Mi is "szentekké" válunk?Vagy csak az egyház kiváltsága lehet?Egy levitáló szerzetes történetén keresztűl minderre fényderűlhet! A levitáció gyakorlatilag a szellem ereje általi levegőbe emelkedést takarja. Egyetlen nemzethez sem kötődik a mágikus repülés, mivel ez egy egyetemes csoda. A feljegyzések szerint Cupertinói (vagy Copertinói) József több mint 70 alkalommal repült ily módon. A történet ott kezdődik, hogy a későbbi barát Giuseppe Desa néven látta meg a napvilágot. Gyermekként is furcsa volt, mert gyakorta előfordult, hogy pajtásai a tanórák alatt megmosolyogták. Ennek oka minden bizonnyal az lehetett, hogy sokszor esett révületbe, s olyankor csak tátott szájjal, előre, a semmibe meredve ült mozdulatlanul. Osztálytársai éppen ezért a „tátott szájú” gúnynevet ragasztották rá. Mivel meglehetősen hanyag volt, így a kapucinus rendből csakhamar kizárták. Ezután Ferences-rendi szerzetes lett. Az önsanyargatás megszállottja volt, aminek meg is lett a következménye: spirituális képességei olyannyira felerősödtek, hogy szerzetestársai már azt is megtiltották neki, hogy az istentiszteleteken részt vegyen. Tudniillik, sokszor esett önkívületi állapotba. Cupertinói József először 1638-ban emelkedett a levegőbe a Szent Gergely-templomban imádkozás közben. Nem csoda hát, hogy Rómába küldték. VIII. Orbán pápa már nagyon várta a találkozást, s nem is maradt el a jutalma, mert az első alkalommal a szeme láttára emelkedett a levegőbe a szerzeSokan isteni csodát láttak József ténykedéseiben, nevezetesen abban, hogy hol székegyházakban, hol kisebb templomokban, hol a szabad ég alatt képes volt a levegőbe emelkedni. A protestáns J. F. Brunswick herceg József levitálását látva döntött úgy, hogy áttér a katolikus hitre. József földi pályafutása 1663-ban ért végett. Érdemeiért, és mert megkérdőjelezhetetlenek voltak a csodái, 1767-ben szentté avatták. Azon pedig már nem lepődünk meg, hogy később a pilóták, az űrhajósok és az utazók védőszentje lett. A levitáció egyébiránt minden korban jellemző volt a szentekre. A felemelkedésnek ez a megjelenési formája egyfajta üzenetnek is beillik: a földtől való elszakadást és a menny felé emelkedést szimbolizálja. Cupertinói Józsefen kívül több száz, nem csak katolikus szentet tisztelnek azért, mert képes volt a repülésre: az iszlám kultúrkörben, az európai boszorkány, a sámáni és a keleti hagyományokban egyaránt szép számmal találunk hasonló képességű vallásos vagy spirituálisan fejlett személyeket. De még mielőtt irigyelni kezdenénk e jópofának tűnő adományért őket, gyorsan elmondom, hogy sok szent nem tudta szabályozni ezt a képességét és sokszor maguk a csodatevők is megijedtek a saját csodájuktól. Az pedig kifejezetten furcsa, hogy az elmúlt uszkve 200 évben egyetlen katolikus szent sem hajtott végre levitációs csodát, míg a jelen korban Indiában találunk ilyeneket. Az ősi misztériumiskolákban, de egyes helyeken még ma is tanítják azokat a légző és egyéb transz-technikákat, amelyekkel megszerezhető a test feletti uralom. A titok persze titok, a levitáció gyakorlói csak annyit árulnak el, hogy nagyon erősen kell akarni. A jóga egyes ágazatainak művelői azonban nem zárják el a tudást a valódi keresők elől. Pszicho-fiziológiailag pedig annyit már sikerült kideríteniük a