Melchizedek Rend Bár utazhatsz más dimenziókba a Merkabáddal, de ha a tudatosságod nem eléggé fejlett ahhoz, hogy kezeld a magasabb rezgésszinteket, nem tudsz ott maradni. Bizonyos lényeknek azonban sikerült átutazni az összes dimenziószinten úgy, hogy közben tudatosak maradnak.
A tanulás folyamata, hogy hogyan maradjunk stabilak és tudatosak mind a 144 dimenzió szintjén (12 dimenzió és ezek 12 felharmonikusa) megtanít arra, hogyan keljünk át a nagy határsávon és lépjünk a következő oktávra. Az egyén ekkor kilép a másik oldalon, és meglátja a teljes képet, felismerve azt, hogy a teremtés egésze újra és újra ismétli önmagát.
Ennél a pontnál elhatározhatják magukat, hogy a teremtésen túlra távoznak, és visszatérnek az eredethez, vagy pedig itt maradnak. Ha maradnak, Melchizedek-nek hívjuk őket. Az élet ebben az esetben interdimenzionális problémák megoldását bízza rájuk.
Jelenleg kb. 10 millió Melchizedek van a galaxisban, ebbôl 5 a Föld bolygón.
Drunvalo
Ki is akkor Drunvalo Melchizedek? Hadd kezdjem azzal, hogy Drunvalo szép nagyapjáról meséljek Machiavinda Mechizedekről. Machiavinda az a személy volt, akit a Galaktikus Központban jelöltek ki arra, hogy velünk legyen. A teremtésünk pillanatától fogva itt van velünk.
A Nagy Fehér Testvériség és amit ti valószínűleg a Nagy Sötét Testvériségnek hívtok, a tudatosság két csoportosulása, amelyek minden elképzelhető módon szemben állnak egymással. Machiavinda a Nagy Fehér Testvériségtől érkezett. A Nagy Fehér Testvériség minden tőle telhetőt megtesz, amely elősegíti a fejlődésünket, míg a Nagy Sötét Testvériség mindent megtesz azért, hogy félelmet keltsen és késleltesse a fejlődésünket.
Ennek a két testvériségnek az erői kiegyensúlyozzák egymást, így a fejlődésünk éppen a legalkalmasabb időben megy végbe, se nem túl korán, se nem túl későn. Magasabb szintről nézve - a negyedik vagy magasabb dimenziókból - ez az egységtudatosság. A két testvériség csak különböző aspektusai a harmóniában működô Egynek/Egyetlennek. Ez csak azért van így, mert itt vagyunk lent a poláris tudatosság kellôs közepén, amit mi jó és gonoszként élünk meg. A gonosz meglepően kegyetlen és undorító dolgokra képes, azonban a poláris tudatosság szintjén ezek pusztán csak leckék.
Meglepő események következményeként, amelyek 1972-ben történtek (később egy egész fejezetet szánok erre a részre) a Sötét Testvériségnek - akik mellesleg tudták mi fog történni - 4 új tagot sikerült maguk mellé állítani az Orion csillagrendszerből, míg a Nagy Fehér Testvériség erre válaszképpen 4 főt küldött maguk közül. Drunvalo egyike volt e négy fônek. Azért válaszották ki, mert a Melchizedek Rendben, a tizenharmadik dimenzió birodalmában nagy tapasztalatokkal rendelkezett. Szinte a kezdetektől fogva ott volt, körülbelül 10 milliárd földi éven keresztül. Alig rendelkezett a polaritás tudatosságával, ezért küldték ide, az ártatlansága miatt.
Drunvalo olyan formában érkezett meg, amit „lélekcserés belépésnek" nevezünk. Egy másik ember tartózkodott a testében addig, amíg Drunvaló készen nem állt arra, hogy használja azt. Ez a személy bizonyos tanfolyamokon vett részt és iskolákat végzett el azért, hogy Drunvalo később hasznosítani tudja a tanultakat. Mindez megegyezés alapján történt. Az univerzum legmagasabb szintû törvényei szerint, illegális cselekedet bármely más módon átvenni egy testet. Az a személy, aki elhagyta a testét, hogy Drunvalo elfoglalhassa azt, egy nagyon különleges ajándékban részesült. Drunvalo nem mondta, hogy mi volt az, csak magáról a tényrôl tett említést.
