http://logoszvilag.blog.hu

Testünk terroristái




Bevezetőben szeretnék annyit mondani, hogy minden betegség lelki eredetre vezethető vissza. A betegség tanítás, megtanít minket arra, hogy hol, milyen módon nem szeretjük magunkat és a világot.
A betegséget elsősorban alibiként használjuk a világban, hiszen hivatkozni lehet rá és a környezetünk a betegséget méltányolja. Természetesen a betegség nem tudatosan létrehozott következmény.



Az egység szó ellentétpárja a kétség. Aki kétségbeesett, az nem találja a kiutat, a megoldást. Ebben az értelemben az egyén megosztottá válik. A kétségbeesés félelmet is takar, és a félelem szóban benne van a „fél”. Valaki azért „fél”, mert hiányzik a másik fele. Ha megfigyeljük a magyar nyelvi szóhasználatot, akkor a nyelvünk csodálatos bölcsességével szembesülhetünk, hiszen ha valakinek hiányzik valami, attól félhet, szoronghat. Életünk egyik ősi alapérzése a félelem, mert kitaszítottnak érezzük magunkat a Paradicsomból, az egységből.

Az előbbi fejtegetésből következik, hogy a filozófia, a hitrendszer jelentősen befolyásolhatja az ember egészségi állapotát, hiszen minél inkább kiteljesedik valaki a saját hitében, kultúrájában, világnézetében, minél teljesebben közelíti meg a világ jelenségeit, annál egészségesebb. A félelem, a szorongás, a bizonytalanság tehát megbetegítő tényezőknek foghatók fel, míg az optimizmus, a vidámság, a rugalmasság és a jó asszimilációs készség segítenek az egészség fenntartásában. A legfontosabb a hit. Ahogy Jézus is tanítja: hegyeket mozgat meg. Ha az ember elveszíti a hitét, ha lelkileg bizonytalanná válik, akkor a testi folyamatai is bizonytalanná válnak.

Mi, emberek egy egységnek képzeljük magunkat, holott testünk legkisebb alkotórészei a sejtek, az egységek bennünk, és ezeknek a milliárdjaiból épül fel az a valaki, akiről azt hisszük, velünk azonos. „Ha a vezető nincs jó viszonyban a népével, akkor a nép, azaz a sejtek fellázadnak.”

1975-ben Janák Lajos barátommal elkezdtük vizsgálni rákos betegségek asztrológiai hátterét. Kb. hat éven keresztül több ezer adatot dolgoztunk fel az V. kerületi Onkológiai Intézet akkori vezetője által rendelkezésünkre bocsátott adatok alapján, melyekből egyértelműen kiderül, hogy az Uránusz bolygó szimbolizálja a rákos betegeknél a rákbetegséget. Eddigi tapasztalataim egyértelműsítik, hogy minden betegségnek lelki oka van. Ha a rák lelki okára akarunk rálelni, akkor az asztrológiai szimbólumok segítségével a következő összefüggéseket találjuk: az asztrológiában a lázadást az Uránusz szimbolizálja. Több mint ezer rákos beteg horoszkópját vizsgálva elmondható, hogy az Uránusz játssza a főszerepet, a statisztika szerint majdnem 90 százalékban. Ha elfogadjuk, hogy a testünket lelkünk hatja át, akkor ez igaz minden sejtünkre is. Ennek alapján az is igaz, ha a lelkünk beteg, a testünk is az. „Ha lelkesülünk, egészségesebbek vagyunk.” „A lélektelenség a sejtek halálához vezet.” A magyar nyelv tele kétértelmű kifejezésekkel, amelyek a lélek és a test összefüggéseit mutatják. A lelki problémák előbb vagy utóbb testi tünetekhez vezetnek.

