. 

Lehetünk részvéttel az éhező bangladeshiek iránt, nem sokat ér, haitthon nem vagyunk képesek egy huszast adni a hajléktalannak. Sokszor nemvagyunk képesek…és épp ebben rejlik a napi feladat, amivel többet érünk el,mint a kényszeresen betartott félórás meditációkkal; ismerjük felhiányosságainkat és minden pillanatban törekedjünk a jobbításra. Tudatosan kellfigyelnünk arra, mi az, ami idegesít, taszít, vonz és általában – problémátokoz. Meg kell találnunk a kulcsot önmagunkhoz, hogy ismerjük azt a szekeret,amin utazunk. Csak akkor tudjuk irányítani, ha értjük a működését. Csak akkortudunk rajta kereket cserélni, ha tudjuk, hol vannak a csavarok, vagy peckek,amik rögzítik a kereket. Defektes kerekekkel döcögünk az úton, mert azt semtudjuk, hogy milyen az ép kerékkel való utazás. Persze, ez nem könnyű feladatés ne is gondoljuk, hogy egyik napról a másikra képesek lennénk feldolgoznieddigi inkarnációink felgyülemlett salakját. Szerencsére nem is kell mindentegyszerre megoldani, mert mindig van egy viszonylagos újrakezdés.

A reinkarnáció működése a gyakorlatban

Azelmúlt előadás kapcsán kaptam olyan visszajelzést, miszerint valaki csalódott,mert a cím alapján azt várta, hogy pl. részletes technikákat fognak ittelmondani arról, hogy milyen módon történik a regresszió az előző életekbe,hogyan lehet abból összefüggéseket kiolvasni. Sajnálom, hogy csalódást okoztam– talán másnak is volt ez irányú hiányérzete – de ez most sem lesz másként;konkrét technikákat nem fogok ismertetni. Egyrészt azért, mert nem az énolvasatomban annak nem egy előadás keretei között van a helye, hanemtanfolyammal egybekötött gyakorlati foglalkozásokon, értő és tapasztalatotszerzett terapeuta irányítása és felügyelete mellett. Másrészt maga a téma nemkorlátozható egy módszer ismertetésére és nem is kezelhető átfogóan egy regressziós visszavezetéssel. Az átlagos regressziósvisszavezetés olyan, mintha valaki az alapján alkotna képet Mo.-ról, amit az elsuhanóInterCity ablakából lát.  A regressziósvisszavezetés nem azonos azzal a gyakorlattal, hogy leviszik a pacienst alfábaés rábízzák a fantáziájára, hogy mit lát! Voltam ilyen „visszavezetésen”; hátén annyi gazdag embert, meg szép és fiatal nőt az életben nem láttam…L Mármint mindenki vagy gazdagnak és hatalmasnak,vagy gazdagnak és szépnek találta magát előző életében. Egy sem akadt, akiátlagember, vagy annál rosszabb lett volna…

Ezek a fantázia, illetve vágyaink játékai. Ha valakielmúlt életeinek eseményeire kíváncsi, el kell menni egy komoly, tapasztalt,felelősségteljes látóhoz, és konkrét dologra rákérdezni. Bár nem igazán látomszükségét, hogy megtudjuk, milyen csirkefogászatokat követtünk el előzőéleteinkben. Nem lenne hasznunkra a konkrét eseményről szóló információ, a hatásameg úgyis velünk van. Ami az összefüggések kiolvasását illeti; abból a piciszeletből, amit az ember lát(hatna), nem igazán lehet az egész megtett útravonatkozó következtetéseket levonni. A karmák összességét és az egymáshoz,illetve mások karmáihoz való kapcsolódásukat meg amúgy is csak a Lipikák,illetve az egyes ember esetében nagyon magas szinten álló mesterek látják át.

A reinkarnáció nem más, mint aza folyamat, amikor a szellem új testet készít magának, hogy a fizikai síkontudjon tevékenykedni. Ez a test (ami voltaképpen három), csak eszköz. A szellemnem azonos egyikkel sem, bár ezeknek a testeknek a finomanyagi összességealkotja a lelket, ami egy-egy inkarnációban a szellem anyagi megtestesülése.Nézzük a reinkarnáció folyamatát, a halállal kezdve.

