A közelmúltban jött divatba egy olyan táplálkozási mód, amely évezredek óta ismert volt az indiai jógik körében. Ez a pránaevés. Az õsi szanszkrit nyelvû írások, a Védák részletesen beszámolnak az emberi szervezet mûködésének alapelveirõl. A mindannyiunk által ismert durva fizikai test mellett az ember egy finomfizikai, ún. energiatesttel is rendelkezik. Ez alkotja az emberi aura rétegeit. Mind a durva, mind a finom rétegek anyagiak, és Tudattal nem rendelkezõ anyagi elemekbõl állnak. A durva fizikai testet öt õselem kombinációja alkotja: föld, víz, tûz, levegõ és éter. A finomfizikai testet finomabb energiamezõk alkotják: az elme, az intelligencia, az egó és a tudat. Mindezek a rétegek burokként fedik be a lelket, amely egy örök, transzcendentális, Tudatos személy.
Mi a prána?
A prána az univerzális életerõ, amely az egész univerzumot áthatja. A prána az univerzum õsállapotának idején nyilvánul meg az anyagi elemek összességébõl, a mahat-tattvából. A prána fõleg éterbõl (ákása) áll, de az emberi testbe belépve a víz és levegõelem is belekeveredik. A prána biztosítja a durva és finom test különbözõ rétegeinek és szerveinek mûködését és kapcsolatát egymással. Az atmoszférában található pránarészecskék a napfonatcsakrán keresztül kerülnek be a testbe és tízféle életlevegõre oszlanak, amelyek különbözõ pályákon keringenek az energiatestben az ér- és idegrendszerhez hasonlóan. A prána a következõ közegeken keresztül juthat be a szervezetbe: levegõ, napfény, víz, táplálék, föld, valamint tudatos energiaátadás. A legutóbbi módszeren alapul a bioenergetika tudománya.
Hogyan használjuk fel a pránát?
A prána megfelelõ felhasználásához a csakráknak nyitottaknak és tisztáknak kell lenniük. Ha energiablokkok vannak az aurában, akkor betegségek léphetnek föl. A prána tudatos felhasználásának tudományával a jóga õsi tanításai foglalkoznak. A jóga célja, hogy az ember minden szinten megtisztítsa a szervezetét, és a testét lélek irányítása alá vonja. Ennek érdekében nyolc egymás után következõ fokozat elsajátítása szükséges, melyek a következõk: jáma - az öt tilalom; nijáma - az öt önszigor; ászana - testtartások, pránájáma - a légzés irányítása; pratjáhára - az érzékek visszavonása; dháraná - koncentráció; dhjána - meditáció; szamádhi - az önmegvalóstás transza. A légzés szabályozását tehát, mint látjuk, három másik lépcsõfok elõzi meg. A jáma öt tilalma a következõ: ahimsza - erõszakmentesség; szatya - igazmondás; asztéja - a lopás elkerülése; aparigraha - a vagyonról való lemondás; bramacsárja - cölibátus.
Az a jógi, aki tökéletessé vált e tilalmak követésében, elkezdheti a nijáma öt önfegyelmezõ gyakorlatát: saucsa - tisztaság; szantosa - elégedettség; tapasz - lemondás; szvádhjája - a tudás mûvelése; isvara pranidhána - meghódolás Isten elõtt. A nijáma elsajátítása után a jógi elkezdheti az ászanák gyakorlását. A több száz különféle testgyakorlat felkészíti a szervezetet arra, hogy az életáramlatok szabályozásának alá legyen vetve. A pránajáma szintjéhez érkezve a jógi már nagyrészt magtanult uralkodni az érzékszervei felett.
Mind az ászanák, mind a légzõgyakorlatok azt a célt szolgálják, hogy optimalizálják a szervezet energiafelhasználását és így a jógi lehetõleg minél kevesebb aktivitással tudja fenntartani a testét és minél több figyelmet tudjon fordítani a meditációra. A pránájáma tökéletességét elérve a jógi valóban képes lesz arra, hogy csupán a levegõbõl és a napfénybõl vegye magához a táplálékot. Ekkor képessé válik arra, hogy hosszan tartó meditációknak vesse alá magát, akár évtizedeken vagy évszázadokon át transzba merülve.