kutatóknak, hogy a levitáló személy nagymértékben lecsökkenti az agyfrekvenciáit, minekután olyan energiaáramlások jönnek létre benne és körülötte, amelyek szemmel láthatóan legyőzik a gravitációt. Úgy tűnik, hogy a levitáció egy tanulható technika és nem feltétlenül csak a szentek sajátja. Másfelől, kétségtelenül komoly belső fejlődési utat kell bejárnia annak, aki nem csak a szellemével, hanem a testével is a levegőbe szeretne emelkedni. http://www.hotdog.hu Levitáció a keleti világban Írta: Száraz György India, Tibet, Kína annak az egzotikus és misztikus Keletnek a spirituális nagyhatalma, ahol az ősi tradíciókat a mai napig megőrizték a beavatottak. Honnan származik a különféle kultúrák levitációs tudása? Egy mágikus titok megnyilvánulásának vagy szimpla szemfényvesztésnek vagyunk a részesei? Jógi Pullavar, vagy más néven Subbayah Pullavar, egy olyan indiai ember volt, aki 1936. június 6-án egy 150 fős tömeg előtt négy perce a levegőbe emelkedett. A mutatványra fényes nappal, kitűnő látási viszonyok között került sor. Az Illustrated London News jelentette meg P. T. Plunkett-nek, az eseményen jelenlévő szemtanúnak, a beszámolóját és a különféle szögekből készített fotóit.  Ezeken látható, amint a jógi a levegőbe emelkedik és vízszintes pozitúrában lebeg a föld felett kb. hat lábbal, közben egyik kezét egy ruhával fedett pálcán pihenteti. A szemtanúk szerint nem támaszkodott különösebben a pálcára, sokkal inkább csak viszonyítási pontként használta.  Mivel a jógi hozzájárult, hogy a levitációját alaposan megvizsgálják, így elhihetjük, hogy a szkeptikus érdeklődők szerint sem használt semmiféle kelléket: zsinórt, cölöpöt, támasztékot stb. Ugyanakkor feltűnt, hogy a jógi enyhén himbálózott a levegőben, majd lassan ereszkedett a földre. A levitáció befejeztével a jógi mély transzban feküdt a talajon. A végtagjai eleinte nem hajlottak, így a segítőinek egy kis vizet kellett rá locsolniuk, majd meg kellett dörzsölniük azokat, hogy a jógi teljesen visszatérhessen a transzállapotból. Kb. 5 perc elteltével már újra tudta mozgatni a kezeit és a lábait.  Bizonyos parapszichológusok úgy vélik, hogy az átlagon felüli Yang energia beszívása és elraktározása által jön létre az a lebegő állapot, amit a fakírok és a jógik alkalmaznak. Maharishi Mahesh jógi tanította is a levitáció fortélyait Európában. A technika elsajátítása éveket és rengeteg gyakorlást igényel, de a hallgatók szerint sokan képesek elsajátítani, ha kellő önfegyelem és kitartás van bennük. Lehetséges, hogy tényleg úgy lettünk megalkotva, hogy képesek legyünk levitálni, telepatikusan kommunikálni, aurát látni és tárgyakat mozgatni a gondolataink erejével?  A hagyomány szerint az atlantiszi időkben még teljesen természetes és bevett szokás volt a gravitációs erő szabályozása és manipulációja. Az atlantiszi lények a harmadik szemükön keresztül uralták a természeti erőket és olyan projekciókat hoztak létre, amelyek megváltoztatták a környezetüket, gyakorlatilag a valóságot. Ez a tudás még a kontinens elsüllyedése előtt átkerült Egyiptomba és eljutott a Kelet számos tőkultúrájába: Indiába, Tibetbe és Kínába. De mára csak a beavatottak, a jógik, a guruk és a mágusok emlékeznek e tudás töredékeire. Tibetben komoly aszketikus processzus vezet el a