A fizikai testhalála nem elmúlás, hanem az ember lényegi részeinek átmeneteegy anyagi síkról a magasabbakra. Amit elhagyunk, az a fizikai sík. A fizikaitest funkcióképességének megszűnésével az abba beburkolózott lélek megszabadulaz anyag kötésétől és elhagyja a fizikai síkot. Lassan visszavonul egy köztesállapotba, ahol van még érzékelés a fizikai sík ingerei iránt, de már nincseszköze válaszolni, reagálni rájuk. Először felbomlik a fizikai testtel valóösszeköttetés és az étertestbe burkolt lélek még „földközelben” időz. Érzékenyebbekszámára ilyenkor esetleg még látható is, mint áttetsző, fehéres alak, aki őrzilevetett testének jellegzetes vonásait. A fizikai testtel maga mögött hagyjaazt az eszközt, ami ebben a környezetben lehetővé tette, hogy cselekedjen,tapasztalatokat gyűjtsön és általában megnyilvánuljon. Amit összegyűjtött – azösszes információ, emlék, tapasztalás, érzés, érzet, stb. - mind az asztrál- ésmentáltestében kap helyet és vele együtt elhagyja a fizikai síkot. Pár hét utánáltalában az étertest is felbomlik. (az étertest nem igazán önálló test, haneminkább a sűrű fizikai test kapcsolatáért a magasabb testekkel felelős, és ittkapnak helyet az energiaközpontok nem fizikális összetevői is).

A lélek eléri az asztrális síkalsó rétegét, a legdurvább szintet. Ez az ösztöni, primitív szféra az abizonyos purgatórium, illetve pokol, amiről a vallások beszélnek. Mivel az „ember”asztrálteste az asztrális sík anyagaiból épül fel, lesznek benne mindennagyságú és finomságú asztrális összetevők, így általában olyanok is, amikennek a síkrésznek az anyagával megegyeznek. Amíg ezek az összetevők el nemtávoznak az asztráltestből, addig a lélek ezen a szintszakaszon marad. Hanagyon sok összetevője köti ide, akkor addig marad, míg ezek mind el nemoszlanak. Miből is állnak ezek az összetevők? Hát az elmúlt élet érzéseiből ésérzeteiből. Az egész asztrálsík érzésekből, érzetekből és érzelmekből épül fel.Minden, amit éreztünk elmúlt életünk folyamán, ezen a síkon kerülfeldolgozásra, ami azt jelenti, hogy az érzetek, érzések és érzelmek lényege,rezüméje maradandó nyomot képez a visszahúzódó lélek finomabb összetevőiben ésmint rejtett, de megszerzett tulajdonság-összetevő gazdagítja a maradandólényt, minden testetöltésünket magába foglaló felsőbb Énünket.

Az asztrálsík elhagyása után alélek mentálsíkra vonul vissza. Ez a gondolatok világa. Talán feleslegesmegemlíteni, de a gondolatok is anyagi részekből állnak. Minden gondolatnak vantömege és energiája, csak jelenlegi eszközeinkkel nem vagyunk képesek megmérni.Észlelni viszont tudjuk, ha képesek vagyunk magunkban egy kis csendet csinálni.Amikor megpróbálunk nem gondolni semmire, ez egy pár pillanatig menni fog,aztán észrevehetően megjelenik egy, vagy több gondolat. Van eleje, betölti azelmét és ha hagyjuk elmenni, akkor elkaphatjuk a végét is. Talán még a formájátis felfoghatjuk. A gondolatoknak formájuk van, töltésük és tartalmuk. Minél nagyobbegy gondolat energiája, annál több hasonló töltésű anyagot képes magáhozvonzani. Növekedni, erősödni fog, majd megtalálja az utat, hogy mind sűrűbbanyagi mezbe öltözve (asztrális kapcsolódás – vágy) valamilyen módon valóra váljon.

Tehát megérkezett a lélek a mentálsíkra és itt is végbemegy ugyanaz a folyamat,ami az asztrálsíkon; leválnak belőle azok az anyagrészecskék, amik a síkanyagával azonosak. Ez persze egy bizonyos időt vesz igénybe, addig a lélekezen a síkon marad. Ha sok anyagból állt a mentálteste, akkor sok időt fogeltölteni ezen a síkon, ha magasabb testjei jószerivel csak asztrális anyagbóltevődtek össze, akkor csak keveset.

A mentálsík felső része –persze, ez az alsóbb/felsőbb csak illuzórikus, mivel itt anyagi minőségekrőlvan szó – az ún. kauzálsík. Ez a sík köznapi nyelven a mennyország. Ez azotthon, igazi lényünk, az isteni szikra lakhelye. Itt tárolódik mindaz, amitinkarnációink során összegyűjtöttünk: ez a kincseskamra – meg a szikár,meztelen valóság; ennyink van… itt dologtalanok vagyunk, ez a kiindulópont, azabszolút pihenés helye. A kauzálsík az úgynevezett forma nélküli gondolatokvilága, itt már csak ideák vannak, elvont fogalmak. Minden először idea-szintenfogalmazódik meg, erre rakódik rá a felépítmény. Ezen a helyen nincsenek márnapi gondok, csak tapasztalatok és eredmények. Az Én-szikra látja elmúltéleteit és levonhatja a végső konklúziókat mindabból, amit eddig megtapasztalt.

