Táplálkozás, tápanyagok, energia A kiegyensúlyozott táplálkozás megkívánja a fehérje, zsír és szénhidrát, a vitamin, az ásványi anyag és az elégséges folyadék bevitelt is. Bárminemű szélsőséges étrend hosszú távon hiánybetegséghez, illetve az energetikai egyensúly felborulásához vezethet! Táplálkozási szemléletünket és gyakorlatunkat ( trendeket ) formáljuk úgy, mint ahogyan egy gyönyörű, színes és nagyon harmonikus hatást keltő virágos kertet alakítanánk ki honos és egzotikus növényekből! „Testünk a kert, akaratunk a kertész” (William Shakespeare)  Az élelem létfontosságú tápanyagokat (fehérjék- makrotápanyag-testépítő tápanyag, szénhidrátok- makrotápanyag-energiát adó tápanyag, zsírok- makrotápanyag-energiát adó tápanyag, vitaminok- mikrotápanyag-szabályozó-védő tápanyag, ásványi anyagok - mikrotápanyag- szabályozó és védő/testépítő tápanyagok és a víz) és a szervezet számára szükségtelen vagy fel nem használható anyagokat tartalmaz, ezeket a szervezet az emésztés és anyagcsere során, mint salakanyagot kiüríti. A táplálékok tápértéke tápanyagtartalmuktól, biológiai értéke, pedig a szervezet életműködéséhez nélkülözhetetlen tápanyagok mennyiségétől és azok arányától függ. Mindazt, amiből táplálékot lehet készíteni, élelemnek nevezzük. Az élelemből különböző konyhatechnikai eljárások folyamán készül el az étel. Az ételnek tápértéke, biológiai értéke, élvezeti értéke (szín és illat), és telítő értéke van (attól függően, hogy meddig marad a gyomorban). Maga az élelmezés bonyolult társadalmi tevékenység, amelyhez hozzátartozik az állattenyésztés, növénytermesztés, az élelmiszerkészítés –otthon, családi módszerekkel, és nagyipari módon – valamint a kereskedelem. Különbséget kell tenni a gasztronómia és a gasztrozófia között. A gasztronómia az az étkezési kultúra, mely az élvezetre, az esztétikus látványra, a telítő értékre, a kereskedelmi szempontokra helyezi a hangsúlyt. A gasztrozófia az étkezés bölcselete, a tudatos táplálkozásra helyezi a hangsúlyt, mértékletességre törekszik és minden formában igyekszik kerülni a szélsőségeket. A táplálkozás során egyben egyben figyelembe veszi az egyéni szükségleteket és adottságokat is (fogyókúra→genetika, alkat). Érdemes még a diéta és az étrend között különbséget tenni. A diéta görög szó, mely eredetileg ápolást, betegellátást jelentett, ma leginkább a gyógyélelmezést nevezzük így. Az orvosi gyakorlatban a diétát általában a megbetegedett szervhez kapcsolják (pl. epe-máj-vesekímélő diéta), jobb és pontosabb, ha az alapösszetevőket vesszük figyelembe (pl. szénhidrátszegény diéta, fehérjeszegény diéta, stb.). A dietetika kifejezés alkalmazott táplálkozástudományt jelöl. Az étrend az előzőekkel szemben nem az átmeneti gyógyélelmezést jelenti, hanem a hosszútávon (esetleg egy életen át) tartó étkezési, táplálkozási szokást (pl. vegetáriánus étrend, lakto-vegetáriánus étrend, stb.). Ennél a táplálkozási formánál a belső indíttatás és elfogadás, a teljes megértés és egyetértés a lényeges. A tápanyagok energetikailag részben helyettesítik egymást, sőt bizonyos korlátok között át is alakulnak egymásba (lásd. a fehérjék, szénhidrátok, zsírok anyagcsere folyamatainál). Az egyes tápanyag-molekuláknak azonban megvan a maguk specifikus szerepe a sejtek felépítésében és a szintézisben. Ez az oka annak is, hogy pl. a zsírral szemben, valamennyi fehérjét mindennap el kell fogyasztanunk a nitrogén- (fehérje) egyensúly fenntartásához. Egy adott nap bőséges fehérjebevitele nem fedezi a következő napra szükséges, aktuális fehérjeigényt, mivel a felesleges aminosav mennyiség nem (vagy csak nagyon) korlátozottan raktározódhat, azaz lebomlik.  A táplálékfelvételt - mikor? mit? mennyit? - a társadalmi szokásokon és egyéb tendenciákon kívül az agyban (hipotalamuszban) levő központok ingerületi állapota szabályozza. Ha az ún. jóllakottságközpont glukóz ellátottsága csökken (alacsony vércukorszint), felfüggesztődik az ún. éhségközpontra kifejtett gátló hatása, és éhségérzet támad. Az étel látványa és illata növeli az éhségközpont aktivitását, a táplálék rágása és lenyelése, illetve a béltartalom növekedése csökkenti az aktivitást. A vér glukóz tartalmán kívül fontos tényező még a magtemperatúra szabályozás is (hidegben nő az étvágy, melegben vagy láz esetén csökken az étvágy). A táplálék felvétel mennyiségénél és élvezeti értékénél fontos szerepet játszik a továbbiakban a limbikusrendszer jutalmazó és büntető „kategória”-rendszere is, hiszen ha valami nagyon ízlik és szeretjük, akkor az elfogyasztás során jutalom-ingerként értékeli még idegrendszerünk is az „akciónkat”, az elfogyasztott mennyiségtől függetlenül.. Egészséges felnőttben a napi energia felvétel /tápanyagbevitel/ és –fogyasztás (sejtanyagok újra felépítése, aktív szállítási (transzport) folyamatok, izomtónus, stb. végül is hőtermelés, hőleadás, külső munkavégzés) egyensúlyban van. Az energia felvétel szakaszos, az energiafelhasználás folyamatos, bár, hullámzó ütemű..Táplálékfelvétel után a raktárak feltöltődnek (anabolikus-építő fázis), felszívódási szünetben a raktárak terhére éget a szervezet (katabolikus-lebontó fázis). A két szakasz folyamatosan váltakozva ismétlődik = energiaciklus.Kiegyensúlyozott táplálkozásunkban, étrendünkben a napi energia bevitelt szükségletünknek kell meghatároznia (anyagcsere-Tápanyagok energiaértéke). Nyilvánvalóan fokozott szellemi vagy fizikai megterhelés, vagy a fejlődés szakaszában, betegség után, több tápanyagra, és a szükségletnek megfelelően (esetleg speciálisan) összeállított étrendre van szükségünk Táplálkozás és az élelmiszerek tisztasága, bakteriális élelmiszerártalmak, az élelmiszerek mikroflórája és romlása Az élelmiszerek tisztasága, tárolása:   Az élelmiszereink a növénytermesztésben, állattenyésztésben különböző vegyi anyagokkal, növényvédő szerekkel, antibiotikumokkal, illetve hormonokkal érintkeznek. Az intenzív fóliás zöldség-növénytermesztés számos gomba –és rovarölőszer használatával folyik (rézmérgezés rézkolloid terápia). Hasonlóan problémát okoz a műtrágya, és a növényeken elszaporodó élősködők, a gombák, vírusok, baktériumok, férgek petéi (anyarozs, Fusarium (a képen látható kalász), Penicillinum, Aspergillus-képen látható kukorica), egyben a penészgombák által termelt toxinok (pl. aflatoxin) jelenléte. Az állati termékek közül a tojás (Salmonella), tej (Mycobaktérium) jelenthet leginkább fertőző forrást. Az állatok leölése során az állatok félelme miatt igen alacsony rezgésfrekvencia tárolódik el a húsukban, amit aztán magunkhoz veszünk és feldolgozunk (ebben az esetben különösen nagy bioenergetikai jelentősége van annak, hogy már az élelem elkészítése során, illetve az étkezés előtt emeljük a frekvenciáját táplálékunknak (köszönet és tisztelet). Az élelmiszer feldolgozás során a technológiai szennyeződéseken kívül különböző ételadalékok kerülnek az élelmiszerekbe (E számok), ezeken kívül nem tervezett anyagok, bioelemek, mint a vas, réz, cink, de nehéz fémek is, mint az ólom, aluminium, arzén, higany, festékanyagok). A műanyagok különböző élelmiszerekkel érintkezve kioldódhatnak, párologhatnak (pl. formaldehid is felszabadulhat). Táplálékunkba kerülhetnek még antioxidánsok és optikai fehérítőszerek. A szalámifélék tartósításához kálium-nitritet használnak, mely gátolja az avasodást, a mikroorganizmusok szaporodását, de a szervezetben nitróz-aminná alakul az anyag, ami már károsíthatja a sejteket. Az ételallergia, és az egyéb allergiás állapotok kialakulásáért, a szabad gyökök felhalmozódásáért, a bélflóra egyensúlyának felborulásáért és pl. a candidabetegség létrejöttéért is nagymértékben felelősek a fentebb felsorolt tényezők. Elsőrendű szempont a feldolgozás során a folyóvízzel való tisztítás és a környezet, a használati eszközök tisztántartása, fertőtlenítése. A konyhatechnikai eljárások során pedig a zöldségek párolása (nyersen inkább csak a biogazdálkodásból származó, jól megmosott zöldségeket fogyasszunk), a húsok, halak megfelelő átsütése, főzése a legfontosabb, illetve a zárt és megfelelő körülmények-hőmérsékleten való tárolás. A tojások közül a kacsa tojást nem szabad felhasználni, mert kívül-belül fertőzött Salmonellával (a libatojás is veszélyesebb, mint pl. a tyúktojás, így a libatojást csak 10 perces főzés után, kemény tojásként szabad felhasználni! A tyúktojást csak a felhasználás előtt mossuk meg alaposan, tárolni viszont mosott állapotban nem szabad, mert mosás alkalmával a tojáshéj pórusait lezáró vékony nyálkaréteget eltávolítjuk a tojásról, így az hamarabb megromlik. A friss tyúktojás általában baktériummentes, belseje sterilnek tekinthető. A tojás fehérjében lévő lizozim nem kedvez a baktériumok növekedésének, tárolás előtt megmosott és hosszan tárolt, illetve nedves-meleg helyen való tárolás esetén azonban a pórusokon keresztül befertőzhetik a tojás belsejét is a kórokozók (E.coli, Klebsiella, Proteus, Citrobacter, Pseudomonas, Clostridium, penészgomba, stb.). Ekkor a tojás fehérje és sárgája is elváltozhat /zöld, fekete rothadás-záptojás/. A tojásporok penészgombákat, aerob és anaerob spórásokat (clostridiumokat) tartalmazhatnak. Romlásukat leggyakrabban a penészgombák okozzák, hazánkban ezek a készítmények csak előzetes bakteriológiai vizsgálat után alkalmazhatóak! Bakteriális élelmiszer ártalmak: 1, Enterális ételfertőzések leggyakoribb kórokozói E kórokozók legtöbbje az Enterobacteriacea családba tartozik. Részben az emberi és állati bélcsatorna normál lakói, részben fakultatív kórokozók, olykor pedig járványos betegségek előidézőiként fordulnak elő (kapcsolódó témakör még: vastagbélrendszer→bélflóra és a parazita fertőzések (protozoonok és férgek), pro- és prebiotikumok). Escherichia coli baktérium  Az Escherichia coli baktérium a normál bélflóra legfontosabb tagja. A születés után néhány nappal telepszik meg a vastagbél nyálkahártyáján, ahol a vastagbélflóra normális egyensúlyának fenntartásán kívül feladata a B –és K-vitamin termelése. Vízben, élelmiszerekben jelenléte széklet általi fertőzöttségre utal (fekális szennyeződés). A fertőzést a piszkos kéz, és a fertőzött, eléggé meg nem mosott élelmiszerek okozhatják ill. továbbíthatják (saláta, nyers zöldségek). A bélcsatornán kívül a szervezet bármely belső szervében gyulladásos, gennyes folyamatot hozhat létre. Közepes ellenálló képességű baktérium, a vassók –és az epesavas sókkal szemben érzékeny. Egyes típusai (az ún. dyspepsia-coli törzsek) az 1 évesnél fiatalabb csecsemők súlyos enteritisét (hasmenéses bélfertőzés) okozzák, felnőttekben dysentéria-szerű betegséget okoznak.Yersinia enterocolitica baktérium A Yersinia enterocolitica igen aktív baktérium, enterocolitist okoz. A fertőzés létrejöhet kontakt úton (közvetlenül emberről-emberre pl. a kéz és száj által), élelmiszer és a víz által. A szervezetbe való behatolási kapu általában száj, a légutak és a szem. Az állati eredetű termékek közül a fertőzés terjesztésében leginkább a sertés, marha –és baromfihúsok, tej és tejtermékek, töltelékes cukrászati készítmények a legfontosabbak. A fertőzés lappangási ideje több nap (6-8 nap), a baktérium igen jól tűri a hűtött körülményeket. Salmonella baktérium csoport  A Salmonella csoportba igen nagyszámú baktérium csoportok tartoznak, kizárólag emberi kórokozók. Hővel, fertőtlenítőszerekkel szemben közepes ellenállásúak. Vízben, élelmiszerekben hetekig, árnyékszéktartalomban 1-2 hónapig is életképesek. Okozhatnak generalizált fertőzést (typhus abdominalis (hastifusz), paratyphus), vagy lokalizált fertőzést (gastroenteritis-béltraktus lokális-helyi gyulladása). A generalizált (septikémiával járó fertőzés– vér útján minden szervet érintő) járó betegség lefolyására jellemző a hosszan elhúzódó lázas állapot (enterális láz), máj –lép és nyirokcsomók gyulladása léphet fel, súlyos esetben a Peyer-plakkok kifekélyesedés után létrejöhet a perforáció (bélfal kilukadása). A hastifuszt okozó Salmonella typhi előszeretettel telepszik meg az epehólyagban is, ekkor mint kórokozó hordozó (bacillusgazda) akár egész életen át fertőzött maradhat az illető. A Salmonella gastroeneteritica kórokozói hasonlóak a hastifuszt okozó salmonellákhoz, elkülönítésük csak antigénszerkezetükben mutatkozik meg. Tejben és tejtermékekben pasztőrözéssel, a fertőzött vizekben klórozással pusztíthatóak ki. A gastroenteritist a szennyezett élelmiszerek (húsfélék, felvágottak, disznósajt, tojás, stb.) fogyasztása okozza, az elfogyasztás után néhány órával hányás és hasmenés a legjellemzőbb tünet. Ez a jellegű fertőzés emberről-emberre csak ritkán terjed, gyorsan lezajlik, és nem marad vissza bacillusgazdaság. Miután a kórokozó helyi fertőzést okoz és a véráramba nem jut be, a fertőzést követően megszerzett immunitás nem marad vissza.Shigella baktérium csoport  A Shigella baktérium csoport tagjai okozzák a vérhast (bacilláris dizentériát), régebben igen nagy járványokat okoztak. Biokémiai és antigénszerkezetük alapján 4 csoportra oszthatóak: Shigella dysenteriae, Shigella flexneri, Shigella boydii, Shigella sonnei. A Shigellák a tápcsatornán keresztül jutnak be a vastagbélbe, ahol a bélsejtekbe behatolnak. Lappangási idejük 32-42 óra. Szaporodásuk a bélhámsejtek pusztulásához vezet, tályogokat, nyálkahártya elhalást és vérzést okozva. Ezen folyamatok okozzák a hasmenéssel, súlyos esetben véres-nyákos-gennyes székletürítéssel járó tüneteket. A betegség székletszóródással, élelmiszerek (tej és tejtermékek) és a víz útján, de a legyek közvetítésével is terjedhet. A fertőzés után kb. fél évig immunitás marad vissza a kórokozókkal szemben. Vibriók  A Vibrio baktérium vizekben, talajban, bomló anyagokban, ürülékben nagy számban megtalálható. Többségük szaprofita, de vannak közöttük patogén, azaz ártalmas, fertőzést okozó csoportok is. Legjelentősebb patogén kórokozó az ázsiai cholera kórokozója a cholera-vibro (vagy cholera comma). A kórokozó savakra, fertőtlenítőszerekre, hőbehatásra érzékeny, a kiszáradást rosszul tűri, székletben szobahőmérsékleten néhány órán belül elpusztul. Vízben, friss gyümölcsön napokig is életben marad. A bélbe került vibrio gyors szaporodásnak indul, gátolja a víz felszívódását a bélrendszerből, ezzel nagyfokú hasmenést (akár 40-szeri székletürítést okozva naponta) okoz. A súlyos mértékű vízveszteség és az ionok vesztesége miatt kiszáradás (dehidráció) és acidózis (a vér, a sejtek vegyhatása, pH-ja savas irányba tolódik el) lép fel a szervezetben. A fertőzés lappangási ideje 1-4 nap, ezután hirtelen émelygés, hányás, hasmenés lép fel, majd a keringés összeomlik és a vizelet kiválasztás is megszűnik. A betegség megfelelő terápiával néhány nap alatt gyógyítható, elégtelen kezelés esetén azonban vesekárosodás maradhat vissza. A fertőzés forrása lehet a fertőzött víz és élelmiszerek (főleg osztrigák, kagylóféleségek-ezekben az állatokban a fagyasztás után is hetekig életben maradhat a vibrio, így nyersen való fogyasztáskor fertőzést okozhat!).2, Ételmérgezést okozó leggyakoribb bakteriális kórokozók A hirtelen fellépő hasmenések kórokozója sokféle lehet. Az ételmérgezések kórokozói leggyakrabban a Staphylococcusok, az Enterococcusok, a Proteus, a Salmonellák. Ezek a megbetegedések – legtöbbször – néhány napos viharos hasmenéssel, de nem véres, inkább vizes-nyákos széklettel, általános rosszulléttel, némi lázzal és étvágytalansággal, esetleg hasi görcsökkel járnak. Mivel az említett tünetek nem csak ezen fertőzéséket követően alakulhatnak ki (pl. vírusok, paraziták is kiválthatják), ezért bakteriológiai tenyésztésre van szükség beazonosításukhoz, ez alól kivételt képez a Clostridium botulinum, mely elsősorban idegrendszeri tüneteket okoz. Leggyakoribb ételmérgezést okozó kórokozók a Staphylococcusok (St. aureus), a Salmonellák és a Clostridiumok (Cl. botulinum, Cl. perfringens). Staphylococcusok  A Staphylococcusok (staphylococcus aureus haemolyticus) ételmérgezést okozó képessége az enterotoxin /méreganyag/ termelésükön alapszik, ez csak egyes törzsek tulajdonsága. Ezek a toxinanyagok (fehérjék) a főzést fél óráig is elviselhetik, és a proteolitikus enzimeknek /tripszin, pepszin/ is ellenállnak. A toxin elsősorban a szénhidrátban dús táptalajban termelődő baktériumokban termelődik, ezért a fertőzés fagylaltban, tej –és tejtermékekben, cukrászsütemények és leginkább a disznósajt elfogyasztása után jöhet létre. Sokszor az élelmiszerekben már csak a toxin mutatható ki, a baktériumok patogenitása (fertőzőképessége) a termelt toxin mennyiségével függ össze, a megbetegedéshez magas koncentráció szükséges a toxinból. A fertőzés lappangási ideje: 2-6 óra. A tünetek: hideg verejtékezés, hányás, hasmenés, hasi görcsök. A test hőmérséklete inkább a normális szint alatt marad, a fertőzés 1-2 nap alatt lezajlik, mely után teljes gyógyulás jön létre. A kórokozó gyakori a az ember orr- torok nyálkahártyáján, de a bőrön és főleg a kézen lévő gennyes sérülések is közvetíthetik a mikrobát. Megelőzésként a higiéniai és főzési szabályok maximális betartása alapvető. SalmonellozisokA Salmonella baktériumok néhány órával a fertőzött étel elfogyasztása után már tüneteket provokálnak, súlyosságuk szerint 3 csoportra oszthatóak: az első típusnál hirtelen, nagyfokú hányás és hasmenés jelentkezik. a második típusnál lassabban alakulnak ki a tünetek, láz és nyákos-gennyes enteritis jelentkezik. a harmadik típusnál akár szeptikus-generalizált fertőzés is létrejöhet. Clostridiumok  A Clostridium baktériumok okozta ételmérgezések közül a Cl. perfringensét a talajjal /széklettel/ fertőzött húskészítmények elfogyasztása okozza. Leggyakrabban a párolt húsok, vadhús, marhahús, szárnyas, szalonna, húspástétomok a közvetítői. A fertőzés lappangási ideje: 8-22 óra. A fertőzés akut hasi panaszokkal jár és 1-2 nap alatt lezajlik a tünet együttes. A Botulizmust az ételben elszaporodott és ott erős toxint (mérget) termelő Cl. botulinum okozza, mely mindenütt megtalálható a talajban. A baktérium a földdel, állati széklettel kerül az élelmiszerekbe. A fertőzés leggyakrabban a nem kellően kezelt füstölt, sózott húsáruk, kolbász, hurka, disznósajt, hal és főzelékkonzervek elfogyasztása esetén jöhet létre. A baktérium hőrezisztens exotoxinja a a 80 C-os hőkezelést 30 percig, az élelmiszerekben való forralást 15 percig is elbírja. A betegség lappangási ideje: 2 órától 3 napig tarthat. Jellemző tünet a gyengeségérzet és fejfájás, hányás, hasmenés, tág és fénymerev pupillák, kancsalság, beszéd és nyelési zavarok, kettőslátás, légzési nehézség. Megelőzés a kellő ideig tartó főzés, illetve füstölés, előkészítés és az élelmiszerek megfelelő hűtése. Streptococcus faecalis  A Streptococcus faecalis baktérium a bélflóra lakója. Ételmérgezést okozhat, ha az élelmiszerben 105/g csíraszámot meghaladja a jelenléte. Leginkább hőkezelt élelmiszerek elégtelen hőkezelése esetén alakulhat ki a fertőzöttség, mert hőtűrése 60 °C-on 30 perc is lehet.Bacillus cereus  A Bacillus cereus aerob (oxigént igénylő) spórás mikroba. Az ételmérgezést az élelmiszerek hosszantartó tárolása esetén a főleg főtt hús, zöldségfélék, keményítőtartalmú élelmiszerekben (főtt rizs) lévő mikroba okozza.P. aeruginosa  A P. aeruginosa baktérium a bélflóra egyik tagja, így csak feltételesen patogén kórokozó. A tehenek tüdőgyulladását okozza, ez azt jelenti, hogy már a fejésnél jelen lehet a tejben. Fertőzése esetén enyhe enterális panaszokat okozhat, de csecsemők és gyermekek jóval érzékenyebbek jelenlétükre. Megelőzésként elsődleges a tej megfelelő forralása, pasztörizálása. 3, Aspecifikus ételmérgezések A mikrobacsoportok termelte bomlástermékek révén kiváltott, enyhe lefolyású betegségeket soroljuk ide. A betegségek túlnyomórészt gyomorrontás jellegűek. - Biogén aminok által okozott toxikáció: a biogén aminok biológiailag aktív szerves bázisok, melyek az aminosavak dekorboxilációja útján keletkeznek. Fontosabb biogén aminok a hisztamin, a tiramin és a katekolamin. A baktériumok egy része képes biogén amint képezni, melyek az élelmiszerekkel kerülhetnek be a szervezetbe, vagy ott képződhetnek. Általában különböző húsok, halak, borok, sajtok és a túlérett banán tartalmazhatja őket. Enyhébb esetben bőrviszketés, az arcon és a végtagokon csalánkiütés, súlyos esetben vérnyomásesés, légzési – és érzékszervi (látás) zavarok léphetnek fel hányingerrel, hasmenéssel. - Mycotoxikózisok: a fonalas gombák, penészgombák méreganyaga a mycotoxin. Főleg gabonában és a földimogyoróban találhatóak meg. A penészgombák spóráinak jelenléte azonban szinte valamennyi élelmiszerben elszaporodhat. Az élelmiszerek mikroflórája és romlása: Húsok és húskészítmények mikroflórája  Gyakorlatilag az egészséges, pihent állat húsa a vágás pillanatában steril, de a feldolgozás során szennyeződhet béltartalom, eszközök és az állat kültakarója által. Veszélyt jelenthet az ember számára a beteg állat húsa, illetve az egészségesnek látszó, de baktériumokat ürítő állat húsa. Ezért végeredményben a nyershúst minden esetben fertőzöttnek kell tekinteni! A húsok baktérium flórájához a micrococcusok, tejsavbaktériumok, pseudomonas csírák, E.coli csírák, proteusok tartoznak (egyéb fertőzést okozó baktériumokat lásd. fentebb). A hús ideális tápanyag a baktériumok számára, adva van a nitrogénforrás, a fermentálható szénhidrát, a kellő nedvesség, az ásványi anyagok és a kellő pH-szint. A romlás megakadályozása céljából fontos a gyors lehűtés, az aránylag nagy felület biztosítása (a darált húsok ezért gyorsabban romlanak), a zsírréteg, illetve a bőrfelület meghagyása, melyek bizonyos fokú védelmet jelentenek az élelmiszer romlásának megakadályozásában. Az állatok zsigereiben (máj, lép, tüdő) a baktériumok jobban tenyésznek, ezért ezek általában jobban szennyezettek, mint a hús. A romlott hús felülete nyálkásodhat (pseudomonas fajok), természetes színe megváltozik, zöldes-szürke színű lesz a felület (flavobaktérium, egyes lactobacillusok). A zsírok avasodhatnak (pseudomonas fajok, proteus, acromobacter) és kellemetlen íz és szaganyagok képződhetnek. A tartós húskészítmények (szalámi, kolbász) jellegzetes ízét, szagát a tejsavbaktériumok alakítják ki a nemes penészekkel együtt (téliszalámi). Romlásukat az élesztőgombák (nyúlósodás), clostridiumok (rothadás), penicillin fajok (penészedés) okozzák. A tartós termékeket hűteni nem szabad! A fagyasztott /-20 °C/ húsokban a baktériumok nem pusztulnak el, és a gyors hűtés a szöveti szerkezetet roncsolja. Ha a hűtési lánc megszakad, a baktériumok szaporodásnak indulnak. A már felengedett húst ezért rövid időn belül fel kell dolgozni és elfogyasztani, még 0 °C-on sem szabad tárolni őket!! A fagyasztóból kivett hústermékeket célszerű a hűtőszekrényben kiengedni és nem a szobahőmérsékleten. Egyes baktériumok (stp. aureus, str. faecalis) jól tűrik a sókoncentrációt is, hatásukra a megváltozik a sózott termék színe. A bélbaktériumok nagy része is elviseli a 20-30%-os sótartalmat, és 20 °C-on 3-9 napig is életben marad. A húsok savanyodása: az autolytikus enzimek a fehérjéket az aminosavakig bontják le, de a behatolt mikrobák enzimjeikkel az aminosavakat tovább bontják anaerob úton, szénhidrátokból savképzés gázzal pl. a clostridium hatására. Mindennek eredménye a savanyodás. A húsok rothadása: a fehérjék lebontásából bűzös termékek (indol, szkotol, merkaptánok) képződnek pl. clostridiumok, pseudomonas, proteusok hatására. Tej- és tejkészítmények mikroflórája és romlása A tejben hasznos, közömbös és káros mikrobák lehetnek. A tejet számos baktérium képes erjeszteni, megalvasztani és peptonizálni. Szennyeződhet a tej az állat tőgyéből (mastitis), a külső környezetből, a fejés-tárolás-szállítás alatt. A tejben előforduló mikroorganizmusok baktériumok, gombák (élesztők, penészek), és vírusok lehetnek. Friss, nyers tej  A friss, nyers tej kémhatása 6,5-7,2. Ezen a pH-n a tejben a tejmirigyekből és a tejutakból származó baktériumok találhatóak, melyek a Lactobacteriaceae és a Streptococcus lactis csoport tagjai. A megalvadt tejben a baktériumok nagy része nem szaporodik, de az élesztők és a penészek igen. Ha a tehén beteg, kórokozó baktériumok kerülhetnek a tejbe. Tőgyulladás esetén pl. staphylococcusok, streptococcusok juthatnak a tejbe. Ha a kórokozó a tehén vérében is jelen van, akkor a tejben is megtalálható, így kerülhetnek a tejbe a salmonellák, brucellák, a száj- és körömfájás vírusa, hepatitis vírusai is. Korábban sok problémát okozott a M. tuberculosis és a M. bovis fertőzöttség is. A fejés folyamán a tej fertőződhet a tőgy külsejéről, a fejő kezéről és az edényektől (e. colli), az istálló levegőjétől (proteus). A pseudomonasok, a serratia pigmentjeinek hatására pedig így alakul ki a „kék” és „piros” tej. A tej nyúlósságát az edényekről bekerült pl.aerobacter okozza, mely a vízből származhat, a spórás baktériumok hatására pedig a tej keserűvé válik. A penészgombák és az élesztőgombák az istálló levegőjéből és a kézről kerülhetnek a tejbe. Mindezen tényezők válthatják ki a tej általi fertőzéseket és a járványokat.Pasztőrözött tej A pasztőrözés, mint hőkezelés nem pusztítja el a tejben lévő összes baktériumot, életben maradnak az aerob /oxigént igénylő/ és anaerob /oxigént nem igénylő/ spórások, a saválló és a termofil baktériumok. A pasztőrözés ugyan elpusztítja a kórokozók nagy számát, de a hasznos flórát is pusztítja. A pasztőrözött tej tehát nem steril, főleg gyermekek esetében forralás szükséges a teljes tisztításhoz. Konzerv tej A konzerv tej sterilezett, cukrozott tejben élő baktérium nem maradhat, de spóra előfordulhat. Ha a hőkezelés elégtelen, a Torula-fajhoz tartozó élesztők maradhatnak életben, melyek a termék állagát megváltoztatják. Tejporok A tejporok olyan termékek, amelyeket pasztőrözött tejből porlasztásos szárítással állítanak elő. Spórás baktériumok /aerob spórák/ előfordulhatnak benne, de romlását leggyakrabban a penészgombák /penicillin fajok, aspergillus fajok/ és a bacillus cereus, bacillus subtilis okozzák. Savanyú tejtermékek A savanyú tejtermékek kémhatása pH 3-4 között van. Természetes körülmények között a nyers tejben lévő tejsavbaktériumok hatására keletkezhetnek, de a mesterségesen bevitt baktériumok /ipari kultúrák/ is tejsavas fermentációt idéznek elő. A termékek mikroflórája lactobacillus és str. lactis törzsekből áll. A savanyú vegyhatású tejtermékekben a kórokozó baktériumok nem szaporodnak és toxint sem termelnek, de hetekig életben maradhatnak. Az aludttej mikroflórája tejsavbaktériumokból, bélbaktériumokból, spórásokból és élesztőgombákból áll. A joghurt pasztőrözött tejbe oltott Lactobacillus bulgaricus és Str. thermophilus törzsből áll, kevés élesztővel keverve (lásd. még: pro- és prebiotikumok, szimbiotikumok). A kefír Saccharomyces kefír, Str. lactis, Lactobacillus casei baktérium törzseket tartalmaz. A tejszín és a tejföl mikroflórája megegyezik a tejével. A vaj baktériumflórájában a tejsav baktériumokon kívül bélbaktériumok (E.coli, Proteus), és festékképzők (pseudomonas, aerob spórások, Coryne-baktériumok, élesztő- és penészgombák) fordulhatnak elő. A vaj savasodását a Pseudomonas, Serratia és Coryne baktériumok okozzák. A túró mikroflórája megegyezik az aludttejével, de a tárolás alatt élesztő- és penészgombákkal szennyeződhet. A sajtok nemes baktérium kultúrából, élesztő- és penészgombából, valamint a sajt ízének és illatának kialakításához szükséges mikroorganizmusokból állnak. A baktériumok mennyisége a sajt víztartalmával függ össze. Ritkán Staphylococcus, Streptococcus, E. coli, Salmonella is előfordulhat a sajtban, a sajt romlását a Proteus, a Pseudomonas és a Micrococcus fajok okozzák. A tej fontosabb hőkezelési eljárásai Termizálás 68-72°C 1-40 sec. csak sajttej pasztőrözése Tartós pasztőrözés 62-65 °C 30 perc pasztőrözött termékek gyártása Másodperc pasztőrözés 71-76 °C 40 sec. pasztőrözött termékek gyártása Pillanat pasztőrözés 85 °C Hőntartás nélkül, pasztőrözött termékek gyártása Forralás 95 °C 2-3 perc Csak magánháztartásokban Ultra pasztőrözés 135-150 °C 2-8 perc Tartós tej készítmények Sterilezés 110-115 °C 20-40 sec. Steril termékek A pasztőrözés hatásfoka alatt azt értjük, hogy a hőkezelés során a nyerstej mikrobáinak hány %-a pusztult el. A legmagasabb hatásfoka a pillanatpasztőrözésnek van (99,6-99,9 %), a gyors vagy másodperces eljárás hatásfoka 99,0-99,5 %-os. Egyes termékek más pasztőrözési eljárást kívánnak, pl. a savanyú tejkészítmények alapanyagát 90-95 °C -on 5 perces hőkezelésnek vetik alá, így az alapanyag bakteriológiailag tisztább, jobb lesz a táptalaj a bevitt hasznos mikrobáknak, a savófehérje alvadéka szilárdabbá válik. A hőkezelt, pasztörizált tejet azonnal le kell hűteni (5°C alá), hogy a túlélő mikrobák szaporodását megakadályozzák. Növényi eredetű élelmiszerek mikroflórája és romlása Zöldségek A zöldségek felületi rétegeik összes élő-csíraszáma nagy: 105-109/g, ami azzal függ össze, hogy trágyázott földben termesztik őket. Mikroflórájukat leginkább élesztőgombák és penészgombák adják, de felszínükön mindig megtalálható a talaj és