Pránaevõ jógik és szentek
Hadd szúrjuk itt közbe, hogy a pránaevés nem feltétlenül enged következtetni a yógi erkölcsi és lelki szintjére, bár sok fejlett személy érte el ezt a szintet. Dhruva Maharádzsa, a híres királyfi öt éves korában érte el ezt a szintet, sõt a lélegzését is leállította. Hiranyakasipu viszont egy hatalmas démon volt, és tízezer éven keresztül végzett lemondást, melynek során nem evett, és testébõl csak a csontok maradtak meg. Misztikus képességének segítségével a pránát a csontjaiban keringette. A koronacsakrájából ugyanakkor annyi tûzenergia áradt hogy az egész univerzumot felmelegítette. Szaubhari Risi és Visvámitra Muni a légzést is feladták, és a víz alatt meditáltak. A középkori vaisnava (Visnu-, Krisna-hívõ) szentek közül Bhúgarbha Goszvámi évtizedeken keresztül nem evett, Raghunátha dász Goszvámi pedig kétnaponta egy pohár írót fogyasztott élete utolsó éveiben. Õ Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda életének utolsó évében feladta az evést, és teljesen tiszta tudattal hagyta el a testét.
Ki lehet pránaevõ?
A védikus hagyomány szerint a szilárd táplálék fogyasztásának feladása az olyan, testileg és lelkileg tiszta személyek számára ajánlott, akik fizikailag visszavonult, de spirituálisan aktív életet szeretnének élni. A prána ugyanis sokkal könnyebben alakítható át mentális energiává, mint fizikai erõvé. A nehéz fizikai munkát végzõ, sokat utazó, aktív kommunikációt folytató és hideg éghajlat alatt tartózkodó emberek számára tehát a Védikus ismereteim alapján nem ajánlom a pránaevés elsajátítását, bár a test megtisztítása és a prána minél tisztább bevitele az õ számukra is fontos.
Hangsúlyozni szeretném tehát, hogy a táplálkozás feladását csak nagyon tiszta, felkészült személyeknek érdemes megkísérelnie, kizárólag a lelki fejlõdés érdekében, és nem gazdasági megfontolásból. A táplálkozás feladása illetve a prána segítségével történõ létfenntartás önmagában még csak lelki gyakorlatnak sem számít. A védikus írások szerint a valódi lelki fejlõdést korszakunkban Isten odaadó szolgálata és az Õ neveinek éneklése jelenti.
A "prána-táplálkozás" csupán egy másféle létfenntartás - de önmagában még nem lelki tett.
Lelki étel?
Sokan azzal a tévfelfogással vetik bele magukat a pránaevésbe, hogy a prána az abszolút transzcendens energia, és a pránaevõ egy tökéletes szintet elért transzcendentalista, szent ember. A cikk bevezetõjében azonban rávilágítottam arra, hogy ez csupán az anyag egy finomabb formája. A fizikai vibrációk emellett szennyezettek is lehetnek, hiszen temérdek karmát hordozhatnak magukkal. A Védák azonban kínálnak egy lehetõséget azoknak, akik anyagi táplálkozás mellett szeretnék elérni a lelki tökéletességet.
A Bhagavad-gítában Krisna azt mondja, hogy azok, akik a Neki áldozat gyanánt felajánlott étel maradékait fogyasztják, megszabadulnak minden bûntõl és a szívükben felébred az Iránta érzett transzcendentális szeretet. Azt is kinyilvánítja, hogy milyen ételeket lehet Neki felajánlani: zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék, tejtermékek, magvak és hüvelyesek.
Bárki tehát, aki ilyen alapanyagokból készít ételt és felajánlja Istennek, az mennyei mannában részesül, melynek energiaszintje nem is hasonlítható a közönséges pránáéhoz.
