  Legalsó szintû megtestesülésében azt látjuk, hogy az éterikus anyagból fátyolt von maga köré, és az asztráltestbõl hatol be a fizikai test éterikus részének felületén lévõ csakrák virágszerû kelyhébe. Ott egy másik erõvel találkozik, amely az emberi test belsejébõl buzog elõ - azzal a misztikus erõvel, amelyet kundalininek vagy kígyótûznek neveznek. A KÍGYÓTÛZ Ez az erõ egy másik fizikai szintû megnyilvánulása a Logosz sokféle erõ-aspektusának, amely a harmadik aspektusból eredõ elsõ kiáradáshoz tartozik. Az általunk ismert minden síkon létezik, de abban az éterikus anyagban, amelyrõl éppen szó van, ezzel fejezi ki magát. Nem lehet átváltoztatni sem a már említett elsõdleges erõvé, sem azzá a vitális erõvé, amely a Napból jön, és úgy látszik, hogy a fizikai energia semmiféle más fajtája semmilyen módon nincs rá hatással. Láttam egy és egynegyed millió voltos elektromos feszültséget emberi testbe vezetni úgy, hogy amikor az illetõ a fal felé nyújtotta a kezét, hatalmas lángok törtek elõ az ujjaiból, mégsem érzett semmi szokatlant, és ilyen körülmények között a legcsekélyebb égési sebet sem szenvedte, ha csak akkor meg nem érintett valamilyen külsõ tárgyat. De még ennek a hatalmas erõmegnyilvánulásnak sem volt semmilyen hatása a kígyótûzre. Sok éve tudjuk, hogy mélyen lenn a Földben van valami, amit a Harmadik Logosz laboratóriumának nevezhetünk. Amikor megkíséreljük kikutatni a Föld középpontjának körülményeit, ott roppant erõ hatalmas gömbjét találjuk, amit meg sem tudunk közelíteni. Csak a külsõ rétegeit érinthetjük, de amikor ezt tesszük, még akkor is nyilvánvaló, hogy azok közeli kapcsolatban vannak az emberi testben lévõ kundalini rétegeivel. A Harmadik Logosz ereje abba a központba bizonyára korszakokkal korábban áradt be, de még most is ott mûködik. Ott az új vegyi elemek fokozatos fejlesztésével van elfoglalva, amelyek azután növekvõ forma-összetettséget, és mind több és több energiát, erõteljesebb belsõ életet vagy tevékenységet fejeznek ki.  A vegyészet tanulmányozói ismerik az orosz vegyésztõl, Mengyelejevtõl a múlt század második felébõl származó periodikus rendszert, amelyben az ismert vegyi elemek atomsúlyuk szerint vannak elrendezve, a legkönnyebbel, a hidrogénnel kezdve, amelynek atomsúlya egy, és a mostanáig (a húszas évekig! A ford.) legnehezebbként ismert urániummal végezve, amelynek atomsúlya 238,5. Erre vonatkozó saját kutatásainkban azt találtuk, hogy ezek az atomsúlyok majdnem egészen pontosan arányosak a minden elemben lévõ fizikai õsatomok számával. Ezeket a számokat, valamint minden elem alakját és összetételét is az Occult Chemistry (Okkult kémia) címû könyvünkben jegyeztük fel. Amikor az elemeket éterikus látással vizsgáltuk, az általunk látott forma a legtöbb esetben arra utalt - miként a periodikus rendszer is -, hogy az elemek ciklikus rendben fejlõdtek ki, és nem egyenes vonalon helyezkednek el, hanem felfelé haladó spirálon. Úgy mondták nekünk, hogy a hidrogén, az oxigén és a nitrogén (amelyek Földünk kérgének körülbelül a felét és majdnem az egész légkörét alkotják) egyúttal egy másik és nagyobb naprendszerhez is tartoznak. De úgy tudjuk, hogy a többi elemet Naprendszerünk Logosza fejlesztette ki. Spirálját számunkra felfoghatatlan hõmérséklet- és nyomásviszonyok mellett az urániumon túl viszi. (A könyv megírása óta váltak ismertté a transzurán elemek. A ford.) Amint azután fokozatosan új elemek alakulnak, azok kifelé és felfelé nyomódnak a Föld felszíne felé. Kundalininek testünkben lévõ ereje a Szentléleknek ebbõl a