Az alábbi cikket pedig Mrs. Kurtz írta. Az írás, amelyben a fia TM-mel kapcsolatos tapasztalatairól számol be az Autism Digest 2011. július-augusztusi számában jelen meg.
„Adam, az Asperger-szindróma és a TM-program: Az erős stressz a legtöbb aspergeres életében jelen van. Segíthet a TM.”
Írta Yvonne Kurz
14 éves fiam, Adam, Asperger-szindrómában szenved. Okos fiú, ám az évek során igen sok nehézséggel kellett megküzdenie a beszéd, a finom mozgásos készségek, a társas érintkezé és az érzékszervi ingerek feldolgozása terén. Nehézségei miatt különféle speciális iskolákba járt, és költséges terápiákat is igénybe vettünk, hogy segítsünk neki. Amikor felső tagozatba került, akkor tudott először önállóan cipőfűzőt kötni, pohárból inni, evőeszközt használni. Ha valaki Aspergeres, akkor mindezek benne vannak a pakliban.
Adam hetedik osztályos korára erős négyes tanulóvá vált, ám a szülői értekezleten a tanárai azt mondták, hogy sokat nyarvog és gyakran tesz úgy, mintha valamilyen fantáziabirodalomban lenne elmerülve, ahol saját kicsiny világában hol az egyik, hol a másik szerepet játssza. A többi gyerek „furcsának” tartotta, és sokszor nehéz volt velük kijönnie.
Otthon gyakran rendezett hisztériás jeleneteket, amikor a dolgok nem úgy történtek, ahogyan azt ő akarta, vagy amikor nem engedtük neki, hogy annyit videojátékozzon, amennyit szeretett volna. Otthonunkban sokszor igen nehéz volt az élet, mivel férjem és én nem mindig értettünk egyet abban, hogy miként birkózzunk meg Adam kétségbeejtő viselkedésével.
Adam Kurtz TM-gyakorlás közben
Ekkor jutott az eszembe, hogy a TM-program engem is sokat támogatott abban, hogy nyugodtabban éljem az életem, és azon tűnődtem, vajon Adamnek segíthet-e ez a módszer. A Transzcendentális Meditáció vagy TM egy egyszerű, természetes, erőfeszítés nélküli mentális technika, amelyet naponta kétszer 10-20 percen keresztül gyakorolnak. Segít felébreszteni a prefrontális kérget, amelyik az agy végrehajtó működését irányítja. Hozzá tartozik a döntéshozatal, az ösztönös késztetések feletti uralom, a dolgok rendszerezése és a társas viselkedés vezérlése. (Travis, et al., Cognitive Processes, 2010.) Úgy gondoltam, ha az ő prefrontális kérge is jobban működne, talán Adam viselkedési problémái is javulnának.
Noha kétségeim voltak afelől, hogy Adam rendszeresen fogja egy csinálni a meditációt, úgy éreztem, megérdemli az esélyt. Mint kiderült, aggodalmaim, hogy majd nem fog kitartóan meditálni, megalapozatlanok voltak. Úgy rákapott, mint annak idején a csokis teasüteményre. Reggel, ha felébredek és elmegyek a szobája mellett, látom, hogy ott ül az ágyában csukott szemel. A 13 éves fiúkra oly jellemző flegma stílusban csak ennyit szokott erről mondani: „Elég jó tapasztalataim vannak.”
Körülbelül két hónappal azután, hogy Adam elkezdett meditálni, egyik reggel arra a felismerésre ébredtem, hogy már jó ideje nem rendezett egyetlen hisztériás rohamot sem. Mielőtt elkezdett volna meditálni, néha elhagyta a házi feladatait, és sírt, sikoltozott, továbbá engem vádolt azzal, hogy elhányom az ő dolgait. Néhány hónapos meditáció után azonban ilyen esetekben egyszerűen csak megvonta a vállait, és csalódott hangon így szólt: „Asszem, újra meg kell írnom.”
A következő szülői értekezleten sokkal pozitívabb visszajelzéseket kaptam a tanároktól. Ijesztő viselkedési megnyilvánulásai csökkentek, illetve szinte teljesen eltűntek, jegyei pedig túlnyomórészt jelesek voltak. Nem beszélt már magában, ritkán merült bele privát fantáziavilágába, és sokkal összeszedettebb volt. A többi gyerekkel is jobban kijött, még azokkal is, akikre korábban ellenségként tekintett.