Szűcs Gábor Védikus Bölcselettudományi Szabadegyetem http://www.vegetarianus.hu/ujsagok
Táplálékom a fény Jasmuheen - nő, aki nem eszik
Jasmuheen (ejtsd: dzsazmuhín), ausztrál származású hölgy, 1993. júniusa óta pránából, levegõbõl és kevés vízbõl él. Nem böjtöl, nem éhségsztrájkol, hanem a mindenki számára folytonosan jelenlévõ kozmikus, szabad energiából és levegõbõl tudatosan táplálkozik.
Könyve elõszavában így ír: "Mulatságos, hogy ha valamit tényleg meg kell csinálnunk, akkor az addig nem hagy békén bennünket, amíg el nem végezzük! Olyan, mint egy Keljfeljancsi, ami mindig az orrunk elé pattan, bármennyire is próbáljuk lenyomva tartani! Azt hiszem, ez történt ezzel a könyvvel és azzal az egész folyamattal, amit én, és mostanra sokan mások végigcsináltunk azért, hogy lehetõvé tegyük fizikai testünknek, hogy pusztán a fény táplálja és tartsa életben.
Bár 1995 szeptemberében azt a sugallatot kaptam, hogy készítsek egy tájékoztató füzetet arról, hogyan tarthat bennünket életben a prána, de soha nem vágytam sem arra, hogy széleskörûen "reklámozzam" ezt az eszmét, illetve a saját tapasztalataimat, sem pedig arra, hogy bárkinek is fizikai segítõje legyek e folyamat végigcsinálása közben. Akkor ez nem tartozott földi szolgálatom feladatai közé. Miután 1993 júniusában végigcsináltam a (késõbb részletesen leírt) "folyamatot", mintegy hat hónapra befelé fordultam. Meditáltam (sokszor naponta mintegy három órát is), naplót írtam és általában arra törekedtem, hogy tiszta és jól érthetõ kommunikációt folytassak a belsõ vezetõmmel.
Ebben az idõszakban kezdtem nagyon világos üzeneteket és utasításokat kapni (channelling) az isteni énemtõl arra vonatkozóan, hogy mi a célom és "küldetésem" a jelenlegi megtestesülésemben. Megalapítottam a Self Empowerment Academy-t (Önerõnkre Ébresztõ Akadémiát) és a Rezonancia Mûvészete elnevezésû tanfolyamokat kezdtem tartani, továbbá szemináriumokon tanítottam mindazt, amire rájöttem. Elutaztam bárhová, ahová csak hívtak. 1995 közepén meghívtak a Mesterek Nemzetközi Gyûlésére, amit az új-zélandi Taupo-tónál rendeztek meg. A meghívást kifejezetten azért kaptam, hogy mondjam el a tapasztalataimat arról, hogyan lehet pránából megélni.
Ekkoriban már jó ideje nem is gondoltam erre, azonban idõközben még több dolgot megértettem azóta, hogy leírtam a Rezonancia Mûvészete c. könyvem 27. fejezetét alkotó megjegyzéseimet. Nem hiszem, hogy közülünk, akik tucatnyian végigcsináltuk a 21 napos folyamatot 1993. júniusában, bárki is sejtette, hogy mennyire megosztja majd ez a dolog nemcsak a mi fénymunkás közösségünket, de a Melbourne-ben, Adelaide-ban, Perth-ben és Tasmániában mûködõ összes többi közösséget, sõt valószínûleg másokat is, akikrõl tudomásom sincs. Sokan úgy reagáltak a 21 napos folyamatra, hogy lehetetlen "az átlényegülésig böjtölni magad". Mások kijelentették, hogy valószínûleg nem tudnának lemondani az evésrõl. Többen még pénzt is felajánlottak azért, hogy engedjem meg, hogy mindenhová kövessenek, így bizonyítva be nekik, hogy nem vagyok "zugevõ".
A folyamat sok kétséget és félelmet keltett, sok kritikát és bírálatot váltott ki. Sokan végigcsinálták a 21 napos folyamatot, de utána áttértek egy friss gyümölcsökbõl és zöldségekbõl álló étrendre, egyesek pedig visszatértek a korábbi étkezési szokásaikhoz. Bár a 21 napos folyamatot végigcsinálók -- elvárásaiktól és ráhangolódásuktól függõen -- különbözõképpen fejlõdnek tovább, de kétségkívül csak a fény táplálja azokat, akik nem hagyják abba ezt a folyamatot. A 21 napos folyamat lényege nem a böjtölés, hanem a megengedés és a bizalom. Arról van szó, hogy olyan magasabb rezgésszintekre hangolódjunk rá, melyek lehetõvé teszik számunkra, hogy a kozmikus fény tartson életben bennünket. Arról szól, hogy ráébredjünk: itt és most megkaptuk ennek lehetõségét.