Itt az ideje, hogy bővebben kifejtsük a rák lelki hátterét és asztrológiai összefüggéseit. A rák korunk „rákfenéje”. Az egyik olyan betegség, amelyben ma a legtöbb ember meghal, ezért szeretnék ennél a témánál elidőzni. A rák kifejezés az indoeurópai nyelvcsaládoknál is kapcsolatban van a rák nevezetű állatövi jellel, illetve a rákkal mint állattal. (Cancer-Rák = cancer-rák). Azt, hogy annak idején, amikor ezt a betegséget elnevezték, milyen szempontok alapján tették, nem tudom, de az egészen biztos, hogy nincsenek véletlenek. A Szentírás szerint Isten azt mondja Ádámnak: „Adj nevet a dolgoknak!”, és furcsa módon a dolgok úgy kezdenek el működni, ahogy elnevezzük őket. Ha én, mint asztrológus, elkezdek gondolkodni a rák szó etimológiáján, mindenképpen az állatövi jel jut az eszembe. Félreértés ne essék, rengeteg rákos horoszkópot láttam már, úgyhogy szeretném gyorsan kijelenteni, mind a 12 állatövi jel szülöttei között találunk rákbetegeket, tehát ez nem azt jelenti, hogy a Rák jelű emberek hajlamosabbak a rákbetegségre. Sokkal inkább a betegség összefüggéseit érthetjük meg a Rák jel által.

A Rák típusú ember gondolkodásában erősen kötődik a múlthoz, rendkívül érzékeny, labilis lelki alkatú személy. Ha lehetséges, kerüli a konfliktust, s inkább mondhatni bátortalannak, mint bátornak. Ha sarokba szorítják, inkább új kiutat keres, mint hogy szembeszálljon. Gyakran évekig, évtizedekig tűri a fájdalmait, s inkább nem beszél vissza, csak ne legyen konfliktus. Tűrőképessége, szolgálatkészsége nem azt jelenti, hogy könnyen elfelejtené az elmúlt évek, évtizedek sérelmeit.

Az itt leírt jellemzés a legtöbb alapfokú asztrológiai műben elolvasható. Állítsuk párhuzamba a rákos beteg lelki alkatával! A rákos beteg alapvetően jó embernek mondható. Legalábbis mindent igyekszik elkövetni azért, hogy a külvilág jónak lássa, szerethetőnek, elfogadhatónak. Szolgálatkészségét olyan szintre képes fejleszteni, hogy maga a megtestesült önfeláldozás. Ezzel a viselkedésével elnyomja alapkarakterének gyakran nagyon fontos önérvényesítő jellegét. A Rák jel eredetileg kardinális, tehát célratörő. Ez az önfeláldozó viselkedési attitűd háttérbe szorítja az önmegvalósító törekvéseket és ebből az következik, hogy sokszor éveken keresztül az egyén vágyai, akaratai nem teljesülnek. Olykor kimondottan, olykor kimondatlanul áldozatnak éli meg magát, azzal a szlogennel:
„Legyen úgy, ahogy te akarod, nekem nem számít, én kibírom.”

Ilyen és ehhez hasonló mondatok hagyják el ajkát, mialatt a lelke mélyén berzenkedik, s a természetes lázadási képességét elnyomja. Isten őrizz lázadni, hiszen akkor nem fognak szeretni – gondolja –, elítélik az emberek a viselkedésemet, s olyan helyzetekbe kerülhetek, ami egyenlő a létbizonytalansággal. Ezért az ilyen típusú ember nem szól a családban, nem beszél vissza a munkahelyén, engedelmeskedik a szülők elvárásának még akkor is, ha már 50 éves. Gyakran önbizalom hiányos, s ebből adódóan eleve úgy gondolja, hogy neki úgysem sikerülhet. Kifelé mindig félénken és visszahúzódóan reagál az élet kihívásaira, s elfojtja természetes lázadását, elégedetlenségét. Ez a jellemzés tökéletesen illik egy ma diagnosztizált bármilyen rákbeteg emberre. Lehet, hogy a Tisztelt Olvasó az ismeretségi körében a rákos betegeket nem ilyennek látja, ezért arra kérem, kapargassa meg egy kicsit a felszínt, nézzen a dolgok mögé, s rögtön ki fog derülni, hogy rákos ismerőse is valahol áldozat, a mindennapokban úgy mutatja, hogy ezt ő szívesen elvállalja, ugyanakkor a lelke mélyén mélységesen szenved.



