Az ember felépítése _chakras-all-front-view.gif) Ezeket azért nevezik "testeknek", mert működésük során fizikai szervezetünket áthatva maguk is "test"-alakot öltenek, mégha azok anyagszerűsége egyre ritkább, finomabb is. A szellemi látás, a magasabb érzékelés számára azonban továbbra is láthatók; a fizikai testtől egyre távolabbra terjednek ki.  A fizikai testhez legközelebb a formailag ahhoz leginkább hasonlító, azt fényalakként néhány centiméterre körülvevő test, az étertest található, amely hullámzó erőáramlásokból áll. Az asztráltest körülbelül kétszer olyan magas és széles, mint a fizikai test. Alakja leginkább tojásra emlékeztet; színes, fénylő, felhőszerű képződmény. Ideális esetben a fizikai test éppen a közepén helyezkedik el. Az Én-test vagy mentáltest egy magát állandóan újra- és újrateremtő, tiszta fényburok, amely az asztráltesten túl ragyog. Ezen érzékfeletti testeknek, az ember finomabb részeinek összefoglaló neve az aura, amely minden változásra érzékenyen reagál. Ha bőrünket a fizikai világgal való érintkezés felületének tekintjük, akkor auránk révén tulajdonképpen a magasabb világokkal tudunk kommunikálni. A csakrák
 A szanszkrit eredetű "csakra" szó magyar jelentése "kerék"; gyakran lótuszvirágokként ábrázolják őket, tölcsér vagy virágkehely formájuk miatt. A csakrák az ember érzékfeletti részeivel közös szervek, s mint ilyenek, minden testben sajátos feladatuk van. A csakrák erőközpontok, melyek harmonikus működésük esetén transzformátorokként alakítják át a szervezet és a kozmosz energiáit, s azokat így közvetítik egymás felé. A test elülső felén az energia felvétele zajlik, míg a hátulsó részen az elhasznált energia leadása. A csakrák ott keletkeznek, ahol bizonyos szellemi energiaáramlatok tartósan keresztezik egymást. Ezeket a csatornákat nadi-knak(szanszkrit), vagy meridiánoknak nevezik, melyek közvetítésével az energiaáramlás az étertesten belül zajlik. Számuk a hagyomány szerint hetvenkétezer. Mint ahogyan a vérerek a vért szállítják, úgy áramlik ebben a finom hálózatban az energia. Ahol hét vezeték keresztezi egymást, ott a nyolcvannyolcezer akupunktúrás pont egyike, ahol tizennégy, ott a huszonegy mellékcsakra egyike található. Huszonegy energiapálya metszéspontjában pedig a főcsakrák helyezkednek el. A hét főcsakra a szivárvány hét színével közel megegyező rezgéstartományban működik. Lelki összhang hiányában rezgésszámuk megváltozik: a csakrák vagy túlpörögnek, vagy lelassulnak, amit a szellemi látó színváltozásként észlel.  Ezek a változások hatással vannak az étertestre, illetve azon keresztül a fizikai testre is, így idővel szervi panaszokat, betegségeket is előidézhetnek. A lelki zavarok megszűnésével a csakrák működése, a szervezet energiaellátása helyreáll, s életbe léphetnek az öngyógyító mechanizmusok. Az étertestben a csakrák felelősek az életerők áramoltatásáért, és a test egészséges működését fenntartó energiákért. Az asztráltestben a tudat különböző vetületeinek - az akaratnak, az érzésnek és a gondolatnak - a fejlődéséről, illetve a magasabb, érzékfeletti tudatról gondoskodnak. A csakrák fejlődése teremti meg az alapját annak, hogy a szellemi világokat és azok lényeit megismerjük, így a csakrák szellemi érzékszerveknek is tekinthetők. A keleti Kundalini-út és nyugati fordítottja
Ha a gerinc tövénél szunnyadó Kundalin. i-kígyó (vagy Kundalin. i-tűz) felébred, aktivizálódik és megindul alulról fölfelé, a gyökércsakrán keresztül a fejtetőcsakráig. Ez a Földközponttól a kozmoszba kiáradó energiák mikrokozmikus mása, amely az emberben a mindennapi tudat felemelésére, a szellemi tudat kialakulására utal. Ez az állapot felléphet fokozatos fejlődés eredményeként, vagy hirtelen "szellemi ébredésként", a szellemi világba való tudatos belépést eredményezve. Ennek a lentről fölfelé haladó útnak a színtere az étertest; végigjárása extatikus élményhez vezet. Az ősi indiai kultúrkorszak embere ennek elérése érdekében munkálkodott, a keleti jóga-tanítások máig is ennek emlékét őrzik. Ma, a tudati lélek korszakában, illetve Krisztus megjelenése óta azonban a tudatos megismerésre törekvő ember a Kundalin. i-útnak a fordítottját járja! Az energia asztrális áramlásként, az asztráltest tudatos tevékenységének eredményeként a szellemi világból a fejtetőcsakrán át hatol be az emberi testbe, s halad lefelé a gyökércsakra irányába. A Szent Szellem tűz-erejének bejárata ugyanis nem az altest, hanem a fejtető, amin keresztül a szellemi teremtés magasabb ereje áramolhat az emberbe (lásd a pünkösdi események ábrázolásain a fejtetőn világító lángnyelveket). A szívcsakra Az ember negyedik csakrája, a szívcsakra kiemelt fontosságú, hiszen ez a közvetítő az "alsó ember" (az egyes, kettes és hármas csakraszintek) és a "felső ember" (az ötös, hatos és hetes csakrák szintje) között. Ahogyan az ember makrokozmikusan az ég és a föld közötti híd szerepét tölti be, úgy a szívcsakra mikrokozmikus közvetítő lent és fent között. Jelképes megfelelője a hétkarú gyertyatartó. Ha a csakrákat ily módon párba állítjuk, akkor a szívcsakra valóban "páratlan" közöttük! (1. ábra) Szívcsakragyakorlatok
A fent említett új, fordított út követése korunkban a gondolkodás megváltoztatását teszi szükségessé. Ez a Rudolf Steiner által nyilvánosságra hozott szívgondolkodás. A cikksorozat következő számaiban az ehhez kapcsolódó, a szívcsakra felélesztésére irányuló gyakorlatokat fogjuk ismertetni. E dinamikus meditáció a mindennapi élet színterén ad megnyilvánulást a szellemi ismereteknek. A tanultak legmagasabb fokú megértése ugyanis azok gyakorlati megvalósításában fejeződik ki; csak így vezethetjük szívünkbe az intellektusunk által megragadott dolgokat, és változtathatjuk gondolkodásunkat élővé! A következő adventi dalocska sorai is erre utalnak: "Ha zörget Krisztus, jól figyelj rá, betér a szíved ajtaján" - ez az ajtó nem más, mint a nyitott szívcsakra! Megnyílása esetén az emberben beindul egy szellemi folyamat, s a többi csakra is megnyílik. Az emberi vér jelentősége és a magyarság kozmikus küldetése Az a lény, amelyik csak fizikai, éter- és asztráltesttel rendelkezik - azaz az állatok -, általában csak ösztönös, asztráltestéből kiinduló reakciókra képes. Az ember azonban, Énje révén kifelé is megnyílik - környezetével akaratlagosan veszi fel a kapcsolatot. A vér tulajdonképpen akkor és ott keletkezik, ahol az ember önálló lényként találkozik a külvilággal: annak impulzusait felveszi magába, majd tudatos alkotótevékenységével átdolgozza, újrateremti azokat. Ez a magasabb szintű tudatosság a vér hordozta Én ereje által jön létre az emberben. Ezért is hangsúlyos fontosságú a golgotai misztérium üzenetének megértése: Krisztus földre csöppenő vére által óriási változások indultak be a Föld és az emberiség fejlődésében! A Föld lényének energiarendszere az emberéhez hasonló felépítésű, azaz rendelkezik csakrákkal. A Föld szívcsakrája Magyarországon, Dobogókőn található - nem véletlen e beszédes név! A Dunakanyar íve és a folyó elágazásai a régi időkben az egész Pilis hegységet szív alakban fogták körül. Ahogyan az emberi szervezet központja a szív, - amely az életet fenntartó, a folyamatosan megújító energiákat, az Én-erőket hordozó vér keringtetője -, úgy a magyarországi szívcsakra a "földi véráramban" tölti be ugyanezt a szerepet! "A magyarságnak együtt kell működnie az európai népekkel az emberi én szabad kibontakozásában!" (Rudolf Steiner) 2. RÉSZ: Az éteri szirmokról és felnyitásukról
