Anodea Judith - A csakrák bölcsessége Földelés  A csakrarendszerrel kapcsolatban leggyakrabban a magasabb tudatos-ság felé törekvő megszabadulás áramlatát emlegetik. Egészen mosta-náig nem sok szó esett arról, hogy lefelé, a Föld irányába is vezethetjükaz energiát a manifesztáció áramlata mentén. Ez utóbbit nem tartjákelég spirituálisnak, így nem szentelnek neki túl sok időt és figyelmetsem. Túl sok olyan spirituális ösvény létezik, mely figyelmen kívülhagyja a földelés jelentőségét A földelés dinamikus folyamat, melynek során a Földdel lépünk kapcsolatba, annak határaival és korlátaival együtt. Lehetővé teszi,hogy szilárd valóságosságra az itt és mostban való jelenlétre te-gyünk szert, miközben dinamikusan átjár a Földből jövő vitalitás. Bár minden lépésnél lábunk mechanikusan érinti a talajt, ez a kapcsolat üres marad, ha a lábunkban keletkező érzeteket elszigeteljük. A földelés magában foglalja az alsó csakrák megnyitását, a gravitációval való egybeolvadást és a testjárművünkbe való mély belemerülést.Földelés nélkül kicsúszik a talaj a lábunk alól, elveszítjük a középpontunkat, elszalad velünk a ló, és végül álomvilágba menekülünk. Többé nem leszünk képesek birtokolni vagy megtartani valamit. A természetes izgalom és felvillanyozottság szétoszlik, eltűnik, hatását veszti. Amikor talajtalanná válunk, figyelmünk elkalandozik a jelen pillanatról, és olyanok leszünk, mint aki „máshol jár". Ebben az állapotban erőtlennek érezzük magunkat, és mint egy ördögi körben, többé nem is akarunk jelen lenni. A talajba eresztjük a gyökereinket, mint valami horgonyt az első csakra is ezekről a gyökerekről kapta a nevét.Gyökereinken keresztül jutunk táplálékhoz, erőhöz, stabilitáshoz, sígy kezdhetünk végre növekedni. Amikor megszűnik ez a kapcsolat, el-szakadunk a természettől, biológiai forrásunktól. Forrásaink nélkülpedig az ösvényt sem leljük többé. Nagyon sok ember van, akiről azt mondjuk, hogy még nem találta meg a helyes utat, bár valójában arról van szó, hogy még nem talált rá a megfelelő alapra. Folyton az egetkémleli, ahelyett hogy a lába elé nézne.Gyökereink a zsigereinkből állnak össze ösztönös érzéseinkből,melyet múltbéli emlékeink, faji és kulturális örökségünk, és létünk el-pusztíthatatlan anyaga programoz belénk. C. G. Jung ezt az ösztönvi-lágot kollektív tudattalannak nevezi ez az öröklött késztetések és azevolúciós tendenciák hatalmas birodalma. Amikor visszaszerezzük agyökereinket, megerősítjük azt, akik vagyunk, és ennek az ösztönös bi-rodalomnak a mérhetetlen bölcsességéből merítünk.Földelés közben alázatosan közelítünk a Földhöz. Egyszerűenélünk, a kegyelem állapotában. Magunkhoz ölelhetjük a nyugalmat, a stabilitást és a világosságot, „kilapátolhatjuk" magunkból a hétköznapiélet feszültségeit, és növelhetjük az életerőnket.Ha már a földön fekszünk, nem eshetünk lejjebb, és ez egyfajta bel-ső önbizalmat ad. A földelésen keresztül a bennünk lévő tudatosságképes lesz céljához juttatni a manifesztáció áramlatát: a gyökércsakrasíkján az eszmék valósággá válnak. A képzelet nagyfokú változatossá-gától a fizikai világ bonyolult követelményrendszeréig, a Föld síkja hi-teink kipróbálásának helyszíne. Aminek van veleje, alapja, hitelessége,az megtalálja az utat a megvalósuláshoz; akinek van gyökere, az min-dent túlél.  