Jelenléted csöndjében felbukkan a szépség  Jelenlétre van szükség, hogy érzékelhesd a természet szépségét, magasztosságát és szentségét. Elámultál-e már a tér végtelenségén, csillagfényes éjszakán az égre meredve? Lenyűgözött-e ilyenkor az univerzum tökéletes csöndje és fölfoghatatlan végtelensége? Hallgattad-e, hallgattad-e igazán a hegyoldali erdőben csörgedező patak hangját? Vagy a fekete rigóét alkonyatkor, csöndes, nyári estén?Csak akkor ébredhetsz ilyen élményekre, ha elméd elcsitul. Ehhez egy pillanatra le kell tenned problémáid személyes poggyászát, a múltadat, a jövődet és minden tudásodat. Máskülönben csak nézek de nem látsz, fülelsz, de nem hallasz. A teljes jelenlétedre van szükség! Többről van itt szó, mint a formák szépsége. Valami megnevezhetetlen, valami szavakkal ki nem fejezhető, mély, belső, szent lényeg mutatkozik meg. Bárhol és bármikor is találkozol a szépséggel, ez a belső esszencia valahogy átragyog. Csak akkor tárja föl magát előtted, amikor jelen vagy. Elképzelhető vajon, hogy ez a megnevezhetetlen lényeg és a jelenléted egy és ugyanaz a dolog? Vajon létezhetne-e a jelenléted nélkül? Merülj e kérdés mélyére! Találd meg a válaszd önmagad! Valahányszor az elmét figyeled, tudatot vonsz el az elmeformáktól, amely aztán - saját terminológiával szólva - a figyelővé vagy a tanúvá válik. Ennek következtében a figyelő - a formán túli, színtiszta tudat - erősebbé válik, a mentális formációk pedig gyengébbek lesznek. Amikor az elme figyeléséről beszélek, akkor egy valóban kozmikus jelentőségű eseményt személyesítek meg: rajtad keresztül a tudat fölébred a formával azonosultság álmából, és visszahúzódik a formából. Ez előrevetít egy eseményt, amelynek ugyanakkor már része is, amely a kronológiai időt tekintve, valószínűleg csak a távoli jövőben fog megtörténni. Ezt az eseményt úgy hívják, hogy a világ vége. A mindennapi életben akkor tudsz a jelenben maradni, ha mély gyökerekkel kapcsolódsz önmagadhoz. Máskülönben a hatalmas erejű elme vad folyóként ragad magával. Ez azt jelenti, hogy teljesen lakod a testedet. Hogy figyelmednek egy része mindig a tested belső energiamezejére irányul. Úgy is mondhatom, hogy belülről érzed a testedet. A testtudatosság a jelenben tart, a mostban horgonyoz le. Látható és megérinthető tested nem juttathat el a Létbe. Ám ez a látható s tapintható test valójában csupán egy külső héj, vagy még inkább: egy mélyebb realitás korlátozott és torzított érzékelése. A Léttel való természetes összekapcsolódottságodban minden pillanatban érezheted ezt a mélyebb valóságot láthatatlan, belső testként, éltető jelenlétként. Lakni a testet annyit jelent, hogy belülről érzed a testedet, érzed az életet a testedben, és ily módon rájössz, hogy fölötte állsz a külső formának.  Amíg az elméd foglalja le a teljes figyelmedet, addig el vagy vágva a Léttől. Ilyenkor - és a legtöbb embernél folyamatosan ez a helyzet - nem vagy a testedben. Az elme minden tudatosságodat magába szívja, és elmeüggyé alakítja. Nem tudod abbahagyni a gondolkodást. Ahhoz, hogy a Lét tudatára ébredj, vissza kell igényelned tudatodat az elmédtől. Spirituális utadnak ez az egyik legalapvetőbb feladata! Ennek hatására hatalmas mennyiségű tudatosság válik majd szabaddá benned, amely addig a haszontalan és kényszeres gondolkodás csapdájába volt bezárva. Ezt a "visszaigénylést" például úgy teheted meg igen hatékonyan, ha figyelmed fókuszát gondolataid helyett a testedre irányítod, ahol