A csecsemők csakrái - a fejtető és a gyökércsakra kivételével - még nincsenek "kinyílva", mintegy bimbó formájában megnyílásra várnak. Rudolf Steiner szerint a felnőttek feladata, hogy gyermekeiket rózsabimbó módjára, vigyázva neveljék, megteremtve nekik mind a fizikai, mind a lelki és szellemi feltételeket ahhoz, hogy csakraszirmaik kibontakozhassanak. Egészséges működés esetén energiaközpontjaink ragyogó színekben fénylenek. Ha azonban nem érik el a megfelelő forgási sebességet, akkor tompa színűek lesznek, kifakulnak, elsötétülnek. Az előző számban a tizenkét szirmú szívcsakra fontosságáról esett szó, amit az is bizonyít, hogy ha az ember szívcsakrája megfelelő állapotban van, akkor már a többi sem működhet rosszul! Ebben az írásban a szívcsakra első hat, éteri szirmáról szólunk bővebben. Minden csakra szirmainak fele éteri, a másik fele asztrális szirom. Ebből következik, hogy a szívcsakra is hat éteri és hat asztrális sziromból áll. Mivel az éteri szirmok - mint nevük is mutatja - az étertestben fejtik ki hatásukat, tulajdonképpen életszervek, az energia áramlását segítik, életerőket vesznek fel. Ugyanakkor az asztrális szirmok a tudatműködésért felelősek és a magasabb megismeréssel függenek össze. Ahogyan a fizikai érzékeléshez érzékszervekre van szükségünk, úgy a magasabb szellemi érzékeléshez is szellemi érzékszervek kellenek. Az ember tehát akkor lesz képes szellemi megismerésre, ha csakráinak asztrális szirmai aktivizálódnak. A hat éteri szirom  "A négy elem nem más, mint ugyanannak a Hatalomnak: a Napnak a külső megjelenése." (R. Mantovani) A természeti elemekkel való érintkezés és a tiszta, élő, növényi táplálkozás révén az éltető erők felvétele történik. Az élet alapját képező elemekre (föld, víz, levegő, napfény) azért van szükségünk, mert az ember - mint egy fordított növény - e négy elem erejével élve növekedhet, s teremtheti meg az alapot szellemi fejlődéséhez. 1. Föld elem A legdurvább elemnek, a földnek a testben leginkább a táplálkozás felel meg. Mindennapi táplálékainkkal - gyümölcs, zöldség és gabona formájában - tulajdonképpen ezt visszük be szervezetünkbe. Gyümölcs: Frissítő hatású "napkonzervek", a fény erejét sűrítik magukba. Szellemi szempontból tekintve a Föld planetáris fejlődése során még akkor keletkeztek, amikor az egy égitestet alkotott a Nappal. Nyers formában akár kúraszerűen is fogyaszthatók! A tiszta gyümölcstáplálkozás a fejtetőcsakrához, a koronacsakrához tartozik, s egyfajta visszatérést jelent a paradicsomi állapotba. Zöldség: Az élő növények fogyasztása a szervezetre tisztító hatással van. A napi táplálék szerves részeként, vagy kúraszerűen kerülhetnek be szervezetünkbe természetes formában, az évszakoknak és a helyi környezeti sajátosságoknak megfelelően. Törekedjünk arra, hogy azt vegyük fel, amit a természet nyújt, mégpedig olyan formában, ahogyan azt felkínálta! A tisztán növényi étrend a negyedik csakrának, a szívcsakra szintnek, azaz a mai kornak megfelelő étrend. A növények a legjobb fényátalakítók - fotoszintézis révén oxigént és zöldet hoznak létre. Hasonló transzformációra, a zöld "szív-erő" létrehozására ugyanakkor az ember is képes a Fény felvétele által! E folyamatban a Földanyánk testéből felvett halott, ásványi anyag szívünkben Mennyei Atyánk fényével találkozva életté, fénnyé változik - erre utal a mondás: "Krisztusban életté válik a halál!" Gabona: Nyers, áztatott, csíráztatott formában, vagy istenlepényként elkészítve tápláló hatású eledel. A búzaalapú Nap-kenyér, vagy ostya Krisztus jelképe - fogyasztása révén az ember a Napot fogadhatja be magába! Ezt fejezi ki a mondóka is: "Mag, mag, búzamag, benne aluszik a Nap!", de ezt jelképezi a ,,fénymag" és a "szeretetkalász" kifejezés is. Fejlődésük folyamán a gabonaszemek a víz, a levegő és a napfény finomabb, szubsztanciális hatásának vannak kitéve. Míg beérnek, magukba gyűjtik és egyesítik a Föld és a kozmosz erőit. A hatodik csakraszintnek megfelelő táplálkozási forma a gyümölcsből és gabonából álló úrvacsora.  Ezzel a három alaptáplálékkal tulajdonképpen minden szükséges bekerül az emberi szervezetbe; fontos azonban a tudatos hozzáállás: mit és hogyan veszünk magunkhoz. A föld elem befogadása mellett ugyanúgy törekednünk kell a tiszta, tudatos kapcsolat felvételére a víz, a levegő és a tűz elemmel is. 2. Víz elem "Mindennek meg kell újulnia a víz és az igazság által, mert testetek a földi élet folyóvizében fürdik, szellemetek az örök élet tengerében. Mert véreteket Anyánktól, a Földtől kaptátok, az Igazságot az égi Atyátoktól." (Jézus - Béke-evangélium) A víz mindig is a tisztulás és az egyensúly fő eleme volt, ezért történt a keresztelés is általa. A buddhizmusban és más vallásokban ugyanakkor a rituális fürdés a testi-lelki megtisztulást jelentette. Keressük hát mi is a természetes vizeket, akár fogyasztás, akár tisztálkodás céljából! A mosakodás, a vizes ledörzsölés felpezsdíti a meridiánok energiaáramlását. A harmattal való érintkezés - a bedörzsölés, a vizes füvön járás - fokozza életerőinket. Gyakorolni márpedig azért is érdemes, mert a jövőben lesz olyan időszak, amikor a harmat lesz az egyetlen elérhető vízforrás! 3. Levegő elem "Mindenkinek meg kell újulnia levegő és igazság által, mert a tiszta levegőből testetek a Földanya lelkét, lelketek az Égi Atya igazságát leheli be!" (Jézus - Béke-evangélium) A légzéssel a mellüregre, azaz a szívcsakrára is hatással vagyunk. Légfürdőzéskor arra nyílik módunk, hogy teljes testfelületünkön, kívül és belül engedjük hatni a magasabb erőket. Ehhez azonban tudatosan oda kell figyelnünk minden egyes be- és kilégzésre; ezért érdemes rendszeresen légzőgyakorlatokat végeznünk! 4. Tűz elem "Mindenkinek újjá kell születniök a napfény és igazság által, mert testeteket melegíti Földanyátok napsugara, szellemeteket lángra gyújtja Égi Atyátok igazságának fénye." (Jézus - Béke-evangélium) A napfelkeltekor végzett napfürdő, a napfény tudatos befogadása csodás hatású. Erre épül korunk új jógairányzata, a fényjóga is. Nem véletlen, hogy közmondásunk is úgy tartja: "Ki korán kel, aranyat lel!" A "modern napfürdő", a szolárium viszont rombolja az ember éteri burkát, ilyen formában tehát nem pótolható a napfény éltető ereje! A három elem összefoglalásaként idézzük fel János apostol szavait a kozmikus Béke-evangéliumból: "A levegő, a víz és a napsugarak angyalai édestestvérek, az Emberfia szolgálatára vannak. Ölelésük egyformán szent. Ne válasszátok el egymástól őket, kiket az ég és a föld egyesített!" Ezek az elemek az ember feletti szellemiségek testeiként is felfoghatók. E lényeknek fizikai teste ugyan nincsen, de egy-egy elemben módjuk nyílik megnyilvánulni a fizikai síkon is. A víz az angyalok testének tekinthető; a velük való tudatos érintkezés az ember asztráltestére hat fejlesztőleg. Ugyanígy, a levegő az arkangyalok, a tűz pedig az archék testének felel meg; előbbiek az ember étertestén képesek dolgozni, utóbbiak pedig a fizikai testen. Az ember feletti negyedik hierarchiának, az exusaioknak a teste a fény; a velük való tudatos kapcsolatfelvétel az emberi ÉN-re hat. Advent négy hetében a négy elemnek megfelelő próbákon megy át az ember, melyek során különböző erények alakulnak ki benne (részletesebben lásd a Manifesztum című kiadvány hatodik számában az "Advent misztériuma" című cikket). Ha valaki végigjárja ezt a beavatási utat, és képes mind a négy elemet magába fogadva egyesíteni, akkor azok egységéből a legfinomabb, legtisztább, legmagasabb szintű elem jön létre - ez az éteri princípium, ami Krisztusnak felel meg! Ha a négy elemet négyszirmú virágként ábrázoljuk - mely MANI jelképe -, akkor az ötödik elem annak középpontjában áll; de ha fordítva tekintjük, akkor azt is mondhatjuk, hogy a megnyilvánulatlan Teremtő a négy elemre szakadva jelenik meg világunkban. A szívcsakra éteri szirmai az ezekkel az erőkkel való tudatos találkozásban tudnak fejlődni, megnyílni. A sorozat következő cikkeiben a szívcsakra asztrális szirmainak megnyitásáról, a hozzájuk kapcsolódó gyakorlatokról lesz szó.