De nem is egy önmegtagadási folyamat ez. Az utóbbi években gyakran közölték velem a mestereim, hogy még a folyadékok ivását is hagyjam abba. Biztosítottak arról, hogy a testnek csak "folyékony fényre" van szüksége. Én azonban szeretek egy csésze tea mellett beszélgetni a barátaimmal, és -- e könyv írása idején -- még nem gyõztem le az ízek hiánya miatt idõnként felbukkanó unalom érzetet. Amikor úgy tudom abbahagyni az ivást, hogy nem érzem azt, hogy valamitõl megfosztom magamat, akkor abba is fogom hagyni, mivel ennek az útnak minden lépését örömmel és kényelmesen, könnyedén és kecsesen akarom megtenni.
A társadalom és az emberek viszonyulása a pránaevõkhöz
A prána-táplálkozást megvalósítani kívánók számára ez lehet a legnagyobb akadály - nekem legalábbis az. Nemcsak régi szokásoktól kell megszabadulni, és új struktúrát hozni az életünkbe, hanem a számunkra fontos emberek reakciójával is szembenézni - ami nem mindig pozitív. Ha más emberek negatívizmusa nem is hat ránk, lehet, hogy nem akarunk ennyi „gondot" okozni.
Elmondjam-e az embereknek, hogy pránaevõ vagyok, vagy tartsam titokban?
Vagy megoszd-e azt másokkal, hogy felfedezted a pránaevést, és úgy érzed, hogy ez jó lehet neked. Ez egy olyan kérdés, amire nincs egyszerû válasz, mivel ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Úgy sejtem sok pránaevõ van, aki anonimitásban él, de vannak, akik közhírré tették, hogy õk pránaevõk, és az õ esetükben ez így van jól. Õk információt terjesztenek a pránaevésrõl, segítenek, hogy az emberek megismerjék és megértsék, de ami a legfontosabb, hogy elfogadják, és talán ennek köszönhetõen azoknak, aki úgy gondolják, hogy ez jó nekik, ne kelljen többé bujkálniuk, és ne bántsák õket.
A probléma csak az, hogy az emberek nem sokat tudnak a pránaevésrõl, és azok, akik kritizálnak téged, valójában aggódnak érted. Mielõtt megosztod másokkal, hogy pránaevõ vagy, döntsd el, hogy valóban ezt akarod-e. Még akkor is, ha csak a családodnak, barátaidnak és kollégáidnak mondod el, az információ máris terjedni kezd. Fel kell készülnöd a kritikára és a tudatlan hozzáállásra, de szerencsére néhányan majd jónak találják vagy úgy döntenek, hogy õk is ezt akarják csinálni! Minél több pránaevõ fedi fel magát, annál könnyebb lesz azoknak, akik nem akarnak a kritikával szembesülni.
De vajon lehetséges ezt titokban tartani? Mennyi ideig mondhatod azt, hogy „nem vagyok éhes"? Mennyi idõ telhet el anélkül, hogy az emberek elkezdenének kérdezgetni, hogy miért nem eszel? Valószínûleg rá lennél kényszerítve, hogy hazudj, ha titokban akarod tartani. Az emberek észre fogják venni, és elkezdenek aggódni érted, kérdezgetni fognak. És te nem hagyhatsz fel az eddigi életviteleddel, csak azért mert felfedeztél valamit, ami tetszik neked! Én magam csak néhány közeli jó barátomnak mondtam el. A fele ezeknek nagyon szkeptikus és a felét sem érti, és igazából kicsit megbántam, hogy elmondtam nekik, mert a rólam alkotott véleményük negatívan változott. A családom és a többi barátom nem tudja.
