Az öt Kosha – Fókuszban az első kosha Írta: Swami Nityamuktananda  Amikor új helyre utazol, jó ha van egy térképed vagy útvonalad.A koshák vagy létezésünk rétegei ilyen térképül szolgálnak, melyek segítenek abban, hogy megértsük belső utazásunkat, és irányt mutassanak benne. A fizikai test külső perifériáján keresztül érezhetjük, megérinthetjük a középpontot, Szelfünket. Elképzelhetjük úgy, mint koncentrikus köröket, vagy még képletesebben, mint a matrioska babát, egyik a másikba foglaltatik. De ezek csak képek, amik segítenek a képzeletnek és a megértésnek, de nem fedik le a valóságát. Tudatában vagyunk legalább a fizikai testünknek? … Ha igen, akkor miért használunk ilyen kifejezéseket: Elvesztem a gondolataimban… Magamon kívül vagyok… A jóga irodalom és minden egyéb ezoterikus irodalom is egyfelől a három testet emeli ki, úgy, mint: Fizikai, szubtilis és kauzális test. Másrészről a Jóga tudománya és a görög filozófusok is beszélnek az Öt testről vagy burokról, melyek beborítják egymást; egyik a másikat. Ezek után van csak igazán annak a gondolatnak értelme, hogy legbelül, a burkok mélyén van valami.  Tehát a koshák valamit beborítanak: a központot borítják be, létezésünk lényegét, a Szelfet.Ha „tudományosak” szeretnénk lenni, azt mondhatnánk: létezésünk legszubtilisebb magját öt különböző energia mező borítja. Mindegyik más-más frekvencián vibrál. Ezt már hallhattuk valahol… hol is? Igen, az Öt elemnél; – és igen ez így van, öt különböző típusú energiamező borít be minket. Mindegyikük az öt elem valamelyikének jellemzőjével bír, és a csakrákon keresztül hatnak egymásra. Így kapcsolódnak össze: Annamaja kosha – Föld Elem – Muladhara Csakra Pranamaja Kosha – Víz Elem – Swadhisthana Csakra Manomajakosha – Tűz Elem – Manipura Csakra Vijnamaja Kosha – Levegő Elem – Anahata Csakra Anandamaja Kosha – Tér Elem – Vishuddhi Csakra A Taittiriya Upanishad így beszél erről (2.1): A végtelen a Brahman. Belőle, ebből a Szelfből létrejön a tér; térből a szél; szélből a tűz; tűzből a víz; vízből a föld; földből a növények; növényekből az étel; és az ételből az ember teste. Az ember teste, ami az étel esszenciájából képződik, a Szelf testi / fizikai burka. Olyan ez, mintha az anatómiát más aspektusból vizsgálnánk. Normál esetben az anatómia csak a testtel, annak fizikai, szilárd, anyag mivoltával foglalkozik… jelen esetben ezoterikus anatómiáról beszélünk. Amikor a fizikai testre tekintünk, és a tudatosságunk csak ezen, a fizikain van, akkor az öt közül csak az egyikre vagyunk tudatosak. Manapság a jógagyakorlók, tanítványok így gyakorolnak; vagy akár a tudomány, az orvoslás is ezt teszi. Csak egy aspektussal foglalkoznak. Ez eléggé meglepő, hiszen, ahogy mondtam, a rétegeknek ez a tudatossága nem csak a jógára vagy Indiára korlátozódik, hanem megvan a saját gyökereinkben is, a Görögök által megformált tudományban. Poimandres, Egyiptom legnagyobb filozófusa, aki Görögöknél tanított és írt, a Görög filozófusoknak azt tanította, hogy: „Figyelj csak az elmebeli ’Én’-re, és megérted a következőt: amit belül látsz és hallasz az maga az Isteni tudatosság. A legmagasabb tudatosság benned nem más, mint a Legfelsőbb valóság. Nincs különbség legbenső létezésed és Isten közt. Légy tudatában annak, ami valójában vagy.” Ez Nekem teljesen úgy hangzik, mintha egy Upanishad szöveg lenne! Leghíresebb könyvében, a Corpus Hermeticumban van egy fejezet, melynek címe: a KULCS. Ebben elmagyarázza a „Tudat öt burkát”. Ezek a következők: Soma – a fizikai test- Annamaja kosha Pneuma – életerő vagy energia test- Pranamaja kosha Psyché – érzékelő tudatosság és mindennapi elme – Manamaja kosha Logosz – intellektus és magasabb érvelő képesség – Vijnamaja kosha Nousz – intuitív tudatosság, misztikus tudat – Anandamaja kosha Könyve alapján sokszor Hermésznek (Triszmegosztosz) hívják, aki (csak úgy mellesleg) még ezt is tanította: Az erőszakkal megölt állat húsát nem lenne szabad elfogyasztani, mivel a meggyilkolása során, a halál módja miatt a húsban ez az információ – a gyilkosság tudata – tárolódik, és ez gátolja a spirituális fejlődést. Úgy tűnik hát, hogy az ősi időkben sok hasonlóság volt India, a Görögök és Egyiptom közt… És mi milyen sok mindent elfelejtettünk már ebből az ősi bölcsességből. Node térjünk csak vissza a koshákoz… az első kosha, Annamaja kosha, nézzük csak meg egy kicsit.  Ha ránézel egy térképre, akkor egy jelzést találsz: Ön itt áll!Ezt a réteget könnyen megérinthetjük és láthatjuk; ez a fizikai testünk! Anatómiai tanulmányaink alapján pedig még többet is tudunk… a csontjainkról, inakról, izmokról. Hatha jóga gyakorlásával pedig tudatosak is lehetünk minderre. És ez az a szint, ahol a legtöbb ember találkozik a jógával… edzeni jönnek, a fizikai testen és testtel szeretnének dolgozni. Egyesek az ’étel test’-et hangsúlyozzák, emelik ki, amikor a fizikai testről beszélnek; mintha egy cső lenne az emésztő traktus körül. …az étel felül bemegy… és ami felesleges, az alul kijön. Mintha a száj lenne a legfontosabb nyílása az ’étel testnek’; azért a beszédről se feledkezzünk meg. Tehát ha az annamaja koshán dolgozunk, akkor a helyes ételt és a helyes beszédet tudatosítjuk. De van ennél egyszerűbb is: Mások, mint például Harish Johari, a jógikus megközelítésből (Szankhja Filozófia) tekint a szubtilistól a durva felé, úgy tartja, hogy az annamaja kosha, a legkülső réteg a tudatosság körül, hasonlóan ahhoz a csomagolópapírhoz, amivel bevonunk egy dobozt. A fizikai réteg magja – a központi idegrendszer – az, ami legelőször kialakul, amikor a tudatosság eléri az anyagi réteg legalacsonyabb fokát. A központi idegrendszer, amit ’középvonalnak’ is nevezhetünk, adja meg minden egyéb kifejlődő dolog ’középvonalát’. A kifejlődő szervezetet az étel táplálja, de az étel az valójában nem más, mint elraktározott napenergia. Ezért azt is mondhatjuk: az egész rendszer egy energia generátor (ha még tudományosabban akarod fogalmazni, akkor elektromos energiáról van szó). Harish Johari ezt mondja: A nagy gyáron, ahogy a fizikai testünket hívhatjuk, belül sok leányvállalat és kis iroda van, de a központi vezetőség a fej, vagyis az agy-elme. Az elme, mint elsődleges eszközét és irodáját, az agyat használja. Aki az elmét irányítja az az iroda menedzsere. Az agy, az elsődleges eszköz – a légzést használja, és a légzés az idegeket, és az idegek az öt érzékszervet, és az öt érzékszerv (szemek, fülek, orr, nyelv és a bőr) az öt fő szervet használják (lábak, kezek, hangszálak, ánusz és genitáliák). És mindez a fizikai övezethez tartozik, együtt dolgoznak, mint egy fizikai egység, a testen belül, az elme és a menedzser irányítása alatt. Tehát bármit, amit az elme ki akar fejezni, ezeken keresztül teszi meg; így jön létre a beszéd, érdeklődés, az elme állapota, a kondicionálás… a fizikaiban kifejeződve. Nagyon természetesnek hangzik… de mit is jelent ez? Azt, hogy a testhelyzeted, a gesztusaid, az arckifejezésed, a feszültségeid, a betegségeid, a szokásaid mind annak a kifejeződései, hogy mi zajlik az elmédben, mit határozott és fejezett ki a ’vezetőség’!  