Elvárosiasodott világunkban kevés ember természetes állapota aföldéhség. Nyelvi megfogalmazásaink és kulturális értékeink hívenmutatják a „magas" elsőbbségét az „alacsonnyal" szemben: példáulmagas polcra helyez, magasra tör, magaskultúra, felnéz valakire, a fel-ső tízezer stb. Az emberek mind társadalmilag, mind gazdaságilag job- ban honorálják a szellemi munkát, mint a fizikait. Az olyan természe-tes testi folyamatainkat, mint az ürítés, a szex, a szülés, a szoptatás vagya meztelenség mocskosnak tartjuk, titokban műveljük, telve bűntudat-tal. Egészségünket pedig egy elit osztály kezébe helyezzük, amely meg-próbálja elhitetni velünk, hogy nem rendelkezünk belső gyógyító erő- vel. Az üzleti életben, a politikában vagy az intézményes vallásban kiépülő hatalmi berendezkedés hierarchikusan, felülről lefelé szerveződik, ahol az alsókat elnyomják, azzal a hangzatos jelszóval, hogy ne-kik egy „felsőbb célt" kell szolgálniuk.Ha többé nem érintkezünk talajjal, az a szövevényes viszony is megszűnik létezni, amely az élethez köt bennünket. Nem az egész, ha-nem a részek uralkodnak, de eközben elszigetelődnek, széttöredeznek és megszűnik a köztük lévő kapcsolat. Ha nem figyelünk oda az alapokra, ne csodálkozzunk, ha egészségügyi problémák és anyagi romlás fenyeget. Egy elidegenedett és „földelés nélküli" kultúrában, ahol az értékek nem a testen és a test örömein alapulnak, kifejlesztjük a fájdalmat. Tes-tünk sérül attól, ha az egész napot a számítógép előtt vagy a volán mögött ülve töltjük. Az állandó verseny és a felgyorsult tempó nem teszi lehetővé, hogy pihenjünk és megújuljunk, vagy hogy feldolgozzuk, el-engedjük, ami fáj. Amint kifejlesztjük magunkban a fájdalmat, ironikus módon épp a földeléssel szemben leszünk egyre ellenállóbbak,mert a föld lényege az érintés, a kapcsolattartás. Ha érintkezünk vala-mivel, kapcsolatba lépünk valakivel, fájdalmat érezhetünk. De mégis ez az első lépés teljessé válásunk, a gyógyulás felé.Ebben az elgépiesedett, elvárosiasodott világban a Földdel és a természettel való kapcsolatunk egyre inkább veszít erejéből, és ezzel együtt egészségünk és önértékelésünk is hanyatlásnak indul. Erőnket a felsőtestünkbe csoportosítjuk, ahol felhígul és folyamatos felügyeletre szorul. Mivel önmagunkat is elszigeteltnek látjuk, az erő inkább a manipuláció, mint a kapcsolat eszközévé válik. Elveszítjük a kapcsolatot állati természetünkkel, és ezzel együtt elveszítjük ösztönös hatalmunkat, kecsességünket és békénket is. Ha önbizalmunk, éntudatunk a testből származik, kevésbé van szükségünk arra, hogy egónk felduzzasztásával igazoljuk azt. A föld az otthon ismerős, biztonságos és bizalomteli. Neki is megvan a magához való ereje. A földelés korlátozással jár. Míg a felső csakra mentális energiájakorlátlan, az alsóbb csakrák hatóköre sokkal szűkebb. A nyelv korlátozza, és ennek megfelelően, meg is határozza gondolatainkat. Mégis meg tudnék nevezni több ezer dolgot, melyek nem férnének be egynagy házba, a fizikai világnak ugyanis még több korlátja van. Ahogy le-felé haladunk a csakrákon keresztül, minden lépés egyszerűbbé és jobban körvonalazottá válik, egyre kisebb mozgástérrel bír. Bár egyesek ijesztőnek tartják, a korlátozás lényegében teremtőelv.Ha nem korlátoznánk saját tevékenységünket, semmit sem érhetnénk el. Ha nem koncentrálnám a gondolataimat egy bizonyos témára, miközben ezt a kéziratot gépelem, a könyv sosem készülne el. A korlátozás messze nem negatív minőség tehát, mivel egyszerre fékezőerő és tartály, amely lehetővé teszi, hogy az energia kiépüljön és anyaggá szilárduljon. A manifesztációhoz el kell fogadnunk a korlátokat. A földelésa természetes korlátozás harmonikus elfogadása. Épp annyira elengedhetetlen a tudatosság fejlesztéséhez, mint a meditáció vagy az energia felébresztése. A Ji King hallhatatlan szavaival élve: Korlátozás. Siker... Az embernek nem valók a korlátlan le- hetőségek. Utóbbiak esetén az életük csak szétfolynaa megfoghatatlanban. Az erőssé váláshoz a kötelességen keresztül történő, önként vállalt korlátozás szükséges. Ji King. 60. Hexagram (Csia, Korlátozás)* A földelés egyszerűsítő erő.  