Még nem vagyok pránaevõ, és nem tudom, hogy az leszek-e, bár errefelé tartok, de már most is a pránaevõk problémáival küszködöm. Már azt sem szerettem, amikor el kellett mondanom, hogy vegán vagyok, így tudom, hogy azt még kevésbé fogom szeretni, hogy el kell mondanom, hogy pránaevõ vagyok. Nem akarok különleges lenni, normálisan akarok beszélgetni mindenkivel, és azt szeretném, ha úgy bánnának velem, mint korábban. Én egy ember vagyok, nem pránaevõ. Valószínû el fogom mondani a családomnak és barátaimnak, de csak jó pár év múltán! Az intuícióm vezetett a pránaevéshez, és ugyanez az intuíció mondja azt is, hogy tartsam titokban.
Ezt nem kell elmondani másoknak, hiszen az intim szférádról sem beszélsz másoknak. Ez egy intim dolog, ami a választásodon múlt. Bár egy pránaevõ magatartása megváltozik, mert a mindennapi életünk az étel körül forog. Tehát jó lenne egy kicsit elmagyarázni másoknak, hogy miért változtunk meg.
Szükség van segítségre a pránaevésre való áttéréshez?
Nem igazán. Fel kell készülni rá, és fokozatosan kell csinálni, így a pránaevésre való áttérés nem egy nagy lépés a mostani étkezési szokásaidhoz képest. Nem kockázatos vagy veszélyes, tehát nincs szükséged segítségre. Kérlek lassan, fokozatosan térj rá, ne egybõl, mert az veszélyes lehet!
Hogyan változik meg az élet?
Többféle módon is megváltozik az életed, amikor már nem eszel, de majd hozzászoksz. Én általánosságban így képzelem: korán fogsz felébredni, mert kevesebb alvásra van szükséged. Nem kell sietned, hogy reggelizz, tehát valami mással kell töltened a reggeleket!
Én gyalog megyek munkába, mert az sok idõ, a levegõn vagyok és napsütésben és mindig energiával teli vagyok. Nem ebédelsz, tehát ki kell találnod, hogy mivel töltsd azt az egy órát! Én szeretek továbbdolgozni, mert nem fáradok el. A nap további részében is kell találnod valami tevékenységet, mert késõn fogsz ágyba menni és nagyon sok plusz idõd lesz. Csak gondolj bele mennyi plusz idõd lesz!
Mind az az idõ, amit eddig evéssel, fõzéssel, mosogatással, wc-re menéssel, mosakodással (a pránaevõknek nem kell tisztasági okok miatt mosakodniuk), vagy a napi betevő falat megkeresésével töltöttél szabaddá válik. Gondolj bele, mennyi idõt töltesz élelem bevásárlásával, szemét kidobásával, betegséggel és orvoshoz járással, gyógyszerek beszerzésével, vagy mennyi pénzt költesz a konyhára, fürdõszobára, olyan dolgokra amiktõl fiatalabb leszel (kozmetikumok, plasztikai mûtét, stb.). Õszintén szólva, a legfõbb ok, hogy még eszem pont az, hogy nem tudom mit kezdjek a sok szabadidõvel. Túl könnyû evéssel tölteni az idõt, vagy enni miközben valami mást csinálok. A pránaevõknek új életstruktúrát kell találniuk!
Nem unalmas nem enni és ennyi extra szabadidővel rendelkezni?
Én ezen gondolkodom. Gyakran azért eszünk, mert kényelmes, nem azért mert éhesek vagyunk, és ezzel elmegy az idõ. Én úgy gondolom a pránaevõ képes a jelennek élni és nem unatkozik. Remélem.
Én úgy találom, hogy a pránaevés teljesen természetes, jobban mint enni. Minél többet élek át és tanulok ebbõl, annál inkább úgy gondolom, hogy a pránaevés az emberek legtermészetesebb dolga. Amikor visszanézek az evéssel töltött életemre, és az „evõk" életére, azt látom, hogy komplikált és fájdalmas. Valamikor találtam egy tökéletes idézetet egy könyvben, ami pont ide illik. A pránaevõt nagyon sok kritika és negatív hozzáállás érheti, de nekem tetszik a következő idézet:
„Amikor a felnõttek nem értik meg a gyerekeiket az azért van, mert a gyermekeik többet értenek, mint õk."