levitációig. A mágikus koncentráció tökélyre fejlesztése semlegesítheti a föld tömegvonzását. Az aszkéta vagy naljorpa az extázis elérését a magasabb testei által realizálja. Egy kínai alkimista, Liu An, i. e. 2. században olyan főzetet tudott készíteni, amelynek a segítségével el lehetett érni a súlytalanság állapotát. Az ősi kínai írásokban állítólag találkozhatunk annak a leírásával, hogy speciális narkotikus hatású anyagokkal olyan állapotba lehet hozni az embert, amely képessé teszi a levitációra.  A parapszichológia ismer olyan pszichedelikus szereket is, amelyek rásegítenek a mágikus képességek aktivizálódására, ha ugyan ki nem váltják azokat. (Ez nem összetévesztendő a manapság már népbetegségnek számító drogfogyasztással.) Az érzéki észleleteket megváltoztató növényi kivonatok és eszenciák nem csak illúziókat idézhetnek elő, hanem belső világunkba vezető tudati kapukat is kinyithatnak. A sisakvirág például a szakirodalom szerint súlytalanságot válthat ki. A hagyomány szerint a levitációt a földönkívüli látogatók tökéletesen ismerték és rutinszerűen használták és használják jelenleg is. Honnan tudjuk mindezt? Az 1990-es években kínai kutatók a Lhászai palotában olyan szanszkrit írásokra bukkantak, amelyeknek a lefordítására a dr. Ruth Reyna-t a Csandigar Egyetem kutatóját kérték fel. Ezek az ősi iratok csillagközi űrhajók építéséhez adnak iránymutatásokat. Ezen repülő szerkezetek a lagimának nevezett antigravitációs erővel működtethetők, amely állítólag megegyezik a jógik által a levitációra használt energiatípussal.  A hinduizmus ismer olyan tattva-gyakorlatokat, amelyek az energiaáramlásokra alapozódik. Indiában sziddhiknek nevezik azokat a mágikus képességeket, amelyek előhozzák az ember természetfeletti, avagy okkult képességeit. Meditációs és a légző gyakorlatok segítségével a jóga tanulója a laghima sziddhi segítségével képes a lebegésre. Azonban, nem csak függetleníteni tudja magát a nehézségi erőtől, hanem földhöz tudja kötni magát, ha a helyzet úgy kívánja. Vagyis ezzel a képességgel meg tudja növelni a gravitációs vonzást. A többi szuperképességet majd egy másik alkalommal részletezem. Végül egy hihetetlen misztikus történettel zárjuk ezt a kis felsorolást. Az Új-Kaledónia-i Nouméa szigetén a mítosz szerint a bennszülöttek születésüktől fogva tudnak lebegni. Az információ a közeli szigetek lakóitól származik, akik azt mesélik, hogy a halászatból élő őslakosok kihajózás után a víz fölé lebegnek és megvizsgálják, hogy hol van kilátás a legjobb fogásra. Ilyenkor nem mindennapi látvány tárul a szemtanú elé, ugyanis a kb. egy méterrel a víz felett lebegő bennszülöttek teljesen magától értetődő természetességgel kezelik ezt a velük született képességet többek között a halvadászatra. Olyan beszámolókról is hallani a kíváncsi szomszédoktól, hogy nem csak az óceán, hanem a sziget felett is láttak már levitáló embereket, akik éppen a kókuszdiókat szüretelték le a pálmafákról ezzel a bizarr módszerrel.  