 A reinkarnáció tehát az ember maradandórészének új testbe költözése, és azt a célt szolgálja, hogy az előző élettapasztalataival gazdagodott isteni szikra (a dzsivátma) új eszközökkel,kipihenten tudjon aktivizálódni és új tapasztalatokra szert tenni olyankörülmények között, amire a finomanyagi világban nincsen módja.

Nézzük meg, milyenfelszereltséggel indul neki ez a kis szikra egy új inkarnációnak…? Három faktorhatározza meg az új testetöltés paramétereit: belső, külső és független tényezők.A belső tényezők azok a tapasztalások, amiket az elmúlt élete soránösszegyűjtött. Minden, amit felszedett, valamilyen formában ott bújik benne.Lefoszlottak már a direkt emlékek, de megmarad a lenyomatuk a kauzáltestbeneltárolt asztrális és mentális, valamint energetikai tartalmak formájában.

Másodszorra vehetjük azokat ahatásokat, amiket a világ felé produkált, a cselekedeteit, másokkal és akörnyezettel szembeni ténykedését. Elmúltak az események (csak az akasha őrzimeg a konkrét cselekedeteket), de visszamaradtak azok a karmikus kapcsolódások,amikről a múlt alkalommal volt szó.

Harmadszorra pedig van egyszemélytől független külső tényező, ami a testetöltés külső körülményeitrendeli az adott inkarnációhoz. Ez a külső tényező egy nem emberi fejlődésivonalon lévő faj, a Lipikák.

Nézzük először a belsőtényezőket: mint már emlitettük, az összes cselekedetnek van egy bizonyosrezüméje, ami egy nagyon gazdag leveshez hasonlítható; mindenből van benne egy kicsi, ami megadja a pillanatnyiállagát, ízét, hőmérsékletét. Vannak benne dolgok, amik erősítik, vannak, amiksemlegesítik egymást, de benne vannak! Ez nagyon fontos! Amit megszereztünk, azbennünk van még akkor is, ha nem érezzük jelenlétét, mert esetleg egy másikhatás épp elnyomja., és működik akkor is, ha ezt a hatást nem vesszük észre,mert egy másik érzet erősebb. Tehát az az asztrális és mentális tartalom,amivel nekikezdünk egy új testetöltésnek, minden eddigi tapasztalásunkeredményét magába foglalja, mind asztrál- mind mentálszinten. Ezt a levestlehetetlen lenne leírni, mint ahogy senkinek sem lehet elmagyarázni egy ételízét; mindenkinek egyéni levese van, persze nagyobb közös jellemzőkkel: híg,sűrű, erős, sós, darabos, krémes… A szerzett tartalmaink is csak ilyennagyjábóli csoportosításban ismertethetőek; arról vannak leírások, hogy mibőlvárhatóan mi lesz, de ez annyiféle variációban képzelhető el, ahány ember csakvan. Az asztrális oldalon vágyakból és a törekvésekből  képességek lesznek, a sikerek lelkesedés, asiker hiánya érdektelenség formájában fog jelentkezni (itt is megfigyelhető akettősség: a tartalomnak van egy minőségi és egy energiai- töltésjellege).Mentálsíkon a megformált, kitartó gondolatok a jellemet alakítják (mind “jó”, mind “rossz” irányban), a szellemitapasztalat bölcsességé válik, míg a fájdalmas tapasztalatok lelkiismeretkéntmanifesztálódnak.

Ugyancsak adottságként visszükmagunkkal az energetikai összetevőket, tehát a szokásokat, a blokkokat és abeidegződéseket, amint arról már volt szó. Külső tényezőként vesszük a karmákcsoportjait; általános, legnagyobb keret a rendszer-, vagy kozmikus karma, amiazt szabja meg, hogy most épp melyik bolygón, milyen rendszer részekéntinkarnálódunk. Ez eléggé távoli és ködös dolog, a mi szempontunkból csak mintadottság van jelentősége. Jobban húsba vágó a meglévő csoport- és egyénikarmáink összetétele és érettségi foka. Ami az összetételt illeti: a társadalmikeretek között nagyon sok csoporttal kerülünk karmikus kapcsolatba és gyűjtünkbe ezáltal csoportkarmákat, kezdve az evezőpados lázadó társakkal szerzettől abennszülöttek jó szándékú térítésén keresztül az EU csatlakozással okozottig. Acsoportkarmákat nem látja át az átlagember, mert magasabb rálátást igényelnekmások – több csoport, nép -  karmáira. Azegyéni karmákat kauzálszinten látja az ember (az egyes ember maradandó énje,természetesen). Tudja tehát, hogy valamely eseményből mi származott és még mivárható (ez persze nem jelent jövőbe látást, mert a mikéntje még rengeteg eshetőségtőlfügg.