az állati béltartalom mikroflórája is. Romlásukat nem annyira a baktériumok, mint inkább a penészek és a gombák alkotják. Egyes fajaik speciálisan alkalmazkodtak a zöldségeken való életmódhoz és rothadást idéznek elő. Például a Fusarium-fajok okozzák a répa, a paradicsom, a burgonya színváltozással járó rothadását. Alternária gombák pedig a petrezselyem és a zeller fekete rothadását. A nyersen fogyasztott saláta, retek, paradicsom a baktériumok mellett szennyezett lehet féregpetékkel /Ascaris, Trichiuris, Taenia/ és vírusokkal /Hepatitis, Polimyelitis/. Gyümölcsök A gyümölcsök mikroflóráját egyaránt befolyásolja a talaj, az éghajlat, az érett vagy éretlen állapot, és maga a gyümölcs fajtája. A gyümölcsök héja a mikroorganizmusokkal szemben némi védelmet jelent, de ha sérül a héj, vagy dörzsöléssel-lemosással a viaszréteget eltávolítjuk, akkor a mikróbák behatolása meggyorsul. A földhöz közel lévő, alacsonyan fekvő gyümölcsök (földieper, szeder) flórája a zöldségekéhez hasonló. A magasan termő gyümölcsök (alma, körte) viszonylag tisztábbak, mert a Nap ultraibolya sugarai fertőtlenítik a porral, rovarokkal, a madarak székletével felszínükre került szennyeződést. További szennyeződések jöhetnek létre a szedés, tárolás, szállítás alkalmával, így kerülhet a gyümölcs felszínére székletszennyeződéssel E.coli, Str. faevalis, Salmonella. A tárolás hőmérséklete nagyban befolyásolja, hogy melyik kórokozó szaporodhat el a gyümölcsön. Gyümölcsöt csak mosva vagy hámozva szabad fogyasztani, és tárolásnál minden mástól elkülönítve kell tartani! Gyümölcs- és zöldségkészítmények A szárított zöldség- és gyümölcskészítmények mikrobaszáma kisebb, mint a nyers árué, de a készítmény nem steril. Főleg aerob spórások és penészgombák lehetnek rajtuk. Fagyasztásuk nem pusztítja el a rajtuk lévő baktériumokat, de az életképes csírák száma az időfaktor arányában csökken. A kórokozók általában a -20 ° C-on 1-2 hónapig, a Salmonella 1-6 hónapig, a M. tuberculosis korlátlan ideig élhet rajtuk. A zöldség és gyümölcskonzervek élő baktériumot nem tartalmazhatnak, rossz hőkezelés esetén azonban megromolhatnak. Savanyúságok A savanyúságok pH 3-4 közötti kémhatása nem engedi a baktériumok szaporodását, de az élesztő- és penészgombákét igen. A savanyúságokból L. plantarum, Leuconostok mesenteroides tenyészthető ki, de fertőzöttek lehetnek még aerobacterrel és élesztőgombákkal. A Bacillus subtilis hatására a savanyúságok megpuhulnak, megposhadnak, savi kémhatásuk elvész. Cereáliák, liszt és kenyér  A gabonaneműek szemeinek felületén főleg spórás baktériumok és penészgombák találhatóak. A lisztben –nedvességtartalmától függően – változik a mikrobaszám (20.000-5.000.000 mikróbaszám/g). A 15%-ot meghaladó nedvességtartalom esetén a liszt megpenészedik. A kenyér, ha jó minőségű lisztből, tiszta élesztőből, megfelelő higiénés feltételek mellett készül, és ha megfelelő a sütés hőmérséklete (250 °C), nem lehet baktériummal szennyezett! A kenyértészta szennyeződhet a lisztből /B. butilis/ és az élesztőből /E. colli és coccusok/, az utóbbiak a sütés hőmérsékletén elpusztulnak. Rossz tárolási körülmények között (ha nem elég gyors a kenyér lehűtése), akkor az előbbiek kicsírázhatnak és a kenyér nyúlósságát okozzák, ekkor a kenyér nem fogyasztható el! A kenyér belsejének elszíneződését a Serratia marcescens okozza („vérző kenyér”), magas nedvességtartalmú levegőben a kenyér megpenészesedik (Penicillin, Mucor-fajok, Rhisopus). A kenyér héja nem megfelelő tárolás és szállítás esetén fertőzött lehet spórásokkal, penészgombákkal, bélbaktériumokkal és coccusokkal is. A péksütemények jóval tisztábbnak, majdhogynem sterilnek mondhatóak. A zsemlemorzsa a lisztnél szennyezettebb, festékképzőket és bélbaktériumokat tartalmazhatnak, romlásukat legtöbbször penészedés okozza. Cukrok és cukrozott élelmiszerek A cukorban a baktériumok nem szaporodnak. A szennyezett cukor azonban más élelmiszereket szennyezhet baktériumokkal. A cukor mikroflóráját aerob spórások, élesztő, valamint penészgombák alkotják, melyek számát befolyásolja, hogy kristály-, por-, vagy kockacukorról van-e szó. Általában a kockacukor szokott lenni a legszennyezettebb, mert gyakran kézzel megfogdossák, így még bélbaktériumokat és coccusokat is tartalmazhat. A cukorkészítmények mikroflórája hasonló a cukoréhoz, a csomagolt cukorkák csaknem sterilnek tekinthetőek. A csokoládéban főleg aerob spórások és penészgombák fordulnak elő. A csokoládéval bevont készítmények színváltozása a mikrobák zsírbontó enzimatikus tevékenységével függ össze. A cukrozást a gyakorlatban az élelmiszerek tartósítására használják, mert nagyon kevés az a baktérium, amelyik a magas cukorkoncentrációt elviseli. Üdítő- és szeszesitalok  Ezek a termékek átmenetet képeznek a víz és az élelmiszerek között, fogyaszthatóak közvetlenül /CO2 telítettek/, vagy felhígítást igényelhetnek (gyümölcs-sűrítmények). A közvetlenül fogyaszthatóak elvileg sterilek, szűréssel, vegyi anyagokkal tartósítottak. Rossz tartósítás esetén tejsavbaktériumokkal, élesztőgombákkal és spórásokkal is szennyezett lehet. A bélbaktériumok, festékképzők, coccusok jelenléte az italokban már súlyos higiénés problémákra utal. A gyümölcs-sűrítmények a magas cukortartalom miatt csíraszegények. Esetenként ozmofil élesztőgombák, spórás baktériumok találhatóak bennük, amelyek a készítmény megromlását is okozhatják. A szeszesitalok egy része a magas alkoholtartalom miatt baktériumölő hatásúak, bár vannak baktériumok, melyek a 10-15%-os alkoholtartalmat is elviselik (spórások, micrococcusok, patogén Str. aureus). A borok savas pH-ja /pH 3-4/ gátolja a baktériumok szaporodását, azonban a tejsav-, vajsav-, ecetsavbaktériumok ezen a pH-n is szaporodnak, így a bor romlását is okozhatják. A sör pH-ja 6, alkoholtartalma csak 3-4,0-5,0 közötti, így kedvezőbb táptalaj a mikroorganizmusok számára. A sör tartósítása pasztörizálással történik, azonban nem megfelelő kezelés esetén a tejsavbaktériumok, vajsavbaktériumok, Sarcinák, penészgombák életben maradhatnak. A sör romlását az élesztőgombák okozzák. Táplálkozási Bioenergetika A természetgyógyászati- gyógymódok és alkalmazások (pl. táplálkozási trendek, módozatok), az egyén számára szükséges medicinális terápiát-kezelést-diagnosztikát soha nem helyettesítő - helyettesíthető, vagy azt önhatalmúlag ki- és felváltható terápiás alkalmazások, csak a fizikai-lelki közérzet javulást, gyógyulást elősegítő és támogató kiegészítő gyógymódok! Táplálkozás - tápanyagok és a rezonancia:  A Földön, s azon túl is mindenütt, minden élő és nem élő, szerves és szervetlen anyag Energia, Rezgés, Vibráció. Az energia, a rezgés pedig nem más, mint a rezgésből, energiából összeállt Információ, megjelenés, kivetülés, és maga az élet! A szervetlen, önszántából láthatóan helyzetet vagy helyet, formát nem változtató „nem élő” anyagra nehéz úgy tekinteni, mint folyamatos mozgásban, változásban lévő megjelenési formára, energiára. Pedig, ha belegondolunk, a követ vagy a sót alkotó molekulákban is van mozgás, összetartó erő-feszültség, és önmagára nézve (mint a csak rá jellemző és alkotó adott rezgésszinttel, funkcióval rendelkező megjelenési forma) önálló entitás tudata. Az ember mélységesen tud kötődni érzelemileg és tudatilag (az érzelem és gondolat is rezgés és energia, kisugárzó információ) egy-egy tárgyhoz, vagy akár csak egy jelképhez (pl. lóhere, patkó, malac farkinca :-)). Azok a tárgyak, melyekhez szeretettel teli érzelmek fűznek, ha hozzáérünk, melegséget árasztanak, tudniillik megemelkedett általunk rezgésszintjük és tárolják azokat. Az „élettelennek” gondolt tárgyak rezgésük által még gyógyíthatnak, harmonizálhatnak is (→Kristályterápia).A táplálkozás során szerves és szervetlen anyagokat (életeket!) is magunkhoz veszünk, és a legközvetlenebb formában, sejtszinten használjuk fel és hasznosítjuk energiarezgésüket, információikat. Bioenergetikailag ezért a tudatos gasztrozófiai táplálkozás már abban a pillanatban megtörténik, elkezdődik, mikor valaki ezzel az energetikai tudatossággal veszi magához az ételt vagy italt! Már régóta intik gyermekeiket a szülők, hogy az étel és az étkezés nem játék, mikor Ők csak turkálják (leginkább a spenót- és tökfőzeléket :-)) az ételt vagy játszanak az étellel! Nos, ez a benső tudás, még az „ősidőkből” maradt fenn, amikor a természeti népek még bensőjükből vezérelve értették és érezték meg a táplálkozás és alapanyagok energetikai és szellemi értékét, tiszteletét (de azért időnként, biztos ők is szerettek volna már, ha kicsit igyekszik a gyermek az étkezéssel..:-)) .  Azonban a humor, mint az intelligencia csillogó és örömteli megnyilvánulása, még a táplálkozással, tápanyagokkal kapcsolatban „Isten patikájában” is megnyilvánul: A sárgarépa formáját tekintve olyan, mint a szem (a sárgarépa karotin tartalma /A vitamin / szükséges az éleslátáshoz. A paradicsom piros színével és négy kamrájával olyan, mint a szív (lycopine- antioxidánst tartalmaz a paradicsom, mely tápláléka a szívnek, ereknek). A szőlőszem olyan, mint a vérsejtek formája (a szőlő elősegíti a vérképzést és segíti a szív munkáját). A dió formája olyan, mint az agy, az agykéreg (a dió segíti az agyműködést). A Kidney bab alakja olyan, mint a vese alakja (segíti a vesék működését). A zeller, a rebarbara, kínai kel formája hasonlít a csontok formájához (erősítik a csontrendszert szóda tartalmukkal, a csontok és a növények szódatartalma is 23%!). Az avokádó, a padlizsán és a körte formája olyan, mint az anyaméh és a méhnyak formája (segítik a hormonháztartás egyensúlyát, segítik a megelőzését a méhnyak rák kialakulásának, az avokádónak pontosan 9 hónap kell, míg érett gyümölccsé fejlődik). Az olivabogyó olyan, mint a petefészek (segíti a petefészkek egészséges működését). A fügék párosával lógnak, míg beérnek, és tele vannak maggal (fügék fogyasztása elősegíti a spermák életképességét, mozgékonyságát és termelődését. Az édesburgonya formája hasonlatos a hasnyálmirigyhez (az édesburgonya segíti a cukorháztartás egyensúlyának fenntartását). Narancs, grapefruit, citrusfélék hasonlítanak a női keblekhez, emlőmirigyekhez (elősegítik a mell és mirigyrendszerének egészségét, nyirokmirigycsomók felszívódását). A hagyma olyan, mint az emberi sejt (a hagyma és fokhagyma az egyik legkiválóbb méregtelenítő és fertőtlenítő zöldség, olyannyira, hogy még szemünket is kitisztítja, ha tisztítjuk és szeleteljük őket :-)). Játsszon Ön is tovább a kreativitásával! Összeillő és össze nem illő tápanyagok bioenergetikai vonatkozásai : A tápanyagok, ételek minőségét és optimális felszívódását-beépülését elősegíthetjük bizonyos összeillő társításokkal vagy éppen úgy, hogy kerüljük az össze nem illő tápanyagok társítását egymással. Az egyensúlyban összeállított savasító-lúgosító hatású ételek, a megfelelő vitamin-ásványi anyag tartalmú ételek, a szervezet élettani szükségleteit biztosító fehérje-szénhidrát - zsírtartalmú étrend biztosítja az energia ellátottságot, és az emésztési -felszívódási-beépülési folyamatok, azaz az anyagcsere folyamatok optimális lezajlását, minél kevesebb szabadgyök felhalmozódás és emésztőnedv - béltartalom pangás nélkül. A szabad energiabeépülés és áramlás során, illetve energiablokkok nélkül a szervezet plusz energia befektetés nélkül tudja biztosítani a sejtek, vér enyhén lúgos pH kémhatását, ami létfeltétel a sejtműködés számára. A savasító hatású húsnemű ételeket mindenképpen célszerű erősen lúgosító jellegű ételekkel társítani, azaz leginkább zöldségfélékkel. A zöldségek a növényi rosttartalmuknál fogva segítik a béltartalom kiürülését is, csökkentve a vastagbélrendszerben a fehérje okozta pangásos és rothadásos folyamatot. Húsneműeket burgonyával, gyümölcsökkel, fehér liszttel készült tésztákkal együtt fogyasztani nem ajánlott a magas szénhidráttartalom-savasító hatás miatt, egyben fokozódik társításuk révén a béltartalom erjesztéses – rothadásos - pangásos folyama is (lúgosító-savasító ételek). Étkezés utáni puffadásos-gáz okozta hasi fájdalmak, csikarások, a székrekedés is mind erre a folyamatra utalnak (lásd. még: vastagbélrendszer, savasító-lúgosító ételek).  A zöldségek-gyümölcsök között is vannak olyan társítások, melyek az emésztés és az anyagcsere molekuláris folyamata során „kiolthatják” egymás kémiai tápanyagértékét-hatását, illetve együtt nehezítik az emésztési folyamatokat. Különböző ásványi anyagok, vagy ásványi anyag-vitamin „egyesítések” gátolhatják egymás felszívódását, beépülését. Nem célszerű együtt fogyasztani, pl.: a spárgát rebarbarával-tojással és borsóval, borsót articsókával, szamócát burgonyával, spenótot vajjal, zellert sárgarépával, parajt gombával. Ananászt cseresznyével, sajtot hüvelyesekkel, tojást sajttal, narancs szövetét almával, almát paradicsommal-uborkával, kenyér és lisztféléket banánnal, narancsot dinnyékkel, őszibarackot körtével. Egrest más gyümölcsökkel- tejjel vagy íróval (de lehet tejszínnel), szőlőt naranccsal, gombát uborkával, kelbimbóval és zellergyökérrel, a gránátalmát leginkább önmagában fogyasszuk el.A teljesség igénye nélkül néhány összeillő és össze nem illő tápanyag - társítások (Dr. O.Z.A.Hanish után): Hüvelyesek Főzelékfélék-zöldségfélék Gyümölcsfélék Bogyó-gyümölcsök Társítható Gabonafélék, zöldségfélék, tej és tejtermékek Gabonafélék, lisztes ételek, hüvelyesek, bogyógyümölcsök, diófélék, tej és tejtermékek, burgonya, tojás, gombák, pástétomok, Gabonaneműek, bogyógyümölcsök, diófélék, tejtermékek, tojás, tejszín, méz, hagymák Gabonaneműek, gyümölcsfélék, zöldségfélék, diófélék, tejtermékek, tejszín, tojás, hagymák, méz, (bogyó-gyümölcsök pl: szeder, egres, földieper, áfonya, málna, ribizke, borókabogyó) Össze nem illő Gyümölcsök, gombák, cukor Gyümölcs (kivéve az alma, citrom, lime), cukor, lisztes szószok Zöldségfélék, burgonya, cukor, tej, sütemények, víz Burgonya, tej, cukor, víz, hüvelyesek Diófélék Tojás Burgonya Gombák Gabonaneműek Társítható Gabonafélék, hüvelyesek, gyümölcsök, zöldségfélék, tejtermékek, tojás, burgonya Főzelékfélék-zöldségfélék, gombák Gabonafélék, burgonya, zöldségfélék, diófélék, gyümölcsök Zöldségek, tojás, tej, tejtermékek, növényi zsiradékok, olaj, citrom, ananász, alma, gomba, dió Gabonafélék, burgonya, rizs, zöldségfélék, diófélék Gyümölcsfélék, bogyó-gyümölcsök, diófélék, tej és tejtermékek, tojás, zöldségek, gombák Össze nem illő cukor Erjesztett sajt, nyers tej, cukor, sütemények, vaj, hüvelyesek, gombák Gabonafélék, rizs, lisztételek, cukor, gyümölcs Tojás, sajt, cukor, gyümölcs Burgonya, cukor Ha bizonyos tápanyagok nyersen egymással nem is illeszthetőek össze, a különböző konyhatechnikai eljárások, főzés-sütés során vegyi átalakuláson mennek át, miáltal az emésztés és felszívódás is könnyebbé válik, illetve nem gátolják egymás bomlását-felszívódását. Így pl. a sárgarépa zellerrel, vagy a gomba a tojással együtt megfőzve ehető, csak nyersen nem ideális együtt fogyasztani ezeket a tápanyagokat Táplálkozási Bioenergetika és a bioenergetikai gondolkodás összefüggései: Minden természet közeli, természetet és életet valóban tisztelő hit, nézet előtérbe helyezi alapvetően a tisztelet, a nagyrabecsülés érzetét mindenkivel és mindennel szemben(stressz→a kiegyensúlyozott önbecsülés megteremtése), és kiemelkedő hangsúlyt fektet bárminemű étel feldolgozása során és elfogyasztása előtt történő köszönetre és hálára. Ezzel megemeljük az étel (és az alapanyagokat szolgáltató életek!) rezgésszintjét, illetve a saját rezgésszintünkhöz emeljük azt! A kifejezett köszönettel (akár szóban vagy csak gondolatban) a továbbiakban energetikai „életközösséget”, azonosult rezgésszintet hozunk létre a magunkhoz vett táplálékkal, így a sejtjeink saját sejtintelligenciájuk által maximálisan és jól befogadhatják, hasznosíthatják már a felvett táplálékot, megelőzvén pl. sok, a táplálkozási szokásokból és forrásokból származó betegséget. A sejtintelligencia tudatos használatával biztosíthatjuk leginkább az öngyógyító rendszerünk, immunrendszerünk optimális működését, de még a gyógynövények, homeopatikumok, Schüssler-sók, Bach-virágterápia, szintetikus gyógyszerek, és akármilyen orvos-gyógyászati vagy természetgyógyászati kezelés és beavatkozás hatékonyságát is (pl. Bioenergetikai vizsgálat és kezelés, számítógépes Biorezonancia vizsgálat és kezelés). Külön említésre méltó a vízre gyakorolt hatása szellemiségünknek, köszönetünknek, és a víz viszont-hatása sejtjeinkre. A víz információ és rezgés felvevő - raktározó -és továbbító képessége által tudatosan programozhatjuk gondolatainkat, sejtjeink információs tartományát (→vízterápia). A kiegyensúlyozott táplálkozás azt jelenti, hogy a szervezet valódi szükségletének megfelelően juttatunk be optimális mennyiségben, minőségben és összetételben minden olyan tápanyagot, energiaértéket szervezetünkbe, mellyel biztosíthatjuk a sejtjeink életműködését, szaporodását, jólétét. Ezzel biztosítva és elősegítve teljes Énünk jó –és jóllétét. A táplálkozás során felvett tápanyagok biztosítják az energia felvételi források közül az egyik legfontosabb tényezőket, melyek hatással vannak az ember teljes energetikai rendszerére (bioenergetika→energia felvételi források,radiesztézia→ az emberi test polarizáltsága). Az ember heterotróf élőlény, azaz külső szerves molekulák, esszenciális molekulák felvételére is szüksége van az optimális élettani működéshez. Alapvetően azonban nem csak az a mondás igaz, hogy az vagy amit megeszel, hanem az is, hogy azt eszel meg, és az azzá válik benned, amit arról az ételről gondolsz! Ha azt gondolja, hogy ez az étel "vérré" válik bennem, akkor bizony maradéktalanul felhasználódik rendeltetésszerűen belőle minden tápanyag, és a lebontás-kiürítés is megfelelő mértékű lesz. Azaz, energetikailag a szervezet számára teljesértékűvé vált a felvett tápanyag, és ez az igazi Tudatos étkezés, táplálkozás alapja.  Sejtjeink tudatossága önmagukra, funkciójukra, működésükre nézve sokkal nagyobb és teljesebb, mint tudatunk ismerete sejtjeinkre nézve, ez maga a sejtintelligencia, mely vonatkozik a tápanyag feldolgozásra - anyagcsere folyamatokra is. A sejtintelligencia által a szervezet már akkor tudatában van annak, hogy mit kívánunk bejuttatni, és azzal mi a célunk, mit kezdjen vele.. -pl. gyógynövények, amikor még meg sem ettük az ételt. Ehhez a látvány és illat, az íz által képzett gondolattársításaink segítik hozzá, amik egyben a gyomornedvek működését is beindítják (Pavlov-reflex első jelzőrendszere, a második jelzőrendszer a gondolat, amit Pavlov belső beszédnek nevezett el). Földünkön és Földünkben a XXI. Századtól elindult egy össz energetikai rezgésszint emelkedés, melynek pozitív hatása mindenre és mindenkire kiterjed, jóval nagyobb lehetőséget biztosítva úgy az emberiség, mint az egyéni fejlődés energetikai, szellemi, lelki, testi fejlődés számára (radiesztézia→ a Föld spirituális létközössége az emberiséggel,szemléletmód). Ez a fejlődési tendencia, az ÚJ ENERGIA hatása nem csak az ember gondolkodás módjában, hanem az energetikai tudatosságában-tudásában, gyógyulásában, táplálkozásában és táplálkozási szokásaiban is megmutatkozik, méghozzá sejt, illetve DNS szinten (DNS spirituális)! A KAPCSOLATTEREMTŐ " GYÓGYÍTÁS " (Kapcsolatteremtő Folyamat) bioenergetikai kezelés - (ön-)gyógymód, létrehozhatja a testben - lélekben - szellemben a magas rezgésszintű Harmonizációs folyamatot - állapotot, megteremtve a kiegyensúlyozottabb kapcsolódást az ÚJ Energetikai rendszerhez, az öngyógyító rendszer sejt/sejtintelligencia - DNS szintű aktivizálódásával! Táplálkozási mód a Táplálékpiramis- elv szerint  A könnyebb és tudatosabb táplálkozás, étrend összeállításához kialakították a táplálék piramis elvét, mely irányt mutat, hogy naponta milyen elosztásban és mennyiségben fogyasszuk a különböző tápanyagokat. Ez egy általános megközelítés, természetesen bármilyen szervi, anyagcsere probléma, más tendenciákat követel (például Candidázis, vesebetegség, cukorbetegség, stb.) meg. Gyermekek esetében sem ez az irányadó táplálkozási elv, hiszen például a gyermekeknek fejlődésük érdekében több fehérjebevitelre van szükségük. Az étkezés gyakoriságát tekintve ajánlott: az összetett szénhidrátokból naponta hatszor, gyümölcsökből, zöldségekből naponta ötször (lúgosító-savasító ételek), tej és tejtermékekből naponta kétszer, fehérje természetű ételekből naponta kétszer, zsírokból (zsír, olaj) naponta 15-20g mennyiséget fogyasztani. Egyéb felosztások szerint, (a lényeg, hogy a napi szükségletet fedező élelmiszerek, a piramisban elfoglalt helyüknek megfelelő arányban szerepeljenek az étrendben (lásd.még: anyagcsere-tápanyagok energia értéke): Fehérje: 9-12% (1 g fehérje elégetése 5,3 Kcal/22,19 KJ energiát termel, de a fehérjének nem az energiaszolgáltatás a fő feladata) Zsír: 15-30% (1 g zsír elégetése 9,3 Kcal/38,94 KJ energiát termel) Szénhidrátok: 50-70% (1g szénhidrát elégetése 4,1 Kcal /17,16 KJ energiát termel) Gabonafélék (szénhidrátok): 35% (teljes kiőrlésű kenyér és péksütemények, illetve tészták, rizs, burgonya, száraz hüvelyesek) Zöldségek: 18% Gyümölcsök: 13% Húsok, tojás, hüvelyesek, olajos magvak: 12% Tej és tejtermékek: 12% Zsírok és édességek: 10% Táplálkozás -és életmód a bioenergetikai Szervóra szerint  A kínai táplálkozási és energiafelhasználási szemléletmód követi a szervóra ciklusosságát is. Az irányelv szerint elsődlegesen a szervek legjobb energiafelhasználási időpontját veszik figyelembe, és életmódjukat is ehhez igazítják. A szervek energetikai folyamatai előkészítik, átfedik, illetve kiegészítik egymást. A napi teendőink megszervezésében azonban nagy segítséget jelenthet, ha alkalmazkodunk a szervezet igényeihez és felkészültségéhez is, hiszen ezzel sokkal hatékonyabban tudjuk feladatainkat is elvégezni. Energetikai szempontból talán a legfontosabb az alvás és pihenésnek, azaz a regenerálódási időszaknak a „megengedése”, illetve biztosítása.A kínai emberek szerint hajnali 3 és 5 óra között van a tüdő órája. Ebben az időszakban célszerű lenne légzőgyakorlatokat végezni (pár perces gyakorlat elég), hogy kellő energiával telítődjünk fel az egész napra vonatkozóan (és savtalanítsuk légzéssel a szervezetet). 4 óra és délután 16 óra környékén a legalacsonyabb a vércukor szint, aki ebben az időszakban ébred fel, az bizony igen éhes lehet. A tüdő órája után következik a vastagbél időszaka, mely 5-7 óráig tart. Ez az időszak a méregtelenítés, az ürítés ideje, ha ebben az időszakban fizikai munkát végzünk, akkor nagyban elősegíthetjük a bélmozgást, kiküszöbölve ezzel a székrekedést és a nőgyógyászati panaszok többségét (candida és a szexuális panaszok). Ebben az időszakban termelődik a legtöbb férfi nemi hormon (erekciós készség nő), és mellékvesék kortikoszteroid hormon termelése nő. Reggel 6 óra tájékában már készen áll a szervezet a fizikai aktivításra, a vércukorcsökkentő és vérnyomáscsökkentő tabletták bevételének ez az optimális időpontja. A következő időszak a gyomor órája, mely a 7-9 óra közötti időszakra esik, ekkor kell táplálkozás útján energiával bőségesen feltöltődni. Kemoterápia és besugárzások alkalmazására, illetve védőoltások beadására alkalmas időpont. A hasnyálmirigy és lép órája 9-11 óra között van, ekkor felszabadulnak az emésztéshez szükséges anyagok, energiák, tehát fontos, hogy ekkor már legyen is mit emészteni (tápanyagok energiaértéke, energiaigény). Ezért is nagyon lényeges a reggeli elfogyasztása ( fogyókúra-egyszerű diétás trend). 10 óra környékén már optimális a testhőmérséklet, az idegrendszer nyugalmi és befogadó képes állapotban van. Ebben az időszakban célszerű a tanulás, amit azonban délután át kell ismételni, hogy kiválóan rögzüljön is az új tananyag. 11-13 között jön a szív órája, mely igen sok energiát igényel, de optimális esetben ezt már biztosítja a hasnyálmirigy- időszak energia szolgáltatása. Ezek a délelőtti órák alkalmasak testedzésre, mert adott az energiatöbblet hozzá. Közben 12 óra környékén már a szervezet elkezd „éhezni”, azaz nő a gyomor savtermelése, a szellemi és fizikai teljesítmény el kezd csökkeni, a szervezet az energiát az emésztési folyamatokra kezdi koncentrálni. Aztán a vékonybél ideje érkezik el 13-15 óra között, amikor a tápanyagoknak fel kell szívódniuk, a felesleg pedig elraktározódhat. Jelentősen fokozódik az epetermelés, az epehajtó szereket ekkor érdemes leginkább alkalmazni. Ebben az időszakban célszerű orvosi kezeléseken résztvenni, mert ekkor magasabb a fájdalomingerküszöb, azaz a fájdalom érzékelése csökkent, (mivel a perifériás vérkeringés - végtagok, bőr -csökken, hogy az emésztési folyamatra összpontosíthasson a szervezet), az érzéstelenítők hatása is elhúzódóbb és aktívabb. Ebben az időszakban érdemes frissíteni és elmélyíteni a délelőtt tanultakat. 15-19 óra között a húgyhólyag és a vese energetikai időszaka érkezik el, érdemes ebben az időszakban fogyasztani a legtöbb folyadékot (-vízterápia). A délutáni 16, 17, 18 óra környéki órák alkalmasak sport tevékenységre, az immunrendszert támogató és a savkötő szerek bevételére. 19 óra a vese aktivitásának csúcspontja, ekkor a szívműködés, vérnyomás csökken. Ebben az időszakban nem optimális a vérnyomáscsökkentő szerek bevétele, viszont a gyomorfekély elleni kezelés ekkor a leghatékonyabb. Az ezt követő időszakot 24 óráig nem szervhez kötjük, hanem az ún. „hármas melegítő” időszakához, amikor a szervezet a nyugalmi, alvás időszakára készíti fel a szerveztet, azaz a paraszimpatikus hatás kerül túlsúlyba. 20 óra környékén célszerű az asztma és allergia ellenes szerek bevétele, ekkor a legkisebb a mellékhatásuk. 21 óra után már nem célszerű vacsorázni, mert az étel nagy része feldolgozatlanul marad és csak pangani fog az emésztőrendszerben. 24 órától – 3 óráig a máj veszi át az energetikai főszerepet a szervezetben, a méregtelenítés és a szervezet újjáépítése ebben az időszakban a legkifejezettebb. Éjfél, és az azt követő időszakban a legkisebb a szervezet terhelhetősége, a fájdalom ingerküszöb a legalacsonyabb, a fájdalom érzet jóval kifejezettebb. A szülések beindulásának, a görcsös fájdalmak és a keringési-szíveredetű fájdalmak „időszaka”. Táplálkozás - és életmód a Hold járása szerint A Hold és a Nap helyzete óriási hatással van a Földre, a gravitációs tér-erő változása a tengereket, óceánokat képes megmozgatni, amelyek a Föld kb. 2/3-ad részét alkotják (az emberi szervezet 2/3-ad részét is víz és 1/3-ad részét száraz anyagtartalom alkotja). A Holdfázisok nem csak a Földre hatnak, hanem minden élőlény szervezetére és energiaforgalmára is ( radiesztézia). Újhold idején például a földi gravitáció a legkisebb értékű, tehát „kitágulunk”, jin állapotban vagyunk, ezt követően pedig 7,4 nap alatt jang állapotba érkezünk. Ilyenkor a Föld gravitációs értéke a legnagyobb, tehát ez a „tömörülés”, a befogadás állapota. Ekkor lehet fizikai, szellemi és érzelmi extra kihívásokat felvállalni, és kevesebb jang ételt fogyasztani (ezek a tömény, nagy kalória tartalmú táplálékok). Ilyenkor hatnak leginkább a hideg vizes leöblítések, borogatások, pakolások, gyógyteák, masszázsok ( bioenergetikai mozgásgyakorlatok), bioenergetikai kezelések. A második holdfázis idején 7,4 nap alatt a jangból haladunk ismét a jin felé, egészen a teliholdig. Ekkor az átlagosnál sokkal több folyadékot (víz-bioenergetika), nagy víztartalmú ételeket célszerű fogyasztani, és ilyenkor legjobb a méregtelenítő gyógyteákat és technikákat alkalmazni. Ez a pihenés, a meditáció, befelé fordulás, a lecsendesedés időszaka. Ekkor könnyebb és eredményesebb a káros szenvedélyekről való leszokás, ez az elkezdésének a legoptimálisabb időszaka. A szervezet ekkor sokkal inkább lead, mint felvesz, tehát ebben az időszakban ne a nagy teljesítményt követelő feladatokat keressük. A telihold idején teljes jin állapot a jellemző, sokkal nagyobb energia befektetést igényel tőlünk minden folyamat. A 3. holdfázisban az utolsó holdnegyedig a tennivalók megegyeznek az első holdfázisban említettekkel, és megint a jang ételek kerülnek előtérbe. A jang csúcsán, azaz az utolsó holdnegyed kezdettől az újholdig a 2. holdfázis jellemzői kerülnek újból előtérbe, azaz a jin táplálkozás. Böjtölni a 2. és a 4. holdfázisban célszerű, ekkor a leghatékonyabb ez a táplálkozási módszer, de hetente egy nap ettől eltekintve, szintén nagyon hatásos a szervezet és a szellem tisztulása és ereje szempontjából. Táplálkozási mód az ételek hőhatásai szerint A táplálkozás, étkezés dinamikai összeállítása során érdemes figyelembe venni az évszakot, az egészségi állapotot, és az egyén energetikai adottságait is (→anyagcsere -alapanyagcsere- energiaigény, fogyókúra -genetikai adottság). Nagyban elősegíthetjük energetikai egyensúlyunkat, ha figyelembe vesszük az élelmiszerek hőhatását. Létezik ún. hűtő (hideg és frissítő) és melegítő (meleg és forró), illetve semleges hatása az élelemnek, könnyen beazonosítható ez pl. a déligyümölcsök esetében, amiket hűsítő hatásuk miatt, nyáron célszerű fogyasztani. Megfázás esetén ezért például jobb a gyömbéres meleg tea, mint a citromos (hűtő) tea fogyasztása (lásd. még: savasító-lúgosító ételek, gyógynövények). Hideg évszak esetében, pedig a sok a saláta és nyers étel fogyasztása szintén hűsítő hatással bír, nem véletlen, hogy pl. meleg vagy forró levesre vágyik ekkor az ember még akkor is, ha közben a meleg szobában ül. Kínában még az ételek ízéhez is kapcsolják az elemeket, így pl. ha valaki valamilyen elemhatást szeretne magában erősíteni, akkor annak megfelelő íz-kombinációt választ. A savanykás ételekhez a fa elemet rendelik, a kesernyés ízekhez a tűz elemet, az édeskés ízekhez a föld elemet, a sós ízekhez a víz elemet, a pikáns, csípős ízekhez, pedig a fém elemet rendelik. Forró ételek pl.: birka, kecske, grillezett húsok, fahéj, szerecsendió, curry, caynne bors, tabasco, gyömbér tea, jógi tea, édesköménytea, forralt bor Meleg ételek pl.: hajdina, zab, sárgabarack, őszibarack, mazsola, bazsalikom, kapor, babérlevél, rozmaring, kömény, marojanna, fokhagyma, vörösbor, gabonakávé, kávé, likőr, pisztráng, lepényhal, tonhal, homár, füstölt hal, tyúk, fácán, vadhúsok, kecsketej, juhsajt, penészes sajt Semleges ételek pl.: káposzta, burgonya, sárgarépa, zöldborsó, szilva, füge, szőlő, sáfrány, szőlőlé, malátasör, ponty, marha, tehéntej, vaj Frissítő ételek pl.: savanyú káposzta, spárga, spenót, cukkíni, karfiol, zeller, alma, sárgadinnye, körte, narancs, eper, zsálya, zsázsa, gyümölcslé, csipkebogyótea, borsmentatea, alma lé, búzasör, fehérbor, tintahal, kalamári, kacsa, pulyka, liba, aludttej, kefír, friss sajt, túró Hideg ételek pl.: uborka, paradicsom, citrom, görögdinnye, kivi, banán, mangó, só, szójaszósz, algák, ásványvíz, zöldtea, fekete tea, encián tea, pilzeni sőr, vermut, osztriga, kaviár, joghurt Táplálkozás és az Anyagcsereanyagcsere hormonális folyamata (inzulin), tápanyagok energiaértéke-ATP-alapanyagcsere.  