világosabb lett a Nap! Köszöntünk ma Tégedet, Ó, Mani, Te győzelem! Az új napon adj erőt, erősítsd a jót a Földben, erősítsd a jót a szívben Ó, Mani, Te győzelem!"  3. RÉSZ: Az 1. asztrális szirom - Gondolatkontroll A szívcsakra hat asztrális szirmához hozzárendelhetőek bizonyos kifejleszthető tulajdonságok. Ezek a következők: gondolatkontroll, akaratkontroll, érzelemkontroll, pozitivitás, hit-bizalom, állhatatosság. A gondolatok ellenőrzése "Elhatározta, hogy összeszedve magát elmélyed egy szabadon választott gondolatban, és azt szilárdan megtartja, hogy ezáltal a tiszta gondolati képesség erői acélozzák meg." A gondolkodás, gondolatvilág ellenőrzésével a lélek uralmat szerez saját gondolatvezetése felett, az "átsuhanó" gondolatok helyett pontos, világos, rendszerezett gondolkodás, a koncentráció elsajátítása a gyakorlat célja. Az embernek benső világa teljes csendjében kell a kívülről rárohanó gondolatokat az értelem irányába, a logika rendszere felé szeretettel terelnie. Egy gondolatot teljes belső szabadságából lelke középpontjába állít a gyakorló, aztán megkísérel távoltartani minden érzést és gondolatot, ami kívülről tolakodna oda. A központi gondolattal csak azt kössük össze, amiről azt akarjuk, hogy oda tartozzon! A gyakorlás során elérjük azt, hogy foglalkozásunk, a hagyományok, a társadalmi viszonyok, a napszak bizonyos tevékenységei, vagyis a külső körülmények nem befolyásolják a gondolatok menetét. A gyakorlási időben lelkünkből szabadon ki kell ürítenünk a szokásos, mindennapi gondolatmenetet. Kezdetben ehhez egy tárgy adhat segítséget, amelyről felépített, előre meghatározott módon gondolkodunk. Az adott időszakban önmagunkon erőt véve, naponta legalább öt percig gondolatainkat egy egyszerű tárgyra koncentráljuk, kizárva az oda nem illő gondolatokat.  Fontos olyanon gondolkodni, amit jól ismer az ember, így elérhető a tárgyilagosság. Lehetőleg ne szellemi fogalmakkal kezdjünk! Edződjünk meg a tevékenységben, és megfigyelve, belsővé alakítva a folyamatot, később emelkedhetünk az elvont fogalmakról való gondolkodáshoz. Nem a gondolkodás tárgya a fontos, hanem saját erővel tárgyilagosan gondolkozni. Először a konkrét, áttekinthető fizikai folyamatokon kell megtanulnunk a tárgyilagosságot, hogy aztán gondolkodásunk tárgyilagos legyen akkor is, ha nem a fizikai világ tényeivel foglalkozunk. Ha ezen gyakorlatot örömmel végezzük és "irányított gondolatfüzérünket" szeretettel gyűjtjük az adott tárgy köré, akkor lelkünkben más módon, megújulva, élénken, élettel telítve marad meg a tárgy képe. A gyakorlat megvalósítása Egy egyszerű, emberi kéz által készített tárgyat (például ceruza, gombostű) kiválasztani, arról minden létező tudást megszerezni, esetleg lejegyezni. Segítséget nyújthatnak ebben a szakkönyvek, enciklopédiák. Ismerkedjünk meg átfogóan a gyártási folyamattal kezdetektől egészen a végső termékig. Maradjunk mindig tárgyilagosak, egyszerűsítsük lényegre törően gondolatainkat. Tartsunk be egy bizonyos sorrendet, lépcsőfokonként felépítve a gyakorlat menetét, és képszerűen képzeljük el, mint egy filmet. Kerüljük el, hogy szétszórtan, véletlenszerűen, fegyelmezetlenül, szándékosan szubjektíven, "ravaszul", "okosan", gondolkodjunk; esetleges képzettársítások által eltérüljünk.  Aktív erőnkből építsük fel a gondolatsort, ne adjuk át passzívan magunkat az érkező gondolatoknak. A gondolkodás egyenes útjáról ne térjünk le, ne ábrándozzunk! Egy élően felépített gondolatot úgy gyakoroljunk be, hogy a tudati folyamat belső szükségszerűséggé, idővel mindennapi életgyakorlattá váljon. E hét lépésen keresztül eljuthatunk a konkrét fizikai tárgytól a tárgy fogalmáig, annak ősképéig, amely magába foglalja a tárgy összes eddigi és jövőbeni fajtáját. A folyamatot fordítva is megélhetjük az ősképtől a konkrét tárgyig haladva. A tárgy ősképe -> a tárgy családfája -> feltalálás szükségessége, oka és jövőbeni célja -> a fogalom létrehozása a feltaláló által -> tervezés, forma, minőség -> gyártás, eladás -> a konkrét tárgy észlelése Ez a megvalósítási mód a dolgok szellemi lényekből, az ősképekből való származására utal. Őskép -> leszállás a családfán keresztül -> a keletkezés motivációja, "fogantatás" -> létrehozás -> "embrionális fok" -> születés és növekedés -> érés, tökéletessé válás A gyakorlatot ajánlatos kora reggel vagy délelőtt végezni, mert éberré tesz és energiával, "felegyenesítő erővel" tölt el. Amenyiben fordított sorrendben végezzük a gyakorlatot, úgy ritmikus gondolati hullám keletkezik az étertestben. A gyakorlat értelmét nem a kivitelezés tökéletessége adja, hanem a rendszeresség. Amikor már olyan jól tudjuk a gondolatsort, hogy unalmassá válik, mintegy automatikusan, magától történik, akkor válthatunk más tárgyra. Továbblépési lehetőség, amikor figyelmünket nem a gyakorlat tárgyára, hanem az étertest hullámzásaira, a gondolkodási mozgásokra, a tiszta gondolati tevékenységre irányítjuk. Átélni a "belső erőt", valóságosan észlelni e gondolkodáshoz tartozó éteri áramlást, mely szilárdságot és biztonságérzetet ad. A ritmikusan áradó, vízhez hasonló folyékony életfényerő homlokunktól a fejtetőn keresztül a koponya hátsó részén át a hátunk közepéig, szívünkbe levezetve áramlik. Így megerősödik gondolkodási képességünk, egyfajta rend jön létre a fizikai létben, a napi életvitelben, harmonikus rendszer valósul meg a belső akarat révén. A gondolati megközelítés vázlata, lépcsőfokai  1. Fizikai szint (külső) - a tárgy megismerése érzékszerveinkkel (alak, nagyság,felület, szín, súly, szilárdság, hőmérséklet, hangzás,íz, illat, az alkotórészek anyagai) Milyen formaelemekből, anyagokból, alkotórészekből áll a tárgy? 2. Éteri szint (külső) - az időbeli folyamatok és élettevékenységek megismerése Hogyan készítették elő és állították össze az alkotórészeket? Mi a tárgy további sorsa a megalkotás után (időrendben)? 3. Asztrális szint (külső) - tervezés, érzések (funkció, gazdasági megfontolások, minőség, célszerűség, esztétikum, praktikum) Miért és milyen célból tervezték ilyenre a tárgyat (design)? Mit érzek vele szemben? 4. Én-szint - az alkotás körülményei és az alkotó Ki találta fel a tárgyat, mikor és hol? 5. Asztrális szint (belső) - a találmány szükségszerűsége, célja és jelentősége a mindennapi élet, az emberiség számára Mit ad az emberiségnek? 6. Éteri szint (belső) - a tárgy fejlődésének története (korokon, kultúrákon keresztül) Mit segített elő ez a fejlődési folyamat a világban? 7. Fizikai szint (belső) - a tárgy fogalmának meghatározása Melyek a tárgy különböző típusai (forma, anyag, méret, felhasználás, felépítés, működés szerint)? "Örök létesülés a gondolkodásban"  A mai korban felmerül a kérdés, hogy a gondolkodásunk lépést tud-e tartani a világ gyorsuló változásaival. Amint a gyakorlat közben tapasztalhatjuk, azonképpen a környezetünkből is ránk zúdulnak a figyelmünket elterelő ingerek (reklámok, telekommunikáció). Valóságos üzenetként a "ne kérdezz!", "ne értsd meg!", "ne légy tudatos!" eszméjét hordozzák. Ez a kor viszonyainak kihívása az emberi gondolkodás ellen! A szellemtudomány minden pillanatban segítséget nyújthat az átalakuláshoz, és lehetővé teszi, hogy biztonsággal, szilárdan álljuk meg a helyünket az életben. Az önállóságért a gondolkodásban is meg kell harcolni! Figyeljük meg, hogy kinek a logikai menetéhez, megismerési eljárásaihoz igazodunk (mester, szülői sémák stb.)! Ezeket szabadon, egyéni formába öntve alakítsuk ki. Valódi megismerés a lények, a világegyetem iránti odaadás útján egyéni gondolatokban valósulhat meg. Szükségünk van arra, hogy kehellyé téve magunkat, befogadhassuk kinyilatkoztatásaikat. Ennek formája egyéni módon nyilatkozhat meg általunk, ha szeretetteljes, nyitott szívvel fordulunk önmagunk és a dolgok lényege felé. E szellemi odaadás, önzésmentes kiüresedés képessé teszi lelkünket, hogy befogadjuk a világlényeget, valósággal teli üzenetét. Ily módon a fogalmak megtelnek élettel. Nem elég a szellemtudományi kifejezésekkel dobálózni! Arról beszélhetünk hitelesen, amivel felvettük a kapcsolatot, amit átengedtünk lényünkön. Kérdéssel, érdeklődéssel fordulj a mindenség, az Élet felé! Ez az éberség a befogadókészség. A pillanatokban rejlő teljesség fogadása is lehetségessé válik a szellemi felismerés, megismerés által. Ha nem befolyásoljuk elvárásainkkal, gondolatkorlátokkal a felénk áradó világ-csodát, akkor meghagyjuk szabadságukat, megéljünk szabadságunkat. Feltárul a valóság: a dolgok mögött lévő lények érzékelhetővé válnak. Az amit akaratunkból ajándékként hozzátehetünk e világfolyamathoz: a befogadás egyedi módja, saját megismerési megélésünk. Hagyjuk, hogy a szív-erők és a gondolkodás (intellektus) összefonódjanak bennünk, és a tudati lélek erői által szívgondolatok szülessenek. Hagyjuk, hogy a pillanatnyi felismerések felismerési pillanatokként állandósuljanak életünkben. Törekedjünk arra, hogy e találkozás a szív és az ész között megszülethessen, és misztériumajándékait megvalósítás során beépítsük a világba. "A matéria, amelyben általunk nyilatkozik meg a szellem, A szellem, amelyet mi viszünk a matériába, Ôk alakítják ki azt az élettel áthatott létet, Amely az emberiséget a valóság haladásához segítheti..." Rudolf