Gyakorlatias célból tudatosságunkat atestünkbe helyezzük, ami térben és időben létezik itt és most. Gondolataink viszont sokkal szerteágazóbbak, áttörik az idő és tér korlá-tait. Ábrándozhatunk arról, hogy a hegyekbe megyünk jövő nyáron vakációzni, és talán közben mindezt még látjuk is magunk előtt, sőt a bőrünkön érezzük a nap melegét. De a testünk továbbra is ugyanott van az íróasztal mellett, előttünk egy kupac számla, kint szakad a hó.Ha állandóan ábrándozunk, mikor fogjuk elvégezni azt a munkát,amiből a vakációnkat fizetnénk? Szóval itt az ideje, hogy visszatérjünka jó öreg Föld bolygóra, elkezdjük a földelési gyakorlatokat, és gondoskodjunk magunkról hétköznapi szinten is. Az emberi szervezet finomhangolt berendezés, mely elképesztően sokféle energia vételére és küldésére alkalmas.Egy rádióhoz elem kell, hogy foghassa a különböző frekvenciákon sugárzott adásokat. A földelés ugyanilyen, csak itt mi vagyunk a rádió,a Föld pedig az elem. Zárjuk rövidre az áramkört, s máris foghatjuk a körülöttünk áramló életenergiák adását! A villámhárító megvédi az épületeket azzal, hogy a fölös feszültséget a talajba vezeti. A földelés is megvédi a testünket a „túltöltődéstől",amelyet a mindennapi élet okoz. A földelésen keresztül a feszültségkel-tő rezgéseket egy nagyobb testbe vezetjük, amely képes azokat kezelni. A kisgyermekek is éppen ezt csinálják: amikor megijednek, az anyukájuk ölébe bújnak a káros rezgéseket tehát átadják az édesanyjuk testének, amellyel földelik magukat.Mérések is igazolják, hogy amikor a talajon állunk, elektromosan földelve vagyunk. A Földet elektrosztatikus mező veszi körül, amely-nek frekvenciája 7,5 Hz (ciklus/másodperc). Itzhak Bentov munkásságának vége felé a test mikromozgásaival foglalkozott: ez a szívverésből, valamint a sejtek és a testben áramló nedvek mozgásaiból áll.Megállapította, hogy a mikromozgás frekvenciája 6,8 és 7,5 Hz között váltakozik. Látható, hogy az emberi test természetes rezgési állapota ésaz ionoszféra frekvenciája nagyjából megegyező. Amikor fizikailag kapcsolódunk ehhez a hatalmas testhez, sétálunk vagy lefekszünk a földre, mélyebben ráhangolódhatunk a Föld vibrációjára. A földelés a stressz leküzdésének egyik módja.  A nyitott, lefelé irányuló csatorna folyamatos áramlást biztosít, így megvéd minket a pszichi-kai túltöltődéstől. Ekkor lelkivilágunk biztonságos és stabil. Szívesen ül-dögélünk a kedvenc székünkben, finomakat eszünk és jól érezzükmagunkat az ismerős környezetben erre van szükségünk, hogy nyu-godtnak és magabiztosnak erezhessük magunkat. A stabilitás meg-könnyíti a magasabb síkokon végzett munkát. Amikor a test biztonság- ban van, jóllakott és egészséges, tudatunk is más szintekre áramolhat. A csakrák megszűrik a környezetből érkező energiát. Örvénylőmintázatuk olyan frekvencián rezeg, mely csak azonos rezgésszámú energiáknak engedélyezi a belépést a tudatosság belső magjába. A ki-szűrt fölösleg háttérbe szorul, s a tudatos elme hamarosan megfeledkezik róla (bár a tudatalatti talán nagyon is jól emlékszik rá). Ha túl sok durva energia található a környezetünkben, a csakrák bezárulnak,hogy megvédjék a finomtestet a gyilkos sugárzástól. A túltöltődött csakrákat nehéz megnyitni, de a földelés nagyszerű módja a többletfeszültség semlegesítésének. A földelés a nyugalmon keresztül világosságot hoz. Minden akció reakciót, minden hatás ellenhatást vált ki. Amikor az ördögi kör megnyilvánulásaira adott reakcióinkat képe-sek vagyunk „csillapítani", akkor „kilépünk a karmából", megszakítjuk a kört. Hasonló ez, mint az ülepedés: addig hagyjuk állni a pohárban lévő piszkos vizet, míg a kosz le nem száll az aljára, a fölötte lévő víz pedig tiszta nem lesz. Sokan tapasztalnak nehézségeket, mert a felső csakráik túlságosan nyitottak, miközben alsó csakráik nem elég stabilak ahhoz, hogy pajzsot emeljenek a környezetből érkező pszichikus golyózápor elé. Szélsőséges esetekben ez komoly mentális rendellenességeket, például pszichózist okoz. A pszichózisban szenvedő egyén elvesztette kapcsolatát a földdel és az egyetértésen alapuló