A „teremtés köre” (Brahma Cakra) avagy a „kozmikus ciklus tana” egy az indiai hagyományban több ezer éve létező elmélet. Nevezhetnénk a „kozmikus evolúció elméleté”-nek is, bár nem intellektuális munka, hanem a bölcsek intuitív tapasztalásainak eredménye. Baba ezt az ősi tudást bővítette ki és magyarázta újra az Ananda Sutram címmel közreadott 69 szútrát (szútra: filozófiai aforizma) tartalmazó művében.
A teremtés körében az egyetlen létező entitástBrahmának nevezik (a brhat: nagy szóból; jelentése: a Nagy, aki másokat is olyan naggyá tesz, mint önmaga).
Brahmát két princípium alkotja:
- Purusa – a „tanúsító princípium”, aki jelen van, lát mindent és
- Prakrti – a „működtető princípium, aki a dolgokat létrehozza. Prakriti három guna (kötőerő) segítségével különbségeket hoz létre a világban. A három guna neve: sattvaguna (érző, ézékeny), a rajaguna (mozgékony, változó) és a tamaguna (statikus).
Bár Brahmát két dolog – Purusa és Prakrti – alkotja, ő maga egyetlen egység, két része olyan, mint a papír két oldala: sohasem lehet elválasztani őket egymástól.
Brahma kétféle állapotban létezhet:
- megnyilvánulatlanul (Nirguna Brahma, a gunák nélküli Brahma) és
- megnyilvánult állapotban (Saguna Brahma).
Brahma megnyilvánulatlan állapotában a három kötőerő egyensúlyi erőháromszöget alkot. Itt Purusát Parama Purusának (Legfelső Tudat) nevezik.
Amikor Purusában feltámad a vágy, hogy kifejezze önmagát „engedélyt ad” Prakrtinak arra, hogy a sattvaguna kitörjön az erőháromszögből. A kötőerő egy kötélhez hasonlóan elkezdi megkötözni, módosítani a tudatot, végtelenségében korlátozza. Ezáltal létrejön az első kozmikus elmeszint a mahat – az én létezem – érzése. Majd rajaguna válik dominánssá és létrejön a második kozmikus elmeszint az aham – én cselekszem – érzete. Majd tamaguna aktiválódik és aham egy része „eldurvul”, a harmadik kozmikus elmeszintté válik, amely a citta – az én megteremtődtem, kész vagyok – érzése.
Így a Végtelen Tudatban megteremtődött a Kozmikus Elme három rétege: a mahat, az aham és a citta együttese.
Hogyan jelenik meg a Kozmikus Elmében az anyag?
Prakrti kötőerői egyre aktívabbak lesznek, egyre szorosabban fonják körül Purusát, s ezáltal a cittán belül kialakul az öt alapelem.
Először az éter jelenik meg, amely tulajdonképpen maga a tér, avagy az űr.
Majd tamaguna nyomására az éter egy része átalakul légnemű faktorrá, majd ennek egy része fénynemű faktorrá, majd ezen belül létrejön a folyékony faktor és végül megjelenik a szilárd faktor.
Ezután kétféle esemény következhet be:
- a gúnák kötésének túlzott nyomása hatására és az öt alapfaktor megfelelő egyensúlyának hiánya miatt a durva szilárd faktor felrobban,
- a gúnák és az öt alapfaktoron belül zajló összeütközések hatására energia keletkezik. Az eredő, befelé ható erőt, amely összetartja az anyagi stuktúrát és létrehozza annak magját „práná”-nak, avagy életenergiának nevezzük.
A Parama Purusától kezdődő és az élet megjelenéséig tartó folyam a Saincara (előrehaladás) a teremtés extroverzális, a finomtól a durváig, a középponttól a perifériáig húzódó szakasza.