Mi szerint áll még össze acsomag? Említettük, hogy vannak lappangó, érett és megnyilvánuló karmák. Alappangóval nem kell törődni, az majd egy távolabbi testetöltés nyűgje lesz,ami számításba jön, az az érett karma. Érett karma az, ami már nem vesz fel acselekményekből töltéseket, vagy a meglévő töltés elérte benne azt a szintet,hogy aktiválódjon (a mennyiségi változás átcsap minőségibe). Ezeket a karmákatfelfoghatjuk súlyokként is, amikből úgy kell összeválogatni egy hátizsákravalót, hogy menni is lehessen vele, el is férjen a zsákban, ne rongáljákegymást, és ne üssünk meg vele más járókelőket sem. Ez nyilván nem könnyűfeladat, de nem is kell egyedül elvégezni. A leírások szerint az új testetöltéskarmáit a Karma Urai, más néven a Lipikák – akik nem emberi lények, válogatjákúgy össze a karmák hatalmas seregéből, hogy ne is legyen sétagalopp az előttünkálló testetöltés, de ne is rokkanjunk bele a feladatba. Bizonnyal afejlettebbeknek van beleszólásuk a dologba, elvégre a mi csomagunkról van szó,de nem hiszem, hogy teljes egészében ránk lenne bízva, hiszen akkor a„nemszeretem” karmákat, amiket a régmúltban termeltünk be (kegyetlenkedések,szadizmus, különféle „filiák” (tehát az alsó asztrál tombolásánakkövetkezményei), csalárd viselkedés, hitszegés, árulás, hatalommal történővisszaélések és hasonló gyarlóságok…) jobbára csak görgetnénk magunk előtt,vagy éppen egyszerre szeretnénk letudni, amit fejlettségi szintünk nem viselneel. Valahogy ezeket is le kell dolgozni, de nem szabad, hogy felboruljon azegyensúly – erre figyelnek a Lipikák. Egyidejűleg arról is gondoskodnak, hogyezek a kiválasztott csomagok más leszületni készülő lelkek karmáivalösszhangban legyenek. Ezt a lélek nem képes egyedül megtenni, mert mások  - gyakorlatilag az összes potenciálisanleszületésre alkalmas lélek – karmáit és azok összefüggéseit csak a Lipikáklátják át. Feltétlenül fontos ugyanis, hogy az összhang minden résztvevőt előrevigyen, és ne haladja meg a lehetőségeiket, tehát ne kényszerüljön senki olyanhelyzetbe, amit nem tud megoldani. Illetve … vannak olyan helyzetek természetesen,amit az ember nem tud megoldani, mert nem is az a feladat, hogy megoldja, hanemhogy tanuljon belőle. Nagyjából ilyesmi az összes megmagyarázhatatlansorscsapás és atrocitás, amit elszenvedünk. Ne feltételezzünk ebben semmilyengonosz szándékot, vagy büntetést; a karma leginkább egy töltés, aminek ki kellsülnie. Úgy fog kisülni, ahogy a jellege megkívánja. Rossz tehát a kérdés:miért ver engem az Isten?!! Isten nem foglalkozik az egyes teremtményekverésével, hanem rábízza a világ igazgatását a törvényekre.

A Lipikáknál tartottunk:ugyancsak az ő feladatuk a testetöltés konkrét korának és helyénekmeghatározása. Az eddigi tapasztalások szerint az inkarnációk az idő menténhaladnak, tehát az ember nem inkarnálódik egy már elmúlt korban, hanem aszellemi fejlettségtől függően 400 - 1200 évente következik el egy újtestetöltés. Az, hogy hol és konkrétan mikor, már a karmikus állományfüggvénye: itt bizony figyelembe kell venni minden lehetséges kombinációt, hogya rendszer is haladjon előre, tehát ne csak az egyén karmái teljesüljenek,hanem a csoport(ok)é is, sőt az egész rendszer teljesítse a kijelölt feladatát.Az egyénre visszatérve: szintén nem saját döntés a konkrét fizikai helyszín éstest kiválasztása, hiszen ehhez látni kell a (potenciális) szülők jellemzőitmind fizikai szinten (itt a konkrét fizikai test jellemzőire kell gondolni),mind érzelmi és szellemi tulajdonságok tekintetében.

