1. A spirituális szintről
A Spiritualitás Tudományos Kutatásáért Alapítvány (SSRF) a “spirituális szint” kifejezést egy ember spirituális érettségének és spirituális kapacitásának leírására használja. A spirituális fejlődés megállapítására alkalmazzák, amely segít annak a felismerésében, hogy mely lépcsőfokig értünk el spirituális utazásunk során. Minél magasabb spirituális szinttel rendelkezik valaki, annál nagyobb mértékben valósul meg benne az Isteni Princípium.
2. A spirituális szint lépcsőfokai
Az SSRF a spirituális szint meghatározására egy 1%-tól 100%-ig terjedő skálát használ. A skála szerint 1%-os spirituális szinttel az élettelen tárgyak rendelkeznek, míg 100%-os spirituális szinttel egy olyan egyén, aki teljesen eggyé-vált Istennel.
Az emberek többsége a mai időben, a Kaliyuga-ban (ismertebb nevén a szenvedés korszakában) 20%-os spirituális szinttel rendelkeznek. A spirituális tudomány szerint egy 70%-os spirituális szinten levő egyént Szentnek tekintünk. Csakúgy, mint a világi életben, vannak olyan emberek akik a foglalkozásukban a csúcson állnak, úgy a Spiritualitásban a Földön velünk élő Szentek a vezetők. Ők nem csak elméleti, hanem gyakorlati szinten is megélik a Spiritualitást. Ők azok az Isten-Tudattal rendelkező Lelkek, akik a mindennapi életben is folyamatosan eggyéválnak Istennel.
Azokat a Szenteket, akik tanítják a Spiritualitást és vezetik az Istenkeresőket a fejlődés útján, Gurunak nevezzük. A Guru a tanítás Isteni Princípiumának megtestesült formája, mintegy fénylő jeladó, mely a spirituális tudást árasztja a materialista világban.
Hogyan mérhető a spirituális szint?
A spirituális szint nem mérhető korszerű műszerekkel és nem bizonyítható be intelektussal sem. Csak egy Szent, vagy Guru tudja megmondani valakinek a spirituális szintjét a magasan fejlett hatodik érzékének segítségével, azaz érzéken túli észlelésével.
Sokszor vetődik fel a kérdés: „Hogyan tudja egy Szent egészen pontosan lemérni egy ember spirituális szintjét?“
Csakúgy, mint ahogy a szemünk egy kék tárgyat 100%-os pontossággal tud megkülönböztetni egy pirostól, úgy a Szent is meg tudja állapítani valaki spirituális szintjét a hatodik érzéke segítségével. A hatodik érzék lehetővé teszi, hogy az egyén teljes éberséggel és precizitással le-, ill bemérje a láthatatlan, finom-rezgésű világot.
A következő skála segíthet intellektuálisan megértenünk és hozzávetőlegesen tájékozódnunk a spirituális szintek lépcsőfokait illetően.
Az egyénnek az élethez való szemlélete és hozzáállása is teljesen megváltozik a spirituális szint növekedésével. Például, egy 30%-os spirituális szinttel rendelkező egyén nehezen szakítana napi teendői között időt arra, hogy részt vegyen egy Spiritualitással kapcsolatos előadáson. Ugyanaz az egyén, világi kötelességekkel, de 40%-os spirituális szinttel könnyen talál időt arra, hogy rendszeresen eljárjon Spirituális jellegű előadásokra és ugyanilyen töltetű szövegek olvasására.
Egy meghatározott spirituális szinttel rendelkező egyén, aki tegyük fel 30%-on van, csak olyan emberekkel tud kölcsönhatásba kerülni, akik csak néhány százalékkal járnak előtte. Például, egy 30%-os spirituális szinttel rendelkező személy nehezen tud kötődni olyan emberhez, aki 40%-os spirituális szinttel rendelkezik, és ez visszafele is érvényes.
A táblázat alapján megállapíthatnánk, kizárólag az intellektusunkra támaszkodva, hogy a másik személy magasabb spirituális szinten van-e vagy sem, ez azonban helytelen volna. Az intellektus segítségével lehetetlen megállapítani, hogy valaki Szent-e.