Drunvalo szinte minden pillanatra emlékszik a dimenziókon keresztül történő idejövetelébôl megérkezéséig, a tizenharmadiktól egészen le a harmadik dimenzióig. Bár szándékosan fátyollal takarta el a tizenharmadik dimenzióra való visszaemlékezés képességét. Szerinte túlságosan fájdalmas lenne most emlékezni a tizenharmadik dimenzióbeli életre. Nincs mód arra, hogy a harmadik dimenzióban létezve teljes mértékben emlékezz arra, hogy milyen az élet a tizenharmadik dimenzióban. Emlékszik a tizenharmadik dimenzióbeli létezésére, és arra, hogy az apja arra kérte, jöjjön ide, valamint szintén visszaidézi azt, hogy kapott egy mozgás-mintát, a Nagy Ürességbe való bejutáshoz, amin keresztül kellett mennie, hogy ideérkezzen.
Hosszú ideig utazott ezzel a mintával a Nagy Ürességen keresztül. Nem tudja milyen hosszú ez földi idővel mérve, de sokáig tartott, talán több millió éven keresztül. Addig folytatta az utazást, amíg a fény újra megjelent, és abban az időben és térben találkozott Machiavindaval. Ekkor áthaladt egy ködnek a középpontján, ami az Orion öv középsô csillaga. Ez az elsődleges csillagkapu más dimenzószintekhez. Tizenhárom különböző csillagkapu létezik a galaxisunkban, de az Orion öv középső csillaga kiemelt jelentôségû. Ennél a csillagkapunál a nagy fényesség és a nagy sötétség egymás közvetlen közelében mûködik. A Szürkék legtöbbje a galaxisnak pontosan erről a részéről származik.
Drunvalo az Orion övön keresztülhaladva, a Plejádok felé vette útját. Az úti célja egy különleges, negyedik dimenzióban létezô, zöld légkörrel rendelkezô bolygó volt. Nem volt fizikai formája ezen a bolygón, azonban teljesen tudatos volt, másképpen leírva, egy fénygömb formájában létezett. Egy gyermek testében született meg és megtartotta azt 15 földi éven keresztül. Hamar megtudta, hogy a Plejádokon galaktikus egyetem mûködik. A lakói a negyedik dimenzió magasabb felhangjain tartózkodnak, és minden tudásukhoz az öröm és jókedv érzésén keresztül jutnak el. Minden tanítási folyamatuk felhasználja a játék módszerét.
Amikor Drunvalo megtanulta a Plejádokon mindazt, amit tudnia kellett, elrepült a Szírius B-tôl kifelé számolva, a harmadik bolygóra. Ezt a világot szinte teljesen óceánok borítják. A szíriusziak, a Plejádiakhoz hasonlóan a negyedik dimenzióban léteznek, de annak egy alacsonyabb felhangján. Még nincsenek ugyanolyan szintű megtapasztalásaik az örömmel és élvezettel kapcsolatban, mint a Plejádiaknak, de jó úton vannak. Ezen a víz borította bolygón Drunvalónak nem volt teste, maga volt a tudatosság. Itt úgy létezett, hogy összekapcsolódott egy hatalmas lénnyel, egy nőnemû kardszárnyú delfinnel. Körülbelül egy éven át úszkált együtt ezzel a delfinnel, és amíg vele volt, az elmesélte neki a Föld történetét. A lény rendelkezett a Föld bolygóval kapcsolatos teljes emlékezésmintával.
Ez az örömteli közjáték akkor ért véget, amikor három, 4-5 méter magas Plejádi eljött hozzá azzal, hogy elérkezett az idő az indulásra. Elvitték Drunvalót a bolygó szárazföldjére és egy kész szíriuszi felnőtt férfi testet adtak neki. (A galaxisban az emberek a legtöbb helyen nem pazarolják a testeket, mint ahogy mi tesszük - jegyzi meg Drunvalo). E test sejtjei rendelkeztek azzal az emlékezettel, hogy képes legyen vezetni a kapott szíriuszi űrhajót.