Mit jelent ez?Azt jelenti, hogy az elmebeli feszültségeidet meg lehet figyelni abból, amit a homlokodon feszülésében, ráncolásában látok! Ahogyan a tested mozog, amik az egyedi karakterjegyeid, az mind az elme válasza az élettapasztalataidra. A testhelyzeted visszaadja, azt, ahogy belül érzed magad. A testhelyzeted a páncéloddá is válhat. (Wilhelm Reich) Azáltal, hogy megfigyeljük, hogy hol vagyunk feszültek, mik a szokásaink, hogyan beszélünk, stb. elcsíphetjük azt, hogy mi történik: helyes vagy helytelen a vezetőség! Ezt a többi kosha esetében is látni fogjuk. A jóga terápiában innen indulunk. Hatha jóga gyakorlásával ezen kellene dolgoznunk. Tradicionálisan a jógában benne van az a törekvés, hogy a test helyzete, a fizikai pozíció és a személyes szokások közvetlenül a személyiséghez és az érzelmekhez kapcsolódnak. Ez az ászana gyakorlás valódi értelme és oka: hogy tudatossá váljunk az egyensúlytalanságainkra, feszültségeinkre, elakadásokra majd ellensúlyozzuk helytelen szokásainkat. Például: A járásmód az Achilles-ín rövidülését okozta, melynek hatására nem rakjuk le teljesen a lábat, ami tovább gyengíti az ínt és csökkenti a stabilitást, megrövidíti az érintett izmokat, gyengíti és korlátozza a lefelé történő energia-áramlást; megzavarja a földdel és a stabilitással való kapcsolatunkat, és mindazt, ami ehhez hozzátartozik. Ezek a szokások lecsökkentik a gyár elektromágneses energia hozamát, melyet egyébként a jól-létre és a fejlődésre használhatnánk. Ezért az annamaja kosha ezen szintjén a relaxáció gyakorlása rendkívül fontos; dolgozni a feszültség-mentes testhelyzeteken kiemelt szerepű, annak érdekében, hogy a mentális állapotot élvezni tudjuk. (egészség és boldogság, a fizikai síkon is) A fizikai szint relaxáltsága és egyensúlya kéz a kézben jár az éber tudatosság gyakorlatával. Olyan terápiákban is használják, mint az autogén-tréning, biofeedback, viselkedés terápia és természetesen a jóga terápia. Továbbá a fizikai test és annak kifejeződéseinek megfigyelőjévé válni a meditáció gyakorlásához egy igen nagy segítség. Így, ha a jógát rendesen, helyes megértéssel tanultuk meg, akkor az ászanák kinyithatják a meditáció gyakorlásának kapuját. Először megtanulod megfigyelni a külső testedet, mintegy objektíven szemlélve azt, majd a tudatosság a belső test és az elme irányába kiterjedhet; tulajdonképpen a spirituális úton ez az alapvető fejlődés. Amikor a fizikai testet ’megtanultad’, akkor a gyakorlás a belső szervekre történő ráhangolódással folytatódik. Kultúránk tragikus módon a fizikai testet csak a legkülső, felületi réteggel azonosítja.  Bele vagyunk feledkezve a felszínbe. Ha a bőr fakó, akkor valamit rákenünk; ha a test kellemetlen szagú, akkor bedezodorozzuk. Az önbecsülés leggyakrabban a külsőnk függvényében alakul; állásinterjúra megyünk, és az, ahogy kinézünk fogja eldönteni, hogy megkapjuk-e az állást. Hogy megváltoztassuk ezt a mindennél fontosabb külsőt, megműttetjük az arcunkat, mellünket, combunkat, stb.; botoxot kapunk, befestjük a hajunkat… stb., stb. De még ennél is rosszabb, hogy depressziósnak, kielégületlennek, boldogtalannak érezzük magunkat, és a megoldás: elmegyünk vásárolni, veszünk egy új ruhát, elmegyünk fodrászhoz…Nagyon kevesen szentelnek figyelmet a belső világnak, ami telis tele lehet zavarral, egyensúlytalansággal, kibillenéssel, melyek előbb-utóbb betegséget, stresszt okoznak. Úgy tartjuk, hogy a testünk belülről az olyan ’pfujj!’ Nem akarunk tudatosak lenni, meglátni vagy megbecsülni a testünk belsejét, ami nem más, mint ’vér, nyirok és ürülék’. Mindezeket mind negatív értelemben használjuk! Pedig ezek és e dolgok egészségi állapota sokkal fontosabb, mint a rúzs! Gyakran a belsőnk az, ami szennyezett, mert nem gondoskodunk róla… nem gondoljuk, hogy ki kellene tisztítani! Nem böjtölünk, hogy megtisztítsuk a gyomrot és a beleket… nos, ők maguktól is megteszik ezt, ha megadjuk nekik az esélyt (betegséget produkálnak)… valahogy nem támogatjuk a test öntisztító folyamatait. Létezik egy természetes belső ökológia… de az antibiotikumokkal elpusztítjuk azt… vagy elnyomjuk a tüneteket. Ha valakinek aknéja vagy ekcémája van, akkor ezek külső megnyilvánulásait próbáljuk elnyomni, de nem figyelünk az okra. Valakinek pajzsmirigy problémája van, tehát mit csinálunk? Kioperáljuk a pajzsmirigyet… de az energiák vagy a feltételek, amik a problémát előidézték… mind egyensúlytalanságban marad, és újabb utakat fog találni, hogy manifesztálódjon valamilyen problémában. Miért? Mert menekülünk a testünk belsejétől; nem akarjuk tudni… Úgy tűnik, hogy a társadalmunk régóta meg van róla győződve, hogy a betegség kívülről jön! Egészen 1930-ig az emberek abban a tudatban éltek, hogy a betegségek csak egy egészen kis hányada ilyen jellegű. Ha a testünk egészséges, erős, és egyensúlyban van, akkor meg tud birkózni ezekkel, és még a legapróbb lehetőségét sem adja meg a betegség kialakulásának! A ’kapszula’ iparral azonban minden lehetőséget elvettek az emberektől és a testüktől, hogy csoda gyógyszereket kutassanak ki és megöljék a megszállókat… Ez mind azon gondolkodás következtében alakult ki, hogy mi a fizikai test, vagy még rosszabb: a fizikai test felszíne vagyunk. Mintha csak a középkorban lennénk, és azt hinnénk, hogy a bőrünk a vár fala és a megszállókat meg kell ölni! Napjainkra ez oda fejlődött, hogy még az érzelmek, vagy a boldogtalanság érzeteit a munka, kapcsolatok vagy társadalmi nyomás, stb. hatására kialakuló dolgoknak címkézik…-mind külső hatások. Én semmiért nem vagyok felelős!!! Hova lehet ezt még fokozni!!!? Megpróbáljuk a problémáinkat azzal kezelni, hogy nyugtatót veszünk be az ellazuláshoz; vagy valamit, ami felpörget, hogy jól érezzük magunkat… ahelyett, hogy a testünkön és elménken dolgoznánk! Elrepülhetünk a Holdra, megépíthetjük a legcsodálatosabb dolgokat – de nem tudjuk a saját testünket kontrollálni… miért? mert nem ismerjük! Tudni és tudatosnak lenni a belső testi-szervi funkciókra, állapotokra alapvető; a valódi preventív orvoslás: testben és lélekben lenni, azaz megtanulni kontrollálni őket. Ez az annamaja koshával és rajta keresztül működik. Ezek után egyértelműnek látszik, hogy a legtöbb problémának van pszichoszomatikus gyökere. És azt mondod: Csípő protézisre van szükségem, mert a csontjaim már nem a régiek… Rendben, de ha rendesen / helyesen tanultál volna meg járni, akkor az egyensúly a testben máshogy alakult volna, és a tested máshogy reagált volna… most megvannak ezek a feltételek? A dolgokra felületesen tekintünk… és már azt sem tudjuk, hogyan mozgunk, stb.