Ezen kívül a spirituális szintet számos tényező befolyásolja. A folytatásban bemutatunk néhányat a fontosabb paraméterek közül, amelyek hozzájárulnak az egyén spirituális szintjéhez, ill. hogy ezek hogyan változnak a spirituális fejlődés során.
Az egó és a spirituális szint
Az egyik fontosabb tényező a spirituális szintnél az eltávolított egó mennyisége (avagy a sötét tama komponens megszüntetése a Lélek körül) és az a százalékos tényező, hogy az egyén milyen mértékben azonosítja önmagát a benne lakozó Lélekkel.
A Lélek körüli sötétség és az egó alatt azon tendenciáját értjük, miszerint az egyén az 5 érzékszervével, az elméjével és az intellektusával azonosítja önmagát. Az egó úgy is ismert, mint a spirituális tudatlanság, ami elfeledkeztet bennünket valódi létünkről, azaz a Lélekről. A modern oktatási rendszer és a társadalom is arra tanít minket, hogy a testünkkel, 5 érzékszervünkkel, elménkkel és intellektusunkkal azonosítsuk önmagunkat, keveset tudva arról, hogy legbelül mi valójában maga a Lélek vagyunk.
Mégha a Spirituális Tudomány tanulmányozását követően intellektuális szinten meg is értettük, hogy a Lélek bennünk van, de nem tudjuk azt látni, vagy megélni. Ahogy egyre több spirituális gyakorlatot végzünk, a tama komponens és az egó csökkenni kezd mindaddig, amíg el nem érjük a legmagasabb spirituális szintet, ahol teljes mértékben a Lelkünkkel azonosítjuk önmagunkat.
A spirituális gyakorlattal az egónk csökkenni kezd, amely közvetlenül kihat a spirituális szintünk fejlődésére. A következő táblázat azt mutatja be, hogyan függ össze a spirituális szint növekedése és az egó csökkenése.
Egy 20 %-os spirituális szinttel rendelkező egyén egocentrikus, öntudatos és csak önmagára gondol. A spirituális gyakorlat által idővel csökken a tudatunk testre irányuló figyelme. Nemcsak, hogy képesek leszünk elviselni a kellemetlenségeket és a szenvedést, hanem képesek leszünk oly módon fogadni a dícséreteket, hogy az “nem száll a fejünkbe”.
A magas egó egyik jele például, ha egy hölgy, akinek azt mondják, hogy meghízott, vagy, hogy idősebbnek néz ki, emiatt hosszabb időre depresszióba esik. Egy másik fajta egó, amikor valaki eltitkolja, vagy nem hozza nyilvánosságra spirituális gyakorlatát, mert fél, hogy az eltávolítaná társaitól, vagy kiközösítenék. Ha az esetek többségében negatív reakciót vált ki belőlünk, amikor valaki rámutat hibáinkra, akkor a hibák nem-elfogadása szintén az egó jelenlétére utal.
Saját boldogságunk keresése és a spirituális szint
A magasabb spirituális szint egyértelmű jele, ha az átlagemberrel ellentétben egyre kevesebbet aggódunk a saját boldogságunk miatt. Amint az a lenti ábrán látható, az egyénnél, aki elérte a Szent szintjét, a saját boldogságáról való aggódás mindössze 10 százalék. Ennek az egyik oka, hogy a spirituális fejlődéssel a testtel, az elmével és az intellektussal való azonosulás fokozatosan csökken.
Egy átlagember élete tele van olyan példákkal, amikor a saját boldogságára fókuszál.
Ide tartozik:
1. Az feszültség amiatt, hogy az egyénnek a család egyik tagját ápolnia kell, mert az számára kellemetlen.
2. Csak akkor vesz részt spirituális jellegű előadáson, ha azt a közvetlen közelében szervezik meg.
3. Készen áll pénzzel támogatni az igazságtalanság elleni küzdelmet, de még nem áll készen arra, hogy időt és erőfeszítéseket tegyen a felmerülő kellemetlenségek és az elvégzendő munka miatt.
További pozitív következménye annak, ha az egyén saját boldogságára való összpontosítása csökken, hogy nyitottabbá válik a közösség érdekeire, szélesedik a látóköre és tiszta szívből törődik embertársai örömével és jóllétével.