mélyen a földben lévõ laboratóriumából származik. Ez az alvilág félelmetesen izzó tüzéhez tartozik. Ez a tûz feltûnõ ellentéte a Napból jövõ vitalitás tüzének, amelyet a következõkben magyarázunk meg. Az utóbbi a levegõ, a fény és a nagy nyílt térségek jelensége. Azonban ez a lentrõl jövõ tûz sokkal anyagibb, olyan, mint a vörösen izzó vas, az izzó fém. Ennek a roppant nagy erõnek van egy rettenetes oldala. Azt a benyomást kelti, hogy könyörtelen bizonyossággal tovább nyomulva, lassan, de ellenállhatatlanul ereszkedik mind mélyebbre és mélyebbre az anyagba. A kígyótûz a Harmadik Logosz energiájának nem az a része, amelynek segítségével mind sûrûbb és sûrûbb vegyi elemeket épít. Sokkal inkább olyan természetû, mint annak az erõnek a továbbfejlõdése, amely a rádiumhoz hasonló elemek élõ központjában van. Ez az energia a Harmadik Logosz élettevékenységének része. Miután már elérte a legalsóbb merülését, újból felfelé indul a magasságok felé, ahonnan jött. Már régebben megértettük, hogy a második élethullám a Második Logoszból, az anyagba az elsõ, a második és a harmadik elementál-világon át ereszkedik le az ásványvilágig, és újból felemelkedik a növény-és állatvilágon át az emberi létezés birodalmáig, ahol az Elsõ Logosz lefelé irányuló erejével találkozik. Ez a 3. ábrán látható, amelyen az ovális rész ábrázolja, hogy a második kiáradás a bal oldalon száll le, eléri a vázlat alján jelzett legsûrûbb pontot, azután a vázlat jobb oldalán látható módon emelkedik fel. Most már láthatjuk, hogy a Harmadik Logosz ereje is felemelkedik, miután a legalacsonyabb pontját érintette. Képzeljük el, hogy a függõleges vonal az ábra közepén a saját útvonalán tér vissza. Kundalini e kiáradás ereje a visszatérése útján, és ez a fejlõdõ teremtmények testében, belsõséges kapcsolatban mûködik a már említett elsõdleges erõvel. A kettõ együttmûködik abban, hogy a teremtményt arra a pontra emelje, ahol az Elsõ Logosz kiáradását befogadhatja és Én-né, emberi lénnyé válik, és még azután is továbbfejleszti a tudathordozó eszközöket. Ilyenképpen Isten hatalmas erejét éppen úgy vonjuk magunkba lentrõl, a Földbõl, mint fentrõl, a mennybõl. Éppen így vagyunk mind a Föld, mind a Nap gyermekei. A kettõ bennünk találkozik és mûködik együtt fejlõdésünk érdekében. Nem lehetünk meg csak az egyikkel a másik nélkül, de ha valamelyik túlsúlyban van, komoly veszedelem fenyeget bennünket. Ezért veszélyes a kígyótûz mélyebb rétegei valamelyikének kifejlesztése, mielõtt az ember élete tisztává és kifinomulttá válna. Sokat hallunk errõl a különös tûzrõl, és az idõ elõtti felkeltésével járó veszélyrõl, és ebbõl kétségtelenül sok minden igaz. Valóban nagyon komoly veszély rejlik abban, ha az ember felébreszti ezen vad energia magasabb aspektusait, mielõtt megszerezte volna az erõt, amellyel azon uralkodni tud, és mielõtt szert tett volna az élet és gondolat azon tisztaságára, amely számára az egyedüli biztonság az ilyen óriási lehetõségek felszabadítása folyamán. Kundalini azonban sokkal nagyobb szerepet játszik mindennapi életünkben, mint eddig legtöbben hittük volna. Van egy sokkal enyhébb és szelídebb megnyilvánulása, amely már felébredt bennünk, és nemcsak ártalmatlan, hanem jótékony is, ami éjjel és nappal végzi kijelölt feladatát, miközben jelenlétének és ténykedésének egyáltalán nem vagyunk tudatában. Természetesen már korábban észrevettük ezt az erõt, amint az idegek mentén áramlik, és egyszerûen ideg-fluidumnak (idegáramlatnak) neveztük el, mivel nem ismertük fel, hogy tulajdonképpen mi is