A ho’oponopono lényege, hogy önmagunk tisztításával a világot is megtisztítjuk. Az életért vállalt teljes felelősség azt jelenti, hogy az életemben minden – csupán mert az életemben jelen van – az én felelősségem. Tulajdonképpen az egész világom az én teremtményem. Szóval ez az “első szint” a ho’oponopono-ban: *vállald a felelősséget!* Mit is jelent mindez? Mit is kellene tenni? *Száz százalék felelősséggel tartozol mindenért a valóságodban. Mindent te hoztál létre! Mindent! Rajtad kívül semmi nem létezik… A “második pont” pedig így hangzik:* ha felfedezel valamit magadban, vagy egy másik emberben, ami nem tetszik (harag, düh, szomorúság vagy akár betegség), vidd el a Mindenséghez! És kérd meg segítse törölni ezeket a dolgokat. Mondd ezekkel a szavakkal: Szeretlek. Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm. Életemet és a kapcsolataimat a következő felismerések alapján alakítom: 1.) a fizikai univerzum gondolataim testet öltése 2.) ha a gondolataim betegek, akkor beteg fizikai valóságot teremtenek 3.) ha a gondolataim épek, akkor olyan fizikai valóságot teremtenek, amelyben túlcsordul a SZERETET 4.) 100 %-ban felelősséget vállalok azért, hogy a fizikai univerzumomat olyannak teremtettem, amilyen 5.) 100 %-ban felelősséget vállalok a beteg valóságot teremtő beteg gondolataim korrigálásáért 6.) nem létezik „odakint”, minden gondolatként létezik az elmémben „Az élet, amit (valaki) él, nem olyasvalami, amit ő maga tesz. Sokkal inkább egy program vagy emlék, amit önmagában lejátszik, s aminek a hálójába belegabalyodott. Olyan, mintha elkapott volna valami vírust. Egyáltalán nem az ő hibája. És mivel én is érzem a fájdalmát, tudom, hogy együtt futtatjuk ezt a programot. Nekem kell megtisztítanom. És ahogy tisztogatom a programot, ő is egyre inkább kilábal a helyzetéből.” A problémák nem egyebek, mint a tudatalattimban visszajátszott múltbeli emlékek, amelyek azért jönnek elő, hogy lehetőséget kapjunk a SZERETET szemével való látásra és az inspirációból (belső sugallat, ösztönzés) történő cselekvésre. Amikor azt tapasztalom, hogy az emlékeim problémákat játszanak vissza, van választási lehetőségem. Választhatom azt, hogy továbbra is kötődök hozzájuk; vagy megtehetem, hogy az ISTENIHEZ folyamodok, hogy átalakítással szabadítson meg tőlük. Az elmémet így vissza tudom állítani eredeti, nulla, üres állapotába. Az emlékmentesség állapotába. Amikor mentesülök az emlékeimtől, akkor ISTENI ÖNVALÓM vagyok, ahogyan az ISTENI létrehozott, pontosan saját maga hasonlatosságára. Amikor a tudatalattim zéróállapotban van, olyankor időtlen, határtalan, végtelen és a halál sem érinti. Ha viszont az emlékek diktálnak, akkor elakad az időben, a térben, a problémákban, a bizonytalanságban, a káoszban, a gondolkodásban, a problémákkal való birkózásban, az ügyek kezelésében. Amikor egy tudatalatti elmében az ISTENI egy emléket zéróvá alakít, akkor az az emlék minden tudatalatti elmében zéróvá alakul át, kivétel nélkül mindegyikben! A ho’oponopono lényege, hogy tudatalattinkból szélnek eresztjük azokat az emlékeket, amelyek visszajátsszák az olyan érzékeléseket, amelyek szerint a probléma „odakint” van, s nem idebent. Mindenki a saját látásának korlátait véli a világ korlátainak. Kétféleképpen élheted az életedet: emlékből vagy inspirációból. Az emlék: gondolkodás Az inspiráció: megengedés Az emlékek visszajátszódó, régi programok. Az inspiráció pedig