Itt kell tennünk egy picikitérőt: más a fizikai ember és más az, aki inkarnálódik. A földi evolúciókitermelte az emberszabású főemlősöket, és ezen belül egy fejlődési vonal az embert.Ez a lény egy olyan állat, ami fejlett ösztöni vezérléssel és mentálistevékenységre való képességgel rendelkezik. A fejlett ösztöni vezérlés mindenállatban megvan, a mentalitásra való hajlam nem. Az emberszabású főemlőst abenne dolgozó szellem teszi emberré. Minél jobban képes az ember úrrá lenniösztöntermészetén, annál hasznosabb eszköze az az állat, amiben tevékenykedik.Ha nincs mentális tevékenység, vagy csak alacsony szintű, akkor az illető egyed– bár látszólag ember, hiszen beszél, jár-kel, eszközt használ – alig több egycsimpánznál, aki éli az ösztönvilágát, zabál, szaporodik, gyűjtöget, hogylegyen mit enni és a nősténynek vetni, hogy az ne menjen más hím után.

Más oldalról nézve: a fizikaitest egy rendszer, ami alrendszerekből épül fel, egészen sejtszintig. Egyeskutatások szerint a sejtek világa a teremtés egyik különálló ága, tehát pontolyan teljes világ, mint a miénk. Itt is előjön az analógia törvénye; a kisrendszerek nagyobbakká állnak össze és saját életük egy nagyobb élet részévé válik,miáltal a nagyobb élet cselekedetei náluk rendszerkarmaként épülnek be. Ugyanígyvesz részt az emberiség az egész bioszférával egyetemben a Föld életében éskarmikus útjának teljesítésében.

Visszatérve a fizikai testhez,amivel megszületünk: ez voltaképpen egy gép, amit egy bonyolult építési minta –gének, kromoszómák - alapján elementálok raknak össze. Beleépítik mindazokat ajellemzőket, amik egyrészt szülői oldalról jönnek (örökletes tényezők), másrésztaz energetikai struktúrát, ami adódik az inkarnációra „szabott” energiamennyiségből,valamint az eddig felhalmozott gátlásokból, félelmekből és blokkokból.

A testfelépítés durvatükröződése a magasabb testekben foglalt tartalmaknak: ha a magasabb testekkidolgozatlanok, a fizikai test is tükrözni fogja ezt vagy a funkcionalitáshibái (satnyaság, betegségre való hajlamok), vagy fizikális elnagyoltság által.Mindazonáltal ezen a téren nem lehet ex chatedra kőbe vésni dolgokat, mertrengeteg dolog határozza meg a szülők kiválasztását és az egész fizikaifelépítést, de például a primitívség jegyei mindenki által könnyenfelismerhetőek.

Nem említettük még a konkrétcsaládi körülményeket, ahova a lélek leszületik. Nagy általánosságban olyanszülőkhöz fog a lélek leszületni, akik a legtöbb segítséget tudják nekinyújtani ahhoz, hogy teljesíthesse életfeladatát. Ebbe belejátszhatnak acsoportkarma és az egyéni karma kötődésein túl az elmúlt élet „érdemei” is: havalaki segítőkész és pozitív volt, akkor olyan környezetbe kerül, ahol ezt atendenciát erősíteni tudja, és fizikai javakban is visszakap abból, amit előzőéletében másoknak juttatott (ezért van benne a nagy vallásokban a kötelezőadakozás parancsa), ha önző és csak magára gondoló volt, akkor ez a tulajdonságfogja a születési helyet meghatározni – szegény, nélkülözésekkel teli életkörülményekdöbbentik rá arra, mennyire jó kérés nélkül kapni, ha az ember rászorul.

A reinkarnáció a kauzáltestből indulki: a maradandó Én készít magának egy újabb eszközt, amivel ismét anyagikörnyezetben gyűjthet tapasztalatot és nem utolsó sorban törlesztheti meglévőkarmikus adósságait (illetve szerezhet újabb karmákat). Ez voltaképpen egykényszer is, mert a teremtés (az Élet) nagy játékában mindenkinek részt kellvennie, míg ezt a szintet meg nem haladja.

