A TISZTÁNLÁTÁS
Valamennyi magasabb képesség az emberiség eredendő sajátja, mint például a tisztánlátás képessége is, ami minden egyes emberben látensen megvan, ezzel születünk. Gondoljunk csak a csecsemőkre, akik sokszor mellénk, vagy fölénk néznek, mert még természetes módon látják az aurát. De amit sajnos gyermekkorban, az első néhány évben legtöbben el is veszítünk, ami leginkább a mai életvitel kényszerítő hatásainak köszönhető. Azok, akikben már megnyilatkozik, egyszerűen kissé előttünk járnak ebben a sajátosságban a többiekhez képest. A tisztánlátás, mint oly sok dolog a természetben, főleg rezonancia kérdése, és főleg rezgés által érnek bennünket kívülről benyomások. Azoknak a rezgéseknek a mennyisége, amelyekre képesek vagyunk válaszolni, valójában igen csekély.
A rendkívül gyors rezgések között, amelyek az éterre hatnak, van egy bizonyos kicsiny terület, egy nagyon kis terület, amelyre az emberi szem retinája képes reagálni, és ezek a speciális rezgések keltik bennünk azt az érzést, amit fénynek nevezünk. Azaz, csak azokat a tárgyakat vagyunk képesek látni, amelyekből az a sajátságos fajtájú fény árad ki, vagy verődik vissza.
Pontosan ilyen módon az emberi fül dobhártyája viszonylag lassú rezgések bizonyos nagyon kis tartományára képes reagálni, amelyek elég lassúak ahhoz, hogy hatást gyakoroljanak a bennünket körülvevő levegőre, így csak azokat a hangokat halljuk meg, amelyeket olyan tárgyak keltenek, amelyek bizonyos mértékben abban a speciális tartományban képesek rezegni.
Jól ismert, hogy nagy számban vannak rezgések a két tartomány felett és alatt is, következésképp léteznek nagy mennyiségben olyan fények, amelyeket nem látunk, és sokféle olyan hang, amelyekre füleink nem reagálnak.
Ami tény, hogy az emberek jelentősen különböznek a fizikai érzékekkel elérhető nagyon kevés rezgésre való reagálási képességükben is, habár nem túl tág határok között. Ezt hívjuk érzékenységnek .
Egy példa: Ha valaki vesz egy karbon-biszulfid prizmát, és annak segítségével egy tiszta színképet vetít egy fehér papírlapra és néhány embert arra kér, hogy jelöljék meg a papírlapon a színkép szélső határait, akkor dokumentálható, hogy látóképességük mennyire különböző. Néhányan úgy látják majd, hogy az ibolyaszín messzebbre terjed, mások talán jóval kevesebb ibolyaszínt vélnek látni. Lesznek talán néhányan, akik a spektrum mindkét végén tovább látnak, ők lesznek azok, akiket érzékenyeknek nevezünk és akik ténylegesen fogékonyak a rezgések széles skálájára, szemben az átlaggal.
A hallás esetében hasonló eltérés tesztelhető. Jó példa erre a denevérek hangja egy nyári éjszakán, amiből nagyon sokan egyáltalán nem észlelnek semmit és képtelenek bármit is meghallani belőle.
Nincs merev határa az éteri és a levegőben levő rezgésekre reagálás emberi képességnek, azonban néhányan közülünk már nagyobb mértékben rendelkeznek ezzel az erővel, mint a többiek, sőt ugyanannak az embernek a képessége alkalmanként változó lehet. Ezek a képességek kifejleszthetők és a megfelelő időben megtanulhatók. Azok a rezgések, amik túl vannak a fizikailag általában észlelhetőkön, nagy számban léteznek és egyszerűen csak megismerésre várnak.
A Röntgen sugarakkal végzett kísérletek meglepő eredményekre nyújtanak példát, egy újabb felfedezés, mely bizonyítja, hogy egy átlátszatlannak tekintett anyag ezen sugarak előtt megnyílik. Így megmutat egy olyan módot, amivel az elemi tisztánlátás magyarázható, mint például egy lezárt dobozban lévő levél elolvasása. Az ember képes látásával a röntgensugarak módjára áthatolni az anyagon, ez a képesség elsajátítható.