Azt lehet mondani, hogy a testünk szinte minden sejtje, szövete elrákosodhat, a tapasztalat azt mutatja, hogy a gyakoriságokban eltérés mutatkozik. Vannak olyan rákbetegségek, melyek messze vezetik a statisztikákat. Ezek nagyon gyakran összefüggnek kulturális, étkezési, életvezetési szokásokkal. (Ha valaki nem tud lemondani a dohányzásról, annak is lelki oka van, ha valakinek nem fontos, hogy mit eszik és ezért minden vegyi szemetet hajlandó magába tömni, lelki értelemben is magával szemben igénytelen.)

A nők körében a nőgyógyászati elváltozások köre a leggyakoribb, férfiaknál inkább a tüdő, az emésztőszervek a jellemző területek, illetve mindkét nemet erőteljesen veszélyezteti az egyre gyakrabban tapasztalható nyirokszervi rákok sora. A világon bizonyos nemzetek, és kulturális szokásaik szintén összefüggnek a rákbetegségekkel, így pl.: a keleti emberek étkezési szokásai következtében szájnyálkahártyájukat rendszeresen kiteszik irritációnak a forró és fűszeres ételek fogyasztása, valamint a bétel(növény levelének) rágcsálása következtében. Ennek következtében a száj, ajak területei Japántól Indiáig erősen veszélyeztetettek, míg például a zsidó női lakosság körében szinte ismeretlen a méhnyakrák. Ez egyrészt magyarázható a tisztasági szokásaikkal, másrészt a férfiak körülmetélésével. Azt is érdemes megemlíteni, hogy – bár a rákbetegség semmilyen korosztályt nem kímél – jellemzően inkább 40 éves kor után jelentkezik nagyobb statisztikai arányban. Magyarországon évente kb. 36 ezer ember hal meg. Ma már bizonyított az európai és amerikai lakosság körében, hogy a dohányzás erőteljesen megnöveli a tüdőrák kialakulásának kockázatát. Az emésztőszervrendszer rákos megbetegedései mögött elsősorban a megváltozott táplálkozási szokásaink, tartósító és feldolgozóipari vegyszereink, valamint a laboratóriumi körülmények között kimutathatóan rákkeltő anyagok állnak.

A rák lelki alapproblematikája az egyén önérvényesítő törekvéseinek elfojtása, illetve egy adott élethelyzetben a természetes lázadás elmaradása, az élethelyzetbe való beletörődés. Nagyon leegyszerűsítve úgy is fogalmazhatunk, hogy az egyén nem lázad, s így a sejtjei lázadnak.
Mai modern szóval: a rákos sejtek a szervezet terroristái

Ha visszaemlékszünk, azt tanították nekünk, hogy a biológiai rendszerek legkisebb élő egysége a sejt. Egy egysejtűnél ez természetes, számunkra, emberek számára intellektuálisan tudható, de megélés szintjén nem szoktunk foglalkozni vele, pedig lényeges lenne.

Képzeljük el, hogy az emberek közössége egy államba tömörül. Az államon belül mindenkinek megvan a maga feladata, reszortja. Mindenki teszi a dolgát, de mégis időnként egyes csoportok úgy érzik, hogy ők el vannak hanyagolva, megélhetési gondjaik vannak, nem érzik magukat szabadnak, sőt, a társadalom számkivetettjeinek élik meg magukat. Ebben az esetben az adott csoportok fellázadnak, meghirdetik a sztrájkot, majd később, mikor úgy érzik, hogy tehetetlenek, erőszakhoz folyamodnak. Szervezetünk sok milliárd sejtből álló egységes rendszer, melyen belül különböző sejtcsoportok különböző feladatokat látnak el. Némelyik sejtcsoport elégedett, jól érzi magát, némelyik nem. Jó esetben egy adott terület elégedetlenségéről az agy értesül és „a szervezet gazdája” reagál, figyelembe veszi testi sejtjeinek üzeneteit. Más esetben az üzeneteket elhárítja, nem figyel oda, sőt, még az is lehetséges, hogy kétszeres erővel próbálja lecsitítani a lázongó terület sejtjeit. Lehet, hogy úgy hangzik, mint egy mese, de a gyakorlat azt mutatja, mégis így történik.