A kauzál-én először  mentáltestet készít és ehhez felhasználjaazokat a képességeket, készségeket, amit az előző inkarnációkból összegyűjtött,valamint befogadja azokat a vele rokon töltésű alrendszereket, amiket maga körévonz. Ezek a szint gondolatformái és elementáljai, amik a testen belül egségesrendszerben működnek, de azért nem adják fel saját irányultságukat sem. Emiattjutnak eszünkbe néha teljesen elképesztő gondolatok; ahogy az elme fénye egyilyen gondolatformára vetül, az hirtelen megjelenik és teret kap a tudatban.Nem kell tehát bűntudatot éreznünk egy-egy „piszkos” gondolatunk miatt – nem oknélkül van velünk, de még nem ok arra, hogy gazembernek, vagy elmebetegnekvéljük magunkat. A mentáltestben halmozódnak fel ezen felül az elmúlt életekbőlszármazó és most aktivizálódó képességek; az ügyesség, a készség valami iránt,a szellemi kvalitások, intelligencia, és effélék. A új mentáltest fejlettségét mindazhatározza meg, ami az elmúlt életek alatt összegyűlt; hozott anyagbólépítkezünk. Amit nem fejlesztettünk ki, vagy csak érintőlegesen foglalkoztunkvele, az nincs meg, az nem lesz benne. Amit sok inkarnáció óta fejlesztgetünk,az „ösztönös tehetség”-ként fog a felszínre törni („született” nyelvzsenik,zenészek, művészek, … stb).

A mentáltest elkészülte utánkövetkezik az asztráltest, az analógia ugyanaz, mint a mentáltestnél; ideépülnek be mindazon emocionális alkotók, amiket az Én eleddig összegyűjtött –illetve ezek eredői és minden olyan elem a szint (asztrálszint) anyagából, amia belépülő kvalitásokhoz vonzódik. Asztrális tartalmainkat összefoglalva emberi– erkölcsi – konstitúciónak, habitusnak, természetnek lehetne nevezni. Ebben atestünkben rögzülnek a hajlamok, az érzelmi kvalitások, a „lelki”tulajdonságok, mint vérmérséklet, erkölcs, empátia, valamint az alapvetőműködési sémákat vezénylő ösztönök. Itt is attól függ a test milyensége, hogyaz elmúlt inkarnációk alatt milyen szinten sikerült finomítani ösztöni működésünket;aki teljesen az ösztöneitől hajtva csak a testi, illetve altesti örömökethajhászta, az a következő inkarnációban is olyan asztráltesttel kénytelenműködni, ami őt ebbe az irányba igyekszik elvinni. Ez persze nem rossz dolog,csak épp spirituális értelemben stagnálás… nem az a dolgunk, hogy egészéletünkben a hasunkat tömjük és szaporodjunk (vagy legalábbis a módját gyakoroljuk…J) – ezaz állati lét jellemzője.

Ez a két test az, amit hoztunkmagunkkal, de van még egy finomanyagi testünk; az étertest. Ennek azelkészítése és megtervezése nem függ a mi hozott anyagunktól, illetve indirektösszefüggés van: az étertest közvetlenül a fizikainak finomanyagi mintája ésenergiaraktára. A leszületés körülményeit döntően meghatározó Lipikák adják mega paramétereit, amikor eldöntik, hogy az adott inkarnáció hol, mikor, milyenszülők közreműködésével és milyen energiatartalommal fog elkezdődni (ez a testtárolja azt a „csomag” életenergiát, ami biztosítja az illető inkarnáció+”töltését”). Ugyancsak ez a test tárolja a blokkokat is.  Ezek tartalmazzák mindazon töltéseket, amikegy-egy tulajdonságunk kifejeződésre jutását a fizikai síkon lehetővé teszik,vagy kényszer, vagy gátlás formájában. Voltaképpen mindegyik feszültséggelmanipulál: az ember egy feszültségekkel teli rendszer, és mindig megpróbál alegkisebb feszültség irányába elmozdulni. Ennek azért van nagy jelentősége,mert a feszültség-alapú kényszervezérlés sokkal jobban képes befolyásolnimindennapjaink történéseit, mint egy külső körülmény. Létrejön tehát egy olyankötélhúzásos helyzet, amiben mindig valami felülkerekedik bennünk, de nemmindig az, amit szeretnénk, vagy ami logikus lenne. Ahogy a szélbelekapaszkodik a nagykabátba és elhúz az utcán, úgy viheti el az embert egyindulat, egy rosszul kezelt gondolat, vagy egy feltörő félelem. Ilyen esetekbenáltalában durvábbik anyag minősége kerekedik felül, azaz az értelmet felülírjaaz érzelem, az érzelmet meg háttérbe szorítják az energetikai hatások(félelmek, gátlások, blokkok). Ezek a helyzetek az esetek nagyobb részébenlabilisak, tehát ami kiborul, az kis idő után vissza is tér medrébe; a félelemelmúlik, a düh elszáll, a bátorságot csak-csak összeszedi az ember, és az életvisszatér abba a nagy, tulajdonságaink által szabályzott keretekbe, amire atestekbe kódolt minőségek determinálják, de ha egy energetikai hatás tartósanképes dominálni, elhúzhatja a szekeret teljesen hibás irányba. Kérdés persze,hogy mit fogunk fel hibás iránynak?