az. Igyekezetünkben, hogy ezt az erõt elemezzük és visszavezessük az eredetéig, rájöttünk, hogy az emberi testbe ez az erõ a gyökér-csakrán át áramlik. Mint minden erõ, a kundalini önmaga láthatatlan, az ember testében azonban asztrális és éterikus anyagból készült, egymásba helyezett üreges gömbök különös fészkébe burkolódzik. Ezek olyanok, mint a kínai "ördöggolyó"-ban lévõ gömbök. Úgy látszik, hogy a gyökér-csakrában hét ilyen közös központú gömb van, a gerincoszlop legalsóbb csigolyája, a farcsont közelében lévõ utolsó igazi sejtben vagy üregben és körülötte. Az átlagembernél azonban csak a legkülsõ gömbben lévõ erõ mûködik. A további gömbökben, amint azt egyes keleti könyvekben is írják, ez az energia "alszik", és csak akkor mutatkoznak a tûz veszedelmes jelenségei, amikor az ember megkísérli a belsõ rétegekben szunnyadó energiákat is felébreszteni. A gömb külsõ héjának ártalmatlan tüze felfelé áramlik, és a gerincoszlopon (az eddig végzett kutatások szerint) egyidejûleg használja a szushumná, idá és pingalá hármas vonalát. A HÁROM GERINC-CSATORNA Errõl a három áramlásról - amelyek minden emberi lényben a gerincoszlopban és körülötte áramlanak - H.P. Blavatsky A Titkos Tanítás címû könyvében a következõket írja: A Himaláján túli iskola... szushumnát, e három nádi fõhelyét a gerincoszlop központi vezetékébe helyezi... idá és pingalá pedig egyszerûen az emberi természet "F" hangjának fél hanggal magasított, illetve mélyített rezgésû húrja... amely megfelelõ módon megszólaltatva mindkét oldalon felébreszti az õrtállókat, a szellemi manaszt és a fizikai kámát, és az alacsonyabbat a magasabb alá rendeli. A szushumnán felfelé tiszta akásha halad, két aspektusa idában és pingalában áramlik. Ez a Brahman-i fonállal jelképezett három éltetõ lehelet, amelyek az akarat irányítása alatt vannak. Az akarat és a vágy egy és ugyanazon dolog magasabb és alacsonyabb aspektusa.  Azért fontos a vezetékek tisztasága... Ez a három keringést hoz létre, amely a központi vezetékbõl átterjed az egész testre. Idá és pingalá annak a vezetéknek görbült fala mentén áramlik, amelyben szushumná van. Ezek fél-anyagiak, pozitívak és negatívak, Nap és Hold, és ezek indítják ténykedésre szushumná szabad és szellemi áramlatát. Ezeknek saját külön ösvényük van, különben besugároznák az egész testet. A The Hidden Life in Freemasonry (A szabadkõmûvesség rejtett élete) címû könyvben az alábbi módon utaltam ezen erõk szabadkõmûves felhasználására: A szabadkõmûvesség módszerének része az emberi testben lévõ ezen erõk mûködésének a fejlõdés gyorsítása érdekében történõ serkentése. Ezt a serkentést abban a pillanatban alkalmazzák, amikor az R.W.M. tisztségviselõ kreál, felvesz és beiktat. Az elsõ fokon az idát, vagyis az erõ feminin aspektusát befolyásolja, így könnyítve meg az újoncnak, hogy a szenvedélyeken és az érzelmeken uralkodjon. A második fokon a pingalát, vagyis a maszkulin aspektusát erõsíti, hogy jobban uralkodjon az elmén, de a harmadik fokon magát a központi energiát, a szushumnát kelti fel, ez által nyitva utat a magasból jövõ tiszta szellemi befolyásnak. A jógi szushumna e vezetékén haladva képes a testét tetszés szerint oly módon elhagyni, hogy a magasabb szinteken is meg tudja tartani teljes tudatosságát, és tapasztalatai teljes emlékét tudja visszaidézni a fizikai agytudatában. A 4. ábra kis képei hozzávetõleges útmutatást adnak a módról, ahogyan ezek az erõk az emberi testen átáramlanak. A gerinc tövében idá a férfiaknál a szushumnától közvetlenül balra indul ki, pingalá pedig jobbra. (A