A lázadó sejteket a horoszkópban az Uránusz képviseli. A szervezet védekező rendszerét a Mars és a Plútó illetve általánosságban a nyirokrendszert a Neptunusz szimbolizálja. Valójában egyenlőségjelet húzhatunk aközé, hogy az egyén lázad egy adott élethelyzetben, egy adott felfogás ellen, a kilátástalanság, az elnyomás ellen, vagy a sejtjei. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a gondolatmenetet, azt mondhatjuk, hogy minden rákos emberben egy tudattalan halálvágy is teret kaphat. Vannak, akik tesztelik a környezetüket, elsősorban azért, hogy megtapasztalják a közvetlen ismerősök, rokonok, barátok viselkedésében, milyen a reakciójuk, ha megtudják, hogy súlyos betegek. Összefog-e a környezet? Tanúsítanak-e megértést, szeretetet, elfogadást? Mondhatnánk azt is, hogy a rákos beteg tudat alatt „megvizsgálja”, mit szólna a környezet, ha ő meghalna.

Sajnos azt kell mondanom, ez a fajta viselkedés nem nagyon kecsegtet a gyógyulás lehetőségével. A probléma ugyanis az, hogy az egyén a betegségével még mindig a külvilágtól vár visszaigazolást arra, hogy ő fontos, szerethető. Ismerjük a mondást: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” Ez azt jelenti, hogy nekünk magunknak kell, hogy fontossá váljunk önmagunk számára, nekünk magunknak kell átéreznünk azt, hogy szerethetőek vagyunk és szeretjük is magunkat. Aki erre a változásra képes, hisz önmagában, és megteszi a szükséges „lázadást”, annak minden esélye megvan a gyógyulásra.

Ha elfogadjuk az alapkoncepciót, hogy a Ráknak el kell engedni a múltat, akkor ez vonatkozik a rákos betegre is. Hinnie kell, és éreznie kell azt a képességet, hogy meg tud újulni. Fontos hogy legyen jövőképe, célja, és képes legyen arra – függetlenül attól, hogy eddig milyen életstílusban élte az életét – hogy akár a közvetlen környezetével ellentétben is kinyilvánítsa saját fontosságát, saját maga iránti elkötelezett szeretetét és azt a jogot, hogy neki ugyanúgy van helye a Nap alatt, mint bármelyik másik embertársának. Ebben az esetben az egyén keresi az utat és a megoldást a saját gyógyulása felé, s amit eddig általában nem csinált, végre saját kezébe veszi az életét. Annak ellenére is megteszi ezt, ha a környezete megdöbben, ha a közvetlen közelében élő rokonok, ismerősök felháborodnak, érthetetlennek nevezik a viselkedését, sőt, talán még el is fordulnak tőle. Nyilván egy ilyen helyzetben nehezebb dacolni az ellenállással, de ekkor is meg kell tenni éppen annak érdekében, hogy az egyén tiszta szívből felt tudja vállalni önmagát, vágyait, elképzeléseit és mindazt, aminek eddig nem tudott eleget tenni, vagy nem mert megtenni. Ez a viselkedés gyökeres változást hozhat az egyén létében, s ennek következtében a testi egészségében is.

Ennyi elmélet után nézzünk egy-két gyakorlati példát!