Drunvalo egy 350 fôs személyzettel hajóra szállt és egy elôre programozott minta alapján a Föld felé vette az útját. Ez azt jelentette, hogy a Szíriusz B-ről indulva át kellett repülni a Szíriusz A közepén. Sikeresen keresztüljuthatunk a Nap vibrációjára való ráhangolódással, így az a „forróság" többé nem a forróságot jelenti. Kilencven másodperc múlva kijutunk a Föld Napján keresztül. Ez a Szíriusszal való bensőséges kapcsolat miatt van így. Ezt a manővert alkalmazva Drunvalo és személyzete elérte a Vénusz körpályáját, a Hathorok világát, a legfejlettebb lényekét ebben a naprendszerben.
 A Vénusz dimenzionális valóságban átélt néhány kaland után (az utazókat kénsavas felhôszakadás fogadta) átjöttek a Földre, ahová eggyel magasabb felhangon léptek be, mint a mi saját dimenzionális szintünk, így nem láthattuk őket. Drunvalo elhagyta szíriuszi testét és fénygömbbé változott. Ez még mindig olyan volt számára, mint egy tudatváltás, egyszóval könnyû, megelôzve a durva, poláris tudatosságba való bevezetést. A Föld negyedik dimenzió szintjére lépett, ahonnan az élet jelei után kutatva, további dimenziószinteken mászott felfelé. Végül megtalálta a felemelkedett mestereket, akik a hatodik dimenzió tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik felhangjain tartózkodtak. Csatlakozott hozzájuk és 1819-1850 között náluk tanult.
1850-ben Drunvalo nőként született meg Új-Mexikóban, a taos törzsben. 40 évig tartotta meg ezt a női testet és 1890-ban tudatosan hagyta el azt, visszatartva a lélegzetét. Visszatért a hatodik dimenzió szintre és 1972-ig maradt ott.
Drunvalo 1972. április 10-én lépett be jelenlegi testébe. Mindez egyetlen lélegzetvétel alatt történt meg. A távozó lélek kilélegzett, és Drunvalo belélegzett. Ez történt, tiszta és törvényes folyamat. A két lélek ezt megelôzôen, hét-kilenc éven át egyezkedett, majd kérelmezték és engedélyt kaptak minden szinten arra, hogy ezt megtegyék.
Drunvalo nem azért mesél történeteket magáról, hogy ezzel bizonyítsa mennyire különleges. Ellenkezőleg, ez arra szolgál, hogy emlékeztessen arra, hogy te mennyire különleges vagy. Például gondolkodj el annak a lehetőségén, hogy te is egy magasabb dimenzióbeli mester vagy itt, különleges küldetéssel. Azon is jó ha elgondolkodsz, hogy a munka tökéletes elvégzéséhez annyira emberivé kellett válnod, amennyire csak lehetett; tehát „elaludni", és mindent elfelejteni, hogy aztán a megfelelő időben emlékeztessenek az igaz természetedre. Az első részt tökéletesen végrehajtottad. Itt az idő, hogy belekezdj a második fejezetbe.
A különbség az, hogy Drunvalo emlékszik. Ő a katalizátor szerepét tölti itt be, hogy ébresszen minket, amikor szükséges.
Cikk forrása: Életvirága-Nagy László Zoltán weblapja
Melki-Tszedeq
Azt mondja a keleti tradíció, hogy a szoma az idő egy pontján elvész, úgyhogy szükségessé válik más itallal helyettesíteni, habár ezt nem lehet majd az eredetivel összemérni. Az általános helyettesítő a bor lett, amelynek a görög Dionüszosz-legenda nagy része szenteltetett. A bort egyébként széles körben tekintik az igazi iniciatikus tradíció megjelenítőjének: a héber iain („bor”) és aszod („misztérium”) ugyanolyan kabbalisztikus számértékűek, ennélfogva felcserélhetőek. A szufinak a bor szimbolizálja a kis számú elit számára fenntartott ezoterikus tudást, ami nem való mindenkinek, mint ahogy bort sem ihat mindenki büntetlenül. Így a borhasználat a rituáléban a bort tiszta iniciatikus karakterrel ruházza fel, mint például Melkisédek „eukarisztikus” áldozatának esetében, amelynél itt némileg el kell időznünk.