… Ha tudnánk, akkor meg tudnánk változtatni az annamaja koshát (test és elme)… valójában: Meg is tudjuk ezt tenni! Számtalanszor be lett már bizonyítva, olyanok által, mint Neal Miller, Szvámi Ráma, Krishnamacsarja, hogy a belső szervek működése akaratilag kontrollálható. Például: meleg és hideg a tenyéren… Daganat létrehozása és megszüntetése… Szív megállítása  Meg kell figyelni magunkat… például: állj a tükör elé, figyelj, és engedd, hogy a tükörkép beszéljen hozzád…Vagy: Feküdj le Shavászanában és figyeld a belső tested feszüléseit, a szerveid állapotát – figyelj… mélyen… A biofeedback ezt a célt szolgálja. Segítségével ugyanis sokat megtanulhatunk a testünkről. A folyamat nem működik tökéletesen a feszültség, blokkok, az egészségi állapot miatt… és akkor tehetünk a rendbe hozásáért. Például: megváltoztathatjuk a gyomor savtermelését, ezzel megelőzve a fekélyt. Nagyon sok olyan dolog van, amit jógikus mutatványnak tartunk, de valójában nem azok, egyszerűen csak annak bizonyításai, hogyan tudatosítjuk és irányítjuk, kontrolláljuk az annamaja koshát. Már tudományosan is igazolt, hogy a vesefunkció, a gyomor elváltozásai, a vérerek, a vérnyomás, és sok egyéb dolog reakciója, magában foglalva a migrént is, megváltoztatható egyszerűen az akarat, a szándék segítségével. De mindezekhez először is tudatosnak kell lennünk a belső testünkre és annak funkcióira, és tudatosnak kell lenni arra, hogyan fejeződnek ki a belső állapotok. Ahogy más kontextusban mondtam már: Nincsenek csodák! A nagy jógik tettei mindenki számára megvalósíthatóak, csak gyakorolni kell hozzá. Az annamaja kosháról tanulnunk kell, és ez nem csak a külsőlegesen manifesztálódottat, hanem a belső szinteket is jelenti – és itt a probléma:  Ki kell tágítanunk tudatosságunkat, hogy ne csak egy szervet vagy valaminek a rosszul működését, hanem összefüggését meglássuk. Ha egy jelenséget elkülönítünk… akkor az hátrányosan hat más működésekre.Szabadnak kell lennünk, hajlandónak arra, hogy minden értelemben növekedjünk… így nem csak az annamaja kosha szintjét, hanem az öt kosha integritását láthatjuk meg… létezésünk minden részén dolgoznunk kell – máskülönben egyszerűen csak ugyanazokat a hibákat fogjuk elkövetni… ha a külsőn dolgozunk… az ’ÉN’ legfelső szintjén. Nem szabad elfelejteni, hogy az annamaja kosha a legegyszerűbben elérhető az öt burok közül, melyek a Szelfet, valódi Önmagadat beborítják. Fókuszban a második kosha  APranamaja kosha a második burok, vagy a ’csomagolópapír’ alatti első réteg, mely beborítja létünk esszenciáját, a Szelfet.A Pránának, ahogy azt tudjuk, két jelentése van: Levegő és…Prána. Mit jelent ez utóbbi? Pra- (egység), na (energia); a prána a végtelen térből jövő energia első egysége, egy kozmikus energia, ami öt formában jelenik meg (udána, prána, szamána, apána és vjána) – tehát prána, mint LEVEGŐ csak egy ezek közül. Az emberi testet ugyanaz a Prána tartja fenn, mint az univerzum többi részét. A Prána nem csak a levegő (oxigén és egyéb gázok) áramlását jelenti a szervezetben, hanem az életerőét is. Az ételben, a vízben van prána (bár a vízben talán nincs is… hiszen manapság már mindenféle kemikáliákkal ’tisztítják’… vagy annyira szennyezett, hogy nem is marad benne prána). A pranajama kosha sok tradícióban a második csakrához kötődik, ami a víz energia anyagcseréjéhez kapcsolható. Víz energia. Hogy jön az ide? A megértésnek több rétege is rejlik ebben: Az oxigén (levegő) anyagcseréje a testben lehetetlen a víz jelenléte nélkül; ezért nedvesek például az orrjárataink is. A levegő és víz sokban hasonlítanak. A levegő a mozgást, a víz az áramlást (egy irányba történő mozgás!) jelképezi. Mindkettő színtelen, tiszta, áttetsző. Mindkettő hordozza az élő szervezet fenntartásához szükséges életerőt, a pránát. A pránikus energia megtalálható negatív ionokban, oxigénben (a víz fő összetevőjében), ózonban, a nap sugaraiban, stb. Valahogy a levegő és a prána (és nagyobb perspektívából a víz) az ember számára mindig együtt létezik. Egyik nélkül sincs élet. A levegő és víz, mint az életenergia közvetítőinek megértésébe való újabb bepillantás annak felidézéséből ered, hogy az Elemek valójában energiamezők. Máshol már beszéltünk az összetettségről, amely abból a tényből ered, hogy mindegyik elem tartalmazza az összes többi elemet, egyre finomabb és finomabb síkokon. Például: egy isteni látomásban…mondjuk egy Jézus látomásban – létezik a jelenésnek a formája, ezért jelen van a föld elem – annak ellenére, hogy maga a forma éterikus/finom, a téma pedig isteni odaadáshoz tartozó (tűz). Ugyanígy a víz durva formája a nedvességben kézzelfogható. Hasonlóképpen a tüzet az égő, átalakító lángnak ismerjük; egyik finomabb dimenziója a „Tűz Tere” – a fény – amely ugyanúgy átalakító jellegű, immár azonban a finomságnak egy másik szintjén. A levegő a maga durva formájában az, amit be- és kilélegzünk, egy finomabb síkon azonban létezik a „levegő Tüze”, amit intellektusnak, buddhinak, a megkülönböztetés képességének, stb. hívunk. Ez (a levegő) nem a durva, hanem a mentális síkon mozog. A Tér durva formája az akasa (a közöttünk lévő tér), a finomabb szinte, azonban a „Tér Tere a tudat – a csidakasa. És így játszódik mindez tovább, a végtelenségig. (Energia)mezőkként az elemek mind rendelkeznek finomabb verziókkal… Mivel mezők, ezért minden elem rendelkezik finomabb verziókkal, számos dimenzióval és még finomabb verziókkal, megfelelőkkel. Ha mindezt a kosháinkra vetítjük. a második kosha, a pranamaja kosha az az energiamező, amely a testet életerővel látja el (mindegy, milyen formában), bármely elemet is használjon ehhez a durva szinten; majd maga mögött hagyja a formát, amint a tiszta prána belép lényed mindegy egyes pórusába és sejtjébe. Ezt az aktust (a belépést) annak az igen összetett csatornarendszernek a segítségével tudja megtenni, amit nádikként vagy meridiánokként ismerünk. Amikor arról beszélünk, hogy megérezzük ezeket, vagy ezekkel dolgozunk (mint amilyen az akupunktúra/shiatsu/pránagyógyítás/stb.), valójában arról beszélünk, hogy megérezzük a pranamaja koshában lévő különböző folyamokat/csatornákat és ezekkel dolgozunk. Bár ezek a csatornák finomnak tűnnek számunkra, valójában még elég durvák, elég durvák ahhoz, hogy az érzékeinkkel észlelhessük őket.  