Külön érdekesség, hogy a nők és a férfiak egyaránt fel tudnak emelkedni a levegőbe, viszont a gyermekek és az aggastyánok nem. A fáma szerint arrafelé a felnőtté válás egyik próbatétele a megfelelő minőségű levitáció bizonyítása. A legelgondolkodtatóbb és egyben a legmisztikusabb a szigetlakók mitológiája, amely elmeséli, hogy valaha elődeik találkoztak néhány repülő szerkezeten közlekedő, égből érkezett idegenekkel, s tőlük kapták ezt a különleges tudást. Ez arra enged következtetni, hogy a képesség nem genetikai adottság, hanem egy „technikai” kérdés, amelynek köze van a koncentrált akarathoz. Igen ám, de a bennszülöttek féltve őrzik titkukat, s szóba sem állnak idegenekkel. Hiába ígértek fűt-fát a csodára áhítozó külföldiek, a nép képviselői nem bocsátották áruba a spirituális tradíciójukat. A REPÜLŐ SZERZETES Számomra mindig megkapó, amikor a vallás emberei művelnek természetfeletti csodákat, amikor egyszerű szerzetesek használnak olyan képességeket, melyek csak a szentek sajátjai, ellenben az egyház főméltóságai – ki tudja, miért – ezeket a varázslatos adottságokat, égi adományokat „nem kapják meg”. Ismerkedjünk meg egy levitáló szerzetes történetével és magával a levitáció tanulhatóságával!  A levitáció gyakorlatilag a szellem ereje általi levegőbe emelkedést takarja. Egyetlen nemzethez sem kötődik a mágikus repülés, mivel ez egy egyetemes csoda. A feljegyzések szerint Cupertinói (vagy Copertinói) József több mint 70 alkalommal repült ily módon. A történet ott kezdődik, hogy a későbbi barát Giuseppe Desa néven látta meg a napvilágot. Gyermekként is furcsa volt, mert gyakorta előfordult, hogy pajtásai a tanórák alatt megmosolyogták. Ennek oka minden bizonnyal az lehetett, hogy sokszor esett révületbe, s olyankor csak tátott szájjal, előre, a semmibe meredve ült mozdulatlanul. Osztálytársai éppen ezért a „tátott szájú” gúnynevet ragasztották rá. Mivel meglehetősen hanyag volt, így a kapucinus rendből csakhamar kizárták. Ezután Ferences-rendi szerzetes lett. Az önsanyargatás megszállottja volt, aminek meg is lett a következménye: spirituális képességei olyannyira felerősödtek, hogy szerzetestársai már azt is megtiltották neki, hogy az istentiszteleteken részt vegyen. Tudniillik, sokszor esett önkívületi állapotba. Cupertinói József először 1638-ban emelkedett a levegőbe a Szent Gergely-templomban imádkozás közben. Nem csoda hát, hogy Rómába küldték. VIII. Orbán pápa már nagyon várta a találkozást, s nem is maradt el a jutalma, mert az első alkalommal a szeme láttára emelkedett a levegőbe a szerzetes. Sokan isteni csodát láttak József ténykedéseiben, nevezetesen abban, hogy hol székegyházakban, hol kisebb templomokban, hol a szabad ég alatt képes volt a levegőbe emelkedni. A protestáns J. F. Brunswick herceg József levitálását látva döntött úgy, hogy áttér a katolikus hitre. József földi pályafutása 1663-ban ért végett. Érdemeiért, és mert megkérdőjelezhetetlenek voltak a csodái, 1767-ben szentté avatták. Azon pedig már nem lepődünk meg, hogy később a pilóták, az űrhajósok és az utazók védőszentje lett. A levitáció egyébiránt minden korban jellemző volt a szentekre. A felemelkedésnek ez a megjelenési formája egyfajta üzenetnek is beillik: a földtől való elszakadást és a menny felé emelkedést szimbolizálja. Cupertinói Józsefen kívül több száz, nem csak katolikus szentet tisztelnek azért, mert képes volt a repülésre: az iszlám kultúrkörben, az európai boszorkány, a sámáni és a keleti hagyományokban egyaránt szép számmal találunk hasonló képességű vallásos vagy spirituálisan fejlett személyeket. De