Melkisédek, pontosabban Melki-Tszedeq nem más, mint a zsidó-keresztény tradíció által használt elnevezés a „világkirály” méltóság kifejezésére. Tétováztunk, mielőtt közöltük volna eme információt, amely a héber Biblia egyik legrejtélyesebb szakaszát magyarázza meg, de a világkirály-téma feldolgozását elhatározva, végül nehezen lehetett volna elmenni mellette. Szent Pál szavai a leghelyénvalóbbak: „A kiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettek a hallásra.”
A bibliai szöveg a következőképpen sugalmazza Szent Pál magyarázatának olvasatát: „Melkhisedekpedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza, ő pedig a Magasságos Istennek papja vala (El Élion). És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből.”
Ilyenformán Melki-Tszedeq egy személyben király és pap. Neve az „igazság királyát”, valamint Sálem, a „békesség királyát” jelöli. Itt tehát újra találkozunk az „igazság” és a „béke” kifejezésekkel, a „világkirályhoz” tartozó alapvető attribútumokkal. A népszerű hiedelemmel ellentétben Sálem sohasem jelölt várost, hanem, Melkisédek szimbolikus tartózkodási helyének véve, Agartthával tekinthető egyenértékűnek. Továbbá nem magyarázható Jeruzsálem kezdeti elnevezéseként sem, lévén Jerusalem eredeti neve Jebus. Éppen ellenkezőleg, ha a Jerusalem nevet adták volna a városnak, a zsidók létesítette spirituális centrumnak, az akkor az igazi Sálem hasonmásaként nyilvánult volna meg. Mit sem ért, hogy a Templomot az a Salamon építtette, akinek héber neve (Slomoh) szintén a Sálemből ered, és „békeszeretőt” jelent.
Szent Pál a következőképpen kommentálja a Melki-Tszedeqről adott leírást: „Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, a ki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta. A kinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: a ki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya. Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.”
Itt az áldást osztó Melkisédeket mint Ábrahám följebbvalóját jelenítik meg: „Pedig minden ellenmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.” Ábrahám maga is elismerte alárendelt voltát azzal, hogy lemondott a tizedről. Az egész epizód, a szó majdnem feudális értelmében egy valódi „invesztitúráról” szól, azzal a különbséggel, hogy ez egy szellemi beiktatás. Itt egy pontos egybeesés lelhető fel a héber és a nagy primordiális tradíció között. A fenti „áldás” pedig valójában a „spirituális influencia” közvetítése, amiben majdan Ábrahám részesülni fog, mivel a használt formula egy olyan rangot kölcsönöz neki, ami közvetlen kapcsolatban van a „magasságos Istennel”, akit később Ábrahám mint Jehovah-t idéz meg.
Ha tehát Melki-Tszedeq Ábrahám följebbvalója, akkor ez csak úgy lehet, hogy az ő „magasságos Istene” (Élion) Ábrahám „mindenható Istenénél” (Saddai) magasabb rendű. Vagyis az első elnevezés magasabb isteni arculatot jelöl, mint a második. Másrészt sarkalatos igazság, amit soha nem említenek, hogy El Élion Emmanuellel szinonim, hiszen számértékük azonos. Ez a tény közvetlenül összekapcsolja Melki-Tszedeq történetét történet a „napkeleti bölcsekével”: következésképpen Melki-Tszedeq papsága El Élion papsága. A keresztény papság pedig Emmanuelé. Így, ha El Élion Emmanuel, akkor a két papság is egy, ebből következik, hogy a keresztény istentisztelet, eukarisztikus kenyér- és boráldozatával valóban „Melkisédek rendje szerinti”.