Az anyagcsere -láncolat folyamán a komplex tápanyag molekulák (fehérjék→fehérjék emésztése és molekuláris anyagcsere folyamata, zsírok→zsírok emésztése és molekuláris anyagcsere folyamata, szénhidrátok→szénhidrátok emésztése és molekuláris anyagcsere folyamata) több lépcsőben hasítódnak, részben azért, mivel nagyon hosszú (kémiai) láncokat kell elemi egységekre bontani (pl. poliszacharidok, fehérjék), részben azért, mert egyfajta emésztőenzim (enzim, koenzim) csak egy adott típusú kémiai kötést tud bontani (pl. a különböző peptidkötéseket más és más fehérjebontó enzim). Az emésztés részben a gyomor-bél traktus /szakasz/ űrterében, részben a bélhámsejtek felszínén (ún. kefeszegélyében) zajlik. A tápanyagok a vékonybélben (duodenumban, jejunumban) szívódnak fel. A víz és elektrolitok visszaszívása szintén a vékonybélben (víz-bioenergetika→vízterek), illetve a vastagbélben történik meg.A felszívó felület működése: A vékonybél belső felszíne kb. 0, 3 m², a körkörös redők és a kb. 1 mm magas bélbolyhok serege révén a valóságos felszívó felület felnőttben kb. 300 m². A felszívást az egy rétegben elhelyezkedő bélhámsejtek végzik, s a felszívódási folyamatot a bélbolyhok jellegzetes mozgása serkenti. A savas vegyhatású gyomortartalom hatására a vékonybél nyálkahártyájából felszabaduló hormon (villikinin) a bolyhok ritmikus összehúzódását segíti elő, ez elősegíti a tápanyag molekulák eljutását a felszívást végző sejtek felszínére.  A képen emberi vékonybél bélbolyhai láthatóak. Konfokális mikroszkóppal készült. (forrás: National Geographic - 2008 legjobb orvosbiológiai képei)A bélnyálkahártya-sejtsor vérellátása igen gazdag, a felszívódott tápanyagok innen a májba kerülnek, éspedig a továbbiakban szabályozó inzulin hormonnal és a gyomormirigyből és hasnyálmirigyből származó hormonnal (bradikininnel) együtt (hormonális szabályozás). A vékonybél felső szakaszán a tápanyag-molekulák felszívódása maradéktalanul megtörténik, kivéve, ha a felvett tápanyagmolekulák mennyisége nagyobb, mint amennyi bontását, ill. felszívását a gyomor-bél traktus éppen el tud végezni. Tápanyag - felszívódási zavar döntően három okból jöhet létre: A lebontás zavara miatt (pl. enzimhiány miatt, vagy gyorsult bélmozgás /passzázs/ miatt). A felszívó felület csökkenése miatt (pl. gyulladás, boholysorvadás miatt). Az aktív felszívás (transzport) zavara miatt (pl. glukóz és galaktóz hiányos felszívódása bélfertőzés esetén). ANYAGCSERE / Emésztés a szájüregben:A szájüregbe kerülő táplálék a nyállal (saliva) keveredik. A nyál elsődleges feladata a szájüreg nedvesen tartása, a táplálék péppé alakítása és ezzel az ízérzékelés elősegítése is, védelem a vegyi anyagok és fertőzések ellen (bikarbonát tartalom ill. a lizozim révén). Folyadékhiány esetén csökken a nyál mennyisége, kiváltva a szomjúság érzetet, és ezzel a nyál hozzájárul a szervezet vízegyensúlyának fenntartásához is. A nyálat a kis- és nagy nyálmirigyek termelik. A kis nyálmirigyek nyálelválasztása állandó, de nem nagy mennyiségű (kis nyálmirigyek+állkapocs alatti mirigy egy része+fültőmirigy), a nagy nyálmirigyek (nyálmirigy+nyelv alatti mirigy+ állkapocs alatti mirigy) csak valamilyen ingerre reagálnak (szekretálnak-kiválasztanak). Mechanikai ingerekre (homok, vatta, száraz kenyér, stb.), továbbá erős kémiai ingerekre (savak, lúgok, konyhasó, stb.) ún. "hígító nyál" keletkezik, melynek feladata a fizikai oldás. Táplálékfogyasztáskor szerves anyagokban és fermentumokban gazdag ún. "emésztőnyál" választódik ki, melynek a kémiai emésztésben van szerepe. A nyálelválasztást az ízérző receptorok váltják ki, ill. reflektorikus úton az idegrendszer szabályozza (központja a nyúltagyvelőben van). A nyál legnagyobb részét víz alkotja (99,27%), vegyhatása enyhén savanyú (pH 6,5-7,5 közötti), mennyisége a táplálék mennyiségétől függ (átlagértéke 700-1000 cm3 naponta). A nyál szárazanyag tartalma 0,73%, szervetlen alkotórészei közül (Cl, PO4, Na, K, Ca, HCO3, SCN, CO2, O2) jellemző a rhodánion, mely a dohányzók nyálában nagyobb mennyiségben van jelen. A ciángyök (CN) méregtelenítés során keletkezik. A nyál szerves anyagai a mucin és két enzim: a ptialin (amiláz) és a maltaze (maltáz). A mucin egy fehérje, melynek szerepe a pufferolás (savak-lúgok közömbösítése), azaz a hidrogénion-koncentráció megfelelő fenntartása. Az enzimek a szénhidrátbontásában játszanak szerepet (keményítő bontása glukózzá). Az emésztés tehát már a nyállal elkezdődik, természetesen nem nagymértékben, hiszen innen a táplálék hamarosan a gyomorba kerül (lásd. még: szénhidrátok és szénhidrátok emésztése, és molekuláris anyagcsere folyamata). ANYAGCSERE / Emésztés a gyomorban:  A gyomornedv víztiszta, savanyú vegyhatású, sajátos szagú folyadék. Sósavtartalma 0,3-0,5%, ami megfelel kb. 0,9-1,5 pH-nak. A sósavon kívül kevés anorganikus sót, fehérjét, vizet és három fermentumot: fehérjeemésztő pepszint, tejalvasztó chymosint (kimozint), és zsírbontó lipázet tartalmaz. A sósavat a táplálék konyhasójából, ill. a chlortartalmából a gyomormirigyek fedősejtjei készítik. A sósav elősegíti a gyomornedv enzimjeinek működését, biztosítja a pepszin számára a savanyúságot, és fertőtleníti a gyomortartalmat. A gyomorban "szabad sósav" és "kötött sósav" (nem sósav alakjában jelenlevő Cl-) formájában van jelen. A gyomorba jutó fehérjéket a pepszin bontja, melyek a gyomormirigyek fő sejtjeiben képződnek. A pepszin a fehérjéket peptidekre és aminosavakra már nem képes lebontani, a fehérjeemésztés a vékonybélben fejeződik be. A tej fehérje bontását a kimozin végzi el, hatására a tej kazeinje parakazeinné alakul át, és pelyhek formájában kicsapódik (így tovább tudnak emésztődni a pepszin által is a gyomorban). A lipáze igen kis mennyiségben kezdi el bontani a zsírokat zsírsavakra és glycerinre (lásd. még: fehérjék / zsírok és emésztési és molekuláris anyagcsere folyamataik).A gyomor üres állapotban is termel nedvet, azonban ilyenkor erősen nyálkás (mucin tartalmú), nem savanyú, hanem éppen lúgos vegyhatású gyomornedv keletkezik. Ez a gyomornyálkahártya megvédésében nagyjelentőségű, mivel a mucinnak erős savmegkötő képessége van. Gyomorhurut esetén fokozott a mucin termelés (védőleg a sósavtól), azonban fenntartja az évágytalanságot, s az emésztést gátolja. Mikor a szájba, ill. a gyomorba kerül a táplálék, megindul a "valóságos" gyomornedv elválasztása és a tápanyagok kémiai bontása. A lebomló tápanyagok hatására gasztrin is termelődik, mely a mirigyek további kiválasztását fokozza. Vannak anyagok, melyek gátolják a gyomornedv elválasztást, s ezen keresztül az emésztést is. Így, ha nagy mennyiségű zsír, epe, vagy duodenum-nedv jut a gyomorba, a gyomornedv elválasztás és a gyomormozgás 1/2 órára is megszünhet, ezért nehéz a zsíros étel (sok zsír hatására ún. enterogasztrin termelődik a vékonybélben -duodenumban, mely a vér útján a gyomorba jutva gátolja a sósav és a pepszin kiválasztódását). ANYAGCSERE / Emésztés a vékonybélben: A vékonybélbe került savanyú gyomortartalom háromféle emésztőnedv hatása alá kerül:  pancreasnedv (pankreásznedv - hasnyálmirigynedv), epe és bélnedv. Mindhárom alkotó nagy bikarbonát- és carbontartalma miatt lúgos kémhatást biztosít, mely az enzimek számára nélkülözhetetlen. A vékonybélben történik meg az emésztés legfontosabb szakasza, melyben a fehérjék-szénhidrátok-zsírok vízben oldható, felszívható elemeikre esnek szét. -Emésztés és a Pancreasnedv: A hasnyálmirigy átlátszó, színtelen, szagtalan, sós ízű, alkalikus (lúgos) vegyhatású váladéka, pH értéke 8-9 között van, napi mennyisége 1-1,5 liter között ingadozik. A duodenumba került savanyú gyomortartalom hatására, a hasnyálmirigy kiválasztását serkentő ún. secretin hatására termelődik. A pankreasznedv szervetlen anyagai fő tömegben a NaCl és a NaHCO3, szerves anyagai közül a legfontosabbak az enzimek. Ezek a fehérjebontó trypsin (tripszin vagy tripszinogén, karboxipeptidáz és az elasztáz), a zsírbontó pancreas-lipase (lipáz), és a polyszacharid szénhidrátokat bontó pancreas-amilase (pankreász-amiláz). A tripszin mellett egy másik fehérjebontó enzim a chimotrypsin (kimotripszin, vagy kimotripszinogén), mely a gyomorban megindult kazeinemésztést (tejfehérje) fejezi be. Az enzimek mennyisége a hasnyálmirigynedv összetétele és a táplálék minősége szerint változik. A szervezet legfontosabb zsírbontó enzime a pancreasz-lipaze, mely a zsírok észterkötéseit hasítja fel glicerinre és zsírsavakra. Ennek elősegítésére szolgál az epe. Az epe fizikokémiai reakció eredményeként a zsírokat emulgeálja, az epesavak pedig a lipázét aktiválják, melyek a zsírok szappanosítási folyamatával segítik elő a zsírok bontását (lásd. még: fehérjék / zsírok / szénhidrátok emésztése és molekuláris anyagcsere folyamatai). -Emésztés és az Epe: Az epe a máj váladéka, keserű ízű, nyúlós, zöldessárga vagy sárgásbarna színű, lúgos kémgatású folyadék (máj-epe kb. 7,8 pH körüli, epehólyag epe 7,0-7,5 pH közötti). A májsejtek állandóan termelik, azonban csak az emésztés alatt kerül a duodenumba. Az emésztési szünetben az epehólyagban gyűlik össze, ahol nagymértékben besűrűsödik. Enzimeket nem tartalmaz az epe, de sok olyan anyag van benne, mely más emésztőnedvekben nem található meg. Az ép máj naponta 600-1500ml epét termel, melynek 97% -a víz, 1% -a epesavak, 0,1% -a koleszterin és lecitin, valamint epepigmentek (festékanyagok-vörösvérsejtek széteséséből származik-hemoglobinból), organikus sók /szerves sók/, 0,7% -a pedig calciumsók. Az epesavak koleszterinmolekulák, melyeket a májsejtek koleszterinből termelnek. Az elsődleges epesav-molekulák lecitin és koleszterin molekulákat vesznek magukhoz, s így fejtik ki hatásukat a bélben, azaz fokozzák a lipidek (zsírok) oldékonyságát és felszívódását -Emésztés és a Bélnedv: Az emésztés kémiai folyamatait lényegileg a vékonybél mirigyei által termelt bélnedv fejezi be. A tiszta bélnedv világossárga színű, szagtalan, gyengén alkalikus (lúgos) folyadék. Szárazanyag tartalma 1,5%, pH-ja 8,3. A bélnedv elválasztása állandó folyamat, de termelődését fokozzák a bélbe jutó tápanyagok mechanikai inger formájában, illetve fokozódik termelődésük sympathicus ideg-inger hatásra is. A bélmirigyek termelődésére a secretin és a bél falából kiválasztódó enterocrinin hat, melyek fokozzák a bélnedv mennyiségét. A bélnedvben fehérje-bomlástermékeket bontó ún. peptidasek, szénhidrátbontó carboanhidrolasek, és zsírbontó lipasek, továbbá phosphatasek (foszforsavat hasítanak le a különböző szerves vegyületekről, főképpen a bélfal sejtjein belül hatnak, nagy szerepük van a felszívódási folyamatban), nucleosidasek (a nukleinsavakat hidrolizálja és felszívódásra alkalmassá teszi őket), és a trypsin termelődését aktíváló enterokinase található meg. Felszívódás a vastagbélben: lásd.: Vastagbél és a béltartalom útja, a bélflóra és a probiotikumok. ANYAGCSERE / Anyagcsere hormonális szabályozása  Tápanyagbevitel és aktuális energiaigény változásaihoz az emberi szervezet anyagcseréje számos hormon szabályozása által is alkalmazkodik. E hormonok közül elsődleges helyen szerepelnek a hasnyálmirigyben lévő Langerhans-szigetek sejtjei által termelt hormonok. A sziget három féle sejtet tartalmaz, melyek közül az alfa (vagy A)- sejtek termelik a glukagont, a béta (vagy B)- sejtek az inzulint, a delta (vagy D)- sejtek a szomatosztatint (a szomatosztatin a növekedési hormon termelődésére hat, mely a zsír -és fehérje anyagcserében játszik szerepet). Táplálékfelvétel után az inzulin hormon kiválasztódásának fokozódása a raktározási folyamatok gyorsulására vezet. Az inzulin (két polipeptidláncból álló molekula) szekrécióját (kiválasztódását) elsődlegesen a vércukorszint szabályozza. Szénhidrátfogyasztás után a vércukorszint emelkedése többek között az inzulintermelés fokozódásához vezet.  Az inzulinszekréció (kiválasztás) bizonyos lappangási idővel alkalmazkodik az aktuális vércukorszinthez, ezzel magyarázható a szénhidrátfelvételt pár órával követő enyhe vércukorszint csökkenés (még magasabb az inzulinkoncentráció a vérben, mint a vércukorszint).Az inzulin hormon legfontosabb hatásai: Glikogénfelépítés fokozása (a glikogén a glukóz raktározódási formája→májban és izomszövetben) Glikogénlebontás gátlása (főképpen a májban) Trigliceridek mozgósításának gátlása (a zsírszövetben) Sejtek glukózfelvételének és égetésének stimulálása (főleg az izom és zsírszövetben) Aminosavfelvétel és beépítés fokozása (pl. izomszövetben) Sejtek kálium felvételének fokozása (izomszövetben, zsírszövetben, májban) Fehérjedús, de szénhidrátban szegény táplálék elfogyasztása olyan hormonális helyzetet eredményez, ami a fehérjeszintézisnek kedvez. A felszívódó aminosavak egyidejűleg fokozzák az inzulin, glukagon és a növekedési hormon kiválasztódást (a hasnyálmirigyben termelődő szomatosztatin hatására), szekrécióját. Az inzulin és a növekedési hormon fokozzák az aminosavak fehérjékbe való beépülését. A glukagon pedig segíti a glukóz felszabadulását a májból, mely aztán belépve az izomsejtekbe biztosítja a plusz energiát az izmok fehérje beépítéséhez. Vegyes táplálkozás felvételét követően (glukóz és aminosavak, zsírok egyidejű felszívódása esetén), az inzulin és glukagon termelődése is fokozódik, az inzulin túlsúly biztosítja a zsír raktározását a zsírsejtekben. A hasnyálmirigy által termelt hormonok, az emésztőnedv-termelés szabályozásában részt vevő gyomor-bél eredetű hormonok és a mellékvesék által termelt hormonok (pl. adrenalin, kortizol) egymásra hatása kölcsönös, kiegészítik egymást és a központi idegrendszer szabályozásával együtt, biztosítják az anyagcsere folyamatok összehangolt működését. ANYAGCSERE / ANYAGCSERE - FOLYAMAT ÉS A TÁPANYAGOK ENERGIAÉRTÉKE Kémiai energiában „legdúsabb” tápanyagunk a zsír, ill. a zsírsavak. Energiaszükségletünk közel felét a zsírok szolgáltatják, vegyes táplálkozás esetén is (ezért pl. még mesterséges táplálás esetén is szükséges a zsír adása). A szénhidrátokban kevesebb kémiai energia tárolódik, de égetése a zsírok mellett nélkülözhetetlen. A fehérjék elsősorban nem energiaszolgáltatók, csak végső esetben használja fel a szervezet energia „kútként”. A tápanyagok égéshője (az elégés során felszabaduló hő) általában egyezik élettani energiaértékükkel (kivéve a fehérje, mely csak ureáig ég el).  Az energia-transzformáció hatásfoka (a hasznos vagy kihasználható energia aránya az összes felhasznált energiához) a különböző anyagcsere folyamatokban más és más. Minden energia - transzformáció (energia- átalakítás, átadás) közbeeső fokozataként energiában gazdag foszfátvegyületek (pl. ATP→kémiai energiaraktár) képződnek. Ez esetben az energiaátalakulás hatásfoka igen nagy (pl. glukóz esetében 75%!). Ezzel szemben, mikor a kémiai energia mechanikai energiává alakul át, csak 25% az energetikai hatásfok. A tápanyagokkal a testbe került energiának mintegy fele az alapműködésre használódik fel (pl. testhőmérséklet, keringés-légzés, emésztőrendszer működése, folyadék-elektrolit egyensúly fenntartása, izommunka, stb.). A tápanyagokkal felvett energiának 15%-a a széklettel és vizelettel kiválasztódik, távozik a szervezetből. 1kJ=0,24 kcal, 1 kcal= 4,2 kJ  1 mol glukóz (=180g) szervezetben való lebontásakor 38 mol ATP képződik (=1277 kJ, =300 kcal), továbbá 1580 kJ rögtön hő formájában szabadul fel. 1g glukóz hőértéke tehát 16 kJ. A keményítőé ennél nagyobb, a szénhidrátok égéshőjét átlagosan 17,16 kJ/g-nak (4,1 kcal) számolhatjuk. 1 mol zsírsav (pl. 256g palmitinsav) oxidációs égésekor 130 mol ATP képződik (=4370 kJ = 1040 kcal), továbbá kb. 5710 kJ hő rögtön fel is szabadul. 1g zsír égésének hőértéke ennek megfelelően átlagosan 38,94 kJ (9,3 kcal). A fehérjék átlagos hőértéke 1 g fehérje égetésekor a szervezetben 22,19 kJ/g (5,3 kcal). Mivel előbb-utóbb az ATP-ben (ATP = kémiai energiát tároló speciális molekula a mitokondriumokban) felhalmozódott energia is hővé alakul, a tápanyagégetés mértéke meghatározható a felszabaduló hő mérésével (direkt kalorimetria), vagy az égetéshez elhasznált oxigén mennyiségének mérésével (indirekt kalorimetria). Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy 1 liter oxigén felhasználásából 34 kJ energia felszabadulására következtethetünk. A respirációs quotiens (RQ) –respirációs-légzési kvóciens) az azonos idő alatt termelt széndioxid és oxigén mennyiségének hányadosa. Szénhidrátok égetésénél az RQ = 1, tisztán zsírégetésnél az RQ = 0,71, fehérjék oxidációjakor 0,8, átlagos vegyes táplálkozás esetén az RQ átlagosan = 0,80-0,85. Az alapanyagcsere /a teljes nyugalomban és semleges környezeti hőmérsékleten levő szervezet energiafogyasztása/ elsősorban a testfelülettel arányos, függ a nemtől (nőkben kb. 10%-kal kisebb, mint a férfiakban) és az életkorral előrehaladva kissé csökken. Munkavégzés, hideg vagy túl meleg külső környezet, lelki izgalom, stressz, alvási zavarok, lázas állapot, kóros folyamatok gyulladások-betegségek, maga a táplálékfogyasztás fokozzák (ún. teljesítménytöbbletek→ fokozzák az alapanyagcserét) a tápanyagégetést /aktuális anyagcsere/. Izommunka- anyagcsere során fellépő energiaigények: Már egészen csekély izommunka is feltűnően emeli az alapanyagcserét, az alapanyagcseréhez képest az ülőmunka 50%-kal, állás közben 100%-kal is nőhet az energiaigény. Tehát a fokozott izommunka (sport) segíti elő leginkább az energiafelhasználást ill. égetést. Az iparban a 12,56 kJ/perc (3 kcal/p) értékig könnyű, 16,75 kJ/perc (4 kcal/p) értékig közepes, ezen túl pedig nehéz testi munkáról beszélünk. Az energiatermelés azonban minden olyan kórfolyamatban nő, ami fokozott izommunkát igényel (ideg-izom /neuromuscularis/ eredetű görcsök, a hidegrázás, vagy a szívbetegek nehézlégzése, krónikus nehézfém mérgezések). Szellemi munkában az anyagcsere nem fokozódik, mert a központi idegrendszer nyugalomban is igen sok energiát (glukóz!) használ fel! Hőszabályozás során fellépő energia igények: Mind a fizikai, mind a kémiai hőszabályozás energiát igényel, ezért érthető, hogy a (ún. indifferens hőmérséklet) 17,5-20,5°C-nál alacsonyabb vagy magasabb hőmérséklet teljesítménytöbbletet, azaz anyagcsere emelkedést okoz. Ruha nélküli ember számára az indifferens hőmérséklet 29-31°C. Lázban az anyagcsere °C-onként 6-12%-kal növekszik. Kórfolyamatok esetén: Kiemelkedően emeli az alapanyagcserét pl. a pajzsmirigy túlműködése. Továbbá a cukorbetegség (diabetes insibidus), a leukémia, a magas vérnyomás, a Candida betegség, a szervezet savasodása(acidózis), a refluxbetegség, a légzés nehezítettségével, illetve a nehézlégzéssel járó betegségek, a stressz-szorongás krónikus pánik formái. Kifejezetten csökken az alapanyagcsere pl. éhezésben, a pajzsmirigy alulműködésében ( jód), mellékvese betegségében (Addison-kór). Gyógyszerek közül csökkentő hatással bír pl. a kinin, a morfin, alapanyagcserét emelő hatással pl. az adrenalin és a nikotin rendelkezik. Hatékony és optimális energiafelhasználást tudják elősegíteni a különböző bioenergetikai gyógymódok ésbioenergetikai kezelések, a radiesztéziai energetikai harmonizáció (- az emberi test polaritása), a táplálkozás bioenergetikai módszerek, mint a szervóra, a Holdhatás figyelembe vétele, vagy az ételek hőhatásai, illetve a megfelelő légzéstechnika és bioenergetikai mozgásgyakorlatok alkalmazása. Megfelelő energiahasznosítás- energiafelhasználás folyamatához, és az anyagcsere-antioxidáns-enzimatikus folyamatokhoz nélkülözhetetlen a megfelelő (valóban szükséges mennyiségű) vitamin és ásványi anyag ellátottság , a kiegyensúlyozott táplálkozás és elégséges víz-folyadék felvétele mellett. A gondolkodásból-gondolkodásmódból, beszédből, illetve az érzelemből származó energia felhasználásról és energiatermelésről, a sejtek és a DNS "önálló" energetikai sejtintelligenciájáról - energiafelhasználásáról bővebben tájékozódhat a következő témakörökből: DNS-spirituális bioenergetika, Bach virágterápia, Stressz oldó energetikai források. A természetgyógyászati- gyógymódok és alkalmazások, ill. táplálkozás kiegészítők, az egyén számára szükséges medicinális diagnosztikát, terápiát-kezelést, soha nem helyettesítő - helyettesíthető, vagy azt önhatalmúlag ki- és felváltó - felváltható terápiás alkalmazások, csak a fizikai-lelki javulást és jóllétet, gyógyulást elősegítő és támogató kiegészítő gyógymódok! Átlagos energiaszükségletek: Ágyban fekvő ember napi energiaszükséglete 8.400 kJ (2000 kcal) körül van. Könnyű munkát végző emberé 12 600 kJ (3000 kcal) körül van. Nehéz fizikai munkát végző emberé, illetve sportoló napi igénye 16 800 kJ (4000 kcal) körüli, de sportolók állóképességi edzése során 5 000-6 000 kJ óránkénti energiafelhasználás is mérhető! Kirándulás során átlagosan óránként 2 100 kJ (500 kcal) plusz energiaigénnyel számolhatunk. Terhes nők átlagos energiaigénye 12 180 kJ (2 900 kcal) körül, a szoptató anyák energiaigénye, pedig 12 600 kJ (3 000 kcal) körül van. Idős emberek energiaigénye napi 10 080 kJ (2 400 kcal) átlagosan.  A napi energiaszükségletet nem a tényleges, hanem az ideális testtömeghez célszerű számítani: Ideális férfi testtömegkg = (testmagasság cm – 100)* 0.9 Ideális női testtömegkg = (testmagasság cm – 100) * 0.85 A napi energiaszükséglet ennek megfelelően fizikai munkavégzés nélkül : ideális testtömegkg szorozva 126 kJ (pl. 178 cm-es magasságnál 70 kg*126 = 8820 kJ/ (2 100 kcal) nap). A többletigény könnyű fizikai munka esetén +30%, a közepes nehézségi munkánál +50%, nehéz fizikai munkát végzők esetében +100%.  Csecsemők és gyermekek alapanyagcseréje testtömegre számítva nagyobb, mint a felnőtteké, gyarapodásukhoz pedig a fenntartó energián felüli tápanyagbevitel is szükséges. Csecsemők napi energiaigénye testtömegkg-ra számítva kezdetben 500 kJ (120 kcal), majd egyre kevesebb, az első év végére 360 kJ (85 kcal). 3-5 éves gyermek napi energiaigénye már 6 300 kJ (1500 kcal), 15-16 éves korig átlagosan (2800 kcal), 16-20 éves korig pedig több az energiaigény (3 000-3 200 kcal), mint a felnőttek energiaigénye.Fehérjék biokémiai összetételeFehérjék az élő szervezetben előforduló nagy molekulatömegű anyagok, amelyek aminosavakból épülnek fel. Egy-egy fehérjemolekula (makromolekula -azaz, nagymolekula) néhány száz, néhány ezer aminosavból épül fel. A fehérjék szerkezetét az aminosavak kapcsolódási sorrendje, a biokémiai sajátosságait (hormonok, enzimek, stb.) pedig a fehérjemolekula alakja határozza meg. A fehérjék vegyi összetételei változatosak, de mindig szénből, hidrogénből, nitrogénből, oxigénből állnak, melyekhez járulhat kén és foszfor. Hozzávetőlegesen 50-55% szén, 20-25% oxigén, 15-18% nitrogén, 6-7% hidrogén, és 1-2% kén illetve foszfor van a fehérjemolekulában. Sok ezer CO-NH (peptid) kötésben egymáshoz kapcsolódó aminosav alkot egy fehérjemolekulát. A fehérjék lehetnek egyszerű fehérjék, ezek a proteinek, amelyek aminosavakra és kevés ammóniára bomlanak. Az egyszerű fehérjéket oldékonyságuk alapján csoportosíthatjuk: -Albumin, vízben jól oldódó , savanyú kémhatású fehérjék (pl. szérumalbumin, laktalbumin) -Globulinok, vízben nem, de semleges sóoldatokban jól oldhatóak (pl. fibrinogén, fibrin, miozin) -Prolaminok és gliadinok, alkoholban oldódó bázikus fehérjék, főleg a növényi magvakban fordulnak elő (pl. sikér) -Protaminok és hisztonok, savas közegben oldódó, bázikus jellegű vegyületek. Hisztonok találhatóak a vörösvérsejtekben és a fehérvérsejtekben -Szkleroproteinek (vázfehérjék), nem oldható, fibrilláris /fonál alakú/ szerkezetű fehérjék, melyek a kötőszövetekben találhatóak meg (pl. kollagén, keratin) A fehérjék, a zsírok, a szénhidrátok és a nukleinsavak gyakran egymással kombinálódva új tulajdonságú, nagymolekulákat hoznak létre (lipoproteidek, glikoproteidek, nukleoproteidek). amelyeket proteideknek nevezünk. -Foszforproteidek, foszforsavat tartalmazó összetett fehérjék, pl. a tejben lévő kazein -Mukoproteidek (glikoproteidek), amelyekben a nem fehérjetermészetű komponens a szénhidrát, a glikoproteidekben a cukorrész 4% alatt van, a mucoproteidekben (vagy mucinokban) 4% fölött van a szénhidrát tartalom (pl. heparin) - Lipoproteidek, molekulájukban zsírszerű anyagok találhatóak (gliceridek, koleszterin, foszfatidok) -Kromoproteidek, a nem fehérjetermészetű rész valamilyen festékanyagot tartalmaz (pl. hemoglobin, mioglobin, citokróm enzim) -Nukleoproteidek, a sejtmag jellemző fehérjéi nuklinsavat tartalmaznak -Metalloproteidek, fémionokat tartalmazó fehérjék (pl. ferritin) Ezek az összetett fehérjék az ember testének kb. 20%-át képezik. A fehérjék biológiailag többé-kevésbé inaktív formában (vázanyagok→ csont, porc, inak, szalagok, izmok), és erős fajlagos aktivitással is jelen vannak a szervezetben (→ hormonok, enzimek, plazma-fehérjék). A fehérjék ásványi anyagokat is tartalmazhatnak, pl. a csont alapanyaga kalciumot tartalmazó fehérje, az idegszövet foszforfehérjéje, a vörösvérsejt vas és rézfehérjéje stb. A fehérjeszintézishez 20 féle aminosav szükséges. Ezek közül 8 féle aminosavat a szervezet nem tud előállítani (a valin, leucin, izoleucin, treonin, metionin, fenilalanin, triptofán és lizin, sőt gyermekek esetében még kétféle aminosav, az arginin, és hisztidin). Ezek az úgynevezett esszenciális aminosavak, teljes értékű, komplett fehérjék, melyeket leginkább csak az állati fehérjékkel tudunk a szervezetünkbe juttatni. A növényi fehérjék nem teljes értékű fehérjék. A nem esszenciális aminosavak azok, amelyeket a szervezet elő tud állítani bevitt tápanyagokból: alanin, aszparagin, aszpartonsav, cisztein, cizin, glutamin, glutaminsav, glicin, hidroxiprolin, prolin, szerin, tirozin. Fehérjeszintézis zavartalan menete szempontjából az is fontos, hogy a táplálék fehérjéi az aminosavakat milyen mennyiségben és arányban tartalmazzák. A fehérje anyagcsere szintjét a nitrogén egyensúllyal mérjük. A gyermekek fehérjeszükséglete sokkal nagyobb, mint a felnőtteké, mert testi és szellemi fejlődésük során több fehérjét használnak fel ( gyermekek stressz-mentesítő energia felhasználása), és kevesebb nitrogént ürítenek (pozitív nitrogén-egyensúly). Fehérjék funkciói a szervezetben A fehérje a szervezet legjelentősebb (sejt) építőanyaga. Az izom 18-20% fehérjét tartalmaz. A kötőszövetben, sejt közötti állományban található fehérje a kollagén és az elasztin. A kollagén az összfehérje mennyiség 20-25%-át adja, az elasztinhoz kötődő víz biztosítja pl. a bőr rugalmasságát (turgort). Az oxigén és széndioxid transzportban is szerepet játszik a fehérje (a hemoglobin a tüdőben felveszi az oxigént, a mioglobin nevű fehérje, pedig az izomban raktározza). Fehérjék az enzimek, amelyek az élő szervezet egyes kémiai folyamatait specifikusan gyorsítják, ezek lehetnek egyszerű vagy összetett fehérjék. Hiányuk súlyos zavarokat idézhet elő az anyagcserében (ezek többnyire öröklött állapotok). A hormonok egy része is fehérje (8-40 aminosavból álló peptidek), így például az inzulin, az ACTH /adrenalin/→mellékvese, és a nemi hormonok, tiroxin→pajzsmirigy, és számos biológiailag aktív anyag, mit a hisztamin, dopamin és szerotonin. A sejtmagok, a mitokondriumok, a riboszómák építőanyaga (genetikai kód) is