A tisztánlátást néhány ember mintegy fejesugrással kezdi, és szokatlan érzékszervi inger alatt képessé válik arra, hogy az éppen adott pillanatban lásson valami megkapó látványt, és ilyen esetben, mivel az alkalom nem ismétlődik meg, nagyon gyakran arra a következtetésre jut, hogy bizonyára hallucináció áldozatává vált. Mások időnként kezdik észrevenni az emberi aura ragyogó színeit és rezgéseit, megint mások növekvő frekvenciával látnak és hallanak valamit, amire a körülöttük levők nem fogékonyak, ismét mások arcokat, képeket, vagy színes energiaformákat látnak szemeik előtt elúszva a sötétben, mielőtt nyugalomba merülnek, míg talán a legáltalánosabb tapasztalat valamennyi közül azoké, akik mind világosabban kezdenek visszaemlékezni arra, amit láttak és hallottak a másik síkon alvás alatt.
A tisztánlátás fokozatai nagyban különböznek jellegükben és ezen belül is számtalan formában jeletkezhetnek. Osztályozhatók talán aszerint is, hogy a jelenség rendszeres-e, az illetőnek van-e hatalma felette, vagy teljesen rapszódikus, akaratlan dologról van szó, illetve képes-e használni képességét éber állapotban a fizikai testben, vagy csak akkor, ha ideiglenesen elszakad testétől alvásban, vagy esetleg transzban, egy módosult tudatállapotban.
Az egyszerű tisztánlátás
A látás spontán megnyílása, amikor valaki asztrális vagy éterikus lényeket lát, akik történetesen körülötte jelen vannak, de nem lát távoli helyszíneket, amelyek más időhöz tartoznak, mint a jelen.
Tisztánlátás térben
Helyszínek vagy események látásának képessége, amelyek távol vannak térben, vagy közbülső tárgyak takarásában.
Tisztánlátás időben
Tárgyak vagy események látásának képessége, amelyek időben vannak távol, azaz a múltba vagy jövőbe látás képessége.
EGYSZERŰ TISZTÁNLÁTÁS: TELJES
Úgy határoztuk meg ezt, mint az asztrális vagy éterikus látás puszta megnyílása, ami képessé teszi birtoklóját, hogy lásson bármit, ami körülötte jelen lehet a megfelelő szinteken.Érzékeny emberek között ennek a fajta tisztánlátásnak minden fokozatát megtaláljuk, kezdve attól az embertől, aki egy ködös benyomást szerez, egészen az éteri és az asztrális látás teljes birtoklásáig.
Éterikus látás
Ez, ahogy már említettük, egyszerűen fizikai rezgéseknek a szokásosnál jóval nagyobb sorozatára való érzékenységből áll, birtoklása mindazonáltal látótérbe hoz sok olyan dolgot, ami iránt az emberi faj többsége még vak marad.A legfeltűnőbb változás, ami ennek a képességnek az elsajátítása által az élettelen tárgyak megjelenésében keletkezett, hogy legtöbbjük csaknem átlátszóvá vált bizonyos rezgések hullámhossza eltérésének betudhatóan, Képesnek találja magát, hogy a lehető legkönnyebben véghezvigye „a téglafalon való keresztüllátást” mivel újonnan szerzett látása számára a téglafal állaga nem látszik sűrűbbnek, mint egy lágy ködé.A kiterjedt látás lehetővé teszi számára azt is, hogy többé-kevésbé világosan észlelje elementális vagy egyéb teremtmények különféle osztályait, akiknek a testei nem képesek semmilyen sugár visszatükrözésére sem a szokásosan észlelt színkép határain belül. Ezen belül elsősorban az elemlényeket értjük.
Egy másik tény, ami hamarosan szintén tudomására jut, a színérzékelés kiterjedése. Képessé válik néhány teljesen új szín látására, a legkevésbé sem a színképben foglaltakra emlékeztetve, ahogy azt ma ismerjük, természetesen egészen leírhatatlanul bármilyen kifejezéssel, ami rendelkezésünkre áll.
Asztrális látás
Bár a két képesség különbözik egymástól,az egyik elsajátitása magával vonja a másik képesség bizonyos szintü megjelenését is.A különbségekre úgy tudunk legkönnyebben rávilágitani, ha összehasonlítjuk a két látásmódban jelentkező eltérő észleléseket.