A zsidó keresztény hagyomány a papság két formáját különbözteti meg, az egyik „Áron rendje szerinti”, a másik „Melkisédek rendje szerinti”. Az utóbbi rangosabb az előbbinél, mint ahogy Melkisédek is rangosabb Ábrahámnál, aki Lévi törzsének, következésképpen Áron családjának gyökere. Ezt a felsőbbséget Szent Pál világosan meghatározza: „És hogy úgy szóljak, Ábrahámnál fogva tized vétetett Lévitől is, a tizedszedőtől.”. A két papság kérdését nem boncolgatjuk tovább, bár még érdemes Szent Pál szavait idézni: „És itt (tudniillik a Lévitai papságban) halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, a ki bizonyság szerint él.” Ez a „bizonyság szerint élő”: Melki-Tszedeq, aki egyben a Manu, az „örökéletű” (héberül Le-olam). Ez az „örökélet” pedig a saját, kifejezetten az általa irányított ciklusának (Manvantara), vagy világának időtartamára vonatkozik. Ebből az okból kifolyólag „genealógiátlan”, s mert nem emberi eredetű, ő az ember igazi ősalakja; aki valóban Isten Fiaként teremtetett. Saját törvényének előírásán keresztül e világ számára ő az Isteni Ige kifejeződése és képmása.
A „napkeleti bölcsek története három különböző személyiséget, az iniciatikus hierarchia vezetőit említi; a „Melki-Tszedeq”-ről való beszámoló csak egyet mutat be, igaz azt, akinek megvan a képessége, hogy önmagában egyesítse mindhárom tisztség szükséges kvalitásait. Így némelyek megkülönböztetik az Adoni-Tszedeqet, az „Igazság Urát”, aki a Kohan-Tszedeq, az „Igazság Papja”, és a Melki-Tszedeq, az „Igazság Királya” alakjait egyesíti. Ezek megfeleltethetőek a Brahmatma, a Mahatma és a Mahangatisztségeivel. Szigorúan véve Melki-Tszedeq csak az utolsó arculatra vonatkozik, de miként azt a méltóság kifejezi, ez van a legközelebb a külső, következésképpen a legközvetlenebbül megnyilvánult világhoz, s amely rendes körülmények között mind a három világot felöleli. Az indiai dharma-radzsa pontos megfelelője a Melki-Tszedeqnek, de mint „világkirály” és az „igazság királya” közvetlenül csak a királyi hatalomra utal.
Melki-Tszedeq mint az „igazság királyának” neve ugyanazokat a jellegzetes attribútumokat, a mérleget és a kardot foglalja magában, amelyek Mikaelt, az „ítélet angyalát” is jellemzik. A társadalmi szerkezetben ezek a jelvények az adminisztratív és a militáris hivatalokat jelölik, amik alapvetően a ksatrija kaszthoz tartoznak, s amik a királyi hatalom két alapelemének felelnek meg. Hieroglifikusan ezek alkotják a héber és arab haq gyököt, ami egyaránt jelent „igazságszolgáltatást” és „igazságot”. Ezek számos archaikus népnél a királyi hatalom jelölésére szolgáltak. A haq jogosít fel az igazságszolgáltatás hatalmára, a mérleggel szimbolizált egyensúly érvényesítésére, míg a kardszimbolikusan a királyi hatalmat jelöli. Szellemi értelemben a haq az igazság hatalmát jelöli. A szó egy módosult formája úgy öltött alakot, hogy a világi-materiális erő szimbólumát spirituális hatalomra cserélték, úgyhogy a haq hakká, azaz „bölcsességgé” (a héber hokmah-vá) vált, jelezvén, hogy a haqinkább a papi uralomra, mintsem a királyi hatalomra vonatkozik. Mindkét hasonlító forma (hasonló jelentéssel) benne foglaltatik a kan gyökben, ami „hatalmat”, „jogosultságot” és „tudást” jelent különböző nyelveken. A kan lényegében a bölcsesség spirituális, intellektuális uralma (innen a héber kohen, „pap”), míg a qan világi-materiális hatalmat jelöl, amelyből aztán több „birtoklást” jelentő szó, például a kain ered. E gyökök nyilván alkalmat adhatnának más megfontolásokra is, most azonban ezeket mellőzzük.