bal és jobb oldal az ábrázolt alakra és nem a nézõre értendõ.) Az erõvonalak a medula oblongata-ban, vagyis a nyúltagyban végzõdnek. A gerincet Indiában Brahmadandá-nak, vagyis Brahma botjának nevezik; és a 4.d. ábrán látható, hogy Mercurius kaduceusának eredetije is a kundalini-t jelképezõ két kígyó, amelyet e két csatorna mentén kell mozgásba hozni. A szárnyak pedig a magasabb szinteken való tudatos szárnyalás képességét jelenítik meg, amit ennek a tûznek a kifejlesztése tesz lehetõvé. A 4.a. ábra a már felébresztett idá-t ábrázolja az elsõ fokú beavatás után. Ennek színe bíborvörös. Ehhez adódik a "halál" fokozatában pingalá sárga vonala, ahogyan azt a 4.b. ábrázolja; míg a "feltámadás" (felemelés) fokozatán a sorozatot szushumná mélykék áramlata egészíti ki, ahogyan az a 4.c. ábrán látható. Amint kundalini normál módon áramlik ezeken felfelé, e felmenõ útja közben kétféleképpen is specializálódik. Különös módon keverednek benne a pozitív és negatív tulajdonságok, amelyeket majdnem hím- és nõnemûnek lehetne nevezni. Alapjában véve túlnyomó benne a nõnemû aspektus. Talán ezért említik a hindu könyvek ezt az erõt mindig nõnemben, és ez lehet az oka, hogy "a szív bizonyos kamrá"-ját, ahol a jóga egyes formáiban kundalinit összpontosítják, A csend hangja címû könyvben a Világ Anyja otthonaként írják le. Azonban amikor ez a kígyótûz a gyökér-csakrában lévõ otthonából kimozdul és a három említett vezetéken felfelé halad, akkor figyelemre méltó, hogy a pingalán haladó része majdnem egészen hímnemû, az idán haladó pedig majdnem egészen nõnemû. A nagyobb, aszushumnán felfelé haladó áramlat az eredeti arányát látszik megtartani. A gerincoszlopban való felfelé haladás közben a második differenciálódás azt jelenti, hogy az ember személyisége erõsen rányomja a bélyegét. Amikor lent belép, egészen általános erõnek látszik, de amikor fent távozik, határozottan az adott ember idegárama, amely magával viszi az illetõ egyedi tulajdonságainak és beállítottságainak bélyegét, amelyek a gerinc-központok rezgéseiben nyilvánulnak meg, és amelyeket a test felületén lévõ csakrák szárai eredõ gyökereinek tekinthetünk. AZ ERÕK EGYESÜLÉSE Bár a csakra virágszerû kelyhének szája az éterikus test felületén van, a tölcsérszerû virág szára mindig a gerincoszlopban lévõ valamelyik központból ered. A hindu könyvek majdnem minden esetben ezekre a gerinc-központokra utalnak, amikor a csakrákat említik, és nem ezeknek a felszínen lévõ megnyilvánulásaira. A rendszerint lefelé hajló éterikus szár a gerincben lévõ gyökeret minden esetben összeköti a külsõ csakrával (lásd a X. képet). Minthogy így minden csakra szára a gerincoszlopból indul ki, ez az erõ természetesen árad lefelé azokon a szárakon a virág kelyhébe, ahol a beáradó isteni élettel találkozik, és ebbõl a találkozásból eredõ feszültség okozza a csakra küllõi mentén az összevegyített erõk vízszintes kisugárzását. Az elsõdleges erõ áramlásainak felszíne és kundalini áramlatainak felszíne ezen a helyen súrlódik össze, és mivel ellenkezõ irányba forognak, jelentõs nyomás jön létre. Ezt szimbolizálták, mint az élénken maszkulin isteni élet "házasság"-át a mindig kifejezetten femininként felfogott kundalinivel. Az ebbõl származó összetett energiát pedig általában az ember személyes magnetizmusának szokták nevezni. Ez élteti azokat az idegközpontokat, amelyek több csakra közelében láthatók. Ez áramlik végig a test összes idegein és fõként ettõl függ a test hõmérsékletének fenntartása. Ez az összetett áramlat sodorja magával a lép-csakra által felvett és szétválasztott vitalitást. Amikor a két erõ a fent említett módon kombinálódik, a megfelelõ molekulák között bizonyosfajta kapcsolódás jön létre. Úgy látszik, hogy az elsõdleges erõ több különféle éterikus formát képes alkotni.  