Vannak, akik azzal érvelnek,hogy a világ azért van, hogy mindent megtapasztaljunk benne és nincs semmi, amifelesleges lenne, tehát ha valaki ötször rugaszkodik neki az érettséginek, azis képviselhető, hiszen mindig tanul valami olyat, amire másképp nem lett volnamódja. A másik véglet az, hogy nyílegyenesen törjünk előre, tudjuk lekarmáinkat (jussunk el Istenhez) és hagyjuk el mielőbb és mindörökre ezt aföldi világot. Sommásan el lehetne intézni a dolgot azzal, hogy az „igazság”valahol a kettő között van, de azért megpróbálom kicsit körbejárni. Az elsőesetben arról van szó, hogy valaki azért nem tud valamit elvégezni, mert vagynincs meg a hozzá való készsége, vagy ha megvan, akkor valami más belsőtartalma legátolja annak rendeltetésszerű működését. Például nem tud az illetőtömeg előtt beszélni, holott egyébként jól fogalmaz, fejlett szókincse van, nembeszédhibás. Elméletileg az adottságai megvannak, de van egy jól fejlettgátlása, ami a kritikus pillanatban valamelyik szükséges összetevőt lebénítja.Vagy nem találja a szavakat, vagy szétesik a mondatfűzése, vagy dadogni kezd.Ezen nem igazán szokott segíteni, ha az illető nagyon erőlteti a nyilvánosszerepléseket, mert minden kudarccal csak a blokkja erősödik. Persze nagyönfegyelemmel képes úrrá lenni a problémán, de fordítva kell hozzáállnia: nem abeszéd elmondására kell a hangsúlyt fektetni, hanem a szereplés blokkjánakkioldására. Először önmaga előtt, majd egy abszolút bizalmas előtt, majd többközelálló jelenlétében kell a megnyilvánulást próbálgatni, mire kikopik a gátlótöltés és el lehet kezdeni a megnyilvánítási készségek összehangolásánakedzését. Lehetne persze szó bármi másról is, a metodika ugyanaz: először adurvábbik összetevőt kell hatástalanítani a gátló tényezők közül, és csak utánalehet a finomabbak felé fordulni. Tehát, maradva a példánknál: ha már a torkábanlévő gombócot sikerült lenyelni, és nem utál tömeg előtt beszélni az illető,akkor „csak” az van hátra, hogy értelmesen tudja előadni a mondanivalóját – márha van. Tehát a fizikai sík finomabb részéről, az éteriről puhítja fel azasztrálison keresztül a mentális készségekig a tartalmait, és akkor tud teljesértékűen cselekedni.

A második esetben legtöbbszörvallási túltengés klasszikus esete forog fenn; minden vallás megfogalmaz egy„királyi utat”, ami által el lehet jutni Istenhez, gondoljunk például a Tízparancsolatra. Ugyanilyen parancsolatok vannak a többi vallásban is, hol több,hol kevesebb. Ezeket betartva az ember valóban jobbá válik, de hosszú idő kellhozzá, ezért sokan gondolják, hogy egy erőltetett hittevékenységgel meg lehet afáradozás, az út nagy részét spórolni. Ilyen lehet például az önmegtartóztatás,az ájatatosság, a bigottság, aszketizmus, stb. vitathatatlanul el lehetbizonyos tulajdonságokat sajátítani úgy is, hogy csak azokra koncentrálunk ésminden mást háttérbe szorítunk, de ebben az esetben átesünk a ló túlsóoldalára: az erőfeszítés, hogy egy bizonyos kívánalomkörnek megfeleljünk,gerjeszt egy csomó elfojtást és blokkot, ami más területen határozottan károskövetkezményekkel jár. Gondoljunk bele például, milyen sok pedofil botránykerül mostanában napvilágra…Itt ugye arról van szó, hogy adva van a szexuálisönmegtartóztatás parancsa, ami voltaképpen a fejlődés egy magasabb fokánszükséges, de mivel az asztrális terület (ösztönvilág) még nincs rendbe téve, avisszafojtott töltések olyan módon sülnek ki, ami eredményében sokkal rosszabbhatásokat okoz, mint amennyi haszonnal jár az önmegtartóztatás.

