Az Igazi Valóságteremtés - A New Age veszélyei

A spiritualitásról Divatos szó, sokan és sokfelé használják, de vajon tudják-e az emberek, hogy mi áll a szó mögött, hogy mi a jelentése? A következő cikkek előtt le kell fektetnem néhány alapvető dolgot, aminek az ismerete majd később szükséges lesz. Szóval mi is az a spiritualitás? Szó szerint szellemiséget jelent, gyakorlatilag pedig azt, hogy a világ nem csak a látható és tapintható dolgokból áll, hanem létezik mögötte egy láthatatlan, szellemi világ, ami alakítja a sorsát – az élet nem céltalan, nem csak kémia folyamatok összessége vagyunk, ami egyszer csak kialakult és azóta sem célja más, csak a szaporodás, hanem jól meghatározott céllal jön létre minden, ami létezik. A spirituális ember holisztikusan gondolkodik, vagyis tudja, hogy nem csak a test létezik, hanem egy mögötte álló energiarendszer is, aminek a gyógyításával vagy befolyásolásával orvosolni lehet a test bajait és akár „túlvilági” képességekre is szert lehet tenni. A spiritualitás a felsőbb igazságok és törvényszerűségek keresése és megélése ebben a fizikai világban. Bár illusztrációként ezt a képet raktam ki, a spiritualitás nem azt jelenti, hogy lótuszülésben ülsz a hegy tetején, és lepkék repkednek körülötted, miközben tibeti harangok szólnak. Ez valakinél működik, másoknál meg nem. Ha rockzenét hallgatsz vagy elektronikusat, akármit, de tudod, hogy ez a fizikai világ nem minden, és keresed, kutatod az élet értelmét, spirtuális életet élsz. Ha csak most kóstolsz bele a dolgokba, mert olvastál egy jó könyvet, vagy láttál egy filmet, ahol füstölővel meditálnak és csilingel a sok csengő, attól még hallgathatsz Tankcsapdát vagy akármi mást - mert neked az működik, azt szereted, az vagy te, amit nem kell feladnod egy külső kép miatt. Nagyon fontos dolog, hogy a spiritualitás nem egyenlő a vallásossággal. Egy vallásos ember szörnyű dolgokat követhet el vallása nevében, akár azért, mert úgy hiszi, hogy ez a helyes, akár mert titkon szeret ilyen tetteket végrehajtani, és a vallás adja hozzá azt a hátteret, amit okolni lehet érte. A spirituális ember önmaga minél nagyobb fokú kifejezésére, önmegvalósításra törekszik. Ez erős ellentétben áll az intézményesített vallások rendszerével, mivel ott már egy előre meghatározott szabályrendszert kell elfogadni, hogy az ember tagja lehessen. Ismerek olyan embereket, akikre a szüleik kényszerítik rá egy rég idejétmúlt vallás szokásait, amivel teljesen elrontják az ember életét, hisz ez erős konfliktusban áll az önmegvalósítással. Az ilyen szülő azt gondolja, hogy teljesen jól neveli a gyerekét, hisz vallásos nevelést kap, ami „csak jó lehet”, közben meg észre sem veszi, hogy a gyereke lehet, hogy nem is szeretné ezt – ha meg észreveszi, mérges érte, és hálátlannak titulálja. Ki nevezné ezt spiritualitásnak? Van egy fontos dolog, amiről sokan megfeledkeznek: a spiritualitás szó a szellem szóból származik, és dualista világunkban a szellem kétféle polaritással rendelkezhet: pozitívval és negatívval. Szándékosan nem használtam a jó és a rossz szavakat, mert a pozitív polaritás egy tettje szubjektív módon valaki számára lehet rossz is – de ez mindig csak látszólagos, ha pozitív tettről van szó. Szóval technikailag létezik pozitív és negatív spiritualitás is. Ha majd a cikk végére érve mégegyszer végigolvassa valaki a cikk bevezetőjét, észreveheti, hogy gondosan ügyeltem arra, hogy mindkét útra jellemző, közös dolgokat írjak. A legtöbb ember nem jár a spiritualitás útján (vagy nem tudatosan), hanem csapong a két út között, a bozótosban járkál ide-oda. Így is le lehet élni egy életet, a legtöbb ember így éli le, de közel sem halad olyan gyorsan, mint aki a jól meghatározott utakon jár. Az is tény, hogy előbb-utóbb a bolyongás során mindenki megtalálja az útját, elveszett ember nincs, ahogy elvesztegetett idő sem – mindig tanulunk valamit, csak a tanulás hatásfoka más és más. Elértünk végre a fő témához, ami a későbbiekben fontos lesz, a negatív és pozitív út összehasonlításához. Ez két fejlődési végcélt jelent, a valóságban nem létezik 100% pozitív vagy negatív orientáltságú ember, tehát nincs olyan ember, aki csak és kizárólag az egyik úton jár, mindannyian ide-oda sodródunk. Az átlagember a negatív felé húz, világunk jelenleg negatív orientáltságú. Még meg kell jegyeznem, hogy nincs olyan, hogy jó és rossz út – minden út és úttalanság „jó”, mert fejlődni mindig lehet, ezért érdemes a pozitív és negatív jelzőt használni inkább. Pozitív út Az ezen az úton járók fő fejlődési stratégiáját mások szolgálata és segítése jelenti, ami által önmaguk is fejlődnek, szóval mások szolgálatával szolgálják az önmaguk érdekeit is. Még itt rögtön leszögezem, hogy ez nem mások vak szolgálatát, minden kívánságának a teljesítését jelenti, mert ennek kihasználás a