A prána elsődleges és legfontosabb szállítója a Levegő. Ételről, vízről, napfényről akár le is mondhatunk, de levegőre akkor is szükség van a létezéshez… egyesek képesek csak ezen élni. A brethariánusok (’prána evők’) megtanulták, hogyan nyerjék ki a testük számára szükséges prána energiát a belélegzett levegőből. (Ha erről még szívesen olvasnál, akkor a következő angol irodalmakat ajánlom: Shivananda buried Yoga; Manmoyananda)Testedbe a levegő juttatja be a pránát; majd a pránikus energia mozgást, lüktetést, rezgést hoz létre – amit mi csak életnek hívunk. Ahogy lélegzel, az oxigén táplálja és mozgásban tartja a fizikai testen belül létező pránikus burkot. Olyan, mint a kéz, és az azt beborító kesztyű. Nem az első lélegzet lehel életet a gyermekbe, hiszen Ő már a méhben is él! Nem a levegő ad életet, hanem a levegővel együtt áramló prána; ahogyan az érzékelésünk egyre finomabbá válik, képesek leszünk elválasztani, elkülöníteni őket (gyakorlással és meditációval). A Taittiriya Upanishad második verse így szól: Egészen különbözően a fizikai buroktól – és az annak belsejében elhelyeződően – az energia burok légzésből áll. Ez a fizikai testbe zárt, és ugyanolyan formájú. Az egyiket megtölti a másik. Az első emberi kinézetű, és mivel az emberi kinézetű, a második követi ezt, és ő is emberi kinézetet ölt magára – ezen az életerő burkon keresztül hajtják végre az érzékek a rájuk szabott feladatokat. Emberek és állatok egyaránt ebből merítik életüket. Hiszen a légzés minden lény élete, éppen ezért „minden életének” nevezik. Kezdjük el hát a Légzést tanulmányozni (, hogy megtanítsuk saját magunknak, hogy a tiszta prána az rajtam túl van). Szufik, mindenféle filozófusok, jógik és pszichológusok úgy tartják, hogy a légzés a legmélyebb és a legfontosabb téma, amit tanulmányoznia kell annak, aki az egészséget vagy a jóllétet, netán a spirituális növekedést vizsgálja – lényegtelen, hogy milyen nézőpontból.  Carl Jungról van egy nagyon édes történet. Jung egy bennszülött csoportot tanulmányozott, akik úgy kezdték napjukat, hogy a tenyerükbe lélegeztek majd a lélegzetet a felkelő napnak ajánlották. (A maja sámánoknál még manapság is megtaláljuk ezt a szokást!) Tehát megfigyelte őket, de nem értette mi zajlik, a törzs persze kinevette őt, hogy hogyan is nem érti cselekedetük helyességét és igazát: „A napból jövünk, lélegzetünk a nap ajándéka, felajánljuk hát neki, ezzel adva hálát, hálát adva az élet-erőért.”A légzés és az élet-erő kapcsolata a Judeo-Keresztény hagyományban is elég egyértelmű. Isten lélegzetét – Baruch – az első ember belélegezte (Ádám). A kora egyiptomiak és Chaldenaiak, a Kínaiak és Japánok mind dolgoztak (és még mindig dolgoznak) a párna és légzés koncepcióval. Egyáltalán nem meglepő azt hallani, hogy Indiában, egyes kolostorokban csakis a légzés tanulmányozásával foglalkoztak; és azok közül a jógik által alapvetőnek tartott légzésformákat, szinte csodáknak tartották. Az, hogy a prána a légzésen közlekedik… ahogy ezt egyesek leírják… elválaszthatatlanná teszi őket egymástól. A légzés a Prána közlekedési eszköze (, ahogy ezt Szvámi Ráma mondja) A titok annak megértésében rejlik, hogy mi a kapcsolat az anyag és energia közt. Az energia mozgat minket. ismerjük Einstein képletét: E= mc2. Az anyag energiává alakítható, és az energia anyaggá. Ez a kapcsolat a Légzés / Levegő és a Prána közt is. Kicsit tisztábbá válik a kép, ha úgy tekintünk a pránára, mint egy energiaformára. Az energia az átalakulás, az ’elégés’ folyamatának terméke. Valaminek el kell égnie, hogy energiát adjon, ezt az energiát pránának hívjuk. Ez az átalakulás zajlik le a légzés folyamatában. Az oxigén kivonódik és elég, hogy életenergiát adjon. (Ez történik az ózon, napfény és más dolgok esetében is.) A légzés folyamata a test többi funkciójához képest eltérő, mivel akaratlagos és automatikus is egyszerre. Akkor is lélegzünk, tudattalanul, amikor alszunk… de képesek vagyunk tudatosan is lélegezni, irányítva, befolyásolva a légzésünket. Amikor tudatos a légzés, akkor ki irányítja a folyamatot? A válasz egyértelmű – az elme. Ez azt jelenti, hogy a légzés szabályozható az elme segítségével. Ami utal arra, hogy a légzés, lélegzet jelenti a kapcsolatot a fizikai test és az elme közt. Ez leképeződik a koshák elhelyezkedésében is: a pranajama kosha az annamaja és a manomaja kosha közt helyezkedik el! Elismerjük, hogy a légzés kulcsszerepű a test és elme interakciójában; a fizikai szinten oxigént, azaz tápanyagot szállít, valamint melléktermékként energiát szabadít fel. Azt mondjuk: A prána a légzéssel közlekedik; ebben a folyamatban egy finomabb szinten kiválasztódik és felszabadul a prána. Amikortól ez nem történik már meg, az ember meghal, az életenergia eltávozott és azt mondjuk, hogy a személy kilehelte lelkét. Minden lélegzetvétellel az energia átáramlik az egész testen megformálva és megteremtve, táplálva és megváltoztatva a testet. A légzés aránya és ritmusa, mélysége és iránya határozza meg azt, hogy hogyan ad energiát és erőt a légzés. Természetesen a helytelen légzés miatt fellépő energia hiánya következményekkel jár. Továbbá ha kis adagokban kapjuk az energiát, annak más hatása van, mintha az folyamatosan, egyenletesen áramlik. Csakúgy, mint az elektromos áram esetében: ha akadozik és kimaradozgat, akkor a számítógép meghibásodik (, mint ahogy ezt Indiában tapasztaltam). Ha az energia mintázata, az energia ellátmány változik, akkor annak fizikai manifesztációja, azaz a test is változik. Ha a test egyes részei éheznek… elsorvadnak…! A belső szervek, mint például a szív, a máj, a vese egészségi állapota nagyban befolyásolható a légzéssel. A légzés mélysége és aránya módosítja állapotukat. Ahogy az elme befolyásolni tudja a légzést, úgy az elme a változás létrehozásának eszközéül tudja felhasználni a légzést – és fordítva! Ha a légzés az összekötő kapocs az elme és test közt, akkor ez azt is jelenti, hogy a légzés arányának és mélységének hatása van az elmére, és ezzel együtt az érzelmeinkre is. A légzés befolyásolja az elme-lenyomatokat. A fizikai létezés az energia mintázat körül kristályosodik ki, amit maga az élet-energia hoz létre, melyet viszont az elme, az egyéni elme, az emberi elme, a kozmikus elme irányít… Vagy hívhatod bárhogy ezt a formát, ami a tudatosság fizikai formája.  