Steiner 4. RÉSZ: A 2. asztrális szirom - Akaratkontroll Az akarat ellenőrzése "Ahogy a gondolkodás hullámai kiszabadultak, elkezdte az akaratát is kiszabadítani, amely túl sokáig volt ugyanabba az igába fogva... " Ch. Morgenstern  Az előző gyakorlatra építve (gondolatkontroll - lásd előző számban) a következő lépés az lehet, hogy a tanítvány cselekedeteiben is ugyanolyan következetes legyen, mint gondolataiban. Célunk a cselekedetek ellenőrzése, hiszen minden tettünk hatással van a mindenségre (a karma a sorssá vált tett összessége!) "Ha a tanítvány valamit cselekedett, akkor a következő cselekedetét aszerint viszi véghez, ahogy az az elsőből következik. " Rudolf Steiner A tudati lélek korában kiemelt feladatunk gondolatainkért, érzéseinkért, cselekedeteinkért felelősséget vállalni, irányításukban, végrehajtásukban éberen jelen lenni. A Szellem a gondolkodásban ébren van, az érzelmekben álmodik, az akaratban alszik. E meditáció célja éppen a magasabb Én-erőkkel az akaratvilág tudatos ellenőrzését gyakorolni. A gyakorlat a nap előre meghatározott órájában, egy saját, belső szabadsággal kiválasztott tett végrehajtásából áll. Az ember lassan eljut oda, hogy úgy tudja "megparancsolni" magának a cselekvés idejét és módját, hogy az pontosan, időben sikerül is. Próbáljunk egy olyan cselekvést kigondolni, amit korábban mindennapi életünk során nem hajtottunk volna végre. A gondolatkontroll során is a belső elhatározás szilárdságát igyekeztünk megtartani, a külső világ befolyásaitól (tevékenységek, napszak, évszak, korszak) függetlenül. Ez az önállóságból fakadó függetlenség a belső erőből kialakított, vállalt szabadság. Ha nem a külső élet kényszerít bennünket a végrehajtásra, akkor a szabadság áthatja akaratvilágunkat. Mindennapi életünk során szembesülünk tetteink következményeivel (feltéve, ha felvállaljuk azokat!), s ekkor - jó esetben - feltesszük a kérdést: Mi indított tettre? Vajon szokásrendszerünk automatizálódott sémái hajtottak-e cselekvésre, vagy szabad döntésünk eredményeképpen valósultak meg tetteink? Ezt a kiválasztott, nem hétköznapi, de kezdetben lehetőleg jelentéktelen tettet hajtsuk végre, és tegyük napi kötelességünkké (például adott időpontban fél lábra állunk). Bizonyos idő után aztán csatlakoztassunk ehhez egy másik hasonló tettet, majd egy harmadikat és így tovább. Tűzzük ki egy (vagy több) cselekedet végrehajtási módját és pontos időpontját.  Hajtsuk végre az előirányzott időben, és vizsgáljuk meg, hogy ez hogyan sikerült. Betartottuk-e percre pontosan az időt? Csak a gyakorlat végrehajtása után nézzük meg az órát! Ha nem sikerült, rögtön határozzunk meg egy új időpontot a gyakorlat pótlására. Háromnál többször viszont már nem érdemes próbálkozni. Fontos, hogy a kiválasztott tevékenység lehetőleg bárhol véghezvihető legyen, ezért egyszerű dolgot válasszunk (például kisujjainkkal érintsük meg szívünket). Kerüljük a szokásos, rutinszerű cselekvést (például fogmosás), illetve lehetőleg azokat is, amelyeket amúgy mindenféleképpen elvégeznénk a nap folyamán (például postaláda kiürítése, takarítás stb.). Ne válasszuk mindig ugyanazt a tettet, az időpontot pedig ne kössük a mindennapi rutinhoz (például ébredés, étkezések, munkaidő vége). Ez a gyakorlat megerősíti az akaratot, és segít legyőzni az elégedetlenséget és a nyugtalanságot. A stabilitást, megelégedést csak önmagunkban lelhetjük meg, ennek csak saját lehetőségeink szabnak feltételeket. Arra törekedjünk, amit el is érhetünk! (Az önismeret szükséges velejárója a szellemi úton való haladásnak!) A gyakorlat megvalósítása 1. Mindig hordjunk magunknál egy órát! 2. Az elhatározás: reggel meghatározom magamnak a cselekvéseket és a hozzájuk rendelt időpontokat. 3. A parancs: "10:12-kor felállok és mélyet lélegzem!" stb. 4. Naponta három-öt gyakorlat elegendő (kezdetben az elmulasztott tettek pótlására az ismétlések szükségesek, hagyjunk rájuk időt!). 5. Esetleges sikertelenségek előfordulhatnak; figyeljük meg, mi befolyásolja, mi okozza ezeket. Mulasztás esetén rögtön a helyszínen határozzunk meg egy új időpontot az ismétlésre. 6. Az első időkben segítségül szolgálhat az utasítások írásbeli lejegyzése. "A cselekedetkontroll úgy kezdődik, hogy az ember hozzáfog valamit rendszeresen megtenni, amire a mindennapi életben addig nem jutott volna ideje." Célunk az idő múlását uralni, oly módon, hogy az órát (belső óránkat) az újonnan kialakított időérzékünkkel percre pontosan be tudjuk állítani. Ezáltal aktív, alkotó cselekvőkké, az időfolyamatok részeseivé válunk, s nem folynak ki kezeink közül pergő homokszemekként a pillanatok. Az elhatározott feladatok pontos kivitelezése persze nem sikerülhet egyformán minden helyzetben és pillanatban. Figyeljük meg, melyek azok a körülmények, amelyek akadályt jelentenek, vagy a könnyebb kivitelezést segítik. Ezek lehetnek: - fizikai szinten: fizikai vagy szellemi munkát végzünk; szabadban vagy zárt helyiségben vagyunk stb. - éteri szinten: a cselekvést aktív vagy nyugalmasabb napszakban, munkahelyen vagy szabadidőnkben hajtjuk végre; egészségesek vagy betegek vagyunk stb. - asztrális szinten: milyen a pillanatnyi lelkiállapotunk; erős koncentrációt igényel-e a helyzet (például értekezleten, írás vagy játék közben végezzük a gyakorlatot) stb. Megfelelő végrehajtás esetén a kialakuló éteri áramlást zúgó vízáradatszerű érzésként ragadhatjuk meg, amely a fejtől a homlokon keresztül a szívhez, s onnan a felsőtest egészébe áramlik, TETT-re-KÉSZ-szé formálva minket. A folyamat hatásaként kiszabadíthatjuk magunkat a külső idő malmából, s időt teremthetünk. Megtanulunk uralkodni saját akarati impulzusainkon, és kezünkbe veszzük éter-testünk (időtestünk) testünk tevékenységét. Akarati tevékenységeink új alapokra helyeződnek, tetteinket nem ragadja el az idő árama. "A XXI. század embere aktív, cselekvő, tevékeny és egy helyben rohan!" Ehhez képest az időben két végletes hatás tud érvényesülni: az események siettetése a dolgok idő előtti megvalósulását eredményezi; ennek ellentéte pedig a túlzott lassúság, a folyamatok kibontakozásának visszahúzása. Az ahrimáni hatás a jövő dolgaiba vezet - azzal foglalkozva nem válunk a jelen pillanat éber részeseivé. A luciferi befolyás viszont a múlt történéseivel köti le a figyelmünket, így akadályozva meg minket abban, hogy a "most"-ba lépjünk.  A "rossz" tulajdonképpen nem más, mint a nem megfelelő térben és időben megvalósuló "jó". Amikor jelen vagyunk, térben és időben a középpontban - ahol a múlt és a jövő eggyé válik -, átélhetjük a végtelenség érzését. Ekkor az idő megáll, kitárul, kitágul. Feladatunk tehát, hogy Lucifer és Ahrimán hatását kiegyenlítve megvalósítsuk a két pólus közepét - az időben megtapasztaljuk a végtelenséget, a térben pedig az időtlenséget! A múltban átélt tapasztalatok, helyzetek jelenvalósága befolyásolhatja a "most" pillanatának átélését; visszahúzó erejükkel korlátozhatják választásunkat (hozzájuk menekülünk megoldásért emberi játszmáinkban, ösztönös reagálásainkkal). Ha cselekedeteink irányításába "belealszunk", ha csak "kívülállóként" vagyunk jelen, a dolgok nem bennünk és általunk, hanem maguktól történnek, azaz csak átfolynak rajtunk. Választható azonban ehelyett egy másik út is, amely kreatív, egyéni tanulási-tapasztalási lehetőségként éli meg a pillanatnyi helyzetet, s a folyamat adta fejlesztő aspektusokat veszi figyelembe mint építő ajándékokat. Ekkor találkozik bennünk a múlt és a jövő a jelen pillanatában! Ezt jelképezi a végtelen jele, a fektetett nyolcas középső kereszteződése is - ez a JEL-en-LÉT keresztje! Az ember alárendeltetett az előrehaladó (kronologikus) időnek; a görögök ezt "kronosz"-nak nevezték. Van azonban egy másik, nem mérhető, "fontos" idő is: ez a "kairosz", ami összekapcsolódik Krisztus lényével, belső Krisztus-lényünkkel. Ez nincs alávetve a fizikai idő törvényeinek, s így megáll az idő! Így fordítható át tehát a "pontos" idő "fontos" idővé. Amióta Krisztus lénye belépett a világidő történéseibe, a tér-idő hálójába (a karácsony úgy is olvasható, hogy "K-risztus A RÁCSON"!), őt követve mi is győzedelmeskedhetünk a kronosz zsarnoksága felett, és fellelhetjük saját sorsunk kairoszát, a "helyes" időpontot. Így teremthetünk időt az igazán fontos dolgokra, s ekkor elmondhatjuk magunkról: "Van időm, mert akarom!" Tulajdonképpen az élet minden egyes pillanata szabadon választható éberséggyakorlat, ami még az ember járásában is megnyilvánul. Figyeljük meg egyszer, hogy hová helyezzük magunkat, előre vagy hátra dőlünk-e menet közben? Lábfejeink összezárulnak-e a felénk közelítő jövő előtt, vagy folyton szétnyílnak, elébe futva az eseményeknek? Emberi találkozásainkban is ennek az éber jelenlétnek kellene vezetnie minket, hogy mindenkihez, minden pillanatban mint lény a lényhez tudjunk odafordulni! (Erre a sűrű nagyvárosi életforma, a tömegközlekedés stb. egyébként is minduntalan remek alkalmat kínál, csak észre kell vennünk a találkozásokban rejlő üzeneteket!) Ráadásul a tudatos találkozási pillanat nemcsak egyének, hanem közösségek, csoportok szintjén is megszülethet. Az ehhez szükséges feltételek megteremtése érdekében végezhetünk egyfajta kollektív cselekedetkontrollt is (például időkeretek betartása az összejöveteleken, pontosság stb.), így belső erőinket rögtön egy magasabb cél szolgálatába tudjuk állítani. Végül, megfelelő éberséget kifejlesztve a pillanat iránt, a természetnek, az elementális világ lényeinek a jelenvalóságát is átélhetjük! "Idők fordulóján a világ szellemi fénye belépett a földi létbe..." - mondta Rudolf Steiner. Mit értett vajon "idők fordulóján"? A kérdést egyéni és kollektív szinten is feltehetjük; eszerint a válasz is többrétű lesz. Egyrészt a múlt által hordozott objektív karmát Krisztus megváltó jelenléte szabad jövőválasztó erővel hatotta át! Másrészt ugyanakkor egyéni módon mi magunk is gyakorolhatjuk a legmagasabb szintű krisztusi cselekedetkontrollt, mégpedig a titkos név kimondásával: "Szeretlek!" Erre szólította fel tanítványait Jézus is: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Hiszen az igazi és legjelentősebb pillanat a legmagasabb lénnyel, a Krisztussal való találkozás Én-magunkban, másokban és a világban. A korszellemnek megfelelő feladat is ez: a tudatos találkozás átélése a jelen pillanatban az élő éteri Krisztussal. Vállaljuk fel tehát bátran jelenvalóságunkat, az "Én voltam" és "Én leszek" középpontjában álló "ÉN VAGYOK" keresztjét! 