láthatatlan energiamezőként - amely az általad fizikai testnek érzékelt részedet élteti - a Lét már az első alkalommal is érezhető. Kérlek, próbáld ki most! Hasznos, ha ehhez a gyakorlathoz behunyod a szemed. A "testben levés" idővel természetessé és könnyűvé válik, s akkor már nyitott szemmel is végezheted. Irányítsd figyelmedet a testedre! Érezd azt belülről! Eleven-e? Van-e élet a kezedben, a karodban, az alsó végtagjaidban, a lábfejedben, a hasadban, a mellkasodban? Érzed-e a finomenergia-mezőt, amely áthatja egész testedet, és vibráló elevenséget visz minden szervedbe és sejtedbe? Képes vagy-e tested minden részében egyszerre, egyetlen, egységes erőtérként érezni azt? Néhány pillanatig összpontosíts belső tested érzésére! Ne kezdj el gondolkozni róla! Csak érezd! Minél több figyelmet irányítasz rá, az érzés annál tisztábbá és erősebbé válik. Úgy fogod érezni, mintha minden sejted elevenebbé válna, s ha erősen vizuális ember vagy, akkor testedet szinte fénylőnek érzékelheted. Az ilyen belső kép ugyan átmenetileg segíthet, mégis inkább az érzésre figyelj jobban, mint az esetleg fölbukkanó képre! A mentális kép, bármilyen szép és erőteljes is, formája által már meghatározott, és így kevésbé teszi lehetővé, hogy mélyre hatolj. Ahhoz, hogy mélyebbre merülj a testben, próbáld meg a következő meditációt. Tíz-tizenöt perc "óraidő" elegendő. Először is gondoskodj arról, hogy ne zavarjon semmi, tehát például telefon vagy látogatók. Ülj le egy székre, de ne dőlj hátra. Húzd ki magad! Ez segít abban, hogy éber maradj. Ha azonban úgy tetszik, választhatsz magadnak ettől eltérő meditációs testhelyzetet is. Fontos, hogy a tested ellazuljon! Hunyd be a szemed! Vegyél néhány mély lélegzetet! Úgy lélegezz, mintha a levegő a hasad aljába is eljutna! Figyeld meg, ahogyan a be- és kilégzéssel hasad kidomborodik, illetve behorpad!  Ezt követően tudatosítsd magadban tested egész energiamezejét! Ne gondolkozz róla, hanem érezd! Ily módon tudatosságot vonsz vissza az elmétől. Ha korábban hasznosnak találtad, vizualizáld a fényt, ahogyan azt már említettem! Amikor már tisztán, egyetlen, összefüggő energiamezőként érzed a belső testedet, akkor viszont lehetőleg eressz szélnek minden vizualizált képet, és kizárólag az érzésre összpontosíts! Ha képes vagy rá, akkor lehetőleg minden, a fizikai testeddel kapcsolatos, mentális képet is engedj el, amely esetleg még lelki szemeid előtt lebeg! Így már csupán a jelenlét, a "vanság" mindent körülölelő érzése marad meg, és belső testedet határtalannak érzékeled. Ekkor irányítsd a figyelmedet még mélyebben ebbe az érzésbe! Válj eggyé vele! Olvadj össze az energiamezővel úgy, hogy immár ne érzékeld a megfigyelő és a megfigyelt kettősségét! Ekkor már a külső és a belső közötti különbség is föloldódik, eltűnik, így nincs többé belső test. Mélyen a testedbe merülve, immár túlléptél a testen. Maradj a tiszta Lét ezen birodalmában, ameddig jólesik, majd tudatosítsd újra fizikai testedet, légzésedet és testi érzékeléseidet, végül nyisd ki a szemed! Néhány percre vedd szemügyre a környezetedet, ám meditatív módon, tehát anélkül hogy gondolatilag bármit is megcímkéznél, és közben is folyamatosan érezd a belső testedet. Rendkívül fölszabadító élmény, hogy immár be tudsz jutni ebbe a formáktól mentes birodalomba! Megszabadulsz így a forma és a formával való azonosulás kötöttségétől. Nevezhetjük ezt a Megnyilvánulatlannak, minden dolog láthatatlan Forrásának, a minden létezőben lévő Létnek is. Ez a mély nyugalom, a csönd és a béke birodalma, de ugyanakkor az örömé és az intenzív elevenségé is.  