Szakjong Mipham Rinpocse
1962 –
Szakjong Miphamról, mielőtt világra jött volna, édesapja, Csögyam Trungpa Rinpocse megjövendölte, hogy nehéz ifjúkorral megáldott, de igen különleges gyermek lesz, akiből nagy tanító válik majd. Ezek után arra kérte a leendő édesanyát, Kuncsok Paldent, hogy az akkor még meg sem született fiukkal látogassa végig India szent buddhista zarándokhelyeit. Szakjong Mipham a Buddha megvilágosodásának helyszínén, Bódhgaján látta meg a napvilágot 1962 decemberében…
Trungpa Rinpocse 1987-ben bekövetkezett halála után Szakjong Mipham átvette az édesapja által alapított Sambhala Buddhista Közösség vezetését. A későbbiekben Őszentsége Penor Rinpocse a 19. századi meditációs mester és tudós, Mipham Dzsamjang Gyaco, a tibeti buddhizmus egyik leghíresebb tanítójának újraszületését ismerte fel benne. Ezzel egy időben a Szakjongként (»a Föld védelmezőjeként«), a Sambhala hagyományvonal fejeként foglalhatta el méltó helyét.
________________________________________________________________________
Magyarul olvasható könyve:
HOGYAN TEGYÜK SZÖVETSÉGESÜNKKÉ AZ ELMÉNKET?
________________________________________________________________________
Szakjong Mipham Rinpocse 1962-ben született az indiai Bodhgayában. Indiában és Amerikában nőtt fel, és egyaránt ismeri a keleti és a nyugati kultúrát. Jelenleg ő a több, mint száz nyugati meditációs központot felölelő Shambala International vezetője. Szerte a világon tanít, nyugati és ázsiai hallgatóság előtt egyaránt. Kanadában, Európában és Indiában él. A vadzsrajána-buddhizmus vonalát képviseli, s világos, érthető nyelven közvetíti ezt a nyugatiak számára. Mipham Rinpoche a spirituális utat nem egy „magasabb szférába” való visszahúzódásként, hanem a hétköznapok és a spiritualitás összefonódásaként értelmezi.
Párkapcsolat és szellemi út – Szakjong Mipham Rinpocse
Szakjong Mipham Rinpocse annak a Chögyam Trungpa Rinpochének a fia, aki egyike volt az első nyugaton tanító tibeti mestereknek. Apja nyomdokaiba lépve ő lett a Shambala nemzetközi szervezetének vezetője. Házasságban él: Khandro Tseyang Palmo tibeti hercegnőt vette feleségül. Rinpochéval Michaela Doepke és Marietta Schürholz beszélgetett abból az alkalomból, hogy a Shambala müncheni székhelyén előadást tartott „Megvilágosodás a mindennapokban” címmel.
Az emberi kapcsolatok témája minden világi ember számára fontos, hiszen mindenki megelégedést és boldogságot vár tőlük. Legtöbben a hiányzó, ill. pontosan illeszkedő „másik felünk” után kutatunk, s úgy véljük, hogy amint azt megtaláltuk, minden jóra fordul majd, meggyógyulunk és kiteljesedünk. Milyen az egészséges hozzáállás egy kapcsolathoz?
Ha mindkét ember beteljesíti saját egyéni létének az értelmét, akkor megtalálták a kulcsot. Ha külön-külön is olyan életet élnek, aminek van jelentősége. Szükség van egyfajta hasonló szemléletre is. Nem hiszem, hogy a személyiségüknek mindenképpen illeszkednie kellene egymáshoz. Ám ha megvan bennük a hasonló hozzáállás az élethez, akkor képesek lesznek együtt kiállni a megpróbáltatásokat. Ha ez hiányzik, akkor hiába fordítunk rengeteg energiát a kapcsolatra, mégis nehezen fog menni a dolog.
Buddhista szempontból mindenkinek ki kell fejlesztenie magában az önfegyelmet és a tiszteletet. Mindkét félnek szüksége van ezekre az erényekre, hogy mindketten járhassák saját útjukat, s egymással is dolgozhassanak. Ha valamelyikükből vagy mindkettőjükből hiányzik ez a fegyelem és az egymás iránti tisztelet, sorra jönnek a problémák. Általában egy kapcsolat nem könnyű, hiszen családtagjaink és kedvesünk egyaránt lehetnek számunkra a leggyötrőbb fájdalom és a legnagyobb öröm forrásai. Ha egy kapcsolatban mindkét fél kiteljesedett életet él, akkor van esélye a kapcsolatnak arra, hogy beérjen és virágozzék.
A sikeres kapcsolat feltétele tehát, hogy a felek külön-külön is ismerjék az önmagában beteljesedett életet?
Bármilyen belső vagy külső kapcsolat csak akkor lehet boldog, ha kiteljesít bennünket, ha világos marad, hogy ez az élet nem vész kárba. Tegyük fel magunknak a kérdést: abba az irányba tart az életünk, amerre szeretnénk? Végső soron mindannyian olyasvalamit keresünk, aminek valódi értelme és jelentősége van. Egy kapcsolatban pedig mindez felfokozódik, mert érzelmileg jobban érintve vagyunk.
Igen, kérdésére válaszolva úgy gondolom, mindenkinek szüksége van egy saját, önmagában is jelentőségteljes útra. A barátság azt jelenti, hogy ezt az utat megosztjuk egymással.
Mindennapi kapcsolatainkban sokszor érezzük úgy, hogy több kedvességet és tiszteletet érdemelnénk. Ha pl. valaki nem érkezik pontosan, megbántódunk. Kezdeti örömünk haragba fordul. Ilyenkor pedig nagy szükség van a tudatosságra és az elhatározásra, hogy magunkban fejlesszük ki azt a szeretet, amit a másiktól várunk. De mit tegyünk akkor, ha a kezdeti nyitottság és gyengédség agresszióba csap át?
Úgy vélem, különbséget kell tennünk kétféle szeretet között: az egyik mélyebb, a másik inkább a felszínen mozog.
Hacsak nem vagyunk elsőrangú gyakorlók, tudatunk legtöbbször nagyon nyugtalan. A tudatnak ez a változékonysága azonban csak a felszín. Valami felidegesít bennünket, dühösek leszünk. Ez előfordul, de közben tudnunk kell, hogy amit ekkor tapasztalunk, nem azonos azzal, amit mélyebben érzünk. Alatta rejtőzik egy másik szeretet, ami olyan, mint a Golf-áramlat az óceánban. A változó időjárás erre nincs hatással. Csak azért, mert meditálunk, még nem biztos, hogy az idő mindig szép marad. Ezért fontosnak tartom, hogy a kapcsolatnak legyen egy mélyebb szintje. Amikor a másik nem jön el egy találkozóra, vagy társaságban nem vesz tudomást rólunk – tekintsük mindezt úgy, mint ami egyszerűen megtörténik. Talán azért történt így, mert a másik fáradt, nincs a legjobb hangulatban, vagy gondjai vannak. Szükség van a megértésre, ám azt kívánni a másiktól, hogy mindig maradéktalanul értsen meg bennünket, igen nagy elvárás volna, aminek csak egy rendkívül fejlett gyakorló képes megfelelni.
Ha mindketten felismerik, hogy a másik valószínűleg a legfontosabb személy az életükben, akkor meg kell adniuk egymásnak a kellő tiszteletet. Ezzel kapcsolatban azonban résen kell lennünk, mert egy bizonyos idő után a másik jelenlétét természetesnek vesszük. Fontos tehát az egyensúly és az éberség.
A romantikus szerelem eszménye, amelyben minden egy csapásra összeillik, gyakran feledteti velünk, hogy a kapcsolat valójában egy folyamat.
Igen, számomra, aki egyszerre képviselem a tibeti és a nyugati hagyományt, nagyon érdekes a szeretet és a szerelem különféle módjaival találkozni. Megfigyeltem, hogy Nyugaton az emberek néha szinte már túl intenzíven szeretnek, mintegy „túlszeretnek”, s szeretetükkel szinte megfojtják a másikat. Elvárják, hogy a másik mindig mindent mondjon el, s ha ez nem így történik, azt hiszik, veszélyben van a kapcsolat. Egy ilyen szintű odafordulást ugyanakkor nehéz hosszabb ideig fönntartani.
Úgy gondolom, a szerelmet olyan formába kell önteni, amelyben elegendő tér jut az egyes személyeknek is. S teret kell hagynunk a bölcsességnek is. Tisztában kell lennünk vele, hogy a másik is csak ember, akinek az életében éppúgy vannak könnyebb és nehezebb szakaszok.
Melyek a legkedvezőbb feltételek egy boldog kapcsolathoz?
Egyfajta közös szemlélet, és alapvető megértés. Továbbá tisztelet. Bátorságra is szükség van. S kommunikációra, ami nem mindig szavakban valósul meg. Nem kell mindent kimondani, s a nőknek nyilvánvalóan nagyobb szükségük van a beszédre, mint a férfiaknak. De időt kell szánnunk egymásra, amelyben kommunikálhatunk, mert különben eltávolodunk a másiktól, és megjelenik a félelem. S úgy gondolom, mindkét félnek szüksége van valamire, ami értelmet ad az életének.
Az Ön esetében fontos szempont volt, hogy olyan partnert találjon, aki szintén a buddhista hagyomány szerint gyakorol. Fontosnak tartja a közös gyakorlást?
Sokat segít, ha a felek szellemi gyakorlatokat végeznek. A meditáció által több teret nyernek. Ha mindketten gyakorolnak, akkor természetesen könnyebben szót értenek egymással. Ez olyan partnerekre is igaz, akik különböző vallásúak, amennyiben ez az ő döntésük.
Az Ön esküvője mintha a továbbvitt hagyomány és a mesebeli menyegző ötvözete lett volna.
A tibeti nyelvben ezt a karma és a szándékok összetalálkozásának nevezik. Rám is jókora nyomás nehezedett, mert tovább kell vinnem egy vonalat. Viszont az is világos volt számomra, hogy nem lehetek olyasvalakivel, akivel nincs belső kapcsolatom. Most boldog vagyok, hogy ilyen sokáig vártam, és szerintem a feleségem pontosan így érez. Emellett volt egy olyan érzésünk, hogy a hátterünk is jól illeszkedik egymáshoz. A találkozásunk tehát egyfajta karmikus helyzet volt. Ugyanakkor mégis két külön ember vagyunk, s ez minket is feladatok elé állít.
Talán Ön is ismer olyan könyveket, amelyek a nemek közötti különbségekről szólnak, mint pl. John Gray sikerkönyve, ”A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek”?
Nem, nem ismerem a könyvet, de tetszik az ötlet!
Hogyan vélekednek a tibeti hagyományban a nemek közötti különbségekről? Vannak eltérések a felépítésben és az energiarendszerben?
Végső értelemben nincsenek. Relatív szinten azonban nagyon sok különbség van. A tantrikus buddhizmusban a nő a bölcsesség, a férfi pedig az ügyes módszerek megtestesülése. Ha a képi ábrázolásokat nézzük, ezeket jeleníti meg a kétféle istenség. S mégis, a buddhista álláspont szerint mindkettő megvan minden teremtményben. Két istenség együttléte még nem feltétlenül jelenti azt, hogy férfiról és nőről van szó. A fizikai test azonban kijelöl bizonyos tendenciákat és irányokat. A dákinik például a tiszta kommunikáció és aktivitás megtestesülései, melyek megérzésekben és figyelmeztetésekben nyilvánulnak meg. A férfi energia inkább külső, a női inkább belső folyamatokhoz társul.
A buddhista utat hagyományosan a szerzetesi közösségekhez kötik, mivel a Buddha maga is cölibátusban élt. Milyen szerepet játszhat a szexualitás a spirituális úton? S mikor kerülje azt egy gyakorló?
Maga Buddha szerzetessé lett, de a világiak számára is adott tanításokat. A cölibátus számomra nem azt jelenti, hogy igent vagy nemet mondok-e a szexualitásra, hanem hogy leegyszerűsítem az életemet. Nem arról van szó, hogy valami jó vagy rossz. Ha valakinek olyan életútja van, melynek során megházasodik, szexuális életet él és gyerekeket nevel, ha pénzt kell keresnie és háztartást kell vezetnie, akkor ez igencsak különbözik a kolostori élettől, ahol az ember kizárólag saját belső útján dolgozik. Tehát az a kérdés, hogy mire koncentrálunk. Világi életet élve is elérhetjük ugyanazt, mint szerzetesként, de ez az út nagyobb kihívások elé állít bennünket. Az egyénnek mintegy nagyobb formátumra, jobb képességekre van szüksége hozzá.
A tantrikus buddhizmusban a test maga is szent, az emberi test pedig egyike a legszentebbeknek. Különböző csatornák vezetnek benne, és ezért a szexuális áramlások nagyon fontosak. Bizonyos meditációs technikák segítségével mély belátásokat nyerhetünk a valóságról. Arról van szó, hogy a vágyhoz kapcsolódó hatalmas energiát, amely a szexuális kapcsolatban válik hozzáférhetővé, fel lehet használni. Ez ugyanígy igaz a halál folyamataira és más nagyon intenzív folyamatokra is. A tantrikus buddhizmus szerint bizonyos technikákkal megérthetjük és megtisztíthatjuk a halált, az orgazmust és a születést, illetve megszabadulhatunk ezektől azáltal, hogy átlátjuk a természetüket. A szexualitás gyakorlása tehát magában hordja az egyik legmélyebb elemet, ám ugyanakkor nagyon könnyen félre is lehet érteni, ha egy szexuális kapcsolatot kizárólag az élvhajhászás vagy a ragaszkodás motivál. Erre a magas szintű gyakorlatra nem mindenki alkalmas.
Vannak olyan emberek, akiknek inkább a szerzetesi út való. A szerzetes is dolgozik férfi és női energiákkal, de csupán vizualizációs gyakorlatokon keresztül. Minden, amit teszünk, mindkét úton módszerré válhat ahhoz, hogy rajta keresztül megértsük saját Buddha-természetünket. Ez alól a szexualitás gyakorlása sem kivétel. Amikor egy szerzetes fogadalmat tesz a szexuális önmegtartóztatásra, akkor ez nem a szexualitás elutasításáról szól, hanem arról, hogy tudatosítja magában az abból keletkező karmát. A szexuális energia rendkívül erős vágyakkal és szélsőséges érzelmekkel tölti el az embert. Arról van szó, hogy tetteinkért vállalnunk kell a felelősséget. A buddhizmusban a tanítások értéke mindig a gyakorló lehetőségeitől függ.
Említette, hogy az Ön kapcsolata azért lehet boldog, mert benne a karma találkozik a belső irányultsággal. Van-e értelme társat keresni, vagy azt csak találni lehet?
A karmával az a helyzet, hogy hacsak az ember nem Buddha, sohasem tudhatja, mikor fog megtörténni. Véleményem szerint minden azon múlik, hiszünk-e a karmában vagy sem, illetve hogy értjük-e a karmát. A „törekvés”, a belső irányultság olyan képesség, melyet ki-ki fejleszthet magában. Ha nyitott a tudatunk, tisztábban látjuk, hogy mi az, amire az életünkben valóban szükségünk van. Ha saját magunk irányában gyakoroljuk ezt az érzékeny nyitottságot, akkor más emberekben is képesek leszünk fölismerni azt, amire szükségünk van. Sokak számára ez nem feltétlenül egy konkrét személyt jelent, hanem inkább egy általános embertípust, akivel szót tudunk érteni.
A fontos az a szándék, hogy ezt megtaláljuk magunkban. Bíznunk kell a tapasztalásainkban. Legyünk őszinték. Amit én teszek, azt a legtöbb ember nem feltétlenül szeretné követni. Ehhez bátorság és nyitottság kell.
http://pont.filosz.hu
Szuzuki, Sunrjú
(1904. május 18. – 1971. december 4.) japán zen szerzetes.
Sunrjú Szuzuki kétségkívül korának egyik legnagyobb zen tanítója volt, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a buddhizmus nyugati elterjedésében. Missziós munkájának helyszíne az Egyesült Államok, azon belül legfőképp San Francisco környéke volt. Nevét olykor összetévesztik az ugyancsak Zennel foglalkozó híres tudóséval, D.T. Suzukiva, mely félreértést Szuzuki rósi annak idején így tisztázta: “Nem, ő a nagy Szuzuki, én a kis Szuzuki vagyok”.
Gyerekkor
1904. május 18-án született Szuzuki Tositaka néven egy kis faluban, Sogandzsi templomban. Édesapja Szuzuki Sogaku Bucumon, a közeli templom ’főapátja’ egy Zen pap lányát vette feleségül, Jone-t. Ez Jone második házassága volt. A család a templom Buddha csarnokában élt. Szuzuki szülei különböző alantas munkákat végeztek, hogy a végek találkozzanak.
1910-ben, amikor Szuzuki 6 éves volt, tanuló lett. Ekkor vette észre, hogy a családja sokkal szegényebb, mint ahogy ő azt gondolta. A ruhája, a cipője, de még a frizurája is eltért a többiekétől. Szuzukinak elég nehéz volt az iskolában. Az általános iskolában jöttek elő kétségei apja intéseivel kapcsolatban, apjára nem tudott úgy nézni, mint egy tanárra.
Tanuló évei
1916-ban a 12 éves Szuzuki elhatározta, hogy az apja előző tanítványa segítségével képezi magát, aki nevezetesen Szuzuki So-on Gjokudzsun volt. So-on Sogaku örökbefogadott fia és Sogaku előző templomának (Zoun-in) apátja volt. Szülei túl fiatalnak tartották, ahhoz hogy a családtól külön éljen, de mégis elengedték.
Zoun-in egy kis faluban helyezkedett el, melyet Morinak hívtak. (Sidzouka tartomány, Japán). Szuzuki egy 100 napos ülés periódus közben ért a templomba, ő volt a legfiatalabb tanuló ott. Zou-in sokkal nagyobb templom volt, mint Sogandzsi. Hajnali négykor kellett kelnie a zazenhez, majd szutrákat kellett énekelnie és elkezdeni takarítani a templomot a többiekkel. Egész nap dolgozniuk kellett, majd este folytatták a zazent. Szuzuki tisztelte tanárát, aki kemény fegyelmező volt. So-on sokszor volt durva illetve nyers Szuzukival, de adott néki némi mozgásteret fiatalsága miatt.
Amikor 13 éves lett, 1917. május 18-án So-on újonc szerzetessé szentelte. Buddhista nevet, Sogaku Sunrjú lett, de So-on Görbe Uborkának becézte, a kiszámíthatatlan természete miatt.
Sunrjú folytatta az általános iskolát Moriban, de So-on nem látta el megfelelő ruhákkal. Szuzuki a piszkálódások tárgya volt, de ennek ellenére sem panaszkodott. Ehelyett kétszer annyi erővel fáradozott a templomban.
Először amikor Zoun-in-ba ment, 8 másik fiúval tanult együtt. 1918-ra ő volt az egyetlen, aki So-on-nal maradt. Ez egy kicsit nehezebbé tette életét So-on-nal, mivel So-on-nak több ideje maradt őt elemezni. Ebben az időben Szuzuki el akart menni Zoun-in-ból, de végül is nem adta fel.
1918-ban So-on egy másik templom fejévé vált. A templom Jaidzu peremén helyezkedett el és Rinszo-in volt a neve. Sunrjú követte őt és segített rendbe szedni a helyet. Hamarosan, családok küldték oda tanulni fiaikat, így a templom élettel teli lett. Szuzuki nem ment át a felvételi vizsgán egy közeli iskolában, So-on elkezdi tanítani olvasni és írni kínaiul.
So-on hamar elküldte a tanítványait, hogy Rindzai mesternél tanuljanak egy ideig. Itt Sunrjú egy másfajta Zen-t tanult. Amely a kóanra való koncentrálás által a szatori megszerzésére épül, mellyel elérhetünk a zazenhez. Szuzukinak problémái voltak a kóanjával. Eközben, a többi tanuló mind teljesítette a kóant. Így Szuzuki kirekesztettnek érezte magát. Az ünnepség előtt, hogy kijelöljék a távozásukat Szuzuki odament tanárához, Rindzaihoz és kibökte a választ (a kóanra). A mester elfogadta Szuzuki válaszát.
1919-ben, amikor Szuzuki 15 éves volt, a szülei hazavitették. Eközben Sunrjú kisegített az ottani templomban és elkezdte a középiskolát. A nyári szünidőben visszament Rinso-inbe és Zoun-inbe So-onnal, hogy képezze magát és hogy segítsen a templom körül. Ő maga nem akarta abbahagyni a képzést.
Az iskolában Szuzuki angol órákat vett és egész jól haladt a nyelvtanulással. Egy helyi orvos, dr. Josikava, időnként megkérte Szuzukit, hogy korrepetálja a két fiát angolból. Josikava jól bánt Szuzukival a munkabér mellett néha tanácsokat is adott neki.
Felsőbb tanulmányai
1924-ben Szuzuki beiratkozik a tokiói Soto előkészítő iskolába, nem messze Shogan-ji-tól, ahol ő az iskolai sportpályán dolgozott. 1925-től 1926-ig Szuzuki Zen tréningezett Dojun Kato-val a Kenko-inben (Shizuoka). Emellett járt iskolába is. Itt Sunrjú egy 100 napos elvonulás vezető szerzetese lett, ezután többé nem újoncnak tekintették. Teljesítette a tréninget, mint egy fő szerzetes.
1926 áprilisában Sunrjú elvégezte az előkészítő iskolát, és bejutott a Komazawa Daigakurinban egy egyetemre ahol szintén Soto Zent tanítottak. Ez alatt az idő alatt tartotta a kapcsolatot So-onnal Zoun-inben.
Néhány tanára arról értekezett a diákokkal, hogyan érhetne el a Soto Zen nagyobb hallgatóságot, de Sunrjú nem tudta felfogni hogyan érthetné meg a nyugati kultúra valaha is a Zent, Szuzuki kíváncsi lett.
1926. augusztus 26-án, amikor 22 volt, So-on Dharma átadást adott Szuzukinak. Sunrjú apja is visszavonult Shogan-ji apátjaként, szintén ebben az évben és a család elköltözött Zoun-in földjeire, ahol ő inkyoként, azaz visszavonult apátként szolgált.
Késöbb, de még mindig 1926-ban Szuzuki rövid időre kórházba került tuberkolózissal, de hamarosan felépült. 1927-ben egy fontos fejezet nyílott Szuzuki életében. Elment meglátogatni egy professzornőt, aki még Komazawaban tanított neki angolt. A professzornő, Miss Ransom volt, aki olyan embereknek tanított angolt, mint Jiro Kano és Li Yuanhong a kínai elnök gyerekei. Azon a napon felkérte őt tolmácsnak a többiekkel együtt és, hogy segítsen a küldetésekben. Ebben az időszakban tűnt fel neki, hogy Miss Ransom milyen tudatlan volt a Japán kultúrával és a Buddhizmussal kapcsolatban. Csak kicsit tisztelte a buddhizmust, és egy ideál bálványozásának tekintette. De egy nap, amikor nem volt házimunka,amit meg kellett volna csinálni, elkezdtek beszélgetni a buddhizmusról. Ez a beszélgetés volt az, ami meg változtatta Miss Ransom véleményét a buddhizmusról. Még azt is megengedte Szuzukinak, hogy megtanítsa a zazen meditációra. Ez az élmény jelentős szerepet játszik abban, hogy Szuzuki észrevette h a nyugati tudatlanság a buddhizmusról megváltoztatható, ha egyszerűen megtanítanák, hogy pontosan mi is az.
1929. január 22-én So-on visszavonult, mint Zoun-in apátja és Sunrjút iktatta be, mint Zoun-in 28. apátja. Sogaku odarohant volna a templomba Sunrjúért. 1930 januárjában a ten’e nevezetű ünnepséget Zoun-inban tartották So-on Dharma átadásának elismeréseként. A Soto fejéhez vezető út a papi tanítás adományának engedélyezése. 1930. április 10-én,amikor Szuzuki 25 éves volt elvégezte a Komazawa Daigakurin a Zen és buddhizmus főszakirányon és angol mellék szakirányon.
Szuzuki megemlítette So-onnak, hogy szívesen kimenne Amerikában Zen buddhizmust tanítani. So-on hajthatatlanul ellenezte az ötletet. Szuzuki rájött arra, hogy a tanára közel került hozzá és nem örülne a távozásának. Ezután nem említette meg újra tanárának.
Eiheiji és Sojiji [szerkesztés]
So-on szerette volna, ha továbbtanul So-on, és hogy folytassa a tréninget közismert Soto Zen templomban, az Eijiben, amelyik a Fukui tartományban helyezkedett el. 1930 szeptemberében Szuzuki belépett templomba és keresztülment a Zen beavatáson az ún. tangaryon. A szülei Zoun-inben maradtak, hogy vigyázzanak a templomra a távollétében.
Eiheiji az egyik legnagyobb templom Japánban, ahol Zen tréninget lehet végezni. Ebben az időben Gempo Kitano-roshi volt a templom apátja. Japánba utazást megelőzően Kitano a koreai Soto Zen feje volt. Az egyik alapítója volt Zenshujinak, egy Soto Zen templomnak Los Angelesben, Kaliforniában. Szuzuki édesapja és Kitano múltja szorosan összefűződött. Sogaku együtt tréningezett Kitanoval és úgy gondolta, hogy általa jó kapcsolatokra tehet szert. Shinryu nem látta ezt a lehetőséget Kitanoban. Ő csak egy alázatos embert látott, aki egyszerű utasításokat ad és Sunrjú rájött, hogy az apja nagyot tévedett.
A szerzeteseknek sokszor fel voltak adva feladatok a kolostorban, hogy szolgáljanak bizonyos mestereket. Sunrjúnak Ian Kishizawat kellett szolgálnia, egy igen ismert tanárt, aki két nagy japán tanár alatt tanult: Oka Sotan és Nishiari Bokusan alatt. Ő egy híres tudós volt a Dogen Shobogenzojának, és az apja egyik gyerekkori ismerőse is volt.
Kishizawa szigorú, de nem sértegető volt, jól bánt Szuzukival. Szuzuki sokat tanult tőle, és Kishizawa nagy lehetőséget látott benne. Rajta keresztül Szuzuki megbecsülte a Zenben való meghajlás fontosságát egy példán keresztül. Decemberben Szuzuki teljesítette az első igazi 7 napos sesshinjét, egy megpróbáltatást, amely kezdetben nagy kihívás volt, de a végén kifizetődővé vált. Ezzel befejeződött az első gyakorló periódusa az Eihijiben.
1931 szeptemberében, egy újabb gyakorló periódus és sesshin után az Eihijiben, So-on elintézte Szuzukinak, hogy Yokohamában Sojijiben folytassa a felkészülést. Sojiji volt a másik nagy Soto templom Japánban, és Szuzuki újra átment a kemény tangaryo felvételi vizsgán. Sojijit a nagy zen mester Keizan alapította, Sojijinek nyugodtabb a légköre, mint Eiheijinek. Sojijiből Szuzuki gyakran visszautazott Zoun-inba, hogy látogassa templomát.
1932-ben So-on elment Sojijibe, hogy meglátogassa Sunrjút és az után, hogy hallotta Szuzuki elégedettségét a templomban azt tanácsolta neki, hogy hagyja ott. Még az év áprilisában Szuzuki elhagyta Sojijit némi sajnálkozással és visszaköltözött Zoun-inba a családjához. Májusban meglátogatta Ian Kishizawat és So-on áldásával megkérte, hogy tanítsa őt. Szuzuki elment Gyokuden-inbe az utasításaiért, ahol Kishizawa keményen edzette őt a zazenban és személyes interjúkat folytatott le vele. Valamikor Szuzuki életének ebben a szakaszában elvette egy nőt feleségül, aki megkapta a tuberkolózist. A dátum és a nő neve számunkra ismeretlen, a házasság elég hamar véget ért. A nő visszaköltözött a családjához, miközben Szuzuki a Zoun-inbeli feladataival foglalkozott.
A San Franciscó-i Zen Központ [szerkesztés]
1959. május 23-án Szuzuki-roshi megérkezett San Francisco-ba (California), hogy elmenjen a Soko-jiba, az akkori egyetlen San Francisco-i Soto-Zen templomba. Szuzuki átvette az ideiglenes paptól, Wako Kazumitsu Katotól. Szuzuki le volt döbbenve az amerikai kultúrától és az is meglepő volt számára, hogy Soko-ji azelőtt egy zsidó zsinagóga volt. A hálóhely az emeleten helyezkedett el, egy ablak nélküli szoba egy irodával mellette.
Szuzuki megérkezésekor a Zen felkapott témává vált néhány csoport között az USA-ban , különösen az ún. beatniks köreiben. Különösen befolyásoló tényezők voltak Alan Watts könyvei a zenről és buddhizmusról. Szuzuki híre kezdett elterjedni a beatniks körében és rajtuk keresztül a San Francisco-i Művelődési intézményben és az Ázsiai Tanulmányok Amerikai Akadémiáján, ahol Alan Watts egyszer igazgató volt. Kato néha tartott előadást az Akadémián és megkérte Szuzukit, hogy csatlakozzon az egyik órához, amit a Buddhizmusról tartott.