Nőgyógyászati rákok

A nőgyógyászati rákok esetében (emlőrák, méhrák, petefészekrák stb.) asztrológiai hátterében a Vénusz és a Hold bolygó áll. Az emlők esetében külön meg lehet említeni, hogy a Hold a jobb, a Vénusz a bal emlő szimbóluma. Mivel az asztrológiában mindkét bolygó az érzelmeket szimbolizálja, így elsősorban a nők egyébként is ismert érzékenységére szeretnék hivatkozni. Nem fogok most kitérni gyermekkori, illetve fiatalkori esetekre, mert ezek az esetek viszonylag ritkák. A nők főként a változó kor környékén kezdenek nagyobb számban megbetegedni, s ez a magas statisztikai adat csak 60-70 éves kor után kezd csökkenő tendenciát mutatni. Európai társadalmainkban a nők szerepe erősen megváltozott az iparosodás óta. Amíg két évszázaddal ezelőtt egy családban az idősödő nőnek is megvolt a fontos szerepe és a családok gyakran együtt éltek, mostanában az elidegenedés a jellemző. Egy 50 év körüli nőre gyakran az a súly nehezedik, hogy úgy érzi, se a családjában, se a munkahelyén nincs szükség rá. Ez az érzés sok esetben párosul azzal, hogy belenézve a tükörbe rá kell döbbennie, az öregedés őt sem kerüli el, és sem külsejét, sem fizikai erőnlétét nem kerülte el az idő vasfoga. Az utóbbi évtizedekben természetessé vált a válás szokása, s ezért női alanyunknak gyakran még a magánnyal is szembe kell néznie. Bár emancipáltnak érezheti magát, talán még szeretője is van, mégsem boldog.

A nők alapvető lelki működésében a Hold és a Vénusz azt jelképezi, hogy szeretnek másról gondoskodni, szeretnek másokat megérinteni, s ha ezt nem élhetik meg nap, mint nap, akkor értelmetlennek tűnhet az életük. Kitalálhatunk mi itt mindenféle értelmes dolgot, amit beajánlhatunk az egyénnek, de ne felejtsük el, hogy mindenkinek más a térképe, mindenkinek más a fontos s mindenki az egyéni hiedelemrendszere alapján dönti el, hogy szükség van-e rá vagy sem. Egy nőnek többek között azzal is szembe kell néznie, hogy elmarad a menstruációja, s bár ezt lehet, hogy többször kellemetlennek élte meg, amikor elmarad mégis hiányzik, mert ezzel is saját nőiességét azonosíthatta. Ilyenkor sokat segíthet az, ha valaki megélheti a nagymamaságot, jó kapcsolatban van az unokáival és érezheti azt, hogy szükség van rá. Egy csinos nagymama, ha maradt még benne nyitottság, megélheti az indián nyár fellobbanó szerelmét, sőt, még az sem kizárt, hogy élete hátralevő éveiben teljes boldogságot él meg az élet által felszolgált, kései szerelemben, szeretetben, s talán egy második vagy harmadik házastársi kapcsolatban, életközösségben.

Ha képesek vagyunk lehetőséget adni az életnek abban, hogy pozitív meglepetéseket tálaljon elénk, és nem ijedünk meg, nem félünk az újtól (Uránusz), akkor nem kell a sejteknek lázadniuk és kifejezniük az elégedetlenségüket a „főnök” felé.



