A "megvilágosodás", mint sokak által elérendő cél semmi más, csak a tudatváltás a kondicionált elméből a nem kondicionált elmébe ill. tudatba. Ennyi az egész… Legalábbis elméletben, a gyakorlat ennek a ténynek az átélése, ami egy kicsit összetettebb dolog. 

Ebben a rövid kis írásban felsoroljuk azokat a leggyakrabban előforduló gátakat, amelyek megakadályozzák a fent említett tudatváltást, a "megvilágosodást".

Az Elme egy "végtelen hatalom az ürességben", ami folyamatosan, automatikusan mozgásban van térben és időben. Első lépésben megteremti az "én" gondolatát és azon keresztül a világot. Az én egy hihetetlen összetett emlékhalmaz, aminek önmagában, vagyis a most pillanatban, nincs önálló valósága. Csak a történettel együtt látszik valóságosnak, vagyis amihez múlt és jövő, tehát idő szükséges. A személyes történet fenntartásának automatikus folyamata során az "én" a múlt egy módosított változatát kivetíti a jövőbe, s így a folyamatosság illúziója megjelenik. Ezt a kvantum nem- folytonosság elve segít megérteni (amelyet a Tudományos háttér menü pontban részletesen megismerhetsz). Tehát amíg az elmédben élsz addig a világot és önmagadat az elme szűrőjén keresztül érzékeled.

Vizsgáld meg a következő állításokat, s ne engedj az automatikusan feltörő ellenkezésnek. Csak fontold meg a kijelentések értelmét:

• -Egy mentális objektum, az "én" és az élettörténete áll a világmindenség középpontjában. Ha ez biztonságban érzi magát, akkor boldog vagy és kiegyensúlyozott, ha nem, akkor stresszes, ideges, szomorú, stb.
• -Ráadásul a mélyben mindig ott a bizonytalanság. A most soha nem kielégítő (elég biztonságos) ezért mindig válni akarok valamivé. Így jön létre az idő.
• -Ráadásul az elme kettősségekben gondolkozik. Bármit tesz, megteremti az ellenkezőjét is. A biztonság keresése bizonytalanságot szül, a boldogság keresése boldogtalanságot eredményez, stb.
• -Ráadásul a gondolkodás teljesen reaktív, semmi erőd nincs fölötte. Az érzékelés automatikusan aktiválja, márpedig minden pillanatban érzékelsz… Ekképpen egy állandó álomszerű állapotban élsz.
• -Ráadásul az önműködő test nem tesz különbséget a gondolatok között. Minden gondolat kivált egy arra jellemző típusú energiát a testből, amelyet érzelemnek nevezek. Bizonyos energiák kellemesek, más energiák kellemetlenek az elme teremtette "én" számára, ezért öntudatlanul a kellemesek felé törekszik. Azonban a körülmények mindig változnak, így egy folyamatos rohanás kezdődik a kellemes állapot eléréséért, aztán fenntartásáért.
• -Ráadásul a testben megjelenő energiát elnevezem (öröm, bánat, harag, gyűlölet, stb.) Ahogy elnevezem már nem tudom átélni, mert gondolattá teszem.
• -Ráadásul amikor elnevezem, automatikusan jónak vagy rossznak bélyegzem. Ami nem jó azt elfojtom, és az lerakódik a testemben…

Ennek fényében már egy kicsit nehezebb a tudatváltás, ugyanis a fentiek csak egy részét jelentik a nehézségeknek, hiszen ezeken kívül mindenkiben vannak egyéni sajátosságai, melyek akadályozzák a tudat váltását. 

A megvilágosodásban nem az egón keresztül (vagy azon keresztül, de nem reaktívan) érzékelsz. Tehát azt látod AMI VAN, nem azt amit az egód látni enged. Az Ébren-lét azt jelenti, hogy tudatában vagy annak, hogy a fent leírt folyamatok játszódnak le benned. Te ugyanis az a TÉR (AZ ÜRESSÉG) VAGY amiben mindez játszódik. 

A "Meghalni az elmének" kifejezés -ami sok misztikus tanításban megjelenik - egy kicsit túl van hangsúlyozva, dramatizálva. Azt sugallja: ez valami hatalmas dolog. Ez pontosan megfelel az elmének: nagy kihívás, küzdeni a megvilágosodásért, fontos dolog, gyerünk… Soha véget nem érő csata - önmagaddal…
Az elme mindent meg fog tenni, újabb és újabb tanítás, technikák, mesterek, stb.

ERŐFESZÍTÉST TENNI A MEGVALÓSÍTÁSÉRT - ez a legnagyobb csapda, mert erősíti az elmét. Még mélyebben merül az álomvilágba. Úgy is mondhatom, még messzebb visz a Valóságtól. Egy nap a jövőben elérem azt az állapotot… Milyen állapotot? Nem tudom milyen az, csak olvastam egy rakás dolgot és vannak elképzelésim (ami még mindig gondolat) és azt akarom átélni. Az a vicc hogy néha sikerül is átélni valamilyen különleges tudatállapotot, mely azonban csak időleges és bepillantás a valódi lényedbe. Ez pontosan elégendő energiát ad a további küzdelemhez. 

Egyetlen megoldásnak látszik átélni, hogy maga a Tér vagy. Mert a megértés nem elegendő, mivel ennek megértése gondolati produktum és eképpen az időbe van ágyazva. A tudat azonban az időn túli dimenzió a lényedben. Bármilyen gondolati és verbális megfogalmazás csak egy emlék (vagyis múlt ) vagy egy elérendő cél (vagyis jövő lehet). Elég ha a tudatában vagy az "Ürességben lejátszódó külső és belső" változásoknak.
Így megszűnik a valamivé, valakivé válni akarás kényszere. Lehet csinálni, de már nincs jelentősége. Elveszti a komolyságát, a súlyát.JÁTÉKKÁ válik minden.

Forrás:http://www.kvantumtudat.hu/megvil.php