Paradox módon, ahogy spirituálisan fejlődünk, mégha kisebb mértékben is keressük a saját boldogságunkat, mégis, Isten áldásaként nagyobb mennyiségű boldogságban részesülünk. A következő táblázat bemutatja, hogy a spirituális fejlődésnek köszönhetően hogyan növekszik a boldogság-érzetünk állandóságában és minőségében egyaránt. Egy Szent Üdvösséget él meg - ez egy felemelkedett állapot, amely nagymértékben túlszárnyalja a boldogság érzetét.
A spirituális gyakorlat és a spirituális szint
Ahogyan a spirituális szintünk növekszik, vele együtt minőségileg és folytonosságban is nő a képességünk arra, hogy gyakoroljuk a Spiritualitást. Ez olyan, mint a “spirituális izmaink erősítése”. Minél jobban törekszünk arra, hogy gyakorlatba ültessük a Spiritualitást, annál jobban erősítjük “spirituális izmainkat”.
A spirituális gyakorlat a maga értelmében a 35%-os spirituális szintnél kezdődik. Ezalatt annyit értünk, hogy ha valaki őszintén szeretne spirituálisan fejlődni, akkor a spiritualitás alapelveinek megfelelően ezért minden nap törekszik annak elsajátítására. A fejlődés egyik alappillére túllépni a vallási kereteken (vagy azon az érzésen, hogy bármely meghatározott valláshoz tartozunk és azt tekintjük az egyedüli útnak) és fokozatosan, lépésenként a szubtilisabb (finom-rezgésűbb), magasabb fokú spirituális gyakorlatok irányába igyekezünk. Például, az egyén eleinte a test médiumán keresztül tiszteleg Isten előtt vallási rítusok által, majd később a szubtilisabb médium felé halad, azaz Istent mentális szinten tiszteli. Jó példa erre Isten Nevének kántálása.
Íme néhány példa, amely megmagyarázza a spirituális gyakorlat iránti, hozzáállásbéli különbségeket.
20%-os spirituális szintnél egyáltalán nem, vagy csak nagyon elenyésző mértékben gyakorolják a Spiritualitást. Ha az emberek el is mennek Szent helyekre, ezt csak hagyományból, megszokásból, kíváncsiságból vagy unalomból teszik.
30%-os spirituális szinttel rendelkező egyén általános érdeklődést mutat a zarándoklatok valamint azon helyek iránt, ahol az Istentiszteletet gyakorolják.
40%-os spirituális szintnél az egyén erős vágyat érez arra, hogy spirituális tudást kapjon és azt alkalmazza is. Emellett szabadidejében nagy mértékben foglalkozik Spiritualitással.
50%-os spirituális szintnél az egyén kilép a vallási keretekből és elér a tiszta Spiritualitásig. Elsődleges célja a spirituális fejlődés. Ahelyett, hogy világi sikereken dolgozna és azok megvalósításába kezdene, ideje nagy részét a körülményektől függetlenül a Spiritualitásnak szenteli. Ez tölti ki az életét, legyen ő akár üzletember, akár háziasszony, stb. Az 50%-os spirituális szint nem feltétlenül jelenti az anyagi világtól, a munkától és a szakmától való elszakadást, mindössze az ember érdeklődési köre, fontossági sorrendje változik meg. A fókusz már nem a világi, hanem a spirituális előbbre-jutáson van. Így az az ember, aki régebben sokat foglalkozott az anyagiakkal, ill. azzal, hogy mások mit gondolnak róla, most már inkább az foglalkoztatja, hogy Isten mit gondola róla.
Az általános (pszichológiai) érzelem és a spirituális szint
A mai önző és erkölcstelen világban a pozitív érzelem, főként a másokért való aggódás dicséretre méltó. Ám amikor az egyén elér egy olyan szintre, amely magasabb az átlagos erkölcstelen és érzéketlen emberétől, gondolnia kell arra, hogy nem ez a végső cél. Igazából az átlagos (pszichológiai) érzelem az elme egyik funkciója, amely a Lelkünket körülvevő fekete burok egyik része, amelyet a fenti képen már bemutattunk. Eszerint ez megakadályozza, hogy megéljük Istent (a Lelket) önmagunkban. Isten minden pszichológiai érzelem felett van, egy felsőbbrendű boldogság, az Üdvösség állapotában. Az egyén elméje egyre magasabb szintű nyugalmi állapotot ér el, külső tényezők hatására sem ingadozik a boldogság és a boldogtalanság között. |
Egy lány, aki 20%-os spirituális szinttel rendelkezik, feldühödhet azon, hogy egy centiméterrel rövidebbre vágták a frufruját, mint amennyire szerette volna és napokig szenved emiatt. Ugyanaz a lány 50%-os spirituális szinttel stabil tud maradni még akkor is, ha közlik vele, hogy gyógyíthatatlan betegsége van, mint például rák, vagy AIDS.