még mielőtt irigyelni kezdenénk e jópofának tűnő adományért őket, gyorsan elmondom, hogy sok szent nem tudta szabályozni ezt a képességét és sokszor maguk a csodatevők is megijedtek a saját csodájuktól. Az pedig kifejezetten furcsa, hogy az elmúlt uszkve 200 évben egyetlen katolikus szent sem hajtott végre levitációs csodát, míg a jelen korban Indiában találunk ilyeneket. Az ősi misztériumiskolákban, de egyes helyeken még ma is tanítják azokat a légző és egyéb transz-technikákat, amelyekkel megszerezhető a test feletti uralom. A titok persze titok, a levitáció gyakorlói csak annyit árulnak el, hogy nagyon erősen kell akarni. A jóga egyes ágazatainak művelői azonban nem zárják el a tudást a valódi keresők elől. Pszicho-fiziológiailag pedig annyit már sikerült kideríteniük a kutatóknak, hogy a levitáló személy nagymértékben lecsökkenti az agyfrekvenciáit, minekután olyan energiaáramlások jönnek létre benne és körülötte, amelyek szemmel láthatóan legyőzik a gravitációt. Úgy tűnik, hogy a levitáció egy tanulható technika és nem feltétlenül csak a szentek sajátja. Másfelől, kétségtelenül komoly belső fejlődési utat kell bejárnia annak, aki nem csak a szellemével, hanem a testével is a levegőbe szeretne emelkedni. http://www.boldognapot.hu
Nem minden arany, ami fénylik...  A lényeg a következő: a kicsi szőnyeg alatt egy erős acéllap van. A botnak álcázott valami egy kőkemény acélrúd, amelyet statikus mérnöki pontossággal helyeztek az acéllapra. A "botnak" nem ott van a vége, ahol az ember fogja. Azért van ilyen ruhája, hogy ne látszódjon maga a trükk. A "bot" a ruha alatt folytatódik, az ember háta mögött, oldalt és alatta is van, úgy, hogy hátul merevít, alul pedig egy széket képez. Emberünk egyszerűen csak ül ezen a szerkezeten és kész, a ruha pedig mindent takar. Levitációról- Criss Angel egy trükkjének leleplezése - Varga Gábor Misztika iránt érdeklődő ismerőseim között kedvelt téma az emberek levitációja. A legtöbben közülük ismernek valakit, aki már látott embert lebegni, sőt, néhányan azt állítják, hogy maguk is szemtanúk voltak. Az ezoterikus oldalakon egyesek különböző befogott orrú légzési technikákat és sok hónap gyakorlást ajánlanak a levitáció elsajátításához, más helyen azt állítják, hogy ha életünket elmélkedéssel töltjük, könnyen meglehet, hogy akaratunk ellenére is lebegni kezdünk. E cikkben elmélkedni fogok - és ha minden jól sikerül, a végére mind lebegni fogunk.  'Levitálni' a valóságban többféleképpen is lehet: PhotoShoppal, a tudomány segítségével vagy akár bűvésztrükkökkel is. A bűvész, Criss Angel több különböző levitáció illúziót is bemutat ebben a filmrészletben. E cikk keretében az elsőről és a harmadikról szeretnék beszélni (amik gyakorlatilag ugyanazok, csak más-más objektumokkal), kifejtve az ötletemet, hogy hogyan csinálja. Levitáció és bűvészet A bűvészet egyik alapszabálya, hogy ne áruld el a trükköket. A parafenoménség alapszabálya, hogy hazudd azt, hogy a trükk nem is létezik. Szerencsémre se bűvész, se önjelölt parafenomén nem vagyok, így aztán megmutathatom, milyen egyszerű trükkök fakasztanak sikolyra embereket, és talán példával szolgálhatok arra is, hogyan álljunk neki leleplezésükhöz. Hogy legyen valamilyen fogalmunk a levitációs trükkökről, először bemutatom