Ismered ugye a Kirlian-fényképeket? Ebben az élet energia mintázatait, az elme mintázatok energiáit fotózzák le; vagy: az elme energia mintázatait. Ha például egy töredezett szélű falevélről van szó, attól még a képen egészként szerepelhet… mert a ’mentális’ energia mintázata még jelen van. Az univerzális energia mintázatot univerzális intelligenciának, kozmikus intelligenciának, stb. is nevezzük.Megfigyelhetjük ennek működését a lét kezdetekor az embrió esetében, ahogy a sejt osztódik… de honnan, honnan tudja, hogy hogyan kell osztódni? A jóga tudomány válasza: az eseményt körbevevő energia mező / tér egy maghatározott mintázattal bír, mely mintázat formává kristályosodik. Mindig a finomtól a durva felé; ami ismét visszavisz a Szankjához (Jóga filozófia), mely azt mondja: a létezés minden szintje az azt megelőző finomabb rétegből ered. Ismét felismerjük tehát: pranajáma kosha a manomaja koshából származik, a mentális burok, ami az információt tárolja, mellyel a pranamaja kosha energiája fizikailag manifesztálódik. Így a légzés segítségével megteremthetjük és alakíthatjuk életünket, testünket, elménket vagy érzelmeinket. Ennek tudománya – a légzés akaratlagos használata a svarodaya vagy svara jóga. Ha teljességgel felelősek akarunk lenni testünkért, elménkért, érzelmeinkért és életünkért, akkor meg kell tanulnunk tudatosnak lenni a légzésre, és dolgoznunk azon, hogy korrigáljuk annak mintázatát; ez ismét csak a tudatossághoz vezet minket: tudatossá kell válnunk arra, hogy mi az, amit természetesnek veszünk, mert ez az, ami kialakítja a rossz szokásmintázatok sorozatát. Ebből a tudatosságból (ezen a tudatossági szinten) pedig el tudjuk kezdeni a káros, korlátozó mintázatoktól való megszabadulást. A nem tudatosított és egyenetlen légzés fizikai károsodásokat okozhat — vagy a tudatosságunk részeként egy hatékony eszköz lehet arra, hogyan tudjuk szabályozásával és megnyugtatásával az egészséges, jól lévő testet és elmét létrehozni.  A Svara jóga ezt mondja: Nem vagyunk az érzelmi állapotaink miatt szenvedésre ítéltetve; ha meg szeretnéd változtatni a kellemetlen állapotot, csak lélegezz az eldugult orrjáraton. A test kémiája megváltozik és az érzelmi és fiziológiai állapot szépen lassan megváltozik, a kellemetlenség eltűnik… „A svara jóga meg tudja tanítani az embereknek, hogy hogyan éljenek békésen, a saját testük és elméjük mestereként” (Dr. Shanahoff-Khalsa); egy egyszerű példával élve:Megebédelünk, és azt vesszük észre, hogy az étel beleül, belenehezedik a gyomorba. A jóga szövegek azt mondják, hogy csak úgy szabadna ennünk, ha a jobb orrjárat az aktív. Legközelebb figyelj erre, és csak akkor egyél, amikor a jobb orrjárat az aktív. Hogyan is kell valamit, amit tudunk, a gyakorlatba építeni? A hangulataid, fizikai betegségeid, lehangoltságaid, stb., is hasonló mintázatot követnek. Megtanulhatunk máshogy élni azáltal, hogy megértjük és befolyásoljuk, irányítjuk a légzést. A svara jóga a légzés jógája; a pránajáma, amely valójában a légzés irányítását jelenti, az egyik aspektusa ennek a tudománynak, tulajdonképpen a prána irányítása ez (, melyet leggyakrabban a légzés irányításán keresztül érünk el). Hogyan? A testben minden az idegrendszer irányítása alatt áll. Az idegrendszerhez érkezik minden külső vagy belső inger. Alapvetően kétféle működésmódja létezik, melyet központi és autonómiás idegrendszernek hívunk. Az autonómiás idegrendszer azokért a funkciókért felelős, melyekről azt tartjuk, hogy automatikusak. A pránajáma ez utóbbira van hatással, azáltal, hogy az idegrendszerre gyakorol közvetlen hatást, illetve irányítja azt (éppúgy, ahogy például oxigénnel tápláljuk az égési folyamatokat). Az irányítás a megértésen, gyakorláson és akaraterőn keresztül történik meg. A prána, ahogy azt korábban említettük, csatornákon (meridiánok vagy nádik) keresztül terjed szét. A jóga szövegek 72.000 nádit említenek, melyből 14 a fő nádi, 6 a legfontosabb és 3 alapvető. Pingala a jobb orrnyíláson keresztül (Nap), Ida (Hold) energia a bal orrjáraton keresztül áramlik. A két orrjárat működése másféle módon befolyásolja az agy kémiáját, amikor egymástól elkülönülten működnek. Az Ida az agyalapi mirigyre és a hipotalamuszra hat; Pingala a thalamuszra és a hipotalamuszra hat (, de nincs hatással az agyalapi mirigyre) Az orrjáratok a neuromotoros rendszerben kapcsolódnak össze, mely rendszer kapcsolatban áll az autonómiás idegrendszerrel. A neuromotoros válaszok hatással vannak az agyféltekék működésére, így a kémiai anyagok termelődésére is. Ez azt jelenti, hogy: Az, hogy egy bizonyos ideig melyik orrjáraton keresztül lélegzünk, befolyásolja, hogy milyen energia aktiválódik, és milyen kémiai anyagok termelődnek! Ennek jelentősége és hatása rendkívül fontos, melyre nagyrészt tudattalanok vagyunk. Amikor a prána szabadon és egyenletesen áramlik mindkét orrjáraton egyszerre, akkor az energia középre koncentrálódik, azaz a középső szusumna csatornában áramlik. Ezt az áramlást gyakran tiszta lángként vizualizálják a finom energia, finom fényt szimbolizálva. A légzés ezen fizikai oldalának megvan a mentális és spirituális szintje is (a mentális energiánk sztrádája két sávos! A finomtól a durva felé, a durvától a finom felé… és ennek a sokdimenziós komplex rendszernek a végtelenségébe ágyazva jelenik meg mindez).  A Jobb- Bal polaritást a női-férfi, jobb-bal agyfélteke,…stb. felosztásokban is megtaláljuk. A figyelem a szusumna légzésen van – mivel az egyenletes légzés harmóniát teremt. A jobb-bal polaritás jellege és kapcsolata kultúránként változó, de ez a polaritás létezik, soha nem volt ez kérdéses.A légzésről és az orrjáratokhoz kapcsolódó légzés jellegéről még számos irodalmat olvasnivalót találsz. A Kaivalyadhamban egy fontos kutatást folytattak le erre vonatkozólag, melyben kimutatták, hogy körülbelül 2.5 óránként, folyamatosan változik az orrjáratok dominanciája. (ti: 2.5 óráig az egyik, majd 2.5 óráig a másik orrjárat aktív… és ez a váltakozás folyamatosan jelen van a nap során – a fordító megjegyzése). Magadnak is leellenőrizheted ezt, csak fogj egy tükröt, helyezd az orrod alá, és figyeld a kiáramló levegő hagyta nyomot. Gyakorlás nélkül szinte lehetetlen, hogy beálljon a szusumna légzés, azaz az állapot, hogy a két orrjáraton egyszerre, egyenletesen lélegzünk. Mindhárom csatorna a gerinc tövéből ered; és el is kezdhetünk dolgozni ezeken a csatornákon az olyan egyszerű technikákkal, mint például a nadi sodhana; a szusumna légzés; stb. Ha behatóan dolgozunk és tanulmányozzuk ezeket, akkor végül a szubtilis energiák tárhelyéhez, a gerinc tövéhez jutunk el, melyet kundaliniként is ismerünk. A légzésirányítás, a pranamaja koshán történő munka, legfontosabb része, hogy létrehozzuk a rekeszizom légzést. Ezzel a mély, szabad légzéssel, az erre való képességgel születünk, de az élet és az életesemények ’újrarajzolják’ a légzésünk mintázatát, létrehozva a felületes, korlátozott légzést. A tüdő alsóbb lebenyei, melyek vérerekben gazdagok, nem tudnak megfelelően átlélegződni, nem lesz megfelelő a gázcsere, melynek következtében a tüdő vérellátása sem lesz kielégítő. A tüdő nem megfelelő vérellátása pedig energiahiányhoz vezet, mely hatással van a belső szervekre; ahogy az égés folyamatának eredményeként a levegő energiává alakul mindenféle mérgeket hagy maga után, melyek károsan hatnak a szervezetre. Mindez persze a szervekre és érzelmekre pusztítóan hat, ami végül betegségekhez vezet. (ld. fenn) A rekeszizom légzés serkenti a vénás erekben áramló vér keringését, csökkenti a szívre nehezedő nyomást, serkenti