A spirituális érzelem és a spirituális szint
Az Isten iránt érzett spirituális érzelem egy erős felismerés arról, hogy Isten mindenben és mindenütt jelen van, ezért az egyén az életét arra az érzékelésre alapozza, hogy Isten jelenlétét a mindennapi teendők közben is észlelje.
Ahogyan nő a spirituális érzelem (Bhaav), az egyén mind jobban és jobban képessé válik Isten kezét az élete minden aspektusában észrevenni és érezni, ezáltal még-jobban átadja magát Istennek. Amikor elérjük az odaadottság állapotát, az Isteni Princípium megvalósulhat és áramolhat bennünk. Ez a Princípium fokozatosan, egyre jobban érvényesül az egyénen keresztül, csakúgy, mint a körülötte lévőkben, így az egyén érzi a gyógyító, isteni energiát, amely átáramlik rajta. |
Egy 20%-os spirituális szinttel rendelkező egyén öntelt és büszke lehet intellektuális képességeire, miután egy nagyszabású, fontos feladatot végzett el. Míg egy 50%-os spirituális szinten lévő egyént hasonló körülmények között elönt a spirituális érzelem és hála Isten irányába a kegyelméért, amiért egy ilyen nagymértékű sikerrel ajándékozta meg.
Ha egy 20%-os spirituális szinten lévő egyén elveszíti a munkáját, dühös és kétségbeesett lesz, irigy és boldogtalan. Hasonló esetben egy 50%-os spirituális szinten lévő egyén továbbra is képes lesz Isten kezét látni a dolgokban és megértően elfogadni, hogy az állást valaki olyan kapta, aki megérdemelte és hálás lesz a Mindenhatónak, amiért ilyen hozzáállással ajándékozta meg.
A spirituális szint egyes aspektusai
A jelenlegi spirituális szintünk nagymértékben kihatással van arra, hogy hogyan éljük életünket, hogyan hatnak ránk a különféle élethelyzetek és hogy hogyan viseljük a sorsunkat. A következőkben felsorolunk néhányat a spirituális szint aspektusaiból, megvizsgálva annak az életünkre gyakorolt hatását.
A spirituális szint és a születés
Mindannyian egy bizonyos spirituális szinttel születtünk. Ezt az előző életeinkben elért spirituális szint határozza meg. Tegyük fel, hogy egy egyén spirituális gyakorlatokkal eléri az 50%-os spirituális szintet. Ő a következő életében 50%-os spirituális szinttel születik majd. Tehát a Spiritualitásban onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk előző életünkben. Ez ellentétes azzal a világi nézettel, hogy amikor születünk, mindent előről kell kezdenünk.
Az ateisták lehetnek-e magasabb spirituális szinten?
Természetesen, még az ateisták is rendelkezhetnek magasabb spirituális szinttel, mégha nem is hisznek Istenben. Az ateisták néha életük későbbi szakaszában kezdik meg a spirituális gyakorlataikat – ezt az egyén Sorsa határozza meg.
A spirituális szint és két ember összeillősége
Ahogy azt már korábban kifejtettük, két ember kapcsolatára nagymértékben kihatással van a spirituális szint. Eszerint a két ember közötti kompatibilitás csökken, ha a spirituális szint-különbség növekszik. A kapcsolat diszharmóniájára ez a faktor 5%-os kihatással bír.
Megtörténhet azonban az is, hogy a két ember bár azonos spirituális szinttel rendelkezik, ám a különböző spirituális fejlődés iránti vágy szintén megegyezésbeli problémákat okoz.