az egyik legegyszerűbb illúziót, a Balducci levitációt. Ezt az illúziót szinte bárhol elő lehet adni, nem kellenek hozzá külső segédeszközök, se kötél, se rugó, se kamera-trükkök. A Balducci levitáció ismertetése után szót ejtek néhány olyan továbbfejlesztéséről, amik véleményem szerint közelebb visznek Criss Angel megoldásához, majd rátérek magának a trükknek a leleplezésére. Balducci levitáció  Balducci Bár a Balducci levitációnál egyszerűbb trükköt elképzelni igen nehéz lehet, segítségével mégis nagy hatás érhető el, ha jól van kivitelezve. David Blaine utcai bűvészmutatványai során ezt a módszert használja - és hogy milyenek a látványosabb reakciók, azt ebben a rövidfilmben megnézheted (4.6Mb). Hasonló reakciót nekem is sikerült elérnem az első publikus próbálkozásom alkalmával, jóllehet utána kétszer is lebuktam a trükkel. Amit David Blaine filmjében lebegésként látsz, az egy másik technika. A filmen huzalokkal emelkedik Blaine a magasba, és ez lett összevágva az emberek azon reakciójával, amit a Balducci levitáció látványa váltott ki belőlük. A kamera-trükk mögött az a gyakran követett filozófia áll, hogy a nézőnek azt mutatják be, amit a helyszínen lévők látni vélnek, és nem azt, ami valójában történik (erre érdemes gondolni, ha egy film alapján akarsz rájönni egy trükk megoldására). A Balducci levitáció kevésbé látványos, csak pár centi magasra lehet felemelkedni vele, és felvételen viszonylag könnyen leleplezhető. A Balducci további hátránya, hogy nagyon érzékeny a szemlélő helyzetére. Csak bizonyos szögből működik az illúzió - ezért kéri a filmen Blaine a nőktől, hogy álljanak egymáshoz közelebb ("arra az esetre, ha elesnék") és ezért helyezkedik el 45°-ban hozzájuk képest (a következő snittben pedig, amikor mi lebegni látjuk, már teljesen háttal áll nekik). A neten sok amatőrvideó kering a Balducci levitációról, a legtöbb azonban igen rosszul sikerült felvétel - vagy nagyon sötétben készült, vagy nem látszik a levitáló személy felsőteste, ami azt az érzést kelti, hogy talán egyszerűen csak kapaszkodik az illető valamibe. Valójában a felsőtest semmit se csinál - így érdemes például ezt a videót megnézni, hogy képet kapj arról, hogyan is néz ki a valóságban ez a technika. A trükk. A Balducci levitáció nem más, mint egy lábon lábujjhegyen állás a megfelelő szögben állva. Állj 2,5-3 méterre a közönségtől, és legalább 45°-ban - vagy jobban - fordulj el tőlük, úgy, hogy a sarkad legyen közelebb hozzájuk (ha 6 óránál állnak, a lábad eleje nézzen 10-11 óra felé). Miközben a távolabbi lábad - a nadrágod, a másik talpad és a választott látószög miatt takarásban - lábujjhegyre emelkedik, a nézőkhöz közelebbi lábad is emeld fel vízszintesen. Rövid idő után ess vissza a talajra - ha túl sokáig csinálod, rájönnek a trükkre. A trükk egyszerűsége miatt fontos az előadásmód. A neten keringő leírásokban azt tanácsolják, hogy ne mondd meg előre, hogy mit fogsz csinálni, mert így már mielőtt elkezdenéd, a megoldáson fognak gondolkodni. Blaine olyasmiket mond például, hogy "Mutathatok valami szokatlant?" vagy "Látjátok a lábamat?", esetleg "Valami furcsa erőt érzek itt a talpam alatt...". Sokan azt azt tanácsolják, hogy néhány egyszerűbb kártyatrükkel győződj meg először a közönség fogékonyságáról, és