Tehát valahol a kettő közöttkell megtalálni a helyes arányt: nem célszerű szabadjára engedni az ösztönöket,de nem is okos dolog elfojtani. Mint már említettem, az ösztönök töltések, atöltéseket pedig ki kell sütni, de ellenőrzötten és szisztematikusan; vagyismindent ki kell próbálni, amire késztetést érzünk és vállalható, de mindenbőltanulni is kell. Van erre egy kis zen példabeszéd: a mesternél bejelentkezik atanítvány-jelölt, hogy jönne tanulni a mester-séget. A mester csak annyitkérdez: „Loptál már?”, mire a tanítvány heves tiltakozásba kezd. Erre a mestercsak annyi útbaigazítást ad: „Akkor menj és lopjál. Majd utána visszajöhetsz.”

Igen, valamikor mindent ki kellpróbálni, mert csak azzal tanulja meg a lélek a megkülönböztetést; mit szabad,mit nem, mi jó az előrejutás szempontjából, mi káros. Ez a tapasztalástermészetesen hosszú életek során fejlődik ki. Hogyan néz ez ki a gyakorlatban?Amikor az a szikra, ami a a kauzál-testben lakik, az első emberi testbeköltözik (ami egy emberszabású főemlős), szinte nincs is kidolgozott mentálistartalma, viszont tombol benne az ösztönvilág. Az asztrálszint magasabbtartalmai (érzelmek) is hiányoznak. Elkezdi élni ösztöneit, de akadályokbaütközik, mert a többi társa is ugyanezt teszi és érdekellentétek feszülnekegymásnak. Ugyanazt a nőstényt többen akarják, ugyanazt a zsákmányt többenennék egyedül. Az ütközésekből feszültségek, a feszültségekből blokkok, azösztönvezérelt cselekedetekből karmák lesznek. Mivel a felsőbb kontrollteljesen hiányzik, előáll a fentebb ismertetett első eset, azaz addig ismétlika kényszeres cselekedeteket, míg az ebből begyűjtött feszültség ki nem csapja abiztosítékot és valami módon az egyed ki nem kerül az ördögi körből. Például a mohó gyerek tömi magába a sütőből frissen kivettsüteményt, aztán jól megégeti a száját. Legközelebb megint odanyúl, de a sütiújra megégeti. Lehet, hogy elismétli még egyszer-kétszer, de aztán a melegtőlvaló félelem feszültsége legyűri a mohóság ösztöni késztetését. Megtanul várni,türelmesnek lenni. Piti dolog, de meg kell tanulni. Szép lassan elkezdenekkifejlődni az ok-okozat felismerések láncai, és megjelenik a kezdetleges gondolkodás,szerveződni kezd a mentáltest tartalma. Ezzel már egyszerűbb elkerülni alegnagyobb fájdalmakat, de még mindig sok az ösztöni cselekvés. Elmondhatjuk,hogy az egész működést nagyon sokáig az ösztönrendszer irányítja, és csakmeglehetősen későn, kb az utolsó négy-öt inkarnációra jellemző a mentálisvezérlés megjelenése. Gyakorlatilag mióta írott történelmünk van…J. Azösztönrendszer mellett a blokkrendszer fejti ki a második legnagyobb hatást, éscsak ezután következik a mentális rendszer. Ha el akarjuk kerülni azt acsapdát, hogy a blokkok által bizonyosfajta medrekben tartott ösztönrendszerükmindig ugyanazokat a vágykielégítési sémákat ismételtesse velünk – ami természetesenugyanolyan, vagy nagyon hasonló karmák begyűjtéséhez vezet – akkor valahogy megkell szakítanunk ezt a láncot.

Hogyan lehet a láncotmegszakítani? Csak tanulással és odafigyeléssel. Törekednünk kell arra, hogytudatosan éljük az életet és tanuljunk elkövetett hibáinkból. Ne kelljen húsz pofontkapni, csak egyet… nem fog egyszerre menni, messze vagyunk még atökéletességtől. De fontos, hogy figyeljünk magunkra és tudjunk megújulni.Ismerjük fel gyenge pontjainkat, valljuk be magunknak azokat a hibákat, amikrőlrégóta tudomásunk van, de elintézzük egy „…hát én már csak ilyen vagyok…”-al. Amúltkori kis előadást egy folyóban való úszásos hasonlattal kezdtem, erreszeretnék most visszautalni: ne sodródjunk, hanem ússzunk. sokkal többet fogunkélvezni a folyóból, mint fuldoklás közben, és nem lesz megerőltetőbb sem.Élvezzük ki az utazást. :-)

Persze, ha nem megy, akkor semkell kétségbe esni: majd megy legközelebb. Mindig van egy újrakezdés. De amostani vetésen múlik, milyen lesz a „következő aratásunk”.