(forrás: fenykeresõk.atw.hu)
FIGYELEM! A PRÁNAEVÉS KOCKÁZATTAL JÁR! NE JÁTSSZ AZ ÉLETEDDEL!
A pránátáplálkozásról Pránatáplálkozás, pránaevés, fényevés, prána, vitalitás, életerő, egészség, pránaista, inedián. pránaizmus, egészséges táplálkozás, böjt, szérazböjt, vízböjt, böjtkúra, diéta, fogyókúra, vega, vegán, nyers étel
Út a pránevés felé
A vegetarizmus nem pusztán táplálkozási mód, hanem életforma. Nem attól egészséges, hogy hiányzik belőle a hús, hanem az egészségközpontú életviteltől. A vegetárius gondosan megválogatja, hogy mit eszik. Természetesen nem italozik, nem dohányzik, és tartózkodik a narkotikumok, így a kávé fogyasztásától is. Mindenben a mérsékletesség elvét követi. Jellemző még rá az embertársaival szemben tanúsított türelem és nagyfokú szeretet.
Sajnos az egészséges táplálkozásra való átállás fokozatosan zsugorítja az ízek skáláját. A választék korlátozásával csökken az étkezés által kiváltott boldogságérzet. A hiányzó boldogságot az ember más forrásból fogja pótolni. Magunkban, illetve másokban kell a továbbiakban keresnünk a boldogságot. Ez azt jelenti, hogy az evés örömeit fokozatosan felváltják más testi és lelki-szellemi élvezetek.
Most még sokan vannak, akiknek nem tetszik jövőnk ez irányú alakulása. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül az univerzum alaptörvényét, mely szerint a fejlődés áldozatokkal jár. Ahogy haladunk előre az úton, mindig elveszítünk valamit. Miközben újabb és újabb ismereteket, lehetőségeket kapunk egyidejűleg le kell mondanunk régi szokásainkról, korábbi életvitelünkről. Ha nem tudunk megválni a túlhaladott dolgoktól, nem tudunk átlépni önmagunkon, akkor "őskövületté" válunk. A nyitottság, a rugalmasság, az új dolgok iránti befogadóképesség alapvető feltétele bármely civilizáció megmaradásának, és ez állandó megújulással, életvitelünk folyamatos megváltoztatásával jár együtt.
 Ezt az utat járva nem kizárt, hogy egy idő után a táplálkozásunkban is radikális változás történik, mindnyájan inediánokká válunk. Tudományos szakszóval így nevezik azt az állapotot, amikor valaki nem vesz magához sem ételt, sem italt, ennek ellenére kitűnő egészségnek örvend, és munkavégző képessége semmit sem csökken. Ilyen emberek már korábban is akadtak közöttünk. A magyar Vass György Boldizsár egy hosszú böjt után vált inediánná, és 1998 óta nincs szüksége szilárd ételre. Folyadékot csak ritkán vesz magához, akkor is megelégszik némi ásványvízzel.
Ezeknek az embereknek a szervezete egy sajátos átalakuláson ment át, melynek következtében a sejtjeik táplálásához szükséges energiát nem táplálékból, hanem az éterből nyerik ki. Az evés-ivásról való lemondás azonban pszichikailag nem viseli meg őket, sőt a legtöbbjük tudata az éteri táplálék következtében egy fajta emelkedett állapotba kerül. Ma már ez a jelenség egyáltalán nem tekinthető kuriózumnak. A híradások szerint jelenleg 5000 pránaista található a Földön. A legtöbben Ausztráliában. Csupán azért nincs róluk tudomásunk, mert általában visszavonultan élnek. Egy indiai jógi pl. a Himalájában lakik. 40 éve tartózkodik a hegyekben, tiszta forrásvízen él, és ötévente csak azért ballag le a városba, hogy lássa mennyit változott a világ.