A terem tele volt olyanokkal, akik többet akartak tudni a buddhizmusról és a Zen jelenlétében roshi inspirálta őket. Szuzuki megkapott 20 percet, hogy bevezesse őket a zazenbe. Ott ült a padlón zafu nélkül és bámult előre, a fehér falra. Zárásképpen Szuzuki mindenkit meghívott, hogy álljon meg a Sokojinál egy reggel zazenért. Apránként egyre több és több ember jelent meg minden héten, részt vegyen a zazenben Szuzukival reggelente. A tanulók improvizáltak, díszpárnákat használva, melyeket onnan kölcsönöztek, ahol találtak.
A túlnyomórészt kaukázusi csoport, amelyik csatlakozott Szuzukihoz formálta tulajdonképpen a San Francisco-i Zen Központot Szuzukival. A Zen Központ virágkorát élte 1966-ban Szuzuki irányítása alatt Zentatsu Richard Baker segített hitelesíteni az eredeti eszközök megvásárlását Los Padres Nemzeti Erdőben, amit ők Tassajara Zen Hegyi Központnak hívtak. Röviddel ezután vettek egy épületet a Page Street 300-as szám alatt közel San Francisco Lower Haight-i szomszédságához és átalakították Zen templommá. Szuzuki otthagyta a Sokojiban betöltött posztját, hogy ő legyen az első Ázsián kívüli buddhista felkészítő kolostor első apátja. Az ő teishoinak (Zen beszédeienk) gyűjteménye a pl Zen szellem, az örök kezdők szelleme c. műben van összefoglalva. A bibliográfiája David Chadwick könyvében, a Te görbe uborkában (1999) van részletesen leírva.
Nevéhez kapcsolódó írások
Magyarul
Zen szellem, a kezdő szellem, Budapest, 2007. Filosz Kiadó
Nincs mindig úgy, Budapest 2006. Filosz Kiadó
Tisztán ragyogó forrás, Budapest, 2010. Filosz Kiadó
Idézetek
“Az igazat megvallva nincsenek is megvilágosodott emberek, csupán megvilágosodott aktivitás van.”
„A szó hétköznapi értelmében a halálra általában úgy gondolnak, mint a test elhagyására, hogy valaki ott volt, és már nincs többé. Eleven volt, és most halott, el kell temetni, ez a vég. Ez azonban a halál folyamatának csak egy kis része.
“Hajlamosak vagyunk arra, hogy a kertből kinövő dolgokra figyeljünk, és nem magára a talajra. De ha jó szüretre vágysz, a legfontosabb, hogy a földet termékennyé tedd, és kellően megmunkáld.”
“A titok tehát csupán annyi: Igent kell mondani, és elrugaszkodni. Akkor nincs probléma. Ez azt jelenti, hogy a jelen pillanatban önmagad vagy, mindig önmagad vagy, és nem egy régi énedhez ragaszkodsz.”
“Mindaddig, amíg az én fogalmába kapaszkodtok, és megpróbáljátok tökéletesíteni a gyakorlásotokat, vagy kitalálni valamit, amíg igyekeztek javítani, fejleszteni az éneteket, gyakorlásotok tévúton halad. Nincs idő arra, hogy elérjétek a célt.”
“Ügylej a dolgokra, és azok ügyelni fognak rád.”
“Ha valaki egy bizonyos vallásban hisz, hozzáállása általában az, hogy egyre nagyobb mértékben elfordul önmagától. A mi utunkban (a zenben) mindig önmagunk felé fordulunk.”
Jelentősebb tanítványai:
Tenshin Reb Anderson
Zentatsu Richard Baker
dward Espe Brown
David Chadwick
Jakusho Kwong
Sojun Mel Weitsman
Fontosabb linkek:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szudzuki_Sunrj%C3%BA
http://pont.filosz.hu
Gangaji
Ma is élő megvilágosodott tanító, Sri H.W.L Poonja (ejtsd: Púndzsa), másik nevén Papaji (ejtsd: Pápádzsi) tanítványa. Magyarul megjelent könyve: A szabadság folyója. Angol nyelvű könyveit lásd E-könyvek: The Diamond in Your Pocket, Freedom and Resolve. Ehelyt tettem közzé The Diamond in Your Pocket c. könyvének általam magyarra fordított fejezeteit.
Indiai mesterek
Premenanda filmjében a Blueprints for Awakening-ben Sri Ramana Maharshi tanításaival kapcsolatban meginterjúvolt indiai mesterek. Premananda a következő kérdéseket tette fel: Who are you? What is enlightenment? Are there any qualifications for enlightenment? What is the true understanding of the world? What do you say about Self-enquiry? Do you have a mind? How do you perceive the world? Are there stages of enlightenment? Who is the Guru? What is the guru's role? How to recognize a true guru? Please say something about Bhakti, Devotion in the pursuit of awakening. When you meet someone with a passion for Awakening what would be your short advice?
Thaddeus Golas
…TE vagy a létezési szinted egyetlen oka. A belső állapotod soha nincs programozva. Az a tapasztalat, hogy akaratod ellenére kényszerítenek, vagy kontrollálnak, csak akkor képes megjelenni, ha besűríted magad, ha összeszűkíted a tudatosságodat.H. W. L. Poonja, Srí(Sri Hariwansh Lal Poonja, 1910. okt. 13. – 1997. szept. 6.) A századvég egyik legnagyobb hatású advaita (a valóság kettősségektől mentes természetét tanító) mestere H. W. L. Poonja (magyaros átírásban Harivans Lál Púndzsa) vagy ahogy követői nevezték Papaji (Pápádzsí) volt. Pápádzsí Pandzsáb nyugati felén, Murálíwálában született, mely a mai Pakisztán területén fekszik, de akkoriban még India része volt. Nyolcéves korában tapasztalta meg először az abszolút tudatosságot, amelynek hatására két napig meg sem mozdult. Mivel az orvosok semmilyen rendellenességet nem találtak nála, édesanyja – aki Krisna odaadó híve volt – arra a következtetésre jutott, hogy fiának olyan élménye lehetett, melyben találkozott Krisnával. A fiatal Púndzsa ez ellen nem tiltakozott, csak annyit mondott, hogy hatalmas boldogságot, békét élt át. Ezt követően, édesanyjára hallgatva, Krisna követőjévé vált. Később az istenség életnagyságban megjelent neki, és együtt játszottak. Rajta kívül még Buddha volt az, aki különösen mélyen megérintette a fiatal Pápádzsít.Felnőve hétköznapi életet élt, megházasodott, született két gyermeke, és jelentkezett a hadseregbe. Eközben Krisnával való kapcsolata egyre mélyült, és a vele töltött órák (melyek teljes elragadtatásban teltek) kezdték megnehezíteni munkáját, viselkedése mások számára gyakran érthetetlen volt, ezért kilépett a hadseregből. Megtakarított pénzén keresztül-kasul beutazta Indiát, hogy találjon egy olyan embert, aki meg tudja neki mutatni Istent. Mindig ugyanazt a kérdést tette fel a szent embereknek: „Meg tudod nekem mutatni Istent?” Erre többnyire azt a választ kapta, hogy igen, de ehhez sokat kell gyakorolni, és még akkor sem biztos. Ezek a válaszok nem elégítették ki, és tovább keresett. Ekkor találkozott 1944-ben Srí Ramana Maharsival, akinek segítségével felismerte a végső Valóságot, igaz természetét, az Önvalót (indiai szóval Átmant).
Pápádzsí 1947-ben találkozott utoljára mesterével, Srí Ramana Maharsival, mivel ekkor el kellett utaznia Pandzsábba, hogy családját kimenekítse az akkor függetlenedő Pakisztán területéről. Ezután Lakhnaúban telepedett le, ahonnét később beutazta Indát, Európát és Észak-Amerikát, hogy segítse az embereket az Önvaló felismerésében. A nyolcvanas évek közepén felhagyott az utazgatással, és utána már csak Lakhnaúban tartott szatszangokat 1997. szeptember 6-án bekövetkezett haláláig.Könyvei magyar nyelvenDVD-kTovábbi linkekwww.poonja.com
www.avadhuta.com Ganga -- Geneviève Decoux Ganga Geneviève Decoux 1947-ben született. Boldog gyermekkora volt Belga-Kongóban, Afrikában, de az ország függetlenségének kikiáltása után szüleivel Belgiumba költözött, hogy ott fejezze be a középiskolát és az egyetemet. Itt mély elégedetlenség kezdett eluralkodni rajta az élettel kapcsolatban, és kétségbeesetten kereste az élet értelmét. „Mi az élet? Mi az élet célja?” Állandóan ezek a kérdések gyötörték, s mivel nem talált rájuk kielégítő választ, boldogtalansága egyre nőtt. Végül amikor filozófiavizsgájára készült, találkozott Szókratész híres kijelentésével. Ez akkora hatással volt rá, hogy tudta: megtalálta a kérdést, amelyet érdemes megválaszolni. A saját elmondása szerint:
„Éppen a filozófiavizsgámra tanultam, amikor olvastam Szókratész szavait: »Ismerd meg önmagad!« A szavak szinte tigrisként vetették rám magukat, és közvetlenül a szívemhez szóltak. Ráébredtem, hogy nem ismerem magam, és hogy ezt a tudást kell keresnem. Azonnal Görögországba indultam. Elmentem, hogy találjak egy élő Szókratészt, egy mestert, aki meg tudja mutatni nekem, hogy ki vagyok. Még a vizsgáimat sem fejeztem be. Nem tudtam várni. Még aznap abbahagytam az egyetemet, ahogy Szókratész szavait olvastam. Három nappal később már úton voltam autóstoppal Görögország felé. A táskámban egy üveg bor volt, némi kenyér és hagyma, meg hatvan dollár. Ez volt minden, amit az útra vittem. Így mentek a dolgok a hatvanas években.
Elindultam, de igen türelmetlen voltam, mert már megkérdeztem a filozófiatanáraimat, és egyikőjük sem tudott kielégítő válasszal szolgálni. Görögországban sem találtam senkit, aki segíteni tudott volna. Mindenütt csak filozófiát találtam, vagy valami vallásos miszticizmust, de valahogy tudtam, hogy nem azt keresem. Azt éreztem: »Tehát nincs élő Szókratész. Akkor élő Buddha van, és Indiában találom meg őt.« Továbbutaztam hát Indiába, és azonnal a Gangeszhez mentem.”
Ez 1968 nyarán történt, amikor Ganga még csak huszonegy éves volt. Tucatnyi különböző guru címét adták neki, de ő egyikőjüket sem kereste fel, mert ösztönösen érezte, hogy a felismerésnek a mester és a tanítvány között kell megtörténnie. Ezért hát a Gangesz Himalájánál lévő szakaszához ment, mert tudta, hogy arrafelé élnek jógik. Miután három hónapig különböző jógikkal és szentekkel élt és tanulta a technikáikat, tanácstalan lett, hogy vajon melyik módszer az igazi: a bhakti vagy a dnyána ösvénye, vagy valamelyik másik? Ezért úgy határozott, hogy egy darabig egy barlangba költözik, és maga vizsgálja meg a kérdést. Vízuma időközben lejárt, és a pénze is szinte teljesen elfogyott. Egyetlen rúpiája maradt, és egy könyve Kabírtól. De semmi sem oldódott még meg, és a keresése nem ért véget.
Utolsó rúpiájával egy teaárushoz ment, ahol egy férfi megkérdezte tőle, segítségére lehet-e valamiben. Ganga udvariasan visszautasította. Erre a férfi így szólt: „Ha szükséged van rám, minden reggel öt órakor megtalálsz a Gangesz partján.” Két éjszakára rá álmában megjelent előtte a férfi arca, és azt mondta: „Talán én vagyok az, akit keresel.”
Másnap reggel Ganga elment arra a helyre, amelyet a férfi meghagyott. Az azutáni eseményekről így számol be:
„Reggel ötkor elmentem hát a Gangeszhez, hogy felkeresem. Ő ott is volt, és amikor meglátott, nevetve kérdezte:
– Mit szeretnél?
– Kozmikus tudatosságot! És ha ismersz annál is többet, akkor azt!
– Mit teszel mindezért? – érdeklődött.
– Meditálok.
– Mutasd meg, hogyan! – kérte tőlem.
Erre lehunytam a szemem, nem tudom, milyen hosszú ideig, majd kinyitottam, és a Gangeszre néztem, az égre, a madarakra és őrá… Minden nagyon egyszerű lett. A dolgok csak azok, amik. Minden megállt. Nem valamiféle drámai robbanás történt. Inkább valami elképesztő tény.
Tudtam, hogy megtaláltam a mesteremet. Határozottan azt éreztem, hogy már nagyon régóta ismerem. Következő szavai ezért szíven ütöttek:
– Most elmehetsz. Megkaptad, amiért jöttél, elmehetsz.
Tudtam, hogy végre megtaláltam a mestert, akit kerestem, de ő azt mondta: »Nem, most menj! Ha szükséged lesz rám, ott leszek.« Mennem kellett. Nem tudtam a nevét, és ő sem tudta az enyémet – semmit sem tudtunk egymásról. De elmentem, mennem kellett. A tökéletes elragadtatottság állapotában voltam…”
Később kétségbeesetten próbálta újra megtalálni őt. Az egyetlen közös pont, amelyet ismertek, az a bizonyos hely volt a Gangesz partján. Ganga ezért nyolc hónapig itt élt egy fa alatt, miközben meditált és várt. Egyik este aztán a mester visszaérkezett, és ezután egyre több időt töltöttek együtt.
A mestert Pápádzsínak hívták, teljes nevén H. V. L. Púndzsának, és a XX. század második felének egyik legnagyobb dnyáníja (bölcse) volt. Pápádzsí és Ganga (vagy Mírá, ahogy akkoriban ismerték) 1977-ig szinte folyamatosan együtt volt. Ganga elkísérte mesterét első nyugati útjára 1971-ben, és számos más utazására is vele tartott. Időközben indiai szertartás szerint házasságot kötöttek, és 1972-ben megszületett lányuk, Mukti.
1976-ban Muktit be kellett íratni az iskolába, és úgy döntöttek, hogy Nyugaton kezdje meg a tanulmányait. De ez egyben azt is jelentette, hogy fizikailag el kell válniuk egymástól.
Ganga visszatért Nyugatra, de végül Venezuelában kötött ki, ahol három évig élt Pápádzsí egyik tanítványával. Ezután Belgiumba ment dolgozni, és Mukti ott járt iskolába.
Az évek során, egészen Pápádzsí 1997-ben bekövetkezett haláláig, Ganga és Mukti rendszeresen felkereste őt, és sűrűn leveleztek. Soha nem érezték, hogy valóban elváltak volna egymástól. „Az első hatás akkor ért, amikor először találkoztam vele – mondta Ganga –, de az is nagyon megérintett, amikor elhagyta a testét. A kettő közötti időszakban csak különböző szintű tapasztalatokban volt részem, és elégett minden, amiről azt gondoltam, hogy én vagyok.”
Pápádzsí szintén észrevette benne ezt a lángolást: „Felismertem benne a tüzet, a szabadságért lobogó tüzet. Ez a tűz nagyon ritka, nem sok arcon látom, de egy pillantás elég volt, hogy felismerjem: ő az egész életét annak szentelte, hogy megtalálja a szabadságot.”
Pápádzsí halála után Ganga három hónapig meg sem tudott szólalni, de még azután sem tért vissza korábban ismert életéhez, hogy újra beszélni kezdett. „Az élet teljesen megváltozott, és gondomat viseli. A kereső nyomtalanul eltűnt. Távozása pillanatában rettenetes sürgetést éreztem, hogy hallgassak arra, amire mindig is utalt. Egy mondat jelent meg előttem: „Szánj negyed másodpercet önmagadra!”, amit meg is fogadtam, és a teljes struktúrám megváltozott… Valóban, valóban felismertem, mit jelent az, hogy »Ismerd meg önmagad!«”
Pápádzsí halála után Gangát megkérték, hogy tartson szatszangokat, és ő igent mondott a felkérésre. Akkoriban Brüsszelben élt, de később a Francia-Pireneusokba, majd Dél-Portugáliába költözött, ahol jelenleg is él édesanyjával, Durga Mával, Muktival és unokáival, Arunnal és Satyával, és szatszangokat tart az Atlanti-óceán partján.
Magyarul olvasható- Ganga: Ki vagy valójában? Kérdések és válaszok a megfogalmazhatatlanról
pont.filosz.hu › Életrajzok
Szvámi RámaRáma, Szvámí Az elmúlt évszázad egyik legfontosabb szellemi tanítója, Szvámi Ráma,
1925-ben született Észak-Kelet Indiában. Kora gyermekkorától kezdve Bengali baba – egy Bengáli jógi és szent – nevelte, aki a Himalája előhegységeiben élt. Fiatal éveiben a jóga tudományának és filozófiájának különböző irányzatait tanulmányozta a Himalája tradicionális kolostoraiban. Spirituális tanítói Ramana Maharishi, Szvámi Brahmananda, Mahatma Gandhi, Sri Aurobindo és Rabindranath Tagore voltak. Tibetbe is elutazott, hogy nagymesterétől, Mahavatar Babától tanuljon.
Felsőfokú tanulmányait Bangalorban, Prayagaban, Varanasiban és Angliában az Oxford Egyetemen végezte. 1949-ben, mindössze 24 éves korában megkapta a Karvirpitham Shankaracharya címet Dél-Indiában, ami India legmagasabb spirituális pozíciója. Óriási hatással volt kora spirituális szokásaira: elhagyta a szükségtelen formalitásokat és rituálékat, a társadalom minden rétege számára lehetové tette a templomi istentiszteletet és támogatta, hogy a nők is tanulhassanak meditációt. 1952-ben lemondott tisztségéről és a vele járó tekintélyről, hogy visszatérhessen a Himalája hegyei közé, elmélyülni a jóga gyakorlásában. Barlangkolostorba vonult, intenzív meditációs gyakorlatra, melynek elvégzése után azzal az elhatározással tért vissza, hogy az emberiséget fogja szolgálni – elhozza a Kelet tanításait a nyugati világ számára. A feladatot Szvámi Ráma a Nyugat filozófiájának és pszichológiájának tanulmányozásával kezdte meg. Dolgozott orvosi szakértőként Londonban, majd segédkezett parapszichológiai kutatásban Moszkvában. Ezt követően visszatért Indiába, ahol megalapított egy ashram-ot Rishikesh-ben, valamint 1960-ban befejezte homeopátiás orvosi tanulmányait Darbhangában. Lassan elérkezett az idő, amikor fel kellett cserélnie egyszerű, békés életét a modern világ nyüzsgésére, hogy tudásával másokat gazdagíthasson. Szolgálata nyomán segítő szervezetek és intézetek jöttek létre, melyeket vagy ő alapított, vagy tanítványai az ő vezetésével.
Majd 1969-ben az Egyesült Államokba utazott, hogy tudását és bölcsességét elhozza Nyugatra is. Szvámi Ráma Dr. Elmer Green – a Kansas állambeli Topekai Menninger Alapítvány igazgatója – meghívására érkezett Amerikába, hogy egy kutatóprogram tanácsadója és egyben alanya is legyen, amely a jóga technikák valódiságát igyekezett bizonyítani. Olyan kísérletekben vett részt, melyek segítettek forradalmasítani a tudományos felfogást test és elme kapcsolatáról. Laboratóriumi körülmények között végrehajtott bemutatóival számtalan tudóst hökkentett meg.
Olyan dolgokra volt képes, melyekről korábban azt gondolták, hogy lehetetlen.
Képes volt tárgyakat mozdítani pusztán szellemi erővel, tenyere különböző pontjai között tíz fokos hőmérséklet-különbséget elérni, valamint rákos sejteket növeszteni és elmulasztani. Mozdulatlanul ülve először meg tudta állítani a szívverését, majd felgyorsítani úgy, hogy 300-at verjen egy perc alatt. Speciális agyhullám mintákat tudott létrehozni és fenntartani: először olyan agyhullámokat mutatott a készülék, amelyeket a tudatos állapotra jellemző béta hullámok uraltak, majd alfa-hullámokat, amelyeket általában a relaxált állapottal társítanak. Végül théta hullámokat termelt az agya, melyeket a tudatlan állapottal kapcsolnak össze, ennek ellenére ő mindent fel tudott idézni, ami ez idő alatt a szobában történt. Egy fizikus hitetlenkedésére válaszul pedig látható fényt produkált a szívcsakrája körül, melyet egy polaroid fényképezőgéppel is meg tudtak örökíteni.
Ezeket a bemutatókat természetesen nem azért vállalta, hogy bárkit is elkápráztasson az egyedi képességeivel, hanem bizonyításul, hogy az ember számtalan képessége fejleszthető rendszeres munkával. Törekvései sikerrel jártak, hiszen ezek a kísérletek lassú változásokat indítottak el és meghatározták az elkövetkezendő évtizedek orvosi és pszichológiai felfogását elme és test kapcsolatáról.
Munkája természetesen nem csak látványos dolgokból állt. Számos, nemzetközileg ismert szellemi vezetőt és szervezetet segített tanácsaival, és útmutatásaival, melyekről a nagyközönség soha nem szerzett tudomást. Utazó tanítóként fáradhatatlanul mesélt, sajátos humorával és karizmatikus egyéniségével árasztotta maga körül az örömöt és a szeretetet. Összesen csaknem 100 ország falvaiba és városaiba jutott el, hogy ezáltal rengeteg ember életébe eljuttassa a himalájai mesterek tudását.
Tanításaiban a Kelet spiritualitása egyesült a modern Nyugat elveivel, kezelési módszereivel. Igazi szabadgondolkodó volt, akit saját közvetlen tapasztalatai és belső bölcsessége vezéreltek, és aki ezek elérésére buzdította tanítványait is. Gyakran mondta nekik: „Egy hírnök vagyok, aki a tradíciómhoz tartozó himalájai szentek bölcsességét hozza el. Az én feladatom az, hogy megismertesselek titeket a bennetek lévő tanítóval.”
Szvámi Ráma az egyetemes spirituális igazságokban hitt. Sose kérte, hogy kövessék, vagy imádják őt, mindenkit arra bátorított, hogy elmélyülés és a meditáció gyakorlása által érje el az öntudatra ébredést. Legelső célként mindenkinek azt tanította, hogy igyekezzen elérni a szabadságot azáltal, hogy megszabadul félelmeitől. Szerinte egy külső tanító feladata csak az lehet, hogy segítsen a belső tanító megtalálásában. Mindenkit arra ösztönzött, hogy igyekezzen megismerni és megérteni önmagát minden elképzelhető szinten, ahelyett, hogy Istent és másokat próbálna megérteni.
Végül 1993-ban Szvámi Ráma visszatért Indiába, hogy befejezze életművét. Megalapította a Jóga Tudo¬mány és Filozófia Himalájai Nemzetközi Intézetet, valamint a Himalája Intézet Kórházi Érdekszövetséget. Rengeteg könyvet írt, amelyek témája többek között az egészség, a helyes légzés, az örömteli élet, a meditáció és a jóga szentiratai.
1996 november 13-án Szvámi Ráma elhagyta testét és mahaszamádiba távozott.
Magyarul is megjelent művei: * Szabadulás a karma kötelékéből * Jóga és Pszichoterápia * Élet a Himalája mestereivel * Az örömteli élet művészete
pont.filosz.hu › Életrajzok
Szvámi Ráma üzenete a jövőről
Szvámi Ráma, az egyik legnagyobb huszadik századi bölcs, tanító, író, és emberbarát alapította a Himalájai Intézetet. Észak-Indiában született, kisgyermekkorától egy himalájai bölcs Bengáli Baba nevelte. Mestere irányítása alatt kolostorról kolostorra járt, különféle himalájai szentektől és bölcsektől tanult, beleértve paramguruját is, aki Tibet egyik eldugott részén élt. Emellett az intenzív spirituális nevelés mellett, Szvámi Ráma felsőfokú tanulmányokat folytatott Indiában és Európában is.
1949 és 1952 között a Karvirpitham Sankarácsárja magas rangú hivatalát látta el Dél-Indiában. Ezután visszatért mesteréhez, hogy tovább tanuljon annak kolostorában, végül pedig 1969-ben az Egyesült Államokba ment, ahol megalapította a Himalája Intézetet. Legismertebb munkája a magyarul is megjelent „Élet a Himalája mestereivel”, sok oldalról megmutatja a páratlan bölcset és bizonyítja, hogy személyében a Kelet megtestesüléséről van szó.
„Mind szomjasak vagyunk, de csupán az élet tengerének felszínén úszó növényeket rágcsáljuk, ahelyett, hogy közvetlenül innánk a vízből. A növényekben kevés a víz és nem oltják szomjunkat. Ha végleg meg akarunk szabadulni szomjúságunktól, mélyre kell merülnünk, túl kell lépnünk az összes látszólagos konvención, hogy felfedezhessük az élet alapjául szolgáló igazságokat”.
A félelem
Ne féljetek attól, ami az elkövetkezendő időben vár rátok., ez egy csodálatos folyamat része., de csupán a kezdet. A változás, ami az emberiség evolúciójában bekövetkezik szükségszerű. Egy természetes folyamat része. A föld egy élő entitás, ő is változik, úgy, mint minden körülöttetek. A földnek nem hagytatok más kiutat, csak azt, hogy drasztikusan megváltoztassa magát. Ez nem baj, mert a folyamat jó irányba halad. Lehetett volna tragikusabb is.
Szeretném, ha megértenétek ennek a folyamatnak a lényegét: Isten bennetek van, a részei vagytok. Ez a kijelentés, most ellentmondásnak tűnik, de mégsem az. Fogjátok fel az elkövetkezendő eseményeket úgy, mint a saját Isteni megnyilvánulásotokat. Ha úgy tetszik a lelketek döntött így, mert elég volt az elme uralmából. Hogy mi vár rátok pontosan?
Elmondom általánosságban, de ezt személyenként másként fogjátok megélni. Az egész folyamat, amin a föld átmegy drasztikus változás lesz, ennek a folyamatnak a megélése az adott személytől függ. Mit értek ez alatt?
Ha az adott személy Istenre bízza magát, átadja magát neki, nem érheti különösebb baj. Aki viszont csak az elméjére hagyatkozik, az kétségbe fog esni, talán az őrületig is eljut, mivel az elme ezt az élményt nem képes befogadni, feldolgozni. Azért mert ezek a dolgok az elme határain túl vannak jóval. Tudom, hogy e sorok olvasása közben, sokan félnek közületek., de csupán az elme fél. Az elme nem tud mit kezdeni ezekkel a változásokkal, mert valójában itt a lélek emelkedéséről van szó. Rezgésszint emelkedésről, ha úgy tetszik. Ki, minek nevezi. De még ennél is jóval többről.
Fontos, hogy az elkövetkezendő időkben mindenki nyíljon meg Isten felé, a saját vallása szerinti Isten felé. Ez nagyban meg fogja könnyíteni a változást. A 2010 és 2011-es évek alatt is törekedni kell mindenkinek, arra hogy ezeket a változásokat önmagában befogadja. Tudomásul kell vennetek, hogy ezek a spirituális változások, már most is folyamatban vannak. Nem lesz egy hirtelen BUMM! Az csak úgy tűnik, valójában már hosszú évek óta tart ez a folyamat, csak eddig nem volt látható a világot felületesen szemlélők számára.
Valójában ezzel a spirituális változással a tudósaitok sincsenek tisztában. Ők csak azt „érzékelik” ebből, ami fizikailag mérhető. Egyszóval, a változás már elkezdődött bennetek. Isten mindig segíteni fog a hozzá fordulókon. Isten válaszol, ha kérdezed. Ahhoz viszont meg kell nyílnotok Isten felé a szívetekben, hogy a válaszait meghalljátok. Mindenkinek magának kell kifejlesztenie ezt a képességet önmagában. Mert ez a legjobb út ahhoz, és a legkönnyebb is, hogy a jövőben segítsen átvészelni a változásokat. Istenbe nem fogtok csalódni, ő mindig készen áll segíteni nektek.
Nem kell mást tennetek, mint az Alapvető Emberi Értékek szerint élni. Elmondok most néhány praktikus dolgot a jövő kezeléséhez: Először is a legfontosabb , hogy NE FÉLJETEK!, mivel mint már mondtam ,csupán az elme fél az ismeretlentől. Az elme különben is olyan, hogy szereti a biztonságot, az állandóságot, erre törekszik. A probléma csupán az, hogy ezzel kergeti az embert a boldogtalanság felé, mivel a világ pontosan a folyamatos változásról szól. Ezért van annyi emberben diszharmónia, aki csupán az elméje szerint éli az életét.
Az elmétek azért van, hogy ebben a fizikai világban segítsen eligazodni, technikai tudásra alkalmas csupán. A mély, spirituális igazságokat nem képes befogadni. Olyan világ következik el, ahol nem sok helye lesz az elméteknek. Ezért hívom fel többször a figyelmeteket arra, hogy nyíljatok meg Isten felé. A szív, vagyis a lelketek szava lesz a döntő. A másik alapigazság az, hogy ti a lélek vagytok. A fizikai test csupán egy kis részetek, a lelketek korlátlan terjedelmű, ha így lehet fogalmazni. Nincs formája, mindenbe benne van. Valójában egy nagy lélek halmaz alkotja a világmindenséget, ami ugyanúgy rezonál, mint Isten, nincs más anyag csak Isten. Tehát ezért vagytok ti is Isten részei. Minden EGY.