Ugyanezen gondolatmenet lehet az alapja a nőgyógyászati rákoknak abban az esetben, ha a nő nem szült életében, és akár most is társas viszonyban él, de már túl van azon a lehetőségen, hogy anyává váljon. Ebben az esetben nem a tényleges gyermekeit kell elengednie, hanem azt az önértékelési deficitjét, amivel magát megbélyegzi, motiválja ezt akár bűntudat, félelem. A tünet itt is őszintén szembesíti a tulajdonost: „Mivel nem vagy elégedett?” ; „Kivel nem vagy elégedett?”. Lehet, hogy gyermekkorában azt a hitet oltották az egyénbe, hogy igazán akkor értékes az élete, ha gyermeket szül, így egy méhrák esetében természetes, hogy kiveszik a méhét, hiszen minek a méh egy olyan nőnek, aki nem szül gyermeket? (Ez nem az én kérdésem, hanem az egyénnek az önmagához intézett, sokszor ki nem mondott kérdése.) Előfordulhat olyan eset is, hogy valaki felnevelte a gyerekeit, együtt is van a férjével, s mégis emlőkarcinómája van. Az ilyen esetekben többször tapasztaltam, hogy a nő elégedetlensége hátterében az állt, hogy szeretett volna 40 éves kora körül még egy gyereket, de a férje már nem állt kötélnek. S ő ebbe látszólag belenyugodott, de a tudattalanban ott maradt az a gondolat, hogy az ő élete tovább már így értelmetlen.

A nőgyógyászati rákok esetében, ha kikérdezzük a pácienst, mindig fogunk találkozni valamilyen keserűséggel, feldolgozatlan elégedetlenséggel, az élet nehézségeibe belefáradt egykedvűséggel, és gyakran kapcsolati szinten olyan bezárkózással és csalódással, amire ha rákérdezünk, az egyén kilátástalannak és reménytelennek tartja akár a házasságát, akár a párkapcsolatát.

Az emésztőszervrendszer rákjai

Az emésztés szó egyik legfontosabb szimbóluma kétértelműséget fejez ki a magyar nyelvben. Valamit megemészteni annyit jelent, mint feldolgozni, magunkévá tenni és elfogadni. Ha valamit nem tudunk megemészteni, az azt szimbolizálja, hogy nem vagyunk képesek feldolgozni egy minket ért sérelmet, nem tudjuk elengedni a sérelmeinket, és lelki síkon sérültek maradunk. Ez gyakran vezet csalódottsághoz, lemondó, közömbös, depressziós viselkedéshez, s ennek következtében az emésztőrendszer különböző területei állandó irritációnak lesznek kitéve. Ez jelentkezhet állandó gyomorhurutban (krónikus gastritis), bélirritációban, vagy ha az emésztőcsatorna felső szakaszára gondolunk, akkor a száj, a nyelv a garat vagy a nyelőcső irritációjában. Az állandó irritáció azt fejezi ki, hogy a minket ért kellemetlenségeket, lelki traumákat, nem tudjuk feldolgozni, nem tudunk velük mit kezdeni, elfojtjuk őket, úgy teszünk, mintha nem bántana, megpróbálunk maximálisan toleránsnak mutatkozni, ily módon a tünet őszintén szembesít azzal, hogy melyik az a terület, amelyikkel gondunk van. Ez lehet a nyelés, az emésztés, vagy épp az ürítés területe, más szóval lenyelni annyit tesz, mint befogadni; megemészteni annyit tesz, mint beépíteni, asszimilálni és egyben elfogadni valamit; üríteni pedig annyit jelent, hogy valamit elengedek, kiürítek, eltávolítok, vagy akár rendszerezek, amire szükségem van, azt megtartom, amire nincs, attól elbúcsúzom. Az állandó irritáció az adott terület lázadásához vezet.

A rák mindig akkor keletkezik, amikor egy helyzet huzamosabb ideje fennáll, hónapok, évek óta, és a megoldásra kilátásunk sincs, legalább is így hisszük. A gyomorrák esetében a gyomor szimbóluma a Hold ad igazi felvilágosítást. A Hold a Rák jellel kapcsolódik (ebben az esetben, nem mint betegségről beszélünk, hanem a Rák zodiákus jelről), s ez azt jelenti, hogy elsősorban az édesanyánk és a családunk szimbólumaként jön szóba. A mindennapi életben a gyomorhurut és a gyomorfekély gyakran annak a lelki helyzetnek a következményei, ami családi megoldatlanságok, viszályok, konfliktusok, feldolgozatlansága esetén jelenik meg testi tünetként. Csak ismételni tudom magamat. Ha ez az állapot huzamosabb ideig fennáll, ha az irritáció lelki téren állandósul és testi téren is mindennapossá válik, jó esély van arra, hogy az elrákosodás folyamata meginduljon. Különösen akkor, ha az egyén az erősen frusztrált érzelmi helyzetben nem tud dönteni, nem tud a lábára állni, fél a konfliktusok felvállalásától, a szakítástól, az esetleges egyedülléttől, gazdasági bizonytalanságtól. Például azoktól a nehézségektől, amiket egy esetleges válás hozhat létre a gyerekeivel való kapcsolatában.

