Buddhista Meditáció nyugtalanság, lélegzet számolása Buddhista Meditáció - álmosság Buddhista Meditáció -mettá Georg Kühlewind Mit keresünk?  1. Nézz fel az égre. Látod? Nézd meg a felhőket. Látod őket? 2. Gondold ezt: az ég kék. Gondold ezt: a felhők fehérek. 3. Amíg tekinteted a kék égre irányul, nem láthatod a felhőket. Amíg tekinteted egy felhőre irányul, nem láthatod az eget. Amíg azt gondolod, az ég kék, nem gondolhatsz semmi mást. Amíg azt gondolod, a felhők fehérek, nem gondolhatsz semmi mást. 4. Mert amíg gondolunk vagy nézünk valamit, gondolkodásunk vagy látásunk belemerül a gondolkodás vagy látás által létrehozott forma tapasztalásába. 5. A gondolkodó vagy látó figyelemnek vissza kell húzódnia az egyik formából, formától mentessé kell válnia ahhoz, hogy másik formát vehessen fel, ami a következő tapasztalás. 6. Az egyik tapasztalástól a másikba való átmenet közben a figyelemnek formától függetlennek, üresnek – szabadnak – kell lennie. 7. Kíséreld meg megfigyelni, hogyan válik azonossá a figyelem az éggel (az ég képével), a felhőkkel, ezzel a gondolattal, ezzel a szöveggel. 8. Ha ezt megkíséreljük, észrevesszük, hogy nem találjuk a formától mentes figyelmet, mindig formát találunk, eget, felhőt, gondolatot, amit a figyelem „tárgyának” nevezünk. 9. A formamentes figyelemnek mégis ott kell lennie valahol, különben nem tapasztalhatnánk különböző tárgyakat, gondolatokat, érzéseket, egyiket a másik után. 10. Úgy tűnik, mintha a figyelem „közvetítené”, amit észlelünk. De mit közvetítsen? Ha elképzelünk valami „objektívat”, amit a figyelem közvetít, akkor figyelmünk már ráirányul arra a valamire, ami nem más, mint egy kép, amit a figyelem alkotott. 11. Bármivel találkozol is, az nem más, mint a figyelmedből alkotott forma, az éppen aktuális metamorfózis. Más szavakkal, bármi lépjen is tudatunkba, az a figyelmünkből alkotott kép, tapasztalás, ami nélkül semmilyen tapasztalás nem is lehetséges. Ez a figyelem maga a tudatunk. 12. Vagyis minden tárgy, jelenség, forma a formától mentes, üres figyelemből jön, annak a metamorfózisa, és oda vezethet vissza. 13. Vannak dolgok, amelyek figyelmünktől függetlenül létezni látszanak. Csakhogy mindennek, ami van, ami létezik számunkra, meg kell jelennie – különben nem tudunk róla. És ami megjelenik, az a tudatunkban vagy figyelmünkben jelenik meg. 14. A tudat vagy figyelem nincs „kívül” és nincs „belül”. Min belül lehetne? Min kívül lehetne? Ezek a „mi”-k maguk is meg kell, hogy jelenjenek a tudatban.  Összefoglalás A figyelem egy adott pillanatban csak egy formát ölthet. Ez lehet összetett, de mégis egyetlen egység. A szétszórt figyelem az egyik egységtől a másikig ugrál, oszcillál. Bármilyen dologgal, gondolattal, jelenséggel találkozzunk is az, ami a tudatunkba lép, amit észreveszünk, az nem más, mint az adott jelenség formájába öltözött figyelem. Magában a megjelenésben „alszunk”, nem vagyunk tudatosak. Akkor ébredünk fel, amikor a figyelem tárgya már megjelent. Ezért azt hisszük, hogy független a tudatunktól vagy figyelmünktől. A formák változnak, ez arra utal, hogy léteznie kell egy formáktól mentes, üres figyelemnek. De ezt nem tapasztaljuk a hétköznapi életben. 