Amikor csupán jelen vagy, bizonyos mértékig "áttetszővé" válsz a fény számára, az ezen Forrásból kiáradó, tiszta tudatosság számára. Azt is fölismered, hogy a fény nem különül el lényedtől - Létedtől -, hanem éppen az a valódi lényeged. Amikor tudatodat kifelé irányítod, megjelenik az elme és a világ. Amikor befelé irányítod, az fölismeri saját Forrását, és hazatér a Megnyilvánulatlanba. Amikor ezt követően tudatod visszaérkezik a megnyilvánult világba, újra magadra öltöd azt a formaidentitást, amelyet átmenetileg föladtál. Rendelkezel névvel, múlttal, élethelyzettel, jövővel. Egy lényeges szempontból azonban már nem vagy ugyanaz, mint aki előtte voltál: magadban immár bepillantást nyertél egy olyan valóságba, amely nem "e világi", de mégsem különül el ettől a világtól, ahogyan tőled sem. Szellemi gyakorlatod ez legyen: Ne engedd át teljes figyelmedet a külső világnak és az elmédnek! Tarts meg belőle valamennyit belül! Hétköznapi tevékenység végzése közben is érezd a belső testet, különösen ha az emberekkel vagy a természettel kapcsolatos a cselekvésed. Érezd a nyugalmat és a csöndet annak mélyén, belül! Tartsd nyitva a kaput! Lehetséges gyakorlatilag folyamatosan tudatában lenni a Megnyilvánulatlannak. Mély békességként érzed azt - őt - valahol a háttérben. Olyan csöndes nyugalomként, amely sohasem hagy el, történjék bármi is odakinn. Híddá válsz a Megnyilvánulatlan és a megnyilvánult között, Isten és a világ között. A Forrással való összekapcsolódottságnak ezt az állapotát nevezzük megvilágosodásnak. A titok nyitja: légy folyamatosan a belső testeddel való összekapcsolódottság állapotában! Érezd azt mindig! Ez gyorsan elmélyíti és átalakítja az életedet. Minél több tudatosságot irányítasz belső testedbe, annál magasabb lesz a rezgésszáma, nagyon hasonlóan ahhoz, ahogyan egy állítható fényerejű lámpa is fényesebben ragyog, ha növeled a hozzá jutó áram erősségét. Ezen a magasabb energiaszinten a negativitás többé már nem képes hatni rád, és elkezdesz olyan, új körülményeket vonzani az életedbe, amelyek ezzel a magasabb frekvenciával harmonizálnak. Ha figyelmedet maximálisan a testedben tartod, lehorgonyzol a mostban. Nem veszíted el magad sem a külső világban, sem az elmédben. Bizonyos mennyiségű gondolat és érzelem továbbra is előfordulhat, de azok már nem tudnak maguk alá gyűrni. Kérlek, vizsgáld meg, hol van a figyelmed éppen most! Hallgatsz engem, illetve olvasod e szavakat a könyvben. Ez figyelmed fókusza. Periferikusan azonban környezetednek, más embereknek stb. is a tudatában vagy. Ezenkívül lehet még egyéb elmeaktivitásod is, például gondolatban megjegyzéseket fűzöl ahhoz, amit tőlem hallasz, illetve olvasol. Ám e tevékenységek egyike sem szívja magába teljes figyelmedet! Figyelmed egy részét tartsd belül! Ne hagyd, hogy elfolyjon, ne engedd, hogy egész figyelmed kifelé áramoljon! Érezd az egész testedet belülről, egyetlen energiamezőként! Ez majdnem olyan, mintha az egész testeddel figyelnél vagy olvasnál. Gyakorold ezt az elkövetkező napokban és hetekben! Ne engedd át egész figyelmedet az elmének és a külső világnak! Mindenképpen összpontosíts arra, amit éppen teszel, de közben - amikor csak teheted - érezd a belső testedet! Maradj belül gyökerező állapotban! Aztán pedig figyeld meg, miként hat ki ez tudatállapotodra és tevékenységed