A rendkívül erős belső ütközések hatására a szilárd faktor egy része „elporlad” – ez lesz az „elmeszubsztancia” (ektoplazmikus részecske – cittánu). Ennek következtében a tamaguna szorítása enyhül. Itt kezdődik az élet evolúciója. Az egyéni struktúrán belül az ektoplazmikus részecskék kombinálódásával fejlődik ki a citta, azaz az objektivitás (tágyiasultság) érzése.
Először a primitív élőlények jelennek meg, amelyekben csak citta van. Majd bonyolultabb idegrendszer alakul ki, hogy képes legyen kifejezni az egyre táguló egyedi elmét. A kötőerők gyengülésével és a rajaguna dominánssá válásával a cittából kifejlődik az egó (aham). Amikor az aham dominál a citta fölött, megjelenik az intellektus. Amikor a haladás a kifinomultság fázisába jut, az ahamból kifejlődik a mahat. Amikor a mahat dominál az aham fölött megjelenik az intuíció.
Az egyéni elme végül megszabadul a gunák nyomásától és eggyé válik a Kozmikus Elmével. Az élet megjelenésétől az egyéni elme visszaolvadásáig tart a Pratisaincara (visszatérés); az introverzió, a finomodás folyamata.
Az emberi élet alapkérdései: „Ki vagyok én, honnan jövök, mi van a halál után?” annak a spirituális vágynak a megnyilvánulásai, amely az Úton visszafelé hajt minket. Amikor az egyéni elme kitárulkozásával az aham és a citta mahattá alakul, az a savikalpa samádhi, az egyesülés a minőséggel bíró Brahmával. Ez más néve a felszabadulás (mukti) állapota, amikor az egyén minden pszichés korláton túljut, de még megvan benne a kozmikus mahat – én létezem – érzése.
Amikor a mahat visszaolvad a tudatba, a gunák hatókörén túl, az a nirvikalpa samádhi, az elme teljes feloldódása, megsemmisülése. Ez az üdvözülés (moksa) állapota. Az egyén végigjárta a teremtés körét, s a Legfelső Kegyelem segítségével túl is lépett rajta.
A biopszichológia új tudománya
A belső elválasztású mirigyeink által termelt hormonok mind testünk, mind elménk működésére jelentős hatást gyakorolnak. Minden belső elválasztású mirigy összefüggésbe hozható egy-egy csakrával, a jóga intuitív tudománya által feltárt finom-energia központtal. Csakráinkhoz meghatározott hajlamok, jellembéli tulajdonságok kapcsolódnak. A csakrák és a belső-elválasztású mirigyek összefüggéseit tanulmányozza egy ma még nem közismert tudomány, a biopszichológia, amely egy jeles fülöp-szigeteki pszichológus szerint „forradalmasítani fogja a pszichológiát”.
Az egyes belső elválasztású mirigyek által termelt hormon mennyiségétől függ a mirigyhez kapcsolódó csakra által kontrollált hajlamok intenzitása. Fokozott hormonelválasztás a hajlamot erősíti, míg a csökkent termelés kevésbé aktívvá teszi. Az asanák (ászanák – lassú fizikai jógagyakorlatok) fokozzák, illetve csökkentik a mirigyekre ható nyomást, így szabályozzák a hormontermelést, ezáltal pedig a hajlam erősségét.
A tobozmirigy, amely az összes többi mirigy működésére hatással van, a tudósok számára még ma is talány (Descartes ezt a mirigyet a „lélek székhelyének” nevezte). A tobozmirigy a sahasrára (száhászrárá – 7.) csakrához kapcsolódik, amely a Legfelső Tudat székhelye az egyénben. Hormonja, a melatonin, befelé fordulóvá teszi az elmét, elősegíti a koncentrációt. Ideges emberek melatonin hatására békés, örömteli állapotba kerülnek. A melatonin a fizikai megfelelője az „amritának”, az „isteni nektárnak”, amely magasabb tudatállapotokban s megvilágosodáskor termelődik.