Az itt felsorolt példák nem merítik ki a teljes palettát, azok között a lelki okok között, amelyek végeredménye lehet egy gyomorrák. Különösen érdekes, ha megnézzük a statisztikát, hogy erre a betegségre inkább a férfiak hajlamosak, akiket gyakran már kiskorukban arra szocializálnak, hogy az érzelmeiket nyomják el, és ne mutassák ki a külvilág felé. Ne felejtsük el, hogy vannak emberek, akik ilyen helyzeteket minden nehézség nélkül fel tudnak oldani, de ők nem is lesznek betegek. Akik úgy hiszik, azt mondják vagy mutatják, hogy őket ez a helyzet nem érintette meg, de mélyen legbelül nem tudják megemészteni, azoknál a betegség megnyilatkozása mutatja meg a valóságot.

A további emésztőrendszeri rákok közé sorolható a máj és a hasnyálmirigy rákja, amelyek szintén rámutatnak a fentebb említett problémákra. Egy helyzet elfogadása, asszimilációja, beillesztése gyakran megtörténik felületi szinten. Úgy érezzük, hogy egy helyzetet elfogadtunk, de közben a lelkünk legmélyén berzenkedünk. A hasnyálmirigy rák a férfiaknál gyakrabban fordul elő, főleg azokban az esetekben, ahol a család, a családi szerep bizonytalanná válik, és a férfi úgy érzi, csak azért van rá szükség, mert ő keresi a pénzt, ő a családfenntartó. Gyakran előfordul az az eset is, hogy egy olyan ember, aki sosem tudott igazán beilleszkedni az életbe, akár alkoholizált, akár más, számára káros szenvedély rabja lett, tudat alatt végképp feladja. Az is előfordulhat, hogy „kitalálunk” önmagunk számára egy helyes, követendő utat, amelynek gyakran az a vége, hogy feladjuk: például úgy érezzük, hogy ránk már nincs szükség, vagy tipikus mondat: „mindenkinek jobb lesz úgy, ha én meghalok”, de az is előfordulhat, hogy szerződést kötünk Istennel és azt éljük meg, hogy vezekelnünk kell.


A légzőszervrendszer rákjai

A légzés, a lélegzetvétel (a lélekzés!) szavunkban felfedezhetjük, függetlenül attól, hogy g-vel írjuk, de k-val ejtjük, a lélek szavunkat. Ez utal arra, hogy a lélegzés a lélegzetvétel egy közösséget jelent, minden lénnyel itt a Földön, minden kozmikus szereplővel, s ezért különösen fontos tudatosítani magunkban, hogy mindenkivel egy levegőt szívunk. No de éppen itt a bökkenő: az élet számtalan helyzetében adódhat, hogy nem akarunk már egy légtérben, egy közegben élni valakivel, nem akarunk vele egy levegőt szívni, s mivel a lélegzés alapja a kommunikációs és beszédkészségünknek is, így számtalanszor előfordulhat, hogy valakivel nem kívánunk találkozni, beszélgetni, eszmét cserélni. Ahogy politikai körökben szokás mondani, nem állunk azonos politikai platformon, különböznek a véleményeink, és gyakran már esélyt sem látunk arra, hogy bárki képes legyen meggyőzni a másikat.