5. RÉSZ: A 3. asztrális szirom - Érzelemkontroll, higgadtság  "Ameddig nem sikerül nyugodtan, hidegvérrel a szerencsét és szerencsétlenséget elviselni, addig nem érthetjük meg a világot. Szeretet és gyűlölet nélkül kell a fájdalom és öröm értelmét megkérdezni - csak így halványul el látszattá az érzékek csalfasága, csak ekkor közli velünk szavát az Isten." Törekedjünk arra, hogy akár öröm, akár bánat ér bennünket, hangulatunk egyenletes maradjon. Célunk egy bizonyos életegyensúly - egykedvűség megszerzése, amely által a lélek uralmat gyakorol az érzések felett. "A szerencsétlenség, a veszély éppúgy felfegyverkezve találjon, mint a szerencse és a boldogulás lehetősége!!!" Rudolf Steiner Szokjunk le arról, hogy az egetverő öröm és a halálos szomorúság hangulata között ingadozzunk. Ha a magasabb megismerés útját keressük, akkor az örömöt és a bánatot is mérsékelnünk kell; tűrőképessé kell válnunk. Mértékkel adjuk át magunkat az örömteli és a fájdalmas élményeknek: mindkettőn méltósággal haladjunk át. Így semmi nem győzhet le bennünket és hozhat ki sodrunkból. Ez nem érzéketlenséget okoz, hanem az embert a körülötte le- és felszálló élethullámzásban erős központtá teszi, olyanná, aki kézben tartja magát. A szellemi iskolázás során érzésvilágunkban bizonyos higgadtságot érhetünk el, uralkodva érzéseink megnyilatkozásain. Minderről úgy is vélekedhetünk, hogy az érzéketlenség részvétlenné tesz a külvilággal szemben, ám más a helyzet. Jussunk el odáig, hogy uralkodni tudjunk bánatunk, örömünk kifejeződésein. Ezáltal környezetünk eseményeivel szemben fokozatosan fogékonyabbá válunk. Figyelve magunkra, őrizzük meg egyenletes hangulatunkat, óvakodjunk a szélsőséges, mértéktelen megnyilvánulásoktól érzelmeinkben. Nem az a gyakorlat célja, hogy az érzéseket elfojtsuk, hanem tudatos beleegyezésünkkel mutassuk ki azokat. Ne az érzelmek uraljanak minket, hanem mi uraljuk az érzelmeinket! (Ki az úr a házban? ÉN-tudat) A szenvedélyek azok az érzelmek, amelyek szenvedést szülnek. Ilyenkor egy vágy uralkodik felettünk (például: a dohányzás, az alkohol válhat ilyenné). A két szélsőséget luciferi oldalról: a teljes vágyözön; ahrimáni részről: a teljes vágytalanság képviseli. A közepet az ember által irányított "laza vágyak" jelentik. Saját érzéseink megnyilatkozását úgy kezeljük, hogy csak azok legyenek láthatóak kifelé, amelyeket mi magunk határozunk meg (esetleg egyáltalán semmi). Törekedjünk arra, hogy érzéseinket - azok szokásos testi megnyilvánulásait (például mimikát) - alaposan megismerjük, ehhez teremtsünk nyugalmat. Kezdetben nem tudjuk valamennyi lelki rezdülést és ezek kifejezésformáit azonosítani, ezért egyesével kutassunk. A gyakorlat elvégzése:  1. Válasszunk naponta tizenöt perc nyugalmi időt, s egy érzelmi kifejezést; határozzuk el, hogy ezt megváltoztatjuk a következő napon. (Csökkentsük; juttassuk erősebben kifejezésre, vagy közepes megnyilvánulást érjünk el.) Legvégül elhatározhatjuk, hogy egyáltalán nem engedjük kifejezésre jutni ezt az érzésbeli kifejezést. 2. Próbáljuk meg a következő napon elhatározásunkat megvalósítani - az érzések kifejezésmódját változtatva meg, s nem magukat az érzéseket. 3. Visszatekinteni a gyakorlási folyamatra, és meghatározni a következő nap gyakorlatát. Tennivalóink közé tartozik egy listát készíteni érzelmi kifejezéseinkről (kiválogathatjuk, hogy külső vagy belső forma-e). E jelenségek többnyire önkéntelenek, ezért nem mindig vesszük észre, megkérhetjük bizalmas barátainkat, hogy írják le ezeket nekünk - tükörként tartva elénk. Ezután feljegyzéseinket kiegészíthetjük érzelmeinkkel (vakmerőség, bátorság, gyűlölet, együttérzés, félelem, jókedv, öröm). Figyeljünk arra, hogy hogyan és milyen irányban túlozzuk el megnyilvánulásainkat, melyek azok, amelyek hiányoznak. Fontos az őszinte önmegfigyelés. Célunk a tiszta, szabad, elfogulatlan érzésvilág kifejlesztése - a magasság és mélység uralása, ahol a rokonszenv és ellenszenv egyensúlyban vannak. Kerüljük a mentegetőzést, racionalizálást, önámítást, önbecsapást. Ne utasítsuk el mások segítségét! Ne érzéseinket nyomjuk el a kifejezésmód szabályozása helyett!!! A temperamentumok is meghatározóak lehetnek - melankólikusok, flegmatikusuk fokozni próbálják a kifejezést; kolerikusuk mérsékelni. A figyelem szintje: 1. Fizikai: mimika, testbeszéd, elpirulás, könnyek, remegés stb. 2. Éteri: elszaladni, sírni, hisztérikus reakciók stb. 3. Asztrális: izgalmak, lelki hidegség, zavar, egykedvűség, szégyen, levertség stb. Segíthet a gazdag érzelmi élet kialakításában, ha a megnyilvánulásokat megpróbáljuk elképzelni és lefesteni, megjeleníteni. A kialakuló éteráramlás a szívből a kezekbe, lábakba, és végül a fej felé áramló belső hő és boldogság, a nyugalom érzése. A saját uralmunk alatt tartott érzelmi élet a Földön alapszik, kezünkön át saját cselekedeteinkbe sugárzik, és a fej által saját szándékait világítja meg. A belső függetlenséget, stabilitást és nyugalmat az asztráltest feletti uralom adja, s ez lelki erő- és fényforrássá válik. Az érzések új alapokra helyeződnek azáltal, hogy kiszabadítják magukat az önkéntelen, tudatlan megnyilatkozások kényszeréből.  "A csend Isten legerősebb hangja." A lélekben megszülető csendben az ember "Istenre figyelő, hogy mi az akarata..." Az az ember, aki a magasabb világok, a Szellem hangjára figyel. Az érzékek, érzelmek, érzékelés befolyásolhatják tapasztalatainkat, ez az asztráltest túlzott uralkodása, mely a lélek alsóbb szférájába húz. A tudati lélek célja a Szellem felé emelni, vezetni a tudat, a megértés ereje által. A Szellem és lélek határán munkálkodhatunk a megdolgozott, átalakított asztráltevékenység által, amelyből a manaszerők fakadnak. Ennek is folyamata van, melynek kezdete az érzelmek kontrollálása. Majd emeltebb szintű gyakorlása az átalakított manaszerők aktív alkalmazása a mindennapi életben. Ha a bennünket érő sorsfordulatokra azonnal élénk lelki reakcióval felelünk, ez megtöltve tudatunk - figyelmünk elé lép, lefedve éberségünket. Megakadályozza, hogy feltegyük a kérdést: "Mit üzen ez a helyzet nekem?" E kérdés a megértésre irányuló, felfedező, előítéletek nélküli, őszinte megközelítésből fakad. A Szellem, illetve a szellemvilág minden jelenségben, eredményben, folyamatban hordozott rejtett üzenetét próbáljuk megfejteni, megérteni. Mire ad lehetőséget az adott helyzet? Miben fejlődhetek általa? Nyitott szívvel fogadjunk bármit a szellemi célok érdekében. Mint ahogy az élet célja: az élet maga; itt is a folyamatban, a mindennapi életgyakorlatban csiszolódnak gyémánttá az egyes lélekfelületek, tisztán tükrözve azután a Szellem fényét. Ha a tökéleteshez eltúlzott (kitörő) érzelmeket kapcsolunk, kialakulhat egyfajta erősen szubjektív, részrehajló válogatás. Ki lehet a bírája annak, hogy mire van szükségünk a lélekfejlődés szempontjából??? Mi magunk hogyan tudnánk szellemi felelősséget vállalni ezért - a karmikus összefüggések ismeretének hiányában? Ez egyfajta elkényelmesedő válogatást eredményezhet: ami kellemes, örömöt, boldogságot okoz, azt felveszem a lelkembe, a világomba; a többit kizárom. Nem minden fejleszt és üdvös, ami kellemes - nem minden arany, ami fénylik, illetve arany lehet az is, ami nem fénylik... Ha hálával elfogadunk mindent - lehetőségként a fejlődésre -, akkor egyfajta lélekátalakító alkímiát valósítunk meg. Szellemi kifényesített aranyaink pedig egy másik mértékkel méretnek, s így boldogságunk titka a lelki gazdagságunkban rejlik. Mindaz, amit a szívünk transzformáló ereje által engedtünk áthatni élettel, így valódi létéhez közelíteni - egy része lehet az általunk megváltott világnak. A ránk bízatott világmegváltást önmagunkban kezdhetjük el, hiszen nem a külső világot kell uralnunk, hanem hatalmunk a számunkra adatott belső világunk felett lehet. E munka alapja az éber megfigyelés, az abból fakadó önismeret. A belső csendben "a magasabb odahallgatás(unk) füle" objektíven képes meghallani a rejtett szellemüzeneteket. Bízzunk a hierarchiák segítő jelenlétében, s fogadjuk el, hogy ők tudják, mikor, mire és miért van szükségünk. Ennek irányítása nem a mi hatáskörünk!!! Az erre vonatkozó karmikus "kutakodások" érdeklődésünket elterelik a helyzet hozta ajándékoktól. A lelkünkből fakadó alázat lehet az az erő, amely minden és mindenki, a mindenség felé állandósíthatja az elfogadás-kész éber várakozást.  