A héber kabbala Sekinah-ra való utalásai fogják teljesebbé tenni eddigi vizsgálódásunkat. ASekinah-t az „alsó” világban Malkuth, a „királyság” jeleníti meg, amely a tíz Szefiroth közül az utolsó. Ez már önmagában is fontos, de még feltáróbbak a Tszedeq, vagyis az „igazság” Malkuthjának szinonimái A Malkuth és a Tszedeq, azaz a „királyság” (világkormányzás) és az „igazság” egy pontba futása a Melki-Tszedeq titulusban tűnik fel újra. Ebben az összefüggésben ez a „szefirothikus fa” középső oszlopában található disztributív, balanszírozott „igazságot” jeleníti meg. Ezt az igazságot itt meg kell különböztetni attól az „igazságtól” (szemben a „könyörrel”), amely a „bal oldali oszlop” „szigorával” azonos, tudniillik ez két különböző arculat (a héberben egyébként két külön szó van eme arculatok megkülönböztetésére: a tszedaqah és a din). A kettő közül az első jelenti a szó legáltalánosabb és egyben legteljesebb értelmében az „igazságot”, mert ez hordozza az egyensúly és a harmónia fundamentális eszméit, felbonthatatlan kapcsolatban a „békével”.
Malkuth a gyűjtőmedence, „ahol a fentről eredő folyó vizei vagy úgyszólván az oly bőségesen kiömlő emanációk („spirituális influenciák” vagy áldások) összegyűlnek”. A magasságból eredő folyó, és az onnan lezubogó vizek kiváltképp emlékeztetnek a hindu tradícióban az égi Ganga folyó által játszott szerepre, és láthatóvá teheti az is, hogy a Sakti, akinek a Ganga egy arculata hasonlatos aSekinah-hoz, nyilván mindkettőjük közös gondviselésszerű funkciója miatt. Az égi vizek eme „gyűjtőmedencéje” természetesen megfelel világunk spirituális centrumának, ahonnan a Pardes négy folyója tovahalad a négy kardinális pont felé. A Sion-hegyként azonosítják a spirituális centrumot, „világszívnek” nevezve azt az egész „Szentfölddel” együtt. Megfelelői a hindu Meru vagy a perzsaAlborzs. „A Jehovah szentségének Tabernákuluma, a Sekinah székhelye, a Szentek Szentje, ki a Templom szíve, az maga a Sion (Jerusálem) centruma, ahogyan a Szent Sion Izráel földjének centruma, és ahogyan Izráel földje a világcentrum.” Folytatható tovább is a dolog, nemcsak az összes fenti név fordított sorrendű felsorolásával, hanem hozzátéve a Templomban lévő Tabernákulum után a Frigyládát a Tabernákulumban, és a Frigyládán magán a Sekinah két Kherubimközötti ponton való megnyilvánulását is, a „spirituális Pólus” egymást követő megközelítéseit jelenítve meg.
Dante Jeruzsálemet mint a „spirituális Pólust” írja le, pontosan a fenti módon, amint az már máshol megvizsgáltuk. Mihelyt azonban valaki elhagyja a szorosan vett judaikus szempontot, a centrum szimbolikussá, tehát nem egy szór szoros értelemben veendő helymeghatározássá válik. A primordiális tradíció meghatározott feltételek szerinti adaptációjának szándékával létrehozott minden másodrendű spirituális centrum, mint már láttuk, a legfőbb centrum tükörképe. Tulajdonképpen Sion csak egy alacsonyabb rendű centrum lehetne, mégis hasonlósága miatt azonosították a legfőbb centrummal. Jerusálem, mint neve is jelzi, a valódi Sálem utánzata, amit pedig az imént mondtunk és mondani is fogunk, a „Szentfölddel” kapcsolatban, tudniillik, hogy ez nem pusztán Izráel földje, komprehenzívebbé teszi majd e jelzői kapcsolatot.
Ebben az összefüggésben a „Szentföldnek” van egy másik figyelemre méltó szinonimája, mely az „élők földje”, s amit egyértelműen a „halhatatlanság hazájaként” írnak le. Ilyen értelemben szó szerint vonatkoztatható a „földi Paradicsomra”, vagy annak szimbolikus megfeleléseire. Ugyanakkor másodlagos centrumokra, például Izráel földjére is átruházható. Úgy mondják, az „élők földje” hét tartományt foglal magában, amiről Vulliaud a következőt írja: „Ez a föld Kánaán, hol heten valának”. Ez kétségkívül szó szerint is igaz, azonban szimbolikus összefüggésben szemlélve e hét föld, akárcsak az iszlám tradícióbeliek, egyaránt vonatkoztathatóak a hét dvipára, amelynek a hindu tradíció szerint a Meru a közös centruma, de amire még visszatérünk. Feltűnő hasonlóság vehető észre, aligha véletlenül, a hét Manu-korszak (a mostani kalpa kezdetétől jelen korszakig számolva) és az ősi világok vagy előző teremtések között, amelyeket „Edom hét királya” személyesít meg (és ahol a „hét” megfelel a Genezis hét „napjának”).