ezt a trükköt csak akkor mutasd be, ha azokat jól reagálták le. King Rising levitáció  King Rising A Balducci levitáció egyik legegyszerűbb, külső segédeszközt nem igénylő továbbfejlesztése a King Rising. Előnye, hogy a lebegés látványosabb - hátránya viszont, hogy olyan előkészületet igényel, ami miatt el kell takarnod a lábadat. Ez legtöbbszőr egy kabát segítségével történik, de szerencsés esetben a figyelem más irányba terelésével vagy a közönséget már "trükkre készen" várva is megoldható. Az előkészület kivitelezésével kapcsolatban mindenki mást tanácsol - van aki szerint jó ötlet például lábeltakarás közben valami olyasmit mondani, hogy "a legtöbb bűvész eltakarja így a lábát amikor lebeg és csak a cipője orra látszik ki, de én most megpróbálom enélkül", mások azt tanácsolják, hogy semmit se mondj arról, hogy mit fognak látni. A lebegés után hasonló, takarást igénylő rész következik. A King Rising levitációt megnézheted például itt. A szemlélő helyzete itt is kulcsfontosságú, de a Balduccival szemben ez a trükk oldalról, nem pedig félig hátulról nézhető. A trükk. Az első takarás/figyelemelterelés alkalmával a közönségtől távolabb lévő lábaddal ki kell lépned a cipődből. A cipő nélküli lábad 90°-ban befordítva, a sarkad az üres cipő sarkához kell nyomnod, a másik cipőhöz szorítva azt. A cipő nélküli lábad lábujjhegyére állva, a másik lábad és a cipőt a levegőben tartva, oldalról nézve úgy tűnik, mintha mindkét lábaddal lebegnél - a mezitlábas, földön lévő lábadat a nadrágod takarja. 90°-nál kisebb szöget alkalmazva a takarásra jobban kell figyelni, viszont kevésbé kell oldalra dőlnöd egyensúlyozás közben, ami természetesebb látványt nyújt. Levitáció segédeszközökkel  Elevator Az előbbiekhez képest már néhány apró kellék is látványosan megnöveli a lehetőségeinket. A Zero Gravity levitáció például egy kibelezett, kilyukasztott és némileg átalakított cipő segítségével 4 méter távolságon belül rendkívül jó látószög-tartománnyal rendelkező, mindkét lábat levegőben látni engedő illúzió. Az Elevator levitáció a két lábbal lebegést egy, az egyik sarok alá helyezett apró lábtartóval oldja meg, amit egy gumi visszahúz a nadrágba a trükk bemutatása után. Ez lehetővé teszi, hogy - a Zero Gravityval szemben - a talpunkat is megmutassuk lebegés után, vagy akár mezitláb emelkedjünk fel a földről. AFearson's Fantastic Floatation műlábat használ ahhoz, hogy egy magunk előtt tartott kabát mögött vízszintes lebegés illúzióját keltsük, Golden pedig valamiképp összefogja a cipőit, mikor egy hokedlire 'lebeg' fel. Golden trükkjét érdemes pontosabban szemügyre venni, mivel sokban hasonlít Criss Angel 'lebegéséhez'. Ezen a videón egy hokedlire 'lebeg fel', miután eltakarja a lábát a kabátjával, úgy, hogy csak a cipője látszódjon ki. Bár azt nem árulta el, hogy hogyan csinálja, a kabát mögé bújás már ismerős a King Rising levitációból. Ott a kabátot arra használtuk, hogy eltakarjuk vele, ahogy kibújunk a cipőnkből - és jó okkal feltételezhetjük, hogy ez esetben is hasonló a helyzet. Golden egyszerűen kibújt az egyik cipőjéből, valahogy a másikhoz rögzítette azt, mezitláb fellépett a hokedlire, és szépen 'fellebegtette' a másik lábát és cipőjét. Egy újabb videóban kabát nélkül is megcsinálta - itt a kabátot a sötétséggel