az, amikor az ISTENITŐL kapsz üzenetet. Az inspiráció az, amire szükséged van. És csak akkor hallhatod meg az ISTENIT és kaphatod meg az inspirációt, ha minden emléket kitakarítasz. Csak annyit kell tenned, hogy tisztítasz. Ahhoz, hogy megnyíljon az ISTENI áradása, előbb törölnöd kell az emlékeket. Mindaddig, amíg a tudatalattiban emlékek (blokkok, korlátozások) találhatók, addig azok megakadályozzák az ISTENIT, hogy megadja nekünk a mindennapi kenyerünket… Az emlékek megakadályozhatnak a pénzszerzésben. Ha a pénzzel kapcsolatban elvégezted a tisztítást, akkor meg is fogod kapni. Az univerzum odaadja neked a pénzt, ha hajlandó vagy elfogadni. Az elmédben lejátszott emlékek tartják távol tőled a pénzt, vagy akadályoznak meg abban, hogy pénzed legyen. Mérhetetlen mennyiségben fogsz ötletekhez és pénzhez jutni, ha szélnek ereszted a rászorultságodat, és hagyod, hogy hozzád áramoljanak a dolgok. Valahányszor ki akarsz valamit javítani az életedben – pénzügyektől a társkapcsolatokig terjedően –, mindössze egy helyre kell tekintened: saját magadba. Csak az számít, hogy szeresd a másikat, mert ő is a részed, és ha szereted, azzal elősegíted az életében aktiválódott programok kitörlését, kipucolását. A másik ember a tükörképed. Osztozol vele a tapasztalatain. Tisztítsd meg a közös programot, és mindketten rendbe jöttök! Semmi sem létezik, ami rajtunk kívül állna. Minden ott van bennünk. Akármit is tapasztalsz, azt saját magadban tapasztalod meg. Feloldhatod a magadban lévő gátakat és más emberek gátjait. Hisz minden benned van! Ha megváltoztatod a belső világod, megváltozik a külső világ is! Az egyetlen dolgunk a világban: tisztítani. Semmi más, csak tisztítani! Mindent, ami zavar minket! És tisztítani, tisztítani, tisztítani… nonstop. Joe Vitale Valószínű sokan ismeritek és használjátok. A helyzet kulcsa :Bocsáss meg! Szeretlek!  HO’OPONOPONO Két évvel ezelőtt hallottam egy hawaii-i terapeutáról, aki egy teljes osztálynyi közveszélyes őrültet gyógyított meg anélkül, hogy valaha találkozott volna bármelyikükkel. A pszichológus egy-egy beteg kórlapjának tanulmányozása után önmagában kereste, hogy hogyan teremtette annak a személynek a betegségét. Ahogy önmaga gyógyult, úgy gyógyult a beteg is. Amikor először hallottam ezt a történetet, azt gondoltam, ez valami városi legenda. Hogy gyógyíthatna valaki embereket önmaga gyógyításával? Hogy lenne képes akár a legjobb öngyógyító mester közveszélyes őrülteken segíteni? Kellően értelmetlen és logikátlan volt, úgyhogy nem törődtem a sztorival. Egy évvel később újra az utamba került a történet. Azt hallottam, hogy a terapeuta egy Hawaiiban ismert gyógyító módszert, a ho’oponopono-t használja. Soha nem hallottam róla, mégsem tudtam kiverni a fejemből. Ha ez az egész történet igaz volt, mindent tudni akartam róla. A teljes felelősség fogalmát mindeddig úgy értelmeztem, hogy felelős vagyok azért amit gondolok illetve teszek. Ami ezen túl van, azért nem felelek. Azt hiszem, a legtöbb ember így gondolkodik a teljes felelősségről. A saját cselekedeteinkért vagyunk felelősek, nem azért, amit mások tesznek – de ez nem így van. A hawaii terapeuta, Dr. Ihaleakala Hew Len, aki azokat a szellemi fogyatékosokat meggyógyította egy egészen új perspektívából tanította meg látnom, mi is az a teljes felelősség. Az első telefonbeszélgetésünk körülbelül egy órán át tartott; arra kértem, mesélje el terapeuta munkásságának teljes