75. A perzsa tradíció szerint kétféle haoma lehetséges: fehér, amit begyűjteni kizárólag a „szenthegyen”, azAlborzson lehet; és sárga, amely akkor foglalja el az előbbi helyét, amikor az irániak ősei elhagyják őshazájukat, majd később ez is elvész. Ez összefügg a szellemi elsötétedés egymást követő fázisaival, amelyek fokozatosan következnek be az emberi ciklus különböző korszakaiban.
76. Dionüszosznak vagy Bacchusnak sok neve van, ugyanannyi különböző arculattal összefüggésben; az egyik verzióban, a tradíció szerint Indiából érkezett. A történet, miszerint Zeusz combjából született, a legkülönösebb nyelvi kapcsolatra támaszkodik: a görög merosz („comb”) a Meru, a „sarkhegy” elnevezést helyettesítette, amivel fonetikusan közel azonos.
77. Mindkét szó számértéke: 70.
78. Melkhisédek áldozását általában az eukarisztia „előképének” tekintik, a keresztény papság pedig elvben, a zsoltárok Krisztusra vonatkozó szavai szerint maga Melkisédek papságával azonos: „Tu es sacerdos in æternum secundum ordinem Melchissedec” („Pap vagy te örökké a Melkhisedek rendje szerint”, Ps. 110,4).
79. A zsidókhoz írt levél, 5,11.
80. Az Abram nevet akkoriban még nem cserélték át Abrahamra; ugyanakkor (Gen. 17) feleségének nevétSarairól Sarah-ra (Sára) változtatták, úgy, hogy mindkét név numerikus értéke ugyanaz marad.
81. Gen. 14,19–20.
82. Meg kell jegyeznünk, hogy ugyanaz a gyök található az Iszlam és a Muszlim szóban. A „Behódolás az Isteni Akaratnak” (ez a valódi értelme az Iszlam szónak) elengedhetetlen feltétele a „békének”; ez az eszme összevethető a hindu Dharmával.
83. A zsidókhoz írt levél, 7,1–3.
84. Uo. 7,7.
85. Gen. 14,22.
86. Mindkét név száma 197.
87. Ez a teljes indoklása a korábban jelzett azonosságnak; vegyük észre azonban, hogy a tradícióban való részvétel lehet, hogy nem mindig tudatos; ebben az esetben sem kisebb értékű a „spirituális influenciák” átadása, bár így az iniciatikus hierarchia bármely fokának megvalósítását nem foglalhatja magába.
88. Ez a felsőbbség összefügg az Új Szövetség Ősi Törvényt (Ótestamentum) meghaladó voltával (A zsidókhoz írt levél, 7,22). Az a kérdés, hogy Krisztus miért Júda királyi törzséből született, és miért nem Lévi papi törzséből (A zsidókhoz írt levél, 7,11–17) jogosnak látszik, azonban ennek vizsgálata túlságosan messzire vezetne. Az, hogy a tizenkét törzs intézménye Jákob tizenkét fiától származik, természetesen összekapcsolható a spirituális centrumok tizenkettes felépítésével.
89. A zsidókhoz írt levél, 7,9.
90. A zsidókhoz írt levél, 7,8.
91. Az alexandriai gnosztikusok Pisztisz Szophiájában Melkisédeket az „Örök Fény Nagy Átvevőjének” nevezik, ami megfelel Manu méltóságának, aki tulajdonképpen közvetlenül veszi át a Princípiumból a fénysugárként kiáradó intelligibilis Fényt, hogy azt birodalmába, a világba tükrözze. Többek között ez az, amiért Manut a „Nap Fiának” nevezik.
92. Más ismeretekkel is bírunk a Melki-Tszedeq kapcsán. Az egyik szerint Mikael szentelte fel a „földi Paradicsomban”, 52 éves korában. Ez a szimbolikus 52-es szám többek között a hindu tradícióban is fontos szerepet játszik, ahol a Véda lehetséges jelentéseinek teljes számát jelöli. Azt is mondják, hogy azOm szótag különböző kiejtései összefüggésben vannak ezzel a számmal.