Az inediánná válás módja már tanfolyamon is elsajátítható. Az ausztrál Jasmuheen 21 napos böjtkúrával szoktatja le a résztvevőket az evésről és az ivásról. Az erre az életmódra vágyóknak nem kell Ausztráliába utazniuk, mert ez a kúra itthon is elérhető. Nálunk egy volt operaénekesnő, Dubai Ibolya vezeti ezeket a kurzusokat, aki ezirányú ismereteit az Énok könyvéből merítette. Tanítványai között orvosok is találhatók. Az inediánok közül nem mindenki hagy fel végleg az evéssel. Vannak akik jóízűen megesznek egy tányér levest, ha éppen megkívánják. A legtöbbjük azonban végleg abbahagyja a táplálkozást, mert ahogy fogalmaztak: "Az emésztés sok energiát von el a szervezettől feleslegesen." Az inediánoknak nem tilos enniük, csak szükségtelen. Érdekes hogy az időnkénti evéssel-ivással nem veszítik el a korábban megszerzett képességüket. Az evés szüneteltetése után szervezetük vissza tud állni az éterrel történő táplálkozásra. Sokan még híznak is ettől.
Forrás:antsz.hu/okk/okbi/hirek/taplalkozas.html
Érdekességek
Mivel összenergiánk kb. 35-55 százalékát az emésztés használja el, így ha ezt megkönnyítjük, akkor mindenre marad energia sőt több is lesz. Ez a magyarázat arra, hogy bírja a munkát az ember jobban koplaláskor.Gandhi (lent a képen) pl. 42 napos rendszeres böjtjei alkalmával (ő így méregtelenített) gyalog járta 70 évesen Indiát az iszonyatos hőségben kizárólag vízen. Kísérőit váltani kellet, mert nem bírták a tempót (pedig ők ettek-ittak derekasan).
Édesanyám elmondta milyen nehézséget okozott számára az evésre visszaállni. Nem kívánta már, azon kívül fantasztikusan érezte magát.
Kedves barátom 6 hónapig semmit sem evett, s mind eközben kemény fizikai munkát végzett. Sőt voltak hetek, hogy folyadékot sem vett magához.(Orvosilag ez lehetetlen) Kétséget kizáróan bizonyította számomra azt, hogy ez lehetséges. Ezt támasztja alá az a tény is, miért oly nehéz az újszülöttet rászoktatni az étkezésre. Ő még egy szellemi lény s pránából (prána-életenergia) táplálkozik. Ezen ismerősöm szerint 5000 ember él már kizárólag fényből.
/Forrás:www.embergyogyasz.hu/meregtelenites.php/
 Kőrösi Csoma Sándor ...Csoma valamivel több mint hét évig marad a Himalájában, Zangla és Phuktal kolostorokban (Zanszkár tartományban), majd Kanamban, Kinnaur körzetben, rendkívül zord éghajlati, lakás- és táplálkozási körülmények között, hogy miután a nyelvet alapfokon elsajátította - a tibeti buddhizmus szent könyveit tanulmányozza. Klasszikus tibeti szótárát és nyelvtanát 1834-ben teszi közzé Kalkuttában, az Ázsiai Társaság Lapja pedig közölni kezdi cikkeit a tibeti nyelvről és kultúráról. Szobája egy cellához hasonlít. Mivel a füst bántotta a szemét Csoma a hosszú Tibeti teleken sohasem gyújtott tüzet. A padlón aludt és olvasott is egy szőnyegen. Fő eledele a tatár módra készített tea yakvajjal és sóval. Csoma mindig távol tartotta magát a mesterséges izgalmaktól, fáradtságot sohasem ismert. Azok közé a ritka teremtmények közé tartozott, akik életüket valamilyen nagy cél megvalósításának szentelik.  Reggeltől estig dolgozott pihenés és melegítő tűz nélkül, munkáját csak étkezései szakították meg, amelyek változatlanul mindig zsíros teából álltak.
Nyáron, amikor az évszak felkínálta az olcsó havasi gyümölcseit, amiatt a bölcs meggyőződése miatt, hogy azok úgysem teszik őt boldoggá, minden ilyesmitől távol tartotta magát. www.prana.eoldal.hu |
|