15. Különböző gondolataink és észleleteink között tudatossági „szünetek” vannak, még ha nem is vesszük észre őket – éppen ezért szünetek. 16. Ezekben a szünetekben a tudat üres, és ezért képes a soron következő formát fölvenni. A tudatossági szünetekben zajlanak le azok a folyamatok, amelyek a megismeréseket, értéseket, gondolatokat stb. létrehozzák. Ezekben a folyamatokban nem vagyunk tudatosak, alszunk közben, és megformált „termékeik” tudatára ébredünk. 17. Ezek a szünetek olyanok, mint egy képesség, amely formákat hoz létre. A festés képessége formamentes, üres a konkrét festményekhez képest, amelyek belőle fakadnak. 18. Az üres képesség nagyobb realitás a saját termékeinél. Hasonlóképpen, az üres figyelem vagy tudat valóságosabb a saját tartalmainál. 19. Ezt a nagyobb realitást általában nem tapasztaljuk, nem tudatos. 20. Az egész világ a tudatban, a tudat által merül fel, nélküle nincs tapasztalás – nyitott szemmel sem látunk, nyitott füllel sem hallunk, ha a figyelem másfelé terelődik. 21. Az ismert világ figyelmünk tartalma. Így a figyelem az alapvetőbb realitás. És mi épp azt nem tapasztaljuk. 22. Hasonlóképpen nem tapasztaljuk azokat a folyamatokat sem, amelyek azokat a fogalmakat, észleleteket, megismeréseket létrehozzák, amelyeken keresztül tudunk a világról. A formáktól mentes tudatfölötti figyelem hozza őket létre. 23. Nem tapasztaljuk a világ, a valóság nagyobbik részét. Hamis képünk van a világról. A formától mentes figyelem megvalósítására való törekvésünk első indítéka, hogy pontosabb képet nyerjünk. 24. Amit közönségesen úgy nevezünk, hogy „én” vagy „magam”, az nem más, mint egy érzés a test körül, illetve, ha valamelyik szervünk beteg, akkor magában a testben. Ez az „én” figyelmünk tárgya, ezért tudunk róla. A valódi Én azonban, aki mindezt megfigyeli, valahol, valahogy e mögött a megfigyelő tevékenység mögött kell, hogy rejtekezzék. A formától mentes figyelem megvalósítására való törekvésünk második indítéka, hogy ezt az Ént, ezt a szubjektumot megtaláljuk. 25. Az igazi Én (szubjektum) nem lehet tárgy (objektum), mert ehhez egy további szubjektumra lenne szükség. 26. Ha tapasztalni tudnánk a formamentes figyelmet, akkor ismernénk a hozzávezető utat is, és akkor sokkal több és mélyebb értésünk lenne – mert az értés mindig az üres figyelemből ered. A szabad figyelem megvalósítására való törekvésünk harmadik indítéka, hogy intuitívabbakká, rögtönzésre képesekké váljunk. 27. Mint láttuk, az üres figyelem, amely lehetővé teszi, hogy bármi mást tapasztaljunk, rejtve mindig jelen van, mindig a rendelkezésünkre állhatna. 28. Csak meg kell találnunk a tudatos megtapasztalásához vezető utat.  Összefoglalás Nem tapasztaljuk azt, amin keresztül minden mást tapasztalunk. Tudjuk, hogy hogyan kötjük meg a cipőfűzőnket, de nem tudjuk, hogy hogyan gondolkodunk, emlékezünk vagy beszélünk. Ezért azt sem tudjuk, hogy milyen a kapcsolatunk a világhoz, mi a valóság, mi a világ, mi az ember. Így aztán nem csoda, ha alapvető nehézségeink vannak mind a magánéletben, mind az emberiség szintjén. A zen buddhizmus és a korai kereszténység számára ez a helyzet teljesen világos volt. Minden tanítás a formamentes figyelem megtapasztaltatására törekedett. A zen ezt a velünk született Buddha természet szemléletének nevezi. A kereszténységben ez a Világosság, a belső Világosság tapasztalása. 