fehérje. Fontos szerepe van a sav-bázis egyensúly fenntartásában, ahol anionként szerepel. Energiát ad, bár a fő energiaszolgáltatók inkább a szénhidrátok és zsírok. Esszenciális fehérjék szerepe a szervezetben-Fenilalanin esszenciális fehérje: pl. a pajzsmirigy a tiroxin hormonját, a mellékvesevelő pedig az adrenalin és noradrenalin hormonját fenilalalin esszenciális fehérjéből képezi. A melanin, mely a bőr színét meghatározó pigment anyag, szintén fenilalaninból készül a bőr melanocitáiban. Az idegingerek átviteléhez szükséges vegyületek képzésében van nagy szerepe (pl. dopamin, norepinefrin), egyben a központi idegrendszerre hatva a fájdalomcsillapításban. Napi szükséglet kb. 1,10 g. Fehérje dús ételek mind tartalmaznak fenilalanint, nagyobb mennyiségben a tökmagban, mogyoróban, gabonafélékben, szója és szójatermékekben, a gomolya túróban és a szezámmagban található meg. A tápanyagokon kívüli plusz adagolás nem ajánlott melanoma (bőr pigmentációjának fokozódása ill. elfajulása) esetén, terhesség-szoptatás ideje alatt, magas vérnyomás és fenilketonuria esetén. -Leucin esszenciális fehérje: nagy mennyiségben az izomfehérjék felépítéséhez szükséges. Napi szükséglet kb. 0,10 g. Főbb táplálék -forrásai a húsok, a barna rizs, a babok, a teljes kiőrlésű gabonák, a dió, szója, tej és tejtermékek. -Izoleucin esszenciális fehérje: a vesék vizelet-koncentrációjának szabályozásához és a növekedéshez szükséges, valamint a vércukor stabilizálásában is részt vesz. Napi szükséglet kb. 0,70 g. Nagyobb mennyiségben a húsok-szárnyasok, a magvak, a mogyoró, a sajt és a halak tartalmaznak izoleucint. -Lizin esszenciális fehérje: segíti a a kálcium csontba való beépülését, és a nitrogénegyensúly fenntartását. Szükséges a növekedéshez és a szöveti regenerációhoz, valamint egyes hormonok és enzimek képzéséhez. Hiányában romlanak a feltételes reflexek, vérszegénység, izom –és kötőszövet károsodása léphet fel. Napi szükséglet kb. 0,80 g. Fehérje dús étrend tartalmazza a kellő mennyiséget, több lizinnel a a húsfélék, hal, a tojás és sajt, tej, élesztő és a szójatermékek rendelkeznek. -Metionin esszenciális fehérje: A cisztein aminosav képződését hozza létre a szervezetben B6-vitamin segítségével együtt. Hiányában a hasnyálmirigy enzimtermelése csökken, és nő a vér koleszterin szintje. Napi szükséglet kb. 0,10 g. Metionin nagyobb mennyiségben a halakban és húsokban, a szójában, a szezámmagban, spenótban és a kukoricában található meg. -Triptofán esszenciális fehérje: az emberi szervezet képes triptofánból nikotinsavat (B3-vitamin) készíteni. Triptofánból alakul ki a szerotonin is, mely szabályozza az erek tágulását, és fontos ingerület átvivő anyag az idegrendszerben (nyugalmi-öröm hormonnak is nevezik, az alvásban is szerepet játszik). Hiányában a vérnyomás szabályozásában, a fehérje –és vörösvérsejtképzésben is zavar keletkezhet, alvási zavarok, depresszió-szorongásos tünetek alakulhatnak ki. Napi szükséglet kb. 0,25 g. Főbb triptofán forrás a hús, a hal, tej és a gomolya, a tojás, a banán és a datolya, illetve az amerikai mogyoró. -Treonin esszenciális fehérje: hiányában előtérbe kerül a fehérjék lebontási folyamata, vagyis felborul az egyensúly a fehérje felépítés és lebontás között. Részt vesz a máj zsírtalanítási folyamatában, hiánya elősegíti a májzsugor létrejöttét is. Napi szükséglet kb. 0,50 g. Megtalálható leginkább a burgonyában, tojásban, húsokban-kacsa, tejben, avokádóban és a káposztában. -Valin esszenciális fehérje: szükséges a szövetek, sejtek regenerálódási folyamatához, hiányában károsodik az izomműködés. Napi szükséglet kb. 0,80 g. Főbb valin táplálék-forrás a gomba, a lencse, a húsok, a hal, a szezámmag, és a földi mogyoró. -Hisztidin és arginin esszenciális fehérje: csak a fejlődő szervezet számára minősülnek esszenciális fehérjéknek, egyrészt mert ilyenkor a fokozott fehérje-szükséglet ezeket is felhasználja képzésre, másrészt a hipofízisre (agyalapi mirigyre) hatva fokozzák a növekedési hormon kibocsátást. A sperma is nagy mennyiségben tartalmazza ezeket a fehérje anyagokat, ezért súlyos hiányuk esetén csökken a spermák képződése és minősége. Ammónia (karbamid) kiürülését és a máj-vese működését segítő hatásuk miatt, részt vesznek a szervezet méregtelenítési, illetve kollagén (kötőszövet) képzés fokozása miatt a sebek gyógyulási folyamatában. Főbb táplálék-forrás: a zabliszt, napraforgómag, a szentjánoskenyér, barna rizs, a dió, pattogatott kukorica, a szezámmag, búzakorpa, zselatin. Az esszenciális fehérjék komplett felvétele azért is szükséges, mert pl. a lizin, metionin, és a triptofán limitáló aminosavak, vagyis az összes többi aminosav felszívódása függ ezek mennyiségétől, így ha ezekből kevés van a szervezetben, akkor a többi aminosavból sem szívódik fel elegendő mennyiség. Fehérjeigény és a fehérjehiány  Tapasztalat szerint a szervezet minimális (életfenntartó) fehérjeigénye kb. 12-30 g/nap. A fehérjebevitel és – ürítés egyensúlyához legalább napi 40 g fehérjebevitel szükséges. Ez a mennyiség a fiziológiás fehérjeminimum, amit mindennap biztosítani kell. Az optimális szükséglethez napi 70-80 g fehérjebevitel szükséges, ez a mennyiség kb. felerészben a testgyarapításhoz, felerészben az elhasznált fehérje pótlásához elegendő. Fehérje hiány esetén csökken az immunitás, vizenyők keletkeznek (ödémák) a szervezetben, vérszegénység és akár izomsorvadás is létrejöhet. Normális fehérjebevitel mellett is előfordulhat, hogy a szervezet negatív nitrogén-egyensúlyba kerül (ha nagy a nitrogénürítés). Ezt a folyamatot az ún. antimetabolitok okozzák, amik gátolják az aminosavak normális anyagcsere folyamatokba és végül a testfehérjébe való beépülését. A táplálékkal az aminosavak mellett nukleinsavak is kerülnek a szervezetbe (purinok, pirimidinek), ez a mennyiség elhanyagolható a májban (aminosavakból állítja elő) termelt nukleinsavak mennyiségéhez képest. A purinok lebontásából húgysav (urea) keletkezik, amely a vizelettel távozik, veseműködés zavara esetén azonban a húgysav szint jelentősen megemelkedhet. Fontos megemlíteni, hogy jelenlegi táplálkozási szokásainkban és rendszerünkben igen magas a fehérje fogyasztása, ez szélsőséges esetben akár a napi 100-200 grammot is meghaladhatja (ún. fehérje-luxusbevitel). Napi 100 g feletti fehérjefogyasztása esetén 3 g körüli ammónia keletkezik a bélben, amit a májnak kell semlegesíteni, azaz méregteleníteni. Ez a májra igen nagy megterhelést ró, következményesen csökken a máj egyéb méregtelenítésre (gyógyszerek, tartósítószerek, stb. →szabadgyökök) vonatkozó munkájának energia mennyisége. Így a felhalmozódott méreganyagok a vérkeringéssel eljutnak a zsírszövetekbe (hirtelen történő fogyás, túlzott fogyókúraesetén visszakerülnek a vérkeringésbe!), csontokba, izületekbe és ott lerakódnak. Az emberi tápcsatorna emésztési rendszere alapvetően nem az állati eredetű fehérjék feldolgozására van kifejlődve, ezért a szükségesnél több állati fehérje felvétele során a fehérje-dús táplálék többet időz a vékonybélben és vastagbélben, mint az optimális lenne, és ezzel már az emésztési-felszívódási folyamathoz rothadásos folyamat is társul (→ savasító-lúgosító ételek). Mindezek a folyamatok felborítják a bélflóra egyensúlyi állapotát, és nagyban elősegítik pl. a candida albicans gombaelszaporodását a bélrendszerben, majd az egész szervezetben. Ha valaki túlnyomórészt „húsevő”, akkor mindenképpen biztosítania kell a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadék (víz) felvételét is, ezzel is segítve a szervezet méregtelenítési folyamatát (→vízterápia). Abban az esetben, ha valaki ovo-lakto-vegetáriánus étrendet folytat (azaz fogyaszt tojást, tejet és tejterméket), és megfelelően változatos a növényi étrendje (gyümölcsök, zöldségek, olajos magvak, teljes kiőrlésű gabonák, gyógy- és fűszernövények), megfelelően biztosítja a teljes esszenciális fehérje- szükségletét. A kiegyensúlyozott táplálkozás biztosítja a szervezet pH-egyensúlyát, idegrendszeri és izomműködését, a megfelelő környezeti energia felvételét és energia egyensúlyt, illetve az alvás minőségi funkcióját. A táplálkozás- és táplálkozási szokás (és a fogyókúra) kialakításában nagy segítséget nyújthatnak a különböző bioenergetikai táplálkozás- és életmódbeli módszerek, melyek segítik a különböző tápanyagok optimális felhasználását és hasznosítását is (→ szervóra, Holdhatás, hideg-meleg ételek, táplálékpiramis, egyben a bioenergetikai harmonizáción alapuló KAPCSOLATTEREMETŐ " GYÓGYÍTÁS " ) A természetgyógyászati- gyógymódok és alkalmazások, ill. táplálkozás kiegészítők, az egyén számára szükséges medicinális diagnosztikát, terápiát-kezelést, soha nem helyettesítő - helyettesíthető, vagy azt önhatalmúlag ki- és felváltó - felváltható terápiás alkalmazások, csak a fizikai-lelki javulást és jóllétet, gyógyulást elősegítő és támogató kiegészítő gyógymódok! Fehérjék emésztése, anyagcsere folyamata Fehérjék emésztése: A fehérjében lévő peptidkötések hasítását a gyomornedv ún. peszinje, és hasnyálmirigynedv (tripszinje, kimotripszinje, karboxipeptádáza) végzi el. Nagy mennyiségű tej elfogyasztása után a gyomortartalom pH-ja közel semleges, neutrális marad. A tejfehérje (kazein) kicsapását illetve emésztését, a gyomor által képzett rennin nevű enzim segíti elő. A vékonybélben a továbbiakban számos fehérjebontó enzim található, a különféle aminosavak közti peptidkötéseket erre specifikusan proteolítikus (fehérjeoldó) enzimek hasítják szét. Az emésztési folyamatban a vékonybél- bélhámsejt kefeszegélyében a peptidek (oligopeptidek, di-és tripeptidek) aminosavakra bomlanak, s már így kerülnek a bélhámsejtbe, majd innen a vérerekbe, azaz a vérkeringésbe és a sejtekhez Fehérjék molekuláris anyagcsere folyamata: A felszívódó aminosavak részben egymásba átalakulnak, illetve fehérjévé (vérplazma albuminja) alakulnak a májban. A májon túljutott aminosavak jelentős részét az izomsejtek használják fel fehérjéik felépítéséhez. Természetesen az összes sejt felvesz aminosavat a saját fehérjéinek és enzimeinek felépítéséhez. A szöveti fehérjék, a plazmafehérjék és a plazmában keringő aminosavak között dinamikus egyensúlyi helyzet alakul ki. Ha a táplálék nagyobb mértékben tartalmaz fehérjét, az aminosavak beépülése gyorsabb ütemben zajlik, mint a fehérjebontás és az aminosav égetés (anyagcsere →tápanyagok energiaértéke) üteme (pozitív nitrogénegyensúly). Elégtelen fehérjefogyasztás során is van aminosavégetés, ez negatív nitrogénegyensúlyhoz vezet. Egyes aminosavak (pl.alanin, arginin, aszparaginsav) a glikogenezis során a szénhidrát-anyagcsere köztianyagaivá, végül is glukózzá alakulnak és főleg az izomsejtekben égnek el. Táplálkozás és az Enzimek-koenzimek Az enzimek (fermentumok) biológiai katalizátorok (zymé gör., fermentum lat.= kovász), melyek emberben, állatban,növényben alapvető szerepet töltenek be a sejtek életfolyamataiban, az anyagcsere folyamatokban. Az enzimek nem a kémiai átalakulás irányát döntik el, hanem egy adott kémiai reakció sebességét képesek növelni azáltal, hogy csökkentik annak aktiválási energiáját, pl. két molekulát olyan helyzetben kötnek meg a felszínükön, amely azok kapcsolódását elősegíti. Véletlenszerű találkozás helyett tehát rendezett találkozás zajlik le.  A szervezetben lejátszódó kémiai reakciók általában megfordítható (reverzibilis) folyamatok. A reakció irányát az egyensúlyi állandó, a kiindulási anyag (szubsztrát) és a végtermék koncentrációjának aránya határozza meg. Az enzimek addig képesek csak az átalakulás sebességét befolyásolni, amíg a folyamat egyensúlya be nem áll. A lebontó és felépítő folyamatokat nem mindig ugyanazok az enzimek végzik.  Az enzimek felépítésüket tekintve egyszerű fehérjék, melyek csak aminosavat tartalmaznak és összetett fehérjék, melyek a fehérje (apoenzim) mellett egy kis molekulasúlyú nem fehérjetermészetű részeket is tartalmazhatnak (prosztetikus csoport). A fehérjéről leváló prosztetikus csoportot nevezik koenzimnek. A koenzimek gyakran valamilyen vitamint tartalmaznak. A koenzim általában a szubsztráttal (kiindulási anyaggal) együtt kötődik rá az enzimre, majd a reakció lezajlása után mindkettő leválik az enzimről. A koenzim feladata az, hogy átvegyen egy gyököt (pl. hidrogént), illetve tovább adja azt egy másik vegyületnek.Kép forrás: Wikipédia , enzimek aktív centrumának működése Számos vitamin élettani jelentősége éppen az, hogy koenzim alkotórészeként lehetővé tegyék a normális sejtműködést. Ilyenek pl. a nikotinsavamid, a riboflavin (B2-vitamin), biotin, pantoténsav, tiamin (B1-vitamin), fólsav, B12-vitamin. Egyes enzimeket fémionok aktiválnak, mások fémionokat tartalmaznak (például a magnézium, a cink-ásványi anyagok, nehézfémek, kolloid oldatok). Az enzimek fajlagosan működnek, vagyis specifikusak: egy adott enzim csak egyféle kémiai reakciót képes gyorsítani, ill. csak egyféle kémiai kötést képes lebontani. Az enzimaktivitás – és így a sejtek működése – a szervezet szükségleteinek megfelelően folyamatosan változik. Az enzimek aktivitását befolyásolja a közeg hőmérséklete, vegyhatása is. Ez az oka annak, hogy erősen lehűlt szervezetben, illetve extrém acidózis (savasodás) esetén a sejtműködés üteme csökken az emberi szervezetben. Az enzimek csoportosítása a katalizált reakció és a kiindulási anyag (szubsztrátum) szerint történik: -Oxireduktázok, melyek oxidációs-redukciós folyamatot katalizálnak (pl. citokrómok, melyek a sejtlégzésben, szöveti oxidációban vesznek részt) -Transzferázok, melyek az atomcsoportok átvitelét katalizálják, az átvivő anyagtól függően pl. foszfortranszferázok, aminotranszferázok -Hidrolázok, melyek hidrolízissel bontják a különböző szubsztrátumokat (kiindulási anyagokat). A zsírok észterkötéseit bontják a lipázok, a foszforsavésztereket a foszfatázok, a maltózt a maltáz, keményítőt az amilázok, stb. -Liázok, melyek az atomok közötti kötések hasítását katalizálják Vannak olyan kémiai anyagok, melyek az enzimreakciókat reverzibilisen (visszafordíthatóan) gátolják. Ezeket a gátló anyagokat inhibitoroknak nevezik. Hasonló szerkezetet mutatnak az enzimekhez, ezért mintegy versenyeznek a "kötődésért", a reakcióba való lépésért. Ilyen versengő gátláson alapul sok antibiotikum gyógyító hatása is. Azonban vannak olyan kémiai anyagok is, melyek irreverzibilisen (vissza nem fordíthatóan) gátolják az enzimek működését, ezeket az anyagokat destroktoroknak nevezik (pl. a fehérjekicsapó anyagok). Az enzimek általában csak akkor és ott aktiválódnak, amikor és ahol szükség van rájuk. Az aktiválás általában az enzimfehérje szerkezetének olyan megváltoztatásával megy végben, hogy az eddig rejtett aktív centruma a felszínre kerül. Az enzimek a különböző sejtalkotórészekben találhatók, és gyakran a sejtváz egy meghatározott helyén helyezkednek el. Az enzimek veleszületett hibája (enzimopátia), részleges vagy teljes lehet, a lelassult kémiai átalakulás anyagcserezavarra, betegség kialakulására vezet (pl. fenilketonuria, galaktozémia, az emésztésben, emésztőrendszerben résztvevő enzimeket lásd: anyagcsere és emésztési-felszívódási folyamatok, fehérje anyagcsere,zsír anyagcsere, szénhidrát anyagcsere és emésztési folyamata). Ebben az esetben a táplálkozás során úgy a tápanyagok összetétele-mennyisége, mint a táplálkozás időbeli beosztása speciális étrendet, figyelmet követel. Enzimhiányos állapotról, illetve az enzimtermelő emésztőszervek állapotáról a számítógépes Biorezonancia és aBioenergetikai vizsgálat adhat tájékozódást, a kezelések során a bioenergetikai gyógymódok nyújthatják a kiegészítő gyógykezelést (pl. Homeopátia, gyógynövények, Schüssler-só terápia, ill. a bioenergetikai harmonizációs folyamat:KAPCSOLATTEREMETŐ " GYÓGYÍTÁS " A természetgyógyászati- gyógymódok és alkalmazások, ill. táplálkozás kiegészítők, az egyén számára szükséges medicinális diagnosztikát, terápiát-kezelést, soha nem helyettesítő - helyettesíthető, vagy azt önhatalmúlag ki- és felváltó - felváltható terápiás alkalmazások, csak a fizikai-lelki javulást és jóllétet, gyógyulást elősegítő és támogató kiegészítő gyógymódok! Táplálkozás és a Szabadgyökök-AntioxidánsokSzabadgyökök-antioxidánsok működési folyamata és hatása a szervezetben (oxidációs folyamat), természetes antioxidánsszolgáltatók.  Gyakran találkozunk azokkal a kifejezésekkel, és intelmekkel, hogy „túlteng” szervezetünkben a szabadgyökök rémuralma, hamarabb öregszünk, mint kellene, és az antioxidánsok lehetnek a forradalmárok, mentőöveink, ha jót akarunk magunknak:-)! Nos, valóban elég sok szabadon kószáló elektron, mint szabad gyök keresi párját szervezetünkben. Ezek az anyagok különböző (egyébként természetes úton is létrejövő) anyagcsere folyamatok, és kémiai reakciók során szabadultak fel, majd újabb „házasságkötésre” akarják adni fejüket. Csakhogy ezek a szabadgyökök igen nagy reakcióképességű, ingatag, rövid életű molekulák, melyek stabilizálódásához egy másik elektron szükséges. Ezt a „szabad kapacitást” a szervezetünk bármely ép sejtjében próbálják megtalálni, illetve onnan felvenni. Tulajdonképpen sejtrongáló (DNS rongáló!) tevékenységük miatt, sejtméregnek is nevezzük a szabadgyököket. Elég sok energiájába kerül szervezetünknek (Táplálkozás→alapanyagcsere, energiaforgalom, ATP), hogy úgy kösse meg (és szakítsa meg ezt a láncfolyamatot) a szabad és kötődni vágyó elektronokat, hogy minél kevesebb ép sejtnek rongálódjék közben a molekulaszerkezete. Az antioxidánsok azok a „kamikázék”, melyek sok esetben, mintegy feláldozzák elektronjaikat, megmentve ezzel sok – sok ép molekulát. Maga az oxidációs folyamat a szervezetre kivetítve leginkább a rozsdásodás, vagy az avasodás folyamatával érzékeltethető, melyben tisztán látszik, hogy az oxigén milyen reaktív elem. Minden, ami ezt az oxidációs folyamatot lassítani tudja, az antioxidáns, azaz az oxidációs („korhadásos, korróziós”) folyamatot késleltető, gátló anyag. Magát az oxidációs folyamatot redoxi folyamatnak hívjuk, mely az oxidációfok (Faraday-oxidációs számok rendszere) megváltozásával jár. Ezekben a folyamatokban, amelyik partner felvesz elektront, annak redukálódik oxidációs száma, azaz csökken, amelyik pedig leadta az elektronját, az oxidálódik, azaz nő az oxidációs száma (azaz, az a sejt, amelytől lekötötte a szabad gyök az elektront, oxidálódik- „korhad”). Mivel az anyagcsere folyamán, természetes úton is létrejönnek szabadgyökök, így az is természetes, hogy a szervezetünkben erre a feladatra specializálódott „anti-gyökök”, azaz antioxidánsok is vannak. Az élő sejtek ATP termelő, azaz energiafelszabadító szervecskéiben (a mitokondriumokban) az energia szolgáltató folyamat során (oxidatív foszforiláció), természetes úton keletkeznek peroxid és szuperoxid szabadgyökök. Ezeket a sejtek a saját, ún. endogén (belső) oxidánsaikkal hatástalanítják. Több fajtája létezik az antioxidánsoknak, és jellemző rájuk, hogy kiegészítik, és segítik egymás folyamatait, sőt energiát is szolgáltatnak egymásnak. Igazi csapatjátékosok! Ezeket az antioxidáns folyamatokat a szervezetben többek között az enzimek (pl. glutation-peroxidáz, kataláz, szuperoxid dizmutáz), kéntartamú vegyületek (pl. glutátion), koenzimek (pl. koenzim Q10), vitaminok (A, E, C) és ásványi anyagok (mangán, cink, vas, szelén, réz) segítik, végzik el. Az enzimek és koenzimek tulajdonképpen biokémiai katalizátorként segítik a sejteket a szabad oxigén hatástalanításában. (Katalizátor egy olyan anyag, mely úgy gyorsít meg egy reakciót, hogy közben ő maga nem használódik fel. Jelenlétükben a reakció más úton, alacsonyabb energiaaktiválási részfeladaton keresztül megy végbe, azaz kevesebb energiával jár az egész folyamat.)  Manapság azonban valóban olyan mértékben terhelődik a szervezetünk károsító hatásokkal, tényezőkkel, mint a stressz (mely elég sok energiát és kémiai reakciót kíván meg szervezetünkben), vagy a helytelen táplálkozás (savasodás, mellyel szintén gyarapítjuk méregállományunkat,candidabetegség, vastagbélrendszeri-bélflóra problémák, refluxbetegség, helytelen fogyókúra-szisztéma, túlzott fehérje és szénhidrát fogyasztás), a dohányzás (nehézfémek, mérgező elemek-kadmium), alkohol, légszennyeződés, stb. hogy a szervezet nem bírja az egyensúlyt fenntartani, és túlsúlyba kerülnek a sejteket károsító, energiát elvonó szabadgyökök száma. Ezért nagy szerencse az, hogy természetes vagy mesterséges táplálék útján is tudjuk pótolni az antioxidáns tulajdonsággal rendelkező anyagokat, ezzel tehermentesíteni és segíteni saját antioxidáns rendszerünket (enzimeket, sejtjeinket),immunrendszerünket, illetve szervezetünk méregtelenítését. A Bioenergetikai és Biorezonancia kezelések, a bioenergetikai gyógymódok, a Radiesztézia, a megfelelő mennyiségű és minőségű víz-folyadék fogyasztása szintén nagy mértékben segítik a szervezet méregtelenítését, a szabadgyökök kiürítését, illetve a szervezet antioxidáns folyamatát. A táplálék-táplálkozás útján bevitt antioxidánsokat, külső (exogén) antioxidánsoknak hívjuk. Hatásait a következő módon fejthetik ki: Gátolhatják az oxidációt gyorsító katalizátorok működését. Önmaga is oxidálódik, azaz megköti az oxigént. Az Autooxidációs folyamat gátlásával, azaz megakadályozza, hogy a sejtben az oxidációs folyamat végbemenjen, lekötéssel megszakítja az oxidációs láncolatot, folyamatot. (pl. az E- vitamin a peroxidgyökökkel stabil végterméket képez, oxidációs inhibitor jellegű anyagok). Legfőbb „külső” antioxidáns szolgáltatók: A nyers, natúr ételek és gyümölcsök (lúgosító-savasító ételek). A vitaminok: Az A-vitamin a legfontosabb, (minden, ami sárga színnel rendelkezik), pl. a répa, tök, sárgadinnye, ezen kívül a C-vitamin, mely a gyümölcsökben, paprikában, paradicsomban, kiviben, citromban, csipkebogyóban van nagyobb mennyiségben, az E-vitamin, melyet leginkább a növényi olajok – pl. a lenmagolaj, tojás, hüvelyesek, és a búzacsíra tartalmaz Az ásványi anyagok: -Vas, melyet, pl. a fekete ribizli, cékla, sóska, paraj, és a zöld tea, a máj tartalmaz. -Szelén, amit pl. a marhahús, a vadhús, máj, vese, teljes kiőrlésű gabona magvak, és a „tenger gyümölcsei” tartalmaznak nagyobb mennyiségben. -Cink a sertéshúsban, belsőségekben, babban, halakban található. -Q10 az egyik legfontosabb alkotó. -Réz, mely megtalálható a májban, hüvelyesekben. -Mangán a gabonafélékben és a dióban, mogyoróban található. -Magnézium, amit pl. a borsóban, répában, burgonyában, dióban, mogyoróban lelhetünk meg. A Flavonidok, melyek nagyobb mennyiségben találhatóak például a szőlő héjában és így a borban. A többszörösen telítetlen zsírsavak, mint pl. az Omega 6 zsírsav és az Omega 3 zsírsav.A természetgyógyászati- gyógymódok és alkalmazások, ill. táplálkozás kiegészítők, az egyén számára szükséges medicinális terápiát-kezelést, diagnosztikát soha nem helyettesítő - helyettesíthető, vagy azt önhatalmúlag ki- és felváltó - felváltható terápiás alkalmazások, csak a fizikai-lelki javulást és jóllétet, gyógyulást elősegítő és támogató kiegészítő gyógymódok! Az antioxidánsok nagy szerepet játszanak energetikai folyamatainkban (-bioenergetika), a DNS épségének megőrzésében, az elöregedési folyamatban, a szervezet méregtelenítési folyamatában, és egyre nagyobb szerepet kapnak a rákkutatásban, mint prevenciós tényezők. Táplálkozás és a ZsírZsírok biokémiai összetétele és fajtái  A zsír (trigliceridek), a zsírsavak (palmatinsav, sztearinsav, oleinsav) és glicerin vegyületei, illetve ezek kapcsolódásából jön létre. Fizikai tulajdonságait a zsírsavlánc hossza és telítettsége határozza meg. A zsírok táplálkozás élettani értékét az szabja meg, hogy milyen bennük a telített és telítetlen zsírsavak aránya. A zsírsavak 16-18 szénatomból álló szerves savak. Az emberi szervezet csak egyetlen kettős kötést (CH-CH) tartalmazó zsírsavat tud előállítani, kettő-három kötést tartalmazó zsírsavat azonban nem. A kettős-kötést alig tartalmazó zsírok szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotúak (pl. sertészsír), a több kettős-kötést tartalmazó zsírok pedig folyékonyak (olajok). A zsírok egy részét az elkészítésnél akaratlagosan használjuk, ezeket látható zsíroknak nevezzük. Másik részük azonban rejtve marad (tejtermékekben, húsárukban). A nagyon sovány, látható zsírtól megfosztott pl. sertéscombban akár 30-40 % is lehet a rejtett zsír mennyisége. Az ember kifejezetten sok zsírt tud elraktározni, felhalmozni, testtömegének akár 40-50 %-át is (extrém esetben még jóval többet is), az állatvilágban ilyen magas százalékban a bálnák tudják még felhalmozni zsír-készletüket. A telítetlen zsírsavak szénatomjai kettős kötésűek, ilyenek például a linolsav, a linolénsav, arachidonsav, eikozapentaénsav (EPA), dokozahexaénsav (DHA), ezeket a szervezet nem tudja előállítani, azaz esszenciális zsírsavak. A növényi olajok igen sok telítetlen zsírsavat tartalmaznak. Legfontosabb telítetlen zsírsavak az Omega 3 (alfa-linolénsav) és az Omega 6 (linolénsav) zsírsav, mely az emberi sejtek részét képezik. Nagyobb mennyiségben vannak jelen az agysejtekben és a szinapszisoknál, ahol az idegingerület átvitele zajlik le. Az omega 3 zsírsavak csökkentik a koleszterin lerakódást az erekben, a trombózis (vérrög) kialakulását, illetve segítik a telített zsírok eloszlását. Az omega 3 leggazdagabb forrásai a halak és növényi eredetben a lenmag, kendermag, szója és a dió. Célszerű már kész kapszulák formájában biztosítani a szükségletet, hogy a szervezet minél hamarabb és nagyobb hatékonysággal tudja feldolgozni a zsírsavat. Az omega 6 zsírsav szintén a halolajokban, a ligetszépe, a napraforgó és a borágó magvaiból nyerhető nagyobb mennyiségben, illetve gyümölcsként a fekete ribizliből. Az omega-3 és az omega-6 zsírsavak arányában azomega-3 zsírsavat kell előnyben részesíteni, és nagyobb arányban fogyasztani. A már túl sok omega-6 zsírsav gyulladásokra és szívproblémákra hajlamosíthat. Ha emeljük az omega 6 zsírsav felvételét, akkor azt túlhaladóan az omega 3 zsírsav felvételét is növelni kell. Az omega 3 és omega 6 zsírsav jótékony hatásai: Stimulálják, gyorsíthatják az anyagcsere folyamatokat (fogyókúra esetén ezért különösen ajánlott) Csökkenthetik a magas vérnyomást és a magas koleszterinszintet Normalizálhatják a magas vércukorszinetet, segítik az inzulin termelődését és a cukor felszívódását Alkoholizmus esetén javíthatják a máj működését és méregtelenítő funkcióját, illetve csökkenthetik az elvonási tüneteket Skizofrénia esetén hatékony kiegészítő a kezelésben, mivel elősegítik a prosztaglandin termelődését Stressz és szorongás kezelésében mint hangulatjavító szert alkalmazzák (növelik a sejtek szerotonin és dopamin (jó érzést stimuláló inger átvivők) átvitelét a sejtek között Segítheti a gyermekek finom motorikus képességét (kéz-szem koordináció) Javíthatják a haj, köröm, bőr állapotát, és ekcéma esetén is alkalmazható Szklerózis multiplex esetén jótékony hatást gyakorolhat, az ideg-ingerület átvitel elősegítése miatt Menstruációs tüneteket csökkenthet Ízületi gyulladásokat csökkenthet, illetve megelőzheti azok kialakulását Könny –és nyálmirigybetegségek gyógyításában (kiszáradás-sorvadás→Sjörgen-szindróma) hatékonyan alkalmazható kiegészítő gyógykezeléskéntA telített zsírok olyan zsírsavakból felépülő zsírok, amelyben minden szénatomhoz kapcsolódik hidrogén atom, pl. vajsav, kapronsav, laurinsav, mirisztinsav, palmitinsav, sztearinsav. A lipidek a vérben fehérjéhez kapcsolódva keringenek (ezek az ún. lipoproteidek- gömbszerű, apoproteinnek nevezett fehérjét is tartalmazó részecskék, melyeket sűrűségük - denzitásuk- szerint osztályoznak), innen elsősorban a májba, majd a zsírszövetekbe, izomszövetekbe (neutrális zsírok) épülnek be. A koleszterin előanyaga a szteroidhormonoknak,epesavaknak és fontos alkotóeleme a sejtmembránnak, de koleszterinben gazdag burokba ágyazódnak például az idegsejtek is. Az idegrendszer védelmét szolgálják a „szigetelésük” által, melynek során növelik, ill. optimalizálják az idegsejtek elektromos vezetőképességét (fogyókúra során kialakult stresszes állapot előidézője is lehet a hirtelen történő zsírvesztés). Koleszterint a szervezet is képes előállítani (endogén /belső/- koleszterin szintézis a májban illetve a vékonybélben), de döntő többségében a táplálkozás útján kerül a szervezetbe. A táplálékkal felvett koleszterin mintegy 35-45 %-a szívódik csak fel, a többi a bélcsatornán keresztül kiürül a szervezetből. Rézhiány esetén nő a vér koleszterinszintje ( rézkolloid terápia). A koleszterin, a trigliceridek és foszfolipidek három formátumában keringenek a vérben: Igen kis sűrűségű lipoproteinek (VLDL), a májsejtek építik fel, fehérje-foszfolipid burokban főleg triglicerideket és koleszterint tartalmaz. A szervezet főleg energianyerés céljából használja fel ezeket. Közepes sűrűségű lipoproteinek (LDL), a VLDL-ből képződik, a triglicerid leadása után. A vérben ez tartalmazza a legnagyobb mennyiségben a koleszterint és szállítja tovább a májba. Ha túl magas a vérben az LDL szint, azaz a koleszterin szint, akkor a falósejtek (fehérvérsejtek) felveszik ezeket a koleszterinszemcséket, amelyek megtapadnak így az érfalon, majd a lerakódásokat borító kollagénrostokon kalcium-kicsapódás jön létre, az érfal érdessé válik, ezáltal érrögök alakulnak ki, illetve érelmeszesedés jön létre. Nagy sűrűségű (denzitású) lipoproteinek (HDL). Főbb jelentőségük, hogy képesek az érfalra lerakódott koleszterinszemcséket eltávolítani az érfalról és azokat elszállítani a májba.  