Legtöbbször négyszögben elhelyezkedõ négy atomból áll, és oktaéder formát vesz fel, a négyszög közepén arra merõlegesen le- és felfelé rezgõ egy központi atommal. (Az itt és az egész könyvben alkalmazott "atom" kifejezés nem a kémiai atomra vonatkozik, hanem a természet minden síkjának legfelsõ alsíkján létezõ anyag alaptípusára. Ugyanígy a "molekula" kifejezés is az ilyen "atomok" hasonló csoportosulására vonatkozik, mint ahogyan a vegyi atomok vegyi molekulákat alkotnak. - A kiadó.) Néha három atomból álló, rendkívül mozgékony kis molekulát is alkalmaz. Kundalini rendszerint hét atom ból álló lapos gyûrûbe burkolódzik, míg a vitalitás-gömböcske, amely szintén hét atomból áll, az elsõdleges erõhöz hasonlóan helyezkedik el, azonban négyszög helyett hatszöget alkot. Az 5. ábra segíteni fogja az olvasót ezen elhelyezkedések elképzelésében. Az A és B jelû rajz az elsõdleges erõ által felvett formákat ábrázolja, C a vitalitás-gömböcskét, D pedig a kunda-liniét. Az E jelû rajz az A és a D kombinációja; F pedig a B és a D kombinálása. Az A, B és C jelû rajzban a központi atom állandó gyors rezgésben van az ábra síkjára merõlegesen és a kör átmérõjénél magasabbra szökken fel, hogy azután hasonló távolságra süllyedjen az ábra síkja alá. Ezt az ide-oda cikázó mozgást másodpercenként sokszor ismétli. (Ezt természetesen nem szó szerint értem, hanem csak viszonylagosan. A valóságban a kör által jelképezett gömb olyan parányi, hogy a legerõsebb mikroszkóppal sem lenne látható; de nagyságához viszonyítva olyan a rezgés, amint azt fentebb leírtam.) A D jelû elrendezésben az egyedüli mozgás egy állandó keringés, amely azonnal megnyilvánul, amikor létrejön az a kombináció, amelyet az E és az F rajzon igyekeztünk bemutatni. Amikor az A és a B rajz szerinti elrendezõdés kombinálódik, a bennük lévõ két pozitív atom folytatja elõbbi heves mozgását, sõt élénkségük még intenzívebbé válik. A D jelû rajzban lévõ atomok - bár még mindig ugyanazon körpálya mentén mozognak - annyira felgyorsulnak, hogy mint külön atomok nem láthatók többé, csak ragyogó gyûrûnek tûnnek. A fentebb vázolt elsõ négy molekula ahhoz a fajtához tartozik, amelyet Annie Besant az Occult Chemistry (Okkult kémia) c. könyvben hiper-meta-proto-elemi anyagnak nevez. Valójában lehet, hogy ezekbõl néhány azonos azokkal, amelyeket õ az említett könyv számára rajzolt, de az E és F-fel jelölt molekulákat, lévén összetettek, a következõ alsíkon mûködõknek kell tekinteni, azon, amelyet Annie Besant szuper-éternek nevez, és ennek megfelelõen meta-proto anyagnak osztályozhatók. A B típus sokkal általánosabb, mint az A típus, aminek természetes következménye, hogy az egyesülés végsõ eredményeként létrejövõ ideg-áramlatban sokkal több F és E szerinti példány van. Ezért ez az idegfluidum a különféle elemek áramlása, amely az 5. ábrán látható minden típusból tartalmaz egy-egy példányt, egyszerût és összetettet, egyesültet és egyedülállót, vagy úgy is mondhatnánk, hogy agglegényt és vénlányt, valamint házastársakat, akik azután együttesen rohannak tovább. Az E és F jelû kombinációkban lévõ központi atomok bámulatosan energikus le- és felemelkedése egész szokatlan alakot eredményez a mágneses terükön belül, amint az a 6. ábrán látható. Ennek felsõ része feltûnõen hasonlít a lingához, amely gyakran látható Indiában a Shiva-templomok elõtt. Úgy tájékoztattak, hogy a linga a teremtõ-erõ jelképe, és a hindu hívõk azt tartják, hogy éppen annyira terjed a föld alá, mint a föld fölé. Vajon a régi hinduk tudtak-e errõl a különösen mozgékony molekuláról, és arról a roppant fontosságáról, amelyet ez az emberi és állati élet fenntartásában játszik? Lehet, hogy jelképeiket azért vésték kõbe, hogy okkult ismereteiket megörökítsék.  