Ha éterikusan néznél egy fakockát, mindegyik oldalán felirattal, olyan lenne, mintha a kocka üveg lenne, úgyhogy átlátnál rajta, és visszafelé látnád a feliratot a túloldalon, míg a jobb- és baloldalon egyáltalán nem lenne számodra világos, hacsak nem mozdulsz el, mivel oldalvást látod. Ha azonban asztrálisan nézed, minden oldalát egyszerre látod, és mindent a helyes módon, mintha az egész kocka ki lenne terítve előtted, és belsejének minden részecskéjét is látnád, nem a többin keresztül, hanem mindent kiterítve.
Éterikus látással egy könyv belső lapjain levő írások egymásra vetítődnek,ezért nehéz azt elolvasni. Asztrális látással elkülönithető az az egy lap írása,amelyet látni szeretnénk. Az asztrális látó minden tárgynak nemcsak a belsejét, valamint külsejét látja, hanem asztrális ellentétpárját is.
Asztrális látással képes lesz látni az aurát egészen az asztrális testig. Az asztrális aura foszforeszkáló ködével körülvéve fogja látni őt, ragyogó színek minden fajtájának felvillanásával, a színárnyalat és ragyogás állandó váltakozásával, ahogy a személy gondolatai és érzései változnak.
A mentális síkon lakó lények széles palettája válik igy láthatóvá.De szintén láthatóak a mentálon tartózkodó "földi lelkek" is.http://atlantiszfenye.hu Tisztánlátók
- Lássunk tisztán! -
Mint minden nagy civilizációs korszakváltás hajnalán, ma is reneszánszukat élik a közkincsé lett jövendőmondó praktikák. Szinte minden könyvesbolt polcain ott sorakoznak egymás mellett a tenyérjóslás, a csillagjóslás, a kártyavetés gyakorlati kézikönyvei. Így nem is csoda, hogy egyre többen állítják magukról ők képesek ilyen eszközök segítségével, jelekből kiolvasni valakinek sorsát, jövőjét, boldogságát. Vajon hihetünk-e nekik? Vajon tényleg tisztán látják-e mindazt amit mondanak? Tényleg mindenki rendelkezik ezzel a képességgel, vagy csak kevesek kiváltsága? Ki a tisztánlátó? A tisztánlátás kifejezés eredete a XVII. századi francia clair (tisztán) és voyance (látomás) szóösszetételben keresendő. Eredeti értelemben „clairvoyant”, úgynevezetttisztánlátó az az ember, akinek megbízható belső sugallatai és igazolható látomásai vannak valami olyanról, amiről a hagyományos érzékszervi tapasztalás útján nem lehetne tudomása. A tisztánlátás képessége vallási kontextusban amolyan isteni kegy, amely a lelkileg megtisztult próféták és szentek birtoka. Mint ilyen, sokáig úgy vélték csak nagyon kevesek bírnak ezzel a képességgel. A múlt század elején, a tudományos parapszichológia térhódításával, és első helyen J.B. Rhine és Rudolf Tischner kutatásaival, megszületik az érzékszerveken túli érzékelés, az ESP fogalma, amely a tisztánlátáson kívül kutatás tárgyává teszi a többi úgynevezett pszichikus képességet, beleértve a telepátiát (a távérzékelést) és a prekogníciót (előérzékelést). Így születik meg a hatodik érzék fogalma, ami azt sejteti, hogy az embernek az öt hagyományos érzékszerve mellett, van egy elcsökenyesedett vagy eddig fel-nem-fedezett érzékszerve, amely a megérzésekért, előérzésekért felel. Míg sokan ennek a puszta gondolatát is babonaságnak vélik, egy 2005-ös amerikai felmérés szerint az amerikai lakosság 26%-a hisz abban, hogy az embernek van ilyen rejtett képessége. Rhine és társa megbízható módon igazolta, hogy bizonyos mértékig minden ember rendelkezik az érzékszervi tapasztaláson kívüli észlelés képességével, ami gyakorlással minden emberben fejleszthető. Ma már sok evolucionista természettudóst is foglalkoztat a kérdés, vajon milyen szerepet játszik, illetve milyen evolúciós előnyt jelent az egyedfejlődésben az előérzet. Például sok állat előre megérzi, ha valamilyen természeti katasztrófa közelít, és időben elmenekül. Azaz az állatoknál mindenképpen megfigyelt jelenségről van szó. Ma a köznyelvben tisztánlátónak azt az embert nevezzük, aki ezt a belső érzékelő-képességét az átlagosnál jobban kiművelte, vagy született tehetsége révén az átlagosnál érzékenyebb belső