A lipidek, -elsősorban a koleszterin- érfalban való lerakódását (ateroszklerózis-arterioszklerózis) elősegíti a szénhidrátokban és zsírban dús táplálkozás (savasodás-lúgosítás és savasító-lúgosító ételek). Ilyenkor a májban képződő lipoprotein (VLDL), miután a triglicerideket leadta az izom és zsírsejteknek, megkisebbedik, és egyúttal koleszterinben feldúsul (LDL-é alakul), belép a sejtekbe és koleszterintartalmát lerakja a többi között az érfal sejtjeibe.Az ezzel ellentétes hatású másik lipoproteinfajta (HDL) pedig elszállítja az érfalakról a koleszterint. Rendszeres testmozgással a HDL útján való koleszterin elszállítás fokozható! Férfiak HDL szintje általában alacsonyabb, mint a nők HDL szintje, ezzel is magyarázható részben, hogy férfiak esetében gyakoribb pl. a szívinfarktus. Létezik még az ún. barna zsír, a zsírsav oxidációs folyamatában jelentős hőfelszabadulás jön létre, ezáltal plusz hőt tud biztosítani a szervezet számára (téli álmot alvó állatokban van igazán jelentősége). Csecsemőkben több, felnőttekben kevesebb van belőle (tarkón, lapockák között, és a nagyerek mentén). A prosztaglandinok A prosztaglandinok az esszenciális zsírsavakból képződnek, 20 szénatomos telítetlen zsírsavak (prosztanoidsav, mely ötös gyűrűt tartalmazó telítetlen zsírsav. Érdekesség: az emberi spermából több mint 10 különböző prosztaglandint izoláltak, melyek között az ötös gyűrű eltérései alapján még 4 csoportot állítottak fel: E-prosztaglandin, F-p., A-pr. és B-pr.). A szervezet majdnem minden szervében megtalálhatóak, előállításához szükség van az ún. Omega 3 és Omega 6 zsírsavakra. A gyulladásos és az allergiás folyamatokban mediátorként (közvetítő, közbenjáró) vesznek részt, gátolják a gyomorfekély kialakulását, szabályozzák a női ciklust, lázat keltenek (a láz a szervezet védelmi és jelző funkciója), csökkentik a vér koleszterin és triglicerid szintjét (ezzel az érelmeszesedést), javítják a vér sűrűségét (viszkózitását), ezzel csökkentik a vérrögösödésre való hajlamot és segítik a sejtek oxigén ellátottságát. Prosztaglandinokat szabadít fel pl. az idegi ingerlés a rekeszizomból, a gyomorból, a bélből, vagy az ACTH a mellékveséből, de a talp ingerlése is fokozza az aktivitásukat. Gyulladásban a sejtek pusztulása után termelődnek, így hatásukat később fejtik ki. A prosztaglandin (E1-E2) hatásos értágító (vasodilatátor), és növeli a szív perctérfogatát, ezzel segítve a keringést. A bélben a prosztaglandin fokozza a bélmozgást, összehúzódást (kontrakciót), nem terhes nők méhének motilitását (méhizom mozgás) az ovuláció ideje alatt fokozzák, terhes nők esetében pedig valószínűleg a szülés megindításában van szerepük. A prosztaglandinok nagy koncentrációban fordulnak elő a központi idegrendszerben, ahol nagy valószínűséggel a reflexes folyamatok és a magatartási folyamatok befolyásolásában, szabályozásában vesz részt a prosztaglandin. Zsírok szerepe, funkciói a szervezetben A zsírok a szénhidrátok mellett a legfontosabb energiaforrásunk ( tápanyagok energiaértéke) Fehérjéhez kapcsolódva az idegrendszer és néhány parenchimás (belső szervi, pl. máj) szerv építőanyaga Vitaminok szállítóanyaga (zsírban oldódó vitaminok: A, D, K, E vitaminok) Fontos tényezője a hő háztartásnak, mint hőtárolók és hőhordozók, mert a bőr alatti zsírpárnák gátolják a hő veszteséget, a hő leadást. A hőtárolás a zsír-hiány és a zsír-többlet szempontjából is fontos tényező, hiszen ha sok a zsír, akkor a szervezetben „hőgócok” is keletkezhetnek, amelyek zavart okozhatnak a szervezet működésében. Ha kevés a zsír, akkor pedig a szervek törékennyé és meszesedésre hajlamossá válhatnak. Szabályozza az étvágyat (- hypotalamusz), mert nagy a telítő értéke A telítetlen zsírsavak nélkülözhetetlenek a bőr normális felépítésében Lökéstompító szerepe van a sarkakon és a tenyéren A foszfolipidek határfelületek, a membránok (sejthártya) fontos építőanyagai A lipidek előanyagai a cerebrozidák, foszfatidák képzésének (pl. lecitin) A zsír számos nem fehérje természetű hormonnak a kiindulási terméke (pl.szteroidok) A zsírszükséglet az életkorral is változik, a fejlődő szervezet zsírigénye nagyobb, majd fokozatosan csökken. A szénhidrátokban gazdag táplálkozás mellett a felesleges szénhidrátokból az anyagcsere folyamatok során zsír képződik, tehát a zsírral, mint tartalékkal, minden szervezet rendelkezik (lásd: molekuláris zsíranyagcsere). Felnőtt zsír igénye így naponta 1g/testtömeg zsír. A túlzott zsírfelhalmozás (és fokozott szénhidrát fogyasztás) során savas irányba tolódik el a szervezet pH-egyensúlya, felborítja a bélflóra egyensúlyát, mindez indikálhatja a candida gomba felszaporodását és a candidabetegség kialakulását. Fokozott zsírfogyasztás és zsír-tartalékolás során fokozott epetermelésre kényszerül a máj (ez fokozhatja az epekövek kialakulását, illetve az epehólyag gyulladás kialakulását), elzsírosodhat a máj, ami csökkenti a máj méregtelenítő funkcióját (nő a szabadgyökök mennyisége). A zsírtöbbletből az izomszövetek is többet vesznek fel, ami mozgáskorlátozottságot, azaz az energiafelhasználásban energiablokkokat okoz, és a mozgáshiánnyal csökkentjük a HDL koleszterin-eltávolító képességének lehetőségét is (→ fogyókúra-mozgás és mozgáshiány, bioenergetika→ energiafelvételi tényezők, radiesztézia emberi test polaritása, KAPCSOLATTEREMETŐ " GYÓGYÍTÁS " Ha a zsírtöbblet a nyakon alakul ki, kialakulhat a horkolás, ami további egészségügyi kockázatokkal jár (pl. oxigénhiány), többek között zavarja az alvás regeneráló funkcióját (→ horkolás, alvás). A kiegyensúlyozott táplálkozásmegkívánja a megfelelő minőségű és mennyiségű zsír, fehérje, szénhidrát, vitamin és ásványi anyag, folyadék (→vízterápia) ellátottságot, ezek egymáshoz való arányai, illetve az (tápanyag és időbeli) összeállításuk az, amely biztosíthatja a szervezet optimális működését (lásd. még: táplálkozás bioenergetika→ szervóra, Holdhatás, hideg-meleg ételek, táplálékpiramis). Az alternatív medicina, a különböző nem konvencionális természetgyógyászati- gyógymódok és alkalmazások (pl. táplálkozás kiegészítő készítmények), az egyén számára szükséges és életfontosságú medicinális diagnosztikát - terápiát - kezelést soha nem helyettesítő - helyettesíthető, vagy azt önhatalmúlag ki- és felváltó - felváltható terápiás alkalmazások, csak a fizikai-lelki közérzeti javulást és jóllétet, gyógyulást elősegítő és támogató kiegészítő gyógymódok! Zsírok emésztése, anyagcsere folyamata Zsírok emésztése: A vékonybélben levő zsírcseppeket az epesavas sók emulgeálják, így teszik hozzáférhetővé a hasnyálmirigybőlszármazó, lipáz nevű enzim számára, amely a két szélső zsírsavat lehasítja a trigliceridekről. A maradék monoglicerid és a felszabaduló zsírsavak csak epesavak jelenlétében (azokkal komplexet képezve) képesek átlépni a bélbolyhokat vékony rétegben befedő folyadékon, és a bélhámsejt membránján (hártyáján). A rövid és középhosszú láncú zsírsavakat tartalmazó trigliceridek bomlás nélkül is felszívódhatnak. Specifikus enzimek a lecitinről és a koleszterin-észterekről is lehasítnak egy-egy zsírsavat, hogy felszívhatóvá tegyék azokat. A bélhámsejtekbe került zsírsavak egy része már itt átalakul fajspecifikus zsírsavvá. A monogliceridhez újból zsírsavak kapcsolódnak, a hosszú zsírsavláncokat tartalmazó trigliceridek zsírcsepp („kilomikron”) formájában, fehérjeburokba zárva távoznak a bélhámsejtekből a nyirokerek felé. A rövid és középhosszú zsírsavakat tartalmazó zsírok közvetlenül a bélbolyhok vérereibe jutnak (lásd. még: emésztés a vékonybélben). Zsírok molekuláris anyagcserefolyamata: Zsíros táplálék elfogyasztása után a levett vér plazmája fehér színű, zavaros az apró zsírcseppektől. Kb. 6 óra elteltével tisztul fel a plazma, azaz tűnnek el a keringésből a zsírcseppecskék. A bennük lévő triglicerideket az izom-és zsírsejtek veszik fel. A vízben oldhatatlan lipidek vérben (vizes fázisban) való szállítása úgy történik, hogy a bélsejtek kettős rétegű fehérjéből, foszfolipidből és koleszterinből álló burokba csomagolják a lipidmolekulákat (triglicerideket, koleszterint, foszfolipidet, epesavakat). Így kerül a zsírcsepp a bélhámsejtekből az erek felé.  Nagy mérete miatt azonban nem fér át a vérkapilláris falának a nyílásain, ezért a nyirokereken keresztül kerül a vérkeringésbe (innen az elnevezés: kilomikron = chylo-mikron). Az izom- és zsírszövetben, majd a májsejtekben bomlik le. A kapillárisok (kis vérerek) falán elhelyezkedő enzim hatására a benne lévő trigliceridek lehasadnak zsírsavakra és glicerinre, a sejtek közötti térbe kerülnek, ahonnan gyorsan belépnek a környező sejtekbe. Szénhidrátban bő táplálkozás után a szervezet számára pillanatnyilag felesleges glukózt a májsejtek zsírsavvá, majd trigliceriddé, ill. koleszterinné alakítják. Ez a zsír is fehérje-lipid burokba csomagolva hagyja el a májsejteket, és így áramlik égetési (izomsejtek), illetve raktározási (zsírsejtek) helyére. A visszamaradó koleszterinben dús részecskéket a szervezet egyéb sejtjei veszik fel.A sejtekben raktározódó zsír zsírsavösszetétele jellemző a fajra. A zsírsejtekben állandóan élénk zsírlebontás és triglicerid szintézis zajlik, a zsírraktárak állandó szintje dinamikus egyensúly eredménye, a zsírsejtekben levő zsírsavak folyamatosan kicserélődnek. A zsírsejtekből kilépő zsírsavakat (szabad zsírsav = FFA), a szervezet legtöbb sejtje képes elégetni (energiaként felhasználni →tápanyagok energiaértéke), csupán az idegsejtekben és a vörösvérsejtekben nem zajlik a zsírsavak égetése. Táplálkozás és a SzénhidrátSzénhidrátok összetétele, szénhidrátok szerepe a szervezetben, növényi szénhidrát rostok és hatásaik,szénhidrátszükséglet-szénhidráthiány- és szénhidráttöbblet kialakulása a szerveztben és hatásaik, szénhidrátok emésztési-felszívódási- anyagcserefolyamata. Szénhidrátok biokémiai összetétele A bioszféra szerves anyagainak fő tömegét a szénhidrátok adják. A szénhidrátok szénből, hidrogénből és oxigénből tevődnek össze, a növények fotoszintézis révén széndioxidból és vízből építik fel őket. A szénhidrátok, mint a legkönnyebben hasznosítható energiaforrások, a szervezet nélkülözhetetlen tápanyagai és összetételeik -kapcsolódásaik szerint a következő csoportosításuk: Monoszacharidokat: egyszerű cukrok-glükóz, fruktóz, galaktóz Diszacharidokat: szacharóz (répacukor, nádcukor), laktóz (tejcukor), maltóz –malátacukor Poliszacharidokat: keményítő, glikogén, cellulóz, dextrán, pektin A glukóz és fruktóz igen nagy mennyiségben fordul elő a gyümölcsökben szabad állapotban, de fontos alkotóelemei a di- és poliszacharidoknak is, a galaktóz sokféle anyag felépítésében vesz részt. A diszacharid szénhidrátok mind édes ízűek, az édesítőszerek nagy részét alkotják. A szacharóz szénhidrát természetes formában nem fordul elő, a mesterségesen termesztett cukorrépából vagy cukornádból lehet előállítani. Jellemzője a szacharid szénhidrátnak, hogy könnyen és gyorsan felszívódik a tápcsatornában, ezért gyorsan is emeli meg a vércukor szintjét, kiváltva ezzel a szervezet fokozott inzulinigényét. A poliszacharidok tartalék üzemanyagok (növényi keményítők, állati glikogén) és vázanyagok. A poliszacharid szénhidrátok három vagy több cukormolekula kapcsolódásából alakulnak ki, akár több száz monoszacharid összekapcsolódásából is állhatnak. A poliszacharid szénhidrátok nem édesek, szétbontásuk és felszívódásuk lassú, mérsékelt vércukorszint emelkedést és inzulinigényt váltanak ki a szervezetben. A sejtek gyakorlatilag csak monoszacharid szénhidrátokat képesek felvenni és hasznosítani, minden élő szervezet képes a számára szükséges szénhidrátot egyéb szénvegyületek átalakításával maga előállítani. A szénhidrátokhoz tartoznak olyan növényi élelmi anyagok is, amelyek ugyan nem emészthetőek, de a táplálkozás-élettani szempontból igen jelentősek, ezek az élelmi rostok (a növényi sejtek vázanyagai→ cellulóz, pektin, lignin). Az élelmi szénhidrát rostok szinte kizárólag a növényekből származnak, mert az állati eredetű szénhidrát rostanyagokat optimális esetben mind lebontjuk az emésztés során. Kedvezőtlen hatása lehet a szénhidrát rostoknak, hogy megköthetnek fontos tápanyagokat, és emésztési problémákat okozhatnak, de ezek a hatások csak igen nagy mennyiség elfogyasztása esetén jelentkezhetnek. Sok növényi szénhidrát rostot lehet biztosítani a szervezet számára a borsó, káposzta, kelkáposzta, málna, paraj, zöldbab, szárazbab, szeder, spenót, sóska, és a teljes kiőrlésű kenyerek elfogyasztásával. A legjobb szénhidrát rostforrások pedig a nyers saláták. A nyersen fogyasztott növényi szénhidrát részeknek természetesen sokkal magasabb a rost és vitamin, ásványi anyag tartalmuk, mint a főzött, vagy akár a párolt alapanyagoknak. Az emésztési problémákkal küzdő egyének számára azonban a párolás alternatív és helyes megoldás Szénhidrátok funkciói a szervezetben Energiaszükségletünk kb. 50%-át a szénhidrátok fedezik (legnagyobb felhasználó, a munkát végző izomzat, naponta kb. 300g szénhidrátra van szüksége). Másik fontos tulajdonságuk, hogy a szervezet vázanyagának alkotásában vesznek részt. A sejtek külső burkában jelenlévő szénhidrátok nem csak a sejt mechanikai védelmében, de sajátos anyagcsere- és védekező mechanizmusában is részt vesznek. Szérumfehérjékben (vér) és hormonokban is megtalálhatóak. Szerepük van az immunanyag képzésben, a véralvadás gátlásában (heparin), a kalcium-anyagcserében, ezen keresztül a csontosodási folyamatban is. Kedvezően befolyásolják az agy érési sebességét fejlődő korban. A tejcukor bizonyos fajtája a csecsemők bélflórájának kialakulásában játszik szerepet. Szénhidrátszükséglet korosztályok szerint: Csecsemőkorban: 16-18g /kg, Kisgyermekkorban: 14-16g /kg, 10 éves korban: 13,5 g/kg, Felnőttkorban: 5,5 g/kg A szénhidrát olyan alap-tápanyagnak számít, amiről gondolati társításként az édes íz, és elsősorban a csokoládé jut eszünkbe, mely megédesíti mindennapjainkat :-). Nincs is ezzel semmi baj, hiszen pl. a minél magasabb kakaótartalmú étcsokoládé segíti az agyműködést (az agysejtek tápanyaga elsősorban a glukóz), emeli az endomorfin szintet (örömérzetet okoz a hormon), ezért jutalomfalatként érzékeli még az idegrendszerünk is a csokoládét (→limbikusrendszer- jutalmazó-büntető információ), a szénhidrátbevitelt. Stressz, stresszes helyzet esetén mindezek együttes hatására pozitív visszacsatolásként (stressz-oldó forrásként) éli meg az ember a minél magasabb szénhidrát tartalmú, édes ízű táplálékok fogyasztását. Még fogyókúra idején is engedett az étcsokoládé fogyasztása önmagában, mivel a magas kakaótartalom zsírégető tulajdonsággal is bír. A kontrollálatlanul, nagy mennyiségben elfogyasztott szénhidrát (főleg finomított fehér cukor) azonban hirtelen emeli meg a vércukorszintet, fokozott inzulin kiválasztódásra serkenti a szervezetet, nagy mennyiségben alakul át a fölösleges szénhidrát zsírsavvá (ami aztán a zsírsejtekben raktározódik el→molekuláris anyagcsere), és vizet von el a szervezettől (→vízterápia-vízszükséglet), a cukorbetegek szomjúságérzete ezért mindig elsődleges figyelmeztető jel. A magas szénhidrát tartalmú táplálékok fogyasztása során a bélflórában természetes arányban is jelen lévő gombák közül ha a candida albicans gomba túlsúlyba kerül, elszaporodik (savasodás, bélflóra felborulása miatt, mely leggyakrabban antibiotikus terápia, nehézfém mérgezés miatt alakul ki), candidabetegség alakul ki, mely az egész szervezetre, immunrendszerre, idegrendszerre, alvásra, méregtelenítő rendszerre (→szabadgyökök, antioxidánsok) kihatással van. A gombák tápanyaga elsősorban a szénhidrát, így a betegnek állandó szénhidrát- édesség iránti vágya alakul ki ( candida diéta, aranykolloid oldat szénhidrát függőség megszüntetésére). Szénhidrátban dús táplálkozás (és túlzott alkoholfogyasztás) esetén a vastagbélben a felhalmozódott bomlástermékek pangása során erjedési folyamat indul el, ami fokozza a szervezet savasodását, pH-egyensúly felborulását (→savasodás-lúgosítás, savasító-lúgosító ételek). A gyümölcsök elfogyasztása is ezért a magas szénhidrát tartalom miatt pl. csak önmagában javasolt, egyéb kiegészítők nélkül Az izomzat működéséhez, mozgáshoz (→ bioenergetikai mozgásgyakorlatok, fogyókúra→mozgás) azonban mindenképpen szükséges a szénhidrát, mint energiaszolgáltató tápanyag. Az étkezések során célszerű figyelembe venni a szervezet aktuális bioenergetikai igényeit is, akár szervrendszerek szerint is, mert ezáltal segíthetjük pl. a szénhidrát tápanyag optimális felszívódását, felhasználását (táplálkozás bioenergetika→ szervóra, Hold járása, táplálékpiramis, ételek hőhatásai). A kiegyensúlyozott táplálkozás egyben biztosítja a szervezet számára az energia felvételi források optimális felhasználását is (bioenergetika-energia felvételi tényezők, radiesztézia- emberi test polaritása, ill. a bioenergetikai harmonizációs folyamat KAPCSOLATTEREMETŐ" GYÓGYÍTÁS " A komlementer medicina, a különböző természetgyógyászati- gyógymódok és alkalmazások (táplálkozás kiegészítők), az egyén számára szükséges medicinális diagnosztikát -terápiát-kezelést soha nem helyettesítő - helyettesíthető, vagy azt önhatalmúlag ki- és felváltó - felváltható terápiás alkalmazások, csak a fizikai-lelki közérzeti javulást és jóllétet, gyógyulást elősegítő és támogató kiegészítő gyógymódok! Szénhidrátok emésztése, anyagcsere folyamata  A szervezet a szénhidrátot glikogén formájában raktározza a májban és az izomzatban. A glikogén állandóan bomlik és szintetizálódik, ez biztosítja a vércukorszint viszonylagos állandóságát (5,5 mmol körül). A bontás és a szintézis enzimatikus folyamat, ha enzimhiány (pl. inzulin) lép fel, akkor a glikogénbontás nem megy végbe. Mivel a szénhidrát könnyen mobilizálható tápanyag, a szervezet energia igényei kielégítésére először a szénhidrátokat, másodsorban a zsírokat, harmadsorban (kényszerhelyzetben) a fehérjéket kezdi el égetni, felhasználni.Szénhidrátok emésztése: Az összetett szénhidrátok közül táplálékainkkal legnagyobb mennyiségben a keményítőt fogyasztjuk. Keményítő tartalmú ételeket inkább már csak kisgyermekkortól kezdjünk el adni, mert ezt a csecsemők még igen rosszul tudják hasznosítani. A keményítőben lévő kötéseket kisrészben a nyálamiláz (ezért nagyon fontos a nyugodt, lassú és alapos rágás), nagy részben a hasnyálmirigyből származó amiláz (pH optimuma 6,9) nevű enzim hasítja, majd az így keletkezett diszacharidegységeket (maltóz) a maltáz nevű enzim tovább hasítja két glukóz molekulára. A másik két diszacharida, a tejcukor (laktóz) és a répacukor (szacharóz) bontása a vékonybél kefeszegélyében zajlik, a laktáz és a szacharáz nevű enzimek hatására, melyek a bélbolyhokban helyezkednek el. A monoszachariddá lebontott cukrok átlépnek a béllumenből a bélhámsejt belsejébe. A tejcukrot bontó laktáz enzim működése a szükségletnek megfelelően alakul. Tejmentes koszton megszűnik a bélnyálkahártya laktáz-enzimaktivítása, ezért az újboli tejfogyasztást csak fokozatosan célszerű elkezdeni Szénhidrátok molekuláris anyagcserefolyamata: Tápanyagfelvétel után a felszívódott glukóz elsősorban a máj glikogénraktárait tölti fel. A májon „túlfolyó” glukóz az összes sejt számára elérhető, folyamatos energiaforrás. A harántcsíkolt izom (akaratlagosan szabályozható a működése) -saját céljára- glikogén formájában raktározni is tudja. A felesleg a májsejtekben zsírsavvá alakul, innen trigliceridként kerül a keringésbe, majd a zsírsejtekben raktározódik. A galaktóz csak a májsejtekben alakulhat át glukózzá, a többi sejt nem képes metabolizálni. A tejmirigy sejtjei a laktóz (tejcukor) képzéséhez szükséges aktivált galaktózt a glukózból állítják elő. A fruktóz felvételére és glukózlebontási köztitermékké alakítására minden sejt képes, ehhez még az izomban sem szükséges az inzulin jelenléte. A szénhidrátok bármilyen formában is kerülnek be a szervezetbe, végül is glukózzá alakulnak át. A szénhidrátok égése a glikolízis, az ún citrátkör és terminális oxidáció során (ATP = kémiai energiát tároló speciális molekula a mitokondriumokban→ tápanyagok energiaértéke) a sejtek energiaigényének kielégítését szolgálja. A vörösvérsejtekben nincsenek mitokondriumok, így bennük a glukóz csak pirosszőlősavig, illetve tejsavig bomlik le. Ezeknek az anyagoknak -további égetésükhöz- a vérárammal el kell jutniuk a májsejtekhez, ahol a laktát és piruvát egy része elég, s az így felszabaduló energia révén a májsejtek már a maradékot glukózzá alakíthatják vissza. Táplálkozás és a VitaminVitaminszükséglet-vitaminhiány- és vitamintöbblet kialakulása, jellemzői és hatásai a szervezetben, tudnivalók amesterséges vitaminokkal kapcsolatban, zsírban és vízben oldódó vitaminok teljes leírása, vitaminhiány és vitamintöbblet szervi tünetei és hatásai, természetes vitaminforrások, hazai zöldség-gyümölcsök átlagos vitamintartalma táblázatban. Vitaminok - vitaminszükséglet és a vitaminhiány  Vitaminok viszonylag kis molekulatömegű, organikus (szerves) vegyületek, amelyek a szervezet számára igen kis mennyiségben, de feltétlenül fontosak. A vitaminok biokémiai reakciókban vesznek részt, enzimatikus folyamatok láncszemei, de sok funkciójuk még nem feltárt. A vitaminokat a zsírban oldódó és a zsírban nem oldódó vitaminokra osztjuk. Egyes vitaminok a bélben képződnek (pantoténsav, biotin, folsav, B12 vitamin) vagy előanyagból (provitaminból) a szervezet képes előállítani (A- vitamin és D- vitamin).A XX. sz. második felére esik annak a több évszázados tapasztalatnak az összessége, hogy az energiát szolgáltató tápanyagokon, ásványi sókon és vízen kívül a tápláléknak egyéb anyagokat is kell tartalmaznia. Ezek hiányában az élő szervezet vagy elpusztul, vagy működésbeli zavarok lépnek fel az életfunkciókban, anyagcsere és emésztési folyamatokban. A vitaminokat, a táplálék ezen járulékos részeit, mint különálló biokémiai csoportokat 1912-ben Kazimierz Funk lengyel biokémikus nevezte el vitaminnak. Felfedezési sorrendben először a C- vitamin, majd az A- vitamin, D- vitamin, K- vitamin, E- vitamin és végül a B- vitaminok következtek. Vitaminok - Vitaminszükségletek, vitaminhiányok formái: Optimális vitaminszükséglet az, amely teljes mértékben kielégíti a szervezet vitamin igényét és az ennél nagyobb bevitt vitamin mennyiség, már nem javítja a szervi funkciókat. Minimális vitaminszükséglet az a vitamin mennyiség, melynek bevitele esetén vitaminhiány tünetek még nem jelentkeznek. Ha a minimálisnál kevesebb vitamin jut be a szervezetbe, egy idő múlva vitaminhiányos állapot (hypovitaminosis) lép fel, melynél már kezdeti tünetek jelentkeznek, mint például a fertőzésre, gyulladásokra való hajlam, emésztési zavarok, fáradékonyság. Az elégtelen vitamin ellátás tüneteinek nem kell okvetlenül jellegzetes vitaminhiány betegségben jelentkezniük, sőt gyakorlatilag az általánosnak mondható tünetek miatt, nehezebben diagnosztizálható mint alap probléma, ellentétben a kifejezett és jellegzetes tünetekkel járó avitaminozis (valódi vitaminhiány) tüneteivel szemben. Először a B1- vitaminról fedezték fel, majd egyre több vitaminról, hogy enzimek, enzimrendszerek fontos alkotórészei. A hypovitaminosis tehát lényegében ezeknek az enzimeknek, enzimrendszereknek a működészavarát jelenti. A vitaminhoz kémiailag hasonló, biológiailag azonban velük nem egyenértékű vegyületek elfoglalhatják a vitaminok helyét ezekben az enzimekben (pl. a tiamináz, mely egyes halféleségekben található meg). Ezeket az anyagokat antivitaminoknak (vitaminellenes anyagok) nevezzük, ilyenkor bőséges vitamin ellátottság mellett is kialakulhat hypovitaminosis, esetleg avitaminosis. Az antivitaminok jelenléte azonban nem feltétlenül alakít ki hiánybetegséget, többségében csak megnöveli a vitaminszükségletet, leginkább az egyoldalú táplálkozás során alakulhat ki ez az állapot. Ha teljes vitaminhiány áll fenn, avitaminosisról beszélünk. Ez az állapot jellegzetes tünetekkel jár, melyek az adott vitamin hiányától függnek. (pl. rachitis-angolkór D3- vitamin hiánya, skorbut C- vitamin hiánya, beriberi B1- vitamin hiánya). Hypervitaminosis lép fel a zsírban oldódó vitaminok túladagolása esetén, mert kötődnek a vitaminok és nem ürülnek ki, azaz kummulálódnak (gyakori például az A- vitamin túladagolása, ekkor a bőr besárgul) a szervezetben. A folyamatosan adagolt mesterséges vitaminkészítmények esetén ezért mindig ügyelni kell a kontrollált és optimális vitamin mennyiségre. A vitaminok felvételének optimális és legegyszerűbb módja az érett friss gyümölcs és zöldség (és gyógy-és fűszernövények) elfogyasztásával (savasító-lúgosító ételek→gyümölcsök, zöldségek, levek), illetve a kiegyensúlyozott táplálkozással valósul meg, mely által a vitaminok közvetlen felszívódása és beépülése is a szervezet valódi szükségletének megfelelően történik meg. A kiegyensúlyozott táplálkozás (és vitamin ellátottság) az ember energia felvételi tényezőiben is fontos szerepet játszik, biztosítva az energetikai egyensúlyt (bioenergetika→energia felvételi tényezők, radiesztézia az emberi test polaritása), és pl. a bioenergetikai gyógymódok, Biorezonancia és Bioenergetikai kezelések optimális hatékonyságát . A friss és nyers gyümölcsök, zöldségek, gyógynövényteák ( gyógynövények hatóanyagai) egyben biztosítják a szervezet és a vízben oldódó vitaminok számára a szükséges folyadékot is (→vízterápia, vízszükséglet). Mivel közvetlen formában tartalmazzák vitaminokat és az antioxidánsokat, így az immunrendszer számára is ez a leghatékonyabb felvételi, illetve felhasználhatósági mód. A vitaminozott élelmiszerek és vitamintabletták nem mindig jelentenek garanciát arra, hogy elégséges vitamin szívódik fel a szervezetbe. Ha nincs szükség gyors, mesterséges vitamin pótlásra (pl. betegség, stressz, terhesség, túlterheltség, éhezés, kialakult hiányállapot miatt), akkor a vitamintabletták által a szervezetben vitamin - túlkínálat alakulhat ki, a bélcsatorna falában működő vitaminfelvevő mechanizmusok működése a túlkínálat miatt csökken, a vese és máj vitaminkiürítő funkciója pedig erőteljesen növekszik. Így amikor a fölöslegesen bevett vitamin tabletták beszedését abbahagyjuk, az egyensúly felborul, és relatív hiány alakulhat ki az adott vitaminból vagy vitaminokból. A vízben oldódó vitaminokat naponta kell biztosítani a szervezet számára (lehetőleg természetes vitaminforrásokból), mert a vese kiüríti a felesleges mennyiséget, azaz a szervezet nem képez tartalékot belőlük. A zsírban oldódó vitaminok azonban raktározódnak, így kevesebb mennyiség is biztosítja a szükséges mennyiséget. Károsan befolyásolja a vitaminok felszívódását és beépülését a dohányzás (a dohányfüsttel bekerülő anyagok egy része -kadmium- megköt egyes vitaminokat -főleg a C- vitamint), az alkoholizmus (az alkoholisták emésztőrendszere folyamatosan gyulladt, majd sorvad állapotban van, így elégtelen az emésztő- felszívó mechanizmusa). A fertőzések, fertőző betegségek, a gyulladásos állapotok, a gyakori hányásos és hasmenéses állapotok, és az élősködők jelenléte mivel kivonják a maguk számára a vérből és a testnedvekből a számukra szükséges vitaminokat, szintén gátolják a vitaminok felszívódását és beépülését a sejtekbe (paraziták, élelmiszer okozta fertőzések). Vitaminellátottság szempontjából is külön említést érdemel a Candidabetegség illetve a candida albicans gomba okozta fertőzéses állapot. Amikor a bélflóra egyensúlya felborul (önmagában is kiválthatja a vitaminhiányt), a szervezet pH-egyensúlya savas irányba tolódik el (→savasodás-lúgosodás), és a felszaporodott gombák által létrehozott candida gombatelepek teljesen bevonják a bélrendszert. A fehér nyálkás gombatelepek akadályozzák az emésztési és felszívódási folyamatot, egyben elvonják a szervezettől a vitaminokat, tápanyagokat (főleg a szénhidrátot). Különösen fontos tényező a mielőbbi felfedezés és a kezelés, mert lappangó és elhúzódó jellegű a candidabetegség. Mivel a vitaminok szükségesek az idegrendszer optimális működéséhez is, így stressz esetén, szorongásos, depressziós állapotban, illetve alvászavarok, refluxbetegség esetén feltétlenül szükséges a megfelelő vitamin ellátottság (pl. B1- vitamin, B6- vitamin, B- komplex vitamin). Fogyókúra során pedig egyértelműen ügyelni kell a megfelelő mennyiségű vitamin biztosítására, mivel egyébként is átrendeződés alatt áll a szervezet anyagcsere –és energetikai folyamata. Az alternatív medicina, a különböző nem konvencionális természetgyógyászati- gyógymódok és alkalmazások (pl. kiegészítő vitamin készítmények), az egyén számára szükséges és életfontosságú medicinális diagnosztikát - terápiát - kezelést soha nem helyettesítő - helyettesíthető, vagy azt önhatalmúlag ki- és felváltó - felváltható terápiás alkalmazások, csak a fizikai-lelki közérzeti javulást és jóllétet, gyógyulást elősegítő és támogató kiegészítő gyógymódok! ZSÍRBAN OLDÓDÓ VITAMINOK --Zsírban oldódó vitaminok: A- vitamin (retinol), D- vitamin (kalciferol), E- vitamin (tokoferol), K- vitamin (fillokinon) A zsírban oldódó vitaminok esetében vigyázni kell a pótlásra szánt mennyiség bevitelével, mert felhalmozódhatnak (kummulálódnak) a szervezetben, ami a vitamin túladagolás (hypervitaminózis) tüneteinek kialakulásához vezethet. Vitaminok kémiai képleteinek kép forrása: www. tankonyvtar.hu Vitamin - A (retinol, axeroftol)  Az A -vitamin számos anyagcsere folyamat katalizátora, szükséges a bőr és nyálkahártyák épségéhez, illetve a látóbíbor képződéséhez. Az A -vitamin előanyaga a karotin, melynek felszívódása rosszabb, mint az A- vitaminé. Növényi tápanyagban, mint karotin (elővitamin), állati eredetű tápanyagban, mint A- vitamin fordul elő (olaj, vaj, zsír). A májban raktározódik, és a karotin is itt alakul át A- vitaminná. Az A- vitamin véd a fertőzésekkel szemben, védi a hámsejteket (bőr, valamint a gyomrot, légutakat, bélcsatornát, belső üregeket védő nyálkahártya). A- vitamin hiányában farkasvakság (amikor szürkületben vagy gyenge világítás esetén látászavar következik be), a bőr repedezettsége és szárazsága, illetve a haj korpásodása és a haj-köröm töredezése jellemző. Plusz A- vitamin bevitelre a koleszterinszintet csökkentő gyógyszerek szedése mellett szükség lehet, a fogamzásgátló gyógyszereket szedő hölgyeknek azonban kevesebb A- vitamin felvételre van szükségük. A bőr ápolásában (illetve a sebkezelésben) nagy szerepe van krémek formájában is (pl. Neogranormon kenőcs) az A- vitaminnak. Az A- vitamin túladagolásában fejfájás, hasmenés (vastagbél széklet) és a bőr besárgulása, fájdalmas bőrgyulladás, ízületi fájdalom, májkárosodás léphet fel.  