vége, ami nem segíti a fejlődést. Nem azt jelenti, hogy önmagunk érdekeit nem szolgáljuk, csupán másokét – ez rabszolgaság, spirituális és fizikai öngyilkosság. A pozitív úton járók mások spirituális felemelkedését keresik, ami nem fog megtörténni, ha kiszolgáljuk mások egóját és hatalmi vágyát. Tudni kell nemet mondani, mindig át kell gondolni, hogy mi a legjobb dolog a másik fejlődése szempontjából. Ezért írtam, hogy a pozitív út tettei mások számára rosszak is lehetnek, pl. amikor megtagadunk tőlük valamit – de e mögött mindig segítő szándék rejtőzik, a kulcsszó a bölcsesség. A pozitív úton a szabad akarat szent dolog, amit tiszteletben kell tartani – nem csak a sajátot, hanem másokét is –, a szabad akarat maximalizálása a cél. Az önkifejezés mások szabad akaratának a tiszteletben tartásával, másokra nézve kár okozása nélkül történik. Ezért ha valaki azt mondja, hogy kövess engem, mert én vagyok a jó út, és ha nem teszed, akkor nem a jó úton jársz, ez vészjelzésként fogható fel. Egy igazi tanító soha nem fogja azt mondani, hogy kövesd, hanem rád fogja ezt hagyni. Szintén elsődleges cél az egyensúly megteremtése az élet minden területén – önmagad és mások szolgálata között is. Nem cél a rossz teljes kiküszöbölése, mert rossz dolgok nélkül nincs fejlődés, katalizátorként hatnak – megvan a maguk helye a Teremtésben -, a cél az egyensúly fenntartása. Az ezen az úton járók végcélja az Univerzummal való egyesülés önmaguk „beolvasztásával”. Negatív út Az ezen az úton járók fő fejlődési stratégiája önmaguk szolgálata mások kárára. Csak önmaguk szabad akaratát ismerik el, másokét nem, uralkodni akarnak mindenki felett. Másokat a saját akaratuk meghosszabbításának tekintik, önmaguk megvalósítását mások kárára teszik. Az egyensúlyt felborítják, mások maximális irányítása a céljuk. Ha valaki egy ilyen ember minden kívánságát teljesíti (miközben azt hiszi, hogy ez a „jószándék” egyenlő a valódi spiritualitással), azzal csupán táplálékot szolgáltat neki önmaga feláldozásával. A szabad akaratuk fejlődésükkel egyre csökken, fejlődésük végcélja a fizikai anyag. Nem fogadják el az Egységet, a magasabb törvényeket önző módon kihasználják, torzítják, a Teremtés ellen lázadnak, az Univerzumot saját magukba, mint különálló fragmentbe akarják olvasztani – ezért létezik olyan teória, hogy fekete lyukakká válnak végül. Ra szerint a létezés következő szintjére lépéshez az embernek több, mint 50%-ban pozitívnak vagy 95%-ban negatívnak kell lennie.* Még egyszer leírom, mert fontos, hogy mindkét úton el lehet érni az Univerzummal való egyesülésig, mindkettő elfogadott. Ez most furcsán fog hangzani, de igazából nem mondhatja senki sem, hogy egy negatív úton járó ember rossz úton jár, mert ez csupán egy szubjektív megítélés emberi szemszögből nézve. Emberi szempontból nyilván a pozitív a kívánatos. Az, hogy valaki merre húz inkább, az a szellem, a halhatatlan részünk tulajdonsága, így ha valaki áttér a másik útra életében a fizikai világ vagy mások behatása miatt, a következőben valószínűleg az eredetin fogja folytatni, de valamivel kisebb polarizációval. TUDATOSSÁG Mindenki (aki spirituális dolgokkal foglalkozik) a tudatosság szóval dobálózik manapság. Növelni kell, mert az jó. De vajon tudjuk-e, hogy mit jelent ez? Sok embernek lehet róla valami homályos ötlete, hogy spirituális életet kell élni, és akkor nőni fog, de nem vagyok biztos benne, hogy aki ezt hirdeti, tudja is, hogy miről van szó. A magyar tudatosság szónak az angolban kétféle megfelelője van, nem véletlenül - fontos megkülönböztetni őket. Az egyik a "consciousness" - ez vagy te, egyszerűen szólva. Ez az öntudat, ami felfogja a világot, ami lehetővé teszi, hogy tudomást szerezz róla, hogy tudj - a képesség, hogy érezz és felfogj dolgokat. Legtisztább, letisztult formában az ember nem más, mint tudatosság - intelligens, gondolkodó energia, tudat. A szó jelent még egyfajta mentális fókuszt is, pl. ha valaki tudatosan csinál valamit, akkor azt valami szándékkal teszi. A másik az "awareness", ami hosszan magyarázva annyit jelent, hogy valaki miről tud, mivel van tisztában, miről van információja. Pl. egy sötét szobában az awareness kicsi, mert nem tudsz róla, hogy mi van körülötted, de a képességed, hogy felfogd (ha esetleg tudomást szerzel róla), az akkor is megvan, ha sötét a szoba (csak éppen nem használod) - ez a consciousness. A tudat (consciousness) teszi lehetővé, hogy valamiről tudj (awareness). Magyarul mindkettő tudatot jelent, de látható, hogy azért van különbség közöttük. Az előző példából jól látszik, hogy azawareness-nek van egy lehetséges maximuma, amit a consciousness határoz meg. A consciousness határozza meg, hogy mit vagy képes felfogni, feldolgozni, megérteni - ez egy érték (mérték), ami folyamatosan nőhet. Az awareness az az, hogy éppen