Még egy összeférhetőségi probléma léphet fel két Istenkeresőnél, amennyiben egyikük az individuális, azaz egyéni spirituális gyakorlatra fókuszál, míg a másik inkább azt a célt tűzi ki, hogy minél több emberhez eljuttassa a spiritualitás ismeretét, hogy a társadalom spirituálisan fejlődhessen. Ezen faktor 8% kihatással bír.
A spirituális szint és az Univerzum erejéhez való hozzáférés
Ahogy spirituálisan fejlődünk, hozzáférést kapunk az Univerzum felsőbbrendű erejéhez. Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, a következőkben felsorolunk az alsóbb rendű – mint például a fizikai, vagy a mentális – hatalmakból néhányat. A világ lakosságának nagy része egész életét arra pazarolja, hogy ezen aspektusok egyikét megszerezze, birtokolja:
Egészségügyi hatalom, hogy a betegségeket gyógyítsa – például a baktérium megölésére kifejleszti az antibiotikumot
Fizikai hatalom, fegyverek gyártása, amit gyilkolásra használ
Anyagi hatalom
Politikai hatalom
Példa: Adolf Hitler hatalmának drámai növekedése azzal magyarázható, hogy egy a pokol (patal) mélyebb rétegű bugyrából származó varázsló megszállta őt és irányította cselekedeteit. Ez a szubtilis világból érkező varázsló éveken át kísértette Hitlert. Általa legyőzhetetlenné vált bármilyen fizikai hatalommal szemben. Hitlert (azaz a varázslót aki megszállta) két indiai Szent állította meg spirituális erejével, Szent Mataji és Yogi Arvind (Sri Aurobindo).
A spirituális szint, mint a szellemektől (démonok, ördögök, negativ energiák, stb.) való védelem
Az egyetlen biztos és tartós módja annak, hogy elhatároljuk és védjük magunkat a szellemektől (démonok, ördögök, negatív energiák stb.), hogy spirituálisan fejlődünk. 20-30%-os spirituális szinttel ki vagyunk téve minden fajta szellem (démonok, ördögök, negatív energiák stb.) támadásainak, ártásának. Ezen a szinten bármely szellem megszállhat minket, ugyanis nem vagyunk olyan állapotban, hogy Isten védelmét kérjük, vagy használatba vegyük.
Egy mentálisan sérült ember spirituális szintje
Egy mentálisan sérült ember spirituális szintje 19% (az emberek többségével ellentétben, akik 20%-os spirituális szinten vannak). Ennek oka, hogy a szubtilis sattvakomponensnek, amely növeli a spirituális szintünket, az intellektus az alappillére. Emiatt egy mentálisan sérült ember spirituális szintje alacsonyabb, mint az átlagemberé.
Korunk népességének felosztása a spirituális szint alapján
Spirituális felmérést végeztünk napjainkban (2006, Kaliyuga), hogy a világ népességét feloszthassuk a spirituális szinteknek megfelelően, s mely alapjául 6,5 millárd ember szolgált.
A táblázaton jól látható, hogy a népesség nagy része 20%-os spirituális szinttel rendelkezik. Világunk jelenlegi állapota (amely bővelkedik katasztrófákban, háborúban, kábítószerben, durva házasságokban és erőszakkal teli társadalomban) mindenekelőtt azért alakult így, mert a vezetőik is alacsony spirituális szinttel rendelkeznek. Ebből arra következtethetünk, hogy a helyzeten csak akkor változtathatunk, ha az emberiség spirituális átlagszintje megnő.
A spirituális fejlődés szakaszai
Pontosan úgy, ahogy különböző állomásai vannak a modern világi képzésrendszerének, ugyanígy a spirituális útnak is vannak szakaszai.
A következő ábra áttekinést nyújt a szakaszok különböző mérföldköveiről. Az egyszerűbb érthetőségért párhuzamosan tüntetjük fel a spirituális út és a világi képzettség szakaszait. Amennyiben egy egyetemi tanárság vagy egy Nobel-díj jelenti a modern világi képzés csúcsát, úgy a spirituális út legfelsőbb foka aParatparguru. Ennek az eléréséhez 90%-os spirituális szintre van szükség, amely azt jelenti, hogy az Isten-megvalósítás utolsó szakaszába érkezett az egyén, ahol a végső cél a teljes egybeolvadás Istennel.
www.spiritualresearchfoundation.org
|