A meggyőzés célja gyakran az, hogy az emberek ősi, belső igénye, hogy megéljék egymással a közösséget, a közös gondolkodást, a közös felfogást, a közös idealizálást, s azt, hogy a másik hasonló véleményen van velük, mert ez megerősíti az összetartozás érzését és elmélyíti a szeretetet. Az ideák, eszmék, ideálok szimbóluma is a légzőrendszer, a könnyedség és a szabadság szimbóluma is egyben. Ebből adódik, hogy különösen akkor fogjuk irritálva érezni magunkat, ha rabok vagyunk (rabjai egy kapcsolatnak, egy házasságnak, egy munkahelyi légkörnek stb.), és ismét azt élhetjük meg, hogy kilátástalan az életünk, a változásra, változtatásra esélyünk sincs, és belefáradunk az egészbe.

A tüdőrák a statisztikai adatok szerint leggyakrabban a dohányosok között fordul elő, s ez nem véletlen. Ha valaki nem tudja az őt ért stresszt, konfliktust feldolgozni, idegességében rágyújt, így próbálja levezetni a feszültségét, és ettől ideiglenesen könnyebbnek, szabadabbnak és energikusabbnak érzi magát. Nem véletlen, hogy a cigarettareklámok pont ezt a három fő érzést lovagolják meg, s úgy állítják össze a vizuális és hangeffektusokat, hogy az embereknek kedvük legyen rágyújtani, s azt a hitet keltse bennük, hogy a cigarettával könnyebbé tudják tenni az életüket. Ez egy nagy csalódáshoz vezet, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ez nincs így. A cigaretta csak ideig-óráig tartó könnyebbséget hoz, a problémáink ez által nem oldódnak meg, a cigarettázás nem más, mint pótcselekvés a valódi problémák elodázására. Gondoljunk csak bele, hogy akár egy munkahelyi, akár egy baráti körben a rágyújtás effektusa egy álságos intimitást feltételez, sokszor úgy érezzük, hogy a beszélgetésünk meghittebbé válik, ha mind a ketten dohányzunk, nemcsak a füstöt tudjuk mind a ketten könnyebben kifújni, hanem a minket aggasztó gondjainkat is, és a közös szokás megerősít minket abban, hogy a másik ember bizalmát, figyelmét és szeretetét élvezhetjük.

A cigarettának van egy másik nagy varázsa is, nem véletlen, hogy sok esetben fiatal korban következik be a rászokás. A cigarettázástól a külvilág előtt hamarabb látszhatunk felnőttnek, és azt hisszük, hogy ez által hamarabb kapunk elismerést, és hamarabb kapjuk meg azt a szabadságot, ami egy felnőttnek kijár. A háttérben az motivál minket, hogy többnek látsszunk, mint akik vagyunk, és a cigaretta mögé rejtsük el a bizonytalanságunkat, kishitűségünket, önbizalomhiányunkat. Gyakran lehet látni és tapasztalni, hogy meglett felnőtt emberek is a cigaretta mögé rejtik el alkalmatlanság érzésüket egy adott helyzetben. Figyelembe véve, hogy a cigaretta is egy olyan szimbólum, amelynek a füstjét „letüdőzzük”, pontosabban a lelkünkre vesszük, kimondható, hogy a tüdőrák mögött olyan lelki problémák állnak, amelyek állandó szinten irritálnak minket. Olyan sérelmek ezek, melyeket állandóan a lelkünkre veszünk, s amelyeknek a lelkünkre gyakorolt hatása következtében elveszítjük az életkedvünket, az életbe vetett hitünket. Nem feltétlenül kell dohányoznunk ahhoz, hogy veszélyeztessük a tüdőnket, elég, ha az agresszióinkat „visszaszívjuk”. Ha elveszítjük egy adott közegbe, kapcsolati rendszerbe vetett hitünket, bizalmunkat, és szép lassan kiszorulunk, kihátrálunk a helyzetből, annak gyakran az a következménye, hogy lassan az életünkből is kimaradunk, lemaradunk, s az élet továbbmegy mellettünk.

Kalo Jenő