észlelőerővel bír. A tisztánlátó nem szükségszerűen érzékel képekben,– bár ez is előfordulhat – sokkal inkább „észlel”, „érez”, „sejt”, „tud”. Belső érzéseit természetesen visszafordíthatja képekké, és képzelőereje segítségével rá is vetítheti arra amit szemével lát. Így a szemek által közvetített optikai kép, a látvány kiegészülhet olyan „fantáziaképekkel”, amelyek a belső megérzések gondolati kivetülései. Tisztánlátás – Auralátás Egy tisztánlátó láthat aurát, egy derengő fényburkot egy test körül, de ez önmagában nem azonos a tisztánlátással. A tisztánlátó ha ránéz valakire lehet, hogy egyáltalán nem lát semmi különlegeset. Sokkal inkább benső sugallatok, érzések ébrednek benne, amelyeket megfogalmazva, szavakba öltve hangosan ki is mondhat. Ilyenkor engedi, hogy hétköznapi tudatállapota megváltozzon, módosuljon. Ebben a módosult tudatállapotban „érzékeli” azokat a dolgokat, amiket „normális” tudatállapotban nem. Ez nem azt jelenti, hogy transzba kell esnie, vagy hogy valamilyen megszállottság, elragadtatottság keríti hatalmába. Bár egyes samanisztikus hagyományokban a tisztánlátást a sámánok, vagy más vallási specialisták gyakorolják, akik használják a mesterségesen létrehozott transzállapotokat is látomáskeresésre. Mit lát egy tisztánlátó? Mint mondtuk egyáltalán nem biztos, hogy a tisztánlátó hatodik érzéke, képek nyelvén jeleníti meg az így érkező észleleteket. Magára a látásra vonatkozó eredeti kifejezés, a latin videa, vagy a szanszkrit véda is inkább tudást, bölcsességet jelent. A látomás így sokféle formában érkezhet. A tisztánlátó, megérzések formájában szerezhet ismereteket valakinek a múltjáról, jelenéről, jövőjéről, sorsáról, egészségi állapotáról, családi kapcsolatairól, bármiről. A tisztánlátás a valódi értelemben vett mindentudással, egy adott ember teljes érzékelésével áll kapcsolatban. Ehhez persze el kell fogadnunk, hogy egyetlen ember sem fogja a jelen pillanat téridőbeli korlátainak. Még ha hagyományos érzékszerveink csak a most-ban, a jelen állapotában érzékelik az embert, a valóság egy másik horizontján (ha úgy tetszik egy másik téridő-dimenzióban) az összes többi létállapotát is hordozza magával. A tisztánlátó megváltozott tudatállapotával képes „mélyebbre nézni” és meglátni egy ember további vetületeit. Jóslás és jövőérzékelés Ha a hagyományos érzékszervi tapasztalás korlátait lehetséges átlépni, ha a téridő egysíkú fogságából lehetséges a szabadulás, akkor természetes, hogy egy tisztánlátó érzékelheti a jövőt. Pontosabban a jelen pillanatban gyökerező legvalószínűbb jövők egyikét. Mert jövője sokfél van mindenkinek. Ez az írás is sokfelé vezethet innen – ahhoz, hogy megtudd hová, a végére kell járni… Egy tisztánlátó, ha valakinek a jövőjét vizsgálja, mindig többféle jövőt kell, hogy lásson – szinte nincs olyan alapeset, hogy valakire elkerülhetetlenül csak egyfajta jövő várjon. Mégis, egy ember jelen állapota szinte determinisztikusan meghatározza milyen sors vár majd rá. Jóslás és cigányság Vannak népcsoportok és kultúrák, ahol a jövőérzékelés intuitív praktikái és a jóslás gyakorlata mindennapos. Ilyen mondjuk bármelyik kelet-ázsiai hagyományőrző népcsoport, ahol ébredés után teljesen természetes az egyperces napi jóslatkérés gyakorlata. Magyarországon talán egyedül a cigányság az, akik körében a jóslás általánosan elfogadott gyakorlat. Természetes, hogy egy cigányasszony „tud” jósolni. És ez nem azt jelenti, hogy ismeri az életvonalakat, ha belenéz valakinek a tenyerébe – ez babonaság, és spekulatív áltudomány lenne. Elég megfognia valaki kezét (vagy még ez sem kell), bele se kell, hogy nézzen és máris mondja amit lát, tud, megérez. Mert a cigányság körében kulturálisan nincs letiltva, legátolva az az intuitív beleérző-képesség, amit legtöbben hagyunk magunkban elhalni. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden cigányasszony pontosan is jósol. De sok esetben pontosabban, mint tenné ezt más kulturközegben felnövő ember. Köztük is, mint minden más népcsoport esetében vannak pontos és kevésbé pontos tisztánlátó emberek. Hogy egy tisztánlátó mennyire pontos, bárki tesztelheti. Csak pontos és egzakt kérdéseket kell neki feltenni, és teljesen szkeptikus alapállással megvizsgálni a válaszok pontosságát. Az ebben a körben végzett hiteles vizsgálatok azt mutatják, hogy egészen tévedhetetlen és mindig pontos clairvoyance nem létezik. Ugyanis ugyanúgy mint bármelyik hagyományos érzékszervünk esetében itt is létezik érzékcsalódás. Tom Cruise híres filmje a „Különvélemény” ennek látványos megfogalmazása. Van olyan eset, hogy egy tisztánlátó olyat észlel, ami mégsem válik valóvá, annak ellenére, hogy észlelete pontos (is lehetne). A jövő mégis másként alakul, ahol ez az észlelet már retrospektív hamis, mint egy igaz, de csalóka álom. 
Parafenomének és tisztánlátók Előfordulhat, hogy egy parafenomén tisztánlátó is de általában a kettő nem jár együtt. Parafenoménnak azt az embert hívjuk, aki valamilyen más szokványosan nem tapasztalható jelenséget képes előidézni. Például akaratával képes egy hétköznapi kanalat elgörbíteni, mint a világhírre szert tevő magyar származású Uri Geller. Parafenomenális képességnek nevezzük azt, amikor valaki képes nem mágneses tárgyakat teste „mágneses” erejével magára ragasztani, vagy puszta koncentrációval a statisztikai valószínűségnél jóval több hatost dobni egy kockával. A legtöbb hiteles parafenomén egyáltalán nem rendelkezik a tisztánlátás képességével. A történelem leghíresebb tisztánlátói ezért nem a parafenomének hanem az ókori látnokok, próféták, szentek, jósok közül kerültek ki. A tisztánlátók talán a leghíresebb mitológiai alakja Priamusz király lánya Cassandra, akinek a legenda szerint Apollón templomában kígyók nyalták tisztára a fülét, hogy azután meghallhassa a jövőről szóló sugallatokat. A legenda szerint hiába látta tisztán Trója elestét, senki sem hitt neki, így tragikus sorsát nem kerülhette mégsem el. És talán ez is fontos tanulság: hiába látja valaki tisztán a sorsát, hiába érzékeli jövőjét, a tudás önmagában nem elég. Cselekvőképesség és hatóerő is kell hozzá, hogy a belső látomások üzenetét valóra váltsuk. Tanulható-e a tisztánlátás? Ma egyre többen árulnak különböző képzéseket, amelyek azt ígérik segítenek ennek a képességnek a megszerzésében, kifejlesztésében. Az igazság az, hogy csakúgy mint mondjuk a zenei- vagy abszolút hallás, ez a szunnyadó képesség minden emberben megvan, de csak mint csökevény. Nagyon kevesek azok képesek ennek a képességnek az olyan szintű kibontakoztatására, hogy magukról elmondhassák ők a tisztánlátás Mozart-jai. Persze, ugyanúgy ahogy a zene-hallgatást és ezen keresztül a hallást is lehet fejleszteni, a hatodik érzék is fejleszthető, és ezen keresztül a tisztánlátás is. De bárki aki megtanult egy hangszeren jól játszani, tudja jól, hogy évek, sőt évtizedek folyamatos gyakorlása kell ehhez. És nincs ez másként egyéb készségeink fejlesztésével sem. A beleérző-képesség, az intuíció igenis fejleszthető, sőt a mai korban talán ismét fejlesztendő is, de átlagos esetben csak éveken át tartó gyakorlással lehet csak számottevő eredményt elérni. Persze vannak született Mozartok, akik hozzák magukkal a tisztánlátás képességét. És vannak olyanok is, akik esetleg egyetlen hirtelen felismerés hatására hozzák felszínre magukban ezt a rejtett képességet. Egyesek szerint egyre több ember fedezi fel kisebb-nagyobb mértékben ezen képességét, így könnyen lehet, hogy a tisztánlátás újrafelfedezésével ez a képességünk a jövőben ugyanolyan elemi érzékelésmód lesz mindenki számára mint ma a hallás, látás, szaglás, ízlelés, tapintás…
Deja Vu - Mintha már átéltem volna
Olykor erőt vesz rajtunk egy furcsa érzés, amely csak pillanatokig tart. Ez az érzés elhiteti velünk, hogy amit mondunk, teszünk már régebb elhangzott, megtörtént, és szinte újra éljük az életünket. Ez a titokzatos érzés, a déjá vu.