és a film rossz minőségével helyettesítette. Egy talán jelentős egybeesés folytán Criss Angel is egy sötét helységben, valamint egy éjszakai felvételen mutatta be az objektumokra való 'fellebegését' - szemben a többivel, amiket nappali fénynél demonstrált. Criss Angel levitációja  Criss Angel Úgy gondolom, Criss Angel ugyanazt a technikát alkalmazta, amit Golden, azzal a különbséggel, hogy nem csak a cipőjéből lépett ki, hanem a nadrágjából is, valamilyen rejtett rés segítségével. A Fearson's Fantastic Floatationhoz hasonlóan valamilyen speciális műlábat látunk hátulról, miközben az egyik lába valójában már fenn van ott, ahova 'fel fog lebegni'. A 'lebegés' elkezdésekor a videón egy gyorsabban emelkedő szakaszt lassabb befejezés követ a levegőben. Különösen feltünő ez a hirtelen kezdés, ha az utolsó két 'lebegéséhez' hasonlítjuk, ahol a lábai egészen lassan, egyenletes sebességgel hagyják el a talajt. Ez a fajta gyors kezdés pont az, amit akkor tapasztaltam, mikor próbaképp hasonló módon egy lábbal felálltam itthon a székemre, és utána akartam lépni a másik lábammal: ahhoz, hogy fel tudjak lépni, egy kicsit el kellett rugaszkodnom a talajtól, mivel a fenn lévő lábam izommunkája nem volt elég. Ez egy gyors kezdést adott a még lent lévő lábamnak, amit aztán tetszőleges lassú rész követhetett. Jobban megnézve a videót, látható, hogy Criss közvetlenül a 'lebegés' előtt egy kicsit előredől. Ha kipróbálod otthon a székre fellépést, azt fogod tapasztalni, hogy erre neked is szükséged van ahhoz, hogy fellépéskor megfelelő helyen legyen a súlyod. A dőlést meg lehet csinálni a 'lebegés' elkezdése után is - ekkor viszont már túlságosan feltünő lenne a mozdulat. A másik hasonló 'levitációja' esetében az előre dőlés kimaradt - amikor megpillantjuk Criss Angelt, már a helyén áll, és vélhetőleg a megfelelő pózban van (talán erről tanúskodik az előtte lévő árnyék-szerű sötét folt is). Az első lebegésnél viszont az maradt le, hogy vajon mit csinál Criss Angel, mikor már fenn van a széken. Ezt itt a második alkalommal megfigyelhetjük: furcsa, egyensúlyozást imitáló mozdulatokat tesz, ami kiváló lehetőség lehet arra, hogy kinn lévő lábát visszajuttassa a nadrágjába. Ha az elméletem helytálló, az első alkalommal a fehér oszlop mellett álló, valamint az előtte ülő embernek beépítettnek kellett lennie - ők foglalták azokat a területeket, ahonnan látható lett volna Criss Angel székre felrakott lába. Az általam említett módszer ugyanis leginkább csak hátulról nézve működik - ami megmagyarázza azt is, miért innen mutatja a kamera mindkét alkalommal. További információkCriss Angel maga is kiadott egy filmet trükkjeinek leleplezéséről, amely jelenleg még csak előrendelhető állapotban van. A mellékelt szöveg igérete szerint a film segítségével ellenőrizhető lesz az általam kitalált megoldás helyessége is. Ha további levitációs trükkökre vagy kiváncsi, az Encyclopedia of Suspensions and Levitations című könyv jó kiindulási alap, jóllehet még külföldön is nehezen fellelhetőnek tartják. A Google további segítséget nyújthat a trükkök megismerésében - a legtöbb pénzért árult trükk kisebb-nagyobb keresgélés, DC-zés után ingyen is fellelhető. Varga Gábor http://www.szabadgondolkodo.hu/szkeptikus |
Főoldal > Energia, aura, csakra >