Nincs mitől félnetek, Isten nem akarja önmagát elpusztítani. Egyáltalán nem, felemelni szeretne titeket magához. Ez a célja minden életnek a földön, minden létező és létezni vágyó a fizikai világotokra figyel most. Az, ami történik veletek az eljövendő időszakba tudom, hogy sokak számára nehéz lesz, de csak azoknak, akik nem értik meg, hogy kik ők. Ha elzárkóztok a legfelsőbb igazságtól, akkor az elmétek csapdájában maradtok örökre. Ha azt mondod egy csalogánynak, hogy ő csupán egy katicabogár, és ezért nem tud énekelni, ő a lelke mélyén mindig dalra akar fakadni. Ilyen az ember is.
Ha azt mondod ez embernek, hogy te csupán egy hús és csonthalmaz vagy, akkor őt a saját lényegétől fosztod meg, és ezzel boldogtalanná teszed őt. Ennél nagyobb rabszolgaság nincs. Az évezredek során ezt a tudást szándékosan elvették az emberektől, mert csak így tudták őket irányítani, azok, akik gonosz erőket használtak, a szeretet energiája helyett. Elvették az ember igazi identitását, és mára már arra sem emlékeztek, hogy kik vagytok! Isten ezért segít most nektek azzal, hogy megváltoztatja a Föld Anyát, aki kemény vajúdáson megy át. Óvjátok Őt, mert szüksége van rátok. Minden egyes ember együttérzésére, és szeretetére vágyik. A gyermekei vagytok ti is emberek! Nagyon sokat segíthettek neki a változásban, mert újjá kell születnie. Újra létrehozni önmagát. Először ő változik, aztán minden élő, akit a hátán hord.
Az emberiség számára a legfontosabb tudnivalókat elmondtam. És Istenbe bízz, add át magad neki. Ígérem, vigyázni fog rátok!
A konkrét fizikai események a következők lesznek:
2010.-ben ami várható: Az egész világban észrevehető lesz a pánik érzése. Azok a szervezetek, akik eddig nyíltan, vagy titokban uralták a világot, elbizonytalanodnak egyre jobban. Mivel nem úgy alakulnak a dolgok, (jó értelembe véve) ahogy ők ezt szeretnék. Sem a gazdaság, sem semmi egyéb. Ez is Isten akarata. Ez úgy hat az átlagemberre, hogy rémhíreket hall, különböző pénzügyi megszorításokat találnak majd ki.
Ez országonként változni fog, számtalan variációban. Próbálnak még több pénzt kisajtolni az emberekből. Mert Ők félnek. A világ anyagi bázisai meginognak. Az emberek viszont fellázadnak sok helyen, mert már nincs miből adni, és mindenki egyre jobban a szabadságra törekszik. A lélek hangja felkiált! Elárulom most előre, hogy bármit akarnak tenni ezek a hatalmak, nincs értelme. Nincs értelme az újabb és újabb adók kivetésének, a törlesztő részletek emelésének, és a még számtalan megszorító intézkednek.
Egy-két hónapig működhet a gazdasági rendszer, de aztán egyre nehezebben megy a szekér, és minden felbomlik. Elérkezik a gazdasági világkáosz. Ez ne érintsen titeket lélekben. Tudom, hogy most sokan azt fogják kérdezni, hogy rendben, de mi lesz a munkahelyemmel, mit fogunk enni stb.? Megértem az aggodalmatokat, ezért Swami megint csak azt mondja, hogy ne féljetek. Nem fogtok éhen halni, ennek nem lenne értelme Isten tervében. Az, hogy a pénzvilág lassan összeomlik, és előtte egy óriási pánikot zúdítanak az emberiségre, ez bekövetkezik. De csak azokat az embereket fogja érinteni, akik partnerek lesznek ebben a pánikhangulatban. Isten maga a béke, aki a lelki utat választja, azt nem érinti meg ez a káosz, erről kezeskedem. Ez törvényszerű változás lesz. MINDEN, AMI HAMIS ÖSSZEOMLIK! Ezért először a pénzvilág fog összeomlani. Ez szinte az egyik napról a másikra megtörténik majd hamarosan.
Tudnotok kell, hogy a világban elegendő élelem van. Megtanuljátok majd megosztani egymással az élelmet, a gyógyszert és mindent, amire szükségetek van. Senki ne tartalékoljon magának ezekből, ha mások éheznek, vagy szükséget szenvednek bármiben. Egyek vagyunk, az emberiség egy nagycsalád, és ezt az utat kell követnetek ahhoz, hogy mindenki túlélhesse a nehéz időket. Az átalakulás, az újjáépítés kezdeti nehéz időszakát. Ettől a nehéz időszaktól ne féljetek, már számtalanszor kerültek az emberek olyan helyzetbe, amikor egymásra voltak utalva gazdag, és szegény. Mégsem tanultatok belőle, ezért vannak folyamatosan a háborúk. Az egyiknek még vége sincs, már kezditek a másikat.
Ebben a két évben 2010 és 2011, nehezebb lesz az élet. Az anyagi dolgok miatt. Senki ne törekedjen anyagi javak gyűjtésére, mert felesleges időpocsékolás. Elég legyen annyi, hogy tisztességes körülmények között éljetek. Tartsátok tisztán a házatokat, egyetek tiszta táplálékot, és most ezt spirituális értelemben mondom. Mivel a tiszta táplálék azt jelenti, hogy ne egyetek húst, tojást sem lehetőleg. Meg kell tisztítani a testeteket a mérgektől, az agresszivitástól. Sokan nem veszik ezt komolyan, de higgyétek el fontos, hogy milyen táplálékot vesztek magatokhoz.
Az étkezésetek csupán megszokás kérdése, álljatok át a tiszta táplálékokra gyümölcsöket, zöldségeket, gabonaféléket egyetek. Tejtermékeket is fogyaszthattok. Ne igyatok alkoholt, ne fogyasszatok kábítószert, vagy tudat módosító hatású gyógyszereket, ne dohányozzatok. Nincs ezekre szükségetek. Őrizzétek meg a tiszta tudatotokat. Maradjatok egészségesek, ezért vigyázzatok a testetekre, ezért ezeket az ártalmas dolgokat adjátok fel a saját érdeketekben. Ezek nélkül lehet élni.
Csak így fogtok lelkileg fejlődni, és igen ez az út tele van lemondással. Az élvezeti cikkekről kell csak lemondanotok, és a betegségekről, amiket ezek a káros anyagok okoznak a szervezetetekben.
Minden tevékenységetekben lássátok meg Istent. Az élelemben, a vízben is. Mindent ilyen áhítattal fogadjatok. A testetek Isten háza ebben a fizikai világban, így gondoljatok rá, és így viseljétek gondját. Így nézzetek rá az embertársaitokra is. Tiszteljétek mindenkiben, és mindenben Isten megnyilvánulását. Ha ezt az utat követitek, béke lesz a Földön.
Éljetek az Alapvető Emberi Értékek szerinti életet. Ne hazudjatok, ne ártsatok senkinek, osszátok meg másokkal azt, amitek van, tehát segítsetek a szükséget szenvedőknek. Itt nem csak pénzről van szó, hanem magáról a segítésről. Mindenki a tudásának megfelelően segítsen másoknak, ne az anyagi ellenszolgáltatás miatt tegyetek meg dolgokat. Sajnos ez a világ elfelejtett segíteni a másikon, csak úgy önzetlenül. Azért vannak, akik gyakorolják az önzetlen szolgálatot, a föld népességéhez mérten, csupán maroknyian vannak.
Még egy fontos dolog: Szeretném, ha megértenétek, hogy ez a folyamat értetek van. Minden, ami a Földdel történik egy evolúciós ugrásnak is nevezhető. Megemelkedik a Föld rezgésszáma, és vele együtt a rajta élőké is. Ez is egy folyamat lesz. Ti úgy fogjátok megélni, mintha minden sokkal lágyabb lenne, finomabb ezután. Az emberek érzékenyebbé válnak. Ez a rezgésszám emelkedésének köszönhető. A lélek rezgése ez. 2012 -ben várható az előkészületi szakasz vége, ha lehet így nevezni. Ezután lesz még néhány év ami a dolog drasztikusabb részéhez tartozik. Aztán csend lesz, olyan értelemben, hogy olyan állóvíz. Azért nem mondok pontos dátumokat, mert az idő viszonylagos. A Maják is másként mérték az időt, mint ti. Amit most meg kell értenetek az, hogy ez a változás folyamatos lesz, és jelenleg is tart.
Lesz néhány nap, amikor a föld mágneses tere miatt az időjárás is megváltozik. Különböző időjárási anomáliák lesznek, lehetnek olyan jelenségek is, ami nem megszokott. A nappal és az éjszaka ideje is eltolódik. Olyan lesz, mintha minden összezavarodna, tehát minden, amihez az ember viszonyította magát felborulhat. Aztán minden helyre áll idővel. Sok ember lesz, aki kétségbe esik, pánik alakulhat ki azok között, akiknek nem lesz tudomása ezekről a folyamatokról. Ezért kérek mindenkit, hogy tájékozódjon amennyire csak lehet. Készítse fel magát, és a családját ezekre a változásokra.
Más értékrend szerint kell élni ezután, ez azért fontos, mert aki ezt nem teszi meg annak fájdalmas veszteségként fog tűnni ez a dolog. Akiket csupán az anyagi javak éltetnek, azok mindent elveszítenek majd. A pénznek nem lesz értéke, egy olyan világban, ami az EGYSÉGről szól. Ebben a tudatállapotban fog élni az emberiség, valójában visszatérünk önmagunkhoz, visszakapjuk az elvesztett tudásunkat. Ez egy gyönyörű spirituális folyamat. Akik most ezen a földön élnek, nem véletlenül vannak itt. Mindenki azért született most meg, mert itt akart lenni a Föld átváltozásánál, és ennél az evolúciós ugrásnál. Ilyen esemény még nem volt spirituális értelemben, ezért olyan különleges dolog jelenleg itt élni a Földön. A változásoktól ne féljetek, mert minden értetek van!
Srí Ramana Maharsi1879-1950 Egy szép napon a dél-indiai Maduraiban egy Vénkataráman nevű, tizenhat éves fiú “meghalt”, hogy sohase legyen ugyanaz többé, aki volt. Abban a pillanatban felismerte testének mulandóságát és az univerzummal való azonosságát. Nem sokkal ezután belső hívásnak engedve a vörös hegyhez, a szent Arunácsalához zarándokolt, melyet Siva, a hindu mitológia egyik fő istensége megtestesülésének tartanak. Miután zsebében néhány rúpiával – melyet az utazásra vitt – örökre elhagyta otthonát, a hegy lábánál fekvő városkába, Tiruvannámalaiba való megérkezése után soha többé nem érintett pénzt. Eleinte a nagytemplom egyik csarnokának föld alatti cellájában időzött, mélyen elmerülve a meditáció békéjében, az üdvös szamádhiban, az Önvalóban történő feloldódásban. Néhány hónap után elhagyta a templomot, s a hegy körül, majd a hegyen lévő barlangokban élt. Évek múltán a hegy lábánál épült fel körülötte egy ásram. Srí Ramana Maharsi – később ezen a néven vált ismertté – soha nem hagyta el többé a szent hegyet, mely ellenállhatatlanul magához vonzotta őt. Jelenlétének hatására még évtizedekkel halála után számos kereső látogat el a világ minden tájáról a Srí Ramanásramamba és az Arunácsalához.
Paul Brunton, nyugati újságíró, akinek leginkább köszönhető, hogy a Nyugat felfigyelt Srí Ramana tanításaira, a következőképpen írja le vele való találkozását:
“Nem bírom elfordítani a tekintetemet róla. Első zavarodottságom, hogy egyáltalán nem vesz tudomást rólam, lassan elmúlik, amint ez a különös igézet egyre erősebben hatalmába ejt.
De csak a második órában eszmélek rá arra a csöndes, ellenállhatatlan változásra, amely elmémben végbemegy. […] Csak annyit tudok, hogy a nyugalomnak valami csöndes folyama árad közelemben, valami nagy békesség hatol be lényem mélyébe, és gondolatokkal agyongyötört agyam mintha lassanként megnyugodnék.” (Paul Brunton: India titkai. Baktay Ervin fordítása alapján.)
Srí Ramana elsősorban csendben tanított, bár időnként válaszolt a követők kérdéseire. Nem tanított semmiféle filozófiát, de úgy érezte, hogy a hindu hagyomány advaita védántának nevezett ága azt a felismerést írja le, melyet ő is átélt. A Maharsi arra buzdította a keresőket, hogy találják meg önmagukat az Ön-kutatásnak nevezett módszer segítségével. “Ahogy a gondolatok felmerülnek, az embernek meg kell figyelnie, ki az, aki számára megjelennek.” Amikor kérdést intéztek hozzá, gyakran válaszolta: “Találd meg, ki az, aki tudni akarja!” Srí Ramana hangsúlyozta, hogy az Ön-kutatás “közvetlenül az Ön-felismeréshez vezet azáltal, hogy elmozdítod az akadályokat, melyek miatt azt gondolod, hogy még nem ismered Önmagadat.” Arra vezette rá tanítványait, hogy “Először azt találd meg, ki vagy… Ez egyszerűen tapasztalás. A létezés állapota mindig, itt és most is jelen van.”
Bár utolsó éveiben teste elgyengült, s rák támadta meg, mely végül halálához vezetett, jelenléte és nyugalma mindvégig töretlen maradt, és mindig részvéttel fordult azok felé, akik a világ különböző tájairól felkeresték. Még amikor ahhoz is túl gyenge volt, hogy felüljön, akkor is adott ragaszkodott hozzá, hogy láthassák őt, nem akarván csalódást okozni a nagyszámú látogatónak, akik lassan haladtak el előtte, hogy néhány másodpercet a jelenlétében tölthessenek. Halála előtt többször kijelentette: “Azt mondják, meghalok, de hová is mehetnék? Itt vagyok.” Srí Ramana Maharsi életérõl és tanításáról magyar nyelven megjelent mûvek- Sri Ramana Maharshi: Abszolút tudatosság. Arunachala Könyvek, Budapest, 1998.
- Nyílegyenes ösvény. Srí Ramana Maharsi tanításai. Stella Maris, Budapest, 1998.
- Az Arunachala szentje. (Színes, angolul beszélõ, feliratos videofilm.) Arunachala Könyvek, Budapest, 1999.
- Paul Brunton: India titkai. 1999. h. n. Geopen.
- Arthur Osborne: A szent hegy bölcse és Sri Ramana Maharshi: Negyven versszak a Valóságról. (Egy kötetben.) Arunachala Könyvek, Budapest, 1999.
- Srí Ramana Maharsi: Oltalmazó útmutatás. Kötet, Nyíregyháza, 2001.
- India misztikája. Az egység tanítói (antológia). 2002. Budapest, Filosz Kiadó, Arunácsala Könyvek.
- Srí Ramana Maharsi: Abszolút tudatosság. (Második, átdolgozott kiadás.) Filosz, Budapest, 2003.
- Srí Ramana Maharsi: Tudatos halhatatlanság. Filosz, Budapest, 2005.
- Az Arunachala szentje. (Színes, angolul beszélõ, feliratos DVD.) Filosz, Budapest, 2006.
- Srí Ramana Maharsi összes mûvei. Prózai mûvek, költemények, fordítások. Filosz, Budapest, 2006.
Szúri Nágammá: Levelek Srí Ramana Maharsi ásramjából. Filosz, Budapest, 2007.
A legfontosabb angol nyelvû irodalom:Collected Works of Ramana Maharshi. 1996. Tiruvannamalai, Sri Ramanasramam.
Talks with Sri Ramana Maharshi. 1996. Tiruvannamalai, Sri Ramanasramam.
Arthur Osborne: Sri Ramana Maharshi and the Path of Self-Knowledge. 1994. New Delhi, B. I. Publications. Ramana Baráti Társaságwww.arunachala.hu A Sri Ramanasramam hivatalos honlapja:www.sriramanamaharshi.org
G. I. Gurdjieff Ki volt Georg Ivanovits Gurdjieff? 1877-ben, Gumriban született, és az orosz ortodox vallás, valamint az ősi tradíciók befolyása alatt nevelkedett. Már fiatal korában felébred benne a vágy, hogy bármi áron választ találjon a kérdésre: mi az emberi élet célja?
 Azért kutatta - mint az a “Találkozások rendkívüli emberekkel” című könyvéből kitűnik – vagy húsz éven át, rengeteg nehézséggel küzdve Közép-Ázsia, Közép-Kelet, India, Tibet és Egyiptom legrejtelmesebb helyeit, hogy onnan egy ritka kincset hozzon magával: egy nagy jelentőségű, és a jelenlegi világban hozzáférhető tanítást, ami az embernek és a világnak egy alapvető ismeretén alapul.
Gurdjieff nyilvános tanítása 1912 körül kezdődik Moszkvában. Tanításámak erről a részéről számol be Ouspensky Egy ismeretlen tanítás töredékei című könyve. A forradalom következményei Oroszország elhagyására kényszerítik. Pár év bolyongás után 1922-ben Franciaországban állapodik meg, és Párizs melletti az avoni Prieuré -ben nyitja meg az“Intézetet az ember harmonikus fejlődéséért”. Családját is ott sikerül maga köré gyűjtenie, feleségét, édesanyját, csak apját nem aki több családtagjával együtt Örményországban a világháború mészárlásainak áldozata lett.
Sok könyv és elbeszélés tanúskodik a Prieurében létrejött intenzív belső munkáról. Tanítványaival nyilvános bemutatásokat rendez Párizsban a tanításban fontos szerepet játszó u.n. “mozgási gyakorlatok”-ról és“szakrális táncok”-ból. A bennük rejlő ősi tudást Ázsia rejtett kolostoraiban ismerte meg. 1924-ben Amerikába megy, hogy az ott létrejött csoportok munkáját megalapozza. Franciaországba visszajövet egy súlyos autóbaleset arra készteti, hogy tanítása lényegét írásba is foglalja. Hosszú munka és nagy erőfeszítések árán születnek meg műve két első szériájának könyvei, melyek ma már sok nyelven olvashatók.
Életének főleg Párizsban töltött további részét rendkívül intenzív tevékenység jellemzi, ami ugyancsak életreszóló benyomást gyakorolt az őt körülvevő számos, mindenféle nemzetiségű ember belső életére. Tanításában ott már nem jutott olyan jelentős szerep az ideáknak, mint Oroszországban; szellemi befolyásának ereje gyakran legegyszerűbb tettein, szavain, humorán, a kis harmóniumán improvizált zenéjén, vagy könyvei kéziratának felolvasásán keresztül nyilvánult meg, és így is egy rendkívül élő formában tudta feltárni a jelenlévők előtt a megmagyarázhatatlan valóságnak a közönséges tudást túlhaladó dimenzióit. Ez tűnik ki abból a számos, ma könyv formájában megjelent leírásból, amiben sok tanítványa feladatának érezte, hogy a maga módján tanúbizonyságot tegyen arról amit tőle kapott. Így ezek alapján lehetségessé válik Gurdjieff különleges, magában az életben lejátszódó tanítási módszerének legalább külső formáival megismerkedni. Ez megmutatja azt is, hogy ő tényleg egy igazi, a hagyományokhoz hű nézet szerinti mester volt, akinek a szerepe nem korlátozódik egy elmélet oktatására, hanem egyben ő maga képviselte a tudásnak egy valóságos megtestesítését is, és ezzel segítette tanítványait igazában átélni azt.
Gurdjieff 1949 októberében halt meg Párizsban. Akaratának megfelelően a körülötte megalakult csoportok munkája Jeanne de Salzmann irányitása alatt folytatódott. Jeanne de Salzmann 1919-ben ismerte meg Gurdjieffet és attól kezdve egészen az 1990-ig, százegyéves korában bekövetkezett haláláig őt követte. Fáradhatatlanul dolgozott tanítása továbbadásán, a szakrális táncok eredeti tisztaságukban való megőrzésén, és Gurdjieff egész irodalmi művén.
Az így megalapozott csoportok munkája ma is folytatódik, nevezetesen Párizsban, New Yorkban, Londonban és Caracasban, ahol közvetlen tanítványai még jelenleg is aktívan tevékenykednek. Magyarországon is létezik pár éve egy kis csoport, mely élő kapcsolatban áll és együttműködik a párizsi Gurdjieff Intéztettel. Gurdjieff írott műveinek magyarra fordítása is e csoport munkájáról tanúskodik. gurdjieff.hu/
Swami Sivananda 1887. szeptember 8-án, előkelő családban született Tamil Nadu -ban, Dél Indiában, s már kezdetektől természetes érdeklődéssel fordult a bölcseleti tanulmányok felé. Bár vidámságot kedvelő, csintalan gyerek volt, de szeretettel teli és nagylelkű. Természetes hajlandóság volt benne arra, hogy életét a tanulásnak és a Vedanta (filozófiai irányzat) gyakorlásának szentelje. Ezen felül még veleszületett vágya volt, hogy mindenkit szolgálhasson, és ösztönösen teljes egységet érzett minden embertársával. Swami Sivananda élete példája az emberiség szolgálatának, mind az orvosi évei alatt, mind később, világhírű bölcsként és megvilágosodott jógiként ( jivanmukta ). Mindenkit szolgálni, mindenkit szeretni, mindenkivel érintkezni és mindenkiben meglátni az Istenit - ezek voltak azok az elvek, amiket tanított és ami szerint élt.
Annak ellenére, hogy ortodox családba született, a vallásossága szokatlanul széles látókörrel, és az előítéletek teljes hiányával párosult. Sivananda -t már fiatal korában is a szolgálat iránti vágy hajtotta, így lett orvos. Több éven át a szegény Malaysiában szolgált. Ezen kívül kiadott egy orvosi lapot, és sokat publikált az egészséget érintő problémákról, de úgy érezte, hogy ez nem elég. Az elmének és a testnek ez a doktora hátat fordított a karrierjének, és a lemondást választotta. Visszatért Indiába és egy évi vándorlás után 1924-ben Rishikesh -ben (Himalája) telepedett le, szigorú önmérsékletnek vetve alá magát. A fiatalember megtalálta guru -ját, Swami Vishwanand -át, és Swami Sivananda Saraswati néven beavatták a sannyas -ba (lemondott rend). Az elkövetkező hét évben Swami Sivananda legtöbb idejét meditációval töltötte. Még ez alatt az idő alatt is a betegeket szolgálta egy kis klinikán, amelyet ő alapított. Lassan tanítványok kezdtek köré gyűlni. Az 1930-as évek elejétől kezdve gyakran hosszú utazásokat tett Indában és Sri Lankán és felkavarta a szíveket és lelkeket szellemi vonzerejével, erősen zengő hangjával és nagy erejű szónoki képességével. Bárhová ment, sankirtan -t vezetett (közös éneklést), előadásokat tartott, az embereket arra tanította, hogyan válhatnak erőssé, egészségessé a jóga asana -k (jógapózok), a pranayama (légzőgyakorlatok) és a kriya -k (testtisztító gyakorlatok) gyakorlásával. Mindenek előtt arra bíztatta hallgatóit, hogy kitartóan törekedjenek a spirituális fejlődésre. Ezalatt Rishikesh -ben egyre több tanítvány gyűlt össze és egy ashram (bentlakásos jógaintézmény) alakult ki Sivanandakörül. Korlátlan bőkezűségével, a szolgálat szellemével, mély elkötelezettségével és állandó jó humorával kiemelkedő példát mutatott tanítványainak. 1932-ben indította be a Sivananda Ashram -ot, 1936-ban megszületett a "Divine Life Society" (Az Isteni Élet Társasága). A "Yoga Vedanta Forest AcademyT-t (Jóga Vedanta Erdei Akadémia) pedig 1948-ban szervezte meg. Minden tevékenységének legfőbb célja és feladata a spirituális ismeretek terjesztése, valamint a jóga és a Vedanta (filozófiai irányzat) tanítása volt. Swami Sivananda tanítása kikristályosította a vallások alapvető tanait, és a jóga ösvényeket eggyé olvasztotta - létrehozta a jóga szintézisét. Mindezt így összegezte: "Szolgálj, szeress, adakozz, tisztulj, meditálj és valósítsd meg önmagad." Az önzetlen szolgálat eszméjének, a karma jógának ragyogó példája volt az ő élete. Swami Sivananda -nak minden munka szent volt, semmilyen feladat nem volt alantas. Fáradhatatlanul kereste az alkalmat arra, hogy szolgáljon és segítsen másokat, és sosem halasztotta el, amit meg kellett tennie. Swami Sivananda több mint 200 könyv szerzője, melyek a szeretet és szolgálat üzenetét hordozzák. Szerte a világon minden nemzetből, vallásból és felekezetből vannak tanítványai. Swami Sivananda 1963. július 14-én hagyta el fizikai testét. www.sivananda.hu Adyashanti (1965 - )Adyashanti  (A szanszkirit szó jelentése, “kezdettelen béke”), egy spirituális tanító, aki rendszeresen tanít, és tart szatszangokat az Egyesült Államokban valamint külföldön. Számos CD DVD és könyv szerzője, valamint ő az Open Gate Sagha nevű nonprofit szervezet megalapítója, amely a tanításainak közzétételével és elősegítésével foglalkozik.