történetét. Elmagyarázta, hogy a Hawaii Állami Kórházban dolgozott négy éven át. Az osztály, ahol a közveszélyes őrülteket tartották, veszélyes hely volt: a pszichológusok havonta váltották egymást, az ápolók gyakran jelentettek beteget, vagy csak egyszerűen felmondtak. A dolgozók az osztályon kizárólag hátukkal a falhoz simulva közlekedtek, így kerülve el, hogy rájuk támadjanak a betegek. Az osztályon se dolgozni, sem élni nem volt kellemes. Dr. Len egyetlen beteggel sem találkozott. Kapott egy szobát, ahol a kórlapjukat tanulmányozta. Amíg ezeket olvasta, saját magán dolgozott. Ahogy magát gyógyította, úgy lettek jobban a betegek is. „Néhány hónap elteltével – mesélte Dr. Len – a korábban szigorúan lekötözött betegek szabadon sétálhattak; másoknak, akiket addig keményen gyógyszereztek, már nem kellett gyógyszert szedniük. Azok, akiknek esélyük sem volt arra, hogy valaha kiengedjenek a kórházból, gyógyultan hazamehettek. Sőt, mi több, a személyzet egyre jobban szeretett ott dolgozni.” „A hiányzások és a gyors személyzetváltások megszűntek. A végén többen dolgoztak az osztályon, mint amennyire szükségünk volt, mivel a betegek hazamehettek, plusz mindenki bejárt dolgozni. Mára az osztály bezárták.” Ez volt az a pillanat, amikor feltettem az egymillió dollárt érő kérdést: „Mit csináltál magaddal, amitől ezek az emberek ennyire megváltoztak?” „Egyszerűen meggyógyítottam magamban azt a részt, ami őket teremtette.” Nem értettem. Dr. Len elmagyarázta, hogy az életért vállalt teljes felelősség azt jelenti, hogy az életedben minden – csupán mert az életedben jelen van – a te felelősséged. Tulajdonképpen az egész világ a te teremtményed. Hát... Ez egy kicsit erős... Felelősnek lenni azért, amit mondok vagy teszek, egy dolog. Azért is felelni, amit bárki más mond vagy tesz a környezetemben, az meg egy másik. De mégis, az igazság az, hogyha felvállalod a felelősséget az életedért, azaz mindenért, amit látsz, hallasz, ízlelsz, érintesz, vagy bárhogyan megtapasztalsz – az a te felelősséged, mivel jelen van az életedben. Ez azt jelenti, hogy a terrortámadásokat, az elnököt, a gazdaságot vagy bármit, amit tapasztalsz, és esetleg nem tetszik – orvosolhatsz. Ezek a dolgok nem léteznek a szó szoros értelmében, csupán a te belső kivetítéseid. A probléma nem velük van, hanem veled, és ahhoz, hogy megváltozzanak, magadat kell megváltoztatnod. Tudom, hogy ezt elég nehéz felfogni, pláne elfogadni vagy éppenséggel így élni. Ujjal mutogatni sokkal könnyebb, mint ez az egész teljes felelősség dolog, de ahogy Dr. Lennel beszélgettem, lassan rájöttem, hogy számára és a ho’oponopono szerint a gyógyítás nem jelent mást, mint önmagunk szeretetét. „Ha javítani akarsz az életeden, meg kell gyógyítani azt. Ha meg szeretnél valakit gyógyítani, akár egy közveszélyes őrültet is, saját magad gyógyításával tudsz segíteni rajta.” Megkérdeztem Dr. Len-t, hogy van ez, mit csinált egészen pontosan, amikor azokat a kórlapokat tanulmányozta. „Nem tettem mást, csak folyamatosan ismételtem, hogy „Bocsáss meg!” és „Szeretlek!” – újra és újra.” „Ennyi?” „Ennyi.” Úgy tűnik, hogy szeretni önmagunkat a legerősebb módja saját fejlődésünknek, és ahogy mi fejlődünkúgy javul a világunk is. Hadd magyarázzam el, hogy is működik ez: egy napon valaki küldött nekem egy e-mailt, ami meglehetősen felbosszantott. Korábban megnéztem volna magamban, miért zavar egy ilyen üzenet, vagy elkezdtem volna