valósággal. Földelési technikák segítségével a pszichikus túltöltődés semlegesíthető, és a beteg nagyfokú érzékenységének megfelelő mértékű stabilitásra tehet szert.Még egy egyszerű érintéssel is földelhetünk egy intenzív fájdalom-tól szenvedő embert. Szintén hasznosak a fizikai gyakorlatok vagy a kezünk lefoglalása valamilyen tevékenységgel, akárcsak a fejezet végén,illetve a The Sevenfold Journey (Hétösvényű utazás) c. könyvben leírt gyakorlatok. A földelés olyan, mint amikor fókuszáljuk a fényképezőgép lencséjét, hogy az ugyanarról a tárgyról kapott két kép összeolvadjon. Amint asztráltestünk erős kötődést alakít ki fizikai testünkkel, a bennünket körülvevő fizikai világ képeit pontosan, tisztán érzékeljük. Ha valaki ránk néz, miközben jól leföldeltük magunkat, ő is tapasztalni fogja a bennünket körülölelő világosságot ahogy a szemünkből, a testünkből sugárzik —, pedig lehet, hogy még sosem látott aurát.Földelt állapotban könnyedén hozunk döntéseket, jövőnkkel kapcsolatos aggodalmaink szertefoszlanak, a jelen pillanat pedig újfajta fényt kap, új kihívást jelent. Ez az állapot nem hogy nem homályosítja el az emelkedett tudatosságot, hanem még fokozza is azt. A földelés alapot képez. Ha valaki orvoslást akar tanulni, akkor először elsajátítja az „alapokat", azaz a középiskolában elmélyed a természettudományok különböző ágaiban. Ha valaki új vállalkozást indít be,akkor először „alaptőkét" szerez, és megkeresi a terület szakértőjét,hogy az beavassa az „alapismeretekbe". A gyökércsakra az alap, amelyen minden más nyugszik. A testünk mikrokozmosz, annak a világnak a miniatűr mása, amelyet magunk körül teremtünk. Munkánk ésa megszerzett alapok döntő fontossággal bírnak a jövőbeli siker szempontjából.Sok embernek maga a munka is földelési gyakorlat. Persze a túléléseszköze is, mivel ezzel keressük a kenyérrevalót, de elsősorban a szabá-lyos napirend, a munka rutinja az, amely kereteket ad az élethez. A rutin, még ha időnként robotnak tűnik is, korlátaival együtt valójában jótékony hatással bír. Alapot képez. Az összpontosítás és az ismétlésmiatt az energiák annyira sűrűvé válnak, hogy manifesztálódnak. Ha a változás sűrűjében élünk, olyanok leszünk, mint egy görgő kavics,amin sosem nő penész. Állandóan új alapokat kell kiépítenünk, így so-sem mozdulunk el a túlélés szintjéről.  Csak összpontosítás és ismétléssegítségével szerezhetjük meg az ahhoz szükséges szakértelmet, hogy nagyobb célokat legyenek azok fizikai vagy eszmei jellegűek valósítsunk meg. A csakrákat azonban ki kell egyensúlyoznunk. Míg a földelés stabi-litása olyan állapot, amelyet feltétlenül el kell érnünk, a biztonsághoz való indokolatlan ragaszkodás hátrányos lehet. A fizikai világ nem acél, csupán eszköz.Persze sokak tudatát az anyagi javaktól való függés uralja, és az ál-landó szerzés válik életük fő céljává. Ez már valóban akadályozza a tu-datosság fejlődését, és emiatt tűnik a földi lét csapdának a szellem szá-mára. Ismétlem: nem az alapvető igények kielégítése a csapda, hanema szükségtelen ragaszkodás a biztonsághoz. A földelés nem unalmas és lagymatag, hanem dinamikus és vibráló. A feszültség tesz letargikussá; a feszültség pedig annak a következménye, hogy elidegenedés áll fenn a minket alkotó egyes részek között. Amint e részeket egyszerűsítjük és integráljuk, fokozott vitalitásérzetet tapasztalunk. Intellektuálisan az emberek általában könnyen megértik, hogy mi-ért fontos a földelés. Az élményt viszont nem lehet szavakba foglalni. A gyakorlat hatása késleltetett: például az egyik ülésen, ahogy végezzük a földelő meditációt, tapasztalhatunk bizonyos változásokat, de a valódi sikerekhez idő kell. Mivel a földelés az alapja minden más cselekedetünknek, érdemes rászánni a szükséges időt (lásd a fejezet végén található földelési gyakorlatokat) |
Főoldal > Energia, aura, csakra >