* 1 Vallási háttér * 2 Open Gate Sangha * 3 Adyashanti könyveiVallási háttérAdyashanti, született nevén Steven Gray, 14 évig gyakorolt zent tanítója, Arvis Joen Justi keze alatt. Justi a kor híres zen mesterének, Taizan Maezumi Roshinak volt a tanítványa. 25 éves korától kezdődően egy sor felébredési folyamatnak nevezhető átalakulási folyamaton esett át. Hat évvel később, 1996-ban, Arvis Joen Justi felkérte őt, hogy kezdjen el tanítani. Mivel azonban maga Arvis Joen Justi nem esett át a tan átadásának zen-hagyomány szerinti szertartásán, ezért maga Adyashanti sem tekinthető egyetlen Dharma-vonal hivatalos továbbvivőjének sem. Inkább Arvis Joen Justi utódjának tekinthető, amely egy Taizan Maezumi roshi által kezdeményezett világi-gyakorló vonalnak fele meg. Open Gate Sangha1996-ban alakult, amikor Adyashanti tanítani kezdett. Adyashanti könyvei* Az üresség tánca (Budapest, 2008, Édesvíz Kiadó) * The Impact of Awakening (ISBN 1-59179-291-6) * My Secret Is Silence (ISBN 0-9717036-1-2) * Emptiness Dancing (ISBN 1-59179-459-5) * True Meditation, Sounds True,(ISBN 1-59179-467-6) * The End of Your World (ISBN 1-59179-963-5)
pont.filosz.hu> életrajzok
Byron Katie-ről
„A szenvedés csak egy lehetőség a sok közül” – állítja Katie. Valahányszor valami gyötör minket – enyhe kellemetlenség, heves bánat, tomboló harag vagy kétségbeesés -, biztosak lehetünk benne, hogy reakciónkat egy bizonyos gondolat okozza, akár tudunk róla, akár nem. Kínlódásunkból kiutat jelent, ha megvizsgáljuk az azt kiváltó gondolatot. Bárki megteheti ezt, ha papírt és ceruzát vesz elő. A Munka négy kérdése és a megfordítások felfedik gondolkozásunkmegalapozatlanságát. E folyamat révén, melyet Katie Önvizsgálatnaknevez, rájövünk, hogy valamennyi készen kapott meggyőződésünk és előítéletünk eltorzítja a valóságot. Ha gondolatainknak hiszünk a dolgok tényleges állása helyett, érzelmi vesszőfutásba kezdünk. Ezt nevezhetjük szenvedésnek. A szenvedés természetes védelmi reakció, amely arra figyelmeztet, hogy a kívánatosnál jobban leragadtunk egy-egy gondolatnál. Ha nem vagyunk elég figyelmesek, hajlamosak lehetünk az élet elkerülhetetlen velejárójának tekinteni a szenvedést, holott nem az. A Munka 1986 februárjában született meg egy reggelen, amikor a negyvenhárom éves Byron Katie Reid, magára eszmélt egy szanatórium padlóján. Katie egészen addig átlagos életet élt – két házasság, három gyerek, sikeres karrier -, amíg tízéves mélyrepülésbe kezdett, amelynek düh, paranoia és mély depresszió lett a vége. Két évig olyan súlyos depresszió kínozta, hogy alig tette ki a lábát a házból. Megesett, hogy hetekig nem kelt fel, s még megfürödni vagy fogat mosni sem volt elég ereje. A gyerekei lábujjhegyen jártak el az ajtaja előtt, hogy megússzák váratlan dührohamait. Végül bejelentkezett egy olyan szanatóriumba, ahol táplálkozási rendellenességekkel kezeltek nőbetegeket. Ez volt az egyetlen olyan intézmény, melynek költségeit a biztosító hajlandó volt fizetni. A többi bentlakó annyira félt Katie-től, hogy elkülönítve helyezték el őt egy padlásszobában. Egy reggelen, amint a padlón hevert (még arra sem tartotta méltónak magát, hogy az ágyban aludjon), úgy eszmélt fel, hogy nem tudta, ki és mi ő egyáltalán. „Én sehol sem voltam” – számolt be erről az élményről. „Minden haragom, minden zavaró gondolatom, az egész addigi világom egy csapásra semmivé foszlott. Ugyanakkor lényem legmélyéről feltartóztathatatlanul nevetés tört elő, amely sehogyan sem akart véget érni. Minden vadonatújnak és ismeretlennek tetszett. Mintha valaki más ébredt volna fel helyettem. Ő nyitotta ki a szemét. Ő nézett keresztül Katie szemein. És ezt a valakit elbűvölte, amit látott! Mámoros öröm járta át. Semmit nem érzett elfogadhatatlannak, semmi nem vált külön, minden önmaga lényegét alkotta.” Amikor Katie hazaért, a családja és barátai számára is nyilvánvalóvá vált, hogy egészen kicserélődött. Lánya, Roxanne, aki akkor tizenhat éves volt, így beszél erről: „Tudtuk, hogy vége az állandó háborgásnak. Addig folyvást kiabált velünk, és a kákán is csomót keresett. Rettegtem egy szobában maradni vele. Mostanra tökéletesen megbékélt. Órákig elüldögélt az ablak mellett vagy kint, a szabadban. Ártatlan, gyermeki vidámság és életöröm töltötte el. A bajba jutott szomszédok egymásnak adták a kilincset, hogy kikérjék a tanácsát. Ő meg leült velük, és különböző kérdéseket tett fel nekik. Legfőképpen ezt: „Igaz ez?” Amikor teljesen letörten egyszer azzal jöttem haza, hogy a fiúm nem szeret többé, anya csak rám nézett, mint aki nem tartja ezt elképzelhetőnek, és megkérdezte: „Édesem, hogyan lehetséges ez?” Mintha csak azt mondtam volna neki, hogy Kínában élünk.” Miután Katie környezete megértette, hogy a régi énje nem tér vissza többé, találgatni kezdték, mi okozhatta ezt a gyökeres átalakulást. Tán csoda történt? De ő nem segített nekik ebben. Belekerült egy időbe, mire közérthetően meg tudta fogalmazni ezt a belső élményt. Olyan szabadságról beszélt, amely benne magában született meg. Azt is elmondta, hogy önvizsgálatot tartott, így jött rá, hogy régi vélekedései egytől-egyig hamisak. Röviddel azután, hogy hazatért a szanatóriumból, otthonát megtöltötték a látogatók, akik hallották hírét, és azért jöttek, hogy tanuljanak tőle. Az önvizsgálatot, melyet magán alkalmazott, olyan kérdésekbe ültette át, melyeket nélküle is bárki feltehetett önmagának. Rövidesen baráti összejövetelekre hívták meg. Vendéglátói gyakran megkérdezték tőle, „megvilágosodottnak” érzi-e magát. Ilyenkor ő azt felelte: „Egyszerűen olyasvalaki vagyok, aki tudja, mi a különbség a szenvedés és annak hiánya között.” 1992 óta a Munka futótűzként terjedt tovább Kaliforniából. Katie minden meghívást elfogadott, és azóta is szinte állandóan úton van; kisebb-nagyobb közönségeknek mutatja be a Munkát és annak hatását, amely így a legkülönfélébb szervezetekhez talált utat magának – vállalatokhoz, börtönökbe, kórházakba, rendelőkbe, iskolákba, templomokba. Katie közben bejárta a világot, és mindenhol nagy népszerűségnek örvend. Katie gyakran megemlíti, hogy a Munka megértésének egyetlen módja, ha megtapasztaljuk azt. Ez a fajta önvizsgálat tökéletesen egybevág a legfrissebb kutatásokkal. Az idegrendszer szakértői mára felismerték, hogy az agy egy területe, az ún. „tolmács” felel az én-tudatot meghatározó belső monológért. Két kiváló tudós a közelmúltban írta le a tolmács csalafinta, megbízhatatlan „meséit”. Egyikük, Antonio Damasio ezt mondja: „A legfontosabb felfedezés talán a következő: az ember bal agyféltekéje hajlamos olyan elbeszéléseket gyártani, amelyek nem szükségszerűen vágnak egybe a valósággal.” Michael Gazzaniga pedig így ír erről: „A bal agyfélteke olyan történetet sző, amellyel meggyőzheti önmagát és a kívülállókat, hogy tökéletesen ura a helyzetnek… Miként szolgálja az alkalmazkodást a bal agyfélteke ilyenfajta kuruzslása? A tolmács valójában egységes történetté ötvözi mindazt, ami megesik velünk. Ehhez meg kel tanulnunk hazudni önmagunknak.” Az igazolt kísérleteken alapuló fenti megfigyelések arra utalnak, hogy hajlamosak vagyunk hinni saját „sajtóközleményeinknek”. Egyfolytában saját gondolataink csapdájába esünk, és ezért kerülünk fájdalmas érzelmi állapotokba. A Katie által kidolgozott önvizsgálati módszer az elme kevésbé ismert képességére támaszkodik, jelesül, hogy képes kiutat találni az önmagának felállított csapdákból. A Munka elvégzése után sokan azonnali megkönnyebbülésről számolnak be. Megszabadulnak azoktól a gondolatoktól, amelyek addig pokollá tették az életüket. Ugyanakkor ez a pillanatnyi élmény még nem minden. A Munka folyamatos, és egyre mélyülő önvizsgálatot követel meg, az egyszeri „kezelés” tehát kevés. „Több ez közönséges módszernél – mondja Katie - , amennyibenlényünk legmélyét kelti életre.” Minél inkább elmélyülnek majd a Munkában, annál átütőbben érzékelik a hatását. Akiknek vérükké vált az önvizsgálat, azt vallják, hogy már nem is ők végzik el a Munkát, hanem az dolgozik rajtuk. Arról is beszámolnak, hogy az elméjük már minden tudatos elhatározás nélkül felfigyel a gyötrő gondolatokra, s haladéktalanul hatálytalanítja őket. Megszűnik a belső perlekedés a valósággal, s nem marad helyette más, csak a szeretet – önmagunk, mások és minden iránt, amit csak az élet elénk hoz. A szeretet mostantól olyan könnyűvé és természetessé válik, mint a lélegzés. (Ezt az ismertetőt Katie A Négy kérdés című könyvének bevezetőjéből szerkesztettem össze.) Az angolul tudók figyelmébe ajánlom Katie hivatalos honlapját:
www.thework.com www.abbcenter.com/startpage.php?
Ken Wilber 1949-ben született Oklahoma Cityben Nebraska Államban (USA). Általános- és középiskoláit több helyen végezte, ugyanis apja katonai pályájából következően a családja sokat költözött. Az egyetemi ismeretszerzést az orvostudománnyal kezdte, majd biokémiára váltott, de a doktori képzést már nem fejezte be, mert nem tudott egyetérteni a tudományos szemlélet anyagközpontúságával.
Saját szellemi útjára lépve önállóan kezdte olvasni, összevetni és szintézisbe foglalni a nyugati és keleti tudományos, filozófiai és pszichológiai irányzatokat. Szellemi „éhségét” és kapacitását jól jellemzi, hogy naponta 2-3 könyvet olvasott el, 17 éves korától rendszeresen meditált, és mindössze 23 éves volt, amikor 1977-ben megjelent első, nagyszabású tudatelméleti könyve „The Spectrum of Consciousness” (A tudat spektruma) címen. Ezzel a művel nagy elismeréseket és heves kritikákat váltott ki. Tudatelmélete a nyugati tudomány, a keleti és nyugati misztika, valamint az ősi filozófia eredményeit ötvözi, és egy új világmagyarázat alapjait rakja le. Azóta húsz könyvet és számos esszét publikált. 1983-ban 34 éves korában ismerte meg feleségét, Treyát, aki néhány évvel később rákban elhunyt. A betegséggel kapcsolatos kálváriájukat egy megrendítő, személyes hangulatú, ugyanakkor elméleti szempontból is figyelemreméltó könyvben (Áldás és állhatatosság) osztja meg az olvasókkal.
Ken Wilbert a hatvanas években az akkoriban alakuló transzperszonális pszichológia legjelentősebb képviselőjeként tartották számon, azonban túlnőtt annak keretein, és létrehozta saját ún. „integrál pszichológiáját”. Wilber művei napjainkban már világszerte megjelennek, sokan korunk egyik legjelentősebb gondolkodójának tartják. Jelenleg az Egyesült Államokbeli Boulderben, Colorado államban él, ahol pezsgő szellemi műhely alakult ki körülötte, és az „Integrál Elmélet” lényegében egy új irányzattá formálódott. Ennek intézményeként Wilber 1998-ban megalapította az integrál tan elterjesztését, részletes kidolgozását, és gyakorlatba ültetését célzó Integrál Intézetet, s az ahhoz kapcsolódó első, globális, online egyetemet, az Integral University-t. A Kaliforniai JFK Egyetem 2006 őszétől kínál előszőr M.A. végzettséget adó „Integrál Elmélet” képzést. Emellett az Integrál Intézet szervezésében folyamatosan zajlanak élő workhopok, és online tanfolyamok, ahol az integrál rendszert tanítják (honlap: www.integralinstitute.org ). Magyarországon pedig megkezdte működését az Integrál Akadémia. Magyarul megjelent művei:- Határok nélkül (Édesvíz 2000),
- A Működő Szellem rövid története (Európa Kiadó 2003; Ursus Libris 2009),
- Áldás és állhatatosság (Ursus Libris 2005),
- Integrál szemlélet (Ursus Libris 2008).
- Ezenkívül az Ursus Libris 2006-ban kiadott Bevezetés a transzperszonális pszichológiába című kötetében két rövidebb írás mellett helyet helyet kapott a Transformations of Consciousness című könyv két általa írt fejezete. A Működő Szellem rövid története új kiadása az Ursus Libris gondozásában jelent meg 2009 első negyedévében.
http://www.integralvilag.hu/kik-vagyunk/ken-wilber/
Imre Vallyon
spirituális mester így él – tanításaira saját élete a leghitelesebb bizonyíték.  - A valódi spirituális mestereket az emberek gyakran úgy képzelik el, mint levitáló, vegetáriánus bölcseket, akik egész életükben egy nagy fa árnyékában ülnek, és meditálnak. Én nem ilyen vagyok – mosolyog a magyar származású tanító, akinek világszerte ezrek hallgatják előadásait, olvassák könyveit. – Már csak azért sem, mert húst kénytelen vagyok enni, hiszen leginkább ez tart itt, a földön. A másik ok pedig, hogy - véleményem szerint - csak az tud segíteni másokon, aki a világban él. Nem bújhatok el egy barlang mélyére akkor, amikor az embereknek útmutatásra van szükségük. Természetesen a meditáció számomra is elhagyhatatlan, de minden más erről az állapotról legenda… - teszi hozzá nevetve.
- Hogyan él egy megvilágosodott „harcos” a mindennapokban?
- Tanítok és írok, az írásaimmal is tanítok. Egy szakrális iskola keretein belül ősi titkos tudásukba vezetem be a maorikat, illetve járom a világot, visszavonulásokat és workshopokat tartva. Új-Zélandon és Európában (Németországban vagy Hollandiában) van az évenkénti két nagy meditációs „tábor”, illetve az idei lesz a második alkalom, hogy Magyarországra is szervezünk egyet, a Fénypont Kreatív Műhely Közhasznú Alapítvánnyal szövetkezve. A magyar emberek – úgy látom -, hogy erősen a múltjukban élnek, holott az „itt és most” – állapot az egyedüli, ami előre visz. Éppen ezért fontos, hogy elsajátítsuk a meditáció művészetét, annak rendszeres gyakorlásával megteremthetjük a harmóniát, a teljességet önmagunkban.
Az augusztusi dobogókői nyolc nap éppen elegendő lesz arra, hogy a finom fényátadás által emelkedjen a résztvevők rezgésszintje, feltöltődjenek, válaszokat kapjanak aktuális blokkjaikra, elsajátítsanak olyan meditációs technikákat, amelyeket, ha beültetnek a mindennapjaikba, jelentős változásokat észlelhetnek majd az életükben, a tudatosságukban.
- Egy másik, tizenhat évig tartó munka éppen befejeződött…
- Fő életművem, az egyelőre csak angolul olvasható Heavens and Hells of the Mind esszenciája mindannak, amit a 21. században tudni kell a jóga tudományáról, a meditációról, a misztikus tanokról, a vallásokról, a spiritualitásról, az emberiség jövőjéről és feladatairól. A Fénypont Kreatív Műhely már dolgozik azon, hogy írásaim magyarul is megjelenjenek, így minden információ megtalálható náluk a www.fenyhordozok.hu címen. http://www.harmonet.hu/ezoteria |
Teréz anya
Agnes Gonxha Bojaxhiu néven született Üsküb, a mai Szkopje városában 1910-ben, sikeres albán építési vállalkozó gyermekeként, katolikus családban. Agnes 18 évesen jelentkezett az írországi Loreto nővérek rendjébe, hogy velük Indiába mehessen missziós nővérnek. 18 évig tanított a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában, melynek 1944-től igazgatója lett.
1946-ban egy szegényekkel, betegekkel zsúfolt vonaton utazva érezte először, hogy elhívása a szerencsétlen sorsú, nyomorgó emberek felé való szolgálat. 1948-ban engedélyt kapott XII. Pius pápától, hogy független apácaként Kalkutta nyomornegyedében dolgozhasson.
1950-ben megalakította a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrendet, amelynek küldetése az volt, hogy „hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat, akik nemkívánatosak, szeretetlenek, a társadalomból kitaszítottak és akiket mindenki elkerül.” A rend a hatvanas években számos otthont nyitott Indiában, majd pápai engedéllyel világszerte.
Számos rangos nemzetközi elismerést követően 1979-ben Teréz anyának ítélték a Béke Nobel-díjat. A díj átvétele utáni beszéde rövid volt: „Hogyan segíthetjük elő a világbékét? Menjünk haza és szeressük a családunkat.” A díjjal járó összeget Kalkutta szegényeire fordította. A Szeretet Misszionáriusai kalkuttai rendházát 1986-ban II. János Pál pápa is meglátogatta – ezt a napot Teréz anya élete legboldogabb napjának nevezte.
1983-ban Teréz anya II. János Pálnál tett látogatása során szívrohamot kapott. Néhány évvel később pacemakert ültettek a szívébe, és ezt követően egyre többet betegeskedett. Kilenc nappal 87. születésnapja után, 1997-ben halt meg. Annak ellenére, hogy India nem keresztény ország, Teréz anya halálakor háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el, és az idős apáca állami temetést kapott. 2003-ban II. János Pál pápa csaknem negyedmillió zarándok jelenlétében boldoggá avatta Teréz anyát.http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=hajdueva56&pid=10587&blog_cim=Ter%E9z%20anya
Tenzin Gyatso a XIV. Dalai Láma őszentsége
Tenzin Gyatso buddhista szerzetes, Őszentsége a XIV. Dalai Láma 1935. július 6-án született Tibet északkeleti Amdo nevű tartományában egy Takcer nevű kis faluban, a Kukunor-tó közelében. A gyermek a Lhamo Dondrub nevet kapta.
A megfelelő vizsgálatokat követően Lhamo Dondrupot ismerték el Őszentsége a XIII. Dalai Láma reinkarnációjának. A XIV. Dalai Lámát 1940, február 22-én emelték trónra Lhasszában, Tibet fővárosában.
A Dalai Lámaként elismert Lhamo Dondrub új nevet kapott: Dzsecun Dzsapel Ngavang Jese Tenzin Gyatso. A sok jelző egy lehetséges fordítása így hangzik: Szent, Gyengéd Dicsőség, Nagy Jóságos, a Hit Védelmezője, a Bölcsesség Óceánja.
A tibetiek általában Jese Norbunak, a Mindent Kiteljesítő Drágakőnek, vagy csak egyszerűen Kundunnak, Jelenlétnek nevezik.
A Dalai láma képése a hagyományos tibeti rendszerben zajlott, két hivatalos tanítóval: Ling Rinpócséval és Tridzsang Rinpócséval.
Az oktatási tervben szerepelt az „öt nagy tudomány” (a logika, a tibeti művészet és kultúra, a szanszkrit nyelv, orvostudomány és a buddhista filozófia) és az „öt kis tudomány” (költészet, zene, dráma, asztrológia és beszéd). A hatéves korban elkezdett tanulmányai folyamán 24-éves korában letette az előzetes vizsgákat Tibet három nagy kolostor-egyetemén, a Drepung, a Szera és a Ganden kolostorban. A tanulmányait 25-éves korában fejezte be, megszerezvén a legmagasabb fokú képzettséget, mint a buddhista filozófia doktora: a gese lharamba címet.
1950. november 17-én, miután a kínai hadsereg behatolt Tibetbe, Őszentsége a XIV. Dalai Láma, aki ekkor töltötte be a 16. évét, átvette a politikai meghatalmazásást, azaz állam és a kormány vezetését. Kilenc éven keresztül a Dalai Láma folyamatosan próbálkozott azzal, hogy kompromisszumos megoldást találjon a tibeti-kínai konflliktusra a kínai hatalommal. 1954-ben Pekingbe utazott, hogy tárgyalásokat folytasson Mao-Ce-tunggal és más kínai vezetőkkel, köztük Csou-En-lajjal. 1956-ban, amikor Indiába látogatott Buddha születésének 2500. évfordulójának ünnepségére, többször találkozott Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnökkel és Csou-En-laj kínai miniszterelnökkel. Őszentségének ezek a törekvései teljesen eredménytelenek voltak. A kínai politika kelet-Tibetben kegyetlen módszerekkel rombolta szét a hagyományos tibeti életmódot. Betiltották a nomád életmódot, lerombolták a kolostorokat (összesen 6000 kolostor pusztítottak el).
A kínai hódítók által alkalmazott kegyetlen terror a Tibet számos helyén kitört népfelkelések leverése nyomán Őszentsége a XIV. Dalai Láma 1959. március 17-én éjjel kénytelen volt elmenekülni Lhasszából és politikai menedékjogot kérni Indiában.
Őszentségével együtt az emigrációt választották a tibetiek tízezrei. 1960 óta a Dalai Láma székhelye Dharamszalában, ebben a kis indiai városban van a Himalája hegyei között. Itt működik a tibeti menekült kormány is.
A tibeti buddhizmus tanításainak és tibeti hagyományok megőrzése céljából az évek során több mint 200 kolostort hoztak létre Indiában. Az emigrációban eltöltött évek alatt nemcsak a legfontosabb tibeti kolostor-központok újrateremtését érte el, hanem a hagyományos és modern művelődés megalapozását és a tibeti diaszpórán belüli az önkormányzati rendszer létrehozását is.
Őszentsége a XIV. Dalai Láma, mint Tibet világi vezetője, bekapcsolódott a nemzetközi politikai életbe. Évtizedeken keresztül utazott a világ minden tájára és hírdette az erőszakmentesség eszméjét, - amely az emberi társadalom alapkövetelménye kell legyen, valamint az együttérzés, a szeretet és a társadalmi felelősségvállalás gondolatát. Mind a vallások közötti kapcsolatokban, mind a politikában nem csupán hirdette, hanem gyakorolta is ezeket az eszméket és tovább kereste a tibeti kérdés erőszakmentes megoldását.
1963-ban Őszentsége kihírdette a leendő szabad Tibet demokratikus alkotmányát, amely a buddhista elvekre és az Emberi Jogok Nyilatkozatára épült. Őszentsége sokszor hangsúlyozta, hogy egy demokratikus Tibetben ő nem kíván semmilyen politikai posztot betölteni.
A buddhista világnézet szerves része az ember és a természet viszonyának ökológikus szemlélete. Erről a témáról sokszor tartott előadást, többek között 1987-ben az Egyesült Államokban egy emberi-jogi kongresszuson.
A tibeti kérdés megoldására kidolgozott terv előirányozta a kínaiak tömeges betelepítésének leállítását, az emberi szabadságjogok bevezetését. A terv a kínai fennhatóság elfogadása mellet Tibet autonómiáját irányozta elő, a kínai csapatok kivonását, az atomfegyverek eltávolítását és annak megszűntetését, hogy Kína Tibetben helyezze el az atomhulladékait.
Őszentsége a XIV. Dalai Láma 1967 óta számtalan utazást tett a világ 46 országába.
Nagy szerepet játszott abban, hogy mind Tibetben, mint a nyugati világban gyökeret eresszen a buddhista iskolák tanításainak egyenrangú, egyformán értékesnek tartott szemlélete.
Közvetítve a tibeti buddhizmus mint a négy fő iskolájának tanításait, mindig aláhúzta ezek értékazonosságát és alapvető azonosságát.
Őszentsége rendszeresen találkozik az iszlám- a keresztény és a zsidó vallások vezetőivel, rendszeres szereplője a nemzetközi vallási kongresszusoknak.
„Én mindig úgy gondoltam - mondta Őszentsége, - hogy sokkal jobb ha a vallások és a filozófiák széles sokfélesége létezik, mintha egy vallás vagy filozófia lenne. Ez azért szükséges, mert az embereknek eltéről mentális hajlamaik vannak. Minden vallásnak megvannak a maga eredeti, sajátos eszméi és módszerei. Ezeket megismerve a saját vallásunkat is gazdagítjuk.”
1973 óta, amióta Őszentsége a XIV. Dalai láma először látogatott Nyugatra, számtalan egyetemtől kapott díszdoktori címeket, kitüntetéseket a buddhista filozófiáról szóló munkáiért, a vallásközi párbeszéd aktív előmozdításáért, a környezet védelem propagálásáért és a nemzetközi konfliktusok erőszakmentes megoldására tett javaslataiért.
Őszentsége a XIV. Dalai Láma humanitárius tevékenységének elismerését jelentette az 1989-ben odaítélt béke Nobel-díj.
A Nobel-díjat odaítélő norvég bizottság hangsúlyozta, hogy Őszentsége hajthatatlanul kűzd Tibet felszabadításáért, határozottan fellépve e harc erőszak-mentességéért. Egy békés megoldás keresésére szólít fel, amely az egymás iránti türelmen és tiszteleten alapul.
Őszentsége mindig ismerteti az életről vallott hitvallását a politikai- vallási és társadalmi szervezetek képviselőivel való találkozáskor, számtlan nyilvános előadásán. A világon az egyik legnépszerűbb kiadvány Őszentsége egyik írása, a The Human Approach to World Peace (A világbéke emberi megközelításe), amely tartalmazza Őszentsége a XIV. Dalai Láma legfontosabb nézeteit erről a kérdésről.
Számos, a buddhista filozófiáról és pszichológiáról szóló előadása és könyve, közelebb hozta az ősi buddhista kultúrát a nyugati világhoz. Fontos szerepet játszik abban, hogy egymás kölcsönös tanulmányozása révén gazdagodjon a buddhizmus és a modern tudomány. Őszentsége kezdeményezője a tudomány különböző területei és a tibeti hagyomány közötti dialógusoknak.
Őszentsége gyakran mondja, hogy „én csak egy egyszerú buddista szerzetes vagyok, nem több és nem is kevesebb”. A buddhista szerzetesek életmódját folytatja. Dharamszalában reggel 4 órakor kel fel, meditál, imádkozik és a hivatalos programok, audienciák, vallási gyakorlatok és szertartások szigorú időbeosztása szerint él. Minden napját imával zárja. Amikor azt kérdezik, honnan van ez a lelkesedés benne, ő gyakran idézi a kedvenc négysoros versét Santidévától, a nagy buddhista tanítótól:
Ameddig a tér létezik,
Amíg élőlények élnek,
Hadd maradjak én is a világban
A szenvedések homályát eloszlatni.
További részletek Őszentsége a XIV. Dalai Láma életéről a www.dalailama.com, vagy a www.tibet.net honlapon (ez utóbbi a tibeti kormány weblapja).
www.bomon.hu/tenzingyatso.htm
Eckhart Tolle Sokak szerint a ma elő legnagyobb spirituális tanító. Gondolatai nem igazodnak valamely konkrét valláshoz vagy tradícióhoz. Tanításaiban az ősi mesterek egyszerű és tiszta hangján mondja el mély üzenetét. Azt, hogy miként ébredhetünk fel az itt és mostban, és mindennapjainkat élve hogyan maradhatunk ebben a fölébred állapotban. -oOo- Korai évei és tanulmányai
Ulrich Leonard Tolle névvel született Lünen-ben, Németországban, Dortmund közelében 1948. február 16-án. Megváltoztatta keresztnevét Ulrich-ról Eckhart-ra a német filozófus és misztikus, Meister Eckhart iránti rajongása miatt. Gyermekkorát boldogtalannak jellemezte, különösen 13 éves koráig, amit Németországban töltött. Elmondása szerint otthonában sok volt a konfliktus, és nem élvezte a német általános iskolát, amit ellenséges környezetként élt meg. Azt is állítja, hogy depressziót ébresztett benne „a fájdalom az ország energia mezejében” visszatérő érzékelése, különösen amikor lebombázott épületekben játszott.
13 évesen Spanyolországba költözött hogy az édesapjával éljen, aki lehetőséget adott neki iskolába járni, vagy otthon tanulni. Az utóbbit választotta és ettől kezdve 22 éves koráig nem részesült hivatalos iskoláztatásban. Ehelyett kreatív és filozófiai érdeklődést mutatott, irodalmat, csillagászatot és nyelvet tanult önállóan.
19 évesen Angliába költözött és három évig németet és spanyolt tanított üzletembereknek egy londoni nyelviskolában. Ezen időszak vége felé, „depresszió, szorongás és félelem” által motiválva, elkezdte „keresni a válaszokat az életre”.
Azt mondja: 22 vagy 23 évesen érdeklődővé váltam a szellemi dolgok iránt. Az elmém egyre aktívabb lett. Különféle válaszokat kerestem az értelmen keresztül, filozófián, pszichológián és irodalmon keresztül. És hittem, hogy a válasz az értelemben és a filozófiában volt megtalálható. Tehát ez az amikor elkezdtem képesítéseket szerezni esti előkészítő tanfolyamokon amikre szükségem volt ahhoz hogy bejussak az egyetemre Angliában.
Miután diplomát szerzett a Londoni Egyetemen, kutatásba kezdett a Cambridge Egyetemen mint posztgraduális hallgató, ahova 1977-ben iratkozott be.
-oOo- Belső átalakulása
Egy éjszaka 1977-ben, 29 korában, miután hosszú ideig szenvedett öngyilkos depressziós időszakoktól, Tolle azt mondja megtapasztalt egy „belső átalakulást”. Felébredt az éjszaka közepén, depressziós érzelmektől küszködve, ami olyan erőteljes volt, hogy az már „majdnem elviselhetetlen” volt.
Tolle így jellemezte amit megtapasztalt:
Nem tudok tovább élni magammal. És ebben egy kérdés merült fel válasz nélkül: ki az az „én” aki nem tud saját magával élni? Mi az a magam ? Éreztem, hogy beszippant az űr. Abban az időben nem tudtam hogy ami igazából történt, az elme alkotta én, a nehézségeivel, problémáival, amik az elégedetlen múlt és a félelemmel teli jövő között él, összeomlott. Eloszlott. A következő reggel felébredtem és minden olyan békés volt. A béke ott volt, mert nem volt ott az én. Csak a jelen érzékelése vagy „létezés”, csak figyelni és nézni.
Tolle visszaemlékszik, hogy elment sétálni Londonban a következő reggel, és úgy találta, hogy „minden csodálatos, mélységesen békés volt. Még a forgalom is.” Azt mondja elkezdett érezni egy minden helyzet alapjaként érzékelt békét. Ezután egy körülbelül 2 éves időszakban a Telegraph szerint sok időt töltött „mély boldogság állapotában” ülve a Russel Square park padjain ülve, London központjában, „ nézve ahogy a világ elhalad”. Barátokkal lakott vagy alkalmanként egy buddhista kolostorban vagy primitív körülmények között a Hampstead pusztán. A családja azt gondolta róla, hogy „felelőtlen, teljesen őrült”.
Ezen időszak után, különböző emberek, beleértve a korábbi Cambridge hallgatókat és embereket akikkel véletlenszerűen találkozott, elkezdték kérdezgetni az eszméiről. A következő több mint 5 évben, még több hallgató jött Tolle-hoz és és ő átköltözött Glastonbury-be, 3 órányira nyugatra Londontól, az alternatív élet egy fő központjába. Végül elkezdett újból Londonban dolgozni mint tanácsadó és spirituális tanító. -oOo- Karrier
1995-ben, miután pár alkalommal látogatást tett Észak Amerika nyugati partvidékén, Vancouver-ben telepedett le, Brit Kolumbiában, 47 évesen.
Hamarosan ezután 1997-ben Tolle kiadta első könyvét, A most hatalmát, amit 2008-ra 33 nyelvre fordítottak le, és azóta arab nyelvre is. A média néhány kritikája ellenére 2000. augusztusára a könyv felkerült a New York Times Best Seller listájára „Kemény kötésű Ajánlat” kategóriáját. Csak 2 évvel később érte el az első helyet. Most 2010. májusában 9 évvel később, A most hatalma még mindig a listán szerepel „zsebkönyv ajánlat” –ként 8. helyen ahol 92. hete szerepel.
2005-ben, Tolle megjelentette az Új Föld-et, ami 2008. decemberéig 46 hetet töltött ugyanazon listán, pár alkalommal elérve az első helyet március és szeptember között, ismét a média kritikái ellenére is. Az Új Föld hatalmas sikerét abban az évben követte a könyv Oprah Winfrey saját könyv klujába való kiválasztása. Tolle társult vele azért hogy egy „ online szeminárium ” sorozatot készítsenek. A bejelentést követő 4. héten 3,5 millió példányt szállítottak a könyvből. A heti online szemináriumok magukban foglaltak beszélgetéseket Tolle és Winfrey között, csendes meditációkat, és Tolle felé irányított kérdéseket a nézőktől Skype-on keresztül. Minden hét az Új Főld egyik fejezetét dolgozta fel. A harmadik ilyen szeminárium több mint 11 millió nézőt vonzott.