A SZIMPATIKUS IDEGRENDSZER Az anatómusok két idegrendszert írnak le az emberi testben: a gerincagyi idegrendszert (cerebro-spinális) és a szimpatikus idegrendszert. Az elõbbi az aggyal kezdõdik, a gerincoszlopon keresztül folytatódik lefelé, és a test minden részébe szétágazik azokon a gócokon át, amelyekbõl idegek indulnak ki minden második csigolya között. A szimpatikus idegrendszer két idegfonatból áll, amelyek majdnem az egész gerincen végig futnak, és kissé a gerinc tengelye elõtt jobbról és balról helyezkednek el. E két húr dúcaiból, amelyek száma kevesebb, mint a gerincoszlopé, szimpatikus idegek ágaznak szét. Ezek a plexusoknak nevezett hálózatrendszert alkotják, amelyekbõl azután, mint átalakító állomásokból, kisebb végidegdúcok és idegek lépnek ki. Ez a két idegrendszer azonban olyan sokféleképpen, annyi egymással összefüggõ ideggel kapcsolódik össze, hogy nem tekinthetjük azokat két különbözõ idegrendszernek. Ráadásul van még egy harmadik, a bolygóidegnek (vágusz) nevezett csoport is, amely a nyúltagyból (medulla oblongata) kiindulva a többitõl függetlenül, mélyen lenyúlik a testbe, és a másik két rendszer idegeivel és idegdúcaival állandóan összekeveredik. A gerincoszlop, a bal szimpatikus húr és a bal bolygóideg a X. képen látható. Ezen a képen láthatók a gerinc és a szimpatikus gócok közötti idegkapcsolatok, és azok a vezetékek, amelyek által a szimpatikus gócokból idegek indulnak ki, és amelyekbõl a szimpatikus rendszer fõ plexusai formálódnak. Megjegyzendõ, hogy a plexusoknak az a hajlama, hogy lefelé tartanak azokból a dúcokból, amelyekbõl származnak, úgy, hogy például a napfonat (coelia vagy solar plexus) nagyrészt a nagy bélidegtõl függ. A X. képen látható, amint az ötödik mellkasi (thoracikus) szimpatikus dúcból indul ki, ami viszont kapcsolatban van a negyedik mellkasi gerincdúccal. Ez utóbbi vízszintesen majdnem egyvonalban van a szívvel, de az ideg lebocsátkozik és összekapcsolódik a kisebb és legkisebb bélidegekkel, amelyek az alsóbb mellkasi dúcokból indulnak ki. Ezek a rekeszizmon mennek át a napfonatba (solar plexus). Más összefüggések is vannak e plexus és a fonatok között, ami bizonyos mértékig a képen látható, de amit túl bonyolult lenne leírni. Hasonló módon lefelé hajlanak a szív-plexushoz vezetõ fõ idegek is. A garat-plexus csupán kissé hajlik lefelé, a fejütõér plexus pedig még kissé felfelé is emelkedik a belsõ fejütõér idegbõl, ami a felsõ agyi szimpatikus dúcból indul ki. A GERINCBEN LÉVÕ KÖZPONTOK Valamelyest hasonló lefelé hajlás van az éterikus szárban is. Ez az éterikus testmás felületén lévõ csakrákat vagy virágokat köti össze a gerincben lévõ megfelelõ központokkal, amelyek a X. képen nagyjából a pirossal jelölt helyzetben láthatók, és amit a 2. táblázat részletez (lásd a túloldalon). A csakrák ragyogó küllõi energiát szolgáltatnak a szimpatikus plexusoknak, segítve azok átalakító munkáját. Tudásunk jelenlegi fokán azonban elhamarkodottnak tartanám a csakrákat a plexusokkal azonosítani, amint azt egyes írók tették. A gyomor alatti (hipogasztrikus) vagy medence (pelvi-cus) plexusok kétségkívül összefüggésben vannak valamilyen módon a hindu könyvekben említett, és a nemzõ szervek közelében lévõ szvádhiszthána csakrával, de ezek nem használatosak a mi fejlõdési tervünkben. Az ezen a részen összecsoportosított plexusok minden tudatos tevékenységnél feltehetõen nagyrészt a napfonatnak (soláris plexus) vannak alárendelve, miután mind a fent említett két plexus, mind a lép-plexus számos idegen át szoros kapcsolatban van a napfonattal.