miről tudsz - értéke változó, lehet kicsi, lehet nagy, helyzetfüggő (pl. hogy sötét van-e vagy világos). Ha a szobában sötét van , attól én még fel tudok ismerni egy asztalt, ha látom (a képességem megvan), de nem biztos, hogy éppen látom is (mert sötét van). Tehát a consciousness határozza meg, hogy mit vagy képes felfogni, azawareness pedig az, hogy éppen miről tudsz. Mindkettő növelése kívánatos dolog - növelni tájékozódással, művelődéssel, olvasással, meditációval, gyakorlati dolgok végzésével lehet. A világod kitágul és több leszel (consciousness), ha több dologról tudod, hogy lehetséges és létezik (awareness). FELSŐBB ÉN Úgy vettem észre, hogy a Felsőbb Én fogalma nem egyértelmű a spirituális és a metafizikai irodalomban - nem mindenki érti ugyanazt rajta. Attól függően léteznek magyarázatok, hogy ki milyen információk birtokában van. Én a Felsőbb Ént máshogyan képzeltem el régebben, mint most, mert másfajta információk birtokában voltam. Sokáig nem is volt tiszta a dolog, hogy ez tárgyilagosan milyen entitást jelent. Néhány dologban azonban egyetértés van: a Felsőbb Én közelebb van a Teremtőhöz, mint mi, emberi lények, és hogy az összes eddigi életünkről tudomása van. A régebbi Felsőbb Én képem az volt, hogy ő a mi jövőbeli, már tökéletesedett változatunk, aki már végigjárta a spirituális ranglétrát egészen a végéig, mígnem annyira fejlett lett és olyan közel került a Teremtőhöz, hogy képes a múltbéli életeit, énjeit (végül is saját magát) az időben visszautazva segíteni... vagyis minket. Ezzel számos problémám volt, és elég nehéz elképzelni is - nem mondom, hogy nem lehetséges, mivel egyszerre létezik múlt, jelen és jövő, ezért egy jövőbeli, tökéletesebb alakunk is létezhet párhuzamosan mellettünk, de ugye elég sok időutazási paradoxon felmerülhet, és a tyúk és a tojás esete is fennáll. Nem voltam megelégedve ezzel a magyarázattal, bár lehet, hogy csak nem tudtam megérteni elég jól. A jelenlegi, amit sokkal elfogadhatóbbnak tartok, az az, hogy amikor a szellemvilágból újra leszületünk a Földre (vagy épp egy másik bolygóra), szellemünk egy része ott marad, másik része pedig beköltözik a testbe (ezt hívjuk léleknek). Ez az elmélet bizonyítást nyert Dr. Michael Newton által, aki hipnózis segítségével képes volt másokban felidézni a két inkarnáció között, a szellemvilágon (túlvilágon) eltöltött időt (erről később egy teljes cikk is lesz). A szellemvilágban maradó részünk kommunikálni tud a testbe beköltözöttel, ugyanúgy, mint a körülötte lévő többi szellemmel, valamint a személyes tanácsadójával, az "őrangyalával".  Ezen részünk tud az összes eddigi életünkről, mivel soha nem hagyta el azt a helyet, ahol ez lehetséges - a szellemvilágot. Ő tudja azt, hogy éppen milyen tervekkel születtél le, de nem mindig tud elfogadható módon kapcsolatba lépni inkarnálódott részével (a fizikai világ torzítása miatt vagy az egónk miatt). Szerencsére vannak módszerek, amik segítségével javítani lehet a kapcsolaton, pl. meditáció, szinkronicitások figyelése. Érdekességként jegyzem meg, hogy szellemünk egyidőben több testben is képes inkarnálódni - fel tudja osztani magát, mégis egységes, funkcionálisan egész marad - azonban ehhez egy viszonylag fejlett szellem szükséges. Az Igazi Valóságteremtés - A New Age veszélyei A „Te teremted a Saját Valóságodat” (innentől TTSV) a New Age-esek uralkodó hitrendszere. E szerint a valóság teljes mértékben az elménk szüleménye, így hitünk szabályozásával befolyásolhatjuk életünk történéseit: amire összpontosítunk, azt vonzzuk, amire nem, az nem történik meg. Vágyaink megteremtését nevezzük manifesztációnak, és a jólét állapota az, amikor mindenünk megvan az életben, amire szükségünk van. Akik ezt a hitrendszert használják, általában a jólét elérése érdekében teszik. Valóban mi teremtjük a saját valóságunk? Igen, de nem olyan szabadon, ahogy azt a hitrendszer követői állítják. Ebben a formában ugyanis ez egy hibás paradigma, mely szándékosan hiányos. Ez a hitrendszer a negatív erők által a potenciális áldozataik lefegyverzésére használt veszélyes spirituális fegyver. Azok az emberek, akik a New Age-re  az ateizmus vagy a kereszténység alternatívájaként tekintenek, nem javítanak a helyzetükön. Ugyanúgy félrevezetik őket (akaratlanul vagy szándékosan) – a trükk ugyanaz, csak más csomagolásban. A TTSV több okból is veszélyes. Az első ok, hogy elhiteti a követőivel, hogy spirituálisan sokkal fejlettebbek, mint valójában. Ezáltal a New Age-esek hamis biztonságérzetbe ringatják magukat, túlértékelik képességeiket és sebezhetetlenségüket, így nincsenek felkészülve véletlen balesetekre vagy negatív erők támadásaira. A második, hogy a manifesztáció, ha felelőtlenül használják, gyakran fekete mágiává válik. A fekete mágia magasabb* erők alacsonyabbak általi manipulálása a saját