Mi alapján válogatjuk a kegyelem adta lehetőségeket? Melyik az, amely kevésbé jelentős? Ez csak rajtunk múlik, megélés, megértés és tudatállapot kérdése. Képessé válhatunk egyre több pillanatban magunkhoz engedni a bennünk élő szellem; Krisztus erejét, s üzenetét meghallva teljesíthetjük élő akaratát. Gyermekkorban érzelmeinkben élünk, néhányan egyik szélsőséges érzelemből a másikba csapódnak. De még é1 a nyitottság, hiszen bármi jöhet - pillanatonként változik a lélekhangulat. Felnőttként azonban bizonyos érzelmek (elvárások) fogva tartanak bennünket, vagy görcsösen elérésükre törekszünk (öröm, boldogság). Ekkor lelkünkben nincs igaz(i) csend, s a víz (=asztralitás) kifolyik kezeink közül - "lélekhajónk" egyensúlya könnyen megbillenhet. Már el is veszítve azt, amit olyannyira akartunk... Hullámzásaink viharában e szélsőségek magasba vagy a mélybe repíthetnek, de tudjuk-e eközben az útirányt? ("Amint fent, úgy lent.") A közép egyfajta állandóságot ad a változások hullámzásában. Érzelmeink bennünk lehetnek, de nem általuk létezünk a világban: "Én nem az érzelmeim vagyok." A velük való túlzott azonosulás nem engedi a tiszta szellem erejét megnyilvánulni (ÉN: ÉN VAGYOK!) A lélek egyensúlyát a szellemi közép tarthatja meg. A szeretet mindent elfogad, nem válogat: maga Krisztus. Így minden helyzetben hozzáenged az élő erőhöz, mely megpróbálja burkából kibontani a valóságot. Amikor a tényleges - Szellem által küldött - üzenet felcsillan, megtisztított érzéseink fényében cselekedhetünk egy magasabb moralitásból kiindulva. Minden érzelmünk belső magját ez a tisztaság adja, így a Szellem uralkodik a lélek megnyilvánulásain, és nem fordítva. E folyamatot jelképezi a manicheista úrvacsora, ahol a lélek erőit az uborka (Hold-jelleg és sarló forma), a szellemi Nap-erőket pedig a kerek manasz-lepény hordozza. Az étkezés-meditáció során felvesszük mindkettőt magunkba, és egyesítjük, áthatjuk őket egymással. Korunk fő feladata ez az egyesítés a lélek és Szellem határán: a tudati lélek kifejlesztése. Elsőként MANI valósította ezt meg Parsifálként inkarnálódva. Ő a Jézustól (hordozó lélek) Krisztushoz (hordozott Szellem) vezetőnk. Minden helyzetben törekedjünk annak felfedezésére, hogyan emelhetőek fel a lélek megnyilvánulásai belső erőink által a moralitás szintjére. A lélek fejlődésének, változásainak tudatos átélése, megtapasztalása a folyamat célja. Ebben segítőink angyalaink, akiknek asztráltestünkbe van bejárásuk. Ők a tudatos önmegismerésünk, ÉN-megismerésünk által megragadott felismeréseket láthatják meg, érzékelhetik fénylő kincsekként: a Szellem tüzében próbára tett arany ez, a valódi szíverő. 6. RÉSZ: A 4. asztrális szirom - Türelem, tolerancia Türelem, tolerancia  Az emberekkel, más lényekkel és tényekkel szemben tanúsított türelem kialakítása az elérendő célunk. Ennek alapja az őszinte szeretetteljes figyelem. Ahhoz, hogy ez valóban működni tudjon, az előző gyakorlat segítségével kialakított érzelmi egyensúly segíthet. Hiszen az objektivitásunkat a megfigyelésben erősen befolyásolhatja egyéni, szubjektív asztralitásunk, véleményünk. Ha ezt uraljuk, úgy kialakul a környezet iránti bizalom, az elfogulatlanság; és minden dologban a lényeget: a szépet és igazat keressük. Maga a gyakorlat abban áll, hogy amivel találkozunk, annak csak a pozitív oldalát találjuk meg, fedezzük fel! Ha a gyakorló egy olyan tárggyal, helyzettel találkozik, ami számára kellemetlennek, ellenszenvesnek, negatívnak tűnik, akkor próbálja meg a pozitív nézőpontokat felismerni. Napi tapasztalataink során válasszunk ki néhányat, és a helyszínen leljük fel egy pozitív vetületét; fűzzünk hozzá egy építő gondolatot. Ez minden szituációban lehetséges! "Senkinek sincs mindig teljesen igaza, és senkinek sincs mindig helytelen véleménye." Ha a pozitívat észleltük és tudatosítottuk, fejlesszük ki magunkban a hozzátartozó érzéseket. Alkatunktól, jellemünktől is függhet az, ha a negatívat gyorsabban észleljük a jelenségek kapcsán. Kerüljük a szándékosan kialakított szubjektív szimpátiát, amely nem a konkrét, tiszta kereső megfigyelésen alapszik! A helyszínen a közvetlen megfigyeléskor valósítsuk meg a gyakorlatot, ne egy későbbi időpontban. Tartsuk meg egészséges ítélőképességünket, ne egy rózsaszín pozitivista szemléletmód fedje be észlelésünket! Aki valóban komolyan keres, az talál valami elismerésre méltót! A gyümölcsöző a dolgokban nem az, ami hiányzik belőlük, hanem, ami bennük van! A lélek erősen hajlik a negativitásra, ezt a tendenciát azonban ellenőrizni tudjuk! Az asztráltest megszabadul a rossz akarattól, és békesség, jóakarat költözik az emberbe. A figyelem szintjei: - fizikai: tárgyak - természetesek és mesterségesek egyaránt, - éteri: természeti jelenségek (zivatar, áradás, földrengés), szociális élet problémái (betegség, elválás), - asztrális: felfogások, vélemények, világnézetek, ideák. (Segítséget adhat egy ellenszenves jelenségeket felsoroló lista leírása is. Sok minden negatív reakciót válthat ki, amiről nem is gondoljuk.) Az éteráramlás a szívben koncentrálódott boldogság és öröm érzése főleg a szemen, majd a bőrön keresztül átsugárzik a környezetre. Mindezek által mintha megnőnénk, kitágulna étertestünk. A szeretet mint érzésbeli erő jelenik meg. Az érzések megszabadulnak a rokon- és ellenszenv korlátozó válaszútjától. Virágot látni a magban  E morális indíttatású szívérdeklődés alapozza meg azt, hogy megértsük mindazt, amit a sors elénk hoz. A tökéletlenségre, gonoszságra és rosszaságra nem fölösleges kritikával felelünk, hanem megértésteljes együttérzéssel feltárjuk annak üzenetét. Ahogyan a napfény sem kerüli a rosszat, a gonoszat, úgy mi sem vonhatjuk meg semmitől és senkitől szívünk figyelmét, szeretetét. Tökéletes példaként Krisztus - a Nap-lény - járt előttünk, hiszen mindenkire (így a bűnösökre is) egyaránt árasztotta áldását. Ezt a türelmet, bizalmat, a másik fejlődésébe vetett hitet közvetíthetjük találkozásaink során embertársaink felé. Az elvárásoktól mentes elfogadás ösztönözheti őket a fejlődésre. Egy szellemi látással rendelkező ember türelmét (többek között) az a tény adja, hogy látja a társa fejlődési folyamatát: honnan hová fog jutni, mibengyarapszik ezáltal. Ha ez a mélyreható átalakulás valóban megtörténik, akkor az időtényező talán nem is olyan fontos. Ezzel a toleráns, elfogulatlan figyelemmel a másik szabadságát is megőrizzük, mert hagyjuk őt olyannak lenni, úgy megnyilatkozni, ahogyan azt ő akarja. Ha önző módon befolyásolnánk kivetített elvárásainkkal irányítva mások véleményét, életét, úgy eltérnénk a miatyánkban megfogalmazott kéréstől. A "Legyen meg a Te akaratod!" helyett a "legyen meg az én akaratom" érvényesülne. Ez az én azonban nem a legmagasabb isteni valónk akaratát közvetíti, hanem önösségünk kifejezője. Arra azonban nagyszerű lehetőséget ad, hogy türelmesen, nyitottan megfigyelhessük jelzéseit és elkezdjük önmagunk formálását. Ezt az érzéket kifejlesztve figyelmünket minden dologban a jó, a szép, értékes sajátosságokra - nem elsősorban a kifogásolhatóra, a csúnyára és az ellentmondásokra irányítjuk. Eltűrjük az esetleges kellemetlenségeket, és amennyire erőnkből telik, a rosszat jóra fordítjuk. Ha elzárkózunk előle, nem történik meg a lehetőség erre az átváltozásra, megváltásra. Az ember az a hely, ahol az élő Krisztus erejével az ellenerők találkozni tudnak. Nagy feladat ennek a tudatos felvállalása, megvalósítása. Korunkban egyre inkább szükség van az emberek, embercsoportok, vallási felekezetek és a nemzetek közötti megértésre, toleranciára. Minden létező küldetéssel, lehetőségekkel érkezik a világba. Ha nem lenne Isten akarata szerint való, akkor ő meg tudná szüntetni azt bármikor. Miként az Atyában él teremtményei léte iránt ez az IGEN, úgy felfedezhetjük mindenben elrejtve a létértéket. Kutassuk, keressük hát a különlegeset, kiemelkedőt; merjünk rácsodálkozni a dolgokra - csodákat élhetünk meg ezáltal! Átsegíthet a jelenlegi kedvezőtlenebb állapoton az, ha utunkon az elérendő vezet. Ez nem azt jelenti, hogy behunyjuk szemünket a hamisság, csúnyaság, értéktelenség előtt - ne tévesszük össze a kritikátlansággal a pozitivitást! A megismerés vezessen és egyedi véleményt alkossunk a tapasztaltakról, de óvakodjunk az ítélkezéstől. (Az ítélet egyfajta negatív kritikával ér fel.) Különbség van a személyiségből eredő rokon- és ellenszenv - és azon álláspont között, amely szeretetteljesen helyezi magát a másik lényébe, helyzetébe egy kutató kérdéstől vezetve: "Mi készteti a másikat arra, hogy ilyen legyen, és így cselekedjen?" Ez a türelmes ember Grál-kérdése. Így azon igyekszik, hogy segítsen, ahelyett, hogy bírálna. Minden türelmetlenség az asztralitásból fakad. Az "Én ezt jobban tudom!" gondolatot esetlegesen hatalomvágy, uralkodás is indíthatja. Talán a "másképpen