A déjá vu – magyarul „már láttam” -, vagy más néven paramnézia jellegzetes érzés, váratlanul kezdődik, egyik pillanatról a másikra, minden átmenet nélkül előjön, s rögtön, teljes intenzitással jelentkezik. Úgy érezzük, a helyzetet már egyszer átéltük, és a meghittség érzése ilyenkor annyira erős, hogy még azt is tudni véljük, mi fog történni a következő pillanatban. A déjá vu sorsfordító pillanat - A déja vu érzés túlságosan finom, nem annyira konkrét, és csak néhány pillanatig tart, utána minden visszatér a régi kerékvágásba – mondja Tarr Bence László, a Szintézis Szabadegyetem alelnöke. - A déjá vu élmény valójában egy módosult tudatállapot, ilyenkor az elme mintha kilépne a térből és az időből, az ember, pedig zavarodottá válik, mert a jövő, ami történni fog vele, emlékként jelenik meg előtte. Úgy érzi, ezt már egyszer átélte, és tudni véli a folytatást is. Az ezotériában a déjá vu érzést sokféleképpen magyarázzák, és egyesek szerint a déjá vu-nek kiemelt jelentősége van minden ember éltében, ugyanis amikor az érzet megrohan bennünket, fontos dolog történik velünk, akár sorsfordító pillanatokat élhetünk át. - Hogyan lehet sorsfordító, amikor a déjá vu általában a leghétköznapibb pillanatokban jelentkezik? - A déjá vu jellegzetes eleme, hogy nem pontos érzet, de felerősíthető olyan szintre, hogy konkrétan tudjuk, mi történhet velünk. Például egy útkereszteződéshez érkeztem, és déjá vu-érzésem van. Nem enged-em, hogy ez az érzés megszűnjön, elkezdek gondolkodni rajta, és beugrik egy kép, mintha ebben a kereszteződésben már jártam volna – noha akkor voltam ott először -, és ha átmegyek a zöldön, jön egy autó, ami elüt. Miután a lámpa zöldre váltott, nem léptem le a járdáról, vártam, és valóban jött egy autó, ami nem ütött el. - Vagyis ha meg tudjuk ragadni a déjá vu pillanatát, és képesek vagyunk tudatosítani, szinte képszerűen látni magunkban az érzést, akkor befolyásolhatjuk a sorsunkat? - Igen. Hiszen amit átéltem déjá vu-ben a lehetséges jövőmnek a képe volt, amit sikerült befolyásolnom azzal, hogy meg tudtam kapaszkodni ebben a megváltozott tudatállapotban. Képes voltam elgondolkodni rajta, és elkerültem a balesetet, vagyis a sorsom ezzel egy új fordulatot vett. Sok déjá vu, sok élet - A déjá vu ezek szerint sorsszerű figyelmeztetés? - Vannak, akik az ezotériában a déjá vu-t azzal is magarázzák, hogy az ember az életét nem egyetlen egyszer éli, hanem mindaddig újra és újra kell születnie, míg a benne rejlő tanulságot meg nem érti. Nagyon sokan élik úgy végig az életüket, hogy nem tudják, mi a sorsfeladatuk, a velük történő eseményekből nem vonják le a tanulságot, és nem értik, hogy miért az a sorsuk, ami. Például minél több déjá vu érzése van valakinek, annál inkább nem tudja, hogy mi a feladata, hiszen ezek az élmények arra utalnak, hogy valaki már sokadszorra éli ugyanazt az életet, de még mindig valamit nem tesz megfelelően. A déjá vu éppen abban a pillanatban tör rá, amikor