spiritualitásuk kárára. Például manifesztációt használva korrupt vizualizációval, rituáléval, kántálással vagy meditációval az ember kikerülheti élete küldetését, kényszerítheti a magasabb énjét és megsértheti más, független személyek szabad akaratát. A manifesztáció helyes használata nem sérti a szabad akaratot. A manifesztálásnak vagy a kérésnek különböző következményei lehetnek attól függően, hogy magasabb pozitív/negatív vagy alacsonyabb pozitív/negatív lények felé irányul-e. A magasabb és az alacsonyabb kifejezések a lények hozzád viszonyított fejlettségére utalnak. Ennek letisztázásához szükséges a pozitív és negatív erőkkel bővebben foglalkozni. Minden lény fejlettségét a metafizikai genezise óta, egyedi lényként megtanult leckék mennyisége határozza meg. A magasabb pozitív és negatív lények közös tulajdonsága, hogy mindegyik közel van a neki megfelelő evolúciós végcélhoz. A különbség a bölcsességükben, szabad akaratukban és szabadságukban nyilvánul meg, és hogy mi felé fejlődnek. A negatív lények a Teremtő alvó része, az anyagi dolgok felé fejlődnek. Felelőtlenek, hiányzik a bölcsesség belőlük, kevés szabad akarattal rendelkeznek és kevésbé függetlenek. A pozitív lények a Teremtő aktív része, a tudatosság felé fejlődnek. Felelősségteljesek, jobb az ítélőképességük, bölcsebbek, szabad akaratuk és felelősségteljességük miatt szabadabban élnek. Az előbbi magyarázat fontossága abban rejlik, hogy a magasabb negatív lények, bár tudatosabbak, mint te, kevesebb szabad akarattal rendelkeznek. A fizikai anyag a fejlődési útjuk vége, és egyértelmű, hogy az anyagnak elég kevés szabad akarata van. Kedved szerint alakíthatod, nem áll ellent. Tökéletesen meg lehet jósolni a viselkedését, ami azt jelenti, hogy az egyetlen egységesített egyenlet által előre meghatározott, ami nem hagy helyet újszerűségnek vagy szabad akaratnak. Egy lény már csupán azáltal, hogy negatív polaritású dolgokat cselekszik, megkap néhányat ezekből a tulajdonságokból. A negatív erők a tiédet felülmúló tudatosságukat egyre fejlettebb technológiák és trükkök kifejlesztésére használják, amivel aztán megkerülhetik a szabad akaratod, melyet közvetlenül nem sérthetnek meg, csak mindenféle alattomos csellel és az esetleges általad adott engedélyekkel való visszaéléssel. Ilyen beleegyezés például az a megegyezés, amit az anyagi világgal kötsz, míg a fizikai testedben létezel. Az ezzel való visszaélés látható a manipulálásodra használt technológiába fektetett túlzott bizalomban. Ha manifesztációt kísérelsz meg magasabb negatív erők segítségével, két tényezőt figyelembe kell venned. Először is, nem fognak segíteni, ha a vágyad nem negatív beállítottságú, mint például a hatalomvágy, pénzügyi elitizmus, szexuális kicsapongások. Másodszor, ezeket csak akkor kapod meg, ha a lehető legnagyobb árat fizeted érte, ami az életutadról való letérés, lelked rezgésszámának csökkentése, spirituális fejlődésed akadályozása és a lélekenergiád egy része a fizetség ezeknek a magasabb negatív erőknek. Elveszíted a szabadságod, a szabad akaratod, felelősségtudatod és kreativitásod a hatalom illúziójáért, pénzért, szexért cserébe. Ez a fausti alku nem egy jó üzlet, hanem metafizikai csalás. Ha magasabb pozitív erők segítségével kísérled meg valami manifesztálását (ideértve a Magasabb Éned), segítségüket csak kérni tudod. A kérés tiszteletben tartja szabad akaratukat, és a saját bölcs belátásukra hagyja, hogy segítenek-e vagy nem. Ők is tiszteletben tartják a szabad akaratodat, és nem fognak közbeavatkozni, míg azt meg nem engeded nekik. A magasabb pozitív erők bölcsebbek nálad, így rá fogsz jönni, hogy lehetetlen vagy káros a vágyad teljesítésére kényszeríteni őket trükkös, korrupt vizualizációval vagy meditálással. Ha ez mégis sikerülne, ez leggyakrabban rossz döntés volt részedről, ami csupán a spirituális rövidlátásod miatt tűnhet jónak. Teljesen világos, hogy ha manipulálni próbálsz spirituális hierarchiában feletted álló lényeket, legyenek azok akár pozitívak akár negatívak, az hatalmas problémákat okozhat. A leghelyesebb, ha magasabb pozitív erők segítségét KÉRED, és megengeded nekik, hogy a segítségedre legyenek, akármilyen formában is. A pozitív hierarchia egy hálózat. Ez azt jelenti, hogy a fejtettebbek segítik a kevésbé fejletteket a tanulásban és a fejlődésben, és eközben a fejlettebbek is tanulnak. Itt a Földön azok, akik azt hiszik, átharcolhatják az életet egyedül, nem használják ezt a hálózatot - a büszkeségük miatt negatív befolyásoknak engednek. Nekik meg kell tanulniuk, hogy mivel ők egy hálózat részei, a magasabb pozitív erőktől való segítségkérés teljesen elfogadott dolog. Ha a kérés szándéka tiszta, ezen erők segíteni fognak, főleg akkor, ha ez a helyes útra tereli vagy felgyorsítja az egyén spirituális fejlődését. A kérést meg