tudom" lenne a megfelelő megközelítés. A másság ajándék, fogadjuk el! A szellemi úton járó ember feladata önmagával szemben is türelmet gyakorolni. Elfogadással lenni az adott pillanat, fejlődési állapot, a JELEN iránt. Feladatunk a múlt hibáit, történéseit tolerálni, a jövőt pedig türelmesen kivárni. Mivel nem várunk el semmit, sohasem türelmetlenkedünk. A vallási tolerancia a toleráns vallásokban A türelem elérendő erényként szerepel a fontosabb vallási irányzatokban. A buddhizmus korában a szívcsakra hat asztrális szirmát a következő gyakorlattal serkentették: nagylelkűség, önfegyelem, türelem, bátorság, meditáció, bölcsesség. Életünket rendszerint elvárások, törekvések jellemzik, így ezek ellenállásokba ütközhetnek. Ahhoz hasonlítható ez, amikor egy vak ember fut, hogy elérje célját. A türelmes ember minden élethelyzethez képes alkalmazkodni, nem meggondolatlanul ösztönös, nem érheti semmi váratlanul, nem fél az új helyzetektől. Közte és a helyzet között egy bizonyos tér, távolság keletkezik, amelyben bármi(!) megtörténhet... A korszellemnek megfelelő szív út negyedik gyakorlatát szintén e türelem képezi. A manicheista beavatási út alapja is ez. Mani tanításaiban szól a türelmes emberről:  - Szíve mindig irgalmas, harag nem kél benne. Igazságtalanságot látva a nemes haragon túllépve, azokat szelídséggel, szeretettel áthatni a dolgunk. - Kifogyhatatlan örömöt táplál, bosszús gondolata nem támad - Vetődjék bárhová, szíve mentes a gyűlölettől. - Nem erőszakos, nem makacs, szája nem ismeri a durva beszédet. - Akár belülről, akár kívülről törne rá kínzó gyötrelem, hogy türelmét kikezdje, megadással képes elviselni azt. Megszívlelve ezeket felemelhetjük nemzetünk, majd a nemzetek szintjére is! A magyarság történelme során igen változatos impulzusokkal találkozott, sok néppel érintkezett. Lehetőségünk van valódi érdeklődést tanúsítva értékként elfogadni ezek üzenetét, ajándékát! Nehéz fordulópontokat, történelmi válságokat is segíthetne átértékelni az efféle hozzáállás. Megbocsájthatjuk tehát a viharos időkben okozott fájdalmakat, hiszen népünkben - "balsors, akit régen tép"-, e szenvedések által fejlődhet ki küldetésünk tudata és felvállalása. "Mutasd meg irgalmas szíved népednek, szent példaként szolgáljon minden léleknek. Segíts, hogy felnyíljon szíve minden magyarnak, üdvére legyen a Szívország a világnak!" 7. RÉSZ: Az 5. asztrális szirom - Hit, bizalom Hit, bizalom "Ne tápláld magadban a babonát, de éppilyen biztosan, kegyelem nélkül üzenj hadat a benned lévő hitbeli aléltságnak..." Ch. Morgenstern A tanítvány előrehaladásának következő lépcsőfoka a szív útján: az élet jelenségeivel szemben kialakítani az elfogulatlanságot. Minden ember és lény iránt, valamint cselekedetei közben is ez a bizalom töltse el lelkét, ez vezesse. Ha valami tudomásunkra jut, akkor legyünk készen minden pillanatban - ítéletektől, előítéletektől mentesen - addigi véleményünket felülvizsgálni és összehasonlítani azzal, ami elénk kerül. "Nem hiszem, mert eddigi véleményemmel ellenkezik" - ezzel a hozzáállással engedjük, hogy korábbi élményeink, tapasztalataink megfosszanak bennünket az állandó nyitottságtól és a kételkedést erősítik bensőnkben. Maradjunk mindazzal szemben fogékonyak, amivel kapcsolatba kerülünk, és bízzunk abban, ha valamilyen szándékunk van, az meg tud valósulni. Akár a százszoros sikertelenség se térítsen el elhatározásunktól, mert ez az a hit, amely "hegyeket tud elmozdítani", s legyőzheti a csüggetegséget. Törekedjünk mindenütt és minden alkalommal arra, hogy a dolgoknak és lényeknek megnyilatkozásaiból meghalljuk azt, ami számunkra új. Ha készek vagyunk arra, hogy ne a megszokott, hanem új szempontok szerint nézzük a világot, akkor minden jelzésből, a falevelek rezdüléséből, a gyermekek gügyögéséből is tanulhatunk! Bizonyos szempontból azonban nem hagyhatóak figyelmen kívül a megszerzett tapasztalataink sem! Egyik részről a múltbéli átéléseink, másik oldalról pedig az új felvételére való hajlandóság segítsen a jelenben eligazodni. Mindig feltételezzük, hogy az új élmények esetleg ellentmondhatnak a régieknek! Kíséreljük meg azt az érzést kifejleszteni, hogy teljesen elfogulatlanok legyünk egy soha nem hallottal vagy látottalszemben! Az "ezt nem hallottam, ez tévedés" - érzületet el kell vetni, hogy ne legyen akadály, amit eddig törvényként ismertünk el. Ismereteinket ki kell bővítenünk, hogy egy látszólag hih etetlen tényhez megkapjuk a hátsó ajtót - a hitet. A gyakorlat megvalósítása:  - A lehetetlennek látszót lehetségesnek tartani! - Minden alkalommal, amikor egy dolgot, állítást, szituációt hihetetlennek vagy lehetetlennek tartunk, azonnal nyissuk meg lelkünket ott helyben, és tartsuk lehetségesnek azt! - Jelmondatok: "Ez bizonyos körülmények között lehetséges." "Még nem tapasztaltam mindazt, ami létezik." - Éberré tenni magunkat felfedezve a gyakorlási helyzeteket az életben. - Figyeljük a velünk született alkati tendenciákat, melyek szerint csak a már tapasztaltat, megszokottat tartjuk igaznak és valóságosnak. - Nyissuk meg lelkünket az új lehetőségek számára, mindazt vegyük fel magunkba, amivel találkozunk. Ne várjunk az állásfoglalással, ne halogassuk azt. Belső meggyőződés, gondolkodás nélkül ne fogadjunk el ismeretlen dolgokat. Saját tapasztalataink sokszor tökéletlenek és hiányosak. Gyakoroljunk nyíltságot, ne csak vakon higgyünk, értsük meg a legtisztábban a tényszerű körülményeket. Figyelmünket kiterjeszthetjük: - fizikai szinten: beszámolók szokatlan jelenségekről (például: ufók, lochness-i szörny, földönkívüliek), - éteri szinten: vízenjárás, levitáció (lebegés), az anyag szétoszlatása (dematerializálódás), - asztrális szinten: szellemi látás, halálközeli élmény, lényélmények, szellemi gyógyítás. Segíthet egy lista összeállítása, amelyen az eddig elutasított dolgokat feljegyezve azokat tudatosíthatjuk. A gyakorlat hatására kialakuló éteri áramlás vibráló, remegő érzésként jelentkezik, ahogy a környezetből az érzékszerveken és a bőrfelületen keresztül beárad a testbe. Érezzük, hogy magával a szeretettel - a fizikai érzékszerveken kívül - tudunk érzékelni. "Ne vess el semmit, amíg nem értetted meg ne fogadj el semmit, amíg nem értetted meg." (Rudolf Steiner) A jelenlegi, ötödik kultúrkorszak (tudati lélek kora) feladata a négy emberi erény után az isteni erények közül a hit kifejlesztése (hatodik kultúrkorszak: remény, hetedik kultúrkorszak: szeretet). Ha folyamatos vizsgálat párosul e felvevőképességhez, melyet áthat a szeretetteljes megismerés és őszinte odafordulás; figyelem, akkor nem esünk a hiszékenység hibájába. Ha a furcsa, még ismeretlen (egyelőre megismeretlen!) dolgoknak nem nyitjuk ki szívünket, akkor sorsunkba sem tud belépni az effajta kegyelem, a ,,véletlen" (amit eddig nem véltünk, gondoltunk). Bármi történik is, higgyük, hogy annak jelentősége, üzenete van, még ha e felismeréshez nagyfokú elfogadás is szükséges. Elfogultság az, ha önmagunk véleményét, korlátainkat ráhúzzuk a felénk érkező új impulzusokra, s amennyiben nem illenek szemléletünkbe, akkor kizárjuk őket. Mi alapján tehetjük ezt? A világ végtelen lehetőséggel ajándékoz meg bennünket, ne szabjunk hát határokat! Szabadságunkban áll választani az elutasító "nem" vagy az "igen, ez lehetséges" között.  Az ember, aki lényéből megalkot, létrehoz, kitalál valamit, úgy élheti meg, hogy az ő saját tulajdona - ha cáfolat, támadás éri azt, ezt sértésként, sérülésként foghatja fel. Buddha szerint a szenvedés legfőbb oka az a szó, hogy enyém! A bibliai Ábrahám életpéldáját szem előtt tarthatjuk, aki hite bizonyítékaként gyermekét is feláldozta volna. Mi mit áldozunk fel? Pillanatról pillanatra tudatos munkával önös akaratunkat aláhelyezve a "Te akaratod"-nak. "Bizalom a szellemvilág mindenkor jelenlévő segítségében." A valódi hit a megpróbáltatásokban mutatkozik meg igazán, nem csügged, hisz a hit áthidaló, megtartó erejében. A bizonytalanság ne szüljön bizalmatlanságot. A belső biztonság adhat bizonyosságot, ne kívülről várjuk! Önmagunkba vetett hitünk könnyen önhittségbe csaphat át. Jövőbe vetett bizalmunk alapja a bátor, egyedi változtatási képesség. Ne adjuk át a kilátástalanság általános tendenciájának akaratvilágunkat. A letompult akarati tevékenység következménye egyfajta öröklött, (generációktól, koroktól) berögzött szerkezet - séma átvétele, egyfajta tapasztalati rabság, behatároltság, determinizmus, korlát (ahogy az adott kor lát!). Ahrimáni hatásra ezek az érzéki benyomások függővé tehetnek, és a múlt meghatározóvá válhat. Célunk lehet átszakítani az általa szőtt időfüggönyt, amely káprázat. Az éteriségben, eleven külvilágban a hétköznapi idő irányítója Ahrimán, így a halálerők, az elmúlás hordozója is. Az étertestre és érzékszervekre hatással van: azokat megkeményíti úgy, hogy ne tudjanak az érzéki jelenségek mögé hatolni. Csak a materiálisat engedi észlelni. Ha ezeket az akadályokat legyőzzük (ezt a látószervet kikapcsolva, anélkül, hogy a látást kikapcsolnánk), akkor érzékfeletti szellemi látás jöhet létre. Ily módon az akarat már nincs csak az érzékelhető világhoz láncolva, attól megszabadult. A változtatás felvállalása a feladatunk! Lucifer belülről kísért, így az