29. Tudatunk szerkezete az oka, hogy tárgyak világa vesz bennünket körül. Még gondolataink, képzeteink is a figyelem tárgyai. 30. Azt mondani, hogy nem tapasztaljuk az üres figyelmet, ugyanazt jelenti, mint észrevenni, hogy sohasem válik tudatossá bennünk a gondolkodás jelene, mindig csak a múltja – a gondolatok. Ez észleleteinkre is igaz, ha fogalmilag jelennek meg, akkor már készen vannak, megjelenésük folyamatát nem tapasztaljuk. 31. Az üres vagy formamentes tudathoz, minden tapasztalat forrásához, nem juthatunk el olyan gondolkodás és olyan fogalmak segítségével, amelyek épp eredetüket takarják el. 32. A figyelem áramlása így közönségesen egy ismeretlen, tudat fölötti forrásból ered, és észrevétlen marad, amíg csak el nem ér egy tárgyat. Ez az, ami tudatossá válik. 33. Az üres figyelmet ezért a tárgy előtt kellene megtalálnunk, mielőtt a szabad figyelem fölveszi tárgyi alakját. Mint minden fölfedezés, ez is hirtelen, fokozatok nélküli, pillanatnyi villanás lehetne. 34. A koncentrált figyelem egyetlen tárgyra irányul, a szétszórt figyelem egyik tárgyról a másikra ugrál. 35. Figyelmünket csak akkor tudnánk visszavonni tárgyától, akkor tudnánk lemondani meglévő fogalmaink használatáról, ha figyelmünk koncentrált, összpontosított lenne. Ha szétszórt, akkor lehetetlen a különböző tárgyakról egyenként visszavonni. 36. A modern ember képtelen visszavonni figyelmét annak tárgyaitól, mert ahhoz túl kevéssé koncentrált. 37. A tárgyak formák, amelyekkel a figyelem egészen rövid ideig azonosságban volt. Elveszett – mert nem tapasztalt – azonosságok. 38. Amikor elveszítjük az azonosság pillanatát, a tárgy múlttá, lezárt formává válik, és fölmerül a tanú a jelenben, mert a múltat csak a jelenből lehet megtapasztalni. A jelenléti tanú meg-jelenése először csak absztrakció, gondolat, következtetés. 39. Mivel a legnagyobb realitás, az üres figyelem, nincs se kint, se bent, ezért nincs mit megszerezni, nincs mire törekedni, nincs mit elérni. 40. Egyetlen gyakorlat fajtára van szükség, arra, ami fokozza a figyelmet. Mert csak a koncentrált figyelem, tudat vagy tudatosság válhat üressé. 41. A tapasztaló tudat mindig üres. Csak az üres tudat tud különböző formákat fölvenni. Amit keresünk, kezdettől fogva ott van, ajándékba kaptuk. 42. A koncentráltság bizonyos fokán kezdjük magunkat azonosnak érezni a tárggyal amire koncentrálunk, azonossá válunk funkciójával (amelynek ismertnek kell lennie) – mert természetesen már nem tárgy, hanem folyamat. Kezdetben az azonosságot csak pillanatokra éljük át, mindig újra „kiesünk” belőle. Később hosszabban maradhatunk azonosságban, a tárgy képét nem kívülről „látjuk”, hanem belépünk a képbe.  Összefoglalás Azért tűnik úgy, mintha egy objektív – tárgyilagos – tárgyi világ venne bennünket körül, mert megjelenésének folyamata nem válik tudatossá, tudat fölötti marad. A kész eredményekkel találkozunk, akkor ébredünk, amikor a világ már megjelent. Ha tapasztalnánk a megjelenést, amely kétségkívül realitás, akkor másmilyen, teljesebb valóságban élnénk. A jelenségek akkor válnak valóságossá, ha az üres figyelem metamorfózisaként (átváltozásaként) éljük őket át. Különben illúziók maradnak, ahogy a hindu vallás nevezi: „maya”. 