Tolle alakított egy céget Eckhart Tanításai néven a tanításaihoz kapcsolódó termékek eladásának céljára. Tolle beszédeket és műhelymunkákat, a legtöbbjüket angolul, de alkalmanként ad beszélgetéseket németül és spanyolul. Utazik hogy beszéljen programokon, szemináriumokon és lelki gyakorlatokon. Egy 2003-as interjúban a Telegraph magazinnal Tolle jelezte, hogy nincs szándékában „ jelentős kereskedelmi struktúrát” létrehozni. Az sem áll szándékában hogy egy asram-ot vagy egy központot alapítson de nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy egy „ kifejlődhessen szervesen”. Azt mondta „ óvatosnak kell lenni, hogy a szervezet ne váljon önkiszolgálóvá” .
2009-ben készített egy internetes oldalt Eckhart Tolle TV néven heti csoportos meditációk sugárzásával.
Szeptemberben a Dalai Láma-val tűnt fel és más szónokokkal a „Vancouver-i béke csúcstalálkozón”, amit a Dalai Láma Központ a békéért és oktatásért szponzorált.
A legújabb könyve a „Létezés őrei” egy képeskönyv Patrick McDonnell által illusztrálva, aki a vicces Mutts képregény alkotója.
-oOo- Mély lelki átalakulásáról így írt:30 éves koromig majdnem folyamatosan nyugtalanságban éltem, és ezt az állapotot időről időre öngyilkosságra késztető depressziók tarkították. (Most visszatekintve már úgy tűnik, mintha valami elmúlt életről vagy valaki más életéről beszélnék...) Nem sokkal a 29. születésnapomat követően egy éjszaka, valamivel éjfél után, rettenetes félelemre ébredtem. Már azelőtt is sokszor éreztem ilyesmit, de az érzés ezúttal minden korábbinál intenzívebb volt. Az éjszaka csöndje, a bútorok körvonalai a sötét szobában, az elhaladó vonat távoli dübörgése, minden olyan idegennek, ellenségesnek és teljesen értelmetlennek tűnt, hogy mély utálatot váltott ki belőlem a világ iránt. Mind közül a legutálatosabb saját létezésem volt. Mi értelme lehet tovább élni ekkora szenvedés terhével? Minek folytassam ezt az állandó küzdelmet? Mélységes vágyat éreztem a megsemmisülésre, a nemlétre, s ez a vágy sokkal erősebbé vált, mint a bennem munkáló életösztön. „Nem élhetek magammal tovább!" Ez a gondolat ismétlődött újra és újra az elmémben. Ekkor azonban hirtelen rádöbbentem, milyen különös gondolat is ez. - Egy vagyok vagy kettő? Ha én nem tudok élni magammal, akkor ketten kell, hogy legyünk: az.,én" és a ..magam", akivel az „én" nem tud együtt élni! Lehet, gondoltam, hogy kettejük közül csak az egyik valódi?! Annyira meglepődtem ezen a furcsa fölismerésen, hogy az elmém leállt. Teljesen tudatomnál voltam, de már nem volt több gondolatom. Ezt követően úgy éreztem, mintha valami energiaörvény ragadna magával. Ez a mozgás először lassú volt, majd fölgyorsult. Testemet heves félelem járta át, remegtem. Szavakat hallottam: „ne állj ellen semminek!" Mintha mellkasom belsejéből hangzott volna. Éreztem, hogy beszippant az űr. Úgy éreztem, mintha az űr nem is kívül, hanem belül, bennem lenne. Majd hirtelen eltűnt a félelem, és hagytam, hogy belezuhanjak az űrbe. Hogy ezt követően mi történt, arra nem emlékszem. Az ablakom előtt csiripelő madár hangjára ébredtem. Soha nem hallottam ilyen hangot azelőtt! Szemeim még csukva voltak, és egy különleges gyémánt képét láttam. Igen, ha a gyémánt hangot adhatna, így szólalna meg. Kinyitottam a szemeimet. A függönyön keresztül átszűrődtek a hajnal első fénysugarai. Gondolatok nélkül tudtam, éreztem, hogy végtelenül többet jelent a fény, mint aminek tudatában vagyunk Az a puha fény, ami a függönyön keresztül beáramlott, maga volt a szeretet. Könnyek szöktek a szemembe. Fölkeltem, és körbejártam a szobát. Fölismertem a tárgyakat, mégis tudtam, hogy eddig még sohasem láttam őket igazán. Minden friss volt és eredeti, mintha éppen most keletkezett volna. Kézbe vettem egy-egy tárgyat - ceruzát, üres üveget -, s álmélkodva csodáltam szépségét és elevenségét. Aznap teljes bódulatban járkáltam az utcán, gyönyörködve a földi élet csodájában, mintha csak most jöttem volna erre a világra. Az elkövetkező 5 hónapban a zavartalan, mély, lelki béke és boldogság állapotában éltem. Ezután mintha csökkent volna ennek az állapotnak az ereje, vagy talán csak úgy tűnt, mert megszoktam, s az természetes lételememmé vált. Továbbra is képes voltam funkcionálni a világban, ugyanakkor tudtam, hogy egyetlen tettem sem növelheti azt, ami bennem már megvan. Természetesen tisztában voltam vele, hogy valami mélységesen fontos dolog történt velem, de egyáltalán nem értettem, hogy mi. Évekig nem is jöttem rá-amíg spirituális témájú olvasmányok nem kerültek a kezembe, és nem ismerkedtem meg spirituális tanítókkal, hogy az történt meg velem, amit mindenki keres. Megértettem, hogy azon az éjszakán, a szenvedés heves nyomására, tudatom arra kényszerült, hogy föladja azonosulását boldogtalan és mélységes félelemmel teli énemmel, amely végső soron az elme kitalációja. A feladás olyan teljes volt, hagy ez a hamis, szenvedő én azonnal összeomlott, akár egy fölfújható játék, amiből kihúzzak a dugót. Ami helyette ott maradt, az valódi természetem, az örökké jelen lévő .,én vagyok" volt: a tudat, tiszta formájában, a formával való azonosulás előtti állapotában. Később megtanultam úgy belépni a belső, időtlen és halál nélküli birodalomba. amit eredetileg az említett űrként érzékeltem, hogy közben képes voltam megtartani teljes tudatosságomat. Hosszú időket töltöttem olyan leírhatatlanul boldog és áldott állapotban, amelyekhez képest még az előbb vázolt. eredeti élményem is halovány. Eljött a nap, amikor semmim sem maradt a fizikai világban. Nem voltak emberi kapcsolataim, nem volt munkám, otthonom, és nem volt társadalmilag meghatározható identitásom. Majdnem 2 éven keresztül ültem parkok padjain, a legnagyobb boldogság leírhatatlan állapotában. A legszebb élmények is elmúlnak egyszer, úgy, ahogy jöttek, de talán minden élménynél alapvetőbb az a mélységes béke, amely azóta sem hagyott el. A lelki békének ez az érzése néha már annyira intenzív, hogy csaknem tapintható, és körülöttem mások is megérzik. Máskor valahol a háttérben húzódik meg, mint egy távoli melódia. Később emberek jöttek hozzám, és így szóltak: „Szükségem van arra, ami neked van! Át tudod adni, vagy meg tudod mutatni, hogy miként juthatok hozzá én is?" Így feleltem: „Benned is megvan ez. Csak nem érzed, mert az elméd túl nagy zajt csap." Ez a válasz duzzadt idővel egy könyvvé, amelyet éppen a kezedben tartasz. (A Most hatalma) Mielőtt észbe kaptam volna, ismét rendelkeztem már külső identitással is. Spirituális tanítóvá váltam. http://www.uj-fold.hu/page.php?9
Osho Életrajz
Osho India Madhya Pradesh nevű megyéjében, Kuchwadában született 1931. december 11-én. Már kora gyermekkorától önálló, szabad életet élt, próbára téve a vallási, társadalmi és politikai tradíciókat. Mindig azt hangsúlyozta, hogy a tudást az embernek magának kell megtapasztalnia, nem pedig vakon elfogadnia mások tudását és hitét. |
Huszonegy éves korában történt megvilágosodása után még befejezte egyetemi tanulmányait, majd évekig filozófiát tanított a jabalpuri egyetemen. Eközben széltében-hosszában bejárta Indiát, nyilvános vitákra hívva az ortodox vallási vezetőket, megkérdőjelezve létjogosultságukat. Rengeteget olvasott; hogy ismereteit gyarapítsa, mindent elolvasott, ami a mai hit- és filozófiarendszerekkel, valamint a mai pszichológiával foglalkozik. A hatvanas évek végén sajátos dinamikus meditációs technikákat kezdett kifejleszteni. A mai embert, mint mondja, annyira leterheli a múlt élettelen hagyományainak súlya és a mai kor rohanó életmódja, hogy csak egy katarzis-technika alkalmazásával képes ellazulni, és a gondolat nélküli meditáció állapotában feloldódni. Élete során Osho az emberi tudat kibontakoztatásának szinte minden aspektusáról beszélt, lámpást adva a mai lelki kereső kezébe. Tanítását nem intellektuális megértésre, hanem megtapasztalásra alapozta. Nem tartozik egyik tradícióhoz sem: “Én egy teljesen új vallás-tudat kezdete vagyok – mondja -, kérlek, ne próbáljatok a múlttal összekapcsolni, a múlttal nem érdemes foglalkozni.”A világ minden tájáról érkeztek tanítványok, barátok, keresők. A számukra tartott előadásokat több mint hatszáz kötetben kiadták, több mint harminc nyelvre lefordították. Azt mondja: “Az én üzenetem nem egy doktrína, nem egy filozófia. Az én üzenetem egy bizonyos alkímia, egy tudomány az átalakuláshoz, tehát csak akik készek egójukban meghalni, és újjászületni valami merőben újban, valamiben, amit most el sem tudsz képzelni... csak annak a kevés embernek lesz bátorsága meghallgatni, mert engem hallgatni veszélyes.” "Ha engem hallgatsz, akkor megtetted az első lépést az újjászületésed felé. Tehát ez nem egy filozófia, amit magadra ölthetsz, mint egy kabátot, s aztán henceghetsz benne. És nem is doktrína, amiben vigaszt találsz gyötrő kérdéseidre. Nem, az én üzenetem nem valami verbális kommunikáció - ennél sokkal kockázatosabb: nem egyéb, mint halál és újjászületés." Osho 1990. január 19-én elhagyta testét | gondolatok-osho.mindenkilapja.hu |
Osho tanítván |
Niszargadata Maharadzs 
Mikor születése idejét kérdezték, a Mester szívélyesen azt válaszolta, hogy ő sohasem született! Életrajzi jegyzetet írni Srí Niszargadata Maharadzsról zavarba ejtő és sikertelenséggel teli feladat. Nemcsak születésének pontos dátuma ismeretlen ugyanis, de életének hosszú időszakairól nem állnak rendelkezésre hiteles adatok. Néhány idősebb rokona szerint 1897 márciusában született, egy teliholdas éjszakán, amely egybeesett a Dzsájanti Hanumán ünnepséggel, amelynek során a hinduk Hanumánt, a Rámajána híres eposzának majomistenségét ünneplik. Hogy születését összekössék e híres, szerencsés csillagzatú nappal, szülei a Maruti nevet adták neki, amely Hanumán másik neve.
A gyermekkoráról és korai ifjúságáról szóló adatok ellentmondásosak és nem összefüggőek. Édesapja, Shivrampant, szegény ember volt, aki egy ideig pincérként dolgozott Bombay-ben, később pedig nehéz munkával kistermelőként kereste kenyerét Kandalgaon-ban, amely egy kicsiny falu Maharástra Rátnagiri tartományának erdőségeiben. Maruti majdhogynem tanulmányok nélkül nőtt fel. Fiúként segített édesapjának azokban a munkákban, amelyekhez megvolt az ereje: marhákat őrzött, hajtotta az ökröket, a mezőn dolgozott, és különböző megbízásokat teljesített. Akárcsak teendői, a dolgok, amelyekben örömét lelte, egyszerűek voltak. Viszont éles ésszel volt megáldva, amely sokféle kérdéstől forrongott. Édesapjának volt egy bráhmin barátja, Vishnu Haribau Gore, aki magával ragadó ember volt. Gore gyakran beszélt neki vallási témákról, Maruti pedig figyelmesen hallgatta, állhatatosabban, mint bárki is gondolta volna. Gore volt számára az eszményi ember – komoly, szelíd és bölcs. Maruti tizennyolc éves volt, amikor édesapja meghalt, négy fiút és két leányt hagyva hátra. A kis gazdaság szegényes bevétele az apa halála után még inkább csökkent, nem lévén elég ennyi száj etetésére. Maruti nagyobbik bátyja Bombay-be indult munkát keresni, akit kis idő múlva ő is követett. Azt mondják, Bombay-ben Maruti néhány hónapig könyvelőként dolgozott egy irodában igen csekély fizetésért, de felmondott, amikor megelégelte az alantas munkát. Ezután apró tárgyakkal kereskedett, és boltot nyitott, ahol gyermekruhákat, dohányt és kézzel sodort cigarettákat árusított. Azt mondják, vállalkozása idővel jövedelmezővé vált, bizonyos anyagi biztonságot nyújtva számára. Ebben az időszakban megnősült, született egy fia és három lánya. Gyermekkor, ifjúság, házasság, utódok – Maruti középkoráig egy átlagember hétköznapi, monoton és eseménytelen életét élte, az elkövetkező szentség legkisebb jele nélkül. Barátai között volt Jásvantrao Bágkár, Srí Sziddharamesvár Maharadzs, a Navnáth Szampradája hindu szekta szellemi mesterének egyik tanítványa. (Maharástra tartományban a legrégibb időktől létezik egy Navnáth Szampradája nevű hagyomány, amelynek alapítója a híres Dattatréja risi volt. Bár az első risik működése a múlt ködébe vész, és alakjuk már legendává vált, a folyamatosságot egészen napjainkig megőrizték. A sorban a legutóbbi Srí Niszargadata Maharadzs.) Az 1933-as esztendő egyik estéjén Bágkár bemutatta Marutit gurujának, amely találkozás életének fordulópontja lett. A gurutól egy mantrát kapott és tanácsokat a meditációhoz. Marutinak ezután időszakos látomásai támadtak és néha transzba esett. Valami felrobbant benne, helyet engedve egy kozmikus tudatnak, az örök élet érzésének. Maruti, a jelentéktelen kereskedő öntudata feloldódott, felszínre juttatva Srí Niszargadatta Maharadzs megvilágosodott személyiségét. A megvilágosodás megtapasztalását követően Srí Niszargadata Maharadzs a nagy bölcsek és tisztánlátók kettős életét folytatta, akik miközben a hétköznapi világban léteznek, ugyanakkor egy másik világban is élnek – a kozmikus tudat világában, amely oly ragyogó a végtelen tudásnak köszönhetően. Továbbra is vezette saját boltját, de lemondott róla, hogy haszonra törekvő kereskedő legyen. 1937-ben, egy évvel mestere halála után elhagyta családját és üzletét, kolduló szerzetesnek állt, és zarándokként mezítláb nekivágott a Himalájának, hogy tervei szerint az örök élet keresésének szentelje hátralévő éveit. Hamarosan azonban megértette egy ilyen keresés hiábavalóságát, visszafordult, és ugyanazon az úton hazatért. Megértette, hogy az örök életet nem kell keresnie: már az övé volt. Miután túllépett az “én vagyok a test” meggyőződésén, elért egy oly eleven, oly békés és oly dicsőséges tudatállapotot, hogy ahhoz képest minden más értéktelennek tűnt számára. Elérte az önmegvalósítást. 1938, Bombay-be való visszatérésének éve és 1981. szeptember 8-a között, amikor élete egy rákos megbetegedés következtében kihunyt, Niszargadata Maharadzs számos látogatót fogadott Indiából és a világ különböző részeiből, akik mind egy hiteles szellemi vezetőt kerestek. Bár a Mesternek nem voltak iskolái, beszélgetései rendkívüli mértékben ihletettek voltak. Szegényen született és nőtt fel, de a leggazdagabb volt a gazdagok között, mert övé volt a maradandó tudás határtalan gazdagsága, amelyhez képest a legmesésebb kincsek is csak egyszerű csecsebecsék. Szívélyes volt és könnyed, finom humorú, tökéletesen félelem nélküli és teljesen őszinte – ihletve, vezetve és támogatva mindazokat, akik eljöttek hozzá. Bármely próbálkozás, hogy életrajzi jegyzetet írjunk egy ilyen emberről, haszontalan és fölösleges. Mert ő nem egy ember, akinek múltja és jövője van. Ő az eleven jelen – örök és változatlan. Ő az Önvaló, aki mindenné vált. A fordító (Maurice Frydman) jegyzete: Srí Niszargadata Maharadzzsal néhány éve találkoztam először. Megragadott külsőjének és viselkedésének természetes egyszerűsége, valamint a mélység, hitelesség és alaposság, amellyel tapasztalatát kifejtette. Bármilyen fárasztó és nehézkes volt is felfedezni kicsiny lakását Bombay eldugott kisutcái között, sokan megtalálták az odavezető utat. Legtöbbjük indiai volt, akik zavartalanul, anyanyelvükön beszélgettek vele, de sok idegen is érkezett, akiknek fordítóra volt szükségük. Akárhányszor jelen voltam, a feladat rám hárult. Számos feltett kérdés és a rájuk adott válasz oly érdekfeszítő és sokatmondó volt, hogy hamarosan elkezdtem egy magnetofont használni. Míg a szalagok többségén marathi-angol nyelvű szövegeket rögzítettem, mások indiai és európai nyelvek többnyelvű keverékét tartalmazták. Később mindegyik szalagot angolra fordítottam. Nem volt könnyű a szövegeket szóról szóra lefordítani, ugyanakkor elkerülni az ismétléseket. Remélem, hogy a felvételek jelen fordítása nem csorbítja azt a hatást, amelyet ezzel a nagylelkű, világos elméjű, és a maga módján oly szokatlan lénnyel való találkozás okoz. Külön került kiadásra a beszélgetések szövegének egy marathi nyelvű változata, amelyet maga Srí Niszargadata Maharadzs ellenőrzött. Maurice Frydmam http://mentatea.hu/niszargadata/ki Ram Dass, Amerikai spirituális tanítóEzelőtt bő negyven évvel az Egyesült Államok a vietnami háború árnyékában élt. A fiatalok ellenkulturális lázadása a hippi-mozgalomban teljesedett ki, melynek ideológiai alapját sok egyéb mellett dr. Timothy Leary teremtette meg, a pszichológus, aki az LSD és egyéb tudatmódosító szerek fogyasztását, hasznosságát hirdette.
 A később bebörtönzött tudós közeli munkatársa, a legpatinásabb amerikai egyetemen, a
Harvardon tanító pszichológusprofesszor, Dr. Richard Alpert.Alpert, csakúgy mint sok más, az igaz utat kereső amerikai, Indiába utazott, hogy onnan sose
térjen vissza ezen a néven. Ram Dass-ként tért vissza hazájába, ahol megjelentette „Légy itt most!” című kötetét. A hatás mindent felülmúló volt. A nyugati világból kiábrándult fiatalok
egyfajta ellenkulturális bibliaként forgatták a könyvet, melyből több, mint 2 millió példány kelt el. A szeretetet és az együttérzést a boldogság alapjának tekintő Ram Dass művében ír először nagy
hatású mesteréről, gurujáról, Neem Karoli Babáról (más néven Maharaj-ji).
Ram Dass több szervezetet is alapított, melyek Maharaj-ji szellemiségét alapul véve elsősorban gyógyítói és egyéb szociális feladatot látnak el. Mindeközben különböző előadásokon,
rendezvényeken adott elő a csak rá jellemző nagyon közérthető, humoros és önkritikus stílusban.
Időközben Ram Dass Maui szigetére költözött, ahol házigazdaként és ötletadóként állt a Nyitott szívvel a Paradicsomban http://www.kulturpart.huAmma élete
Ammá interjú, München 2008
EGY távoli Kis halászfaluban született Dél-Indiában Kerala tartományban.Ammá AZT mondja, hogy tudatában volt
annak MinDig, hogy létezik EGY magasabb rendu összefüggése Valóság, Túl ezen a MinDig változó formákkal éS
nevekkel teli világon. Már kisgyermekként kimutatta Szeretet éS együttérzését mindenki féle. Amma AZT mondja: "A
Szeretet megállíthatatlan forrása Arad Ammától AZ Univerzum Minden létező élőlénye féle.
Ez Amma veleszületett természete. "
Korai éveiről Amma AZT vallja: "Gyerekkoromtól fogva azon töprengtem, MIÉRT AZ Kell embereknek szenvedni a
földön? Miert van annyi szegénység? Annyi éhezés? "(Azon a vidéken, where Ammá felnőtt, AZ emberek halászattal
keresik kenyerüket egy. VANNAK napok, amikor Fogas Nélkül térnek haza éS napokig Nincs mit enniük.)
Amma nagyon Kozel került a falu lakóihoz. Életük éS nehézségeik tanulmányozásával lehetősége Nyílt a Világ
természetének megismerésére. Amma Minden munkat elvégzett egy ház körül, köztük a tehenek éS kecskék
gondozását is. Ennek kapcsán mindennap 30-40 házat KELLETT végiglátogatnia tápióka héjat éS Mindenféle
ételmaradékot gyűjtve.Bárhová leteinek a, szenvedéssel találkozott, öregséggel, éhezéssel, betegséggel ... Amma
meghallgatta AZ emberek problémáit, osztozott szenvedésükben éS imádkozott értük.
Amikor ideje engedte, Ammá hazavitte a szenvedőket, Ott megfürdette, megetette őket. Alkalmanként, hogy
támogassa őket, a saját családjától ellopott dolgokat adott nekik.
Ammá megfigyelte, hogy a gyerekek AMIG fiatalok es a szüleiktől függnek, azért imádkoznak, hogy a szüleik sokáig
éljenek éS egészségesek maradjanak. Amikor azonban a gyerekek felnőnek, úgy érzik, hogy szüleik IDOS mar Csák
terhet jelentenek számukra. AZT gondolják: "Miert van Kellene annyit dolgoznom a szüleimért?" Főzni rájuk, mosni
rájuk, gondoskodni róluk mar Csák nyűg ugyanazoknak a gyermekeknek, Akik régebben a szüleik Hosszú életéért
imádkoztak. Amma MinDig azon töprengett: "Miert van ennyi ellentmondás AZ emberi természetben? Hol van AZ igazi
Szeretet? Mi a Valódi Oka a szenvedésnek éS mi a megoldás? "
Amma mar kora gyermekkorában tudta, hogy Isten a mi igazi Önvalónk, a Felsőbbrendű Ero újságok AZ Igazság es a
világunk tartózkodás AZ Abszolút összefüggése Valóság. Éppen ezért Amma Hosszú órákat töltött Mély meditációban.
Szülei éS rokonai tartózkodás értették, hogy mi történik Vele. Tudatlanságukból fakadóan dorgálni kezdték éS
ellenezték spirituális gyakorlatait.
Ammá azonban érintetlen maradt a kritikákkal éS büntetésekkel szemben éS Képes volt a saját világában maradni.
Ebben AZ időben Amma a Szabad ÉG Alatt töltötte nappalait éS éjszakáit, lemondva AZ evésről éS AZ alvásról. Ebben
AZ időben Állatok éS Madarak gondoskodtak rola, ennivalót hoztak neki éS segítették visszatérését a Mély meditatív
állapotból.
Meditálás közben éS azon kívül, Ammá megpróbálta megtalálni Minden szenvedés éS szomorúság forrását, Amit
újságok körül tapasztalt. EGY Ponton felismerte, hogy AZ emberiség szenvedésének Oka AZ emberek karmájában
keresendő, vagyis korábbi cselekedeteinek gyümölcsében.Ammá azonban ezzel a válasszal tartózkodás volt
megelégedve éS Meg mélyebbre tekintett. "Hogyha valakinek a szenvedés a karmája, akkor tartózkodás mellett a mi
dharmánk (kötelességünk), hogy segítsük ot?".Ha valaki beleesik EGY Mély gödörbe, akkor vajon az Á Helyes, hogy
elsétálunk mellette éS AZT mondjuk: "az Ez a karmája, IgY Kell szenvednie. Nincs mit tenni! "? Nem! AZ a
kötelességünk, hogy segítsünk neki kimászni a gödörből!
Megtapasztalva AZ egységet Minden létezővel, Ammá ARRA a felismerésre jutott, hogy életének küldetése "felemelni"
a gyengélkedő emberiséget.Amma ekkor kezdte el spirituális küldetését, hirdetve AZ Egység igazságát, a szeretetet éS
AZ együttérzést, fogadva mindenkit, akinek szüksége van ra.
Manapság Amma AZ ev legnagyobb részét utazással tölti, hogy felemelje, magához ölelje éS megvigasztalja a
rászorulókat. Indiai ásramjában 3000 embernek ad otthont valamint naponta több ezren látogatják Indiából es a Világ
Minden tájáról, hogy találkozzanak Vele. AZ ásram lakói éS AZ odalátogatók egyaránt - Amma inspiráló példáját
folytatva - a Világ szolgálatának szentelik magukat. Amma széleskörű jótékonysági projektjein keresztül otthonok
épülnek a hontalanoknak, életjáradékot kapnak a rászorulók, ES Orvosi ellátásban részesülnek a
betegek.Megszámlálhatatlan azon emberek száma, Akik munkájukkal hozzájárulnak a szerető gondoskodás ezen
formáihoz.
Ammá szerint "A Szeretet az AZ egyetlen orvosság, AMI Képes begyógyítani a Világ sebeit. Ebben AZ univerzumban a
Szeretet AZ, AMI AZ embereket összeköti. Ha felismerjük magunkban EZT, a diszharmónia eltűnik éS Állandó Béke lesz
a jutalmunk. "
www. Ammá chi.hu
Láma Ole Nydahl
 Láma Ole Nydahl egyike azon kevés nyugatiaknak, akik a tibeti buddhista hagyomány teljes jogú lámái és meditációs tanítói. 1969 decemberében feleségével, Hannah-val a 16. Karmapa - a század egyik legnagyobb jógija és a tibeti buddhizmus Kagyü hagyományának vezetője - első nyugati tanítványai lettek.
Karmapa nagy hatással volt életükre. Megkérte Hannah-t és Olét, hogy hozzák el a buddhizmust Nyugatra. Az elmúlt 40 évben megállás nélkül utaztak, tanítottak és meditációs központokat hoztak létre a világ számos országában.
„Egyszerű a receptem: mutasd meg az embereknek annak szükségét, hogy találni kell valamit, ami kivezeti őket a betegségből, az öregségből és a halálból, engedd őket bepillantani az életörömödbe. Mondd meg az embereknek, hogy a tudat olyan, mint a tér: nyílt, tiszta és határtalan; beszélj az útról és a célról is.”
Ajánlott olvasmány: Láma Ole Nydahl – Első lépés a Gyémánt Úton
(Jaffa Kiadó, 2009), Minden határon túl http://www.buddhizmusma.hu
 17.Karmapa Táje Dordzse A 17. karmapa, Táje Dordzse 1983-ban született a kínai elnyomás alatt lévő Tibetben. Tizenegy évesen, 1994 elején jutott el Indiába, ahol a hagyományos buddhista képzés mellett nyugati stílusú oktatásban is részesült. Angol nyelvet tanult, és megismerkedett olyan hasznos dolgokkal, mint a számítógép és az internet. Formális kolostori képzését 2003 decemberében fejezte be. 2000 elején Németországban, Ausztriában és Magyarországon adott tanításokat több tízezer embernek. Ez volt első európai körútja, mely a nyugati aktivitásának kezdetét jelentette. 2004nyarán másodszor látogatott Európába: Spanyolországban, Németországban, Svájcban, Franciaországban, Dániában, Lengyelországban, Csehországban és Ausztriában adott tanításokat és beavatásokat, ezzel biztosítva a Gyémánt Út buddhizmus élő átadásának töretlen folytonosságát. http://krisztinamaria.wordpress.com
 Sri Vasudeva Sri Vasudeva Sri Vasudeva szellemi vezető, spirituális mester, ki egyesíti az ősi bölcsességet a modern gondolkodással. Sokak számára személyes vezető, oktató, tanácsadó. Nemzetközi szónok és szakmai előadó. Egy nemzetközi non-profit szervezetnek, a Blue Star-nak az alapítója és igazgatója. Az általa közvetített bölcsességet az emberek magukénak érezhetik és beépíthetik mindennapi életükbe. http://krisztinamaria.wordpress.com
Bhagawan Sri Sathya Sai Baba
Nehéz szívvel tudatjuk veletek a Káli Kor legszomorúbb hírét, miszerint az Úr Bhagawan Sri Sathya Sai Baba, a Szeretet Hírnöke, ki mindannyiunkat elárasztott feltétel nélküli, tiszta szeretettel, ma, április 24.-én reggel 7 óra 40 perckor elhagyta fizikai testét. Átadta a stafétát a szeretet nagykövete - In memoriam Sai Baba 2011. április 27. 07:13 Április 24-én elhagyta a földi síkot Sri Sathya Sai Baba, aki azért született, hogy segítse az emberiséget a szeretet útján járni. Halálával is ezt az üzenetet közvetítette, de most már nekünk magunknak kell a szeretetet megteremteni a világban. Több millióan gyászolják a világ minden országában Sai Babát, teljes nevén Baghavan Sri Sathya Sai Babát (1926 – 2011), indiai gurut és vallási tanítót, akit hívei Isten földi inkarnációjának tartottak.