A- vitamin táplálék-forrás: máj, tejszín, vaj, tojássárgája, répa, tök, sárgadinnye, paradicsom, fűszerpaprika, spenót, hal, cékla, petrezselyem, zellerlevél, kelkáposzta, brokkoli, zöldborsó, zöldbab, szója, kajszibarack, áfonya, csipkebogyó bőségesen tartalmaz A-vitamint. A- vitamin napi szükséglet (RDA - OÉTI alapján): nők esetében 800 µg, szoptatás alatt 1300 µg, férfiak esetében 1000 µg Vitamin - D (kalciferol)  A D3- vitamin sztearinszármazék, provitaminja (előanyaga) a 7-dehidrokoleszterin, mely ultraibolya sugárzás hatására alakul át D3- vitaminná. Fehérjéhez (globulinhoz) kötődve a májba jut, majd további kémiai átalakuláson megy át, és újra globulinhoz kötődve eljut a bélbe, illetve a csontokba. A D- vitamin a bélben olyan kalciumkötő fehérje (protein) szintézisét segíti elő, amely a bélfalon keresztül transzportálja a Kalciumot.  A D3 vitamin hatása kettős: emeli a vér kalcium és foszfor szintjét (a kalcium felszívódását fokozza a bélből, ürülését a vesén át csökkenti), és közvetlenül befolyásolja a csontképződést. A D2- vitamin növényi eredetű, az ember kevésbé hasznosítja. A D- vitamin hiánya nemcsak a kalcium-anyagcserét zavarja meg, hanem általa következményes foszforhiány is létrejön. D- vitamin hiánya egyben ízületi gyulladásra, ízületi merevségre való hajlamot, és görcskészséget eredményez, jellemző tünet lehet még a hátfájás, fogszuvasodás, fáradtság, levertség, és a haj fokozott hullása. A- vitamin és C -vitaminnal együtt szedve segíti a megfázásos tünetek megelőzését, elősegíti a kötőhártya-gyulladás gyógyulását. A Koppenhága Egyetem tudósai felfedezték, hogy a D- vitamin szerepet játszik az immunvédekezésben, a T-sejtek aktivizálódásában. Ehhez az aktivizálódási funkcióhoz a T-sejtekben külön D- vitamin receptorokat, "antennákat" azonosítottak be, ha alacsony a szervezetben a D- vitamin szint, akkor a T-sejtek inaktív állapotban maradhatnak. A D- vitamin túladagolása szintén létrejöhet, ekkor a csontokban rendellenes, nagyfokú meszesedés jön létre, de más szervekben is fokozott meszesedés alakulhat ki (ezért indokolt esetben a célzottan fokozott D- vitamin adagolást fokozott figyelem és ellenőrzés mellett célszerű alkalmazni!).Angliában, (mivel kevesebb a napfény és esős, ködös időben nő a D- vitamin igény) gyakori volt a csecsemők és kisgyermekek esetében a rachitis, melyek a csontok eldeformálódásával járt. D- vitamin pótlásával és megfelelő mennyiségű (és megfelelő időben való) napoztatással kivédhető ennek a kóros állapotnak a létrejötte.  D- vitamin táplálék-forrás: leginkább a tojássárgája, vaj, tejszín és a csukamájolaj, szardíniakonzerv, vitaminozott margarinok, csiperkegomba, zabpehely, búzacsíra, élesztő. D- vitamin napi szükséglet: A D- vitamin szükséglet az életkor, vagyis a csontosodási folyamatok szerint változó. Gyermekeknek 400-800 NE, terhesség és fokozott szükséglet esetén 800-1000 NE, felnőtteknek (napfény felvételétől függően) kb. 100 - 500 NE a szükséges D- vitamin mennyiség (RDA - OÉTI alapján). Vitamin - E (tokoferol)  Az E- vitamin a kiserek (kapillárisok) falában védő funkciót tölt be, ezen kívül a máj elzsírosodásával (és a máj mérgek okozta elfajulásától) szemben is védőhatást fejt ki. Az E- vitamin csökkenti a vér koleszterinszintjét, szerepe van a szaporodóképesség (spermaképzés, megtermékenyülés, magzatkihordás) folyamatában. Az E- vitamint a meddőség, szexuális problémák, koraszülés, menstruációs zavarok, a nemi szervek fejlődési zavaraiban, menopausát követő zavarok, szív és érrendszeri betegségek, bőrproblémák (pl. hegesedések), a foglazulás gyógyításában elsődlegesen használják. Az E- vitamin antioxidáns szerepét még vizsgálják, de jelentős antioxidáns hatással rendelkezik. Antioxidáns, védő hatása az A- vitaminra és a telítetlen zsírsav molekulákra is kihat. Az E- vitamin hatását erősíti a szelén, a vas azonban csökkenti a hatékonyságát (szerves kötésű vassal együtt lehet szedni). Az E- vitamin hiánya lassú sebgyógyulást, fáradékonyságot, izomtónus-veszteséget, és csökkenő nemi vágyat eredményezhet.  E- vitamin táplálék-forrás: a gabonafélék csíraolajában (tök vagy napraforgó), a zöld növényekben-főzelékfélében, a húsban, a májban és a tojásban, homoktövisben, szójában, csipkebogyóban, gesztenyében, dióban, mogyoróban, mandulában, mákban található meg. található meg.E- vitamin napi szükséglet (RDA - OÉTI alapján): nők esetében 12 mg, férfiak esetében 12 mg Vitamin - K, fillokinon (antihemorrágiás-antivérzéses vitamin)  A K- vitaminnak egyes véralvadás-aktív fehérjéknek az előállításában (szintézisében) van szerepe. A máj sejtjei a K- vitamin jelenlétében tudják a véralvadás II., VII.,IX., és X. faktorait szintetizálni (immunrendszer→ vér és véradás). K- vitamin hiánya esetén a vér protrombinszintje (véralvadási faktor) csökken és vérzékenység alakul ki. A K- vitamin felszívódásához elegendő epe mennyiség szükséges. Máj-epebetegségekben nem tud felszívódni a K- vitamin, így K- vitaminhiány (hypovitaminosis) lép fel, melynek fő tünete a vastagbélgyulladás, és/vagy a nagyfokú hasmenés. Bélbaktériumok termelik (K1- vitamin) és a növények zöld részeiben (K2- vitamin) is megtalálható. A mesterséges K- vitamin túladagolása gyermekekben agykárosodást, felnőttekben pedig vérszegénységet okozhat. K- vitamin táplálék-forrás: zöld növények (kelkáposzta, borsó, fejes saláta, káposzta, paraj), tejtermékek, és máj, a sütőtök, a paradicsom, a paraj, kelkáposzta, káposzta, a lucerna, és a tengeri hínár. K- vitamin napi szükséglet (RDA - OÉTI alapján): nők esetében 70 µg, férfiak esetében 80 µg VÍZBEN OLDÓDÓ VITAMINOK -- Vízben oldódó vitaminok: B1 - vitamin (tiamin), B2 - vitamin (riboflavin), B3 - vitamin (niacin), B5 - vitamin (pantoténsav), B6 - vitamin (piridoxin), B9 - vitamin (folsav), B10 - vitamin M - vitamin), B12 - vitamin (kobolamin), B13- vitamin (orotsav), F - vitamin, Biotin (H - vitamin), H1 - vitamin, C - vitamin (aszkorbinsav), P - vitamin, U - vitamin Vitaminok kémiai képleteinek kép forrása: www.tankonyvtar.hu Vitamin - B1 (aneurin, tiamin)  A B1- vitamin a szénhidrát anyagcsere szabályozásában és a Szent-Györgyi-Krebs-ciklus (citromsavciklus-energiatermelési és előállítási folyamat) normális lejátszásában játszik szerepet. A B1- vitamin feltételezhetően az idegsejtek működéséhez is szükséges (idegszövet iontranszportjára fejt ki specifikus hatást), ennek alapján szokták ideggyulladásokra vagy ennek megelőzésének céljából adni. A B1- vitamin hiánya a beriberi nevű betegséget okozza. A B1- vitamin hiányában a fájdalom mellett egyben nő a harántcsíkolt izomzat (végtag izomzat) görcshajlama (felszaporodik a tejsav izommunka), és a központi idegrendszerre hatva vérnyomáscsökkenés és szénhidrát-anyagcserezavar, bélrendszeri probléma (székrekedés) léphet fel (vastagbélrendszer, vékonybél). B1- vitamin -hiány következményes tüneteként a fáradtság, a gyengeség, a depresszió, a memóriazavar, az ingerlékenység, a szemfájás, kéz- és a láb zsibbadása, idegsorvadás és tudatzavar alakulhat ki. Túladagolás esetén vizelettel ürül ki a szervezetből.  B1- vitamin táplálék-forrás: májban, húsban, tojássárgájában, élesztőben és barna kenyérben, búzacsírában, korpában, rizshéjban, élesztőben. dióban, mogyoróban, gesztenyében, tejben, lencsében, babban, borsóban, parajban, káposztafélékben, uborkában, salátában, burgonyában, paradicsomban, céklában található meg nagyobb mennyiségben. Nagymértékű szénhidrát fogyasztása és az anyagcsere-fokozódása emeli a B1- vitamin szükségletet, étkezés közben célszerű bevenni, mert savas közegben optimálisabb a felszívódása.B1- vitamin napi szükséglet (RDA - OÉTI alapján): nők esetében 1,3 mg, férfiak esetében 1,5 mg Vitamin - B2 (riboflavin, laktoflavin)  A B2- vitamin, mint különböző enzimek alkotórésze igen jelentős. Az enzimek a piroszőlősav, zsírsavak és az aminosavak oxidatív lebontását végzik, fontos szerepet töltenek be a szöveti légzésben és méregtelenítésben. Ezen kívül a B2- vitamin fontos szerepet tölt be a vérképzésben (vas beépítésében, a hemoglobin képzésében) és a növekedési folyamatokban. Vegyes táplálkozással fedezhető a B2- vitamin igény, de a bélbaktériumok is szintetizálják. Hosszantartó, széles spektrumú antibiotikum-kezelés mivel károsítja, elpusztítja a bélflórát, riboflavin vitamin -hiányt idézhet elő. B2- vitamin hiányában szem (szemlencse-elváltozás, szemviszketés, szemégés, szemvörösödés), idegrendszeri és bőrtünetek jelentkeznek (ekcéma), szőr és hajhullás, illetve a nyelv gyulladása léphet fel. Ezeken kívül emésztési zavarokat és ajak kirepedését okozhatja a riboflavin vitamin hiánya, ill. a B2- vitamin hiánya közrejátszhat az ízületi gyulladás, a növekedési zavar, a vérzékenység, a migrének kialakulásában is. B2- vitamin szükséges a B6- vitamin és niacin képzéséhez, az E- vitamin antioxidáns hatását erősíti. Túladagolás esetén vizelettel ürül ki a szervezetből. B2- vitamin táplálék-forrás: májban, vesében, tejben, tejtermékekben, húsban, halban, tojássárgájában, zöldbabban és borsóban, gyümölcsökben, olajos magvakban élesztőben, kukoricában, burgonyában, aszalt szilvában, parajban, paradicsomban, salátában jelentős mértékben megtalálható.B2- vitamin napi szükséglet (RDA - OÉTI alapján): nők esetében 1,5 mg, férfiak esetében 1,8 mg Vitamin - B3 Niacin (nikotinsavamid)  A B3- vitamin része azoknak a fontos enzimeknek, amelyek a sejtlégzés folyamataiban vesznek részt. A niacin vitaminnak szerepe van a vérképzésben és a gyomorsósav termelésének növelésében és egyes hormonok (tesztoszteron, ösztrogén, inzulin) szintézisében is. A B3- vitamin csökkenti a koleszterinszintet és az érszűkületet, egyben májvédő hatású. B3- vitamin hiányában a pellagra nevű betegség léphet fel, a bőrön, nyelven és a szájnyálkahártyán gyulladásos tünetek jelentkeznek. Ezeken kívül felléphet bélrendszeri zavar (hasmenés) (vastagbélrendszer, vékonybél), fáradékonyság, depresszió, étvágytalanság és fejfájás (migrén), alvászavar és memóriazavar. Kivételes esetben a nikotinsavat (B3- vitamint) a szervezet is elő tudja állítani triptofán nevű aminosavból (60 mg triptofánból 1 mg nikotinamid képződik, az átalakulás piridoxint /B6- vitamin /, tiamint /B1- vitamin /, riboflavint /B2- vitamin / igényel). A niacint étkezés közben tejjel célszerű bevenni (gyomorbántalmak megelőzése végett), koleszterinszint csökkentő gyógyszerek mellé csak orvosi utasításra adagolható. A B3- vitamin túladagolása esetén bőrpír, gyomorpanaszok, asztma, szívritmuszavar léphet fel.  B3- vitamin táplálék-forrás: az élesztő, a máj, a vese, a hús, és hüvelyesek, barna kenyér, a karalábé, paradicsom, a napraforgóolaj, mogyoró gazdag nikotinforrások. B3- vitamin napi szükséglet (RDA - OÉTI alapján): nők esetében 15 mg, férfiak esetében 20 mg Vitamin - B5 (Pantoténsav)  A B5- vitamin szerepet játszik az intermedier (köztes, közbenső) anyagcserében (szénhidrátok lebontásában, zsírsavak szintézisében és bontásában, a szteroid-hormonok, porfirinek szintézisében), és fokozza a bélmozgást. Emberben valódi B5- vitamin hiánytünetek vegyes táplálkozás mellett nem lépnek fel, bár a pantoténsav-szükséglet nem tisztázott kellőképpen. A fizikai erőkifejtés és a stressz helyzetek, a dohányzás (kadmium) növelik a B5- vitaminszükségletet. Tartós szalicilkezelés B5- vitamin hiánybetegséget okozhat. B5- vitamin hiányában bőrgyulladás, kopaszság, korai őszülés és mellékvese-elégtelenség, izomremegés, izomgörcs, fáradtság, apátia, szédülés, hányás, nyombélfekély, fokozódó stressz-érzet, aggodalom-érzet léphet fel. Gyomorrontás esetén a B5- vitamin B1- vitaminnal együtt szedve segíthet, az allergia okozta reakciókat csökkentheti, pl. az orr eldugulásának mértékét is. B5- vitamin táplálék-forrás: máj, hús, tej, tojás, élesztő, hántolatlan rizs, szója, búzacsíra, olajos magvak tartalmazzák. B5- vitamin napi szükséglet (RDA - OÉTI alapján): nők esetében 4-7 mg, férfiak esetében 4-7 mg Vitamin - B6 (piridoxin, adermin)  A B6- vitamin számos fehérje, szénhidrát és zsíranyagcserében szerepet játszó enzim alkotórésze és az energia átvitelben is közreműködik. Fontossága, hogy a nikotinsav (B3- vitamin) csak B6- vitamin jelenlétében tud triptofánból képződni (lásd. niacin), egyben szükséges a B12- vitamin beépüléséhez is. A B6- vitamin hatékonyságához B2- vitaminra is szükség van. A piridoxin-koenzimek részt vesznek az aminosav anyagcserében, bevitelük a fehérje-bevitellel arányos kell hogy legyen, miután a legfőbb feladata az aminosavak átalakítása: 1 g fehérje mellé 0,015-0,02 mg B6- vitamint rendelnek. A B6- vitamin klinikailag észlelhető hiánytünete a szívizom vérellátási zavara, a szőr és hajhullás, az ajkak nyálkahártyájának berepedezése, fokozott faggyúmirigy-működés, idegesség, végtagok ideg és izom gyulladása, fokozott görcskészség, álmatlanság, gyengeségérzet, vizenyősségre-ödémára való készség, de az úgynevezett „fekete nyelv” kialakulásában is szerepet játszik. B6- vitamin adása javasolt fejfájás és hányinger, illetve hányás esetén. A B6- vitamin túladagolás következményeként idegbántalmak léphetnek fel. B6- vitamin táplálék-forrás: a máj, hús, tej-tejtermékek, tojássárgája, hüvelyesek és az élesztő, burgonya, fejes káposzta, vöröshagyma, hántolatlan rizs, mák, napraforgómag, földimogyoró, banán, dinnye. B6- vitamin napi szükséglet (RDA - OÉTI alapján): nők esetében 2 mg, férfiak esetében 2,2 mg Vitamin - B9 (Folsav)  A folsav- vitamin vízben oldódó vitamin, melyet a bélflóra is előállít. A folsav- vitamin enzimatikus folyamatokban és a DNS szintézisében vesz részt, hiánya esetén a sejtek érése zavart szenved, anaemia perniciosa (anémia pernicióza-vészes vérszegénység) léphet fel. A B9- vitamin szükséges a B12 vitamin és a vas felszívódásához, hozzájárul a gyomor-bélrendszer és a szájnyálkahártya épségéhez is. Lényeges szerepe van a terhesség korai szakaszában, a magzat gerinc fejlődése (velőcsövet lezáró folyamat) szempontjából, B9- vitamin hiányában nyitott gerinccel születhet az újszülött. Érdekesség, hogy a B9- vitamin felszívódása mesterséges készítményekből jobb, mint a természetes forrásokból. A szervezet jó folsav- vitamin ellátottsága mellett elfedheti a B12 vitamin hiányában kialakuló tüneteket, és ez különösen vegetáriánus táplálkozás esetén okozhat problémát. Nagyobb mennyiségű C- vitamin elfogyasztása növeli a folsav - vitamin ürülését, és a folsav- vitamin csökkenti a cinkhasznosulását. B9- vitamin táplálék-forrás: nagyobb mennyiségben a növények zöld leveleiből (paraj), májból, húsfélékből, élesztőből, szójából, csiperkéből vehető fel. A túl nagy folsavbevitel csökkentheti a cink hasznosulását.B9- vitamin napi szükséglet (RDA - OÉTI alapján): nők esetében 200 µg, terhesség esetén 400 µg, férfiak esetében 200 µg Vitamin - B10 (pteroilmonoglutaminsav-folsav, M - vitamin, U-faktor)  A B10- vitamin a B12- vitamin és C- vitamin jelenlétében a vörösvérsejtek érését segíti elő. B10- vitamin hiánya fáradtságot, levertséget, depressziót, étvágytalanságot, korán őszülő hajat, ekcémás bőrt, cserepes ajkakat, gyomorfájdalmat, hasmenést, vérszegénységet eredményezhet.B10- vitamin táplálék-forrás: a zöld levelekben, főként a parajban, karalábéban, a tejben, sajtban, élesztőben található meg. Az élesztő B- vitaminjaiból a szervezetben folsav- vitamin képződik. B10- vitamin napi szükséglet (RDA - OÉTI alapján): 1-3 mg Vitamin - B12 (kobolamin, antiperniciózafaktor)  A B12- vitamin a vörösvérsejtek képzését, érését befolyásolja, és részt vesz a fehérjeszintézisben. Az emberi B12- vitamin -szükséglet nagy részét a bélbaktériumok állítják elő, felszívódásához a gyomor nyálkahártya terméke (ún. intrinsic faktor) szükséges. B12- vitamin hiányában anaemia perniciosa (vérszegénység) jöhet létre. Egyéb B12- vitamin hiánytünetként a fáradékonyság, az ekcémás gyulladt bőr, ingerlékenység, székrekedés, érzékeny izmok, sápadtság, rossz hajkondíció, a gerincvelői idegek mielinburkának károsodása jöhet létre. B12- vitamint növények nem tartalmaznak, a B12- vitamin szükségletet csak állati eredetű élelmiszerekkel lehet fedezni. Normális körülmények között a tápláléknak nem kell kobolamint tartalmaznia, mert a bélben naponta 20-szor annyi B12- vitamin keletkezik, mint amennyi a táplálékkal kerül a szervezetbe. B12- vitamint a gyógyászatban a vészes vérszegénység, általános testi leromlás, kimerültség, ideggyulladás, hosszabb betegség, műtétek utáni utáni lábadozás esetén, idős korban alkalmazzák.  B12- vitamin táplálék-forrás: megtalálható a májban és az angolosan elkészített marhahúsban, élesztőben, kisebb mértékben a tejben és a tojásban.B12- vitamin napi szükséglet (RDA - OÉTI alapján): nők esetében 2 µg, férfiak esetében 2 µg Vitamin - B13 (orotsav-antioxidáns, ásványi anyag transzport vitamin)  A B13- vitaminnak fontos szerepe van a szervetlen ásványi anyagok megkötésében és azok szállításában. B13- vitamin hiányában a szervetlen ásványi anyagok elégtelenül szívódnak fel, nyomelem hiány tünetek alakulnak ki. A B13- vitamin megvéd a korai öregedéstől, védi a májat, elősegíti a szklerózis multiplex kezelését. B13- vitamin táplálék-forrás: gyökérzöldségekben, a természetes körülmények között tartott tehenek tejében és a tejsavóban fordul elő nagyobb mennyiségben. B13- vitamin napi szükséglet (RDA - OÉTI alapján): 0,003mg Vitamin - Biotin (H - vitamin)  A biotin - vitamin az állat – és a növényvilág minden sejtjében jelenlévő anyag, számos enzimatikus folyamat része. Kéntartalmú vitamin, a hámszövet védelmi funkcióját látja el, és a zsírsavszintézisében van szerepe. A bélbaktériumok szintézise és előállítása az emberi szervezet teljes H- vitamin igényét fedezi. Ha a bélbaktériumokat gyógyszeresen kipusztítják, A Biotin - vitamin hiánya miatt depresszió, bőrszárazság és szőrhullás, rossz hajkondíció, érzékeny fájó izomzat, kimerültség, ingerlékenység, étvágytalanság, hányinger, faggyúképződési zavar, idegbántalmak, kopaszság és korán őszülő hajzat mutatkozik. H- vitamin hiánybetegséghez vezethet a túl sok nyers tojás fogyasztása, mert a tojás avidint tartalmaz ami a H- vitamin ellenanyaga. Az élesztőkivonat az embernél gátolja az őszülés kialakulását. Biotin - vitamin táplálék-forrás: májban, vesében, az élesztőben, tojássárgájában és paradicsomban, diófélékben, mogyorófélékben, karfiolban, csiperkében, szójában, tarkababban, sajtokban és a piros ribizkében található meg nagyobb mennyiségben.Biotin - vitamin napi szükséglet (RDA - OÉTI alapján): nők esetében 10-200 µg, férfiak esetében 10-200 µg --Vitamin - H1  A H1- vitamin szerepe az emésztés, felszívódás, kiválasztás elősegítése. A H1- vitamin hiánytünetei a fáradtság, kimerülés, székrekedés, migrén, nehézkes és lassú emésztés, ekcéma, vérszegénység, idegesség, fiatalkori őszülés, a bőr foltosodása (vitiligo).H1- vitamin napi szükséglete pontosan még nem ismert. H1- vitamin táplálék-forrás: sörélesztő, zöldfélék, joghurt, búzacsíra, gomba, bab. Vitamin - C (aszkorbinsav)A C- vitamin a szervezeten belül a mellékvesekéregben és fehérvérsejtekben mutatható ki a legnagyobb mennyiségben. A C- vitamin részt vesz az intermedier (köztes, közbenső) anyagcserében, jelenléte a bélcsatornában a vas stabilizálásához és felszívódásához szükséges. A C- vitamin erősíti az adrenalin hatását, továbbá fokozza a kötőszöveti sejtek fejlődését. Tárolás, és magas hő – és oxidációs folyamatok (főzés, forralás) a C- vitamin gyors bomlását segítik elő. Fokozott fizikai megterhelés, gyulladásos, lázas esetben, dohányzás és alkohol fogyasztásakor, terhességben és szoptatáskor nagyobb a szervezet C- vitamin igénye.  A C- vitamin hiánya fáradékonyságot, végtagfájdalmat, fogínysorvadást, orrvérzést, fogínyvérzést, lassúbb sebgyógyulást (az új sarjszövetek is szakadékonyabbak lesznek), fertőzésre való hajlamot, súlyosabb esetben pedig scorbut betegséget okozhat. Nagy mennyiségű aszkorbinsav (C- vitamin túladagolás esetén) a véralvadást meggyorsítja, és izgatja a csontvelőt, ezáltal a vérben reticulocyták jelennek meg, melyek a vörösvérsejtek fiatal alakjai, így bizonyos vérzékenységi és leukémiás betegségekben terápiás célzattal alkalmazzák a C- vitamin "túladagolást" . Képen: C- vitamin kristályok fénymikroszkópos képe (Forrás: National Geographic Magyarország- 2008 legjobb orvosbiológiai képei) Bár a vizelettel kiürül a szervezetből a fölösleges C- vitamin, de hirtelen való túladagolás esetén hasi görcs, felfúvódás jöhet létre, és fokozódik a vesekő kialakulásának veszélye - a felhalmozódott C vitamin (vagy oxálsav, sóskasav) a kalciummal vízben nehezen oldódó kalcium-sót képez, ami elzárhatja a vese tubulusait, és vesekövet okozhat).  A C- vitamint Szent-Györgyi Albert izolálta. Az 1920-as évek végén Szent-Györgyi-Albert ismeretlen eredetű anyagot talált a mellékvesében. Megállapította összetételét (C6-H8-O6) és hexorunsavnak nevezte el 1928-ban. Hazatérve, Szegeden a pirospaprikából vonta ki a legnagyobb mértékben ezt az anyagot (C- vitamint), később Szegeden dolgozták ki a paprikából kiinduló C- vitamin gyártás módszerét is. 1932-ben Szent- Györgyi-Albert /és tőle függetlenül J. Tillmans/ a hexuronsavat azonosította a C- vitaminnal, skorbut elleni hatására utalva pedig aszkorbinsavnak nevezte el. 1937-ben a C- vitamin és a fumársavkatalízis szerepének tett felfedezéseiért megkapta az élettani-orvosi Nobel díjat. C- vitamin táplálék-forrás: gyümölcsökben, főzelékfélékben, a zöldségekben, nagyobb mennyiségben megtalálható. A C- vitamin savanyú közegben őrződik meg bomlás nélkül legtovább, ezért a citrom, grapefruit, a kivi, általában a citrusfélék, a savanyú káposzta, sóska és a fekete ribiszke a legjobb források. A természetes eredetű C- vitamin forrásokban az aszkorbinsav többszörösen összetett (poliaszkorbát) formában található meg, így hatása tartósabb, mint az egyszerű szintetikus C- vitamin kivonatoké. Ginszenggel együtt nem célszerű a C- vitamin bevétele, mert csökkentik egymás hatékonyságát.C- vitamin napi igény (RDA - OÉTI alapján): 60 - 100 mg, dohányzás esetén 150 mg Betegség esetén: 500mg – 1000mg C- vitamin felvétele szükséges Vitamin - F (linol és linolénsav, arachidonsav, esszenciális zsírsavak)  Az F- vitamin a sejthártya építőanyaga, a szervezetben a linolénsav gammalinolénsavvá, annak legnagyobb része pedig két lépésben prosztaglandinná (PGE1) alakul át. Ennek hatásai: csökkenti a trombózis és koleszterinképzést, csökkenti a vérnyomást, tágítja a vérereket, fokozza az inzulin hatását, gyulladáscsökkentő és izületi gyulladás csökkentő hatása van, kedvezően hat az agy működésére, jó közérzetet ad. Az F- vitamin hiánya bőrproblémákat, fertőzésekre való hajlamot, ízületi gyulladást, terméketlenséget vagy teherbeesési nehézséget, érzelmi problémákat- stresszre való hajlamot okozhat.F- vitamin napi szükséglet: az összes napi bevitt kalória 1%-a. F- vitamin táplálék-forrás: a cisz linolénsav megtalálható számos főzelékfélében és a növényi olajokban (ligetszépe). A mák, a mandula és a dió olajtartalmának 60-65 %-a, a földimogyoró 45 %-a linol- és linolénsav. Vitamin - P (permeabilitási vitamin)  A P- vitamin a hajszálerek áteresztőképességét (permeábilitás) szabályozza, hiányában áteresztővé válnak a kiserek, vérzések léphetnek fel. A P- vitamint Szent-Györgyi Albert és Rusznyák István fedezte fel. A P- vitamin több hatóanyag: rutin, citrin, quercetin, cianidin keveréke. Több növény levele és szára, gyökere tartalmaz rutint. P- vitamin (rutin) hiánya esetén a hajszálerek áteresztőképességének fokozódása miatt piros arcszín, rezes-erezett orr jöhet létre, egyben étvágytalanság, izomgyengeség, túlérzékenység (allergiára való hajlam) és gyulladásokra, vizenyőre (ödémára) való hajlam léphet fel. A rutin- vitamin tablettát hajdinából (Fagopyrun esculentum) és rutafűből (Ruta graveolens) állítják elő.P- vitamin táplálék-forrás: a citromban és a zöldpaprikában, eukaliptuszban, narancsban, csipkebogyóban, feketeribiszkében, cseresznyében, szőlőben, szilvában, hajdinában, rutafűben (rutaszkorbin) található meg leginkább. Vitamin - U (metil-metionin)  Az U- vitamint amikor felfedezték, tulajdonságai alapján a vitaminok közé sorolták, azóta kiderült, hogy tulajdonképpen a methioninsavak családjába tarozik, de „ráragadt” az eredeti neve, mint U- vitamin.Az U- vitamin védi a sejtfalakat, nyálkahártyákat a sérüléstől és elősegíti a regenerációjukat (gyomor, bélnyálkahártya). Az U- vitamin gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik és segíti az immunrendszer folyamatait, fekély ellenes vitaminnak is nevezik (Csak orvosi recept alapján lehet hozzájutni). U- vitamin táplálék–forrás: a nyers káposztában (főleg a kelkáposztában), paradicsomban, retekben, spárgában, petrezselyemben, banánban, csalánlevélben található nagyobb mennyiségben. Hazai zöldség- és főzelékfélék vitamintartalma(mg, illetve µg vitamin / 100 g)
Hazai gyümölcsök vitamintartalma(mg, illetve µg vitamin / 100 g)