kell különböztetnünk a manifesztációtól – vele a magasabb pozitív erők segítségét kéred, miközben tiszteletben tartod a szabad akaratukat, és ezzel a bölcsességükre bízod, hogy eldöntsék, segítenek-e neked vagy sem. Ezzel ellentétben a manifesztáció a valóság közvetlen befolyásolása. Magasabb pozitív erők segítségére számítva a megfelelő eszköz a kérés, viszont kevésbé fejlett lényekkel szemben a manifesztáció a kézenfekvő. A manifesztálás akkor működik a legjobban, ha nem sért szabad akaratot. Tény, hogy a szabad akarat nem sérthető meg, ha nem létezik vagy nem használják. Kevésbé fejlett lények vagy nem rendelkeznek a szabad akarat egy bizonyos aspektusával vagy nem használják azt, emiatt a több szabad akarattal rendelkező magasabban fejlett lények befolyásának célpontjai. Ez alattomos dolognak hangozhat, de figyelembe kell venni, hogy nagyobb szabad akarattal több megtanult lecke, magasabb fejlettség, és így nagyobb felelősségtudat és bölcsesség párosul. A Magasabb Éned számtalanszor befolyásolta már a cselekedeteidet, hogy bizonyos előre eltervezett események mindenképpen megtörténjenek veled. Ez nem a szabad akaratod megsértése, csak a viselkedésed befolyásolása a fejlődésed minél nagyobb fokú elősegítése érdekében. Ezért, amikor a magasabban fejlett, pozitív lények befolyásolják az alacsonyabban fejletteket, az óvatosan, figyelmesen történik, mindenki hasznára. Ez csak akkor válik alattomossá, ha a befolyásolt lény tudatosságát szándékosan csökkentik technológiával, félrevezetéssel vagy trükkökkel, amiket a negatív erők csinálnak, hogy a célpont ténylegesen használt szabad akaratának szintjét a sajátjuk alá csökkentsék, ezzel könnyen manipulálhatóvá téve az egyént. Ahogy láthatjuk, a TTSV elhiteti az emberekkel, hogy a valósnál sokkal nagyobb mértékben tudják befolyásolni a valóságot (sebezhetővé téve őket a tudatlanságukat kihasználó negatív erők számára) vagy amikor ténylegesen befolyásolják a valóságukat, az fekete mágiává válik, ami aztán akadályozza a spirituális fejlődést. Ez nyilvánvalóan félrevezetés, spirituális csapda. A célpontjait becsapja, azok lefegyverzik és megrontják önmagukat, eltéríti őket a tudás megszerzésétől és hasznosításától, szabotálja az életüket, és később az ebből eredő szenvedésért önmagukat hibáztatják majd, amiért nem tartották be eléggé a TTSV szabályait. A TTSV sikerének az oka, hogy számos metafizikai igazságon alapszik. A tudatlanabb hitrendszerekből ébredező embereket vonzza a TTSV igazságtartalma. De mint minden félrevezetés esetében, ennek a megalkotói sem azzal foglalkoznak, hogy a célpontjai mit tudnak, hanem hogy mit tesznek. A magas igazságtartalom ellenére, ami meghatározza, hogy a követői mit tudnak, néhány hazugság és logikátlanság épp elég ahhoz, hogy ne ezeknek megfelelően cselekedjenek. A negatív erők azt szeretnék, hogy azt tegyék, ami a tervükbe illik. Az ilyen célpontok eredményesen „meg vannak puhítva” elfogyasztásra (energetikai értelemben) vagy le vannak fegyverezve „eltávolítás” céljából (fizikaibb értelemben). A torz logika miatt téves következtetések születnek azon igaz állítás alapján, hogy mi teremtjük a saját valóságunkat. A következő cikkekben példák következnek majd ezekre. Megjegyzés: a negatív erő utalhat rossz szándékú emberre is. New Age-es állítás: „Ha nem hiszel a gonoszságban, akkor az nem bánthat, mert nem létezik a valóságodban.” Abban hinni, hogy a gonoszság nem tud ártani neked, ha nem hiszel benne, olyan, mintha azt gondolnád, hogy egy teherautó nem üthet el, ha becsukod a szemed. Jobban jársz, ha kinyitod a szemed és elállsz az útból. A negatív lényeknek szabad akaratuk van és tárgyilagosan léteznek a valóságodban. Közülük sok kívül esik a fennhatóságodon, és ha úgy kívánják, megtámadhatnak. Az, hogy sikeresek lesznek-e ebben, vagy nem, más téma, de az tény, hogy támadni fognak, és sikeresen, ha van rá lehetőségük. Sikerük függ a szabad akaratod fölényétől és a tudatosságtól, ami ahhoz szükséges, hogy használd is azt, a magasabb erőktől vagy a Magasabb Énedtől kapott metafizikai segítségtől és a személyes védelem terén meglevő tudásod fizikai és spirituális használatától. A manifesztáláshoz szándék szükséges, az akarat egy bizonyos irányba való terelése a vágyott cél elérése érdekében. Ez az irány csak akkor létezik, ha valaki tudatában van a lehetőségével. Így a tudatlanság nem védhet meg semmitől. A támadás elleni védekezés azon alapszik, hogy az ember tisztában van azzal, hogy a támadás milyen módon történhet. Ha tisztában vagy ezzel, fel is készülhetsz ellene, akár megelőző lépéseket is tehetsz, a lehetséges jövőkre összpontosítva, melyekben ezek a támadások sikertelenek. A védelem manifesztálása csak olyan negatív erők ellen működik, melyeknek kevesebb szabad akaratuk van, mint neked, és szükséges számukra, hogy