Ő maga úgy vélte, azért született a Földre, hogy megváltoztassa az emberiség sorsának irányát, és azt a szeretet felé terelje.
"Én vagyok a szeretet megtestesítője, a szeretet az Én eszközöm. Nem létezik olyan teremtmény, amelyben ne lenne szeretet. Még a legelvetemültebb is legalább önmagát szereti." – részlet Sai Babatanításaiból.
Sai Baba állítólag már gyermekkorában kitűnt a többiek közül különleges képességeivel és együttérzésével minden élőlény iránt.
Gyógyítói és materializáló képességét, tiszta és szeretetteljes tanításait egyre többen csodálták, az 1960-as évektől kezdve már a nyugati országokból is egyre többen látogattak el hozzá, hogy választ kapjanak kérdéseikre, kételyeikre.
Sokan szemfényvesztésnek és egyszerű bűvésztrükknek tartják, de jónéhányan beszámoltak azokról az esetekről, amikor Sai Baba tárgyakat, például ékszereket, Krisna-szobrot vagy keresztet materializált.
Állítólag aki egyszer is megtapasztalta személyes karizmáját, örökre a tisztelőjévé vált tisztasága és magas szellemisége okán.
A vallások egységét szem előtt tartva azt tanította, hogy nem akar új vallást alapítani, ehelyett arra ösztönözte híveit, hogy tartsanak ki meglevő hítük mellett és azt erősítsék.
"Éljenek és virágozzanak a különféle vallások; hirdessék Isten Dicsőségét minden nyelven, minden dalban. Legyen ez az eszménykép! Tiszteljük a hitek közötti különbséget, s fogadjuk el mindegyiket egyaránt mindaddig, mígnem valamennyi egységre fog törekedni. Ha minden ember a vallásalapítók által lefektetett eszmék szerint él - kerülve gyűlölködést és kapzsiságot - akkor a világ békés és boldog lakóhellyé válhat."
Sathya Sai Baba és az általa irányított szervezet Indiaszerte több kórházat, iskolát alapított, ahol a gyógyítást és az oktatást teljesen ingyenessé tették. Kórházaikban a mai napig nem a hagyományos orvoslással, hanem saját módszereikkel kezelik a betegeket. Szülőfalujából, Puttrapartiból adományokból saját repülőtérrel és ivóvízhálózattal rendelkező zarándokvárost teremtet, kórházzal, egyetemmel, múzeummal.
„Azért jöttem, hogy szívetekben meggyújtsam a Szeretet lámpását, és lássam napról napra egyre fényesebben ragyogni. Nem jöttem semmilyen vallás nevében, sem azért, hogy új felekezetet, egyházat teremtsek, vagy magam köré híveket gyûjtsek. Azért jöttem, hogy beszéljek nektek erről az Egyetemes Hitről, e Spirituális Elvről; a Szeretet útjáról, a Szeretet erényéről, a Szeretet kötelességéről, a Szeretet iránti elkötelezettségről.”
Baba, 1968. július 4.
A Harmonet asztrológusa Sai Baba halála napján, április 24-én esedékes érdekes Szaturnusz-Merkúr szembenállásra hívta fel a figyelmet. Az ilyen jellegű együttállás mindig információtartalmú, mintha Sai Baba még a halálával is közvetíteni akart volna valamit híveinek és az egész emberiségnek. A szeretet isteni minőségét tökéletesen megvalósító guru halála arra taníthat bennünket: a szeretetet mostantól nekünk magunknak kell megteremteni a világban, a saját életünkben, ahelyett, hogy gurukat és tanítókat követnénk.
Talán az sem véletlen, hogy annyi nagy tanító és mester távozik el az utóbbi időben közülünk. Valóban elérkezett az idő, hogy saját magunk gurujává váljunk és megvalósítsuk azokat a minőségeket, amelyeket ők is tanítottak és éltek a mindennapjaikban: a feltétel nélküli szeretetet, az önzetlenséget, a derűt, a bölcsességet és az erőszakmentes életet.
KE
A cikk a Wikipédia szócikkének felhasználásával készült. |
Rövid életrajza
---------------------------------------------------------
1926. november 23-án született. Egész életét Isteniségének megnyilvánulásai jellemzik. Világra jöttét csodálatos események kísérték: születésekor a házban lévő hangszerek maguktól kezdtek játszani. Később kobrát találtak a takaró alatt, amin újszülöttként feküdt. Már gyermekkorában azonosnak érezte magát minden élőlénnyel, és irtózott attól, hogy tápláléknak szánva, megölik a madarakat és az állatokat.
Nem volt hajlandó húst enni. Már négy évesen sokszor a kéregető koldusoknak adta ebédjét. Nem bírta nézni a szenvedést. Határtalan részvétről tett tanúbizonyságot. Nyolcévesen a korabeli gyerekekből csoportot szervezett Istent dicsőítő dalok éneklésére, és saját szerzeményű bhajanokat (szent dalok) tanított társainak.
Kezdettől fogva csodálatos erők birtokában volt. Istentiszteletek után például egy üres zsákból - prashadot - áldott ételt, édességet osztott. Előre megjósolt későbbi eseményeket, különböző tárgyakat teremtett a semmiből. Hozzátartozói, attól tartva, hogy természetfeletti képességei egy, a testét megszálló gonosz szellemnek tulajdoníthatók, különböző eszközökkel - többek közt fizikai kínzásokkal - igyekeztek kiűzni belőle a vélt szellemet. A kínzásokat és megpróbáltatásokat Baba nyugalommal viselte. E kísérletek során kinyilvánította magáról, hogy Ő az újjászületett Shirdi Sai Baba. Mindaddig a dél-indiai Puttaparthiban nem hallottak Shirdi Sai Babáról, Aki a tőlük 1000 km-re, északnyugatra fekvő Shirdiben élt és tevékenykedett.
14 évesen, 1940. október 20-án kijelentette, hogy többé nem tartozik a családjához, és levetve a magára öltött Maya (illúzió) köntösét, követőihez csatlakozik, hogy beteljesítse Isteni Küldetését. Ezt követően a hívők mind nagyobb és nagyobb számban sereglettek köré. Követői csodák sokaságát láthatták, ami mind boldogságukat és jólétüket szolgálta.
Többek közt, a Chitravathi folyó közelében található egyik tamarind fáról (ma Kalpa Vriksha néven ismert) egymás után szedte, a hívők által kívánt gyümölcsöket. Mindenütt megnyilatkozó erejével segítette híveit. Gyógyíthatatlan betegségektől szabadította meg őket, és Kegyének jeléül tárgyakat teremtett számukra. Hasonló csodák máig is jellemzőek Swami tevékenységére, és nem csupán Indiában fordulnak elő, hanem a világ minden részén, ahol az emberek Istent keresik. A hívők gyakran lelnek rá Sathya Sai Babában Isten-keresésük beteljesült céljára.
http://krisztinamaria.wordpress.com --------------------------------------------  John Myrdhin Reynolds Vadzsranatha a Berkley-ben lévő Kolumbia és Kalifornia egyetemeken és a Seattleben lévő Washington Egyetemen buddhizmust,vallástörténetet, antropológiát, arabot, szanszkritot, és tibeti nyelvet tanulmányozott. Először iszlám tanulmányokat folytatott Atrhur Jeffrey professzor vezetésével, majd iráni tanulmányokat J. Duchesne-Geillemin professzor vezetésével. Buddhista filozófiából nyerte el a Ph.D fokozatot, melyhez szanszkrit és tibeti nyelven Edward Conze professzor irányításával végezte kutatásait, aki a Buddhista Pradzsnyápáramita irodalom híres tudósa. Aztán több mint tíz évet töltött Indiában és Nepálban, különböző dél-indiai hindu asramokban, és Darjeelingben, Kalimpongban és Nepálban tibeti buddhista kolostorokban kutatásokat végzett. Az utóbbi helyeken a nyingmapa és kagyüpa tibeti buddhista iskolák irodalmát kutatta szertartásaikat és meditációikat gyakorolta. Láma tanítói közé tartozott Desung Rinpócse, Kangyur Rinpócse, Csátrál Rinpócse, Dudzsom Rinpócse, Kalu Rinpócse, XVI. Gyalva Karmapa, és mások. Főleg a Dzogcsent és a buddhista tantrákat gyakorolta, mindkettőt a saját közegében, és összehasonlította nyugat gnoszticizmusával és más mitikus hagyományokkal. Ennek eredményeképp sok nyingmapa és kagyüpa hagyományhoz tartozó szöveget fordított angolra, és az utóbbi tizenöt évben a bön hagyomány szövegeit is fordítja. Nepálban kutatta a tibeti sámánizmus tanait és technikáit, beleértve az ördögűzést és a lélek visszaszerzését is, a nyingmapa iskolához tartozó ngakpa lámákkal együtt alkalmazta és gyakorolta azokat. Előrehaladása ezekben a kutatásokban tapasztalati jellegű volt és részvételen alapult, nem csupán a szövegekre korlátozódott. Beavatottja lett a tibeti buddhizmus nyingmapa és kagyüpa iskoláinak, és Őszentsége Dudzsom Rinpócse 1974-ben Kalimpongban nyingmapa ngákpává, vagyis buddhista tantrikus jógivá avatta, és a Vadzsranatha (Rigzdin Dordzse Gönpo) nevet kapta . Őszentsége ösztönzésére és jóváhagyásával mély kutatásokba kezdett a tibeti buddhizmus ngakpa hagyományával kapcsolatban, mely Guru Padmszambhavától és Nubcsen Szángye Jesetől származik, az időszámításunk szerinti VIII. századból. Attól kezdve széles körben folytatta kutatásait és tanításait Indiában, Európában és Amerikában. Vallástörténelmet tanított és buddhista tanításokat adott a Sánti Asrámban (Dél-India), a Massachusetts Egyetemen (Amherst), a Kalifornia Egyetemen (Santa Cruz), és újabban a New Rochelle Egyetemen (New York City). Továbbá Európa különböző vidékein buddhista meditációt, tibeti samanizmust és pszichológiát oktatott, például Amszterdamban, Hágában, Göringenben, Koppenhágában, Malmöben, Oszlóban, Devonban, Londonban, valamint Olaszországban, Görögországban, Mallorcán, Lengyelországban, Magyarországon és Jugoszláviában. Húsz éven keresztül együtt dolgozott Namkhai Norbu Rinpócsével, a nyugaton élő híres Dzogcsen mesterrel, akinek útmutatásával számos nyingmapa Dzogcsen szöveget fordított. 1989-tol Lopön Tenzin Námdák Rinpócsével dolgozik együtt, a Tibeten kívül élő híres bön tudóssal, és számos ősi ritka bönpó dzogcsen szöveget fordított le, melyek főleg a Zhang-zhung Nyan-gyud-höz tartoznak, átültetett Má-gyud és bönpó Anyatantra szövegeket is. Főleg a Nyingmapa és a Jungdrug bön hagyományok Dzogcsen tanításának eredetével foglalkozik, és kutatja ezek kapcsolatát az iráni, közép-ázsiai és nyugati vallásokkal, beleértve az iráni buddhizmust, mithraizmust, és gnoszticizmust. Létrehozta a Bönpó Fordítási Alapítvány Bönpó Fordítási Projektjét, ahol sok saját fordítása jelent meg. San Diegoban létrehozta a Vidjadhara Intézetet, ahol összehasonlító tanulmányokat végeznek a világon lévő vallások valamint a keleti és nyugati pszichológia között.
http://krisztinamaria.wordpress.com
|
Őszentsége a
41. Szakja Trizin |
Őszentsége Szakja Trizin 1945-ben született a Dél-Tibeti Cedongban. Tibet egyik legősibb spirituális családjából, a Khön családból származik, és a negyvenegyedik tagja a lámák töretlen vonalának, melynek eredete 1073-ba nyúlik vissza. A Szakja hagyomány vezetője; a Szakja Trizin elnevezés jelentése „ A Szakják Trónjának Fenntartója”. Hét éves korában, apja halálakor vált a Szakják vezetőjévé, miközben már intenzív tanulmányokat és szellemi gyakorlatokat folytatott a Szakja hagyomány tanításai alapján. Még gyerekkorában részt vett egy hét hónapos elvonuláson. Főbb tanítómesterei: Dzsamjang Kjenzi Csöki Lodrö, Navang Lodrö Sempen Nyingpo, Csögye Trincsen Rinpocse, valamint Kenpo Api Rinpocse voltak.
1959-ben, mikor a kínaiak megszállták Tibetet, Indiába távozott. Ott Csögye Trincsen Rinpocse útmutatásai által bevezetést nyert és tanulmányozta a Rime gyűjteményt, a Gyude Kundut (a Tantrák gyűjteménye), valamint a Lamdre-t (Út és Gyümölcsei). A három alapvető Szakja vonal, a Szakja, Tzár és Ngor vitele mellett Őszentsége Szakja Trizin tartja a teljes tanításait a „Vashíd”-nak, valamint a Nyingmapák „Hatalmas Tökéletesség”-nek is, melyeket Drupcsen Rinpocse és Dzsamjang Kenzi Rinpocse hagyományozták rá. Őszentsége fenntartója a Lamdre tanításoknak is, melyek átfedik mind a Hinajána, Mahajána és Mantrajána utakat is. Számtalan kolostort alapított Indiában és Kelet-Ázsiában. Kialakította száműzetésbeli székhelyét az Indiai Rajpurban, melynek közelében létrehozta a Szakja kollégiumot, mely a magasabb filozófiai tudományok iskolája, ahol logikát, filozófiát, pszichológiát oktatnak és gyakorolnak. Kíválóan beszél angolul, 1974 óta többször utazott Európába, az USÁ-ba és Dél-Kelet Ázsiába, ahol tanításokat és beavatásokat adott.
1986-ban megalapította a magyar szakjapa közösséget, a Szakja Tasi Csölinget, mely közösség 1998-tól hivatalosan bejegyzett egyházként működik. Őszentsége 1998-ban, és 2002-ben látogatást tett Magyarországon a Szakja Tasi Csöling Buddhista Egyházközösség meghívására és tanításokat, beavatásokat tartott több száz ember számára.
Jelenléte nagymértékben elősegítette a magyarországi buddhizmus fejlődését.
Forrás: Szakja Tasi Csöling Buddhista Egyházközösség |
Születés és gyermekkor
Shri Mataji Nirmala Devi - a Sahaja Jóga megalapítója - 1923 március 21-én született India Maharashtra államában, Chindvara-ban, keresztény családban. Szülei Prasad és Cornelia Salve, a Shalivahana-k királyi családjának közvetlen leszármazottai voltak. Tökéletes önmegvalósulással született és aki már kora gyermekkorától fogva tudatában volt annak, hogy különleges ajándék birtokában van, amelyet az egész emberiség számára hozzáférhetővé kell tennie. Shri Mataji és Szülei kulcsszerepet játszottak India függetlenségi mozgalmában, melynek célja az angol uralom alóli felszabadulás volt.
Édesapja, Mahatma Gandhi közeli munkatársa, tagja volt India Alkotmányozó Nemzetgyűlésének és segédkezett a független India első alkotmányának megírásában. Nagyhírű tudós volt, tizennégy nyelv ismerője, aki lefordította a Koránt marathi nyelvre. Shri Mataji édesanyja volt az első nő Indiában, aki a matematika területén tudományos fokozatot szerzett.
Harc India függetlenségéért
Rendkívül figyelemreméltó Shri Mataji részvétele a szabadságért folytatott küzdelemben. Nagyon bátor volt és ifjúsági vezetőként vakmerően viselkedett.1942-ben, amikor Gandhi meghirdette a "Szabadítsuk fel Indiát Mozgalmat", még le is tartóztatták és más szabadságharcosokkal együtt börtönbe zárták, a mozgalomban való aktív részvételéért.
Shri Mataji születésétől fogva tökéletesen tisztában volt az emberi idegrendszer és az azzal kapcsolatban álló finom energiarendszer működésével. Abból a célból, hogy megismerkedjen a tárgyhoz kapcsolódó tudományos szakkifejezésekkel, orvostudományt és pszichológiát tanult a Lahore-i Keresztény Orvosi Akadémián.
A család
Röviddel azelőtt, hogy India elnyerte függetlenségét, feleségül ment Sir C. P. Srivastava-hoz, aki India egyik legodaadóbb állami főhivatalnoka lett és akit az angol királynő lovaggá ütött. Indiában úgy tartják, hogy a feleség az, aki a férj szerencséjének kovácsa – nos, ez Sir C. P. Srivastava esetében teljes mértékben beigazolódott. Az állami ranglétrán nagyon gyorsan haladt előre. 1964-1966 között a néhai Lal Bahadur Shastri Miniszterelnöki Hivatalának titkára volt. Maga Shastri az indiai politika történetében az ideális miniszterelnök példája volt.
Ezután 16 egymást követő évben választották meg az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Hajózási Szervezetének főtitkárává. Miként Sir C. P. Shrivastava továbblépett az indiai történelem színteréről és világszerte ismertté vált, addig Shri Mataji eleget téve családi kötelezettségeinek felnevelte két lánygyermeküket, majd nekilátott spirituális küldetése beteljesítésének.
Megszületett a Sahaja Jóga
1970. május 5-én egy Bombay-tól 150 mérföldnyire lévő tengerparti faluban, Nargolban, elérte ezt a tapasztalást és Sahasrara csakrájának megnyílását. Ezután utazni kezdett, hogy felébressze a Kundalinit az emberek tömegeiben. Így jellemezte a Sahasrara csakra megnyitását: "Úgy láttam a Kundalinit, mely az Ősi Erő bennünk, a Szentlélek bennünk, mint egy kinyíló teleszkópot. Ezután láttam az egész dolgot nyitva és sugarak nagy esőzuhataga kezdett folyni a fejemen keresztül, mindenütt. Úgy éreztem, elvesztem, nem vagyok többé. Csak a kegyelem volt jelen. Láttam, amint ez teljesen megtörténik velem."
Shri Matajinak a spirituális üdvözítésért folytatott munkája ekkor kezdődött el igazán.
http://krisztinamaria.wordpress.com
|
Sri Chinmoy (1931-2007) - A
világbéke szolgálatában töltött
élet |
Sri Chinmoy életét a világbéke keresésére, és az emberi lélek korlátlan lehetőségeinek beteljesítésére szentelte. A kultúrán és a sporton keresztül különféle hitű és nemzetiségű embereket ösztönzött, hogy olyan értékeket hozzanak előtérbe, amelyek az emberiség családját egyesítik.
Sri Chinmoy Egység-Otthon Világbékefutás és a Világharmónia Futás
Sri Chinmoy 1987-ben alapította meg a Világbékefutást - egy nemzetközi váltófutást a nemzetközi barátság és béke elősegítésére. Azóta több mint százhúsz országban több millió ember tett egy lépést a békéért, és adta kézről kézre az égő békefáklyát. A ma Világharmónia Futásnak nevezett egész világra kiterjedő rendezvény számtalan gyermek szívébe segít elültetni a világbéke álmát.
Egység-szív-könnyek és mosolyok nemzetközi humanitárius szolgálat
A nemzetközi Sri Chinmoy központok 1990-ben kezdtek gyógyászati célú segélyt gyűjteni Oroszország éhező népének. Azóta a szolgálat kiterjedt, és nagy mennyiségű humanitárius segélyt gyűjt össze és küld szét a szűkölködők megsegítésére hat kontinens számos országában. Az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárhelyetteseinek külön kérésére a szervezet úttörő szerepet vállalt a humanitárius segélyek gyors küldésében több ország végletesen szükséget szenvedő népe számára. A Sri Chinmoy által kezdeményezett humanitárius szolgálat eddig 136 országban vállalt szerepet.
Zene
Sri Chinmoy közel 20.000 dalt komponált angol nyelven és anyanyelvén bengáliul. A zene egyetemes nyelvét használva, 800-at is meghaladó békekoncertjén, világszerte több százezer embernek adta elő lélekemelő műveit. Koncertjein - melyek mindig ingyenesek voltak - a világ számos kultúrájának tucatnyi hangszerén játszott. Tartott békekoncerteket olyan híres koncerttermekben is, mint a New York-i Lincoln Center és Carnegie Hall, a londoni Royal Albert Hall, a moszkvai Rasszija terem és a tokiói Budokan Hall. Magyarországon Sri Chinmoy három alkalommal adott koncertet. Utoljára 2004. október 2-án az Erkel színházban.
Irodalom és előadások
Több mint 1500 verses, esszés, drámai és novelláskötetén keresztül Sri Chinmoy szavai a béke keresésének és az önfelfedezésnek a gazdagságát és sokszínűségét adják át. Megjelent verseinek száma meghaladja a százhúszezret. 26 nyelvre lefordított munkái olyan kiadóknál jelentek meg, mint a a Simon & Schuster, a Harper & Row, Magyarországon pedig a Magyar Könyvklub. Több száz előadást tartott az Egyesült Államok valamennyi államában és az egész világon, olyan kiváló egyetemeken, mint a Harvard, a Yale, az Oxfordi, a Cambridge-i és a Tokiói Egyetem.
Sport
A fiatal korában százméteres sprinter és tízpróbás bajnok Sri Chinmoy hitt benne, hogy egészséges testre van szükségünk. A lelkes teniszező és korosztályos csúcsokat felállító súlyemelő 22 maratoni és 5 ultramaratoni távot is futott. Megalapította a nemzetközi Sri Chinmoy Marathon Team-et, amely évente mintegy 500 sporteseményt szervez szenior atlétikai versenyektől kezdve a világ leghosszabb hivatalosan elismert – 3100 mérföldes - futóversenyéig.
Vallásközi csend: Békemeditáció az Egyesült Nemzetek Szervezeténél
U Thant ENSZ-főtitkár biztatására Sri Chinmoy 1970-tő vezette a Békemeditáció az Egyesült Nemzetek Szervezeténél elnevezésű programot. Hetente kétszer találkozott a különböző nemzetekhez és vallásokhoz tartozó küldöttekkel és személyzettel, hogy értékes pillanatokat szenteljenek csendesen a békének. Sri Chinmoy békemeditációkat vezetett más jelentős intézményekben is, köztük az UNESCO-nál, az Egyesült Államok Kongresszusában, valamint különböző országok parlamentjében.
"Köszönet azért a gyönyörű munkáért, amit a lelkek javára végeztél. Imáimba foglallak, és számítok folyamatos támogatásodra imáidban és áldozatvállalásaidban.”
Teréz anya, a Szeretet Misszionáriusai rend alapítója, béke Nobel-díjas
„Fáradhatatlan erőfeszítései és folyamatos utazásai világszerte annak érdekében, hogy az emberiség egységének üzenetét terjessze, valóban csodálatra méltóak, testvérem.”
Nelson Mandela, a Dél-afrikai Köztársaság elnöke (1994-99), béke Nobel-díjas
„Napjainkban az Ön humanitárius tevékenysége minden jó szándékú ember szemében különös értéket nyer.”
Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió elnöke (1985-91), béke Nobel-díjas |
Sri Deep Narayan
Mahaprabhuji |
 A nagy indiai szent és Isten-megvalósított mester, Bhagwan Sri Deep Narayan Mahaprabhuji az isteni szeretet és bölcsesség igaz megtestesülése. Radzsasztánban élt 1828-tól 1963-ig.
Már születésekor tökéletes és isteni lélek volt. Élete bővelkedett csodálatos történésekben és tettekben. Azok, akik ismerték, és még ma is élnek, beszámolnak csodáiról. Sri Mahaprabhuji ashramja a Thar sivatag szélén, Bari Kathuban fekszik. A kathui ashram nem sokkal azután, hogy Mahaprabhuji elhagyta fizikai testét zarándokhellyé vált. A világ minden tájáról érkeznek ide keresők, hogy érezzék azt az légkört, isteni sugárzást, amely az egész helyet áthatja.
Sri Mahaprabhuji egész életét az élőlények szolgálatának szentelte. Példája és szavai a SAT SANATAN DHARMA legmélyebb és változás nélküli igazságát közvetítették mindenkinek, aki eljött hozzá - függetlenül attól, hogy milyen vallású, nemzetiségű, nemű és társadalmi helyzetű volt.
A SAT SANATAN DHARMA az isteni Önvalóhoz fűző igaz kapcsolatot jelenti. Ez az örök vallás fölötte áll minden hitnek, minden lényt összeköt és egyesít. Azt hirdeti, hogy minden élőlény ugyanazt az isteni szikrát hordozza.
"Szeress minden élőlényt legalább annyira, mint önmagadat." Sri Mahaprabhuji e mondata az emberiségnek szóló üzenetének lényege. "Szeretni" annyit jelent: megérteni, megbocsátani, segíteni, adni. Minden lény - ember és állat - az Úr gyermeke és az Ő része. Minden ember egy tehát Istennel és az egész teremtéssel. Az élet feladata, hogy felismerjük és megvalósítsuk az Igazságot a Földön. Ehhez fel kell adnunk egónkat, amely másoktól elválaszt, a szűk látókörű önzést, egységben és harmóniában kell élnünk minden élőlénnyel, az embereknek segíteniük és támogatniuk kell egymást. 135 éves korában Sri Mahaprabhuji elhagyta a világot azon a napon és órában, amelyet egy évvel korábban megjósolt. De lelke jelen van, és a fény, amelyet tanítványai szívében meggyújtott, kiolthatatlan, miként saját isteni lelkének lángja.
Sri Mahaprabhuji bölcsességének főbb pontjait Arany Tanításai foglalják össze. Londonban tanult jogot, ám odautazása előtt önmegtartóztatási fogadalmat tett, melyhez egész életében hű maradt. Az indiai hagyományoknak megfelelően korán (tizenkét évesen) nősült, ezért elutazása előtt már négy gyermeke volt. 1893-ban egy indiai cég jogtanácsosaként Dél-Afrikába utazott, ahol a hindu kisebbség szószólója lett. Ebben az időben alakította ki filozófiai rendszerét, melyre egész pályafutása épült.
Elvének lényege, hogy az igazság ereje győz, így passzív ellenállással kell elérni a kitűzött célokat. 1915-ben tért vissza Indiába, ahol a függetlenségi mozgalom élére állt, s ekkoriban kapta a Mahatma jelzőt is híveitől. India ebben az időben még brit koronagyarmat, Gandhi pedig Nagy-Britanniával szemben a hindu nacionalizmus képviselőjeként lépett fel. Az I. világháborút követően Nagy-Britannia szövetségesnek tűnhet, Gandhi pedig India függetlenségét követelte.
1922-ben az egész országot polgári engedetlenségre buzdította, amiért hat év börtönbüntetésre ítélték. Két év múlva szabadon engedték, ekkortól politikai akciói révén egyre élesebb ellentét alakult ki a brit hatóságok és az indiai függetlenség hívei közt. A II. világháború idején többször hangsúlyozta, hogy csak a független, szabad India tud csatlakozni a szövetséges hatalmakhoz. A polgári engedetlenség és a passzív ellenállás a leghevesebb európai és észak-afrikai harcok idején érte el csúcspontját, ám India függetlenségét mégsem sikerült kivívniuk.
1942 és 1944 között ismét bebörtönözték, előzőleg ugyanis meghirdette a „Quit India” jelmondatot, mely a britek azonnali távozására szólított fel. Szabadulása után szembesülnie kellett azzal, hogy politikai küzdelme nem érte el a célját: a hinduk és muzulmánok kiegyezése nem jött létre, nem tudta elejét venni a véres zavargásoknak, és a volt gyarmat 1947-es függetlenné válásával két országra szakadt: Indiára és Pakisztánra.
1948-ban, miközben arra akarta rávenni a hindu közösséget, hogy tegyen engedményeket a muzulmán kisebbségnek, Új-Delhiben egy szélsőséges nacionalista, Nathuram Godse lelőtte.
Az iránta érzett mélységes tiszteletből Dzsahavaral Néhru első indiai elnök lánya, nevét Indira Gandhira változtatta.
2007 júniusában az ENSZ közgyűlése október 2-át, Gandhi születésnapját az erőszakmentesség világnapjává nyilvánította.
Életút:
1869. Móhandász Karamcsand Gandhi születése Porbandarban (október 2.)
1888. Jogot tanul Londonban (1891-ig).
1893. Ügyvéd Dél-Afrikában (1914-ig).
1908. Megírja a Hind Szvarádzs, avagy az indiai önkormányzat c. művét.
1915. Családjával visszatér Indiába.
1916. Csamparanban polgári engedetlenségi mozgalmat, Ahmedábádban sztrájkot szervez. Először böjtöl egy közügy érdekében.
1920. A Kongresszus Gandhi javaslatára jóváhagyja a kormánnyal való együttműködés megtagadását, az idegen intézmények bojkottját és a teljes önkormányzat követelését.
1922. Letartóztatják és 6 évi börtönre ítélik.
1924. Vakbélgyulladással operálják, majd szabadon bocsátják. 21 napos böjtöt tart a hindu–muzulmán egység helyreállításáért.