Táplálkozás és az Ásványi anyagokÁsványi anyagok szerepe a szervezetben, ásványi anyagok felhasználási módjai és lehetőségei, teljes ásványi anyagleírás, ásványi anyagszükségletek, ásványi anyaghiányok-és ásványi anyagok többleteinek kialakulása és tünetei a szervezetben, természetes ásványi anyagforrások, a Periódus rendszer. Fontos testépítő anyagok az ásványi anyagok, az egyes szöveteknek és funkcióiknak eltérőek az ásványi anyag igényük. Az ásványi anyagok a sejt felépítésén kívül a biokatalizátorok működésében (enzimek), az ideg és izomingerlékenység, illetve ingerátvitelben folyamatában, a szervezet só-vízháztartás, sav-bázis egyensúly fenntartásában, és a vérképzésben (a szervezet oxigén ellátásában) is nagy szerepet játszanak, funkciójuk betöltéséhez az ásványi anyagok csekély mennyisége is elég, hogy jelen legyen a szervezetben. Azokat a biokatalizátorokat, melyek a vitaminokkal ellentétben szervetlen, ásványi anyagok, nyomelemeknek nevezzük. Altagonista = Egymást kölcsönösen segítő Kép forrása: Wikipédia (Ásványi anyagok) Az ásványi anyagok teljes hiánya, vagy az egyes ásványi anyag hiánya esetén a szervezet megbetegszik, de ha már nyomokban megtalálhatóak a táplálékban, akkor fedezik a működési szükségletet. Az ásványi anyagok pótolhatóak a szervezet részére táplálék és elégséges folyadék (víz) mennyiség formájában, illetve táplálkozás kiegészítők formájában (a megfelelő táplálkozás mellett). Nagyon fontos tényező, hogy a megfelelő táplálkozás és kiegészítők felvétele mellett is kialakulhat ásványi anyag hiány akkor, ha pl. a bélrendszer felszívódási és kiválasztási funkciója zavart szenved. Leggyakoribb „zavaró tényező” manapság a Candida albicans nevű gomba okozta fertőzöttség, mely egyrészt toxinjával (a gomba véganyagcseréje folyamán kialakult méreganyag) elárasztja a szervezetet, másrészt fehéres nyákkal bevonva a bélfalat, akadályozza többek között az ásványi anyagok (természetesen a vitaminok és egyéb tápanyagok) felszívódását is! A candida betegség kialakulásáért viszont nagymértékben felelősek a nehézfémekfokozott jelenléte a szervezetben, azaz az idült (hosszan elhúzódó, lassan felhalmozódó) nehézfém mérgezések (pl. higany, ólom, kadmium). A bélrendszer (vékonybél és vastagbél) épsége és megfelelő működése elengedhetetlen az ásványi anyagok felszívódásához - beépítéséhez, az immunrendszer, idegrendszer (→stressz-depresszió, alvás) hatékony működéséhez, a szervezet egyensúlyi állapotának fenntartásához (→vastagbélrendszer-széklet, bélflóra,- probiotikumok, colon-hydro terápia, vízterápia → ionok felszívódása a szervezetben). Leghatékonyabban a szervezet a bioenergetikai gyógymódok közül a Schüssler-só terápia alkalmazásával tudja felvenni és beépíteni a szükséges ásványi anyagokat, ásványi anyag mennyiséget. A Schüssler-só (ásványi anyag) terápia során a szervezet számára a legfontosabb 12 féle anorgatikus (szervetlen) só, ásványi anyag kerül természetes módon biológiai inger formájában a sejtekbe, hatva azok fiziológiai-biokémiai folyamataira. A gyógyászatban (kolloidok és plasztikai sebészet) és a kozmetikában (krémek) is felhasználható egyes nemesfémek jótékony hatása, mint az arany és az ezüst, melyeknek a napi gyógyászatban való alkalmazása és kiszerelése kolloid formában történik (→aranykolloid oldat, ezüstkolloid oldat, rézkolloid oldat). Lásd még: bioenergetikai harmonizációs folyamat:KAPCSOLATTEREMETŐ " GYÓGYÍTÁS " A Tokaji hegység főként vulkáni kőzetekből álló vidékén bányászhatóak az ásványi anyagokban gazdag riolittufák, természetes zeolitok és különféle anyagásványok. Az ezekből előállított tisztított és sterilizált készítményekkel szintén pótolhatóak a szükséges ásványi anyagok, nyomelemek. Legismertebb ilyen ásványi anyag készítmény a Mádról származó Neurosan por, mely egyben a méregtelenítésben (méreganyagok megkötésében) is kiváló segítséget nyújt. Mivel erős az ásványi anyag készítmény kötőképessége, ezért az egyéb gyógyszereket a Neurosan por bevételétől számítva 1-2 óra eltéréssel kell bevenni. Az ásványi anyag készítmény tiszta, semmilyen más anyagot nem tartalmaz (még színezéket sem), mint az ásványokat. Puffadásos panaszok, gyomorégés, hasmenés és neurotikus (-idegeredetű, idegesség) emésztőrendszeri panaszok, Refluxbetegség esetén ajánlott kezelési módszer. Az ásványi anyag készítmény 6 éves kortól alkalmazható, az adagolási utasításoknak megfelelően. A Neurosan ásványi anyag por székrekedést okozhat, így a már székrekedésre hajlamos egyének, illetve vesebetegségek esetében nem ajánlott a szedése. Ásványi anyagok pótlását és gyógyító hatását az ásványvizek és gyógyvizek által is biztosíthatjuk, az ásványvizek és gyógyvizek gyógyhatása részben a hőfoktól, részben az ásványi anyag tartalmuktól függ (vízterápia→ gyógyvizek, gyógyfürdő táblázat). Általános szervezeti hatásuk magyarázata az, hogy viszonylag nagy mennyiségben tartalmazzák azokat a nyomelemeket, azaz ásványi anyagokat (pl. cink, réz, kobalt, magnézium, jód, fluor), amelyek még normál étkezés mellett is kis mennyiségben találhatóak meg a különböző tápanyagokban. A megfelelő minőségű és mennyiségű víz fogyasztása alapvető szempont egyébként is a szervezet (és az immunrendszer, idegrendszer) megfelelő működéséhez, hiszen a víz nem csak a test nagy részét kitevő alkotóelem, de oldószerként és vivőanyagként is fontos tényező a szervezetben (vízterápia→ víz és ionok szerepe a szervezetben, kortyolgatási technika, stb.). Különösen hatékony ásványi anyag utánpótlást biztosíthat szervezetünk számára a tengervíz, mely ionizált ásványi anyagokban gazdag, és az iszapkezelés (ásványokban, fehérjékben, aminosavakban, vitaminokban gazdag). A tengervízből készült természetes és tisztított tengervizek, folyadékok (spray), illetve test ápolószerek, és a tengeri sóból készített fürdő és iszapkezelés nemcsak például az allergiás, izületi, bőr, emésztőrendszeri és idegrendszeri megbetegedésekben kiváló terápiás módszer, de energiával is feltölt, miközben nyugtatja a testet, lelket (→vízterápia→ gyógyító tengervíz, gyógyító barlangok), egyben az ásványi anyagok nagy része a bőrön keresztül is felszívódik. A kiegyensúlyozott táplálkozás, amely tartalmaz állati eredetű (20%) és nagyobb részben zöldség, gyümölcs (80%) eredetű összetevőket (→savasító-lúgosító ételek, táplálkozási alapismeretek, candida- diéta, fogyókúra), biztosítja, hogy mindenféle, a szervezet számára szükséges ásványi anyag mennyiséghez hozzájusson a szervezet. Hiszen vannak ásványi anyag elemek, melyek szinte csak állati (pl. vas, cink) eredetből, vagy inkább növényi eredetből (növények hatóanyagai) pótolhatóak és használhatóak fel a szervezet számára. Ha valaki a teljes mértékű vegetáriánus étkezési formát választja, annak időnként mindenképpen ajánlott táplálkozás kiegészítőkkel (ásványi anyagok és vitaminok→ pl. B12-vitamin) kiegészítenie étrendjét. Mivel az ásványi anyagok, sók egy része a bőrön keresztül felszívódva is telíthetik a szervezetet, ezért érdemes ezt a tényt a testápolók, szappanok és kozmetikumok (verejtékmirigy) esetében is szem előtt tartani (különösen a nagy mennyiségben már károsító hatású ásványi anyagok tekintetében, mint a bór, a réz, a cink, stb.)! Mint ahogyan a vitaminok (vagy bármilyen anyag, táplálék összetevők esetében is), úgy az ásványi anyagok pótlására is igaz, hogy a túladagolás vagy fölösleges felvétel kárt okozhat a szervezet több funkciójában, illetve nagy mennyiségben mérgező hatással is bírhatnak. Táplálkozás kiegészítők formájában alkalmazott ásványi anyag utánpótlásánál (is) ezért mindig figyelembe kell venni a napi ajánlott össz-mennyiséget az adott ásványi anyagból, illetve az ásványi anyag - készítmény adagolási utasításait! Külön említésre méltóak a nehézfémek illetve a nehézfém mérgezések, melyek okozhatnak egyszeri nagy mennyiség által heveny mérgezést, de gyakoribb az idült (elhúzódó) mérgezettség (pl. levegőből→ kipufogó gázok, ivóvízből, élelmiszerekből, foglakozási ártalmakból adódóan, gyógyászati eljárásokból, gyógyszerekből stb.) melynek során nem is mindig egyértelmű a kialakult tünet vagy betegség igazi oka. Az alternatív (komplementer) medicina, a különböző természetgyógyászati- gyógymódok és alkalmazások (pl. kiegészítő ásványi anyag készítmények), az egyén számára szükséges és életfontosságú medicinális diagnosztikát -terápiát-kezelést soha nem helyettesítő - helyettesíthető, vagy azt önhatalmúlag ki- és felváltó - felváltható terápiás alkalmazások, csak a fizikai-lelki közérzeti javulást és jóllétet, gyógyulást elősegítő és támogató kiegészítő gyógymódok! ÁSVÁNYI ANYAGOK / Ásványi anyag - Makroelemek ÁSVÁNYI ANYAGOK / Nátrium ásványi anyag, nátriumforgalom a szervezetben:  A nátrium ásványi anyag olyan kationja a szervezetnek, melynek fő funkciója a szervezet só-víz háztartásának egyensúlyának fenntartásában nyilvánul meg (só-víz háztartás →a felvett és leadott só-víz mennyiségének viszonyát jelenti, melynek szerepe a belső környezet állandóságának fenntartása→pH sav-bázis egyensúly, ozmózis, azaz a sejtek és sejtek közötti tereknek megfelelő nyomásviszonyainak). A szervezetben lévő Na ionok (kb. 83-97 g) a szervezetben főleg a sejten kívüli (extracelluláris tér→ plazmában, szövetközti folyadékban 53%, csontokban 44%) térben helyezkedik el, a sejten belüli tér (intracelluláris tér) kevés Na iont tartalmaz (a teljes készlet 3%-át). A sejten kívüli tér és a béllumen között folyamatos nátriumkicserélődés zajlik.A táplálékkal felvett ásványi anyag nátriumionok (felnőttben átlagosan 100 mmol/nap (kb.5g), csecsemőkben 2,5 mmol/testtömegkg) a bélből gyakorlatilag teljesen, a szervezet igényétől függetlenül felszívódnak (vízterápia→vízterek az emberi szervezetben, ionok szerepe és felszívódása a szervezetben). Az ásványi anyag aktív visszaszívás a bél felső szakaszában glukózzal együtt történik, a bél alsó szakaszával ellentétben. A nátrium ásványi anyag elsősorban avizelettel ürül a szervezetből, és ez az ürítés a szervezet szükségletének megfelelően szabályozott (ADH hormon, aldoszteron). A nátrium ásványi anyag ürítés mértéke elsősorban az elfogyasztott konyhasó mennyiség mértékétől függ. Erősen sózott étel fogyasztást, vagyis fokozott Na ásványi anyag bevitelt megfelelő mennyiségű víz elfogyasztása követi. Nagy mennyiségű konyhasó (és a vele járó) víz felszívódása azonban megterheli a keringést, a szívet, ami kiváltja a magas vérnyomást. Ha a vesék kiválasztó képessége csökken, és ezt nem követi nátriumszegény diéta, akkor is létrejöhet a magas vérnyomás, és annak következményes betegségei. Kóros nátrium ásványi anyag -vesztés leginkább a mellékvese betegségeiben (→mellékvesék által termelt aldoszteron→ nátriumszint szabályozás), vesebetegségekben, extrémfokú verejtékezés, bélhurut, nagy mennyiségű híg-vizes székletürítés esetén jöhet létre (ezekben az esetekben nem elégséges a cukrozott tea fogyasztása, enyhén sózott folyadék bevétele szükséges). Kóros nátrium ásványi anyag felszaporodás (nátrium-visszatartás) kialakulhat a jobb szívfél gyengesége miatt kialakuló keringési elégtelenségben és fehérjevesztéssel járó vesebetegségekben, ami a testsúly rohamos növekedése után ödéma (vizenyő) megjelenésére vezethet (→a vénás pangás és fehérjehiány miatt csökken a víz és a benne oldott Na visszaszívódása a vérbe). Emiatt csökken a keringő sejten kívüli folyadéktér mennyisége (plazmatér), aminek egyensúlyozása végett a fokozott hormontermelés mérsékli a víz és nátrium ürítését. Az így visszatartott víz és nátrium ásványi anyag a szövetközti térben halmozódik fel. Húgyhajtók a nátrum-transzportot vagy a vese Na-K ioncseréjét gátolva segítik elő a vizenyő lecsapolását. ÁSVÁNYI ANYAGOK / Kálium ásványi anyag, káliumforgalom a szervezetben:  A kálium ásványi anyag - káliumion a sejten belüli (intracelluláris) tér fő kation alkotója, a sejten kívüli térben csak igen kis mennyiségben (kb. 2,5g) található meg. A kálium ásványi anyag a bélből szívódik fel, és bekerül a szervezet folytonosan cserélődő káliumkészletbe. A kálium sejtekbe való belépése összefüggésben van a glukóznak az inzulin által szabályozott felvételével (így pl. cukorbetegek kezelése kapcsán a vércukor-csökkenéssel egy időben fokozódik a sejtek (főleg az izomsejtek) káliumfelvétele, ami pótlás híján a plazma káliumszintjének csökkenéséhez vezet). A szervezet (átlagos kálium ásványi anyag tartalma kb. 150 g) a fölösleges káliumtól a verejték és széklet, illetve főleg vizeletürítés útján szabadul meg, a vesén át való Kálium ásványi anyag ürítés szabályozásában fontos szerepe van az aldoszteron hormonnak. A Na és K szint, illetve ioncsere szoros összefüggésben van egymással, biztosítva ezzel a sejtek közötti ozmótikus nyomásviszonyokat (só-víz háztartás). Ha a szervezetben fokozódik a káliumszint (káliumkészlet), fokozódik az aldoszteron hormon termelődése, ami fokozza a vese Na-K ioncseréjét, azaz fokozódik a Na visszaszívás, amit fokozott Kálium ürítés követ. Ezen kívül a sav-bázis egyensúly fenntartásában és az ideg-izom ingerületátvezetésben, működésben van szerepe a kálium ásványi anyag . A felnőtt ember napi kálium ásványi anyag igénye átlagosan 2-3 g (RDA - OÉTI alapján), amit a kiegyensúlyozott vegyes táplálkozás biztosít (zöldségek→klorofill, hús, banán, alma, cseresznye, ananász, avokádó, almaecet, ásványvizek, bab, borsó, lencse, szójaliszt, dió, mák, mazsola, mandula, tökmag, gesztenye, kakaó, paraj, burgonya, viszonylag kevesebb kálium tartalmú a teljes búza és rozsliszt, tej és tejtermékek, a karalábé, karfiol, kelkáposzta, retek és zellergyökér). Gyermekek, terhes nők, lábadozó betegek esetében nagyobb lehet a kálium ásványi anyag igény, ezt a kálium többletet a szervezet a gyarapodó sejtek építésére használja fel. Fokozott izommunka során, fokozottan lépnek ki a sejtekből a káliumionok, így pl. a nagy melegben végzett fizikai munka során a verejtékkel igen nagy mennyiségű káliumvesztés jön létre, ekkor célszerű a folyadékhiányt gyümölcsnedvekkel pótolni, de csak a munka befejeztével, mivel a fokozott izom összehúzódások miatt amúgy is több a plazmában (izomsejtekből kilépő kálium miatt) a káliumszint. A szervezet kálium ásványi anyag, káliumkészlete kórosan csökkenhet pl. bélhurutban, egyes vizelethajtók esetében, és kortikoszteroidok szedése esetén. Káliumhiányban jellemző tünete lehet az izomgyengeség, és béltónus csökkenése (bélrenyheség). A káliumszint extrém növekedése (pl. veseelégtelenségben, kálium ásványi anyag túlzott adagolása esetén) szíven belüli ingervezetési zavarokhoz (blokkokhoz), sőt szívmegálláshoz vezethet. ÁSVÁNYI ANYAGOK / Kalcium ásványi anyag -és Foszfátforgalom a szervezetben:  A kalcium ásványi anyag - kalciumionnak, mint kationnak számos sejt működésében van központi szerepe. Így a kalcium ásványi anyag pl. az izomsejtekben az ingerület-összehúzódás összekapcsolásában, a belső és külső elválasztású mirigyekben az ingerület-kiválasztás összeköttetésében, és a véralvadásban szerepel. Általában minden sejtben a sejthártya stabilizálása, és az enzimek aktivitásának szabályozása a feladata. A csontfelépítésében, stabilizálásában pedig aktív résztvevő kalcium-foszfát formában. A kalcium ásványi anyag döntő többségében a széklettel ürül ki a szervezetből, kevesebb a vizelettel távozik, a szervezet kb. 750-1200 mg kalciumot tartalmaz összességében. A kalcium ásványi anyag bélből való felszívódása a D-vitamin ellátottságtól és a szervezet aktuális igényétől függ. A D-vitamin hatására fokozódik a kalcium felszívódása a bélrendszerből, a szervezet tehát képes általa növelni a kalcium ásványi anyag készletét, ha a táplálék elég kalciumot tartalmaz (napi igény - RDA / OÉTI alapján -kb. 800- 1200-1500 mg). Legfontosabb kalcium ásványi anyag forrás a tej és a tejtermékek, az avokádó, a brokkoli, a cukorborsó, a dinnyék, az eper, a datolya, a diófélék, mák, petrezselyem, metélőhagyma, sóska, paraj, bab, mazsola, szójaliszt, D2 -vitaminforrás pedig a tej, vaj, tojás, halak mája, illetve a napfény ultraibolya hatása, melynek során a bőrben képződik a D3-vitamin (kolekalciferol). Ezek a D-vitaminok még biológiailag gyenge hatásúak, így a májban alakulnak tovább, majd a vesében jön létre a biológiailag megfelelően aktív formájuk. A képzési folyamat üteme a kalciumszint és a parathormon által szabályozott. Egészséges emberben mindig annyi aktív D-vitamin, parathormon (mellékpajzsmirigy hormonja) és kalcitonin (pajzsmirigyben képződő hormon) van, amennyi a vér normál kalcium ásványi anyag szintjét biztosítani tudja. A szervezetben a sejt közötti és sejten kívüli tér kalcium szintjének állandóságát az endokrin, hormonális rendszer biztosítja. Bő Kalcium ásványi anyag tartalmú táplálék esetén a fokozott kalciumbevitel megemeli a vér kalciumszintjét, mire a pajzsmirigy a kalcitonin nevű hormon kiválasztásával válaszol. A hormon hatására nő a kalcium ásványi anyag csontokba való beépülése, ezáltal a vér kalciumszintje csökkenhet, a kalcium ásványi anyag pedig raktározódik a csontokban. Ha a táplálék kalcium ásványi anyag tartalomban szegény, vagy a szervezet D-vitamin ellátottsága elégtelen, akkor a felszívódás üteme nem tud lépést-egyensúlyt tartani a széklettel és vizelettel való ürítéssel. A csökkenő kalciumszint a mellékpajzsmirigy parathormon termelődését váltja ki, ami mobilizálja (kiemeli, kiválasztja) a csontokból a szükséges kalciumtartalmat addig, amíg a vér kalciumszintje megfelelő nem lesz. Tehát ha nem biztosítjuk a vér megfelelő kalcium ásványi anyag ellátottságát a táplálék által, akkor a szükséges ellátottság csak a csontok mészben való elszegényesedése által valósulhat meg. A vérben, a plazmában a kalcium ásványi anyag részben fehérjéhez kötötten kering, ezért ha alacsony a vér fehérje (albumin) tartalma, akkor relatíve alacsony lesz a kalciumszint is. Az ionizált (szabad) kalciumnak van a legnagyobb élettani jelentősége, mert csökkenése izomgörcsöket provokálhat. Hosszan tartó sírás, hisztériás rohamok esetén alkalózis (→lúgosítás ) alakul ki a vér vegyhatásában a fokozott légzés miatt, ami csökkenti a vér ionizált kalciumtartalmát, és ez görcsös állapotot válthat ki a kézfejekben. A mellékpajzsmirigyek károsodása (ha alacsony a parathormonszint) esetén a vér (plazma) kalciumszintje olyan fokban csökkenhet, hogy a harántcsíkolt (váz) izmokban görcsök, tetániák jöhetnek létre, vagy ha túlzott a mellékpajzsmirigy parathormon termelése, akkor foltos csontritkulás alakulhat ki. A kalcium ásványi anyag lerakódását a csontokban a nemi hormonok is szabályozzák (szexuálszteroidok), idős korban csökkenő szintjük hozzájárul a csontritkulás kialakulásához. Nők esetében 30-35 éves kortól évente kb. 1%-kal csökken a csontok ásványi anyagtartalma, a menopauza (menstruáció elmaradása) utáni 5 évben felgyorsul 2-3%-ra ez a folyamat. Menopauza esetén hatásos lehet a kontrollált ösztrogén utánpótlás, illetve a megfelelő (kontrollált) Ca ásványi anyag és-D-vitamin adagolás. Figyelem! Sem a D-vitamin sem a kalcium ásványi anyag túladagolás nem megengedett, mert vese, izom, ér (trombózis) és szív eredetű problémák léphetnek fel! Férfiak esetében általában csak 50 év fölött kezdődhet el a csontritkulás, és lassúbb a folyamat (kb. fél százalék évente). Csontritkulás fellépte esetén a Kalcium ásványi anyag és D-vitamin pótlás mellé C-vitamin és A-vitamin bevitelt is biztosítani kell. Kerülendő azonban csontritkulás esetén a túlzott húsfogyasztás, mert a húsfélék magas foszfortartalma miatt felborulhat a kalcium-foszfor arány. A csontok és a fogazat a kalciumon kívül nagy mennyiségben (kb. 700-800 mg) tartalmaz foszfát aniont (foszfor) is, a csontokban kalcium-foszfát (hidroxilapatit) formájában található meg, Ha a foszfátszint emelkedik a vérben, akkor a foszfát és kalcium ásványi anyag fokozottan rakódik le a csontokban. A foszfátürítés is hormonális szabályozás alatt áll, parathormon hatására csökken a foszfát visszaszívása a vesékben, így ürítése fokozódik. A foszfor, mint foszfát -szerves és szervetlen- van jelen a szervezetben, szerves kötődésben enzimekhez, fehérjéhez kötötten találhatóak meg, egyben a nukleinsavak fő alkotórészei (DNS, RNS→ nukleotidok felépítése). A szervezet energiaellátásában(→ATP), a tápanyagok anyagcsere folyamataiban (anyagcsere, fehérjék- szénhidrát és zsír anyagcsere), és sav bázis egyensúly fenntartásban is fontos szerepe van. Foszforsavként az élelmiszeripar savanyító anyagként nagy mennyiségben használja fel a foszfort, és mivel szinte minden tápanyagban megtalálható, így ásványi anyag hiánytünetek nem igen alakulnak ki (napi igény kb. 620-800 mg). Foszfor ásványi anyag hiány esetleg hosszan elhúzódó savmegkötő terápia esetén jöhet létre ( savasodás, refluxbetegség, aminek következtében nő a kalcium ásványi anyag kiválasztása és ez a csont ritkulásához vezethet. Nagyobb mennyiségben a húsokon kívül foszfort az élesztő, az ömlesztett sajtok, félkemény és kemény sajtok, a túró, a gomolya, mák, napraforgómag, mandula, dió, mogyoró, szójaliszt, bab, borsó, lencse, burgonya, fűszerpaprika, kakaó, rozsliszt, teljes búzaliszt, köles tartalmaz. ÁSVÁNYI ANYAGOK / Klór ásványi anyag, klórforgalom a szervezetben:  A Klór ásványi anyag - kloridion a sejten kívüli tér (extracelluláris tér) fő anionja, káliumhoz és nátriumhoz kötődve fontos szerepe van a sav-bázis egyensúly, illetve a só-vízháztartás egyensúlyának fenntartásában. A szervezet tartalma kb. 0,15%-ban klórásványi anyag, ebből jelentős mennyiségben kerül a gyomornedvbe, a sósav alkotórészeként így az emésztésben is fontos alkotó, a gyomornedv (sav) ismételt vesztése pl. a gyakori hányás alkalózishoz (→lúgosodáshoz) vezethet. A verejték klorid (-és nátrium) koncentrációjának vizsgálata fontos diagnosztikai értéket adhat, mert pl. mucoviszcidózisban (amikor az összes külső-elválasztású mirigy túl sűrű váladékot termel, pl. hörgő, hasnyálmirigy, nyálmirigy) emelkedett a klorid és nátriumkoncentráció értéke. A szervezet számára szükséges klór ásványi anyag mennyiséget a konyhasó maximálisan biztosítja, külön bevitelre nincs szükség.ÁSVÁNYI ANYAGOK / Magnézium ásványi anyag, magnéziumforgalom a szervezetben:  A magnézium ásványi anyag, mint kation a szervezetben részt vesz a fogak és csontok felépítésében, továbbá szerepe van az ingerület (szinapszisok→ ingerület átadásának helye, ingerület átadása egyik sejtről a másikra) átvezetésében, így az ideg és izomműködésben (megterhelő idegi vagy izommunka esetén ajánlott a plusz Mg ásványi anyag bevitel, ha a táplálkozás nem fedezi bőségesen a magnéziumszükségletet). A Mg ásványi anyag főleg a sejten belüli térben helyezkedik el, mint fontos enzimaktivátor (glikolízis, DNS, RNS-képzés enzimjei). A szervezetben lévő kb. 25g Mg ásványi anyag nagyobbik fele a csontokban helyezkedik el, ahonnan szükség esetén aktivizálható, mozgósítható. Többi része a magnéziumkészletnek a sejten belüli térben található, így érthető, hogy új sejt képződése esetén (Pl. terhesség, gyermekkor) a szervezet magnézium ásványi anyag igénye fokozott. Fő magnézium ásványi anyag források a zöldségek-zöldtermékek (klorofill), gabonatermékek (teljes kiőrlésű gabonák előnyei), a bárányhús, a méhpollen, a savanyú káposzta, mák, napraforgómag, mandula, földimogyoró, dió, bab, lencse, kakaó, de a gyarapodás időszakában célszerű mindenképpen a megfelelő Mg ásványi anyag utánpótlás, plusz bevitel biztosítása (napi igény - RDA / OÉTI alapján - kb. 300-400 mg). A magnézium ásványi anyag elsősorban a vizelettel ürül ki a szervezetből, azonban pl. bélhurutban, amikor a bélnedv nem tud visszaszívódni, a magnéziumkészlet mennyisége jelentősen csökkenhet. Ha magnézium ásványi anyag hiány lép fel, a mellékpajzsmirigy sejtjeinek reakciókészsége csökken a vér kalciumcsökkenésével szemben, így nehezebbé válik a kalciumkoncentráció normalizálása, így fokozott görcskészség, gyenge és aritmiás (a szív működése /dobogása/ nem ritmusos) szívműködés jöhet létre. Ehhez társulhat még álmatlanság, idegességre való hajlam, magas vérnyomás, székrekedés, depresszió és gyenge izomműködés. A magnézium ásványi anyag (Míra gyógyvíz magnézium-szulfát tartalma) fontos alkotórésze az epehólyag stimuláló (epe ürülését fokozó) és a hashajtó hatású gyógyvízkúra során (vízterápia→ gyógyvizek), de használata és főleg adagolásának mennyisége mindenképpen szakember kontrollálása mellett ajánlott, az epegörcs roham megelőzése miatt. A magnézium-oxid fehérítőszer, fogporok, hintőporok alkotórésze, a magnézium-glukonátot pedig sav, arzén és nehézfémsó mérgezések esetén alkalmazzák. ÁSVÁNYI ANYAGOK / Ásványi anyagok - Mikroelemek ÁSVÁNYI ANYAGOK / Vas ásványi anyag, vasforgalom a szervezetben:  A vörösvérsejtek képződése szorosan összefügg a szervezet vas ásványi anyag - vasforgalmával (a sejtérés folyamatait katalizálja). Jól hasznosítható vas ásványi anyag forrás a hús és a máj, a zöldségekből (spenót, savanyú káposzta, mák, mogyoró, dió, napraforgómag, vargánya, zabpehely, kakaó, csipkebogyó, vörös- és feketeribiszke, száraz bab, lencse, szójaliszt, tojás sárgája, cékla, barna rizs, datolyaszilva, sütőtök, csípős paprika) csak kevés szívódik fel, a tej vasszegény. A vas ásványi anyag a nyombélből szívódik fel, a felszívódás üteme a szervezet szükségletének megfelelően alakul (egyensúlyi helyzetben a férfiakban 1 mg, nőkben 2,5 mg naponta), feltéve, hogy a táplálék elégséges vas ásványi anyag mennyiséget tartalmazott. Adott vas ásványi anyag bevitel mellett a táplálék minősége is befolyásolja a vas felszívódásának mértékét (C-vitamin fokozza, a tehéntej csökkenti a felszívódását, az oxalátok-spenót, illetve a sóska és a csersav-teák szintén csökkentik a vas ásványi anyag felszívódását). Általában 10* annyi vasat kellene fogyasztani (naponta -RDA / OÉTI alapján- kb. 15-20 mg), mint amennyinek a felszívódásra szükség van. A vas ásványi anyag felszívódás ütemének szabályozására az ad lehetőséget, hogy a vas ásványi anyag a bélből csak akkor szívódik fel, ha egy, a bélhámsejtben lévő fehérjéhez (apoferritin) kötődik először. Ha ez már telítve van, akkor a táplálékkal felvett vas a bélben marad. (A vas a bélből ferro (Fe2+) –alakban tud csak felszívódni, a bélnyálkahártya sejtekben ferri (Fe3+) vassá alakul (oxidálódik), majd kötődik a fehérjéhez (apoferritinhez), így képződik a ferritin. A plazma vaskoncentrációjának csökkenésekor a bélhámsejtekből a kapillárisok (kiserek) felé ferrovas formájában távozik). A vas ásványi anyag mennyiséget a felszívódás helyétől a vasraktárakig (lép, máj, csontvelő, ill. terhesség esetén a placentában), illetve a felhasználás helyére a transzferrin nevű plazmafehérje szállítja. A fejlődő vörösvérsejtek olyan aktívan veszik fel a vasat, hogy enyhe vas ásványi anyag hiányban először a vasat szintén tartalmazó citokrómrendszer (elektron-oxigén szállítási rendszer) károsodik. Vas ásványi anyag hiányból eredő vérszegénység már súlyos deficitet jelent. A vas ásványi anyag a széklettel és vizelettel ürül ki a szervezetből, illetve a bőr hámlásával is veszít némi vas mennyiséget a szervezet. Legnagyobb fokú vas ásványi anyag veszteséget a menstruációs időszak okoz a nők esetében, illetve terhesség esetén, mivel a terhesség alatt kb. 0,5-1g vasat épít be az anya a magzatába. Vas ásványi anyag utánpótlásra kontrollált adagban és jól felszívódó formában ezért a terhes anyáknak mindenképpen szükségük van (főleg az utolsó hónapokban, mikor a magzati vérképzés biztosítására nagyobb vas ásványi anyag mennyiségre van szüksége az anyáknak). A vasnak a vörösvérsejtképzésen kívül a vér hemoglobin oxigén megkötő képességében, szállításában és a széndioxid elszállításában van szerepe (hemoglobin 4 alegységből álló fehérje, 4 vasatommal rendelkezik, mely egy-egy oxigénmolekulát képes megkötni. Így minden gramm hemoglobin 1,36 ml oxigént képes megkötni, ha a vér teljesen telített oxigénnel). A vas ásványi anyag beépüléséhez a hemoglobinba szükség van megfelelő mennyiségű rézre is, különben a vas ásványi anyag csak a vasraktárakban marad, illetve halmozódik fel. A kobalt (B12-vitamin alkotórésze) a vassal szintén segíti a vörösvérsejtképzést. Az izomrostban a mioglobin nevű fehérje köti meg az oxigént, mely a vörösvérsejtek hemoglobinjához hasonló vegyület, a vas a mioglobin szintézisében, képzésében is szerepet játszik, egyben enzimatikus és fehérjeképzési (szállító és raktározó fehérjék) folyamatok alkotója is. Általános vas ásványi anyag hiány tünetek: sápadt bőr, kimerültség, kedvetlenség, étvágytalanság, hányinger, erős menstruációs vérzés. Vas ásványi anyag hiányos állapot állhat fenn túlzott diéták esetében, húsmentes táplálkozás esetén, illetve túlzott tej és tejtermékek fogyasztása esetén, különösen menstruációs időszakban és más jellegű vérzéses állapotok után (pl. vérzéses gyomorfekély, balesetek után), illetve fertőzéses megbetegedések idején. Vashiányt okozhat azonban, hogy a táplálékkal felvett vas ásványi anyag a gyomor (savhiány, esetleg a gyomor teljes eltávolítása), illetve a bél működési zavara miatt (candida, vastagbél) nem szívódik fel kellő mennyiségben. Vas ásványi anyag hiányt okozhat a fehérje anyagcsere károsodása, és a neuro-endokrin rendszer zavara (vaskínálat és vasigény egyensúlyának felborulását okozza). A vas ásványi anyag túladagolása hátrányos, mivel pl. a transzferrin (vasmegkötő fehérje) telítésével csökken annak baktericid, bakteriosztatikus (baktériumölő, baktérium ellenes) hatása, s ez káros az immunrendszerre nézve, főleg, mert fertőzéses állapotokban amúgy is csökken a fehérje vasmegkötő képessége. ÁSVÁNYI ANYAGOK / Réz ásványi anyag, rézforgalom a szervezetben:  Réz ásványi anyag - anion rézionok szükségesek a vas ásványi anyag feszívódásához, és a vörösvérsejt-képzéshez, továbbá egyes enzimek aktivitásához, valamint az idegrendszer működéséhez. A réz ásványi anyag esztétikailag kellemes hatása, hogy csökkenti az őszülést (illetve hiánya gyorsíthatja az őszülési folyamatot). A réz ásványi anyag a bélben szívódik fel és a plazmában fehérjéhez (cöruloplazmin) kötötten kering. Kiválasztódása a bélfalon át, illetve az epével történik meg. A réz ásványi anyag mennyisége a szervezetben kb. 80 mg, napi igény -RDA / OÉTI alapján- kb. 1,4-1,8 mg. Réz ásványi anyag táplálékforrásként leginkább a hüvelyesek, a máj és a gabonafélék, a mogyoró és a tökmag, a lencse, a fekete melasz (cukorfinomítás egyik mellékterméke) a tej, az élesztő, gomba, egres, retek, szója szolgálnak. ÁSVÁNYI ANYAGOK / Cink ásványi anyag, cinkforgalom a szervezetben:  A cink ásványi anyag - kation cinkion az enzimek (kb. 70 féle) aktiválásában játszanak szerepet (pl. a karboanhidráz a vörösvérsejtekben, vagy a karboxipeptidáz a hasnyálmirigyben), de fontos az inzulinszintézisben, továbbá a szénhidrát anyagcserében a glukóz lebontást végző enzimek működésében is. Fontos Zn ásványi anyag forrás a hús, a máj, a tej, tésztafélék, a tojás és a burgonya, a méhpollen, a napraforgómag, a tökmag, lencse, borsó, sárgarépa, spenót, kelvirág, karfiol. A szervezet cink ásványi anyag tartalma kb. 2-3 g, a napi igény felnőttekben -RDA / OÉTI alapján- kb. 10-15 