a keringést és táplálja a szerveket. Hatása nemcsak a fizikai szervekre van. A légzés harag megjelenésekor egyenetlenné válik, félelemben pillanatokra megáll, zihálóvá válik megdöbbenéskor, visszafojtódik bánatkor, sóhaj jelentkezik megkönnyebbüléskor, stb. Bármikor, amikor az elme múló érzelmek vagy gondolatok hatása alá kerül, amikor már nem lenyugodott akkor ez a légzésre is hatással van, és az egész létezésünket (test és elme) is befolyásolja. A felületes légzés a ’fight or flight’ szindróma (a szervezet stressz vagy vészreakciója) hatására indul be; akinek felületes a légzése, annak a teste egy folyamatos feszültségi és szorongási helyzetben van. A felületes légzés természetesen az elme állapotával is közvetlen kapcsolatban van…. kiegyensúlyozatlan elme, ideges elme, aggódó elme, veszélyt észlelő elme, stb. stb. Megtanulni tudatosan és akaratlagosan szabályozni a légzést, az érzelmek és az elme uralásához vezető első lépés. A mély, rekeszizom légzés megtanulása a Svara Jóga és a pránajáma elsősegély doboza! Ha csak ezt gyakoroljuk, akkor már csökkentjük a stresszt és mélyrelaxáció érzetét hozzuk létre. Továbbá, a durva hanglejtés, a mély barázdák az arcon eltűnnek… rendszeres gyakorlással, idővel a fizikai, szomatikus betegségek oldódnak és… még azt is ki merem jelenteni, hogy fiatalabbnak fogsz kinézni! Miért? Mert a tudatos mély légzés gyakorlásával a természet nagyobb energia rétegével is összekapcsolódunk, és nem leszünk többé különállóak, magányosak, nem kell egyedül szembenéznünk egy barátságtalan világgal; felismerjük, hogy Egy légzés van… még akkor is, ha ez több lélegzetben mutatkozik is meg. Térjünk vissza a koshákra. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a második legkülső rétegünk, az annamaja koshával együtt felelős azért, amilyen formában, alakban élünk; mindkettő az élet viszonylagosan manifesztálódott formája, így könnyedén kapcsolatba léphetünk az érzékeléseinkkel és az elménkkel, illetve könnyedén kontrollálhatjuk őket. Ezek viszonylag durvák, durva rétegek. Amikor belépünk a mentális burok realitásába, akkor már más a történet. Tudatosak vagyunk arra, hogy hatással leszünk és megváltoztatjuk a durvább testeket, az elmén keresztül, az elmével – de amikor az elme szintjére emelkedünk, akkor még nehezebb helyzetben kerülünk. Ha ez mind az elmének köszönhető, akkor… mivel hogy dolgozhatunk? Tanulmányoznunk kell az elmét, ami a bemenetet befolyásolja; a tudatos elmét éppúgy, mint a finomabb rétegeit, részeit is. Fókuszban a harmadik kosha Mindaz, amikről eddig szó volt, a manomaja kosha, az elme-mező irányítása alatt állnak.  A harmadik burok bizonyos tekintetben az idegrendszeren keresztül működik és a tudatosság vagy gondolatok hullámaiban fejezi ki magát. Lassacskán szubtilisebb energia terekbe lépünk be, ahol már nem vagyunk képesek látni vagy megérinteni mindazt, ami történik ebben a mezőben, de tudjuk, hogy van egy fizikai, valós létezése bennünk; tudjuk, hogy amikor az elménk működik, képesek vagyunk gondolkodni. De azért ennyire nem egyszerű a dolog…Az agy limbikus rendszerében található a thalamusz, melynek feladata, hogy magas rezgésű energiát bocsájtson ki, ami a bőr-érzékeléssel is kapcsolatban van. Az onnan érkező információkat pedig a nagyagyhoz továbbítja. Valahogy úgy képzelhetjük ezt el, mint a ping-pong labdát, ami az ütőhöz koppan, és onnan visszapattan. A thalamusz rezgése szortírozza a bejövő szenzoros érzékeléseket, hogy azok értelmeződni tudjanak – vagy egyszerűen eltűnjenek!  Állandó rezgésen keresztül teszi mindezt. Ahogy én értelmezem: a rezgés visszairányítódik azokhoz a területekhez, melyek az információ értelmezésért felelősek, azáltal, hogy összehasonlítják a látottat, hallottat, stb. azzal, ami már bevésődött, amit már korábban tapasztaltunk. A folyamat első része ébrenlétkor, alváskor vagy álom ideje alatt is megtörténik. A thalamusz rezgései hozzák létre, melyet agyhullámként mérhetünk, értelmezésük pedig a Neo-cortextól függ. Amikor a thalamusz és a cortex közti kapcsolat, vagyis az értelmezés folyamata, blokkolt, azt hívjuk alvásnak. A folyamatosan küldött hullámokat a Retikuláris Rendszer fogadja (a gerinc csúcsán elhelyezkedő része az agynak, melynek feladata, hogy a cortexet ingerelje, és aktiválja), valamint a Hippokampusz (a személyes emlékek kódolásának székhelye) fogadja. Ez a három (ti. thalamusz, Retikuláris rendszer, Hippokampusz) a szubtilisebb éberségnek, vagy, ahogy egyszerűen hívjuk, a tudatosságnak a fizikai székhelye. Az éber állapot, vagy a tudatosság, ennek a háromnak az aktív együttműködése. Ez az együttműködés az agy ezernyi szinapszisán keresztül – melyet idegrendszernek hívunk – történik meg.Akkor hogyan is működik? Itt van a ’képregényesített’ példám: Van a pulzáló thalamusz; képzeld el úgy, mint egy távírópóznát, mely a hullámokat küldi ki… teljesen általános hullámokat. Jön a bejövő inger, az emlékek és minden külső dolog, ami ’beleütközik’ ezekbe a hullámokba, pulzálásba. Visszairányítódnak az agy különböző területeihez, ahol feldolgozásra kerülnek. Az adat felhasználódik valamilyen célra. Tehát normálisan az éber állapotban, ezek a kapcsolatok és az ő ’helyváltoztatásuk és értelmezésük’ folyamatosan történik, zajlik. A folyamat állandóan zajlik minden irányban, ahogyan az érzékek és bemenetek hullámai folyamatosan elérik őket. Amikor túl sok információ jön be, akkor ’kidobja’, eltereli azokat. Ez az, amit koncentrációhiányként érzékelünk, tapasztalunk. Ilyenkor a légzés egyenetlenné válik. Az energia nem tudja, hol is van rá szükség, ezért ide-oda szaladgál… mindenhova… vagyis tulajdonképpen szétszóródik. Ez természetesen leegyszerűsített vázlata a folyamatnak, de remélem, hogy a benne lévő üzenet egyértelmű.  