1928. Egyéves politikai szilenciumot fogad, közben társadalomépítő konstruktív programját népszerűsíti.
1930. Lapjában, a Young Indiában közzéteszi 11 pontos követelését (január 30.).
1930. Ahmedábádból március 12-én Gandhi a sómenet élén elindul Dandiba, ahová április 5-én érkezik meg. Májusban letartóztatják Gandhit és Nehrut is.
1931. Újból szabadon bocsátják. A Gandhi–Irwin tárgyalás a Kongresszus hivatalos elismerését jelenti.
1932. Gandhit és a Kongresszus vezetőit letartóztatják, a pártot illegálisnak nyilvánítják.
1942. Az Összindiai Kongresszusi Bizottság Gandhi által megfogalmazott határozata: “Angolok, távozzatok Indiából!" Gandhit és a többi vezetőt letartóztatják.
1943. Gandhi 21 napos böjtje.
1944. Wavell alkirály szabadon bocsátja Gandhit (május 6.).
1946. Noakhaliba megy, hogy lecsillapítsa a vallásközösségi vérengzést.
1947. Gandhi Bihárban békít. Nem járul hozzá az ország felosztásához, így a Kongresszus nélküle fogadja el azt.
1948. Gandhi újabb böjtjével kierőszakolja, hogy India adja át Pakisztánnak a nemzeti vagyon neki járó részét. Január 30-án meggyilkolják. |
Sant Kirpál
Singh
életrajza |
Kirpál Singh 1894. február 6-án született a Pandzsáb állambeli Sayyad Kasranban. Egész életében Istent kereste, és így sok szufihoz, jógihoz és misztikushoz eljutott, de senkit nem fogadott el gurujának addig, amíg közvetlenül meg nem győződött az illető alkalmasságáról. 1917-ben meghallgatást nyert az imája: Isten megjelent neki belül.
Meditációjában egy szakállas férfi fényalakját látta. 1924-ben, amikor a Beas folyónál járt, egy közeli ashramba is elment, és ott Baba Sawan Singh Ji személyében fizikai szinten is találkozott ugyanazzal a fényalakkal, amelyet meditációban már hét éve látott. Másnap megkapta a beavatást, és élete további részét a Surat Shabd Jóga, a Baba Sawan Singh által tanított szellemi módszer gyakorlásának szentelte.
Fiatalon megnősült, három gyermeke volt. Az indiai kormány polgári tisztviselőjeként dolgozott, ebből tartotta el önmagát és családját. Hivatalában elérte a legmagasabb rangot, amely egy benszülött számára Indiában nyitva állt. 1947-ig dolgozott ott; indiai beosztottai és angol felettesei egyaránt szerették.
Huszonnégy évig ült Mestere lábánál, és nagyon gyorsan haladt előre belül. A harmincas évek elején Baba Sawan Singh már őt nevezte meg, amikor megkérdezték, hogy vannak-e fejlett tanítványai; az évtized végén felkérték, hogy írja meg a Gurmat Siddhantot, a pandzsábi nyelvű spirituális irodalom kétkötetes alapművét. A könyv, Kirpál Singh kérésére, Sawan Singh neve alatt jelent meg. 1939-ben Mestere megkérte, hogy avasson be 250 embert a szokásos havi beavatás alkalmával. Sawan Singh tanítványai közül még senkit sem ért ilyen megtiszteltetés. Ez egyben egy hagyományos gesztus, amellyel egy Mester bemutathatja az utódját.
A harmincas és negyvenes években Kirpál Singh rendszeresen tartott satsangot Lahore-ban és Amritsar-ban, és gyakran, Mestere mellett ülve, nyilvános eszmecserét folytattak. Ahogy ő szokta mondani: "Beszélgettem a Mesteremmel, az emberek pedig élvezték!" 1948. április 2-án éppen satsangot tartott a Mester beasi ashramjában, amelynek Dera Baba Jaimal Singh a neve, amikor híre jött, hogy Baba Sawan Singh meghalt.
Előző nap kapta meg a szellemi erőt a szemeken keresztül, amely igazolja és lehetővé teszi a folytonosságot az emberi pólusok között. Mestere már korábban, 1947. október 12-én elmondta neki, hogy ő lesz az utódja.
Akkor ő könyörgött Sawan Singh-nek, hogy kívánjon bármit, csak maradjon fizikai alakjában, de ez a kérése nem teljesült, és Sawan eltávozott. Kirpál Singh nehéz szívvel elment a Himalájára, Rishikesh-be három másik tanítvánnyal együtt, és a következő öt hónapot szinte folyamatos samadhiban, Istenben való elmerülésben töltötte.
Ebben az időben a sadhuk hagyományos életvitelét folytatta: nem hordott turbánt, haját (amelyet szikh szokás szerint sosem vágott le) szabadon hagyta és egyszerű fehér dhotit viselt.
Ekkoriban történt, hogy találkozott az akkor már kilencvenes éveiben járó Maharishi Raghuvacharyával, aki közeli barátja és tanítványa lett. A Maharishi, aki a pranayam-ot és hasonlókat magába foglaló Ashtang jóga buzgó gyakorlása révén eljutott az asztrál síkra, azonnal felismerte, hogy egy nagy lélekkel van dolga. Felkelt tanítványai köréből, ahol addig ült, és mélyen meghajolt Kirpál Singh előtt - ez jól mutatja mindkettőjük nagyságát. Kirpál Singh a maga részéről mindig tisztelettel és hódolattal viseltetett Raghuvacharya iránt, noha ez utóbbi nyíltan hangoztatta mindenki előtt, hogy Kirpál a mestere. Raghuvacharya 1971-ben, 115 éves korában halt meg. Egy személyben volt szanszkrit tudós és nagy jógi, és két ilyen nagyságot együtt látni óriási élményt jelentett.
Végül, miután kiürítette a szellemi mámor kelyhét, és eggyé vált Atyjával, parancsot kapott belül: "Menj vissza a világba, és hozd vissza hozzám gyermekeimet!" Visszatérve egy új, független Indiába, még kábultan a sokktól, amelyet Pakisztán kiválása és az ezzel járó rengeteg szenvedés okozott, egyenesen Delhibe ment, a pandzsábi menekültek központjába, és ott kezdte el a munkáját. 1951-re létrehozta a Sawan Ashramot a külvárosban. Satsangjait ötezer vagy még több lélek látogatta. Munkája egyre nagyobb méreteket öltött; 1955-ben, első külföldi útján, több hónapot töltött az Egyesült Államokban és Európában. Először történt meg, hogy ilyen formátumú Szent nyugatra jött, és hogy a Surat Shabd Jóga hiteles Mestere magyarázta el a tanítást.
A keleti filozófiák és szellemi gyakorlatok mélységének és igazságának felismerése, amely manapság annyira elterjedt, 1955-ben éppen csak elkezdődött. Ő teljesen egyszerűen és világosan mutatta be ezeket a mély gondolatokat olyan hallgatóság előtt, akik szinte semmit sem tudtak a keleti filozófiáról. Útjának eredményeképpen nyugatiak százai kaptak beavatást és kezdtek el a Sant Mat útján járni. A tanítványok között kis közösségek alakultak, és képviselők kaptak engedélyt, hogy a Mester távollétében átadhassák a beavatási instrukciókat az új keresőknek (előzetes jóváhagyás alapján). A beavatottak száma folyamatosan nőtt.
Indiában a munka egyre nagyobb méreteket öltött, és ugyanígy a Mester iránti tisztelet is. Mint szent ember, aki aszerint él, amit prédikál és amit a szentírások mondanak, egyre ismertebbé vált. 1957-ben megválasztották a Vallások Világszövetsége első elnökévé.
Ezt a posztot 1971-ig töltötte be; ekkor lemondott, négy vallási világkonferencia után, mivel láthatóvá vált, hogy ebben az irányban semmi többet nem lehet elérni. 1962-ben spirituális és humanitárius munkájáért tagjai sorába emelte a Máltai Lovagrend; ő az első nem keresztény a történelem során, aki ebben a kitüntetésben részesült. Ebből az alkalomból Nehru miniszterelnök is hívatta, hogy személyesen gratuláljon neki. Hosszan beszélgettek, és ezzel nem hivatalos, baráti kapcsolat kezdődött a Mester és a miniszterelnök között. (A Mester a későbbi miniszterelnököket, Shastrit és Indira Gandhit is segítette tanácsokkal, ők pedig viszonzásképpen részt vettek a Mester által vezetett különféle konferenciákon.)
1963-ban volt a második világkörüli útja. Ekkor, mint a Vallások Világszövetségének elnöke, világi és vallási vezetőkkel tárgyalt, és elvitte a szeretet gyógyító evangéliumát a gyakorlati politika igencsak tövises világába. Találkozott VI. Pál pápával, a Görögkeleti Egyház pátriárkájával, valamint európai uralkodócsaládok és politikai szervezetek különböző rangú tagjaival, és mindannyiuknak bemutatta az emberiség egységének eszméjét. Ezzel a munkájával párhuzamosan folytatta a beavatásokat a Sant Mat ösvényén.
Ahogy nyugaton a munka szélesedett, az igazság egyre több keresőjében született meg a vágy, hogy Indiába menjen és a Mester lábához üljön. Az első, aki Sawan Ashramba utazott, Rusel Jaque volt 1959-ben. Hat hónapos ottlétéről szóló beszámolója (Gurudev: a könyörület Ura) másokat is felbátorított, hogy a saját szemükkel lássanak mindent.
Megtették; kezdetben csak néhányan, majd egyre többen, és a 70-es évek elején már szinte mindig volt az Ashramban 40-50 nyugati, akik 3 hét és 6 hónap közötti ideig tartózkodtak ott. Az utolsó évben ez a szám megugrott, mert a Mester, tudva, hogy el fog távozni, kitárta a kapukat, és általános meghívót küldött a nem indiai tanítványoknak az 1974. februári Emberiség Egysége Világkonferenciára.
Kirpál Singh sokoldalú munkásságának egyik utolsó része volt Manav Kendra vagyis Ember Központ felépítése a Himalája lábánál fekvő Dehra Dunban.
A tervek szerint öt ilyen központ épült volna Indiában: egy-egy északon, délen, keleten és nyugaton és egy az ország közepében. A központokat úgy tervezték, hogy önellátóak legyenek, és példával szolgáljanak a közelükben élő földműveseknek, együtt alkalmazva az indiai hagyományokat a modern tudományos eredményekkel. Minden központhoz tartozott volna egy ingyenes kórház és általános iskola, egy otthon időseknek, nyelvtanulási lehetőségek és egy összehasonlító vallástudományi szakkönyvtár, gyűjtőkörébe beleértve az ezoterikus tanításokat és az emberré válás programját, ami az egésznek a lényege. 1970-ben és 1971-ben a Mester személyesen napi tizenkét órát dolgozott Manav Kendra építésén és működtetésén.
1972. augusztus 26-án a Mester megkezdte harmadik és utolsó világkörüli útját. Többezres tömegek köszöntötték, nagyrészt fiatalok, akik az előző pár évben kaptak beavatást. Noha teste már a hanyatlás jeleit mutatta, és különleges életereje és állóképessége visszaesett, mégis napi 14-15 órát dolgozott, számtalan beszédet tartott, több ezer emberrel találkozott személyes beszélgetéseken, és több mint kétezer új tanítványt avatott be, mire a körút véget ért.
Sant Kirpál Singh küldetésének utolsó csúcspontja az Ember Egysége Konferencia volt, halála előtt hét hónappal. A konferencián kétezer küldött vett részt - vallási és politikai vezetők Indiából és a világ minden tájáról - és körülbelül ötvenezer néző. Az egység érdekében tett utolsó nagy erőfeszítés színhelye a Hardwari Kumbha Mele volt, ahol 1974. április 2-án nagy számú sadhu és szent gyűlt össze a Nemzeti Egység Konferenciáján, hogy közösen dolgozzanak a vallási viszályok megszüntetéséért és az indiai szegények helyzetének javításáért. Ez volt az első ismert eset India vallási történetében, hogy valaki képes volt rávenni a hagyományosan független sadhukat, hogy összefogjanak a közjó érdekében. Ahogy a Mester később mondta: "Nagyon nehéz volt egy asztalhoz ültetni őket".
Július végén, a saját Mestere tiszteletére tartott nagy Bhandarán adott utoljára beavatást. Több, mint ezer keresőnek adta át a Naamot. Néhány nappal később, augusztus 1-jén, beszédet tartott az indiai Parlamentben a képviselők kérésére. Először fordult elő, hogy egy szellemi vezető erre felkérést kapott. Három héttel később (rövid betegség után, amely alatt, az egyre növekvő fájdalom ellenére, továbbra is szeretetet, kegyelmet és szellemi bátorítást sugárzott az ott lévő néhány nyugati tanítványra) teljes tudatosságban kilépett a testéből. Utolsó szavait a tanítványai iránti szeretet és velük való törődés hatotta át. Élete ékes bizonyíték arra, hogy a próféták kora nem járt le; hogy még mindig lehetséges, hogy egy emberi lény megtalálja Istent és válaszoljon az Ő akaratára.
(A fenti rövid életrajz eredetije Russell Perkins előszava a The Light of Kirpal [Kirpál fénye] c. könyvhöz.) |
Ching Hai
Mester
életrajza |
Ching Hai Mester, Au Lac-ban (Vietnám) született. Apja jó hírű természetgyógyász volt, aki szerette tanulmányozni a világirodalmat, különösen a filozófia érdekelte. Kedvencei közé tartoztak Lao-Ce és Chuang Ce írásai, amelyek így a gyermek Ching Hai Mester számára is hozzáférhetnek voltak. Ezeket és más keleti és nyugat filozófiai műveket olvasott, még mielőtt általános iskolába járt volna. Bár szülei katolikusok, a buddhista gondolkozásmódra is nyitottak voltak. Nagymamája buddhista volt.
A Mester szeretett a nagymamájával lenni, aki a szentírásokat és buddhista imádságukat tanított neki. Családi hátterének köszönhetően a vallások irányába nagyon nyitottá vált. Reggel katolikus templomba járt, délután buddhista szentélybe, esténként pedig előadásokat hallgatott a szent tanításokról. Ez sok spirituális kérdést hagyott benne, mint pl. "Honnan jöttünk? Milyen az élet a halál után? Miért olyan különbözőek az emberek?"
A háború alatt, a városban hiány volt orvosokból és ápolókból, ezért iskola után a kórházban segített. Mosdatta a betegeket, kiürítette az ágytálakat és egyéb megbízásokat teljesített, hogy enyhítsen az emberek szenvedésén.
A Mester mindig szerette az állatokat, gyakran hazavitt és gondozott sebesült állatokat, hogy ápolja és szabadon eressze őket. Sírt, mikor egy állatot lemészárolni látott, és azt kívánta, hogy bárcsak meg tudná akadályozni a szükségtelen szenvedést. Vegetáriánus volt, akit egész életében taszította a gyilkolás vagy a hús látványa.
Egyidőben Németországban a Vörös Keresztnél dolgozott mint fordító, és önkéntesként is hosszú órákat töltött az Au Lac (vietnami) menekültek megsegítésével. Mindezt saját egészsége és kényelme rovására tette. Ching Hai Mestert munkája a Vörös Keresztnél sok ország menekültjeivel hozta kapcsolatba. Folyamatosan szembesült a háborúk és a természeti katasztrófák által okozott szenvedéssel és zűrzavarral. Sokat szenvedett, hogy enyhítse a fájdalmat amit látott, és felismerte, hogy mennyire tehetetlen bárkinek is megállítani az emberiség szenvedését.
Ez egyre erősebben hajtotta a megvilágosodás megtalálása felé, mivel ráeszmélt, hogy csak ez segíthet az emberiség szenvedésének enyhítésében.
Ezt tekintve célként még komolyabban gyakorolta a meditációt. Új tanárokat keresett, mindent elolvasott, amit csak talált, és sok különböző módszert kipróbált. Azonban úgy érezte, hogy ezek az erőfeszítések nem hoztak gyümölcsöt, nem élte át azokat a spirituális jelenségeket; amiket a szent írásokban olvasott, és a megvilágosodott állapotot sem érte el. Ez abban az időben nagy csalódást okozott neki.
Németországban boldog házasságban élt egy tudóssal, akinek két szakterületen volt doktorátusa. Gyengéd, figyelmes és segítő férj volt, vegetáriánussá vált, együtt utazott feleségével a zarándokutakon, és sokat segített neki jótékony célú munkájában. Azonban a Mester úgy érezte, hogy házasságát fel kell bontania azért, hogy spirituális céljait követhesse.
Férjével ezt hosszasan megvitatták, válásuk közös megegyezéssel történt. Ez mindkettőjük számára rendkívül nehéz volt, de a Mester nagyon erősen hitt abban, hogy ez volt a helyes döntés. Teljes figyelmét a megvilágosodás megtalálására kellett szentelnie.
Miután házasságát felbontotta, kereste a tökéletes módszert, amely egy élettartamon belül megszabadulást ad. Ezt egyetlen tanára sem ismerte, így sokat utazott és mindenütt a megfelelő Mester után kutatott. Végül, sok év elteltével egy himalájai Mestert talán, aki beavatta őt a Quan Yin Módszerbe, és megadta neki az oly sok éve keresett Isteni Erőátadást. A Quan Yin módszert egy ideig gyakorolva teljesen megvilágosodott. Folytatta a gyakorlást, fejlesztette megértését, és egy ideig visszavonultságban a Himalájában maradt.
Ching Hai Mester végül Formosára (Tajvan) utazott. Egyik este, amint tájfun és heves eső körben egy kis szentély mögötti szobában meditált, néhány ember kopogott az ajtaján. Kérdezte tőlük, hogy miért jöttek, mire azt válaszolták, hogy a "Könyörületesség és Megbocsátás Istennője válaszol imádságainkra és Téged említett, hogy Te vagy a nagy Mester, és hogy a megszabadulást adó módszert hozzád kell imádkoznunk." A Mester megpróbálta őket elküldeni, de nem mentek.
Végül őszinteségüktől és odaadásuktól meghatódva beleegyezett, hogy beavatja őket, de csak néhány hónapos megtisztulás után, és ha beleegyeznek, hogy vegetáriánusok lesznek. A tartózkodó természetű Ching Hai Mester nem keresett tanítványokat. Valójában többször is elmenekült az őt kereső emberek elől. Megtörtént ez Indiában, Németországban, Formosán és az Egyesült Államokban is, ahol szerényen meghúzódva egy kis szentélyben élt. Miután Formosán harmadszor is "felfedezték", rádöbbent, hogy az előtte álló elkerülhetetlen feladatok elől nem szabad elmenekülnie.
Elkezdte megosztani az Igazságról szóló üzenetét mindazokkal, akik erre vágytak, és az őszinte tanítványokat beavatta a Quan Yin módszerbe. Munkájának híre szájról szájra járt és ettől a kis formosai csoporttól milliókhoz jutott el. Utazott és tanított Ázsiában, az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában, Ausztráliában és Európában. Segítségével nagy spirituális fejlődést értek el a legkülönbözőbb társadalmi és vallási hátterű emberek. Szerte a világon találhatunk hálás barátokat és tanítványokat, akik készek segíteni, hogy szeretett Mesterüktől mások is tanulhassanak.
Túl azon, hogy beavatással és spirituális tanításaival számtalan embert segített, Ching Hai Mester végtelen energiájából a szenvedők és szűkölködők megsegítésére is jut. Humanitárius erőfeszítései az utóbbi években szerte a világón milliók életére és szívére hatottak. A Mester nem tesz különbséget a spirituális tudatlanságból, az anyagi javak hiányából vagy más körülményekből adódó ,szenvedés között. Ahol szenvedés van, ő segíteni fog.
Az utóbbi néhány évben Ching Hai Mester humanitárius tevékenységei közé tartozott a segélynyújtás: hajléktalanoknak szerte az Egyesült Államokban; a dél-kaliforniai tűz károsultjainak; árvizek károsultjainak az Egyesült Államok középső területein, Kína középső és keleti részén, Malájziában, Au Lac-ban, Hollandiában, Belgiumban és Franciaországban; hátrányos helyzetű időseknek Brazíliában; azoknak, akiket a Fülöp- szigeteken a Mt. Pinatubo kitörése lakóhelyük elhagyására kényszerített; katasztrófa áldozatoknak Thaiföld észelvi részén; nélkülöző családoknál.
Formosán és Szingapúrban; leprásoknak MoLokain, Hawaiiban; spirituális közösségeknek Indiában, Németországban és Ugandában; szellemileg visszamaradott gyerekek családjainak Hawaiiban; a los angelesi földrengés áldozatainak; az Egyesült Államok háborús veteránjainak; árvaházaknak Au Lac-ban; AIDS és rák kutatóintézetekben az Egyesült Államokban; és sok-sok egyéb esetben, ahogy munkáját mind a mai napig folytatja. Természetesen meg kell említenünk soha végek nem érő, fáradhatatlan erőfeszítéseit a vietnami menekültek megsegítésére, akár menekülttáborban élnek, akár nem.
Bár nem vágyott semmilyen elismerésre, humanitárius tevékenységéért kormánytisztviselők világszerte elismerték és kitüntetésben részesítették. Például Honolulu (Hawaii) polgármestere 1993. október 25-ét Ching Hai Mester napjává nyilvánította ugyanúgy, ahogy 1994. február 22-ét Illinois, Iowa, Wisconsin, Missouri és Minesota kormányzója.
Honoluluban megkapta a "Világ Béke díjat", és Chicagóban, 1994. február 22-én a "Világ spirituális vezetője" elismerést. A chicagói ünnepségre a világ számos kormány tisztviselője küldött gratuláló üzeneteket, köztük Clinton, Bush és Reagan amerikai elnökök. A "Tiszteletbeli Amerikai Állampolgár" címet is megkapta.
Az utóbbi években Ching Hai Mester arra is időt szentel, hogy teremtő módon kifejezze azt a szépséget, amit belül élvez. Kreatív munkái közé tartoznak festmények, díszes lámpák és legyezők, ruhatervek, énekek. Ezek közül sok készül eladásra, ezzel teremtve meg jótékony célú tevékenységének anyagi alapját.
Ching Hai Mester azt mondja, hogy nem volt mindig megvilágosult. Hétköznapi világi életet élt és tapasztalatból ismeri problémáinkat, szívfájdalmainkat, szenvedélyeinket, vágyainkat és kétségeinket. Ismeri a Buddha-Lét Mennyei Birodalmait is, és tudja, hogy hogyan lehet innen odajutni. Életének ezen a pontján egyedüli feladata, hogy segítsen minket utunkon a meg nem világosult állapot szenvedésétől és zavarodottságától a teljes isteni felismerés boldogságáig és tökéletes tisztaságáig. Ha Te kész vagy, ő itt van, hogy hazavigyen!
A vallásokkal kapcsolatban szokatlanul széles látószögű. Tanulmányozta és tanítja Jézus, Buddha, Lao-Ce és mások munkáit. Mindig hangsúlyozza e nagy tanítások közti hasonlóságokat és lehetőséget ad, hogy az ő szemén keresztül láthassuk, hogy az összes nagy Mester ugyanazt az Igazságot tanította.
Gyakran magyarázza, hogy hogyan fejlődtek ki az eltérő vallási nézetek, pusztán a különböző korokban és országokban élő különböző emberek eltérő nézeteinek köszönhetően.
Ching Hai Mester az érdelelődő tanulóknak hátterüket és vallási kultúrájukat ágyelembe véve változatos előadásokat tart, legyenek akár keresztények, mohamedánok, buddhisták, zsidók, hinduk, taoisták, stb. Beszél angolul, franciául, németül, kínaiul és aulac nyelven. Ching Hai Mester szívesen fogad mindenkit, aki meg akarja tanulni, és gyakorolni szeretné a Quan Yin módszert, és beavatást kér tőle. |
Srila
Prabhupáda
életrajza |
Ő Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda 1896-ban született Calcuttában, Indiában. Lelki tanítómesterével, Srila Bhakti-siddhánta Sarasvatí Gosvámival először 1922-ben találkozott, Calcuttá-ban. Bhaktisiddhánta Sarasvati, a Védák kiemelkedő tudósa és a hatvannégy Gaudiya Matha (védikus intézmény) alapítója megkedvelte a művelt fiatalembert, s meggyőzte, szentelje életét a védikus tudomány terjesztésére. Srila Prabhupáda így Srila Bhaktisiddhánta Sarasvati tanítványa lett, s tizenegy évvel később, 1933-ban hivatalos avatást kapott tőle.
Első találkozásuk alkalmával (1922-ben) Srila Bhaktisiddhánta Saras-vati Thákura arra kérte Srila Prabhupádát, hogy terjessze angol nyelven a védikus tudományt.
Az elkövetkező években Srila Prabhupáda magyarázatot írt a Bhagavad-gitához, segítette a Gaudiya Matha munkáját. 1944-ben minden segítség nélkül elkezdte egy kéthetenként megjelenő angol nyelvű folyóirat, a Back To Godhead szerkesztését. Minden munkát egyedül végzett: gépelte a kéziratot, ellenőrizte a kefelenyomatokat, sőt az egyes számokat ő maga terjesztette, s küzdött, hogy fenntarthassa a kiadást. Ez a folyóirat azóta sem szűnt meg, Srila Prabhupáda tanítványai folytatják a kiadását nyugaton.
Filozófiai tudását és tiszta vallásosságát felismerve a Gaudiya Vaisnava Társaság a "Bhaktivedanta" névvel illette meg Srila Prabhupádát. 1950-ben, ötvennégy éves korában visszavonult a házasélettől, elfogadta a vánaprastha (visszavonult) rendet, hogy még több időt szentelhessen tanulmányainak és az írásnak. Vrndávana szent városába utazott, ahol nagyon szerény körülmények között, a középkori Rádhá-Dámodara templomban élt. Hosszú éveket töltött itt el tanulással és írással. 1959-ben elfogadta a sannyása (lemondott) rendet.
A Rádhá-Dámodara templomban kezdte el életének fő művét, a többkötetes, tizennyolcezer versből álló Srzmad-Bhágavatam (Bhágavata Purána) fordítását és magyarázását. Ekkor írta a Könnyű utazás más bolygókra (Easy Journey to Other Planets) című kisebb könyvet is.
Miután kiadta a Srimad-Bhágavatam három kötetét, Amerikába indult, hogy teljesíthesse lelki tanítómestere kívánságát. Ezt követően Srila Prabhupáda India filozófiai és vallási klasszikusainak több mint hatvan kötetnyi fordítását írta meg, magyarázatokkal és összefoglaló tanulmányokkal ellátva.
Amikor 1965-ben egy teherhajó fedélzetén megérkezett New Yorkba, mindössze hét dollárja volt. Közel egy éven keresztül nagy nehézségekkel kellett szembenéznie, míg 1966. júliusában megalapította a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetét (International Society for Krisna Consciousness, ISKCON). Több mint tíz éven keresztül irányította a szervezetet, egészen eltávozása napjáig, s tanúja volt, hogyan nőtt száznál is több asramát, iskolákat, templomokat, intézményeket és gazdálkodó közösségeket magába foglaló világméretű mozgalommá.
1968-ban Srila Prabhupáda létrehozta New Vrndávanát, egy kísérleti védikus földművelő közösséget, West Virginia dombjai között. New Vrndávana sikerén fellelkesülve még több hasonló közösség létesült az Egyesült Államokban és más országokban is.
Srila Prabhupáda 1972-ben Dallasban (Texas) megalapította a gurukula iskolát, s ezzel bevezette nyugaton is a védikus rendszerű általános és középiskolai tanítást. Azóta számtalan gurukula iskola létesült szerte a világon, melyeknek oktatási központja Indiában, Vrndávanában van.
Srila Prabhupáda biztatására felépült Sridháma Máyápurban (Nyugat-Bengál) egy komoly nemzetközi kulturális központ, valamint a Védikus Tanulmányok Nemzetközi Intézménye. Hasonló tervek alapján épült fel Vrndávanában a csodálatos Krisna-Balaráma Templom és Nemzetközi Vendégház.
Srila Prabhupáda legjelentősebb adományát azonban mégis könyvei jelentik, melyeket a világ akadémiai közösségei nagyra becsülnek hitelességükért, mélységükért és tisztaságukért.
A világon számos egyetem és főiskola használja tankönyvként Srila Prabhupáda könyveit. Írásai ma már több mint huszonhat nyelven jelennek meg. A Bhaktivedanta Book Trust (Bhaktivedanta Könyv Tröszt), melyet abból a célból létesítettek, hogy kiadja Srila Prabhupáda könyveit, a világ legnagyobb könyvkiadójává vált az indiai vallás és filozófia terén.
Srila Prabhupáda idős kora ellenére tizenkét év leforgása alatt tizennégyszer utazta körül a földet, hogy előadásokat tartson szerte a világon.
Ennek ellenére élete végéig szüntelenül írta könyveit. Írásai a védikus filozófia, vallás, irodalom és kultúra igazi könyvtárát alkotják. 1977. november 14-én, Vrndávanában - szegényen és szerény körülmények között, úgy, ahogyan kezdte - hagyta el testét szeretett tanítványai körében.
Srila Prabhupáda ácárya volt, s élete abból állt, hogy Krisna eredeti tanítását terjesztette a világban, ezért munkája és tanítása sohasem fog elveszni. Minden olyan ember, aki komolyan elhatározta, hogy végére jár az élet titkainak, s meg akarja ismerni az Abszolút Igazságot, hogy tökéletes, örök és örömteljes élethez jusson, az teljes és páratlan irányadást talál Ő Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Srila Prabhupáda műveiben.