minőségére. Kérlek, ne csupán elfogadd vagy elutasítsd azt, amit mondok. Próbáld is ki! Létezik egy egyszerű, de igen hatásos öngyógyító meditáció, amelyet bármikor használhatsz, ha úgy érzed, hogy immunrendszered erősítésre szorul. Különösen hatékony, ha a betegség első tüneteinek jelentkezésekor alkalmazod, de ha gyakran és intenzíven összpontosítva végzed, akkor olyan betegségeknél is beválik, amelyek már mélyen beásták magukat a szervezetedbe. Azt is megakadályozza, hogy a negativitás egyes formái fölszakítsák az energiameződet.  A pillanatról pillanatra testedben élés gyakorlatát azonban nem helyettesíti! Anélkül hatása csak átmeneti lesz. Ezek után lássuk hát a módszert! Amikor néhány percre ráérsz - különösen este, közvetlenül elalvás előtt, valamint reggel, közvetlenül fölébredés után -, "áraszd el" a testedet tudatossággal! Hunyd be a szemed! Feküdj a hátadra! Először rövid ideig figyelj tested különböző részeire: kezedre, lábfejedre, karodra, alsó végtagjaidra, hasadra, mellkasodra, fejedre stb.! Olyan intenzíven érezd az életenergiát ezekben a testrészekben, amilyen intenzíven csak tudod! Úgy tizenöt másodpercig időzz egy-egy testrésznél! Utána fuss át néhányszor figyelmeddel a testeden, akár egy hullám, tetőtől talpig, majd vissza! Ez körülbelül egy percet vesz igénybe. Ezt követően érezd át a belső testedet teljes egészében, egyetlen, összefüggő energiamezőként! Tartsd meg ezt az érzést néhány percig! Ez idő alatt légy intenzíven jelen tested minden sejtjében! Ne aggasszon, ha az elmédnek egyszer-egyszer sikerül elvonnia a figyelmedet a testedről, és valamilyen gondolatba keveredsz! Amint észreveszed, hogy ez történt, egyszerűen irányítsd vissza figyelmedet a belső testre! AZ ELME KREATÍV HASZNÁLATA Ha elmédet valamilyen konkrét célra kell használnod, belső testeddel összekapcsolódva tedd! Csak akkor tudod az elmédet kreatívan használni, ha képes vagy gondolatmentesen tudatos lenni. A legkönnyebben a testeden keresztül juthatsz ebbe az állapotba. Valahányszor válaszra, megoldásra vagy kreatív ötletre van szükséged, egy pillanatra hagyd abba a gondolkodást oly módon, hogy figyelmedet belső energiameződre irányítod! Tudatosítsd a nyugalmat és a csöndet! Ahogy újra gondolkozni kezdesz, az már remekül, frissen és kreatívan fog menni! Minden gondolati tevékenységnél tedd szokásoddá, hogy néhány másodpercenként váltogatod a gondolkozást és a befelé figyelést, a belső csöndbe merülést! Úgy is fogalmazhatok, hogy ne csak a fejeddel gondolkozz, hanem az egész testeddel! HAGYD, HOGY LÉLEGZETED VEZESSEN A TESTBE! Ha bármikor nehezedre esik kapcsolatba lépni a belső testtel, általában megkönnyíti az ügyet, ha először a légzésedre összpontosítasz. A tudatos légzés - amely már önmagában is erőteljes meditáció - fokozatosan érintkezésbe hoz a testtel. Kövesd figyelemmel a légzésedet, ahogy a levegő ki- és beáramlik! Szívd be a levegőt a testedbe, s érezd, ahogy a hasad kidomborodik, majd behorpad, ahogy be-, illetve kilélegzel! Ha könnyen vizualizálsz, hunyd be a szemed, és lásd magad, amint fény vesz körül, vagy valami ragyogó anyagba - a tudatosság tengerébe - merülsz! Ezután lélegezd be ezt fényt! Érezd, ahogy ez a csillogó szubsztancia feltölti testedet, amely ennek hatására szintén ragyogni kezd! Ezt követően egyre jobban összpontosíts az érzésre! Ekkor a testedben vagy. Ne ragadj hozzá semmilyen belső képhez! A jelenben vagy! http://www.monabona.hu |
Főoldal > A szív útja >