ő csapdája a túlzott szabadosság e téren is: a hiszékenységbe vinni. Mai korunkban "szellemi dömping" érvényesül, a New Age, az "új kór" ajándékaként. Az új élmények feldolgozása kutató, kereső hozzáállással, komoly összehasonlító, megértő, kérdező munkával, folyamatos aktív akarati tevékenységgel történhet. Ha mindenre rácsodálkozunk, ami újat adhat, úgy nem zárjuk ki a létjogosultságát, megadjuk a dolgok, a vélemények alkotóinak szabadságát. Idővel a moralitás is formálhat e szűrőn. A tévhitek fakadhatnak a meg nem újításból, rögződés által (Ahrimán), vagy a tévedésekből, amikor nem valódi szellemi megismerés vezet ismeretekhez. A szellemi igazságok mindig valósak - idő- és térállóak! Hinni a szeretet erejében - ez ad állandó megtartó erőt. "Hitem bár erős, de mondd, mit ér, ha szeretet bennem nem él?!" (Testvérek)  Ha valamit nem hiszünk el, az annak a létezésén nem változtat, csak az enyémen... Ami hihetetlen, az lehetetlen: elvonjuk a lehetőség, a szabadság erőit, hogy hozzánk jöjjenek. A hitetlenség előképe Tamás apostol esete Krisztus sebei kapcsán. Milyen mértékű bizonyosságot, megbizonyosodást akarunk még a Golgotai Misztériuma óta? Az élő Krisztus valósága hitünk forrása. Az emberiség számára már lehetetlenné vált sorsát (objektív karmáját) önnön erejéből jóra fordítani. E hitvesztettség okozója a mélyreszállás az anyagba, a fizikai tapasztalatok világába (csak ez bizonyult elfogadhatónak számukra). Krisztus hozott lehetőséget a változásra, megváltásra: Ő tekinthető "hithozónak" is. A vérséggel átörökített tapasztalatok kizárólagosak voltak, de fel kell újítanunk, és egyedivé tennünk a hitet (saját akaratunk és szíverőink által megdolgozottá). "A te hited gyógyít meg téged." - ez a gyógyerő abban rejlik, ha lehetségesnek tartjuk a választást, vállalunk bármit, amit a kegyelem, az isteni akarat ránk szab... Hitünkben segítőnk a létezőkkel szembeni elfogulatlanság: a fénycsírát, a krisztusi magot keresve mindenben, nem lesz olyan, amit elvetnénk. A régi szellemi látás lényérzékelés volt. A szellemi érzékszervek letompulása óta egyéni akaratra van szükség a visszatéréshez a szellemi világba, az Istenhez. Híd lehet e szakadék áthidalásában a hit. "Látatlanul" is segíthet a számunkra még nem érzékelhető világokban léteznünk. A nem látott dolgokban való bizonyosság által önállóan küzdjük fel magunkat az érzékfelettibe, mikor az anyagi világ jelenségei mögött próbáljuk a szellemi létezők valóságosságát tudatosítani (például: az elementális világok lényeit). Egyfajta megújított sorskezelés alapját képezheti ez a hozzáállás: a másikba vetett hittel új és új lehetőségként meglátni a lényt (a szellemi érzékszerveink által még nem érzékeltet). Ugyanakkor a bizalommal telített, nyitott légkör a konfliktusok kezeléséhez is fontos. A hit legyen megtartónk: hitünk a kegyelemben, a világ jövőjében, amely lehetséges, ha hagyjuk és akarjuk valósággá válni a megváltást!!! "Higgy a szeretetben, és ne fordulj máshoz..." 8. RÉSZ: A 6. asztrális szirom - Kitartás, állhatatosság  Kitartás, állhatatosság"... nincs akaratának rabságában;az áradó érzéseknek mértéket szab;túl mély, semhogy a tagadástól megbetegedjék -túl szabad, semhogy rögződések lakjanak benne... Így kapcsolódik az ember a szellemek birodalmához." (Christian Morgenstern) E gyakorlat két aspektussal rendelkezik. Egyrészt törekedjünk a kitartás képességének kifejlesztésére: ne hagyjuk - különböző befolyásoknak engedve - a kitűzött célunktól eltéríteni magunkat. Az akadályok ne tartsanak vissza az elvégzendő dolgoktól (míg azokat helyesnek látjuk); hanem vegyük felhívásként a munkára, leküzdésre. A szívcsakra gyakorlatok eddigi végzésekor biztosan már többen gyakorolták ezt az erényt! Ha állhatatosan véghez visszük elhatározásainkat, akkor kialakulhat bennünk a korábban említett másik hatásként a belső egyensúly és harmónia. Az öt tulajdonság harmonizálásával megszületik az összhang az intellektus, az érzésvilág és a moralitás között. Ez adhat szellemi súlypontot, alapot és egyfajta szilárdságot az életben. Nem kell kerülnünk a nyitott együttélést a világgal, hagyjuk hatni magunkra. Ez a biztonságérzés az élet ide-oda húzó tényeitől nem menekülni késztet, hanem ellenkezőleg: a teljes odaadásra, a harmónia szilárd megőrzésére indít. Ehhez a tanítványnak öt lelki tulajdonságot kell az iskolázás során elsajátítania: 1. gondolatkontroll, 2. cselekedetkontroll, 3. érzelmi egyensúly, 4. pozitivitás, 5. hit, bizalom. Aki ezekre időt fordított, annak most lelkében e jellemvonásokat harmonikus összecsengésbe kell hoznia. Az emberben ez megvalósulva a mélységes öröm és elégedettség érzését kelti, mintha az ember a bőrén túl terjedne, mint egy sugárzó lény. Ily módon árasztja ki a Földtől a földön keresztül a szellemi világba a szeretetet mint gondolkodási erőt Az öt gyakorlatot újra meg újra elővehetjük. Pontosan, lehetőleg írásban tervezzük meg a végrehajtás idejét! Válasszunk gyakorlatcsoportokat, például: - 1. és 2., vagy 2. és 5. - 1., 2. és 3., vagy 2., 3. és 4. -1.,2.,3.és 4. Fontos felismerni és összehasonlítani az egyes gyakorlatok hasonló és eltérő tulajdonságait!!! Figyeljük meg ezek hatását a három lelkierőre - gondolkodás, érzés, akarat - és kapcsolatba hozhatjuk az ellenerők működési szféráival. Szívcsakra gyakorlatok
Tudatosan fejleszthetünk ki hálát bizonyos dolgok iránt: - e gyakorlat segítségével az Én átdolgozza a burkainkat - az Én-tevékenységünk oka, hogy ezeket végre tudjuk hajtani - testi-lelki felépítésünk is megváltozik ezáltal - megérthetjük, hogy a mindennapi gondolkodás, érzés és akarat magasabb szintre emelkedik. A hat gyakorlat egységes organizmust alkot. Egyes gyakorlatok poláris viszonyban állnak egymással: az egyik főleg a gyakorlóra, a másik inkább a világra vonatkozik (belső és külső vetület). A hat gyakorlat következménye, hogy csökken a nehézségi erő az ember gondolkodási képességére, s így e tevékenység lassan eloldódik a mozdulatlan agytól, és az élő, életet adó szívvel köti össze magát. A káosz urai, az aszurák arra törekszenek - egészen lehatva a fizikális szintig -, hogy mindent formátlanná, kaotikussá tegyenek. Ma a Földön a fizikai test alapja a földi létnek, az inkarnációnak. Ha ez nincs, akkor nem lennénk képesek itt a Földön fejlődésre. Ahogyan testünkön belül folyamatosan az anyag "kaotizálódik" és aztán újjáalakulva felépíti azt a megújuló sejtekben; úgy önálló, tudatos teremtőerőnk által az átalakító erő: a tiszta szeretet révén a mindenség harmóniájába illeszkedhetünk. Ez adja meg a szabadság formáját, a valódi rendet. Az embereket mint gondolati lényeket a szeretet gyakorlása egymással összeköti. Krisztus áldozata teszi lehetővé, hogy az ember képes megnyitni szívcsakráját. Ő volt az első, aki teljes mértékben a szívével gondolkodott! Így a logikus gondolkodást is feltámasztotta. Az ember a bűnbeeséskor evett a megismerés fájáról, ezáltal belépett a földi létbe, halandó lett. Ha az ember eszik az élet fájáról (azaz kifejleszti a szívgondolkodást) képes lesz legyőzni a halált és az új Paradicsomba emelkedni.  A fejgondolkodás az adott nyelven, a szívgondolkodás általános emberi szívnyelven történik. "A szellemi kutatónak, ha a szívével átélteket közölni akarja, azokat a logikus gondolkodás ruhájába kell öltöztetnie." (Rudolf Steiner) Ahogyan Krisztus plántálta bele a Földbe az újfajta gondolkodás magvait, Michael kiszabadítja és eloldja a gondolatokat a fej tartományából, és szabaddá teszi azok számára a szívhez vezető utat. Az ott élettel újra feltöltött gondolatokba beáradhat a lényegtől áthatott szellemi valóság. Így leszünk a kozmikus gondolatok éltetői, s azok által magunk is élővé válhatunk. Emlékeztetőül:  - A gyakorlás kezdésére legalkalmasabb az ősz!- Érdemes írásban gyakorlási tervet készíteni, tapasztalatainkat egy naplóban rögzíteni. A kezdő napnak legyen meg a hangulata (például egy nevezetes nap). - Legalább négy hétig kell egy gyakorlatot végezni. (Legoptimálisabb addig, amíg az éteri áramlásokat biztosan érezzük.) - Az elsőtől haladjunk egyenként, mellévéve a következőket, majd a végén mind a hatot egyszerre végezzük. - Ha egy hatos ciklust befejeztünk (például 6 x 4 hét), akkor bizonyos szünet után elölről el lehet kezdeni.- Addig folytassuk az iskolázást, míg az egyes szirmokhoz tartozó erények szokássá válnak (azaz megváltozik étertestünk is). - Ha valami nem sikerül tökéletesen, elemezzük; tanuljunk belőle, és a következő ciklusban figyeljünk a hibaforrásokra. - Ha az ember egyéb ezoterikus gyakorlatot végez (meditáció, mantrázás, stb.), káros hatások is érhetik. Ilyenkor az ellenerők felfigyelnek az emberre, a szívcsakra gyakorlatok megvédenek az okkult praxis káros behatásaitól. - A csakrák felélesztése hosszabb folyamat (sokszor egy élet sem elegendő).- Nem lehet csak úgy "kinyittatni", mert visszazáródik! - Valóban akarjuk-e ezt a "vállalkozást"? (Jobb, ha nem kezdjük el, mintha megszakítjuk.) Szent Mihálynak fénylő kardja villan, Győzedelme megnyitja az eget, Színe előtt félelmünk elillan, Szíveinkben erő ébred! Mióta a Földhöz csillagtávból Krisztus szent lépését cselekedte. Gera Olga Megjelent a Manifesztum |
Főoldal > Energia, aura, csakra >