hibázni készül – például a saját karmikus útjáról letérni -, és a sors ezzel az érzettel üzenetet küld: most figyelj, mert hibázhatsz! A déjá vu ilyenfajta magyarázata nagyon hasonló ahhoz, amit Platón írt, miszerint a déja vu daimon, azaz a lelkiismeret hangja, ami akkor szólít meg bennünket, amikor valami rosszat készülünk elkövetni. Az unalmas pillanatok - Ha otthon kevergetem a tűzhelyen a borsófőzeléket és déjá vu-m van, honnan tudhatom, hogy milyen sorsforduló előtt állok, vagy milyen hibát fogok elkövetni? - A harmadik értelmezési lehetősége szerint az unalmas – vagy rutinszerű - pillanatokban nem vagyunk koncentrált állapotban, tudatunk nincs beszorítva a jelenbe, amostba, ilyenkor képesek vagyunk korlátlanul átfogni a múltat és a jövőt. Úgy éljük meg a tudatunk működését, hogy visszatér egyetlen pillanatra a lehetséges jövőnk. Ha sikerülne ezt a pillanatot megragadni, és elgondolkodni azon, amit láttunk, éreztünk – ami nem könnyű, hiszen ez egy érzet, ami gyorsan jön és megy -, akkor ez például segítségünkre lehet a saját életünk, sorsunk mélyebb megértésében. - A déjá vu érzés létrejöhet például film, vagy könyvélmény hatására? - Nem. Az egészen másfajta ismerősség érzet. A déjá vu kimondottan a saját visszaemlékezésünkkel áll kapcsolatban, amikor rájövünk, hogy a helyzetet, amelyet most átélünk, már korábban láttuk valahol. Ez a látás, nem a szemmel való látáshoz köthető, hanem párbeszédre való visszaemlékezés, vagy olyan zenére való ráismerés, amelyet korábban sohasem hallottunk. Azok a szavak is így viselkednek, amelyek már a nyelvünkön vannak, de csak nem akarnak beugrani. Képtelenek vagyunk kimondani, viszont ha meghalljuk, rögtön felismerjük. - Mi különbség van a reinkarnációs emlék és a déjá vu között? - A reinkarnációs emlékezés a déjá vu-nél sokkal konkrétabb és tudatosabb. Tárgyakat, helyeket ismerünk fel, de a reinkarnációs élmény leginkább az emberi kapcsolatainkban jelenik meg. Például akár több ezres tömegben idegen emberek találnak egymásra, szinte ki tudják választani, hogy ki az, akihez valamiféle kötődésük van. A reinkarnációs élmény nagyon erős belső élmény, ami leggyakrabban úgy jelentkezik, hogy felismerünk valakit, aki valahonnan ismerős. Hiába nyomozunk, a jelenlegi életünkben nem találunk vele semmiféle közös kapcsolódási pontot, és mégis lelkileg közelebb áll hozzánk, mint például a szüleink, vagy a testvéreink. Ezzel szemben a déjá vu arról szól, hogy az emberi tudat, mélyebb rétegeiben képes a jövőérzékelésre. Ebből következik, hogy a jövő folyamatosan alakuló lehetőség, és a tudatunk képes ezt befolyásolni. A déjá vuról azt is állítják, hogy rés az időn, ezen a résen át bepillantást nyerhetünk a létezés örök körfogásába. Ilyenkor egy pillanatra minden kitisztul előttünk, úgy érezzük a jövőnket egy pillanatra a kezünkben tarthatjuk, és ezáltal mondhatjuk, hogy a déjá vu valójában kegyelmi állapot.
http://www.tarrdaniel.com Tarr Bence László
|
|