2. táblázat A korona-csakra a fizikai test semmilyen szimpatikus plexusával nincs kapcsolatban, hanem - amint azt a IV. fejezetben fogjuk látni - a tobozmiriggyel és a hipofizissel van összeköttetésben. A korona-csakra összefüggésben van az agy és a gerincrendszer idegeinek fejlõdésével is. A szimpatikus és a központi idegrendszer eredetérõl és összefüggéseirõl Dr. Annie Besant a Study in Consciousness (Tanulmány a tudatról) címû könyvében a következõket írja: Figyeljük meg, hogy miképpen kezdõdik az idegrendszer felépítése az asztrális világból érkezõ rezgések impulzusaival, és hogyan folytatódik. Parányi idegsejt-csoportot és azokat összekötõ apró folyamatokat látunk. Ezt a korábban az asztrális testben megjelenõ központ mûködése alakítja ki. Ez az asztrális központ az asztrális anyag csoportosulása és felhalmozódása a kívülrõl jövõ impulzusok felfogására és az azokra való válaszolásra. Ebbõl az asztrális központból rezgések hatolnak át az éterikus testbe és ott kis éterikus örvényeket hoznak létre, amelyek azután sûrûbb fizikai anyagrészecskéket vonzanak magukba, hogy végül idegsejtekké és idegsejt-csoportokká alakuljanak. Miután ezek a fizikai központok rezgéseket kapnak a külsõ világból, rezgéseket küldenek visszafelé az asztrális központokba, így fokozva azok rezgéseit. Ennek következtében a fizikai és az asztrális központok hatnak és visszahatnak egymásra, és ezáltal mindegyik összetettebbé és hatásosabbá válik. Amint a fejlõdés szempontjából felfelé haladunk az állatvilágon, azt látjuk, hogy a fizikai idegrendszer állandóan tökéletesedik, a test egyre uralkodóbb tényezõjévé válik, és a gerinces lényeknél ez az elsõként kialakult rendszer lesz a szimpatikus rendszer, amely az életfontosságú szerveket - a szívet, a tüdõt és az emésztési folyamatokat - vezérli és energetizálja, miközben lassan kifejleszti az agy-gerinc rendszert, amely alacsonyabbrendû mûködéseiben szorosan összefügg a szimpatikus rendszerrel. Azután ez az agy-gerinc, vagyis központi idegrendszer fokozatosan egyre uralkodóbbá válik és legfontosabb kifejlõdésében az "éber tudat" természetes kifejezõ szerve lesz. Ez az agy-gerinc rendszer a mentális szintrõl, nem pedig az asztrális szintrõl származó ösztönzésekre épül, és a szimpatikus rendszer által csak közvetve van összeköttetésben az asztrális szinttel, amelybõl a szimpatikus idegrendszer felépült.
Itt egy jó összefoglaló az illuzióról, írta: Sipos Áron Tamás http://www.adiguru.hu/documents/common/Labaztatas.pdf IllúziórólElég sok félreértés kering a keleti filozófiákban emlegetett illúzióról (maya) a nyugati világban és e fogalmat egyesek képesek teljesen elferdíteni, hamisan értelmezni. Igyekszem személyes véleményemet erről megosztani, remélem segítségedre lesz és idővel pedig hasznos a mindennapokban. Ahhoz hogy ezt a témát könnyebben meg lehessen érteni, szükséges néhány szót írni a finomrendszerről, arról a nem látható testről, amivel mindenki rendelkezik és megszületik, nem megyek bele a részletekbe, de az energiapályákról szó lesz, mivel ezek működésének eredményeképp jelenhet meg maga az illúzió.  