mg, terhesség és szoptatás idején azonban több lehet. A szervezetben töményebb mennyiségben a szem, haj és a férfi nemi szervekben található meg. A felszívódott cink ásványi anyag a vérben fehérjéhez kötötten kering, s a májban, izmokban raktározódik el. Kiválasztása a bélfalon keresztül történik, és a széklettel ürül ki a szervezetből. A cink felszívódását megnehezíti a táplálék fitáttartalma, ami növényi táplálékokban és pl. a keletlen kenyérben található meg, így ott, ahol sok keletlen kenyeret esznek hús nélkül, gyakori a súlyos cink ásványi anyag hiány. Cink ásványi anyag hiány során fellépő általános tünetek: depresszióra való hajlam, étvágytalanság, sápadt-zsíros-pattanásos bőr, jellemző tünet a körmökön kialakuló fehér foltosodás. A súlyos cink ásványi anyag hiány tünetei a növekedési zavar (gyermekek esetében), a fertőzésekre való hajlam, a vérszegénység, a heresorvadás és az ízérzés csökkenése. ÁSVÁNYI ANYAGOK / Fluor ásványi anyag, fluorforgalom a szervezetben:  A fluor ásványi anyag a fogzománc, dentim képződéséhez szükséges, és a csont állomány felépítésében játszik szerepet. Leginkább a vízből, teából,almaborecetből, burgonyából, növényi magvakból és a fogkrém által tartalmazott fluorid mennyiségből juthatunk az ásványi anyag utánpótláshoz, illetve mivel a halak csontozatában is megtalálható a fluor, így pl. a szardínia elfogyasztásából is. Terhesség és szoptatási időszakban megnő a szervezet (csontozat) fluor ásványi anyag igénye (napi igény -RDA / OÉTI alapján- kb. 1,5 mg), kisgyermekek esetében pedig fontos, hogy még a fogzás beindulása előtt megfelelő legyen a szervezet fluorid tartalma, mert ekkor biztosítható leginkább a fogakra gyakorolt megfelelő hatása (szuvasodás elleni hatása kb. 60%-os védelmet nyújt!). A fluor ásványi anyag túladagolása semmiképpen nem ajánlott, mert csontkárosító és vesekárosító hatása lehet, egyben az idegrendszerre és az izomszövetekre is káros hatást gyakorolhat, illetve működési zavart okozhat. ÁSVÁNYI ANYAGOK / Jód ásványi anyag, jódforgalom a szervezetben:  A Jód ásványi anyag - jodid (anion) a pajzsmirigyhormonok, azaz a tiroxin és trijódtironin alkotórészévé válik (mint jód), így a jódnak fontos szerepe van az anyagcsere folyamatokban, a növekedésben és az idegrendszer működésében, mivel a pajzsmirigyhormonok központi szerepet játszanak a sejtek életműködésének és anyagcseréjének szabályozásában. A szervezet jód ásványi anyag tartalma 15-20 mg, egyes kutatások szerint, optimális jódellátottság mellett (napi igény -RDA / OÉTI alapján- kb. 0,15-0,18 mg) a radioaktív jódot a szervezet nem engedi felszívódni, így a radioaktív sugárzás kivédésében is szerepet játszhat a jód ásványi anyag. A pajzsmirigy hormont termelő sejteknek erős a jódaffinitása, jód megkötő képessége. A táplálékkal (pl. spenót, tengeri halak, jódozott só, tengeri hínárban, nagy barnamoszatban) illetve a vízzel és a jódtartalmú ásványvízzel bekerült jodid 90%-át a pajzsmirigysejtek veszik fel, és egy, a sejtben képződött fehérjébe (tireoglobulin) építik be. További lépések során –továbbra is fehérjéhez kötődve – 4, illetve 3 jódot tartalmazó molekulák alakulnak ki (kolloidok, ún. jódozott-fehérjék). A pajzsmirigy hormon kiválasztása (szekréciója) során a fehérjéről lehasad a négy jódot tartalmazó molekula (tiroxin, T4 lesz), és kisebb mértékben a 3 jódot tartalmazó molekula (tiroxin, T3-lesz). A véráramba került tiroxin plazmafehérjéhez kötötten kering tovább (mint „raktár”), a szöveti keringés során pedig fokozatosan szabaddá válik, majd trijódtironinná válik (aktívabbá válik). A táplálkozás, a jódozott só és a víz által általában elégséges jód ásványi anyag jut be a szervezetbe, egyes táplálékok (retek, a kelbimbó, káposztafélék, illetve a fluorid és nitrát) azonban gátolják a felszívódását. A pajzsmirigy hormonok (és ezzel a megfelelő mennyiségű jód ásványi anyag felvétel) elengedhetetlenül szükségesek a magzati és a megszületés utáni időszakban a normális testi és szellemi fejlődéshez, az idegrendszer érési és differenciálódási folyamatához. Az idegrendszer működéséhez, az élénk szellemi és motoros (mozgás) működéshez pedig egész életen át szükség van a megfelelő jód ásványi anyag ellátottságra. Szükséges ezen kívül a jód ásványi anyag a csontok megfelelő ütemű hossznövekedési folyamatához is. A pajzsmirigy hormonok élénkítik a sejtek (harántcsíkolt izom, májsejtek, idegsejtek) anyagcseréjét, mind az építő, mind a lebontó (ezt nagyobb mértékben) folyamatokat serkentik, és részt vesznek a hideghez való alkalmazkodásban is (hideg környezetben vagy pszichés izgalom hatására fokozódik a pajzsmirigy hormonok képzése és kiválasztása). Az energiafelhasználásban – energiaforgalomban nagy szerepet játszanak azzal, hogy csökkentik a nagy energiájú foszfátkötés képződést, másrészt gyorsítják a sejtekben az energiaigényes Na-pumpa működését, ezzel emelve az alapanyagcserét, energiafelhasználást (→ alapanyagcsere). A Na-pumpára való hatásuk lehetővé teszi az adrenalin és noradrenalin hormonok hatékonyabb működését, ezzel többek között emelve a szív frekvencia számát (nő a pulzusszám).  A pajzsmirigyműködések zavarai (jód ásványi anyag hiány): Jódhiányból (jódhiányos endémiás területek- Nyugat-Dunántúl, Nyírség-, ahol alacsony a víz illetve a talaj jódtartalma) vagy a pajzsmirigyszövet elégtelen fejlődéséből adódó csökkent hormontermelés csecsemőben a szellemi és mozgási fejlődés elmaradását okozza (kreténizmus), valamint csökkent növekedési ütemmel jár. Felnőttben a jód ásványi anyag hiány és ezzel a csökkent pajzsmirigy működés a szellemi és mozgási működések, az anyagcsere folyamatok lelassulására vezet, s ezt a szövetközti fehérje és víz felszaporodása kíséri (mixödéma), illetve a pajzsmirigy megnagyobbodása (jódhiányos golyva). Felnőttben általában a jód ásványi anyag hiányon túl még a pajzsmirigy gyulladása okozhat golyvás állapotot, ha ez csökkent tiroxin hormontermeléssel jár, akkor tiroxin adagolásával pótolható, kezelhető a hiány. A pajzsmirigyhormonok fokozott termelésekor (Basedow-kór) a lebontó (katabolikus) folyamatok túlsúlya lefogyáshoz, az alapanyagcsere felgyorsulása miatt állandó melegségérzethez, a szívműködés gyorsulásához, és az idegrendszer fokozott működéséhez (a beteg nyugtalan, remeg a keze, gyors a beszéde, hőemelkedés, súlyos esetben magas láz, hasmenés, menstruációs zavarok, stb.) vezet. A fokozott pajzsmirigyhormon termelés létrejöhet a pajzsmirigy körülírt daganatos elváltozása miatt, vagy az egész mirigyállomány jóindulatú megnagyobbodása (struma) miatt, illetve autoimmun betegségben. ÁSVÁNYI ANYAGOK / Bór ásványi anyag:  A bór ásványi anyag az újabb kutatások szerint csonterősítő tulajdonsággal bír, így felvették a csontritkulást megelőző programba is. Befolyásolja a kalcium, foszfor, és magnéziumásványi anyag szintet, oly módon, hogy csökkenti ezen elemek ürülését a vesén át, azaz a vizelettel, egyben a D-vitamin aktivizálásban is szerepet játszik. Nem csak a csontokat erősíti, hanem egyes ízületi gyulladások esetén is hatékony kiegészítőnek bizonyult (valószínűleg a csökkent bór ásványi anyag szint is szerepet játszhat a gyulladás kialakulásában). Mivel a bór ásványi anyag serkenti az ösztrogén termelődést, ezért segíthet a menopauza, illetve a menopauzát megelőző időszakban is. Egyes kutatások azt is igazolják, hogy az idegrendszerre is serkentő hatással van (csökkenti az álmosságot alvás). Főbb ásványi anyag táplálékforrások: az alma, a mazsola, a méhpollen, az ásványvizek, és a tenger „gyümölcsei”. ÁSVÁNYI ANYAGOK / Kobalt ásványi anyag:  A kobalt ásványi anyag a B12 – vitamin szerves része (a B12-vitamin központi magja), de a szervetlen formában felszívódott kobaltot a szervezet nem tudja hasznosítani. A kobalt ásványi anyag a vassal szerepet játszik a vörösvérsejtképzésében, egyben szerepe van a szervezet redoxifolyamataiban. ÁSVÁNYI ANYAGOK / Króm ásványi anyag:  A króm ásványi anyag olyan kis össz-mennyiségben található meg a szervezetben hogy pontos ismereti adatok még nincsenek a megközelítő értékkel kapcsolatban, de azt már kimutatták, hogy a kor előrehaladásával csökken a króm ásványi anyag szintje a szervezetben. Jelentősebb króm ásványi anyag mennyiségben a sörélesztőben, a teljes kiőrlésű gabona félékben, a májban, húsban, sajtban és a hüvelyesekben, barna rizsben, káposztafélékben, salátában, burgonyában, kakukkfűben, borsikafűben áll rendelkezésre táplálék formájában, felszívódása is csak szerves formában optimális (napi igényt kb. 50-200 µg-ra becsülik). A króm ásványi anyag a szénhidrát anyagcserében játszik fontos szerepet, az inzulin hatékonyságát segíti elő. A króm ásványi anyag hiánya elősegítheti a fiatalkori cukorbetegség és a szívbetegségek közül a koszorúér megbetegedések kialakulását. ÁSVÁNYI ANYAGOK / Mangán ásványi anyag:  A mangán ásványi anyag a mitokondrium (terminális oxidáció) enzimeinek aktivátora, részt vesz az anyagcsere folyamatokban (fehérje, szénhidrát, zsír) és a DNS, RNS szintézisben. Szükséges a szaporodáshoz, a növekedéshez, a sebgyógyuláshoz, és serkenti az agyműködést. A szervezetben kb. 15-20 mg mennyiségben van jelen (napi igény -RDA / OÉTI alapján- kb. 4-5 mg), és az epével választódik ki. A mangán ásványi anyag hiánya terméketlenséget okozhat, ataxia tüneteket (az izommozgás összerendezetlensége) válthat ki, csontrendszer fejlődési zavarait idézheti elő. Általános tünetek mangán ásványi anyag hiány esetén: térdfájdalom, szédülés, hallászavar, rossz egyensúlyérzék. Kiegyensúlyozott, vegyes táplálkozás mellett nincs szükség mangán ásványi anyag utánpótlásra, nagyobb mennyiségben mangánt a teljes kiőrlésű gabona magvak, teljes kiőrlésű barna kenyér, a hüvelyesek és csonthéjasok (dió, mogyoró, tökmag), ananász, datolyaszilva, cékla, paraj, petrezselyemgyökér, fejes saláta, alma, szamóca, tojás tartalmaznak. ÁSVÁNYI ANYAGOK / Molibdén ásványi anyag:  A molibdén ásványi anyag szintén igen kis mennyiségben található meg a szervezetben, enzimkomponens (enzimserkentő hatása van), a szervezetből főleg a vizelettel ürül ki. Vegyes táplálkozással (tej, húsok, gabonák, hüvelyesek-főleg a vörös kidneybabban, méhpollenben) biztosítható a kellő molibdén ásványi anyag utánpótlás (kb. 250 mikrogramm a napi igény -RDA / OÉTI alapján-), ha molibdén ásványi anyag többlet alakul ki a szervezetben, akkor az gátolja a réz ásványi anyag felszívódását. Hiányában idegrendszeri és látás zavarok léphetnek fel, csökkenhet a stressz tűrőképesség.ÁSVÁNYI ANYAGOK / Szelén ásványi anyag:  A szelén ásványi anyag elsődleges szerepe a szervezetben a sejthártya stabilizálása, és antioxidáns funkciója, azaz hatékonyan részt vesz a szabad gyökök semlegesítésében. Egyes antioxidáns enzimek (pl. glutation peroxidáz, tioredoxin reduktáz) szelén ásványi anyag dependensek, azaz szelén hiányában csökken az enzimek működése (→ szabad gyökök, antioxidánsok). A szelén ásványi anyag nagymértékben részt vesz a szervezet ellenálló képességének növelésében, és a stressz csökkentésében, egyben széles körben vizsgálják antikarcinogén (daganat ellenes) és káros sugárzás elleni hatását (egyes rákkeltő anyagok -pl. hidrogénperoxidok- metabolizmusát folyamatát, és a daganatos sejtek növekedését gátolják, ill. a rákkeltő sugárzásokkal szemben -a kemoterápia során- növelik a szervezet ellenálló képességét). A szervezet töményebb mennyiségben főleg a májban, vesében, körömben és a fogzománcban halmozza fel a szelént a táplálékokból, a szervezetben összességében kb. 40-200 µg/L szelén ásványi anyag található meg (napi igény -RDA / OÉTI alapján- kb. 0,6-0,75 mg). Szelén ásványi anyag táplálékforrásként szolgál a marhahús, a bárányhús, a vadhús, a máj, vese, a fokhagyma, a csicseri borsó, a tenger „gyümölcsei”, a brazil mogyoró, a kókusz és a gabona magvak (függ a talaj szelén tartalmától), tejtermékek, dió, szezámmag, hüvelyesek, spárga, és a sörélesztő. Ma már dúsítanak is szelén ásványi anyaggal élelmiszereket, ill. a külön táplálék-kiegészítő formájában szedett szelén ásványi anyag mellé célszerű C-vitamin, A-vitamin és E-vitamint is adagolni, mert fokozzák a szelén ásványi anyag hatékonyságát és az antioxidációs folyamatot. A szervezetben a szelén ásványi anyag szerves kötésben mint szelenit, ill. növényi eredetű formában mint szelenometionin (SeMet), állati eredetű formában mint szelenocisztein (SeCys) kerül be, ill. vesz részt. A szelén ásványi anyag hiánya vázizom elfajulást, izom degenerációt okozhat, ami abban jelentkezhet, hogy szétesnek a lábak, hibás járás és testtartás alakul ki. Egyben látászavarokat, menstruáció kimaradását, korai öregedést, hajhullás fokozódását, fehér foltok megjelenését a bőrön, vérszegénységet, agyi működési zavarokat (csökken az ingerület átvitel) okozhat a szelén ásványi anyag hiánya. A szelén ásványi anyag antagonista a tellúr és cink ásványi anyaggal szemben (együtt nem szedhetőek), egyben szelén ásványi anyag hiány kiválthatja a vas túlterhelését a szervezetben, és más ásványi anyagok (pl. magnézium, cink, kálcium, réz) egyenetlen eloszlását a szervezetben (szelén túladagolás esetén fokozhatja a nyomelemek kiürülését a szervezetből). A szelén ásványi anyag segíti a szívizom sejtek működését, egyben a Tireoid hormon (pajzsmirigy hormonok) szabályozása révén a normális fejlődésben is szerepet játszik. Szelén ásványi anyag többlet igény léphet fel vírusos fertőzés, terhesség és szoptatás időszakában, krónikus betegségek és alkoholizmus esetén, szervátültetés után, epilepsziás kórfolyamatoknál és Alzheimer kórban. A szelén ásványi anyag részt vesz a nehézfémek kiürítésében, mert csökkenti a higany és kadmium szintet (oldhatatlan vegyületet képez velük (pl.higany-szelenid), mely által a nehézfémek kiürülhetnek a szervezetből. Minden szövet tartalmaz szelént, de az emberi szervezet a szelén ásványi anyagot csak minimálisan tudja tárolni, így folyamatos pótlásra van szükség, azonban a szelén ásványi anyag túladagolása fokhagyma szagú leheletet, emésztési panaszokat, haj és köröm elváltozásokat, kimerültséget, ingerlékenységet okozhat, extrém esetben májgyulladást és tüdővizenyőt is kialakíthat. A szervezet szelén ásványi anyag koncentrációja kimutatható a vérből, vizeletből, hajból és a körömből. ÁSVÁNYI ANYAGOK / Vanádium ásványi anyag:  A vanádium ásványi anyag nagyobb mennyiségben mérgező az emberi szervezetben, de az újabb kutatások szerint az a csekély mennyiség, amire szüksége van a szervezetnek, segíti az inzulinhatást (inzulinhatást utánzó), a szénhidrát és zsír anyagcsere folyamatokat, csökkenti a vér koleszterin szintet, elősegíti az izomtömeg növekedését. Vanádium ásványi anyag táplálékforrásként leginkább a tenger „gyümölcsei”, az olajos magvak, a gabonafélék, a petrezselyem és a bor szolgál. ÁSVÁNYI ANYAGOK / Periódusos rendszer Földünket 88 állandó elem alkotja, melyek közül 6 elem nemesgáz formájában található meg, így nem képez élettani hatást az ember szervezetére. További 6 elem radioaktív tulajdonsággal rendelkezik, így károsító tényezők az emberi és élő szervezetre nézve (aktínium, polónium, protaktínium, rádium, tórium, urán). Makroelemeknek nevezzük azokat az elemeket, amelyek az emberi szervezetben 0,1%-nál nagyobb mennyiségben találhatóak meg (hidrogén, szén, nitrogén, oxigén, nátrium ásványi anyag, kálium ásványi anyag, kalcium ásványi anyag, magnézium ásványi anyag, kén ásványi anyag, foszfor ásványi anyag, klór ásványi anyag), a többi 65 elem a mikroelemek csoportjába tartozik.  Táplálkozás és a NehézfémekNehézfémek hatásai a szervezetben, nehézfémek kimutatási lehetőségei, arzén, higany (amalgám), ólom, kadmiumleírása és mérgező hatásaik, tüneteik az emberi szervezetben: A nehézfémekkel való közvetlen érintkezés napjainkban jócskán túllépte már a „természetes határt” úgy a levegőben, földben, vízben, mint az élelmiszerekben (táplálkozás és táplálkozási alapismeretek) és használati tárgyainkban egyaránt. A permetezőszerek, az üzemanyagok, a technikai eszközök, a játékok, de még az egészségügy is felhasználja a magas koncentrációban már mérgező tulajdonsággal bíró elemeket. A nehézfémek feleződési ideje és ürülése a szervezetből hosszadalmas folyamat, miközben lerakódások jönnek létre a különböző szervekben (csont, máj, vese, agy, haj, bőr, stb.). Gyengítve és károsítva az immunrendszert /pl. folyamatos készenléti állapotban tartva a fehérvérsejteket (pl. T-limfocitákat), azaz ellenanyagképzésben → immunrenszer/, a szervezet enzimatikusrendszerét, és az idegrendszert, egyben csökkentik az ember stressz-tűrőképességét, és a betegségekkel szemben való ellenállás képességét sokszor allergia és gyakori gyulladásos tünetek megjelenésének formájában. A (egyes) nehézfémek magas koncentrációjának kimutatása a szervezetben nem egyszerű feladat, mivel a vérben a nehézfémek csak rövid ideig vannak jelen, ezért leginkább az ürítés mértékéből lehet (pl. vizelet, illetve a haj, bőr vizsgálatával) tényadatokhoz jutni. Vizsgálati módszer lehet még pl. a speciális, ún. provokációs tesztek alkalmazása (mikor eleve ellenanyagot jutatnak be a szervezetbe és figyelik a reakciót, illetve a vizeletben ürített mennyiséget). Egyre inkább fokozódik a kutatási területek aktivitása ezen mérgező elemekkel kapcsolatban (és a kimutatási módszerekkel kapcsolatban), hiszen pl. egyértelművé vált a Candida gomba betegség (a candida gombák megkötik a nehézfémeket), a Refluxbetegség, az autizmus (autista gyermekek esetében esetenként pl. megemelkedett higany szintet mutattak ki) és tüdőbetegségek vonatkozásában a nehézfémek károsító jellege. Megelőzésként célszerű biogazdálkodásból származó ételeket fogyasztani, nem dohányozni, komolyan venni a munkavédelmi szabályokat ott (is), ahol nyilvánvaló a nehézfémekkel való találkozás, minél többet természeti környezetben tartózkodni ( külső energia felvételi tényezők- radiesztézia), és időszakosan méregtelenítő kúrákat alkalmazni (Biorezonancia ésBioenergetikai vizsgálat és kezelés - KAPCSOLATTEREMETŐ " GYÓGYÍTÁS " bioenergetikai gyógymódok alkalmazása, étel és ital kúra lúgosító-savasító ételek, illetve böjtök, szauna alkalmazása, nyirokmasszázs-masszázs kúrák,gyógynövénykúra, akupunktúra, akupresszúra és bioenergetikai mozgásgyakorlatok, fényterápia, colon-hydro terápia, vitamin-kúrák, stb.). A komlementer medicina, a különböző természetgyógyászati- gyógymódok és alkalmazások (táplálkozás kiegészítők), az egyén számára szükséges medicinális diagnosztikát -terápiát-kezelést soha nem helyettesítő - helyettesíthető, vagy azt önhatalmúlag ki- és felváltó - felváltható terápiás alkalmazások, csak a fizikai-lelki közérzeti javulást és jóllétet, gyógyulást elősegítő és támogató kiegészítő gyógymódok! Nehézfém mérgezések esetén hatékony elsősegélyszer az orvosi szén (carbo activatus), mely szinte minden méreganyag, gyógyszer megkötésére képes (kevésbé köti meg ugyanakkor a vastartalmú gyógyszereket, a lithiumot, a nátriumot, káliumot, ciánt és az ásványi savakat, az alkoholt). Az orvosi szenet állati vérből vagy csontból állítják elő speciális eljárással, az előállításától függ megkötő képessége (adszorbciós képessége). A jó minőségű aktivált szén olyan finom eloszlású, hogy 1g felszíne 15-200 m2. Maró hatású anyag (sav-lúg), mélyalvás, kóma, görcsrohamok, illetve bélelzáródás vagy bélszűkület esetén nem alkalmazható az orvosi szén! Általában 60-100 g orvosi szenet vízben feloldva kell elfogyasztani, mely eljárás megismételhető szükség esetén. Bármilyen akut mérgezés esetén azonban mindenképpen orvosi ellátásra van szükség Arzén  A fémarzén nem mérgező, az arzéntrioxid és az arzénessav azonban igen, s ezeket megtalálhatjuk pl. egyes falfestékben, féreg -és patkányirtó szerekben, színes krétában, és például az arzéngázas eljárással készült elektronikai termékek előállítása során okozhatnak ártalmat a dolgozóknak. Az arzén természetes állapotában igen sok kőzetben, ércben megtalálható (pl.- kőszén, kőolaj), de megtalálható a folyóvizekben, ivóvízben, ásványvizekben és például a tengeri halakban. Magyarországon a Dél-alföldi térség talajvize tartalmaz a normál értéknél nagyobb mennyiségben arzént.Forrás: Forrás: Magyar Állami Földtani Intézet, a térkép az arzén természetes előfordulási helyeit mutatja be Magyarország finomszemű ártéri üledékeiben, nem szerepelnek rajta még a fő folyók mintáiból kapott eredmények. A vízoldékony arzénsók a gyomor-bélhuzam nyálkahártyájáról és egyéb nyálkahártyákról (tüdő) is könnyen felszívódnak, a vér arzéntartalma a felszívódás után gyorsan csökken, a szerveké emelkedik. Végső raktározási helyek a bőrfüggelékek és a csontok, ahonnan még évek múlva is kimutatható az arzén. Az arzén kiürülése a szervezetből főleg a vizelet ürítésével történik meg, igen lassú folyamatként. Legnagyobb kárt a kapillárisokban (kis vérerekben) okozzák,főleg a vese vérereiben. Hirtelen nagy mennyiségű arzén felszívódásakor az ún. hűdés fél-egy óra alatt halált okozhat, de pl. por-inhaláció esetén csak 4-12 óra múlva alakulhatnak ki a súlyos mérgezéses tünetek. A heveny arzénmérgezés tünetei: karcoló érzés a torokban, égető gyomorfájdalom, csillapíthatatlan hányás, fokozódó rizslészerű hasmenés (vastagbélrendszer), lábikragörcs, és a kínzó szomjúságérzet, majd súlyos agyi anoxia (teljes oxigénhiány), sokkos állapot és kóma alakul ki. Idült (elhúzódó, mikor kis adagokban érintkezik a beteg folyamatosan az arzénnel, és közben még bizonyos szintű tolerancia is kialakulhat az arzénnal szemben) betegségben, enyhébben jelentkeznek a tünetek, étvágytalanság, székrekedés és hasmenés váltakozó jellegű előfordulása, a nyálkahártyák gyulladása, a talpakon, tenyéren fokozott szarusodás, a bőr fénynek kitett helyein pigmentáció kialakulása, gyors őszülés és hajhullás, sokideggyulladás érzéskieséssel és fájdalommal, vérszegénység, szellemi kábultság és általános leromlás jellemzi a tüneteket. Azonnali orvosi ellátásra van szükség, elsősegélyként hánytatható a beteg és aztán adható orvosi szén. Higany  A higanyt az orvostudomány széles körben alkalmazta, illetve alkalmazza, megtalálható pl. a hőmérőben, egyes hashajtókban és oltóanyagokban, fertőtlenítőszerben, egyes húgyhajtóban. A fogtömésnél használt amalgámot ma már nem szabad használni, de évtizedeken keresztül folyamatosan mérgezte (és mérgezi a még ki nem cserélt tömés) a tömésanyagból kiváló higanygőz az emberi szervezetet (amalgám: higanyötvözet, foncsor, mely a higanynak és fémreszeléknek (ezüst, cin,cink és réz) dörzscsészében dörzsöléssel előállított elegye. Képlékeny állapotban kerül a fogakba, ahol megkeményedik).Forrás: Magyar Állami Földtani Intézet, a térkép a higany természetes előfordulási helyeit mutatja be Magyarország finomszemű ártéri üledékeiben, nem szerepelnek rajta még a fő folyók mintáiból kapott eredmények. Ajánlott fogászat - fogtechnika /Soft-Dental Fogtechnika Kft./: Biológiai - holisztikai, természegyógyászat irányú fogászat, ahol teljes körű fogpótlások és implantátumok készítése is történik. A biológiai - holisztikus irányú fogkezelés során figyelembe veszik azt is, hogy a kezelt fogak milyen energetikai hatással bírnak a teljes ember energetikai rendszerére (test-lélek-szellem), ill. az egyes fogak adott energetikai összeköttetését az egyes szervekkel, amely nagy segítséget nyújt az egyéb szervi problémák további diagnosztizálásában - kezelésében és a megelőzésben. Bővebben lásd.: www.soft-dental.hu A nehézfémek, mint a higany is, mivel elsősorban a bélrendszerben, emésztőrendszerben (és vesében, csontokban, agyban, bőrben) raktározódnak el, és nagy mértékben felelősek pl. a candida gomba okozta fertőzöttségért, arefluxbetegség kialakulásáért, az immunrendszer gyengüléséért, a stressz-tűrőképesség csökkenéséért, így a higany mint a fogtömések fő alkotója(50%), önmagában indikálhatja és fenntarthatja ezen állapotokat. A higany a vizelettel, nyállal és a széklettel ürül ki a szervezetből. Ma már, ha lehet, nem alkalmazzák hőmérők formájában sem a higanyt, mert ha eltörik a hőmérő, a higany kis gömb formában szétgurul (vagy a bőrrel érintkezve felszívódik), és ha nem találják meg, akkor folyamatosan engedi ki magából továbbra is a higanygőzt. Ez veszélyes leginkább a gyermekek esetében és a kórházakban, ahol egyébként is legyengültek a betegek. A higany megtalálható azonban pl. az ivóvízben, a levegőben, a halakban, és a permetező szerekben is. Maró hatású vegyületei közül a leggyakrabban a szublimát és a higanycianid okoz mérgezést, melynek tünetei: fémes szájíz, fokozott nyálelválasztás és szomjúságérzet, égető görcsös nyelőcső és gyomor- bélfájdalom, kezdetben fehér, majd véres hányadék, véres és hasmenéses széklet, hideg verítékezés, ájulások. A nagy koncentrációjú higanyfém-gőz belégzése tüdőgyulladást hoz létre. Elsősegélyként használható az orvosi szén, 1%-os nátriumszulfát oldat, szájöblítésként pedig hidrogénperoxid vagy káliumpermanganát-oldat. Higanymérgezés esetén tejet vagy tojást is lehet itatni a beteggel (a bejuttatott fehérje megköti a higanyt) és hatékony lehet még a szelénadagolása. Azonnali orvosi ellátás szükséges. Enyhébb tünetek jelentkeznek idült, elhúzódó mérgezés esetén: fogínygyulladás, foghullás, bélhurut, ingerlékenység, emlékezési és koncentrálási nehézség, ideggyulladások, remegés, koraszülés, magzati deformitások, általános leromlás. A tüneteket súlyosbíthatja az alkohol és a dohányzás (nikotin)! Ólom  Az ólom megtalálható a földben, vízben, levegőben (kipufogógáz és üzemanyag), forrasztófémekben, festékekben, kerámiaedényekben, vízvezetékekben, konzervdobozokban, és sajnos egyre inkább az élelmiszerekben (salátában, zöldségekben, sőt a tejben) is. A növények (gabonafélék) különösen érzékenyek az ólomra, így hamarabb telítődnek is akkor, ha a föld vagy a légtér (autópályák mellett) ólomszintje magasabb. A tejbe oly módon jut be az ólom, hogy a szarvasmarhák elfogyasztják a megemelkedett ólomszintű növényeket, majd azt a szervezetükben elraktározzák, felhalmozzák.Forrás: Magyar Állami Földtani Intézet, a térkép az ólom természetes előfordulási helyeit mutatja be Magyarország finomszemű ártéri üledékeiben, nem szerepelnek rajta még a fő folyók mintáiból kapott eredmények. A felszívódó és vérben keringő ólom 90%-a vörösvérsejtekhez kötődik, azaz a sejtes elemekhez. Átmenetileg lerakódik a parenchimás szervekben (pl. máj, vese), de hamarosan fő raktározódási helyére, a csontokba kerül. Az ólom eliminációja (kiürülése, kiválasztódása) a szervezetből igen lassú folyamat, a széklettel és a vizelettel ürül ki csekély mennyiségekben. A felhalmozódás során (idült, elhúzódó módon) kialakult ólommérgezés rontja a férfiak nemzőképességét (lassítja a spermiumok mozgását candida betegség és a szexuális problémák), izom és csont-fájdalmakat, emésztőrendszeri zavarokat, májpanaszokat, vérszegénységet, idegrendszeri panaszokat, illetve fáradékonyságot és ingerlékenységet okoz. Súlyosabb esetben már göcsös fájdalmakat vált ki az izmokban (ólomparalízis) és az ízületekben (ólomköszvény-elősegíti a húgysav lerakódását az ólom), gyomorban és bélrendszerben (ólomkólika), az arc hamuszürke elszíneződését ( ólomkolorit) és súlyos vese és idegrendszeri tüneteket okoz, általános legyengülést és étvágytalanságot hoz létre az ólom telítettség. Gyermekek esetében tanulási nehézségek és az ún. Teleki tünet - lógó csukló alakulhat ki. Az ólommérgezettség kimutatható a vérből (25-50 µg/dl már tüneteket okozhat), hajból és a körömből. Kadmium  A kadmium szintén az egyik legmérgezőbb elemek közé tartozik, és veszélyességét fokozza, hogy a vese vissza is tartja a szervezetben. A kadmium főleg a sárga festékekben, a dohányfüstben, a növényekben (mákban, gabonákban, gombában, tökmagban, rizsben) és állat eredetű élelmiszerekben (vadhúsban-főleg a máj és a vese érintett, a halakban, a tejben) található meg. A puhatestűek (pl. kagylók) is nagymértékben szennyezettek lehetnek kadmiummal (érdekesség, hogy a puhatestűek kadmium-tolerancia szintje igen magas, így a szervezetükben nem okoz mérgezettségre utaló tüneteket).Forrás: Magyar Állami Földtani Intézet, a térkép a kadmium természetes előfordulási helyeit mutatja be Magyarország finomszemű ártéri üledékeiben, nem szerepelnek rajta még a fő folyók mintáiból kapott eredmények. A kadmium felszívódása a gyomor-béltraktusból igen gyors, lerakódása után a vesében és a májban még évek múlva is kimutatható. A kadmium felhalmozódása a szervezetben gyengíti az immunrendszert, akadályozza a vas anyagcsere folyamatot, tüdőgyulladásra, tűdőtágulatra és a hörgők gyulladására, ízületi gyulladások kialakulására hajlamosít, illetve elősegíti ezeknek a betegségeknek a kialakulását. Csontrendszer, idegrendszer és nyálkahártya károsító hatása van. Felhalmozódása folyamán általános tünetei pl. a fáradtság, ingerlékenység, szomjúságérzet fokozódása. Megfelelő cink,szelén és kalcium ellátottság csökkentik a kadmium hatásait, illetve segít a megelőzésben is. .bioenergetikus.hu |
Főoldal > Gyógymódok, terápiák >