felkészületlen legyél a támadásukkal szemben. A kihasználatlan szabad akarat elutasított szabad akarat – a tudatosság a fejlődésed során már megszerzett szabad akarat felszabadításának a kulcsa. Ha nem vagy tudatában a támadás egy lehetőségével, a szabad akaratod nem tud róla, ami olyan, mintha nem is lenne. Mint egy őrizetlenül hagyott híd, ez a lehetőség a tudatosságod egy vakfoltja mögött rejtőzik. Olyan negatív erők, melyek egyébként képtelenek lennének ártani neked az alacsonyabb szabad akaratuk miatt, átkelhetnek ezen a hídon, a valóságodon áttörve támadhatnak. Egy ilyen helyzetben a támadás megelőzése nem közvetlen harcot jelent a negatív erőkkel, csupán elzárja a támadásuk útvonalát a híd őrzésével. Ez úgy lehetséges, hogy tudatában vagy a támadási metódusaiknak. Ha egy támadás sikeres, akár egy, a valóságodhoz vezető őrizetlen hídon át vagy hatalmasabb erők által, amiket esetleg a védelmezőid engedtek be a valóságodba, lecke gyanánt, a kezeléséhez szükséges a közvetlen, aktív közbelépés, fizikai és pszichológiai felkészültség és a tudás használata. Tehát a tudás/tudatosság önmagában passzívan véd „a híd őrzésével”, és kizárja a valóságodból az alacsonyabb negatív erőket. Viszont ha ilyen erők áttörnek, csak a tudás és tudatosság aktív használatával hiúsítható meg a támadás. Ha ezen is túljutnak, az azt jelenti, hogy bizonyos leckéket még nem tanultál meg. A spirituális fejlődés lehetetlen a tudás/tudatosság aktív használata nélkül, mivel az egyik maga után vonja a másikat. Ezt átgondolva tisztázódik, hogy miért tud a tudás és a tudatosság önmagában passzív védelmet biztosítani, de nem minden esetben. Itt a magyarázat: Ha te spirituálisan, a pozitív úton járva, fejlettebb vagy, mint a másik lény, nagyobb a szabad akaratod. Mindent megtanultál már, amit a másik is, és még annál is többet. A támadó képességeit limitálja a tudatossági szintje, az, hogy milyen leckéket tanult meg eddig. Mivel már megtanultál mindent, amit a támadó tud (ezt mutatja a magasabb spirituális fejlettséged), ezért a támadásai nem taníthatnak már semmi újat – nincs értelme ismételni a leckéket. Azonban emlékeztethetnek olyan dolgokra, amiket elfelejtettél – csak emiatt lehet sikeres egy olyan támadás, ami már nem taníthat semmi újat neked. Emlékezz a leckére a támadás módja alapján, és az ezután el is veszíti az értelmét. Ezután a szabad akaratod kizárja ezt a támadást, mivel már semmi célt nem szolgál. Összesítve, a tudatosság/tudás passzív védő hatása csak akkor érvényesül, ha ez a tudás/tudatosság használva van, ami az egyén spirituális fejlődését segíti. A tudás/tudatosság nem tud passzívan védeni, ha nemrég lett megszerezve és még nem volt használva. Mindenképp le lesz tesztelve, vagy aktív felkészülésben és elhárításban vagy egy támadó erő ellen „harcolva”. Egy nálad fejlettebb ellenséges lény kevesebb szabad akarata ellenére valószínűleg okosabb nálad, és csellel és fortéllyal elérheti, hogy meg tudjon támadni. A magasabb tudatossága azt jelenti, hogy tanulni tudsz tőle valamit. Ez lehet fájdalmas vagy könnyű lecke attól függően, hogy előre felkészültél-e vagy sem. A magasabban fejlett lények, a polaritásuktól függetlenül, mindig tanítják az alacsonyabban fejlett lényeket, akarva-akaratlanul, közvetve vagy közvetetten. Amikor egy alacsonyabban fejlett lény támad, a támadás könnyen visszaverhető emlékezéssel vagy tudatossággal (megtörténésének a lehetségességéről), ami mozgósítja a szabad akaratot, ami a támadás visszaveréséhez szükséges, aminek a leckéit már korábban megtanultad. Amikor egy magasabban fejlett lény támad, megfelelő, passzívan ellenálló szabad akarat nem létezik, és csak küzdelem árán szerezhető meg a tudás/tudatosság alkalmazásával, ami a támadó szintjére vagy a fölé növeli a spirituális fejlettséged, amikor is a támadás mindaddig nem fog megjelenni, amíg emlékszel a leckére. Visszatérve a valóságteremtésre, az előbbi gondolatok rámutatnak, hogy a manifesztáció a tudás/tudatosság passzív alkalmazása, amit nem tanácsos (és sokszor nem is lehetséges) védelemként használni olyan dolgok ellen, melyek átélése szükséges a fejlődéshez. Ezért van az, hogy a „Te Teremted a Saját Valóságod” hitrendszer „védelem-manifesztálása” sokszor sikertelen, mert valaki megpróbálhat ennek a segítségével egy olyan támadást kivédeni, ami a fejlődéshez szükséges vagy emlékeztetés egy korábban megtanított, de elfelejtett leckére. A TTSV előidézheti a leckék szándékos figyelmen kívül hagyását a vak hit miatt, a tudáskeresés abbahagyását, a boldog tudatlanság érzetét. A szándékos tudatlanság garantálja, hogy a támadás sikeres lesz, így a megtámadott később ráébred az igazságra. A negatív erők számolnak ezzel a helyzettel, és saját táplálásukra használják. Amíg valaki becsapható és folyamatosan belekergethető