Baloldali energiacsatorna(Ida Nadi): kékkel rajzolt, ez a múlthoz kötődik, az érzelmekhez, vágyakhoz, aki ezt a csatornát túlzottan használja hajlamos az érzelgősségre, ábrándozásra, letargiára, panaszkodásra és akár depressziós tünetei is lehetnek. Ez a csatorna a Szuperegoban végződik, a jobb oldali agyféltekben egy lebenyként, ami lufiként felpuffadhat ha túl sok az elvárás, kondíció, berögződés.Jobboldali energiacsatorna (Pingala Nadi): sárgával ábrázolt, jövőhöz kötődik, a tervezéshez, cselekvéshez, aki ezt a csatorát használja inkább hajlamos érzelmileg elfásulni, irányítani és dominálni másokat, szélsőséges esetben eluralkodhat az akarás és a mániákus természet. Ez a csatorna az Egoban végződik, a bal agyféltekben, túlzott jobboldali aktivitással felpuffadhat. Ezen emberek általában időhiányban szenvednek. Középső energiacsatorna (Shushumna Nadi): fehérrel jelzett, a jelen, az egyensúly és a spirituális fejlődés kötődik hozzá. Az illúziót a jobboldali és a baloldali energiacsatorna szüli mint az Ego és Szuperego játékát, ennek köszönhető a fanatizmus és a materializmus, ami elhiteti az emberekkel azt, hogy ami szemmel nem látható nem is létezik, a vágyak és az akarás teljesen elvakítja az egyént, elfordítja önmagától, a tiszta lélektől, a valódi lényétől aggódást, nyugtalanságot és akár félelmet keltve. Sahaj szempontból ezt nevezik "hamis azonosulásnak", ekkor a figyelem csak a külső dolgokra irányul, az egyén csak ezekkel a külső dolgokkal azonosul (pl. munkahelyi, családi, hétköznapi óhajok vagy sóhajok), mindazon gondolatokkal és vágyakkal, amiket ezek gerjesztenek. "- Mit tesz majd ezzel a fával is az emberi lelemény, ha egyszer kitalálja mire használhatja? Mit tesz majd az egész földi világgal, ha egyszer rájön, milyen könnyen hatalma alá hajthatja? S mivel kevésbé boldogul az égivel, a túlpartival, az ostoba, vak és akarnok elme célba veszi majd magának a gyönge és védtelen anyagot. Minden ötlet, minden elképzelés, mellyel birtokába veszi a külső világot, önmagától fordítja el az embert. Minden művelet, mellyel az anyagi világban merül el, egy lépéssel távolabb viszi égi lényegétől. Lelemények, ügyességek, találmányok, mindez nem egyébb, mint megfeledkezés saját szívünkről – döbbent rá a leányka-begóniát csodálva Lin-csi. Nem mozdult, lélegzetét is visszafojtotta." (Su-La-Ce - Az ifjú Lin-csi vándorlásai) Önmegvalósulás alkalmával (és a további meditációkban), a Kundalini emelkedésével a Void megtelik vibrációval és abban a pillanatban érezhető egy kiteljesedés ezen a szinten, egy megelégedés, az az állapot, amikor nincs szükség abszolút semmire, hisz jól érzi magát az ember a saját bőrében. Ekkor spontán kezd megalapozódni az erényesség, a dharma. Csakis erre épülhet az elvárások nélküli szeretet, ami megadja a jelen érzetét, a kiteljesedést, önmagunk és a gondoskodó anyai szeretet simogatásának érzetét, ez pedig a valóság. A valóságban, a jelenben, a tárgyak és az anyagi sík nem váltanak ki vágyakat, sem gondolatokat, minden az, ami, sem több, sem kevesebb: egy CD korong csak egy CD korong, nem indít be pl. olyan gondolatokat, hogy mi van rajta, adat vagy zene, milyen márkájú, ki a gyártó stb.. A jelenben nincs helye felesleges gondolkodásnak, akarásnak, sem elszálltságnak vagy ábrándozásnak, csak puszta elégedettségnek, együttérzésnek és éberségnek. A kettős (duál) világ, amely ellentétekre és megkülönböztetésre épül (jó-rossz, fekete-fehér) kezd szétmállni. eberseg.blogspot.com       |
Főoldal > Energia, aura, csakra >