Ezzel ellentétben, az akadálymentes, egy irányú áramláshoz a béke és egyensúly érzete társul. Ahogy a légzés mélyül és kitágul, az áramlás egyre szélesebbé és nyitottabbá válik. Irányíthatjuk az elmét, melynek hatására lecsillapodik és megnyugszik a légzés; vagy lenyugtatjuk a légzést és megnyugszik az elme is. Bármelyik irányból is próbáld, azzal biztos egyet fogsz érteni, hogy sokkal könnyebb a légzést irányítani, mintsem az elmét. Elkezdjük a légzést figyelni, mint egy energiaáramlást, ahogy ezt a meditációs gyakorlatodból már ismered. A légzés megfigyelésén és beállításán keresztül az elme megnyugszik. Végtére is az a célunk, hogy ezen az elme-mezőn dolgozzunk. A mezőn, ami meghatározza az alatta levő kettő (burok, réteg – a fordító) aktivitását; így, ha az elmén dolgozunk, akkor meg fogjuk változtatni a légzést és a fizikai test állapotát!A modern pszichológiában az elme mezőt leginkább a külső viselkedés megfigyelésével vizsgálták. Ebből alakult ki a viselkedés-lélektan. Pszichológusok és jógik egyetértenek abban, hogy az inger az érzékszerveken keresztül jön, feldolgozódik, és a memóriában tárolódik, és onnan cselekvéseket indít a cselekvőszervek (kezek, lábak, száj, szaporító és kiválasztó szervek) segítségével. Tehát az eredmény: viselkedés. A viselkedés a belső folyamat eredménye. A pszichológusok megfigyelik a viselkedést, ami elvezet a belső folyamatokhoz; a jógik azt a belső folyamatot tanulmányozzák, mely elvezet a viselkedés megértéséhez és annak kiindulásához. Számos ősi tanításban, és különösképpen a jógában az elme-mezőt saját magán keresztül, saját maga segítségével tanulmányozzuk, ahogyan az van – erről szól a meditáció folyamata is. A jógi számára az elme a híd a tudatosság következő rétegéhez… csakúgy, mint a légzés, ami a fizikai és elme test közti réteget képviseli. Mert a jógi nem elégszik meg azzal, hogy ’az én elmém vagy az én egóm azt mondta, hogy tegyem ezt vagy azt – nem tudok mit tenni, ez vagyok’… ahogyan sokszor ezt mondogatják magunknak az emberek… A jógi ezen túllép és megkérdezi: ki, vagy mi az elme? ki vagy mi irányítja? A jógi számára az elme nem az alapvető forrás. Sajnos a nyugati típusú gondolkodásban a forrással nem sokat foglalkozunk, sokszor csak a külsőre, a felszínre koncentrálunk! A jógi valahogy mindig mélyebben keres és ebben az esetben a kondicionált ego szerkezetén túl hatol. Az elme mezőnek a több ezer éves megfigyelése alakította ki a jógik mélyreható tudását. A legtöbbet hivatkozottat biztos Te is ismered: Az elmének négy aspektusa van: Manasz – Az elmének az érzékelési bemeneteket felvevő és feldolgozó része. A gondolkodás felépítéséhez a logikát használja (legyen az bármilyen szintű), mindazokból az adatokból, melyek a személyen belül egy adott időpontban összegyűlnek. Ahamkara – Az ’Én’ tudat létrehozója, mely az egyéni választásokból és értelmezésekből születik. Nagyon hasonlít ahhoz, amit a nyugat egónak hív, de annál azért sokkal rugalmasabb. Buddhi – ez adja az alap intelligenciát és a megkülönböztetés erejét; tartalmaz egy ’magasabb Buddhit’, ami a legmagasabb intelligenciához vezet. Végül mindezeket együtt és némi többletet hozzáadva Chittának hívjuk – tulajdonképpen ez a memória, az adattároló, ami mindent eltárol a Chit (tudatosság) alapján. Manapság az agykutatók, mint például Minsky és Torey azt feltételezik, hogy az emberi elmének két ’megkötő’ rendszere van. Az egyik a világgal áll kapcsolatban, azáltal, hogy az érzékeken keresztül befogadja az ingereket; a másik szint, ami megfigyeli ezt az ’első elmét’. Nos, egyre közelebb kerülnek a kutatók a jógikhoz! Szvámi Véda szokott viccelődni a látható ’széthasított elméről’, ahol az egyik megfigyeli a másikat. Számos tudós egyetért abban, hogy bizonyos fokig a Manasz és egy kisebb mértékben az Ahamkara az összes emlősben fellelhető; négy közös szükségletük van, melyekre az adott ösztönökön keresztül reagálnak. Étel, biztonság, alvás, fajfenntartás; ezek közül az egyes fajok reakciói, viselkedésmódjai eltérőek. A viselkedés minták a szokásokból és tanult válaszokból, illetve a fél-automatizmusokból alakulnak ki. Mi, az emberi állat, is a tanult sémák alapján reagálunk, sokkal inkább, minthogy sem cselekednénk… a pillanatnyi tapasztalat szerint; de ez megváltozatható. Megvan az a képességünk, hogy tegyünk, hogy cselekedjünk! Amikor így teszünk, akkor válunk igazán emberivé, ekkor válunk tudatossá a feldolgozási folyamatokra. Visszatérve az előbbi példához, ez valahogy így néz ki a gyakorlatban: Meglátok egy jégkrémet, és csak, mert korábban már kóstoltam, ismét akarom, vágyódom utána, tehát elmegyek a boltba és veszek egyet (persze, most leegyszerűsítettem az egészet). Ha egyszer tudatosítottuk és megfigyeltük a reakciónkat, akkor eldönthetjük, hogy a vonzás törvényét szeretnénk-e választani vagy sem. Egyszerű inger-válasz viselkedés, ahogy Pavlov kutyája is csinálta! De a manomaja kosha fejlesztésével az elme-mező magasabb szintre emel minket, egy sokkal függetlenebb szintre, ahol sokkal kevesebb az ösztönös hajtóerő. Ha tudatossá válunk, és megtanuljuk irányítani ezeket az alacsonyabb rendű reakciókat, akkor a Buddhi tanítónkká fejlődik, megtanítja nekünk, hogy van választásunk. Mindig van választásunk, bármilyen helyzetben, csak gyakorolnunk kell. Ez a valódi felszabadulás! A képesség, hogy az akaraterővel az eszköz magasabb intelligenciává válik, a bölcsességgé, ami még a kondicionált elme-mezőn túlra is eljuttat minket.  Választás, szabadság és kontroll magában foglalja a tudatosság új szintjét; ami az elme-mezőből jön. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy: Van egy inger, ami az énhez kötődik és fel is ismerődik általa, de most megvan a képességem, hogy döntést hozzak róla. A megkülönböztetést, majd az azt követő ítélkezést követem, ami elvezet a döntéshez. Ez a Buddhi ereje, ami az elme első rétegén túlra mutat (Manasz + Ashmita / Ahamkara), éppúgy, ahogy a manomaja kosha elér az első két koshán túlra (annamaj, paranamaja kosha).Használatával megszabadulhatunk az alap szükségleteink erőszakosságától. A Buddhi képviseli az emberi lénynek azt a képességét, mely az állati létforma fölé tudja emelni. Vagy így is fogalmazhatunk: A Buddhi a következő szint manifesztációja (a durvától a finom felé), ami lehetővé teszi, hogy a következő koshákkal foglalkozzunk. A Buddhi egy különleges típusú intelligenciát vagy bölcsességet képvisel, a jóga ezt mondja: lényegében a kozmikus bölcsességből vagy intelligenciából ered, de saját Atmanunkban, Szelfünkben, a Jivában vagy egyéni Purushában specializálódik vagy korlátozódik. A modern tudomány így gondolkodik: egy komplex biológiai folyamatból ered, amit nem igazán tudunk még megmagyarázni! Eldönthetjük, hogy melyik megértést akarjuk elfogadni… Patanjali, a Jóga Szutrák szerzője említi a ’tiszta elmét’ (Chit / Tudatosság), mely hullámzik, és melyen az elme működés hullámai játszanak, ezzel megteremtve a Chittát (az emlékek, asszociációk és múltbéli emléknyomok szilárd készletét). Ebből a memória-bankból keletkezik a zavarodottság; ez az, ami folyamatosan eltereli és megzavarja még a thalamusz működését is. Nagyjából tudatlanok vagyunk arra, hogy mi is van ebben a tárházban, mit tartalmaz a Chitta, amit a modern pszichológia tudattalannak hív. Mindent, amit alap esetben az elmének hívunk, ebből a tárházból, vagy a tárházzal való interakcióból keletkezik. De van ennél egy sokkal érdekesebb funkciója is. Amellett, hogy a passzív adattároló funkciót ellátja, amikor a külvilágból inger éri, valami stimulálja, akkor ösztönös reakciókat vagy vágyakat hoz létre; ez az érzelmek forrása. A csend gyakorlásakor is ennek van jelentősége. Amikor nem jut be semmiféle nagy, zajos külső inger, amikor depriváljuk az ingereket – akkor ez a memória tár felbugyogtatja saját erejét és a rejtett dolgokat is kidobja saját mélységéből. Ezáltal megadva a lehetőséget arra, hogy rájuk nézhessünk és kidobhassuk őket.  