Évmilliókkal ezelőtt az ősgyíkoknak volt egy harmadik szemük a koponyájuk tetején, amely a nappalok és éjszakák váltakozását érzékelte, s a periodikus aktivitás (bioritmus) kialakításában volt szerepe. Az evolúció során ez a „szem” lesüllyedt az agyba s tobozmiriggyé alakult. A tobozmirigy tehát a megvilágosodás „harmadik szeme”, amely végtelen boldogságban részesíti az embert, ha például jógagyakorlatok vagy meditáció segítségével „kinyílik”.
A melatonin napközben termelődik a legkisebb mennyiségben, amikor az elme kifelé, a napi teendőkre koncentrál. Mennyisége napnyugta után növekszik, majd éjfélkor éri el maximumát. Így a Síva órájának nevezett időszak (éjfél és 3 óra között) a legalkalmasabb a meditációra. 
A sasaungasana (nyúl póz) fokozza a tobozmirigy melatonin termelését, s így lecsendesíti, és koncentráltabbá teszi az elmét. Ideges vagy nyugtalan emberek, ha közvetlenül meditáció előtt gyakorolják a nyúl pózt, elméjüket befelé fordulóbbá tehetik.
Újabb kutatások rámutattak, hogy a tobozmirigy több vért kap, mint testünk bármely más szerve, ezért a tudósok többsége egyetért abban, hogy igen fontos szerepe lehet. A mirigyben mészkristályokat is találtak, ebből egyesek arra következtettek, hogy a szerv elmeszesedett, inaktív. Azonban vannak tudósok, akik azt feltételezik, hogy a modern rádiókban lévő kvarckristályokhoz hasonlóan az emberi mikrokozmosz e kristályokkal képes a makrokozmosz rezgéseit felfogni, ha tudatát a megfelelő hullámhosszra hangolta.
Az agyalapi mirigy rövid nyélen függ az elülső agylebenyek között, közvetlenül az ájiná (ádzsiná – 6.) csakra mögött. E mirigy szabályozza minden egyéb alsóbb mirigy működését, s többféle hormont termel, például a növekedési hormont. Működészavara óriásokat vagy törpéket eredményez.
Sarkar, a biopszichológia atyja szerint, a mirigy „rendkívüli fontosságú; a gondolkodásért felelős. Rendszeres meditációval erősíthető meg.”
A pajzsmirigy a nyak elülső részén található és a vishuddha (vishudhá – 5.) csakrával van összefüggésben. Az anyagcsere sebességét szabályozza, azt, hogy a test gépezete milyen gyorsan fusson. Hormonja a tiroxin, amelynek a mentális és fizikai egészséghez igen kiegyensúlyozottan kell termelődnie. A túl sok tiroxin esetén fellépő hipertirózis súlyvesztéshez, idegességhez, veszekedős természethez és álmatlansághoz vezet. Mintha a hipertirózisos egyén állandóan négyes sebességgel vezetne, sohasem pihen, sem szellemileg, sem testileg.
A pajzsmirigy alultermelése esetén hipotirózis lép fel: súlygyarapodás csökkent táplálkozás mellett is, unalom, rendkívüli lustaság, napi akár 14–16 órányi alvás. 
A tiroxin termelés szabályozható a sarvaungasanával (gyertyaállás avagy tarkóállás) illetve a matsjamudrával 
(hal póz). Ahogyan dr. Stephan Brena amerikai orvos írja a „Jóga és gyógyítás” címu könyvében, a gyertyaállás összenyomja a pajzsmirigyet, a hal póz pedig közvetlenül utána megnyújtja azt az ellenkező irányba. E két tartás együtt, háromszor ismételve, teljes masszázst ad a pajzsmirigynek, egészségessé téve azt. Hormonkiválasztása egyensúlyba kerül, az egész test kitűnő fizikai és szellemi egészségnek örvendhet. A sarvaungasana szó szerint „mindenre jót” jelent, ez az asanák királya. (Figyelmeztetés: akinek bármilyen szív vagy agy problémája van, illetve a vérnyomása magas vagy alacsony, ne végezzen gyertyaállást, veszélyes lehet!)