Helena Petrovna
Blavatsky életrajza |
Helena Petrovna Jekatyerinoszlavban (ma Dnyepropetrovszk, Ukrajna) született. Apja, Peter von Hahn ezredes német (mecklenburgi) nemesi családból származott, felmenői háromszáz évvel korábban telepedtek le Oroszországban. Anyai ágon ősi orosz hercegi családok, a Fagyejevek és a Dolgorukijok sarja, akik családfájukat a IX. századig vezették vissza. Helenát – apja katonatiszti elfoglaltsága, illetve anyja betegsége és korai halála miatt főként nagyszülei nevelték.
A lánynak nyugatias, úri nevelést biztosítottak, de Helena ott élt a XIX. század elejének orosz valóságában, parasztok és katonák között, és ez a világ telve volt a maga földi vaskosságával, népi hiedelmeivel, babonáival és mély vallásosságával.
Helena pszichikus képességei, tisztánlátása már gyermekkorától fogva megmutatkozott, a hatóság is többször kikérte a véleményét egyes elkövetett bűntények felderítésénél. Végigolvasta a családi könyvtárban megbújó több száz okkult könyvet, köztük Paracelsust és Agrippát, akiknek művei már nem tudtak "újat mondani" a tizennégy éves ifjú hölgynek.
Már ekkor nyolc nyelven olvasott és beszélt. Gyönyörűen, koncert-szintűen zongorázott. A társadalmi konvenciók és a családi normák által megkövetelt kötöttségeket nem tűrő lázadó természetéhez, kemény akaratához, öntörvényű személyiségéhez jól illett kedvenc időtöltése, a lovaglás, természetesen lehetőleg a legszilajabb lovon. A család életformája volt az utazás, és amikor Helena nagyapját kinevezték Grúzia kormányzójának, nagyszüleivel ő is Tifliszbe (ma Tbiliszi) költözött.
Tizenhét évesen dacból és a környezetéből való kitörési vágytól hajtva hozzáment a nálánál jóval idősebb Nyikifor Blavatsky tábornokhoz, akitől háromhónapnyi rettenetes együttélés után megszökött. A házasság ugyanis nem a megszabadulást, hanem újabb elviselhetetlen kötöttséget hozott számára. Konstantinápolyba szökött, majd egy okkultista herceg barátja segítségével onnan tovább folytatta útját.
Már gyerekkorában több kritikus helyzetben érezte, hogy egy védelmező óvja az életét, és 1851-ben Londonban személyesen is találkozott védelmezőjével, akit gyermekkori látomásaiból olyan jól ismert. Azt követően még néhányszor találkozott Mesterével, Moryával, aki beszélt neki arról a feladatról, amit Blavatskynénak kell majd a jövőben elvégeznie az ő irányítása alatt.
A következő tizenöt évben kétszer-háromszor körbeutazta a Földet. Világvárosokban és istenhátamögötti helyeken élt, látott és tanult, keresett és tovább keresett, tökéletesítette képességeit. Járt Egyiptomban, ahol mágiát tanult egy idős kopttól, bejárta Európát, Kanadában a vörös indiánok kultúrájával, Illionisban a mormonok tanaival ismerkedett, New Orleans-ban a voodoo szertartásokat tanulmányozta, míg Peruban az ősi civilizációkat, majd Indiában töltött éveket.
Tibetbe – többszöri próbálkozása ellenére – csak a későbbi években sikerült bejutnia.
Bakancsban és gyakran férfiruhába öltözve utazott. Oroszországba tíz év múltán tért vissza, ahol éppen spiritiszta-őrület volt, és Helena Petrovnát képességei alapján médiumnak vélték. Később a Kaukázusba költözött, ahol a bennszülött törzsek között töltött el öt évet.
Ez az átmeneti korszak arra szolgált, hogy akaratával teremteni tudjon, hogy megtanulja pszichikus erejét uralma alá hajtani. Számtalan fizikai-pszichikai krízisen ment keresztül, miközben megszerezte az irányítást okkult erői fölött. Mindez egyfajta előkészület volt, hogy felkészüljön igazi életfeladatának teljesítésére.
1866-ben ismét kezébe vette a vándorbotot, elhagyta Oroszországot, a Balkánon, Egyiptomban, Szíriában és Olaszországban járt. Itt harcolt Garibaldi oldalán a mentánai csatában és súlyosan megsebesült. 1868-ban már újra Indiában, majd Tibetben van, hogy ott okkult képességeit tökéletesítse. A következő állomás Görögország, majd Egyiptom, ahol hajótörést szenvedett. Kairóban egy időre letelepedett és sikertelen kísérletet tett egy spiritiszta társulat alapítására. Az 1870-es évek elején ismét utazgatott: Szíria, Palesztina, Libanon, majd Kelet-Európa az úti célja.
Képességeinek nagyon széles skáláján játszott – egészen prózai foglalkozásoktól a magas művészi tevékenységig szinte mindent megtapasztalt: volt Oroszországban sikeres kereskedelmi vállalkozó, majd egy művirágkészítő gyárat virágoztatott fel, de dolgozott egy nyakkendőkészítő üzemében is, amikor Amerikában élt. Emellett Madame Laura művésznéven koncertezett Orosz- és Olaszországban, Párizsban pedig festő és karikaturistaként kereste kenyerét.
1873-ban New York-ba utazott Mestere utasítására, majd a rá következő évben – szintén az ő utasítását követve – ellátogatott Eddy elhíresült farmjára, amely különféle spiritiszta jelenségek színhelye volt. Itt találkozott Henry Steel Olcott ezredessel, akivel 1875. november 17-én New York-ban megalapították a Teozófiai Társulatot.
H.P.B. ekkor már a Fátyoltalan Izisz című könyvén dolgozott, amely aztán világszerte komoly érdeklődést váltott ki.
Túl azon, hogy az első kiadás tíz nap alatt elfogyott, a könyv hét hónap alatt három kiadást ért meg. Ezért a művéért szabadkőműves diplomát kapott, a műben kifejtett – a vallási dogmatizmussal és a tudományos materializmussal szembeni – szabadkőműves gondolatok elismeréseképpen.
Az időközben amerikai állampolgárságot kapott Blavatskyné 1879-ben Olcottal együtt a Mester utasításait követve Bombay-ba ment, ahol egy angol újságíró – A.P. Sinnett – segítségével próbálta felhívni a figyelmet a mai szóhasználatban "paranormális" jelenségekre.
Még ebben az évben elindították a The Theosophist című folyóiratot, amely világszerte kiterjedt levelezést indított meg. 1882-ben a Teozófiai Társulat központja hivatalosan Indiába, a Madras (ma Chennay) melleti Adyarba költözött, ahol ma is működik. Blavatskyné számos indiai körutazáson vett részt 1879-80 között.
A 80-as években Blavatskyné egészségi állapota igen megrendült, valójában Mesterei közbenjárása állította helyre annyira egészségét, hogy még folytatni tudja a munkáját.
Támadások is érték időközben, az angliai Pszichikai Kutató Intézet egyoldalú jelentésében csalónak és szélhámosnak titulálta. (Ezt a jelentést csak száz évvel később vizsgálták felül, amikor is hivatalosan megállapították, hogy egészében elfogult és nem helytálló!) Eközben ő Würtzburgban keményen dolgozott a Titkos Tanítás című fő művén, amiről talán a legtöbbet lehet hallani, de amit kevesen ismernek és talán még kevesebben értenek, mivel feldolgozása komoly előtanulmányokat igényel. Az akkor környezetében élők szerint a mű valódi szerzői a Testvériség Mesterei.
Ebben az esetben is – úgy, mint a Fátyoltalan Izisz esetében – a Mesterek összegyűjtötték az anyagot és H.P.B. "belső látása elé tették". Ez a mű, amelynek első két kötetét 1888-ban adták ki, ott feküdt többek között Albert Einstein éjjeliszekrényén is, aki korszakalkotó eredményeihez Blavatskyné metafizikáján keresztül jutott el.
Ez a különleges asszony 1887-ben angol teozófusok egy csoportjának hívására végleg Londonba költözött, ami aztán a teozófiai munka európai központja lett. Itt halt meg 1891. május 8-án, ez a nap az óta a Teozófiai Társulat Fehér Lótusz ünnepe.
Halála egy rendkívüli földi életnek vetett véget, munkája hatását évszázadokig érezheti az emberiség. Az évezredek és évmilliók ködébe vesző Ősi Bölcsesség egyes részeit átadta a világnak, és ezekből az ismeretekből nőtt ki a XX. és XXI. század okkultizmusa, illetve számtalan ezoterikus irányzata.
http://krisztinamaria.wordpress.com
|
Rudolf Steiner
rövid életrajza |
1861
Rudolf Steiner február 27-én Kraljevecben született, Magyarországon (a mai Horvátország területén), apja az osztrák déli vasút tisztviselője volt.
1862-1879
Gyermekkorát és fiatalságát Mödlingben, Pottschahban töltötte. Iskolába Neudörflben és Bécsújhelyen járt. Kitüntetéssel érettségizett.
1879-1882
A bécsi Műszaki Főiskolán tanul. Főtantárgyai: matematika, kémia, fizika és biológia. Emellett irodalom, filozófia és történelem.
1882-1890
Goethe természettudományos írásainak kiadása Kürschner Deutsche National Litteratur-jában.
Filozófiai tanulmányok. Első könyvének megjelenése A goethei világszemlélet ismeretelméletének alapvonalai (1886).
Levélváltás Eduard von Hartmann filozófussal.
Magántanító egy bécsi családnál. Itt találkozik Josef Breuerral, Sigmund Freud tanítójával.
Barátai Rosa Mayreder költőnő és a női jogok harcosa, valamint Friedrich Eckstein, Anton Bruckner későbbi titkára és életrajzírója.
A Deutsche Wochenschrift szerkesztője Bécsben (1888).
Számos cikk jelenik meg politikai témákról.
1890-1897
A Goethe-Schiller archívum állandó munkatársa Weimarban.
Goethe természettudományos írásainak Sophia-kiadásában vett részt.
Találkozik többek közt Hermann Grimmel, Eduard von Hartmann-nal, Ernst Haeckellel, Gabriella Reuterrel és John Henry Mackayval.
Barátsága Anna Eunikével, házasságkötésük 1899.
A filozófia doktorává avatják a rostocki egyetemen (1891).
Disszertációja 1892-ben jelenik meg Igazság és tudomány címen.
Naumburgban meglátogatja a beteg Friedrich Nietzschét.
Megismerkedik Elisabeth Förster- Nietzschével és Nietzsche műveinek kiadójával, Fritz Koegellel.
Megjelenik A szabadság filozófiája (1894), Friedrich Nietzsche küzdelme kora ellen (1895) és Goethe világszemlélete (1897).
1897-1904
Berlinben a Magazin für Litteratur és a Dramaturgische Blätter kiadása és szerkesztése.
Előadói tevékenysége a Szabad irodalmi társaság-ban a Giordano Bruno Szövetség-ben, Az eljövendők irodalmi körében és másutt.
Hat évig tanít a munkásképzés Wilhelm Liebknecht által alapított iskolájában.
Találkozik többek között Else Lasker-Schülerrel, Ludwig Jacobowskival, Stefan Zweiggel, Erich Mühsammal, Paul Scheerbarttal és Rosa Luxemburggal. Számos cikket ír a kultúra és a kor kérdéseiről.
1902-1912
Élénk előadói tevékenység, különböző nyilvános egyesületekben és a Teozófiai Társaságban, amelynek német szekcióját 1902 októbere óta vezeti.
Találkozás Annie Besanttel Marie von Siverssel együtt bel- és külföldi teozófus páholyok létesítése és szervezése.
Előadásaiban és írásaiban nem a hagyományos teozófus tanítást képviseli, hanem saját kutatási eredményeit, így elsősorban 1901 és 1910 közt megjelenő írásaiban:
A misztika az újkori szellemi élet hajnalán, A kereszténység mint misztikus tény, A magasabb világok megismerésének útja és A szellemtudomány körvonalai. Barátsága Edouárd Schuré és Christian Morgenstern költőkkel.
Münchenben 1907-ben Schuré Eleusis szent drámájá-nak betanítása és rendezése, főszerepben Marie von Sivers. Egy új építőművészi impulzus kezdetei.
1910-1913
Rudolf Steiner négy misztérium-drámájának ősbemutatója Münchenben, saját irányításával.
Épület terve Münchenben a művészi rendezvények, előadások stb. számára.
A terv a hatóságok ellenállásán hiúsul meg.
1913-1919
Megválik a Teozófiai Társaságtól, és megalapítja az Antropozófiai Társaságot.
Számos előadói körút, Marie von Siversszel (1914-től Marie Steiner) szoros együttműködésben felépíti a bel- és külföldi antropozófus ágazatokat.
Rudolf Steiner vezetésével és számos művész közreműködésével felépül Dornachban (Svájc) a Goetheanum, egy művészien kialakított kétkupolás épület. A Goetheanum környezetében további lakóházak és gyakorlati célú épületek készülnek, ugyancsak az ő útmutatásai alapján.
Az euritmia, egy új mozdulatművészet kezdetei (1911), amelyet a továbbiakban színpadi művészetté fejlesztenek.
A szociális kérdés lényege című írásaiban (1919) és számos előadásában és cikkében a szociális organizmus hármas tagozódásának eszméjét képviseli.
1919 őszén megalapítja az első Szabad Waldorf-iskolát, ezt haláláig ő vezeti.
1920-1925
Számos előadásában és szakmai tanfolyamon indítékot ad különböző munkaterületek megújulásához, ilyen a pedagógia, az orvostudomány, a természettudományok, a nemzetgazdaság, a teológia, a mezőgazdaság, a művészet és mások.
Létrejönnek az első antropozófus beállítottságú kutatóintézetek.
A tagok előadásain elmélyíti a szellemtudományos tartalmakat.
Rendszeresen írja cikkeit az 1921-ben alapított Das Goetheanum című hetilapban.
1922/23 szilveszterének éjjelén tűz pusztítja el a Goetheanum épületét. A munkát (előadások, művészeti rendezvények stb.) az asztalosműhelyben folytatják, amelyet a tűzvész megkímélt.
A másik betonból készült épülethez (elkészült 1928-ban) betegsége miatt (1924 őszétől) már csak külső modellt tudott készíteni.
A tagok számának növekedése és az antropozófus beállítottságú leánymozgalmak elterjedése (pedagógia, orvostudomány stb.), valamint a megváltozott körülmények
1923 végén az Antropozófiai Társaság újjáalakításához vezetnek.
Rudolf Steiner ebben elvállalja az elnökséget.
1924 ősze fekvőbetegségének kezdete. Az erősen megnőtt előadási tevékenység hirtelen megszakad.
Betegágyán folytatja Életutam című önéletrajzának megírását.
Ita Wegman orvosnővel együtt létrejön A gyógyművészet kibővítésének alapjai.
Nyílt levelek és vezérfonalak alakjában indítékot ad a tagoknak munkájuk spirituális elmélyítéséhez.
1925. március 30-án Rudolf Steiner Dornachban halt meg.
Rudolf Steiner műve ahhoz nyújt alapot az egész világon, hogy az emberek az antropozófia impulzusait ne csak az egyes ember fejlődése számára tegyék eredményessé, hanem a munka és az élet legkülönfélébb területeinek megelevenítésére törekedjenek.
Műveit, tanulmányait, előadásait - több mint 4000 maradt meg a hallgatók jegyzeteiben -, valamint terjedelmes művészi munkásságát a Rudolf Steiner összkiadás áttekinthetően csoportosítva teszi hozzáférhetővé a nyilvánosság számára. A kiadói munkát a Rudolf Steiner hagyatékát gondozó ún.
Nachlassverwaltung felügyeli Dornachban (Svájc), ahol archívumban őrzik a fennmaradt iratokat, kéziratokat, leveleket, feljegyzéseket, az előadások lejegyzéseit és sok egyebet. Az összkiadás, már nagyobbrészt megjelent 330 kötetén kívül a mű egy részét a Rudolf Steiner zsebkönyvek sorozatában is kiadják. Ezenkívül bizonyos témákhoz számos különkiadás is megjelent. Közelebbi információ céljából rendelkezésre állnak a Nachlassverwaltung-hoz tartozó Rudolf Steiner Kiadó aktuális katalógusai.
Az Ananda
közösség
Anandát Swami Kriyananda alapította, aki Paramhansza Yogananda közvetlen tanítványa volt. Kriyananda több mint hetven könyvet és négyszáz zenedarabot írt. Énekesként, zeneszerzőként és docensként is ismert. Kriyananda megmutatta, hogy hogyan lehet spirituális alapokon a művészet, a zene, az oktatás és az üzleti élet területén helytállni.
Kriyananda három és fél éven keresztül Yogananda közvetlen közelében élt. A nagy indiai mester a szerzője az "Egy jógi önéletrajza" c. spirituális klasszikusnak számító műnek.
Yogananda avatárként, teljesen megvilágosodott isteni lélekként hatalmas feladattal jött ide a földre, a keleti és a nyugati bölcsességet ismertté tenni, és minden vallásban az Egység közös igazságát megmutatni.
Élete legnagyobb részében nyugaton élt, mint az első Indiai Mester, főképp az Egyesült Államokban, ahol egy olyan Társaságot alapított (Self-Realization-Fellowship), amelyben a tagok az önmegismerésben és önmegvalósításban támogatták egymást a megvilágosodás elérésére.
Swami Kriyananda lett az elnökhelyettese ennek a Társaságnak, amit Yogananda alapított. Miután elhagyta az SRF-et 1968-ban alapította meg az Ananda közöséget, és evvel egy olyan elképzelést valósított meg, amelyet a mestere, Yogananda emlegetett rendszeresen. Ananda talán a világ legsikeresebb spirituális társasága.
Ananda Falu 350 lakója Kaliforniában gyakorolja Yogananda Kriya Jóga tanításait, és megosztják egymás közt a különböző üzleti ágak, iskolák vezetését, mint amilyen például a "Kiáradó Fény" (The Expanding Light) lelkigyakorlat. Időközben Ananda közösségek szerveződtek Sacramento-ban, Palo Alto-ban, Seattle-ben, Portland-ben, Dallas-ban, valamint a közép-olaszországi Assisi város közelében, összesen több mint 700 lakossal.
A szerző 1995 nyarán látogatott először Anandába, és ez a látogatás megváltoztatta az életét. Már korábban is ismerte Yogananda tanitásait, és az SRF szervezetet, de azok a személytelen, időnként nagyon szűklátókörű emberek, akik ott körülvették nem ragadták igazán magukkal. Ám amikor 1995-ben Ananda Assisi-ba érkezett, azonnal otthon érezte magát. Itt egyszerűen olyan emberekkel volt együtt, akik azt élték, amiről mások csak beszéltek.
Második látogatása alkalmával 1996 végén és 1997 elején felismerte, hogy Yogananda az ő saját Mestere is. Azóta nagyjából 15 alkalommal töltötte ott a szabadságát, 10 naptól 9 hétig terjedő időszakokban.
Eleinte csodálkozott a látható káoszon, ami időnként elhatalmasodik. Később felismerte, hogy ez Ananda mottójának a következménye: "Az emberek fontosabbak, mint a dolgok".
Míg ezt mások csak teóriaként ismerik fel, és a gyakorlati kivitelezés hiányzik, Ananda eredményesen alkalmazza. Ez pontosan azt jelenti, hogy mindenkit elfogadnak a hibáival és a gyengeségével együtt. Ez azt is jelenti, hogy olyan emberek is részei a közösségnek, akiknek nagyobb hibáik vannak, vagy erősebben fogyatékosok, kevésbé jól "működnek". Rövid időn belül csodálatos átalakulásokhoz vezet náluk a feltétel nélküli elfogadás, amit megtapasztalnak.
http://krisztinamaria.wordpress.com |
Pio atya élete és tanításai
"Nézzétek, milyen dicsőség vette körül! Milyen világra szóló
sereget toborzott! Vajon miért? Filozófus volt talán, vagy tudós?
Ó, nem! Egész egyszerűen csak alázattal bemutatta a
szentmisét, és gyóntatott reggeltől estig. Hogyan jellemezzük
még ezen felül? Krisztus megjelölte őt sebhelyeivel." (VI. Pál)
Francesco Forgione 1887. május 25-én született Pietrelcinában.
Szülei, Ziorazio és Giuseppina mindjárt a születését követő
napon elvitték őt a templomba, ahol fiuk a keresztségben a
Ferenc nevet kapta. Gyermekkorában sokszor volt magányos;
hallgatag és félénk természetű ifjonc, aki már fiatalon is
állandóan imádkozott, és keserves könnyekre fakadt, ha valaki a
jelenlétében káromkodott. Valószínűnek látszik, hogy Isten már e
korai időktől kezdve is működött benne, és későbbi hivatásának
gyönge csírái már ekkor bontakozni kezdtek lelkében - mindez
megmagyarázhatja tartózkodó magatartását.
Szülei hamar felismerték fiukban ezt az isteni csírát, ezért 1902-
ben - egy szép októberi napon - a fiatal Francesco egész
egyszerűen elindult az apjával Morconéba, ahol felvételt kért az
ottani kapucinus kolostorba. Amikor 1903-ban elindult a
morconei noviciátusba, édesanyja örömkönnyeket hullajtva így
búcsúzott tőle: "A szívem megszakad, de ne gondolj most
édesanyád fájdalmára. Szent Ferenc hívott, hát menj!"
Az ifjú kapucinus 23 éves volt, amikor pappá szentelték, és
megkapta a Padre Pio nevet. Hogy mit jelentett számára ez a
nagy esemény és első szentmiséje, azt jól jellemzik a rend
provinciálisához írt levelének Jézus Krisztusról szóló sorai:
"Amikor ma a szeretet misztériumában remegő kézzel felemellek,
hadd legyek Veled együtt és Teérted, ó szentséges főpap; a világ
számára út, igazság, élet és tökéletes engesztelő áldozat."
Pio atya azonban nem sokáig élvezhette szerzetesi szolgálatait -
a háború kitörésekor, hadköteles lévén, kénytelen volt bevonulni
a seregbe. Felettesei, látván rátermettségének és
gyakorlatlanságának hiányát, a legkevésbé kívánatos munkára
osztották be őt - így lett belőle küldönc és laktanya-takarító.
Ekkor volt alkalma először megismerkedni a bűnnel; itt tanulta
meg, hogyan szeresse a bűnösöket. Későbbi tanításaiban
minderről a következőket vallotta: "A bűnt el kell választani a
bűnöstől. A bűnt lehet gyűlölni, de a bűnöst szeretni kell!"
Fél évvel behívása után megbetegedett, ezért katonai
engedéllyel elbocsátották. 1918. szeptember 20-án feltűntek
rajta Krisztus sebei, stigmái. "Keresztre feszítése" azonban már
augusztus 5-én megkezdődött, amikor is kezein egyre csak
növekvő szúró, égető fájdalom jelentkezett. Egyik gyóntatása
alkalmával látomása támadt: egy mennyei személyiség jelent
meg előtte, aki kezében egy hegyes szerszámot tartott, s ezzel
pillanatok alatt behatolt Pio atya szívébe. Úgy érezte, rögtön
kettéhasad a szíve! Ez a kínzó állapot egészen augusztus 7-e
reggeléig tartott; Pio atya a gyötrelmes napokra később így
emlékezett vissza: "El sem tudom mondani, milyen gyászosan
szenvedtem! Azt gondoltam, egész belsőm kiszakad, és
szétzúzódik mindenem. A testem égett, minden porcikám
sajgott. Attól a naptól fogva lettem halálra sebzett. Lelkem
mélyén azóta is állandóan nyílt sebet érzek, amely folytonosan
gyötör."
Keresztre feszített ura iránt szeretettől lángra lobbant szíve
azonban még nem volt elegendő. Ez a hatalmas szeretet
szükségszerűen ki kellett hogy virágozzék a testén is: belső sebei
szeptember 20-án külsőleg is láthatóvá váltak. Kezein, lábain és
jobb oldalán a stigmák erősen véreztek, de a vér sosem alvadt
meg, s ugyanakkor kellemes jázminillatot árasztott. Maga Pio
atya így nyilatkozott a sebeiről: "Nagy szerencsétlenség a
számomra, hogy nem tudom kifejezni annak az állandóan
működő, égető vulkánnak a tüzét, amelyet Krisztus helyezett a
bennem dobogó kicsi szívbe. Elemészt a felebaráti és az
Istenszeretet - Isten jelenléte szilárd a lelkemben, szívemben
pecsétként hordozom Őt!"
Padre Pióból igazi lelki vezető vált; átérezte hivatását arra, hogy
Krisztussal együtt az emberiség megváltója legyen. Nem ő élt
többé, hanem az Úr élt benne a maga teljességében, olyannyira,
hogy Pio atya megfeszítettnek érezte magát. A következőket
mondta erről: "Amikor Jézus tudtomra akarja hozni, hogy Ő
vezet engem, megérezteti velem sebeit, töviseit." Innentől
kezdve egész élete szakadatlan áldozatbemutatássá változott:
minden nap megtapasztalhatta, miből is áll igazi atyának lenni.
Egyre nagyobb tömegek kezdték ostromolni, mohón csipegetve
őt - Pio a szó igazi értelmében "felfalt ember" lett.
 Az atya szerint a testvéri szeretet legnagyobb
jótette a bűntől való megszabadítás. Ennek jegyében minden
gyónása a megváltás véres misztériumaként áll előttünk, amibe
belevetette szívének és ereinek minden csepp vérét. A bélyegek
azonban csak külső jelei annak a belső engesztelő áldozatnak,
amely őt teljes egészében az emberi lelkek szolgálatába
szentelte. A misék Pio atya számára külön meditációk voltak.
Mozdulatai egyszerűek, hangja tisztán csengő; alig ért az oltár
lábához, arca máris átszellemült. Nem kellett hozzá nagy
hittudomány, hogy aki látta őt, rájöjjön: olyan világban mozog,
amely számunkra áthatolhatatlan.
Pio atya előtt az emberi lelkek egy pillanat alatt lelepleződtek.
Megkülönböztető-képessége, páratlanul finom intuíciója,
érzékenysége, felelősségérzete, valamint a szent gyengédségnek
egy-egy cseppje szinte minden szavában, írott soraiban
előbukkant. Olyan tulajdonságok ezek, amelyek Padre Piónak a
lelkek fölötti rendkívüli hatalmát jelzik. A nála gyónókat minden
egyes alkalommal Krisztus vérébe merítette, melytől az illetők
egészen átalakulva, mintegy újjászületve éledtek fel - arcukon
meglepő béke, s olykor nem titkolható öröm sugárzott.
Pio atya sokat tanított az erényekről, melyek közül külön
kiemelte a hitet, a reményt és a szeretetet, de elengedhetetlenül
fontosnak tartotta az engedelmességet, a bizalmat, a hálát és a
mértékletességet is. A legfontosabb keresztényi erények szerinte
a szeretet és az alázatosság: "Mindig arra törekedjünk, hogy
szerények legyünk a szeretet és az alázatosság erényeiben, mert
ezek »a nagy épületnek« a vezérgerendái, amikre a többi erény
épülhet. Nagy szeretettel alázzuk meg magunkat Isten és az
embertársaink előtt, mert Isten csak azokhoz szól, akik nagy
alázattal viseltetnek Vele szemben." A másik fő erény a szeretet
- amint atyja és rendjének alapítója, Assziszi Szent Ferenc, úgy
Pio atya is mindent az isteni szeretetre vezetett vissza, hiszen "a
szeretet Isten, és aki szeretetben él, az Istenben él!".
"Ha szeretni akarunk, az már szeretetünk jele. A szeretet ellen
vétkezni annyi, mint bűnt elkövetni Isten és a természet ellen.
Isten nap mint nap próbára tesz minket, hogy bebizonyítsuk
iránta érzett imádatunkat. A szeretet az a csodálatos mágnes,
amely a lelkeket kirántja a tompultságból és a középszerűségből,
hogy magához vonzza őket. Ámde ez a szeretet keresztre van
feszítve; csak a keresztfán találhatjuk meg. Ha a szeretetet
akarjuk, de a szenvedést visszautasítjuk, akkor nincs esélyünk!
Jézus felénk nyújtja karjait, de kezei át vannak szegezve. Ahhoz,
hogy megölelhessük Őt, hogy szívünk mesterévé válhasson, és
mindaddig folytassa bennünk művét, míg a szeretetben teljesen
tökéletesen át nem alakulunk, át kell karolnunk keresztjét is, s
részt kell vennünk haláltusájában!"
Padre Pio példaadó módon vállalta a szenvedést - még idős
korában is éjszakákon át gyóntatta a lelkeket, pedig egészségi
állapota egyre romlott, hogy végül már csak tolószékben tudott
közlekedni. 1968. szeptember 20-án csendesen megünnepelte
sebei megjelenésének 50. évfordulóját, másnap asztmarohamot
kapott és szeptember 22-én a hajnali órákban örökre lehunyta
szemeit. Örökségül azonban ránk hagyta imacsoportjait, melyek
hosszú idő óta terjednek világszerte, s Földünket behálózva
töretlenül hirdetik a szeretetet.
Pio Atya ünnepe minden év szeptember 23.-án van. Szenteljük
meg ezt a napot böjttel és imádsággal Pio Atya tiszteletére.
|
|
www.napfenyes.hu/ |
|
|
|