Más szavakkal, a pratyahara gyakorlása lehetősé teszi, hogy az elfojtott és tudattalan vagy nem tudatos dolgokat kitisztítsuk; így tehát folyamatosan felfelé emeli az ’életenrgiát’, amit a Buddhi a magasabb bölcsesség felfedezésére használhat; megengedni az egyetemes bölcsességnek, hogy a bölcsesség-mezőből felemelkedjen… vagy a kozmikus tudatosságnak, vagy az ’észnek’ (hogy csak egy pár elnevezését említsük). Ezzel eljutunk a pre-verbális élményhez, a lehetségeshez, a még formátlanhoz. A művészek intuitíven ezt használják. Bevonódnak a ’privát térbe’, ahol a kreativitás vágya feltárja és megvalósítja az eddig ismeretlen ötleteket. Mint látjuk, a mentális buroknak nagy jelentősége van, az alsóbb mentális aktivitást is lefedi, és lehetősége van arra, hogy a legmagasabbat is. A Chittához hasonlóan a memória tárnak sok szintje van, az alacsonytól a legmagasabbig, azaz a legalacsonyabb, a manaszban lévő ösztönöstől a legmagasabb tudatosságig.Az univerzumban létezik egy alapelv, melyet szimmetriának hívunk… ez azt jelenti, hogy az univerzum minden mintázata rendezetten jelenik meg újra és újra. Egyszerű példával élve: Egy hegylánc (a Himalájáról vagy az Alpokról készített kép…) úgy néz ki, mint a recés kés vagy a rózsalevél széle! ’Szimmetriát’ használva – a Chitta összehasonlítható a fizikai testtel. A fizikai testnek számos durva része van (szervek, csontok, bőr…), és ezzel együtt magában hordozza a mentális aktivitáshoz szükséges feldolgozási folyamatokat. Hasonlóan elmondhatjuk, hogy az Elme / Chitta is sok durva összetevőt tartalmaz; annak az emlékét, amikor dinoszauruszok voltunk, vagy egy előző élet emlékét, vagy a legprimitívebb emberi vágyakat – éppúgy, ahogyan a legfinomabb, legmagasabb vágyódásokat. Megvan az a képességünk, hogy a Buddhit annyira kifejlesszük, hogy a megkülönböztetésben használni tudjuk, illetve elérjük a lehető legmagasabb szintet.  Össze lehet hasonlítani azzal, amit már számtalanszor elmondtunk az elemekről, hogy bizonyos tekintetben mindegyik tartalmazza a többi minőséget is. A koshák is lefednek egy bizonyos teret, de az élet nem dobozszerű, a folyékony, átjárható formák világában élünk, nem korlátozott tárgyakban. Mivel van választásunk, Aurobindo ezt mondja: „Kevesen, ha egyáltalán bárki is képes a magasabb célok megvalósítására használni; de az ennek megkísérlése a belső eszközünk legnagyobb kincse.” A képesség bennünk van, belül, ahogy korábban már láttuk, mint Atman vagy Szelf… nem kell kifejlesztenünk, csak felfedeznünk! Hiszen már bennünk van, mint lehetőség.A relaxáció technikája és gyakorlata rendkívül fontos; a légzés lenyugszik, puha és egyenletes, erőltetéstől mentes… nincs feszültség, nincsenek energia gátló akadályok! Aurobindu ennek kibontakozásának 3 fázisát írja le: 1. Először ott van a nyers, érzékelő megkülönböztetés, ami egyszerűen a manasz képernyőjére vetített benyomásként jelenik meg; egy egyszerű típusú ítélkezés, annak eldöntése, hogy valami örömöt ad, vagy épp visszataszító, rossz. Az ösztönök nagyban befolyásolják, és erős érzelmeket hoznak létre. Az ok ebben az esetben nagyban a vágyaktól és impulzusoktól függ. 2. A második fázis, a kicsit érettebb Buddhi, ami az érvelést és az intelligenciát használja annak érdekében, hogy a valóság egy kézenfekvő fogalmát kialakítsa. Pragmatikus, az intellektust használja, hogy elrendezze és racionalizálja a tevékenység hasznosságát. Úgy hangzik, mintha az általános értelemről lenne szó; elérünk azokhoz a konklúziókhoz, melyek összeegyeztethetőek és elfogadhatóak a társadalom és környezetünk számára; ide tartoznak az etikai és morális értékek; az ízlés alapján eldől, hogy milyen értékeket tekintünk jelentősnek. 3. A Buddhi harmadik szintje, ami a tiszta igazság felé való elfogulatlan törekvésben határozódik meg; mindenki javát és a felsőbb igazságot szolgáló döntései rendíthetetlenek. Minden illúziót megszüntet, az alapvető transzcendens visszatükröződése, az univerzum én központúság nélküli örök törvényei. Patanjali is utal ezekre a szintekre. Négy típusú elme működést ír le a jógatanítványok esetében. (A tanítvány itt úgy értelmezendő, mint azok, akik szeretnének fejlődni, vagyis az elmét fejleszteni.) a) az elme könnyedén koncentrálttá válik. b) az elme nehezen koncentrálható. c) az az elme, aminek kevés képessége van a koncentráció létrehozására. d) a teljesen kibillent elme, aminek még nem való a jóga tudománya. Ő is, mint a múlt számos bölcse, úgy tartja, hogy a jóga elméletét és rendszerét csak azoknak a tanítványoknak a számára érdemes elkezdeni tanulmányozni, akik készen állnak erre. Már azelőtt erős céltudatossággal kell bírnia a tanítványnak, mielőtt nekikezd a gyakorlásnak. Elmagyarázza, hogy a jóga alapjában a gondolkodási folyamat akaratlagos irányítása és szabályozása, így azoknak nem való, akiknek nincs sem elkötelezettségük, sem az a készségük, hogy felvállalják ezt a folyamatot. Fenntartja, hogy mindvégig alapvetően és lényegében elkülönültek vagyunk gondolatainktól és az irányítatlan, rendezetlen elménktől, ennél fogva meg kell figyelnünk ezt az elmét, majd ennek alapján kell vele dolgoznunk. Tehát visszajutunk a thalamuszhoz… A kérdés csak az, hogyan boldogulunk a zavart mintázatokkal, sémákkal. Ezt is mondhatjuk: visszatérünk a Szelfhez, amit a mentális burok takar el; mindez arra buzdít, hogy megtisztítsuk, dolgozzunk a manomaja koshán. A Rádzsa jóga útján, vagy a 8 ágú ösvényen, az ashtanga jógán haladva megtehetjük mindezt. A cél, hogy az elme ezen magasabb rétegébe hatoljunk. Az intellektus vagy Buddhi jógikus megértése ekkor bontakozik ki: a személyiség látszólagos korlátain túlra növekedni.  Közelebb kerülünk annak megértéséhez, hogy a saját érdeklődésünk nincs konfliktusban más emberekével, hiszen felismerjük, hogy Egyek vagyunk. Hogy ez mind az Egynek a kifejeződése; mindenkiben ugyanaz az élet-erő áramlik. Ebből a nézőpontból az egységgel, egységként közelítjük meg a tudatosságot. Cselekedeteinket és döntéseinket áthatja az a tudatosság, hogy ami jó az egyénnek, nekünk, az jó mindenkinek.A Taittiriya Upanishad 2.3. verse így fogalmazza meg: Az élettel teli lélegzetből és belsőből álló burok nem más, mint az elmében létező burok. Az egyik betölti a másikat. Az első az emberhez hasonló, és mivel az emberhez hasonlatos, a második is követi, és az is az emberhez hasonlatossá válik. Majd a magasabb, a mindenki javát szolgáló cselekedet leírásával folytatódik a 2.4. versben, amit a következő cikkben fogunk kibontani. Fordította: Seszták Ágota http://psychyoga.hu |
Főoldal > Energia, aura, csakra >