Ma már egy év telt el azóta, hogy a fiam elkezdett meditálni. Még mindig naponta kétszer csinálja, és továbbra is azt vesszük észre, hogy magatartása egyre javul. Természetesen, Adam továbbra is egy 14 éves fiú marad, és úgy is viselkedik. Nem próbálom bemagyarázni magamnak, hogy már nincs többé Aspergere. Továbbra is félszegen viselkedik a társaságban, különösen csoportokban, noha ezen a téren is történtek előrelépések.
Ahogyan Adam problémái csökkentek, a férjemmel való kapcsolatomba is több öröm köszöntött. Ma sokkal boldogabb család vagyunk, és kifejezetten élvezzük, amikor együtt csinálhatunk olyan egyszerű dolgokat, mint a főzés, a torna vagy a tévénézés.
Adam nemrég bejelentette, hogy szeretne vezércserkész lenni. Így a korábban videojátékkal töltött idő egy részét most olyan tapasztalatok szerzésére fordítja, amelyek ez irányban támogatják. Az iskolában elnyerte a „hónap diákja” kitűntetést, és egy gratuláló oklevelet is kapott az igazgatótól, előrehaladása elismeréseképpen. Most első alkalommal éreztem úgy, hogy akár a főiskola is elérhető cél, és az sem marad csupán álom, hogy a fiam képes legyen normális, független életet élni.
Mindezek a pozitív változások arra ösztönöztek, hogy mélyebben belemerüljek a TM programmalkapcsolatos tudományos kutatásokba. Dr. Sarina Grosswald, egy kognitív tanulással foglalkozó specialista, a TM és a hiperaktív viselkedési zavarok kapcsolatával foglalkozó vizsgálatok úttörő kutatója, elmondta nekem, hogy noha a kifejezetten Aspergeres gyermekekre vonatkozóan még nem végeztek formális vizsgálatokat, számos olyan gyermek esetében látott komoly fejlődést a TM megtanulása után, akik Aspergerben és hiperaktivitásban is szenvedtek.
Amikor valaki beszélgetni kezd, agyának egyik területe létrehozza a szavakat, míg egy további terület a másik személy szavait figyeli. Ekkor az agy mindkét területének együtt, összehangoltan kell működnie. Tudományos vizsgálatok rámutatnak, hogy az Aspergeresek esetében ez nem megy olyan simán. (Just, MA, et al., Cerebral Cortex, 2007.) Az ő idegvezetékeik kevésbé összehangoltak, eredménye pedig az, hogy agyuk kevésbé integráltan működik. A TM gyakorlás során azonban nem csak az egyes agyterületek közötti összhang növekszik, hanem az egész agy EEG jelei is koherensebbé lesznek. Mindez azt jelzi, hogy a TM kiváló terápiás eszköz lehet az Asperger bizonyos tüneteinek orvoslására.
A következő lépés az lesz a kutatók számára, hogy kimondottan Aspergeres betegeket is bevonjanaik vizsgálataikba. Saját tapasztalatom alapján is arra ösztönzöm a szülőket, hogy komolyan vegyék fontolóra a TM programot. Arra buzdítanám őket, hogy az egész család tanuljon meg meditálni, hiszen mindenkinek szüksége van a stressz csökkentésére, és a belső nyugalom és kreativitás növelésére. Nemrégiben Adam így szólt hozzám: „Anya, a TM segít abban, hogy tisztán tartsam a fejem odabent.” Ez tökéletesen egybevágott azzal, amit magam is tapasztaltam. A TM nekem is segít abban, hogy tisztán tartsam a fejem odabent.
Yvonne Kurz édesanya, és helyettesítő tanár a minneapolisi iskolakerületben. A Minnesota állambeli Minneapolisban él és dolgozik.
Idézett szakirodalom:
1) Travis, F., Haaga, D.H., Hagelin, J., Tanner, M., Arenander, A., Nidich, S., Gaylord-King, C., Grosswald, S., Rainforth, M., & Schneider, R. (2010). A Self-Referential Default Brain State: Patterns of Coherence, Power, and eLORETA Sources during Eyes-Closed Rest and the Transcendental Meditation Practice. Cognitive Processes, 11(1), 21-30.
2) Just, M., Cherkassky, V., Keller, T. , Kana, R, & Minshew, N. (2007). Functional and Anatomical Cortical Underconnectivity in Autism: Evidence from an fMRI Study of an Executive Function Task and Corpus Callosum Morphometry. Cereb. Cortex 17(4): 951-961.
(A Transcendental Meditation Blog cikke nyomán)www.tminfo.hu