a leckék elutasításába, biztosítva van az élelmük. Ez vagy azért lehetséges, mert a személy támadása mindenféle akadály nélkül lehetséges (aminek a megállításához a tudás/tudatosság aktív használata szükséges) vagy mert a Magasabb Énje folyamatosan engedi, hogy valaki táplálékforrás legyen, amíg ő ezt meg nem unja, felébred, és véget vet ennek (amihez a tudás/tudatosság passzív használata szükséges). Megjegyzés: a negatív lény kifejezésen nem feltétlen kell démonokat és egyéb hasonló lényeket érteni, hanem lehet az egy rosszakaró, gonosz ember is. A szabad akarat használatához tudatosság szükséges, az, hogy tudj a dolgokról. Pl. hiába biztosít neked védettséget egy törvény, ha nem tudsz róla, nem tudod kihasználni. Ezáltal a törvény által érintett területen azt csinálnak veled, amit akarnak, ha tudják, hogy nem vagy tisztában azzal, hogy téged véd a törvény. Ezáltal hiába van, mert nem használod ki, olyan, mintha ott sem lenne. Nem is tudtál róla, hogy te akár perelhetsz is, így lehetőségeidben, ezért a szabad akaratodban korlátozva voltál. Minél nagyobb a szabad akarat, annál több lehetőség áll rendelkezésre, és fordítva. Tanulság: szembe kell nézni az élet leckéivel. A tájékozódás, a tudás nagyon fontos, hisz a tudás hatalom - de csak ha használják. New Age-es állítás: „Megváltoztathatod a gonosz lényeket azzal, hogy szeretetet küldesz nekik.” Mivel van szabad akaratuk, a fejlett negatív lények eldönthetik, hogy elfogadják-e a szeretetedet vagy sem, és nagy általánosságban nem engedik meg, hogy hatással legyen rájuk. Ezzel próbálkozni egy negatív lény megváltoztatására olyan, mintha egy embernek néhány pohár vizet adnál, majd arra kérnéd, hogy fojtsa bele magát. Ez az elküldött szeretet gyakran annyira torz lehet (a szeretet jelentésének félreértelmezéséből adódóan), hogy frekvenciája a negatív lények által fogyasztható tartományba eshet.* Az, hogy ezeknek a lényeknek milyen érzelem számít táplálékforrásnak, nem az érzelem fajtájától függ, sokkal inkább attól, hogy az érzelem tudatosságon alapul-e vagy tudatlanságon. A tudatlanságból fakadó együttérzés és részvét jobb tápláléknak számít, mint például a jogos düh. A tudásból származó együttérzés és részvét a szeretet olyan lények számára való küldését jelenti, akik még nem választottak polaritást, akik a szenvedésükből kifolyólag kérték és elfogadják a küldött szeretetet - erre szomjaznak. Tisztánlátás és tapasztalat kell bármilyen együttérző, jószívű embernek ahhoz, hogy tudja, mikor melyik esettel van dolga. Néha energiavámpírok színlelt nyomorúsággal energiát lopnak a könyörületes emberektől. Az ilyen embereknek adott szeretet az energiáid elszívását eredményezi (pl. jó példa erre az álkoldusok és akik azt állítják, hogy társadalmilag hasznos szerveztek számára gyűjtenek, közben meg a saját zsebükbe megy a pénz [pénz = a saját energiáid és lehetőségeid átkonvertálva] vagy aki szeret sokat panaszkodni és szereti sajnáltatni magát – ahova a figyelem összpontosul, oda áramlik az energia). Bármi legyen is a helyzet, egy biztos: azok az erők, akiket általánosságban „gonosznak” neveznek, saját maguk választották a polaritásukat, és ezen nem lehet változtatni. Megérteni lehet csak őket, ami erőt ad a szemlélőnek ahelyett, hogy az megpróbálna a szabad akarata ellenére megváltoztatni valakit. Szóval kedvesnek lenni a gonoszhoz, megmutatni, hogyan kell pozitívan viselkedni, szeretetet és fényt küldeni neki, nagylelkűen viselkedni vele bukással végződik számodra, a célpontod számára pedig egy teli hassal. A negatív erők nem a pozitívak szabályai szerint játszanak, náluk nincs tisztelet és empátia. Nem változtathatod meg a gonoszt, csupán segíteni tudod a fejlődését. Igen, a negatív erők is a fejlődés útját járják. Ugyanúgy a Teremtő felé fejlődnek, ahogyan te is. Az egyetlen különbség, hogy ők a Teremtő alvó része felé fejlődnek, az anyag, a bezárt szabad akarat és a determinisztikusság felé. Ha már nem tudod megváltoztatni a negatív lényeket (csupán megmutathatod nekik a változás lehetőségét és rájuk hagyhatod, hogy ezt az utat választják-e), legalább segíteni tudsz nekik a fejlődésben, ami által te magad is fejlődsz. Ez úgy érhető el, hogy felelősségteljesen viselkedsz, és nem „táplálod” őket. Megtanulod, hogyan védd meg jobban magad, ők pedig megtanulják, hogyan támadják meg ügyesebben a célpontjaikat. A negatív hierarchia tagjai folyamatos versengéssel, trükkökkel, manipulációval, zsarolással és erőszakkal kényszerítik egymást a fejlődésre. A pozitív hálózatban lévők egymást segítve fejlődnek kreativitás, könyörületesség, tanítás, megosztás által. A pozitív lét két tulajdonságot foglal magában: az ember megtanulta, hogyan éljen harmonikus kapcsolatban más pozitív emberekkel, és megtanulta, hogy éberen és elővigyázatosan kezelje az ellenkező polaritást. És itt gyökerezik a „Te Teremted a Saját Valóságod” hitrendszer másik hibája, az elképzelés, hogy minden „szeretet és fény”, és semmi mást nem kell csinálnunk, csak cukormázas gondolatokkal, rózsaszín szemüvegen keresztül kell nézni a világot, és minden rendben lesz. A félrevezetés egyik aspektusa a hiányzó információ. A New Age-esek csak az egyenlet egyik felét tanulják meg. A keresztényeknek ugyanezt tanítják a „tartsd oda a másik orcádat is” gondolattal, ami az eredeti tanítás értelmének kiforgatása.