veszekedni azzal, a levél küldőjével. Most viszont úgy döntöttem, kipróbálom Dr. Len módszerét. Némán mondogattam magamban: Bocsáss meg! Szeretlek! Nem intéztem senkihez a szavakat, egyszerűen csak megidéztem magamban a szeretetet, hogy meggyógyítsa bennem azt, amit ez a külső körülmény okozott. Egy órán belül újabb levél jött ugyanattól az embertől: bocsánatot kért korábbi soraiért. Pedig nem tettem semmit, amivel ezt kieszközöltem volna, még csak nem is válaszoltam neki. Mégis, azzal, hogy azt mondtam „Szeretlek!”, valahogy meggyógyítottam azt a részemet, ami őt teremtette. Később elmentem Dr. Len tréningjére. Ő most 70 éves, mondhatni egy visszavonult sámánnagyapa. Dicsérte az Attractor Factor (A figyelemfelhívó-faktor) című könyvemet, és azt mondta, ahogy én fejlődöm, a könyvem rezgése is nőni fog, és ezt mindenki érezni fogja olvasás közben. Röviden: ahogy én fejlődöm, úgy fejlődnek az olvasóim is. „Mi van azokkal a könyvekkel, amik már kint a vannak boltokban, vagy eladtak?” kérdeztem. „Azok nincsenek ott kint.” Magyarázta, újra felvillantva misztikus bölcsességét. „Azok most is benned vannak.” Magyarán, nincs olyan, hogy ott kint. Ennek a fejlett technikának az alapos bemutatása igazából egy könyvet érdemelne. Elég az hozzá, hogy ha bármit is javítani akarsz az életedben, csupán egyetlen hely létezik, amit meg kell, hogy vizsgálj: saját magad. És amikor befelé figyelsz, figyelj szeretettel!  ----------------------- A Ho’oponopono egy ősi hawaii gyógymód, a megbocsátás művészete, a kapcsolatok gyógyítását szolgáló, egyensúlyt visszaállító spirituális technika. Alapja: a megbocsátás önmagunknak. Önmagunk teljes elfogadása és feltétel nélküli szeretete. Célja: kapcsolatba lépni Istennel. Tudatosan átélni a teremtés folyamatát. Ennek feltétele: a 100%-os felelősség vállalása, vagyis annak elismerése, hogy minden probléma a tudatalattiban elraktározódott emlékekben rejlik. Nézz befelé, szeretettel és nyilatkoztasd ki ezt a felelősséget azzal, hogy bocsánatot kérsz önmagadtól. Ebben a folyamatban megtisztul, semlegesítődik a negatív energia és ezzel együtt megtisztulnak a Világodban levő dolgok is, mert Világod a tudatalattid része. Minden hibát ki tudsz javítani, ami már megvan, és minden hibát el tudsz hárítani, mielőtt megtörténne. Mindössze annyi a dolgod, hogy ismételd ezeket a szavakat! Szeretlek! Sajnálom! Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm! Csak mondogasd magadnak, mint egy mantrát, hiszen senki mással, csak saját magaddal van dolgod. A Te felelősséged! "Ha ezt végig csinálod, fel fog töltődni tartalommal az a mondás: ne a környezetedet változtasd meg, hanem magadat, és akkor a környezeted is meg fog változni. A Ho’oponopono egy mantra, amit többször érdemes elismételni. Valójában ennyi az egész! A szeretet mindent áthat….. Szeretlek! Sajnálom! Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm!" a Ho’oponopono-ra /ősi hawaii-i gyógymód/ a megbocsátás művészete. A Ho’oponopono azt jelenti: tökéletessé tenni valamit. Belülről tisztítani, gyógyulva gyógyítani. Érzelmi relaxációs szeretet terápia a negatív gondolatok, érzelmek semlegesítésére. Ez a módszer arra tanít, hogy önmagad feltétel nélküli szeretetével és elfogadásával képes vagy egyre tökéletesebbé tenni azt a világot, amelyben létezel. http://www.youtube.com/watch?v=ac5SGwRPv0o http://atudatosteremtesmuveszete.blogspot.hu |
Főoldal > A szív útja >