93. A dharma-radzsa név vagy inkább cím a Mahábháratában különösen Judhisthirára vonatkozik, de mindenekelőtt Jamára, a „holtak ítélőjére”, akinek szoros kapcsolata van Manuval.
94. A keresztény ikonográfiában ezzel a két attribútummal ábrázolják Mikael angyalt az „Utolsó Ítélet” jeleneteiben.
95. Hasonlóan az ősi egyiptomiakhoz, akiknek ma vagy maat jelezte egy időben az „igazságszolgáltatás” és az „igazság” tartalmait. Ezt egyrészt az „ítélet mérlegének serpenyőivel”, másrészt „vázával”, a szív hieroglifájával jelenítették meg. A héberben a hoq „dekrétumot” („rendeletet”) jelent. (Ps. 2,7)
96. A haq szó numerikus értéke 108, ami az egyik alapvető ciklikus szám. Indiában a sivaita rózsafüzér 108 gyöngyből áll. A rózsafüzér elsődleges jelentésében a „világok láncát” szimbolizálja, azaz a ciklusok vagy egzisztenciális állapotok oksági láncolatát.
97. Ezt a jelentést a következő formulában összegezhetnénk: „erő a jog szolgálatában”, ha a modern használat egy tökéletesen külső értelmezéssel nem élne ezzel vissza mérhetetlenül.
98. Lásd Dante ezoterizmusa, VII. fejezet.
99. A han szó, amit Közép-Ázsia népei adtak vezetőiknek, ugyanazzal a gyökkel van kapcsolatban.
100. Tszedeq a Jupiter bolygó neve is, aminek angyalát Tszadqiel-Meleknek hívják. A hasonlatosság a Melki-Tszedeq névvel (amihez mindössze az El járul, amely „istennévképzőként” szokásos végződése valamennyi angyalnévnek) túlságosan szembetűnő ahhoz, hogy hangsúlyozni kellene. Indiában ugyanezt a bolygót Brihaszpatinak nevezik, aki „égi pontifex” is. A Malkuth egy másik szinonimája a Szabbath, aminek „megpihenés” értelme tökéletesen megfelel a „béke” ideájának, s többek között Sekinah külső arculatát fejezi ki, azt az arculatot, amely által összeköti magát az „alsó világgal”.
101. P. Vuillaud, La Kabbale juive, i. 509.
102. Továbbá megfelel a szamaritánusok Garizim hegyének, ugyanazt jelölve; ez a „Megszentelt hegység”, az „örökkévalóság hegye”, az „örök csúcs”, „Isten háza” és az „angyalai tabernákuluma”, „Sekinah székhelye”. Ezek még azonosíthatóak a „primordiális heggyel” (har Qadim), ahol az Éden volt, és ami nem merült el a vízözönben.
103. P. Vuillaud, La Kabbale juive, i. 509.
104. Dante ezoterizmusa, VIII. fejezet.
105. La Kabbale juive, ii. 116.
106. Egy Kalpa tizennégy Manvantarából áll. Vaivaszvata, a jelenlegi Manu a hetedik ebben a Kalpában, amely a Sri-Svéta-Varáha-Kalpa, azaz a „Fehér Vadkan Világkora” nevet viseli. Érdemes figyelembe venni, hogy a zsidók az Edom elnevezést Rómának adják; a hagyomány is beszél Róma hét királyáról, akik közül a második Numa, akit a város törvényhozójának tekintenek, s akinek neve visszafelé szótagolva pontosanManu, ugyanakkor pontosan kapcsolható a görög nomoszhoz (törvény). Ezért elég okunk van elhinni, hogy a hét király bizonyos szempontból a hét Manu megszemélyesítője egy adott civilizáció tekintetében; másrészről a hét görög bölcs hasonló feltételekkel a hét Risi képviselője, akikben közvetlenül a miénket megelőző ciklus bölcsessége szintetizálódik.
A Világkirály
http://turiya.vidya.hu/konyvtar/tradicio/guenon/vilagkir/grvk06.htm |