A szívtájékon található csecsemőmirigy az anáhata (ánáhátá – 4.) csakrával áll összefüggésben és a test immunrendszerét szabályozza. Ez felelős az antitestek termeléséért, amelyek a fertőzések ellen harcolnak. Ha az immunrendszer gyenge, az antitestek is gyengék, s a betegség könnyen színre lép. Ha negatív gondolatok aktiválják az anáhata csakrában az anutapa vritti (égető bánat) nevű hajlamot, ezt a csecsemőmirigy megsínyli, s az egész immunrendszer legyengül. Sokféle betegség, rák, tuberkulózis, stb. léphet fel. 
A bhujaungasana (budzsanászana avagy kobra tartás) megerősíti az anáhata csakrát és a test felső részének gyengeségeit korrigálja.
A manipura csakra (3.) gyengesége félelem komplexust okoz (bhaya vritti), mely megnyilvánulhat például a nyilvánosság előtti beszédtől való félelemben. A manipura csakra környéki mirigyek és almirigyek kiválasztását a majurasana (páva tartás) szabályozza; általa a félelem megszüntethető. A manipura csakrához tartozó belső elválasztású mirigyek a mellékvesék, amelyek a test kirobbanó energiáit szabályozzák, különösen veszélyhelyzetben és stresszes állapotban. Hormonjuk az adrenalin, amely az egész testet az „üss vagy fuss” helyzetre készíti fel: harcolni vagy megfutamodni. Elődeink az adrenalin által aktivizált energiát azonnal fel is használták, s így oldották a stresszt. A mai társadalom nyomása (feszültség a munkahelyen, iskolában vagy otthon) nagy stresszel jár, amelyet fizikai úton nem tudunk levezetni, s így az bennünk halmozódik fel. Mellékveséink túltermelnek, testünk és elménk állandóan feszült. Ez magas vérnyomást, szívbetegségeket, fekélyt, rákot, depressziót, melankóliát és egyéb betegségeket okozhat. Gyógyszerekkel a stressz nem gyógyítható, csak a meditáció és az asanák, különösen
a savasana (hullapóz) képes az adrenalin termelést egyensúlyban tartani, s a belső stresszt megszüntetni. Sok szellemi munkát végző vagy nagy feszültségekkel küzdő embereknek ajánlott a savasanát minimum naponta 10 percig gyakorolni. Orvosok által bizonyított, hogy a magas vérnyomás gyógyításának ez a legjobb módja.
A svadhisthana (szvadhisztána – 2.) csakra a nemi mirigyekkel – nőknél a petefészekkel, férfiaknál a herékkel – áll összefüggésben. Alultermelésük kegyetlenséget (krurata vritti) és dogmatikusságot (avishvasa vritti: bizalmatlanság) okoz.
A gomukhasana (tehénfej póz) nyomást gyakorol a két alsó csakrára és gyógyítja azok gyengeségeit.
A muladhara (múládárá – 1.) csakra a prosztata mirigyhez kapcsolódik, túltermelése melankóliát, és kilátástalanságot okoz, mivel a muladhara csakrához kötődő hajlamok – dharma, artha, kama, moksa vrittik – amelyek az élet értelmét és hajtóerejét adják, túl kevéssé stimuláltak.
A biopszichológia új tudománya nem pusztán elmélet, hanem gyakorlati tudomány, amely teljesen átformálhatja életünket. A mirigyek és almirigyek masszírozásával, termelésük egyensúlyban tartásával megszabadulhatunk negatív hajlamainktól, amelyek értelmünket megzavarják és testünket megbetegítik. A biopszichológia segítségével új életre kelhetünk.
http://www.anandamarga.hu/spiritualis