** Az egyenletnek az a fele, melynek birtokában vannak, tartalmazza a kreativitás, könyörületesség, tanítás, stb. ideáljait, viszont mikor negatív erőkkel kerülnek szembe, tudatlan és védtelen bárányokká válnak. Ezzel a negatív lények számolnak is, mivel ez megkönnyíti számukra a célpont energiaforrásként való használatát és irányítását. Amikor ellentétes polaritások kapcsolatba lépnek, problémák adódhatnak abból, ha a pozitív úgy kezeli a negatívat, mintha ő is pozitív lenne. A pozitív polaritás nem azt jelenti, hogy szépen és rendesen kell viselkedni mindenkivel, hanem magában foglalja a negativitás táplálásának elutasítását – a pozitív lét a negatív táplálásának az elutasítását jelenti. A saját polaritásodtól függetlenül, az egyetlen dolog, amiből a negatív lény tanulni fog, az a manipulációjával és támadásaival szemben való ellenállás. Ha negatív polaritású lennél, gyakran kezdeményeznél támadást egy nálad gyengébb lény ellen, de ha pozitív vagy, csak az önvédelem érdekében cselekszel, és soha nem provokálsz, csupán reagálsz, ha egy másik lény egy agresszív cselekedettel a reakciódat „kéri” (hogy tanulhasson). A legjobb módja a negatív kezelésének a pozitív által, hogy az nem táplálja őket, hogy csak ellenséges „kérésre” reagál, hogy szembeszáll velük, de bölcsen választja meg az ütközeteket. A negatívat pozitívként kezelve csak tovább táplálod őket, és előbb-utóbb kiégsz. Ez felfedi a sötét oldal egy újabb trükkjét: az ellenséges lény azt az illúziót kelti, hogy ugyanúgy pozitív, mint a célpontja. Bizonyos energiavámpírok (a pszichopaták is, százból 3-5 ember) a célpont személyiségét tükrözik vissza (ezzel elnyerve a bizalmukat és szeretetüket, amivel később persze visszaélnek). Ez a spirituális álcázás egy módja. A célpont szabad utat nyit a manipulálásnak és energiái elszívásának, és mivel ezeknek a lényeknek a magatartása gyakran ellentmond a célpont által elvártnak, ez a célpont elméjében pszichológiai feszültséget eredményez, amivel még több elszívható energiát generál, amit aztán a támadó elfogyaszthat. Az ilyen emberekkel szemben a védekezés a valós személyiségük felismerésén alapul, ami után változtatni tudunk a velük szembeni hozzáállásunkon, érzelmeinken, cselekedeteinken. Mivel kevésbé fejlettek, mint a célpontjaik, a tudás/tudatosság gyakran nagyon jól működik passzív védelemként ellenük. Ha ez mégse működne, akkor a szabad akaratot használva aktívan fel kell lépni ellenük, és szépen megfogalmazva, a „helyükre kell tenni őket”. Megjegyzés: a vámpír szó hallatán mindenkinek egy vérszívó lény ugrik be hatalmas szemfogakkal, és a legendák (és filmek) arról szólnak, hogy akit megharapnak, abból is vámpír lesz. Ez az energiavámpír-jelenség fizikai világra lefordított metaforája. Aki egy energiavámpír áldozatául esik, annak a kimerült, elszívott energiáit muszáj valahonnan feltöltenie, és ennek egy gyors módja a másoktól való elszívás - így az áldozat maga is energiavámpírrá válhat, bár a legtöbb esetben ez nem tudatosan történik. Hatásos védekezési mód ez ellen a kezek és a lábak keresztbe tétele. Ez a védekezés, elzárkózás tudatalatti jele a test nyelvére lefordítva. Ez fordítva is működik - ha tudatosan csinálja valaki, azzal hat a tudatalattijára, ami védekező módba kerül. * A testetlen lények, pl. asztrálvámpírok vagy a magasabb dimenziókban élő negatív lények energiákkal táplálkoznak, amik lehetnek érzelmi energiák is. Ezért van az, hogy kórházak, stadionok és csaták felett gyakran látnak UFO-kat. A felszabaduló energiákat gyűjtik be, de nem mindegy, hogy annak milyen frekvenciája van - csak bizonyos frekvenciák megfelelőek nekik, ami általában szenvedést, csalódottságot és félelmet jelent. De ugyanúgy az ember is lehet energiavámpír - aki élvezi a másik szenvedését, saját maga dominanciáját, másoktól szív el életenergiát. (Többet itt lehet olvasni az energiavámpírokról: Szociális-vámpírizmus) Itt meg a negatív polarítású entitásokról:    Beszlgets-rejtettkzzel   és itt: Beszlgets-rejtettkzzel  ** Eredetileg a szeretetet jelképezte, de eltorzítása után a gyengeség és behódolás jelképe lett. forrás: http://montalk.net/metaphys/68/true-reality-creation-part-i Dion Fortune - Psychic Self-Defense Fringe Knowledge for Beginners (pdf) http://vanmagyarazat.blogspot.hu/