43. Minden megkülönböztetést egy differenciálatlan, egységes erő vagy képesség hoz létre. Az időt megkülönböztetett jelenségként tapasztaljuk: előbb és később. 44. A formamentes figyelem az idő fölött áll. Az idő az időtlen ürességből való állandó, ismételt kiesés eredménye. Maguk a jelentések is időtlenek. Az időt az hozza létre, hogy a tudat nem egyszerre tapasztal mindent, hanem jelentésről jelentésre változik. 45. A tudat folyamatait nem tapasztaljuk, csak az állomásait. Amikor megszakad a folyamatos értés, akkor jelenik meg egy fogalom. 46. Ami függetlennek tűnik a tudatunktól, arra azt mondjuk, hogy „kívül” van, ami a tudatunkban van, arra azt mondjuk „belül”. De ami „kívül” van, az is tudatos, különben nem tudnánk róla. Csak éppen a megjelenés folyamatának tudata hiányzik. 47. A tudatot vagy a világosságot nem lehet megkerülni. Talán a tárgyakat igen, ha nem is könnyen. 48. Az Ént sem lehet megkerülni – akármit tapasztaljunk is, akár beszélünk róla, akár nem, a tanú ott van. Vagy alszunk. De ezt is csak akkor tudjuk, ha már felébredtünk. 49. Amikor először találkozunk egy jellel, egy szóval, akkor meg kell értenünk a jelentését, amit általában fogalomnak nevezünk. Később a szavak, a szöveg helyettesíti a fogalmakat, az ideákat. A fogalmak a folyamatos értést helyettesítik. A fogalmakat első alkalommal megtapasztaljuk – megértjük. Utána már csak használjuk őket. 50. Az értés tapasztalása anélkül, hogy már valamit értenénk – ez az üres figyelem megtapasztalása. Az üres figyelem az értés maga, ez tesz bennünket képessé az értésre. 51. Amikor értünk valamit, akkor az értés önmagában formamentes ereje fölvette a megértett valami formáját. 52. Amikor látunk valamit, akkor a látás önmagában formamentes ereje fölvette a meglátott valami formáját. 53. A figyelem mindig öntapasztalás. Először az önmagából készített formákban, aztán a formát öltés folyamatában, majd a formáktól szabad üres tudatosságban. 54. A világ és megjelenése – meg lehet őket különböztetni? Hol jelenik meg a világ?  Ismétlés Semmilyen jelenség sincs megformált figyelem nélkül. Nincs megformált figyelem üres figyelem nélkül. Az üres figyelem világosság. A figyelem nem lehet gazdátlan, mindig valaki figyelme, aki megtapasztalja a jelenségeket, tanúskodik róluk. Bármiről beszéljünk is, mindig ott van a jelenség, a figyelem és a tanú. Általában csak a jelenség válik bennünk tudatossá, megfeledkezünk a világosságról, amelynek segítségével, és az Énről, akinek a számára tudatosodik. Ez utóbbi kettőt általában nem tapasztaljuk. A szabad figyelem a lélek szellemi része. Amíg nem tudjuk a figyelmet formáktól szabadon tapasztalni, addig lelki (pszichológiai) lények vagyunk. Amennyiben tapasztaljuk, szellemi lények vagyunk. Ennek a figyelemnek az értés az alaptermészete, az, hogy jelentések formájába öltözzék. Amit keresünk, az nem tanítás, se szavak, se elvek, se elméletek, se információk, se világnézet, hanem tapasztalat. A hozzávezető képességből ered az összes többi képességünk: a többiek fölött álló képesség, amellyel egy folyamatban láthatjuk a jelenséget, a figyelmet és a tanút. |
Főoldal > A szív útja >